Új pontrendszer a szociális lakások odaítélésére
Boros János: mentalitásváltásra van szükség

A kolozsváriaknak végérvényesen fel kell hagyniuk azzal a hittel, miszerint az állam, illetve a polgármesteri hivatal mindenkinek lakást kell hogy biztosítson. Ehhez azonban gyökeres mentalitásváltásra van szükség – vélekedett Boros János alpolgármester. A városi tanács a keddi tanácsülésen tárgyalja meg a szociális lakások odaítélési pontrendszerének módosítását célzó törvénytervezetet.

A polgármesteri hivatal nyilvántartásában ugyan közel 3000 lakásigénylés szerepel, de hozzávetőleg 1000-re tehető azok száma, akik valós eséllyel pályázhatnak szociális lakásra. A többi igénylő tavaly október 1-ig nem nyújtotta be a dosszié aktualizálásához szükséges adatokat, habár a polgármesteri hivatal írásos figyelmeztetést küldött a kérvényben szereplő lakcímre.

A szociális lakások odaítélésének kritérium- avagy pontozási rendszerét már többször módosították. A 2005/649-es városi tanácsosi határozatban foglaltak értelmében az érintetteknek három alapkövetelménynek kell megfelelniük: kolozsvári személyazonossági igazolvánnyal kell hogy rendelkezzenek, bizonyítaniuk kell, hogy 1990 után nem rendelkeztek személyi tulajdonú lakással vagy földterülettel, az iratcsomó benyújtását megelőző 12 hónapban pedig jövedelemben részesültek. A kiválasztási, illetve pontozási rendszerben foglaltak értelmében továbbá figyelembe vették a kérelmező jelenlegi lakásának nagyságát, családi állapotát, a családtagonkénti havi nettó jövedelmet, az elvégzett tanulmányokat stb. Idén tavasszal a fentebb említett feltételeket a 2006/215-ös városi tanácsi határozat következőképpen módosította: már nem volt szükséges mellékelni az igazolványt, amely a dosszié benyújtása előtti 12 hónapi jövedelemre vonatkozik. Ez főleg a kisjövedelműeknek és a munkaviszonnyal nem rendelkezőknek kedvezett.

– A szociális lakásokkal foglalkozó bizottság kidolgozott egy határozattervezetet, amelyben bizonyos pontozási kérelmek megváltoztatását javasolta. Még ha a városi tanács meg is szavazza a tervezetet, az új pontozási rendszer csak jövőtől lép életbe– közölte az alpolgármester. A jelenlegi kritériumrendszer szerint, mint elmondta, előnyben vannak azok, akik nem rendelkeznek állandó jövedelemmel. Ez nem elfogadható, mert akkor se a házbér jelképes összegét, se a rezsiköltségeket nem lesz miből fedezniük. Azt sem vették figyelembe, hogy a kérelmező mennyit dolgozott. Hátrányban voltak azok, akik az átlagbér fölötti jövedelemmel rendelkeztek. – Szeretnénk csökkenteni a nagyon kis jövedelemmel, illetve az átlagbér fölötti jövedelemmel rendelkezők közti pontkülönbséget. A listát a 1997/114-es lakástörvény hatályba lépése óta nyitottuk meg. Állandó jelleggel nyújtanak be új kéréseket, és kiegészítik a már beadott dossziékat: megváltozik a lakhatási felület, változások történnek a család állapotát, jövedelemszintjét illetően. Sajnos a lakáskiutalás szempontjából nagyon rossz helyzetben lesznek az idősek, a kisnyugdíjasok – fejtette ki Boros.

– Szemléletváltásra van szükség – hangsúlyozta az alpolgármester. – A hivatal nem kötelezhető arra, hogy a kolozsvári polgároknak lakást biztosítson. Mindössze erkölcsi kötelességünk, hogy a nehéz szociális körülmények között élőkön segítsünk. Sajnos, a kormány soha nem rendelkezett hosszú távú lakásépítési programmal a fiatalok számára. Örvendek viszont a Borbély László által kezdeményezett, a fiatalok lakásépítését és vásárlását célzó könnyítésnek – vélekedik Boros János.

Habár a kolozsvári magyarok egyik leghőbb vágya, hogy újra eredeti szépségében pompázzon a főtéri Mátyás király-szoborcsoport, úgy látszik, erre alig van valami halvány remény. A több mint százéves alkotás állaga hónapról hónapra romlik. Míg a városvezetésben végbement változást megelőzően a felújítás a nacionalizmus „hétfejű sárkányával" való meddő hadakozás miatt nem valósulhatott meg 2002. októberére, nevezetesen a szobor századik „születésnapjára", most a bürokrácia útvesztői, a szakmai hozzá nem értés, a vállalkozási kedv hiánya okolható a késedelemért. Idén még a kolozsvári polgármesteri hivatal által meghirdetett, a munkálatok elvégzését kötelező módon megelőző versenytárgyalások sem hoztak eredményt.

Boros János alpolgármester szerint a restaurálási terv megvalósításához kiutalt egy milliárd régi lej három objektumra vonatkozik: a főtéri Mátyás király-szoborcsoportra, a Széchenyi téri Mihály vajda és a Szabók-bástyája melletti Baba Novac szobrára. – Tavasszal rendeztük meg az első versenytárgyalást, amelyre senki se jelentkezett. A törvényes előírások betartásával nyár elején újabb versenytárgyalást szerveztünk. Másodszorra egy pályázó jelentkezett, két kolozsvári vállalkozó összefogása eredményeképpen, ám a felajánlott árat nem tartottuk megfelelőnek. Nem marad más hátra, mint hogy harmadszorra is megejtsük a versenytárgyalást. Valószínűleg még ez év őszén sort kerítünk rá – fejtette ki.

„Leszögezve, hogy a decentralizáció, a regionalizmus és a szubszidiaritás az európai integráció alappillérei közé tartozik, figyelembe véve, hogy a többnyelvűség szintén kitűzött célként szerepel, (…) sérelmezve, hogy a milliós nagyságrendet képviselő erdélyi magyarság mindmáig semmilyen kollektív törvényes státussal nem rendelkezik Romániában, aláhúzva, hogy a székelyföldi magyarságnak még a kommunista diktatúra alatt is 1968-ig volt területi autonómiája, sajnálattal tudomásul véve, hogy az eddigi EU-jelentésekben az ország magyar lakosságának megoldásra váró gondjai nem szerepeltek fontosságuknak megfelelően, kérjük, hogy szorgalmazzák egyes reformok életbe léptetését még Románia csatlakozása előtt", áll a felhívásban.

– A pulykák is nevetnek rajta, hogy az RHSZ mondja meg, kinek továbbítja és kinek nem a dossziékat ellenőrzés végett – nyilatkozta a szenátor egy pénteki sajtótájékoztató keretén belül. Bejelentette: módosító javaslatot fog benyújtani a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Országos Bizottság (SZITOB) működésére vonatkozó 16-os rendelethez. – Kötelezni kell a titkosszolgálatokat arra, hogy közöljék azon politikusok nevét, akik dossziéi titkosítva vannak – mondotta Eckstein Kovács Péter, aki szerint ki kell iktatni a „politikai rendőrség" fogalmát.

Ami a verespataki bányakitermelést illeti, Eckstein szenátor szerint két érdek szembesül: a munkanélküli lakosság azon óhaja, hogy munkahelye legyen, valamint az országhatárt is meghaladó, a környezetszennyezés megakadályozását szolgáló érdek. – A kormány feladata az, hogy egyeztessen, és alternatívával szolgáljon a helyi lakosság életkörülményeinek javítására vonatkozóan, ha majd a bányakitermelés megakadályozásáról dönt. – Parlamenti társaimmal együtt olyan törvénytervezet előterjesztésére törekszem, amely módosítaná a Bánya- és a Vízügyi törvényt. Ezért hajlandó lennék még az NRP-s Gheorghe Funarhoz is fordulni, aki szintén ellenzi a verespataki projektet. Ennek értelmében tilos lenne a ciánnal való kitermelés. Romániában nagyon kevés, csak a csőd szélén álló bányában használják ezt a módszert – mondta a szenátor, aki a törvénytervezetet a környezetvédelmi engedély kibocsátását megelőzően kívánja benyújtani.

A tájékoztatón szó került az RMDSZ belső reformjával kapcsolatos indítványokról. – A reform szükséges – szögezte le Eckstein-Kovács Péter is. Véleménye szerint a következő elemekre kellene összpontosítani: kötelezővé kell tenni az általános belső választásokat, emellett az SZKT-ban való képviselet is módosításra vár.

– Úgy vélem, a politikai platformok újraélesztése, valamint az SZKT-ban való képviseletük is újratárgyalandó, viszont nem bízom a Borbély László miniszter által megfogalmazott szövetségújító ötletekben. Borbély a Szövetség szatmárnémeti kongresszusán megpróbálta eltávolítani Tőkés Lászlót, most pedig az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal való együttműködésről beszél. Nagyobb hitelt adok azon törekvéseknek, amelyek az RMDSZ ernyője alatt a különböző civil szervekkel való együttműködést szorgalmazzák – nyilatkozta.

– Üdvözlöm Nagy Zsolt távközlési miniszter és Kelemen Hunor képviselő reformtörekvéseit. Kellő tapasztalattal és hitellel rendelkeznek, és ehhez még fiatal koruk is pozitívumként könyvelhető el. Nem tartom azonban megfelelőnek az RMDSZ párttá való alakulását. A legtöbb romániai magyarnak még mindig lúdbőrös lesz a háta a párt szó hallatán – vélekedett. A szenátor szerint a párttá való alakulás még azzal a veszéllyel is jár, hogy az RMDSZ felzárkózik egy bizonyos ideológiához, s ezáltal eltávolodik olyan szervezetektől, amelyeknek eddig helyet tudtak biztosítani a szervezet ernyője alatt. Amit az RMDSZ-nek át kellene vennie egy párt működési szabályzatából, az a szervezettség és a fegyelem – összegzett a szenátor.

A múlt felidézése, átélése világokat épít újra, elmúlt de lappangó, nem felejtett eseményeket, korszakot elevenít fel. Az emlékezés által lehetővé válik ezek újra és újra megélése. A valóság megismeréséhez eszköz a nyelv – elfelejtett, elfelejtetett, letűnt korszakok rekonstruálásához lehetséges eszköz a történések újra átélése. Az emlékezés meghatározó tényezője nemzeti és etnikai identitástudatunknak. Bányai Éva Sikertörténetek kudarcokkal c. könyvében az egyéni emlékezés – kollektív emlékezet – történelmi emlékezet egybefonódását követhetjük nyomon.

Az interjúkötet összeállításához a szerző személyesen vagy levélben kereste fel azokat a bukaresti, vagy csak ideiglenesen Bukarestben tartózkodó magyar értelmiségieket, akik meghatározó személyiségei (Ágoston Hugó, Beke György, Bodor Pál, Csiki László, Demény Lajos, Domokos Géza, Ferencz Zsuzsanna, Gálfalvi Zsolt, Halász Anna, Horváth Andor, Huszár Sándor, Kacsir Mária, Matekovics János, Molnár Szabolcs, Rostás Zoltán, Szász János, Vári Attila) voltak az akkor létrehozott fővárosi magyar intézményeknek. (Csak a fontosabbakat említve ezek közül: A Hét folyóirat, a Petőfi Művelődési Ház, a Kriterion Könyvkiadó, a tévé magyar adása, a Történettudományi Intézet nemzetiségi osztálya stb.)

A 60-as évek végén, a 70-es években létrejött magyar intézmények, az értelmiségieknek tett engedmények egyrészt a Nyugat megnyerésére, másrészt a magyarországi támadások visszaverésére szolgáltak. Létrehozásuk legfontosabb oka és célja mégiscsak az volt – a hatalom részéről –, hogy a magyar értelmiségiek centrumát Bukarestbe költöztessék, hogy átláthatóbb és irányíthatóbb legyen. Így került számos nyitott szellemiségű, meghatározó író, kritikus, szerkesztő, irodalmár Bukarestbe, akik legjobb tudásuk és akaratuk szerint társadalmi és kulturális igényeket szolgáltak, alkottak, szórakoztattak, oktattak, tájékoztattak, sokszor szembeszállva a hatalommal vagy éppen kijátszva azt. A korlátozás, megfélemlítés ellenére csodálatos intézmények születtek a fővárosban (ezek sikertörténetek), de sokszor mindezek ellenére számos kudarccal, csalódottsággal, megpróbáltatással szembesültek az ezeket vezető személyek.

A visszaemlékezés nagyrészt „irányított": a szerző többnyire ugyanazokat a kérdéseket tette fel interjúalanyainak, néhol személyesebb részekkel kiegészítve, mégis az élmények annyira szubjektívek, valósághűek, hogy szinte egyszerre látjuk megelevenedni A Hét szerkesztőségi irodáját, a tévé magyar szerkesztőségét, a megfélemlítő cenzorokat és a Petőfi Házban mulató fiatal értelmiségieket egyaránt. A kötet olyan kérdések köré csoportosul, mint pl. hogyan és milyen ösztönzésre kerültek ezen meghatározó személyiségek Bukarestbe; mit jelentett ott és akkor magyarként (meg)élni; kik voltak a fővárosi magyar szellemi élet meghatározó egyéniségei; kik voltak a cenzorok, hogyan működött a cenzúra, öncenzúra; milyen volt a kapcsolat a cenzorral és hatalommal; milyen elvarások voltak a hatalom részéről és mennyire kellett/lehetetett azokat betartani?

A visszaemlékezések által egy letűnt korszak, egy városkép, egy életforma tárul elénk sokféle szemszögből, az egyéni beszámolók közösségivé válnak, történelmet rekonstruálnak. A kötet múltfeltárási kísérlet: visszaemlékezés az emlékezet és történelem határán, túlélés egy korszakkal és hatalommal szemben. Önmagunk megmentése egy olyan korszakban, amelyben megpróbálták egy abszolút lehetetlen szituációban a nemzetiségi tudatot ápolni, megtartani és ébren tartani.

Már csak egy néhány nap választ el az iskolakezdéstől. Minden gyerek számára nagy esemény ez a nap. Vannak, akik most lépik át először az iskola kapuit, mások a hosszú vakáció után élményekkel gazdagon várják a barátokkal, osztálytársakkal való viszontlátásnak pillanatát. Sokan vannak viszont akiknek nem adatik meg az iskolakezdés öröme, mert a családjuk gazdasági helyzete nem engedi meg a szükséges felszerelések megvásárlását. Pedig nekik is joguk van a tanuláshoz.

A Magyar Református Szeretetszolgálat az ő megsegítésükre indította útjára a Pakkot kapott – Nyilas Misi-programot, aminek keretében tanszergyűjtést szerveznek a Kárpát-medence rászoruló gyerekeinek. Ehhez a kezdeményezéshez csatlakozik az Erdélyi Református Egyházkerület. Arra kérünk minden segíteni tudó embert, hogy adományával (füzet, könyv, iskolatáska, írószer) támogassa a rászoruló gyerekeket, hogy számukra is öröm legyen az iskolakezdés. Adományaikat a református lelkészi hivatalokba vihetik be.

