Kiszámíthatatlan, akár az időjárás, tartja a mondás, amit kiegészíthetnénk az időjárásnak egy újabb jelzőjével vagy jellemzőjével, a könyörtelennel. Legyen ugyanis az időjárás hideg vagy meleg, esős vagy szeles, úgy tűnik, egyre könyörtelenebbül szedi az áldozatokat. Nemrég az esőzéseknek és árvizeknek voltak halálos áldozatai, egy jó ideje pedig a kánikula miatt halnak meg az emberek. Az orvosok arra figyelmeztetnek, sokan nincsenek tisztában az úgynevezett elkerülő viselkedéssel, ami életeket menthetne meg. (Részletek az 5. oldalon)

Az erdélyi magyarság autonómiájának és a Bolyai Egyetem visszaállításának kérdését a következő román–magyar kormányülés napirendjére kell tűzni, jelentette ki Orbán Viktor, a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség elnöke szombati, tusnádfürdői sajtótájékoztatóján. Orbán szerint sokat kell dolgozni azon, hogy Európa jobban megismerje a magyarság gondjait, így például a Kolozsváron a kommunista hatalom által megszüntetett Bolyai Egyetem kérdését is, annál is inkább, mivel a határon túli magyarság csak úgy maradhat meg, ha intézményeket épít. Az egyre erősödő szlovákiai magyarellenességre utalva a volt miniszterelnök több ízben is hangsúlyozta: „csak az marad meg a hosszú évek munkájából, amit intézmények formájában megteremtünk".

A Fidesz-MPSZ elnöke támogatást ígért Tőkés László püspöknek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének a szeptemberre tervezett brüsszeli lobbyútjához. Tőkés László elmondta, ennek az útnak során, még az őszi országjelentés előtt, újfent ismertetni akarják az erdélyi magyarság problémáit. Az EMNT elnöke egy újabb autonómia-kerekasztal összehívását is szorgalmazta. „Az autonómia megéri, hogy összefogjunk, akár Markó Béla szövetségi elnökkel" – jegyezte meg Tőkés László.

A magyar európai néppárti tagok rendszeres konzultációs fórumának megalakítására tett javaslatot Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Orbán Viktor, a Fidesz-Magyar Polgári Párt elnöke pénteken, Tusnádfürdőn. A két politikus a Bálványosi Nyári Szabadegyetemre látogatva találkozott egymással, a megbeszélésen a magyar és a román belpolitikai helyzetről, valamint az Európai Néppárton belüli együttműködési lehetőségekről tárgyaltak.

A megbeszélést követően az RMDSZ elnöke közölte: tájékoztatta a Fidesz elnökét az RMDSZ kormányban elfoglalt helyéről, a koalíció állapotáról és a kiemelt célokról. ,,Elmondtam, hogy a kisebbségi törvény helyzete még mindig nem jó, másfél év után sem körvonalazódott ennek elfogadása, de részletesen beszéltünk olyan fontos célokról, mint a magyar nyelvű egyetemi oktatás helyzete, az önálló magyar egyetem létrehozása" – mondta. Fontosnak nevezte, hogy az RMDSZ és a Fidesz egyaránt az Európai Néppárt tagja, és kifejtette: szeretnék megalakítani az európai magyar Néppárt-tagok rendszeres konzultációs fórumát. Ez utóbbit értékelte legfontosabb témaként Orbán Viktor is. ,,Bátran mondhatjuk, hogy a Kárpát-medencei magyar pártok az Európai Néppárton keresztül is megpróbálják érvényesíteni érdekeiket. Eljött az ideje, hogy létrehozzuk ennek az egyeztető fórumát, a magyar önkormányzati választásokat követően. Október közepe táján egyeztető konferenciát tartunk, ahol lehetőség lesz a további együttműködést körvonalazni" — fejtette ki a Fidesz elnöke. Hozzáfűzte, ennek azért is jelentősége van, mert Románia hamarosan EU-taggá válik, európai parlamenti választások várhatóak, s ez új szakaszt jelent majd az RMDSZ számára is. Mást jelent a csatlakozási folyamat, és egészen mást a taggá válás. Ezekre a változásokra fel kell készülnie a Kárpát-medencei magyarságnak, hogy elkerülhesse az esetleges csapdákat – mutatott rá a Fidesz elnöke.

A Kolozs Megyei Közegészségügyi Igazgatóság és Egészségügyi Biztosító Pénztár a felelős a gyógyszerkrízis miatt és azért, hogy továbbra is sorok vannak a gyógyszertárak előtt, jelentette ki Eugen Nicolăescu egészségügyi miniszter szombaton, Kolozsváron tartott sajtóértekezletén.

Csak Kolozsváron és Temesváron történik mindez, mondta a szaktárca vezetője, aki Kolozsvárra küldi az Országos Egészségbiztosító Pénztár elnökét, hogy ellenőrizze és tisztázza a helyzetet. Nicolăescu szerint június végén, országos szinten a patikák 30%-a nem költötte el a rendelkezésére álló havi pénzkeretet.

Eugen Nicolăescu bejelentette, a közeljövőben 350 millió eurót fognak elkölteni országos programokra és különböző befektetésekre a közegészségügyben, a szenvedélyi illetékből begyűlt összegekből, amelyek túllépték az előszámításokat. 3500 milliárd régi lejhez képest a pénzügyminisztérium már átutalt 7000-ret, kétszer annyit, mint amennyire számítottak. 2007-re a szenvedélyi illetékből begyűlt összeg 15 000 milliárdra fog nőni, vagyis közel 350 millió euróra. Ezt az összeget országos programokra és a közegészségügyi infrastruktúra fejlesztésére használják majd. Véleménye szerint az egészségügyi minisztérium az említett összegből több tíz milliárd lejt oszt le a kolozsvári Onkológiai Intézet, valamint az Urológiai és Szervátültetési Intézet felszerelésére ultramodern gépekkel.

A politikában nem emberek vannak, hanem eszmék, nem érzések, hanem érdekek. A politikában nem ölnek meg egy embert, mindössze akadályt hárítanak el.

Az Európai Bankok Szövetségének jelentése szerint 2004-ben az Európai Unió tagországaiban, valamint Norvégiában, Svájcban és Izlandon összesen 5864 bankrablás történt. Aminek értelmében minden kilencvenedik percben alvilági elemek erőszakkal jutottak anyagiakhoz valamelyik pénzintézményben.

Románia még nem tagja a fenti nagy családnak, ezért itt jóval eseménytelenebb az életnek ez az oldala. De ha megvalósul a csatlakozási jóslat, minden bizonnyal változik majd a kép. Vagy azért, mert a „munka tárgyának" piaca növekszik, vagy mert az erre szakosodó munkaerő-felhozatal bővül.

A világ legjelentősebb kórusversenyei közé iratkozott fel a debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny, amelynek különleges helye van a kórusmozgalomban. Az idén július 26. és 31. között 22. alkalommal megrendezendő találkozó többszörösen is jubileumi: 125 éve született ugyanis a névadó Bartók Béla, s 90 éves lenne Gulyás György karnagy, főiskolai tanár, aki éppen 45 évvel ezelőtt alapította ezt a koncepciójában és színvonalában is páratlan rendezvényt. Programjában kizárólag 1945 után – tehát Bartók Béla halálát követően – keletkezett énekkari művek, köztük magyar darabok szerepelhetnek. Szerte a világban úgy tartják számon, hogy a debreceni a világ tíz legjobb kórusversenyének az egyike.

Aradi Márta, a kórusverseny igazgatója sajtótájékoztatón közölte: az idei versenyre 40 együttesből választotta ki a művészeti tanács azt a 22 kórust, amelyek összemérhetik tudásukat az idei versenyen. A kórusok közel húsz országból, többek között a Dél-Afrikai Köztársaságból, az Egyesült Államokból, Kínából és számos európai országból érkeznek a cívisvárosba.

Érdekesség, hogy saját költségén utazik Debrecenbe egy száztagú mexikói együttes, amely versenyen kívül mutatja be produkcióját. Az idén először nemzetközi folklórfesztivál is csatlakozik a versenyprogramokhoz, amelyen négy együttes – egy bolgár, egy Urálon túli, egy szardíniai és egy magyar csoport – mutatkozik be.

Képregényrajzolói tanfolyamot tartanak a Magyar Képregény Akadémia tagjai július 22-től egy héten keresztül 10-től 18 óráig a XIV. Örs vezér terén, a Sugár bevásárlóközpontban, ahol kézművesnapok is lesznek.

Bayer Antal, a Képregény info szerkesztője azt is közölte az MTI-vel, hogy a rendezvényen kedvezményesen megvásárolhatók a Képregénykiadók Szövetségének kiadványai, köztük Sebők Imre életműkiadásának első kötete, amely Jókai Mór Egy hírhedt kalandor a XVII. századból című regénye alapján készült.

