Egyéni-, csoport- és közösségi érdekek ütköznek (Rohonyi D. Ivánfelvétele)

A feddhetetlenségi ügynökség törvényének parlamenti vitája során a jogszabályból azok a lényeges elemek kerültek ki, amelyek az elemzők többsége szerint hatékony eszközzé alakították volna a törvényt a korrupció-ellenes harc során. A legmarkánsabb szakaszok jelentős része az RMDSZ javaslatára került ki a szövegből, ezért számos vád illette és illeti a szövetséget. Sokan úgy vélik: a módosítások mögött érdek húzódik, az RMDSZ vezető köreinek törvénytelenül szerzett vagyonát próbálják tisztára mosni így.

Kolozsváron tegnap nyilvános vitára került sor, amelyen részt vett többek között Markó Béla szövetségi elnök, Eckstein-Kovács Péter szenátor, a jogi bizottság elnöke, Kelemen Hunor képviselő, Takács Csaba ügyvezető elnök, Kántor Lajos, a Kolozsár Társaság elnöke, Máté András Levente képviselő, Varga Attila képviselő. A beszélgetést Tibori Szabó Zoltán író, újságíró, publicista, a Szabadság munkatársa irányította.

A beszélgetés elején Renate Weber civil szervezeti aktivista mondatát idézték, amely szerint: az RMDSZ törekvéseinek tulajdoníthatóan a jogszabályterv egy „gyönyörű hiábavalóság" lett. Ezzel arra utalt, hogy módosultak azok a sarkalatos szövegek, amelyek a törvénynek erőt kölcsönöztek volna, mindez annak ellenére, hogy a kormány mind a választói, mind az Európai Unió előtt vállalta a korrupció elleni harc felpörgetését.

Elsőként Máté András Levente képviselő fogalmazta meg álláspontját. Kifejtette, hogy szerinte az eredeti szöveg tartalmazott több olyan részletet, amelyek erősen emlékeztették az 1989 előtti állapotokra. Lehetőség teremtődött volna az állampolgárok megfélemlítésére. Ezenkívül volt néhány olyan elem, amely – Máté szerint – az alaptörvénynek is ellentmondott volna. Az alkotmány 126-os cikkelye ugyanis kimondja, hogy Romániában nem létezhetnek rendkívüli bíróságok.

Az elvek frontális ütközése először Takács Csaba felszólalásában kristályosodott ki: a jogállam fontosabb kérdés, mint a korrupció elleni harc – fogalmazott az ügyvezető elnök. Nem lehet ezt a küzdelmet úgy folytatni, hogy közben rendőrállammá változtatjuk az országot. Be kell tartani az emberi jogokat, a jogállam alapszabályait és csak e keretek között lehet folytatni a korrupcióellenes harcot.

Varga Attila hangsúlyozta: a korrupció máshol is jelen van, azonban itt, keleten, pontosabban a Balkán térségben tökélyre fejlődött. Azt azonban máshol is belátják, hogy nem egyszerű bűncselekményről van szó, hanem egy bonyolult társadalmi jelenségről, és akként is kezelik. Mi sem tehetünk másként, nem küzdhetünk a hazai korrupció ellen úgy, mint egy bűncselekmény ellen.

A problémát a képviselő szerint három alapelv mentén kell vizsgálni. Az első a jogállamiság kérdése. Semmilyen cél érdekében nem lehet olyan eszközt alkalmazni, amely az alapjogokat feláldozza, vagy – akár ideiglenesen is – zárójelbe teszi.

Az állam hozza létre a jogot, de a jog korlátozza az államot, ez a fajta visszahatás csírájában hordozza a jogállamiság alapjait, ezt nem lehet félretenni.

A másik súlyos alapelv, a hatalommegosztás, mint államszervezési modell kérdése, amely egyensúlyt teremt, és lehetőséget nyújt a kölcsönös ellenőrzésre.

Minden új hatóság létrehozásakor meg kell vizsgálni, hogy az új szerv ezt az egyensúlyt nem billenti-e meg, hogy az erőviszonyok szempontjából hova sorolható.

Végül pedig, szintén fontos az alkotmányos rend, amelyhez feltétlenül alkalmazkodni, igazodni kell. A feddhetetlenségi ügynökség törvénytervezete – Varga Attila szerint visszamenő hatásaival, a levelezési titkot és az ártatlansági vélelmet kikezdő tételeivel helyenként ellentmondásba kerül az alaptörvénnyel.

A képviselő kifejtette: más lehetőségek is adottak: az adópolitika például kitűnő eszközöket nyújt a törvénytelenül szerzett vagyonok ellenőrzésére.

Az RMDSZ-politikusok zömével szembeszegülő álláspontot képviselt Eckstein-Kovács Péter szenátor, aki úgy vélte: akárcsak a terrorizmus-elleni harc esetében, bizonyos korlátozások a magasabb cél érdekében elfogadhatók. Az RMDSZ hivatalos álláspontja tévedés – hangoztatta a politikus.

Kelemen Hunor kijelentette: a törvénytervezet, azzal, hogy politikusokat, klérust, közéleti személyiségeket, és azok családját – akár negyedfokú rokonokig – vizsgálatnak vetne alá, mintegy 4,5–5 millió embert érintene.

Számos kérdés marad a levegőben: kik lennének az ügynökök? Hogyan biztosítanák az ellenőrző szerv politikamentességét? Hogyan vennék elejét, hogy az eljárások a jogállamiságot sértsék?

Az emberi jogok kérdésében ugyanis nincs „de hát", nincs zárójel.

Markó Béla szövetségi elnök szintén a jogállam mellett tört lándzsát. Kifejtette: Romániában ez még igencsak kialakulóban van, és a magyar kisebbségnek jó oka van tartani a rendőrállami módszerektől, vagy akár azok lehetőségétől is.

Másrészt a miniszterelnök-helyettes egyetértett azzal, hogy lehetséges az emberi jogok, a jogállamiság demagógiája. Azonban – hangsúlyozta – rossz lenne az, ha rosszhiszeműen, ezekre a demagógiákra alapoznánk érvelésünket. El kell fogadnunk, hagy vannak, akik valóban a korrupció-ellenes harcot szeretnék hatékonyabbá tenni, és ugyanúgy vannak, akik elkötelezetten és érdekmentesen az emberi jogok védelmére gondolnak. Ha nem vagyunk jóhiszeműek, ha eleve hajlamosak vagyunk vádaskodni, nem fogunk messzire jutni – figyelmeztetett a szövetségi elnök.

Markó leszögezte: nem hisz abban, hogy lehetséges a „most egy kicsit keménykedünk, aztán visszaáll a jogrend" típusú eljárás, ezt az elmúlt évszázad során sokszor megígérték, az eredményét pedig láthattuk, hadd éljünk tehát a gyanúperrel – fogalmazott a szövetségi elnök. Olyan korszakban élünk, amikor a műszaki lehetőségek adottak ahhoz, hogy a totálisan ellenőrzött társadalmat megvalósítsák, ezt pedig meg kell előzni, mi magyarok pedig különösen nem engedhetjük meg magunknak, hogy ebbe az irányba haladjunk. A szabadság bajjal jár – hangsúlyozta Markó. A bűnüldözés sokkal könnyebb a totalitarizmus eszközeivel, de mi azokhoz nem folyamodhatunk, ezzel számolnunk kell – közölte az RMDSZ elnöke.

A beszélgetésbe a hallgatóságból is bekapcsolódtak néhányan, Tellman Jenő nyugalmazott fizikatanár például a kisemberek jogait, az általuk napi rendszerességgel tapasztalt korrupció súlyát emlegette, és számon kérte az ezzel kapcsolatos eljárást, tudva, hogy a nagykorrupció vétkeseit számos törvény és jog védi felelősségre vonás esetén.

Többen úgy vélték: az igazi vita nem is az elvek mentén zajlik, hanem a hatalom súlypontjainak az ide-oda tologatásán, amely a parlament és az elnöki hivatal között zajlik. Abban többnyire egyetértettek, hogy az ehhez hasonló megbeszélések lényeges fontosságúak, és gyakrabban kell rájuk sort keríteni, egyáltalán, javítani kell a kommunikáción, egyfelől az RMDSZ és a politikai osztály, másrészt a román és a magyar civil szféra között, hogy a tudnivalók, az elvek és az érvek megfelelő szinten és korrekt tartalommal felruházva csapódjanak le a köztudatban.

Elsősorban a fejlesztést és a beruházást szolgálja a kormány által elfogadott költségvetés – jelentette ki Călin Popescu Tăriceanuminiszterelnök azt követően, hogy tegnapi ülésén a kabinet jóváhagyta a jövő évi állami költségvetés-tervezetét. Hozzátette: beruházás tekintetében a 2007. évi a legnagyobb költségvetés az utóbbi 16 esztendőben.

A kormány által elfogadott formájában a büdzsé 2007-re 38,1 milliárd euró bevétellel számol, ami a bruttó nemzeti össztermék (GDP) 35,2 százalékát teszi ki. Összehasonlításképpen: a 2004. évi költségvetés bevételi oldalán 18,3 milliárd euró állott, ami akkor a GDP 32,2 százalékát jelentette. A kormányfő rámutatott: a költségvetés a polgár szükségleteinek kielégítését célozza, s nem pedig a politikai klientúra érdekeit.

A jövő évi büdzsé tervezete 6,4 százalékos gazdasági növekedéssel, 2,8 GDP-százalékos költségvetési hiánnyal, 4,5 százalékos pénzromlással, 12,4 százalékos bruttó átlagbér-növekedéssel és 3,53 lejes euróárfolyammal számol. A tervezetet a hatályos törvények értelmében október 15-ig kell benyújtani a parlamentnek.

A büdzsé költségoldala a GDP 38 százalékára rúg, az idei 34,8 százalékoshoz képest növekvő tehát, s a tervezet szerint beruházásokra 6,7 GDP-százaléknyit fordítanak. A 6,4 százalékos növekedést a nemzetgazdaság elsősorban a termelési és a szolgáltatási szektor növekedése révén érné el.

Jó hír, hogy a munkáltató által fizetett társadalombiztosítási hozzájárulás összesen két százalékkal csökken, s hogy oktatásra és kutatásra a nemzeti össztermék 5,2 százalékát fordítják. Ez utóbbi összeg egyébként 132,1 százalékkal nagyobb az ideinél, s elsősorban az oktatás infrastruktúrájának fejlesztésére kívánják fordítani.

Az egészségügyre a GDP 4,12 százalékát, azaz 3041,5 millió új lejt különítettek el, a szállításügyi minisztérium pedig 10 849 milliót kapott, amely összeget főképpen országutak, vasutak, repülőterek és a dunai infrastruktúra korszerűsítésére, illetve autópályák építésére fordítanak. A hosszú távú tervek szerint 2007–2010 között 505 kilométernyi autósztrádát kellene megépíteniük, mintegy 500 kilométernyi városelkerülő utakat, illetve további 3523 kilométernyi országutat kell majd megjavítani.

A mezőgazdasági tárca 7 634,53 millió lejt kapott, ami az ideihez képest 33,9 százalékkal nagyobb pénzforrást jelent. Ebben az összegben azok az önrészek is benne foglaltatnak, amelyek a különböző európai pénzek lehívásához nélkülözhetetlenek.

Több jut szociális célokra is, mert a munkaügyi tárca 33 milliárdot kapott, a GDP 8,8 százalékát, azaz 6,2 milliárddal többet, mint az idén. Ez lehetővé tenné a nyugdíjak 15 százalékos megemelését is. Január 1-jétől az átlagnyugdíj tehát 318 lejről 374 lejre nő, s az ún. nyugdíjpont értéke januártól 396 lej, 2007 decemberében pedig 406 lej lesz. Ugyanakkor több pénz jut jövőre gyermeknevelési segélyekre, gyermekpénzre és fűtési pótlékra is.

Románia jövőre 1,1 milliárd euróval járul hozzá az Európai Unió költségvetéséhez.

Ha a költségvetés tervezetét a törvényhozás jóváhagyja, annak elméletileg az életszínvonal jelentős javulásához kellene vezetnie.

A Felvilágosodás, Erdély címmel megrendezett tudományos tanácskozás kísérőrendezvényeként nyílt kiállítás tegnap az Egyetemi Könyvtár Különleges gyűjtemények részlegén. Felvilágosodás kori, erdélyi vonatkozású kéziratokat és könyveket láthatnak az érdeklődők, a kiállítás október 27-ig, naponta 9–15 óra között tekinthető meg az egyetem első emeleti Gh. Sion termében.

(Részletek a 2. oldalon)

Az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA) rendezésében tegnap megkezdte munkálatait a VIII. Civil Fórum, amely két napon keresztül nyújt lehetőséget a hazai magyar nemkormányzati szervezetek képviselőinek közös gondjaik megbeszélésére, a jövőtervezésre.

Az idei fórumra közel kétszázan jelezték részvételi szándékukat egész Erdélyből. A megnyitón Egri István ERMACISZA-elnök rendezvényük újdonságaira hívta fel a figyelmet: most a közösségi forrásteremtés került reflektorfénybe, mert rájöttek, hogy csupán pályázatokkal nem lehet helyt állni, és az eddiginél hangsúlyosabb nyitást kell kezdeményezni a román civil társadalom irányába, amely sokszor nyújtott komoly támogatást. Adorjáni László református lelkész, az Agnus Rádió igazgatója, bibliai példázatokkal érzékeltette a civil szervezetek soraiban munkálkodók viaskodását a közönnyel, a kifulladással. A közösségépítés érdekében „a szomjas ember alázattal meghajolva iszik a forrásból, miközben arra gondol, hogy ő is másokat itat meg" – mondta.

Az első napi plenáris előadások dr. Péntek Jánosnak, a BBTE Magyar Nyelvészeti Tanszék vezetőjének elnöksége alatt zajlottak, aki szerint az összefogás az, ami a civileket megkülönbözteti a politikusoktól.

A felvezető előadást Somai József, a Romániai Magyar Közgazdász Tárasaság elnöke tartotta, Új orientációk a forrásteremtésben címmel. Többek között olyan kérdésekre tért ki, mint a fenntarthatóság, a közösség gazdasági ereje, a támogatáspolitikai szinterek. Szerinte az elosztásban bizalmi, s nem szakmai szempontok érvényesülnek, ezért a függetlenségnek és a nyilvánosságnak valós teret kell biztosítani. Kérdés, hogy az RMDSZ autonómia-jelszava mögött milyen elképzelés húzódik: felülről diktált vagy a civil társadalom irányából érkező autonómia? A magyarországi támogatások az alkotmány szellemében működnek, csak azok mértéke tisztázatlan. Ha ismert lenne, hogy az állami költségvetésnek hány százalékával segítik a határon túli magyarságot, biztosabban lehetne tervezni a jövőt. A civil társadalomnak nincs más alternatívája, mint az összefogás — jelentette ki a szónok.

A fórum más plenáris előadásokkal folytatódott, délután és ma pedig szekcióülések következtek. Az idei fórum-szekciók: Civil szervezetek és vállalatok együttműködése, szponzorálás; Civil szervezetek és önkormányzatok együttműködése; Civil szervezek fenntarhatósága és jövedelemszerző vállalkozásai; Civil szervezetek Pr-je; Humánerőforrás-fejlesztés a civil szférában; Közösségi gyűjtés.

A VIII. Civil Fórum egyik médiatámogatója a Szabadság.

Pénteken a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalban kifüggesztették azt az ideiglenes névjegyzéket, melynek alapján az állami lakásalapból szándékoznak az igénylőknek lakásokat kiutalni. Az esetleges fellebezéseket október 16-i kezdettel október 30-ig lehet benyújtani. A fellebezések rendezése után a lista véglegessé válik.

Tapasztalat a bölcsesség kezdete.

IRODALMI ESTET rendeznek október 16-án, hétfőn délután 6 órakor a BBTE Bölcsész Karán (Horea út, 31 sz., Popovici terem.). Bemutatják Halmosi Sándor Annapurna déli lejtőin. Szeretők könyve című verseskötetét, illetve Demény Péter Visszaforgatás c. regényét. Moderátor Egyed Emese. Közreműködik Köllő Csongor harmadéves színinövendék.

ZENEOVI ÉS KISMAMAKLUB. Hétfőn délután 5 órától a VI-WALDI Tücsök Zeneoviba várják a kiscsoportosokat (2–4 éveseket), 6 órától pedig az Életfa Családsegítő Egyesület várja az érdeklődőket a Kismamaklubba, amely a Bolyhos ovisok zenéjével kezdődik. A Kismamaklub e heti meghívottja Kincses Katalin gyógytornász. Helyszín: az Unitárius Óvoda. A váltócipőről ne feledkezzenek meg!

SZÜRETI BÁLT rendez a Nyugdíjasklub október 15-én, vasárnap du. 4 órától a Heltai Alapítvány klubtermében (Mikó/Clinicilor 18.). A jó hangulathoz a jó zenét Marton István szolgáltatja.

Hibajavítás
Tegnapi Költözni kényszerül a Phoenix Könyvesbolt című beszámolónkban a Római Katolikus Kar dékánjának neve, helyesen: Főtisztelendő Msgr. dr. Marton József. Elnézést kérünk az érintettől!

Filológus- és történészszívet megdobogtató ritkaságokat gyűjt egybe a kiállítás, amely azonban laikus számára is érdekességekkel szolgálhat. A Bécsben, Kassán, Pozsonyban stb. megjelent könyvek mellett sok erdélyi: szebeni, kolozsvári kiadvány bizonyítja, hogy a felvilágosodás szellemisége igen korán begyűrűzött és teret hódított Erdélyben.

A kiállított anyag három részre tagolható – hangzott el a tegnap délutáni megnyitón. Az első csoportban az európai felvilágosodás szellemiségét tükröző kéziratok, nyomtatványok, fordítások találhatók, például 1834-ből származó Voltaire-fordítás; a második csoportot irodalomtörténeti és pedagógiai, nyelvtani munkák alkotják, ilyen Gyarmathi Sámuel Okoskodva tanító magyar nyelvmester címmel Kolozsvárott 1794-ben megjelent műve. A harmadik kategóriába önálló irodalmi művek, korabeli folyóiratok (Magyar Hírmondó 1785), színháztörténeti munkák tartoznak: Bolyai Farkas Öt szomorújáték című drámagyűjteményét 1818-ban adták ki Szebenben, Aranka György 1785-ös II. Richárd fordítása is különlegességnek számít.

Kedvcsinálónak álljon itt néhány, szubjektív szempont alapján válogatott cím: Gáti István és Vedres István Magyar nyelvnek a magyar hazában való szükséges voltát tárgyozó hazafiui elmélkedések, Bétsben 1790; A kolozsvári Könyvező Szűzeknek históriája, Kolozsvárott, 1770; Bölts szeretet (...) menyegzői versek, Kolozsvárott, 1792; Bolla Márton Éneki szerzemény, Kolozsvár, 1792; Kőszegi Rájnis József A magyar Helikonra vezérlő kalaúz. Az az: a magyar vers-szerzésnek példái és régulái, 1781.

Harmadik alkalommal rendezték meg Kolozsváron a hímzés triennálét. Az 1999-ben elkezdődött nagyszabású nemzetközi seregszemle idei rendezvénye elsősorban a helyszín szempontjából jelent változást: a megszüntetett Szentegyház utcai galéria helyett most a Művészeti Múzeum földszinti termei nyújtanak otthont a hazai és külföldi alkotók rendkívül változatos kínálatának.

A csütörtök délután megnyílt tárlat ékes bizonyítéka annak, hogy a legősibb szerszámok egyikével, a tűvel és huszonegyedik századi változataival mi mindent lehet művelni a legkülönbözőbb anyagokból, a legkülönbözőbb művészi felfogásban és a legmagasabb művészi szinten. Amint azt a tárlatot megnyitó dr. Alexandra Rus művészettörténész is hangsúlyozta, a műfaj sokat változott az utóbbi évtizedekben, olyannyira, hogy a tű mellett nemritkán még a számítógép is szerephez jut.

A rendezvény főszervezője, a Romániai Képzőművészek Szövetsége kolozsvári fiókja iparművészeti részlegének vezetője, Adriana Alexandra Dobra textilművész.

A triennálé nagydíját az egyetlen férfi résztvevő, a bukaresti Nicolae Zâmbroianu nyerte el. A hat díjazott pedig: Csíki Szabó Ágnes, Maria Gliga, Georgeta Hlihor, Károly Gyöngyi, Puskai Sarolta és Mihaela Tatulescu.

A kolozsváriak számára már ismerősen cseng Felházi Ágnes neve. Műveit számos közös és egyéni, hazai illetve külföldi tárlaton állították ki, ahol csupán elismeréseket gyűjtött be. A Korunk Galériában pénteken, október 13-án Heim András képzőművész és Karácsonyi Zsolt költő nyitotta meg A föld rácsai címet viselő kiállítást. A képek Felházi Ágnes mesteri dolgozatát képezik. Heim András szerint pozitív értelemben sokkolóak, és a mindenkori magyar festészetben előkelő helyet foglalnak el.

A nonfiguratív, színekben gazdag képek Heim szerint különösen értékesek: „Jegyezzék meg ezt a napot és ezt a kiállítást, mert ez egy különleges esemény" – hívta fel a figyelmet a képzőművész. A nonfiguratív képekhez illett Prokofjev zenéje, Balázs Ágnes és Gyenge Pál előadásában. Váradi Nagy Pál saját verseinek felolvasásával egészítette ki a tárlatnyitó ünnepséget.

