Országszerte gondot okoz az óvodai helyek száma
Kolozs megyében a helyzet viszonylag megnyugtató

Országos pánikhangulat közepette zajlanak az óvodai beiratkozások: a szülők több városban is élesen tiltakoznak az állami óvodák felszámolása ellen. Azzal vádolják a tanügyminisztériumot, hogy az állami intézmények bezárásával a magánóvodák terjeszkedését segítik elő, amelyek majd jó pénzért látják el az egyébként ingyenes oktatásra jogosult kicsinyeket. Jelenleg országszerte több tízezer kisgyermek számára nem jut hely ősztől a tandíjmentes intézményekben, a helyek már az előjegyzések során pillanatok alatt beteltek, így az őszi beiratkozás még a formaság látszatát is elveszíti majd. Kolozsváron és környékén ehhez képest a helyzet viszonylag megnyugtatónak látszik: Kolozs megyében összesen 90, magyar csoportokkal is rendelkező óvoda működik, ebből 30 a megyeszékhelyen. A kereslet-kínálat aránya, úgy tűnik, ebben az esetben találkozik egymással: bennfentesek szerint a magyar szülőknek nem kell aggódniuk, hogy nem jut hely gyermeküknek. (Részletek az 5. oldalon)

Húsz környezetvédelmi szervezet fogott össze annak érdekében, hogy az Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-szenátor ciántiltó törvénymódosítása képviselőházi elfogadása érdekében lobbizzon. A zöldek tegnap délben a kolozsvári Insomnia kávézóban tartottak sajtóértekezletet, itt bemutatták azt az internetes honlapot is (www.faracianura.ro), amelyen a tervezetet szavazatával, illetékeseknek írott levéllel bárki támogathatja.

Eckstein-Kovács hónapokkal ezelőtt dolgozta ki a hatályos bányatörvényt módosító indítványát. Szándéka az volt, hogy a tervezethez, benyújtása előtt, több szenátortársának támogatását is megszerezze, ám a dokumentumot végül az RMDSZ-es szenátor mellett csak a nagy-romániás Gheorghe Funar írta alá. A törvénymódosítási kezdeményezést így kettejük aláírásával nyújtották be. A tervezet értelmében teljesen betiltanák a ciánvegyületek alkalmazását valamennyi bányavállalatnál, mind a kitermelési, mind pedig a feldolgozási technológiák esetében.

Ezúttal az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Bukarestben szervezett nemzetközi konferenciáján hangoztatta Traian Băsescunak azt a véleményét, miszerint a nemzeti kisebbségek védelmének Románia által kialakított modelljét Európa is elismeri, ez nincs jelen olyan szomszédos országokban, mint Szerbia, Ukrajna vagy Magyarország, amelyek területén jelentős román közösség él.

Băsescu nem előszor ad hangot elégedetlenségének, legutóbb Sólyom László magyar köztársasági elnök hivatalos bukaresti látogatásakor tette szóvá azt, hogy Magyarország továbbra sem biztosít az alkotmány által szavatolt parlamenti helyeket a nemzeti kisebbségeknek. Tegnap ugyanezt a gondolatot ismételte meg, Románia másik két szomszédjára is kiterjesztve annak érvényességét. A konferencia – amelyen szóba hozta ezt a sérelmet – a diszkrimináció visszaszorításáról és a kölcsönös egyetértésről szólt.

Az államfő szerint Románia a legátfogóbb törvénykezési rendelkezésekkel vértezte fel magát a nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartása terén. Băsescu szerint az emberi jogok és szabadságjogok esetében tapasztalt néhány jelentős fejlődési folyamaton túl sajnálatos, hogy az intolerancia és a diszkrimináció nem csökkent az elmúlt években. Szerinte hosszú demokratikus hagyománnyal rendelkező államokban is rasszista, antiszemita, idegengyűlölő magatartás ütötte fel a fejét. Szóvá tette azt, hogy a roman állampolgárok is elszenvedői voltak ennek a jelenségnek, s példaként említette a külföldön élő románok ellen folytatott riogató sajtóhadjáratot, ami Románia uniós csatlakozása előtt és után több országban is előfordult. Arról biztosíttotta az EBESZ-konferencia réztvevőit, hogy Románia mindent elkövet a roma kisebbség jogainak védelme érdekében. Az antiszemitizmus visszaszorítása érdekében tett lépésként pedig a holokauszt tanulmányozására létrehozott, Elie Wiesel által vezetett nemzetközi bizottság működését említette.

Băsescu beszédében némi önvizsgálatot is gyakorolt, ugyanis kijelentette, hogy politikai viták és sportversenyek hevében valóban becsúszhatnak szóbeli „félresiklások", de arról biztosította a jelenlévőket, hogy a román népnek régi hagyománya van a jóérzés és a sokszínűség tiszteletben tartása tekintetében, amit súlyosan eltorzított a kommunista diktatúra.

A fórumon ötvenhat állam képviseltette magát, a résztvevők áttekintik, miként teljesítették a különböző országok az antiszemitizmus és a diszkrimináció egyéb formái elleni küzdelem frontján a spanyolországi Cordobában 2005-ben vállalt kötelezettségeiket. A korábbi években Cordobában, Bécsben, Párizsban és Brüsszelben tartottak hasonló összejövetelt. A két évvel ezelőtti cordobai EBESZ-konferencia résztvevői „zéró toleranciát hirdetettek az intoleranciának", vagyis a faji és vallási türelmetlenségnek.

Több mint tizenkét órát tartott a hároméves romániai sziámi ikerpár második műtéte, amelynek során sikerült őket szétválasztani. Anastasia és Tatiana Dogaru az intenzív osztályon fekszik, szigorú orvosi felügyelet alatt. A clevelandi kórház szakemberei elmondták: a rendkívül súlyos műtét szerda délután kezdődött el, és a második az ikerpár szétválasztását célzó beavatkozások közül. A fokozottan kockázatos műtét szakmai hozzáértést és állóképességet követelt a négytagú, amerikai sebészekből álló orvoscsapat részéről, akik mesterséges szövetet is alkalmaztak a műtéthez, és eltávolították a kislányok koponyájának egy részét, majd ismét helyreillesztették. 2,5 millió szülésből 1 a koponyánál összenőtt sziámi ikrek világra jövetelének előfordulási aránya. Annak esélye, hogy a szétválasztás után mindkét gyerek életben maradjon, alig 10%.

Tegnap érkezett Kolozsvárra Irina Petrescu színésznő, akit életmű-díjjal tüntetnek ki a szombati zárógálán. A művésznő a Bánffy-palota kertjében, a TIFF Meeting Point-ban találkozott a sajtó képviselőivel. Az életműdíj kapcsán elmondta: kapott már hasonló elismerést, amelyben az egész munkásságát ismerték el, számára ez nem sugall valamiféle „véget" vagy „leírást", bár elismerte: a 60-as, 70-es évek jelentették a szakmai csúcsot, akkor érezte legjobban magát.

– Manapság nagyon szűkmarkúak a forgatókönyvek, nincsenek szigorú nagymama, nagynéni szerepek, a szövegírók „félnek" az öregasszonyoktól – fogalmazott a színésznő. Elmondta azt is, a színház és a film gyökeresen különbözik egymástól, többek között abban is, hogy színpadon a nők könnyebben vállalják a korukat, a képernyő viszont kíméletlen. Úgy határozott, nem vállal többé filmszerepet – bár ha Cristian Mungiutól kapna felkérést, elképzelhető, hogy rábeszélhető lenne filmszerepre. – Szerencsésnek érzem magam, hogy itt lehetek, épp most, amikor a román film az élvonalban van. Kíváncsian várom, mi következik még, mit mutat még fel az új generáció – mondta. Sokkal nehezebb ma a színész sorsa, mint a 60-70-es években, hiszen akkoriban pár tucat színész végzett évente, ma százak – sokkal nehezebb az elhelyezkedés, a fiatalok azonban tudatosan választják ezt a pályát, a nehézségek és a rossz bérek ismeretében.

A (TIFF) hatodik napját a magyar filmeknek szentelték. A felhozatalban a 2006-os év legismertebb magyar filmjei szerepeltek: a Friss Levegő, a Balkán bajnok és az Egyetleneim. Romániai produkciókkal csak a rövidfilmek közt lehetett találkozni: itt Lakatos Róbert Moszny című filmét vetítették Kenyeres Bálint Before Dawn, Madarász István Előbb-utóbb és Szalay Péter Határeset című pár perces alkotásai mellett. A fesztivál leghosszabb filmje is a magyar naphoz kötődik Tarr Béla 465 perces Sátántangó című alkotásával.

2006-ban fedezte fel a fesztivál a Sürgősségi Osztály-nak keresztelt, hajdanán Új Idők névre hallgató mozitermet, ahol a szintén terjedelmes Lars von Trier opuszt a Kingdom kórházát vetítették. A majdnem nyolc órás Tarr Béla filmet kevesen ülték végig, a kíváncsiak hamar magukba szívhatták a film nyomasztó hangulatát. A forgatókönyv Krasznahorkai László regénye alapján készült és befejezésének évében, 1994-ben elnyerte a Filmszemle különdíját.

Kincses Réka dokumentumfilmje a Balkán bajnok is a Magyar Filmszemle kitüntetettjeként érkezett a TIFF-re. A legjobb dokumentumfilm-díjas alkotás tulajdonképpen politikai tartalmúnak indul. A kezdetben csak a Kincses Előd, illetve a vásárhelyi RMDSZ-es honatyák viszonyát taglaló film azonban más irányba halad: a Kincses család tagjai közti viszony milyenségét tárgyalja, a családtagok közti konfliktusok eredetét, megoldását keresgéli.

Kocsis Ágnes Friss levegő című alkotása is tarolt a tavalyi szemlén. Az anya és lánya közti viszonyrendszer fojtogató hangulata már az első percekben letisztul. A magányos vécésnéni anyuka és a divattervezés felé orientálódó hiperkreatív lány alig beszélnek egymással. A helyzeten csak a kitörés segíthetne, de valahogy az sem sikerül. Amikor az édesanyát megtámadják és kórházba kerül, a lánya veszi át az aluljáró vécéjének felügyeletét. A történet annak ellenére, hogy nyomasztó, következetes is – a nézőnek nem esik nehezére befogadni.

Nemes Gyula játékfilmje (Egyetleneim) elsősorban a zenéjével bűvöli meg a nézőt. Jancsó Miklós Kapa-Pepe sorozatában hallhattunk utoljára ennyi magyar könnyűzene-sztárt: Beatman és Ludmilla, Quimby, Colorstar, Neo, Kispál és a Borz csak néhány név a sokból. A nyers kameramozgás teszi, hogy a bizonytalanság állandó érzése végigkíséri a filmet. A mellésikeredett szerelem, a színes világ valahogy nem tűnik egymásnak ellentmondónak, inkább egy nagyon hosszúra sikeredett videóklipp benyomását kelti.