A Házsongárd Alapítvány hetekig próbálta leállítani a kegyeletsértő munkálatokat, de a műemlékvédelmi hatóság közbelépése is hatástalan maradt. Mára beszűkült ugyan Kedves István sírjának területe, és oda nem illő, rossz minőségű, ormótlan építmény rontja a nemes vonalú síremlék látványát, de magát a követ sikerült restaurálni. Késői és szűkre szabott tiszteletadás a városunkat építő-szépítő kanonok előtt!

Református Egyház: Farkas utcai (belvárosi) templom: de. 10 óra: istentisztelet úrvacsora osztással, igét hirdet: Bántó-Tamás Csilla Andrea; du. 6 óra: Bántó-Tamás Szilveszter. Györgyfalvi úti imaház: de. 10 óra: istentisztelet úrvacsora osztással, igét hirdet: Bántó-Tamás Szilveszter. Kétágú templom: de. 10 óra: istentisztelet úrvacsora osztással, igét hirdet: Székely József; du. 6 óra: istentisztelet úrvacsora osztással, igét hirdet: Ősz Előd. Napkelet utcai imaház: de. 10 óra: dr. Kozma Zsolt. Hidelvi templom: de. 10 óra és du. 6 óra: Szöllősi János. Felsővárosi (Kakasos) templom: de. 10 és du. 5 órakor: Sógor Géza. Pata utcai fehér templom: de. 10 óra: Darai Sándor; du. 6 óra: Sebestyén Áron. Írisz-telepi templom: de. 10 óra és du. 5 óra: Nagy Levente. Kerekdombi templom: de. 10 óra és du. 6 óra: Dobri András. Szamosfalva: de. 11 óra és du. 6 óra: Hegedűs József. Kölesföldi templom: de. 9.30 óra: Hegedűs József. Bulgária-telepi templom: de. 10 óra: Visky János; du. 6 óra: Varró Nagy István. Tóvidéki templom: de 10 óra és du. 5 óra: Visky Péter.Törökvágási templom (Dónát út 142. szám): de. 10 óra: Bibza Gábor; du. 6 óra: Bibza István. Kolozsmonostori templom: de. 10 óra és du. 6 óra: Gede Csongor.

Római Katolikus Egyház:. Szent Mihály-templom: reggel 7 óra, 8.45 óra, de. 10 óra, 11.30 óra, du. 6 óra. A de. 10 órás szentmisét dr. Czirják Árpád celebrálja, a többit a segédlelkészek: Bilibók Géza, illetve Tímár Zoltán. Szentháromság (Piarista) templom: reggel 8 óra: Holló László, 9 óra: román nyelvű szentmise: Orbán László, de. 11 óra: Nóda Mózes. Ferencrendi-templom: de. 9 óra, délben 12 óra: igét hirdetnek a ferences atyák. Szent Péter- és Pál-templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Oláh Dénes. De. 10 óra: Rózsafüzér-ájtatosság. Fájdalmas Szűzanya (Monostori úti) templom: de. 9 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Kolozsmonostori apátsági Nagyboldogasszony (Kálvária) templom: de. 11, du. 5 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Szűz Mária Szent Szíve (Jobbágy utcai) templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Vízi Zakariás Jézus Szent Szíve (kerekdombi) templom: de. 9.30 óra: Jakab Gábor. Írisz-telepi templom: de. 11 óra: Jakab Gábor. Bulgária-telepi kápolna (Bábolna utca): szombaton du. 5 óra: Oláh Dénes, Szent Kamill-otthon: szombat du. 5 óra: Kovács Árpád.

Az uborkaszezon csendes végét kénytelen vagyok megtörni, nehogy a komolyan vitázandó olvasókat kiábrándítsuk hallgatásunkkal. Magamról csupán annyit, hogy a Szabadság hűséges és napi olvasója vagyok a távoli Kanadában immár nyolc éve. Eddig szívesen értesültem szülővárosom mindennapi örömeiről, gondjairól és bajairól, ugyanis e napilap hűen tükrözte ama kincses város hangulatát és szellemét, amelynek képviselőjévé törekszem lenni. Az idei nyáron azonban sajnos oly véleményeket hangoztatott, amelyek válaszadásra kényszerítenek. Ezt nem a vita kedvéért teszem, hogy Borbély Tamás tetszését elnyerhessem, hanem annál komolyabb szándékkal, éspedig az önálló magyar egyetem szükségességének kimutatása érdekében.

Az erdélyi magyarság, minden eddig elszenvedett csapás ellenére, milliós nagyságrendűnek számít. Ez egy olyan számarány, amelyet Európa-szerte igenis teljes körű jogok illetnék meg. Az erdélyi magyarság országalkotó, illetve történelmi kisebbség, tehát nem az utóbbi évtizedekben betelepült vendégmunkás tömeg. Olyan tény ez, amely nemzeti szintű jogokat kellene hogy biztosítson. E gondolatok nem a saját magam szüleményei, hanem tények által megalapozott érvek, melyeket minden európai szervezet elfogad. Ez az egyik érv.

Hogy az egyetem, az anyanyelvhasználat, vagy bármilyen autonómia forma Romániában egy nem létező intézmény, annak nagyon is szomorú okai vannak. Különböző formákban, rövid ideig a történelem viharai megengedték a múltban, hogy autonómiánkat részben megalkothassuk. Sajnos a mindenkori hatalom arra törekedett, és továbbra is törekszik, hogy tőlünk ezeket megtagadja. Igen, ezt ki kell mondani, hogy tudniillik a 20 (húsz) milliós román nemzetből egy kezünkön megszámlálhatjuk azokat, akik törekvéseinket jogosnak tartják. Nem mondom, hogy pártolják, hanem, hogy azt jogosnak tartják. Tehát nem mirajtunk, erdélyieken kellene múljon, és nem a magyarság belső vitájává kellene alakuljon az, hogy legyen-e, vagy sem magyar egyetem. Egy nemzetnek kijár ez, ha pedig nem létezik, akkor ki kell harcolni. Ez a másik érv.

Talán részletezni kellene egy kicsit a fenti kijelentést, hogy érthetőbb, ugyanakkor nyomatékosabb is legyen. Vagyis azt, hogy egy nemzetnek, amelyik Európában él, és az a szándéka, hogy megmaradjon, feltétlen szüksége van egy anyanyelvű egyetemre. Aki ezt nem érti, annak részletesebben is elmagyarázhatjuk. A nemzeti létet a modern világban értelmiségiek nélkül nem lehet elképzelni. Ha egy külön nyelvet beszélő népcsoportnak nincs értelmiségi rétege, akkor egyszerűen egy lassan szétmálló, majd végleg eltűnő etnikummá züllik. Ez a harmadik érv.

Sajnos észre kell vennünk, hogy egyre többen ködösítenek ezzel az üggyel kapcsolatban, anélkül hogy egyáltalán tudnák, mire is céloznak, vagy milyen irányba terelik a vitát. Sokan az egyetemet láthatóan összetévesztik az inasiskolával vagy szakiskolával. Ezt nem sértés, hanem megállapítás. A legtöbben ugyanis oly módon írnak az egyetemről, vagy úgy kezelik, mint egy olyan helyet, amelyben ha végigcsücsülnek négy-öt évet, akkor megtanulnak egy szakmát és kész. Ez nagyon téves és szomorú hozzáállás. Az egyetem – még egyszer aláhúzom – nem szakiskola. Az egyetem embereket formál, gondolkozni tanít, annak az egyénnek a gondolkodási módját alakítja, aki egy bizonyos életpályára készül. Nemcsak arról van tehát szó, hogy négy év alatt megtanítják a nebulót a „szakma fortélyaira". Sajnos sok diák úgy véli, hogy egyetemi évei után már nem kell tanulnia, mert ő a tanulást „befejezte". Az egyetem sokkal, de sokkal több ennél. Éppen ezért olyan fontos, hogy az erdélyi magyarságnak, nemzetünknek a jövő értelmisége ne románul, hanem édes anyanyelvén tanuljon. És itt nem azt a példát hozom fel, ami egyes román újságírókat annyira megbotránkoztatott, akik egy magyar nyelvű testnevelési kar megnyitása ellen berzenkedtek, merthogy „minek az, futni magyarul másképp kell?". A magyar szellemiséget, tisztelt olvasó, nem csak a zárt ajtók mögött, a nagymama rántáskavarása közben szívja magába az ifjú. Azt, ami leginkább lekötelez valakit nemzete iránt, ifjúkorában tanulja meg, gimnazista vagy egyetemista korában. Tehát a „mindegy, milyen nyelven tanul", avagy a „csak a szakmai színvonalasság a fontos" elve nagyon is szűk látókörre és provincializmusra vall, amely hosszabb távon igenis nemzetveszejtőnek bizonyul. Ez a negyedik érv.

Borbély Tamás több cikkében hajtogatja a románokkal való „közreműködést", a „betagolódást". Felhozza, hogy az erdélyi magyarság és annak vezetősége egy „délibábot üldöz" az önálló magyar egyetem képében. Kérem szépen, azt a délibábot saját kezemmel megérintettem, ott áll a Farkas utca és az Egyetem utca sarkánál. Magyarok építették, a románok elvették – el tetszettek felejteni? –, most pedig még azt sem engednék, hogy valahol állami magyar egyetem legyen! Ez az ötödik érv.

Remélem, eléggé világos, hogy erdélyi magyarként nekem a Bolyai Tudományegyetem nem egy vitatéma. Erdélyi magyarokként teljes mellszélességgel ki kellene állnunk ama néhány kezdeményező mellett, akiknek (Borbély Tamás után szabadon) „újabb megmozdulása hisztériarohamot" kényszerít majd ki. Habár maradinak, provinciálisnak és nevetségesnek nevez minden olyan kezdeményezőt, aki nemzetünk érdekében cselekszik, azok valójában európai példaképek lehetnének. Egyesek sajnálatos módon nevetségesnek tartják azt, amit politikai szaknyelven „társadalmi nyomásgyakorlásnak" hívnak. Szeretném hangsúlyozni, hogy tudtommal a magyarság Trianon óta egyszer sem alkalmazott olyan nyugat-európai eszközöket, amelyekre a tudatlan, avagy rosszindulatú ember felszisszenne. Igen, itt szó lehet akár Dél-Tirol, akár Írország, vagy akármelyik nyugati kisebbségről. Következésképp minden egyes erdélyi magyarnak oda kellene állnia azok mellé, akik megélhetésüket kockáztatva a javunkért harcolnak – a Bolyai egyetem önállóságáért. Bizonyára Borbély Tamásnak is.

Ám cikkeiben Borbély Tamás nem mulasztja el elénk tárni a „járható utat". Nevezetesen minket kárhoztat, hogy tudniillik mi, erdélyi kisebbség (így egyes számban, mivel a többit már kiüldözték) nem „nyitunk" a románok felé. Itt egy percre meg kéne állnunk, és tisztáznunk a dolgokat. Először is, ki az az erdélyi román, akivel tetszés szerint magyarul vitatkozhatunk eme témán? Másképp megfogalmazva: mi nyitnánk, ámde kétlem, hogy a románság hajlandó nyitni, hogy egyáltalán érdekelt ebben. Borbély Tamás cikkeiben minden egyes alkalommal ott szerepel a feltételezés, egy távlati, ködös jövő, amelyben erdélyi magyar és román nemzet testvériesen együtt él majd. A sok „ha" és „majd" szócska csak az üres vitára való. Sajnos nem csupán személyes tapasztalatom, hogy a románság mindig is türelmetlenül, elnyomó módon lépett fel minden olyan megnyilvánulással szemben, ami magyar. Ezt éppen Borbély Tamás ne tudná?

Megállás nélkül dolgoznak a korrupciós ügyeket vizsgáló ügyészek is. Az uniós csatlakozás nyomás alatt tartja őket, ezért szokatlanul eredményesen végezték munkájukat az elmúlt hónapokban. Szeptember 26-a vészesen közeledik, és Romániának egyre kevesebb idő áll rendelkezésére, hogy bebizonyítsa Brüsszelnek, elvégezte házi feladatait az uniós csatlakozás nevű „tantárgyból". Az említett dátumon hozza nyilvánosságra ugyanis az Európai Bizottság azt az országjelentést, amely várhatóan kimondja a boldogító igent Románia és az Európai Unió közötti frigyre, vagy ellenkezőleg, tovább halogatja az egybekelés örömteli pillanatát.

A csatlakozás egyik sarokköve az igazságszolgáltatás, hiszen csak ezen a téren tapasztalt súlyos hiányosságok miatt léptethetik életbe az integrációt egy évvel elhalasztó védzáradékot. A nagy nyomás megtette hatását, hiszen konkrét jelek léteznek arra vonatkozóan, hogy az igazságszolgáltatás kezd működni Romániában. A statisztika azt mutatja, hogy április és augusztus között az Országos Korrupcióellenes Hatóság 39 ügyet továbbított a bíróságokhoz, összesen 144 személy ellen emelve vádat. Ezek között található öt törvényhozó, egy bíró, hét közintézmény igazgatója, 23 magánvállalati vezető, egy polgármester, egy alpolgármester, 37 rendőr, két ügyvéd, két belügyminiszteri és hírszerzői tiszt, a pénzügyi rendőrség két felügyelője, illetve két-két vám- és bankhivatalnok. Ez tehát a nyári korrupcióellenesség termése.

E statisztika elkészülés után azonban az ügyészek jelképes értékű nagykorrupciós ügyeket is felgöngyölítettek, hiszen szeptember 4-én kezdődik a bukaresti törvényszéken az Ovidiu Tender és Marian Iancu elleni per. A Rafo-Carom dossziéban mások ellen is vádat emeltek, de ők csak egyszerű alkalmazottak, akik segítségével a két dúsgazdag üzletember végrehajtotta a feltételezett bűncselekményeket.

Az elmúlt napok fejleményei alapján ítélve, úgy tűnik, hogy Dinu Patriciu olajmágnásnak is hamarosan meg kell jelennie a bíróság előtt, hiszen vele éppen a tegnap kezdték el az immár véglegesített vádiratot ismertetni. Patriciunak öt nap áll a rendelkezésére, hogy átrágja magát a tekintélyes mennyiségű dossziéhalmazon, amelyből állítása szerint hiányoznak olyan általa említett iratok, amelyek az ő ártatlanságát támasztják alá.

Patriciut több mindennel vádolják. A vádirat egyik pontja szerint az erőteljes politikai háttérrel rendelkező liberális üzletember a Petromidiához külföldről behajtott adósságokat a kőolaj-finomító privatizációja után megtartotta az immár saját tulajdonában levő vállalatnál, és nem továbbította azt az államnak. Emellett az ügyészek tőzsdei spekuláció vádponttal is gazdagították a vádirat anyagát, hiszen szerintük Patriciu a tőzsdefelügyelettel összejátszva alulértékelte a Rompetrol részvényeinek árát, amelyek néhány kivételezett üzletember-politikus birtokába jutottak. A tranzakcióból származó haszon busásra dagadt egy hét múlva, amikor a manőver haszonélvezői immár valós áron adhatták el azokat.

A statisztikai adatok mellett sokkal fontosabb ez a két nagykorrupciós ügy, hiszen a megvesztegetés gyakorlata ellen folytatott harcban akkor lehet igazán eredményeket elérni, ha az igazságszolgáltatás példát statuálva, „cápákkal" is ujjat mer húzni. Persze nem kívánhatjuk, hogy a majdani ítélkezés részrehajló legyen, mert akkor alapvető emberi jogok sérülnek. Ezt a véráldozattal kivívott jogot pedig a korrupcióellenes harc oltárán sem érdemes feláldozni.