Az idei évadban is műsoron lesz a kolozsvári színházban Visky András Tanítványok c. drámája, Tompa Gábor rendezésében. A 2005 novemberében bemutatott előadás, amely ez év tavaszán Budapesten is vendégszerepelt, november hónap folyamán a bukaresti I. L. Caragiale Nemzeti Színházi Fesztiválon képviseli színházunkat.

Kitágítva a Szentírás terét és idejét, a dráma a bibliai üldözők elől menekülő tanítványokat (Salat Lehel, Dimény Áron, Orbán Attila, Buzási András/Fogarasi Alpár, Laczkó Vass Róbert, Bogdán Zsolt, Molnár Levente, Galló Ernő, Sinkó Ferenc, Bíró József és Hatházi András) a második világháborús koncentrációs tábor barakkjába menekíti. Ily módon az előadásban az ’50-es, ’60-as évek megfélemlítéssel teli Romániájának légköre rajzolódik ki. A történet három síkon bontakozik ki, nemcsak az evangélium és a hatvanas évek romániai valóságának szintjén, hanem az abszurd drámára való rájátszásokként is. „Visky András személyiségének, írásainak, belső világának, életfilozófiájának valódi ismerőjeként Tompa Gábor rendkívül egyszerűen követi a szöveg drámai feszültségét, anélkül, hogy nehézkes és fölösleges szimbolikával töltené meg, vagy engedne a folyamatos magyarázkodás kísértésének. Bár e példázatból következhetett volna, nem egy barokkos, hanem egy beavató, élettel és folyamatosan jelentésekkel telített képekből álló előadást rendez." – írja Marina Constantinescu színikritikus.

Az előadást októberben: 15-én, vasárnap, 18-án,szerdán, és 28-án szombaton, este 8 órai kezdettel játssza a Kolozsvári Magyar Színház társulata. Tekintettel az előadás stúdiójellegére, kérjük idejében keressék fel a színház jegypénztárát (naponta 10.00–13.00, illetve 16.30–18.30 között).

Mindenkit szeretettel várunk!

A török Orhan Pamuknak ítélték oda csütörtökön az idei irodalmi Nobel-díjat. Pamuk a török posztmodern irodalom emblematikus alakja, könyveiben rendszerint az Európa és az iszlám világ között rekedt Törökország identitászavarait mutatja be; eddig megjelent műveit több mint negyven nyelvre fordították le.

Ferit Orhan Pamuk 1952. június 7-én született Isztambulban és 1974-ben kezdett írni, s már első regényével, a Sötétség és fénnyel komoly sikereket ért el. Az 1990-ben írt A fekete könyv a török irodalom egyik legnépszerűbb, ugyanakkor legellentmondásosabban megítélt alkotása lett. Hazájában sokan és sokat kritizálták politikai nézetei és cikkei miatt, amelyekben bírálta a kormánynak a kurd kisebbség iránt tanúsított magatartását, e cikkek nyomán írta meg 1999-ben A többi szín című regényét.

Könyveit a külföldi kritikusok gyakran hasonlítják Umberto Eco, Italo Calvino és García Marquez műveihez. Nemrég a The Guardian a 21. század 21 legjobb írója közé választotta a „mágikus realizmus" zseniális török képviselőjét.

Református Egyház: Farkas utcai (belvárosi) templom: de. 10 óra igét hirdet: Lengyelné Püsök Sarolta, du. 6 óra: Balázs Attila. Györgyfalvi úti imaház: de. 10 óra: Hankó Nagy Alpár. Teológia: de. 11 óra: Kiss Jenő. Kétágú templom: de. 10 óra: Székely József, du. 6 óra: Ősz Előd. Napkelet utcai imaház: de. 10 óra: Adorjáni László. Hidelvi református templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Szöllősi János. Felsővárosi (Kakasos) templom: de. 10 óra: Szilágyi Róbert, du. 5 óra: Sógor Géza. Pata utcai fehér templom: de. 10 óra: Sebestyén Ákos, du. 6 óra: Ferenczy Miklós. Írisz-telepi templom: de. 10 óra, du. 5 óra: Nagy Levente. Kerekdombi templom: de. 10 óra: Tőkés Attila, du. 6 óra: Dobri András. Szamosfalva: de. 11 óra, du. 6 óra Péntek Márton. Kölesföldi templom: de. 9.30 óra: Péntek Márton. Bulgária-telepi templom: de. 10 óra: Visky János, du. 6 óra: Simon János. Tóvidéki templom: de 10 óra: Visky Péter, du. 6 óra: Kozma András. Törökvágási templom: A DÓNÁT ÚT 142-ES SZÁM ALATTI ÚJ TEMPLOMBAN! de. 10 óra, du. 6 óra: Bibza Gábor . Kolozsmonostori templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Gede Csongor.

Római Katolikus Egyház: Szent Mihály-templom: reggel 7 óra, 8.45 óra, de. 10 óra, 11.30 óra, du. 6 óra. A de. 10 órás szentmisét Dr. Czirják Árpád celebrálja, a többit a segédlelkészek: Tímár Zoltán, illetve Bilibók Géza. Szentháromság (Piarista) templom: reggel 8 óra: dr. Holló László, de. 9 óra, román nyelvű szentmise: Orbán László, de. 11 óra: Dr. Nóda Mózes, du. 6 óra, egyetemisták miséje: Orbán László. Ferencrendi-templom: de. 9 óra, délben 12 óra: igét hirdetnek a ferences atyák. Szent Péter- és Pál-templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Oláh Dénes. De. 10 óra: Rózsafüzér-ájtatosság. Fájdalmas Szűzanya (Monostori úti) templom: de. 9 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Kolozsmonostori apátsági Nagyboldogasszony (Kálvária) templom: de. 11, du. 5 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Szűz Mária Szent Szíve (Jobbágy utcai) templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Vízi Zakariás. Jézus Szent Szíve (kerekdombi) templom: de. 9.30 óra: Jakab Gábor. Írisz-telepi templom: de. 11 óra: Jakab Gábor. Bulgária-telepi kápolna (Bábolna utca): szombaton du. 4 óra: Oláh Dénes, Szent Kamill-otthon: szombat du. 5 óra: Kovács Árpád.

Unitárius Egyház: Belvárosi templom: de. 11 óra, szolgál: Bálint-Benczédi Ferenc. Írisz-telepi templom: de. 11 óra: Mezei Csaba. Kolozsmonostori egyházközség (a Kakasos, református templomban): du. 3 óra: Rüsz Fogarasi Tibor.

Evangélikus Egyház: Belvárosi templom: de. 10 óra, igét hirdet: Hankó Szilamér.

Baptista Egyház: Gorunului utca 21. szám alatti templom: de. 10 óra: Berszán István, du. 5 óra: Kovács István.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – World Trade Center – amerikai. – Vetítés: 14, 17, 20, 23; kedvezménnyel: 14, 23.

GYŐZELEM – Maria va fi albastră – román. – Vetítés: okt. 13–15.: 23 órától; okt. 16–19.: 14, 16, 18, 20, 22.

GYŐZELEM – okt. 13–15.: Filmtettfeszt. 13-án: Magyar és román animációs filmek (16, 17 óra); Forgács Péter: Fekete kutya (dokumentumfilm, 17.30 órától); játékfilmek: Pálos György: Sztornó (19), Beszélgetés a rendezővel (20.35), Szemző Tibor: Az élet vendége – Csoma legendárium (21), Beszélgetés az alkotókkel (22.20). 14-én: Filmtett–Duna Műhely alkotótábor filmjei (11), EME Sapientia Foto, Film, Média szakos hallgatók filmjei (13); dokumentumfilmek: Litanszky János: Cérnaszálon (14.30), Hajdú Eszter: Otthonom, Tarnabold (15.30), beszélgetés az alkotókkal (16.30); kisjátékfilmek 17 órától: beszélgetés az alkotókkal; 18.15 órától: nagyjátékfilmek: Kocsis Ágnes: Friss levegő (19), Szaladják István: Madárszabadító, felhő, szél (21). 15-én: dokumentumfilmek: Czigány Zoltán: Ecseri tekercsek (14), Tóth Artin: Érintettek (15), Szalay Péter: Határeset (16.20), beszélgetés az alkotókkal (16.50); kisjátékfilmek (17.10), nagyjátékfilmek: Tímár Péter: A herceg haladéka (18.30), Kocsis Ágnes: Friss levegő (20.30).

MŰVÉSZ – A testőr – amerikai. – Vetítés: 14.30, 17, 19.30, 22; kedvezménnyel: 14.30, 17.

DÉS

MŰVÉSZ – Miami vice – amerikai. – Vetítés: 17, 19.15; péntek, szombat, vasárnap 21.30-tól is, kedvezménnyel.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – Yours, Mine and Ours – amerikai. – Vetítés: 17, 19, 21.

TORDA

FOX – Hogyan töltöttem a világvégét – román. – Vetítés: 15, 17, 19.

MAGYAR OPERA

Október 15-én, vasárnap de. 11 órakor: Verdi: Falstaff – leckeelőadás. Vezényel: Hary Béla. Rendező: Kincses Elemér m. v.

Október 19-én, csütörtökön este fél 7 órakor: Verdi: Falstaff. Vezényel: Hary Béla. Rendező: Kincses Elemér m. v.

ROMÁN OPERA

Október 15-én, vasárnap este 7 órakor: Carl Orff: Carmina Burana – balett.

Október 20-án, pénteken este 7 órakor: Bizet: Carmen – rendkívüli előadás Alexandra Mindova (Salzburg) szopránénekesnő felléptével. Vezényel: Jankó Zsolt, a Váradi Filharmónia karmestere.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Ma, október 14-én, szombaton este 8 órakor: Nathalie Sarraute: Egy Igenért vagy egy Nemért – stúdióelőadás. Rendező: Patrick Le Mauff.

Október 15-én, vasárnap este 8 órakor: Visky András: Tanítványok – stúdióelőadás. Rendező: Tompa Gábor.

Október 16-án, hétfőn este 8 órakor: Marie Jones: Kövekkel a zsebében – stúdióelőadás. Rendező: Keresztes Attila. – CSAK 14 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

Október 17-én, kedden este 8 órakor: Visky András: Júlia – stúdióelőadás. A Summer NIDE Production (AEÁ) angol nyelvű előadása magyar és román nyelvű szinkronfordítással. Rendező: Christopher Markle.

Ma, október 14-én, szombaton 12 órakor: A csuka parancsára – magyar tagozat.

Október 15-én, vasárnap 11 és 12.30 órakor: A kiskakas gyémánt fél krajcárja – román tagozat.

Péterfy Irén nyugalmazott magyartanár 1938-ban született. Tanulmányait Nagykenden, Marosvásárhelyen végezte. Papi származása miatt a középiskolából eltanácsolták, ezért építészeti líceumba került, majd Kolozsvárra, ahol a Brassai-líceumban magántanulóként érettségizett 1955–56-ban. Ezt követően felvételizett a Bolyai Egyetem magyar szakára. A magyarországi ’56-os események következményeként 1958 őszén rendszerellenes tevékenység miatt letartóztatták, 1959 februárjában pedig a Kolozsvári Katonai Törvényszék tíz esztendő javítóbörtönre ítélte. Péterfy Irén 1963 szeptemberében szabadult. Gagyi-Balla István történész 1995-ben készített vele interjút: az események ötvenedik évfordulója alkalmával a beszélgetés szerkesztett, rövidített változatát közöljük.

(Folytatás október 13-i lapszámunkból)

– Spontán tapsot, nem megszervezettet.

– Jaj nem, hát nem volt semmi megszervezve. Mindenki teljesen tisztában volt azzal, hogy itt most bűnbakokat gyártanak, és mindenki velünk érzett. Ezért volt a fütty, és ezért volt a taps, minden. Szünetben odajöttek az évfolyamtársak, s mondták, hogy ne búsulj, ne félj, mert veled vagyunk. Szóval, szó se volt szervezetségről, teljesen spontán alakult. A szervezők azt hitték, megfélemlítenek minket is és a hallgatóságot is, de nem sikerült. Éppen ezért kellett minket lecsukni, mert ha akkor meghunyászkodunk és mindannyian hallgatunk, akkor lehet, hogy megúsztuk volna. De azt mondták, hogy ezekkel nem lehet, rebellisek. Így gondolom én.

– Fel tudnád idézni, hogy rajtad és Vastag Lajoson kívül még kik kerültek a vádlottak padjára?

– Nem emlékszem.

– Arra sem, hogy hozzávetőlegesen hányan lehettetek?

– Nem sokan. De még saccolni sem merek, mert nem emlékszem pontosan.

– És ennek a gyűlésnek az lett a konklúziója, hogy elvették tőletek az IMSZ-könyveket?

– Igen, és az egyetemről is kizártak. Eszembe jut, hogy már akkor volt egy irtózatosan rafinált fogásuk. Azt akarták bizonyítani, hogy mi nemcsak ellenforradalmárok vagyunk, hanem utolsók az egyetemen, olyan alja népség.

– Morálisan is megbélyegeztek?

– Igen, mert az volt, többek között, ellenem a vád, hogy gyengék a tanulmányi eredményeim. Én mondtam, hogy valóban, az első évhez képest, amikor tiszta „foarte bine", nagyon jó voltam, másodéven csak három „bine"-m, „jó"-m volt. Nem mondtam, hogy ez hazugság, hanem elmondtam az eredményeimet. Nyilvánvaló volt, hogy meg kell törni minket.

– Tehát akkoriban exmatrikuláltak néhány egyetemi hallgatót, akiknek a nevére te ugyan nem emlékszel, de többen voltatok. A gyűlés azzal fejeződött be, hogy nektek el kellett jönnötök az egyetemről, igaz?

– Igen. El kellett volna jönnünk, de egy-két nap múlva már letartóztattak.

– Egészen konkrétan, dátumszerűen melyik volt az a nap, amikor téged letartóztattak?

– ’58. október 31-én, reggel. Akkor már fent laktam az Ocskóban (a Marianum Ocskó Teréz kommunista munkásnőről elnevezett leánybentlakója – szerk. megj.), alul voltak a nagy, felül a négyszemélyes hálók. Akkor már fent laktam egy négyszemélyes hálóban mint harmadéves. Feljött civilben egy fiatalember, és mondta, hogy legyek szíves, menjek vele, s viselkedjek úgy útközben, mintha ismerősök lennénk. Tehát ne keltsek feltűnést stb. Hát hazugság lenne, hogy nyugodtan, de látszólag szépen elsétáltunk a Traian útra, vagyis régi nevén az Árpád útra.

– Tehát egy személy kísért el.

– Egy személy. Civil ruhás. Elsétáltunk szép csendesen, nyugodtan, békésen.

– Házkutatást is tartott?

– Csak utána.

– Ott voltál a házkutatáson?

– Nem.

– A szobatársaid ott tartózkodtak, amikor érted mentek?

– Nem, mert ez délelőtt történt, s ők előadásokon voltak, de engem akkor már kizártak az egyetemről. Úgyhogy én már nem jártam előadásokra.

– Melyek voltak az első benyomásaid a Szekuritáté pincéiben, a legelső kérdésekből mit hámoztál ki, mit szeretnének kiszedni belőled?

– Most már így nem tudom megmondani, hogy az elsőből vagy a többiből. De végig egyértelmű volt előttem, hogy fel akarnak használni a három tanársegédem ellen. (Varró János, Lakó Elemér és Dávid Gyula – szerk. megj.) Én jól értettem románul, de beszélni nem tudtam, mert nem volt gyakorlatom. Úgyhogy nagyon nehezemre esett beszélni, s ezért elég kínosak voltak a kihallgatások, mert nem tudtam magam úgy kifejezni, ahogy kellett volna. De nagyon hamar körvonalazódott előttem: azt várják tőlem, hogy ellenük valljak.

– Tehát állandóan a három tanársegéd felől érdeklődtek.

– Róluk is, és másokról is. Persze, ügyesen el volt rejtve ez a dolog, hogy ne legyen kirívó, de érzékeltem, őket akarják velem is elásatni.

– A te cselekedeteidre nem tettek semmilyen utalást? A gyászszalagra és a temetői jelenetre?

– De igen, ezeket rögtön kikérdezték. Szóval olyan nyilvánvaló volt, hogy mindaz, amit én csináltam, köztudott volt. Tehát agyalágyult kellett volna lennem, hogy azt mondjam, nem voltam ott, nem adtam gyászszalagot, nem énekeltem, amikor kétszáz ember látta mindezt. Egyetlen dolog volt, amiről azt hittem, el tudom előlük rejteni: a notesz, amibe leírtam a verseket. Nem tudom, milyen előérzet sugallatára, de a bentlakásban eldugtam a csatorna mellé. Gondoltam, ezt legalább megúszom, de hát csak kiszedték belőlem, és csak megtalálták.

– Ezeken az ankétokon felhasználtak-e ellened olyan eszközöket, amelyeket egy polgári társadalomban nem lenne szabad? Valamilyen testi vagy lelki fenyítést alkalmaztak-e ellened?

– Igen.

– Mit?

– Elsősorban lelki fenyítést. Látták rajtam, hogy nagy az önfegyelmem és nem adom ki magam. Tehát én mindig csak a minimumot igyekeztem mondani. Nem azért, mert rejtegetnivalóm volt, hanem azért is, mert nem tudtam jól románul, s azonkívül is volt bennem egy adag dac, hogy az ellenség ne lásson belém.

– Volt testi fenyítés?

– Hát egy pofont kaptam, azt is a főnöktől, tehát nem a közvetlen nyomozó tisztemtől. Az biztos, hogy állandó félelemben tartottak.

– A kihallgatóid nevére emlékszel?

– Hogyne. Az állandó kihallgatóm Ioan Oprea volt, ő rendesen viselkedett.

– Mit értesz ezalatt, hogy rendesen?

– Civilizált módon beszélt velem, nem igyekezett megszégyeníteni, nem vert. Azután a Paul Goma könyvében, meg máshol is olvastam, hogy tulajdonképpen így csinálták: megosztották a szerepeket, az egyik volt a megértő és a jó, a másik pedig a gonosz. Inkább a főnök volt az, aki... Azt hiszem, iszonyatosan jól szórakoztak rajtam. Mert én annyira naiv voltam, és annyira gyerek, hát a huszadik évemet ott töltöttem be, de tizenöt éves szinten mozogtam. Például volt egy ilyen kérdése a Szekuritáté főnökének, hogyha fegyvert kaptam volna, akkor lelövöm őket, vagy valami ehhez hasonló. Mire én azt mondtam neki, hogy uram, hát én még egy kutyát sem vertem meg életemben. Akkor ezen röhögtek, hogy én azt mondom rájuk, hogy kutya. Közben nem azt mondtam, hanem azt akartam érzékeltetni, hogy én még egy állatot sem bántok, nem hogy egy embert lelőjek. Kiröhögtek, ez az igazság.

– Irén, van-e tudomásod arról, hogy ugyanabban az időszakban, amikor te bent voltál a Szekuritáté pincéiben, más egyetemi hallgatókat is ott tartottak, és folyamatos kihallgatásnak vetették alá őket?

– Igen. Tudtam biztosan, hogy ott van Páll Lajos, akit néhány órával utánam tartóztattak le. Tőle kaptam az Irodalmi Újságot, amiből kimásoltam a verseket.

– Illyés Gyula és Benjamin László verseit?

– Igen. Ezt semmiképpen nem akartam elismerni, hogy ne keverjem őt is bajba. Köntörfalaztam, hogy csak úgy kaptam az utcán, mit tudom én. Gyerekes módon próbáltam hazudni. Akkor azt mondta a kihallgatóm, hogy ne hülyéskedjen, hát ő is itt van... Mondom, nem hiszem, s akkor megmutatta egy aláírt vallomását. Megismertem az aláírását.

– Soha nem tértek át a magyar nyelvű párbeszédre a veled való kihallgatások során?

– Legfennebb néhány szó erejéig, mert azért végül is látták, hogy én megértem, amit akarok. Sőt, mondjuk úgy, árnyalatbeli különbségeket is. Mert az általam mondottakat megfogalmazták, én pedig újraolvastam, akkor éreztem, hogy mindig igyekeztek súlyosbítani. Tehát én mondtam egyet, ők pedig rálapátoltak. Szóltam, hogy itt nem úgy mondtam. Persze úgyis ők győztek, vagyis az maradt, amit ők fogalmaztak. Tehát mindent megértettem, csak nehezen tudtam válaszolni.

– Meddig tartott a kihallgatási periódus?

– November vége, december eleje lehetett.

– Akkor befejezték, és már bíróság elé is kerültél?

– Nem, hanem átvittek a kolozsvári börtönbe. Körülbelül másfél-két hónapot tartott a kihallgatás. Előfordult, hogy naponta vallattak, máskor pedig egy hétig egyáltalán nem. Szóval folyton frászban tartottak, hogy azt is mondd el, amit nem is tudsz.

– Amikor a kihallgatás befejeződött, az egész beszélgetést jegyzőkönyvbe foglalta a kihallgató tiszt, és aláíratta veled?

– Igen, ez volt a forgatókönyv.

– A tárgyalás mikor volt?

– ‘59. február 13-án.

– Hol?

– Kolozsváron, a Katonai Bíróságon.

– Kikkel voltál együtt a vádlottak padján?

– Ott tudtam meg, hogy együtt vagyok Vastag Lajossal, Páll Lajossal, Varróval (Varró Jánossal – szerk. megj.) és Lakóval (Lakó Elemér – szerk. megj.). Öten voltunk.