NÉVNAP: Medárd. Az ősi germán Mathahard névből származik, elemeinek jelentése: hatalmas és erős. Medárd napján a néphit szerint, ha esik az eső, negyven napig abba sem hagyja, illetve ha nem esik, akkor ugyanennyi ideig szárazság lesz. Egyes magyar borvidékeken a gazdálkodók szerint, ha süt a nap, édes lesz a bor, ha nem, akkor savanyú. Van, ahol tiltják a fürdést ilyenkor, mert mindig vízbe fúl valaki.

ÉVFORDULÓK: Szent Medárd Ünnepe – Frank származású katolikus püspök. A gabona aratásának és a szüreti munkának a védőszentje. • Óceánok Világnapja • A világnap megtartását 1992 júniusában az ENSZ Rio de Janeiro-i környezetvédelmi csúcsértekezletén határozták el. • Június 8-án történt: • 1867. Az osztrák–magyar kiegyezést követően I. Ferenc József osztrák császárt és feleségét, Erzsébetet Magyarország és társországai királyává és királynéjává koronázták. • 1892. Budapest megkapta a „fő- és székváros" címet. (Később „székesfőváros" formában használták.) • Június 8-án született: • 1810. Robert Schumann német zeneszerző, a 19. század egyik legnagyobb német romantikus zeneköltője. • 1821. Sir Samuel White Baker angol Afrika-utazó, felfedező. • 1822. Czetz János honvédtábornok. • 1913. Jagamas János zenetörténész, népzenekutató. • Június 8-án halt meg: 545. Szent Medárd / Medardus, Médard frank származású katolikus püspök. • 632. Mohamed (Abul-Kászim Muhammad ibn Abdalláh ibn Abd-al-Muttalib ibn Hásim) az iszlám vallás alapítója. • 1876. George Sand / Aurore Dupin / Dudevant báróné francia írónő, a romantikus regényirodalom népszerű alakja.

A KOLOZSVÁRI ZSIDÓ HITKÖZSÉG a kolozsvári és észak-erdélyi deportálások évfordulóján a holokauszt áldozatai emlékének szentelt ünnepséget rendez 2007. június 10-én, vasárnap de. 10 órakor a Horea út 21. szám alatti Deportáltak emléktemplomában. Minden érdeklődőt szeretettel várnak és fogadnak. (0402106)

A KISMAMA KLUB nyári tevékenysége péntek délutánonként folytatódik a Vi-Waldi Játszóházban (Anatole France u. 14.). Játék a kertben, zenés együttlét az ikerkupolákban. Ma, június 8-án du. 6 órakor várják a mamákat (furulya ABC) és a babákat. Házigazda: Nistor Krisztina és László Bakk Anikó.

MEMORY – POP-KLASSZIKUSOK VEGYESKARRA ÉS ZONGORÁRA címmel tart előadóestet a kolozsvári Visszhang diákkórus június 10-én, vasárnap este 8 órától a Bulgakov kávéházban. Műsoron After Crying, Beatles, Eric Clapton, Nightwish, Elvis Presley, Queen valamint Barbra Streisand népszerű munkáinak négyszólamú, zongorakíséretes feldolgozásai. Vezényel: Ercsey-Ravasz Ferenc. Zongoránál: Balogh Kriszta. Időtartam: kb. 40 perc. A belépés ingyenes, mindenkit szeretettel várnak.

KERCSEDI NAPOT rendeznek június 10-én, vasárnap a Torda melletti településen. Az ünnepség a református templomban a 11 órai ünnepi istentisztelettel veszi kezdetét. Igét hirdet Lőrincz József Tibor, nyugalmazott református lelkipásztor. Ezt követően dr. Keszeg Vilmos egyetemi tanár, Aranyosszék-kutató tart előadást. Délután 3 órától a Kultúrházban fellép az Aranyosszék néptánccsoport és zenekar. A szervezők mindenkit szeretettel várnak. Bővebb felvilágosítást Kolozsi Ernőtől kaphatnak az érdeklődők a 0744-208765-ös mobilszámon.

HONVÉD EMLÉKMŰVET AVATNAK Nagyenyeden. A nagyenyedi fogolytáborban 1944 végén és 1945 elején elpusztult mintegy 234 honvéd emlékére a nagyenyedi református temetőben állított emlékmű avatóünnepségére június 10-én, vasárnap du. 5 órakor kerül sor.

A KOLOZSVÁRI MAGYAR GYEREKKÓRUS június 10-én, vasárnap du. 18 órai kezdettel tartja következő próbáját a Farkas (M. Kogălniceanu) utca 21. szám alatti parókián. Kérjük, hogy akik még szeretnének bekapcsolódni a kórus tagjai közé, azok most tegyék meg. A következő beiratkozásra már csak ősszel lesz alkalom. Emellett hívogatunk minden érdeklődőt az augusztus 27–szeptember 1. között megszervezett Zenetáborba, amelyre Algyógyon kerül sor. Jelentkezni lehet a parókián vagy Balázs Ágnesnél (0745-359581).

NAGY ISTVÁNNAL, a Transilvania Barokk Együttes alapító tagjával tehetnek zenést utazást a Római Katolikus Szent Mihály Caritas rendezvényén, június 11-én, hétfőn du. 5 órától, a Szentegyház/I. Maniu utca 2. szám (I. em.) alatti székházban. A meghívottal Csomafáy Ferenc beszélget. Közreműködik Potyó István, a Szent Mihály-plébániatemplom karnagya és Kostyák Levente, a Mária Szíve templom kántora. Minden érdeklődőt szeretettel várnak.

AZ EMBERI PIRAMIS. BESZÉLGETÉSEK A PÁRTÁLLAMI DIKTATÚRÁRÓL címmel a Tranzit Alapítvány nyilvános beszélgetéssorozatot kezdeményez. A tervezett sorozat olyan közbeszéd része és alakítója kíván lenni, amely felvállalja a közelmúlt és a jelen kritikai vizsgálatát, a társadalom működésének, azon belül pedig az irányítási technikáknak és az ellenállási lehetőségeknek az elemzését. Az első részre Szilágyi Domokos szimpozion címmel június 2-án, szombaton kerül sor a kolozsvári Tranzit Házban (Bariţiu/ Malom utca 16. szám, www.tranzithouse.ro). Program:11.00 – 11.15. Szabó Levente: A hallgatás alakzatai; 11.15 – 11.30. Balázs Imre József: Értelmiségi szerepkatalógus Szilágyi Domokos műveiben; 11.30 – 11.45. Demény Péter: Miért Kolumbusz? Magány és színvonal összefüggései Szilágyi Domokos költészetében; 11.45 – 12.00. Berszán István: Szilágyi Domokos képe és árnyéka; 12.10 – 12.25. Antal Balázs: A politikai olvasás kudarca; 12.25 – 12.40. Láng Zsolt: Laios;12.40 – 12.55. Stefano Bottoni: A hosszú ötvenes évektől a rövid hatvanas évekig. Szilágyi Domokos nemzedékének viszonya a politikai hatalomhoz; 12.55 – 14.00. Vita. Moderátor: Selyem Zsuzsa. 18:00 – film: Szemből halál. Szilágyi Domokos halálának harmincadik évfordulóján. B. Nagy Veronika és Sánta Ádám filmje. Beszélgetés, meghívottak: Láng Zsolt, Stefano Bottoni, Szilágyi Júlia, moderátor: Parászka Boróka.

Június 2-a és 6-a között vezényelt az a húsz karmester, akik az eredeti 36-ból továbbjutottak a Bartók Béla Nemzetközi Operakarmester-verseny második szakaszába. A műsoron ezúttal Puccini Toscája és Leoncavallo Bajazzók c. operája szerepeltek. Minden karmester négy kulcsfontosságú téren mérettetett meg: zenekari próbán, kóruspróbán, zenei együttes dirigálásánál és végül a rendpróbán (az utóbbi már dupla, 40 perces vezénylési lehetőséget kínált).

E négy nap leforgása alatt eldőlt a legjobbak listája. A névsor kihirdetése előtt a operaigazgató Simon Gábor szólalt fel. Gratulált az eddigi teljesítményhez, hangsúlyozta az eredmények igazságosságát, köszöntötte a tavalyi díjazottak egyikét és arra kért minden versenyzőt: vigye el hazájában a világon egyedülálló verseny hírét. Majd Anthony Armore, a fesztivál igazgatója vállalta a (saját elmondása szerint) „keserű-édes" feladatot, hogy kihirdesse a továbblépők névsorát: Patrick Baton, Stephen Ellery, Koichiro Kanno, Paul Mauffray, Naotaka Tachibana, Myron Romanul. Fontos megjegyezni, hogy Armore megdicsérte a Kolozsvári Magyar Opera kollektívájának a lelkes hozzáállását, amellyel úgy tűnik a versenyzők teljes mértékben egyetértettek és hosszas tapssal „válaszoltak" szavaira.

Az utolsó forduló sorrendjét a versenyzők saját kezűleg, sorshúzással döntötték el. Műsoron már nem a zenei romantika és a verizmus lesznek, hanem (természetesen) Bartók kerül középpontba – lényegesen más zene, más vezénylési igényekkel. Ha van módunk rá, ne szalasszuk el az alkalmat „6 darab Kékszakállú" meghallgatására – a verseny nyitott (és ingyenes) a közönség számára. A díjazottak ünnepi operagálájára és ezt követően a díjkiosztásra június 10-én, délután 5 órakor kerül sor.

A Kézdivásárhelyen korongolást, agyagformálást oktató tanár főként 15–19. századi erdélyi mázolatlan kályhacsempe-másolatokat mutat be. Ismeretterjesztő igyekezete az erdélyi lakáskultúra történetének egy fontos darabkáját varázsolta elénk, hiszen annak idején a csempekálykák nemcsak meleget adtak, hanem a szemet is gyönyörködtették. Székelykeresztúri, háromszéki (kézdivásárhelyi, barátosi, torjai, zabolai, pávai, lemhényi stb.), csíkszeredai, korondi, kalotaszegi, Almás-völgyi mintákon különböző korabeli motívumok (lovas, virágos, brokát stb.) láthatók. László Károly ráadásként néhány honfoglalás előtti motívummal díszített kerámia-alkotását is a közönség elé tárta.

Csehországban a kormány csak Jirí Cunek miniszterelnök-helyettes állóképességének köszönheti a fennmaradását. A kereszténydemokraták elnöke ellen korrupció miatt folyik vizsgálat. Ráadásul a kormánykoalíció egyes politikusai és a roma szervezetek a lemondását követelik ama kijelentése miatt, miszerint aki Csehországban szociális segélyhez akar jutni, annak előbb „le kell barnulnia, kaotikus családban élnie és a város főterén tábortüzet raknia" – vagyis úgy, mint a cigányok.

Szlovákiában a kormánykoalícióhoz tartozó nemzeti párt (SNS) elnöke, Ján Slota előbb a magyar kisebbség ellen intézett kirohanásokat („visszataszító lovakon ülő csúf, görbe lábú, mongoloid alakok utódai"), ám újabban nagyobb kaliberű fegyvert használ, amellyel a NATO-partner Egyesült Államokat veszi célba. Szerinte az amerikaiak „világméretű diktatúrát" hoztak létre, „egész nemzeteket semmisítenek meg, és azt bombáznak, akit csak akarnak".