Sebők Imre grafikusművész a 30-as évek filléres ponyváinak címlapvarázslója volt. Stevenson A kincses sziget című regényének földolgozása nyomán 1945-ben meghívták az Egyesült Államokba Tarzan képregényeket rajzolni, de ő itthon maradt. Sebők 104 képregénye és 80 füzete vár kiadásra.

A nyári vakáció ideális alkalom az olvasásra. Kérdés, hogy kötelező-e ilyenkor a habkönnyű, konfliktusmentes „boldogságinjekció", vagy azt kell elcipelni a tengerpartra, ami egész évben összegyűlik – olvasatlanul – a könyvespolcon?

A kiadók és a könyvektől roskadó áruházak külön sarkokat képeznek ma már nyári olvasmányok felirattal, sőt, engedménnyel kínálják ezeket.

Akad, aki csak agymosó, happy endes szerelmes regényeket pakol be a hegyekbe vagy a tengerpartra. Az a férfi olvasó sem példa nélküli, aki a filléres – egy estére vagy egy délelőtti napozásra éppen „elegendő" – füzetekből válogat több tucatnyit. Az egyik svéd életmód magazin szerint legalább ennyire megfelelnek a klasszikus régi krimik, a nem túl „gyilkolós" kalandregények, úti leírások, tudományos érdekességekről szóló magazinok.

Amit nem érdemes utazásra vinni, azok a rossz éjszakát okozó thrillerek, a túl súlyos történelmi regények, repülőgépes utazáshoz az efféle szerencsétlenségek történetét elemző írások, a szakácskönyvek, barkácskönyvek és fogyókúrás kötetek.

Idén tavasszal jeleztük olvasóinknak a dicséretes hírt: a kolozsvári polgármesteri hivatal és a Transilvania Környezetvédelmi Klub közösen rendbe tették a Szamos-parti zöldövezetet a belvárosban, az Astoria vendéglő magasságában. A most is látható táblákon tiltják az illető területen a házi kutyák és más hobbiállatok sétáltatását.

Akkor fricskaszerűen megemlítettük, hogy a rendelkezés nem vonatkozik a sakkzseni ebekre, ugyanis a hosszú idő után felújított zöldövezeten, két pad közé, egy sakkasztalt is elhelyeztek, hadd szolgálják ezáltal az elme tömegsportját.

Ma már mindez a múlté: a sakkasztalt valakik „megzenésítették". Méltán gyanítható, hogy a tettesek nem megszállottjai ennek a szigorú logikai elveken alapuló időtöltésnek, hanem valami egészen más vezérelte őket. Talán Murphy adaptált törvénye: ami egyszer ellopható, azt Romániában el is lopják.

Péntek délután a János Zsigmond Unitárius Kollégium imatermében mutatták be, a Phoenix Könyvesbolt szervezésében, a magyarországi Bakos Attila két kötetét.

Bevezetőként Ludányi-Horváth Attila kolozsvári magyar konzul elmondta: harmincnégy éves külügyi pályafutása során megtanulta, hogy gyanakodva fogadja az ismeretlen kiadványokat. Rájött arra, hogy történelmi hányattatásunk miatt ma már kevesen vagyunk olyanok, akik a magyar nemzetben képesek és akarnak gondolkodni. De a fiatal Bakos Attila, kit ő tíz esztendeje ismer, ide tartozik, és munkásságával hozzájárul az egészséges szemlélet felújulásához.

Bakos Attila tanárember. Kutatja az univerzális és a magyar őstörténetet, a hinduista tanokat, a szanszkrit nyelvet és kultúrát. Olyan kérdések foglalkoztatják, mint: Honnan jutottunk el a mába és hová tartunk?; Bizonyítható, hogy nem veszett ki belőlünk a magyar lelkület; Az előbbiek alátámasztása érdekében mindig újabb és újabb források törnek napvilágra stb. A Duna Evangéliuma című kötetében az őstörténettel kapcsolatos gondolatait osztja meg olvasóival, míg a Kőtörő Fűben a bennünk rejlő értékeket, a magyar szakrális őstörténetet tárja fel. Vetítéssel egybekötött előadásában Bakos Attila, többek között, Kőrösi Csoma Sándorra hivatkozott, és az emberi születés pillanatában jelentkező különbségekre utalva, a legrégibb irodalommal bíró indoeurópai nyelven, szanszkritül írt szöveget idézett: „Aki az elmét megérti, nem válik manipulálhatóvá ebben a mai világban." Amíg képesek vagyunk érezni a szeretetet és a harmóniát, nagy baj nem lehet velünk. De gyorsan globalizálódó világunkban az egyént leginkább saját eszményképe jellemzi – összegezte.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – The Break-Up – amerikai bemutató. – Vetítés: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel 13 és 23 órától.

MŰVÉSZ – Capote – amerikai bemutató. – Vetítés: 17, 19.30, 22; kedvezménnyel 17 órától.

GYŐZELEM – X-men – Az utolsó összecsapás – amerikai. – Vetítés: 16, 22. Egy nyarat tartó szerelem. – Vetítés: 14, 18, 20.

DÉS

MŰVÉSZ – Păcală visszatér – román – Vetítés: 17, 19.15; pénteken, szombaton, vasárnap 21.30 órától is, kedvezménnyel.

TORDA

FOX – A Da Vinci-kód. – Vetítés: 16, 19.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – A rózsaszínű párduc. – Vetítés: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Trisztán és Izolda – német–angol. – Vetítés: 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22.15 órától is; kedvezménnyel 17.30 órától.

DACIA B-TEREM – Manderlay – dán. – Vetítés: július 21-23.: 17, 19.30.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Mission: Impossible III. – amerikai. – Vetítés: 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22.15 órától is; kedvezménnyel: 17.30 órától.

Szinte hetente jelenik meg a Szabadságban, teljes joggal, egy-egy méltatlankodó, a házsongárdi állapotokra vonatkozó írás. Én, lelkipásztorként, gyakori „vendége" vagyok a Házsongárdnak. Ebben a rövid írásban nincs szándékomban kitérni mindenre, amit világgá kellene kürtölni. Nem írok részletesebben az alkalmazottak neveletlen, kegyeletsértő magatartásáról, a szedett-vedett öltözetükről, a szertartás közben telefonáló sírásókról, a szemétről, az ízléstelen, mocskos asztalterítőről és egyebekről. Ez alkalommal csak a virág-kérdésre összpontosítok. Meggyőződésem, hogy van ideális megoldás erre. Nincs szükség városi tanácsi döntésre, sem a polgármesteri hivatal „politikai akaratára", sem a „közterületrondító" társaság együttműködésére, ehhez csak ránk, kolozsvári magyarokra van szükség. Gondolok itt a református, római katolikus, evangélikus, unitárius és más felekezetek híveire.

A koszorúmegváltásra gondolok. Nagyon kevesen gyakorolják, de azért van rá példa, hogy a gyászoló család meghirdeti: aki virágot, koszorút szándékszik az elhunyt temetésére vinni, az a koszorú árát adja valamilyen jótékony célra. Ezzel az összeggel lehet támogatni a gyülekezetet, templomjavítást, orgona felújítást, a gyülekezeti szeretetszolgálatot. De ha ez nem lenne elég jó cél, akkor a család találhat bármilyen alapítványt (fogyatékosokkal, elesettekkel foglalkozó intézményt), amelynek a munkáját támogathatná. Ha ez sem megfelelő, bizonyára mindenki ismer köztünk élő szegényeket, olyan családokat, ahol a minimálisnál is kisebb a jövedelem, vagy olyan öregeket, akik már többször sikertelenül állták ki a gyógyszersort és égetően szükségük lenne a megfizethetetlen orvosságra. Szóval számtalan lehetőség van.

Ennek egyetlen akadálya mi vagyunk. Ragaszkodunk a hagyományhoz. Mert hát illik virágot vinni a temetésre. De mi lenne, ha Kolozsvár magyarsága a koszorúmegváltással teremtene hagyományt? Bizonyos vagyok abban, hogy utódaink is értékelnék döntésünket.

Ha így gondolkoznánk és cselekednénk, akkor fölöslegessé tennénk a virágolajozók – állítólag a mi érdekünkbe végzett – „szolgálatát". Ugyan ki az, akinek nem gázol a lelkébe a már szertartási elemmé fejlődött virággyalázás? Amikor megjelennek a védőszolgálat emberei – akik keselyűkként lesik az Áment, és lecsapnak a virágokra, elrondítva azt, amit Isten szépnek teremtett? Nekem határozottan az az érzésem, hogy a „rendszer" még holtában sem akarja nyugton hagyni azt, akire életében nem figyelt. Ha csak egy csokor virág lenne a síron, és a többi árával egy szegény ember kenyeret, öltözetet vagy életet megtartó orvosságot vásárolhatna, vajon nem jobban tisztelnénk elhunyt szerettünk emlékét?