Éppen ezért, most az igazságszolgáltatást felügyelő igazságügyi miniszternek, de főleg a Legfelső Bírói Tanács illetékeseinek arra kell odafigyelniük, hogy a korrupcióellenes harc leple alá bújva ne érvényesíthessék perverz személyes érdekeiket a vádlottak ellenfeleiből álló „keresztes hadjárat" lovagjai. Hiszen még nem nyert megerősítést a vádlottak bűnössége. A vétkességet csak a bíróság mondhatja ki, amelyre az uniós csatlakozás küszöbén hatalmas felelősség hárul. A bíróknak kell bebizonyítaniuk, hogy a forradalom után több mint tizenhat évvel végre Romániában is működhetnek függetlenül, teljes szuverenitást élvezve az igazságszolgáltatási szervek, hogy kis kaliberű bűncselekményekkel, de nagy horderejű törvénytelenségekkel vádoltak egyaránt reménykedhetnek igazságos ítélkezésben.

Románia példát vehet az olaszországi foci bundabotrányból, amelynek olyan hangzatos nevű áldozata volt, mint a Juventus Torino. Az Il Calcio-ban több csapat vezetője között zajlott piszkos egyeztetéseket az olasz sportbíróság még akkor is kegyetlenül felgöngyölítette, ha a torinói csapat Olaszország egyik büszkesége. Romániában hasonló botrány kapcsán kétlem, hogy a szakszövetség vagy bármely polgári bíróság ilyen szigorúan járt volna el. Bizonyára, sokan ködös nemzeti érdekekre hivatkozva, az elnézést, az enyhe ítélkezést szorgalmazták volna.

A konkrét eredményeket tapasztalva, vélhetően sokakat foglalkoztató kérdés azonban, hogy mi történik Románia várható uniós csatlakozása után. Képes megőrizni a romániai igazságszolgáltatás visszanyert függetlenségének töredékét, immár a csatlakozás nyomása nélkül dolgozó bírók és ügyészek későbbi magatartása eredményezhet majd egy teljesen független romániai igazságszolgáltatási rendszert?

Erre a kérdésre a most kormányon lévő pártok, és a következő parlamenti választásokon győzedelmeskedő politikai erők vezetői adhatnak csak megnyugtató választ. Nem szavakkal, hanem tettekkel. Elsősorban politikusainknak önmegtartóztatást kell gyakorolniuk, hogy szorítsák háttérbe a régi reflexeket, és szokjanak le a bírókhoz és ügyészekhez intézett „leszólásokról", másodsorban pedig biztosítaniuk kell olyan törvényes keretet, amelyben az igazságszolgáltatás napszámosai biztonságban érzik magukat még akkor is, ha éppen a miniszterelnök, az államfő, törvényhozók vagy ezek családtagjai, barátai gyanús ügyeiről tájékozódnak.

Párizs hozzájárulásokat vár az európai államoktól a libanoni ENSZ-misszióhoz

– Azt várjuk európai partnereinktől, hogy közöljék, hány főt fognak küldeni – fejtette ki Douste-Blazy, aki azonban óvatosan válaszolt arra a kérdésre, ki vezeti majd a megerősített UNIFIL-erőket. Az Izrael által a békefenntartók vezetésére felkért Olaszország ugyanis már késznek mutatkozott arra, hogy átvegye Franciaországtól az ENSZ-csapatok parancsnokságát. Az olasz külügyminiszter pénteken fölvetette, hogy Róma vezethetné a libanoni békefenntartó erőket az ENSZ New York-i központjából, míg a katonai alakulatok egyelőre közvetlenül francia irányítás alatt maradhatnának. Arturo Parisi olasz külügyminiszter Rómában elmondta, hogy felkérte az Egyesült Nemzetek Szervezetét, tegye lehetővé, hogy Olaszország vezethesse a libanoni erőket az ENSZ békefenntartó műveletek főosztályáról.

Oroszország a libanoni ENSZ-békefenntartó erő mandátuma körüli bizonytalanságok miatt még nem döntött arról, hogy küld-e katonákat az UNIFIL-be. Szergej Ivanov úgy nyilatkozott, hogy Moszkva egyelőre tanulmányozza a helyzetet, mert bizonytalanságokat lát a békefenntartók státusa, jogai és feladatai körül. Ennek ellenére a politikus nem zárta ki annak lehetőségét, hogy Oroszország szakértőkkel segítse az izraeli hadsereg és a Hezbollah libanoni síita szervezet háborújában megrongálódott libanoni infrastrukturális létesítmények helyreállítását.

A térségben jelenleg állomásozó kétezer fős UNIFIL-erő mellé az ENSZ már szeptember elejére további 3–3500 főt szeretne a térségbe telepíteni. Hosszabb távú tervek szerint a csapatok létszáma elérné a 15 ezer főt. A többnemzetiségű alakulat felállítását az ENSZ Biztonsági Tanácsának augusztus 14-i határozata irányozta elő, amely a tűzszünetet megteremtette Izrael és a libanoni Hezbollah között.

Az európai uniós tagországok külügyminiszterei pénteken Brüsszelben rendkívüli ülésen vitatták meg, milyen mértékű hozzájárulást vállaljon az EU a libanoni tűzszünet ellenőrzésére tervezett ENSZ-erőben. A találkozón részt vesz Kofi Annan ENSZ-főtitkár, aki az uniótól azt várta, hogy az új UNIFIL-erők gerincét adja.

Előkerült a nyolc éve elrabolt osztrák lány
Fogvatartója vonat elé vetette magát

A rendőrség konfirmálta: valóban Natascha Kampusch az a lány, aki tízéves korában tűnt el Bécsben, és akinek szerdán, 8 év fogság után sikerült megszöknie. A szomszédok értesítették a rendőrséget arról, hogy az egyik kertben egy nő bolyong, akit egy kocsiból löktek ki. A helyszínre érkező rendőröknek azt állította a nő, hogy ő Natascha Kampusch. A nőn nem voltak külsérelmi nyomok, de látszott rajta, hogy hosszabb ideje napfénytől elzárva élt. Vallomásából csak annyit tettek közzé, hogy egy házban tartották bezárva, rádiót hallgathatott, de tévét csak korlátozottan nézhetett, őrzője időnként megengedte, hogy videózzon, néha újságokat vehetett a kezébe. Megfelelően artikulálva beszél, tud írni és olvasni – adta hírül az osztrák hírszolgálati iroda egy nyomozóra hivatkozva. Kampusch ezermesterként írta le fogvatartóját, így a rendőrség feltételezi, hogy akár robbanószerrel is felszerelkezett a gyanúsított, ezért robbanóanyag nyomai után kutatva is átvizsgálják a házát.

A bulvársajtó szerint a magányosan élő, senkivel sem barátkozó Priklopil szinte erőddé alakította a házát, betörhetetlen vasajtóval, a legkorszerűbb riasztóberendezésekkel, videokamerákkal szerelte fel azt. Állítólag különleges viszonyt alakított ki a lánnyal, pszichikailag gyötörte, és feltételezések szerint megrontást is elkövetett áldozatával szemben. Egyes értesülések szerint a fogoly Natascha a rabtartója figyelmetlenségét kihasználva szökött meg szerdán a börtönéből, és így nyerte vissza a szabadságát. Priklopil kocsival a keresésére indult, majd amikor észrevette, hogy a környékbeliek felfigyeltek rá, Bécsbe hajtott.

Natasa Kampusch 1998. március 2-án indult el otthonról az iskolába, de oda már nem érkezett meg. Egy kisiskolás szemtanú akkor azt állította: látta, hogy Kampuscht egy fehér kisbuszba rántották be. A rendőrség több mint 700 kisbuszt ellenőrzött, de semmiféle nyomra nem bukkant. Hőérzékelő kamerákkal felszerelt helikopterekkel is kutattak a kislány után, de mindenféle eredmény nélkül.

A nyomozást Magyarországra is kiterjesztették, mert az eltűntnél volt az útlevele, és az édesapjával gyakran járt magyarországi ismerőseinél, azonban ez az irány is zsákutcának bizonyult. Még egy alsó-ausztriai telket is felásattak a rendőrök, ahol egy nyomozó a kislány maradványait sejtette, de nem találtak semmit. Egy osztrák politikus is belekeveredett az ügybe, aki azt állította, hogy sejtése szerint a lány anyjának köze lehet Natascha eltűnéséhez. Az anya beperelte Martin Wabl stájerországi politikust, aki rövid ideig még elnökjelölt is volt, és a bíróság első fokon el is ítélte őt.

Elköltöztették II. Ramszesz szobrát
A környezetszennyezés elől menekült a fáraó

A városi hatóságok már 10 éve fontolgatták az eddig a központi pályaudvar előtt elhelyezett 3200 éves kolosszus áthelyezését, mert a hektikus kairói közlekedés okozta rezgéstől, a füsttől és a gázoktól a szobor állaga aggasztóan romlott. „Ramszesz megátkozna sírjában, ha nem vinnénk el ezt a szobrát ebből az elképzelhetetlen környezetszennyező káoszból, ebből a csúnya környezetből" – jelentette ki Zahi Havasz, az egyiptomi régészeti főhatóság vezetője.

A szállításhoz különleges járművet készítettek, mert Nagy Ramszesz, mármint a szobor, amely számos kairói képeslapon látható, talpazatával együtt 125 tonnát nyom. A vörösgránit-alakot álló helyzetben szállítják, olyan fémszerkezetet építettek köré, amelyet habszivaccsal töltöttek meg a rázkódás hatásainak enyhítésére.

Bár maga a szobor először teszi meg az utat, a szállító jármű már másodszor: július 28-án, a muzulmán ünnepre való tekintettel ugyancsak csütörtökről péntekre virradó éjszaka a szobornak egy hasonló súlyú betonmásolatát már baj nélkül eljuttatták rajta a piramisok tövébe. Ehhez az egyik kairói úthidat ideiglenesen le is bontották.

Az IAU idei prágai kongresszusán egy szakértői bizottság hosszas vita után javasolta a Plútó trónfosztását. A 75 országból érkezett 2500 csillagász szavazása alapján a Plútót mostantól hivatalosan törpebolygónak nevezik. Az úgynevezett bolygókijelölő bizottság a csillagászat történetében most először meghatározta azokat a paramétereket, amelyek alapján bolygónak nevezhető egy égitest.

A meghatározás szerint bolygónak nevezhető az az égitest, amely a Nap körül kering, elegendő tömeggel rendelkezik ahhoz, hogy a szilárd testeket összetartó erőket legyőzve anyaga hidrosztatikai egyensúlyban legyen. Az is kritérium, hogy közel gömb alakú legyen, illetve hogy pályájának környezetét megtisztítsa a kisebb égitestektől, vagyis környezetében domináns legyen. Ilyenek a Naptól kifelé: a Merkúr, a Vénusz, a Föld, a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz.

Az IAU kongresszusának döntése alapján törpebolygó az az égitest, amely a planéták meghatározásában szereplő első két pontnak megfelel ugyan, de pályájának környezetét nem tisztította meg a kisebb égitestektől, és nem hold. Ezt a meghatározást elfogadták a résztvevők, és ennek alapján zárták ki a Plútót a bolygók sorából.

A Plútót 1930-ban fedezte fel Clyde Tombaugh fiatal amerikai csillagász, és akkor nagy csillagászati szenzációnak számított, hogy megtalálták a Naprendszer kilencedik bolygóját. Később azonban kiderült róla, hogy sok tekintetben másként viselkedik, mint a többi bolygó. Pályája olyannyira megnyúlt, hogy időnként a Neptunusznál közelebb kerül a Naphoz, pályasíkjának a Nap egyenlítőjével bezárt szöge jóval nagyobb mint a többi bolygóé. Ráadásul a Plútó jóval kisebb mint gondolták felfedezésekor, mert mint később kiderült, a mi Holdunk is nagyobb nála.

A Román Titkosszolgálat (SRI) volt vezetője, Virgil Măgureanu tegnap autóbalesetbe keveredett, az ütközés nyomán két autógépkocsi súlyosan megrongálódott. Sem a Román Hírszerző Szolgálat volt vezetője, sem a másik autót vezető fiatalember nem sérült meg. Rendőrségi források szerint Măgureanu a karambol okozója, aki az útkereszteződésben nem adott elsőbbséget a szabályosan közlekedő másik autónak. Măgureanu egy Volkswagen Passatot vezetett, ebbe szaladt bele egy BMW. Măgureanunak 3 hónapra bevonták a hajtásiját és 48 órán belül ki kell fizetnie 75 lej büntetést.

Az új on-line rendszer három szakaszból áll. Az első az egyszerű, elektronikus vízumkérés kitöltése. A mentés és elküldés után az illető válaszlevelet kap, melyben jelzik, hogy megkapták a kérést és közlik a referencia számot. A következő lépés a meghallgatás időpontjának egyeztetése. A kérelmező választhatja ki a napot és az órát. A meghallgatás eredményét később közlik. Az új rendszer előnye, hogy nem kell sorban állni és a kérvényező választhatja ki az időpontot. A kézzel írott kéréseket továbbra is elfogadják, de az on-line rendszert használók előnyben részesülnek.

„Csakis a Schengen-tagság megszerzése után fogjuk teljes mértékben élvezni a szabad közlekedés előnyeit az Unió tagállamaiban, amely az EU-tagságból származó egyik legnagyobb nyereség", nyilatkozta pénteken Vasile Blaga. Elmondta: a belügyminisztérium az EU csatlakozás után megerősíti erőfeszítéseit, hogy Románia mielőbb teljesítse a Schengen-tagság elnyerésének feltételeit, hogy erre legalább 2010-ben sor kerülhessen. Elmagyarázta: a 2004-ben az EU-hoz csatlakozó tíz állam sem integrálódott még a Schengen-térségbe, erre leghamarabb 2008 márciusában lehet számtani.

Tudor: legkésőbb októberig megszabadulunk Băsescutól!
NRP-kísérlet az elnök tisztségéből való felfüggesztésére

– Legkésőbb októberig Băsescut felfüggesztik tisztségéből! – jelentette ki tegnap Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt (NRP) elnöke, aki szerint pártja hamarosan hivatalosan is beindítja az eljárást, amelynek célja az államfő tisztségétől való megfosztása. Tudor kijelentette: más pártokkal is egyeztetett ebben az ügyben – természetesen leszámítva az RMDSZ-t –, és arra a következtetésre jutott, a többiek is alig várják, hogy végre megszabaduljanak Băsescutól.

Az NRP elnöke bemutatta a sajtónak azt a két személyt, akiknek állítólag módjukban áll felfedni az államfő valós múltját. Az egyik Dobre Boros, a testőrség egykori vezetője, és Petrica Gheorgiu, mindketten a tengerészeti főiskolán Băsescu évfolyamtársai voltak. Tudor szerint ők ketten be tudják bizonyítani, hogy Băsescu besúgó és bűnöző egyszemélyben, hiszen saját szemükkel látták az államfőt jelentéseket körmölni 1989 előtt.