– Mielőtt a tárgyalás elkezdődött volna, kezedbe adták a per anyagát, ami rád vonatkozott?

– Konkrétan nem. De megmutatták a leveleimet, amiről szó volt, illetve két vagy három évfolyamtársamnak a rólam adott nyilatkozatát.

– De az évfolyamtársak nevét nem árulták el...?

– De igen. Alá is írtam.

– Igen? Akkor el is mondhatod, mert ha a peranyagban benne van, akkor itt is szerepelhet.

– Nem akarom.

– Miért? Hátha én a jövő héten megkapom a per iratait, és elolvasom, hogy X, Y, vagy Z...

– Két lány volt és egy fiú, akik nyilatkozatot adtak. Gyakorlatilag mind a három ugyanazt tartalmazta, amit én is mondtam, és amit mindenki tudott.

– Mármint mit?

– Tehát a temető stb., stb.

– És a verseket...

– Igen. Egyikük egy kicsit rálapátolt. Ekkor jöttem rá, hogy az illető tulajdonképpen iszonyúan irigyelt. Volt egy ilyen megjegyzése, hogy „későn jártam haza az otthonba". Egy csúnyácska lány volt, senki nem udvarolt neki, s halt meg az irigységtől. Nagyon érdekes volt, hogy miután kiszabadultam, találkoztam mindhármukkal. Ez a tízéves találkozón volt, a kollégák meghívtak minden találkozóra, mintha velük végeztem volna. Az egyik odajött, és bocsánatot kért. Mondtam neki, hogy te, ne marháskodj, nem haragszom. Én tudom, mi a félelem, tisztában vagyok vele, hogy titeket megfélemlítettek, és különben sem mondtál semmi olyat, amit én ne mondtam volna el magamról. Egyáltalán nem haragszom. Úgyhogy nagyon bántotta a lelkiismeret. A másikkal, aki nem hozta soha szóba, jó viszonyban vagyunk azóta is, de nem beszélünk a történtekről. A harmadikkal, aki azt a plusz megjegyzést tette, egyszer vagy kétszer találkoztam, és úgy tett, mintha nem venne észre. Tehát elkerült, innen látszott, hogy lelkiismeret furdalása van, de én nem haragudtam rá.

– Hogy mi volt a vád tárgya, azt az eddig elmondottak alapján könnyű kikövetkeztetni. Tehát csak éppen összefoglalólag: gyászszalag viselés, Magyarországon megjelent ellenforradalmi versek lemásolása, temetői részvétel, rendszerellenes tüntetés, és hogy nem tanultál az utóbbi időben.

– És volt még egy dolog, hogy Dávid Gyula családja számára gyűjtést rendeztem, amikor letartóztatták. Mondtam nekik, hogyha én rendeztem volna, akkor nyilvánvalóan megmondanám, de nem én tettem. Lehet, hogy volt ilyen jellegű kezdeményezés, de én nem tudtam róla. Büszke lettem volna, ha eszembe jut, de nem jutott eszembe. Ezt is odasózták, de hát olyan mindegy volt...

– Utólag kiderítettétek, hogy valóban történt ilyen gyűjtés?

– Én nem jártam utána. Lehet, hogy volt.

– Azt mondod, hogy katonai törvényszék előtt folyt a tárgyalás. Öten álltatok a bíróság előtt. Visszaemlékszel a bírók, ügyészek vagy az ügyvédeitek nevére?

– Maior Just Văleanu volt a bíró.

– Visszaemlékszel arra, amikor az ügyész felolvasta a vádiratot? Valakire közületek kért halálos ítéletet?

– Nem.

– Emlékezeted szerint történt-e utalás arra, hogy ti a magyarországi ellenforradalmárok ideológiájának hatása alatt álltatok, és azért követtétek el a rendszerellenes cselekedeteket? Tehát összehozták a ti ún. bűneiteket a magyarországi ellenforradalom eseményeivel?

– Igen, persze. Mivel Varró volt az ún. lottfőnök, hát ő valóban kint járt szeptemberben, októberben Magyarországon, és szinte magától adódott az összekapcsolás, hogy mi úgymond az ő hatása alatt álltunk.

– Tehát akkor ezek szerint ti is bedőltetek valamilyen módon a magyar ellenforradalomnak. Tulajdonképpen ezt akarta kihozni az egészből, igaz?

– Persze, persze, ez volt a lényeg.

– Olyan tanút nem hallgattak meg, akit a te védelmedre hívtak oda?

– Nem volt mit védjenek rajtam, mert ezeket a dolgokat valóban megtettem. Tehát nem volt semmi, amivel pluszban vádoljanak vagy védjenek, mert egy pillanatig sem tagadtam, hogy én ezt valóban megcsináltam.

– A tanúkat, akik ezeket a nyilatkozatokat írták, tulajdonképpen kihallgatták a teremben?

– Nekem nem voltak tanúim. Varrónak igen, tehát a tanároknak.

– Emlékszel azokra, akik ott tanúként megjelentek?

– Tulajdonképpen az összes tanúk közül Varga Lacira emlékszem, mivel rendkívüli hatást tett rám.

– Melyik Varga Laci? (Varga László – szerk. megj.)

– A református lelkész.

– Kinek a tanúja volt?

– Varró Jánosnak volt a barátja, és valamilyen kapcsolatot akartak közöttük teremteni. De Lacit akkorra már elítélték. Úgyhogy őt úgy hozták a tárgyalásra, rabruhában. Én már nem tudom, hogy mire akarták rávenni Vargát János ellen, de Laci akkor azt mondta: „Én azt a vallomást, ami önöknél van, fizikai kényszer hatására írtam alá, és most nem vagyok hajlandó elismerni". Ez olyan volt, amilyent csak filmekben látsz. Majdnem a szék alá estem, mert tudtam, hogy mi vár rá ezután. Sohasem kérdeztem tőle, de biztosan nem úszta meg szárazon.

– Irén, volt ügyvéded?

– Volt, persze, hivatalból.

– Ki? Emlékszel arra, hogy mit mondott a védelmedre?

– Valami olyat, hogy fiatal voltam, és befolyásolható. Ilyeneket...

– Te beszéltél az ügyvédeddel személyesen? A per tárgyalása előtt, után, vagy alatt?

– Lehetséges, de én nem emlékszem, hogy beszéltem volna.

– Lezajlott a per, az utolsó szó jogán megint kaphattatok néhány percet. Volt valami mondanivalód?

– Valami banális dolgot mondhattam. Akkor már elég jól tudtam románul, csak annyira izgultam, hogy igyekeztem minél kevesebbet beszélni. Úgyhogy két-három mondatot mondhattam. Azt semmiképpen nem, hogy megbántam, hanem megint valami harmadik megoldást: olyan büntetést adjanak, hogy a jövőmet vagy a... mit tudom én, ne tegye tönkre, legyen még lehetőségem az életben valamit csinálni. Valami ilyesmit.

(Folytatjuk)

Tokió szigorítani készül terrorellenes biztonsági intézkedéseit arra az esetre készülve, ha Észak-Korea bosszút akarna állni az ellene elrendelt japán szankciókért – jelentette be pénteken a távol-keleti szigetország több vezető tisztségviselője.

„Fel kell készülni arra, hogy történhet valami váratlan az Észak-Korea elleni büntetőintézkedések bejelentése nyomán" – mondta újságíróknak Fujusiba Tecudzo, az infrastruktúra és a közlekedés ügyeinek minisztere, de nem közölt részleteket a tervezett intézkedésekről.

Koike Juriko nemzetbiztonsági tanácsadó is hangsúlyozta újságírók előtt: Japánnak át kell tekintenie a rendkívüli helyzetek kezelésére kialakított szabályait, hogy el tudjon hárítani minden lehetséges terrorfenyegetést Észak-Korea részéről. „A legrosszabbra is fel készülnünk" – tette hozzá, de nem fejtette ki, mit ért ezen.

Az országos rendőrparancsnok, Uruma Ivao fokozott készültséget rendelt el a felkelő nap országának minden rendőrőrse számára. Ez egyebek közt azt jelenti, hogy intenzívebb járőrtevékenységet és alaposabb adatgyűjtést kell végezniük – fűzte hozzá magyarázatul.

A japán kormány pénteken rendelt el büntetőintézkedéseket Phenjan ellen, válaszul a hét elején bejelentett észak-koreai kísérleti atomrobbantásra. Teljesen megtiltotta észak-koreai áruk importját, és kitiltotta a sztálinista vezetésű ország hajóit a szigetország kikötőiből.

A japán Kyodo hírügynökség úgy idézett egy névtelenül nyilatkozó észak-koreai tisztségviselőt, hogy Phenjan „határozott ellenlépésekkel" felel majd Japán szankcióira.

Fontos egyezségre jutott Kína és Dél-Korea
Kína és Dél-Korea „fontos egyezségre jutott" az észak-koreai atomprogrammal kapcsolatos válság ügyében – jelentette be pénteken Hu Csin-tao (Hu Jintao) kínai elnök, Ro Mu Hjon dél-koreai államfővel folytatott pekingi megbeszélés-sorozatának első fejezete után. Kevéssel később hasonló szavakkal idézte a dél-koreai elnököt a hivatalos Új Kína hírügynökség.

A két államelnök több fordulóban vitatta meg pénteken a kísérleti atomrobbantás végrehajtásáról szóló észak-koreai bejelentés következményeit, a Phenjan elleni lehetséges szankciókat. Nyilván szóba került az ezekre vonatkozó határozattervezet is, amelyet az Egyesült Államok nyújtott be a Biztonsági Tanácshoz (BT).

Korábban mind Szöul, mind Peking állást foglalt a büntetőintézkedések mellett, de egyúttal óvott is a történtek „túlreagálásától", mert az szerintük csak ronthat a helyzeten. (Kína és Dél-Korea Észak-Korea két fő segélyezője és kereskedelmi partnere.)

„Olyan módon kell szankciókat alkalmazni, hogy a kívánt hatást érjük el velük, tartózkodni kell a hirtelen, heves reakcióktól" – idézte a dél-koreai hírügynökség egy magas rangú dél-koreai illetékes szavait. A névtelenül nyilatkozó illetékes szerint Hu és Ro „a hatékonyságra összpontosító szankciókról" tárgyal elsősorban.

Kína és Oroszország – mindkettő a BT vétójoggal bíró állandó tagja – több ponton kifogásolta az Egyesült Államok által javasolt első szankciócsomagot. Túl szigorúnak találták a benne kilátásba helyezett pénzügyi, gazdasági büntetéseket is. Legfőképpen azonban azt nehezményezték: a határozati javaslat lehetővé tette volna a nagyhatalmak számára, hogy nemzetközi vizeken feltartóztassák az Észak-Koreából kiinduló és észak-koreai kikötők felé tartó hajókat, és átvizsgálják rakományukat. Arra hivatkozva ellenezték ezt a felvetést, hogy az ilyen inspekciók kikényszerítése harci cselekményekre vezethetne az ellenőrzést végző országok és Észak-Korea között.

A csütörtökön köröztetett újabb amerikai tervezet számos ponton enyhíti az első tervezetben javasolt büntetőintézkedéseket, és figyelembe veszi azt a kínai követelést, hogy minden további, a jelenlegi határozati javaslaton túlmenő akciót újabb BT-határozat elfogadásához kell kötni.

Muhammad Junusz bangladesi közgazdász és az általa alapított és vezetett, mikrohitelezéséről híres, a szegénység elleni harc jegyében kisembereknek és elesetteknek is kölcsönző Grameen Bank kapta az idén a Nobel-békedíjat – jelentette be pénteken Oslóban Ole Danbolt Mjös, a Nobel-békedíj Bizottság elnöke.

A most 66 éves gazdasági szakember, Junusz, illetve bankja a vidéki szegények legszegényebbjeinek is nyújt hitelt dél-ázsiai hazájában, a világ egyik legszegényebb és „legzsúfoltabb" országában, ahol 147 millióan laknak 144 ezer négyzetkilométeren.

„Tartós béke nem érhető el, ha a lakosság jelentős része nem kap lehetőséget arra, hogy kikeveredjen a szegénységből. A mikrohitel az egyik az ilyen lehetőségek közül" – hangzott el a bizottsági elnök döntésének indoklásában. „Junusz olyan kiemelkedő egyéniség, aki képes volt a gyakorlatba átültetni egy nemes elképzelést, és ezzel embermilliók javát szolgálni. ... Minden embernek megvan a joga és a képessége ahhoz, hogy elfogadható életet éljen. Junusz és bankja megmutatta, hogy még a legszegényebbek is tehetnek valamit előrejutásukért" – áll továbbá az indoklásban.

A „szegények bankáraként" emlegetett kitüntetett úgy fogalmazott a norvég rádiónak adott nyilatkozatában, hogy „a bizottság támogatta döntésével annak az álomnak a megvalósulását, amely szerint meg lehet szabadítani a világot a szegénységtől".

A norvég parlament (storting) által kijelölt ötfős Nobel-békedíj Bizottságnak (más nevén Norvég Nobel-bizottságnak) sikerült ismét meglepnie a világot, hiszen a nemzetközi sajtó feltételezett esélyesei között egyáltalán nem szerepelt Junusz neve.

Ismét megszólalt belpolitikai kérdésekben Traian Băsescu államfő. A liberális honvédelmi miniszter sorsáról, a sajtó és a Băsescu ellenfelei által egyre gyakrabban emlegetett mamutpárt esetleges létrehozásáról, de az észak-erdélyi autópálya építéséről is véleményt mondott az elnök.

Nehezen ismeri be Traian Băsescu a Teodor Atanasiu honvédelmi miniszter felfüggesztése kapcsán elszenvedett vereségét. Ugyanis az államfő tegnap közölte, hogy a tisztségéből felfüggesztett liberális miniszternek a visszahelyezéséről szóló határozatot csak akkor írja alá, ha a miniszter panaszosainak rendelkezésre álló törvényes fellebbezési határidő lejár.

Mint ismeretes, Teodor Atanasiu ellen Adriana Săftoiu elnöki tanácsos és Eugen Bejinariu szociáldemokrata képviselő tett feljelentést. A panaszokat a Cotroceni-palotába felállított vizsgálóbizottság elemezte ki, a testület végül elmarasztalta Atanasiut. Dan Voinea katonai ügyész azonban úgy döntött, hogy nem indít bűnvádi eljárást Atanasiu ellen. Ez azt jelenti, hogy a Băsescu által aláírt felfüggesztési határozat érvényét veszítette.

Azonban még mindig nem lehet tudni, hogy Săftoiu és Bejinariu fellebbez-e vagy sem. Az elnöki tanácsos korábban jelezte: ha igaz, hogy az ügyészségi meghallgatásokon Atanasiu visszavonta nyilatkozatát, akkor abbahagyja a vádaskodást. Bejinariu is csak annyit közölt, a rendelkezésére álló 17 nap alatt még gondolkodik, hogyan cselekedjen.

Băsescu emlékeztetett, hogy a katonai ügyészség határozatát 20 napon belül lehet megtámadni a legfőbb ügyészségen. Hozzátette: e határidő lejárta után is azonban a két panaszos még a legfelsőbb bírósághoz is fordulhat.

A sajtó találmánya a mamutpárt
Băsescu cáfolta, hogy háttérből az ő személye köré csoportosuló politikai erő, úgynevezett mamutpárt létrehozását irányítaná. Úgy vélte, hogy ez kizárólag a sajtó kitalációja, az ezzel kapcsolatos híreszteléseket pedig politikai elemzők és egyes politikusok táplálják. Băsescu szerint mindennek a célja, hogy őt lejárassák.

Meglátása szerint ő zsarolhatatlanságának köszönhetően politikailag szabad embernek számít, és különben sincs szüksége egy őt támogató pártra, mert ez főleg egy tisztségben lévő államelnöknek amúgy sem hozna plusz szavazatokat.

Băsescu ismét hitet tett egy erős jobboldali párt létrehozása mellett. Emlékeztetett, hogy „talán végérvényesen" megfeneklett a Demokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt (NLP) fúziójának terve, de szerinte az országnak továbbra is szüksége van egy erős jobboldali pártra.

Arra a kérdésre, hogy politikai tevékenysége miatt felmerülhet-e esetleg Theodor Stolojan elnöki tanácsostól való megválás, Băsescu arról biztosította a közvéleményt, hogy hamarosan elbeszélget az NLP-ből a héten kizárt politikussal.

Télen is lehet autópályát építeni
Az államfő az észak-erdélyi autópálya építésében tapasztalt késésekre is kitért. Hangsúlyozta, fel kell hagyni azzal a magyarázattal, hogy télen nem lehet építkezni. Băsescu szerint a kényszerszünet egyáltalán nem szükséges, hiszen nagyon jól lehet alapokat ásni a leghidegebb évszakban is.

Az ország első embere meggyőződését fejezte ki, hogy ha az amerikai Bechtel nem rendelkezik a megfelelő munkakapacitással, akkor a közlekedési minisztérium megtalálja majd a módját annak, hogy felbontsa a román állam és a kivitelező között megkötött megbízatási szerződést.

Az Európai Parlament (EP) december 11–14-i ülésén szavazza meg az Európai Bizottság (EB) Románia és Bulgária csatlakozásáról szóló jelentését. Az EP rendes ülésén tárgyalja meg a két ország csatlakozásának időpontjául javasolt 2007. január elsejei határidőt.

A Financial Times értesülései szerint két esélyes jelölt van az európai biztosi tisztségre, Monica Macovei igazságügyi és Anca Boagiu európai integrációs miniszter.

Az első „helyezett" Monica Macovei, a korrupció elleni harc kezdeményezője, akit Brüsszelben mint az igazságügyi rendszer megújítóját tartanak számon – írja az említett lap. Bukarestben sokan szívesen vennék a távozását, Brüsszelben viszont kevesen látnák szívesen, hiszen ott úgy vélik: az országban kellene maradnia és folytatnia a korrupció elleni harcot – állítja a Financial Times.

A másik jelölt, Anca Boagiu – többek meglepetésére – bejelentette: neki „köszönhető", hogy az Európai Unió (EU) kevésbé népszerű a romániaiak számára. Ez annak a következménye, hogy pontos, valós információkat kaptak az uniós tagságról – fogalmaz a lap.

A szoros versenyben elképzelhető, hogy Románia végül Jose Manuel Durao Barrosora bízza a döntést – véli tudni a brit lap.

Muhammad Junusz bangladesi közgazdász és az általa alapított és vezetett, mikrohitelezéséről híres, a szegénység elleni harc jegyében kisembereknek és elesetteknek is kölcsönző Grameen Bank kapta az idén a Nobel-békedíjat – jelentette be pénteken Oslóban Ole Danbolt Mjös, a Nobel-békedíj Bizottság elnöke.

A most 66 éves gazdasági szakember, Junusz, illetve bankja a vidéki szegények legszegényebbjeinek is nyújt hitelt dél-ázsiai hazájában, a világ egyik legszegényebb és „legzsúfoltabb" országában, ahol 147 millióan laknak 144 ezer négyzetkilométeren.

„Tartós béke nem érhető el, ha a lakosság jelentős része nem kap lehetőséget arra, hogy kikeveredjen a szegénységből. A mikrohitel az egyik az ilyen lehetőségek közül" – hangzott el a bizottsági elnök döntésének indoklásában. „Junusz olyan kiemelkedő egyéniség, aki képes volt a gyakorlatba átültetni egy nemes elképzelést, és ezzel embermilliók javát szolgálni. ... Minden embernek megvan a joga és a képessége ahhoz, hogy elfogadható életet éljen. Junusz és bankja megmutatta, hogy még a legszegényebbek is tehetnek valamit előrejutásukért" – áll továbbá az indoklásban.

A „szegények bankáraként" emlegetett kitüntetett úgy fogalmazott a norvég rádiónak adott nyilatkozatában, hogy „a bizottság támogatta döntésével annak az álomnak a megvalósulását, amely szerint meg lehet szabadítani a világot a szegénységtől".

A norvég parlament (storting) által kijelölt ötfős Nobel-békedíj Bizottságnak (más nevén Norvég Nobel-bizottságnak) sikerült ismét meglepnie a világot, hiszen a nemzetközi sajtó feltételezett esélyesei között egyáltalán nem szerepelt Junusz neve.

A hétvégén Erdély nagyobb városaiban tartandó konferenciákkal, majd jövő héten nyílt napok szervezésével kívánja ismét felhívni a figyelmet az erdélyi magyar nyelvű felsőoktatás rendezetlenségére a Bolyai Egyetem újraindításáért küzdő Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB).

Ezt Kovács Lehel, a BKB alelnöke közölte lapunkkal. Emlékeztetett, hogy pont egy év telt el attól a szintén Erdély nagyobb városaiban szervezett gyertyás tüntetéssorozattól, amelyen diákok és tanárok a Bolyai Egyetem újraindítását követelték.

Eredetileg a szervezők úgy tervezték, hogy megismétlik a tiltakozó megmozdulást, végül a magyarországi tüntetések hatására úgy döntöttek, más műfajú megnyilvánulást találnak ki, hogy kezdeményezésük minél nagyobb visszhangot kapjon.

Így határozott végül amellett a BKB és az események társszervezői, a Magyar Ifjúsági Tanács, az Erdélyi Magyar Ifjak és az Országos Magyar Diákszövetség, hogy Erdély egyetemekkel rendelkező városaiban konferenciákat szerveznek. A fórum résztvevői a tervek szerint az erdélyi magyar felsőoktatás jövőjét vitatják meg.

