Betiltanák a használtruhák forgalmazását
Egészségügyi szempontokra hivatkoznak a kezdeményezők

A kormány betiltaná a használt ruha, autógumi és egyéb hasonló termékek külföldről való importálását, illetve ezek hazai piacon történő újrahasznosítását. Ennek érdekében Călin Popescu Tăriceanu kormányfő megbízta a Kereskedelmi és Gazdasági Minisztériumot, hogy olyan jogszabály-tervezetet dolgozzon ki, amely tiltsa a szóban forgó termékek behozatalát. A kérdés elemzése után a szaktárca végül arra a következtetésre jutott, hogy nem tud eleget tenni a feladatnak, mivel az Európai Unióval és a Világkereskedelmi Szervezettel szemben vállalt kötelezettségek nem teszik lehetővé az árú szabad forgalmazását korlátozó intézkedés bevezetését. Egy ilyen rendelkezés életbe léptetése Románia uniós csatlakozása előtt egyáltalán nem tenne jót az ország nemzetközi megítélésének. Nem támogatják a kormány ötletét a szóban forgó termékeket forgalmazó kereskedők, akárcsak a turkálókból öltözködő lehetséges vásárlók többsége sem. (Részletek a 7. oldalon)

A Világbank ennek okát pedig abban látja, hogy az említett periódusban a kormány és a parlament egész sor olyan jogszabályt fogadott el, amelyeknek köszönhetően növekedett az átláthatóság, s jobb rálátás nyílt a különböző folyamatokra. A tanulmány az érzékelt pozitív elmozdulás dacára arra is rámutat, hogy Románia (és Bulgária nemkülönben) ezen a téren elmaradnak a nyugat-európai országoktól.

A haladást a jelentés elsősorban a közérdekű információkhoz való szabad hozzáférést szavatoló törvény elfogadásának és életbe lépésének tulajdonítja, de fontosnak tekinti a tisztségviselők vagyonbevallás kötelezettségét előíró jogszabályt is. Szintén pozitív értékelést kapott a hazai jogrendszer reformfolyamata, illetve a hatékony cégauditálási eljárás.

A hazai választott, illetve kinevezett állami tisztségviselők vagyonnyilatkozata a jelentésben a szokásosnál nagyobb terjedelmet kapott. A Világbank szakemberei nagy lépésnek tartják ugyanis azt, hogy miután 2004-ben civil társadalmi szervezetek állították össze azon potenciális személyek lajstromát, akik a majdani „tiszta" parlamentet alkossák, ma már törvény kötelezi a tisztségviselőket arra, hogy vagyoni helyzetüket bevallják, és a rendszer máris bebizonyította előnyeit.

A jelentés ugyanakkor elismeri, hogy akad még tennivaló. Például az, hogy mielőbb életbe kellene léptetni azt a rendszert, amelyik a tisztségviselők vagyonbevallásainak valóságtartamát hatékonyan képes ellenőrizni. Ez ugyanis a jelenlegi törvény által leírt formában nem működik, a jogszabályban tartalmazott szankciók pedig hatástalanok.

Az igazi Félsziget-fíling a sötétedéssel érkezik. Az esténként rajokban érkező 13–17 éves kislányok rányomják ujjlenyomatukat a fesztiválra. Leszámítva az igazi party-arcokat, ők azok, akik hajnali négykor is pörögnek még. A fesztiválok szokásos kísérői, az égnek álló punk-frizurás srácok ilyenkor rendszerint már alszanak – ki ahol éri. A rockergeneráció is öregszik, ők ilyenkor lődörögnek sátraik felé. (Részletek a Campusban, 8–9. oldal)

Tegnap Kolozsváron a polgármesteri hivatal nagytermében rendezték azt az Informatív Karavánnak nevezett szemináriumot, amely szerte az országban a 2007–2013-as időszakra vonatkozó Szállítási Operatív Programot és a Regionális Fejlesztési Programot ismerteti. A szervezők: a Szállítási, Építési és Idegenforgalmi Minisztérium, valamint az Északnyugati Regionális Fejlesztési Ügynökség (ADRNV).

A házigazdák nevében Boros János alpolgármester köszöntötte az egész régióból érkezett résztvevőket. A megnyitót követő előadásokból kiderült: az operatív programokat az Európai Unió fogadja el, azzal a feltétellel, hogy azokat beépítsék a nemzeti fejlesztési tervekbe. A Ioana Dragoş, ADRNV-műszaki szakértő által ismertetett Szállítás Operatív Program meghatározza a prioritásokat, az objektumokat és a szállítási ágazat fejlesztését szolgáló európai alapok kiutalásának feltételeit. Az e célból létrehozandó, 2007–2013-ra szóló teljes költségvetés megközelítőleg 5 milliárd eurót tesz ki, amelyből 4 milliárd euró az EU támogatása, a különbözetet pedig állami költségvetésből kell fedezni. A tervek szerint az ebből származó beruházások jelentősen javítanak a hazai szállítási körülményeken, korszerűsödik az ide tartozó infrastruktúra, plusz minimálisra csökken a környezetszennyezés.

A gazdasági és szociális kohéziópolitika alapvető az Európai Unió stratégiájában, célja a közösség általános harmonizálása, valamint a különböző régiók közötti fejlettségi szintkülönbségek megszüntetése. Románia esetében kiemelt fontosságú a szállítási ágazat korszerűsítése, amit hűen tükröz az a tény, hogy a 2007–2013-as időszakban az országnak juttatandó uniós támogatásoknak megközelítőleg 23%-át ilyen célú finanszírozások fogják kitenni. A vasúti hálózat, a közúti fuvarozás, a hajón történő szállítás, illetve a légi szállítás biztonságosabbá tétele ugyancsak fontos előírásként jelenik meg a brüsszeli ajánlásokban.

A 2007–2013-as Regionális Operatív Programot Sanda Cătană, az ADRNV fejlesztési igazgatója ismertette a hallgatósággal. Ennek lényege a térség gazdasági fellendítése, és az ebből származó hosszú távú társadalmi felzárkózás, az életszínvonal emelése. A program országos szintű összköltségvetése 3,852 milliárd euró, ebből az Északnyugati Régió 19%-os arányban (több mint 400 millió euró) részesül, amit európai alapokból, de részben országos költségvetésből biztosítanak. Térségünkben nagy hangsúlyt kap majd a vidékfejlesztés, a munkaerőforrások jobb szakosítása és kihasználása. Mindenekelőtt a szállítási hálózatok fejlesztését kell megvalósítani, amelynek érdekében az ADRNV fejlesztési tanácsa már elfogadta az erre vonatkozó tervek finanszírozásának előkészítését.

A KOLOZSVÁR TÁRSASÁG a Református Világtalálkozóra való tekintettel szombaton és vasárnap is nyitva tartja a Kolozsvár Galériát 10.00–14.00 óra között, ahol megtekinthető: Cs. Szabó László és Kolozsvár emléksarok, Paulovics László portrésorozata a 43 erdélyi magyar íróról, Balázs Péter-emlékszoba (Kolozsvár és Kalotaszeg festményeken), Cseh Gusztáv rézkarcai (Jeles Házak, Főemberek). Minden érdeklődőt szeretettel várnak.

Ezzel a címmel jelent meg képes turistahívogató kiadvány, a Studia Kiadó jóvoltából, melyet tegnap délben mutattak be a polgármesteri hivatalban. Az igényes minőségű fotóanyagot közlő könyv román és angol nyelven nyújt ismertetőt a módszeresen számba vett kincses városbeli műemlékekről. Üröm az örömben, hogy a rövid történelmi visszatekintésből nem maradt ki a szokásos csúsztatás: elhallgatja a város közel ezer éves magyar múltját. Igaz, a műemlékek sokasága magáért beszél.

Református Egyház: Farkas utcai (belvárosi) templom: de. 10 óra, igét hirdet: Fazekas Zsolt, du. 6 óra: Balázs Attila. Györgyfalvi úti imaház: de. 10 óra: Czirmay Csaba. Kétágú templom: de. 10 óra: Adorjáni László, du. 6 óra: Orbán Levente. Napkelet utcai imaház: de. 10 óra: Ősz Előd. Hidelvi református templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Szöllősi János. Felsővárosi (Kakasos) templom: de. 10 óra, du. 5 óra: Sógor Géza. Újalsóvárosi fehér templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Sebestyén Ákos. Írisz-telepi templom: de. 10 óra, du. 5 óra: Nagy Levente. Kerekdombi templom: de. 10 óra: Dobri András, du. 6 óra: Tőkés Attila. Szamosfalva: de. 11 óra, du. 6 óra: Péntek Márton. Kölesföldi templom: de. 9.30 óra: Péntek Márton. Bulgária-telepi templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Visky János. Tóvidéki templom: de 10 óra: Kozma András, du. 5 óra: Visky Péter. Törökvágási templom: A DÓNÁT ÚT 124-ES SZÁM ALATTI ÚJ TEMPLOMBAN! de. 10 óra, du. 6 óra: Bibza Gábor. Kolozsmonostori templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Kállay M. Csaba.

Római Katolikus Egyház: Szent Mihály-templom: reggel 7 óra, 8.45 óra, de. 10 óra, 11.30 óra, du. 6 óra. A de. 10 órás szentmisét Dr. Czirják Árpád celebrálja, a többit a segédlelkészek: Korom Imre György, illetve Bilibók Géza. Szentháromság (Piarista) templom: 9 óra, román nyelvű szentmise: a Szent Mihály-plébánia lelkészei, de. 11 óra: Dr. Nóda Mózes, du. 6 óra: Orbán László. Ferencrendi-templom: de. 9 óra, délben 12 óra: igét hirdetnek a ferences atyák. Szent Péter- és Pál-templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Oláh Dénes. De. 10 óra: Rózsafüzér-ájtatosság. Fájdalmas Szűzanya (Monostori úti) templom: de. 9 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Kolozsmonostori apátsági Nagyboldogasszony (Kálvária) templom: de. 11, du. 5 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Szűz Mária Szent Szíve (Jobbágy utcai) templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Vízi Zakariás. Jézus Szent Szíve (kerekdombi) templom: de. 9.30 óra: Jakab Gábor. Írisz-telepi templom: de. 11 óra: Jakab Gábor. Bulgária-telepi kápolna (Bábolna utca): szombaton du. 4 óra: Oláh Dénes, Szent Kamill-otthon: szombat du. 5 óra: Kovács Árpád.

A 2005-ös kisebbségi törvénytervezet a fő témája a Magyar Kisebbség társadalomtudományi folyóirat legutolsó számának. Márton János és Orbán Balázs vitaindítójára Gerencsér Balázs, Juhász Albin, Kincses Előd, Márton Árpád és Varga Attila válaszol. A Dokumentumok rovatban Románia parlamentje törvényhozói tanácsának szakvéleményzése, továbbá a szenátus jogi, illetve emberi jogi, vallásügyi és kisebbségi bizottságának közös jelentése, valamint magának a tervezetnek a szövege olvasható. Az Archívumban Egry Gábor: Ausztromarxizmus, nemzeti kérdés, autonómia; Otto Bauer: A nemzeti kérdés és a szociáldemokrácia; Csekey István: A kisebbségi kultúrautonómia Észtországban, Paclisanu Zenovie: A kisebbségek statútumának kérdéséről írt tanulmánya olvasható. A Stúdium rovatban Kiss Ágnes Románia határon túli románságpolitikájáról ír, Kokoly Zsolt a közbirtokkal kapcsolatos kérdéseket veti fel, Sárándi Tamás pedig a Magyar Népi Szövetség és a magyar lakosságot ért sérelmekről értekezik.

Egyed Ákos EME-elnök Brassai Sámuelnek, a köztudatban az utolsó erdélyi polihisztornak tartott egyetemes tudású nagyságnak az életművét Erdély tudományos és polgári fejlődésbeli megkésettségével hozta kapcsolatba, amikor a helyzet kényszerítette a tehetséget a sokoldalúság felé. Brassai Sámuel (1800–1897) volt egyetemi tanár, MTA-tag, tanított matematikát, földrajzot, történelmet, zenét, statisztikát, természettudományokat, szerkesztett újságot, folyóiratot és EME-évkönyvet, – és közgazdasággal is foglalkozott. Somai József könyve számba veszi a polihisztor eddig kevésbé ismert tevékenységét, olyan kérdésköröket kutatva, mint a nagy tudós közgazdász ismeretei, kiállása Széchenyi reformjai mellett, bankismerete stb. Brassai életműve üzenet a mának: ő akkor alkotott a leginkább, amikor Erdélyben a polgárosodás volt napirenden. A változás a fejekben hamarabb bekövetkezett, mint a valós hétköznapokban. Somai érdeme, hogy rávilágít a Brassai által szerkesztett Vasárnapi Újság ismeretterjesztő szerepére az egyszerű emberek körében.