Lengyelországban az alkotmánybíróság döntésére volt szükség ahhoz, hogy megfékezze a kormányzó Kaczynski-fivérek glasznosztynak álcázott dühöngését. A vezető közéleti személyiségek titkosszolgálati múltra vonatkozó kötelező átvilágításáról szóló törvényt megsemmisítették a bírák, akik szerint „egy demokratikus jogállam nem működhet a bosszúhadjárat elve alapján". Szalagcímmel hozták a lapok a koalíciós tábornak azt a parlamenti indítványát, hogy Jézust poszthum nevezzék ki Lengyelország királyává. Nagy port vert fel az abortusztörvény szigorítása, amely büntetni rendeli a megerőszakolt vagy egészségükben veszélyeztetett nők terhességének a megszakítását is.

Magyarországon némileg lecsillapodtak a frontok, miután a parlament körül folyamatos zavargások voltak, és a konzervatív ellenzék meg a helyzetet kiaknázó jobboldali radikálisok tiltakozásokat szervezetek a „hazug kormányfő", ellen. Az, hogy május elején a Fiumei úti temetőből kiásták és elhurcolták Kádár János egykori pártvezető csontjait és a felesége urnáját, egy pillanatra elgondolkodtatta az összes párt képviselőit.

Tizenhat év telt el azóta, hogy Lech Walesa, Antall József és Václav Havel Visegrádon hitet tett országaik európai integrációja mellett. Havel, Walesa és az 1989-es fordulat legtöbb hőse azóta politikai nyugdíjba vonult. Mások, köztük az egykori gyújtó hatású szónok és jelenlegi ellenzéki vezető, Orbán Viktor, az önrendelkező polgári társadalom eszményét fölcserélték egy kényszerképzetre, amelynek középpontjában egy mereven hazafias és antikommunista ideológiájú állam áll.

Nacionalisták, populisták, profithajhászó technokraták
Ami viszont továbbra is hiányzik, az a civiltársadalom, amely tiszteletben tartja a rendszerváltó idők örökségét, valamint a párbeszéd és a hatalom gyakorlásának a kultúrája. Budapest és Varsó között nacionalisták, populisták és profithajhászó technokraták telepedtek meg a hatalmi központokban vagy azok előszobáiban. Az ék, amellyel a posztkommunista társadalmakat megosztják, a választók igényeit és félelmeit tükrözi.

Lengyelországban és Magyarországon, ahol 1989 előtt a legmélyebben gyökerezett az egypártrendszerrel szembeni ellenállás, ma dúl a harc a múlt értelmezésének a jogáért, a kommunista korszakban elkövetett bűnök és bűnrészesség megítéléséért. Ahol a lakosságot kevésbé érdekli a múlt feldolgozása – cseh és szlovák földön –, ott a hatalom és a kiváltságok állnak a küzdelem középpontjában.

„A korbácsot szarból fonják" – mondja Mirek Topolánek cseh kormányfő, amikor szemléltetni akarja azt a nézetét, miszerint az erőteljes szóhasználat a határozott vezetési módszer kifejezője. Az európai alkotmány tervezetét röviden csak „shit"-nek nevezi. Az pedig, amikor – még ellenzéki vezérként – szociáldemokrata riválisának választási ígéretét „Auschwitz-hazugságnak" minősítette, és Stanislav Gross korábbi kormányfő rendőrségének a munkáját „Grosstapo" jelzővel látta el, inkább használt, semmint ártott Topoláneknek a miniszterelnöki posztra való fölemelkedésben.

„Szűk belső udvar és hosszú korbács" kell a cigányokkal való megfelelő bánásmódhoz – hirdette a szlovák SNS kormánypárt elnöke. Az egykor Szlovákia fölött uralkodó magyarokat pedig, akik ma is az ország népességének 10 százalékát teszik ki, Slota azzal fenyegette meg, hogy „tankokkal rombolja le Budapestet", ha még egyszer magyarul akarnák megtanítani a miatyánkra a szlovákokat.

A cél a történelmi traumák leküzdése
Vajon mindenütt elveszett a politikai közép? – tette föl a kérdést a Der Spiegel. Mintha az évi EU-belépéssel egyszer s mindenkorra kiállták volna az állampolgársági érettségi vizsgát, a kelet-közép-európai országokban egyre rámenősebbé válik a hangnem. Átlagosan csupán a lakosság egyharmada állítja, hogy bízik a demokráciában. A csenevész politikai kultúra talaján szárba szökken az új nemzeti ébredés vetése. A cél a történelmi traumák leküzdése: Lengyelország esetében a négyszeri felosztás; Magyarországon a felségterület kétharmadának elveszítése 1920-ban; osztrák, német, majd orosz iga alatt átélt évszázadok a cseheknél; ezer évi idegen uralom a szlovákok esetében.

Az évtizedeken át hirdetett internacionalizmus dacára újra divatba jött a nemzet mint a keleti néptömegek ideális mentsvára. A NATO-t az itt élők elsősorban mint Moszkvával szembeni katonai védőpajzsot értékelik nagyra, az Európai Uniót pedig inkább etetőjászolnak, semmint értékközösségnek tekintik.

A négy ország 2013-ig együttesen több mint 100 milliárd euróhoz jut az EU különböző alapjaiból, ennek (is) köszönhetően a gazdaságok évi 5-8 százalékos növekedést produkálnak. Csakhogy e növekedés határai a csillogó nagyvárosok peremén húzódnak. Budapest, Pozsony, Prága és Varsó területén túl az emberek továbbra is csak várják a piacgazdaság és a szociális állam gyümölcseit. Ez pedig megkönnyíti a dolgát a posztkommunista térben fellépő patkányfogóknak, és megnehezíti a létrejöttét annak a középosztálynak, amely már csak az elért eredmények megvédése okán is a politikai stabilitásért szállna síkra.

A politikai tájkép gyorsuló széttagolódása Európa keleti tájain manapság nem csak ama be nem teljesült reménynek tulajdonítható, hogy a nyugati stílusú demokráciák egységcsomagban kínálják a szabadságot és a szociális biztonságot. Az ok főleg az amiatt érzett csalódás, ahogyan és akiknek a segítségével az EU megpróbálta meghonosítani értékrendjét a 2004-ben csatlakozott országokban.

Vajon csakugyan Medgyessy Péter, a kommunista kémelhárítás III/II osztályának egykori munkatársa volt a megfelelő ajtónyitó az uniós csatlakozási tárgyalásokhoz? Vajon mitől válik alkalmassá az EU adóügyi biztosának posztjára Kovács László, aki már Kádár alatt külügyminiszter-helyettes volt, és még a 80-as években is a stabilitás fészkeként dicsérte a Szovjetuniót? Vajon mi késztette az EU biztosait arra, hogy éppen a szociáldemokratává vedlett ex-kommunista Kwasnewskit és Millert jutalmazzák az EU-táborba szóló ingyenjeggyel? Vajon mi különbözteti meg vezető EU-politikusok szemében Ján Slota nacionalista vezér kirohanásait a cseh kormányban helyet foglaló politikusokéitól? Csak nem Szlovákia jóval kisebb lélekszáma? Vajon miért kerülik koalíciós partnere miatt Európa-szerte Robert Fico szlovák kormányfőt, miközben cseh kollégájának nem jut ez osztályrészül?

Fico nemrég a kubai nagykövettel ünnepelte Pozsonyban a kubai forradalom évfordulóját, majd Kadhafi líbiai diktátornál előszobázott, miközben Ven Csia-pao kínai miniszterelnöknél és Vlagyimir Putyin orosz elnöknél egyaránt meghallgatásra talált. Gyurcsány is felhördülést váltott ki, amikor Moszkvában az EU-tervek helyett az orosz földgázvezeték mellett tette le a garast. Lech Kaczynski és Václav Klaus nem hagy kétséget afelől, hogy az európai alkotmány jelenlegi tervezete nem számíthat a jóváhagyásukra.

Előrebocsátom, hogy nem vagyok futballrajongó. Ha jó meccs van, és időm megengedi, szívesen megnézem ugyan, de egyébként nem érdekel különösebben a dolog. A legjobb meccseket amúgy nem a tévében láttam, hanem pár évvel ezelőtt, amikor a Hajnal negyedben laktam, a második emeleti lakásunk konyhaablakából kitekintve. A két tömbház közötti téglalap alakú földdarabon rendszerint óriási, vérre menő focicsaták zajlottak. A környék összes lurkója ott lihegett, és rúgta naphosszat a bőrt, olyan igazi lelkesedéssel, amilyent soha nem láttam a pályán unatkozva poroszkáló, euróezrekkel fizetett profi futballsztároktól.

Bizony, néha elképedve halljuk, hogy mekkora üzlet lett ez a sportág. Milliárdok forognak szüntelenül, és a játékosok adás-vétele (ami engem mindig kicsit a rabszolgaságra emlékeztet), meg a tulajdonosok-befektetők üzelmei legalább ugyanakkora szeletet foglalnak el a sporthíradókból, mint a nap legszebb eredményei.

Nem volt ez mindig így, még a viszonylag közeli múltban sem. Aki olvasta az Aranycsapat legendáinak az önéletrajzát, hallgatta az akkori beszámolókat, az tudhatja, hogy bizony Puskás, Grosics, Hidegkuti, Czibor és társaik éppen hogy megéltek a jövedelmükből. Ha többet akartak keresni, akkor üzleteltek. Kihasználták a gyakori külföldi utazásokat, és pontosan úgy csempésztek, kereskedtek, mint akármelyik facér pesti turista. Egész sor anekdota és mese forgott közszájon az ezzel kapcsolatos kalandokról, ezekből is az derül ki, hogy kivétel nélkül mindenki hozta-vitte az „árut".

Bezzeg ma egyetlen futballsztár, válogatott játékos sem kényszerül erre, hiszen a sportág köré szerveződött üzlet nem csak a kenyerüket meg a pecsenyéjüket, de a kacsalábon forgó várat és a rendelésre készült sportkocsit is biztosítja – a kövér bankszámlákról nem is beszélve.

Lehet, hogy a rajongók felháborodnak ezen, de ameddig Kolozsváron hajléktalanok élnek, ameddig van, akinek önhibáján kívül gondot jelent a betevő falat, ameddig az iskolák, a kórházak állapota csapnivaló, addig én nem tartom prioritásnak azt, hogy a két futballcsapatot tömjük százezer eurókkal.

Ameddig az iskolák, egyetemek vezetőségétől elvárják, hogy jó menedzserek legyenek, hogy legyen saját jövedelmük, a civil szervezetek pályázva-könyörögve-kínlódva alig tudják előállítani a működéshez szükséges pénzeket, ki kell könyörögjék azt a bizonyos két százalékot az adóból, ameddig a kultúrának, egészségügynek éppen csak hogy csepegtetik a pénzt, addig a tegnapi (és az azt megelőző sok hasonló) eljárás – számomra – égbekiáltó.