Jövő héten kedden és szerdán a BKB-sok Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában a városközpontokban nyílt napokat szerveznek, ami abból áll, hogy sátrakat állítanak fel, ahol a szervezők elbeszélgetnek az érdeklődőkkel az erdélyi magyar felsőoktatásról.

Kolozsváron a Mátyás király-szoborcsoport előtt szeretnének szóba elegyedni az érdeklődőkkel.

A párbeszéd célja az – folytatta a BKB alelnöke –, hogy mindenki számára világossá váljanak a BKB követelései. Kovács Lehel közlése szerint a helyszíneken urnákat is felállítanak, amelyekbe az odalátogatók észrevételeiket dobhatják be. Ezeket később majd feldolgozzák.

A nyílt napok végén a résztvevők a Babeş és a Bolyai Egyetemek 1959-es erőszakos egyesítése során meghurcolt tanárok és diákok emlékére virágokat helyeznek el, illetve gyertyát gyújtanak a helyszínen. A szervezők látványosság céljából égő gyertyából tervezik kirakni fő követelésük szlogenjét: „Vissza a Bolyai Egyetemet!".

Adrian Iorgulescu művelődési és vallásügyi miniszter a múlt hónapban arra kérte a különböző művészeti szakszövetségeket: kérjék ki az átvilágító bizottságtól tagjaik dossziéját, mivel itt az ideje annak, hogy a kommunizmust dicsőítő művészek kivonuljanak a román művészeti életből.

A Román Zeneszerzők és Muzikológusok Egyesülete most tette közzé azon zeneszerzők jegyzékét, akik alkotásaikban dicsőítették a kommunista rendszert: Ionel Tudor, Andreea Andrei, George Grigoriu, Temistocle Popa, Marius Constantin, Marius Ţeicu, Vasile Vasilache, Ion Cristinou, Matei Socora, Gheorghe Dumitriu. A szövetség elnöke, Octavian Lazăr Cosma szerint ezzel nyilvánosan elismerik a kommunista rendszer ideológiájával rokonszenvezők létét.

Iorgulescu úgy véli: a kommunizmus kiszolgálói anyagi érdektől vezérelve dicsőítették a rendszert, és nem kényszerből. A miniszter egyúttal azt is szóvá tette, hogy folytatódik a kommunista rendszert dicsőítő művészek leleplezése, annál is inkább, mert ezek nevét nem kell a levéltárakban kutatni, hiszen mindenki számára elérhetőek.

Ötnapi munkabeszüntetés után az ügyvédek visszatérnek a törvényszéki tárgyalótermekbe. A Román Ügyvédi Kamarák Országos Egyesülete a tiltakozás felfüggesztéséről döntött, miután megbeszélést folytatott Laura Codruţa Kövesivel, Románia frissen kinevezett főügyészével. Ám az ügyvédek nem zárták ki a tiltakozás folytatását, ha egy hónapon belül nem tesznek lépéseket a nem hivatalosan működő ügyvédi kamarák ügyében.

Az erdélyi városokban az ügyvédek pénteken visszatértek a tárgyalótermekbe, miután Călin Zamfirescu egyesületi elnök kihirdette a tiltakozások felfüggesztését.

Beszterce-Naszód megyében a munkabeszüntetés alatt csak elhalasztották a tárgyalásokat, a sztrájknak más következménye nem volt. A Fehér megyei ügyvédi kamara vezetősége gondoskodott arról, hogy az ügyvédek újrakezdjék tevékenységüket, és elfogadták az országos egyesület döntését.

Mirel Ionescu, a kolozsvári ügyvédi kamara dékánhelyettese azt nyilatkozta: – Reméljük, hogy november 11-ig a főügyész szavai „tettekben lássanak napvilágot", és a törvénytelenül működő ügyvédek ellen eljárást kezdeményeznek. Logikátlan, hogy egy ilyen bűntény – az ügyvédi tevékenység jogtalan gyakorlása – esetében ne indítsanak bűnvádi eljárást – mondta.

Zamfirescu kijelentette: az elkövetkezendő egy hónapban figyelemmel követik az eseményeket, és az országos szakszövetség tanácskozásán, november 11-én kielemzik a helyzetet.

Laura Codruţa Kövesi főügyész azt nyilatkozta, hogy meggyorsítják az ügyvédek által felvetett gondok elemzését, azaz megállapítják, hány törvényszék bocsátott ki a párhuzamosan működő ügyvédi kamarák engedélyeztetésére vonatkozó döntést. Minden megyében ellenőrző akciókra kerül sor, hogy feltérképezzék a törvénytelenül működő ügyvédeket.

Római kori kerámiaedényeket, pénzérméket találtak a gyulafehérvári Várparkban egy szökőkút kialakítása közben az ott dolgozó munkások. Gabriel Rustoiu,a Gyulafehérvári Országos Egyesülés Múzeum igazgatója sajtótájékoztatón azt nyilatkozta, hogy a parkban végzett régészeti ásatások során feltárt római kori házak, sütőkemencék és sírhelyek lenyűgözőek.

Az igazgató azt is elmondta, hogy a most előkerült edényeken latin nyelvű felirat áll, de találtak még mezőgazdasági eszközöket, bronz ruházati kiegészítőket, sőt Néró és Hadrianus császár korából származó pénzérméket is. A vizsgált területen az archeológusok római korra jellemző víztartályokra bukkantak, ám számos sírhely is a felszínre került.

Rustoiu szerint ugyanezen a területen Gyulafehérvár római kori múltját igazoló bizonyítékokat fedeztek fel a régészek, de az 1658-as török–tatár invázióról, a korabeli város megsemmisítéséről is tanúskodnak a leletek. – Az ásatásokból kiderült, hogy Gyulafehérvár területén a XIII. Gemina Légió táborhelye állt, a vizsgált területen pedig azok laktak, akik szociális és gazdasági kapcsolatban álltak a római katonákkal. Ez szintén azt bizonyítja, hogy a város helyén folyamatos harcok dúltak.

A talált tárgyakat, illetve épületmaradványokat a múzeum által szervezett kiállítás keretén belül lehet majd megtekinteni, de egy múzeumi kiadványból ugyancsak tájékozódhatnak majd az érdeklődők.

A gyulafehérvári polgármesteri hivatal tavasszal kezdte el a korszerű inox, márvány és muranoi üveg szökőkút munkálatait a Várparkban. A látványos szökőkutat Constantin Lucaci tervezte, ami egymillió lejébe került a Művelődési és Vallásügyi Minisztériumnak. Az építkezési munkálatok finanszírozási költségeit a helyi polgármesteri hivatal vállalta magára.

A szökőkút mérete 28 négyzetméter, és a négy parkbeli sétálóutca kereszteződésében állna. Az arra sétálókat változatos zene is szórakoztatja majd.

A bethleni helyi hatóságok 23 közút leaszfaltozásáról szóló tanulmányt és projektet készítettek el más megye városaihoz hasonlóan, ahol hosszú lejáratú bankkölcsönökből fedezik a munkálatok költségeit. Várhatóan 2007–2008-ban tudják csak megvalósítani az 5650 méternyi városi közút leaszfaltozását. Egyelőre még a vizsgálatok szintjén tartanak, hogy megtalálják a legjobb és leghatékonyabb megoldást a település arculatának megváltoztatására.

Eddig felmérték az utcákat, s külön-külön megtervezték a helyreállítási munkálatokat, amelynek első lépése a bankkölcsön igénylése. Elkészült már a megvalósíthatósági tanulmány, amelynek alapján megállapították a munkálatok kivitelezéséhez szükséges költségvetést, majd a helyi tanácsnak pontosan meg kellett jelölnie, hogy az árajánlatok függvényében hol és milyen hosszúságban fogják leaszfaltozni az utakat.

A legmegfelelőbb árajánlat kiválasztása után a tanács különböző bankoktól kér kölcsönigénylési ajánlatot, majd miután eldöntik, hogy melyik bankot választják, a kölcsönkért összeget be kell foglalják a 2007-es költségvetésbe. A munkát kivitelező cégeknek szervezett nyilvános árverés már az utolsó mozzanata lesz a bethleni utcák leaszfaltozásához szükséges tennivalóknak.

Nicolae Moldovan polgármester elmondta: ez még maximum négy hónapig elhúzódhat, és várhatóan 2007 elején elkezdhetik a munkálatokat, majd 2008-ban remélhetőleg be is fejezik. Hozzátette: egy kilométer út leaszfaltozása közel 600 000 lejbe kerül, így az összesen mintegy hat kilométer hosszúságú útszakaszokra közel 3,5 millió lej szükséges. Ezt a tőkét egy húszéves lejáratú kölcsönből teremtenék elő, amit 200 000–300 000 lejes részletekben fizetnének vissza.

Befejezték a bethleni elmegyógyintézet egyik részlegének felújítását, a betegek beköltöztetése az új részleg kórtermeibe folyamatban van – tudtuk meg Máthé István alpolgármestertől. A kórház a XVIII. században épített Bethlen-kastély épületében működik, és a II. világháborút követően államosítottak. A melléképületeket már német támogatásból építették a valamikori kastélyhoz, idővel azonban rájöttek, hogy föltétlenül szükséges a régi épület korszerűsítése.

A helyi önkormányzat 1 milliárd lejjel támogatta az elmegyógyintézet épületének rendbetételét, amelynek munkálatai már egy éve elkezdődtek, de külföldi segítséget is kaptak a projekt megvalósításához. – Az Egészségügyi Minisztérium nemrég további kétmilliárd lejt utalt ki az épület másik szárnyának felújítására – közölte az alpolgármester. – Ennek munkálatait várhatóan jövő tavasszal kezdjük el – tette hozzá.

Az Ady emlékünnepségek központjában általában Érmindszent és Nagyvárad állt. Ezen változtatott Szőnyi Levente szilágylompérti református lelkipásztor, aki e hétvégén már ötödik alkalommal rendezi meg Lompérton az Ady szavalóversenyt a Szilágy megyei diákok számára – hiszen a Szilágyság jelenti Ady Endre igazi gyökereit.

A költő édesapja, Ady Lőrinc Szilágylompérton született, és az egész apai rokonság ott élt. A kor szokásaival ellentétben, amikor megházasodott, nem a menyasszonyt, Viski Juliánnát hozta a szülői házhoz, hanem ő maga költözött Érmindszentre. Ezért nem Szilágylompérton született Ady Endre, de nagyon gyakran meglátogatta nagyszüleit és a lompérti rokonságot. A Séra kúria kertjében még ma is áll az a kőasztal, amely mellett, a még virágzó gesztenyefa árnyékában egy-egy pohár bor mellett írt néhány verset.

Ady otthon érezte magát Lompérton, de Kalotaszentkirályon is. Az „ídes" rokonsága köti Kalotaszentkirályhoz, ahonnan Érmindszentre költözött nagybátyjához, amikor árván maradt. A költő minden alkalommal meglátogatta kalotaszentkirályi rokonait is, a kalotaszentkirályi művelődési ház kertjében emlékmű jelzi a településhez való kötődését. A kalotaszentkirályi iskola és a szilágylompérti iskola – mindkettő Ady Endre nevét viseli – testvériskolai szerződést kötött még tavaly, amikor Lakatos András iskolaigazgató egy Ady Endre-kiállítás anyagát hozta el Szilágylompértra, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum kölcsönzött Kalotaszentkirálynak. Holnap a testvériskola szintén részt vesz a szavalóversenyen, diákjai külön műsorral lépnek fel a díjkiosztó ünnepségen.

Az Ady család a kultúra mély elkötelezettje. A lompérti leszármazottak a református templommal szembeni telküket a falunak ajándékozták iskolaépítésre. Ott áll most a költő nevét viselő gimnázium. Emlékét a református templom előtt található mellszobor őrzi, amelyet évről évre elborítanak a virágok. Szőnyi Levente lelkipásztor és a falu lakói igazi Ady-emlékhellyé szeretnék alakítani az Ady nagyszülőknek és a rokonságnak otthont nyújtó Séra kúriát. Még mindig igen sok emlék fűződik az általa érintett tárgyakhoz, a tájhoz, és a falu hangulatához.

A Szilágyság második Ady-emlékhelye Zilahhoz, a Wesselényi-kollégiumhoz kapcsolódik, ahol Ady tanult Kincs Gyula és Petri Mór tanár úr támogatásával 1892 és 1896 között. Nehezen tűrte a korlátozásokat, a bentlakás helyett inkább az albérletet választotta. Zilahon a Kraszna utcában lakott sokáig. A ház falán most emléktábla jelzi, hogy a költő ott töltötte fiatalságának legszebb éveit. Az ingatlant a zilahi közösség megvásárolta, idővel rendbe szeretnék tenni, és Ady-emlékhelyet kialakítani benne, hiszen Ady maga írta: „Az én lelkemet itt formálták a cifra falak helyén. Aki vagyok, az négy zilahi esztendő által vagyok." (Szilágy, 1903. november 26.)

Gyűjtést hirdettek a ház rendbetételére, és egy emlékszoba kialakítására. Ugyanitt kapna helyet a magyar könyvtár is – illő környezetben. Az irodalombarátok az RMDSZ Szilágy megyei szervezetéhez fordulhatnak adományaikkal. A Szilágyság mindkét Ady-emlékhelye megérdemli a magyarság kitüntetett figyelmét, s közös összefogással méltó helyet foglalhatnak Érmindszent és Nagyvárad között.

A szilágylompérti Ady-nap vasárnap de. tíz órakor kezdődik a református templomban, ahol az ünnepi istentisztelet után a szavalóversenyre kerül sor. Ezt követően az Ady-szobor koszorúzása következik, majd a verseny díjkiosztó ünnepsége után a helyi és a kalotaszentkirályi Ady Endre testvériskola műsora zárja a rendezvényt.

Útjavítási munkálatok folynak a községben és vonzáskörzetében is – tájékoztatott Nagy Ernő alpolgármester. Egrespatak faluban 2,8 km utat köveztek le, Kecelen pedig mintegy kilométernyi út aszfaltozása folyik. A tervek szerint a kész útszakaszt október 22-én adják át.

Az elöljáró elmondta még, hogy a 7-es számú sürgősségi kormányrendelet alapján pályázatot nyújtottak be vízhálózat kiépítésére. Folyamatban van továbbá a visszaszolgáltatott termőföldek és erdők kimérése: mindeddig több mint 300 hektár földet mértek ki, és a tervek szerint a hónap végéig további 200 hektár kerül vissza tulajdonosához.

Bálint Sándor alpolgármestertől megtudtuk, hogy a 7-es kormányrendelet alapján ők szintén benyújtottak egy pályázatot a csatornázási munkálatok kivitelezésére.

A falu csatlakozott továbbá a Tudásalapú Társadalom elnevezésű programhoz, amelynek keretében számítógépes és internethálózatot építenek ki. A kapott számítógépek közül tizeneggyel az iskolákat szerelik fel, ötöt kap a polgármesteri hivatal, egyet a könyvtár, egyet pedig – amelynek helyét a hivatal jelöli majd ki – a szélesebb közönség rendelkezésére bocsátanak.

Az elöljáró hozzátette: a Varsa Egyesület pályázott adott le a Progres Alapítványhoz az E-magyarpont programra. Sikeres elbírálás esetén a falu újabb számítógépekkel, nyomtatóval és internetkapcsolattal gazdagszik majd.

A Pro Zilah Egyesület és a zilahi RMDSZ idén tizedik alkalommal szervez Zilahi Szüreti Napokat.

A program vasárnap délután 15 órakor szüreti felvonulással kezdődik, és 18 órakor a Kálvineumban folytatódik néptánc-fesztivállal. Kedden 16 órakor zilahi középiskolásoknak szerveznek népies szórakoztató játékokat a Silvania Szakkollégium tornakertjében. Szerdán 18 órakor az 1956-os magyar forradalomra emlékeznek, László D. László tart előadást a zilahi EMKE-székházban.

Csütörtökön 17 órakor IppArt képzőművészeti tárlatot nyitnak meg a Szilágy Megyei Múzeum kistermében, 18 órakor pedig egy rajzkiállítás megnyitójára kerül sor a polgármesteri hivatal előcsarnokában. 18.30 órakor lesz az ifjú tehetségek gálája, a díjkiosztó ünnepség, valamint kiosztják a Pro Zilah kitüntetéseket is a polgármesteri hivatal tükörtermében.

Pénteken 20 órakor szüreti bálon mulathatnak a városlakók az A. Papiu Ilarian iskola étkezdéjében. Jelentkezni az RMDSZ székhelyén lehet (I. Maniu tér 9. szám), munkanapokon 10 és 15 óra között. A szervezők mindenkit szeretettel várnak. A rendezvény fő támogatója a zilahi helyi tanács és a polgármesteri hivatal.

Az idén több mint tízezer személyt alkalmazott a Katasztrófa-elhárítási Felügyelőség, ezek a kötelező katonaság beszüntetésével távozott sorkatonák helyét vették át. A Belügyminisztérium komoly személyzethiánnyal küszködött, hiszen rövid idő alatt közel 8600-zal csökkent a sorkatonák száma, ráadásul az elmúlt két évben a Katasztrófa-elhárítási Felügyelőségnek komoly természeti csapásokkal, főként árvizekkel kellett szembenéznie.

Az intézmény további 24 ezer személyt alkalmaz majd a következő három évben, a költségek meghaladják a 900 millió lejt. Az új személyzet 90 százalékát a felügyelőség rohamosztagaihoz irányítják, kis létszámmal rendezik majd az adminisztratív teendőket – közölte Vasile Blaga belügyminiszter. Az új személyzet intenzív felkészítő tanfolyamokon vesz részt, amelyek befejezése után az altisztek tapasztaltabb kollégáik irányítása alatt dolgoznak majd.

A Katasztrófa-elhárítási Felügyelőség költségvetése is jelentősen növekedett: 2005-ben huszonkétszer több pénzből eszközöltek befektetéseket, mint 2004-ben, idén megháromszorozódott az összeg. A rendőrséghez 2600 személyt alkalmaztak, 2400-at a határrendőrséghez, 1500-at a csendőrséghez. Az új alkalmazottak többsége, közel 14 500 személy „külsősként", nem belügyminisztériumi berkekből érkezett. A belügyminisztérium a tavaly 1612 személyt bocsátott el, ezek negyede felmondott – ismertette az adatokat a miniszter.

Tizenhét kórház sürgősségi osztályát újítják fel, a megyei kórházakban működő részlegeket korszerű orvosi felszerelésekkel látják el. Az intézményeket – köztük három gyermekkórházat – 2006 végéig tervezik felújítani, a Világbank egészségügyi reformokat támogató programjának segítségével – közölte Eugen Nicolăescu egészségügyi miniszter. A program részeként – a Világbank és az egészségügyi minisztérium együttműködésével – 2007 végéig 61 kórház sürgősségi osztályát újítják fel, az első 17 még ebben az évben hozzájut a támogatáshoz. Két fővárosi kórház mellett Arad, Bihar, Kolozs, Dolj, Galaţi, Hunyad, Iaşi, Maros, Neamţ, Temes megye megyei kórházai, illetve a Galaţi, Temes és Bihar megyei gyermekkórházak kapnak új felszerelést.

– Az egészségügyi minisztérium elsőrendű fontosságúnak tartja a minőségi sürgősségi egészségügyi ellátás biztosítását az ország teljes lakossága számára, ez az új törvénykeret kidolgozásában is megmutatkozik – közölte a miniszter. 2007-ben a kórházi sürgősségi ellátás költségeit az állami költségvetés viseli, 2008-tól előreláthatólag a sürgősségi egészségügyi szolgáltatások egész rendszerét újjászervezik.

Az augusztus 30-án elfogadott 57-es számú sürgősségi kormányrendelet értelmében idén is támogatják a kisjövedelmű családokat és egyedülélő személyeket a téli fűtésszámla kiegyenlítésében. A tömbházban élő lakosok fűtéstámogatási kérését és a saját felelősségre kitöltött nyilatkozatot a gondnokok október 25-ig kötelesek eljuttatni a Távfűtési Vállalathoz. November 15-ig írásban értesítik az igénylőket kérelmük elbírálásáról. Ha változás áll be a család tagjainak számát, illetve az egy főre eső jövedelmet illetően, ezt 5 napon belül tudatni kell. Aki ezt elmulasztja, 1000–10 000 lej közötti büntetést fizet. A földgázzal fűtők a típuskérvényeket a gázművek pénztárainál vehetik át.

Jövedelemszintek Távfűtés Földgázzal fűtés

125 lejig90%210 lej
125–170 lej/hó/fő80%130 lej
170–210 lej/hó/fő70%110 lej
210–250 lej/hó/fő60% 90 lej
250–290 lej/hó/fő50% 70 lej
290–345 lej/hó/fő40% 50 lej
345–390 lej/hó/fő30% 35 lej
390–440 lej/hó/fő20% 25 lej
440–500 lej/hó/fő10% 15 lej

A Lomb-lakónegyed felépítéséért két cég verseng: az Impact és az Iberest. A városrendészeti bizottságnak tegnap kellett volna döntenie az ügyben, miután tagjai megtekintették a jelöltek által elkészített látványtervet. Mivel a bizottság négy tagja jelenleg Dél-Koreában tartózkodik, így az igényelt látványtervet csak kevesen láthatták az érintett szakemberek közül. Eugeniu Horodniuc, a városrendészeti osztály vezetője részéről elhangzott ugyan némi értékelés, ám a jelenlevők úgy döntöttek: jövő csütörtökre halasztják a bizottság újbóli összehívását. Boros János alpolgármester tetszését az Impact látványterve nyerte el – nyilatkozta lapunknak az RMDSZ-es városatya.

