Boros János és Adrian Popa alpolgármester, valamint Emil Boc polgámester elégedett lehet a döntéssel

Döntöttek kedden a kolozsvári városi tanácsosok: az egyetemi könyvtár vezetőségének erélyes tiltakozása ellenére felépítik a 352 férőhelyes parkolóházat a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal és a kulturális intézmény közötti telken. Tegnap az önkormányzati képviselők hozzájárultak a létesítmény megvalósításához szükséges részletes városrendezési és megvalósíthatósági terv elfogadásához. Ugyanakkor megszavazták azt is, hogy Közterület Fenntartó Vállalat (RADP) jelentős befektetést eszközöljön a kutyamenhelyen a gazdátlan ebek életkörülményeinek javítása érdekében.

A városháza és az egyetemi könyvtár közötti telken, a balettiskola háta mögött létesítendő parkolóház felépítésének vonatkozásában minden jel arra mutatott, hogy a kérdést jóval a tegnapi tanácsülés előtt eldöntötték az önkormányzati képviselők. Egyöntetűen, hozzászólások nélkül szavazták meg a részletes városrendezési és a megvalósítási terv elkészítésére szükséges pénzösszeget. Normális körülmények között az ilyen jellegű ellentmondásos tervezetek esetében parázs vita alakul ki választottjaink között.

Annak ellenére, hogy Doru Radosav, az egyetemi könyvtár igazgatója kijelentette: a telek az általa vezetett intézményé, Boros János alpolgármester lapuknak elmondta, az igazgató álmodozik.

– A telek a miénk, Radosav csak fontoskodik. Amennyiben a könyvtár terjeszkedni akar, a kórházak irányában tegye.

Mint ismeretes, a telek per alatt áll. A könyvtár és a városháza egyaránt azt állítja, övé a földterület. Ennek ellenére Boros szerint a tavaly elfogadott sürgősségi kormányrendelet értelmében a per alatt álló teleken is el lehet kezdeni az építkezést.

A tervek szerint a parkolóház alagsorból, földszintből és 6 emeletből áll majd. Az épület 352 férőhelyes. A fő bejárat a Béke (jelenleg Lucian Blaga) tér, a mellékbejárat pedig a Petru Maior utca felől lesz. Emil Boc polgármester közbenjárására az Országos Műemlékvédő Bizottság jóváhagyta a parkolóház felépítését. A belváros védett övezetéről lévén szó, a testület beleegyezésére is szüksége van a helyhatóságnak.

A tanácsülésen kiderült: a RADP 5 milliárd lejt költ a Bábolna utcai kutyamenhely korszerűsítésére, kibővítésére.

Mint ismeretes, az elmúlt időszakban számtalan állatbarát és állatvédő egyesület tiltakozott a kutyamenhelyen tapasztalható áldatlan állapot miatt. A civil szervezetek képviselői többek között Emil Boc polgármesternél, a RADP-igazgatónál jártak annak érdekében, hogy a kutyákat ne kínozzák a menhelyen. A közüzem hatáskörébe tartozó létesítmény helyzetéről lapunk is több ízben beszámolt.

A szamosújvári üveggyár munka és kereset nélkül maradt dolgozóinak minden nap késő, hiszen már negyedik hónapja kell megélniük jövedelem nélkül. A prefektura által tervezett egyszeri gyors pénzsegélyből sem lett semmi, azt különféle eljárásbeli okok miatt nem fogadta el a kormány. Mivel a gyár nem tesz eleget az adminisztratív előírásoknak, sem munkanélküli segélyre, sem végkielégítésre nem jogosultak az alkalmazottak, akik joggal érzik úgy, hogy önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe, amelynek a megoldását a helyi és központi hatóságoktól remélik.

Péntektől a szamosújvári Somvetra 13 dolgozója kezdett éhségsztrájkba, amelyet mindaddig nem szándékoznak abbahagyni, ameddig nem tisztázódik és meg nem oldódik helyzetük. Călin Platon Kolozs megyei alprefektus hétfőn találkozott a munkásokkal, és igyekezett elmagyarázni hogy cselekedetükkel sajnos nem gyorsul fel az a törvényesen kötelező folyamat, amelytől függ a gyár és alkalmazottai ügyének a rendezése. Minderről az alprefektus tegnapi sajtóértekezletén számolt be.

