Az igénylők számának növekedése esetében is ki tudják fizetni a pályázatokat – hangzott el Komlós Attila és Kelemen Hunor sajtótájékoztatóján (Gyurka Előd felvétele)

A 2004–2005-ös oktatási-nevelési támogatást igénylők száma 10,5 százalékkal nőtt Erdélyben a korábbi kiíráshoz képest. A következő évi pályázat esetében is hasonló arányú növekedésre számítanak – közölte kedden Kolozsváron Kelemen Hunor, az Iskola Alapítvány elnöke. (Részletek az 5. oldalon)

Bizonytalanság övezi sorsukat illetően azokat a vidéki telkeket, nyaralókat, amelyek Kolozsvár közelében, a Fântânele üdülőtelepen, a tó környékén találhatók. Több panasz nyomán ugyanis a prefektúra elkezdte az ellenőrzést a riskai polgármesteri hivatalnál, amely a nyaralók építésére szánt telkek koncesszionálásáról illetékes dönteni. Mint kiderült, a versenytárgyalások szinte mindegyike törvénytelen volt. Hosszú évek óta nagyon sokan kedvezményesen jutottak telekhez a környéken, a nevek között szerepel ismert politikus, tisztségviselő, igazgató.

A prefektúra több mint tíz évre visszamenőleg ellenőrizte a telkek koncesszióba adására szervezett versenytárgyalásokat, és ennek érdekében minden iratot kikért a riskai polgármesteri hivataltól. Az 1993–1995 közötti időszakra egy-egy jegyzőkönyvön kívül semmilyen más iratot nem találtak, ami szinte lehetetlenné teszi a kivizsgálást. A 2000–-2003 közti versenytárgyalások számtalan meglepetéssel szolgáltak, nyilatkozta tegnapi sajtóértekezletén Alin Tişe prefektus, aki szerint különböző okok miatt mindegyik licitálás törvénytelen. Hiányoztak a pályázati feltételek, nincs tisztázva a földterületek tulajdonjogi helyzete, nem tartották tiszteletben a törvényesen kiutalható teleknagyságot. Ezen kívül jogtalanul megváltoztatták az eredeti elhelyezést, és kedvezőbb fekvésű területet adtak át egyeseknek, a versenytárgyalást levezető bizottság mindig ugyanaz volt, és hiányzott a kinevezésükről döntő helyi tanácsi határozat - tette hozzá a prefektus.

Szintén törvénytelen, hogy míg egy adott licitre kiírtak 3 hektár területet, gyakorlatban átadtak 6 hektárt. Nagyon sok esetben egyszerűen nem tüntették fel a kiutalt terület nagyságát, vagy teljesen alaptalanul, támogatási jogcímmel, valakinek kiegészítették a telkét. A polgármesteri hivatal nem volt tekintettel a bérleti díjak valós értékére a környéken, és szinte jelképes összegekért, négyzetméterenként tízezer vagy valamivel több lejért utalta ki a földeket. Ráadásul sok esetben egy kívülálló nem is vehetett tudomást a tárgyalás megszervezéséről, mondhatni, az csupán beavatottaknak szólt, és egyetlen alkalommal sem volt ajánlat jobb bérleti díjra. Mindemellett a helyi polgármesteri hivatal azzal sem törődött, hogy az évek során nyaralóhelyhez jutott több mint 200 személy többsége, szinte 80 százaléka, még a kiutalástól számított 2 év után sem kezdte el az építkezést, ami a törvényes előírások szerint a szerződés megszűnéséhez kellene hogy vezessen.

Alin Tişe néhány nevet is felolvasott a telekkoncessziók kedvezményezettjei közül: Elena Soporan, Dan Canta, Leontina Covaci, Mihai Costin, Victor Mărincaş, Emil Ilea, Vasile Soporan, Petru Mălai, Alina Spînu, Ioan Neag, Petru Litan, Liviu Pop, Gicu Gânscă, Ioan Pop, Aurelia Pop, Ioan Todoran (és még sokan mások). Vannak köztük igazgatók, tanácsosok, politikusok, tisztviselők. A prefektus szerint mindaddig, ameddig egy versenytárgyalás törvénytelen, teljességgel lényegtelen, ki a kedvezményezett. Az ellenőrzéseket pedig folytatja függetlenül attól, kit érint, és nem enged semmilyen befolyásolásnak, hangsúlyozta.

Tişe felszólította a helyi polgármesteri hivatalt, hogy azonnal hívjanak össze tanácsülést, és rendezzék ezeket a telekügyeket. Amennyiben érvénytelenítik az elmaradt építkezések miatt a szerződéseket, az esetek egy része tisztázódik. A tárgyaláson jóhiszeműen résztvevők úgyszintén nem vonhatók felelősségre, ezért mindegyik esetet külön elemezni kell. A helyi hivatal és tanácsosok ellen azonban kellő időben megindítják a törvényes eljárást.

Tegnap délelőtt a Romániai Képzőművészeti Szövetség Szentegyház utcai galériájánál megjelentek a kilakoltatással megbízott munkások. Az ingatlan a január 25-i bírósági döntés következtében véglegesen visszakerült a római katolikus egyház jogos tulajdonába. A Képzőművészek Egyesülete tudott ugyan a kilakoltatásról szóló döntésről, de mivel előző este megpróbáltak megegyezni az egyház helyi vezetőségével, a végrehajtás mégis meglepte őket. (Részletek a 2. oldalon)

Ma dönt a polgármesteri hivatal és az Építészeti Kamara szakembereiből álló bizottság arról, hogy a kolozsvári Főtér rendezésére kiírt pályázatra beérkezett pályamunkák közül melyek kerülnek a „döntőbe" – tájékoztatott Boros János alpolgármester. A tisztségviselő azt is hozzátette: véleménye szerint egyik munka sem felel meg a követelményeknek. – Az egyik pályázó például kígyózó forgalmat képzel el a Deák Ferenc utcában, a másik valóságos erdőt hozna létre a Főtéren, a harmadik eddig azonosítatlan szerkezettel fedné le a gödröket – elégedetlenkedett az alpolgármester.

Boros elmondta: minden valószínűség szerint a bizottság nem járul hozzá ahhoz, hogy kizárólag a pályázó elképzelése valósuljon meg. – Módosító javaslatokkal állunk elő, hogy a Főtér valóban európai arculatot nyerjen – tette hozzá.

Váratlan éjszakai ellenőrzést tartott a prefektúra az úgynevezett fast food étkezdékben, mivel több panasz érkezett az intézményhez az említett üzletek által forgalmazott élelmiszerek minőségét illetően. A prefektúra mellett a közegészségügyi igazgatóság, pénzügyőrség, a fogyasztóvédelmi hatóság, állategészségügyi igazgatóság, rendőrség, munkaügyi igazgatóság képviselői vettek részt a hétfő este tíz órától kezdődő akción. Ennek során hat cégnél ellenőrizték az árubeszerzési és tárolási feltételeket, munkaviszonyokat, pénzügyi nyilvántartást. Több helyen találtak lejárt szavatossági idejű élelmiszert, nem volt feltüntetve az áruk értéke, a mérleg nem felelt meg a törvényes előírásoknak, nem voltak rendben a munkaszerződések, egy helyen pedig moldáv illetőségű személy dolgozott munkavállalási engedély nélkül. A várható büntetések több száz millióig terjedhetnek, a pontos összeg az illetékes hatóságok által készített jegyzőkönyvekből derül majd ki, nyilatkozta a sajtónak Alin Tişe prefektus.

A városban több mint száz fast food működik, de az első ilyen jellegű ellenőrzés sem zajlott zavartalanul. Egyik étkezde értesítette a másikat, és sokan bezártak a hatósági ellenőrök érkezésére, állította a prefektus. Az intézkedést azonban folytatják, és kiterjesztik a megye többi városára is.

Négy erdélyi magyar püspök és öt város polgármester nyílt levélben kéri a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) vezetőségét, hogy tegyen határozott lépéseket az önálló magyar karok létrehozásáért. Az aláírók között van Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek is, aki közismert, hogy általában tartózkodni szokott az ilyen közéleti megnyilvánulásoktól.

A levelet, amelyet tegnap egy kolozsvári sajtótájékoztatón mutattak be a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) vezetői, Adorjáni Dezső evangélikus, Pap Géza református és Szabó Árpád unitárius püspöke írta alá. Kézjegyével ellátta még Albert Álmos Sepsiszentgyörgy, Ilyés Gyula Szatmárnémeti, Pap József Gyergyószentmiklós, Szász Jenő Székelyudvarhely és Török Sándor Kézdivásárhely polgármestere is.

Ők mind tagjai a felsőoktatási intézmény bővített szenátusának. A levél szerzői leszögezik: minden helyi, regionális, nemzeti vagy etnikai közösség életképességét az határozza meg, hogy milyen mértékben rendelkezhet saját élete és sorsa felett. Meglepődéssel tapasztalták, hogy az egyetemen megakadályozták az informatika tanszék létrehozását, minek okán Kása Zoltán, az egyetem vezetése részéről lejárató szándékú igazgatási jog kérlelhetetlen elutasítása az egyetem vezetősége által kikezdi a magyar professzorok, egész közösségünk méltóságát, és egy olyan paternalizmust jelenít meg, amelynek régen véget kellett volna vetni. Minden döntési jogosítvány a román vezetés kezében összpontosul, bizonyítékául annak, hogy a magyar kollégák iránt nincs meg a kellő bizalom, aminek elkerülhetetlen következménye az oktatás színvonalának a csökkenése és egyes oktatók más egyetemekre történő távozása" – áll a levélben. Végül a BBTE Nagy Szenátusának tagjai közlik: „úgy értelmezzük, hogy az egyetem vezetőségének jelenlegi álláspontja ránk nézve súlyosan sértő, ezért arra szólítjuk fel az egyetem vezetőségét, hogy tegyen határozott lépéseket a kérelmezett három magyar kar megalakulása érdekében".

Kovács Lehel, a BKB alelnöke szerint az egyetem vezetősége ezt a nyílt levelet nem engedte, hogy felolvassák sem a bővített szenátus január 27-i, sem a rendes szenátus január 31-i ülésén.

A BKB tagjai Európa több országában lobbiztak a magyar karok és az önálló magyar egyetem ügyéért. Így többek között az Európai Parlament magyar törvényhozóinak a támogatását kérték, akik egyhangúlag arról biztosították őket, hogy e tekintetben nemzeti konszenzus létezik minden párt között. A következő héten az Európai Bizottság biztosait, közöttük José Manuel Barrosot, az EB elnökét is megkeresik, akiktől szintén a terv nemzetközi támogatottságát kérik.

Kovács Lehel beszámolt arról a február eleji megbeszélésről, amelyen az egyetem magyar és román vezetőin kívül a dékánok is részt vettek. Itt megvitatták a 149 magyar oktató aláírásával beterjesztett, a magyar karok létrehozására vonatkozó tervezetet. Kovács szerint az egyetem vezetői arrogánsan és paternalista módon viszonyultak a kérdéshez. Ezért a február 20-i szenátusi ülésen várhatóan elutasítják a magyar karok létrehozására vonatkozó kérést.

Megegyezés körvonalazódik a kolozsvári polgármesteri hivatal és a Casarom lakásfejlesztő cég között. Ha a vállalat nem venné figyelembe, hogy a városháza nem tartotta be a korábbi szerződésben foglaltakat, a helyhatóság hozzájárulna ahhoz, hogy a cég szállodát és üzletkötő központot hozzon létre az eredetileg magánházak építésére szánt borháncsi telken.

Az évek során lapunk több ízben beszámolt a Gheorghe Funar ex-polgármester által Kolozsvárra csalogatott Casarom ügyleteiről. Hét évvel ezelőtt a volt elöljáró szerződést kötött az egyik adóparadicsomban bejegyzett vállalattal, hogy a Borháncs-telepen nyugati típusú házakat építsen. A polgármesteri hivatal vállalta a 50 hektáros telek közművesítését, a cég pedig ígéretet tett ezer ház felépítésére. Ezeket a helyhatóság elsősorban fiatalok számára adta volna el. Egyes önkormányzati képviselők számára a szerződéskötés első pillanatától világos volt, hogy a városháza képtelen lesz eleget tenni a szerződésben foglaltaknak. Így is történt.

Lévén, hogy Kolozsváron továbbra is hatalmas az igény a lakások iránt, tavaly áprilisban a Casarom új ajánlattal rukkolt elő: közművesíti a telek egy részét és hozzálát a házak felépítéséhez. A túl alacsony a telekkoncessziós illeték miatt az önkormányzati képviselők nem járultak hozzá az elképzeléshez. Tavaly májusban a Casarom beperelte a helyhatóságot, ugyanis – állították – a közművesítés hiánya miatt képtelenek voltak felépíteni a házakat, s így jelentős nyereségtől estek el. Többek között emiatt közel 1 milliárd lejes kártérítést kértek a polgármesteri hivataltól és a városi tanácstól. Múlt év végén a kolozsvári ítélőtábla a cégnek adott igazat. Ezek fényében a Casarom igazgatója, Constantin Panaite találkozott Emil Boc polgármesterrel a kérdés rendezése érdekében. Úgy tűnik, a helyhatóság beadta a derekát, s hozzájárult ahhoz, hogy a Borháncs-telepen ne csupán házak épüljenek, hanem szálloda és üzletközpont is. Ilyen körülmények között a Casarom hajlandónak mutatkozik lemondani anyagi követeléseinek egy részéről. A cég 9 tömbházat és körülbelül 100 villát építene a telken. Remélik, a városháza beleegyezik 17 hektár koncesszionálásába. Panaite szerint a városi tanács esetleges hozzájárulását követően 2-3 éve leforgása alatt a Casarom felépíti a tömbházat, a villákat és az üzletközpontot.

Boros János alpolgármester elmondta: a polgármesteri hivatal képtelen volt kifizetni a Casarom által kért összeget, a cég pedig minél hamarabb építeni akar, ezért mindkét fél a kiegyezést választotta. – Egyelőre csupán elvi tárgyalások zajlanak. Biztos, hogy a tömbházak építésébe nem egyezünk bele, ezt az ötletet a város főépítésze sem támogatja. Legrosszabb esetben kisebb társasházakat épít a Casarom. Előbb viszont várjuk, hogy a cég területrendezési tervet nyújtson be – mondta Boros.

A nagyok szolgálata veszélyes szolgálat; nem érdemli meg a fáradságot, erőszakot, hunyászkodást, amibe kerül.

HIT ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNY címmel szervez konferenciát a Studium Academicum Alapítvány, 2006. február 18-án, szombaton, Nagyváradon, a Posticum-Movimentum Iuventutis Christianae Egyesület központjában, (410477 Nagyvárad, Teiului utca 26.). Részvételi szándékot a 0259/462-271 vagy 0723-627094 telefonszámon, vagy a StudiumAcademicum@web.de e-mail címen lehet jelezni.

A CSEMETE REFORMÁTUS ÓVODA Szülők Klubja rendezvénysorozatának keretében február 16-án, csütörtökön du. 5 órakor dr. Batiz Attila gyermekorvos tart előadást A szájlélegzés és következményei címmel. Helyszín: Párizs utca 13. Az előadás alatt a gyermekekre felügyelnek.

KÉP ÉS ZENE – In memoriam W. A. Mozart, Robert Schumann és Bartók Béla címmel az Apáczai Galéria képzőművészeti tárlatot rendez. Erre olyan műveket várnak, amelyek elsősorban a megnevezett komponisták zenéjéből ihletődtek, de tükrözhetik a képzőművészeti nyelv és zenei nyelv kapcsolódási lehetőségeinek személyes alkotói vonatkozásait is. A műveket kiállításra kész állapotban, lehetőleg 70x100 cm-nél nem nagyobb méretben kérik 2006. április 3-ig beküldeni. Egy művész több alkotással is részt vehet, különösen sorozatban kivitelezett műalkotások esetén. Cím: Kolozsvár, Apáczai Csere János Elméleti Líceum, Király/I. C. Brătianu utca 26., telefon: 0264/597-251. A képek átvételének órarendje: hétfő: 13–19., kedd: 12–19, szerda: 8–10, csütörtök: 12–14, péntek: 12–19, szombat: 10–12.

SZEMLÉLTETŐ EUROBAROMÉTER – európai értékek, román értékek címmel, román művészek által készített 25 vizuális projektet bemutató kiállítást rendez az Európai Bizottság Romániai Képviselete és a Kortárs Művészek Nemzetközi Központja, amelynek megnyitójára február 15-én, szerdán du. 5 órakor kerül sor a Művészeti Múzeumban (Főtér 30.). A megnyitón jelen lesz Giorgio Ficcarelli, az Európai Bizottság Romániai Képviselete előcsatlakozási tanácsadó irodájának osztályvezetője. A kiállítást az érdeklődők február 16–26. között tekinthetik meg, szerda és vasárnap közötti napokon, 11–18 óra között.

Öt napig Nagyenyeden forgatott Xántus Gábor, aki Nagyenyedi vándorok címmel filmet készít a Bethlen Gábor Kollégium két híres diákjának életéről és munkásságáról. Fenichel Sámuel 1868-ban született Nagyenyeden. Tanulmányai nagy részét a kollégiumban végezte. 1891-ben preparátorként csatlakozott egy német expedícióhoz, és Új Guineába indult. Ott a Magyar Nemzeti Múzeum részére gyűjtött anyagot, de Nagyenyedre is küldött egy etnográfiai kollekciót: egy paradicsommadarat, egy bogár- és egy lepkegyűjteményt. Fenichel fiatalon halt meg maláriában.

Sáska László is Nagyenyeden született 1890-ben, szintén a kollégium diákja volt. Orvosként utazott Afrikába, és ugyancsak szenvedélyes gyűjtő volt. Gyűjteményének nagy része még mindig Tanzániában van. Xántus Gábor ezzel a filmmel édesapjának is emléket állít. Dr. Xántus János rendezte sajtó alá Sáska László Életem Afrika című kötetét. A rendező-operatőr meglátogatta a két kutató szülőházát, elbeszélgetett azokkal a tanárokkal, akik foglalkoztak Fenichel Sámuel és Sáska László hagyatékával, filmezett a kollégiumban, a Természetrajzi Múzeumban és a Történelmi Múzeumban. A Fenichel-gyűjtemény egyik része kiemelt helyen tekinthető meg, de az értékes etnográfiai rész egy raktár homályában vár jobb sorsra. Fél évszázad alatt csak kétszer állították ki. Pedig a gyűjtemény tartalmazza az orlan ai (tánccsörgő) elnevezésű hangszert, amely felbecsülhetetlen értékű. Egy tanulmány szerint a világ múzeumaiban csak harmincöt ilyen hangszer létezik, ebből huszonhét Budapesten. A harminchatodik pedig itt porosodik Nagyenyeden. A Xántus filmnek két változata lesz. Egy körülbelül húszperces, amelyet nemsokára sugároz majd a bukaresti tévé és egy ötvenperces, amelyben szerepelni fog annak az expedíciónak az anyaga is, amelyet a következő nyárra terveznek Pápua Új Guineába.