A kiadvány szerzője kijelentette, hogy művével hódolatát is ki akarta fejezni Brassai Sámuel munkássága iránt, aki a Vasárnapi Újsággal a hazai gazdasági újságírás alapjait rakta le. A páratlan szellemi kapacitású tudós a társadalom jobbításából is különleges szerepet vállalt magára. Hazafisága munkásságával fonódott egybe: tanítani akarta népét. Jellemző akaraterejére és munkabírására, hogy 97 évesen új folyóiratot indított és szerkesztett: a Kertészgazdálkodási Lapokat.

Alkotásairól készült óriásfényképek és makettek érzékeltetik, hogy a múlt században alkotott művész sajátos stílust teremtett, melyben harmonikusan megfér egymással a szín, a fény, a tér, a szöveg és a szelídség. Az 1988-ban elhunyt Barragán (született 1902-ben) így vall a művészet lényegéről: „Lehetetlen megértenünk a művészetet és annak történeti dicsfényét, ha nem ismerjük fel a vallásos szellemet és azokat a mitikus gyökereket, amelyek a művészi jelenség lényegéhez vezetnek el. Ezek nélkül nem lennének Egyiptom vagy az ókori Mexikó piramisai. De vajon megvalósultak volna a görög templomok vagy a gótikus katedrálisok? Lehetségesekké váltak volna a reneszánsz vagy a barokk csodálatos művei?"

Kinek itt, kinek ott, kinek sehol sincsenek már közeli rokonai, hozzátartozói – szoktam elmélkedni. Családi meg egyéb ünnepnapok szolgáltatnak néha okot arra, hogy összeszámoljam unokatestvéreimet, nagynéniket, nagybácsikat, és összevessem a kapott számokat más ismerős vagy rokon családok helyzetével, vagy éppenséggel a nagyszülők korabeli családi elágazásával. Az akkori szokások, állapotok alapján akár szerteágazásról is lehetne beszélni, hiszen megszokott volt a négy, meg annál jóval is több gyermek egy családban, ezek mindegyike szintén családot alapított, és ugyanolyan gyakorisággal a házastárs is népes famíliából érkezett. Aztán ők is megszaporodtak, hasonlóan sok gyermeket vállaltak. Sok testvér, sok sógor meg sógornő, még több nagybácsi és nagynéni, és nagyon sok unokatestvér alkotta a családot, a rokonságot. Lehet, egyesek alig, vagy egyáltalán nem ismerték egymást, még névből sem, időnként egy távoli közös rokon felemlegetése, és a családfa levezetése volt szükséges ahhoz, hogy megtalálják a családi fonalat egymáshoz, rokonsági fokuk felállításához.

De ennek az eszmefuttatásnak nem is a viszonyok vagy kapcsolatok elemzése a célja, hanem egyszerűen csak a számok figyelembe vétele, az arányokban megmutatkozó változásnak a feltüntetése. Mert míg egy átlag kolozsvári családban például a nagyapa még 26 első unokatestvért tud összeszámolni, a lánya már csak 7 ilyen fokú rokont tarthat nyilván, gyermekeinek már csak egyetlen első unokatestvér jutott a sorstól. Nem túl vigasztaló, hogy másnak még ennyi sem... Az okok nagyjából ismertek, általában mindezt a változással hozzák összefüggésbe: változó szokások, gazdasági és szociális helyzet, életmód, igények, körülmények, lehetőségek, meg ezekhez hasonló indokok távolítják, bátortalanítják el a házastársakat a több gyermek, vagy egyáltalán a gyermekvállalástól. Eltűntek a hagyományos családi modellek, megszűntek a hagyományos anya- és apaszerepek.

Talán erre a helyzetre alapozta a kormány is egyik fontos és népszerű, családtervezésről szóló sürgősségi rendeletét. Vagy fordítva, kormányrendelettel akarnak családmodellt teremteni, három gyermekre korlátozva a valamilyen csoda vagy elszántság folytán nagycsaládra vágyók elképzelését, terveit. Az idén még januártól hatályba lépett kormányrendelet szabályozza a családok támogatását – nem akármilyen céllal, hanem gyermeknevelés céljával. A szerényebb vagy átlagkörülmények között élőknek eléggé vonzó juttatást állapítottak meg, nyolc millió régi lej értékben, ami a népességnövekedést követő statisztikák szerint kedvezően hatott a születésekre. De, hogy a házastársak nehogy elrugaszkodjanak a tervezgetéssel – sok gyermek az sok gyermekgondozási állami támogatás és szabadság, amely még ráadásul egymás után is következhet –, az állami juttatás csak az első három szülés esetére illeti meg a szülőt, akinek természetesen pontosan meghatározott feltételeknek is eleget kell tenni a jogosultság megszerzéséhez. A jogszabályalkotók óvatosan bántak a szavakkal, nehogy az adófizető állampolgár túl nagy hasznot húzzon gyermekei révén az állami büdzséből. A családi támogatás tehát a szülések száma után jár, de mivel általában egy szülés egy gyermek, hát akkor tekinthetjük úgy, hogy az első három gyermek nevelését, gondozását támogatják. A fogalmazással azért bántak csínján, mert kivételek is előfordulnak ikrek születésekor. Ebben az esetben a két (vagy akár több) gyermek már csak egy gyermek, mert ha egyszerre kellett nekik születni, akkor csak egyetlen összegű támogatást kaphatnak. Az örökbefogadásnál annyival egyértelműbb a helyzet, hogy ott a jogszabály félreérthetetlenül kiírja, az első három gyermek után illet meg a gondozási, nevelési támogatás.

Eszerint a négyes szám cseppet sem kedvelt a családtervezésnél. Mert a negyedik gyermeket már csak saját (jól meggondolt) felelősségére vállalhatja a merész, vállalkozó kedvű szülő. Úgy tűnik, azért az állam sem akart teljesen adós maradni, és nagylelkűen, jogszabálymódosítással a harmadik születés utánra is adott valamit: három hónap szabadságot, de fizetés nélkül. Ennyi jár a szülőnek a negyedik gyermeknél vagy szülésnél, semmivel sem több. Lehetne számolgatni, érvelni: a (régi, szocialista szóhasználattal élve) munkakerülő családok úgysem jutnának ingyen gyermeknevelési pénzhez és ezáltal ideiglenes megélhetési feltételhez, mivel nem teljesítenék az adóköteles szakmai jövedelemszerzés feltételét a támogatás megítéléséhez. Továbbá az állam a gyermek kétéves kora után (ameddig a gondozási juttatás jár) sem fizetne rá a kiadásra (beruházásra), hiszen az a havi huszonnégy lej állami gyermekpénz, ami alig egy rossz minőségű pizsama ára, bőven megtérülne utólag.

Javaslat
A civil társadalom már 15 éve várja, hogy hozzáférhessen a Szekuritáté irattárához. Nehéz ügy, de mintha mégis valami elmozdulást tapasztalnánk e téren. Vajon mi lenne, ha a Szekuritáté irattárának hozzáférhetőségét célzó kampányhoz hasonló szerveződne a gazdasági bűncselekmények leleplezésének érdekében is? Követeljük, hogy az összes adatot, dossziét, telefonlehallgatási jegyzőkönyvet, ami a gazdasági bűntényekre vonatkozik, bocsássák a rendőrség, az ügyészség és az igazságszolgáltatás rendelkezésére!

Túl fogja-e élni ezt a botrányt a Bukarest-Washington tengely?
Avagy a román–amerikai partneri kapcsolat összessége? Vajon a véletlen műve, hogy ez a botrány az államfő hivatalos amerikai látogatása előtt egy héttel robbant ki? Tudjuk: az amerikaiak furcsállták azt, ahogyan a túszul ejtett újságírókat megmentették. Tudjuk, hogy „szeretik" vagy legalábbis „szerették" Timoftet. Amerikában Iliescuval tett látogatásakor, amelyre 2003. október 16-án került sor, George Tenet, a CIA igazgatója rendkívüli kitüntetésben részesítette, nehogy a Năstase-szárny – cinkos egyetértésben a parlamenti demokratikus ellenzékkel – menessze.

Látszólag sikeres volt a román és az amerikai titkosszolgálatok közti együttműködés. De a három vezető váratlan leváltása kérdőjeleket vethet fel. Nyilvánvaló, az amerikai közigazgatás legnagyobb gondja nem az, hogy mi lesz a titkosszolgálati vezetők sorsa, de számunkra kellemetlen lehet, ha a következőképpen vélekednek majd rólunk: „Ezek furcsák, titkolnak valamit, nem lehet tudni, mit tesznek holnap vagy holnapután. Legyünk távolságtartók, elővigyázatosabbak velük." Ha másért nem, azért, mert ideig-óráig megijedhettek, hogy kivonulunk Irakból, és nélkülünk nem boldogulnak.

De térjünk vissza a Hayssam-ügyre, amely épp Băsescu amerikai látogatása előtt történt. Feltételezem, ha a „szabaduljunk meg könnyen Hayssamtól"-féle döntés a hazai felső fórumokon született volna – talán máskorra időzítették volna. Lehet, Hayssam arab barátai szervezték, akik tagjai az „üzletemberek és arab csempészek nemzetközi szervezetének". A romániai titkosszolgálatok felelőssége ez esetben is óriási. A parancs tehát kintről érkezett, és a mieink végrehajtották.

Mindenesetre nem irigylem Băsescut. Nem tudom, mi várható ettől az amerikai látogatástól, de az adott helyzetben a legnagyobb sikernek az könyvelhető el, hogy nem mondták vissza a román államfő küszöbön álló amerikai látogatását. Vajon milyen hihető és megnyugtató magyarázatokkal fog előállni, ha szóba kerül „a nap kérdése"? Mennyi idő fog eltelni, amíg megint ilyen bombasztikus kijelentéseket tehet: „Ügyelünk a Fekete-tenger stratégiára! Demokráciát, stabilitást exportálunk!" Az ilyen és ehhez hasonló kijelentések eddig is tartalmatlanok voltak, de mostantól kezdve már nevetségesnek minősíthetők.

Mégis, Băsescunak szerencséje van. Bármennyire is sértődékenyek legyenek az amerikaiak, le kell nyelniük a galuskát. A Bush-közigazgatás egyre veszít népszerűségéből nem csak Amerikában, hanem a földgolyó más országaiban is. A barátok, támogatók sora fogy, egyre fogy. Ezért nem mondhat le „hűbéreseiről", még ha a hűség csak a szavakban nyilvánul meg, és bizalomról szó sem lehet. Szomorú és perspektívátlan a külpolitikában ilyen stratégiának megfelelően játszani: „úgy két évig még kormányon vannak ezek, betojtak, Irakban mindent összezagyváltak, mindenhol kifütyülik őket, barátaik, támogatóik sorra magukra hagyják, erre most mindent lenyelnek, hogy feltétel nélküli támaszra leljenek, még ha ez csak a szóvirágok szintjén valósul is meg. A világ többi része, de a Bush utáni Amerika sem értékeli az ilyen szolgaiságot."

Miért lemondás lemondatás helyett?
Az államfő csak a hiúság miatt fogadta el a lemondásokat ahelyett, hogy lemondatta volna őket? Emberileg érthető lenne, kemény önbírálatként hatna, hiszen ezzel beismeri, hogy óriási tévedett e téren. Nem az említett személyekről van szó, hanem arról, amit ezek tisztségben tartása jelenthetett volna. Vagyis hogy nincs lényeges változás a titkosszolgálatok házatáján, nincs szükség mélyre ható reformokra, a dolgok ténylegesen jól haladnak.

Ha csak a presztízse miatt választotta ezt a diszkrét megoldást, hagyján. De ha abban reménykedik, hogy a dolgok visszatérnek rendes medrükbe, és a történet elfelejtődik azzal, hogy néhány személy kicserélődik, és nem következik be a titkosszolgálatok komoly megreformálása (hozzátéve a rendőrséget, ügyészséget stb.), akkor baj van.

A reform, többek közt, az eddig elhíresült törvénytervezetekkel teljesen ellenkező irányból következne be. A titkosszolgálatoknak nincs szükségük több hatalomra és függetlenségre. Pont ellenkezőleg. Szükség van egy olyan törvénykezési keretre, amely valós esélyt biztosít a titkosszolgálatok ellenőrzésére. Sorsukra hagyva, azaz, hogy ők dönthessenek saját magukról, soha nem következik be a hőn óhajtott reform. Csak a tények elkendőzése várható.

Nem szeretném azt hinni, hogy az elnök jóváhagyta a „Hogyan szabaduljunk meg Hayssamtól?"-akciót. De tőle függ. Meg kell hogy értse, hogy az annyira szeretett „kékszemű fiúk", nem olyan hűségesek, amennyire gondolná. És nyilvánvaló nem csak a négy lemondott személyre gondolok, hanem egy szélesebb körre, amely válsághelyzetben bebizonyította: más helyről érkezett parancsot teljesít, amelyek ellentétesek a nemzeti érdekkel. Olyan parancsokról van szó, amelyet az államelnök nem hagyhatott jóvá. Remélem. Még remélem.