Miután a Somvetrát átvette az állami privatizációs hatóság, lehetőség nyílt arra, hogy megszervezzék és megvalósítsák mindazokat a törvényes eljárásokat, amelyek a gyár átszervezéséhez, az elbocsátásokhoz és a munkások munkanélküliségi segélyének, végkielégítésének kifizetéséhez szükségesek. Az állami ügynökség kinevezett egy ideiglenes ügyvezetőt, a gyár egykori gazdasági igazgatóját, Vlad Barbos közgazdászt, akiben a munkások is megbíznak. Az ő feladata lesz a rendkívüli közgyűlés összehívása, továbbá a vállalat gazdasági helyzetének a tisztázása, a rendellenességek kiderítése, egy átszervezési program kidolgozása.

Mikor mindezzel elkészülnek, mondhatni, hogy törvényesen egyenesbe jutottak ahhoz, hogy elkezdhessék a tömeges elbocsátásokat és a végkielégítések kifizetését, magyarázta Platon. A prefektura által kidolgozott határozattervezetet nem sikerült elfogadtatni felsőbb szinten, de mivel szociális segélyként folyosították volna a juttatást, amúgy sem részesülhetett volna belőle mindenki, mondta Alin Tişe prefektus. Ezért új tervezetet dolgoztak ki, remélve, hogy a pénzsegély megítélésére vonatkozó kérésüket ezúttal jóváhagyják. A központi hatóságok ódzkodása azzal magyarázható, hogy veszélyes precedenst teremtene, hiszen tulajdonképpen egy magánvállalat anyagi kötelezettségeinek az állam általi átvételéről lenne szó, magyarázta Tise.

A sajtó kérdésére válaszolva elismerték: egy rossz privatizációs szerződés fejleményeivel állnak szemben, amely mindenképpen feltételezi, hogy a vétkeseket felelősségre kell majd vonni, a Somvetrát megvásároló fővárosi Feromat cég ellen is eljárást indítva.

Hol tart ma a csángókérdés, mi történik a Kézdivásárhelytől alig nyolcvan kilométerre élő több tízezres moldvai magyarsággal? Riportunkból, amely ezekre a kérdésekre keres választ, kiderül: a legmostohább sorsú hazai magyar közösség száma enyhe gyarapodást, a magyarul tanulni akaró csángó gyermekeké pedig rohamos növekedést mutat. Pontosabban mutatna, ha akadna még vagy harminc tanító, magyar tanár, aki felvállalná az anyanyelvi oktatást. (Részletek a 12.–13. oldalon)

Alin Tişe, Kolozs megyei prefektus tegnapi sajtóértekezletén beszámolt arról a bürokrácia csökkentését célul kitűző indítványáról, amelyet még a héten illetékesek elé terjeszt, abban reménykedve, hogy akár országos szinten is elfogadják azt. Az úgynevezett hágai aposztilláról van szó, egy okmány, okirat felülhitelesítéséről, amelyet külföldön szándékszik valaki felhasználni, és amelyért hosszas utánajárás szükséges. Előzőleg az illetékes intézményektől (adott esetben az országos nyugdíjpénztártól vagy tanügyminisztériumtól, amely bukaresti utat igényel) kell beszerezni a jóváhagyást, ezután pedig az iratcsomót felülhitelesítésért a prefektúrára kell benyújtani. Ez az eljárás korábban a külügyminisztérium, majd az igazságügyi minisztérium hatáskörébe tartózott, legújabban pedig a prefektúrák az illetékes intézmények.

Alin Tişe elképzelése szerint az igénylőknek csupán a prefektúrára kellene benyújtaniuk az összes iratot tartalmazó dossziét, és az intézmény közvetítésével szereznék meg az egyéb szükséges jóváhagyásokat. Ily módon a lakosság megspórolná a sokszor hosszadalmas és költséges utánajárást, ami a bürokrácia csökkenését eredményezné.

Bürokratikus akadályok miatt pár héttel elhalasztották a Kolozsvár keleti részét Apahidával összekötő út megépítésére kiírt versenytárgyalást – számolt be lapuknak Boros János, a megyeszékhely alpolgármestere.