Ha ma is úgy zajlana a futball, mint Puskásék idején, ha a sportolók nem keresnének annyit, amennyit, akkor rendben, támogassuk, vállaljuk fel a mecénásságot, ne a saját zsebükből fizessék az útiköltséget. De így nem tudok egyetérteni a dologgal. Teljesen törvényes a döntés, sőt, mivel az önkormányzat állítólag visszaszerzi majd a pénzt, még gazdasági szempontból is igazolható, de akárhonnan nézem, az erkölcstől messze áll. Ezért minden olyan kolozsvári nevében, aki hasonlóan érez, megköszönöm Pálffy Károly RMDSZ-es tanácsosnak, hogy tegnap ebben az ügyben tartózkodott.

Előterjesztette a kormány elleni bizalmatlansági indítványt a PD
Tăriceanu lebambázta a demokrata Cezar Predát

Cristian Rădulescu demokrata képviselő alig néhány honatya jelenlétében olvasta fel pártja indítványát, amely a kormány távozását követeli. „A Tăriceanu-kormánynak mennie kell" címet viselő indítvány szerzőinek legfőbb érve az, hogy ez a koalíció mindössze húsz százalékos támogatottságot élvez a törvényhozó testületben, így tarthatatlannak tekinti, hogy a parlamenti erők mintegy nyolcvan százaléka ellenzékben legyen.

A teremben csupán a kormány tagjai és az indítványt aláíró 119 szenátor és képviselő volt jelen. Az előterjesztési procedúra amúgy is nehézkesen indult, a Nagy-Románia Párt (PRM) például óvást intézett a felolvasás ellen, azt követelve, hogy előtte ellenőrizzék az aláírások hitelességét, amelyet a párt kétségbe von. – Egyes aláírásokat beszkenneltek, vagy meghamisítottak! – vádaskodott Gheorghe Funar szenátor, hiszen a PD-s európarlamenti képviselők nem tartózkodtak itthon az aláírásgyűjtéskor. Radu Berceanu PD-alelnök azonban durván visszaválaszolt Funarnak, véleménye szerint a szenátor agya van meghamisítva, esetleg beszkennelve.

Durva támadást intézett tegnap Traian Băsescu államfő ellen Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök. A bizalmatlansági indítvány felolvasása után a kormányfő a sajtónak nyilatkozva Băsescura utalva kijelentette: „Ha az édesapja lennék, ugyanazt mondanám neki, mint a fiamnak, aki vendégek jelenlétében összetörhetne valamit a házban, vagy egyéb csintalanságra vetemedhetne. Ilyenkor azt mondom neki: menj be a szobádba és légy szófogadó" – fogalmazott ironikusan Tariceanu arra a kérdésre válaszolva, hogyan téríthetné jobb belátásra az államfőt az egyre jobban elharapódzó belpolitikai válsághelyzet kapcsán.

A kormányfő ugyanakkor levélben is megkereste Băsescut, s közölte vele, hogy nem vesz részt az államfő és a pártok között ma sorra kerülő újabb konzultáción. Távolmaradását azzal indokolta, hogy nem kíván részt venni „hazugságra és félretájékoztatásra alapuló politikai játékban". Közölte, hogy a liberális párt hűséges maradva az intézményekkel szembeni tiszteletet feltételező demokratikus elvek iránt, részt vesz küldöttséggel a megbeszélésen.

Faképnél hagyta a liberálisokat Mircea Geoană, a Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselői ugyanis nem jelentek meg a tegnap délutánra megbeszélt találkozón, ahol újabb tárgyalásokat kellett volna folytatni a két párt esetleges együttműködéséről. Tăriceanu bejelentése szerint a Nemzeti Liberális Párt (PNL) a szociáldemokraták álláspontjára kíváncsi, arra, hogy támogatják-e a demokraták bizalmatlansági indítványát a hétfői szavazáson, vagy ellene voksolnak. A találkozóra azonban nem került sor. Értesülések szerint a PSD vonakodása mögött a liberálisok visszautasító magatartását kell keresni, Tăriceanuék állítólag hallani sem akarnak arról, hogy fontos miniszteri tárcákkal vásárolják meg a szociáldemokraták támogatását.

Márpedig a jelek szerint a PSD igenis komolyan fontolgatja a kormányzás gondolatát, annak viszont, hogy a Tăriceanu miniszterelnökként hihúzhassa a választásokig, egynéhány minisztérium az ára. Alin Teodorescu szociáldemokrata képviselő tegnap beismerte: a PSD egy Geoană vezette kormányban gondolkozik, liberális támogatással – amit Tăriceanuék magától érthetően kezdettől fogva elutasítanak – vagy egy PNL–PSD–RMDSZ koalícióban.

A demokratáknak tett ajánlat sem volt szerényebb: a bizalmatlansági indítvány megszavazásáért, a Tăriceanu-kormány megbuktatásáért cserébe szintén egy Mircea Geoană vezette kormány támogatását kérték. A PD azonban úgy értékeli: veszítene azzal, ha egy kisebbségi szociáldemokrata kormányt támogatna, ennél már a D.A.-kormány visszaállítása is jobb – természtesen nem Tăriceanuval az élen. A demokraták Vasile Blagát, vagy Monica Macoveit javasolnák miniszterelnöknek, esetleg a demokrata-közeli liberális Mihai Răzvan Ungureanu volt külügyminisztert. Az ifjú diplomata viszont bizonyára nem lenne több Băsescuék bábjánál, ezért valószínű, hogy a liberálisokat nem lehet megnyerni erre.

CNSAS-ELNÖK KERESTETIK
Lejárt a megbízatása a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Bizottság (CNSAS) elnöki posztját betöltő Claudiu Secaşiunak. A kommunizmus ideje alatt felgyűlt titkosszolgálati akták átvilágításával foglalkozó testület volt vezetője jelezte, hogy nem óhajt jelentkezni egy új mandátumra. Sajtóértesülések szerint a posztot Laurenţiu Tănase és Csendes László CNSAS-tag is megpályázhatja.

A BRIT NAGYKÖVET IS ELLÁTOGATOTT A PSD-HEZ
Miután Nicholas Taubman amerikai nagykövet felkereste Mircea Geoană szociáldemokrata pártelnököt, tegnap hasonlóképpen cselekedett Taubman brit kollégája, Robin Barnett is. A találkozókról szinte semmi nem szivárgott ki, de egyes megfigyelők sejtik, hogy a két diplomata a Băsescuval való megegyezésre próbálta rávenni Geoanăt.

RMDSZ-JELÖLTEK A TÉVÉ IGAZGATÓTANÁCSÁBA
A közszolgálati tévé vezető tanácsába az RMDSZ rendes tagként Stanik Istvánt, az Új Magyar Szó főmunkatársát jelölte, póttagnak pedig Salamon Márton Lászlót, az ÚMSZ főszerkesztőjét, jelentette be a Mediafax hírügynökségnek Kelemen Hunor képviselő.

Amint arról már tájékoztattunk, a keddi rendes ülésen a Kolozsvári Városi Tanács nem szavazta meg a lombi lakónegyed felépítéséről szóló keretszerződést. Ennek fő oka Ştefan Dimitriu Szociáldemokrata Párti tanácsos volt, aki számtalan formai ellenvetést támasztott, kétségbe vonta az Impact cég vezetőségének legitimitását, sőt, azzal vádolta őket, hogy hamis okmányokat nyújtottak be.

Mivel fontos, hogy a munkálatok minél hamarabb elkezdődhessenek, a polgármester azonnali tanácsülést hívott össze tegnap délutánra. Időközben az összes illetékes hatóságtól kikért az Impacttal kapcsolatos minden lehetséges igazoló okiratot. Ennek ellenére a tanácsülésen ismét fellángolt a vita, Dimitriu újból kifogásokat támasztott az igazgató személye, a részvényesek, a névváltoztatás és egyéb részletek miatt. A polgármester és a cég jelenlévő képviselője sem tudták meggyőzni őt arról, hogy téved, így aztán a szavazásnál tartózkodott. Ezúttal viszont egyedül maradt véleményével, a többi jelenlévő városatya rábólintott a tervre, így nincs több formai akadálya annak, hogy az Impact az önkormányzattal közösen vállalatot alapítson, és felépítse a lombi lakónegyedet.

Kolozsvárra érkezik a tavaly indult nagysikerű Baby Expo. A ma délelőtt 10 órakor rajtoló rendezvény vasárnap este 7 óráig várja látogatóit a Sportcsarnokban, illetve az előtte lévő téren. Elsősorban az 5 év alatti gyermekeket nevelő szülőkre (és természetesen kicsinyeikre) számítanak, de külön részleg foglalkozik majd az éppen babát várókkal is. A vásár tulajdonképpeni célja, hogy a várandósságtól az óvodás korig a szülők és gyermekeik egy helyen találják meg mindazon termékeket, kellékeket és szolgáltatásokat, amelyek szükségesek a kicsik felelősségteljes és kényelmes neveléséhez, gondozásához. Éppen ezért számos ismert nemzetközi cég (összesen 56) hozza el és kínálja a legkülönfélébb termékeit: ruhákat, cipőket, bútorokat, játékokat, kozmetikumokat, tápszereket. Ugyancsak a vásár keretében lehet információkat szerezni óvodákról, kiadványokról, bankok és biztosító társaságok célirányos szolgáltatásairól. Aki nem csak vásárolni szeretne, hanem szórakozni is, az megtekintheti a négykézláb közlekedő bébik versenyét, a bohócprodukciót, illetve különféle óvodai csoportok kisműsorát. A gyermekek méretarányos autókat próbálhatnak ki, a játszótéren szórakozhatnak, bébiételeket kóstolgathatnak. Ha nem csábít a vásárlás, akkor ingyenes termékminták között lehet válogatni, a gyermekek után pedig szinte dobálják a lufikat.

Országszerte több tízezer gyermeknek nem jut hely az óvodákban
Kolozs megyében a helyzet viszonylag megnyugtató

Kolozsváron nincs szó arról, hogy a magánóvodák elvonnák a gyermekeket az állami intézményektől – mondta el lapunk kérdésére Ömböli Irma tanfelügyelő. Tudomása szerint jó a viszony a két magyar magánintézmény (a Csemete és az Unitárius Óvoda), valamint az állami ovik között. Szerinte a megyeszékhely ellátottsága magyar óvodák szempontjából jónak nevezhető, azt azonban ő is elismeri, hogy vannak keresettebb intézmények, illetve szakemberek, hiszen a szülők az esetek többségében óvónőt választanak gyermeküknek. Ennek köszönhetően legalább két olyan oviról van tudomása, amelyek esetében már 2012-re is beteltek a helyek. Így fennállhatnak olyan helyezetek is, hogy az éppen megfogant magzatnak már megvan a helye, a mostani 3–4 évesek szülei azonban ősszel kétségbeesetten keresik, hogy hová fogadják be gyermeküket. Bár a tanfelügyelő szerint elképzelhetetlen, hogy magyar gyermek számára ne találjanak helyet, legfeljebb kicsivel több odafigyelés, utánajárás szükséges. Az előfordulhat, hogy a túlságosan nagy gyereklétszámra hivatkozva elutasítanak valakit, a további keresgélés azonban rendszerint kedvező eredményt hoz.

Elsősorban óvónőt választanak
A külvárosi óvodákra inkább a kis gyereklétszám jellemző, ez annak az eredménye, hogy a szülők gyakrabban választják a nagyobb hírnévvel rendelkező óvónőt, és nem a lakhelyükhöz legközelebb eső intézményt.