– Băsescu azt mondta, „adjátok ide a dossziémat és nyilvánosságra hozom!", „na most megkapja!" – hangoztatta Tudor, aki mellesleg nem azt rója fel az államfőnek, hogy együttműködött a Szekuritátéval, hanem hogy hazudott. – Ezen a szinten megbocsáthatatlan a hazugság, képzeljük csak el, mi lenne, ha egy olyan személy, mint teszem azt Vladimir Putyin meghamisítaná önéletrajzát! – hangoztatta. – Hiába hiszi azt az államfő, hogy dossziéit sikeresen megsemmisítették, ezeknek a jelentéseknek még van nyomuk, nyugalomra tehát nincs ok" – „biztatott" Vadim Tudor.

Az Alkotmány értelmében, amennyiben bebizonyosodik, hogy Románia elnöke alkotmányellenes cselekedetet követett el, felfüggeszthető tisztségéből a szenátus és a képviselőház együttes ülésén, egyszerű többséggel, az Alkotmánybírósággal való konzultációt követően. A felfüggesztésre vonatkozó javaslat a képviselők és szenátorok kétharmadának támogatását kell hogy élvezze. Amennyiben kezdeményezésük sikerrel jár, 30 napon belül referendumot írnak ki az elnök leváltására.

Mindeddig az SZDP cáfolta csupán, hogy ilyen kezdeményezéssel megkereste volna őket a nagyromániás pártvezér. Ha mégis körvonalazódna ilyen ajánlat, a szociáldemokraták a felhozott argumentumok függvényében döntenek majd arról, hogy támogatják-e vagy sem – nyilatkozta tegnap a Mediafaxnak Cristian Diaconescu szóvivő.

A kerítésen átugorva időnként kiszökik az elnök Cotroceniből
A Traian Băsescu testi épségéért felelős biztonsági szolgálat (SPP) volt aligazgatója, Dobre Boroş egy tegnapi nagyromániás sajtótájékoztatón tette a fenti megjegyzést. Állítása szerint az elnök gyakran hozta kényelmetlen helyzetbe a biztonsági szolgálat alkalmazottait. Elmondta: kijelentését 2005 március-áprilisából származó videofelvételekkel is alá tudja támasztani.

Boroş állítása szerint a testőrök közül sokan neheztelnek azért, hogy az elnöki palotában a legelemibb biztonsági szabályokat sem tartják be, nincs együttműködés az „őrzött" és a védelmét biztosítók között. Állítása szerint az elnök tavaly március-április folyamán két ízben is átugrotta a Cotroceni palota kerítését, így „rázva le" testőreit.

– Băsescunak írásba kellene adnia, hogy adott pillanatokban megkergül, hogyha isten őrizz! valami bántódása esik, ne a biztonságiakat hibáztassák majd érte – vélekedett Boroş, akinek kijelentését azonnal cáfolta az elnöki hivatal. A szóvivő szerint az SPP-nek semmilyen ilyen jellegű videofelvétel nincs a birtokában, az államfő pedig nem mászkál el testőrei tudta nélkül a hivatalból.

A NewsIn hírügynökségnek nyilatkozó kormányfő nem kommentálta, hogy véleménye szerint milyen méreteket ölthet ez a leleplezési botrány. – Amikor ezt elindítottuk, nem végeztünk semmilyen politikai számítást ezzel kapcsolatban, de tudatában voltunk, milyen következményekkel járhat a politikai életben is, és vállaltuk ennek felelősségét. Véleménye szerint az átvilágítás, bármennyire is megrázó következményekkel jár, jótékony hatással van a politikai életre.

Székelyföldi pótérettségi: románból kitűnő
A második vizsgán jobban teljesítettek a tanulók

Egyetlen Kovászna megyei érettségiző sem bukott meg a pótérettségi román nyelv és irodalom szóbeli vizsgáján. Nemes Julianna tanfelügyelő elmondta: fennakadások nélkül zajlik a megyében a pótérettségi, a román szóbeli vizsgán a jelentkezők legnagyobb része, 44 diák 6–7-es minősítést kapott, heten teljesítettek 9–10-es között. Kovászna megyében 532-en iratkoztak pótérettségire, a vizsgáztatás két központban zajlik: Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen.

Hargita megyében mindössze négy tanuló nem vizsgázott átmenőre a román nyelv és irodalom szóbelin, az érettségizők többsége 5–7-es közötti minősítést kapott. Bondor István tanfelügyelő elmondta: 94-en iratkoztak a román szóbelire, ebből 87-en jelentek meg a vizsgán. Közülük négynek nem sikerült átmenő jegyet szereznie.

A körösrévi kirándulásban kolozsváriként a legkellemetlenebb a háromórás vonatozás oda, majd ismét három óra vissza – a két alagút közé zárt csodálatos völgyben ugyanis kizárólag a személyvonat áll meg. Ez fokozottan érvényes akkor, amikor az ember(ek)nek a korához illő kíváncsisággal megáldott, türelmetlen, izgő-mozgó hatéves kisgyermeket kell szórakoztatnia(uk) ennyi hosszú órán keresztül. Szerencsére a kalauz nem nehezményezte, hogy első osztályon foglaltunk helyet –a fülke ajtaja kiesik, bent hihetetlen kosz.

A körösrévi állomás elhagyott-elhagyatott épületén látszik, hogy jobb időket is megélt. Az erdős vidékre jellemző épületben ma már vonatjegyet sem lehet vásárolni, csupán a hegyimentők laknak be egy helyiséget. Kútnak látszik az állomás melletti építmény, de víznek (ma már?) nyoma sincs benne, tele van szeméttel – mint maga a rendkívüli szépségű völgy is: bokrok alján, a Körös medrében rengeteg szemét, amit vagy a víz hordott oda, vagy kirándulók hagytak hátra. Utóbbiak mentségére szolgáljon (?), hogy a csak vonattal vagy gyalogosan megközelíthető völgyben nincs szemétgyűjtő láda, nincs szervezett szemétszállítás, így mindenki a lelkiismerete szerint viszi haza a szemetét, vagy dobja el valamelyik jobb sorsra érdemes bokorba.

A fogyasztói társadalom nem érdeklődik a Révi-völgy iránt: itt nem lehet vásárolni kávét, üdítőt, ropit, csak egy idős néni kínálgatta skrupulusoktól mentesen, szülőbosszantó rámenősséggel sípoló-trillázó agyagmadárkáit. Sejtem: annyi látogató nem érkezik a völgybe, hogy megérje fenntartani egy kisebb boltot, pedig a romos menedékház közelében több sátor áll, és a nap során meglepő gyakorisággal több csoport érkezik az alagúton túli világból. Ami az előnye, a jelek szerint az a végzete is a völgynek: gépkocsival megközelíthetetlen, így a nagy tömegek elkerülik.

Mint kiderül, az épületet és az azt körülölelő többszáz hektárnyi erdőt visszaszolgáltatták. A körösrévi barlang kezelője, a nagyváradi Körösvidéki Múzeum igazgatója, dr. Aurel Chiriac elmondta, a tulajdonos képviselőjével tavasszal találkoztak, és őszre beszéltek meg újabb találkozót. Ajánlat egyelőre nincs, ám a múzeum mindenképpen érdekelt a terület megvásárlásában, úgy vélik, annak mindenképpen az állam kezelésébe kellene kerülnie.

A körösrévi Zichy-barlangot 1903–1906 között tárták fel. Pataka az Öregember barlangjából érkezik. Hosszúsága alig 1510 méter, ebből valamivel több mint 600 méter látogatható, korszerű „tolakodással" kiépített. Hihetetlen, hogy milyen csodákat képes teremteni az olykor romboló erejű víz évszázados, évezredes kitartó munkája. A mészkőalakzatokat emberi képzelőerő nevezte el: Földgömb, Mohamed szakálla, Bálna, Elefántfej, Hófehérke és a hét törpe, Bálterem, Mennyország, Pokol és még sorolhatnám. Hajdani földrajzórák emléke tolul fel: sztalagtitok, sztalagmitok alakulásának hosszú folyamata – ha megérintjük, a bőrünkön lévő zsír akár százéves hátrányt jelent megszületésükben. Szűk járatok, mangános, fekete alakzatok, majd pirosas színűek, és fehér mészkövek. No meg a szerelem forrása, amelynek varázserőt tulajdonítanak.

Ötvenféle növény él a körösrévi-barlangban, ezekből több tíz olyan gomba, amely antibiotikumot termel. A légúti betegségekben szenvedőkre van jó hatással a barlang levegője. Egy orvosi kísérlet során asztmás betegeknél napi két 40 perces bent tartózkodással sikerült elérni, hogy néhányan lemondhattak az addig nélkülözhetetlen spray használatáról.

A körösrévi-barlang szakember vezetésével szerdától vasárnapig naponta 17.30 óráig látogatható. Mivel egy látogatás időtartama mintegy 35–45 perc, az utolsó látogatás időpontja 16.30. A csoportok maximális létszáma 25. A belépő ára 50 ezer lej, diákoknak, nyugdíjasoknak 30 ezer lej, kisgyermekeknek ingyenes. A felejthetetlen élmény ára a barlangi lépcsőzés. A barlang állandó hőmérséklete 10 C fok, nyáron ajánlott melegebb ruhát vinni.

A barlanglátogatás mellett a völgy egyéb élményeket is kínál. A Körös vize így augusztus végén igen hideg, a gyermekeket azonban ez sem riaszthatja el a merész lubickolástól, pancsolástól. Még homokvárat is építhettünk, a Körös egy rejtettebb homokos partrészén. Tüzet csak körültekintően gyújthatunk, hiszen köröskörül a vidéket erdő borítja. A völgy Nagyvárad felőli, rövidebb alagútja korzószerűen népes – másik oldaláról csoportosan járnak át a sátorozók, kirándulók a barlanghoz, a vízeséshez. A rutinos mozdonyvezetők is tudják ezt, ezért füttyel jelzik a szerelvény közeledését. A vasútvonal mellett a sziklák tetejére épült, megközelíthetetlen tibeti kolostorokra emlékeztető, rozsdás felvonószerűségre bukkanunk – valamikor ezzel a vízszintes rendszerrel szállíthatták a Körös túlsó partjára a szükségeseket.

A vasúti menetrendhez kötötten a völgyben csak néhány órát tölthettük, déltől kora délutánig. A magas hegyvonulat miatt négy órakor itt már szinte alkonyat-hangulat uralkodik. A nagyváradi vonatot várjuk. Egyre többen. A végre befutó, alig néhány vagonos szerelvényre közel százan próbálunk felkapaszkodni. Talán mégis kifizetődő lenne komolyabb befektetéseket eszközölni itt. A folyosók is tele utasokkal, csomagokkal. Találomra betolakodunk egy szabadabb „első" osztályú fülkébe – ajtaja kiesik, bent hihetetlen kosz... A fullasztó melegben a hatéves csemetével nem sokáig van gondunk: a sok élmény hatása alatt könyvvel a térdén, ceruzával a kezében, ültében elnyomja az álom...

A barlang felfedezése két ember nevéhez kapcsolódik: Handl Károly, Ausztriából származó, Révre helyezett vasúti pályaőréhez és dr. Veress István révi református lelkészéhez. Ők együtt gyakran meglátogatták a vízesést. Észrevették, hogy száraz időszakok idején, amikor a patak felett kis nyílás keletkezett, denevérek repkedtek ki-be. Handl azt is megfigyelte, hogy a Királyerdő mészkő-fennsíkján, Tízfalu (Zece hotare) mellett egy patakocska ömlik egy barlangnyílásba, az itt behullott szalmatörmelék a révi vízesésnél jött ki. Egy alkalommal Handl vadászpuskájával belőtt a vízfeletti nyíláson, erre dörgő visszhang érkezett. A barlang léte vitathatatlan volt. Észleléseikről értesítették Czárán Gyulát, aki 1903. november 10-én robbantással szabadította fel a barlang bejáratát.

A Révi-szoros élővilágát a Rév, a Sebes-Körös gyöngyszeme című könyv ismerteti (szerkesztő Juhászné Orth Ibolya és Hasas János). A szurdokvölgy 12 orchidea fajt rejt, s egyedszám tekintetében csak a Tordai-hasadék előzi meg. A növényzet sokszínűsége az élőhelyek mikroklimatikus változatosságával magyarázható. Erdők, köves vagy homokos folyópartok, kőomlások, sziklapárkányok, karrmezők, rétek, tisztások váltakoznak kis területen, s ez a szűk völgyben naposabb, melegebb, szárazabb, más helyeken árnyékosabb, hűvösebb, nedvesebb élőhelyeket eredményez. Nem kevésbé fontos oka a növényzet sokszínűségének, hogy a Révi-szoros a növények elterjedési útvonalainak a kereszteződésében fekszik, uralkodó déli szelek, kelet-nyugati irányba csorduló folyóvíz mentén. Ezzel magyarázható, hogy növényföldrajzi eredetük szerint a szoros növényei mintegy 30 csoportba sorolhatók.

Figyelembe véve, hogy a község területén öt oktatási intézmény működik (amelyből három I–VIII. osztályos iskola) van magyarázata a mostani erőfeszítéseknek. A községközpontban már túl vannak a tantermek kezelésén, jelenleg pedig egy új tornaterem építésén dolgoznak a szakmunkások. Hasonlóképpen rendbe tették a dengelegi és ormányi I–VIII. osztályos iskolák épületeit, a kisiklódi és szamosjenői I–IV. osztályos tanintézetekben pedig az utolsó simításokat végzik a karbantartók.

Nemrég felújították a távolsági autóbuszállomás környékét. Amióta a Lador cég átvette a létesítményt, minden ragyog a tisztaságtól és a rendtől. A pénztárhelyiség korszerűsítésétől a parkoló levonalazásáig minden a gazdaszellemre vall. Az indulások és érkezések menetrendjének kifüggesztését is megoldották (eddig nem értesítették az utazóközönséget a buszok menetrendjéről). Az állomás környékén megfelelő számú kereskedelmi és szolgáltatási egység áll az átutazók rendelkezésére.

Nagyszabású munkálatokba kezdtek ezekben a nyárvégi napokban a szamosújvári sétatéren. Ezúttal az ősrégi fák kivágása szerepel napirenden. Ideje is volt már felújítani e szép zöldövezetet mivelhogy a több mint százéves fák veszélyeztették a járókelők testi épségét (nemrég a vihar döntött ki néhányat). A városatyák kérésére a helyi Erdészeti Hivatal szakemberei nem kevesebb mint 40 fát jelöltek ki vágásra. Hármat már ki is vágtak a stadion körül, ahol a gyermekparkot szeretnék bővíteni és fejleszteni a leleményes városgazdák.

Rendhagyó módon már szerdán kezdődik és szombaton véget is ér a városunkban hetedik alkalommal megrendezésre kerülő Szeptemberfeszt. Az augusztus 30-ától szeptember 2-ig tartó esemény nyitányát – és egyben zárását – azért hozták egy nappal előbbre a szervezők, mivel szeptember 3-án, vagyis vasárnap nemzetközi kosárlabda-mérkőzésre kerül sor a sportcsarnokban, amelynek közvetlen közelében így nem lehet más rendezvény.