Mindkét kutató idegen földben nyugszik, de a nagyenyediek gondozzák emléküket. Fenichel Sámuelről önképzőkört és utcát neveztek el. Sáska László hagyatékáról pedig Győrfi Dénes írt könyvet Nagyenyedtől az Egyenlítőig címmel, valamint Sáska-emléksarok készül a Bethlen Gábor Kollégium múzeumában.

Mátyás király kolozsvári emlékezete címmel Maksay Ádám fotóiból rendezett kiállítás megnyitójára kerül sor február 17-én, pénteken déli 13 órakor a Korunk Galéria új, ideiglenes székhelyén, a Brassai utca 6. szám alatt (az Unitárius Parókia gyűlésterme). A fotótárlat egyben a XIV. Mátyás Napok rendezvénysorozat nyitóeseménye is, ezzel veszi kezdetét a február 17–25 között zajló, Hunyadi Mátyás emlékét felidéző Dies Mathiae Corvini.

A kiállítás-megnyitón bevezetőt mond Gaal György történész, Galeotto Marzio Mátyás királyról írt munkájából Salat Lehel színművész olvas fel részleteket. A zenei műsorban közreműködik a Flauto Dolce Együttes (Majó Zoltán, Szabó Mária, Tóth Ágnes) és Daniela Pacurar szopránénekesnő.

A kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem rektora, Dr. Ioan Sbârciu elmondta: megértik, és elfogadják azt, hogy az ingatlan az egyház tulajdona, ezzel szemben szerettek volna olyan egyezségre jutni, amelynek nyomán a galéria továbbra is ott működhetett volna, vagy legalább haladékot kap az időszerű kiállítások és rendezvények lejártáig. Ezért hétfő este megpróbáltak alkudozni az egyház helyi vezetőségével. Ennek során négyzetméterenkénti kettő euró havi bért ajánlottak fel, arra várva, hogy az egyház képviselői többet kérnek. A tárgyalások során közölték velük, hogy valószínűleg az egyháztanács szombati ülésén döntenek a kérdésről, ehhez képest már a rá következő reggel, kedden megjelentek a kilakoltatók. Sbârciu kijelentette: nem az eljárás jogosságát vitatják, hanem a módot, ahogyan végbement. A Szabadság kérdésére válaszolva, a Szent Mihály plébánia főgondnoka, Székely György elmondta: sajnálatosnak tartja, hogy a többszöri próbálkozás dacára sem sikerült megegyezni a galériát működtető egyesülettel. Az egyház képviselői az elmúlt évek során több alkalommal is megpróbálták rávenni a képzőművészeket: fizessenek bért az ingatlanért, de ők ezt mindannyiszor visszautasították. A 2004-es helyhatósági választások előtt is voltak egyezkedések, az egyházközség egy inkább jelképes bérrel – a teljes területre másfél millió lej – is beérte volna, de ők ezt is elutasították, inkább megpróbálták visszaperelni a helyiséget. Azt mondták: Funar polgármester jóvoltából ingyen használhatják azt. A hétfő esti egyezkedési kísérlet során pedig olyan bérajánlattal jöttek, amely Székely György szerint a piaci árakhoz viszonyítva rendkívül kevés, amikor pedig ezt közölték velük, a vállukat vonogatták: ők többet nem tehetnek. A főgondnok beismeri: valóban azt mondta, hogy az egyháztanács szombaton ülésezik, de a kilakoltatási parancsról akkor még nem tudott, azt ugyanis az egyházközség ügyvédje intézte el. Székely elmondta: jó lett volna mindkét fél számára méltányosan rendezni az ügyet, de úgy véli: a kolozsvári képzőművészet támogatása nem csak az egyházközség feladata, ezzel kapcsolatban elsősorban az önkormányzatnak kellene intézkednie.

Horváth Levente: Az ébresztés szava; Paul Jansen: Hatalmat hordozó beszéd; A szeretetszolgálat nyelve. Egy tanúságtévő alapítvány. Beszélgetés Szenczy Sándorral, a magyar Baptista Szeretetszolgálat vezetőjével; A rádió nyelve. Miről (és még meddig) szól az Agnus Rádió? Beszélgetés Adorjáni László kolozsvári lelkipásztorral; Visky István: Van-e evangélium és kezdeményezőkészség? Nyelv és üzenet a romániai magyar református egyház kommunikációjában – 1989-től napjainkig; A helyi gyülekezet nyelve. Tanítványság, dicsőítés, közösség, szolgálat Bemutatjuk a Budapest–Gazdagréti református missziói gyülekezetet;

A bizonyságtétel erős hangja. Kerekes Márta halálára; Tóth Sára: Egy testben a kereszt által. Princetoni javaslat a keresztények egységére: Ökumenizmus a XXI. században…..; Visky S. Béla: Misszió ma: valóságos üdvösséget közvetíteni; Keresztrejtvény; Februári évfordulók;

Hírek; TÜKRÖM-TÜKRÖM Mákos király kalácsa – 2. rész.; Feladatok.

A Romániai Magyar Közgazdász Társaságnak és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaságtudományi és Gazdálkodási Kara magyar tagozatának közös szakmai közlönyének idei első számában Gáspár Ferenc Szabolcs publikál a külkereskedelem és a protekcionizmus kapcsolatáról. Ambrus Zsolt a kötelező gépjármű-biztosításban a világ számos országában alkalmazott Bonus-Malus rendszert mutatja be. Reikli Melinda a romániai villamos energia piacának és a hozzá kapcsolódó piacoknak a helyzetképét tárja fel. Geréb László a székelyudvarhelyi gazdasági felsőoktatást mutatja be; Somai József pedig Egyed Ákosnak Gróf Mikó Imre – Erdély Széchenyije című kötetét ismerteti. Pásztor Csaba a gazdasági és pénzügyi jogszabályozás újdonságait tárja az olvasó elé.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Azt beszélik – amerikai bemutató. – Vetítés: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel 13 és 23 órától.

GYŐZELEM – Az elszánt diplomata – amerikai. – Vetítés: 14, 16.30, 19, 21.30.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Rois et reine – francia bemutató. – Vetítés: péntek, szombat, vasárnap: 13, 16, 19; hétfő–csütörtök: 16, 19; kedvezménnyel 13 és 16 órától. Ünneprontók ünnepe – amerikai. – Vetítés 22 órától.

DÉS

MŰVÉSZ – Narnia krónikái: az oroszlán, a boszorkány és a szekrény – amerikai. – Vetítés: 17, 19.30, péntek, szombat, vasárnap: 22 órától is, kedvezménnyel.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – The Final Cut – amerikai. – Vetítés: 17.30, 20, péntek, szombat, vasárnap 22 órától; kedvezménnyel naponta 17.30 órától.

DACIA B-TEREM – Pingvinek vándorlása – francia. – Vetítés: 17. 19.30.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Éjszakai járat – amerikai. – Vetítés: 17.30, 20; péntek, szombat, vasárnap: 22 órától; kedvezménnyel: 17.30 órától.

MAGYAR OPERA

Február 23-án, csütörtökön este fél 7 órakor. Erkel Ferenc: Hunyadi László. Vezényel: Horváth József. Felújítás: Gy. Tatár Éva.

ROMÁN OPERA

Ma, február 15-én, szerdán este 7 órakor: Johann Strauss: A denevér.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Ma, február 15-én, szerdán este 7 órakor: Ken Ludwig: Botrány az operában – bohózat két részben. Rendező: Bokor Péter (Kanada). CSAK 12 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

Február 17-én, pénteken este 8 órakor: Visky András: Tanítványok – stúdióelőadás. Rendező: Tompa Gábor.

Február 18-án, szombaton este 8 órakor: Georg Büchner: Woyzeck – stúdióelőadás. Rendező: Mihai Măniuţiu. – CSAK 14 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

Február 19-én, vasárnap du. 5 órakor: Caragiale: Az elveszett levél – vígjáték két részben. Rendező: Tompa Gábor. – CSAK 12 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

ROMÁN SZÍNHÁZ

Február 16-án, csütörtökön este 7 órakor: Tom Stoppard: Travestiuri.

Február 18-án, szombaton este 7 órakor: Tom Stoppord: Travestiuri.

KÁLVINEUM

Ma, február 15-én, szerdán, Zilahon, du. 4 órakor: Fehérlófia; este 7 órakor: A víz szalad, a kő marad – a Maros Művészegyüttes fellépése.

MAGYAR OPERA

Február 16-án, csütörtökön du. 4 órakor: Fehérlófia; este 7 órakor: A víz szalad, a kő marad – a Maros Művészegyüttes fellépése.

DIÁKMŰVELŐDÉSI HÁZ

Február 17-én, pénteken este 7 órakor: Szimfonikus hangverseny a Transilvania Filharmónia szimfonikus zenekarának előadásában. Vezényel: Emil Simon. Közreműködik: Naoko Anzai (Japán). Műsoron. Glinka: Ruslan és Ludmila – nyitány; Rahmanyinov: 2. Zongoraverseny; Muszorgszkij-Ravel: Egy kiállítás képei.

(Folytatás február 13-i számunkból)

A kisebbségek autonómiája nem csak Európában, hanem számos – mind kulturális, mint földrajzi értelemben – távol eső országban biztosított.

Bizonyos fokú nemzetközi személyiséggel és a szuverenitás bizonyos fokával rendelkező kormányzati entitásokra példa az Amerikai Egyesült Államok társult államai, Micronézia, Marshall-szigetek és Palau. Etnikai föderációnak tekinthető Kanada, Dél-Afrika, Etiópia, India, Malajzia, Nigéria és Pakisztán. Területi önkormányzat státusú Puerto Rico, melyet az Amerikai Egyesült Államok 1898-ban annektált, és mint ilyen közvetlenül a szenátus hatáskörébe esik, akárcsak az Észak-Marianna-szigetek, Amerikai Samoa- és a Virgin-szigetek.

A dependenciák, vagyis az állam részét képező, de az ország szorosan vett területén kívül fekvő területek nem minden esetben rendelkeznek sajátos státussal az államon belül. Az Új-Zélandhoz tartozó Cook-szigetek, a Hollandiához tartozó Holland Antillák és Aruba az állam adminisztratív szerkezetébe nem illeszkedő kiterjesztett hatáskörű önkormányzatok. Franciaország ellenben több egykori gyarmatát is – Francia Guyana, Guadeloupe, Martinique és Réunion – bevonta megyerendszerébe.

A közigazgatási rendszerbe nem illeszkedő államrészek földrajzi értelemben vett országrészek is lehetnek. Ezekre példa Palesztina Izraelben, a Cree-Naskapi önkormányzat Kanada Québec tartományában, az Atlanti-parti Közösségek Nicaraguában.

Néhány példa részletesen is
Indiában például a tagállamok hatáskörébe tartozik a közrend fenntartása, a rendőrség, helyi önkormányzatok, egészségügy, munkaügy, könyvtárak, múzeumok, színházak, műemlékvédelem, helyi érdekű közlekedési útvonalak, mezőgazdaság, állatvédelem és állategészségügy, ivóvíz, földügy, piacok, hitelezés, vendéglátóipar, szerencsejátékok, választások szabályozása, képviselők és miniszterek, illetve a törvényhozás és végrehajtás alkalmazottainak fizetése, nyugdíjak, telek- és épületadók, elektromos energia és adóztatása, szállítás adóztatása, reklámok, üzemek, írott sajtó és kiadók, bélyegilletékek.

Etiópiában a nemzetek számára nem csak az új tagállam létrehozására, hanem az elszakadáshoz, az új állam létrehozásához való jog is alkotmányosan garantált. Más kérdés, hogy mindeddig egyetlen esetben sem sikerült békés úton érvényre juttatni.

A tagállamok az alsóbb szintű közigazgatási rendszer megszervezése, alkotmányozás és alkotmánymódosítás, a tagállam gazdasági és társadalmi fejlődésére irányuló politikák, közigazgatás és önkormányzatok, adók és illetékek kiszabása, a tagállam költségvetésének elkészítése, a tagállam rendőrségének megszervezése és irányítása, a tagállamon belüli törvények, rendeletek érvényesítése területén rendelkeznek hatáskörrel.

Az Amerikai Egyesült Államok kontinentális őslakosai saját alkotmányt hozhatnak létre, és megszervezhetik törzsi tanácsaikat, törzsi kormányaikat és törzsi bíróságaikat, illetve rendelkezhetnek a törzs tulajdonában álló gazdasági vállalatok létrehozásáról és azok tevékenységéről. Hatáskörükbe tartozik továbbá tagságuk kritériumának meghatározása, saját adók kiszabása, vadászatról és halászatról, illetve a természet védelméről való rendelkezés, büntetések kivetése a törzs tagjai és a törzs igazgatása alá tartozó területeken lakókra vonatkozóan, a területükön folytatott földgáz- és nyersolajtermelés megadóztatása, a belső konfliktusok kezelése és megoldása. A törzsi tanács határozhat a gyermekek nevelését illetően, a törzsi iskolák a törzs irányítása alatt állnak. A törzsi tanácsok szerződhetnek a szövetségi irodákkal különböző programok és szolgáltatások igénybevételére.

Puerto Ricóban a Törvényhozó Nagygyűlés kizárólagos kompetenciájába tartozik az admininsztratív egységek létrehozása, megváltoztatása, eltörlése, határaik módosítása, struktúráik és funkcióik meghatározása, különböző programok lebonyolítására, ezeken belül irodák létrehozása, szimbólumai, természeti kincsek, műemlékek, kulturális és művészi értékek. Szintén hatáskörébe tartozik a sziget adóinak kiszabása és begyűjtési módjának meghatározása, azzal a megkötéssel, hogy mindenhol egységesnek kell lennie.

Izraelben Palesztina hatáskörébe tartozik a területét alkotó térségek irányítása, a közigazgatási rendszer megszervezése, beleértve az alsóbbszintű közigazgatási egységek kialakítását is, a törvényhozó testület működési szabályzatának kidolgozása, nemzetközi érvényű megállapodásokat köthet gazdasági, egészségügyi, segélyezési, kulturális, tudományos és oktatási ügyekben. Törvényt hozhat a rendfentartó erők, oktatás, kultúra, egészséggondozás, közjólét, turizmus, közvetlen és helyi adók, illetve a helyi illetékek, az oktatási minisztérium felépítése, iskolai illetékek, pedagógusok akreditálása, tudományos küldöttségek, oktatási programok, okatatási és kulturális intézmények alkalmazottai, magániskolák, felnőttképzés, kulturális központok, közszolgáltatások, nyugdíjak, egészségbiztosítás és társadalombiztosítás, pénzügy, munkaügy tekintetében.

A kanadai Észak-Quebec-i Cree-Naskapi önkormányzat a hatáskörébe tartozó földeken rendelkezik a közösségre vagy a természetre károsnak ítélt tevékenységek betiltásának jogával a földeket és a természeti kincseket illetően, az épületek használatára, a pénzügyekre, tagjaik jólétére, a közösségépítésre, segélyezési programokra, szolgáltatásokra vonatkozóan. Hatáskörébe tartozik továbbá a törzsek kultúrájának, értékeinek és hagyományainak megőrzése. A törzsek a természetes személyeket megillető jogokkal, hatáskörökkel és privilégiumokkal rendelkeznek, nem folytathatnak sem közvetve, sem közvetlenül gazdasági tevékenységet, kivéve földjeiket és természeti kincseiket, épületeiket és a közszolgáltatásokat érintő területeket. A Törzsi Tanács hatáskörébe tartozik a választási törvény megalkotása, a közhivatalnokok kinevezésének és működésüknek szabályozása, a törzsi területekre való belépés és letelepedés szabályozása, a helyi önkormányzatok felépítésének, működésének és hatáskörének megállapítása, a helyi adók kiszabása, a közrendre vonatkozó törvények elfogadása és a területi rendőrség felállításáról és működésének szabályairól való rendelkezés. Rendelkezik az építkezésről, ingatlanbérlésről, a közlekedésről, a sebességkorlátozásig elmenően.

A verespataki projekt a Demokrata Párt (DP) „mérgezett ügylete" – írta keddi számában a bukaresti Ziua, amely „bűnrészességgel" vádolta Traian Băsescut.

A liberális párthoz közel álló lap terjedelmes írást közölt annak kapcsán, hogy Gabriel Resources a médiában, néhány hete, reklámkampányt indított a verespataki projekt népszerűsítésére. E kampányt állítólag kitartóan támogatták a demokrata párti miniszterek és parlamenti képviselők. A lap szerint, a párt mai és korábbi vezető politikusai (Radu Berceanu, Alexandru Sassu, Emil Boc és maga Traian Băsescu elnök is) éveken át támogatták az Erdélyi-Érchegységben folyó pusztítást. Mégpedig olyan körülmények között, amikor a sajtó, az egyház és az akadémia rendkívül kritikus álláspontra helyezkedett ebben az ügyben .

A Ziua felidézte: Radu Berceanu, a konvenciós kormány egykori ipari minisztere volt az, aki 1999 novemberében lerakta az arany- és ezüstkitermelés projektjének alapjait, ő hagyta jóvá a Gabriel Resources társaság számára az engedélyt az aranylelőhely kitermelésére. Később Adrian Năstase vezette kabinet sem tett semmit az Érchegység pusztításának leállításáért.

A lap idézte Traian Băsescu 2004 októberében és novemberében tett nyilatkozatait. Ezekben az elnök azt vallotta: a verespataki projekt értékes és munkahelyeket is teremt, ilyen értelemben egyenesen szükséges. „Szerintem ez jó terv, amely folytatódhat" – idézte Băsescut a lap. A Ziua emlékeztet arra, hogy Băsescu 2004. november 5-én, alig egy hónnappal államfővé választása előtt a lap kérdésére azt felelte: támogatja a verespataki projektet, mert – mint mondta – e pillanatban senki sem kínált alternatívát a térségben élő embereknek. „Majd ha egy életrevaló alternatíva megjelenik, átértékelem álláspontomat" – idézte a lap Băsescu.

Az Európai Unió gyorsított ütemben vezet be intézkedéseket a madárinfluenza ellen, miközben egyre több a riasztó jel a kontinensen; megerősítették, hogy a betegség már két EU-tagállamban is előfordult.

Az Európai Bizottság javasolta, hogy automatikusan váljon védelmi övezetté az a terület, ahol a madárinfluenza H5 jelű vírustörzse felbukkan. A gyakorlat az, hogy minden egyes esetben a hatóságok megvitatják, milyen előírásokat hozzanak, a tagországok pedig maguk dönthetnek arról, hogy megszigorítják-e a már érvényben lévő meghagyásokat.

A bizottság megnyugtatónak ítélte azokat az intézkedéseket, amelyeket a tagországok tettek az elmúlt napokban felbukkant madárinfluenza-esetekkel kapcsolatban. A korábban elhatározott intézkedések alkalmazása reményt ad arra, hogy a költözőmadarakban feltűnt vírusok ne kerüljenek tovább át háziszárnyasokra, mondta az EU brüsszeli végrehajtó testületének szóvivője.