Vannak olyan esetek is, amikor a nagy gyereklétszám miatt jobb lenne két csoportot létesíteni, ehhez azonban újabb óvónői állást kellene meghirdetni, amit a tanfelügyelőség többnyire nem hagy jóvá, így egyes óvónőkre aránytalanul sok gyermek jut, pedig hivatalosan 10 gyermekkel már lehet csoportot indítani, 30 gyermek esetében pedig már külön is lehetne választani a csoportokat. Erre azonban a legtöbb esetben azért nincs lehetőség, mert az intézmények nem rendelkeznek elég hellyel, illetve elegendő ággyal. Gyermekhiány inkább a rövid programos, négy órás óvodák esetében tapasztalható, mivel a sokat dolgozó szülőknek jobban megfelel a napközis program. A tanfelügyelő elmondása szerint az óvónők véleménye egybecseng: több óvodára lenne szükség, a meglévők csak üggyel-bajjal tudják betölteni rendeltetésüket. Ezért fordulhat elő olyan eset, hogy a 2–3 éves gyermekeket eltanácsolják, ha azonban 6 éves gyermeket visznek beíratni, azt akár létszámon felül is beveszik, mivel iskolába kerülés előtt a gyermek kötelező módon részt kell hogy vegyen óvodai oktatásban.

Óvodákat kellene építeni
Muszka-Pál Anna, a belvárosi 9-es óvoda pedagógusa szerint a helyzet egyáltalán nem rózsás. Felhívta a figyelmet arra, hogy a belvárosban már szinte alig működnek óvodák, ezért a még meglévők komoly bajban vannak. Ugyanakkor az utóbbi időben – szerencsére – egyre több gyermek születik, ezt pedig hamarosan nem csak az óvodák, hanem az iskolák is megérzik majd. Ő is úgy gondolja: a szülőnek joga van megválasztani, hogy hová írassa a gyermekét, mivel a körzetesítés már rég nem működik. Bár az ő esetében igaz az, hogy négy évre előre beíratják hozzá a gyermekeket, úgy véli, az óvónők felelőssége, hogy becsalogassák a kicsiket. – Nem csak ortodox templomokat és autópályát kellene építeni, hanem óvodákat is – hangsúlyozta az óvónő, aki akár négy csoportot is tudna indítani évente, ha elég helye lenne. A mostani épületben azonban ez nem lehetséges, itt jelenleg két, vegyes korosztályú csoport működik.

Kiss Zsuzsa a 43-as óvodában dolgozik. Mivel a tanintézmény egy ideig két váltásba kényszerült, tavaly szeptember elején mindössze négy gyerek maradt a csoportban, mert a szülőknek nem felelt meg a délutáni óvodába járás. Az óvónő és néhány szülő leleményessége folytán azonban sikerült még tizennégy gyereket „összeszedni", így 18-as létszámmal működtek a 2006/2007-es tanévben. Ami pedig a jövőt illeti: szeptemberben már huszonöt apróságot írattak be szüleik a Rudolf úti négyórás óvoda magyar csoportjába.

KÉT ÓVODA ÉPÜL KOLOZSVÁRON
Városunkban az óvodai helyek iránti igény év elején valamivel magasabb, mint a kínálat, de ez a különbség általában hetek alatt nullára csökken. Ez azzal magyarázható, hogy több szülő meggondolja magát, és magánóvodát választ – közölte tegnapi sajtóértekezletén Emil Boc polgármester. Mindemellett, mivel a demográfiai mutató a városban emelkedik, az önkormányzat úgy döntött, hogy még az idén két új óvodát építtet – az egyiket a Kővári telepen, ahol már kiválasztottak egy épületet erre a célra, a másikat pedig a belvárosban, a Mócok útján, ahol két ingatlan közül választhatnak. Mindkét létesítmény esetében most készül a megvalósíthatósági tanulmány, heteken belül sor kerül a versenytárgyalásra, s ha minden akadálymentesen halad, akkor még idén elkészülhet a két új óvoda – közölte a polgármester.

A kormány intézkedéseket ígér az óvoda-krízis megoldására. Rövidtávon a tanügyminisztérium iskolákban fog kihasználatlan termeket keresni, vagy megfelelő helyiségeket fog bérelni óvodák létesítése végett – jelentette be Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök, hozzátéve: Románia 66,8 millió eurós kölcsönt szándékszik felvenni az Európai Bizottság Fejlesztési Bankjától a tanügyi hálózat infrastruktúrájának fejlesztésére. A miniszterelnök azt kérte a tanügyminisztertől, hogy mutassa be elképzeléseit a kialakult helyzet megoldására vonatkozóan.

Újabb országos ellenőrzési kampányt végeztek a munkaügyi felügyelőségek június 4–7. között, de ezúttal kizárólag csak a Román Kereskedelmi Bank fiókjainál és ügynökségeinél. Daniel Păcurariu, a kolozsvári felügyelőség vezetője tegnapi kiértékelő sajtótájékoztatóján elmondta, első alkalommal hajtottak végre bankoknál ilyen jellegű akciót, amelynek célja a munkaidőre, szabadnapokra, túlórára vonatkozó Munkatörvénykönyvi előírások betartásának ellenőrzése volt. A felügyelőség emberei a bank összes kolozsvári, dési, szamosújvári, tordai, aranyosgyéresi és hunyadi kirendeltségénél jártak. Az ellenőrzött iratokból kitűnt, hogy bizonyos alkalmazotti kategóriák többet dolgoznak a napi nyolc és heti negyven óránál, és megállapították továbbá, hogy a kötelező szabadnapokon is dolgoznak, főleg szombaton délelőtt, amelyért azonban nem minden esetben kapták meg a törvény szerinti szabadnapokat. A törvényes előírások megszegéséért a felügyelőség összesen hatezer lejjel büntette meg a bankot.

A főfelügyelő szerint az ellenőrzés másik célja, hogy komolyan kövessék a kiszabott rendelkezések utólagos teljesítését, hiszen ezek többszöri megtagadása már bűncselekményt is jelenthet. Elmondta, meg szeretnék akadályozni, hogy a többletmunka szokássá váljon, mivel ez munkahelyi teljesítményüket is negatívan befolyásolja, végső soron pedig veszélyezteti a munkavállalók egészségét. Az ellenőrzéseket folytatják.

A Gyermeknap 2007 rendezvényen a Hobby Art által meghirdetett rajzverseny nyertesei: 6 éves korig: 1. díj: Balla Kató (4 éves), 2. díj: Bonta Renáta Britta (3 és fél éves), 3. díj: Veres Jázmin (6 éves); 6 éves kor fölött: 1. díj: Cserei Mária (9 éves), 2. díj: Edith (9 éves), 3. díj: Molnár Emőke Andrea (13 éves). A nyerteseket a Hobby Art egyenként kiértesítette, egyesek már át is vették a díjat, aki ezt még nem tette meg, a Sooters-Hobby Art üzletébe (Unió/Memorandumului u. 3. szám) várják. Ugyanott átvehetők és elvihetők azok a rajzok is, amelyek most nem nyertek díjat.

A rendezvény szervezői – a Szabadság és az Életfa Alapítvány – köszönetüket fejezik ki azoknak az önkénteseknek és művészeknek, akik valamilyen módon hozzájárultak a rendezvény sikeréhez, valamint mindazoknak a cégeknek, üzletembereknek és magánszemélyeknek, akik anyagilag vagy valamilyen más úton segítettek: Agapé, AMM Design, Andipan, Apáczai Csere János Elméleti Líceum, Bagoly Könyvesbolt, Borsec, Bulgária Telepi Református Egyházközség, Cora, Deblanko, Déja Vu, Dorcas Aid, Dorsan Impex Kft., Ecce Homo, Electro Daniella, Expo Transilvania, Farkas utcai Református Lelkészi Hivatal, Gaudeamus Könyvesbolt, Idea Nyomda, Jollycontor Impex SRL, Kerekes Gábor, Kopiernicus, Krisztusért és Egymásért CE Szövetség, Máltai Segélyszolgálat, Máté András parlamenti képviselő, Media Comtour Advertising, Napolact, Németh Speed, Phoenix Könyvesbolt, Református Kollégium, Román Nemzeti Színház, Qvint RTL Kft., Steaua Cukrászda, Student Travel, Telezimex, Tinivár Könyvkiadó, Wedas és sokan mások.

A legszorgalmasabb játékgyűjtőknek a tordai Teodor Murăşanu Általános Iskola alsó tagozatának tanulói bizonyultak. Nekik és a tanító néniknek köszönhetően babák, kisautók, plüssállatok, kirakós játékok kerültek azokba a csomagokba, amelyeket azután a szervezők eljuttattak az érintett családokhoz.

Noha a tavalyi akció sikeresebbnek bizonyult, a szervezők bíznak abban, hogy jövőre majd ismét adakozóbbak lesznek a helyiek, s így az ideinél több játékot adhatnak majd át azoknak a gyermekeknek, akik ezt őszinte mosollyal és öleléssel köszönik meg.

Mielőtt bármi egyebet mondanék erről a látszólag divatjamúlt „tevékenységről", egy dolgot feltétlenül le kell hogy szögezzek: sajnos, a dohányzás minden formája káros az egészségre. Így a pipázás is, mivel a pipában szintén dohány ég, nikotint, kátrányt és sok más káros anyagot tartalmazó füstöt bocsát ki, amely mind a pipázó, mind a környezete egészségére ártalmas. Tény viszont, hogy a dohányzás formái közül ez a legkevésbé káros, és ennek több oka van.

A másik ok az, hogy egy pipát normális esetben naponta csak egyszer lehet meggyújtani. Ezt nem mindenki tartja be, pedig, ha a pipát nem hagyjuk kihűlni, nem tisztítjuk kellőképpen, és nem pihentetjük, hamar tönkremegy. Aki többször akar rágyújtani, több pipát kell, hogy vásároljon. A cigarettával szemben a pipa óriási előnye még, hogy füstje nem büdös, sőt, a legtöbb pipadohány kifejezetten kellemes, „hölgybarát" illatot bocsát ki. Hátránya, hogy egyáltalán nem olcsó mulatság, bár ez a helyszíntől függ: Romániában kereken háromszor annyit kell fizetni egy csomag dohányért, mint egy határral nyugatabbra. Érdekes, hogy a dohányzás és a pipázás nem fedett mindig azonos fogalmat: a dohány viszonylag új keletű, de a pipát már az ókori ember is ismerte, igaz, akkoriban más növényeket szívtak belőle.

A pipa
A pipákat számtalan kritérium szerint lehet osztályozni. A legfontosabb az anyag, amiből készítik, ebből a szempontból két alaptípust különböztetünk meg. A legértékesebb, legkényesebb pipák egy mediterrán vidéken termő rózsabokor gyökeréből, idegen szóval briarból, vagy bruyere-ből készül. Az eljárás időigényes, nagy szakértelmet igényel. Már a növényt is legalább 30 évig kell növeszteni, amíg olyan gyökere lesz, amiből érdemes pipát faragni. A kitermelt anyagot különleges pácban főzik hosszasan, hogy ne maradjon benne mézgacsomó, szennyeződés. Ezután legalább kettő, de olykor négy évig szárítják, majd feldarabolják, úgynevezett „tomp"-okat készítenek. Ez már adja a pipa formáját, ugyanakkor a rózsafa erezete a mintát is sejteti. A pipakészítő mester folyamatosan figyeli, hogy nehogy hiba legyen a fában, és az erezet szabálytalanságai se csökkentsék értékét.