Két gyalogos egy csapásra
Csütörtökön három gyalogost is elütöttek megyénkben. Reggel negyed 10-kor a Móricz Zsigmond (Bukarest) és Iazului utcák kereszteződésében a helyi 50 éves H. Monica Liliana egyszerre gázolta el az 59 éves B. Mariát és a 24 éves B. Crinát, akik szabályosan keltek át az úton. Magyarvalkón a 41 éves helyi B. Ioan gázolt, aki egy Daciával ütötte el az út szélén, vele szembe közlekedő 68 éves V. Elisabetát. Mindannyian csak kisebb sérüléseket szenvedtek.

Kamionnak ütközött
Kanyarban sodródott ki csütörtökön este fél hétkor a B. Daniel Csaba vezette Dacia Solenza. A gépkocsivezető a Frunzişului utcában haladt, de túl nagy sebessége miatt nem tudott jól bevenni egy kanyart, kisodródott, és egy szemből közlekedő Roman kamionnak csapódott, amelyet a 33 éves Prahova megyei. A. Valentin vezetett. A személygépkocsi 60%-ban megrongálódott, vezetője azonban kisebb sérülésekkel megúszta az esetet.

Kivilágítatlan szekér
Osztrák állampolgár keveredett balesetbe egy kivilágítatlan szekér miatt. H. Kurt Pusztakamaráson, a 16-os jelzésű országúton haladt Volkswagen Golf márkájú személygépkocsijával, és csak későn vette észre a lovaskocsit, amellyel már nem tudta elkerülni az ütközést. A szekérben lévő 49 éves Ţ. Iosif és 20 éves I. Alin könnyebben megsérült.

Börtönkerülőket fogtak el
Két, országosan körözött elítéltet is elfogtak a napokban a kolozsvári rendőrök. A kolozsvári 25 éves E. Daniela Nenát prostitúció miatt ítélték szabadságvesztésre, ráadásul nem is egyszer: 2004-ben egy év hat hónap, 2006 májusában egy év kilenc hónap, júniusban pedig 3 hónap szabadságvesztést kapott, de egyiket sem töltötte le. A 31 éves C. Ioan Vasilénak két évig kell a börtönben ülnie, súlyos bántalmazás miatt. Mindkettejüket őrizetbe vették.

Áramlopást fékeztek meg a csendőrök
Az elmúlt időszakban több ellenőrzést is végeztek a megyében a csendőrök, az Electrica Rt. kolozsvári fiókjával közösen, az elektromos hálózatra törvénytelenül kapcsolódott személyek azonosítása céljából. A Tordán, Bánffyhunyadon és Alsójárán végzett akciók sikerrel jártak: összesen tizennyolc, 19 és 64 év közötti személyt buktattak le, akik törvénytelenül – és természetesen ingyen – használták az áramot. Az illetők ellen minősített lopás vádjával indult nyomozás.

Ahogy a mai Kolozsvár nem hasonlít a tegnapihoz, úgy a tegnapi Temesvár nem összevethető a tegnapelőttivel. Haladó polgári város volt, az egykori monarchia déli csücske, és joggal nevezhették Klein Wien-nek már csak azért is, mert mindenki beszélt németül, és a németség tehetősebb része adott arra, hogy a város épüljön és szépüljön. Modern villák sorjáztak a csendes Erzsébetvárosi kerületben vagy a Belváros Rózsakert körüli részén, jó építészek munkái, elegáns, de nem hivalkodó csinos, legfeljebb egy emeletes kis házak előkerttel, és okvetlenül Eslinger rollókkal ellátva.

Németek voltak, többnyire sváb eredetűek, de ügyeltek arra, hogy ne svábosan beszéljenek, mint a környező falvak lakosai. Mária Terézia telepítette a Bánságba a sváb lakosságot. Tehát kolonisták voltak. Szorgalmas, becsületes népség, akik, mikor falvakat építettek, vonalzóval húzott egyenes utcákat hoztak létre. És a falvak rövidesen a jólétet tükrözték, szorgalmuk eredményét. Nevünkben többnyire megmaradtak németeknek, bár sokan asszimilálódtak is.

Katolikus pap francia tanárom, osztályfőnököm volt a piaristáknál, Auberman volt és mesélte, hogy nagyapja még Obermannak mondta magát, mert Elzász-Lotaringiában lehetett német valaki, de ha Alsace-Lorraine-nek nevezte hazáját, akkor már francia volt. A Petitchamps-ból Pottichen lett Temesváron, majd Bottchen, mikor az célszerűbbnek mutatkozott; ahogy a Várőri ugyanakkor visszavedlett Wartenfeldre (majd később Văleanura); Appeltauer kollégám, osztálytársam, magyarul beszélt, de német maradt, míg az ugyancsak német nevű Zettel Tomi, neve ellenére magyarnak vallotta magát; Kollet Hansi pedig németesen írta az elegáns francia Colettet. Ugyanakkor sok német Weisból (mert az állami tisztviselő nagyapa úgy találta, hogy jobban tud érvényesülni magyar névvel a közigazgatásban) Fehér lett.

Családunkban a háztartási alkalmazott fiatal lányt Liesl-nek hívták, de a vezeték neve Haluska volt és ő nem is tudta, mennyire cseh (vagy szlovák) a név, amit visel. A Malinák (szintén tősgyökeres cseh név) családnak öt lánya volt és azt a foglalkozást űzték, mint legtöbben, akik a Begabalsor (balsors, mondta Deák Tamás) állomás felőli részén laktak. Mikor végre megszületett az első fiú a családban, azt Adolfnak keresztelték és Malinák fényképet küldött róla Hitlernek (de opportunizmusát már nem ért rá gyümölcsöztetni).

A németajkúság hatással volt a magyarul beszélőkre is, akik észre sem vették, mennyire németesen ejtik a szavakat. Temesvárról Kolozsvárra kerülve még sokáig Temesvárt mondtunk és téléfonnak neveztük a telefont. Gyermekorvosként a Kányádi házba kerülve, vagy Fodor Sándorékhoz, és pláné Szabó Gyuláékhoz, nem győztem szégyenkezni helytelen kiejtésem miatt. A családi házunkban levő Liesl szolgáló, mikor látta, hogy szappanozom magam a beretváláshoz, kérdezte: Megy beretválkozni? Majd mikor látta összeszabdalt arcomat: Megberetvágta magát?

Temesváron, a periférián, a Módosi híd könyékén akkoriban még létezett egy komp. Kiselemista iskolakerülő koromban sokat csellengtem arrafelé és a „kompos bácsi", a félkarú, megengedte, hogy a kezdetleges, fatuskó formájú szerkentyűvel a kifeszített kábelen áthúztam a kompot a Bega túloldalára és vissza is, a négy öt- utassal egyetemben. Így aztán később, licista koromban a Strancinger étteremben, mikor a lúdtalpas sváb pincér, a Jani bácsi megkérdezte ebéd után: Hozzak magának egy kompot?, én a kompra gondoltam, nem pedig a kompótra, amit Jani bácsi hozni szándékozott.

Egyszer, hazamentem, csengettem lakásunk ajtaján. Tizenöt éves voltam, de még nem volt saját kulcsom a lakásunkhoz. Majd hanyattestem, mert fiatal SS-katona nyitott ajtót. Semmi baj – kiálltott Liesl a háttérből, falunkbeli, most vonultatták be! (Ahogy Molnár Ferenc mondja: minden baka „földi".)

A skótok fukarságáról számos legenda, vicc és anekdóta kering, a svábokéról semmi. Egy pohár vizet nem adnának senkinek, jellemezték őket. A sváb kofánál a piacon nem lehetett alkudni. Ha sokallta az ember valaminek az árát, megsértődött. Menjen oda vásárolni, ahol olcsóbb, nálam ennyibe kerül!…

Ha viszont nekik kellett valami, akkor az minőségi áru kellett, hogy legyen. A Kost was Kost (kerül amibe kerül) zene volt a temesvári kereskedők fülében. A tizenkét személyes abrosz a hozzávaló szalvétákkal a legfinomabb hófehér damasztból kellett hogy legye, a menyasszonyi ruhára vagyonokat voltak képesek költeni. Falusi házukban parketta volt a szobákban, nem padló (vagy döngölt föld), és zongora állt a leány szobájában még akkor is, ha nem játszott rajta soha senki. Orvoshoz csak a legkiválóbbhoz jártak, és a kórházban csak külön, egyágyas szobába voltak hajlandók befeküdni. Rátartiak voltak, de megvolt ehhez a szükséges anyagi fedezetük is.

Amikor háború után, egyik emlékezetes évben nagy volt a szárazság és ínség Moldvában, sok szerencsétlent az éhhaláltól menekítve betelepítettek az üresen maradt sváb falvakba. (A svábok közül aránylag kevesen menekültek nyugatra a visszavonuló csapatokkal, és így az otthon maradottakat könnyű volt összeszedni és a Bărăganba telepíteni.) A moldvaiak nem tudták használni a házakban lévő cserépkályhákat. Lyukat fúrtak a mennyezetbe, hogy elszállhasson a füst, és feltüzelték a parkettát, meg a darabokra szabdalt zongorákat. Besztercén a betelepítettek egy másik csoportja azzal kezdte működését, hogy kivágták a hegyoldalban a Neuburger borszőlőt. Butaságból. Mikor felvilágosították őket, hogy több mint száz éve nemesített szőlészetet tettek tönkre, megszégyellték magukat, és keresni kezdték a besztercei piacon a „szőlőmagot", hogy helyre hozzák a veszteséget.

A németek hibásan, de folyékonyan beszéltek magyarul, a magyarok hangsúllyal, de szintén folyékonyan németül. A szerbek mindkét nyelvet beszélték, a román nevűekről pedig sokan nem is tudták, hogy románok, olyan tökéletesen beszéltek magyarul. Igaz, az idősebbek még magyar iskolákba jártak, vagy magyar egyetemekre.

A nemzetiségi kérdés akkor kezdett felvetődni, mikor kisajátították a házakat, mikor „romanizálták" a gyárakat, üzleteket, műhelyeket, mikor az iskolákban bevezették a numerus nullust, mikor hasznossá kezdett vállni, hogy valaki ilyennek vagy olyannak vallja magát. Divide et impera. Megosztani és (ezáltal) uralni. Szétzüllesztették az addig valamiképp egységet alkotó temesvári polgárságot, és így egykönnyen uralni tudák azok, akik addig alig törődtek nemzeti hovatartozásukkal. A fukar svábok szidták a Winterhilfét (az orosz frontra irányított ruha- és pénzadományokat), és féltették fiaikat a bevonultatástól.

Megbomlott örökre egy látszólagos egyensúly, és azt később már nem volt hogyan, és főleg nem volt kivel újra helyreállítani.

Hajdanában a meghívás – Jöjjön velem cukrászdába! – többet jelentett, mint csupán az édesség utáni vágyat. A cukrászdák kellemes légyottok tanúi voltak. Romantikus sarkokban lehetett meghúzódni, és bizalmasan beszélgetni. Irodalmi viták is zajlottak egy párolgó kávé mellett. Aztán rohanni kezdett a világ, és a rohanás forgatagában sorra eltűntek a nyugalmat sugárzó cukrászdák. Ma már nincs idejük az embereknek, s talán egyebük sem, hogy órákat üldögéljenek egy-egy cukrászdában.

A 30-as, 40-es években ha a Főtéren valaki végigsétált, több neves elegáns cukrászdát talált, volt miből válogatni. A legpatinásabb a Lajda Jenő cukrászdája volt a Bánffy-palota bal oldalán levő épületben. Lajda Jenő Felvidékről került Kolozsvárra. Igen jólképzett szakember volt, az első gőzkemencét ő hozatta Bécsből Kolozsvárra. Számtalan cukrászmester szabadult fel keze alatt a 20-as évektől kezdődően. Híres volt a casatta-ja, dobostortája, a parféja az üzletnek, amit az Olaszországból hazajött Stepper cukrászmester készített.

Egy lépéssel odébb a Szentegyház utca 1. szám alatt volt Sebők István cukrászdája, amit 1941-ben nyitott meg, amikor Nagyváradról áttelepedett Kolozsvárra. Az üzletet jelentős nívóra emelte, kiváló specialitásokkal jó hírnévre tett szert. A Deák Ferenc utca 10. szám alatt Kapusan György tartotta fenn cukrászdáját. Alaposan felkészült cukrász volt, a vizsgáztató bizottság tagja, aki nagyban elősegítette kartársai boldogulását. 1933-ban nyitotta meg cukrászdáját, amely a város legjobb üzletei sorába került. A Főtérről az Egyetem utcába kanyarodva az Egyetem-mozi melletti épületben volt Bánhegyessy Sándor kedves kis cukrászdája, valóságos irodalmi találkozóhely. Bánhegyessy Sándor a Cukrász Egyesület kultúrvezetője volt. Igen tehetséges ember, írói vénával, kiváló humorral megáldva. Számos vidám jelenetet írt, amit aztán elő is adtak az Iparos Egylet Rudolf (Decebal) utcai színpadán. Irodalmi tevékenységében nagy segítségére volt felesége, a magyar–olasz szakos Bartalis Éva, Bartalis János költő leánya. Hogy bezárjuk a Főtéri cukrászdák körét, meg kell említenünk a Főtér 23. szám alatt a Rucska ház udvarán Sebők János cukrászdáját, amely ugyancsak az elit üzletek közé tartozott.

A Főtérről sugár alakban kiinduló utcák mindenikében volt egy-egy cukrászda. A Mócok utca 15. szám alatt volt Girodi Oszkár cukrászdája, az Unió utcában a „Zöld Cukrászda" helyén Fábián István igen felkapott elegáns cukrászdája. A Fábián üzlet volt a legkeresettebb a városban a Lajda cukrászda után. A Bartalis (1 Mai) végén volt Kovács Gyula üzlete, ide tértek be fagylaltozni a Sétatérről hazatérő sétálók.

A Malom utca 10. szám alatt Takács Pál cukrászdája működött, ahol a segéd Lázár Rudi a legszebb karamell díszmunkákat készítette. Az üzlet igen modern felszereléssel rendelkezett, tulajdonosa a cukrász szakosztály elnöke volt. A Főtérről kiinduló másik utcában, a Wesselényi Miklós (Dózsa Gy.) 4. szám alatt volt a Rozor cukrászda. A ház tulajdonosa Pascu Valer fűszer és csemege nagykereskedő volt, ettől bérelte Rozor László 1940-től az üzlethelységet. Igen egyszerű kis cukrászda volt benn az udvarban, de mivel olcsó süteményeket állított elő, igen jövedelmező volt a nagy forgalom miatt. Vasárnaponként 10–20 Rozor krémest vittek haza nagy csomagokban a fess, kikeményített szoknyájú hóstáti asszonyok. Előzőleg az üzlet Kindl Siegberté volt, aki Nagyszebenből került Kolozsvárra, és 1941-ben Cseke Alberttel társas viszonyban cukorkagyárat létesített. Rozornál dolgozott Váry Gyula, aki kiváló mestere volt a cukorból készült tortadíszeknek. A Széchenyi tér 29. szám alatt találtuk Bain Béla cukrászdáját, de mivel Bain Béla a Zsil-völgyébe ment dolgozni, az üzletet Vass László vette át.

Az állomás felé kanyarodva a Horthy Miklós (Horea) út elején az Uránia cukrászda helyén működött Szöllösy Kálmán modernül berendezett üzlete, amit anyósától, özv. Sebők Istvánnétól vett át. Árui kiváló minőségűek voltak. Két uzsonnatermet is berendezett. Ugyancsak a Horea úton, a Mentőállomás melletti épületben Greguss István tartott cukrászdát, aki 13 évi dévai önállóskodás után került Kolozsvárra. Újra a Főtéren vagyunk, a Kossuth Lajos utcában egyetlen cukrászdát látogathatunk meg, a mai „Trei iepuraşi"-nak nevezett Várady József által üzemeltetett cukrászdát.

A Kossuth Lajos utcával párhuzamosan haladó Deák Ferenc utcában a 32. szám alatt Jánky Béláé, a Deák Ferenc utca és a Tordai út sarkán a Papp Jenőé volt az üzlet. Végül az Edison, vagy „bolhás mozi"-nak becézett Vörös Csillag mozival átellenes sarkon Luka Antal cukrászdája működött, ami jelenleg is cukrászdaként működik. Aztán 1949. február 6-án megtörtént a döntő lépés és megalakult a Vitadulci szövetkezet Varga Elek, Bánhegyessy Sándor, Rozor László és Farkas Gyula kezdeményezésére. Utazásunk végére értünk. Sajnálom, hogy az említett tulajdonosok nem örülhetnek, hogy beszéltünk róluk.

Levette a teát a tűzről, s megszokott mozdulattal húzta maga alá a hokedlit. Miközben szürcsölgette a teát, azon gondolkodott, milyen nap is lesz, kezdődik a hét, máris arra ébred, hogy szombat van. Pedig valamikor nagyon várta, hogy teljenek a napok. Igaz, akkor fiatal volt, s minden perc a felfedezések perce volt. Most egyformák a napok, akár munkanapot, akár ünnepet mutat a naptár. Tört a kenyérből, de amikor szájához emelte a kezét, fullasztó köhögés rázta meg a mellét. Miután megnyugodott, cigarettát húzott elő a nadrág zsebéből, s meggyújtotta a gáz halványan pislogó lángjánál. Mélyen mellre szívta a füstöt. Amikor megszólalt, gyerekes bűntudat reszketett a hangjában:

– Ne haragudj, asszony, hogy rágyújtok. Tudom, hogy rosszat tesz nekem, téged is szomorítalak, de ha belepusztulok, akkor sem tudom elhagyni. Engem már így temetnek el, talán még a koporsóban is füstölni fogok. Emlékszel? Még a feleségem sem voltál, máris szidtál, mint a bokrot! Nem vitatkoztam veled. Gyönyörű illatos nyáresték voltak azok. Ültünk a kert végében a kispadon, fölöttünk sziporkáztak a csillagok, a levegő telve volt a dohányvirág illatával, s a szívünk szerelemmel. Nézted a füstkarikákat, s azt mondtad, hogy rossz fiú vagyok. Hangodban remegett a féltés, ami jobban esett nekem ezer szerelmes vallomásnál. Most elárulom neked, akkor született meg bennem a gondolat, hogy veled osztom meg az életemet. Sokáig nem volt bátorságom közölni elhatározásomat. Akkor vasárnap te árvalányhajat szedtél, tarka szoknyád virító pipacs volt a zöld mezőben. Én ültem a fűben, s bodor felhőket eregettem a fölénk boruló égbolt csodálatos kékjébe. Nagyon egyszerűnek tűnt akkor az élet. „Akarsz-e a feleségem lenni?" – kérdeztem. Válasz helyett átölelted a csokorba szedett árvalányhajat, kacéran félrebillentetted a fejed, s piruló arccal kérdezted: „Szép vagyok?" A legszebb voltál nekem egész életemben. Pedig ahogy teltek az évek, barázdát szántott arcodra a gond. „Pusztulj szemem elől a büdös bagóddal!" – zsörtölődtél, miközben a szoknyád ráncai közé bújtak a gyermekek. Aztán amikor felnőttek, s fészket raktak maguknak, az unokákkal szegődtél ellenem. Örökös száműzetés volt az életem melletted. „Pipás Tatának ajtó mögött a helye!" – szidtatok kórusban. Csak akkor lett csend a házban, amikor „Laci a nyakadba ült", ahogy mondtad fanyarú humorral. Ültem az ágyad mellett, s törölgettem izzadó homlokod. Nem tűrted a füstöt. Életemben, talán először, akkor hagytam el a cigarettát. Akkor már ritkán nyitottak ajtót a gyerekek. Űzte őket is a mindennapok nyomorúsága. Csak feküdtél az ágyban, s néztél engem, szemedben végtelen szeretettel és féltéssel. Nem csak a pipát, de egész életemet adtam volna, csak újra lássalak mosolyogni, úgy, mint akkor régen.

Most, látod, újra rágyújtottam. Bocsáss meg érte, de már nem bírtam cigaretta nélkül. A szomszédokat hallottam, amikor mondták: „Megzavarodott az öreg, egész nap csak mormog magában, s fújja a füstöt, mint egy gyárkémény. Az agyára ment az egyedüllét." Nem bánt engem, mondjanak, amit akarnak. Mi úgyis jól megértjük egymást, igaz, Mama? Csak arra kérlek, ha utoljára is, szidd össze a te rossz öregedet. Igaz, megteszed a kedvemért?

Franciaország északi részén, a belga és a luxemburgi határ közelében, Párizstól 2 órára, Champagne-Ardenne vidék szívében, a Meuse folyó partján található a 400 éves Charleville városka. Charles de Gonzague olasz herceg pontosan 1606-ban alapította, 1966-ban pedig négy szomszédos településsel egyesítették, így született Charleville-Mézières.

A 60 000 lakosú városka legnevezetesebb szülöttje Arthur Rimbaud, de sokan csak azért hallottak róla, mert háromévente itt szervezik a világ legnagyobb nemzetközi bábfesztiválját.