Így az „olajos fiúknak" jutna idejük a temető takarítására és a lelkiismeretlen virágtolvajoknak sem érné meg átmászni az állítólag megjavítandó kerítésen. Magyar közösségünk pedig megtanulna jobban odafigyelni a kicsinyekre, hiszen tőlünk, kolozsvári keresztyénektől is a szeretettel adott pohár víz, falat kenyér vagy szükséges orvosság kéretik majd számon.

Az ismert budapesti szerzőpáros Kultúrák találkozása – kultúraváltás című munkájában részletesen foglalkozik az Erdélyből Magyarországra áttelepült értelmiségiek helyzetével, beilleszkedésével. A többórás mélyinterjúk segítségével a kérdezettek „fogadó társadalom"-képét, a bennük korábban belsővé vált „kibocsátó kultúra" és a fogadó társadalom kultúrájának találkozása során átélt szembesülését, a kultúraváltás megélését igyekeztek feltárni. Ennek a kutatásnak az eredményeit összegző tanulmány befejező részéből közlünk részleteket.

(Folytatás lapunk július 20-i számából)

Az emigránslét gyakori velejárója az ismétlődő lelki mélypont
A légüres tér és a magány élményéhez gyakran félelmek, szorongások, neurotikus reakciók is társulnak. Az ismeretlen viszonyok között átláthatalanok a veszedelmek is; azok közül, akik diktatórikus berendezkedésű környezetből menekülnek, egyesek sokáig rettegnek az utánuk nyúló üldözők bosszújától (biztos jeleként annak, hogy még inkább érzik magukat a kibocsátó világ elkóborolt tagjainak, mintsem a befogadó világ polgárainak). De a félelmek, a sokszor meghatározatlan tárgyú szorongások ennél általánosabbak. Az emigránslét gyakori velejárója az ismétlődő lelki mélypont, a depresszió, az „én" erejének a megrendült identitástudatból következő elbizonytalanodása.

Nem ritka azonban az sem, hogy ugyanezek a feltételek az emigránsból éppen az énerő fokozódását váltják ki. Akik így élik meg helyzetüket, azok kemény próbatételként fogják fel, amelyben magukkal hozott szellemi és morális tőkéjük vizsgázik; olyan kihívásnak, amely által életképességük, alkalmazkodóképességük, tehetségük, munkabírásuk, tudásuk bizonyítható (s amely – mivel megterhelésük nagyobb, mint a befogadó környezeté – akár a befogadó környezet tagjainál is kiválóbbnak mutathatja őket). Általános kisebbségi vélekedés – az egyén és a közösség tipikus énvédő reakciója –, hogy a kisebbséginek kiválóbbnak kell lennie.

Ebből is látható, hogy az elölről kezdés kényszere kétféleképpen is élménye lehet a kultúraváltónak: tekintheti összeomlásnak, de olyan lehetőségnek is, amely vágyai igazi megvalósulását ígéri. Mindenképpen újra kell azonban gondolnia identitását, és meg kell találnia azokat az alkalmazkodási formákat, amelyekkel az itt vázolt nehézségeket „kezelni" tudja.

A kihívásokra adott jellegzetes reakciók közt természetesen gyakori az elmenekülés, a visszamenekülés is a kibocsátó kultúrába, ha a kulturális sokk élményén nem tud úrrá lenni valaki; a bezárkózás, valamiféle kulturális sziget, zárvány, kolónia kialakítása, a hasonló helyzetűek megkeresése, a hozott kultúra ápolása stb. (...)

A harmadik lehetőség, a lassú adaptálódás már az első generációban sem ritka. Ennek megint több változata lehetséges. Vannak, akik nem föladva emlékeiket, igyekeznek minél többet átvenni a fogadó kultúra elemeiből, és egyfajta kettős kultúrát alakítanak ki. Ezt elősegítik a befogadó kultúra tagjaival kötött „vegyes" házasságok. (...)

Adaptációs taktika az is, amikor valaki felvállalja átmeneti helyzetének sajátosságát, s mintegy a semleges megfigyelő szerepéből igyekszik tárgyilagosan szemlélni a kibocsátó és fogadó kultúrát egyaránt.

Sokak számára éppen az átmeneti helyzet tartósulása biztosít erőtartalékot: annak tudata, hogy még semmi sincs végérvényesen eldöntve; aki ezt a megoldást választja (ha megteheti), igyekszik itt is, ott is otthon lenni, nem zárja ki végérvényesen sem a végleges maradás, sem a visszavonulás lehetőségét.

Van olyan is, amikor az újonnan jöttek nem az elzárkózásra, hanem az adaptációra „szövetkeznek", s a sajátos helyzetből egy speciális szubkultúra jön létre, amely eltér már a magával hozott kultúrától, de eltér az újtól is. S végül nem ritka az eredeti kultúra teljes feladása, a beolvadás sem. Ilyenkor a befogadó kultúrának az elmenekülőkével éppen ellentétes értékelése válik jellemzővé: az elmenekülők, a kulturális sokkot átélők hajlamosak a környezet kultúrájának negatív vonásait felnagyítani; a gyors adaptálódásra, asszimilálódásra törekvők viszont gyakran túlkompenzálnak, és az elvárásokra figyelve szinte euforikusan azonosulnak a befogadó kultúra értékeivel.

Akármelyik megoldást választja is az egyén, mindenképpen magabiztossági erőtartalékokra kell támaszkodnia. A túlkompenzálás, a környezettel való túlhajtott azonosulás esetében ezt az erőtartalékot a „megleltem az új hazámat" érzéstől várják. Mások számára a kiállt próbatétel már említett öntudata adja meg ezt az erőt, és az a tudat, hogy magát számos területen a befogadó kultúra tagjai fölé helyezheti. („Tapasztaltabb vagyok, teherbíróbb vagyok, műveltebb vagyok stb., mint ők.") Az elzárkózók a közösségre, a szolidaritásra igyekeznek támaszkodni; az elmenekülők elviselhetetlennek, tehát negatívnak ítélik a befogadó kultúrát, s ezáltal kerekednek vereségélményük fölé. A nem döntőknek a döntés jövőbe tolása („továbbra is minden rajtam múlik") adja az erőtartalékot.

Igen gyakori az, amikor a lelki stabilitást a „végül is megérte" konklúziója biztosítja: a váltás nehézségei kifizetődnek a megnőtt szabadságlehetőségekben, az életszínvonal-gyarapodásban stb. S amivel talán a legtöbben erősítik meg magukat: „A gyerekeinknek már mindenképpen jobb lesz."

Kettős idegenség
Feltétlenül különböznek egymástól adaptációs lehetőségeik tekintetében az egyes nemzedékek. A húszas-harmincas éveikben járók – nem beszélve a gyerekekről – természetesen sokkal rugalmasabbak: esetleg már saját családjuk alapítására vagy a pályakezdés első lépéseire is csak az új környezetben kerül sor; így, ha nem rendelkeznek is gyerekkortól megalapozott helyismerettel, lényegében a felnőtt lét mindenki által külön megtanulandó-kitapasztalandó kulcsmozzanataival együtt sajátítják el a fogadó kultúra jellemzőit (s ekképpen nincsenek lényegesen nagyobb hátrányban, mint azok, akik nem más országból, csak más településről jöttek). Szokásrendszerük megszilárdulása már itt következik be. A középkorúak már csak gyermekeik számára remélik a beilleszkedést, nekik maguknak az „otthont" mindig az otthagyott, megszokott világ fogja jelenteni, de mivel attól is elszakadtak – ha hazajárnak is, azt is egyre idegenebb érzésekkel teszik –, a sorsuk néhány szerencsés kivételtől eltekintve a kettős idegenség. (...)

(Vége)

Várható volt az erdélyi magyarság két vezető személyisége közötti párbeszéd folytatása Tusnádfürdőn. Mind Markó, mind Tőkés jelenlegi politikai érdekei ezt megkövetelik. Tőkésnek azért van szüksége az ilyen találkozókra, hogy a mérsékelt szárnnyal szembeni vereségének keserűségén enyhítsen. Világosan látszik ugyanis, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, és az általa vezetett, meglehetősen megosztott ellenzéki csoport kifulladt. A radikális oldal, úgy tűnik, képtelen visszanyerni a kilencvenes évekbeli formáját, nem tud már olyan markáns üzenetet megfogalmazni, amit újszerű és értelmes tervként fogadna a tömeg. Ebben, valószínű, a csoportosuláson belül már jó ideje mutatkozó törésvonalak is akadályozzák (lásd a Tőkés–Szász, Tőkés–Csapó konfliktusokat), hiszen a szétforgácsoltság és a bizalomhiány meggátolja az új küzdelmi taktikák kitalálását.