Kialakítják belőle a kazánt (a pipa tűztere), illetve a füstjáratot (ezt a műveletet még a legkonzervatívabb mesterek is géppel végzik), majd vagy tovább szárítják, vagy megfaragják, kialakítják végső formáját. Újra pácolják, ezzel meghatározva a színét.

Újabban sokan géppel készítenek pipákat, ez esetben acélmintákkal vágják és homokszórással marják ki a formát. Egyes készítők szénnel vonják be a kazánt, hogy már az első füstölés is kellemes legyen, egyébként ugyanis a pipát „ki kell égetni", azaz kb. 15–20 tömet dohány elégésére van szükség ahhoz, hogy megfelelő szénréteg képződjön a kazán falán. Amíg ez meg nem történik, a füst kesernyés-csípős lesz. A gyökérpipáról jó tudni, hogy átveszi a dohány sajátos zamatát, tehát egy pipából csak egyféle vagy azonos típusba tartozó dohányt érdemes szívni.

A másik lényeges pipaanyag a tajtékkő. Ez nem veszi át a dohány ízét, és nem is ad hozzá más zamatot. Gyakran – olcsóbb megoldásként – csak a kazánba tesznek tajtékkő betétet. Készítenek még pipát kőből, cserépből, fémből, egyfajta lopótökhéjból (calabash), gyümölcsfából, sőt, műanyagból, ezek olcsó és rossz minőségű pipák, nem érdemes foglalkozni velük: a gyümölcsfa hamar átég, a fém pipa kezelése bonyolult, a műanyag pedig nem igazán vonzza az eleve konzervatív beállítottságú pipásokat.

A dohányok
A pipadohányok zöme három alaptípusnak valamilyen arányú keveréke: az aranysárga Virginia, a kávébarna Burley, és a fekete Cavendish. Van dohány, amely kizárólag az egyik típust tartalmazza, van, amelyet kettőből kevernek, és van, amelyben mindhármat megtaláljuk. Ehhez ízesítőként még különleges keleti, török dohányokat szoktak adagolni. Vannak natúr dohányok, amelyek kizárólag a növény saját ízét adják, és vannak aromatikok, ezeket gyümölcsös, vaníliás, rumos, meg ki tudja mi mindenes lében pácolják, érlelik. Vannak édesebb dohányok, és egyszerűbb, puritánabb ízlésnek valók. Minden pipásnak van kedvence, vagy legalábbis kedvenc alaptípusa.

Vannak szárazabb és nedvesebb dohányok, az előbbiek jobban égnek, de zamatuk gyengébb, az utóbbiak jobb ízűek, de nehezebben égnek, és van egy kellemetlen mellékhatásuk: a kondenz, a csípős dohánylé. Ebben sincs egyetértés a pipás körökben, így aztán van, aki nedvesíti a dohányt, és van aki napokig szárítja azt. A dohányt lentről felfele, egyre szorosabban tömik a pipába, a következő módszerrel: megtöltik a kazánt dohánnyal, majd letömik azt körülbelül a feléig. Újra megtöltik, ezt már a háromnegyedéig szorítják le, és így tovább. A végeredmény egy ruganyos, de nem laza tömet, amin keresztül jól lehet lélegezni.

A pipa sokszor kialszik, befullad, ennek ellenére, akár többszöri újragyújtással is végig kell szívni a tömetet, egyébként az egyenetlen átforrósodás tönkreteszi a pipát. Egyenletesen, nyugodtan szokás szívni, akkor nem ad forró füstöt, és nem is alszik ki. Hiszik vagy sem, létezik a „műfajban" verseny is, méghozzá lassúsági pipaszívó verseny.

A résztvevők kapnak egy-egy (mindenkinek azonos) pipát, egy tömet dohányt, egy fa tömőt, egy papírlapot és két szál gyufát. Adott jelre mindenki meggyújtja a pipát. Akinek kialszik a pipája, hangosan bemondja a nyakában lógó sorszámot. Akinek utolsóként hangzik el a száma, nyert. A versenyzők mindegyike ajándékba kapja a pipát és a tömőt.

Történelem
Ha hihetünk Benkő Józsefnek, aki a 18. században írt „a dohánynak Erdélybe jövéséről és viszontagságairól", 1576 az év, amikor a növény idekerül. Ekkor III. Murád szultán főlovászmestere, illetve Mehmed aga pöfékelt a Gyulafehérvárra érkező küldöttség élén. 1615-ben Bethlen Gábor Gurcsi Mehmed konstantinápolyi pasától kap ajándékba pipákat és tubákot, de a fejedelem nem él ilyen „világi hívságos dolgokkal". Későbbi utódai e poszton, Apafi Mihály, II. Rákóczi György, Kemény János – már erős dohányosok voltak. A papság is felveszi a harcot a terjedőben lévő „kór ellen", hirdetve a növény rokonságát az ördöggel. Ennek nyomán Magyarországon először 1665-ben Debrecen város tanácsa hozott tiltó rendeletet. Az 1670-es országgyűlésen már „megtiltották a dohány behozatalát és élvezetét is". Nem sokat ért a tiltó szó az élvezettel szemben, „az ördöggel cimborálók" a pénzbüntetés, vagyonelkobzás mellett akár az orrlevágást, kalodát is vállalták, csakhogy hozzájussanak a barna levélhez. Már nemcsak szívták a dohányt, hanem tubákként használták, sőt el is rágták, hiszen pestiselhárító, emésztést segítő gyógyerejében bíztak. Innentől már semmi sem állíthatta meg a pipázás térhódítását a Kárpát-medencében.

Molnár József Egész-ség című könyvében írja: „A hajdan volt ember szinte mind pipázott (ember alatt a régiek a férfinépet értették). A pipa mindenek előtt rangot jelölt, társadalmi hovatartozást. Más pipája adatott a bírónak, jegyzőnek, kántornak, mesterembernek, s más a gazdának. Utalt a pipa az életkorra is: legénynek, fiatal házasnak rövidszárú, öregnek hosszúszárú pipa dukált. Pipáztak egész esztendőn át, a pipázással rend teremtődött, vele, mellette más volt a gesztus, a beszéd."

Kitiltanák a ciánvegyületeket a hazai bányászatból
Már a kormány is támogatja Eckstein-Kovács tervezetét

A kormány kezdetben ellenezte a módosítás elfogadását. A szenátus elnökének május 2-án megküldött, Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök által aláírt kormányzati álláspont három fő ponton kifogásolta a kezdeményezést. Az első: hogy az uniós normák nem tiltják a ciánvegyületek használatát, csupán szigorú feltételekhez és jóváhagyásokhoz kötik, amelyeket Romániának 2018-ig kell teljesítenie. A második: hogy hazánkban jelenleg is alkalmazzák a ciános technológiát, például a tiszai ciánszennyezést okozó nagybányai vállalatnál, a volt Transgoldnál, továbbá a régi verespataki és rézbányai (Bihar megye) bányákban. A kormány harmadik fontos ellenérve pedig az volt, hogy különböző vállalatok szereztek már nemesfém-kitermelési koncessziót anélkül, hogy figyelmeztették volna őket a ciános technológiák betiltásának szándékáról, s így ezek beperelhetik majd Romániát, hatalmas kártérítéseket követelve.

(Itt jegyezzük meg, hogy sem Verespatakon, sem pedig Rézbányán nem használnak ciánvegyületeket, a nagybányai bányacégen kívül ezt a technológiát az utóbbi években csakis Aranyosbányán alkalmazták. Ez sokat árul el egyébként arról is, hogy a kormányzati szakértők mennyire tájékozottak a hazai ipar dolgaiban.)

Eckstein-Kovács tervezetét a szenátus a múlt héten nagy szavazattöbbséggel elfogadta. A kezdeményezés sorsáról a képviselőháznak kell majd a végső szót kimondania. Emiatt a zöldszervezetek tegnapi kolozsvári sajtóértekezletén – amelyen Eckstein-Kovács Péter is részt vett – elsősorban a képviselőház tagjai meggyőzésének fontosságára összpontosítottak.

A múlt heti szenátusi vita során a kormány álláspontját a környezetvédelmi tárca egyik államtitkára védte. Rendkívül furcsának hatott, hogy az RMDSZ-es Korodi Attila miniszter által vezetett tárca a szintén RMDSZ-es Eckstein-Kovács kezdeményezésének elutasításáért küzdött, miközben a szavazás alkalmával a szövetség szenátusi csoportjának tagjai is támogatták kollégájuk tervezetének elfogadását.

A kabinet végül csütörtöki ülésén éppen Korodi Attila kezdeményezésére változtatta meg álláspontját, és döntött amellett, hogy mostantól kezdve támogatja a törvénymódosítás elfogadását. A további vitákat elkerülendő, a környezetvédelmi miniszter közölte: ha a képviselőház is elfogadja, és törvényerőre emelkedik, a módosítás a verespataki aranybánya-projektben érdekelt kanadai Gabriel Resources cégre is érvényes lesz.

A képviselőház egyelőre nem mutatkozik túlságosan érdekeltnek a tervezet elfogadásában, a házvezetés úgy döntött, hogy azt nem sürgősségi eljárással tűzi napirendre. Eszerint a jogszabály-módosítás vitájára már csak leghamarabb szeptemberben kerülhet sor. Hacsak a zöldszervezetek és a civil társadalom nyomására honatyáink meg nem gondolják magukat.

A tavalyi első negyedben 6,9 százalékkal, az utolsó negyedévben 7,6 százalékkal, tavaly egész évben 7,7 százalékkal volt nagyobb a GDP az egy évvel korábbinál. A mostani lassulás a lakossági fogyasztás némileg szerényebb növekedésének tudható be. Idénre a hivatalos kormányzati várakozás 6,5 százalék, de a múlt hónapban a pénzügyminiszter valószínűbbnek tartott 7 százalékos többletet.

Országos szinten áprilisban 3,77 százalékos volt a tizenkét havi infláció, miután márciusban a rendszerváltás óta a legalacsonyabbra, 3,66 százalékra csökkent, továbbra is az olcsó EU-import versenye miatt. Februárban 3,8 százalékos, januárban 4,01 százalékos, decemberben 4,87 százalékos, 2005. decemberben 8,6 százalékos volt.

Tavaly augusztustól már rendre alacsonyabb volt az infláció, mint bármikor a rendszerváltás óta, így a végeredmény kényelmesen a bank 4–6 százalékos év végi célján belül maradt. 2005. decemberben még nem sikerült teljesíteni a 6,5–8,5 százalékos év végi célt.