Közölte: a feladatfüzetet megvásárolt cégek többsége jelentkezett a licitre, de többen tévedtek a pénzügyi ajánlat vagy a műszaki megoldások terén. Pontosabban arról van szó, hogy a vállalatok nem tettek eleget a feladatfüzetben szereplő követelményeknek. – Az egyik cégnek például nem volt elég munkagépe ahhoz, hogy elvégezhesse a munkát, holott a feladatfüzetben ilyen téren is világos feltételeket szabtunk – mondta Boros. Ugyanakkor egy másik cég hibázott az árajánlat összeállításánál.

Az alpolgármester arról számolt be, a versenytárgyalás február végére történő halasztása nincs negatív hatással a munkálatok kezdésére, ugyanis a fagyos idő miatt a cégek amúgy sem tudnának dolgozni.

Már 76-an vesztették életüket a kemény téli időjárás miatt Romániában. Az egészségügyi minisztérium adatai szerint az elhunytak életkora 29 és 86 év közé tehető. A legtöbben légzési elégtelenség és szívzavarok miatt vesztették életüket, de többen a fokozott alkoholfogyasztás miatt fagytak meg az utcán. Legkevesebben 21-en hajléktalanok voltak.

Vesztegetés miatt vád alá helyezte az Országos Korrupcióellenes Hatóság (OKH) ügyészei Adrian Năstase volt kormányfőt és a képviselőház jelenlegi elnökét a bukaresti Zambaccian utcai gyanús ingatlanügylet miatt.

A Mediafax hírügynökség szerint Năstase védőügyvédje megerősítette: az OKH közölte vele, hogy ügyészei vád alá helyezték a képviselőház elnökét, a 2000–2004. közötti kormány miniszterelnökét egy bukaresti villanegyedben vásárolt telek és a ráépült több emeletes villa ügyében. Az OKH azt is közölte, hogy „egy adott időben" kiadandó hivatalos közleményében részletekkel szolgál majd az ügylettel kapcsolatos vádról.

A mostani vád alá helyezés előzményeihez tartozik, hogy – mint a Mediafax emlékeztetett rá – 2004 augusztusában a D. A. Szövetség egyik képviselője feljelentést tett a korrupcióellenes ügyészségen. Arra kérte az ügyészséget, vizsgálja ki, hogy 1998-ban Adrian Năstase, milyen körülmények között vásárolta meg egy azóta 60 millió dolláros banki csalásért börtönbe került Gabriel Bivolaru képviselőtársától és pártfogoltjától a szóban forgó ingatlant. A feljelentés szerint Năstase tényleges piaci értékénél 25-ször olcsóbban vásárolt meg a bukaresti elitnegyedben egy 700 négyzetméteres telket.

Egy hónapra rá, 2004 szeptemberében, a korrupcióellenes ügyészség akkori vezetősége arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy a gyanúsnak mondott ügylet minden tekintetben törvényes volt, tehát az ügy kivizsgálását vádemelés nélkül lezárták. De azóta az OKH új vezetősége ismét ügyészségi kivizsgálás tárgyává tette az ügyletet, mégpedig annak a főügyésznek a vezetésével, aki annak idején vád alá helyezte a volt kormányfő egykori képviselőtársát és „nagylelkű" üzletfelét.

Tegnap Năstase közölte, hogy megvesztegetés elfogadásával vádolják. Năstase mellett még öt személy ellen emeltek vádat. A Mediafax szerint Adrian Năstase nyilatkozatából arra lehet következtetni, hogy az egyik vesztegetés elfogadásával vádolt személy Sergiu Sechelariu, a közlekedési minisztérium volt államtitkára lenne. Szintén a hírügynökség meg nem nevezett rendőrségi forrásokra hivatkozva úgy tudja, hogy a Conimpulis Rt. cég, amelynek többségi részvényese a volt államtitkár, felújította volna Năstase nagynénjének a lakását. Adrian Năstase szerint az egész ügy valójában ellene és a legerősebb ellenzéki párt ellen irányított politikai leszámolás, amelyet Traian Băsescu államelnök irányít. Ezért, határozott nemmel válaszolt arra a feltevésre, hogy lemond vagy sem a képviselőház elnöki tisztségéről. Mircea Geoană szociáldemokrata pártelnök hasonló okokkal magyarázta Năstase vád alá helyezését, ezért közölte, nem kezdeményezik Năstase leváltását a házelnöki funkcióból.