Post Scriptum – 4 nappal később
Mind nehezebb reménykedni. Minden jel arra mutat, hogy Basescu egyáltalán nem szándékszik racionálisabb irányba terelni az ügyet. Épp fordítva, bekeményít, zsarolással próbálja keresztülvinni a sokat emlegetett törvénycsomagot. Kérdés: nem akar visszakozni, avagy nincs lehetősége visszakozni, oly mélyen belekeveredett az ügybe? (Bursa)

Erzsébet szálló. Szálloda az 1800-as évek vége felé a Híd (Wesselényi Miklós, Dózsa György, Ferdinánd király) utca jobb oldalán. A régi házszámozás szerint a 17., az 1940 utáni új számozás szerint a 20. szám alatt. A Központi szálloda után Kolozsvár legrégibb szállodája. Később Angol királynő szálló, Hungária szálloda, majd Transilvania, Transsylvania, végül Vlădeasa a neve.

1891: Erzsébet (bel-hidutcza); 1894: Angol királynő szálló; 1903: Angol királynő; 1905: Wesselényi szálló; 1914: „Hungária-szálloda (Kovács Dezső szállodás), Wesselényi Miklós utca 17."; 1923: „Transilvania", Calea Regele Ferdinand 17.; 1933: „»Transilvania«, Cal[ea]. Reg[ele]. Ferdinand 17."; 1941: „Transsylvania szálloda. Tulajdonos Kéméndy Andor. Központi fűtés, hideg-meleg folyóvíz, polgári árak"; 1943: „Transylvania szálló. Tulajdonos: Kéméndy Andor. Hideg-meleg folyóvíz. Polgári árak."; „Transsylvania szálloda, Wesselényi utca 20."; 1980: „Transilvania, str. Gh. Doja 20."; 1988: „Vlădeasa, str. Gh. Doja 20.".

Miután 1988-ban a fellegvári Belvedere szálloda nevét Transilvaniára változtatták – valószínűleg azért, mert eredeti neve a bécsi Belvedere-palotára emlékeztetett egyeseket, ahol 1940. augusztus 30-án a bécsi döntőbíróság Észak-Erdélyt Magyarországnak ítélte –, Vlădeasa lett. Bár a fellegvári szálloda 2005 őszétől ismét Belvedere, a Vlădeasa neve nem változott.

Erzsébet fürdő. A Széchenyi (Mihály vajda) tér keleti végében, a Kisszamos (Apáczai Csere János, Argeş) utca elején, a XIX. század végén épült városi gőz- és kádfürdő. Korábban a Torna fürdő állt a helyén. Az 1990-es évek első felében, a piac bővítése során lebontották. 2006 tavaszán a piac e részét, emeletes parkolóház építése céljából, felszámolták. Nevét a magyarországi Erzsébet-kultusz jegyében a királynéról kapta. A városbeli magyarság a második világháború után is e néven emlegette.

Erzsébet út. A Nagy utca (Ferenc József, Horthy Miklós, Horea út) elejének közelében, balra nyíló, a Kőmálra (Fellegvár) kaptató, eleinte kertek, szőlők között, a Hója északi szélének érintésével a közeli Bács (Kisbács) felé vezető út. 1913-ban a Kőmál mögötti, a Nádas-patak felé ereszkedő része a Kőváry-telep után még Bácsi út volt. A Kőmálra vezető eleje a XIX. század végétől utcává épült ki. Kőmáli útnak is mondták. Az 1894 körüli Mach-féle térképen első részének Fellegvári utcza a neve, valószínűleg azért, mert közepe táján egy utcácska vagy inkább ösvény a Fellegvárhoz kanyarodott. De az is lehet, hogy ez az említett Kőmáli út változata volt. A XIX. és a XX. század fordulóján Erzsébet út lett.

1809: „a bácsi utat a szöllők között bel- és külmonostor, bel- és kül-, alsó- és felső szénutczai városnegyed" köteles rendben tartani; 1893: Bácsi út (Herczegovina); 1894: Fellegvári utcza; 1899: Kőmáli út; Erzsébet út; 1914: „Erzsébet és Kismező utcza között új utcza nyitása";1916: Erzsébet út; 1917: Erzsébet út; 1923: Str. Elisabeta; 1933: Str. Elisabeta; 1937: Str. Regina Elisabeta; 1941: Erzsébet út; 1945: Erzsébet út; Calea Regina Elisabeta – Erzsébet út; Str. Emil Racoviţă utca; 1964: Str. Emil Racoviţă utca; Str. Prof. Emil Racoviţă.

Nevét Erzsébet királynéról kapta. Az első világháború végéig ez is maradt. 1919-ben Kolozsvárt Erdéllyel együtt Romániához csatolták, s a román helyhatóság a román királyné nevét adta az utcának. Így lett Elisabeta. 1940-ben, miután a város ismét Magyarország része lett, az utca visszakapta Erzsébet királyné nevét. 1945 óta Emil Racoviţă utca, de az idősebb kolozsváriak ma is régi, Erzsébet nevén említik.

Az út közepe táján, ahol fölér a tetőre, jobboldalt, a járda széléig kirúgó kis ház áll ma is. Itt lakott a XIX. század végéig az itteni, akkor még beépítetlen kertekre vigyázó pásztor. Ezért Pásztor-ház a neve. Emellett volt az 1910-es években az Unitárius Kollégium Berbécs-kert nevű sporttelepe. Az unitárius diákokat tréfásan berbécsnek nevezték, innét a név.

Duray után nyomoz a szlovák rendőrség
Slota feljelentette az MKP elnökét

Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) ügyvezető alelnöke felháborítónak tartja, hogy a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) vezetője, Ján Slota feljelentése nyomán a pozsonyi rendőrfőkapitányság azzal kapcsolatos kérdések megválaszolására kérte a magyar pártot, vajon milyen minőségében vett részt Duray februárban egy Budapesten megrendezett autonómia konferencián.

Az MKP-hoz érkezett levélben a rendőrség arra kér választ, hogy vajon Duray az MKP, vagy a párt parlamenti frakciójának képviseletében, esetleg a párt ügyvezető alelnökeként vett részt a konferencián, egyszersmind a konferenciára szólító meghívó másolatának megküldését is kérik a júniusi választások nyomán ellenzékbe kényszerült magyar párttól (amely az előző két választási ciklusban a kormánykoalíció tagja volt).

Duray az MTI-nek elmondta: „A felháborodásom kétszeres. Egyrészt az indokolja, hogy az én szereplésem miatt nem engem, hanem a pártot kérdezik meg, másrészt az, hogy egyáltalán megkérdezik, mert hogy semmi közük hozzá. A rendőrséget egyetlen törvény sem jogosítja fel az után nyomozni, hogy egy tudományos konferencián ki és miről adott elő. Ilyesmi utoljára a rendszerváltás előtt történhetett meg."

A távirati iroda érdeklődésére Duray pontosította, hogy egy, a Duna Televízió Autonómia csatornájának indulását megelőző tudományos tanácskozásról van szó, amelyet a Duna Televízió a Magyar Tudományos Akadémiával (MTA) közösen, számos uniós ország képviselőjének részvételével rendezett meg, akik közül jó néhányan ott ülnek az Európai Parlament (EP) széksoraiban is.

Emlékeztetett arra, hogy a finnországi, svédországi, dél-tiroli és spanyolországi szakértők, kutatók részvételével megrendezett és az MTA elnöke, Vizi E. Szilveszter megnyitotta tudományos tanácskozáson a kérdéskör számos határon túli és magyarországi kutatója vett részt és adott elő, köztük például Tabajdi Csaba, az EP magyar küldöttségének szocialista képviselője is. Duray hozzátette: a konferencián elhangzott előadása egyébként az azóta megjelent Riadó című kötetében is olvasható.

Moszkvában és térségében, ahol pénteken nem emelkedett 14–16 fok fölé a nappali hőmérséklet egy sarkvidéki eredetű hidegfront miatt. A meteorológusok azt jósolták, hogy a városon kívül lehetnek olyan helyek, ahol 12 Celsius-foknál sem lesz melegebb. A péntekről szombatra virradó éjszaka mindössze 8–10 fok várható az orosz fővárosban, s 6–11 fok a környékén.

A Balti-tenger vizének hőmérséklete 2–3 fokkal magasabb az ilyenkor szokásosnál – állapította meg a Gauss német kutatóhajó. A rostocki Balti-tengeri Kutatóintézet szerint az erős hőmérsékletkülönbség miatt alig cserélődik a felszíni melegebb és a mélyebben fekvő hideg víz, ezért előfordulhat, hogy a tengerfenéken élő organizmusok oxigénhiány miatt elpusztulnak.

Bejrút lezárná a harcot
Béketervet fogadott el a libanoni kormány

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának gyors határozathozatalát sürgette az izraeli–libanoni konfliktus ügyében Tony Blair brit miniszterelnök az amerikai elnökkel tartandó pénteki találkozóján. A brit kormányfő álláspontja szerint a határozat mielőbbi megszületésére van szükség, lehetőség szerint már a jövő héten. „Nagyobb sebességbe kell kapcsolnunk, növelni akarjuk a tempót a diplomáciában" – mondta a miniszterelnök szóvivője. A brit kormány konkrét intézkedéseket akar elérni egy kétoldalú tűzszünet érdekében, felgyorsítani a nemzetközi közösségen belül folyó tanácskozást arról, hogy ki vegyen részt egy Libanonba telepítendő nemzetközi haderőben és felgyorsítani a nemzetközi erő kiállítását.

Az azonnali tűzszüneten kívül az alábbi pontokat tartalmazza: a libanoni és izraeli foglyok szabadon engedése a Vöröskereszt közvetítésével; az izraeli csapatok visszavonása az ENSZ által kijelölt „kék vonalra", a menekültek hazatérése; az ENSZ BT ígérete, hogy a saját igazgatása alá vonja a Seeba-tanyáknak nevezett területet; a libanoni kormány fennhatóságának helyreállítása saját területen, a saját, törvényes fegyveres erőivel; az ENSZ libanoni erőinek megerősítése létszámban, felszerelésben, megbízatásának és hatókörének kiszélesítése; az ENSZ kötelezettséget vállal, hogy végrehajtják a Libanon és Izrael között 1949-ben aláírt fegyverszüneti megállapodást; a nemzetközi közösség vállalja Libanon megsegítését minden téren a háború okozta károk helyreállításában.

Élet a libanoni háború árnyékában
Helyszíni riport a háborús övezetből

Szabó László jezsuita atya közel ötven éve él Bejrútban. Szavai szerint a rendház egyetlen tagja sem hagyta el a várost, bár az épület tetején lévő antenna miatt tartanak egy esetleges támadástól. „Az antenna felszerelésének ellenértékeként jó ideje ingyen kapjuk az áramot a hatóságoktól – magyarázza a magyar állampolgárságú szerzetes, aki két libanoni egyetemen tanít és a budapesti Pázmány Péter Egyetem díszdoktora. – Éppen most utaztam volna haza dobogókői házunkba, amely valaha Kádár Jánosé volt, de a repülőtér szétbombázása miatt nem mehetek. Az élet békét kíván, ám ez most nem adatik meg."

A Sanaja parkban, Bejrút központjában, a minisztériumi épületek között sok libanoni menekült él, éjszakázik. Akadnak jó néhányan közöttük, akik nem máshonnan menekültek, de mivel tartanak egy éjjeli támadástól, lakásuk helyett ott, a szabadban töltik az éjszakát. A parkban megszületett az első gyermek is, aki a Hazsa nevet kapta, amely menekültet jelent.

A libanoni menekültek száma már elérte a 700 ezret. Az országnak főleg élelmiszerre és gyógyszerre lenne szüksége. „Sok magasan képzett orvosunk van. Békeidőben nehezen találnak megfelelő munkát a túlképzés miatt, de most ők is segítenek. Gyógyszer nélkül viszont nem lehet gyógyítani" – panaszkodik dr. Ahmed Daher sebész, aki egyben a dél-libanoni Nabatíje alpolgármestere és a kisváros segélyszervezetének vezetője.

A Csapó József, SZNT-elnök által aláírt levél rámutat arra, hogy a ditrói nemzetgyűlés határozata értelmében kötelességük felszólítani Románia elnökét, parlamentjét és kormányát, hogy kezdjen tárgyalásokat az SZNT-vel Székelyföld autonómiájáról, és szeptember 30-ig írjanak alá megállapodást ennek elismeréséről. Eddig az illetékes romániai hatóságok az SZNT minden követelését visszautasították, ezek közt a 2004-ben, majd 2005-ben benyújtott törvénykezdeményezéseket a székelyföldi autonómiáról.

Az SZNT szerint Székelyföld újralétesítése, autonómiájának törvény általi garantálása Románia csatlakozásának egyik feltétele kell hogy legyen, amelyet ha teljesítenek, a székely népnek teljes és tényleges egyenlőséget szavatolnak, az Európai Uniót pedig nem terhelik majd etnikai feszültségek. A tanács hasonló tartalmú levelet küldött Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek is.