Görögországban csütörtök óta madárinfluenza-riadó van érvényben azután, hogy a betegség erősen fertőző, emberre is veszélyes H5N1 vírusa végzett két nappal korábban három hattyúval. Veszélyeztetett területként kezelik Szlovénia egész területét, is kezelik a madárinfluenza hét végi ottani felbukkanása után – derült ki a szlovén állategészségügyi hatóság igazgatójának hétfői nyilatkozatából.

A negyedik esetben mutatták ki a madárinfluenza H5-ös törzsét Bulgáriában, ezúttal egy döglött hattyú tetemében. Törökország nyugati részén, Bolu tartományban madárinfluenza gyanújával kórházba szállítottak 28 katonát. A kór emberre is veszélyes H5N1-es vírusát mutatták ki Oroszország déli részén, a Fekete- és a Kaszpi-tenger térségében is hattyúk és vadkacsák szervezetében. A moszkvai mezőgazdasági minisztérium tájékoztatása szerint a rendkívül hideg időjárás arra kényszerítette a szárnyasokat, hogy a megszokottnál távolabbra költözzenek, és így terjesztették a kórt. A betegséget Krasznodar és Dagesztán körzeteiben regisztrálták.

Nincs ugyanakkor madárinfluenza két hírbe hozott országban: Belgiumban közölték, nem a rettegett járványos betegség végzett hét végén a Flandriában talált hattyúval. Nincs madárinfluenza-járvány Cipruson sem – legalábbis ciprusi görög állatorvosok szerint. Állították: tévesek voltak azok a hírek, miszerint a H5N1-es vírus megjelent a kettéosztott sziget északi, török ellenőrzés alatt álló részében. Szerintük az ott elhullott két csirkéből vett mintát összecserélték fertőzött madarakból Törökországban vett mintákkal.

Lapzártakor kaptuk a hírt: Ausztriát is elérte a madárinfluenza. Graz mellett két hattyútetemre bukkantak, az egészségügyi hatóságok visszaigazolták a H5NI-vírust. Olaszországban összesen 80 ezer baromfit és 7 ezer tojást koboztak el azokból a településekről, ahol a vírust már kimutatták.

Romániában vesztegzár alá vonják a Konstanca megyei Topraisar települést. Ismeretes, Bukarestben ugyanis hétfőn megerősítették, hogy a mintegy harminc háziszárnyas elpusztulása nyomán a helyszínen vett mintákban jelen van a H5-ös vírus. A gyakorlatnak megfelelően körülbelül negyvennyolc órát kell várni arra, hogy a nagy-britanniai laboratóriumból megérkezzék a vírus típusát pontosabban meghatározó jelentés. Addig is a román hatóságok megteszik a szükséges intézkedéseket, ezek keretében a vesztegzár bevezetése előtt fertőtlenítési munkálatokat végeznek, és várhatóan 30 ezer háziszárnyast pusztítanak és égetnek el. Az utóbbi egy hét alatt ez a negyedik település, ahol megjelent a madárinfluenza, miután a korábbi több mint kéttucat fertőző gócot felszámolták Romániában.

A Mediafax tegnapi jelentése szerint Konstanca megye egy másik településén is felmerült a fertőzés gyanúja. Alina községben a gyorstesztek már kimutatták a vírus jelenlétét, a bukaresti laborviszgálatok azonban még nem igazolták vissza az első eredményeket. A hírügynökség szerint hétfő este érkezett a bejelentés, miszerint egy gazdaságban öt tyúktetemre bukkantak, ebből háromban találták meg a H5 vírustörzset. A hatóságok fertőtlenítőszerekkel és vakcinákkal felszerelkezve igyekeztek a helyszínre, a környék szárnyasait valószínűleg elpusztítják.

Hétfőn elkészült a madárinfluenza elleni védőoltás első sorozata az oroszországi Pokrovszkban, a vakcinát kifejezetten a szárnyasok védelmére fejlesztették ki. Havonta 10 millió adag madárinfluenza elleni szérum készül majd. Ez teljesen elegendő lesz az orosz gazdaságoknak, akárcsak azoknak a szomszédos országoknak, amelyek jelezték igényüket. Április végén önkéntesek bevonásával megkezdik Oroszországban az első emberkísérleteket a madárinfluenza elleni védőoltásokkal.

A kisebbségi törvénytervezetről szóló jelentés elkészítésével megbízott három parlamenti szakbizottság március közepéig dolgozhat, hogy elkészüljön a jogszabály elfogadásához szükséges dokumentum – tájékoztatta a Szabadságot Máté András parlamenti képviselő. A törvényhozó emlékeztetett, hogy a jogi, a tanügyi és az emberjogi bizottság közösen február 15-ig kellett volna elfogadja a jelentés szövegét. Mivel a határidő ma lejár, a jogi bizottság a dokumentum elkészítési határidejének egy hónappal való meghosszabbítását kérte az állandó bizottságtól. A képviselőház vezető testülete a kérésnek eleget tett, és harminc nappal tolta ki a szóban forgó időpontot.

A három szakbizottság így minden kedden szakaszonként vitatja meg a kisebbségi törvénytervezet szövegét. Tegnap csak a címet és az első szakaszt sikerült elfogadni. A második szakaszt, amely a romániai kisebbségeket államalkotó tényezőként határozza meg, elhalasztották, mert a kormánypártiak és az ellenzék nem tudott megegyezni egy mindkét fél által elfogadott szövegváltozatban. Az RMDSZ kitartott az eredeti megfogalmazás mellett, de az ellenzék olyan passzusokat szeretett volna beiktatni, mint például „a kisebbségek hűségesek az általuk lakott szuverén és független nemzetállamhoz". A következő szakaszt is elhalasztották, mert az összefüggött a 2. szakasszal, majd berekesztették az ülést.

A vita jövő kedden folytatódik.

Kolozs megye országosan is az élen jár a gyermeknevelési szabadság és juttatás igényléseinek a feldolgozásában, a kifizetések folyósításában, nyilatkozta tegnapi sajtóértekezletén Alin Tişe prefektus. Mivel sok volt a munka és az illetékes munkaügyi igazgatóság sem rendelkezett elegendő személyzettel, a prefektúra január 26-a és február 10-e között besegített az iratcsomók feldolgozásában.

A megye polgármesteri hivatalaitól összesen 6700 dossziét vettek át, a munkáltatóktól 5988-at. Január elsejétől 400 új kérelmet iktattak, 600 iratcsomó azonban hiányos, ezekben az esetekben várják az érintetteket, hogy tisztázzák helyzetüket. Február 5-étől 4050 esetben megkezdték a juttatások folyósítását, 2000 igénylést pedig február 15-től kezdenek fizetni.

– A kormánykoalíció bizonyos pártjai, például a Demorata Párt előrehozott választásokat akar rendezni a tavaszi országjelentés vagy 2007. január 1. után – jelentette ki Frunda György szenátor tegnapi bukaresti sajtótájékoztatóján.

„Az EB országjelentése májusban elkészül, de az előkészületek már most folynak. Helyezzék egymás mellé az RMDSZ elleni támadásokat és Dan Voiculescu vasárnapi nyilatkozatát, miszerint addig marad kormányon, amíg erre Románia integrációja érdekében szükség van", fejtette ki Frunda György. „Véleményünk szerint az idő előtti választások kontraproduktívak, mindenki veszítene velük. A választópolgároktól négyéves mandátumot kaptunk, de bizonyos pártok arra a következtetésre jutottak, hogy nyernének az előrehozott választásokon", mondta Frunda, aki szerint egyértelműen a Demokrata Pártnak kedvezne mindez.

Az RMDSZ-szenátor bírálta a koalíciós kollégák reakcióját az általa kezdeményezett, az Európa Tanácsban elfogadott jelentés kapcsán. Frunda szerint Emil Boc vagy nem ismeri az ET működési mechanizmusait, vagy pedig szándékosan félretájékoztatta a közvéleményt. „Elítélem azokat a kollégákat, akik nacionalista hangnemben próbálják megnyerni az erdélyi választókat az előrehozott választások perspektívájában", mondta a szenátor.

Emil Boc, a Demorata Párt elnöke Frunda kijelentéseira reagálva azt nyilatkozta: sem a DP-nek, sem a D.A. Szövetségnek nincsenek nyilvános vagy titkos tervei az előrehozott választásokkal kapcsolatban. Véleménye szerint az RMDSZ-nek szóló figyelmeztetésnek egyetlen üzenete van: „vannak dolgok, amelyek nem alku tárgya, ezek közé tartozik Románia iránti lojalitás és az ország alkotmányának tiszteletben tartása".

Markó Béla kérni fogja Traian Băsescu államfőt, hogy vállaljon közvetítő szerepet az etnikumközi kérdésekben, és hogy a Cotroceni palotában dolgozzon egy kisebbségügyi elnöki tanácsos is. „Örülök, hogy a Cotroceni-ben van két sportügyi tanácsos, de arról nem tudok, hogy kisebbségügyi elnöki tanácsos is lenne. A sport fontos, de az is rendkívül fontos, hogy Romániában több mint két millióan élnek kisebbségben", mondta a szövetségi elnök. Az RMDSZ elnöke hozzátette, még nem gondolt egy konkrét személyre, akit a pénteki konzultációkon javasolhatna az állafőnek, de szerinte az utóbbi időszakban „a Cotroceni-beliek nem túl tájékozottak a kisebbségi kérdésben".

Az oktatási nevelési támogatás erdélyi lebonyolításáért felelős alapítvány elnöke a 2004–2005-ös pályázatot értékelte tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatóján, amit Komlós Attilával, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnökével közösen tartott. A 2005–2006-os évre szóló támogatásért február 15. és április 30. között pályázhatnak a tanulók.

A 2004–2005-ös évben összesen 131 148-an kérvényezték a támogatást, amit az igénylők 98,5 százalékának folyósítottak is. A magyar állam így összesen 11 millió 581 ezer eurót juttatott a magyar nyelven tanuló erdélyi magyar gyerekeknek. A tankönyv és taneszköz-vásárlásra szóló támogatásért 5709-en nyújtottak be pályázatot.

Az igénylők legtöbben a székelyföldi Hargita, Maros és Kovászna megyében járnak iskolába, legkevesebben pedig – ami Kelemen Hunor szerint meglepetésnek számít – Ilfov és Călăraşi megyében. Az itteni pályázók vélhetően csak lakhelyük szerint tartoznak e két megyéhez, de tanulmányaikat magyarul Bukarestben vagy Erdélyben folytatják. Tavalyhoz képest több mint 10 százalékkal nőtt az igénylők száma Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár, Máramaros, Kovászna, Bihar, Brassó és Bákó megyében.

A Szabadság kérdésére Kelemen Hunor elmondta: ez a növekedés a szórványvidéken, de a magyarság által jelentős számban lakott megyékben is érzékelhető. Emlékeztetett: a csángók által lakott Bákó megyében tapasztalt növekedés azért fontos, mert itt kezdetben a szülők ódzkodtak igényléssel fordulni az Iskola Alapítványhoz, mivel voltak olyan helyi papok, akik az ördög pénzének nevezték a támogatást.

Családonként átlagosan 1,37 gyerek kérelmét fogadták el, a pályázók 68 százaléka egy gyerekre, 28 százaléka kettőre és mindössze három százaléka kérte három gyerekre a támogatást. Kelemen Hunor emlékeztetett, hogy a gyerekotthonokban élők is részesülhetnek a 20 ezer forintnak megfelelő összegben, ha eleget tesznek a törvény által megszabott feltételeknek. Hozzátette: a jogosultak 56 százaléka rendelkezik magyarigazolvánnyal.

Komlós Attila megköszönte az Iskola Alapítványnak, hogy lebonyolította és kiértékelte a pályázatot, amely nagyon fontos a magyar nemzet szempontjából. Garantálta, hogy a magyar állam jövőben is kifizeti ezt a támogatást, még akkor is, ha az igénylők száma növekedik. Elmondta, hogy ez a pályázati rendszer „felülről nyitott", ami azt jelenti, hogy az igénylők számának növekedése esetében is ki tudják fizetni a pályázatokat. A Szabadság kérdésére válaszolva kifejtette: a Kárpát-medencében járva az a személyes tapasztalata, hogy főleg szórványvidékeken a magyar gyerekek jelentős száma az óvodában részesül utoljára magyar nyelvű tanításban. Ezért pártolja azt, hogy a határon túli magyar oktatás támogatásának fejlesztéseként terjesszék ki ezt a finanszírozást az óvodás korúakra is. Erről azonban csakis a következő magyar törvényhozás dönthet, hiszen ehhez törvénymódosítás szükséges – tette hozzá.

Ausztria csak az Európai Bizottság tavaszi országjelentése után dönt Románia és Bulgária EU-csatlakozási szerződésének ratifikálásáról, idézi a Focus News hírügynökség honlapja Karin Gastinger osztrák igazságügyi minisztert.

„Az osztrák parlament nemrég tárgyalt a kérdésről, tehát az első lépés megtörtént. Megvárjuk az EB jelentését a két ország előrelépéseiről, majd döntünk a ratifikálásról", mondta Gastinger egy interjúban, amelyet a Deutsche Welle-nek adott.

Az osztrák igazságügyi miniszter hangsúlyozta, Románia és Bulgária esetében Bécs, különösen az igazságügyi reformok, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc területén elért eredményeket követi majd, amelyek „döntő jelentőségűek annak megítélésében, hogy a két ország méltó-e az EU-tagságra".

Január végétől keddig 82 személy vesztette életét a hideg miatt, derül ki a területi közegészségügyi hivatalok jelentéseitől. Az Egészségügyi Minisztérium közölte, az áldozatok közül legalább 23-an hajléktalanok voltak. A haláleseteket az ország 30 megyéjében és a fővárosban regisztrálták: Prahova (9 eset), Botoşani (8), Temes (7), Vâlcea (5), Galac, Beszterce és Szatmár (4–4), Bukarest, Máramaros, Konstanca, Ialomiţa, Bákó és Maros (3–3), Suceava, Mehedinţi, Brăila, Dâmboviţa és Vaslui (2–2), Arad, Iaşi, Dolj, Kovászna, Hargita, Teleorman, Fehér, Giurgiu, Neamţ, Vrancea, Szilágy és Argeş (egy-egy eset).

A Duna TV is egyórás műsoridőt ajánlott fel az Erdélyi Magyar Televíziónak azt követően, hogy a Magyar Televízió (mtv) hasonló ajánlattal állt elő. Mint ismeretes, az mtv a hét végén kínálta fel, hogy este 7 és 8 óra között egy órát a tervezett televízió rendelkezésére bocsát. – Nem tartom jó ötletnek, hogy a m2 „nyúlja le" a 300 millió forintot: azt a magyar állam Erdélynek adta, ne folyjon ide vissza – jelentette ki az Új Magyar Szónak Cselényi László, a Duna Televízió elnöke. Rámutatott: ő az ügy érdekében, teljesen önzetlenül ajánl fel szintén egyórás műsoridőt.

Négyezer eurós bírságot szabtak ki a magyar határőrök Rábafüzesen egy Ausztria irányából belépésre jelentkező román autóbusz üzemeltetőjére, mivel a jármű egyik utasának nem volt érvényes vízuma. Az okmányok ellenőrzésekor derült ki, hogy az utasok között lévő marokkói állampolgár nem rendelkezik az utazáshoz szükséges vízummal. A magyar uniós tagsággal életbe lépő jogszabályok szerint az utazást lebonyolító cégnek kötelessége az összes utazási okmány meglétének az ellenőrzése, ha ezt nem teszi meg, bírsággal sújtható.

Miron Mitreát, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) főtitkárát is beidézték a Zambaccian-ügyben – adja hírül a Mediafax. A kézbesített idézésből nem derül ki, milyen ügyben hívták kihallgatásra február 22-re, a főtitkár csak sejti, hogy a Zambaccian-ügyről lehet szó. Az Országos Korrupcióellenes Hatóságnak (OKH) a képviselőházba küldött jelentése értelmében ugyanis Adrian Năstase egy másik kormányzati tisztségviselővel együtt rendelte el – hatalmukkal visszaélve – Irina Jianunak az Állami Építkezési Felügyelőség vezetőtanácsába való kinevezését, amely akkor a Mitrea által vezetett, építkezésért is felelős tárcához tartozott. A pártfőtitkár szerint félreértésről van szó, amelyet hamarosan tisztázni fog.

Mircea Geoană pártelnök, akinek szintén nem sikerült még tisztáznia a vele és családjával kapcsolatos korrupciós ügyeket, tegnap kijelentette: mindaddig, amíg nem hoznak fel konkrét vádakat Mitrea ellen, a párt támogatja a főtitkárt, úgy, ahogy azt Adrian Năstase esetében is teszi.

Öl az irigység (27.)

Jó fekvésű, használaton kívüli, kiürült ipari épületek átalakítása, újrahasznosítása nagyon is természetes és aktuális folyamat, amely nálunk is elindult, igaz, nagyon kis mértékben és, sajnos gyenge minőségben. Ezalatt főleg az építészeti megvalósítás, nyelvezet, attitűd hiányosságaira gondolok. Egy ilyen jellegű beavatkozás egyik legfontosabb tényezője a meglévő épülettel szemben kialakított állásfoglalás, és annak kivetítés az építészeti kialakításban. Ha már átalakítunk, és nem új épületet hozunk létre, fel kell használnunk annak tulajdonságait, erényeit, megőrizzük valamilyen mértékben a jellegét, és mindez érthető, leolvasható kell hogy legyen egy kívülálló számára is. Az ipari létesítmények egyik jó tulajdonsága, amely lehetővé teszi az átalakítást, a racionális, funkcionális kiképzésük.

A mellékelt példa esetében mindez rejtve marad egy elavult, giccsesen kidíszített posztmodern homlokzat mögött. A régi épület vízszintesen végigfutó modernista ablakait felszabdalva függőleges osztást alakítottak ki, hogy jobban illeszkedjen a követett klasszicista ideálhoz. A 80-as években többek között a stiláris beilleszkedéssel magyarázták, ezt a nyelvezetet, viszont a mi esetünkben ez sem lehet indok.

Egyszerűen rossz példa, nem követendő.

Lelkünk-polgármesterünk megint megmondta a frankót. Ezúttal a város arculata volt soron. Röviden: a polgármestert zavarják a Diákművelődési Házon és Köztársaság mozi épületén elhelyezett reklámvásznak.

Kicsit furcsának tűnhet az eset főleg, ha arra gondolunk, hogy a központban a postához tartozó üveg-acél épületszörnyön változatlanul ott libeg két óriásreklám. Történetesen egy bankot hirdet. A piac mellet évek óta befejezetlenül álló épületen ott díszeleg egy helyi baromfitermelő reklámbannere. Ha ezeket szemügyre vesszük, két lehetséges következtetésre jutunk:

a)ezek az újonnan épült szörnyűségek nem képezik a városarculat részét

b)csak a szocializmus építészeti jegyeit viselő épületeket csúfíthatja egy óriásreklám.

A kérdés, ami méltán merül fel mindenkiben, az, hogy mitől lesz a reklám az egyik épületen otromba városarculatot pusztító elem, a másikon pedig a nagyváros vonalaiba harmonikusan beilleszkedő csecsebecse?