Bűnvádi vizsgálat Sorin Roşca Stănescu ellen
Szintén az államelnököt sejti Sorin Roşca Stănescu, a Ziua című országos napilap igazgatója is a Rompetrol-dossziéban folytatott vizsgálatok mögött. Az újságíró közölte, hogy kedden újabb kihallgatáson vett részt a Legfőbb Ügyészségre a Rompetrol-részvényekkel folytatott tőzsdei tranzakciók ügyében, azonban ezúttal már gyanúsítottként idézték be, és nem tanúként, ahogy korábban történt. A Legfőbb Ügyészség szervezett bűnözési ügyekkel foglalkozó ügyosztálya kérte 60 személy bankszámláinak ellenőrzését, az érintettek között szerepel Verestóy Attila RMDSZ-szenátor, Teodor Meleşcanu liberális szenátor, Ludovic Orban, az NLP fővárosi szervezetének elnöke, Mircea Toma, Sorin Roşca Stănescu, Liviu Mihaiu és felesége, Ioan T. Morar és Sorin Vulpe újságírók.

Stănescu szerint egy sorozat gesztus arra utal, hogy Băsescunak egyértelmű szerepe van a Rompetrol-ügyben. Közölte: az ügyészek azzal vádolják, hogy kivételezett információkat kapott a Rompetrol tőzsdei akcióinak értékéről. Stănescu ezt tagadja, állítása szerint csak az újságból tájékozódott, és Dinu Patriciuval csak a busás nyereséget hozó tranzakció lebonyolítása után beszélt. Az újságíró kérte az ügyészeket, hogy bocsássák rendelkezésére a Băsescuval folytatott telefonbeszélgetések jegyzőkönyvét, amelyek Patriciura vonatkoznak.

Kolozsváron az elmúlt időszakban a megyeszékhelyen Boros János alpolgármester vezetésével működő földosztó bizottság közel 1500 iratcsomót elemezett – tájékoztatta a Szabadságot az RMDSZ-es tisztségviselő.

Boros elmondta: a polgárok által beküldött iratcsomókat több munkacsoport elemzi, ezért gyorsan halad a munka. – Sajnos az eddig átnézett dossziék 80 százaléka hiányos, így felkértük a volt tulajdonosokat, hogy egészítsék ki azokat – fogalmazott Boros. Hozzátette: a megfelelő igazoló iratokkal rendelkező iratcsomók esetében a földtulajdonosokat behívják a polgármesteri hivatalba, hogy felmutassák az eredeti iratokat. Ezeket helyben hitelesítik a testület tagjai.

Az alpolgármester ugyanakkor arról számolt be, hogy a munkacsoportnak sikerült befejeznie a 4900 kérvény számítógépes feldolgozását. – A szakemberek számítógépes adatbázist hoztak létre, hogy pontos nyilvántartásunk legyen. Ez többek között azért fontos, hogy kiszűrjük azokat az eseteket, amikor egy telekre többen nyújtanak be visszaszolgáltatási igénylést – nyilatkozta Boros.

A gentleman az olyan úriember, akinek akkor is igaza van, amikor hazudik.

A Református Mentő Misszió és a Bonus Pastor Alapítvány segítséget nyújt szenvedélybetegeknek (alkohol-, drog-, gyógyszer-, nikotin-, játékfüggők) és családtagjaiknak, a kövekező formákban: egyéni tanácsadás, lelkigondozás; támogató csoport (hetente, kéthetente); segítő tábor szenvedélybetegeknek és hozzátartozóknak, legközelebbi február 13–24. között; 6–9 hónapos terápia a magyarózdi Drogterápiás Otthonban, 18–45 év közötti szenvedélybeteg férfiaknak, magyar nyelven. Érdeklődni a következő telefonszámon lehet: 0744-235639.

KÖZGYŰLÉST TART az RMDSZ Hidelvi kerülete február 9-én, csütörtökön du. 5 órakor a Horea úti református templom gyülekezeti termében. A közgyűlés meghívottja Boros János alpolgármester, aki a jelenlévők közérdekű kérdéseire válaszol. A választmány kéri a tagság minél nagyobb számban való megjelenését.