A helybéli Les Petits Comédiens de Chiffons nevű bábcsoport néhai Jacques Félix vezetésével 1961-ben szervezett először bábos találkozót Charleville-ben, 1972-ben pedig az UNIMA-Fesztivál szervezésére vállalkoztak. A rendezvény hatalmas méreteket öltött, és a helybeliek lelkes támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg: 800-an jelentkeztek, amikor a szervezők ingyen szállást kerestek családoknál a résztvevők számára. Ez a hozzáállás a mai napig élteti a mega-fesztivált, de a szervezésébe a Bábosok Világszövetsége (UNIMA – az UNESCO tagszervezete) és a helybeli egyetemi szintű Nemzetközi Bábos Intézete (Institut International de la Marionette) is bekapcsolódik. A helyi tanács, a vidék és az ország jelentős intézményei és vállalkozói hathatós támogatással járulnak hozzá a sikerhez, és szorgalmazzák, hogy az eddig háromévente sorra kerülő fesztivált ezentúl kétévente rendezzék.

Idén 135 előadás szerepelt a tíznapos rendezvény „hivatásos" programjában, ezenkívül az „off" program keretében megszámlálhatatlan produkció közül lehetett válogatni. A fesztivál 230 oldalas programfüzetében nem is jutott hely minden eseménynek, ezért a kinnrekedt előadók a legváltozatosabb módon és a leglehetetlenebb helyeken reklámozták szabadtéri előadásaikat, például az egyedül kávézó emberek mellé ültek le meggyőzőmunkát folytatni. Az intenzív marketingre valóban szükség volt, mert gyakorlatilag minden terecskén, minden utcasarkon, minden udvaron játszott egy-egy bábos. Minden bábból volt: a boltok kirakatában a portékák mozdulatlan lények fantázia-jeleneteinek szereplői voltak, a városi tanács ablakában egy óriásmarionett csücsült, az utcai árusok minimum fele bábot árusított, de még a helyi giccsfestő is a fesztivál szellemében választott témát.

A kínálattal arányosan gyermekek és felnőttek, szakmabeliek és szórakozni vágyók egyaránt találtak kedvükre valót. Nyugodtan állíthatjuk: a bábszínház reneszánszát éli világszerte: archaikus és modern, több évezredes hagyományokra visszatekintő és a legkorszerűbb technikai vívmányokat felhasználó előadások szerepeltek a programban. Természetesen a míves báb önmagában nem elegendő a sikerhez: fantázia, gondolat is kell, hogy rejtőzzön valahol. A francia előadások zöme például aktuális társadalmi problémákat feszeget: idegen fülnek szinte érthetetlen szlengben groteszk bábok és rongyokba bújt színészek a hajléktalanok és elesettek szemszögéből mutatták be a mai világot a párizsi Théâtre aux Mains nues előadásában, Polichinelle mellett Bush és Bin Laden is feltűnik, de még a legkisebbeknek szóló Théâtre des Tarabates előadásban is konfliktushelyzetként megjelenik a környezetszennyezés. A hagyományos török bábhős, Karagőz is alkalmazkodik a környezetvédelmi problémákhoz: pórul jár, mert kivágja a csodafát. A brit Green Ginger Rust című előadásának groteszk figurái is ipari hulladékok között és szennyezett vizekben kalózkodnak, de a másság elfogadásáért is tűntetnek, miközben természetesen kitűnően szórakoztatnak.

Charleville az a hely, ahol élő legendákat lehet látni lépten-nyomon. A világörökség részét képező vietnami vízi bábszínház, a burmai marionettek, az öt kontinens minden szegletéről érkező, ma is éles kritikákat megfogalmazó népi bábhősök muzeális előadásai mellett megférnek a szakma fenegyerekeinek számító bábosok legújabb produkciói, Neville Tranter egyszemélyes óriásbáb-előadása, és az árnyjátékot megújító legendás Gioco Vita együttes varázslatai.

A világraszóló fesztivál keretében számos kísérőprogram szerepelt: kiállítások, tematikus konferenciák (pl. báb és terápia témában), workshopok, a 2008. évi UNIMA-konferencia előkészítési munkálatai, fiatal színikritikusok nemzetközi szemináriuma stb. Az utóbbit a Színházkritikusok Nemzetközi Szövetsége szervezte, és több országból érkező résztvevő számára tette lehetővé, hogy a bábok és élő színészek viszonyáról tanácskozzanak Margareta Sörenson és Jean-Pierre Han kritikusok irányításával, hogy a közösen megtekintett előadásokat elemezzék, hogy a bábos szakma jelentős személyiségeivel találkozzanak, és hasznos információkkal gazdagodjanak a francia, svéd, portugál, amerikai, magyar és román színházkritika és a bábszínház helyzetéről.

A szervezők nem győzték hangsúlyozni: az egyre gazdagabb programot kínáló fesztivál nem csupán csak nemzetközi, hanem világesemény (az „international" és a „mondial" szavak közötti különbség más nyelven valóban érzékelhető). Az egyszeri résztvevő csak ámulhat: hová fér nagyobb fesztivál, hiszen így is minden talpalatnyi helyen bábelőadás zajlik, így is nehéz válogatni a programból, így is átcsúsznak a válogatáson minősíthetetlen színvonalú produkciók, amiről nem lehet kiosonni – az, hogy nem illik, ilyenkor talán nem szempont –, így is alig lehet üres asztalt találni ebéd- vagy vacsoraidőben, így is minden elképzelhető szálláshely foglalt. A kisebb bosszúságok nem számítanak, mert a fesztivál valóban a bábjátszás legnagyobb ünnepe a Földön.

Bizonyára sokatmondó Hanoch Levin izraeli költő, drámaíró, és rendező pályakezdése: szatirikusként indul az 1960-as években. Aztán drámaírásba kezd. Darabjaiból egy ideig kicseng a politika, de mivel éles szatíráját a közönség, finoman szólva, nem igazán kegyelte, ennek eléggé hangot is adva, Levin más témák után nézett. De megőrizte fanyar hangját, vígjátékai pedig leginkább a tragikomédia kategóriába sorolhatók.

A Kolozsvári Állami Magyar Színház Elie Malka rendezésében tűzte műsorára az izraeli szerző Jákobi és Lájdentál című darabját, amely magyar nyelvű ősbemutatónak számít. A szöveget héber eredetiből a színház felkérésére Borgula András fordította.

Látszólag Elie Malkanak nem volt sok dolga ennek a műnek a színpadra állításával, hiszen adott egy remek darab, egy jó zenei vezető (Incze G. Katalin), és három kitűnő színész. S szinte magától összeáll az előadás. Úgy tűnik, mintha menne minden, mint a karikacsapás. Nem is térünk magunkhoz jóformán, csak a végén, amikor rádöbbenünk: ezek a figurák ugyanott vannak, ahol a darab kezdetekor, maradt ugyanaz a magány és reménytelenség körülöttük, bennük. Ha pedig lefejtjük a maszkot, a rájuk aggatott színpadi formát, és mélyen magunkba nézünk, akár a mi történetünk is lehet. Vagy a mellettünk ülőé. Esetleg a szomszédunké. Mindeközben pedig jól szórakoztunk. S nem tudtuk, hogy sajátmagunkon.

Nagyon aprólékos, finom rendezői munka. Nem tolakszik előtérbe, nem harsány, hagyja a színészeket dolgozni, és meg is van az eredménye. Igazi műhelymunka, ahol egy biztos kezű rendező tudja, mikor és hogyan kell irányítani. Nem tudom, hogyan történt a szereposztás, kié az érdem, de mindhárom figura telitalálat. Nagyszerű karakterek születtek, csupa élvezet figyelni ezt a három színészt, hogyan építkezik, hogyan figyel a legkisebb árnyalatra is. És főként, hogyan figyelnek egymásra, hiszen nemcsak a darabbeli figuraként, hanem színészként is egymásra vannak utalva.

Panek Kati, Bogdán Zsolt, Bíró József. Talán nem is kell hozzáfűzni semmit.

Hanoch Levin:
Jákobi és Lájdentál
Lájdentál Dávid Bíró József
Jákobi Itámár Bogdán Zsolt
Sáchás Ruth Panek Kati
Zongorakíséret Incze G. Katalin
Rendező Elie Malka
A rendező munkatársa Kovács Kinga
Díszlet-, jelmez-, és fénytervező Bernard Michel
Zenei vezető Incze G. Katalin

A Spektákulum támogatója az Illyés Közalapítvány

A nagyenyedi Bethlen-napok alkalmával, május 6-án a felnőttek tudományos értekezletén elhangzott előadás rövidített, szerkesztett változata.

Szabó T. Attilaszületésének 100. évfordulóján nemcsak a nyelvészvilág, hanem a Bethlen-kollégium is ünnepel, hiszen két évet (1930–1932) töltött fiatal, kezdő tanárként Nagyenyeden. Ez a rövid időszak is elég volt ahhoz, hogy munkásságával nyomot hagyjon a nagynevű iskola történetében. A sors különös szeszélye folytán ifjú koromban ismerkedhettem meg az akkor már középkorú tudós-nyelvészprofesszorral, és gyakorló tanerőként találkoztam a fiatal enyedi kutató-tanár emlékével.

Fiatal szemmel az érett tudósról
1957-ben kezdő egyetemistaként, még kábultan a X. osztályos középiskola és érettségi, inkább éretlenséget sugárzó időszakában, a véletlen Szabó T. Attila nagyobbik, fiával hozott össze. Együtt lettünk biológia-földrajz szakos hallgatói a még két évig önálló Bolyai Egyetemnek. Az ifjú Attilával kialakuló barátságnak köszönhetem, hogy megismerhettem szüleit.

Egyik alkalommal a tanár úr dolgozószobájába is beléphettem. A viszonylag kis helyiségben a sok könyv mellett, azonnal feltűntek az íróasztalán példásan sorjázó nagy mappák, csángó és más helytörténeti kutatásairól. Itt a tudomány és szellemi munka szentélyében hallottam először a csángó földön tett érdekes útjairól. Később a 90-es években alkalmam volt látni a csángókat, a budapesti nagy bazilikai bevonulásukkor. Megdöbbentett, hogy sokan közülük románul beszéltek. Még élt Domokos Pál Péter a Bethlen Gábor- és Széchenyi-díjas néprajz- és népzenekutató irodalomtörténész, aki szólt hozzájuk. Nekem pedig a felejthetetlen látvány kapcsán, azok a múltat és hagyományt idéző titokzatos iratgyűjtők jutottak az eszembe.

A diktatúra embereket és közösségeket elszigetelő és megbénító időszakában a tudós életét élő Szabó T. Attiláról ritkán halottunk. Felfigyeltem az 1975-ben megjelent Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár első kötetére, majd a továbbiakra. Néhányat lelkesen megszereztem és a mai napig könyvtáram becses értékeként őrzöm. Keszeg Vilmos, a néprajz tanszék vezetőjének véleménye szerint „a Tár egy olyan ablak, amely betekintést nyújt a több száz évvel ezelőtt élt emberek világába." Tudományos értéke mellett, ezért is érdekes olvasmány.

A kutató-tanár kollégiumi évei
1990-ben tudatosult bennem, hogy a Bethlen-kollégiumban kezdte tanári pályáját. Az iskola baloldali bejáratánál, a látogató a falon láthat egy tisztelettáblát a Kollégium híres tanárairól és diákjairól, amely 1990 előtt készült. Tótfalusi Kis Miklós, Pápai Páriz Ferenc, Bolyai Farkas, Kőrösi Csoma Sándor, Barabás Miklós, Áprily Lajos, Sipos Domokos társaságában ott van Szabó T. Attila fényképe is a következő szöveggel: „A két világháború között az intézet tanára, híres nyelvész, etnográfus, egyetemi tanár." A találó idézet, amely Szentimrei Jenőtől való, mindnyájukra vonatkozik:

„Jelenteni jöttünk, hogy íme vagyunk, / bizonyságtenni, hogy lesznek utánunk / földön túl is él, tovább munkálhat a szellem."

Ez a találkozás a fiatal kutatóval már nem volt személyes, de tele van tartalmas emlékekkel. Előttem igazán csak ezután tárultak fel az indulás körülményei és munkásságának igazi nagysága. Rövid enyedi tanárkodása idején nem messze lakott Áprily Lajos házától, az Őrhegy alatt és a park között kanyargó Dózsa György utcában a 23 sz. alatt. Dr. Berde Károly könyvében (Adatok Nagyenyed szellemi néprajzához) a ház Szilády-villa néven szerepel, ma a Varró család tulajdona. Itt tartózkodása időben sem esik messze a nagy költő enyedi éveitől, aki 1926-ban hagyja el az iskolát és a várost.

Az Áprily által megbecsült „enyedi jelen" változóban van. A kép amelyik 1930-ban a fiatal Szabó T. Attilát fogadja a kisvárosban már egyre kevésbé idillikus. Túl vagyunk egy világégésen és az azt követő trianoni műtőasztal döntésein, ami nem marad nyomtalanul a dél-erdélyi kisvároskában sem. A természet azonban ugyanolyan szép, még él a Kollégium, ahol neves tanárok diákjaikkal együtt, őrzik a hagyományokat. Ezt az élni akarást az erősödő nemzetiségi elnyomás közepette a Kollégium elsősorban munkájával és jól szervezett ünnepeivel bizonyítja.

Nevét az 1930–31-es tanítóképző évi értesítője úgy jelzi, mint egyedüli új tanárt, aki a Kollégiumba érkezett. Kollégái neves egyéniségek pl. Csefó Sándor a tanítóképző igazgatója, Hegedüs Zsigmond, Veres Gábor, Elekes Viktor, Rapp Károly, Zalányi István, Domnariu Ioan, Vita Zsigmond, Szász Árpád és Dezső Dénes.

Az értesítőben azt olvashatjuk róla, hogy Kolozsváron abszolvált és magyar nyelv és irodalom tanár, a tanítóképzőben, az I–VII. osztályban. Osztályvezető órákat tartott az I. osztályban. Ezenkívül az önképzőkör társelnöke és a „módszeres gyűlések" jegyzője.

Az 1893-ban alakult önképzőkör, amely felveszi Gáspár János nevét, 1930-ban ideiglenes engedély birtokában indul újra Szabó T. Attila vezetésével. Ez az egész feladatkör, amit rábíztak, benne nemes, nagy hagyományú feladatokkal a bizalom jele a fiatal tanár iránt.

A két együtt eltöltött év alatt, a kör figyelemreméltó teljesítményt ér el. 1930–31-ben négy rendes ülést, majd ’31–32-ben 15 összejövetelt tartanak. Ezeken önálló költői és prózai munkák, szabad előadások, szavalatok, zenei bemutatók is elhangzanak. Érdekes színfoltjai voltak tevékenységüknek, részvételük az ún. falunapokon, valamint a Mikó Imre-emlékünnepségen. Terveik közt volt egy olyan könyvtár megszervezése, amelyben az újabb irodalom kiválóbb alkotásai is szerepelnek.

Első enyedi évében helyettes tanárként szerepel, majd a második iskolai évben az ún. belső tanárok között említik. Ez nemcsak az eltelt egy évnek, hanem munkája elismerésének is köszönhető. 1931 júniusában írásbeli képesítő, valamint szóbeli és próbatanítási vizsga zajlik az intézetben. A fiatal tanár neve ott van a vizsgáztató bizottságban, magyar nyelv és irodalomból. Az igényes vizsgáztatásra jellemző, hogy nyolc végzős hallgatóból mindössze ötnek sikerült átmenő osztályzatot nyernie.

1931. május 31-én Kőrösi Csoma Sándor emlékezetére a Kollégiumban szépen sikerült műsoros estélyt rendeztek. Az ünnepi megemlékezésen részvett az egész tantestület, tehát ott lehetett Szabó T. Attila is. Nemcsak ez az alkalom, hanem a könyvtárban tett búvárkodások és a leghíresebb véndiák körül kialakult kultusz is felkelthette az ifjú kutató érdeklődését. Minden valószínűség szerint ezek az élmények is hozzájárultak, később született Kőrösi Csoma Sándor indulása című tanulmányának a megírásához. Ebben többek között megemlíti a nagy vándor enyedi éveit, professzorait, akik tudományra, nyelvekre okították.

Neve megjelenik az 1931–32. iskolai év értesítőjében is, de az év végi vizsgáztató bizottságból már hiányzik, ami felveti a kérdést, vajon befejezte-e egyáltalán ezt az évet? Itt hirtelen megszakad a kollégiumi tanárkodás. Az kétségtelen hogy a következő iskolai évtől, már a zilahi Wesselényi-kollégium rendes tanára. Elmenetelével az önképzőkör is beszünteti működését, mivel alapszabályzata nem nyert miniszteri jóváhagyást. A III. tanévbe lépő tanítóképzős osztálya vezetését Vita Zsigmond, magyar–francia szakos tanár veszi át, a magyar nyelv és irodalom tanítását a tanítóképzőben pedig Báthori János.

Kapcsolatai enyedi családokkal és a helynévgyűjtő munka
Azokban az években ugyanúgy, mint ma, az enyedi értelmiség zömét a kollégiumi tanárok alkották, akiket a hivatás ereje és a nemzeti összetartozás érzései kötöttek össze. Néhányuk háza nyitott volt, a fiatal kezdő tanárok számára is. Ilyen volt Elekes Viktor az utolsó kollégiumi rektorprofesszor kúriája. Még személyesen ismerhettem Panni nénit, a rektorprofesszor feleségét, aki sokat mesélt híres vendégfogadásaikról, a sok jó enyedi és vidéki magyar emberről, akik gyakran megfordultak náluk, és nem távoztak sohasem jó szó és kínálás nélkül. Panni néni leánya a 93 esztendőt megélt Horváthné Elekes Ida, Icu néni is örökölte a vendégszerető hagyományokat. A 2003-ban Ezüstgyopár-díjjal kitüntetett magyar–történelem szakos tanárnő sokat mesélt a Kollégiumról, Szabó T. Attila itt töltött éveiről. A fiatal tanár gyakori látogatója volt a családnak. A bensőséges kapcsolatot két levél is igazolja, amit nekem halála előtt, megőrzésre átadott. Ezekből kiderül, hogy a barátság megmaradt, hiszen később kolozsvári egyetemi tanárként, készségesen segített abban, hogy a tanítói képesítéssel rendelkező Elekes Ida tanári diplomát szerezhessen a Bolyai Egyetemen.

Idézek a levelekből: Kolozsvár 1946. X. 25. „Keltezetlen leveledet egy hölgy hozta el hozzám. Abból, hogy ő egy hete nála levőnek mondta a levelet, ara következtetek, hogy már régecske írhattad. Mindenesetre sietek rá válaszolni. A beiratkozások nov. 15–30 között lesznek…. A szakcsoportosítást is majd itt eldöntheted. Hosszú mesét kellene írnom és akkor is nehéz volna elmagyaráznom a rendszert. Ha feljössz készségesen, állok rendelkezésre és megkönnyítem a beiratkozást."…

Kolozsvár, 1946. XII. 31. „Az ún. Voitec-törvény hatálya tulajdonképpen már nov. 1-jén lejárt, azaz addig lehetett volna letenni a különleges törvény alapján engedélyezett tanárpótló vizsgákat. Minthogy a tanév kezdete kitolódott az egyetem hallgatólagosan előbb dec. 22-ig majd jan. 14-ig meghosszabbította a vizsga-letétel időhatárát. Ezen az időponton túl ez idő szerint nem látszik lehetőség arra, hogy vizsgázni lehessen. Ebben az esetben már én sem tudlak segíteni, habár magam eddig és ezután is természetesen minden lehetőt megteszek tanulmányaid sikeres elvégzése érdekében. Magam azt a tanácsot adhatom, hogy igyekezz legalább egy évi anyagból elkészülni, s akkor legalább ezt az egy évet megnyered. Bár jobbakat is írhattam volna ebben a levélben, melyet az új esztendőben, gondolom elsőnek kapsz meg, mégis kérlek a tanácsom fogadd meg és egyáltalában ne keseredj, ne csüggedj el. Tanulni minél többet kell, az, hogy most fogsz hozzá, azt mutatja, hogy akarsz is."

Ezekben a levelekben megjelenik a sajátos nyelvezet, de megmutatkozik Szabó T. Attilának a lelkisége, segítőkészsége és kitartása a barátságokban. Később Icu néni vizsgázott is nála magyar nyelvből és büszkén mesélte, hogy dicséretet kapott, ami körülbelül így hangzott: „ennél tömörebben nem lehetett volna megírni."