A kérdésre biztos választ talán még maga a polgármester sem tudna adni. Ha a szemlélődő megnézi a diákkultúrház koszszürke épületét, vagy a mozinak is otthont adó, környezetétől teljesen elütő tömbházat, felmerül benne a kérdés: milyen arculatot is véd a polgármester?

A hajdani rendszer zord építészetvilágát a századforduló polgári építészetével összekeverő városképet szeretné megóvni? A csúnya épületeket eltakaró reklámok eltávolítása alig lehet erre jó eszköz. A menteni a menthetőt alapon a központ belsejében egyre nagyobb számban előforduló építészeti torzszüleményekre lenne érdemes nagyobb figyelmet szentelni. Példának okáért a Tűzoltó-toronnyal szemben épült áruház igenis rontja a környezetet, és ezt már az új polgármester munkássága alatt fejezték be. Persze, a polgármesteri hivatal ablaka nem a Tűzoltó-toronyra nyílik, de a városatya hivatalának ablakából jól láthatta a tőszomszédságában lévő (és a Campus február 8-i számában leírt) tömbház idomtalan földszinti bővítését. A jövőre nézve talán szerencsésebb lenne, ha a polgármester úr a várost nem a nagyvárosi jelleggel kötelezően együtt járó reklámoktól óvná, hanem nagyobb szigorral ellenőrizné a polgármesteri hivatal által kiadott építési engedélyeket. Ellenkező esetben ugyanis egyre több lesz azokból az épületekből, amiket jobb lenne, ha egy óriásreklám takarna.

Itt a várva várt vég… Úgy érzem, hogy alig találni olyan diákot, aki ne örvendene ennek a végnek. Vége a szessziónak! Vége a stressznek! Vége az unalomnak! Vége az unalmas estéknek, a szesszió végére már minden lakótársad sztoriját legalább háromszor végighallgattad, mindent tudsz kívülről. A tanulás címszó alatt annyi mindent lehet csinálni: jobb híján mosni-főzni-takarítani, aztán ott a nagy stressz, ami ilyenkor éri (ugyebár) a diákot, ezt mind nem lehet bagó nélkül kibírni… Az unalom nagy Úr!

Mostanra már többé-kevésbé minden diák túl van a nagy megpróbáltatáson, egyeseknek az első nagy vizsgaidőszak, az első nagy szembeszegülés azzal, hogy az egyetem nem csak buliból áll. Meg kell szokni ezt a ciklikus ismétlődést: három hónap szórakozás, majd egy hónap pofára esés… Na de hát ezt is ki lehet bírni, valahogy túlteszi az ember magát ezeken a bukásokon, némelyik tanárod is bíztatva, szívélyesen megjegyzi, hogy nem tudja igazán, mi a diákélet, aki az egyetemi évei alatt legalább egyszer nem bukott… Mindezt megnyugodva tudomásul veszed, csak azt felejted el, hogy az egyetem nem egy félévből áll. Aztán jöhet a nagy fogadkozás, hogy ezentúl minden órán ott leszel, és mindent elolvasol időben, készülsz az órákra…. Persze ennek a felét sem hiszed, még te magad sem… A fogadkozások általában az első héttel együtt elszállnak, s ha egy kicsivel többet tartanak is, ne hidd el magad, minden elmúlik egyszer. Nem kell a diáknak plusz probléma, elég az, hogy minden este meg kell jelenni a törzshelyen, és hősiesen kell állni a sarat a sokszor hajnalig elhúzódó bulikon. Másnap aztán épp egy egyetemi kurzusra nincs szükség. Mert, mint ahogy mondani szokták, nem kocsma az, hogy egész nap ott üljön az ember…

Egy hétre Kolozsvár is fellélegezhet, a diákok hazamennek, kb. nyolcvanezer emberrel kevesebb nyüzsög az utcákon. Egy hetet kaptak a hallgatók, hogy kipihenjék a megrázkódtatásokat, hazamennek a család (vagy valaki más) ölébe megpihenni, új erőt gyűjteni a nagy bulizásokra. Kolozsvár ilyenkor mintha kipusztulna egy kicsit, egyre kevesebb magyar beszédet hallani az utcákon, kevesebb a fiatal arc, nincs élet a városban.

Mivel az egyetem elöljárói nem voltak hajlandók konszenzusra jutni a vakáció és a pótszesszió időpontját illetően, így a diákoknak is eltérő a szabadidejük. Azokon a helyeken, mint például a Bölcsészkaron, ahol tizenegynéhány vizsgán kell átvergődnie a hallgatónak, ott a háromhetes szesszió időszakot is soknak ítélték meg, míg máshol, a „normálisnak" minősíthető periódusban, ahol hat-hét vizsga jut egy diákra, ott úgy döntöttek, hogy legyen négy hét a szesszió, legyen a diáknak ideje készülni… Ez a rendszer is hazánk fordítottságát dicsőíti, ahol mindig minden fordítva működik! Ahol szükség van, onnan elveszünk, ahol pedig nincs, oda adunk, tehát akinek jól megy sora, annak menjen még jobban, akinek pedig nem, arra teszünk még egy lapáttal, hisz úgysem árt az már neki. Sok mindent nem értettem az egyetemi rendszerben, és nagyon sok volt a MIÉRT típusú kérdésem addig, amíg rá nem jöttem, hogy tulajdonképpen minden a profitorientáltsággal magyarázható, és ha nem kérdezel semmit, úgyis tudod a választ: a kutya ugat, s a pénz beszél. Egy közeli ismerősöm szokta emlegetni mindig, hogy „három P" vezeti a világot, és úgy tűnik, országunkra ez különösen érvényes (a három P megfejtését a kedves olvasókra bízom).

Ez jelenti a szessziók mozgatórugóját is, akinek sikerül hamar felismernie, hogy hol van a kutya elásva, és megtanulja kezelni a helyzeteket, annak sikerül befejeznie a tanulmányait, aki pedig nem, az minduntalan rádöbben, hogy az útkeresés az életében még nem zárult le.

Egyszercsak egy ajtó előtt állsz. Mély lélegzetet veszel, hátat fordítasz a szobának, és a kezed a zár fele nyúl. Érzed, még maradnál, de tudod, hogy menned kell. Meginogsz önnön valódban, és létezésed e fekete lyukában egy végső döntés vár rád. Tiltakozik, nem tűr halasztást. Mérlegelsz és érzel. Érzed a szobát a hátad mögött, felrémlik minden része, az ott töltött pillanatok minden egyes mozzanata, és kiált utánad. Ordítva kér, hogy maradj, beléd kapaszkodik, és ördögi erővel húz, hív vissza magához, magába. Hallod a kiáltást, lehetetlen nem hallani, a csontodig hatol, és belülről emészt, fokozatosan, gondosan és körültekintően, elkeseredésed végső fokára kergetve. Fáj neked, már-már fizikai fájdalom gyötör, égbe kiáltod szenvedésed: miért most? Miért most jött el ez a pillanat? Talán nem is igaz, talán nem is kell döntened, talán csak álom az egész, könyörgő tekintettel várod, hogy igazolja valaki ezt a naiv feltevésed. Hisz mi sem lenne egyszerűbb, mint megfordulni, visszasétálni és maradni. A lényed minden egyes porcikája ezt akarja, lebegni a szobában, és belehalni ebbe a lebegésbe, hisz most minden szép, szebb, mint valaha is volt. Megszépíti az emlékezés, csalóka, ezüstös fátylat von a múltra, a valóságra. Mereven magad elé nézel, és tudod, hogy nincs senki körülötted, senki aki azt mondaná, hogy most már nyugodtan felébredhetsz, nem kell döntened. Értelmed tisztán látja: ez nem álom, és nincs menekvésed a pillanat néma kegyetlenségéből.

Felrémlik előtted lehetőségeid horizontja: érzelem és értelem harca, egy lépésnyi harc. Ennyi választ el téged az ajtótól, ennyi választja el az érzelmet a racionalitástól. Nem sok, és mégis érveid kusza hálójában maga a végtelen, határozatlanságod fojtogató ketrece, az igent és a nemet elválasztó kietlenség, szédítő űr. Elveszel megtorpanásod időtlenségében, hagyod magad sodródni az árral, mígnem értelmed halk suttogása áthatol a semmi zűrzavarán, és feleszmélsz: nincs maradásod. Gondolataid tartalma világos és érthető formát ölt számodra, bocsánatot kérsz, és menekülsz. A mozdulat véghezvihetetlenségétől megfagyott kezed újra engedelmeskedik egy felsőbb utasításnak, és a kilincsre fonódik. A végtelen leszűkül, döntöttél, és tested gépiesen alárendeli magát e döntés megmásíthatatlanságának. Figyelmen kívül hagyod az arcodon árván legördülő könnycseppet, amelyben még egyszer, utoljára felvillan egy igen mosolya, a szoba melegsége, amely talán a világot nyújthatta volna neked, és kilépsz, távozol.

Most már kint vagy, de ne ámítsd magad: a fájdalmat nem irthatod ki ily könnyen, a nem összképe lesújtó, egy percnyi üresség tátong benned, egy perc az életedből, amit örökre bent hagytál. Azonban semmi ok az aggodalomra: értelmed majd ezt is elkendőzi, letagadja, mint eddig minden mást, és légy büszke magadra, hisz legyőzted a szerelmet, méltó vagy a huszonegyedik századhoz, amint ő is méltó tehozzád.

A Bizzzar Tattoo tetováló és pírszingszalon egy ruhásbolt melletti gangból nyílik. Atti és Árpi még ebédszüneten vannak, de az ajtó előtt már hárman várnak rájuk. Többek közt egy falfehér lány. Nagyon be van rezelve, harapja az ajkát. Ő köldökpírszre vár. Közben befutnak a srácok, betessékelnek mindenkit a leginkább magánrendelőhöz hasonlítható helyiségbe. Ez a szalon. Egyáltalán nem hasonlít a szülők rémálmaiban élő tetkóstudiókhoz: nem penészes a fal, a tűk nem hevernek a földön. Tisztaság és rend van, mint egy elit magánrendelőben. Persze, az orvosok nem viselnek hosszú hajat, meg nincs a fülükben jó néhány különös ékszer, talán még tetoválás sincs rajtuk. De a munkájukat ők is sebészeti pontossággal végzik. Az előbbi lány remegő hangon adja elő, hogy mit szeretne. Árpi veszi kezelésbe. Ad egy rövid felvilágosítást arról, hogy miként kell majd a lyukat kezelni. Aztán jön a szúrás. Három perc sem volt az egész.

– Mikor kezdtétek el a tetoválást?

Atti: Úgy körülbelül nyolc éve, ’98-ban. Annak idején úgy működött, hogy összeszedtünk egy rakás modellt, meg walkman motort, meg amit erre a célra fel lehetett használni. Persze, tökre úgy, hogy nem tudjuk, mit csinálok: elkezdtem tetkózni. Mondjuk, már akkor is figyeltem arra, hogy lehetőleg steril eszközökkel dolgozzam. Volt egy haverom, akinek volt tetkója, az ő ötletére kezdtem el tetoválni. Mondta, hogy nagyon jól rajzolok, és kérdezte, miért nem készítek tetkókat. Ezután másfél-két évig adatot gyűjtöttem, és azután kezdtem el dolgozni. Szakirodalomhoz nem nagyon lehetett hozzáférni, meg hát, nagyon drága, romániai zsebre. Egy könyv ára 150–200 euró, az húzós egy picit.

Árpi: Rocker körökben forogtam, ahol elég gyakoriak voltak a házi tetoválások, és mivel én akkor művészeti suliba jártam, láttam, hogy nem eléggé sikeresek, meg hogy jobban is meg lehetne munkálni. Érdeklődtem ilyen helyi művészeknél, hogyan is működik a dolog. Adtak egy rövid leírást erről a walkman motoros tetoválógépről, akkor én is nem két év alatt, hanem két nap alatt összebarkácsoltam egyet, aztán megvarrtam a haverokat. Magyarországon sikerült megvásárolni egy tetováló felszerelést, ott meg tetováló stúdiókban mászkáltam tapasztalatért. Ennek amúgy nincsen iskolája, de nálunk lehet tanulni. Van rá engedélyünk, meg a tanügyminisztérium is elismeri azt a diplomát, amit mi kiadunk.

Atti: Ez magyarán azt jelenti, hogy a szakmát ellopod. Lehet olvasni róla, de ez nem működik úgy, hogy egy könyvből tanulod meg.

– Az első tetkóitok hogy néztek ki?

Atti: Nem is voltak annyira rosszak.

Árpi: Kimondottan az első két-három tetoválásomat nem rontottam én sem el, de azért adódtak problémák. Például a profi Magnum géppel nekem nem nagyon ment a leges-legelején.

– Pírszingeket kezdtetek rakni?

Atti: Két éve kezdtem el, az ex főnöknőmtől tanultam. Ezt is úgymond, loptam. Meg közben Árpitól is lestem el dolgokat. Mint a jó pap, mi is holtig tanulunk.

Árpi: Engem különösebben mai napig sem érdekelnek a pírszingek, egyszerűen kénytelen vagyok megcsinálni ezeket. Tanulni tanultam, de tulajdonképpen nem akartam, hanem a srác, akinél Magyarországon bedolgozgattam, erőltette, hogy tudjak pírszinget szúrni.

– A nagymamám mindig azt mondta, hogy csak a börtöntöltelékeknek van tetoválásuk. Kihalt már ez a mentalitás?

Atti: Hát fordult már meg itt fogorvosnő, ENSZ-küldött, aki vagy 45 éves volt, volt egy öreg dán tata, aki nem értett egyet a tetoválásokkal, de azért volt már rajta vagy nyolc. Na, ő a gyerekekkel együtt jött tetováltatni, először a gyerekek, utána ő, utána meg megint a gyerekek...

Árpi: Itt nálunk eléggé rossz szemmel nézik ezt az egész históriát, mivel ennek az országnak nincsen tetováló kultúrája. Szembesülünk azzal, hogy az emberek többsége egyszerűen azokat a hagyományos börtöntetoválásokat ismeri.

– Fiatalkorúakat tetováltok?

Árpi: Tizennyolc év alattiaknak csak akkor vállalunk bármit, ha idejön apuka, anyuka, és azt mondják, hogy nyomjad...

Atti: ...Vagy még egy esetben, ha van rajta egy rakás elrontott tetkó, azon már csak javítani tudunk. Ilyenkor teszünk kivételt.

– Melyek a menő motívumok?

Atti: A kínai betűk és a tribal, a törzsi motívumok örök témák, mondják, hogy „kínai betű, kicsi, édes, nem tudom hová – de kell", általában valami intimebb helyre, derékra, vagy éppen ahová...

A legextrémebb esetem egy mosolygó arc volt... farokra. Az intim-tetkókkal az van, hogy oda nem lehet szép dolgot csinálni.

Árpi: Persze láttam olyan kínai betűket is, amelyeket egy ananászkompótról szedtek le, csupán azért, mert jól néztek ki a diszkóban. Van, aki omlettet tetováltat a fejére. Szélsőségesebb eset egy olyan lány, akinek nem voltak fogai, és éppenséggel lett volna mire költeni a pénzét, ám a legnagyobb problémája az volt, hogy a combján volt egy nagyon apró zöld pont, amit ő pirosra szeretett volna kijavítani, és képes volt ezért pénzt fizetni.

– Mi történik, ha a kliens még növésben van?

Árpi: A bőr egyenletesen feszül, szóval a maximum, ami történhet, hogy a tetkó egy picit világosodik – ez nem jelenti azt, hogy a minta torzul. Drasztikusabb következmények akkor történnek, ha az illető több mint ötven kilót fogy vagy hízik.

Atti: Szóval, hogyha a bőr maga károsodik, akkor károsodik a tetkó is. Mondjuk, egy testépítőnél, aki gyógyszerezi magát, mint egy állat és felfúvódik, nincs a bőrnek ideje, hogy nyúljon, és megreped, akkor természetesen a tetkó is megreped.

– Milyen a rossz tetoválás?

Árpi: Házi tetoválásoknál a tipikus hiba, hogy túl mélyre nyomják a tűt, és abból egy szép dombormű lesz, vadhús keletkezik.

Atti: Egy ilyenen már sehogy sem lehet segíteni, szóval ha dombormű lett, akármit ütsz rá, az megmarad. A tetkót el lehet takarni, azzal nincs semmi gond, de azon, hogy dombormű, nem lehet változtatni.

(folytatjuk a következő számban)

Szómagyarázat:

pírszing – orvosi acélból készült testékszer

varrni – tetoválni

tribal motívumok – törzsi, hullámos díszítés

Lavinaveszély fenyegeti azokat, akik a Fogarasi-havasokban tartózkodnak. A jelenleg jegyzett négyes veszélyességi fokozat az utolsó előtti bejegyzés a lavinaveszélyt mérő skálán, úgyhogy bármely pillanatban számíthatnak hócsuszamlásra az ott tartózkodók, tájékoztatnak a meteorológusok. Néhol a hó vastagsága meghaladja a 40 cm-t, ezért fokozottabb az esetleges lavinaveszély. Az Országos Meteorológiai Intézet közleménye szerint a hó vastagsága miatt jelentősen megnőtt a spontán lavinák veszélye különösen a hegyoldalakon.

2000 méternél magasabban, mint például a Bâlea-tó környékén, ha valaki a hegyoldalon halad végig, akkor megcsúszhatnak a felső hórétegek, és ez lavinát indíthat el. A gyakorlott síelőknek és hegymászóknak is az említett hegység kikerülését javasolják a Szeben megyei hegyimentők.

Nicolae Mustea, a Szebeni Hegyimentő Szolgálat igazgatója elmondta: mindazoknak, akik mégis a hegyekbe mennek, előzőleg közölniük kell a hegyimentőkkel útvonalukat és egy telefonszámot, amelyen el lehet őket érni. De a legbiztonságosabb mégis csak az lenne, ha nem hagynák el a kis turistaházak területét – mondta az igazgató.

A Szentmátéról, Kisdemeterről és Zágráról ingázó tanárok azzal fenyegetőznek, hogy beperelik azon falvak polgármesteri hivataljait, amelyek nem térítik vissza az ingázás költségeit.

Titu Rauca, a Megyei Tanügyi Szakszervezetek vezetője elmondta, a szakszervezet jogilag támogatja a perrel fenyegetőző tanárokat, hiszen a polgármesteri hivatalok törvénysértő módon nem fedezik az utazással járó költségeket.

– A szentmátéi, zágrai, kisdemeteri tanárok azért elégedetlenkednek, mert saját zsebből kell kifizetniük utazási költségeiket, ami akár egymillió régi lejig is felmehet – mondta Rauca. – A polgármesteri hivatalokat már értesítettük a törvényszegésről, és felhívtuk a figyelmüket arra, hogy a törvényszéki eljárás lesz a következő lépés.

Vasile Moga kisdemeteri polgármester azt nyilatkozta, hogy a kialakult helyzetért csakis a tanárok okolhatók, mert nem juttatták el az ingázó tanárok névsorát a polgármesteri hivatalba.