A KERTBARÁTOK tartják találkozójukat február 9-én, csütörtökön du. 5 órakor a Mócok útja 84. szám alatti Kakasos templom gyülekezeti termében. Dávid János a kertek tavaszi munkálatokra való előkészítéséről, Orbán Sándor pedig aktuális tennivalókról beszél az egybegyűlteknek.

BALLADÁK FÖLDJE címmel Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató tart előadást a Kisbácsi Népfőiskolán, február 9-én, csütörtökön este 7 órakor a helyi Ifjúsági Házban. Támogatók: Pro Kisbács, EMKE, NKÖM, Communitas Alapítvány.

Az elmúlt nyár elején ritka vendégek toppantak be a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumba, Wass Albert dédunokái: Daniel Wass de Czege és Walter Andrew Sanborn. Bemutattuk az iskolát és elbeszélgettek a diákokkal. Daniel járt már azelőtt is Erdélyben, de unokatestvére Walter, akkor volt itt először. Ennek ellenére csak ő tudott magyarul, mert elhatározta, hogy illik megtanulnia dédnagyapja nyelvét. Amikor megkérdeztem, hogy érzi magát nálunk, magyarul válaszolt: „Erdély nagyszerű!". Mielőtt Enyedre értek volna, meglátogatták Kolozsvárt, innen pedig Marosvásárhelyre utaztak, majd Marosvécsre, ahol tiszteletüket tették Wass Albert sírjánál.

Most pedig megdöbbenve olvasom a hírt: „Január 27-én Floridában Walter Andrew Sanborn 17 éves korában visszaadta lelkét teremtőjének. Az volt a terve, hogy egy évet tölt el a Debreceni Nyári Egyetemen, ahol jobban meg fogja ismerni a magyar nyelvet és kultúrát. Édesanyja, Esther Sanborn a következőket üzente debreceni levelező partnerének, Lukácsi Évának: „Nagyon köszönöm, hogy alkalmat adtatok Walter Drew-nak arra, hogy belépjen abba a világba, ahová vágyott, s amit gyermekkora óta szüntelenül keresett és végre megtalált." Levelét a következő sorokkal zárja: „Elhatároztuk, hogy 2006 nyarán elmegyünk mi is egy Wass Albert emléktúrára. Azt nem gondoltuk, hogy lesz ennek az útnak egy szomorúan szép állomása. Walter Drew hamvainak egy részét az Istenszéke körül fogjuk elszórni. Csak az vigasztal, hogy fiúnk abba a korlátlan szabadságba és szeretetbe került tőlünk, ahol kérdéseit megbeszélheti Papival"

Debreceni levelezőtársa és barátja Győri Anna, így ír róla: „Az életének nagy tragédiája nem a halála volt, hanem az, hogy amerikainak született magyar szívvel. Mindenáron magyar akart lenni, mindent tudni akart, mindent meg akart nézni, és mindent meg akart érteni, ami Magyarországgal kapcsolatos volt". Anna így búcsúzik barátjától: „Kedves Walter! Egyszer meséltem neked arról, hogy az igazi magyar lelkek Csaba királyfi táborát erősítik a csillagösvényen. Hiszem, hogy te is ott vagy most, Papival. Hálás vagyok Istennek azért, hogy életed része lehettem. Megígértem neked, hogy elmegyek meglátogatni Amerikába. Azt hiszem, ez a megfelelő alkalom arra, hogy ezt megtegyem, és hogy elbúcsúzzak tőled egy időre. Az utolsó leveledben azt írtad, hogy érzed, nemsokára találkozunk. Milyen igazad volt, a mennyországban már másként mérik az időt. Kérlek foglalj nekem egy jó helyet a magyar klubban, még el kell intéznem itt néhány dolgot, de nemsokára találkozunk! Búcsúzik tőled Magyarország, Erdély, az itteni családod és barátod. Isten áldjon!"

Búcsúzik Nagyenyed is. Nyugodj békében, fiatal barátunk!

2006. február 11-én, szombat este 6 órakor az AGAPE vendeglőben kerül sor az egészségügyben dolgozók farsangi báljára. Szórakoztató műsor, vacsora, tánc, meglepetések.