A sörfesztivál azonban másképp is kapcsolódik a sporthoz: a résztvevő neves sörgyártók mindegyike kivetítőt állít fel sátraiban, hogy a szombati Románia–Bulgária labdarúgó Eb-selejtezőjének megtekintése ne okozzon fejtörést a fesztiválra kilátogatóknak. Ennélfogva szombaton csak a 112 és a Simplu együttesek koncerteznek, míg szerdán Cristina Rus és a Compact, csütörtökön a Bere Gratis és Alexandra Ungureanu, pénteken pedig a Desperado, Millenium, Seven és Pro Consul lép színpadra.

A szórakozást természetesen egyéb meglepetések, tovább sörivő, söröshordó-cipelő és más versenyek hivatottak biztosítani. A sör reggel 10-től este 11 óráig folyik majd, s hogy civilizált körülmények között ki is folyhasson, 17 ökotoalettet is felállítanak, miközben a rendre szakosodott őrző-védő cég ügyel majd.

A szorgos munkával felállított emlékmű előtt Sz. Juhász Klára helyi lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket. A leleplezés után, a Hősök (összesen 20) névsorolvasásakor mindenik nevénél megcsendült a lélek-csengő csilingelése, majd az emlékezés virágcsokrait tették le a talapzatra. Egy gyermekcsoport versekkel, énekekkel tisztelgett (talán déd- vagy ükunokaként) a „Mind Hősök, mind hű hazafiak" emlékoszlopánál.

A Kolozs Megyei Erdőigazgatóság jelentése szerint augusztus 21-én a rendkivül heves szél és esőzés a Jósikafalvi Erdőkerület területén a köztulajdonban és magántulajdonban található erdőkben – előzetes becslések alapján – összesen 2307 hektáron 17 000 köbméternyi fát döntött ki. Ebből 665 hektáron 1200 köbméter magántulajdonú.

Tetten érték a tolvajt
A rendőrség egy járőre tetten érte a 29 éves kolozsvári N. Valentin Dumitrut, miközben az fényes nappal, fél háromkor éppen egy Györgyfalvi (Constantin Brâncuşi) utcai lakásba próbált behatolni. A férfit bekísérték a rendőrségre, ahol hamarosan kiderült, hogy folyó év július 26-áról 27-ére virradóan ő tört be egy A. Suciu utcai házba, a bejárati ajtó felfeszítésével. Őrizetbe vették.

Hamis csekkel fizetett
Csalás vádjával indult nyomozás egy járavizei (Valea Ierii) férfi ellen. A 30 éves D. Gabriel Alexandru a rendőrök szerint egy helyi kereskedelmi társaság ügyvivőjeként 2005 során gumiabroncsokat vásárolt egy kolozsvári cégtől, s az árú ellenértékére két csekklapot hagyott hátra, annak ellenére, hogy tudta: cégének bankszámlája üres. Az okozott kár közel 6000 új lejre rúg, nem térült meg; a vádlott szabadlábon védekezhet.

Azonosították a holttestet
A rendőrségnek sikerült azonosítani azt a férfit, akinek holttestét folyó hónap 15-én találták meg a Csillagvizsgáló utcában. Az elhunyt férfi a 47 éves kolozsvári Păvălaş I. , akit, mivel hozzátartozói anyagilag nem tudják megengedni maguknak a temetést, vélhetően közpénzből fogják elhamvasztani.

Jelenleg a külföldi sportvadászok közül a legtöbben Spanyolországból érkeznek Hargita megyébe. Rajtuk kívül Németországból és Magyarországról jönnek számottevően. A forgalom most meglehetősen csekély, mert csak a vaddisznó vadászata engedélyezett, de szeptembertől, a medve-idény beálltával, megélénkül az érdeklődés.

Az egyetem biza-biza téma. Nincs miért tagadni, amíg az ember egy ilyen intézményt látogat, gondol is rá. Sőt értelemszerűen, mint mindenről, amivel bíbelődni kell, és amiért izzadni muszáj, elég sötéteket gondol. Ebbe a kategóriába kiegészítő tárgyként bekerül a naptár. A zsebnaptár, a falon lógó fényképes naptár, vagy az evangélikus falinaptár mind ugyanazon sötét összesküvés cinkosa lesz: Damoklész kardjának súlyával emlékeztetik a kedves (nem épp minta-)hallgatót arra a kellemetlen, kellemetlen, kellemetlen tényre, hogy előbb-utóbb vissza kell az oktatás nem éppen szépemlékű színhelyére térnie.

A helyzetet súlyosbítja, hogy alanyunk minden próbálkozása, hogy tudatalattija zavaros homályába kényszerítse az első vizsgapróbálkozás dicstelen napját, elhasal. Egy zord (marslakókkal, Szabad Kőművesekkel és Durumóval cimboráló) tanár alakja és egy nyuszimód megszeppenten pislogó, ártatlan diák közt lezajló rövid beszélgetés (avagy pár sor írás) tökéletesen jellemzi azt az emlékfoszlányt, amit a delikvens nem tud lerázni magáról.

A naptár, egy gondos anyuka és az osztály újraéledt levelezőlistája azok a biztos jelek, amik rá fogják venni az öklendező hallgatót, hogy előbányássza a kurzusokat. „Csak az a sok fránya kurzus ne lenne! Meg az a tanár…" – fogalmazhatnánk meg az etalonját annak, amit az ember ilyenkor gondolni szokott. A téli álmából felköltött medve lehet ennyire morcos, mert tanulnia egy ekkora békés semmittevés után – elnézéssel – a fenének sem akaródzik. Csupán a nyomdafesték szégyenlős természete az oka, hogy e helyt nem idézzük azt a kisebb csokor jókívánságot, amit a pótvizsgáztató számlájára állít ki ilyenkor az egyetemista. Hogy a józanész hatására aztán mégis csak nekiveselkedik az ember e kényszerű agytágításnak az szinte mellékes. Legyen letudva a vizsga, süsse meg a tantárgyát a mélyen tisztelt professzor úr, asszony. A következő találkozás akár egy reinkarnálódott életben is történhet, de az sem baj ha elnapolódik sohanapja, kiskeddre.

Hogy ismerős a helyzet? Akkor a folytatás is ismerős lesz. A balszerencsés őszi vizsgázó majdhogy a pavlovi kutyakísérletek következetességével nekiáll a legközelebb-majd-másképp-lesz című fogadalomnak, mégpedig olyan hévvel, hogy egy meggyőződéses ateistát is hitre bírna. „Legközelebb majd fogok: órára járni, szorgosan jegyzetelni, könyvtárban ülni estig, a tanártól érdeklődni, a szeminaristánál nyomulni, dolgozatot írni, fénymásolni, feladatot oldani és egyáltalán, minden olyasmit meg fogok tenni, ami az átmenő jegyhez vezető üdvös úton elkövetendő, elkövethető".

Hogyan lesz e nemes gondolatokból kiszámítható effektus? Erre nehéz lenne augusztusban, vagy akár szeptemberben választ találni. A megoldás körülbelül egy év múlva válik láthatóvá, mert hiába az ökölbe szorított kéz, a csengő egyetemista fogadalom, pátosz és lelkesedés, az egyetemen jövő évben is lesz őszi szesszió…

Annak ellenére, hogy az érettség szó azt jelenti, hogy egy felnőtt, érett személy képes egyedül megoldani a felmerülő problémákat, amikor az egyetemre való beiratkozásra kerül sor, szinte mindenki szüleivel vagy barátjával jelenik meg. Ebből is érződik a bizonytalanság: a "nem-akarok-semmit-elrontani" vagy a "nem-tudom-mit-kell-ott-csinálni".

Az egyetemeken az erre a célra kijelölt irodákban rutinszerűen bonyolítják le a beiratkozást, többnyire fennakadás nélkül. Egyszerűnek tűnik ugyan a folyamat, mégis apró dolgokon múlhat, hogy a következő évben hogyan alakul sorsod. Ilyen például, hogy előbb jelölöm-e be az erre fenntartott kockában a fizetéses és utána az ingyenes helyeket, vagy netán arab számok helyett X-et teszek (erre is volt eset).

Azokon az egyetemeken, ahol nem szükséges a diákoknak felvételi vizsgával bizonyítani a tudásukat (manapság a legtöbb helyen) eltérő kritériumokat szabnak a bejutáshoz. Először történik a beiratkozási díj kifizetése, majd az űrlap kitöltése, amit nevezhetünk akár „fáradság nélküli vizsgának" is, hisz ennek az iratnak a tartalma kerül elbírálásra. Furcsa módon minden karon és egyetemen teljesen eltérő összegeket határoznak meg beiratkozási díjként. Nem a felvételi lebonyolítására szükséges ez az összeg? Miért változó ennek az összegnek az értéke?

A felvételi vizsgának és az egyszerű beiratkozásnak vannak előnyei és hátrányai. Ha nincs felvételi vizsga, több diáknak van esélye arra, hogy továbbtanulhasson, még akkor is, ha tanulása államilag nem finanszírozott. Előnye van az egyetemnek is, mert sokkal több diák iratkozik, ami sokkal több beiratozási díj kifizetésével jár. Ha a diáknak vizsgáznia kell, az már bajos, mert össze kell ragasztani az érettségi után széttépett könyveket, füzeteket, ugyanakkor a felvételi vizsga legfontosabb előnye a „tisztességes" konkurencia.

Lássuk mit tesz egy svájci fiatal, aki érettségizett. A fiatal tinédzsereknek a munkalehetőségek Svájcban jóval nagyobbak, természetesen itt sem könnyű munkát keresni, mégis a munkaadók rugalmasabban kezelik a témát, mint nálunk. Nem félnek munkát adni a fiataloknak: áruházban átvehetik az eladó/eladónő helyét, aki éppen nyári üdülésen tartózkodik, moziban rendfenntartóként részmunkaidővel dolgozhatnak, parasztgazdaságban segíthetnek... stb. Az említett országban sokan folyamodnak a „szellemi munka" mellett fizikai munkához.

Ugyancsak általános és elterjedt jelenség a pályaválasztók körében a nyájszellem: „Választok egy szakmát, mert jól jövedelmez!". A pályaválasztással együtt jár az a „kóros megbetegedés" is, amit bizonytalanságnak nevezünk. Lehunyom a szemem, választok valamit, ami jobbról-balról, fentről-lentről, gondolatban közel áll hozzám, aztán kinyitom a szemem, és mérlegelve a helyzetet, rájövök, hogy a gyakorlatban fénytávolságnyira van tőlem. A ballagáskor meg egyéb hasonló ceremoniális összejöveteleken sok tanáccsal látják el az embert, és olyankor egy-egy szó akaratlanul is fülbemászóan hat: „Rosszabb vagy te, mint az előtted járók?" – kérdezte valaki egy végzős osztálytól. Egy kérdés, ami egyben felszólít a képességeid reális számbavételére, a saját értékeid feltérképezésére, hogy út közben ne érjenek váratlan meglepetések.

Köztudott, hogy a diákság jelentős gazdasági mozgató rugója Kolozsvárnak, mind az ingatlanpiac, mind a vendéglátás terén. Ennek hatására rohamosan fejlődő, arculatot változtató zónák alakulnak ki a városban, főleg a bentlakások szomszédságában vagy a diákok által használt útvonalak mentén. Ilyen lüktető, izgalmasan változó hely a Victor Babeş/Trefort utca is, a városközpont és a Haşdeu/Kőkert utcai bentlakások között. Egyik napról a másikra nőnek ki, alakulnak át a meglévő épületek, kocsmák, vendéglők, szórakozóhelyek. Itt is persze, mint bárhol, a befektetők a maximálist próbálják kihozni a helyből, ami általában csak függőleges terjeszkedéssel oldható meg.

A mellékelt példákon a legutolsó szempont „természetesen" az építészeti minőség, becserkészi magát a népszerű, elkerülhetetlen „falu-esztétika". A baloldalon látható épület fémburkolata és a lábazat rusztikus kialakítása két teljesen eltérő nyelven beszél. Hasonló kollázs látható a jobboldali példán is, csak egy fokkal még gyengébb kivitelezésben, a „modern" üveg függönyfal fölött fakunyhó ékesíti az éjszakai bárt (figyelemreméltó a technikás csatornázás is). Ezek a létesítmények tipikus példái a nyugati modellek helyi motívumokkal való fűszerezésére, szelídítésére.

Azért a víz az úr!
„Felelős minisztériumot Buda-Pesten!"
bezzeg

Isten nem ver bottal. Anyaországi testvéreink méltón tapasztalhatják saját bőrükön, milyen, amikor a rendszer nem úgy működik, ahogyan annak működnie kellene. A kormánypárti újítások után (lásd tandíj, minimálbér-adó és társai) az augusztus 20-i katasztrófa még egy csepp volt a kétségbeesés és a megbánás poharában. A vezetés bebizonyította, még mindig van fejleszteni való a struktúrában.

Öt halálos áldozata van a tűzijátéknak. Ilyen ünnepsége sem volt még Budapestnek. Kit kell ezért hibáztatni? Az önkormányzat mossa kezeit, a hibát egyik szervezőről a másikra kenik, de senki nem vállalja a felelősséget, pedig a megelőzéssel mindez igencsak elkerülhető lett volna. A főváros az államra mutogat, az állam a tűzijáték szervezőjére, az ünnepség szervezői pedig az időjósokra hárítják a felelősséget. Dobson Tibor, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője (amely hatóságnak főnöke csak úgy mellékesen, az értesülések szerint éppen nyaralni volt) váltig bizonygatja, nem kaptak pontos előrejelzést, és az intézménynek amúgy sem lett volna lehetősége arra, hogy betiltsa a rendezvényt, csak javaslatot tehetett volna a döntéshozóknak. Érdekes módon azonban több vidéki városban a hír hallatára lefújták a tűzijátékot.

A reggeli időjárás-jelentésben bemondták: a vihar minden jel szerint a tűzijáték idejére éri el Közép-Magyarországot. Csakhogy valószínűleg erre senki nem figyelt, egyébként csak annyi bámészkodót engedtek volna a helyszínre, amennyit biztonságosan el lehet terelni, ha netán mégis bekövetkezne az esemény. Ott állt a rengeteg rendőr 19:39-kor, amikor a vihar jövetele már bizonyosnak számított, a tömeget folyamatos tájékoztatással, hangosbemondókkal fedett helyre kellett volna terelni, elsőbbséget a gyerekekkel érkezők és az idősebbek élveztek volna. A közvilágítási vállalat nem kapcsolta volna le a villanyt, a hidakat pedig a minél könnyebb közlekedés céljából megnyitották volna. A tűzijátékot pedig végképp nem kellett volna elindítani, főleg, hogy a jogszabály is előírja: erős szélben le kell állítani a pirotechnikai eszközök alkalmazását.