Antal Árpád Kovászna megyei RMDSZ képviselő és Dan Manolescu helyi román újságíró, a Közösségért Egyesület elnöke európai autonómia körútra indulnak hétfőn. Ellátogatnak Koszóvóba, Montenegróba, Dél-Tirolba, Katalóniába, valamint a Baszk Földre. „Mint politikus és mint szociológus veszek részt ezen körúton, amelynek tapasztalatait tanulmányba foglalom majd", mondotta Antal, aki elsősorban azt szeretné látni, hogyan élnek az emberek az említett autonóm tartományokban, milyen áldozatokat hoztak ennek érdekében. Ezért nem foglaltak szobát szállodákban, hanem bekopognak a helybeliek ajtaján és náluk fognak lakni.

Antal szerint abban a formában ahogyan az RMDSZ szeretné, minimális az esélye, hogy a kisebbségek jogállásáról szóló törvény átmenjen a parlamenten. „Sajnos igazam volt, amikor tavaly azt mondtam, hogy a kormány vállaljon felelősséget a törvénytervezetre. Most már annyira elmérgesedett a hangulat, hogy már nem aktuális egy felelősségvállalás", mondta a honatya.

A Nagy Románia Párt (NRP) elnöke, Corneliu Vadim Tudor azt nyilatkozta: felvette a kapcsolatot más pártok elnökeivel, akik egyetértettek azzal, hogy ősszel kezdeményezzék Traian Băsescu államelnöki tisztségből való felmentését. Neveket természetesen nem adott. Tudor szerint a helyzet megérett az államfő felfüggesztésére, „Băsescut a karácsony nem találja ebben a tisztségben, az államelnök sorsa megpecsételődött", fenyegetett. Véleménye szerint Băsescu olyan fizikai és mentális hullámvölgyben van, hogy nem tudja véghezvinni mandátumát.

A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) szerint visszásság tapasztalható a marosvásárhelyi orvosi egyetemen, ahol a magyar jelentkezőket annak ellenére utasítják el, hogy nagyobb jegyeket kaptak, mint román kollégáik. A BKB közleménye szerint idén az utolsó bejutó magyar diák 8.09-es, az utolsó bejutó román jelentkező viszont csak 5.95-ös osztályzatot kapott.

A BKB szerint a kilencvenes évek közepéig az egyetem dolgozat-alapú felvételi vizsgákat szervezett, amelyeken csalás révén a magyar diákokat rendre lepontozták, és ezért az arra érdemeseknek csak kis hányada juthatott be az intézménybe. A helyzet orvoslása érdekében az RMDSZ kérte a magyar nemzetiségű diákok számára fenntartott helyek elkülönítését, de az igényelt helyek számánál csak kevesebbet sikerült kieszközölnie. Miután az egyetem teszt-alapú felvételi vizsgát vezetett be, amelyen a csalás lehetősége megszűnt, a magyar diákok vizsgajegyei ugrásszerűen megjavultak. A közlemény szerint, Romániában húsznál is több orvosi egyetem működik, de csak egy intézményben, a marosvásárhelyi egyetemen folyik orvosképzés részben magyar nyelven. A BKB követeli, hogy első lépésként növeljék 103-ról 150-re az orvosi kar magyar tagozatának tandíjmentes helyeire fölvett diákok számát.

Folytatja amerikai körútját Traian Băsescu
Hayssam felől nem kérdezősködtek az amerikaiak

Csütörtöki fehér házi látogatása után, ahol George Bush amerikai elnök fogadta Traian Băsescut, tegnap a Pentagonban Donald Rumsfelddel találkozott a román államfő. Mindkét tárgyaláson felmerült a románokkal szembeni amerikai vízumkötelezettség kérdése, az Irakban állomásozó román csapatoknak járó anyagi támogatás növelése, de még a Teo Peter-ügy is. Băsescu szerint Hayssamról nem faggatóztak az amerikaiak.

Washingtoni látogatása során Traian Băsescu államfő arra kérte az amerikai kongresszus demokrata és republikánus tagjait, hogy mihamarább tegyék lehetővé a román állampolgárok vízummentes beutazását. A többi NATO-tagállam polgáraitól nem kérnek vízumot, csak az újonnan befogadottak kell hónapokig várakozzanak – érvelt az elnök, hozzátéve: Romániában már most is alacsony a munkanélküliségi ráta, az EU integrációval pedig véget ér az átmeneti gazdaság időszaka. Nem kell tehát attól tartani, hogy az Amerikai Egyesült Államokat munkanélküliek árasztják el, mert azok megfelelő munkalehetőséget találnak az Európai Unió tagállamaiban. Ezzel szemben a vízummentesség nagy könnyítést jelentene az üzletembereknek, az amerikai egyetemekre kívánkozó diákoknak és a művészeknek.

George W. Bush elnök az ovális irodában fogadta román kollégáját. Újságírói kérdésre válaszolva, az Amerikai Egyesült Államok elnöke kifejtette: Románia létfontosságú partner, elsősorban földrajzi-politikai helyzete miatt. A Fekete-tenger térsége nagyon érdekes, sok új demokratikus rendszer van ott kialakulóban – fogalmazott Bush.

Băsescu elnök találkozott Donald Rumsfeld védelmi miniszterrel is, akitől az Irakban állomásozó román katonák logisztikai gondjainak a minél hamarabbi megoldását, valamint a csapatoknak járó anyagi támogatás 50 százalékos növelését kérte. Korábban Washington 20 százalékos növelést ígért. Băsescu kifejtette: Románia továbbra is hűséges szövetségese marad az Amerikai Egyesült Államoknak, mind az iraki, mind az afganisztáni hadműveleteket illetően.

A washingtoni tárgyalások során Băsescu említést tett a Teo Peter családját illető kártérítésről is, mint ismeretes, a balesetet, amelyben a rockzenész életét vesztette, egy amerikai tengerészgyalogos okozta. Az államfő elmondta, hogy méltányosnak találja a család által kért egymillió dolláros összeget, és reméli, hogy az amerikai igazságszolgáltatás helyesen dönt majd ebben az ügyben. Ugyanakkor, Băsescu szerint Omar Hayssam szökése és a titkosszolgálatok vezetőinek a lemondása nem volt beszédtéma. Az Amerikai Egyesült Államokban más gondok vannak, a terroristák beutaznak és felrobbantják az épületeket, de egyébként is, a magas rangú amerikai hivatalosságok nem viselkednek nevetséges módon – fogalmazott az államfő.

Az Egyesült Nemzetek Gyermek alapja (UNICEF) és a Kolozs Megyei Tanács pénteken protokollt írtak alá egy megyei megfigyelő intézmény létrehozására, amely a gyermekekkel kapcsolatos problémákat térképezné fel. Az UNICEF romániai nagykövete, Pierre Poupard kijelentette: az új intézmény a Kolozs megyei gyermekek gondjainak megoldására nyújt segítséget. „Elsősorban azt kívánjuk megfigyelni, hogyan tartják tiszteletben a gyermekek jogait az élethez, a tanuláshoz és az egészséghez. Egy modern adatbázist is létrehozunk, ahol nemcsak az árvaházakban nevelt gyermekek, hanem azon kiskorúak is szerepelnek, akik szülei külföldön vállaltak munkát", magyarázta Poupard.

Kolozs, Fehér, Beszterce-Naszód megye: többnyire korszerűsített strandok várják a fürödni vágyókat

Kolozs megye városainak többségében működik strand, így a nagy melegben a városlakóknak van lehetőségük egy kis hűsülésre. Az elmúlt években a működő fürdőhelyiségeket minden településen igyekeztek korszerűsíteni, általában több medence, játszótér, tenisz- vagy röplabdapálya várja a strandolni vágyókat, helyenként igen kedvezményes, potom 15 ezer lejes díjszabással. Akadnak viszont kevésbé szerencsés városlakók is, így például a bánffyhunyadiak, akik legfennebb a hajdani strand elárvult medencéjét nézegethetik, de ha lubickolni támad kedvük, utazniuk kell.

Aranyosgyéresen 1996-ban kezdték el a La Broscuţa nevű turisztikai központ korszerűsítését, amelynek része a helyi strand is. A szabadidőközpont jelenleg 50 ezer négyzetméteren működik: két medence, játszótér, tenisz- és röplabda pálya áll a kikapcsolódni vágyók rendelkezésére. Ezenkívül korszerű éttermet és rusztikusan berendezett teraszt is látogathatnak a vendégek reggel tíztől este hétig.

A sósfürdő számos kolozsvári és aranyosgyéresi turistát vonz minden nyáron Tordára. 1952–1953-ban épült, amikor a tavat lebetonozták és négy különböző mélységű tómedret alakítottak ki. A strand közelében van egy kemping is kis házakkal, ahol a turisták hosszabb ideig megszállhatnak, valamint egy kisebb állatkert is a gyerekek nagy örömére.

A sósfürdővel ellentétben, amely csak nyáron üzemel, működik egy gyógyfürdő is Tordán, ami egész évben nyitva áll. Szálloda és gyógykezelési központ tartozik hozzá, ahol különböző gyógymódok várják a reumás, nőgyógyászati panaszokkal érkező betegeket sósfürdőre, galván-fürdőre, szaunára, parafin- és iszapkezelésre, valamint gyógytornára.

– A kilencvenes évek elején újra próbálkoztak a strand működtetésével, de akkor sem jártak sikerrel, és pár hónap után feladták – tudtuk meg Szentandrási István alpolgármestertől. – Sajnos nem tudunk megfelelő körülményeket teremteni a strand működtetéséhez, a vizet legalább kétnaponta cserélni kellene, és sajnos még ezt sem tudjuk biztosítani, pedig ebben a hőségben lenne igény egy fürdőhelyre – tette hozzá.

Désen a strand a Nagypark szomszédságában levő Sportkomplexum mellett helyezkedik el, és 9–19 óra között látogatható. Az 1986-ban épült fürdőhelyen két medence várja az odalátogatókat: egy olimpiai méretű és egy kisebb a gyerekeknek. A medencét a Szamos-folyó gátjával összekötő zöld területet napozásra használják, míg a homokos részen strandröplabdázni is lehet. A vizet háromnaponta cserélik és fertőtlenítik.

– A strandot főleg gyerekek és fiatalok látogatják, az idősebb generáció a Szamos-partra jár fürödni. A belépő gyerekeknek 15 ezer, felnőtteknek 30 ezer lejbe kerül. Naponta 200, hétvégén pedig 300 a látogatók száma. A medencék vize hideg, így csak július és augusztusban melegszik fel a vizük annyira, hogy elfogadható hőmérsékletű legyen – mondta Vaida Ovidiu, a strand adminisztrátor-helyettese.

Szamosújvár leglátogatottabb helye ezekben a napokban a városi strand. A sétatéren található víkendtelepen egy olimpiai méretű (50 méter hosszú) és egy gyermekek számára létesített medence áll a fürdőzők rendelkezésére. Naponta több mint háromszázan keresik fel a sós vizű medencéket, ahol megfelelő körülményeket biztosítottak a felüdüléshez. Az idén a strandröplabda és kispályás labdarúgás kedvelőinek létesítettek külön játszóhelyet a strand területén, és kibővítették a gyermekek számára létrehozott homokteret is. Emellett két terasz és egy miniállatkert járul hozzá az ide látogatók szórakoztatásához. A múlt napokban a városatyák jóvoltából menetrendszerű járatot indítottak a sósfürdő felé is, amely a várostól két kilométerre található a Fenyőhegyoldalban. Sajnos, ott már nem olyan jók a fürdőzési körülmények.

A Beszterce-Naszód megyei Oláhszentgyörgyön gyógyfürdő működik, 450 méteres magasságban. Besztercétől 60, Naszódtól pedig 40 kilométerre fekszik, így a városlakóknak nem kell túl messzire menniük, ha gyógykezelésre szorulnak. A településen számos olyan folyó van, amely ásványi anyagokban gazdag, de híres szénsavkiömléseiről és iszapfürdőiről is, amelyek kiválóan alkalmasak emésztési zavarok és reuma kezelésére. Ezen kívül vannak melegvizes ásványfürdők is, valamint iszappakolást, akupunktúrát, gyógytornát igényelhet a vendég.

Szeben megye
Minisztériumi támogatás kulturális rendezvényekre

– A kulturális programok költségvetése 43 millió lej, amiből 17,5 milliót a minisztérium finanszíroz. Elvárjuk a helyi és megyei tanácstól, hogy az eseményt ugyanekkora összeggel támogassa – nyilatkozta Sergiu Nistor programfelelős. A projektek kivitelezésének 20 százalékát , mintegy 7,3 milliárd lejt az elképzelés megálmodói vállalták magukra.