– Elvárjuk, hogy a tanári tanács bemutasson egy, a szállítási költségeket összegző jelentést, hogy azt jóváhagyhassuk, és kiutaljuk erre a célra a szükséges összeget. De ezt a jelentést a mai napig nem kaptuk meg, ezért nem kaptak még pénzt a tanárok az ingázásra – tette hozzá a polgármester. A Kisdemeterről Besztercére ingázó tanárok többsége azt állítja, hogy a szükséges hivatalos iratot elkészítették és továbbították a hivatalnak.

– Elkészítettük a jelentést az ingázó tanárok utaztatási költségéről, de nem utaltak ki pénzt a költségvetésből – mondta Lucica Popovici, a Kisdemeteri Általános Iskola igazgatója. Hozzátette: már a tavaly sem támogatta az ingázást a helyi tanács.

Abban az esetben, ha a három község helyi tanácsa nem oldja meg sürgősen ezt a problémát, a Tanügyi Szakszervezet bepereli a polgármesteri hivatalokat a megkárosított tanárok nevében.

Öt elpusztult szárnyas miatt riasztották a Fehér Megyei Állategészségügyi Hivatalt ezen a héten. Az öt szárnyas tetemét egy küküllővári lakos háztartásában találták, de a laboratóriumi eredmények kimutatták, hogy nem madárinfluenza-vírus fertőzte meg őket.

Vasile Bereş, a Fehér Megyei Állategészségügyi és Fogyasztóvédelmi Hivatal igazgatója elmondta, különböző laboratóriumi vizsgálatok eredményeiből kiderült, hogy nem madárinfluenza pusztította el a szárnyasokat. – Több gyors vizsgálatot végeztünk el, hogy kiderítsük az elhullás okát, de mind az öt szárnyas esetében negatív eredmények születtek, úgyhogy nem kell tartani madárinfluenza-járványtól – mondta az igazgató. Hozzátette. a következő napokban további vizsgálatokat végeznek majd, hogy kiderítsék, mi volt a szárnyasok elpusztulásának az oka.

2009-től csak azokat az ingatlanokat lehet eladni vagy koncesszionálni, amelyek rendelkeznek az épület hőenergiai hatékonyságát igazoló hivatalos iratokkal – mondta Ioan Andreica, a Közszállítási, Építkezési és Turisztikai Minisztérium államtitkára.

A hőenergia-bizonyítvány egy olyan hivatalos okmány lesz, amely meghatározza az épület hőenergia fejlesztésének paramétereit: a belső és külső hőenergia-termelő rendszer hatékonyságát, a falak struktúráját, valamint az esetleges hőveszteséget.

– Tavaly különböző programokat javasoltunk, hogy a tömbházlakókat a javítási-korszerűsítési munkálatok megkezdésére ösztönözzük, de nem jártunk sikerrel – mondta az államtitkár. A 20–30–40 évvel ezelőtt felépített lakások esetében alapos felújítási munkálatok szükségesek: hőszigetelő ablakok beépítése, a tetőzet szigetelése, a belső hőenergia fejlesztőrendszer kicserélése. Az ilyen munkálatok elvégzéséhez egy családnak becslések szerint legalább 5–6000 euróra lenne szüksége, mondta az államtitkár a Demokrata Párt besztercei vezetőtanácsának ülésén.

– A különféle közintézményeknek is hasonló felújítási munkálatokat kellene elvégeztetniük, ezáltal egy lépéssel közelebb kerülünk az EU-hoz. Nem csatlakozhatunk az Unióhoz ilyen állapotban levő épületekkel vagy megrongálódott utakkal, a minisztérium éppen ezért fordít közel egymilliárd eurót a vidéki infrastruktúrára és a lakások felújítására – tette hozzá Andreica.

Messze földről érkeztek vendégek az elmúlt hétvégén Sztánára, a hatodik farsangi mulatságra. A helybeliek és a szomszéd falvak lakói mellett a rendezvényen több magyarországi vendég is jelen volt. Részt vett Antal János is, Körösfő polgármestere egy népes csoporttal, Kalotaszentkirály–Zentelkéről többedmagával Péter Árpád alpolgármester, valamint a környező falvakból a református lelkipásztorok egy része. Magyarországról mintegy száz vendég érkezett, többségük fiatal.

A farsangi mulatságot Papp Hunor helyi református lelkipásztor, Szabó Zsolt, a Szentimrei Alapítvány elnöke és Fekete Albert, a magyarországi Sztánai Műhely képviselője szervezte.

A háromnapos rendezvénysorozatból nem hiányozhatott a tánc és a mulatság sem, amire a helyi művelődási házban került sor. Nagy érdeklődésnek örvendett a Kós Károly házai, templomai című képkiállítás, nem kevésbé Janitsek Jenő Sztána története és névanyaga című, 2005-ben megjelent könyvének bemutatása. A vendégek lovas szánnal vonultak ki a Varjúvárhoz és a Szentimrei-házhoz. A gyerekek számára jelmezversenyt szerveztek, ezenkívül kalotaszegi tánc- és énektanításra is sor került.

Szombaton délután megbeszélésre került sor a kisrégióhoz tartozó település képviselői és a magyar vendégek részvételével, ahol a falvak kulturális együttműködésének hatékonyabbá tételére keresték a megoldást. A résztvevők úgy döntöttek, hogy március végén létrehoznak egy civil szervezetet a Bánffyhunyad környéki falvakban, ahol a népnevelési tevékenység mellett egyre nagyobb az igény a gazdálkodók szakmai felvilágosítására és továbbképzésére.

Kedden a kolozsvári városháza nagytermében Emil Boc polgármester jelenlétében 115 aranylakodalmat ünneplő házaspárnak díszoklevelet adtak át. Az oklevélen kívül az idősek 500 új lejes pénzjutalmat is kaptak.

A jelenlévők különböző módon értelmezték a hosszú házasság titkát. Czégeni Andor és Lukrécia kiemelte az egyetértés, mértékletesség, a gondok megfelelő együttes kezelésének fontosságát egy házasságban. Fodor János és Erzsébet szerint élvezni kell a házasságot, de türelmet és szeretetet ugyanolyan fokon igényel. Horváth Márton és Éva a béketűrést, megértést, egymás hibáinak eltűrését tartják fontosnak, és kihangsúlyozták: nem kell hamar megöregedni.

A polgármesteri hivatalban az aranylakodalmasok számára tartott díszoklevél-osztással párhuzamosan a Szerelmesek Napján több fiatal pár egynapos szimbolikus frigyet kötött a monostori Winmarkt vásárlóközpontban. Az egyik menyasszony lapuknak azt mondta: a Bálint-nap egy fontos alkalom az egymás iránti lángoló érzelmek kifejezésére. Ezzel szemben partnere azt nyilatkozta: nem kell majmolni a külföldieket.

Tavaly október óta nincs alpolgármestere a településnek, a község vezetője, Zeng János pedig már nem bírja egyedül végezni a munkát. Az RMDSZ tisztségviselő helyettesét, Stoian Vasilét az önkormányzati képviselők többek között azért váltották le, mert nem tudott elszámolni a PHARE-programon keresztül folyósított 40 ezer euróval és 210 millió lejes állami támogatással.

Stoian ellen büntető eljárás indult, a következő tárgyalásra március 14-én kerül sor. A folyamatban lévő perre való hivatkozással a napokban a település jegyzője nem járult hozzá új tisztségviselő megválasztásához.

Annak ellenére, hogy Stoian ellen jelenleg büntető eljárás van folyamatban, a tordaszentmihályi tanácsosok úgy ítélték meg, ideje lenne új alpolgármestert választani. De mivel a település jegyzője nem volt hajlandó ellátni kézjegyével az erről szóló határozat-tervezetet, a kérdést elhalasztották. A Demokrata Párt (DP) és a Nemzeti Liberális Párt (NLP) képviselői is részt vettek az ominózus tanácsülésen, hogy jelöltjük foglalja el az alpolgármesteri széket. Zeng János elmondása szerint a tanácsülésen jelen volt az NLP megyei vezetősége, sőt még egy államtitkár is arról próbálta meggyőzni a tordaszentmihályiak választottjait, voksoljanak a szabadelvű politikai alakulat jelöltjére.

László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök a Szabadságnak elmondta: Tordaszentmihály rendkívül dinamikusan fejlődő település, a polgármester képtelen egyedül megbirkózni az összes feladattal. Ezt egyébként maga Zeng János is megerősítette lapuknak: – Fizikailag képtelenség egyszerre több helyen lenni. A földügyeket intézem, Bukarestbe járok, de foglalkoznom kell az óvoda megnyitásával is. Nem bírom egyedül, kifáradtam, feltétlenül szükség van egy helyettesre – jegyezte meg a polgármester. Elmondta: a volt alpolgármester, leváltása miatt pert indított a tanács ellen leváltása miatt, de a helyi döntéshozó testület első fokon győztesen került ki az igazságszolgáltatási harcból.

A polgármester sajnálatosnak ítélte, hogy helyi szinten az NLP és a DP állóháborút folytat, ami még inkább megnehezíti helyettesének megválasztását. Megtudtuk: a település lakosságának 27,4 százaléka magyar, a tanács 15 személyből áll: 5 RMDSZ, 4 a Szociáldemokrata Párt, 2–2 a DP, az NLP és a Nagy-Románia Párt tagja. – Nem pártra, hanem személyre kell szavazni – jelentette ki Zeng János. A polgármester borúlátó: szerinte a március 14-ére kitűzött tárgyalást elhalasztják, a pernek csupán az év közepe táján lesz vége.

A büntetőtörvénykönyv a koldulást, kéregetést bizonyos körülmények között bünteti. Egyes esetekben a koldulás a bűnözés, például a lopás és a rablás „előszobája".

Kolozs megye és Kolozsvár „vonzónak" számít, ezért gyakran foganatosít a rendőrség villámellenőrzéseket. Ezúttal a polgármesteri hivatal rendőreivel közös akcióban kedden 10 és 14 óra között 29 személyt igazoltatott, ezek közül 19-en kéregettek, 10-en pedig hajléktalanok. A razzia során 9 esetben bírságoltak 1700 új lej értékben, 9 személyt lefényképeztek és ujjlenyomatokat vettek tőlük.

Az ilyen jellegű villámellenőrzések a közeljövőben is folytatódnak.

Lógósok már az első napon
Rendőrségi ellenőrzés lepte meg a lógós diákokat, akik már a második félév első napján a szórakozóhelyeken kötöttek ki. A razzia alkalmából 19 mulatót ellenőriztek és 46 iskolakerülő középiskolás bukott le. Az akció során 7 esetben bírságoltak a rendőrök, a büntetés összértéke mintegy 2000 új lej. Továbbá 9 kereskedelmi egység ügyvezetőjét figyelmeztették a kiskorúak kiszolgálásának szabályai megsértése miatt. A rendőrség kéri a szülőket, gyámokat és az oktatókat, vigyázzanak a tanulókra, kövessék a hiányzásokat (tavaly a Szamos-partján kikezdtek egy iskolás lánnyal, aki abban időszakban az iskolában „jelen" volt, nem írták be hiányzónak).

Ismeretlen holttest
Egy férfi holttestére bukkantak a kolozsvári Fenesi út 60. szám alatti tömbház mellett, február 10-én, pénteken este 6 órakor. A nyomozócsoport nem állapított meg gyilkosságra utaló jeleket. A holttestet a törvényszéki kórbonctanra szállították, ahol felboncolják. Aki valamiben tudná segíteni a rendőrséget, jelentkezzen a legközelebbi őrsön.

A negyedévi előfizetőink között kisorsolt főnyereményünket, a Vitacom Electronics Kft. által felájánlott tízmillió régi lejt érő vásárlási utalványt, átvették boldog tulajdonosaik.

Szima Csilla és Márton (az előfizetési nyugtán tévesen csak a Sima név szerepelt, ezért először mi is ezt közöltük) a kolozsvári Kis/Prodan utca 18/1. szám alatti lakosok, akik kilenc éve előfizetői lapunknak. A családnak két iskolás korú gyermeke van: Réka és Szabolcs. Elsősorban nekik fognak örömet szerezni a fődíjjal, amelynek értékére videókamerát fognak vásárolni a szponzorvállalat szakboltjából. És a továbbiakban is hű előfizetői maradnak a Szabadságnak.

[Arra kérem a kedves olvasót, hogy észrevételeit vagy kiegészítéseit legyen szíves a szerkesztőségbe juttatni. Köszönettel, A. L.]

(Folytatás február 8-i lapszámunkból)

Nevét a szappanyosoktól, szappanyfőzőktől kapta, akik eleinte nagyobb számban lakhattak a városnak ebben a részében. Ebben az utcában állt az északi városfal egyik ma is álló tornya, a takácsoké, valamint az északkeleti városfal egyik tornya, az Olaszfokos-bástya, amelyet a szappanyos, a kupás, az üstgyártó és a nemezgyártó céh gondozott és védelmezett. Utóbbit 1817-ben bontották le.

A szappanyosipar hanyatlását jelzi, hogy 1845-ben csupán hat szappanyos volt Kolozsvárt, de ezek közül egy sem lakott a Szappanyvárosban. Közülük három a belvárosban, a Híd, a Belső-Magyar és a Szentegyház utcában, három a külvárosban, a Felső-Szén és a Külső-Magyar utcában [KvTel. 101.].

1984 tavaszán, amikor a Postakert (Cuza Vodă) és a Szappany (Nyomda) utca vége közti házakat lebontották, régészeti kutatóárkot nyitottak. Ebben napfényre kerültek a városfal maradványai, valamint az előtte húzódó várárokban az árok fölött átvezető palló cölöpjeinek a megfeketedett csonkjai. A mintegy 3 m mélyen lévő cölöpsor helyenként sűrű, helyenként hiányos volt, összesen 8–10 csonk látszott a 2,5–3 m széles árokban. A Kerek kis-bástya maradványai nem kerültek elő.

A városfal alapja és a várárokból előkerült cserépmaradványok láttán a nézelődők közül többen is azt rebesgették, hogy azok a római vár maradványai meg római cserepek. Akkoriban nemigen volt ajánlatos effélékről vitatkozni, de volt, akit fel lehetett világosítani arról, hogy ez az 1400-as években épült városfal maradványa, amelyikről, különösen a közeli, a Belső-Magyar (Kossuth Lajos) utca végén, a mai megyefőnöki hivatal előtt állt Magyarkapuról 1859-ben és utána Veress Ferenc több felvételt is készített, továbbá arról, hogy a cserepek sem a római korból valók, hanem legfeljebb két-kétszázötven évesek.

Szappany utcai bástya. A Kurta-Szappany utca végében álló Takácsok tornya névváltozata. Az alatta lévő ajtót Kiskapunak, Szappany utcai kisajtónak is nevezték. Tűzoltótoronynak átalakítva, újabban tűzoltó múzeumnak berendezve, ma is áll. — Takácsok tornya.

Szappany utcai fahíd. A Kurta-Szappany (Dávid Ferenc) utca végén, a Széchenyi térhez közel, a Kisszamos (Malomárok) fölötti egykori fahíd. Az 1940-es években is még fa. Az 1950-es évek vége felé, a Kisszamos melletti tömbházak építésekor vasbeton hidat készítettek a helyébe. — Nagymalom előtti fedett fahíd, Tűzoltólaktanya előtti fahíd.

1896: „…a szappan utczai fahid…" [KözgyJk I/96].

Szappany utcai kisajtó. A Kurta-Szappany (Dávid Ferenc) utca végén álló Takácsok tornya alatti kisajtó.

1845 körül: „A belvárosnak a külvárosokkal való közlekedésére születésem idejében [1815] részint nagyobb kapuk, részint gyalogosok számára úgynevezett kisajtók szolgáltak. Ilyenek voltak: a Közép, Magyar, Híd, Monostor és Torda kapu s a Széna, Király, Szentegyház, Szappany utcai és Óvári kisajtó." [Lengyel Dániel, Kolozsvárt született orvos, KKv I. 330.];

Szappany utcai sikátor. Helyét illetően két vélemény alakult ki:

1. Herepei János szerint az általa év nélkül idézett Angiportus ad plateam Smigmattis (’szappany utcáig, szappany utcára [menő] szoros, sikátor’) a későbbi Szép utca [KKv I. 291.]. Szabó T. Attila is úgy vélte, elképzelhető, hogy az 1667-ből ismert felső Szappan Vcza ugyanennek, a XIX. századtól Szépnek mondott utcának a neve.

2. Kiss András írásából viszont kiderül, hogy ez a név a Szappany utca Híd utca felőli, Óvárhoz tartozó eleje, s a smigma esetleg összefüggésbe hozható a Zeugmával [KissK 9–10.].

Úgy tűnik, a címszóban említett utca a Híd (Dózsa Gy.) utca jobb oldalán nyíló második utca, a Szappany (Nyomda) szűk, sikátor eleje. — Felső-Szappany utca, Szép utca, Zeugma.

Szappanyváros. A fallal kerített város Belső-Magyar (Kossuth Lajos), Híd (Dózsa György) és Szappany (Nyomda) utca által határolt része.

Herepei János szerint a szappanyosok egykori ittlétével magyarázható az itteni utcák neve. De úgy vélte, hogy nevükben a jelző volt az elsődleges. Tehát előbb Kőfalsori, Hosszú, Kurta, Görbe, Felső utca létezett, és csak később, amikor a tisztálkodáshoz szükséges szappan annyira keresett áruvá vált, hogy ezt iparosoknak kellett nagyobb mennyiségben és valószínűleg jobb minőségben előállítaniok, csupán akkor, a szaporodó szappanyfőzők révén tűnt fel ezeknek az utcáknak a nevében a Szappany, s alakult ki az úgynevezett Szappanyváros. Az pedig nem volt véletlen, hogy a városnak éppen ezen a részén űzték mesterségüket. Mert a szappanyfőzés nem éppen illatos foglalatosság, és ennek a város északkeleti sarka volt a legmegfelelőbb, mivel a mifelénk uralkodó nyugati-északnyugati szél a szappanyfőzés során keletkező kellemetlen szagot nem a város, hanem kelet, a falakon kívüli, ritka népsűrűségű hóstát majorjai felé fújta.

Herepei János továbbá úgy vélte, hogy a Hosszú-Szappany utca, amelyik szerinte eredetileg Hosszú utca volt, onnan kapta a nevét, hogy valóban ez volt a régi, elsődleges Kolozsvár leghosszabb utcája. Akkor ugyanis itt, a Szappanyváros helyén állt a királyi várispánság vára, Castrum Clus, Culus, nem pedig az elhagyott római castrum helyén. Ez a várispánsági vár a tatárjárás idején elpusztult, és csak ezután épült, ezúttal már a római castrum, a mai Óvár helyén az új vár [KKv I. 271., 280.]. E feltételezés vitatható, mert nem veszi figyelembe a korabeli, jellegzetes településszerkezetet, azt, hogy minden településnek a plébániatemplom elengedhetetlen tartozéka volt, s ezt az esetek többségében a település központjában emelték. A Szappanyváros területén viszont sehol sem maradt nyoma templomnak, de írásbeli utalás sincs ilyen itteni építményről. Az óvári plébániatemplomról viszont feltételezhető, hogy elődje az ezredforduló táján épült. Ugyanakkor az Óvárt kerítő, talán a tatárjárás előtt épült falaknak a maradványai ismertek, miközben a Szappanyváros esetében ilyen korú, várra utaló leletekről nincs tudomásunk. Méri István 1943. évi ásatása, valamint 1995-ben az Óvárban, a római romváros utcáján előkerült Árpád-kori fazakaskemence arról tanúskodik, hogy a tatárjárás előtti település az Óvár területén volt.