Eső után köpönyeg. Én nem okolok senkit, hiszen ez nem az én feladatom. De a reformot azzal kell kezdeni, hogy a dilettánsokat elbocsátják, és helyükbe olyasvalakiket tesznek, akik értenek a dolgukhoz, és felelősséggel utasítgatnak. Míg Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr vonakodik a nyilvánosság előtti nyilatkozástól, és helyette Szilvási György kancelláriaminiszter beszél, csak azt tudom mondani, hogy a nyugati demokráciában ilyenkor vállalják a felelősséget a

Egyik legunalmasabb nyári vakációját töltötte Kolozsváron Abból a meggondolásból maradt az egyetemi városban, hogy majd a szakmai gyakorlata elvégzése után (aminek a tanárok által zseniálisnak tartott ötletét már első pillanattól kezdve rühellte, és semmirekellőnek vélte) egy elfogadható munka után néz, elszegődik fénymásolónak vagy újságkihordónak, netán könyvesüzletbe elárusítónőnek, este pedig, a jól megéremelt kocsmázás után egyedül hajtja majd fejét a párnára az üres Györgyfalvi-negyedi lakásban. Terveiben szerepelt Amélie csodálatos életének hatszori megtekintése, a könyvespolc megemésztése és a sütés rejtelmeinek elsajátítása, amire kétéves kolozsvári tartózkodása alatt még nem sikerült időt szakítania. De az okosak és egyben vének tudják: amit ember tervez, Isten egy tollvonással zseniálisan keresztülhúz, így Fruzsinának a határidőnaplóba bejegyzett vakációs tevékenységei közül csak az esti kocsmázások maradtak érintetlenül. Minden mást elrontott az a bizonyos június eleji álom.

Mosollyal a szája sarkában. Így ébredt Fruzsina azon a keddi reggelen. Pár másodpercre rá, hogy rádöbbent, ébren van, s a való világnak semmi köze nincs ahhoz, amiben egész éjjel részesült, arcát visszafúrta a lúdpelyhes párnába, s megpróbálta visszaidézni a szívmelengető pillanatokat. Reménytelenül. Sem illat, sem kép, mégcsak hang sem mutatott semmiféle hajlandóságot, hogy mégegyszer, akár pár percre is, újból meglátogassa hősnőnket. Durcásan csapott öklével kettőt az ágyra, mintha őt okolná a szerencsétlenségéért, hogy véget kellett vetnie annak a rövid időnek, amíg saját bőrében jól érezte magát, aztán valahogy felkecmergett. A fürdőig tartó útjában szokásához hűen kétszer megbotlott az azelőtti este szanaszét dobigált farmercuccokban, de dícséretre méltó módon sikerült kemény tíz perc alatt emberi formát öltenie, megkávéznia, és magához térnie.

Indult volna kifelé az ajtón, amikor belényillalt a felismerés: Jézusom, nem szabadna szerelmesnek lennem! Érezte ugyanis, hogy, ha egy üres házzal maga mögött övé a világ, s odakinn a tesztoszteronszint a csúcsra hág, hagy csapot-papot, és hódítani indul. Sajnos a keddi álom végleg betette az ajtót. Rájött, hogy ezen a nyáron titkos hódolója lesz az újságárus fickónak. S, hogy a kellemeset a hasznossal is összeköthesse, útja egyenesen az újságos barakk felé vezetett, megvenni a legfrissebb Pjácát. Pechére azonban a srác megbetegedhetett vagy szabadnapot vehetett ki, mert a hetilapot áruló néni egyáltalán nem hasonlított az áhítozás tárgyára, sőt, tekintete akkora megütközést tükrözött a lány mély dekoltázsának láttára, hogy hősünk sarkon fordult, és elsomfordált a helyszínről: nem jó. Mást kell kerítenem.

És a szót tett követte, a tett pedig végül csupán tervvé csökevényült, amikor az esti kocsmázás alkalmával meglátta élete párját, a kocsmabeli pultos-pincért és hímnemű egyedet. Kidolgozott testének meg se kottyant a tíz sörösüveges tálca, és, amikor bársonyba hempergetett hangján csak annyit kérdett: „Csajok, hozhatok valamit?", akkor vélte Fruzsina felismerni saját arcának tükrözödését hatalmas fekete szemében. Enyém lesz ő még csak azért is, mondta, és rövid hajának tincsét pödörgetve szexisen rámosolygott a kiszemelt egyedre: egy Gin Tonic lesz jégkockával. És sok olívabogyó. Az l-hanghoz úgy formálta nyelvét, hogy az minél vágykifejezőbb legyen.

A hatás nem maradt el. A pincér rajtafelejtette ugyan szemét Fruzsinán, viszont nem az l-, hanem a rágógumit csámcsogó ajak miatt, amely Fruzsinának egy különös aurát kölcsönzött, és a pincérben enyhe undorodást váltott ki. Természetesen Fruzsina erről mit sem tudva önelégülten csámcsogott tovább, hogy első célpontját elérte.

Így ment ez napról napra, hétről hétre. A délelőttök azzal teltek el, hogy Fruzsina arcpakolással sütkérezett a lakás balkonján, vagy kozmetikushoz járt, közben pedig azon tanakodott, a délutáni találkozáskor milyen újabb módszert vethetne be. Szerepelt a listáján minden, ami egyszer hivalkodó: telefonszámot vasalt a pólójára (a sajátját, természetesen), 15 centis szoknyát vásárolt és öltött magára, zsebkendőket ejtegetett sorjában a pincér előtt. Igyekezett ezeket percnyi pontossággal, stratégikusan betervezni és végre is hajtani, nem kis sikerrel. Már nemcsak a pincér, hanem az egész kocsma is rajta röhögött. Elég volt, ha csak az asztalhoz leült.

Mindaddig fajult a dolog, amíg Fruzsina egy véletlen folytán ki nem derítette Adonisza lakhelyét: a szomszédban! Innentől már nemcsak Fruzsinak, hanem a pincérnek sem volt nyugta, ilyen-olyan átlátszó kifogásokkal hetente kétszer-háromszor is felkereste: Szia, a negyediken lakom, s véletlenül az erkélyedre fújta a szél a fehérneműmet. Ugye, nem haragszol, ha elveszem? Mit tehetett volna szegény áldozat mást, mint beengedni lakásába. Vagy: Eldugult a lefolyóm, te vagy az egyetlen, akit ismerek, nem jönnél fel megjavítani?

Lassan, de biztosan haladt főszereplőnk a megjelölt úton. Miután kitapintotta, mi „párjának" kedvenc témája, mi az, ami különösen érdekli, úgy forgatta a beszélgetést, hogy mindig alkalma legyen elcsodálkozni a beszélgetőpartner bölcsességén, zsenialitásán, tehetségén. A srác pedig látva, hogy Fruzsina továbbra sem adja fel, s már topless bárba is invitálja, augusztus végén végül beadta a derekát.

Két-három romantikus este elteltével azonban Fruzsinának fel kellett riadnia: te jó ég, egy hét múlva szakmai gyakorlat leadási határidő, két pótvizsga, lakbérfizetés, és se pénz, se idő. A srácot az ajtón kipenderítette, és két hétig ki nem dugta a buksiját. Így maradtak érintetlenül az esti kocsmázások a Fruzsina határidőnaplóba bejegyzett tevékenységeiből.

A Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) idén ötödik alkalommal szervezi meg a Bihar megyei Félixfürdőn a MIÉRT Akadémia elnevezésű szakmai rendezvényét. A szeptember 1–3. között megtartandó eseményre közel 100 résztvevőt várnak. A meghívottak között neves erdélyi szociológusok, RMDSZ-es politikusok, romániai és magyarországi ifjúsági szervezetek meghívottai, valamint a téma iránt érdeklődő fiatalok szerepelnek. Az idei rendezvény témája: demográfia és statisztika függvényében a romániai magyar ifjúság. Az előadásokon tehát erdélyi és magyarországi szociológusok, valamint a bukaresti és budapesti statisztikai hivatal képviselői is jelen lesznek, Antal Árpád képviselő pedig szociológusként is jelen lesz az eseményen.

Azt nem tudom, hogy másnak már feltűnt-e, de nekem nagyon, hogy így nyár vége felé már nem igazán van mit tenni, azaz amivel eltölteni az időt. Ez az átmeneti, túlságosan is hosszúra nyúló időszak, szakkifejezéssel uborka-szezon, amikor már nincs nyár, de még ősz sincs. Az alapkérdés: mit csináljunk? Tusványoson voltunk, Félszigeten is megfordultunk, mi több öt teljes napig forgolódtunk, a protokoll-látogatásokat is letudtuk már. Tenger? Azt az idén kihagyjuk, valahogy nincs hozzá kedvünk. Érezzük, hogy már kezdődhetne az egyetem, hiányzik a társaság, na meg egy nagyon hosszú kávé, tejjel, természetesen az Angyalban (kevésbé jártasak kedvéért: Aux Anges-ban).

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok, pangás illetve lapos hangulat közepette érkezik a szabadító és kezdeti, naiv feltételezésünk szerint boldogító ötlet, hogy menjünk ki Szent Annára. Miért is ne? Egy kellemes kis délutáni kiruccanás, nincs is olyan messze, azaz úgy értem, nincs is olyan messze Sepsiszentgyörgytől, szülővárosomtól és jelenlegi tartózkodási helyemtől. Kocsiba pattanunk, másfél-két óra és már ott is vagyunk. Eddig minden zökkenőmentes, legfennebb csak gödrökkel dúsítottnak mondható. Azonban most érkezünk a történet csúcspontjához, már ha van neki ilyen, hisz ha elmentünk odáig, akkor ebből logikusan kikövetkeztethető, hogy vissza is kell jönni, azaz ugyanazzal az ősrégi autóval visszagurulni az enyhe kifejezéssel élve is lejtős úton. Előrebocsátanám, hogy általánosságban véve semmi gondom a négykerekű gépjárművekkel, mi több, kifejezetten hasznos, fontos és századunk mindennapjainak nélkülözhetetlen kiegészítőjének tartom őket.

Ezen előbbi kijelentésem természetesen érvényét veszíti bizonyos feltételek hiányában, értem ez alatt a fékrendszert, illetve annak hiányát. Hisz a fék egyik alapvető tulajdonsága, hogy szükséges és nélkülözhetetlen, a hiánya meg egészen nyugtalanító és kellemetlen érzéseket idéz elő. Na mármost, ha egy hatalmas lejtő közepén a barátod, csak úgy mellékesen megjegyzi, hogy: Kincsem, azt hiszem, fék nélkül maradtunk, a már említett érzés meglehetősen intenzíven jelentkezik. A tested furcsán reagál az ilyen típusú stressz-helyzetekre: teljes lényedben reszketni kezdesz, mindkét kezed görcsösen a biztonsági övre fonódik, amelyet amúgy nem túl gyakran szoktál igénybe venni, és a sötét napszemüveg alatt hirtelen nedves kezd lenni a szemed. Öntudatlanul, félhangosan mintha egy imát rebegnél, és végiggondolod: te igazán nem szeretnél sokáig élni, nem szeretnél megöregedni, de ezt azért mégsem. Csak így, és méghozzá húszévesen? Tényleg vissza szeretnél még menni egyetemre, és igazán nem gondoltad komolyan, amikor azt mondtad, hogy otthon unalmas. Lényegében mindenhol nagyon jó, semmivel semmi gond, abban a pillanatban mindent és mindenkit végtelenül szeretsz, csak ahhoz a teherautóhoz ne közelednétek olyan veszélyesen gyorsan. A barátod, látva kritikus állapotodat, odaszól: Ne aggódj, bízz bennem! Huh, a bizalom amúgy is egy kényes kérdés, de így fék nélkül aztán végképp az. És amúgy is én nem benne kételkedem, hanem jelenleg az autót gyűlölöm tiszta szívemből. Ez nem elég nyilvánvaló?

A fentiekben elmeséltek alapján a mi kis, kellemes délutáni kiruccanásunk hirtelen izgalmakkal gazdagodott, s végül majdnem halál-közeli élménybe fulladt. Azonban egyre megtanított: értékelni a kisvárosi, nyári, nyugalmas napokat. És megfogadtam, hogy a közeljövőben csak akkor utazunk, ha nagyon muszáj, és akkor is vonattal.

Egyre többször szembesültem azzal, hogy hiába nem tartom magam románnak, külföldön csak az útlevél számít, a nemzetiség nem. Ne csodálkozzunk el azon, hogy sok helyen nem kívánatos vendégek vagyunk, vagy már eleve rossz előérzettel fogadnak, ha az előttünk ott járó román honfitársaink már kitaposták a szégyen fele vezető utat.

Olaszországi első állomásunk Nápoly volt, ahol egy nagyon kedves házigazdára találtunk. Bianca Maria azzal ellentétben, hogy rettenetesen ordít, végtelenül rendes és segítőkész személy. Elmondása szerint, többen megpróbálták már a jóindulatát kihasználni, köztük egy magát románnak valló cigány család is. Első nap, amikor megérkeztünk, feltűnt, hogy a szoba egyik sarka óriási karton dobozokkal van megtömve. Két nap múlva már azt is megtudtuk, mit tartalmaznak a dobozok: barakkokban élő románoknak készített csomagok (vadonatúj ruhák, cipők, gyerekjátékok stb.). Ugyanakkor megkért, másnap menjünk ki vele, és segítsünk neki odaadni a csomagokat. Szívesen segédkeztünk, hiszen kíváncsiak voltunk, kik lehetnek azok a románok, akik már négy éve kénytelenek barakkokban élni, mivel a román állam kiutasította őket. Még aznap este Bianca Maria büszkén mutatta meg a velük készült fényképeket, de akkorra már beigazolódott a gyanúnk: illegálisan ott tartózkodó cigányokról van szó. Házigazdánk nehezen értette meg, hogy két éve, amióta segíti őket, csúnyán becsapták, és még fele sem igaz annak, amit eddig elhitettek vele. Ennek ellenére másnap mégis kimentünk megpakolt autóval a barakkokhoz, és odaadtuk az „ajándékokat". Ők se szó, se beszéd, átvették a hozományt, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy csomagokat hoznak nekik. Házigazdánk elmondása szerint sose mossák ki ruháikat, hiszen erre nincs is szükség, mindig újakat kapnak. Amikor megérkeztünk, házigazdánk a nadrágom láttára igencsak meglepődött, ugyanis elhitették vele, hogy Romániában a nők nem hordanak nadrágot. Leborotválták a hároméves gyereknek a fejét, hogy azt tudják mondani a kéregetésnél, hogy rákos, és kemoterápiás kezelésben részesül. Ezek a nyugatiak mindent elhisznek nekik….

Rómában már nem csodálkoztunk annyira, amikor egy-egy kéregetőt románul szólítottuk meg, és ugyanezen nyelven válaszolt is. Egyik ilyen jellegű tapasztalatunk az úgynevezett Piazza Navonán történt, amikor a szebbnél szebb akvarelleket nézegettük az egyik standnál. Egy pasas épp az ott lévő emberekre próbálta rásózni a portékáit. Rájőve, hogy beszél románul, szóba elegyedtünk vele. Hamar elárulta a csodálatos akvarellek trükkjét: egy színes képeslapot szkennel a számítógépbe, majd a színes nyomtatóval kinyomott változatára ráfestenek hasonló színeket. Tehát az egész csak egy szemfényvesztés.