Eddig 170 programtervezetet választottak ki a beérkezettek közül, és előreláthatólag 15 olyan projekt is lesz, amelyet Luxemburggal közösen valósítanak meg. Ezekhez az összegekhez hozzáadódik még a Művelődési Minisztérium reklámkampányra kiutalt támogatása is, amely megközelítheti akár az egymillió eurót. Az Európai Unió is 1,5 millió euróval támogathatja a programsorozatot, de erre a pénzre csak 2007. január 1-től számíthatnak.

Adrian Iorgulescu művelődési és vallásügyi miniszter elmondta, hogy eddig 550 000 millió lejt utaltak ki Nagyszebennek, amit az infrastrukturális munkálatokra, a repülőtér korszerűsítésére, a főtér szépítésére használtak fel. Ebből is bizonyos összeget a 2007-es kulturális rendezvények előkészítésére fognak felhasználni – nyilatkozat a miniszter pár héttel ezelőtt.

Az elmúlt hónapok áradásai több mint 20 millió lejes károkat okoztak Fehér megyében. Az árvíz több tíz település házait, termőföldeit, hidjait és útjait tette tönkre. Cosmin Covaciu Fehér megyei prefektus szerint a legnagyobb károkat Aranyosbányáról, Alsógáldról, Úrházáról, Metesdről, Szolcsváról, Nagyenyedről és Miriszlóról jelezték.

Betiltanák a használtruhák forgalmazását
Egészségügyi szempontokra hivatkoznak a kezdeményezők

Az úgynevezett „másodkézből" származó árúkkal való kereskedés betiltásának az ötlete egyáltalán nem új keletű. Az Országos Fogyasztóvédelmi Hivatal már 2001-ben bejelentette, hogy küzdeni fog a „Second hand" termékek forgalmazása ellen, és javasolni fogja az e téren tapasztalt kihágások miatt kirótt büntetések növelését. Erre azt követően került sor, hogy az akkori miniszterelnök, Adrian Năstase felszólította a hatóságokat: tegyenek meg mindent az egészségre meglehetősen veszélyes használt ruhaneműk újrahasznosítása ellen. Még abban az évben a kormány jóváhagyott egy olyan határozatot, amely szerint hároméves korig gyermekruhák csakis úgy hozhatók be az országba és forgalmazhatók, ha azokat előzőleg alaposan kitisztítják és fertőtlenítik. A jogszabályt azonban tavaly a kormány visszavonta, hogy eleget tegyen az EU-val szemben vállalt kereskedelmi és gazdasági jellegű kötelezettségeinek.

Munkacsoport vizsgálja az érvényes jogszabályokat
A használt termékekkel való kereskedés kérdése a Tăriceanu-kabinet figyelmét is felkeltette. A miniszterelnök megbízta a Gazdasági és Kereskedelmi Minisztériumot, hogy dolgozzon ki egy olyan jogszabályt, amely tiltsa a használt ruhák, autógumik és egyéb termékek importálását. Amint azt Winkler Gyula megbízott kereskedelmi és gazdasági miniszter a Szabadságnak elmondta, a felkérésnek nem tettek eleget, mivel semmilyen diszkriminatív intézkedés nem hozható az importőrökkel szemben, és Romániának tiszteletben kell tartania az EU-val és a Világkereskedelmi Szervezettel szemben vállalt kötelezettségeit.

A miniszter tájékoztatott, hogy egy szakemberekből álló munkacsoport jött létre, amely a kérdéssel kapcsolatos érvényben lévő, de nem minden esetben alkalmazott törvényes előírásokat vizsgálja. Winkler Gyula hangsúlyozta, hogy mindenekelőtt figyelembe kell venni az egészségügyi, fogyasztóvédelmi és minőségi szempontokat, ezeket össze kell vetni az uniós előírásokkal, ki kell küszöbölni a különbségeket, és meg kell teremteni a szükséges jogharmonizációt. A tárcavezető úgy vélte, hogy ami hulladéknak minősül az EU-ban, az Romániában is annak fog minősülni.

Hírügynökségi jelentések szerint Călin Popescu Tăriceanu kormányfő a környezetvédelmi minisztert, Sulfina Barbut is felkérte, találjanak megoldást arra, hogy a „Second hand" termékeket ne „árunak", hanem „hulladéknak" minősítsék, így a szóban forgó termékeket már nem lehetne újrahasznosítani. Sőt: megfelelő hatósági felügyelet mellett elrendelhető azok megsemmisítése.

Fogyasztóvédelem szerint fittyet hánynak a szabályokra
A Kolozs megyei használtruha-boltok többsége fittyet hány a szabályokra, és törvénytelenül forgalmaz olyan termékeket, amelyeket nem lenne szabad árusítaniuk, jelentette ki a Szabadságnak Maria Todea, a Kolozs megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal osztályvezetője. A tiltott áruk közé tartozik a 36 hónapnál kisebb gyerekeknek gyártott ruhák, minden fajta lábbeli, fehérnemű. Az osztályvezető figyelmeztetett, hogy a fenti árukategóriákba tartozik a törülköző és a fürdőköpeny is.

Todea hangsúlyozta: a forgalmazóknak csak akkor szabad behozniuk Romániába használt termékeket, ha azokat előzőleg fertőtlenítették. Az osztályvezető tájékoztatott, hogy a hivatal folyamatosan ellenőrzi a használtruha-boltokat, és törvénysértés esetén 10 milliótól 100 millió lejig terjedő büntetést szabhatnak ki. A legdrasztikusabb intézkedés viszont az áruelkobzás.

A fogyasztóvédelmisek ellenőrzéseinek eredményességét csökkenti azonban a lakosság alacsony vásárlóereje, ami miatt még mindig nagyon sokan szerzik be ilyen boltokból a szükséges ruhaneműket. Todea szerint ezt bizonyítja, hogy Kolozsvár szívében, a Deák Ferenc utcában – amely a városvezetés elképzelése alapján egyfajta budapesti Váci utcának kellene lennie – nemrég egy turkáló nyílt. Egyszerűen felháborító, hogy a város központjában engedélyezik a használt árukat forgalmazó üzleteket, vélekedik Todea.

Szerinte a használtruha-boltok tulajdonosai kihasználják a lakosság szegénységét, az emberek pedig védik magatartásukkal a forgalmazókat. Ugyanis ha esetleg rossz minőségű terméket vásároltak, akkor nem fordulnak a fogyasztóvédelemhez, ugyanis önként vállalták azt a kockázatot, hogy olcsóbb pénzért „kétes" minőségű terméket kapnak.

Todea felhívta a figyelmet arra, hogy a behozott gépkocsi gumik kettős veszélyt rejtenek magukban. Egyrészt ezek szavatossága megkérdőjelezhető, ami miatt akár súlyos közlekedési balesetek keletkezhetnek, másrészt pedig környezetvédelmi szempontból is sok kárt okoznak. A nyugati országoknak természetesen megfelel, hogy megszabaduljanak a gumiabroncsoktól, hiszen ezek szállítása sokkal olcsóbb, mint megsemmisítése.

Nem árt kifőzni a megvásárolt ruhaneműt
Az orvosok azt tanácsolják mindazoknak, akik használt ruhát vásárolnak, hogy biztonsági okokból nem árt azokat még egyszer kifőzni. Igaz ugyan, hogy ezek behozatala csakis fertőtlenítési engedéllyel lehetséges, ezt azonban nem mindig tartják be. Molnár Géza járványtani főorvos a Szabadságnak elmondta: pályafutása során többször is szembesült olyan esetekkel, amikor két vámon is átjött úgy szállítmány, hogy abban emberi ürülékes fehérneműk is voltak.

A turkálók nem tartják helyesnek az ötletet
A használt termékeket forgalmazó cégek vezetői nem értenek egyet a kormány szándékával. Úgy vélekednek, hogy a lakosság részéről nagy az igény a szóban forgó termékek iránt. Az érintettek példaként a többi uniós tagországot említik, ahol természetesesen megfelelő feltételek betartása mellett engedélyezik a használt ruhákkal való kereskedést. Az árusok zöme szerint a tiltó intézkedés bevezetése súlyos problémákat okozna a ruhakereskedésben. Felmérésünkből kiderült: egyesek évek óta dolgoznak turkálókban, de mostanáig semmiféle negatív visszajelzést nem kaptak a vásárlók részéről. Az elmondások szerint a turkálók megfelelő gondot fordítanak a ruhaneműk tisztítására és fertőtlenítésére, függetlenül attól, hogy gyerek- vagy felnőttruhákról van szó.

Az általunk megkérdezett vásárlók szerint tévedés lenne betiltani a turkálókat, ugyanis az itt kínált ruhaneműk még mindig olcsóbbak és jobb minőségűek, mint például a piacon található vadonatúj török vagy kínai cuccok. Szerintük érdemes a használt ruhaboltokból vásárolni, kivételt jelentenek a cipők és a fehérneműk, amelyekkel azért nem árt óvatos lenni. Szinte mindenki úgy vélekedett, hogy a társadalom zömének olyan alacsony a jövedelme, hogy egyszerűen nem engedheti meg magának az új ruhákat.

Romániában 2005-ben mintegy 67 182 tonna használt ruhát hoztak be, amelynek értéke 19,2 millió euróra tehető. Ez év első négy hónapjában 20 972 tonnát importáltak, ennek értéke 6,1 millió euró. A termékek zöme az EU-tagországaiból származik, valamint az Egyesült Államokból, Svájcból, Kanadából, Norvégiából. Használt autógumikból a tavaly több mint 12 373 tonnát hoztak be 3, 5 millió euró értékben, 2006 első negyedévében pedig 3294 tonnát, 811 000 euró értékben. Ezeket főleg Svájcból, az Egyesült Államokból, Kínából, Izraelből és Törökországból importálták.

Kiskorú áldozat
Hatéves gyereket gázoltak Aranyosgerenden. A baleset csütörtökön délután háromnegyed 5 órakor történt az E60-as országúton. A kiskorú M. Raul-Adrian futtában, figyelmetlenül akart átkelni az úton, és a 27 éves aranyosgyéresi R. Radu már nem tudta kikerülni Daciájával. A gyerek csak kisebb sérüléseket szenvedett.

Nagytatánál vagy a tengerparton
Tizenhat éves fiút keres a rendőrség, miután az június 13-a óra nem tért haza. A kolozsvári, de Bonchidán élő Ionuţă Mircea Grigoréról azt feltételezik, hogy vagy kolozsvári nagyapjával van, vagy pedig „leutazott" a tengerpartra, Mamaiára, ahol az elmúlt nyarakon is járt. Az 1,70 m magas, rövid barna hajú fiú egyik ismertetőjele: 2–3 centis anyajegy van a háta közepén. Aki látta, értesítse a legközelebbi rendőrséget.

Eltűnteket keresnek
A rendőrség keresi a kolozsvári D. Judith Erzsébetet. A pszichikai beteg nő kedden tűnt el. Július 13. óta keresik a 2 éves Sali Andrei Valentint is. Az Albert névre is hallgató fiúcska Dolj megyében tűnt el, egy szál pólóban. Utoljára az utcán látták játszani más gyerekekkel a szülei lakása közelében. Aki tud valamit róluk, értesítse a rendőrséget.

Befejeződött. Tizenhetedik alkalommal ért véget a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. A július 18–23. közötti négy nap alig különbözött a már megszokott előadásokban, koncertekben gazdag rendezvénytől, ám a jelenlegi politikai helyzet mégis rányomta a pecsétet a hangulatra. A táborba egész héten özönlöttek a fiatalok, középkorúak, jöttek az idén is magyarországi zarándokok a szombat reggeli, Orbán Viktor-féle „igehirdetésre", de a lelkesedés távolról sem volt olyan, mint amilyen lehetett volna, ha az áprilisi események másképp alakulnak. Ettől eltekintve hamar eltelt a négy nap, és látszólag mindenki várakozásainak megfelelően szórakozott.

Voltak délelőtti és délutáni fő-előadások a táborhely melletti Fősátorban, ahol a híres személyiségek osztották az észt órákon keresztül (a legjobb felszólalás Borbély Lászlóé, a területrendezési és középítkezési ügyekkel megbízott miniszteré volt, aki alaposan elverte a port a pénz „igazságos" elosztásának, célszerű felhasználásának jelenlegi és várható módozatán a székelyföldi településeket illetően), volt Commitment sátor, ahol az előadások az internetre, a médiára, kommunikációs csatornákra, valamint gazdasági problémákra voltak kiélezve, továbbiakban Tusnád sátor, melyet a Jakabffy Elemér Alapítvány működtetett, és történelmi-társadalmi témákat taglalt. Voltak „nempolitikai" sátrak is, kötetlenebb beszélgetésekkel, amilyenre példa az ErGo és a MIT sátor. Ez utóbbiakban a meghívottak mind korban, mind életfelfogásban közelebb álltak a hallgatósághoz, ugyanis nyári kalandtúráktól életút-beszélgetésekig még könyvbemutatókra és közös éneklésekre is sor került.