Elképzelése, amely szerint ezeknek az utcáknak a nevében a Szappany csak utólag tűnt fel, ugyancsak megkérdőjelezhető. Hiszen mindegyik a többitől való megkülönböztetésként kapta előtagját. Ez utóbbinak egymagában nem sok értelme lenne, mert Kurta, Görbe, Kőfalsori, Hosszú és Felső más utca is lehetett volna a városban. Az írásban a XV. század végén feltűnt szász név is azt bizonyítja, hogy előbb volt a Szappany és csak azután a megkülönböztető jelző [KKv I. 280–281.].

Binder Pál szerint a Szappany név nem az itt lakó szappanyosoknak, szappanyfőzőknek tulajdonítható, hanem annak, hogy a német Seife nem csupán ’szappany’, hanem ’patak’ jelentésű is. A kolozsvári szászok körében tehát Seff volt a neve a Kisszamosnak (Malomárok), s ebből lett a városfalon belüli utca neve Seffgass ’patak utca’. Kérdés viszont, hogyan lett a többi, szomszédos utca is Szappany, hiszen azoknak nem sok közük van a Kisszamoshoz.

Nem tekinthetünk el attól sem, hogy a szászok is beszéltek magyarul, s a magyarok közül is nem egy szászul. Binder Pál is elismerte, hogy a több százados együttélés eredményeként a legtöbb kolozsvári szász polgár jól beszélt magyarul. Ily módon nem valószínű, hogy tévesen értelmezték volna a Seffet szappanynak. Ha egyáltalán a szász név volt az eredeti. Mert meglehet, hogy a magyar, s ebből lett a szász. Ugyanakkor a hollandban a szappan zeep [zép], de a zij [zéj] jelentése ’oldal’, a zijrivier ’mellékfolyó’. Mindkettő kiejtése viszonylag közel áll a szász Seff, Seyf [zeff, zejf], a német Seife [zájfă] kiejtéséhez.

Herepei János egy, az 1718. évi térképen látható utcával és sikátorral magyarázza a Felvinczi György versében idézett „gagyát", annak két szárát és ületét ( — Szappany utca). Való igaz, hogy ezen a térképen egy, a Hosszú-Szappany (Brassai) utca végének közeléből nyíló, a Hosszú-Szappany és a Kőfalsori-Szappany között húzódó, ez utóbbival nagyjából párhuzamos, a Kurta-Szappany (Dávid F.) utcát átszelő és a Görbe-Szappany (Forduló) utca utolsó harmadába torkolló, valamint egy, a Hosszú-Szappany utcát és az említett utcát nagyjából a Berde Mózsa (Fr. Joliot-Curie) vonalán összekötő utca látható. E két utca azonban nincs rajta sem a korábbi, 1691. évi, sem a későbbi, 1734. évi, sem az 1763–1787-ban készült térképen. Egy 1870-ben kiadott (Jakab Elek Kolozsvár története világosító rajzai), de a Belső-Magyar utca második telkén feltüntetett evangélikus, valamint a Külső-Magyar utcában a Kisszamos (Malomárok) mellé berajzolt református templomból következtethetően az 1800-as évek elején készült térképen ugyanez látható. Csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk, hogy ezek az utcák miért vannak rajta csak e két térképen. Talán két új utcát szándékoztak itt kimérni? Annyi bizonyos, semmi sem utal arra, hogy ezek valóban léteztek volna. A Felvinczi György versében leírt gatya két szára minden kétséget kizáróan a Kőfalsori- és a Hosszú-Szappany utca. Az ületet Felvinczi is csak kérdi, ami azt jelenti, hogy ez nem létezett.

Szarvas-ház. Így nevezték a XIX. században Bocskai István óvári szülőházát, mert falára „németországi némely városok szokása szerint egy erdei tájkép volt festve, s közepén életnagyságú szarvas, a honnan »Szarvas-háznak« is hivatott" [KvTel. 102.]. —_Bocskai István szülőháza, Eppel-ház.

Szathmári-ház. A XIX. század végi tulajdonosáról, az ezüstműves Szathmáriról elnevezett egykori Wolphard–Kakas-ház. Az új tulajdonos 1895-ben lebontatta az eredetileg reneszánsz ízlésű homlokzatot, és átalakíttatta, kibővíttette a házat, amelyik az Erdélyi Bank székháza lett és maradt 1948-ig. A Nagypiacra néző részének ajtó-, ablak- és kandallókövei az Erdélyi Múzeum Régiségtárába kerültek. Jelenleg a Történeti Múzeum kőtárában vannak. — Báthori-ház, Jósika-ház, Kakas-ház, Rázsa-ház.

1888: Szathmári ház [Kv88].

Szathmáry Pap-ház. A Szentegyház utca 17. szám alatti öttengelyes házat a híres Szathmáry Pap református lelkész- és tanárcsalád építtette. Úgy tűnik, emeletét a XIX. század elején, barokk házra emelték. Petőfi Sándor özvegye, Szendrey Júlia, a segesvári csatában eltűnt férje felkutatása idején, kolozsvári tartózkodása elején a kapu alatt nyíló utcai szobában lakott [Kelemen 150.]. Kapujától jobbra fekete betűs, fehérre festett bádog emléktábla volt látható. A ház legutóbbi, 1998. évi tatarozása során eltávolították. Felirata:

IN ACEASTĂ CASĂ S-A NĂSCUT ŞIA COPILĂRIT MARELE PICTOR, CAROLPOPP DE SZATHMÁRY (1812–1887).ALĂTURI DE N(icolae) GRIGORESCU A INSOTIT ARMATAROMÂNĂ ÎN RĂZBOIUL DIN 1877, ILUSTRÎND ÎN

LUCRĂRILE SALE, VITEJIA OSTAŞILOR

’Ebben a házban született és / töltötte gyermekkorát Szathmáry / Papp Károly (1812–1887), a nagy festőművész. N(icolae) Grigorescuval együtt elkísérte a román / hadsereget az 1877. évi háborúba. Munkáiban / megörökítette a katonák hősiességét.’¹

Szábel-aggház. A Kis-Búza (Vár) utca 8. szám alatti épületben, a XIX. század elején idős személyek számára létesített intézet. Az 1815-ben alapított aggmenházat az 1874. évi polgármesteri jelentés még említi [GyD]. Rég megszűnt, ma lakóház. Homlokzatán kő emléktábla áll:

SZÁBEL BOLDIZSÁR²

ISTENES ALAPITVÁNYI VÉG RENDELÉSE SZERINT

MARADIKAI ÁLTAL HAT SZEGÉNY EL AGGOT

FÉRFIAK ÁPOLÁSÁRA 1815^be LÉTRE

HOZATATT

KORHÁZ

UJBOL ÉPITTETETT FIA SZÁBEL MENYHÁRD

GYÁMNOKSÁGA ALATT ÉS KÖLTSÉGÉN

1844^ben

Szádeczky utca — Ciorogaru, episcop.

Szántó utca — Györgyfalvi új utca.

Szárazmalom. Több ilyen malomról tudunk. Az 1574. évi adat a Szén (Belső-Szén, Jókai) utca végén, valahol a kőfal közelében, az 1742. évi adat az Óvárban jelzi. 1831 körül a Görbe-Szappany (Forduló), a Könyök és a Kőfalsori-Szappany (Szappany, Nyomda) utca által határolt telken, a városfal közelében is volt egy szárazmalom. Helyét az 1691. évi várostérkép is jelzi. E városfalakon belüli malmoknak háborús időben volt jelentőségük, mert a Kisszamoson (Malomárok) és a Szamoson lévő malmok ilyen körülmények között nem láthatták el kellő mennyiségű liszttel a várost.

1574: „az vtta[n] szin vcia[n] tert fel az keo fal mellet egyk futamik [...] az Zaraz Malom fele" [TJk III/3. 312–406.]; 1582: „A Zaraz Malomnal latek eg Jelenséget" [TJk 4/1., 47.]; 1595: „Molnar Mihaly ment Nadasra [...] Az Zaraz malomhoz fa zörszenj és keresnj" [SZT XII. 154.]; 1742: „velünk édgyütt Hid kapuig el jüvén, ă kapunál inte a náddal hogy Csául járjunk az ovárba bé ă szároz malomba" [SZT XII. 154., KvTel. 102.].

Nem víz, hanem állat, esetleg ember hajtotta, ezért szárazmalom.

Szász Domokos utca — Moşoiu, general.

(Folytatjuk)

Kolozs megye (Kolozsvári műemlékek)

(Folytatás a február 4-i lapszámunkból)

mun. Cluj-Napoca/Kolozsvár (a továbbiakban nem jelöljük)

II. Parkok, épületek, épületegyüttesek

Megjegyzés: azonos e jegyzék 864. sz. alatti sarokházával!

Megjegyzés: itt a tulajdonképpeni saroképületről van szó, amely nem a Báthory-líceumé, hanem az egyetemé, a Farkas utca 2. sz. viszont a Báthory-líceum épülete, mely már e jegyzék 839. száma alatt is szerepel. A Báthory-líceum „bentlakása" alább, a 980. sz. alatt fordul elő, de már nem szolgál internátusként, tantermek vannak benne.

III. Szobrok, emlékművek

IV. Emlékházak és -helyek

Megjegyzés: innentől az emlékházak és -helyek többnyire keltezés nélküliek, nem egyértelmű, hogy az épület korát, vagy az épülethez fűződő eseményt kellene adatolni. Különben az épületek egy része a házak felsorolásánál is előfordul.

Megjegyzés: talán azonos a 715. számú tétellel, bár ott a Kossuth Lajos utcában adják a házszámot. Vö. még a 815. számmal.

Megjegyzés: ez tulajdonképpen a 938. tételnél szereplő Magyar Színház épülete, melyben 1912-ben rendezett be filmszínházat Janovics Jenő, s 1913-tól filmkészítéssel is foglalkozott.

Megjegyzés: azonos e jegyzék 872. sz. alatti Teleki –Mikes -palotájával.

Megjegyzés: 1868  –1900 között e házban működött a Karolina Kórház szemészeti osztálya, Piuariu Molnar viszont 1815-ig volt szemésztanár. Valószínűleg az időhatárok összemosásával született e lakhelyre vonatkozó feltételezés.

Vége

László György kalotaszegi költő. Türében látta meg a napvilágot, érzékenységét és árnyalt lelki-szellemi gazdagságát a teremtett világnak ez az erdélyi élettere alapozta meg. A levegővel együtt szívta magába a népdalokat, élte a jeles napok értékőrző szokásrendjét, tisztelettel nézte és tapasztalta az ott élő emberek munkával, humorral őrzött keserves, vidám, becsületes, kézműves és földműves életét. Erdő, mező, hegy és síkság, ember, állat- és növényvilág, kék ég és csillagfényes mennybolt, derű és ború természet közeli, látványosan változó élményei formálták kibontakozását. Kolozsváron a könyvkereskedésben és színházi világban kamatoztatta otthonról hozott és átlagon felüli olvasottságából, kíváncsiságát fokozó képzésekből és mozgékonyságának tapasztalataiból építkező műveltségét. Saját versei Budapesten jelennek meg életműsorozata köteteiként.

Húsvét környékén látott napvilágot tavaszköszöntő napfény színű borítóval Jövő-bűvölő címen az első könyv. A címlapon bimbózó lányai sugároznak a családban öröklődő Nádas menti viseletben. A lelki tartomány kiszámíthatatlan irányváltozásai fokozottabban, felkavaróbban jelentkeznek a második kötetben, amelynek címe Az ige felmutat. Zsengezöld színű borítóval karácsonyra jelent meg a mindig újraszülető élet tudásának üdeségével és a már két generációt képviselő fedőlapképével, amely az írót és nagyobbik leányát mutatja. Az évszámok és a pár évtizedes visszatekintés ismeretében a társadalmi változások előrevetítő víziója is jól érzékelhető, de nem kap politikai hangsúlyt. A legfontosabb az emberi élet illékonyságában az érintkezések szépségének kiemelése, durvaságának kontrasztja az eszmélésre sarkalló szélsőséges érzelmi hatásokkal. Gondolkodásra késztet. A sorstól kapott beforrt és friss sebek, kegyelmi pillanatok és állapotok az emberélet buktatóin és emelkedett pillanatain keresztül az élet csodáiról szólnak, az emelkedni vágyásról és tudásról, a szárnyalás képességéről, a „tarka-barka" elevenségről.

Archaikus mélységből törnek fel a szavak, a lélek kiterjedésének hordozói. A kötet címét is jelölő verséből idézem a számomra legmegkapóbb, hitet, irányt és hovatartozást tudó sorokat, amelyben kirajzolódik nemzetünk arcvonala, nyelvünk képi világa, lelkünk szerelemittas sóvárgása is:

De én a tulipánért jöttem
Gyöngyvirág-kehely kalapomon,
Pünkösd-bokréta fölöttem
Hajnalon, alkonyaton,
Ha szétszaggat is az idő
Virrasztani csak odaállok,
Bágyadt énekkel nem paktálok.

Az új termésből nem válogattak be ugyan magyar filmet az 56. berlini filmfesztivál (Berlinale) programjába, néhány magyar vonatkozása mégis van az egy hét múlva záruló mustrának.

A fennállásának 30. évfordulóját ünneplő Retrospektive tematikus sorozat szerkesztői az idén nagy női sztárok, s nem mellesleg nagyon szép nők filmjeiből állították össze sorozatukat Álomasszonyok címmel, s ebben látható Fábri Zoltán 1955-ös Körhintája, Törőcsik Mari diadalmas debütálása.

„A téma ezúttal a nő az ötvenes évek filmsztárjainak ábrázolásában" – nyilatkozta Hans Helmut Prinzler, a Retrospektive vezetője. Láthatók Marilyn Monroe, Brigitte Bardot, Doris Day, Maria Schell, Elizabeth Taylor, Audrey Hepburn, Ava Gardner, Grace Kelly, Tatyjana Szamojlova és mások filmjei.

Hámori Gabriella képviseli Magyarországot a fiatal filmes reménységeket bemutató programban (Shooting Stars 2006). A „holnap sztárjai" a filmszakma nagyjainak, a legnagyobb színészügynökségeknek és a sajtónak mutatkoznak be. Hámori Gabriella játszott egyebek között Incze Ágnes I love Budapest című filmjében, Bergendy Péter pedig az Állítsátok meg Terézanyut című film főszerepét bízta rá. A megelőző években Ónodi Eszter és Gryllus Dorka vett részt magyar részről a rendezvényen.

A Berlinale versenyprogramjában 19 filmet mutatnak be, s eddig még nem akadt olyan film, amelyre azt mondták volna, hogy alkotója valamelyik díj biztos várományosa. Az eddigi alkotások jobbára a „másnak lenni"-ről szóltak, olyan emberekről, akik nem felelnek meg a „normálisról" alkotott közkeletű elképzeléseknek.

Marc Evans fesztiválnyitó filmjének, a Snow Cake-nek az egyik főszereplője autista, a dán Pernille Christensen En Soap-ja egy asszony és egy transzszexuális barátságáról szól, az osztrák Michael Glawogger filmjének (Slumming) főhőse hajléktalan.

A német filmművészet élvezi a hazai pálya összes előnyét: négy művet is beválogattak a versenyprogramba, s közülük az első, Oskar Roehler Elemi részecskéi (Elementarteilchen) vegyes fogadtatásban részesült. Nagy, főleg Németországban ismert nevekben nincs hiány, a film a posztmodern irodalmi irányzat világában nevet szerző francia Michel Houellebecq regényéből készült.

Ebben a filmben is sok a szenvedés. Az egyik kritikus szerint „a pesszimista világszemléletet, a szereplőknek a lét miatti gyötrődését csak az ironikusan távolságot tartó feldolgozás teszi elviselhetővé". Megjegyzik még, hogy a film nem annyira pornografikus, mint a regény. A film producere, Bernd Eichinger, a Hitler utolsó napjairól szóló sikerfilm (A bukás) létrehozója legközelebb az egykori német városi terrorizmus alakjairól akar filmet csinálni.

Nagyon megindító Jasmila Zbanic Grbavica című, osztrák–német–horvát közreműködéssel készült filmje Bosznia-Hercegovinából: a balkáni polgárháború utáni gyereksorsról szól.

A versenyfilmek között szerepel az amerikai mester, Robert Altman A Prairie Home Companion című filmje, míg versenyen kívül vetítették a szintén amerikai Stephen Gaghan Syriana című politikai thrillerjét George Clooney-val a főszerepben, és a nyilvánosságot kerülő Terrence Malick The New World című alkotását.

A hollandiai székhelyű Rompetrol Group, bevétel szerint a második számú hazai kőolajipari vállalat, 164 millió dolláros pénzforgalmi többletet (EBITDA) jelentett a tavalyi évről, 62 százalékkal többet a 2004-es 101 milliónál.

A forgalom 45 százalékkal 2,34 milliárd dollárra nőtt 1,6 milliárdról.

Az adózott eredményt nem közölték, de erősen hangsúlyozták – talán a társaságot időnként érő korrupciógyanúra tekintettel –, hogy tavaly több mint 730 millió dollárnak megfelelő adót fizettek be az állami költségvetésbe – a cég szerint ez a költségvetési bevételek több mint 6 százaléka volt –, a 2004-es 635 millió dollár után.

Erre az évre a forgalom megkétszereződését valószínűsítik a vállalatnál, mivel a Rompetrol január 23-án zárta a tavaly 2,4 milliárd dolláros forgalmú, francia Dyneff Group olajtermék-kereskedő vállalat és érdekeltségei megvásárlását. Az üzlet értékét nem közölték. A Rompetrol egyesíti a Dyneff nagy- és kiskereskedelmi tevékenységét a saját finomító-üzletágával, így közvetlenül hozzáférhet a nyugat-európai piachoz, mondta a Rompetrol elnöke, Dinu Patriciu az ügylet zárásakor.

A Rompetrolnak közvetlen hozzáférése van az atlanti-, a mediterrán- és a fekete-tengeri olajpiacokhoz, ekképpen a legolcsóbb forrásokból vásárolhat, és a Dyneff révén a legdrágább európai piacokon tudja értékesíteni az olajtermékeket, közölték a cégnél. A Dyneff felvásárlásától a Rompetrol az adózott eredményének 10–12 százalékos emelkedését is várja az idén.

A Dyneff fő piaca Franciaország és Spanyolország. A Földközi-tenger és az Atlanti-óceán partján vannak jelentős tárolói. A felvásárlással a Rompetrol tárolókapacitása a jelenlegi háromszorosára, 643 ezer köbméterre növekszik, és további 226-tal gyarapítja a benzinkútjainak számát.