A református püspökre ma már igazából csak akkor kíváncsi a média, amikor az RMDSZ elnökével találkozik. Az aránytalanságot a jobboldal előszeretettel írja az erdélyi magyar „párthű" sajtó számlájára, de tévesen teszi. Valójában azért szorult vissza a nyilvánosságból, mert képtelen hírértékű témákkal előállni. Már a 2000-es évek elején érezni lehetett a fásultságot a Tőkés-nyilatkozatokban, amelyekben a református püspök a kilencvenes évek alatt jól bejáratott szófordulatait ismételgette. E tekintetben összehasonlíthatatlanul frissebb a Markó-féle kommunikáció. Az RMDSZ elnökének azonban jelentős helyzetelőnyt biztosít a szövetségi elnöki és a miniszterelnök-helyettesi tisztség betöltése.

Az RMDSZ szemszögéből pedig azért fontos a külső ellenzékkel folytatott párbeszéd látszatának megőrzése, mert most már a csúcsvezetőség is egyre jobban fél attól, hogy a szövetség elveszíti azt a sokszínűségét, ami eddig nagyon erős legitimitást biztosított számára a romániai magyarság körében. Érdemes visszagondolni az előzmények nélküli Frunda- és Verestóy-nyilatkozatra, amelyben mindkét politikus a belső ellenzék újraalakulását sürgette. Jelenleg ugyanis a romániai magyarságon belüli politikai ábra úgy fest, hogy a jó néhány éve teljhatalmát gyakorló RMDSZ-szel szemben időnként kívülről egy retorikájában megkopott, politikai mozgalomként anyagilag és humánerőforrás-potenciál szempontjából leszegényedett maroknyi ellenzéki csoport hangoskodik.

Első pillantásra azt hinnénk, hogy a kilencvenes évek kemény politikai csatái miatt állandó jelleggel veszélyeztetett parlamenti képviselet ma már könnyen megszerezhető a megerősödött RMDSZ révén. Viszont alapos vizsgálódás ráébreszt arra, hogy a letisztult erőviszonyok nem jelentenek garanciát az ötszázalékos parlamenti küszöb eléréséhez. Ehhez hozzájárul a Magyar Polgári Szövetség hamarosan megtörténő pártbejegyzése. Ez a szervezet egy-kétszázalékos támogatás megszerzésével kétségtelenül kiütheti az RMDSZ-t a parlamentből, de nem veheti át a helyét. Tehát a Magyar Polgári Párt projektje egyelőre csak arra elegendő, hogy parlamenti képviselet nélkül maradjon az erdélyi magyarság. Ezért paradoxális helyzet előtt állunk, hiszen a rendszerváltás óta példátlanul megerősödött romániai magyar érdekvédelmi szervezet most sokkal könnyebben elveszítheti a romániai magyarság által eddig négyévenként mindig sikerrel kivívott jogát, mint korábban, amikor állandó ostrom alatt álló hajóként evezett a zavaros romániai belpolitikában. Erre érezhetett rá Frunda és Verestóy is.

Az RMDSZ-nek ezentúl minden ilyen, a tusnádfürdői táborhoz hasonló alkalomra szüksége lesz, hogy a nagy közeledési tervekből valami valóra váljon. Egyelőre túlzás lenne a megbékélés szót használni, hiszen a felekben erre nem mutatkozik hajlandóság. A valóságtól elrugaszkodott elvárás lenne talán az is, hogy Markó és Tőkés ismét bizalmas partnerek legyenek. De még az erdélyi magyar nemzeti minimum megteremtését illetően is kételyek merülnek fel. Igaz, hogy Tusnádfürdőn az RMDSZ vezetősége bejelentette: ősszel széles körű párbeszédet kezdeményez a civil szervezetekkel, egyházakkal és az RMDSZ-en kívüli szervezetekkel, csakhogy a hír hallatán déjà vu érzés árasztott el. 2004-ben a választási kampányban ugyanis hasonló kezdeményezéssel rukkolt elő az RMDSZ, a választások utáni SZKT-kon pedig Markó Béla visszatérő motívumként ismételte, hogy a szervezetet meg kell reformálni, és meg kell nyitni. A hangoztatott szándékból, horderejéhez képest, azonban eddig vajmi kevés valósult meg.

Az RMDSZ vezetőinek még nincs elképzelésük arról, hogy milyen feltételekkel lehetne visszafogadni a Szövetségből távozottakat és visszatérni óhajtókat. Hiszen e nagy visszatérésnek – vágyuk szerint - lehetőleg úgy kellene lezajlania, hogy ne borítsa fel a szervezet jelentős erőfeszítéssel kivívott stabilitását. Az ellenzéki csoportosulást képviselők nyilatkozataiból pedig kiderül, hogy ők csak nagyon konkrét alku, vagyis funkciók biztosítása révén hajlandók ismét beállni az RMDSZ soraiba. A székeket tehát nem belső választások útján szeretnék elfoglalni, hanem az alku által biztosított előjogként, amire eddig nem volt példa az RMDSZ-ben.

A politikai csatározások és pozíciókeresések közepette viszont elsikkad a főbb célkitűzések tisztázása. Mindaddig nem alakulhat ki érdemben autonómiavita, amíg a felek megrekednek ott, hogy a jövőben szükséges az autonómiáról szóló párbeszéd. A romániai magyar politikai elit nagy dilemmája az, hogy bízzon az Európai Unió nyújtotta lehetőségekben, vagy pedig Romániában is előfordulható veszélyként tekintsen az immár uniós Szlovákiában történtekre, és az autonómiaformák intézményesítésének felgyorsítása érdekében radikálisabb eszközökkel politizáljon. Szerintem a románok irányába kellene tudatosabban és hozzáértőbben politizálni, ennek alárendelve pedig az egész kulturális és oktatási intézményi rendszert átalakítani, mert e tekintetben egyik oldal sem elég radikális. A románok beleegyezése nélkül pedig nem lesz autonómiánk.

A Szabadság autós melléklete Megjelenik kéthetente II. évfolyam, 11. szám Szerkeszti: Balázs Bence

Miközben Európa keleti részén az autógyártók még csupán az Euro 3-as helyett az Euro 4-es szabványoknak megfelelő motorok gyártásával igyekeznek környezetkímélőbb autókat készíteni, nyugatabbra és a világ legfejlettebb országaiban már a különféle, hagyományostól eltérő motormeghajtású autókkal próbálkoznak megoldani az autók okozta légszennyezés és az előbb-utóbb vélhetően krízishelyzetbe jutó kőolajipar miatti gondokat. A smart például a napokban kezdi el elektromos motorú autóinak országúti tesztjeit, míg a Ford az első, kereskedelmi értékesítésre szánt hidrogén üzemű motort készítette el.

A hagyományos üzemanyagok teljes vagy részleges kiküszöbölése és ebből adódóan a károsanyag-kibocsátás szinte nullára csökkenése a fő jellegzetessége azoknak az új típusú, esetenként hibrideknek is nevezett járműveknek, amelyeknek száma világszerte egyre nő. Már az idei Genfi Autószalon látogatói is több mint kéttucatnyi környezetkímélő autót csodálhattak meg, olyan márkák modelljeit, mint a Honda, Lexus, Mazda, Nissan, Toyota, Volkswagen – hogy csak a legérdekesebb próbálkozásokat említsük. Sok esetben, persze, még csak a kísérletezési szakasznál tartanak a gyártók, az úgynevezett „concept car"-ok – szó szerinti magyar fordításban „fogalomautók" – azonban előbb-utóbb az utakon is megjelennek.

Országúti tesztek a smartnál
A DaimlerChrysler leányvállalata, a smart, az ősszel megkezdi az elektromos hajtású smart fortwo ev (ev = electric vehicle) modellek forgalmi tesztelését. A próbára szánt 100 járművet kiválasztott brit ügyfeleknek kínálják majd fel használatra lízing konstrukcióban.

A modell kereskedelmi megjelenésének tervezett ideje még nem ismeretes, azt viszont már tudni, hogy az elektromos autókat 30 kilowatt (41 LE) teljesítményű villanymotor hajtja. Üzemeltetési költsége a benzinmotor 0,06 eurós kilométerenkénti átlagával szemben 0,02 euró. Legnagyobb sebessége 120 km/h, s száz kilométerenkénti 12 kilowattórás energiafogyasztással az autó hatótávolsága 110 kilométer. A lemerült akkumulátorokat egy éjszaka fel lehet tölteni.

A ma már csak ForTwo-nak nevezett smart-példány különben 1998 óta van jelen a piacon, de meglehetősen magas előállítási költségei miatt nemigen nyereséges. Ez csak a gyártott kocsik számának növelésével lenne elérhető, ami, amennyiben az elektromos motor beválik, vélhetően megvalósul: alacsony üzemeltetési költségei miatt ugrásszerűen nőhet iránta a kereslet.