Estefelé filmvetítésekkel, teaházakkal, borkóstolókkal szórakoztatták a tűző napon kifáradt hallgatóságot – nem kis sikerrel: vacsoraidőre a tábor területén már igencsak megnőtt a borgőzös állapotú személyek létszáma, akik bárgyú vigyorral meredtek maguk elé, azon elmélkedve, hogy vajon a koncerteket ki fogják-e még bírni, és ha igen, akkor vajon melyiküknek marad több energiája a fellépők utáni csűrös bulin tovább rázni a rongyot.

Munka után édes a pihenés alapon DJ Peták ügyelt arra, hogy a napi stresszt kiverje az emberekből, s magát túlhaladva teljesített a hajnalba nyúló bulikon. S mert nem mindenki Tankcsapda- és Edda-rajongó, a szervezők gondoltak a fiatalosabb korosztályra is, így a színpad mögé felszerelt Dj-pulthoz belföldi techno- és drum and bass lemezlovasokat invitáltak, mi tagadás, nem kevés sikerrel. A táborban fellépő együttesek közül megemlítendő a Zdob şi Zdub, az egyre inkább feltörekvő Tündérground, a Karthágó, a Heaven Street Seven és még sok más.

Nem volt rossz az idei rendezvény. Bár már régóta nem akadt meg a szemünk a „plebsz" közé beült politikusokon, nem vesztettük el a reményünket, hogy a jövőben ez megváltozik, és a „rövidnadrágos" rendezvény tényleg azzá válik. Hiszen nemcsak hallgatni akarunk, hanem beszélgetni is. És ezt egy száz fős hallgatósággal, az idő szorításában lehetetlen.

Mint minden rendes egyetemen, úgy Tusványoson is egy adott ponton lejártak az előadások, illetve oktató jellegű produkciók és következett a rendezvény mozgalmasabb, lazító arculata. Ez alatt a napi három koncert értendő, melyek, az akadémiai és protokoll késés fogalmát igénybe véve, mondhatni pontosan kezdődtek vagy ha nem, akkor az egyik együttes, felhasználva teljes repertoárját, addig zenélt, amíg a másik megkésve, de megérkezett, függetlenül a neki szánt időintervallumtól. Lásd a Titán és az őket követő Role példáját. Majd jöhettek a koncerteket követő párhuzamos, különböző helyszínű bulik, mindenkinek a kedve és ízlése szerint, vagy a kevésbé szerencsések esetében egyik sem. Ez, a sors vagy a szervezők által nem kedvelt személy nem tehetett mást, mint visszavonult magányos kis sátrába és nem tudott aludni a hajnalig tartó buli alapzajától, majd ezt követően a megnyugtató csendben a nap fullasztó melege miatt tette, azaz nem tette ugyanezt.

Azonban e cikk keretein belül ezen kisebbséget figyelmen kívül hagyva a többség ügyével foglalkozunk. És a többség legnagyobb problémája éjszakánként kétségkívül a buli volt. A szervezők koncertek, meghívottak területén is kitettek magukért, így az esték felhozatala kellőképpen sokoldalú, érdekes és változatos volt. Kivéve persze az első estét, mikor a legtöbben még a sátorberendezéssel foglalatoskodtak – ezt a színpad előtti létszám is tükrözte.

Tekintve azt, hogy e cikk teljhatalmú szerzője vagyok, szubjektivitásomnak szabad utat engedve a szerdai estét emelem ki, mint az ötnapos rendezvény csúcspontját. És hogy miért részesül ez az este a rangsorolásomban ilyen kiemelkedő és megtisztelő helyzetben és méltatásban? Aki ott volt és a tömegben az utolsó csepp lelket is kitombolta magából a Tündérground és a Zdob şi Zdub egymásutániságában, az tudja a választ. Aki nem tartózkodott az illető helyszínen, az már rájöhetett az előző mondatból. Igen, a Tündérground hatalmas bulit hozott össze, bár lehet, hogy ebben fontos szerepet játszott az a tény is, hogy ezúttal besötétedés után zenélhettek, nem mint nemrégiben, a Szentgyörgy-napok alkalmával. Ily módon a Zdob şi Zdubot már egy kellőképpen bemelegedett társaság és felfokozott hangulat fogadhatta, mely utána sem hagyott alább, sőt.

Kiemelve ezt az estét semmiképp sem azt szeretném érzékeltetni, hogy a rendezvény többi éjszakája alább maradt volna, hisz ez távolról sem igaz. A pénteki hatalmas eső után kialakuló, már-már mocsár sem tartotta távol a Karthágótól az érdeklődőket, és a jelenlétéért legtöbbet kérő Demjén Ferenc is hangulatos estét szerzett a résztvevőknek. Ez utóbbi állítólag józan is volt, mely tény egy este alkalmával sem mondható el a bemondóról.

Néhány szóban említve és méltatva Tusványos éjszakáit azt is hozzátenném, hogy az általam oly nagyon dicsért szerdai buli egy kendőmbe került, de megérte. Ugyanakkor a rendezvény összessége is megérte azt a hátfájást, amelynek most elszenvedője vagyok. Következtetésképp, ha valaki találkozik egy szürke, horgolt és nagyon szép kendővel, viselje egészséggel, és gondoljon e cikk szerzőjére, na meg a tusványosi éjszakákra.

A Kárpát-medencei Ifjúság és az Európai Unió címet viselő diákszemináriumot július 6. és 12. között idén harmadik alkalommal rendezték meg Tusnádfürdőn. Az rendezvény szervezését a MIÉRT, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége és a Hargita Megyei Tanács vállalta, az uniós csatlakozás küszöbén álló problémák ismertetésének, megvitatásának szándékával. Az egy hétig tartó tusnádfürdői EU-tábor alatt közel 80 előadó és több mint 300 hallgató fordult meg. A lazább programok közül legnépszerűbbnek az utolsó napon fellépő Republic koncert mutatkozott, ahol többezer rajongó bulizott Cipő dalaira.

A tábor évről évre egyre népszerűbbé és sikeresebbé válik – amit az érdeklődők egyre bővülő köre szépen bizonyít. Míg az első két alkalommal a magyarországi előadókra került a hangsúly, addig az idei táborban a hazai előadók kerültek fölénybe, úgy tűnik, nagyobb sikerrel. A hazai magyar előadókkal való beszélgetéseket nagyobb érdeklődéssel követték a hallgatók – akik a politikai, gazdasági összefüggéseket ugyanazon szemszögből látják, mint a közönség. A kormányzásban aktívan résztvevő magyar tisztségviselők az évek során felhalmozott tapasztalataikat osztották meg a közönséggel, amiből kiderült az is, hogy Bukarestben jócskán akad még olyan probléma, amiért minimum vitába kell szállni.

A tábor az EU intézményeinek, működésének folyamatait is ismertette, ezáltal segített megértetni a fiatalabb nemzedékkel, hogy az Európai Unió korántsem habostorta és az ország még távolról sincs felkészülve arra, hogy eleget tegyen az Unió elvárásainak. Szükség van arra, hogy azok az emberek, akiket leginkább a szónoki pulpituson látunk, párbeszédbe kezdjenek egy jobban működő civil szféra kialakulásának érdekében, amely csak a fiatalabb és ugyan-akkor rugalmasabb társadalmi csoport segítségével valósítható meg.

Mikor is ért véget a tegnapi nap? Teszem fel a kérdést magamnak. A választ nem tudom. Valamikor hajnaltájban lehetett. Lapzártakor, sőt, még akár most is, mikor már a szombati lapszám kihűlőfélben van, folyik a Félsziget Fesztivál – aki siet, még elkaphatja vasárnapig. És sietni jó lesz, mert szerdán este már akadt némi gubanc a heti belépők körül... A marosvásárhelyi rendezvényről igazi jó képet sajnos csak az esti órákban lehet festeni. Az élet nappal leginkább a strandolásra koncentrálódik – meg a mindenféle sportrendezvényre. Bungee jumping ugyan még nincs, de van helyette kajak, röplabda, kosár meg mindenféle egyéb. A Civil Falu a mindenféle, többé-kevésbé hasznos tevékenységet folytató sátrakat gyűjtőneve. Az Európa Sátorban van bodypainting is, igaz, csak EU-tagországok zászlói szerepelnek a motívumok között, de a népek ezt is szeretik.

Az igazi Félsziget-fíling a sötétedéssel érkezik. Az esténként rajokban érkező 13–17 éves kislányok rányomják ujjlenyomatukat a fesztiválra: az igazi party-arcok mellett ők azok, akik hajnali négykor is pörögnek még. A fesztiválok szokásos „kellékei", az égnek álló punkfrizurás srácok ilyenkor rendszerint már alszanak – ki ahol éri. A rocker generáció is öregszik, ők ilyenkor lődörögnek sátraik felé. A Félsziget két szabadtéri színpada „már" hajnali kettőkor befejezi műsorát. Az idén a d&b sátor az Arigato Aréna címszó alatt fut. Itt a buli indulásból hajnalig tart (pl. ATB fellépése éjjel fél egykor kezdődött).

A Félsziget tábor hangulatát a sátrak adják. Fura összetartozási érzést vált ki az emberekből, ha egy – gyakran illemhelyként is fungáló – kukoricás mellett szomszédságban élnek majdnem kétezer embertársukkal. Arról nem is beszélve, hogy időnként a műanyag vécéken is osztozniuk kell, amikből úgy tűnik, hogy soha sincs elég. Pláne a harmadik nap után, amikor a melegtől meg a sok használattól igencsak nehéz egy elviselhető fülkét találni. Talán ez a magyarázata annak, hogy a rock rajongók, az ősrapesek, illetve az Arigato sátor környékén gyülekező alterarcok csendes harmóniában elvannak egymás mellett. Amíg a következő banda behangol, éppenséggel el lehetne menni zuhanyozni. Persze senki sem megy el. Az emberek ilyenkor szájat tátanak, valami olyan bulin, ami nem egészen az ő vizük. Érdekes látvány a drum and base ritmusra csápoló fekete pólós srác tánca. Ő ráérzett a fesztivál hangulatára: itt minden keveredik, majdnem mindent szabad. Már ha tetszik.

Amióta tengerre szállt az ember, több ezer éve tájékozódik a Nap és a csillagok járása szerint, viszonylag nem is oly régen használunk iránytűt erre. Ősi toposz, hogy maga az élet is egyfajta bárka, s áldott, aki megtanulja kormányozni a saját hajóját úgy, hogy minden vihart, zátonyt, hullámtörést, szomjúságot, örvényt is belekalkulál az útba. Manapság egyre inkább csupán önmagunkra számíthatunk, valamely személyes irányérzékre, ami lehetővé teszi, hogy a sorsot elfogadva megpróbáljuk azt beteljesíteni. A huszadik század folyamán a népek közös iránytűi: a különböző spirituális tradíciók, vallások, etikai rendszerek, még a humanizmus legkiválóbb modelljei is mintha mind csődöt mondtak volna. Pedig be’ mérhetetlen nagy szükségletünk az útközösség, amelyben egyetemesen elfogadott közlekedési szabályok segítenének eligazodni, hogy lehetőleg ne ütközzenek végzetesen se személyes ladikjaink, se a különböző közösségek, nemzetek hajói! Be’ jó lenne, ha valamilyen, az egész bolygót elárasztó verőfény igazítana egymás felé, mutatná végre egy közös centrumból, merre az igazság, hol a lelki haza, amelyben osztatlanul valósulna meg az embertestvériség, valahogy úgy, ahogyan Tolsztoj vagy Hamvas Béla képzeli! Be’ hasznos lenne, ha ebben a mai értékhomályban irgalmatlanul megmutatná Valaki, hol a fény, hol az árnyék, és milyenek a fokozatai!

Nem vágyom oda vissza, de a legsötétebb diktatúra korszakában, amikor véglegesnek látszott az értékek pokoli éjszakája, jobban el tudtam igazodni az emberek közt. Szilágyi Júliára gondolva most, hogy augusztus elsején lesz a születésnapja, két szimbólum jutott eszembe arról, hogy az ő lénye milyen fényt jelentett és jelent nekem, és úgy vélem, még sokunknak. Milyen értéktartalom ragyog abban a törékeny nőben, aki szentjánosbogárként, foszforeszkáló iránytűként képes világítani ott, ahol a zsarnokság föld alá küldi a valódi értékeket, ahol a ködöt kedvelő középszerűség veszi át a hatalmat, ahol még az úgynevezett értelmiségnek sem érdeke már az igazságról beszélni. Nem mintha illúzióm lenne afelől, hogy az emberek egyszer végre újraeszmélve elfogadják az Igazság egyetemes mércéjét, hiszen amit ma élünk át, az iszlám és a nyugati világ katasztrófával fenyegető konfliktusát, az nem más, mint az Orwell-i jóslat beteljesedése. Most csupán a különböző igazságok nyílt kimondhatóságának egyezményes minimumára gondolok, ami – ritka kivételekkel – korántsem érvényesül sem a demokratikusnak titulált közbeszédben, a nyilvánosság különböző fórumain, sem a tömegkommunikáció csatornáin, de még a családi közösségek, iskolák, templomok színterein sem.