Másnap egy éppen kedves ismerősünk meghívásának eleget téve, étterembe mentünk vacsorázni. A teraszon beszélgettünk, amikor két alak jelent meg gitárral, és énekelni kezdtek. Őket is megszólítottuk román nyelven, amivel azt értük el, hogy boldogságukban, hogy honfitársak vagyunk elénekeltek nekünk egy román népdalt. Nem kell részleteznem, hogy a vonatok és különböző turisztikai központok dugig vannak román kéregetőkkel. A Pantheon felé sétálva arra lettünk figyelmesek, hogy három ember románul vitatkozik azon, hogy a társuk miért csak 100 eurót koldult ma? És sorolhatnám a végtelenségig…

Megjegyzések a Trencsin téri (Hunyadi tér) színházpalota építéstörténetéhez elkészültének 100. évfordulója alkalmából

A századvég (1899) során négy építési probléma izgatta Kolozsvár szabad királyi város érdeklődését: új városházat, új vigadót (mágnás casinót), új színházat (lehetőleg a Fellner és Helmer színházépület-tervező bécsi stúdiótól) és új egyetemi könyvtárat óhajtott megvalósulva látni. Az egyetemi könyvtár az állam áldozatosságából hamarosan felépült. (Kolozsvár egyetemi városának legmonumentálisabb szecessziós stílusú középülete 1904 – 1906). Az új színház körül azonban szenvedélyes viharok dúlnak évek hosszú során át.

A helyi hatóságok tiltakozása ellenére a magyar királyi belügyminisztérium ugyan minden évad elején megengedte a „tűzveszélyes" Farkas utcai színház újraüzemeltetését, de a felelősség súlya mégis csak a kormányt terhelte, ha esetleg valami veszedelem támadna a színházban. Ez kényelmetlen volt. A minisztériumot tehát állandóan foglalkoztatta az új színház építésének kérdése. Kolozsvár városának törvényhatósági bizottsága, sajtója, országgyűlési képviselői (felsőház és alsóház) is állandóan ostromolták a kormányt, úgy, hogy végre 1903-ban minisztertanácsi megbeszélés tárgyává válik e kérdés. Ott úgy döntöttek, hogy a színházat a legsürgősebben fel kell építeni, de mivel nem lévén rá költségvetési fedezet, az építkezés kiadásait egyéb forrásokból kell előteremtenie a város színházszerető társadalmának.

Végül is Tisza István grófnak lett igaza. A színház közben felépült, de ő már nem volt miniszterelnök. A felkorbácsolt néphangulat elsodorta a legkeményebb sziklát, a legbecsületesebb, de egyszersmind legnaivabb magyar államférfit, akinek erős hite nem ismert elhajlást vagy megalkuvást. Az felépítendő új színház a Hunyadi téren már szinte fedél alatt volt, már belső berendezésén dolgoztak, amikor dönteni kellett arról, hogy kire bízzák majdani igazgatását. A színügyi választmány elnöke akkor uzoni gróf Béldy Ákos volt, aki 1906 tavaszán összehívta választmányának tagjait és egyhangú határozat alapján javaslatot tettek Kristóffy József belügyminiszternek, hogy az új színház vezetését pályázat mellőzésével hat évre bízzák dr. Janovics Jenőre, Tisza István gróf és Bölöny József ugrai földbirtokos, a Farkas utcai kőszínház egykori intendánsának barátjára. (Illusztrációk: Veress ősfényképének aranybromidos névjegykártyája a Farkas utcai kőszínház panorámalátványával ante 1859; gróf Tisza István miniszterelnök portréja; Bölöny József portréja; Janovics Jenő portréja, 1902–1904 között)

A Hunyadi téri színház alapkőletételének körülményeiről dr. Janovics Jenő visszaemlékezései nyomán
„Amikor az új színház terveiről volt szó, a kolozsváriak pártokra szakadtak. Heves harcok dúltak gyűléseken és hírlapi cikkekben. Mindenkinek volt önálló elgondolása, hogy hova kellene építeni a színházat. Különösen sok híve volt annak a tervnek, hogy a Széchenyi térre a Tornavívoda helyére épüljön a színház. Amikor Tisza látta, hogy a tervek és új eszmék gomba módra szaporodnak, és hogy se vége, se hossza nincs az ankétezésnek, hogy a sok bába közt nem tud megszületni a színház, határozott hangú leirattal véget vetett a vitatkozásnak. Értesítette a várost, hogy az új színház a volt Trencsin téren, a régi fapiac helyén fog felépülni. Pont. Több felszólalás nem volt."

Jó magyar szokáshoz hűen újabb vitaanyaggá vált pár nap múlva annak a ténye is, hogy kire kell bízni, kit kell megbízni az új színház felépítésével. A hírlapok sokasága követelte, hogy magyar építészeket bízzanak meg a felépítésével. Szidták Tiszát, mint a bokrot, mert kivitelezési árajánlatot mert kérni a tervező Fellner és Helmer cégtől is. „Az ezt követő szitoközön úgy lepergett Tiszáról, mint háztetőről a pattogó jégeső." A volt miniszterelnök nem törődött az üres hazafiúi szólamokkal. Amikor a szakértők megállapították, hogy a színház kivitelezésében gyakorlatlan magyar épületkivitelezők, valamint a külső és belső dekoratőr művészek tervei mérhetetlenül nagyobb költséggel járnak, Tisza minden vitának véget vetett azzal, hogy pont a tervező osztrák műépítész cégre bízta a kivitelezést is.

Ez a színház ma 100 éves. Az osztrák cég egy fillérrel sem lépte át a költségvetést. Ezzel szemben a Színkör kivitelezése (1908–1910), ahol napjainkban is játszanak magyar drámát és magyarul felhangzó klasszikus operát, és kolozsvári Magyar Opera és kolozsvári Állami Magyar Színház néven ismeretes mint intézmény a kortársak tudatában, az előirányzott 270 000 korona helyett a tényleges építési költség majdnem 800 000 koronára emelkedett. A zseniális magyar Márkus Géza és Spiegel Frigyes műépítészek az előirányzott kivitelezési költségvetést háromszorosára dagasztották. Megjegyzendő, hogy pontosan, vagy majdnem annyiba került, mint a hatalmas és pazar Hunyadi téri színházpalota, amelynek építési költsége és berendezéseinek előirányzata 850 000 korona volt a tervezés szerint, és ezt a költségvetést egy fillérrel sem lépte át a Fellner és Helmer cég.

Ha az építésztörténész elgondolkodik, csak a következő szavakat fűzheti e kordokumentum igazsága után: a magyar építészeknek addig nem sokszor volt alkalmuk színházépítésben gyakorlatot szerezni. De nem menti fel őket annak a ténye, hogy addig Fellner és Helmer-ék már száznál több színházat terveztek és kiviteleztek az egész világon.

Nagyon megindítóan emlékezik Janovics Jenő a Farkas utcai színház 1941. március 15-re megjelent monográfiájának 308–309. oldalán a színházpalota felavatásáról. Idézzük az általa írt sorokat végtelen tisztelettel emléke iránt: „Tudtam, hogy a színházpalotában külsőségekben meggazdagodhatnak az előadások, a színjátszásnak új lehetőségei léphetnek a régiek nyomába, új játékmodor válhatik divattá, a színpadi életnek vérkeringése lüktetőbbé válhatik, a technikai felkészültségben új csodák ragyoghatnak a közönség szeme elé."

És ez így lett! A neobarokk bíborvörös plüss aranyozott hangulatában kigyúl a rivalda fénye. A vasfüggöny felemelkedik, és a friss deszkákon megszólal Herczeg Ferenc kis színházavató alkalmi játéka, a Színházavatás. Az igazgató kábultan jár a fényes, gazdag, tökéletesen felszerelt csarnokban. Minden meg van az új házban, amit a technika és építőművészet csodája megálmodhatott... Janovics igazgató tépelődése közepette lassan benépesedett a színpad, miközben úgy érezte, mintha ez a hite, ez a gondolata beleépülne e szent kövekbe.

A szó alapjelentése szerint fizet az, aki áruért, munkáért, szolgáltatásért stb. ellenértéket, pénzt ad. Persze a szónak elvontabb jelentésárnyalatai is vannak. Van, aki jótétért hálátlansággal fizet, jót valami rosszal viszonoz. Van, aki tévedéséért nagy árat fizet, keservesen megszenved érte.

Eredetének megfejtésére több, többé-kevésbé meggyőző próbálkozás is van, de a legrokonszenvesebb az, amely szerint a fizet nem tőszó, hanem származékszó, a szóvégi -t műveltető igeképző. A fiz- igető pedig a fűz igével azonos, annak i-ző alakváltozatából keletkezett.

Ismeretes, hogy a nyelvtörténet folyamán sok szavunkban az i hang váltakozott az ü-vel. Elég néhány példát idéznünk: izen üzen, ismer üsmer, bikk bükk, fil fül, kis küs, idő üdő stb. A fizet szavunknak is volt füzet alakja. Heltai Gáspár Fabuláiban ilyen mondatokat olvashatunk: „... bőretekkel füzettek"; „Úgy tetszik, hogy megfüzetted a lúd árát."; „Gonoszt gonosszal ne füzesd." A fizet tehát tulajdonképpen fűzet. Igen ám, de a mai nyelv szerint, aki fűz, vagy mással fűzet, az valamilyen több egynemű tárgyat (például gyöngyszemeket, dohánylevelet, paprikát), szilárd tárgyak esetében a rajtuk lévő lyukon fonalra, selyemszálra, madzagra, zsinegre, drótra húz. Márpedig ettől a jelentéstartalomtól mérföldnyi távolságra van a fizet jelentése! Hogyan lehet ezt a távolságot áthidalni?

A két mai jelentés hajdani egybeesésének megértéséhez – a szóval foglalkozó Juhász Jenő szerint – vissza kell tekintenünk Oroszország délkelet-európai részén a régmúlt időkben lefolyt prémkereskedelemre. Köztudomású, hogy a sztyepplakók – köztük magyar őseink is – használati tárgyakért (például fegyverekért) állatbőrt, főleg mókus- és rókabőrt adtak a görög, arab és perzsa kereskedőknek. Egy-egy ilyen csereüzlethez természetesen nem egyetlen darab állatbőr kellett, hanem nagyon sok. Hogy az állatbőrökben hiba ne essék, a sztyepplakók az állatok orrlyukán keresztül húzott zsineggel fűzték őket egymás mellé. S a sztyepplakó, ha valamilyen használati tárgy megtetszett neki, kioldotta csomóját, hogy az árát megadhassa neki. A vevő kioldotta a neki megfelelő mennyiségű bőrt, és felfűzette (felfizette) az eladóval. Vagyis az áruvétel alkalmával az ár kiegyenlítése a bőrdarabok le- és felfűzése, fűzetése – hangalak-módosulás következtében: fizetése – révén történhetett. Más nyelvekből is van erre példa. A latinban is az ’old; fizet’ jelentésű solvo szó világosan mutatja, hogy az ellenértéket leoldották, és úgy fizettek.

Miután a bécsiszelet kendvenc ételem, elolvasom az ÚMSz. aug. 21-i számában található – a Duna televízióból átvett – receptet. Itt olvasom, hogy a hússzeleteket „mutatósan formás kör alakúra klopfoljuk". Szerencsére, mi erdélyiek még mindig potyolóval potyoljuk. A pottyan, potyog, potyol szép hangutánzó magyar szó, szemben a német eredetű, eléggé ronda klopfol szóval. Ezt kellene terjesztenünk az anyaország felé, és nem fordítva.

A gyógyszerek nagy hatékonyságú vegyületek, de előnyös tulajdonságaik mellett káros hatásuk is lehet. Tehát minél többet tudunk a gyógyszerekről és azok biztonságos alkalmazásáról, annál jobban, helyesebben használhatjuk őket. Számos enyhébb betegség és sérülés kezelhető otthon olyan gyógyszerekkel, melyeket orvosi recept nélkül vásárolhatunk meg. Mielőtt azonban belevágna az öngyógyításba, ismerje meg a betegséget, és győződjön meg arról, hogy nincs-e szüksége orvosra. Ha bizonyos abban, hogy orvosi segítség nélkül is kezelni tudja a betegséget, de nem biztos abban, hogy milyen gyógyszer segít panaszain, kérjen tanácsot gyógyszerészétől.

Segítsen a gyógyszerésznek, hogy segíthessen önnek
Ahhoz, hogy a gyógyszerész a megfelelő gyógyszert ajánlhassa önnek, a lehető legtöbb információval kell rendelkeznie a problémáiról. Például vannak gyógyszerek, melyeket nem szabad terhesség alatt szedni, mások nem alkalmazhatóak egyéb gyógyszerekkel együtt, mert kiolthatják vagy erősíthetik egymás hatását, illetve nem kívánt hatást is eredményezhetnek. Tehát ne várja, hogy kérdezzék. Menjen egyenesen a gyógyszerészhez és mondja el:

Bátran kérdezzen meg mindent, amit tudni szeretne
Amennyiben gyógyszert kap akár az orvostól, akár a gyógyszerésztől, ne hagyja el addig a helyiséget, amíg nem értette meg teljesen, miként használhatja a gyógyszert. Gondosan hallgassa meg a szóbeli tájékoztatást, és olvassa el a csomagolásban található tájékoztatót is. Kérdezzen nyugodtan, ha valami nem világos, vagy többet szeretne tudni valamely problémáról. Általánosságban véve a következőkkel kell tisztában lennie:

– várható mellékhatások és a teendő ezek megjelenésekor. A használati utasítás általában alapos és könnyen érthető. Pl: „6 óránként 1 tabletta étkezés előtt." Ha ez nem elég világos az ön számára, kérdezzen addig, amíg érthető nem lesz. Sokszor az egyszerű utasításoknak pontos jelentése van, de ez az értelmezésből nem derül ki. Pl: 6 vagy 8 óránként vegyen be 1 tablettát – tehát a gyógyszert pontosan a megadott intervallumban kell bevennie.

A gyógyszerek tárolása
A gyógyszer megfelelő tárolása nagyon fontos. Ha nem megfelelő módon tárolja gyógyszereit, azok vegyi változásokon mennek keresztül, ami hatástalanságot vagy károsító hatást eredményezhet. A helyes tárolás biztosítja azt is, hogy a megfelelő személy vegye be a megfelelő gyógyszert. Tehát jegyezze meg a következőket, amikor gyógyszert tárol:

Lényeges, hogy minden gyógyszerrel kapcsolatban tegye fel ezeket a kérdéseket, mert a válaszok különbözőek lehetnek. Pl. a fájdalomcsillapító szedését abbahagyhatja, ha a fájdalom megszűnt, de az antibiotikus kezelést be kell fejeznie az orvos által felírt dózisban akkor is, ha közben tünetei megszűntek. Általában nem kell abbahagyni a gyógyszer szedését, ha veszélytelen mellékhatásokat tapasztal, de ez alól is vannak kivételek.

– Az asszony lényegében mozogni is alig tudott, szíve percenként alig húszat dobbant a műtét előtt – mondta orvosa, aki szombaton végrehajtotta a műtétet az idős nőn az észak-kínai Hsziang (Xian) városában. A pacemakernek köszönhetően szívverése immár eléri a percenkénti 60-at, fel tud ülni, és kommunikál környezetével – tette hozzá az orvos. Mint az asszony lánya elmondta, anyja humorérzékének, jó étvágyának és a sok mozgásnak köszönheti magas korát.

Az új fejlemény fényében ismét fölerősödhet azonban a politikai vita a kutatás feltételei körül, hiszen az Egyesült Államok kormánya korlátozza az embrionális őssejtkutatást. Tudósok és betegjogi szervezetek szerint az embrionális őssejtekből fejlődő szövetek segíthetnék az Alzheimer-, a Parkinson-kór illetve a diabétesz gyógyítását. – Ezek után azonban nem lehet majd észérvekkel megmagyarázni kutatásunk ellenzését – nyilatkozta dr. Robert Lanza, az Advanced Cell Technology kutatócsoportjának vezetője.