A Rompetrol Group két saját hazai finomítóját üzemelteti, és nyolc regionális tárolója van. Emellett – a Dyneff megvétele előtt – 320 benzinkutat üzemeltetett Romániában, Bulgáriában és Albániában tulajdonosként vagy márkabérletben, közülük egyeseket helyi márkanév alatt.

A Rompetrol hollandiai központjából irányítja romániai, bulgáriai, albániai, grúziai, moldáviai, ciprusi, svájci, orosz, líbiai, kazahsztáni és most már franciaországi érdekeltségeit is.

A Rompetrol fő üzletága, a Rompetrol Rafinare olajfinomítói tavaly 80 millió dolláros adózott eredményt termeltek a 2004-es 6 millió dollár után. A pénzforgalmi többlete 74 százalékkal 162 millió dollárra nőtt a 2004-es 93 millióról, a forgalma 40 százalékkal 2,15 milliárd dollárra emelkedett 1,5 milliárdról.

A finomítók fejlesztésébe 2007-ig 260 millió dollárt ruháznak be, a kapacitást évi 5 millió tonnára növelik 3,8 millióról. Százmillió dollárt költnek a Petromidia finomító olajvegyészeti tevékenységének újraindítására is, tízévi szünet után.

Tavaly az első kilenc hónapban a Rompetrol 112 millió dollárnak megfelelő adózott eredményt ért el, az egy évvel korábbi veszteség helyett.

A nyereség döntő része a cég olajfeldolgozó egységétől, a Rompetrol Rafinarétől származott, amelynek az adózott eredménye 108 millió dollár lett az egy évvel korábbi 17 millió dollár veszteség helyett.

A Rompetrol részesedése a román piacon 32 százalék, komoly vetélytársa az OMV ellenőrizte Petromnak. A cég Fekete-tenger partján lévő olajfinomítója, a Petromidia az első kilenc hónapban 2,7 millió tonna kőolajat dolgozott fel, és a cég várakozása szerint a mennyiség az év végére 3,4 millió tonnára nőtt. A Rompetrol közel 30 millió dollárt fordított a Petromidia 10 százalékos kapacitásnövelésére. Az olajfeldolgozóban novemberben indult újra a termelés a fejlesztés után. Az olajcég forgalma az első kilenc hónapban 67 százalékkal 1,8 milliárd dollárra bővült a 2004-es első kilenchavihoz képest.

Az ügyészség tavaly májusban őrizetbe vétette a Rompetrol olajtársaság fő tulajdonosát és vezérigazgatóját, Dinu Patriciut, de a bukaresti bíróság döntése értelmében Patriciut már másnap szabadlábra helyezték. Az ügyészség pénzmosással, adócsalással és más csalással gyanúsítja őt és öt vezetőtársát. Az ügyészség főleg azt vizsgálja azóta is, miként szerezte meg a Rompetrol a fekete-tengeri Petromidia olajfinomítót. A Capital hetilap szerint Patriciu vagyona tavaly 450 millió dollárra nőtt 350 millióról.

A Rompetrol a nagyságra második olajtársaság Romániában a Petrom mögött, amelynek 51 százaléka 2004-ben az osztrák OMV tulajdonába került. Az osztrák OMV olaj- és gázipari vállalat, miután a 2004-es privatizációban megszerezte a legnagyobb román olajvállalat, a Petrom többségét, kiszállt a Rompetrolból. A Rompetrol nála volt 25,1 százalékát a svájci bejegyzésű Rompetrol Holding SA-nak adta el. A Rompetrol Holding a Rompetrol vezetőinek tulajdonában van. Az árat nem hozták nyilvánosságra. Román sajtóértesülések szerint az OMV köreiben 50 millió euró alatti árat emlegettek. Az OMV 2002. októberben vásárolta a Rompetrol-részt.

Egy osztrák tanulmány szerint a kelet-európai cégek gyakran túl későn reagálnak a válsághelyzetekre, és a korábbiakhoz hasonlóan, jelenleg is csak korlátozott sajáttőke áll rendelkezésre a szükséges átalakításhoz.

Ugyanakkor a szanálás célja is különbözik a nyugati cégekétől: míg Nyugat-Európában a költségcsökkentés áll előtérben, keleten nagyobb hangsúlyt kap a forgalomnövelés. A Roland Berger cégtanácsadó tanulmánya szerint a kelet- és közép-európai cégek csak akut likviditási válság esetén vezetnek be szanálási intézkedéseket. Romániában a cégek 60 százaléka például csak a fenyegető fizetésképtelenség esetén lép. Csehországban 50 százalék, Horvátországban 40 százalék ezen cégek aránya. Egyedül a lengyel cégek között 20 százalékos csupán ez az arány, és ezzel gyakorlatilag a nyugat-európai szintet közelítik. A leghosszabb a „reakcióidő" Magyarországon: a likviditási válságot a banki támogatások és a szubvenciók gyakran hosszú ideig elfedik. A kelet- és közép-európai cégeknél az átalakítási intézkedések során sokkal inkább a forgalom növelésére, semmint a költségcsökkentésre helyezik a hangsúlyt. A román cégek 63, a lengyelek 55, a csehek és a horvátok 41, a magyarok 38 százalékánál egyértelműen a forgalom növelését helyezik előtérbe az átalakításkor. Az osztrák cégeknél ez az arány csak 25 százalék. A tanulmány elkészítésébe 2500 európai céget vontak be, közülük 1100 horvát, lengyel, magyar, román és cseh vállalkozást.

A Romániai Könyvvizsgáló Szakértők és Szakvizsgázott Könyvelők (CECCAR) testülete 2006. március 11–12-én megszervezi a CECCAR-tagság megszerzésére feljogosító képességvizsgát. Ezen bárki 1999–2002 – között leszakvizsgázott személy indulhat.

Az érdekeltek sürgősen jelentkezzenek a fiók székhelyén (Deák Ferenc/Eroilor 2. tel.: 430-373) a 2006. február 27. és március 5. között lezajló felkészítő kurzusra és a vizsgadosszié kitöltésére.

Ez az utolsó olyan szesszió, amelyen résztvehetnek az 1999–2002-es évek végzettjei. Aki ezt kihagyja, újabb részvételi vizsgára kényszerül.

Az Adecco Humánerőforrások a világ 75 országában működő 6600 irodája révén első a munkahelyközvetítésben. Feliratkozási díj vagy kezelési költség mellőzésével dolgozik, minden szintű végzettségű személynek képes munkát találni.

Az Adecco nemrég Kolozsváron is képviseletet nyitott. A Szentegyház/I. Maniu utca 39. szám alatti iroda más elérhetőségei:596-062-es tele fon szám, camelia.cheta@adecco.ro, www.adecco.com.

A múlt héten a Román Nemzeti Bank (BNR) 100 bázisponttal (egy százalékponttal) 8,5 százalékra emelte irányadó kamatát. Az indoklás szerint elsősorban az EU-csatlakozást előkészítendő infláció-mérsékléshez, középtávú inflációs célirányzatának eléréséhez volt szükség a lépésre, a túl nagy pénzpiaci likviditás mérséklése mellett. Ez utóbbit célozza, hogy a központi bank bejelentése szerint a bankok devizatartalék-minimumát is emelik március 24-től a mostani 35 százalékról 40 százalékra. A BNR közölte, hogy szeretné tartani magát az idei 5 százalékos inflációs „középcélhoz", miként 2007. esetében a 4 százalékoshoz.

A kamat emelés nyomán a határidős lejbetétek felé menekülő hazai fizetőeszköz-készletek űrt hagytak maguk után, és a lejhiány következtében a devizák (euró, dollár, angol font) lejárfolyama az utóbbi napokban látványosan csökkent. A csökkenés a lej hiány által előidézett pressziónak köszönhetően valószínűleg a következő napokban folytatódik.

Brassóban a múlt héten aláírták a Brassó–Vidombák Nemzetközi Repülőtér Részvénytársaság alapító okiratait. A nemzetközi repülőtér létrehozását Hargita és Kovászna megye önkormányzatai is támogatják. A Brassó környéki repülőtér hozzájárulhat Székelyföld gazdag turisztikai lehetőségeinek, helyi gyógyfürdőinek jobb kihasználásához, a téli sportok fellendítéséhez, a kis- és középvállalatok gyarapodásához, számbeli növekedéséhez és általában a székely megyék gazdasági és társadalmi fejlődéséhez. A nemzetközi repülőtér alapítói Brassó, Kovászna és Hargita megye önkormányzata, illetve Brassó és Vidombák. A beruházást egy kanadai nemzetközi stratégiai befektető cég, a Intelcan Technosystems Inc. Otawa–Canada végzi, s annak összértéke 100 millió euró. A tervek szerint Hargita megye például a költségek 5 százalékával járul hozzá a beruházáshoz.

Az embernek szüksége van arra, hogy higgyen a csodában és a csodaszerekben, legyen szó valamilyen súlyos betegségről, anyagi szükségről vagy éppen szerelmi kalandról. A történelem – különösen az elmúlt évszázad – azonban arról tanúskodik, hogy nemcsak egyéni igényeink kielégítésében, hanem társadalmi méretű problémáink megoldásában is előszeretettel hagyatkozunk éppen divatos eszmék segítségére, még akkor is, ha azok köszönő viszonyban sincsenek valós helyzetünkkel és körülményeinkkel. A minket körülvevő világ leegyszerűsítése ugyan természetes reflex ebben a mai zűrzavarban, az eljárás hatékonysága azonban igencsak megkérdőjelezhető.

A Trianon óta eltelt évtizedekben több népszerű eszme is forgalomban volt az erdélyi magyarság sorsának rendezésére, láthatóan azonban egyik sem vezetett valódi eredményre. A két háború között sokan a történelmi Magyarország helyreállítását tekintették egyetemes orvosságnak, aminél jóval realistább helyzetértékelésről tanúskodott a transzszilvanizmus gondolatának kidolgozása mások részéről. A diktatúra évtizedeiben még nehezebb volt a helyzet: az anyaország – legalábbis hivatalos szinten – a proletár internacionalizmusban bízott, miközben Romániában csak a legelvakultabbak tápláltak hasonló illúziókat a kommunizmus iránt. Igazán hatékonynak – persze a saját szemszögéből nézve – egyedül a román nacionalizmus bizonyult, amely meglehetősen radikális megoldást talált az erdélyi magyarság problémáinak „megoldására": az erőszakos asszimilációt.

A világ azóta alapvetően megváltozott körülöttünk: az utazás, a vállalkozás, a művelődés és nem utolsósorban az identitásválasztás olyan szabadságában élünk ma, amely – magyar és román oldalról egyaránt – érvénytelenné teszi a korábbi idők logikáját. Figyelemmel erre és tanulva a korábbi tévedésekből, érdemes tehát kritikával fogadni mindazokat a véleményeket, amelyek a korábbi, kizárólagosságot hirdető eszmék helyett ugyanúgy egyetlen elvet, deklarációt vagy jogszabályt kiáltanak ki üdvözítőnek.

A legújabb varázsszó az autonómia. Egyre többet hallunk és beszélünk róla, ezzel kelünk és fekszünk – egy probléma van csak: senki sem tudja, hogy az erdélyi magyarság vonatkozásában mit is értsünk alatta pontosan. Mindenki vallja, hogy ez az egyetlen orvosság legalább másfél millió ember problémájára, de sem az alkotóelemek összetétele, sem a megvalósítás módja nem világos. Olyasmit a parlament elé terjeszteni, amiről mi magunk is vitatkozunk még, nem bölcs dolog, mert annál könnyebb leseperni az asztalról. Ráadásul az eddig napvilágot látott törvénytervezetek vagy statútumok jobb esetben irreálisak (mert nem számolnak a magyarság szociológiai sajátosságaival és mentális állapotával), rosszabb esetben igazi dilettáns próbálkozások (mert vegytisztán XIX. századi gondolkodásmódról tanúskodnak).

Először is ideje lenne végre tiszta vizet önteni a pohárba és világossá tenni: az az autonómia, amiről beszélünk – bár szemérmesen elhagyjuk előle a területi jelzőt – kizárólag a székelyföldi, tömbben élő magyaroknál jöhet szóba. Igaz, akkor az is nyilvánvalóvá válna, hogy a többiek számára viszont semmit nem tudunk kínálni, hiszen jelen pillanatban az egyébként sem túl hatékonynak látszó kisebbségi törvény elfogadása is kérdéses. De mi lesz a Partiumban, Kolozsváron vagy éppen a szórványban élőkkel? Úgy tűnik, kicsit hamar kezd kivonulni a magyar közgondolkodás ezekről a területekről. Jó példája ez annak, amikor az egyik (esetleg kisebb) csoport saját gondját érdekérvényesítő ereje folytán úgy tételezi, mintha annak megoldása az egész közösség helyzetét rendezné.

Az eddig napvilágot látott elképzelések láthatóan azzal sem vetettek számot, hogy az erdélyi magyar közélet ma komoly demokráciadeficittel küzd. Nap mint nap olvasni a legkülönbözőbb lapokban olyan tudósításokat, amelyek azt bizonyítják: a régi, belterjes, urambátyám világ némi kommunista, majd áldemokrata kozmetikázás után újra virul. Politikusból vagy bűnözőből lett kiskirályok uralják a Székelyföld közéletét és gazdasági erőforrásait, gátlástalanul érvényesítik érdekeiket áthágva akár a törvényeket is, nemhogy a demokratikus játékszabályokat. Ráadásul ezek az emberek nem a többségi nemzet tagjaiként teszik mindezt, hanem magyarként. Bűn volna az autonómiát arra felhasználni, hogy ők még nagyobb befolyásra tegyenek szert környezetükben. A cél ugyanis nem lehet más, mint a törvényes, korrupciómentes, hatékony közigazgatás, a hivatalnokok nemzetiségétől függetlenül. Az eddigi elképzelések viszont azzal a veszéllyel fenyegetnek, hogy emberöltőkre bebetonozzák a mostani rossz viszonyokat, struktúrákat az etnikai azonosság örve alatt. A demokráciadeficitet jelzi egyébként az is, hogy – főleg önkormányzati voksolás idején – milyen nagy arányban válnak inaktívvá a szavazók a Székelyföldön, illetve, hogy a fiatal, képzett szakemberek elvándorlása milyen komoly méreteket öltött onnan az elmúlt években.

A mostani elképzeléseknek nagy hibája az is, hogy az integráció helyett a bezárkózás szellemét képviselik. Az erőszakos asszimilálás hatására – az ellenkező irányba kilengő ingához hasolóan – ezek a tervezetek most szinte határsorompót és őrbódét állítanának a leendő autonómia széleire, de talán még a madarak ki- és berepülését is korlátoznák annak területén. A bezárkózás azonban az egyébként sem túl erős gazdaság gyors hanyatlásához vezetne: az anyaországi vagy harmadik országból érkező (nagy)tőke nyilván még jó ideig kivárna, hiszen egyrészt eddig sem árasztotta el a Székelyföldet, másrészt egyébként sem kedveli az efféle – számára átláthatatlan – státusváltozásokat; a román befektetők pedig kétszer is meggondolnák a további beruházásokat. Az anyaországból érkező turistákra alapozott székelyföldi autonómia viszont még viccnek is rossz.

Arról sem szabad elfeledkezni, hogy az elmúlt évizedek nemcsak az emberek politikai gondolkodásán, hanem a tulajdonról, a munkáról és az érvényesülésről vallott nézetein is mély nyomokat hagytak. Hiba volna tőlük most olyan klasszikus polgári gondolkodásmódot számon kérni, amelyet még hírből sem nagyon ismerhetnek a kollektív felelőtlenség évtizedei után. Nap mint nap hallunk fillérekért elkótyavetyélt földterületekről, saját kezűleg kivágott vagy az állami szabadrablásra bízott magánerdőkről, a balkáninak nevezett, de azért mélyen a magyar kultúrában gyökerező munkamorálról (ej, ráérünk arra még). Ne feledkezzünk meg a saját birtokának határán túl nem látó szűkkeblűségről sem, amely szigorúan a kerítésig tart csak rendet, a ház homlokzatát pedig legföljebb saját lakásának hosszúságában újítja fel, a többivel pedig nem törődik. Amíg ezen a mentális állapoton nem tudunk változtatni, az összes, jelenleg forgalomban lévő törvénytervezet és statútum lila köd, semmi más.

Az autonómia harcosai általában három konkrét európai példát idéznek szívesen. A hasonlóságokat már kívülről fújja mindenki, nézzük inkább azt, ami nehézséget jelentene ezeknek az adaptálásában.

A legjobb helyzetben minden kétséget kizáróan a Finnországhoz tartozó, de svédek lakta Åland-szigetek lakói vanak. Itt kötelező a kisebbség nyelvének ismerete a többségi nemzethez tartozók számára, sőt a máshonnan érkezők letelepedését kifejezetten engedélyhez kötik. A Székelyfölddel való összehasonlításban azonban több dolog sem stimmel. Egyrészt az itt élők száma mindössze 26 ezer fő, közöttük alig van finn. Másrészt a szigetek helyzete periferiális Finnországon belül, és területének nagysága is elhanyagolható ahhoz képest. Nyilvánvaló, hogy a kulturális-mentális különbségeken túl ez technikailag is alapvetően megkérdőjelezi a modell átültethetőségét.

Egy nagyságrenddel nagyobb közösséget képviselnek Dél-Tirol lakói. Közel fél millió főről van szó, általában vegyes lakosságú városokkal és nemzetiségileg többnyire egységes falvakkal. Az összehasonlítás azonban egy lényeges ponton itt is megbicsaklik, hiszen Dél-Tirol közvetlenül határos az anyaországgal, vagyis Ausztriával. Ez pedig nem csak a személyes kötődések ápolását, hanem a gazdasági kapcsolatok megerősítését, a befektetések bővítését is megkönnyíti. A határok schengeni elveken nyugvó lebontása tehát gyakorlatilag újra összeforrasztotta Tirol két részét, ami a mi anyaországunk és a Székelyföld között közvetlenül már nemigen fog megvalósulni. Az anyaország szellemi, gazdasági és infrastrukturális segítségére tehát a Székelyföld nem számíthat olyan mértékben, mint Dél-Tirol az Ausztriáéra, ebben az esetben viszont nekünk egészen más stratégiára van szükségünk, mint ott, az Alpok hegyei között.

A harmadik példa Katalónia. Közel hétmillió ember 32 ezer négyzetkilométeren. Ez már önmagában megkérdőjelezi az összehasonlíthatóságot, de van még más is. Egyrészt a katalánok egy szövetségi alapokon nyugvó állam keretei között élnek, amelyben a regionális önrendelkezés az etnikai összetevőtől függetlenül is létező gyakorlat. Az ő autonómiájuknak azért sincs olyan erőteljesen nemzetiségi alapja, mert a katalánok nem rendelkeznek közös etnikai eredettel, független anyaországuk sincsen, hanem már a középkor óta folyamatosan spanyol fennhatóság alatt állnak, több-kevesebb önkormányzatisággal. Helyzetük tehát – saját(!) felfogásuk szerint – nemzet a nemzeten belül. Ez megint csak egészen más megközelítést kíván, mint a Székelyföld elszakított nemzettöredéke, amely nem tekinthető önálló és önfenntartásra képes, komplex entitásnak.