A totalitárius társadalom évtizedeiben, olyan korban, amikor a hatalmi cenzúra mindennapos volt, Szilágyi Júliának megadatott, hogy képes legyen olyan műveket alkotni, amelyek nem tesznek engedményt sem a szellemi igénytelenségnek, sem a hamisságnak, olyan esszéket, amelyekben a nyelvezet és az általa megjelenített értékrendszer, az irodalmi forma a tett-értékű szókimondás magasiskolája volt, és ezért bizonyulhat maradandónak mai munkássága is.

Nem itt a helye, hogy műveit elemezzem, most csupán esszéinek néhány mértékadó sajátosságát emelem ki a Versenymű égő zongorára című kötete alapján (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2002.). Mindenekelőtt azt a tág szellemi-erkölcsi láthatárt, amelynek révén folytonosan felülemelkedni törekszik a kelet-európai, romániai, erdélyi társadalom és benne az értelmiség nyomasztóan szűk „léthatárán". Eredendően azáltal történik ez, mivel bölcseleti és irodalmi értékérzékenysége főként az egyetemes igényű alkotók, műalkotások erkölcsi és esztétikai üzenetére rezonál, mégpedig úgy, hogy nem csupán állít, hanem – a modernitás korában is tekintélyelvű hazai kultúra zárt szerkezetében, közegében – állandóan kérdezni mer. „Határérzéke" – nevezzem így – először is ebben nyilatkozik meg: minden végérvényesnek állított ismeretet, nézetet, tudást megkérdőjelez, hiszen a felvilágosodás racionalizmusának legkövetkezetesebb érvényesítése nem is lehet más, mint egyfajta önreflexív, kritikai racionalizmus, azaz: saját értelmi képességeink korlátainak, az „észhatár"-nak a beismerése. És ha nem hivatkozik is Karl Popperre, ez fejeződik ki írói gyakorlatában, hiszen véleménye szerint – Montaigne nyomán – minden esszé alapjánál kimondva-kimondatlanul a que sais-je? kérdése rejtezik. Ez magyarázza a határtalan nyitottságot, fogékonyságot is, ahogyan a felvilágosodást megelőző zsidó–keresztény spirituális tradíciót (Ábrahámot, Jóbot, Pascalt stb.) is meg tudja szólaltatni.

Akárcsak nemzedéktársa, Láng Gusztáv, Szilágyi Júlia is ragaszkodik a szókratészi hagyományhoz, ami kétezer éve – úgy tűnik – valóban a zsarnoki rendszereket elszenvedő értelmiség mindenkori alternatívája olyan körülmények között, amikor kegyetlenül nehéz megőrizni a tisztességet, függetlenséget. A világirodalomból Shakespeare, Proust, Camus, Beckett, Kaffka, Malraux, Ahmatova és mások, az erdélyiből Bodor Ádám, Székely János, Szilágyi Domokos, Hervay Gizella, Balla Zsófia és a hozzájuk hasonlók képezik elemzései tárgyát, és irodalmi igényű kritikusként tekintve nem csoda, hogy figyelme nem mindenkire terjed ki, célja sohasem a napi kritika, hanem a művek, életművek értékorientált értelmezése és elhelyezése a személyes és a kortárs értékrendben. Ami pedig a mai kultúra állapotát illeti, amelyben az értelmiség nagy része pénz- és pártcsatolmánnyá züllött, és korrupttá lett az oktatási rendszer, szimptomatikus, hogy a sztoikus hagyomány mennyire aktuális.

A gyermekkori „határsértés" – a deportálás előli menekülés – tragikusan kalandos merészsége és nyomasztó tapasztalata épül be Szilágyi Júlia műveibe egyfelől oly módon, hogy szellemileg továbbra is van bátorsága áthágni bizonyos konvencionális határokat, ahogyan például a George Sand-ról és Tolsztojról szóló esszéinek „példasértő" életű főhősei teszik; másfelől azonban úgy marad meg minden egyes megnyilatkozásában az elfogadás, a tapintat etikai (zöld)határain belül, hogy – ismerve élete válságos, a negatív érzésekre feljogosító korszakait, eseményeit – bámulatos, követésre méltó toleranciáról tesz tanúbizonyságot. Mintha egyik mesterét, Tolsztojt követné ebben: „A szabadság az, ha nem kényszerülünk rosszat tenni." (Napló). Szilágyi Júlia nem az egykor identitásában megalázott ember/nő sértettségének kifejezését, hanem minden nap a „szabad jónak lenni" alternatívát választotta és választja.

József Attila hazaélményének két lírai példáját idézve próbálom megjeleníteni az általam elképzelt lelki konfliktushelyzetet, amelyen a személyiség csupán rendkívüli erkölcsi érettséggel és nagyvonalúsággal lehet képes felülemelkedni. A költő így ír az Elégiában: „Tudod-e, /milyen öntudat kopár öröme / húz-vonz, hogy e táj nem enged és / miféle gazdag szenvedés / taszít ide?" Egy másik költeményben pedig emígy: „S mégis, magyarnak számkivetve, / lelkem sikoltva megriad – / édes Hazám, fogadj szívedbe, / hadd legyek hűséges fiad!" (Hazám). Feltételezhető, hogy költőnk ilyen és ehhez hasonló haza iránti vallomásai a román/cigány apa miatt politikailag (kívülről) gerjesztett és bensővé vált nemzeti identitáskonfliktust rejtik, és olyan „kényes", feldolgozatlan ellentmondásra utal (hat)nak, amelyek mindmáig terhelik az utókor irodalomtörténészeinek adósságszámláját, és figyelmeztetnek a vegyes házasságban növekvő mai gyermekek iránti társadalmi felelősségre is. Persze, a József Attilával szembeni mulasztásunk nem mentség arra, amit esetenként naponta elkövetünk a köztünk élő zsidó származású kortársainkkal fennálló kapcsolatainkban.

Mióta eszemet tudom, Julika népszerűsége az ifjúság körében már akkor is nagy volt, amikor még nem tanított esszéírást a magyar szakosoknak. Jó, hogy a világ „érdes részéről" elszenvedett dolgokat a hallgatóktól kapott szeretet ellensúlyozza, amellyel személyében naponta díjazzák a tolsztoji hitvallás bölcsességét: „Akkor hát miben hiszek?...Abban, hogy jónak kell lenni: nevetni, megbocsátani, szeretni." Ő iránytű lehet, sötétben is.

Szerző leadja a kéziratot. Szerkesztő elolvassa. Ha valamivel nem ért egyet, megbeszéli a szerzővel. Ezután a kézirat, úgymond, nyomdakész. Ez történt a Dónát – monda és valóság című írással is (Szabadság, 2006. május 15.). A megjelent szöveg ennek ellenére eltért a kézirat szövegétől, a mondahős neve ugyanis Dónát helyett Donátként jelent meg.

Ha a korrektor kijavítja a szövegbeli hibát – bárki tévedhet –, köszönet érte, ez a feladata. Dónát ó-ja azonban nem hiba, nem értelemzavaró. Mégis a „rendteremtés" alapos, több mint száz évre visszamenőleges volt. Versényi György, a monda közlője – most szegény foroghat házsongárdi sírjában – csakis Dónát-ot említ, ugyanígy közli a mondát az 1970-es években a Tanügyi Könyvkiadó gondozásában több kiadást megért Barangolás meseországban című kötet, a múlt század elején kialakuló út neve is ez volt. Mint például az 1914. évi Cim- és lakásjegyzékben, Csányi Gusztáv 1917. évi térképén. Feltűnt a Donát is, de az 1940-es évek első felében könyvben, térképen tovább is létezett az ó-s változat. Hivatkozhatunk a népszerű énekesre, Tamás Gáborra, akitől mindig a Dónát úti orgonákról hallunk.

Tény, hogy a római legionárius Donatus egyházi kezdeményezésre a XVIII. század elején lett szőlőhegyi védőszent. Kápolnái és szobrai elsősorban Veszprém és Heves megyéből ismertek. Divatja gyorsan terjedt, s a század közepe táján az immár Habsburg kézre került Kolozsvárt is elérte. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy a védőszent itt nem magyar gróffá, még kevésbé 1877-es román tábornokká lett – amint azt újabban egyesek állítják –, hanem magyar mondahőssé. A mondahős nevét pedig nem budapesti utónévkönyv alapján az anyakönyvi hivatal, nem az újabban és meglehetősen torzan Donát úti orgonákat mondó budapesti énekesnő, Kovács Kati, hanem a város lakossága adta. Így lett belőle amúgy magyarosan Dónát. Ehhez nyelvünk sajátossága is hozzájárult. Az, hogy mindig az első szótag a hangsúlyos, és így mondahősünk nevében az o-ból, ha tetszik, ha nem, ó lett. Végül azt sem téveszthetjük szem elől, hogy az út a mondahősről kapta a nevét.

A tárgyi és szellemi kultúra vonzásában
Látogatóban a Kolozsvár Társaság székhelyén

Kolozsvárnak beszédes múltja, jelene és jövője van. Az egyre nyilvánvalóbbá váló jelek szerint e hármas összetevő jegyében tevékenykedik a különféle művelődési-művészeti megmozdulásokat felkarolni igyekvő szervezet. A lehető legvonzóbb helyen, Kolozsvár főterén, a 2003-ban elhunyt Balázs Péter festőművész egykori, 23. szám alatti, Szent Mihály-templomra néző, második emeleti otthonában. Az ajtaját minden érdeklődő előtt szélesre táró, pályakezdő és befutott művészeti írókat, riportereket egyaránt szeretettel és a nehéz időkben is forró kávéval, megértéssel és segítőkészséggel fogadó festőművész emlékének méltó megőrzésére aligha akadhatott volna megfelelőbb lehetőség, mint ez a művészeti-művelődési célokat szolgáló szervezet székhelyévé átalakított lakás. Egy csöppnyi Kolozsvár. Olyan, amilyen pillanatnyilag a város: történelmi légkört árasztó és korszerűsödő. Helyenként lerobbant, de talán éppen agyonkoptatott kövei révén megkapó, akárcsak a kultúrközpont felé vezető patinás lépcsőfeljáró. Másutt gondos kezek hozzáértését dicsérő, ízlésesen felújított. A hófehér falak kínálta kecsegtető lehetőséget négy állandó kiállítás formájában a szervezők maximálisan ki is használták.

A bejáratnál Cseh Gusztáv jeles házakat, főembereket bemutató rézkarcai – fia, Cseh Áron főkonzul adománya – fogadják a látogatót. A fölöttébb míves, történelmünk színhelyeit és nagyjait megörökítő sorozatok művészettörténetünk felbecsülhetetlen értékű dokumentumai: a fiatalon elhunyt grafikus munkái akkor készültek, amikor maga a tematika is tabunak számított. A diktatúra idején született sorozat – különleges művészi értékei mellett – bátor kiállást is jelentett. Tanúságtételt identitásunk, történelmi múltunk mellett.

Majd a nagy terem felé vezető beugróban ott a „Cs. Szabó László-szoba". A Kolozsvárhoz különleges érzelmi szálakkal kötődő író néhány, kézírását is őrző eredeti dokumentum, valamint a magyar kultúrát Európában és az európaiság fogalmát Magyarországon népszerűsítő író életét és tevékenységének színhelyeit illusztráló fényképek gyűjteménye.

Hogy aztán a gyűlésteremnek is szolgáló legtágasabb teremben kapjanak helyet a Paulovics László készítette portrék. A Németországban élő, de kolozsvári-szatmári kötődését feledni nem tudó grafikusművész ajándéka a kincses városnak. Közéleti személyiségeink, írók, költők arcképcsarnoka. Erdélyi kultúrtörténet dióhéjban. A megfelelő helyen.

A székhellyé alakított lakás legbarátságosabb része a Balázs Péter-emlékszoba. A festő Kolozsvárt és gyökereit, Kalotaszeget idéző, nagyméretű olajképeinek gyűjteménye. Alkotói periódusának különböző szakaszaiból származó képi dokumentumok, amelyek szerény betekintést nyújtanak munkásságába. Aki többre kíváncsi fellapozhatja Tibori Szabó Zoltánnak a művészről írott, képi dokumentumokkal gazdagon illusztrált monográfiáját, amely a KOMP-PRESS kiadásában 2002-ben, néhány hónappal a művész halála előtt látott napvilágot.