Hidrogénmotor – már kereskedelmi forgalomban is
Az amerikai Ford autógyár elkészítette az első kereskedelmi értékesítésre szánt hidrogén üzemű motort. Az első húsz darab 6,8 literes, tíz szelepes (V10-es) motort olyan mikrobuszokba szerelik majd, amelyeket a tömegközlekedésben alkalmaznak, és még az idén forgalomba állnak az Egyesült Államokban.

A hidrogénnel működő motor lényegesen gazdaságosabb a benzinnel, vagy gázolajjal működő erőforrásoknál, ráadásul nem bocsát ki káros, üvegházhatást okozó gázokat, ezenkívül könnyen kombinálható az elektromos motorokkal, így hibrid meghajtású autók állíthatók elő.

A Ford szerint a hidrogénmotorok nemsokára nem kerülnek majd többe a hagyományos benzinmotoroknál.

Egyetlen hátrányuk a viszonylag alacsony teljesítmény, ám így is fontos mérföldkövet jelentenek a jövő autói között. Másfelől pedig, amennyiben a hozzájuk fűzött remények beválnak, és a vásárlási igény kiterjed, a Ford Motor Company is jól jár velük. Jelenleg ugyanis nem túl jó az üzleti éve: az év második negyedévében 123 millió dolláros veszteséget volt kénytelen elkönyvelni, míg tavaly ugyanebben az időszakban például 946 millió dolláros nettó bevételt ért el.

Ufók vagy autók?
A hagyományos üzemanyagok teljes vagy részleges kiküszöbölése mellett sok esetben a formai elemek tekintetében is újat nyújtanak az elektromos motorú, „elemmel" működő vagy hidrogén-, esetleg bietanol-meghajtású járgányok: alakjuk olykor már csak nagy vonalakban hasonlít az utcákon jelenleg száguldó autókhoz.

A jövő egyik városi autója, a Nissan Pivo például – amelyet autószalonokban ugyancsak conceptként mutattak be – messziről inkább holmi repülő csészealjhoz hasonlít. A háromüléses kiskocsi lithium-ion elemmel működik, és buborék alakú utastere 360 fokos szögben elfordítható, így a parkolás már a kezdőknek sem okozhat majd gondot, míg a hátramenet fogalma egyenesen megszűnik vele...

A kis elektromos városi autók esetében a parkolás amúgy sem lesz különösebb gond, hiszen mindenhova beférnek, ráadásul a feltalálók igyekeznek mindenféle olyan „kütyüvel" ellátni őket, amelyekkel gyerekjáték lesz beférkőzni két parkoló autó közé. Ezenfelül a használatukat megkönnyítő olyan részletekre is odafigyelnek, mint például a saját mini-töltőállomás, és nem csak az elektromos autókra vonatkozik: az áramvonalas Honda FCX Concept mellé „házi" hidrogén töltőállomás is jár.

Más gyártók azonban úgy vélik, hogy ha a meghajtás fajtája változik is, az autók formavilágának nem kell gyökeresen megváltoznia. A Tesla elektromos meghajtású modellje például formailag is felveszi a versenyt a mai sportkocsikkal, ráadásul teljesítményei is kimagaslóak: a 248 lóerős motor 4 másodperc alatt gyorsítja az autót 100-ra, végsebessége pedig eléri a 210 km/h-t. Mindezt úgy, hogy akár 400 km megtételére is képes egyetlen, három és fél órás feltöltéssel…

Még várni kell a vásárlással
Bár számos elektromos, hidrogén vagy hibrid meghajtású autó esetében már ismertek a teljesítmények, lévén, hogy a sorozatgyártás még általában az előkészületi fázisban van, a jövő autóinak áráról még nem lehet sokat tudni. Kezdetben vélhetően magasabbak lesznek a benzin- vagy dízelmotoros autók áránál, de ha azt vesszük figyelembe, hogy például az elektromos autók mennyivel gazdaságosabbak hagyományos társaiknál, ráadásul vélhetően az első néhány tízezer (!) kilométer után csak gumit és fékbetétet kell majd cserélni, és revíziókra sem igen kell majd járjunk velük, bizony megéri majd, hogy többet fizessünk értük.

Másfelől azt is nehéz kiszámítani, hogy mikor is kerülnek forgalomba a jövő autói, főleg mifelénk. Mert ha egyes országokban vélhetően már egy-két éven belül kaphatóak lesznek, még legalább ennyire szükség lesz ahhoz, hogy errefelé is megkezdjék hódítóútjukat. Az viszony tény, hogy az elektromos autók egyre nagyobb térhódításának és nulla károsanyag-kibocsátásának köszönhetően napról napra jelennek meg az új modellek, és azok egyre jobban képesek helytállni a piacon…

Meglehetősen sokat törtem a fejem: melyik rovatba is írjak az Audi A6 allroad quattro-ról. Merthogy vezettem, közben pedig rájöttem: ez egy álomautó. Így történt, hogy ezúttal egy rovat lett a kettőből…

Amikor először megpillantottam az autót, teljes méltóságában várakozva a Tordai úti bemutatóteremben, elámultam. Pedig nem az Audi a kedvenc autómárkám, de vonalvezetése, imponáló mérete és lenyűgöző szépsége azonnal megfogott. Ezzel egyidőben pedig azon gondolkoztam, hogy lehet egy ilyen autó off-road: az első buckába beleakad az alja, olyan alacsony. Lehet, hogy mégsem kell holmi erdei földutakon vezetnem – kezdtem megkönnyebbülni, merthogy nem ez a stílus a kedvencem, annak ellenére, hogy a közeli rokonságban komoly off-roados beütések vannak…

Aztán megérkezett a házigazda, az Audi márka imidzsét néhány napja képviselő ralibajnok, Bogdan Marişca személyében, és elkezdődött a kaland: besüllyedtem – egyelőre csak – az anyósülésbe, és elindultunk Csürülye felé. Alighogy letérünk a Tordai útról a Bükk felé, hatalmas kráter az úton. Néhány gombnyomás, és az állítható felfüggesztésnek köszönhetően az autó valamivel több mint 6 cm-rel megemelkedett… Hozzá a kommentár Marişca részéről: versenyautóknál, ha változtatni akarnak az autó viselkedésén, 5 mm-et szoktak emelni…

Kicsit odébb már jobb az út. Az autó menettartása is remek – magyaráz tovább Marişca az Audiról, bizonyításképp pedig a gázpedálra lép egy jókora kanyar előtt. És utána se veszi le róla a lábát. A szűk, erdő övezte, kanyargós úton mindent lehagy, előz, én meg csak kapaszkodok, a kanyarokban pedig kóvályog a fejem. Talán ez az a g-hatás? A kilométeróra nézek: 140 felett a mutató…

Hamarosan lehajtottunk az aszfaltos útról. Jókora domb előtt álltunk meg. Ezt megmásszuk? – villant át bennem, de ennél több történt: az emelkedő közepén megálltunk, majd Marişca bebizonyította, hogy az autó álló helyzetből, ilyen meredekről is el tud indulni, amit, szerinte – és neki azért valamelyest mégiscsak hinnünk kell – nem sok autó tudott volna megtenni. Aztán a tetőről visszaereszkedtünk, majd odaszólt nekem: most te következel.

Jókora gombóccal a torkomban tettem sebességbe az autót, amely elindult felfelé. Az útból – pontosabban a két keréknyomból – semmi sem látszott a szélvédőn keresztül. Csak az ég. Ritka élmény volt…

Persze, azért túlzás lenne azt mondani, hogy az autó tapsolt örömében a több le-fel menés után, és azért ne is várjuk el, hogy off-road versenyeket nyerjünk vele. Azonban a hétvégi kirándulás során bátran lehajthatunk vele az aszfaltos útról, és olyan helyet kereshetünk vele a piknikezéshez, ahova más senki nem jön fel – autóval pedig végképp nem. Emellett pedig kiváló az országutakon, s ha nem is városba való a majdnem 5 méter hosszú benzin- vagy dízelmotoros autó, ott is megállja a helyét. Mindezt úgy, hogy minden gombnyomásra működik és gyári léte ellenére igen minőségi még az audio-rendszere is. A sebességváltó pedig automata, s az extrákat sokáig lehetne sorolni – hiába, nem véletlenül tartozik a prémium-kategóriás kocsik közé.

Végül pedig azoknak, akik szeretik a számokat, néhány adat a csodajárgányról: 17 vagy 18 colos kerekek, akár 350 lóerő, és legalább 45 ezer euró CIP...