A hasonló korú Szász Árpád rajz és szépírás tanár (1904–1997) családjával is szorosabb kapcsolatot tartott, akinek apósa Kónya Gyula szintén a Kollégiumban tanított. A család mai tagjai, leánya és unokája emlékeznek arra, hogy később is sokat beszélgettek Attiláról. Árpád bácsi nagy kiránduló volt, aki gyakran vitte el szép hegyi túrákra tanulóit és kollegáit. Együtt voltak fiatal tanárok a Kollégiumban, ami alapja lehetett a kölcsönös vonzalomnak. Egyáltalán nem kizárt, hogy közös sétákon és kirándulásokon is részvettek. Ezek a kapcsolatok a fiatal kutató-tanárt nemcsak a beilleszkedésben, a kollégiumi élet megismerésében segítették, hanem minden valószínűség szerint a Désen megkezdett és Enyeden folytatott helynévgyűjtő munkában is, amihez elengedhetetlenül szüksége volt a helyi tájékozódásra. Az alapvető segítséget azonban, ebben a tevékenységben Dezső Zsigmond ny. állami erdőfőtanácsosnak köszönheti, akiről hálával emlékezik meg egyik tanulmányában. A 90 évet betöltött ma is élő enyedi kortárs emlékezete szerint, egy kirándulás alkalmával a Pádison a tudós nagyobbik fia, Attila mesélte, hogy az itt eltöltött időkről később a családban is nemegyszer elhangzott: „ja igen, azok az enyedi évek"

Rácz Levente a Művelődésben (2000. nov. 11. sz.) Nagyenyed város házszámozása és régi utcanevei címen megjelent cikkében említi, hogy… „Szabó T. Attila nagyon komoly levéltári és helyszíni dokumentálódást követően 1937-ben feltérképezte a helyneveket, sok esetben közölte a szövegkörnyezetet is." Ez a munka, mint említettük már jóval előbb, enyedi tanársága idején megkezdődött, amit igazol Szabó T. Attila halála után kiadott Alsófehér megyére vonatkozó történeti helynévgyűjtése is. Hajdú Mihály és Janitsek Jenő munkájának kronológiailag összeállított bibliográfiai adatai között a Közép-Szamos vidéki határnevek után, (Erdélyi tudományos füzetek 1932.) rögtön másodiknak az 1933-ban megjelent" Adatok Nagyenyed XVI–XX. sz. helyneveinek ismeretéhez című érdekes tanulmány szerepel. Ez tehát közvetlenül a szerző enyedi tanárkodása után volt.

E munkából idézünk annak igazolására, hogy a helynévkutatás, amiben Szabó T. Attila valóságos iskolát teremtett, mennyire kihat a történelem valódi tényeinek feltárására: „Ha a népelemek történeti jelentkezését vesszük vizsgálat alá, települést kezdő elem a magyar lehetett. Az őrhely vonulat, melynek egyik láncszeméül, az Őrhegyet ismertük fel, valószínűvé teszi azt a feltevésemet, hogy kimutatható történeti adatok hiányában is e helynevünket közel honfoglalás korinak tartom."

A Bethlen-napok alkalmával ezúttal bővelkedünk tudós-tanárokról szóló megemlékezésekben. Érdekes módon Szabó T. Attila egyik munkájában foglalkozik a nyelvész Gáspár Jánossal, másik ünnepeltünkkel, az önképzőkör névadójával, aki 190 éve született (1816–1892). A nevelés és oktatástan tanárát, az első Magyar Olvasókönyv és a Csemegék szerzőjét, a tanítóképző első kinevezett igazgatóját, Alsófehér Vármegye tanfelügyelőjét, Berde Mária találóan nevezi „egy igazi magyar mindenésznek." A tudós professzor elsőnek mutat rá Gáspár nem jelentéktelen nyelvészeti érdeklődésére és a Fűzérkék megjelentetésére, ahol főleg a népnyelv kincseit gyűjtötte össze.

Ennek az ősi skolának és városának a sorsa sohasem a rombolásokban és a pusztításokban dőlt el, hanem a békés építő munkában. Szabó T. Attila kiemelkedő szellemi építőmestere volt egy nehéz történelmi időszaknak.

Kolozsvár művészetkedvelő közönsége máig sem heverte ki az Egyetemiek Háza hangversenyterme és a Szentegyház utcai galéria felszámolása okozta mérhetetlen veszteséget. Az intézmények közti meg nem értés oda vezetett, hogy Erdély művelődési központja, a kincses város két jelentős kincsét vesztette el. S míg a zenekedvelők gondja több éves vajúdás után a közeljövőben megoldódni látszik, a képzőművészek krónikus kiállítóterem-hiánya tovább tart. A Művészeti Múzeum mindent megtesz ugyan a kortárs művészet felkarolása érdekében, helyszűke miatt azonban képtelen pótolni a Képzőművészeti Szövetség több évtizedes múlttal rendelkező, bel- és külföldön egyaránt népszerű Szentegyház utcai galériájának hiányát.

Ilyen körülmények között különösképpen jelentős a mai újraavató ünnepség. Újraavatást említettem, hiszen jóval szerényebb feltételek mellett, de az Evangélikus-Lutheránus Püspökség és a Reményik Sándor Művész Stúdió Alapítvány Reményik Sándor Galériája 1999 óta – a felújítási munkálatok miatti kiesést leszámítva – megszakítás nélkül, példásan működött. Az avató ünnepségre az 1848–49-es szabadságharc 150 évfordulója alakalmából, Petőfi és Kossuth egyházának égisze alatt került sor. Az azóta eltelt évek élettel töltötték meg a galériát, amely Kolozsvár művelődéstörténetének immár kitörölhetetlen részévé vált. Hét év egy kisebbfajta történelem. S ezt a történelmet az erdélyi, az összmagyar és a nagyvilág rangos képzőművészeinek közreműködése hitelesíti. Az Essig művészházaspár vezette galéria a Barabás Miklós Céhhel karöltve a bel- és külföldi képzőművészek színe-javának nyújtott bemutatkozási lehetőséget. Soó Zöld Margit, Gally Katalin, Bordy Margit, Forró Ágnes, Péter Ütő Erzsébet, Kovács Géza egyéni tárlatai, Vetró Artúr és Balaskó Nándor-emlékkiállítások, Lakatos Gabriella és a Képzőművészeti Egyetem diákjainak csoportos kiállításai, a képzőművészetbe is sikerrel kiruccanó jeles zeneszerző, Terényi Ede jelentkezése, a magyarországi kortárs művészet központjának, a testvérváros Pécsnek a rendezésében megtartott nagysikerű nemzetközi seregszemle csupán néhány azok közül a rendezvények közül, amelyek hozzájárultak a galéria hírnevének megalapozásához. De méltán büszkélkedhet az intézmény a magyarországi Halmos Klára, az ukrán származású, de jobbára New-Yorkban élő Alexandr Shwets és Oleg Nedoshytko szereplésével, valamint a kairói Képzőművészeti Akadémia tanárainak, Ashraf Abbasnak és Ehab Abdalahnak a kiállításaival, hazai vonatkozásban pedig a csíkszeredai képzőművészek tömeges jelentkezésével, s nem utolsósorban az ugyancsak Essig Klára vezette Zsoboki Nemzetközi Képzőművészeti Táborban készült munkák anyagának a sorozatos, évről évre történő bemutatásával. De művelődési vetélkedők, könyvbemutatók és egyéb kulturális rendezvények is kapcsolódnak a galéria történetéhez.

A mai nap azonban ennek a hétéves történelemnek talán a legjelentősebb mozzanata. A több új helyiséggel kibővített, ízlésesen felújított galéria új távlatokat nyithat, új lehetőségeket teremthet a kolozsvári képzőművészek és művészetkedvelők számára. A krónikus kiállítóterem-hiány közepette, de ettől függetlenül is, ez a különlegesen kiképezett, patinás, régi korok hangulatát idéző kiállítóterem-együttes Kolozsvár központjában valóságos kincsnek számít. S ha 1999-ben az „erdélyi költőként" emlegetett Reményik Sándor nevével fémjelzett galéria megnyitója ünnepnek számított, a mostani újraavató legalább olyan ünnepélyes pillanatokat eredményez. „A tüzet ne hagyjátok" – figyelmeztetett annak idején a Pásztortűz alapító-főszerkesztője, a galéria névadója. S úgy tűnik: az egykori szerkesztőtársaknak szóló buzdítás ma is hat, még hozzá jóval szélesebb körben. Az egyház és a kultúra szolgálóinak körében. Az elődök megkezdte munkálatot az Essig házaspár segítségével Adorjáni Dezső Zoltán püspök teljesítette ki és hozta létre Kolozsvár legsajátosabb, különleges varázzsal rendelkező gyülekezeti termét és képzőművészeti galériáját. Tüzet csiholó és őrző, áldozatos munkájuk Reményik Sándoréhoz hasonlatos, aki szerint egy-egy verse porszem csupán, de ha a szél „netalán a hegyekre fújja (...) megnőtt egy porszemmel a Himalája." Az összmagyar, s az erdélyi kultúra vonatkozásában is ez az újabb létesítmény egy porszem csupán, de általa megnőtt a mi Himalájánk, a Reményik Sándort itthon maradásra késztető „Kolozsvárra kéken benéző havas". S számunkra is megnőttek a lehetőségek, az itthonmaradásra késztető feltételek.

A zsoboki alkotótábor anyagából készített, itt látható válogatás bizonyítja: olyan európai szinten is ismert és elismert művészek mint Bencsik János, Tóth László, Paulovics László, Balázs Imre, Árkossy István vagy a hazaiak, Veresspál, Soó Zöld Margit, Szabó Vilmos, Szabó Bokor Márta, Fodor Nagy Éva, Kákonyi Csilla, Bordy Margit, Gally Katalin, Tompos Opra Ágota, Essig Klára, Forró Ágnes, Fazakas Tibor mellett szép számmal szerepelnek alkotásaikkal a legfiatalabb nemzedék képviselői is: Ferenczy Botond, Vetró Bodoni Sebestyén András, Tomos Tünde, Dimény András, Sipos Gaudi Tünde, Váncza Edit. Az immár kiteljesedett és korszerűdödött galéria a művészi megnyilatkozás új lehetőségeit biztosítja számukra is.

„A nyelv ma néktek végső menedéktek,/ A nyelv ma tündérvár és katakomba,/ Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek" – Reményik Sándor egykori intése mit sem vesztett időszerűségéből. Ilyen szellemben érdemes ma is beszélni. A képzőművészet nyelvén is: európai és transzszilván szellemben egyaránt. A felújított Reményik Sándor Galéria is ezt a célt fogja szolgálni.

Elhangzott 2006. október 7-én, a kolozsvári Reményik Sándor Galériában.

A meleg, szép ősz erdei sétára, hosszabb kirándulásra csalogat mindenkit. Elindulunk a hegy lábától, megszusszanunk a hegy derekán, majd szétnézünk, gyönyörködünk a tájban, a hegy gerincén.

Érdekes megfigyelni, hogy a föld felszíni formáit olykor ugyanúgy nevezzük meg, mint valamely testrészünket. Ezen nincs is mit csodálkoznunk, hiszen a két fogalomcsoport – a testrészek és térszínformák – között sok a tartalmi és formai hasonlóság vagy hangulati egyezés. Kézenfekvő tehát, hogy a térszínformák megnevezésére állandósult szóképeket, úgynevezett köznyelvi metaforákat használunk.

Térszínforma-neveinkben gyakran találkozunk tehát a láb, a derék, a hát, a nyak, a gerinc, a torok, a fenék, a fő, a nyelv, vagy a homlok, orr, sarok – eredetileg csak testrészeket jelölő – szavakkal.

A hegynek a síkságból, völgyből kiemelkedő alsó része: a hegy lába; a középső része: a hegy dereka; domborodó felszíne, felülete: a hegy háta; a hegylánc legmagasabb részeinek vonulata, a két lejtő metszésvonala: a hegy gerince. Ezek a köznyelvnek is gyakran használt szavai. Mások inkább csak a tájnyelvben fordulnak elő. A hegyláncnak hirtelen meredeken megszakadó, napos része: a hegy homloka; a hegynek két völgyet félig elzáró kiszögellése: a hegy sarka; a patak forrásvidéke: a patak feje; a szoros bejárata: a völgy torka.

A geológiai szaknyelvből sok hasonló, szemléletes példát idézhetünk még: gerincövezet, gerincvonulat, lőszgerinc; földnyelv, terasznyelv, gleccsernyelv; tófenék, medencefenék, völgytalp, medencetalp stb.

Nem meglepő tehát, hogy ezek a testrésznevekből származó földrajzi köznevek később földrajzi tulajdonnevekké válnak. Határrésznévként számos példáról tudunk. A kalotaszegi Sztánán vagy Damoson például a Láb jól meghatározott határrész, szántó. Ugyancsak határrésznév Harasztoson a Nyersláb. A Bácsi-torok minden kolozsvári előtt ismerős kirándulóhely. Csíkban a Magyarós homloka vagy a Hosszú-sorok (sarok) a havas jól meghatározott része. Körösfő, Marosfő a Körös meg a Maros „fejénél", a két folyó forrásvidékén keletkezett település.

Végül hadd említsük meg, hogy a mell testrésznévből is keletkezett helynév. A mell szónak a régi magyar nyelvben volt mélyhangú párja is, a mál. Ez utóbbi szóalak inkább az állatok: a farkas, a róka, a túzok a borjú mellét, málját jelölte. Később a mál, mint földrajzi köznév a szőlőművelésre alkalmas, verőfényes, meredek hegyoldal neve lett. Helynévként gyakori összetett szavakban: Kőmál, Farkasmál, Túzokmál, Borjúmál stb.

Két találkozás után körvonalazódni látszik az Életfa Családsegítő Egyesület égisze alatt kibontakozó Várandósok Klubja – tájékoztatott Szabó Kinga, a klub vezetője, aki második kisbabáját várja éppen. „Amikor lehetőség nyílott arra, hogy az Életfa komolyabb tevékenységet folytasson, rögtön arra gondoltam, kellene egy hely, ahol a terhes anyukák találkozhatnak, beszélgethetnek egymással. Eszembe jutott saját tapasztalatom, amikor immár cseperedő fiamnak mondókázni akartam, de rá kellett jönnöm, hogy csak alig néhány alkalmas darabot ismerek. Ez lenne tulajdonképpen a klubunk lényege: tanulni egymástól, egymás tapasztalataiból, megbeszélni az ilyenkor felmerülő problémákat, de megosztani egymással örömeinket is" – összegez Kinga.

Várandósság idején rengeteg kérdés, aggály merül fel a kismamában. A szakkönyvek néha segítséget jelentenek, máskor viszont csak összezavarnak. Ilyenkor jobb közvetlenül segítséget kérni, erre pedig szintén alkalom nyílik a Klub keretében, hiszen – amint Kinga elmondta – novembertől gyakran látnak majd vendégül olyan szakembereket, akik hasznos tanácsokkal, ötletekkel láthatják el a szülés előtt álló mamákat. A tervek szerint családorvost, nőgyógyászt, pszichológust, jogászt is hívnak majd, de a program rugalmas, a tagok igényeit figyelembe véve alakítják. Alkalom nyílik majd mondókák, versek, dalocskák tanulására, és lesz kézműves foglalkozás is, Kinga szerint ugyanis a baba születése után a mamának már úgysem lesz ideje arra, hogy megtanulja például a tojásírást.

A leendő anyukák segítséget is igényelhetnek majd a szülést közvetlenül követő hetekre, hiszen az Életfa Családsegítő Egyesület egyik célkitűzése, hogy önkéntesek bevonásával támogassa azokat a kismamákat, akik környezetükben nem találnak segítőt.

A Várandósok Klubja csütörtökönként tartja összejöveteleit, délután fél 5 órától az 1989. Dec. 21./Kossuth Lajos utca 36. szám alatti Waldorf-teremben. Szeretettel várják a kismamákat, ötletekkel, igényekkel, kívánságokkal együtt. Hogy ne csak kellemesen, de hasznosan is teljen a babavárás időszaka.

„Az óvoda már valóságos, véres élet. Ami sebet ott kap valaki, gyakran holtáig sem heveri ki. S ha jó magot ültetünk bele, egész életében virágzik." Kodály Zoltán gondolata máig érvényes gyermekeink életének első nagy traumáját, az óvodai beszoktatást illetően. Erről a témáról szólt október 11-én a Szülők Klubja idei első rendezvénye a Csemete Óvodában.

A téma számos érdeklődőt vonzott, hiszen előbb-utóbb minden szülőt érinteni fog. Többnyire olyan anyukák jöttek el, akiknek gyermeke még a beszoktatási időszak előtt áll, tehát a jövőben kerülhet közösségbe. A kicsinyek békésen játszadoztak az óvoda udvarán vagy a teremben üldögélő szülők között, miközben Lészainé dr. Csernátoni Emőke, a Csemete vezető óvónője megosztotta a hallgatósággal több évtizedes pedagógusi, illetve szülői tapasztalatait.

Már Kosztolányi is megszenvedte
Emőke elmondta: évkezdetkor mindig előveszi Kosztolányi Dezső Óvoda című novelláját, amelyben a szerző leírja: számára milyen riasztó élményt jelentett, amikor először vitték óvodába. A közösségbe kerülés mindenképpen trauma a gyereknek, hiszen kikerül a megszokott otthoni környezetből, hosszú órákat kell távol töltenie családjától, elsősorban a biztonságot jelentő édesanyától. Ma már gyakran kényszerítő körülmények hatására íratják bölcsődébe, napközibe vagy óvodába a gyereket, mivel anyuka kénytelen hamar visszamenni dolgozni. Ha nincs olyan családtag, aki vállalná a gyerek hosszú távú felügyeletét, akkor két megoldás marad: rábízzuk picinyünket egy bébiszitterre, vagy beadjuk egy erre szakosodott intézménybe. Szerencsésebb eset, ha ki tudjuk várni, amíg gyermekünk óvodaérett lesz – figyelmeztetett Emőke óvónéni, kiemelve: egy idő után a kicsi maga is igényli a gyerektársaságot, így a leválás is könnyebb lesz. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a gyermek kiegyensúlyozott otthoni környezetből érkezzen, ahol be kell tartania ugyan bizonyos ésszerű szabályokat, de emellett szabadon tevékenykedhet.

Hogyan válasszunk óvodát?
Három kritérium van, amit mindenképpen figyelembe kell vennünk, amikor kiválasztjuk gyermekünk számára az optimális intézményt: a gondozás minősége, a terem nagysága és a csoport létszáma. Emőke kiemelte: bizonyított tény, hogy a gyermek értelmi-érzelmi-szociális fejlődése nagyban függ az intézményben eltöltött időszak minőségétől. Érdemes tehát előzőleg megismerkedni az óvónénivel, felmérni a körülményeket. Ideális esetben egy gondozóra maximum 7–9 gyermek juthat, bár azt az állami intézményekben gyakran meghaladják. Előnyt jelent azonban, ha az óvodai csoportba csak néhány gyerek kerül be újoncként, így a már beszokottak segíthetnek a picinek: vigasztalhatják, elmondhatják neki, hogy a szülő biztosan érte fog jönni. Az óvónéni is sokat tehet az ügy érdekében, ha minden reggel mosolyogva fogadja az érkezőket, és sikerül megteremtenie azt a légkört, amelyben a gyermek szívesen marad.

Mit tehet a szülő?
A leválás egyik fél számára sem könnyű, vannak azonban bizonyos tényezők, amelyek ezt megkönnyíthetik. Bódi Tünde óvónő figyelmeztetett: jobb, ha már otthon elkezdjük a leszoktatást, tehát hosszabb-rövidebb időre rábízzuk valami másra a kicsit, aki így fokozatosan hozzászokik ahhoz, hogy anya nincs mindig mellette. Emőke szerint fontos, hogy kicsinyünket gyakran és rendszeresen vigyük gyerektársaságba. Erre nagyon alkalmasak a játszóházak, kismamaklubok, ahol együtt van ugyan az anya és gyereke, de oldott körülmények között, nagy társaságban, nem feltétlenül csak egymásra figyelve, és könnyen alkalom nyílik a barátkozásra. Ha pedig már konkrétan a beszoktatás előtt állunk, akkor is jó szem előtt tartani néhány dolgot. Fontos, hogy a szülő kommunikáljon az óvónővel, mondja el neki, mit kell tudnia a gyerekről, mik a szokásai, kedvtelései, hogyan viselkedik adott helyzetekben. Ezzel nagyban megkönnyíti a szakember dolgát. Lényeges továbbá a következetesség: ha egyszer elkezdtük óvodába járatni a gyereket, ne tartsunk indokolatlan szüneteket, ne engedjük meg neki, hogy otthon maradjon, mert legközelebb kezdhetjük elölről az egészet. Minél kisebb a gyerek, annál könnyebb beszoktatni – állítja az óvónéni, aki szerint a kétévesek könnyebben túljutnak a sírós reggeleken, mint ötéves társaik. Természetesen ebben az esetben is fontos a türelem: ne várjuk, hogy minden azonnal jól menjen, hiszen a szakember szerint általában két-három hét kell a sikeres beilleszkedéshez. Megoldást jelenthet az anyás beszoktatás is, amelyet bizonyos intézményekben alkalmaznak: ekkor az anya és gyermeke együtt tölthet néhány órát az intézményben, majd egy idő után az anya jelenléte fölöslegessé válik.

Lészai Lehel lelkész, a Csemete Óvoda igazgatója hozzátette: megfigyelései szerint manapság a szülők egyre engedékenyebbek, otthon nem fegyelmezik gyermekeiket, így a kicsi számára gondot jelent, hogy a közösségben alkalmazkodnia kell bizonyos szabályokhoz. Fontos tehát, hogy szülő és óvónő összehangolja a nevelési elveket, így nagyobb az esély arra, hogy az óvodában eltöltött időszak meghozza gyümölcsét: gyermekünk kiegyensúlyozott kis emberként veheti majd a szocializálódás következő akadályait.

Az egész akkor kezdődött – leszámítva a mintegy 9 hónappal azelőtti intim dolgokat, majd a néhány hónapos állapotos, éppen ellenőrzésről kijövő „mámá" bokaficamos alászállását a kórház lépcsőin –, amikor, mint aki jól végezte dolgát, egy elmaradt, sikerrel vett vizsgámról ballagtam hazafelé, egy verőfényes szeptemberi szombaton, és az esti programot tervezgettem. Hazatérve azonban alaposan át kellett gondolnom a napot, feleségem ugyanis, mintegy két héttel korábban a tervezettnél, hanyag egyszerűséggel közölte: szülni fog. Talán még aznap. Legalábbis a szülésznő szerint, akinél a vizsgám ideje alatt ellenőrzésen járt, s aki csak azért engedte haza, mert épp a szülészettel szemben lakunk. Aztán estefelé, amikor – no nem mintha különösebb fájásai lettek volna – visszamentünk a kórházba, hogy akkor most mi lesz, azzal küldték a fürdőbe: siessen, nehogy kipottyanjon a baba.