Van valami azonban, ami mindhárom példában közös, és megfontolandó a székelyföldi önrendelkezés vonatkozásában is. Az Európai Unió hivatalos statisztikái szerint a három autonóm területen az egy főre eső GDP messze meghaladja az uniós átlagot: ha azt 100-nak vesszük, akkor ez a szám 2002-ben Katalóniában 112, az Åland-szigeteken 154, Dél-Tirolban pedig 159 volt. Az adatok azt is megmutatják, hogy ezek a területek saját országukon belül ráadásul a legfejlettebbek. Ebből logikai úton kétféle következtetésre juthatunk: az egyik, hogy az autonómia önmagában fellendíti a gazdaságot. Szép volna, ha így lenne, valószínűbb azonban a másik megfejtés: autonómiát az a terület képes kivívni és hatékonyan működtetni, amely gazdaságilag erős és rendelkezik a szükséges adottságokkal. Katalónia már több évszázada Spanyolország leggazdagabb tartománya, holott autonómiájának mai, modern formáját csak 1977-ben nyerte el. Az Åland-szigetek szintén régóta a tengeri kereskedelem fontos központja, ami komoly és egyre növekvő jövedelmet jelent népességének. Dél-Tirol sikere mögött pedig logikus módon mindig is ott volt lakóinak sajátos, osztrák mentalitása és nem utolsó sorban az anyaország hathatós gazdasági támogatása.

Ha tehát reálisan elérhető és működőképes székelyföldi autonómiát akarunk, most – a fogalmak és a célok tisztázása mellett – egyetlen gyakorlati feladatunk van: a térség gazdasági-pénzügyi megerősítése. Az autonómia előkészítése talán még a működtetésénél is nagyobb elszántságot és szorosabb együttműködést kíván. Ennek a lehetősége viszont – akárki akármit mond – adott már most is.

Másfél évtized után végre észre kellene vennünk, hogy vannak színtiszta vagy legalábbis magyar többségű községi képviselőtestületeink és megyei tanácsaink. Amíg a régiók nem működnek igazán, a helyi igazgatásnak ezek a legfontosabb szintjei, amelyeknek ma már komoly hatáskörük és egyre jelentősebb pénzeszközeik is vannak, hogy részt vegyenek a területfejlesztésben. Bár a kistérségi társulások körül komoly viták zajlottak még a közelmúltban is, ezek megalakítása az idő múlásával egyre kevesebb nehézségbe ütközik majd. Az informális egyeztetésnek pedig már eddig sem volt semmi akadálya. Itt az ideje tehát annak, hogy a székelyföldi magyarság ne több száz tehetetlen kiskirályság alattvalójaként élje életét, hanem a közös érdekek mentén szerveződve koncentrálja minden lehetséges forrását a gazdasági felemelkedés előmozdítására. Kéretik a tisztelt pogármestereknek, képviselőknek és tanácstagoknak a jövőben ezt szolgálni! Összefogni, egyeztetni, a forrásokat összetenni, közösen pályázni – ezek a legfontosabbak, amelyek most az autonómia érdekében megtehetők.

A második, a már emlegetett gazdaságfejlesztés. Segíteni kell minden létező erővel a helyi kis- és középvállalkozásokat. Szóba jöhetnek visszatérítendő, de kedvező feltételű tőke- és beruházási támogatások, még ha szűkösek is a források. De ha mással nem, legalább uniós pályázati információval lehet segíteni a vállalkozásokat, miközben vonzó környezetet teremtünk nekik: egyszerű, korrupciómentes, gyors helyi ügyintézéssel például.

Legalább ennyire fontos az oktatásba való beruházás. Példák sora mutatja, hogy az oktatás a legfontosabb ágazat egy gazdasági válságban vergődő ország számára, a szellemi tőkébe való beruházás ráadásul a népességmegtartó erőt is jelentősen fokozza. A Székelyföldön rendelkezésre áll már a teljes oktatási skála az óvodától az egyetemig: jobban ki kellene ezt használni, hogy a sokat emlegetett élethosszig tanulás is gyorsítsa a gazdaság fejlődésének ütemét.

És hogy az anyaországról se feledkezzünk meg: mindezt neki is támogatnia kell, mégpedig vastagon. Miből? Ott van például az oktatási-nevelési támogatás: csaknem három milliárd forint egy tanévben! Bár a cél nemes, mégsem kellene a magyar államnak magára vállalnia a szociális segélyezést Romániában. Ezt a pénzt például sokkal hasznosabb lenne az előbb vázolt feladatok elvégézésére fordítani. Nyilván minden pénz kevés, de azon is biztos lehet még javítani, hogy a meglévő keveset hogyan használjuk föl. Hatékonyabb gazdálkodás kell, ami elhivatott tisztségviselőket és közigazgatási kart követel. Ennek kialakítása viszont a választók és a politikai erők közös felelőssége.

Feladat tehát van bőven, erre nem lehet panasz. A siránkozás, a panaszkodás és a dühös kiabálás most valószínűleg azoknak a reakciója, akik lusták tenni vagy csak politikai tőkét akarnak kovácsolni a romániai magyarok egyébként jogos elégedetlenségből.

Az igazi autonómia azonban nem föld, törvény vagy hatalom. Sokkal inkább egy sajátos gondolkodásmód vagy világlátás, amely szellemi függetlenségünkből, alkotókészségünkből, felelősségvállalásunkból és tenni akarásunkból táplálkozik. Talán az idő múlásával, a módszeres belső önépítés és az apró lépések sorozata révén – Romániával együtt – mi is megérünk az autonómiára. Ilyen emberből ugyanis ma még elég keveset látni...

Két régi haver találkozik hosszú évek után.
– Szia, pajtás! Mit csinálsz mostanában?
– Taxizom.
– Na, ne mondd! Ennyi pénzed van?

Legalább 700 négyzetméteres telken épült 150-350 négyzetméteres házat vásárolnék, esetleg telket, minimum 16 méteres utcai fronttal. Telefon: 594-792, 406-874, 0744-541203.

Elektronikus/távközlési mérnököt, technikust és szakmunkást alkalmazunk. Telefon: 418-484. (0402801)

Western Union – szolgáltatás a Sora, Szentegyház u. 4. és Széchenyi tér 23–25. szám alatti váltóirodákban.

A Román Nemzeti Bank árfolyamai: 1 euró = 3,5321 lej, 1 USD = 2,9678 lej, 100 magyar forint = 1,4038 lej.

A múlt hét végén az Aranyosgyéresi Sodronyipar-CFR rendezte az ifi (fiú) csapatbajnokság második visszavágó tornája. Ezúttal nagyon szoros küzdelem alakult ki a négy csapat közt, olyannyira, hogy az első és a második csapat közt 3 fa volt a különbség, sőt, az utolsó is csak 61 fával maradt alul.

Íme, az eredmények: 1. Sod- ronyipar-CFR 2960 fa, 2. Vajdahunyadi Kohász 2957, 3. Szatmárnémeti Unió 2914, 4. Petrillai Inter 2899.

A Sodronyipar-CFR játékosainak eredménye: Octavian Porumb 509 fa, Răzvan Turean 457, Sebastian Beşe 508, Sorin Oltean 482, Bogdan Duda 517, Raul Bucur 487.

Az állás: 1. Vajdahunyad 23 pont, 2. Aranyosgyéres 18, 3. Szatmárnémeti 13, 4. Petrilla 6.

A következő tornát március 4-én Szatmárnémetiben rendezik.

Az Erdélyi Kárpát Egyesület február 18-án, szombaton délelőtt 10 órakor síversenyt szervez gyerekeknek Kisbányán, a sípálya fenti részén.

A versenyen külön indulnak a lányok és fiúk, a következő korcsoportok szerint: 3–4 évesek, 5–6 évesek, 7–8 évesek, 9–10 évesek és 11–14 évesek.

A versenyre feliratkozni a következő telefonszámok valamelyikén lehet: 580-916 (este), 0723-159000, vagy az indulás napján 10 óráig a helyszínen.

Minden gyereket – kezdőt és haladót – szeretettel várnak, hisz nem csak a nyertesekre várnak érdekes ajándékok, minden résztvevő jutalomban részesül.

A téli ötkarikás játékok hétfői játéknapján az eddigi legjobb romániai eredményt jegyeztük, a csíkszeredai Tófalvi Éva élete egyik legjobb teljesítményét érte el, és a 20. helyen végzett a női sílövészet 15 km-es számában. A játéknap jobbára az esélyesek győzelmét hozta.

A várakozásoknak megfelelően az orosz Tatyjana Totmjanyina–Makszim Marinyin duó nyerte a műkorcsolyázók páros számát.

A kétszeres világ- és ötszörös Európa-bajnok kettős sikeréhez kétség sem férhetett, hiszen a rövidprogram után a kűrben is a legjobb teljesítményt nyújtotta. A legnagyobb riválisnak tartott kínai Tan Csang–Hao Csang páros hölgy tagja ráadásul hatalmasat esett, miután párja eldobta őt, így abba is hagyták a programot. Néhány perccel később hatalmas küzdeni akarásról adva tanúságot újrakezdték, s nagyszerű szabadkorcsolyázást mutattak be, így megtartották második helyüket.

A kűr előtt még harmadik, 2000-ben világ- és Európa-bajnok orosz Marija Petrova–Alekszej Tyihonov duó ezúttal többször rontott, így a dobogó legalsó fokára is egy kínai kettős állhatott fel, méghozzá a négy éve is bronzérmes Sen Hszüe–Csao Hung-po páros.

Eredmény, műkorcsolya, páros: 1. Tatyjana Totmjanyina, Makszim Marinyin (Oroszország) 204,48 pont 2. Tan Csang, Hao Csang (Kína) 189,73 3. Sen Hszüe, Csao Hung-po (Kína) 186,91.

Kisebb meglepetésre az orosz Szvetlana Ismuratova nyerte a női sílövők 15 km-es egyéni indításos számát.

A 33 éves Ismuratova kiegyensúlyozott lövészete mellett kiemelkedő futóteljesítményével harcolta ki az aranyérmet. Mögötte honfitársa, Salt Lake City üldözéses számának bajnoka, Olga Piljeva lett a második, míg a harmadik helyre a német Martina Glagow ért be. A címvédő, szintén német Andrea Henkel ötödik lett.

Az egyetlen magyar induló, Gottschall Zsófia a 82 fős mezőnyben az utolsó előtti helyen végzett. A visszalépések nyomán kvótához jutó Gottschallnak nem lehettek vérmes reményei, a négy lövészet során – két-két fekvő és álló pozícióban – összesen nyolcszor hibázott. Az elsőnél, fekve egyszer, a következőnél, amikor állni kellett, háromszor, majd az ismételt fekvőnél megint egyszer, az utolsónál, állóhelyen újra háromszor rontott. Így csak chilei riválisát tudta megelőzni.

A 20. helyen végzett Tófalvi Éva csíkszeredai sílövő, a Világkupában igen gyenge formában versenyző sportoló az ötkarikás játékokon összeszedte magát, és nagy lendülettel vágott neki a távnak. A négy lövészet során két perc büntetést szedett össze, de így is a 14. helyen jött ki negyedszerre a lőtérről. Úgy tűnik azonban az utolsó három kilométerre elkészült az erejével, mert a célig még hat helyet veszített. A 20. hely így is nagyon jó eredménynek számít. Csapattársai, Alexandra Rusu, Dana Elena Cojocea Potlogea és Mihaela Purdea viszont a 67. hely mögött zártak.

A román olimpiai és sportbizottság 1500 euróval fogja jutalmazni Tófalvi Évát – jelentte be Octavian Morariu a szervezet elnöke.

Eredmények, sílövészet, női 15 km: 1. Szvetlana Ismuratova (Oroszország) 49:24,1 p (1 büntetőperc), 2. Olga Piljeva (Oroszország) 45.5 mp hátrány (1), 3. Martina Glagow (Németország) 1:10,8 p hátrány, (2), …, 20. Tófalvi Éva 3:40,2 p h., …, 69. Alexandra Rusu 10:49,6 p h., …, 73. Dana Elena Cojocea Potlogea 11:21,4 p h., …, 76. Mihaela Purdea 12:47,4, ..., 81. Gottschall Zsófia 18:53,2 p h. (8).

A férfiak második gyorskorcsolya számában is amerikai siker született a torinói téli olimpián: Chad Hedrick 5000 méteren aratott diadala után 500 méteren Joey Cheek győzött. A 26 éves klasszis teljesen megérdemelten győzött, ugyanis mindkét futamban egyedüliként ért el 35 másodpercen belüli időt. Négy éve, Salt Lake Cityben honfitársa, az ezúttal csak 12. Casey FitzRandolph volt az aranyérmes. Az orosz Dmitrij Dorofejev a két futam alapján mindössze két századdal előzte meg a dél-koreai Kang Szeok Lit, s lett ezüstérmes.

Gyorskorcsolya, férfi 500 m: 1. Joey Cheek (Egyesült Államok) 1:09,76 p (1. futam: 34,82 mp, 2. futam: 34,94 mp) 2. Dmitrij Dorofejev (Oroszország) 1:10.41 (35,24, 35,17) 3. Kang Szeok Li (Koreai Köztársaság) 1:10,43 (35,34, 35,09).

A férfiak versenye után a női hódeszkások félcső számában is kettős amerikai siker született.

A viadalt Hannah Teter nyerte Gretchen Bleiler előtt. A harmadik helyet a norvég Kjersti Buass szerezte meg, köszönhetően elsősorban annak, hogy a címvédő, szintén amerikai Kelly Clark a második gyakorlata során nagyot hibázott.

Eredmények, hódeszka, női félcső: 1. Hannah Teter (Egyesült Államok) 46,4 pont, 2. Gretchen Bleiler (Egyesült Államok) 43,4, 3. Kjersti Buass (Norvégia) 42.

A svéd és a finn női válogatott bejutott a torinói olimpia jégkorongtornájának elődöntőjébe: előbbi az olaszokat, utóbbi pedig a svájciakat győzte le a második körben, így az utolsó csoportforduló eredményeitől függetlenül ott lesz a legjobb négy között. A címvédő kanadai, illetve a világbajnok amerikai együttes már vasárnap kvalifikálta magát az elődöntőbe.

Eredmények, 2. forduló:

A-csoport: Svédország–Olaszország 11–0 (3–0, 5–0, 3–0).

A csoport állása: 1. Kanada 4 pont (28–0), 2. Svédország 4 (14–1), 3. Oroszország 0 (1–15), 4. Olaszország 0 (0–27).

B-csoport: Finnország–Svájc 4–0 (1–0, 0–0, 3–0).

A csoport állása: 1. Egyesült Államok 4 pont (11–0), 2. Finnország 4 (7–0), 3. Németország 0 (0–8), 4. Svájc 0 (0–10).

Eredmények, férfi selejtező,

1. forduló: Svédország–Új-Zéland 6–3, Nagy-Britannia–Olaszország 7–5, Egyesült Államok–Norvégia 11–5 és Svájc–Finnország 7–2;

2. forduló: Kanada–Németország 10–5, Finnország–Egyesült Államok 4–3, Nagy-Britannia–Új-Zéland 10–5 és Svédország–Olaszország 7–5.

Női selejtező, 1. forduló: Norvégia–Egyesült Államok 11–6, Svédország–Kanada 7–5, Svájc–Olaszország 11–4 és Nagy-Britannia–Dánia 3–2.

A televíziónak köszönhetően a 2006-os téli olimpia megnyitó ünnepségét több millió ember nézhette végig. Torino városa mindent megtett annak érdekében, hogy ez az olimpiai megnyitó méltó legyen Olaszországhoz, a mai világhoz és minél jobban beírják nevük a ma emberének tudatába. Torino nem csak az autóiparáról és a Savoyai-palotáról híres, amelyben Európa egyik legnagyobb fegyvergyűjteményét őrzik, de híres akart lenni arról is, hogy most már a XX. téli olimpia megrendezése is nekik jutott. Ami többek között azért is érdekes, mert pont 50 évvel ezelőtt Cortina d’Ampezzoban megtartott téli olimpiát először közvetítette a televízió. Az eltelt idő alatt hihetetlenül nagyot fejlődött a televíziós közvetítések nívója, köszönhetően annak, hogy a technikai adottságok sem maradtak egy helyben. Az általunk látott péntek este történt megnyitó közvetítése fényesen bizonyítja mekkora harc, bizonyítási akarat húzódik meg egy-egy ilyen jellegű közvetítés mögött. A mostani csapat tudatában volt annak, hogy nézettségi arányuk, köszönhetően az esemény fontosságának nagy lesz, tehát ennek meg kell felelni. A végeredményt látva tökéletesen eleget is tettek ennek. Semmit nem hagytak a véletlenre. Ők pontosan tudták mi mikor következik, és minek kell történnie. Számukra az első a televízió előtt ülők minél jobb kiszolgálása volt a legfőbb. Mondok erre példát is. Az olimpiai láng meggyújtása. A stadion befogadó képessége 35 ezer néző. Magában a stadion belsejében szereplőkkel együtt ennél jóval többen voltak. A pirotechnika fejlődésének köszönhetően ma már pontosan kilehet számítani milyen fényhatás érhető el. Azt a felvevő kamerát, amely ezt a pillanatot közvetítette, arra a helyre tették, amely képközvetítés szempontjából a legjobb volt. Nem beszélve arról, hogy a láng koreográfiája, útja pontosan milliméterre ki volt számítva. A televízió nézője a lehető legjobb képet kapta meg erről az eseményről. Nem tudom hányan voltak, akik azon is elgondolkodtak, mekkora üzlet egy ilyen esemény megrendezése. De a látottak alapján állíthatjuk, hogy Torino városa tökéletesen tudta, mit akar elérni, amikor megpályázta ezt a megrendezési lehetőséget. A megnyitóünnepséget látva állíthatjuk, tökéletesen kihasználták azt, amire vállalkoztak. Sikerült egy olyan csapatot összetoborozni, amely nem csak az infrastruktúra szempontjából, de látványnyújtásból, rendezésből is a maximumot tudta adni.

A magyar nézők számára talán Torino mást is jelent, mint a fentiek. Történelmünk nagy személyisége, Kossuth Lajos, életének utolsó éveit ennek a városnak Via dei Mille 22. sz. házában, az I. emelet jobboldali erkélyes szobájában töltötte. Itt is halt meg 1894. március 20-án. Ezt az eseményt a ház falán levő márványtábla is megerősíti. Illyés Gyula: 1953-ban írt Fáklyaláng című drámájának harmadik felvonása ebben a házban játszódik le.

Köszönjük Buzás Gábor olvasónk észrevételeit, mindkettővel egyetértünk. Azaz Torino szerintünk sem kisváros, de a hangulatos cikkben, ezt – gondolom – el lehet nézni a szerzőnek. Ami pedig a Mount Everest első női meghódítóját illeti, nem teljesen a mi hibánk, hanem az MTI hírügynökségé (igaz, észrevehettük volna).

Igyekszünk követni a tanácsait.