Kilencedik alkalommal rendezték meg július 16–23. között Magyarlapádon a népzene- és néptánctábort, amelyen körülbelül másfélszázan vettek részt. Sipos Ferenc lapádi vállalkozó, a tábor egyik kezdeményezője és szervezője szerint az ötödik találkozótól változott meg a tábor és a falu viszonya. Most már megmozdul a falu apraja-nagyja, és részt vesz az érdekes programokban. Így a tábor valóságos faluünnepséggé válik. Nem sajnálták a szeretetet a több helyről érkezett látogatóktól (a többség a környező falvakból, az anyaországból, néhányan pedig Ausztráliából, Japánból és Németországból is jöttek), hiszen ők a falu vendégei voltak, kitűnően felszerelt kemping állt rendelkezésükre. Előző évhez képest csökkent ugyan a résztvevők létszáma, de családiasabb lett a hangulat, fokozódott az egymásra figyelés.

A tábor lényegében tánc- és népi hangszeroktatásból áll, kezdőknek és haladóknak egyaránt. Esténként a részvevők tovább gyakorolhatnak az éjszakába nyúló táncházban, amely mindenki előtt nyitva áll. Az oktatást mindig a hagyományos magyarlapádi táncrend megtanításával kezdik. A gyerekekkel Janó Tibor és Kis Demeter Erika foglalkozott. Számukra a zenét a határokon túl is ismert lapádi Piros Pántlikás együttes szolgáltatta. A kezdőket Geréb István és Kis Bíborka tanította az anyaországi Rojtos zenekar muzsikája mellett. A haladókat Kis István és König Mária oktatta, a Szászcsávási Cigányzenekar közreműködésével.

A népi hangszeroktatást (hegedű, brácsa, nagybőgő, furulya) szakirányítóként Szőcs Levente vezette. Ezeken kívül volt még népdaloktatás Szilágyi Hajnalka és András vezetésével. Érdekes volt a kézműves foglalkozás, szövés, kukoricaháncs és fafaragás, de népi játékokat is tanulhattak a részvevők, például a gulyát, a pickézést és a kamfert.

Sikeresek voltak a szórakoztató programok is. Szerdán ellátogattak a Gizella királyné erdejébe, ahol a vendégeknek bográcsozással és szalonnasütéssel egybekötött kellemes időtöltésben volt részük. Borvidéken a borkóstoló sem maradhat el. Erről gondoskodott Sallai József csombordi borász, aki nemcsak borokat hozott, de szakmai ismertetőt is szolgáltatott.

A tábor sikeréhez a vendégek közül hozzájárult Könczei Árpád, Erdélyből áttelepült táncoktató, aki előadást és filmvetítést is tartott, valamint Bánffy Farkas, szintén erdélyi származású szervező, aki a budapesti táncházasoknak reklámozta a lapádi rendezvényt. Véleménye szerint a vendégek a táborban sokkal többet kaptak, mint amit reméltek.

Sipos Ferenc elmondta, az erdélyi szellemiséget képviseli, hogy a falu nemzetiségi összetételének megfelelően a környező falvak román hagyományőrző együttesei is meghívást kaptak a rendezvényre, amelyen felléptek a bagóiak és a fugadiak.

Az idén először a Fehér Megyei Tanács jelentős összeggel támogatta a rendezvényt, ezenkívül a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alap és az Illyés Közalapítvány is hozzájárult a tábor megszervezéséhez.

Egy másik Magyarország címmel tartotta meg előadását a XVII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáboron Orbán Viktor, Magyarország volt miniszterelnöke.

A Fidesz elnöke a magyarországi politikai helyzetről, a szomszédos államokban zajló politikai változásokról és nemzetpolitikai kérdésekről beszélt.

Belpolitikai helyzetértékeléssel kezdve úgy vélte, a mai magyar belpolitika az összetartást és szolidaritást gyengíti. Ez ott kezdődött, hogy az anyaországot szembefordították a határon túli magyarokkal, most pedig társadalmi rétegeket fordítanak egymás ellen.

Orbán kitért a választások elvesztésére, amit szerinte külön kell választani a legyőzetéstől. Azt győzik le, aki feladja céljait, értékeit és meggyőződését – fogalmazott. Azért veszítették el a választásokat, mert a kormány sikeresen titkolta egy katasztrófa tényét és következményeit. Mivel a választások előtt a kormány több mint 300 millió forintot osztott szét különböző programokban, a magyar választók tekintélyes részének a tapasztalati tények azt mutatták, hogy a magyar gazdasággal nincs semmi baj. Hozzátette: a posztkommunista baloldalnak mindig sikerült áthárítani működése sikertelenségének következményeit a másik félre. Most azonban azzal, hogy megnyerték a választásokat, saját maguk örökségét kellett átvenniük, a sikertelenség áthárításának lehetősége megszűnt. „Új fejezet kezdődik a magyar belpolitikában, ez lehetőséget jelent a magyar politika méltóságának visszaállítására" – fogalmazott a FIDESZ elnöke.

Orbán szerint vissza kell térni a rendszerváltás eredeti szándékaihoz, amikor meghúzták azon hatásköröket, melyeket a politika többé nem léphet át. „Meg kell akadályozni, hogy a politika a továbbiakban is hazugságokra épüljön, be kell bizonyítani, hogy őszinteségre is lehet építeni sikeres és hatékony politikát" – magyarázta.

A szlovákiai választásokról az előadó úgy vélte, ebből minden határon túli magyar szervezetnek le kell vonnia a tanulságot: mindössze az marad meg, amit már intézményesítettek. Intézményesíteni kell az igényeket, amíg lehet, így abban az esetben is megmarad az egyetem és az autonómia, ha a kisebbségi érdekképviselet már nincs kormányon. „Próbáljuk minden erőnket intézmények kiépítésére fordítani: Bolyai Egyetem, autonómia, a Sapientia Tudományegyetem fenntartása és megerősítése" – hangsúlyozta Orbán Viktor.

A határon túl élő magyarok nem elvesznek az ország erejéből, hanem hozzáadnak. „Mi nem támogatjuk a határon túli magyarokat, hanem beruházunk a magyar nemzetpolitika jövőjébe" – hangsúlyozta. Hozzáfűzte: a magyar gazdaságpolitika számára Kárpát-medencei egységes gazdasági térség létezik, ezért Kárpát-medencei összefüggésekben gondolkodva kell kialakítani gazdaságfejlesztéssel, szakképzéssel vagy oktatással kapcsolatos elképzeléseket.

„Ma a kulturálisan, lélekben, nemzetpolitikai szempontból összetartozó magyar nemzetrészek együttműködését az autonómiával tudjuk garantálni – jelentette ki Orbán Viktor –, ezért a magyar külpolitikának nyilvánosan vállalnia kell az autonómiatörekvéseket." Orbán kiemelte: a világ közvéleménye előtt meg kell jeleníteni azokat a veszélyeket, melyekkel ma a határon túli magyar közösségeknek szembe kell nézni. Szerinte a Kárpát-medencei magyarokat fenyegeti az etnikai arányok megváltoztatására törekvő államhatalmi törekvés, a magyar területek adminisztratív szétdarabolása, megújuló megfélemlítési hullámok, az igazságszolgáltatás részrehajló működése, valamint a magyar oktatási intézmények és a magyarlakta régiók hátrányos gazdasági megkülönböztetése.

Orbán Viktor kitért az állampolgárság kérdésére is, amelyben továbbra is azt az álláspontot képviselik, hogy föl kell számolni a Kárpát-medencében élő magyarok diszkriminációját. Úgy vélte, a határon túli magyarok két értelemben is diszkriminációt szenvednek el: a világ magyarjai minden gond nélkül megkaphatják a magyar állampolgárságot, kivéve a Kárpát-medencei magyarokat. Ugyanakkor, Magyarországot kivéve, a Kárpát medencében minden állam megadta a kettős állampolgárság lehetőségét. „Ezt fel kell számolni, és megfelelően módosítani az állampolgársági törvényt" – jelentette ki a Fidesz elnöke.

A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium újabb figyelmeztetést küldött több megyének – köztük Arad, Bihar, Szatmár és Temes megyéknek –, hogy hétfőtől csütörtökig tovább tart a hőség, napközben 35, estére pedig 20 fok körüli hőmérsékletet jeleznek. A hónap elejétől tartó kánikulát szinte általánosnak lehetne nevezni, hiszen Indiában már 200 halálos áldozata van a hőségnek, az Egyesült Államok délnyugati vidékén pedig már legalább 40-en haltak meg július elejétől a nagy hőség miatt. Az Európai Unió országaiban 2007-től általánosítják a hőségriasztás rendszerét. Ez eddig Párizsban, Londonban, Rómában, Madridban létezik, és kísérleti jelleggel már Budapesten is bevezették. A hőségriasztást akkor alkalmazzák, amikor a napi átlaghőmérséklet 26 Celsius fok fölé emelkedik, ez az első fokozat, ami leginkább a mentősöknek szól. A második fokozatnál, három egymást követő napon át várható magas hőmérséklet esetében már figyelmeztetni kell a lakosságot is. Anglia délkeleti részén a hőmérséklet elérte a 34 fokot, ami teljességgel szokatlan az esős-hűvös szigeten. Franciaország területének egyharmadán rendeltek el riadókészültséget a hőség miatt, Olaszországban a hatóságok becslése szerint egymillió embert veszélyeztet a hőség, és mindenképpen el szeretnék kerülni a franciaországi tragédiát 2003-ból, amikor a nagy meleg miatt közel 15 ezren haltak meg.