Részvételi díj 700 000 lej. Befizetések: február 1–9-én, kedden, szerdán, csütörtökön 16–18 óra között a Filantróp Alapítványnál (Szentegyház u. 2, II. emelet).

A Balassa Bálint Határon Túli Magyarok Információs Központja Kiemelkedően Közhasznú Alapítvány Legszebb helyeink pályázatának eredményhirdetése, első tíz helyezett: Balázs D. Attila – Bihar-hágó, Torockó; Biczók Gyula – Szepesváralja, Torja; Cseh Botond – Csomakörös; Fülöp Lóránt – Agyagfalva, Bögöz; Horváth Dóra – Békás-szoros, Zetelaka; Kléri János – Bihar-hegység, Kolozsvár; Molitorisz Endre – Boga-völgye; Palotás Panni – Torockó, Zeteváralja; Turoczi József – Farkaslaka; Vitos Hajnal – Pusztina, Zsobok. Különdíj: Nyeső László – Topolya – Vajdaság.

Kérik hogy a nyertesek e-mailben jelentkezzenek (htmik@htmik.hu) és küldjék el postacímüket a nyeremények eljuttatása végett. A képek megtekinthetők a www.htmik.hu weboldalon, a Könyvespolc menüpont alatt.A nevek melletti helységek az adott településről küldött sorozatokat jelentik.

A hazai magyar középiskolások folyóirata 2006-ban is hasznos és érdekes tudnivalókkal szolgálja a fiatal olvasónemzedékeket. Az idei első szám néhány szembeötlő címe: Sisi, a magyarok kedvenc királynéja; A XIX. század nagy felfedezései; Zeusz születése; Esküvő Sváziföldön; A kertkultúráról; A sziklába vájt város: Petra; Az állatoknak is van csillagjegyük; A lányok kedvencei; Beszámoló a 17. női teremkézilabda-világbajnokságról; A színek világa. A folyóiratban hagyományszerűen megtalálható még a vicc-rovat, a keresztrejtvény, a teszt (Hiszel a bókoknak?), a horoszkóp és a poszter (Kate Beckinsale).

Második kiadását élte meg ez a leányregény, amelynek hőse Réka, a tizenéves diáklány, akitől jó modort, optimizmust, életkedvet lehet tanulni. Ő is szeret táncolni, szórakozni, de nem sokat utánozza azokat, akik már diákkorukban rászoknak a cigarettára, és a bulikon a tömény alkoholt keresik. Az ifjúsági könyvsportban sem járatlan Rékája naplót vezet, amivel nem az ősöket utánozza, hanem lelki szükségletét elégíti ki. A szerző segíteni akarással fordul a kamaszok és ifjak felé, hiszen a felnőttkorhoz közelítő, gyakran elbizonytalanodó nemzedékeknek nagy szükségük van a lelki támaszra. Mert a sikerek és csalódások, megpróbáltatások nyomán nem könnyű megőrizni az egyensúlyt a tanulás–sport–szerelem terén oly módon, hogy ráadásul a jövőben vetett hit szenvedjen csorbát.

A kötet első kiadásakor Marton Lili jegyezte fel a következőket: „Rékát lehet, sőt nagyon kell szeretni! Naplójában nemcsak ő maga lép elénk elevenen, valóságosan, hanem feljegyzéseiből az a történelmi időszak is, amit már ő maga is tudatosan átélt: az 1989-es események, forró és forrongó napok, a nagy változás ideje. Akár egy lelkiismeretes riporter, oly reálisan írja le naplójában a mozgalmas, sorsdöntő napokat."

Farsanghoz illő esemény közeledik: kisorsoljuk mindazokat a jutalmakat, amelyeket az idei első negyedévi, illetve januári előfizetőink és az elmúlt hónapok rejtvényfejtői érdemeltek ki. A nagyszabású, vidám műsorral fűszerezett eseményre, amelyen több értékes díj sorsa dől el, 9-én, csütörtökön du. fél 6 órakor kerül sor az Apáczai Csere János Líceum (Király/Brătianu u. 26. sz.) második emeleti dísztermében.