Varujan Vosganian elmondta: a 2,8 százalékos államháztartási hiánycél mellett pótlólagos, 0,4 százalékpontos kiadásnövekedés mutatkozik a tulajdoni kárpótlások miatt. – Az államháztartási deficit-előirányzatot változatlanul kívánjuk hagyni, így más kiadásokat kell megnyirbálni – jelentette ki.

Az Európai Bizottság viszont államháztartási pozíciójának javítására sürgette Bukarestet az ország első konvergencia-programjának értékelésekor, márciusban. Ellenzi ezért a testület a programból idénre kiolvasható pénzügyi lazítást. A GDP 15 százalékát kitevő közadósság viszont Brüsszel szerint dicséretesen alacsony, és annak további csökkenése is várható.

Gyakorló kritikusnak nem kiváltsága, hanem kötelessége kellene hogy legyen a fesztiválokon és szakmai fórumokon való részvétel – nem csak itthon és Magyarországon, hanem más országokban is. Sok gyakorlati akadály (elsősorban az anyagiak) állják útját, de ha legyőzi ezeket, akkor minden alkalommal gazdagodik tapasztalata, tágul a látószöge, ismerkedik, tanul. Az alábbi mozaik-összeállításban néhány svédországi élményt szeretnék megosztani – nem csak szakmabeliekkel.

A szervezés
Példamutató. A meghívóval együtt angol nyelvű program is érkezett: rövid ismertető a rendezvényről, az előadások szinopszisa és a válogató bizottság indoklása, a kísérőprogramok leírása és néhány hasznos információ. A részvételi szándék jelzését követően már a személyre szóló órarendet szervezték mindenkinek. Nem sikerült mindent beiktatni, de a helyszínen változtatást lehetett kérni. Az érkezésemhez/távozásomhoz igazított legideálisabb vonatjegyeket foglalták le Stockholm–Örebro és vissza útra, és pontosan megírták, hogyan jutok el a reptérről a vonatállomásra, illetve hogyan találom meg Örebroban a szállodát és a fesztiválközpontot, ahol átvehetem a jegyeket.

A helyszínen önkéntesek zöld pólós hada állt a résztvevők rendelkezésére, és ha nem is mindenki tudott minden részletet, azt pontosan megmondták, hogy kihez kell fordulni, és hol található az illető. Az öt nap alatt egyetlen vállvonogatást nem láttunk, és mindig mindenre volt gyors megoldás.

Csodával határos, de sikerült megoldani azt, hogy minden résztvevő ott lehetett a rendezvény elejétől a végéig, előadásokat nézhetett. Az előadásokat nem egyszer, hanem több alkalommal, különböző órákban mutatták be, így technikailag is egyeztethető volt ki-ki programja.

A biológus és a színház esete
A Biennále a Pécsi Országos Színházi Találkozónak (POSZT), illetve a Caragiale Nemzeti Színházi Fesztiválnak felel meg. Hét színikritikusból álló zsűri válogatta a résztvevő előadásokat két év színházi termésből. Nem csak hivatásosak és nem csak felnőtteknek szóló produkciók kerültek be a programba, hiszen az amatőr társulatok és a gyermekelőadások nem esnek külön elbírálás alá, az egyetlen szempontnak az érték, a színvonal bizonyult. A biennále nem versenyjellegű, a részvétel eleve kitüntetésnek számít. Ugyanakkor a Színikritikusok díját (amit minden évben kiosztanak) egybekötik a biennálék záró-fogadásával. Romániai és magyarországi hagyományoktól eltérően (UNITER-díjak, illetve Színikritikusok-Díja) alig néhány díj kerül kiosztásra Svédországban: idén egy rendezőt, egy díszlettervezőt és egy fénytervezőt díjaztak.

Az ezernél több résztvevő közül körülbelül nyolcvan külföldről érkezett: kritikusok, műfordítók, fesztiválszervezők a világ minden tájáról, a Svéd Színházi Intézet által kezdeményezett nemzetközi projektek képviselői Kínából, Vietnámból és Laosz szigetéről (a Gyermekek hangja keretében mindhárom ország előadással szerepelt a programban), Afrika országaiból és Európából. Számukra külön bevezetője is volt a fesztiválnak: a svéd színház történetét és jelenlegi struktúráját mutatták be.

Margareta Sörenson kritikus bevezető előadásában egy virághoz hasonlította a svéd színházakat – így megemlékezett a híres svéd biológusról, Carl von Linnéről is, akinek idén 300 éves születési évfordulóját ünneplik, és akinek képmása a százkoronást díszíti. A legtöbb európai nemzet színházi hagyományához hasonlóan a svéd színház gyökerei is a pogány, a népi és az egyházi hagyományokból táplálkoznak; a kisebb-nagyobb levelek a latin iskoladrámákat, a királyi- és nemesi udvarok színházát, az erőteljes francia hatást és az opera megjelenését (III. Gusztáv idejében, a XVIII. században), a német bevándorlást és a vándortársulatokat képviselik, majd a nemzeti színházi hagyomány kialakulását, Strindberg korát. Az egy szárból növő virágkelyhek egy-egy műfajt jelentenek (zenés színház, táncszínház stb.), minden szirom egy-egy színház vagy társulat. Vadhajtások, illetve a nagy virág mellett növekvő kisebb növények a színi egyetemek, a színházi intézetek és szervezetek.

A három legnagyobb színház a stockholmi Dramaten (a királyi színház), a Stadteatern (a nemzeti színház megfelelője) és a Riksteatern. Az utóbbi turnézó színház, az ország minden városában működik társulata és szinte minden településen fenntartanak egy befogadó intézményt, egy épületet, ahol a turnézó színészek bemutathatják előadásaikat. Emellett minden megyeszékhelyen működik kőszínház, és 1970 óta egyre több szabad színház jelenik meg országszerte.

Néhány érdekes adat: a színházjegyek reális értékének körülbelül egynegyedét kell kifizessék a nézők, tehát az állami és helyi szubvenció igen magas. Az élet virágzik (hogy a bevezető előadás hasonlatánál maradjunk), de emellett a kritikusok tevékenysége is gyümölcsöző: az IATC (Színházi Kritikusok Nemzetközi Szervezete) legnagyobb fiókja az amerikai (négyszáz-valamennyi tag), a második pedig a svéd (száztizennégy tag).

Az előadások
Nehéz lenne a látottak, pontosabban az értettek alapján általánosítani. A programban kortárs svéd szerzők darabjai szerepeltek – ez volt az idei biennále tematikája. Sajnos szinkronfordítást csak egyhez tudtak biztosítani, a többihez angol nyelvű szinopszis állt rendelkezésünkre, de mivel többnyire szövegcentrikus előadások voltak, nem lehetett követni a színpadi párbeszédeket.

Néhány tény így is körvonalazódik. A szerzőket és alkotókat foglalkoztatja a ma embere és problémái. A vendéglátó színház, az Örebro Megyei Színház Vinter snart (Hamarosan tél) című produkciója egy átlagembert és családját helyezi a drámai események középpontjába: nevetséges és szánalmas egyszerre, ahogyan vergődik gyermekeiért. Akárcsak Miller ügynöke, jobb sorsot kíván nekik, és a sportban látja az előrelépési lehetőséget. Fiáról lemond, mert elég valószínű, hogy meleg, és ezt a másságot nem tudja elfogadni. Lányát kétségbeesésbe hajszolja sikerorientáltságával: hogy véget vessen sízői pályafutásának, egy apjától kapott ajándékkal, egy késsel elvágja saját Achilles-inát. Egy bécsi kirándulásból hazatérve a családapa szembesül azzal, hogy minden összeomlott körülötte: felesége el fogja hagyni, szeretője kirúgta, lánya megcsonkította magát.

Hasonló problémakört taglal, de más társadalmi rétegből választja modelljeit a malmői Teater Terrier: Drömmer om att dö (Elhalálozási álmok) c. előadása. A svéd közönség nagyon hamar felismert benne ex-miniszterelnökét és zavaros családi hátterét. Az emberi vonatkozások mellett természetesen a politikai szatíra is középpontba került. A szereplők más-más nevet viselnek, mint a valóságban, és úgy tűnik, az alkotók is arra törekedtek, hogy archetípusokat mutassanak be, ne egyéneket: a törtető politikust, aki csapnivaló családapa, a politikai újságíróként karriert építő elhagyott feleséget, a komoly kamaszkori problémákkal küszködő lányukat, az opportunista személyi titkárt, és a második feleséget. No meg persze a múlt kísérteteit: a szülőket és a politikussal évődő egykori miniszterelnököket.

Mozgalmasabb, látványosabb és színpadi meglepetésekkel is sűrűn teletűzdelt, szórakoztató darabot mutatott be a Stockholms Stadsteater. Az Invasion! bizonyos Abulkasem identitását próbálja felfedni, akiről környezete nem tudja eldönteni, hogy homoszexuális diszkótáncos, démoni igazgató vagy terrorista. A nyomozást megnehezíti, hogy több személy vallja magát Abulkasemek. A négy szereplő egy-egy jelmez-kiegészítő váltogatásával bújik más és más figura bőrébe, a színpadot átszelő piros lejtőn almák, máskor pingponglabdák gurulnak, és a szöveg is leleményes (mondták, akik értették), a közönség hahotázva nevet. Mindezek ellenére komoly tárgyú darabról van szó, hiszen az egyre nagyobb méreteket öltő bevándorlás jelenségével szembesíti közönségét.

Az előbb említett darabok új alkotások. A programban szerepelt az egyik legismertebb és legtermékenyebb svéd színpadi szerző, Lars Norén egyik darabja is, a Modet att Döda (Merj ölni) is, amit körülbelül húsz éve mutattak be először egy trilógia második részeként. A biennálén egy stockholmi szabad színház, a Teater Giljotin mutatta be a darabot, kitűnő szereposztásban (az idős apát alakító Claes Ljungmark teljesítménye az általam látott minden színészi alakítást felülmúlt). Norén három hőse komoly problémákkal küszködik: a fiú nem tud szabadulni gyerekkori rossz emlékeitől, az apa magatehetetlen, és bár látszólag csak szeretetre és odafigyelésre vágyik, puszta jelenlétével és hazugságaival pokollá teszi fia életét. Kettőjük konfliktusában kereszttűzbe kerül a fiú butácska, de gyönyörű barátnője, aki pincérnő és táncos (de talán másfajta szolgáltatásokkal is ellátja a vendégeket).

Szemináriumok
Lars Norén neve két szakmai fórumon is elhangzott. Először a frissen megjelent, három kötetes Svéd Színháztörténet bemutatóján, hiszen a huszadik századot ismertető rész Norén 7:3 című darabjának bemutatójával ér véget. A három neonáci elítélt életrajzából merített, saját maguk által eljátszott darab tragédiába fulladt 1999-ben, amikor egy előadás során sikerült megszökniük, és nem sokkal ezután egyikük megölt két rendőrt. A szerző megpróbált visszavonulni a közéletből, kijelentette, hogy nem ír több színdarabot, de mégis visszatért a színházhoz. Részben erről a visszatérésről, a Kyla c. darab létrehozásáról és bemutatójáról szól Per Zetterfalk dokumentumfilmje (egyben doktori disszertációja), amit egy szeminárium keretében mutattak be az érdeklődőknek.