Az orvosok szerint különösen az idősek, a szív és érrendszeri betegségben szenvedők, a különböző gyógyszereket, például nyugtatókat szedők és az elhízottak vannak veszélyben. A nagy melegben csökken a vérnyomás, emiatt sokan elájulhatnak. A legnagyobb veszélyt a hőguta jelenti, amikor a test hőmérséklete 40 fok fölé emelkedik, és ez akár halálos is lehet. Ezért aki csak teheti, ilyenkor maradjon otthon az állandó hőmérsékletű lakásban, figyelmeztetnek az orvosok. Nagyon fontos a szervezet hűtése, naponta többször kellene zuhanyozni. Ezt természetesen nem mindenki teheti meg, ezért sokat segít a hideg vizes borogatás. És természetesen sok folyadékot kell fogyasztani. A kánikula azonban az öregek és betegek mellett a kisgyermekeket és a szabadban dolgozókat, a sportolókat is veszélyezteti. Emlékeztetünk, hogy a törvény kötelezi a munkaadókat, hogy hőségben a szabadban dolgozóknak pihenőidőt és vizet biztosítsanak.

A kolozsvári mentőállomáson nem jegyeztek szokatlan, a hőség miatt előállott sürgősségi eseteket, mondta a szolgálatos orvos. Valószínűnek tartotta, hogy a hétvége miatt kevesebben mentek el hazulról, a városban nem volt nagy forgalom, ezért csökkentek a veszélyhelyzetek is. Riadókészültség csak 35 fok feletti hőmérsékletnél áll fenn, ekkor beszélnek kánikuláról. Tegnap Kolozsváron a hőmérők 33 Celsius fokot mutattak. A papírforma szerint tehát a nagy meleg csak súrolta a kánikulát – és bennünket.

A rendőr lesiet a vízpartra, mert nagy csobogást hallott. Látja, hogy két ember van a sebesen áradó vízben:
– Itt tilos a fürdés! – mondja szigorúan.
– Jaj, kérem, mi nem fü...fürdünk mi fu...fuldoklunk.
– Igen? Az más! Az nem tilos.

Kolozsváron: Jókai (Napoca) u. 16., hétköznap 9–16, szombaton 10–12 óra között. Désen, hétköznapokon: Lukács Éva, tel.: 212-099. A 14 óráig feladott hirdetése már másnap megjelenhet.

Volt osztálytársainkat, HORVÁTH LACIT, MÁTHÉ ATTILÁT, NAGY ATTILÁT STB. keressük, akik 1982-ben végezték a VIII. osztályt a kolozsvári Természettudományi Líceumban. E-mail: finepeople@freemail.hu (0021)

Magánszemély a Györgyfalvi-negyedben bérbe ad kétszobás lakást. Telefon: 0264/461753. (0006)

Az olasz Matteo Tosatto nyerte a Tour de France országúti kerékpáros körverseny 18., pénteki szakaszát, összetettben ekkor még a spanyol Oscar Pereiro Sio állt az élen.

A Morzine és Macon közötti 197 km-es szakaszon 15-en megszöktek a mezőnytől, amely el is engedte őket, mert egyikük sem jelentett veszélyt az összetettben élen állókra. Közülük az olasz Tosatto taktikázott a legjobban, a befutónál honfitársát, Cristian Morenit hajrázta le a részsikerért.

A szombati időfutam után az amerikai Floyd Landis visszavette az összetettben élen állónak járó sárga trikót. Az utolsó előtti szakaszt az ukrán Szerhij Honcsar nyerte.

Az 57 km-es időfutam nagy izgalmakat tartogatott, mivel az élen álló spanyol Pereiro Sio, honfitársa Carlos Sastre, valamint Landis 30 másodpercen belül állt, s a szám specialistájának tartott német Andreas Klöden is reménykedhetett. Landis azonban végig remekül tekert, Sastre a riválisaihoz viszonyítva gyenge volt, míg Pereiro Sio ugyan magához képest jól teljesített, ez is kevés volt az amerikai ellen.

A nyerő helyzetbe került Landis igen zaklatott napokon van túl: kedden még rajta volt a sárga trikó, majd másnap tragikusan ment, ám csütörtökön egyéni szökés után nyert, és fél percre megközelítette Pereiro Siót, most pedig az időfutamon brillírozva visszakerült az első helyre. Az utolsó szakaszon – amikor már általában nem változik az összetett sorrend – Landis révén megint amerikai versenyző nyerheti a Tourt: az utóbbi hét alkalommal honfitársa, a tavaly visszavonult Lance Armstrong diadalmaskodott.

Eredmények:

18. szakasz, Morzine–Macon, 197 km: 1. Matteo Tosatto (olasz, QuickStep) 4:16:15 ó, 2. Cristian Moreni (olasz, Cofidis) azonos idővel, 3. Ronny Scholz (német, Gerol-steiner) 2 mp hátrány.

19. szakasz, Creusot–Montceau-les-Mines, 57 km, egyéni időfutam: 1. Honcsar (ukrán, T-Mobile) 1:07:45 ó, 2. Klöden (német, T-Mobile) 41 mp hátrány, 3. Landis (amerikai, Phonak) 1:11 p h., 4. Pereiro Sio (spanyol, Caisse d,Epargne) 2:40 p h., 5. Lang (német, Gerolsteiner) 3:18 p h.

Az összetettben: 1. Landis 85:42:30 ó, 2. Pereiro Sio 59 mp h., 3. Klöden 1:29 p h., 4. Sastre (spanyol, CSC) 3:13 p h., 5. Evans (ausztrál, Davitamon-Lotto) 5:08 p h., 6. Mencsov (orosz, Rabobank) 7:06 p h.

A vasárnapi zárószakaszon a mezőny Antonyból érkezett a párizsi Champs-Elysées-re. A táv 154,5 km volt, leggyorsabban a norvég Thor Hushovd teljesítette. Landis nyert összesítésben – további részletek a holnapi lapszmunkban.

Az első napon Bardóczky Kornél három játszmában nyert Ilia Kusev ellen, és ezzel a magyar férfi teniszválogatott megszerezte a vezetést a bolgárok elleni Davis-kupa mérkőzésen, Plovdivban.

Az Euro-afrikai zóna II. csoportjának második fordulójában rendezett összecsapáson Bardóczky az első játszmában nagy küzdelemben múlta felül Kusevet, a második és a harmadik szettet viszont már könnyedén hozta.

A második találkozón Kiss Sebő nagy bravúrral nyert Ivajlo Trajkov ellen. A világranglistán 782. Kiss végig egyenletes teljesítményt nyújtott a nagy melegben és biztosan verte a nála jóval előkelőbben rangsorolt Trajkovot (519. a listán).

A magyarok a szombati drámai pároscsata után biztosították továbblépésüket. A Bardóczky Kornél, Kisgyörgy Gergely páros nagy csatában legyőzte az Ivajlo Trajkov, Jordan Kanev kettőst, és ezzel a magyar férfi teniszválogatott behozhatatlan előnyre tett szert. Az összecsapás több mint négyórás küzdelmet hozott: Bardóczkyék elvesztették az első játszmát, majd sorozatban kettőt nyertek. A negyedik felvonást rövidítésben hozták a hazaiak, végül a mindent eldöntő ötödik szettben 11:9-re (!) diadalmaskodtak a magyarok.

Baranyi Szabolcs szövetségi kapitány csapata a vasárnapi két egyes eredményétől függetlenül már bejutott a harmadik fordulóba, ahol a lengyel–grúz párharc győztesével szeptember 22–24. között játszanak a feljutásért.

Eredmények, Davis-kupa, Euro-afrikai zóna II. csoport, 2. forduló, állás két nap után: Bulgária–Magyarország 0–3 – Ilia Kusev–Bardóczky Kornél 5:7, 3:6, 0:6; Ivajlo Trajkov–Kiss Sebő 3:6, 3:6, 3:6; Ivajlo Trajkov, Jordan Kanev–Bardóczky Kornél, Kisgyörgy Gergely 6:4, 4:6, 4:6, 7:6 (3), 9:11.