Egy óra múlva apuka voltam.

Tíz perccel később már össze is ismerkedtünk. Igaz, ő talán észre sem vett, és én is inkább csak azzal voltam elfoglalva, amikor a bábaasszony „bemutatta", hogy jól sikerüljön róla az első fénykép. De azért az a pillanat örök és felejthetetlen. Mint ahogyan Alpárka első otthon töltött éjszakái is örökkévalóságnak tűntek – a sírómasina sokszor azonnal működésbe lépett, ahogy a kiságyba tettük. Úgy szeretett igazán aludni, ha az anyján feküdt – nagy megtiszteltetésnek vettem, amikor néhány nap múlva már én is jó voltam matracnak.

A hatfelkeléses éjszakák csak lassan kezdtek ötfelkelésessé átalakulni. Bár lehet, hogy a hatodikat csak nem hallottam. De a nappalok sem voltak túl csöndesek – legfeljebb csak nekem, amikor munkában voltam –, mígnem egy nap csoda történt. Beállított anyósom. No, nem ez volt a csoda, hiszen addig is nap mint nap fáradtságot nem ismerve jött és segített, amiben csak tudott, hanem az, hogy hozott egy – „márkátlan", alig párezer lejes, mondhatni ordináré – cumit, Alpár pedig ráharapott, és… csend lett. Történt mindez azt követően, hogy a Magyarországról hozott, fogíny és fogak fejlődése szempontjából egészséges stb. stb. „pipáról" hallani sem akart a fiam...

Igen, az én fiam – és ebben (nem mintha bármiféle kétely felmerült volna) teljesen biztos vagyok, hiszen repülőtávolságból is teljesen nyilvánvaló: ha akarnám, sem tudnám őt letagadni. Ezzel kapcsolatban a legérzékletesebben a bolti elárusítónő fogalmazott, amikor először mentünk „családi" bevásárlásra, s a feleségem fizetett: „Maga mintha ott se lett volna a szülésnél" – mondta neki. A kolléganőim pedig attól olvadoznak, hogy „mennyire hajszálra olyan az orra, mint a Bencéé". Igen hasznos információ: végre megtudtam, hogy milyennek is látszik az orrom kívülről.

Alpár egyébként szeptemberben múlt hároméves, és jelenleg kedvenc időtöltésünk a kertészkedés, bár néha összeveszünk azon, hogy kinél is legyen a kisásó. Viszonyunk így nem teljesen felhőtlen, annál is inkább, mivel ebben az időszakban, a dackorszak tájékán igencsak sok mindent elereszt a füle mellett. Az emiatti bosszúságokért persze bőven akad kárpótlás. Mint amilyen az a megszólítás is, amit a „tátá"-ból ő maga csiszolt ki, s ami a legszebb becézgetés, amit valaha is hallottam: tátikó…

Nagyobbacska bébinket időnként megörvendeztethetjük valami különlegesebb étellel is, a megszokott gyümölcspépek mellett. Az alábbi receptek reményeink szerint elnyerik majd a kis ínyencek tetszését.

Köles gyümölccsel
Hozzávalók egy bébi számára: egy marék köles, egy adag gyümölcs, csipetnyi fahéj vagy vanília.

A kölest átmossuk és vízben feltesszük forrni. Jó 20 percig főzzük, amikor elkészült, leszűrjük és turmixgépbe tesszük. Egy kis levet, de csak nagyon picit érdemes rajta hagyni. Amíg fő a köles, addig a gyümölcsöt megpároljuk (almával vagy banánnal a legjobb, a banánt sütőben héjastól megsütjük, utána jól lehet turmixolni). Amikor kész a gyümölcs is, hozzátesszük a köleshez és az egészet összeturmixoljuk. Egy csipet eredeti vaníliával vagy fahéjjal ízesítjük. Finom és egészséges étel a bébinek bármikorra.

Rizskása sült almával
Hozzávalók egy baba számára: 2 evőkanál rizspehely (zab-, búza- vagy kukoricapehely is lehet), kb. 1,2 dl víz, 1 db édes alma, kis vaj, csipetnyi fahéj.

A rizspelyhet a vízben kb. 10 perc alatt megfőzzük. Az almát 200 fokos sütőben 20 perc alatt megsütjük. A sült almát a rizskásába kanalazzuk, késhegynyi vajat és egy csipet fahéjat teszünk bele, végül botmixerrel pépesítjük. Uzsonnára ajánljuk.

Tarhonyás virsli
Hozzávalók négy gyermek számára: 40 dkg tarhonya, 3 darab virsli, ételízesítő, kevés olaj, fűszerek.

A tarhonyát kevés olajon megpirítjuk, majd felöntjük vízzel, hogy megfőjjön. Közben kevergetjük, nehogy leégjen. Amikor már majdnem kész, hozzátesszük a fűszereket és ételízesítőt ízlés szerint, majd a karikára vágott virslit. Gyakori keverés közben elkészül a virsli is, majd tálalhatunk. Frissen a legjobb. Ízletes, laktató és olcsó.

Német felmérések szerint minden ötödik óvodáskorú gyerek fejfájással küzd, általános iskolás korban pedig még rosszabb a helyzet: a nyolcadikosok több mint fele megismerte már a fejfájást. A 12 év alatti gyerekek csaknem 11 százaléka megélt már migrénes rohamot is – erről számoltak be egy fejfájással foglalkozó tudományos tanácskozás résztvevői Berlinben.

A Die Welt című német lap internetes kiadása szerint konkrét bizonyítékok vannak rá, hogy az elmúlt 30 esztendőben egyértelműen nőtt a fejfájás gyakorisága a gyerekeknél. A szakértők egyidejűleg figyelmeztettek arra, hogy komoly veszélyeket rejt magában a fájdalomcsillapítók meggondolatlan alkalmazása.

A krónikus fájdalmat már kisgyerekkorban kezelni kell – hangsúlyozta a Német Migrén és Fejfájás Társaság elnöke, Stefan Evers professzor. A családi feszültségek, a tabletták túl gyors alkalmazása és a krónikus fejfájás kialakulása növeli annak kockázatát, hogy a gyerekeknél igen hamar túladagolják a fájdalomcsillapítókat – vélte a tudós.

A szakértők éppen ezért azt ajánlják, hogy a fájdalomcsillapítók mellett tanuljanak meg lazítani a gyerekek, ismerjék meg a stressz és a fájdalomkezelés természetes módszereit – olvasható a Die Welt című lap online változatában.

– Kislányom, hogyan kéred a tejecskét? Cukrosan?
– Nem. Nyersen! – feleli a gyerek.

Western Union – szolgáltatás a Sora, Szentegyház u. 4. és Széchenyi tér 23–25. szám alatti váltóirodákban.

A Román Nemzeti Bank árfolyamai: 1 euró = 3,5062 lej, 1 USD = 2,7932 lej, 100 magyar forint = 1,3192 lej.

Építkezési cég munkakönyvvel alkalmaz szakképzett és szakképzetlen munkásokat. Telefon: 0722-364360. (0024)

A Gladiator Guard Kft alkalmaz üzletkötőket, intervenciós-őrszolgálati személyzetet, őröket, biztonságtechnikai szereléshez elektronistákat, villanyszerelőket. Érdeklődni: 426-960, 0729-825501. Önéletrajz (CV) benyújtása személyesen, naponta 9–10 óra között, Kolozsvár, Arinilor utca 9. (Monostor). (0401761)

Délutánonként segítenék I–III. osztályos tanulóknak a tanulásban. Telefon: 0748-131919. (0019)

Komoly felszereléssel esküvők, összejövetelek zenei szolgáltatását biztosítom. Telefon: 0740-478997, 431-580, este 7 óra után. (0020)

Matematikát tanítok. Telefon: 0745-298155.

Angol órák kezdő és közép-haladó gyermekeknek és felnőtteknek, felkészítés képességvizsgákra és felvételikre intenzív angol osztályokba. Telefon: 586-767, 0746-105807. (0016)

Szaktanár magánórát tart képzőművészeti nevelésből. Telefon: 0747-583365. (0019)

Fizika és informatika felkészítőt tartok (háznál). Telefon: 0723-707347. (0027)

Horia Demian Sportcsarnok, 600 néző, vezette: Bonifert Ferenc és Oláh Viktor (Magyarország).

U-Jolidon: Popovici – Senocico-Ani 12, Paraschiv 9, Tudorache 5, Bârsan és Vlad 3–3, Amariei 1; cserék: Berei – Toncean 4, Pop 3, Gherman és Halaţiu 2–2. Edző: Gheorghe Covaciu.

Gaia: Pereira – Loureiro 9, Carvalho 5, Alexio, Fernandes 1–1, Maneses, Ramos; cserék: Costa, Neves, – Silva 3, Santos 1, Torres, Magalaes, Soares. Edző: Seina Santos.

Hétméteresek: 5/5, illetve 3/1; kiállítás: 10, illetve 8 perc; piros lap: Torres (46. perc).

Eredményalakulás: 5. perc: 3–1, 10. perc: 7–2, 16. perc: 12–6, 20. perc: 15–6, 28. perc: 21–10, 40. perc: 28–16, 46. perc: 32–16, 51. perc: 37–18, 55. perc: 40–20.

Jobb lábbal kezdte szereplését tegnap délután a Challenge Cup csoportkörében a Kolozsvári U-Jolidon: valósággal lesöpörte a pályáról portugál ellenfelét. A két diákcsapat közül messze a kolozsvári volt a jobb, és mindennemű túlzás nélkül állítható, hogy a találkozó nem is annyira európai kupameccsel, hanem csak amolyan lezser edzőmérkőzéssel ért fel, legalábbis hazai szempontból.

A két fél közötti különbség már akkor körvonalazódni látszott, amikor a két csapat megjelent a pályán: várható volt, hogy a hazaiaknál mintegy 10 centivel alacsonyabb, de zömében súlyosabb portugál lányokat megvacsorázzák a hazai pálya előnyét is élvező fekete-fehérek. Ennek ellenére az első gólt a vendégek dobták, de aztán sorozatban három kolozsvári gól következett, majd a különbség folyamatosan növekedni kezdett az eredményjelzőn. Gheorghe Covaciut így legfeljebb csak az zavarta, hogy tanítványai közül többen is csúnyán odavágták magukat, s percekig sántikáltak. A legfájóbb azonban Mihalea Popovici kapus meglehetősen komoly sérülése volt: az első számú hálóőr, az egészségügyi gondokkal Cristina Cucuian-Dogaru helyét átvevő Popovici a 7. percben egy jó védésnél szenvedett remélhetőleg csak húzódást, és nem izomszakadást. Így a gárda egyetlen kapussal maradt: az ifi Berei Imolával, aki azonban, miután bemelegedett, a helyzet magaslatán állt: a három hétméteresből kettőt is hárított.

A második félidő elején a vendégeknek is volt egy jól sikeredett röpke 4–5 percük, amikor hajszálnyit faragtak a hátrányból, de azzal aztán ki is égtek, s a végére csak az volt a kérdés, hogy mennyi lesz a két csapat között a gólkülönbség. A kolozsvári csapatból különben mindenki játszott (a máskor a kispadon felejtettek is), és mindenki gólt is szerzett. Jöhetnek az olaszok – ma, szintén 17.00 órától.

Izgalmas mérkőzésre van kilátás ma délelőtt 11 órától a Ion Moina Stadionban: a Kolozsvári U FC megyei riválisát, az Aranyosgyéresi Sodrony-ipart fogadja. A találkozó nem csak megyei, hanem egyben a csoport rangadója is, hiszen az U-sok a tabella második, a „drótosok" pedig az 5. helyén állnak. A végkimenetelt nehéz megjósolni: a diákcsapat idén még veretlen hazai pályán, viszont a gyéresiek remekül játszanak idegenben – ugyanannyi pontot szereztek „kint", mint amennyit az U-sok itthon. Könnyen elképzelhető tehát az is, hogy döntetlennel ér majd véget az összecsapás, s ezt az elméletet támasztja alá az is, hogy a tavalyi két összecsapáson egyik csapat sem tudott nyerni. A vendégek malmára hajthatja viszont a vizet, hogy az U FC két fontos embere, Radu Sabo és Goga is sérülésekkel bajlódott a héten, Stoianof és Sântejudean pedig továbbra is harcképtelen, így a gárdának nemigen van csatársora. Mellettük Moldovan kapus, valamint Szilágyi és Dobrău sem léphet pályára, ám ennek ellenére az U-nak nyernie kellene, hogy esetleges kisiklása esetén megelőzhesse az egy ponttal előtte álló Mioveni-i Daciát.

Eközben a megye harmadik B-ligás csapata, a Dési Egyesülés is komoly problémákkal küzd. Nem elég, hogy a hét végén idegenben játszanak, négy labdarúgó különböző okok miatt nem léphet pályára Nagyváradon, a helyi Bihar FC ellen: Ştreangă és Goga a felgyűlt sárga lapok, Andrea és Franiov pedig sérülés miatt kényszerül pihenni. Ők négyen nem is utaztak el a csapattal, amely pénteken délben, mindjárt edzés után vágott neki az útnak. Dorel Mureşan edző azonban ennek ellenére bizakodó, és lapunknak kijelentette: reméli, jó színvonalú találkozó lesz, amelyről nem térnek haza üres kézzel, annál is inkább, hogy a CFR-es Ţârlea, Mitu és Deac is benne van a keretben.

A forduló további műsora: Lugosi Auxerre–Nagybányai FC, Caracali FC–Lupényi Bányász, Vânju Mare-i Building–Temesvári Politechnika II., Gyulafehérvári Apullum–Târgoviştei FC, Temesvári CFR–Mioveni-i Dacia, Râmnicu Vâlcea-i MSC–Vajdahunyadi Corvin és Resicabányai MSC–Medgyesi Gázmetán.

*

Az élvonal 11. fordulójának első mérkőzésén: Bukaresti Rapid–Besztercei Glória 4–0 (Bădoi – 15., 11 m, Viorel Moldovan 2 – 37. és 56., valamint Buga – 87. perc).

• A Luxemburg ellen 1–0-ra megnyert labdarúgó Európa-bajnoki selejtező után lemondta a válogatottságot Sztilian Petrov, a bolgárok csapatkapitánya.

A Premier League-ben szereplő Aston Villa 27 éves középpályása döntését egy kereskedelmi rádióban, a Radio Gongban jelentette be, indokait szombaton hozza nyilvánosságra.

„Most csak annyit kívánok mondani, hogy a szövetségi kapitány miatt távozom, amíg Sztoicskov a kapitány, nem kívánok a válogatottban játszani – jelentette ki Petrov. – Igazán komoly konfliktusunk nem volt, sok apró, Sztoicskovhoz köthető, nekem nem tetsző esemény eredménye a döntésem."

„Várjuk meg a részletes indoklást, addig felesleges lenne bármit is mondani a váratlan elhatározásról – mondta Hriszto Sztoicskov szövetségi kapitány. – Sztiliannak időt kell adni, hogy mindent átgondoljon. A bolgár válogatott kulcsembere, amíg én vagyok a szakvezető, őt tekintem csapatkapitánynak. Fogalmam sincs, mi lehet az oka ennek a bejelentésnek."

A játékostársakat is váratlanul érte Petrov elhatározása.

„Velünk szerdán késő este közölte elhatározását, ami mindenkit váratlanul ért – mondta Dimitar Berbatov, a Tottenham Hotspur támadója. – Próbáltuk meggyőzni, hogy gondolja át még egyszer ezt a dolgot, de hajthatatlan volt."

„Erre senki sem számított – jelentette ki Boriszlav Mihajlov, a bolgár szövetség elnöke. – Ráadásul egy olyan időpontban jött a bejelentés, amikor jól ment a csapatnak, és hosszú idő után kiváló volt a hangulat az együttesben. Végre remek az összhang a szakmai stáb és a játékosok között."

Petrov 66 alkalommal lépett pályára a bolgár válogatottban és hét gólt szerzett.

• Szergej Barbarez, a magyar válogatottal azonos selejtezőcsoportban szereplő bosnyák csapat támadója lemondta a szereplést a nemzeti együttesben.

„A szerdai, görögök elleni mérkőzés volt az utolsó válogatott meccsem – mondta a német bajnokságban szereplő Bayer Leverkusen 35 éves futballistája. – Az én koromban már fizikailag nagyon megterhelő, hogy a klubcsapatom hazai és nemzetközi kötelezettségei mellett a válogatott összecsapásain is bizonyítanom kell. Fantasztikus érzés volt hazám nemzeti együttesében szerepelni, további sok sikert kívánok a fiúknak!"

Barbarez búcsúja nem sikerült fényesen, csapata hazai pályán 4–0-ra kikapott az Európa-bajnoki címvédő görögöktől.

Románia és a világbajnok Magyarország egy selejtező csoportba került a 2007-es melbourne-i vízilabda világbajnokságon. A két csapat esélyes a továbbjutásra, hiszen a D-csoport harmadik tagja Új-Zéland, a negyedik pedig az amerikai selejtező második helyzettje, azaz legyőzésük nem képezhet normális körülmények között nehézséget. A Vlad Hagiu szövetségi kapitány által vezetett Románia célkitűzése az első nyolc hely valamelyike, míg a Kemény Dénes irányította magyarok nyilván az újabb világbajnoki címet célozzák.

A legutóbbi vb-n aranyérmes magyar női csapat ugyanakkor – nem a továbbjutás, hanem a csoportelsőség megszerzése szempontjából – nehezebb csoportba került a mindkét nemnél a 16 legjobb nemzeti együttest felvonultató márciusi, melbourne-i világbajnokságon. Szilágyi Péter hölgygárdája – ugyancsak a D kvartett tagjaként – hasonlóképpen megkapta csoporttársnak az amerikai kvalifikációs torna másodikját és Új-Zélandot, valamint a leg-utóbbi olimpiai bajnok Olaszországot.

Az Olasz Olimpiai Bizottság (CONI) csütörtökön felmentette a doppingvádak alól Ivan Basso profi országúti kerékpárost, a Giro d’Italia idei győztesét és elrendelte az eljárás azonnali beszüntetését.

Ez azt jelenti, hogy a 28 éves Basso visszakapja versenyzési engedélyét, amelyet 105 napja függesztettek fel. Az olasz sportoló szervezetében egyszer sem mutattak ki tiltott szert.

„Azonnal beszélek csapatfőnökömmel, Bjärne Riisszel, de azt egyelőre nem tudom, hogy a hétvégi lombardiai körversenyen elindulok-e" – mondta a CSC csapat profija.

Basso 21 társával együtt idén nem indulhatott el a Tour de France-on, mivel nevük szerepelt az El Mundo spanyol napilap 37 kerekest tartalmazó listáján: a megnevezett versenyzőket állítólag Eufemiano Fuentes spanyol orvos doppingszerekkel látta el.

Döntetlen született az orosz Vlagyimir Kramnyik és a bolgár Veszelin Topalov között a dél-oroszországi Elisztában lebonyolított, címegyesítő sakkvilágbajnoki döntő 12. mérkőzésén, így az állás: 6–6. A szabályok értelmében négy rapidjátszmával folytatódik az összecsapás.

A világos bábukat csütörtökön Kramnyik vezette, a felek a 47. lépés után nyújtottak kezet egymásnak. A két nagymester a tizenkét játszmás finálé után egymillió dolláron osztozott, fele-fele arányban.

A folytatásban négy rapidjátszmát, majd – ha szükséges – két villámpartit bonyolítanak le. Amennyiben ez is döntetlenre végződik „hirtelen halálos" játszma dönti el a cím sorsát. Ezen a találkozón világosnak mindenképpen nyernie kell, a sötétnek ugyanis remifórja van.

Az összecsapások előtt – rapidjátszmák, villámpartik, „hirtelen halál" sorsolnak, melyik sakkozó kezd világossal.

Kramnyik csütörtökön újabb nyílt levelet fogalmazott meg, melyben ismét javasolta, hogy pénteken előbb az általa megóvott ötödik partit játsszák le, amelyben a WC-affér után Topalov mérkőzés nélkül kapott egy pontot.

A nemzetközi szövetség (FIDE) nem reagált az orosz sakkozó javaslatára. Kramnyik menedzsere, Carsten Hansel a csütörtöki találkozó után bejelentette, hogy a lausanne-i Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz (CAS) fordulnak, ha Topalov az ötödik játszmában játék nélkül „ajándékba kapott" ponttal lesz világbajnok.

A WC-botrány a negyedik partit követően robbant ki, amikor Topalovék nehezményezték, hogy Kramnyik túl sokszor „tűnt el" a mellékhelyiségben, amely nincs bekamerázva, ezért nem ellenőrizhető, hogy mi történik ott. A FIDE fellebbviteli bizottsága ezt követően úgy döntött, hogy az ötödik játszma során közös WC-t kell a két sakkozónak használni, amit Kramnyik nem fogadott el és nem ült asztalhoz, az elmaradt partiért járó pontot az ellenfelére a mérkőzés helyszínén várakozó Topalov kapta.