Meglepő, hogy a szakmai beszélgetések iránt is nagy volt az érdeklődés. Színészek, rendezők, kritikusok ültek a közönség soraiban, és hol figyelmesen, hol méltatlankodva hallgatták a felkért hozzászólókat. Külföldiek számára ezek a pezsgő szemináriumok és a tematikus beszélgetések jó betekintést nyújtottak a színházi közéletbe, és sok fontos probléma körvonalazásában segítettek. Kiderült például, hogy a svéd színházi szakma számára hihetetlenül fontos a gyerekek és fiatalok megszólítása, körültekintően és tudatosan építik a követendő modelleket, a vitába pedig minden érintett réteget bevonnak: alkotókat, pedagógusokat, a pénzalapok elosztásában befolyásos politikusokat és nem utolsósorban a szomszédos országokban sikeresen lebonyolított projektek ismerőit. Hasonlóan intenzív vita alakult ki a „megszokott", nyomtatott színházi sajtó alternatívájaként megjelenő Internetről és blogokról.

A svéd színházakról való információszerzés szempontjából az előadásoknál sokkal hasznosabbnak bizonyult a felolvasó-színházi délután: ekkor minden ügynökség elhozta az angol nyelvre (is) lefordított szerzőinek egy-egy darabját vagy néhány jelenetét, röviden bemutatták mindegyiket, és ízelítőül a helybéli társulat színészei fel is olvastak egy-egy részt.

Egy késő esti órában, informális találkozás keretében sikerült megismerni Suzanne Ostent is, aki a svéd gyerekszínház legendás rendezője. Legutóbbi munkája, amelyet két év kutatás és kísérletezés előzött meg, a Bébidráma, amit 6–12 hónapos csecsemőknek játszanak nagy sikerrel Stockholmban (az Állami Színház ernyője alatt működő Unga Klara Társulat produkciója).

KÖZTÁRSASÁG – TIFF 2007: Június 8.: 11: Börn (izlandi); 13: 4 luni, 3 săptămîni si 2 zile – Amintiri din Epoca de Aur (román); 15.30: Wir werden uns wiederseh’n (svájci); 18: Cover Boy (olasz), 20.30: Moromeţii (román); 23.30: Immer nie am meer (osztrák).

Ma, június 8-án, péntken este 7 órakor: Parti Nagy Lajos Ibusár c. drámája alapján: Pezsgő. Előadja: Benedek Ágnes. Tóth Gábor Ákos Beszélgetéseim a színésznővel alapján: Gizike show. Előadja: Domokos Erika. Irányítótanár: Albert Júlia. – FELNŐTTEKNEK AJÁNLOTT MŰSOR.

Ma, június 8-án, pénteken este 7 órakor: A Transilvania Filharmónia szimfonikus zenekarának és kórusának hangversenye. Vezényel: Gheorghe Costin. Közreműködik: Sorina Munteanu, Lucia Papa, Constantin Nica, Sorin Draniceanu. Műsoron: Verdi: Rekviem.

(10. oldal)

*Váltóiroda*	*Euró (Vétel/Eladás)*	*Dollár (Vétel/Eladás)*	*100 Forint (Vétel/Eladás)*
Macrogroup (Főtér 23., Sora, Bolyai u. 8., Szentegyház u. 4., Széchenyi tér 23–25.)	3,23/3,27	2,380/2,425	1,28/1,32

Szombaton este Románia válogatottja Szlovéniában, egygólos győzelmet aratott a hazaiak felett. Most megismétlődött a mérkőzés, de szerdán ezúttal Romániában, Temesvárott rendezték a találkozót. A forduló előtt Victor Piţurcă tanítványai az első helyen álltak a G-csoportban, és ez a 2–0 arányú újabb siker megerősítette a pozíciójukat és a reményt, hogy kijutnak az Eb-re.

Nem vesztegették sokat az idejüket a sárgamezesek, néhány másodperc alatt helyzetbe kerültek, Tămaş szöktette Mutut, a Fiorentina ékje a 16-os vonaláról kapásból durrantott, de Handanovics fogta a labdát. Tămaş és Raţ beadásokkal próbálkoznak, a vendég portás azonban a helyén volt, majd a védelem is besegített neki, és szögletre mentett egy kínos szituációban. Az első vendég lehetőségre több mint negyedórát kellett várni, ebből azonnal szöglet lett, de több semmi. A 18. percben vendégkontra után Lobonţ a büntetőterület vonaláig kellett kifusson, hogy mentse a helyzetet. Félóra elteltével hatalmas lehetőséget puskáznak el a román fiúk, Contra szöglete ugyan kissé hosszúra sikeredett, Tămaş azonban visszatette középre, egyenesen Goian fejére, aki néhány méterről majd szétforgácsolta a felső lécet. A félidő végéhez közeledve a vezetést is megszerzik Piţurcáék, a 40. percben Codrea beadását Mutu mesterien helyezte fejjel Handanovics háta mögé (1–0). A félidő hajrájában, Marica előbb lábbal, majd fejjel is próbálkozott, de mindkét alkalommal csak szögletet lett a vége.

A második játékrészben sem változott a játék képe, a hazaiak támadtak, a vendégek próbáltak védekezni. Marica nyitotta meg a helyzetek sorát, fejese elkerülte a kaput, majd Mutu távolról riogatott, de a labda egyenesen a kapus ölébe talált. A 67. percben megint a Fiorentina csatára volt a főszereplő, 18 méteres küldeményét Handanovics szögletre mentette, majd jött a gól is, Contra a 16-os sarkáról kapásból tüzelt, ez egy védőn megpattant, becsapta a kapust, és megint a hálóban landolt (2–0). A hajrában Marica megint eltalálta a kapufát, majd a csereként beálló Nicoliţă kapáslövése is alig ment a kapu mellé. Marica a hosszabbításpercekben kétszer is helyzetbe került, a lázasan játszó csatárt elsőre tévesen leintették (lesállás miatt), majd közeli próbálkozását a kapus hárította. A végeredmény 2–0, a románok továbbra is a tabella élén állnak, és az elkövetkező öt meccs már könnyebb lehet.

Eredmények, G-csoport: Románia–Szlovénia 2–0 (gól: Mutu – 40. és Contra – 67. perc), Bulgária–Fehéroroszország 2–1 (M. Petrov – 11. és Jankov – 39. perc, illetve Vasziljuk – 5. perc, 11 m) és Luxemburg–Albánia 0–3 (Skela – 25., valamint Kapllani 2 – 36. és 72. perc).

Óriási lendülettel kezdett a norvég válogatott: az első tíz percben szinte ki sem jött saját térfeléről a magyar csapat. A folytatásban – pont amikor úgy tűnt, sikerül megtörni a hazaiak játékát – Iversen egy szöglet után vezetést szerzett. Várhidi Péter együttese ezt követően már jóval többször veszélyeztetett, Priskin a szünet előtt még egyenlíthetett volna.

A fordulást követően nagy elszántsággal kezdett a magyar együttes, ám egy óriási védelmi hiba után megduplázta előnyét a hazai gárda, két perccel később pedig eldöntötte az összecsapást. A hajrára teljesen elfáradt a magyar válogatott, így a norvégok teljesen megérdemelten nyerték meg a találkozót.

Eredmények, C-csoport: Norvégia–Magyarország 4–0 (Iversen – 22., Braaten – 58., valamint Carew 2 – 60. és 79. perc), Bosznia-Hercegovina–Málta 1–0 (Muslimovics – 6. perc) és Görögország–Moldovai Köztársaság 2–1 (Hariszteasz – 30. és Liberopulosz – 90. perc, illetve Frunză – 80. perc).

F-csoport: Svédország–Izland 5–0 (Allbäck 2 – 11. és 51., Svensson – 40., Mellberg – 44., továbbá Rosenberg – 49. perc), Lettország–Dánia 0–2 (Rommedahl 2 – 15. és 17. perc) és Liechtenstein–Spanyolország 0–2 (Villa 2 – 8. és 14. perc).

A Transilva sportklub és a Kolozs megyei tájfutó társaság által az Árpád-csúcs környékén rendezett versenyen 95-en rajtoltak. A kolozsvári tájfutókon kívül nagybányai és nagyváradi versenyzők is indultak. Szép kellemes idő volt, a Tőkés és Árpád kitűzte pályakitűzők nagyszerű versenyzést biztosítottak.

AM: 1. Gligor Pavel (Akarat), 2. Fey Sándor (Transilva), 3. Zsigmond István (Compass); BM: 1. Zavodszky Tamás, 2.György Szabolcs (mindkettő Transilva), 3. Călin Pavel (Akarat); CM: 1. Kuszálik János, 2. Tőkés Árpád (mindkettő Transilva), 3. Kiss János (Pro Orientare), DVM: 1. Călin Cohut (Nagybányai ESK), 2. Nagy Dezső (Compass), 3. Szőcs Sándor (Compass); DJM: 1. Sipos Endre, 2. Prezensky Tamás (mindkettő Transilva), 3. Cristian Brezian (Nagybányai Electrosistem); ZM: 1. Adrian Oşan (Akarat), 2. Müller Csaba (Compass), 3. Prezensky Gábor (Transilva).

BF: 1. Gáll Enikő, 2. Mihály Gyöngyi, 3. Kerekes Kinga (mindhárman Compass); CF: 1. Májer Réka (Transilva), 2. Kónya Ágnes, 3. Pap Cecília (mindkettő Compass), DJF: 1. Kónya Anna (Compass), 2. Cristina Brezian (Nagybányai Electrosistem); ZF: 1. Cristina Cioban (Szászfenesi Dudu Tájfutóklub), 2. Ioana Săndulescu, 3. Anca Tetişan (mindkettő Nagybányai Electrosistem).

Az Anaheim Ducks nyerte a Stanley-kupát, miután az észak-amerikai profi jégkorongliga döntőjének ötödik mérkőzésén is diadalmaskodott az Ottawa Senators ellen. Az egyik csapat negyedik győzelméig tartó sorozaton 4–1-es diadalt aratott az Anaheim, és története során először hódította el a kupát.

A lefújás után hirdették ki, hogy a négyszeres bajnok Scott Niedermayert választották a playoff legértékesebb (MVP) játékosának. Az Anaheim az első kaliforniai csapat, amely Stanley-kupát tudott nyerni. A sportág őshazája, Kanada pedig utoljára 1993-ban adott bajnokot, azóta csak egyesült államokbeli székhelyű klub diadalmaskodott.

Lekó Péter nyert a negyeddöntő első fordulójában a sakkvilágbajnok-jelöltek Elisztában zajló 480 ezer dollár összdíjazású tornáján. A magyar nagymester vezette a világos bábukat és az orosz Jevgenyij Barejev a 34. lépésben adta fel a partit.

Az oroszországi városban 16 nagymester ült asztalhoz, közülük a legjobb négy csatlakozhat a mexikói nyolcas vb-torna (szeptember 11–október 1.) négy kiemeltjéhez: a világbajnok orosz Vlagyimir Kramnyikhoz, a szintén orosz Peter Szvidlerhez és Alekszandr Morozevicshez, illetve az indiai Viswanathan Anandhoz.