A Németországban élő kosárlabdaedzőt, Liviu Călint nevezte ki a szakszövetség vezetője a román férfi kosárlabda-válogatott élére. Călinnek a belföldi bajnokságban tevékenykedő két szakember, Dan Calancea és az egykoron Kolozsvárott is játszó Mihai Corui (a Brassói Cuadripol és a Marosvásárhelyi Maros KK edzői) segít. Az új edző célkitűzése kiemelni Romániát az európai kosárlabda sereghajtói közül, s legalább a középmezőnyhöz közelíteni.

Bedák Zsolt az 54 kg-os, Káté Gyula pedig a 64 kg-os súlycsoport elődöntőjében kapott ki a plovdivi ökölvívó Európa-bajnokságon, így mindketten bronzérmesek.

Bedák mérkőzése a harmadik menetben fejeződött be, amikor az orosz Ali Aljev döntő fölényre tett szert, Kátét pedig sérülés miatt – felrepedt a szemöldöke – leléptették a negyedik két percben. Káté szintén orosz ellenféllel, Oleg Komiszarovval küzdött.

A román ökölvívók is ugyanilyen eredménnyel zártak: az elődöntőkbe jutott két bokszoló közül egyiknek sem sikerült fényesebb éremre váltani a már korábban biztosított bronzot. A 64 kg-os Ionuţ Gheorghe a bolgár Borisz Georgijevvel szemben maradt alul pontozással, míg a 81 kg-os Constantin Bejenarut a harmadik menetben leléptették az ukrán Iszmail Szillah nyilvánvaló fölénye miatt.

Kolozsvárra a hét végén, szombaton jutott el a Gilette Egy életen át rajongó… minden reggel elnevezésű labdarúgó válogató verseny, amelyet immár harmadik alkalommal írtak ki. A kemény temesvári start után – ahol kiválasztották a négy legjobb helyi ifi játékost – következett Kolozsvár. A megelőző két nap alatt rengeteg, 12–15 év közötti kis futballzseni iratkozott be a versenyre, hogy a következő napokban a Ion Moinea Stadionban az egykoron magyar és román válogatottat is szövetségi kapitányként irányító Jenei Imre, Cornel Drăguşin, valamint egy helyi edző jelenlétében bebizonyíthassa tehetségét. Az edzők vasárnap válogatták ki a legjobb négy kolozsvári labdakergetőt. A következő hét végén Krajován folytatják tevékenységüket, és a legjobb 11 ifjú egy éven át a Gică Popescu Futballiskolában edzhet, míg a csapatkapitány 2007-ben a PSV Eindhoven klubcsapat otthonában készülhet.

A 2005-ös év legjobbjai Romario Benzar, Bogdan Andronic, Răzvan Dobricean, Ionuţ Mureşan, Cătălin Naghi, Cătălin Vancia, Flavius Pop, Alin Ioniţă, Alexandru Andrei, Victor Pistol és Alexandru Lungu voltak, közülük Flavius Pop érdemelte ki azt, hogy idén Hollandiában a PSV Eindhoven klub stadionjában edzhet egy hónapon át.

Kétszer is egygólos sikert aratott az élvonal felé áhítozó Kolozsvári U FC: előbb Radu Sabo két góljával 2–1-re legyőzte a Nagyszebeni FC-t, majd kisebb meglepetést szolgáltatva „elrontotta" a frissen A-ligába jutott krajovai egyetemisták kedvét: Adrian Falub gárdája idegenben nyert 1–0 arányban. A „diákpárbajt" Sântejudean 31. percben lőtt gólja döntötte el.

Fölényesen nyert az Egyesülés
Eredetileg a szamosújvári pályán kellett volna lejátszani a Dési Egyesülés–Bethleni Szamos Gáz barátságos mérkőzést, ám az összecsapást végül a beszterceiek kérésére (nem volt autóbuszuk!) a C-ligás csapat stadionjában bonyolították le.

A papírformának megfelelően a másodosztályú csapat 6–0 arányban győzött, a gólokon Gorga (15. perc), Pop (23. perc), Goga (33. perc), Hauschi (40. perc), Podină (65. perc) és Papp (85. perc) osztozott. Utóbbi a dési ifiközpont tehetséges játékosa, az új idényben sokat vár tőle George Ciorceri mester.

Szerdán a désiek Nagybányán, a B-liga újonca, a helyi FC (edző: Rozsnyai Albert) ellen játszanak újabb formaellenőrző mérkőzést.

A Bukaresti Steaua nyerte a bajnok és a kupagyőztes mérkőzése győztesének járó szuperkupát. A bajnokcsapat a Bukaresti Rapid elleni találkozón a 90. percben lőtt góllal szerezte meg a sikert Opriţă révén, a pótkapus Mincă súlyos hibáját követően. Mindkét csapat tartalékosan játszott, a Rapid a felfüggesztett játékosok miatt, a Steaua pedig azért, mert több alapembert pihentetett a Gorica elleni Bajnokok Ligája-találkozó előtt. Az ezzel ellenkező nyilatkozatok ellenére mindkét fél sokat küzdött, ha nem is túl eredményesen, a sikerért.

A licencbizottság pénteki ülésén elbírálták a Petrozsényi Zsilnek és a Bukaresti Sportul Studenţescnek az A-ligás licenc megvonásával kapcsolatos fellebbezését. Az immár véglegesnek tekinthető döntés értelmében a jövő héten kezdődő bajnokságban a Sportul licenc nélkül maradt, a Zsil viszont megkapta a szerepléshez szükséges licencet.

A Sportult a Târgu Jiu-i Pandúrok, a múlt bajnokság kiesői közül a vonal alatti első helyet elfoglaló csapat váltja.

Minimális arányú, 1–0-s győzelmet aratott a Konstancai Farul a francia AJ Auxerre ellen, ám a franciák az első találkozón kiharcolt 4–1-es sikerüknek köszönhetően továbbjutottak, és az UEFA-kupa második selejtező körébe kapcsolódhatnak be. A Farul a 46. percben lőtte a gólt büntetőből, Todoran révén. Az Auxerre-ben az exrapidos Daniel Niculae kezdőember volt és a szünetig játszott. Ugyancsak a selejtezőkör tagjaivá váltak a következő együttesek: Hertha Berlin SC (német), Twente Enschede (holland), Newcastle United, Odense (dán), Kayserispor (török), Ethnikosz (ciprusi), Olympique Marseille (francia), SV Ried (osztrák), Grasshoppers Zürich és NK Maribor (szlovén).

Az olasz labdarúgó bundabotrányban érintett négy klub, a Torinói Juventus, a Fiorentina, az SS Lazio és az AC Milan is büntetésének mérséklésében bízik a szombaton kezdődött fellebbviteli tárgyaláson. Ítélethirdetésre hétfőn vagy kedden kerül sor.

A július 14-i elsőfokú ítélet szerint a Juventust megfosztották az utóbbi két bajnoki címétől és száműzték a másodosztályba, ahol a következő idényt 30 pont levonással kell kezdenie. A Fiorentina 12, a Lazio 7 pont mínusszal indul a Serie B-ben. A Milantól 44 pontot levontak a 2005– 2006-os évadbeli teljesítményéből, ám így is maradhat az élvonalban, viszont nem vehet részt a Bajnokok Ligája 2006–2007-es kiírásában. A milánóiak 15 pont levonással kezdik a következő idényt.

A másodfokú ítéleteknek keddig meg kell születniük, mert az Európai Labdarúgó-szövetséghez (UEFA) ekkor kell eljuttatni a nemzetközi kupás nevezéseket.

Dennis Bergkamp búcsúmeccsével avatták fel az Arsenal labdarúgócsapatának új arénáját, az Emirates Stadiont szombat este Londonban. A 60 ezer ülőhellyel rendelkező létesítményben rendezett gálameccsen a 37 éves holland klasszis korábbi klubja, az Ajax Amsterdam volt az Arsenal ellenfele.

Bergkamp mindkét együttesben játszott a búcsúfellépésén. A csatár az Arsenalban 423 tétmeccsen 120 gólt szerzett és 10 különböző címet nyert, az Ajax gárdájában 239 találkozón 122-szer vette be az ellenfelek hálóját. A holland válogatottban 79-szer kapott lehetőséget és 37-szer talált be a kapuba.

A szombati találkozón az új stadionban az első gólt az Ajax játékosa, Klaas-Jan Huntelaar szerezte, az Arsenal oldaláról Thierry Henry bizonyult először eredményesnek.

A gálamérkőzés második félidejében a két klub korábbi játékosai léptek pályára, az angoloknál többek között David Seaman, Patrick Vieira, Ian Wright játszott, az amszterdamiaknál Edwin van der Saar, Johann Cruyff, Danny Blind, Marco van Basten, Ronald és Frank de Boer futott ki a gyepre.