A tudósok által kidolgozott technika lényege, hogy a kétnapos – azaz nyolcsejtes állapotban lévő – szedercsira egyik sejtjét emelik ki. A meddőségi klinikákon könnyű hozzáférni az anya testén kívül megtermékenyített petesejthez, a zigótához. Itt ugyanis rutineljárás, hogy kiemelnek az osztódásnak indult zigótából, a blasztocitából egy-egy sejtet különféle diagnosztikus vizsgálatokra, például a Down-szindróma szűrésére. Ha nem találnak eltérést, a hétsejtes embriót beültetik a méhbe. Az elmúlt 10 év során számtalan ilyen (hétsejtes) embrióból fejlődött egészséges gyerek.

A magzati őssejteket az eddigiekben magasabb, mintegy 150 sejtes osztódási állapotú – de még a méhfalba való beágyazódás előtti – embrióból emelték ki. A kutatócsoport tavaly jelentette be, hogy egereknél sikeresen vettek ki őssejt kultúrákat a szedercsírából. Bár dr. Lanza csoportja most megsemmisítésre váró embriókat használt, határozottan állítja, hogy a beültetés előtti genetikai diagnózis céljára vett sejtkiemeléshez hasonlóan, az őssejt nyerés is teljesen veszélytelen.

Az amerikai Egészségügyi Minisztériumnak az őssejt kutatással foglalkozó vezetője, dr. James Battey azonban egyelőre nem látja világosan, hogy az új eljárás megfelel-e a kongresszusi korlátozásnak. Feltételezése szerint némi kockázatot jelenthet az embrió számára, ha sejtet vesznek ki belőle szedercsíra állapotában.

A tudomány még kevéssé foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az elektromos mezők milyen hatást gyakorolnak a sejtek mozgására. Pedig az elektromosság igenis jelen van szervezetünk belsejében: például az idegsejtek jelzései feszültségkülönbség formájában terjednek. Ez a felfedezés mellesleg nagyon régi: az elektromosság szerepét az olasz Luigi Galvani több mint 300 évvel ezelőtt fedezte fel, békákat tanulmányozva. Egy századdal később pedig egy német kutató, Emil Du-Bois Reymond már az elektromosság és a sebhegedés kapcsolatrendszerét is tanulmányozta: egy vágást tett saját karján, s utána megmérte, hogy milyen elektromos mező keletkezett a seb környezetében.

A legkisebb vágásra ugyanis a szervezet valóságos hadsereget, több ezer sejtet küld a helyszínre. Egyesek közülük a fertőzés ellen küzdenek, mások pedig a hegedés folyamatát indítják be. Ma már bizonyított tény, hogy a megsérült sejtek ilyenkor egy olyan vegyületet választanak ki, amelyek odavonzanak újabb sejteket, s így segítenek „betömni" a sebet.

Az elektromos mezőket a seb környékére „sereglő" pozitív vagy negatív töltésű ionok hozzák létre. Amikor a brit kutatók a seb környékén mesterségesen egy olyan elektromos mezőt teremtettek, amely ellentétes polaritással rendelkezett, mint a szervezet által a helyszínre küldött ionok, akkor a gyógyítást végző sejtek – az elektromos jelzés irányát követve – eltávolodtak egymástól és a seb újra kinyílt. Amikor viszont megfordították a polaritást, azaz az egybeesett a szervezet által küldött ionok polaritásával, a seb behegedt. Az elektromos mezők feszültségének módosítása szintén jelentőséggel bír: ez a hegedés gyorsaságát befolyásolja.

(14. oldal).

Váltóiroda	Euró (Vétel/Eladás)	Dollár(Vétel/Eladás)	100 Forint (Vétel/Eladás)
Macrogroup (Főtér 23., Sora, Bolyai u. 8., Szentegyház u. 4., Széchenyi tér 23–25.)	3,50/3,53	2,73/2,77	1,25/1,28

Magyarországi nagykereskedelmi cég
dinamikusan fejlődő leányvállalata keres
kolozsvári telephellyel
ÉRTÉKESÍTÉSI MENEDZSERT
(ponteciális vezetői pozíció),
aki sikerorientált, értékesítési területen
tapasztalatot szerzett, rendelkezik
személygépkocsival
tűzcsaprendszerek és egyéb tűzvédelmi
eszközök
beruházók, kivitelezők, kereskedők
részére történő értékesítésre
Önéletrajzát küldje:
Fax: 0259-417568.
pyrotehnic@gmail.com

LABDARÚGÁS
UEFA-kupa
Mindkét román gárda továbbjutott!
Magyar búcsú az európai kupáktól

Beváltva a hozzájuk fűzött reményeket, mindkét román csapat, az egyaránt fővárosi Rapid és Dinamó is sikerrel vette az UEFA-kupa utolsó selejtezőkörének visszavágóit, és bejutott a kiírás csoportkörébe. A magyar csapatok számára viszont már most véget ért az európai idény, miután a még versenyben lévő egyetlen csapat szerda este vereséget szenvedett és kiesett.

Bukaresti Rapid–Szarajevói FK 2–0 (1–0)
Csak a hazai pálya előnyében bízhatott a fővárosi vasutascsapat, amely papírforma szerint esélyese volt a párharcnak, viszont az utóbbi mérkőzéseken nyújtott gyenge teljesítményei miatt bármi elképzelhető volt. Răzvan Lucescu tanítványainak dolgát ráadásul az is megnehezítette, hogy a vendégek egyértelműen az első mérkőzésen szerzett minimális előnyüket őrizni érkeztek Bukarestbe, s egy jó ideig úgy tűnt, hogy ez sikerül is nekik. A Rapid játéka nem csillogott, Buga egy villanása azonban elég volt ahhoz, hogy a 40. percben kiegyenlítődjön az összetettbeli állás: a csatár jól ugrott ki egy indításnál, s szép mozdulattal átemelte a labdát a vendégek kapusán.

Ennél többre azonban nem voltak képesek a házigazdák, senki sem volt, aki értékesítette volna azt a számos beadást, amivel a szélek a csatárokat keresték. A legnagyobb helyzetet a veterán Viorel Moldovan hagyta ki a 72. percben, amikoris nem érte el a beadást, s a találkozó már nagy léptekkel haladt a hosszabbítások felé. Az utolsó percben azonban ugyanaz a Moldovan az idegenlégiós Griffiths passzából váratlanul megszerezte a győztes találatot, ami éppen elég volt a továbbjutáshoz.

Jeruzsálemi Beitar–Bukaresti Dinamó 1–1 (1–1)
Akárcsak egy nappal korábban a Steauának, a Dinamónak is a lehető legrosszabbul indult a találkozó: a Szófiába száműzött házigazdák már a mérkőzés elején gól szereztek, és ezzel nyílttá tették a továbbjutás kérdését. De akárcsak a Steaua esetében, a dinamósok is hamar magukhoz tértek, s Cristea egyéni akcióit követően a 24. percben a vendéglátók jóvoltából egyenlítettek: egy szögletet követően Gershon saját kapujába továbbította a játékszert.

A találat nagyjából eldöntötte a továbbjutó kilétét: a fekete-sárgáknak ekkor már két gólra volt szükségük, ezeknek megszerzése azonban túl nehéz feladatnak tűnt, annál is inkább, hogy a „kutyák" beálltak védekezni, s amikor pedig az izraelieknek sikerült feltörni a védelmet, Matache kapus megannyiszor a helyén volt.

A hazai csapat nagy rohamokkal kezdte a találkozót, s ennek köszönhetően az első félórában el is döntötte annak sorsát. Az 5. percben Dos Santos jobb oldali szögletét az előre húzódó Sutter nyolc méterről a kapu jobb oldalába csúsztatta, majd a 24. perben: Dos Santos 25 méterről tüzelt, és Sebők nem tudta hárítani a jobb alsóba tartó lövést. Csertői Aurél együttesének a szünet előtt volt néhány lehetősége, de szépíteni nem tudott.

A Bukaresti Dinamó dolga is csak látszólag könnyebb, hiszen a görög Xanthi csapatát szánta neki Fortuna. A görögöket azonban sokan lebecsülték a legutóbbi Európa-bajnokságon is... A csapat különben ugyancsak az ötödik volt tavaly a hellén élvonalban, edzője pedig a Rapid szurkolói számára jól ismert: Ioannis Matzourakis játékosi pályafutása során megfordult a meggyszínűeknél is, így annak idején saját bőrén gyűjtehett tapasztalatot a román labdarúgásról…

Az 1. forduló további párosítása: Csernomorec (ukrán)–Hapoel Tel Aviv (izraeli), Braga (portugá)–Chievo (olasz), Levadia Tallinn (észt)–Newcastle United (angol), Molde (norvég)–Glasgow Rangers (skót), Standard Liege (belga)–Celta Vigo (spanyol), Maccabi Haifa (izraeli)–Liteksz Lovecs (bolgár), Derry City (ír)–Paris Saint-Germain (francia), Hertha BSC (német)–Odense (dán), Legia Warszawa (lengyel)–Austria Wien (osztrák), Panathinaikosz (görög)–Metalurg Zaporizsja (ukrán), Lokomotiv Moszkva (orosz)–Waregem (belga), Sparta Praha (cseh)–Hearts (skót), Fenerbahce (török)–Randers (dán), Red Bull Salzburg (osztrák)–Blackburn Rovers (angol), Schalke 04 (német)–Nancy (francia), Ethnikosz Ahnasz (ciprusi)–Lens (francia), Slovan Liberec (cseh)–Crvena zvezda (szerb), AZ Alkmaar (holland)–Kayserispor (török), Rubin Kazany (orosz)–Parma (olasz), Bröndby (dán)–Eintracht Frankfurt (német), Atromitosz (görög)–Sevilla (spanyol), Besiktas (török)–CSZKA Szófia (bolgár), Vitoria Setubal (portugál)–Heerenveen (holland), Olympique Marseille (francia)–Mlada Boleslav (cseh), Atvidabergs (svéd)–Grasshoppers (svájci), Trabzonspor (török)–Osasuna (spanyol), Basel (svájci)–Rabotnicki Skopje (macedón), West Ham United (angol)–Palermo (olasz), Feyenoord (holland)–Lokomotiv Szófia (bolgár), Ruzomberok (szlovák)–Club Bruges (belga), Sion (svájci)–Bayer Leverkusen (német), Partizan Beograd (szerb)–Groningen (holland), Slavia Praha (cseh)–Tottenham Hotspur (angol), IK Start (norvég)–Ajax Amsterdam (holland), Artmedia Bratislava (szlovák)–Espanyol (spanyol), Wisla Kraków (lengyel)–Iraklisz (görög), Livorno (olasz)–Pasching (osztrák), Dinamo Zagreb (horvát)–AJ Auxerre (francia).

Miután tegnapelőtt kisorsolták A Bajnokok Ligája csoportjait, elkészült a mérkőzések menetrendje is. Az E-kvartettben szereplő Bukaresti Steaua ezek szerint október 17-én fogadja Bukarestben a Real Madridot, három héttel azután, hogy vendégül látja a francia bajnoki címvédő Olympique Lyont. Cosmin Olăroiu gárdája különben idegenben kezd, a Kijevi Dinamó ellen, és december 6-án Lyonban zárja a csoportküzdelemket.

A 2005-ben élen végzett Liverpool megközelítőleg 70 milliót „kaszált", az idei győztes Barcelona mérlegét még készítik. A 2004-ben BL-első FC Porto viszont csak 12 millió eurót keresett az UEFA-pénzeken túl, az indoklás szerint azért, mert a portugál gárdának nincs akkora vonzereje, mint az angol vagy a spanyol együttesnek.

A-Liga – 5. forduló
Tg. Jiu-ba látogat a vasutascsapat
Újabb doppingvádaskodás a CFR ellen

Szombaton délután 5 órától a bányászvárosban, a helyi Pandúrok ellen lép pályára a Kolozsvári CFR-Ecomax, az élvonalbeli bajnokság 5. fordulójának keretében. Dorinel Munteanu gárdája nem titkolja, hogy győzni utazott az élvonalba szerencsés körülmények között visszakerült Pandúrokhoz, s papírforma szerint erre minden esélye megvan az eddig százszázalékos teljesítmény alapján. Másfelől talán az is jótékony hatással lesz a csapatra, a jó értelemben vett agresszivitás fokozása révén, hogy a házigazdák meglepő módon kezdtek el szurkálózni a mérkőzés előtt: akárcsak egy héttel korábban a Naţional, a Pandúrok is doppingvizsgálatot kért a mérkőzést követően, s nem titkolt szándékuk, hogy az egyik doppingvizsgálatnak alávetett vendég éppen a román válogatott-rekorder Munti legyen. A mérkőzés előtti pszichológiai csata mindenesetre alaposan felbosszantotta a Gépész utcai együttes vezetőségét, Iuliu Mureşan klubelnök a csapat imázsának megrontása miatt perrel fenyegette meg mind a Naţionalt, mind a Pandúrokat. Munteanu azonban sokkal higgadtabban nyilatkozott: ha felmerült a doppingteszt, azt jelenti, hogy a CFR már jelent valamit a román labdarúgásban.

A forduló további műsora: Karácsonkői Csalhó–Urziceni-i Unirea, Temesvári Poli–Besztercei Glória (e két találkozó lapzártánk után ért véget), Vaslui FC–Piteşti-i Argeş FC, Bukaresti Steaua–Konstancai Farul, Aradi UTA–Bukaresti Rapid, Petrozsényi Zsil–Jászvásári Poli, Bukaresti Naţional–Galaci Oţelul, Krajovai U–Bukaresti Dinamó (az utóbbi négy mérkőzést vasárnap játsszák).

Különösen fontos mérkőzést játszik ma délelőtt a kolozsvári diák-együttes. No nem azért, mert ellenfele esetleg holmi nagy csapat lenne, még az Auxerre név erre is engedne következtetni, hanem azért, mert ellenféltől függetlenül feltétlenül nyernie kell annak érdekében, hogy a feljutási remények ne kezdjenek el már most szertefoszlani. A siker talán kizökkentené a csapatot az utóbbi két fordulók agóniájából, míg egy vereség vagy akár egy döntetlen csak elmélyítené a krízist, s igen megnehezítené a csapat dolgát.

Adrian Falub meglepő húzásra szánta rá magát a lugosiak elleni találkozó előtt: rövid időre száműzte a keretből két alapemberét, Székelyt és Giurgiut, mivel az utóbbi időben mindketten erős hullámvölgyben vannak, és játékuk kívánnivalót hagyott maga után. A csapatban így új, vagy egy ideje csak a cserepadon ülő játékosok is bemutatkozhatnak, hiszen Villand, Goga, Szilágyi, Dobrău és a kapus Szolomajer továbbra is sérült.

Megyénk másik két csapata, a Dési Egyesülés és az Aranyosgyéresi Sodronyipar is hazai pályán szerepel, ugyancsak 11 órától, s mindkét együttesnek a 3 pont otthontartása a cél. A désiek a Temesvári Poli II. elleni győzelem után azt szeretnék megmutatni, hogy a Lupényi Bányásznál is jobbak, míg a „drótosok" éppen a Bega-parti együttest fogadják.