Rendezvényünkön több millió lej értékben sorsolunk ki nyereményeket. Itt dönti el a közönség tagjai végezte sorshúzás, hogy a Szabadság első negyedévi előfizetői közül ki nyeri el: 1. a Vitacom Electronics Kft. nagydíját, a tízmillió lej értékű vásárlási utalványt, továbbá 2. a Master H Kft. adományozta földi TV-antennát, 3. a Kriterion Könyvkiadó ünnepi könyvcsomagját, 4. Fodor András képeslapgyűjtő kolozsvári képeskönyvét, 5. a Promedical Center felajánlotta 500 000 lejes szakorvosi vizsgálatot vagy orvosi laboratóriumi kivizsgálást, 6. csillárt a Neon Kft-től, 7–16. a Cosmetic Plant termékeiből összeállított gyógynövény alapú illatszercsomagot, illetve 17–18. a Sendus Music Promotion 2–2 zenés CD-je és 2–2 zenés kazettáját.

Jutalom jár annak is, aki csak januárra, azaz egy hónapra kötött előfizetést lapunkra. Közöttük kisorsoljuk a Nobila Casa Kft. fődíját, egy több millió lejt érő álló- és asztali lámpakészletet, továbbá 2. ünnepi könyvcsomagot a Kriterion Könyvkiadó köteteiből, 3. a Promedical Center rendelőház felajánlotta 500 000 lejes szakorvosi vizsgálatot vagy orvosi laboratóriumi kivizsgálást, 4–9. a Euromusic kiadásában megjelent népmese vagy zenei DVD-t, 10–14. a Cosmetic Plant termékeiből összeállított gyógynövény alapú illatszercsomagot, 15–26. a Euromusic kiadásában megjelent zenés CD-t, 27–31. Takács Gábor Jeruzsálem, Jeruzsálem című művészeti albumát.

Rejtvénypályázatunk sikeres részvevői sem maradnak hoppon. A Szabadság és a Corvina Nemzetközi Rejtvénymagazin novemberi rejtvénypályázatainak nyilvános nyereménysorsolását a Szabadság szerkesztőségében tartjuk 9-én, csütörtökön délelőtt, az eredményeket pedig a helyszínen ismertetjük, ahol sor kerül a december havi rejtvénypályázat jutalmainak kisorsolására is. A következő díjakért lehetett versenybe szállni: a Szabadságban és a Forog az Idegenben megjelent összesen 4 rejtvény megfejtőinek: 1. DVD, 2–5. ajándékkönyv; a csak a Szabadságban megjelent 3 rejtvény megfejtői számára pedig: 1–2. Szabadság-előfizetés, 3–10. könyvjutalom.

A nagyérdemű közönséget mindeközben a szucsági Randevú színjátszó csoport szórakoztatja Egy bolond többet csinál című, vidám jelenetekből álló műsorával. Velük együtt várjuk tehát mindazokat, akik nevetni, kikapcsolódni, szórakozni, tombolán nyerni szeretnének.

Csütörtök esti programjához a fentieket is figyelmébe ajánlja, és mindenkit szeretettel vár a sorshúzásra

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Zathura – Az űrfogócska – amerikai bemutató. – Vetítés: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfőn egész nap.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Érezz, élj, szeress – 7 kiváló filmben: Febr. 3.: Off the Map – amerikai; vetítés: 13, 16, 19, 22. Febr. 4.: Kerülőutak – amerikai; vetítés: 13, 16, 19, 22. Febr. 5.: Head in the Clouds – amerikai; vetítés: 13, 16, 19, 22. Febr. 6.: Hiúság vására – amerikai; vetítés: 16, 19, 22. Febr. 7.: A Love Song for Bobby Long – amerikai; vetítés: 16, 19, 22. Febr. 8.: Va, vis et deviens – francia, vetítés: 16, 19, 22. Febr. 9.: Csodálatos Júlia – amerikai; vetítés: 16, 19, 22.

GYŐZELEM – Hétfő reggel – francia. – Vetítés: 14, 16.30, 19, 21.30.

DÉS

MŰVÉSZ – Szahara – amerikai. – Vetítés: 17, 19.15; pénteken, szombaton, vasárnap 21.30-tól is, kedvezménnyel, hétfőn minden előadás.