A Kolozsvár Társaság székhelyén, Balázs Péter festőművész egykori otthonában jártam, s mi tagadás, próbáltam felidézni a művész emlékét, az egykori hangulatot, amit a vendégszerető, mindig mosolygó feleség, a textilművész Ibolya tett még barátságosabbá annak idején. Az egykori, ódon bútorokkal hitelesített, csöppnyit Kalotaszegből is nyújtó, polgári enteriőrt persze hiába kerestem a jelenlegi kultúrközpontban. A célnak megfelelően átalakított székhely valamelyest mégis megőrizte a hely szellemét. Egykori lakóinak kedvességét a központ ügyvezetőjének, Salat Csillának sikerült „átmentenie" a jelenbe. Fiatalos lendülettel, megannyi tervvel, elképzeléssel igyekszik hitelesíteni mindazt, amit a Kolozsvár Társaság nevében is képvisel.

Egy-egy széleskörben ismert személy neve olykor fogalommá válik, s ekkor már a fogalmat a névvel közszóként jelöljük. Julius Caesar nevét az ókori világ nagy része ismerte, s összekapcsolta az uralkodás fogalmával, így lett a nevéből a császár, cár közszavunk, vagy hasonlóan Nagy Károly nevéből a király.

A szentek nevei közül ilyen például a szentlászlófüve növénynév, amely nevét a monda szerint akkor kapta, amikor Szent László királyunk idejében dögvész pusztított, s Isten utasítására a király kilötte nyilát, s ahol az leesett, azt a füvet találta el, amely gyógyította a betegséget. Hasonló eredetű növénynév a szentjánoskenyér, amelynek termésével Keresztelő Szent János táplálkozott.

A köznévvé vált tulajdonnevek esetében el kell különítenünk a szavaknak azt a csoportját, amelyek a magyar nyelvben keletkeztek, s azokat a szavakat, amelyek valamely idegen nyelvben jöttek létre, s a magyar már mint közszavakat vette át. Ez utóbbiak között angol, francia, német, olasz stb. eredetű jövevényszavakat találunk. A bő szabású felöltőnek, a raglán-nak a XIX. századi angol hadvezér, Lord Raglan volt a névadója, a kötött női vagy férfi kiskabátot, a kardigán-t pedig Cardigan grófjáról, a krími háborúban csatát vesztett brit tábornok sajátos ruhadarabjáról nevezték el. A szendvics, ez a sonkával, felvágottal, hússal, tojással vagy hallal borított kenyér- vagy zsemleszelet, az angolban szintén személynévi eredetű: Sandwich grófjának nevével azonos. Az angol főúr szenvedélyes kártyajátékos volt, s hogy még az étkezés miatt se kelljen abbahagynia a játékot, letennie a kártyalapokat, két szelet kenyér közé tett húsfélét fogyasztott. A bojkott: politikai, gazdasági, személyi kapcsolatok teljes vagy részleges megszüntetése. Az angolból terjedt el; itt tulajdonnévi eredetű, Ch. C. Boycott angol jószágigazgató nevével azonos. A törött fedél, megtört tető vagy padlástér szobákkal jelentésű manzárd szó Fr. Mansard francia építész neve alapján keletkezett. A fekhelyül szolgáló bútordarab, a rekamié a hajdani párizsi szalonélet egyik vezető egyéniségéről, Mme Récamier-ről kapta a nevét. A németből átvett fukar szavunk, eredetileg Fugger augsburgi családnévből vált köznévvé még a németben. A pepita szavunk is tulajdonnévi eredetű; Pepita de Ortega spanyol táncosnő keresztnevének köznevesülésével keletkezett. A táncosnő jellegzetes kockás kendőt viselt.

Nézzünk szét egy kicsit a virágok körében is. A begónia névadója a francia M. Bégon, a dáliáé a svéd Andreas Dahl, a fuksziáé a német Leonhard Fuchs. A kelet-ázsiai eredetű kamélia pedig európai meghonosítójának G. J. Kamel morva származású jezsuita szerzetesnek őrzi a nevét.

Végül említsük meg, a székelygulyás sem azért székely, mert a székelyek készítik, hanem mert elsőként Székely József konyhájának szüleménye, az ételfajta az ő nevét őrzi. Épp így a dobostorta sem onnan kapta a nevét, hogy kerek, mint a dob; e sütemény Dobos C. József híres cukrászmester nevéből ered. Mikszáth Kálmán még nagy kezdőbetűvel és két szóban írja: Dobos torta.

A doktori cím rövidítése dr. vagy Dr. A mondaton belül a név elé tett címet kis kezdőbetűvel írjuk (pl. Találkozott dr. Hegedűs Lajossal), de mondat elején és névtáblán, névjegyen, önálló aláírásban naggyal (Dr. Hegedűs Lajos). Ezt a szabályt lapunk, a Szabadság általában nem tartja be, íme egy példa: „Interjú Dr. Bódizs György allergológussal (2006. júl. 22.)".

(14. oldal)

Váltóiroda	Euró (Vétel/Eladás)	Dollár (Vétel/Eladás)	100 Forint (Vétel/Eladás)
Macrogroup (Főtér 23., Sora, Bolyai u. 8., Szentegyház u. 4., Széchenyi tér 23–25.)	3,525/3,570	2,75/2,801,26/1,30

A sportág nemzetközi szövetsége (UCI) szerdán tette közzé, hogy az egyik vizsgálatnál „a normálistól eltérő" eredményt kaptak, de az illető nevét akkor még nem hozta nyilvánosságra. Csütörtökön előbb egy dán lap számolt be arról, hogy a szóban forgó versenyző éppen a bajnok Landis, majd ezt a kerekes csapata, a Phonak is megerősítette.

„Egy év leforgása alatt megkérdőjeleződött a két legutóbbi Tour-győztes teljesítményének értéke, és ezzel együtt a kerékpározás, illetve a profi sport hitelessége. Ez nem jó hír" – utal a l’Equipe című lap arra, hogy a tavaly, hétszeres győztesként visszavonult, ugyancsak amerikai Lance Armstronggal kapcsolatban is időről időre doppinggyanú vetődik fel. Az újság az elmúlt év augusztusában például arról számolt be, hogy az amerikai kerekessztár első, 1999-es Tour-diadala után lefagyasztott hat mintája – akkoriban még kimutathatatlan – EPO-t tartalmaz, és ez a lefagyasztott minták újbóli, 2004-es elemzése során derült ki. A Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI) által októberben felkért független jogi szakértő, a holland Emile Vrijman május végén tisztázta Armstrongot.

A Libération Képmutatás címmel számol be a mostani történésekről, s többek között arról ír, hogy „a szánalmas Landis-ügy elrontott mindent, egyúttal pedig igazolja azokat, akik szerint a profi kerékpársport gyógyíthatatlan betegségben szenved". „Néhány fehér bárányt leszámítva a kerékpársport narkós, a különböző készítmények nagy mennyiségben keringenek, minden csupán képmutatás és hazugság" – folytatódik a cikk.

Az újság odáig elmegy, hogy kijelenti: „egy ilyen közegben engedélyezni lehetne a doppingolást, sőt, talán inkább kötelezővé kellene tenni". „Radikális megoldás lenne, de így mindenki egyenlő eséllyel indulna. A versenyzők egy társaság kísérleti nyulaivá válnának, s az értékek közül a hatékonyság válna elsőszámúvá, illetve kizárólagossá."

„Fogalmam sincs, hogy mi a magyarázat a pozitív doppingtesztemre. Hogy az a vizsgálatot végzők hibájából adódott, vagy több dolog szerencsétlen együttállásának következménye, esetleg én hibáztam, nem tudom" – mondta telefonos sajtókonferencia keretében a Phonak tengerentúli kerekese, aki azonban hangsúlyozta: biztosan nem külső forrásból származott a lebukását eredményező tesztoszteron.

Amennyiben a 30 éves versenyző B-próbája is pozitív eredményt hoz, biztosan megfosztják első helyétől, s ő lesz a világ legnagyobb hagyományokkal rendelkező kerékpáros viadalának első olyan győztese, akit dopping miatt utólag diszkvalifikálnak. Amennyiben ez megtörténik, az eredetileg második spanyol Oscar Pereirót hirdetik ki bajnoknak.

Bár a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) hivatalosan még nem erősítette meg a hírt, a helyi szervezők bejelentése szerint jövőre ismét a korábbi hagyományos helyszínen, Melbourne-ben, az ausztrál nagydíjjal rajtol majd a Forma–1-es idény, mégpedig március 18-án. Korábban az idény utolsó felvonását rendezték Ausztráliában, majd miután a GP Melbourne-be költözött, a nyitány lett az ötödik kontinensé. Idén a harmadik helyre került a futam, hogy elkerüljék az ütközést a szintén Melbourne-ben rendezett Nemzetközösségi Játékokkal.

Az ezúttal hétfordulós viadal mezőnye a hagyományoknak megfelelően bombaerős lesz: a 2738 Élő-ponttal rendelkező szegedi nagymester mellett a címvédő német Arkadij Naiditsch (2664), a klasszikus világbajnok orosz Vlagyimir Krmanyik (2743), a Világkupa-győztes örmény Levon Aronjan (2761), valamint az orosz Pjotr Szvidler (2742), az angol Michael Adams (2732), az izraeli Borisz Gelfand (2729), illetve a többiekhez képest talán kevésbé ismert grúz Baadur Jobava (2651) alkotja a résztvevők listáját.

A kolozsvári csendőrség egységei sajtótájékoztatót tartottak a labdarúgó-bajnokság kezdete előtt. Liviu Borbe, a mozgóegység parancsnoka és dr. ing. Aurel Litan az előző idénybeli tevékenységről és most rajtoló A-liga, valamint az alsóbb szintű bajnokságok kezdetén felmerülő feladatokról szólt. Köztudott, hogy a csendőrség biztosítja a rendet a mérkőzések előtt, alatt és után, munkájukat immár törvény is szabályozza (2006. július 13./299.).

Az előző idény nyugodtnak mondható, mindössze két eset végződött kitiltással. A Kolozsvári U szurkolótáborának vezére, Mircea Ioan Cenan féléven át nem látogathatja a labdarúgó-, kosárlabda-, kézilabda- és rögbi-mérkőzéseket, ezt a döntést június 26-án hozta meg a bíróság. A Bukaresti Rapid labdarúgó-csapat szurkolótáborának tagja, Traian Gabriel Cercelt a Kolozsvári CFR-Ecomax elleni dési mérkőzésen büntették meg, és mivel ez a második bírságolás volt egy évre eltiltották a sportesemények látogatásától.

Egyébként a 2005–2006-os idényben 73 esetben róttak ki büntetést a csendőrök, mintegy 46 ezer új lej értékben. A büntetések nagy részét a lelátókon kívül szurkolók közötti összetűzések és alkoholfogyasztás miatt bírság, továbbá a mérkőzések alatt és után a székek összetörése, valamint a különböző tárgyak bedobása miatt foganatosították.

UEFA-kupa
Máltaiak elleni román sikerek
Felemás magyar szereplés

• A Székesfehérvári FC Fehérvár labdarúgócsapata bejutott az UEFA-kupa selejtezőjének második fordulójába, miután az első kvalifikációs kör visszavágóján, idegenben 2–1-es vereséget szenvedett a kazah Kairat Almatitól, de 2–2-es összesítéssel, idegenben lőtt góljának köszönhetően megnyerte a párharcot. A házigazdák góljait Ulesev (77. perc) és Smakov (88. perc, 11 m) lőtte, a fehérváriak találatát Sitku szerezte a 34. percben egy kapu előtti kavarodás után.

• Nem sikerült kiharcolnia a továbbjutást az Újpest FC-nek a liechtensteini visszavágón: hiába győzött a magyar együttes 1–0-ra, 4–1-es összesítéssel a házigazda FC Vaduz nyerte a párharcot. A gól Tóth Norbert 25 m-es lövése nyomán született az 54. percben. Cüneyt török játékvezető két játékost is kiállított a hajrában, a 71. percben Erőst a vendégektől, majd 14 perc múlva Sarát a Vaduztól – mindketten második sárga lapjuknak „köszönhették", hogy idő előtt mehettek zuhanyozni.

• Mindkét román, UEFA-kupában érdekelt együttes könnyedén vette a máltai akadályt. A Bukaresti Rapid nagyon álmos mérkőzést játszott a szi-getországi visszavágón a Sliema Wanderers ellenében, Buga 10. percben lőtt gólja ezt a találkozót is hamar eldöntötte. A vasutasok így kettős győzelemmel, 6–0-s összesítéssel léphettek tovább.

A Bukaresti Dinamó szintén át-aludt egy félidőt a Hibernians ellen, a „kutyák" csak a második játékrészben kezdtek el vitézkedni. Ekkor viszont Adrian Cristea (56. perc), Dănciulescu (62. és 86. perc) és Cătălin Munteanu (91. perc) gyártotta a gólokat. A vendégek is két gólt lőttek (88. és 93. perc), mindkettőt Buzurovics révén – a szépséghiba csak az, hogy az másodiknál a saját kapujába talált a máltai hátvéd. Így 5–1-es végeredmény alakult ki, és a Dinamó szintén kettős győzelemmel, 9–1-es összesítéssel jutott tovább.