TORDA

FOX – Narnia krónikái: az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény – amerikai. – Vetítés: 14, 17, 20.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – Wallace&Gromit és az elvetemült veteménylény – animációs film. – Vetítés. 15, 17, 19; csütörtökön zárva.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Narnia krónikái: az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény – amerikai. – Vetítés: 17.30, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22.30 órától és hétfőn egész nap.

DACIA B-TEREM – Négy tesó – amerikai. – Vetítés: febr. 3–5: 17, 19.30.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Légcsavar. – Vetítés: 17.30, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától és hétfőn egész nap.

MAGYAR OPERA

Február 12-én, vasárnap du. 4 órakor: A tékozló fiú; Eszter - bibliai történetek református műkedvelő fiatalok előadásában. Rendezte: Fogarasi Alpár és Fodor Enikő.

ROMÁN OPERA

Ma, február 8-án, szerdán este 7 órakor: Mozart: Don Giovanni.

Február 10-én, pénteken este 7 órakor: Verdi: Traviata.

MAGYAR SZÍNHÁZ

A mára, február 8-ra meghirdetett Botrány az operában című előadás betegség miatt ELMARAD!

Február 10-én, pénteken este 7 órakor: Caragiale: Az elveszett levél – vígjáték két részben. Rendező: Tompa Gábor. – CSAK 12 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

ROMÁN SZÍNHÁZ

Február 9-én, csütörtökön este 7 órakor: Marc Camoletti: Logodnicele aterizează la Paris.

DIÁKMŰVELŐDÉSI HÁZ

Február 10-én, pénteken este 7 órakor: A Transilvania Filharmónia szimfonikus zenekarának hangversenye. Vezényel: Jan Stulen (Hollandia). Közreműködik: Karel Boeschoten (Hollandia). Műsoron: Liszt Ferenc: Mefisztó-keringő; E. Chausson: Költemény hegedűre és zenekarra.; K. Boeschoten: Extravaganza szvit; C. Franck: d-moll szimfónia.

Minden jel arra mutat, hogy kormányunk a háttérben kiegyezett a verespataki beruházókkal, s hogy a verespataki aranybányának már csak kizárólag könnyen elhárító formai akadályai vannak. A Roşia Montană Gold Corporation (RMGC) teljes gőzerővel munkálkodik az aranybánya-projekt megvalósításán.

A kanadai–román vegyes vállalat vezetői a január végén bejelentették, hogy március utolsó napjaiban benyújtják a környezetvédelmi és vízgazdálkodási tárcának a felszíni bánya környezetvédelmi engedélyéhez szükséges több ezer oldalas környezeti hatástanulmányt. Az RMGC közölte: azt reméli, hogy a kormány az év végéig – később ezt már szeptember végére korrigálták – elfogadja a projekt beindításához szükséges határozatot, s hogy annak alapján már 2007 elején kezdetét veheti a terv valóra váltása, a Verespatakot leromboló munka.

A projektet ellenző helyi civil szervezetek – köztük a bukaresti Jogforrás Központ és az elköltözni nem akaró verespataki lakosokat tömörítő Alburnus Maior Egyesület – úgy vélik, az RMGC a környezeti hatástanulmányt nem nyújthatja be, mert az annak alapját képező régészeti, illetve területrendezési engedélyt a hazai bíróságok jogerősen felfüggesztették, sőt a területrendezési engedély időközben le is járt. A két civil szervezet felszólította a környezetvédelmi minisztériumot, hogy a bányaprojekt engedélyezési eljárását függessze fel, mert az törvénytelenül zajlik.

Az RMGC azzal védekezett, hogy az említett engedélyek között összefüggés nincs, a területrendezési engedélyt ugyanis csak két évre állítják ki, miközben a környezetvédelmi engedélyek széles körű megvitatása és az egész projekt engedélyezése ennél jóval több időt vesz igénybe. A cég azt is közölte, hogy az újabb területrendezési engedély megszerzése már folyamatban van. Richard Young, az RMGC és a kanadai partner, a Gabriel Resources Ltd. igazgatója úgy véli, ha a 17–20 éves tervet végrehajtják, abból a román állam egymilliárd dollárt, a kanadai fél pedig ennél valamivel kevesebbet nyerne. A vegyes vállalat eddig 150 millió dollárt költött a beruházásra, ebből 35 milliót a geológiai tanulmányokra, 9 milliót a régészeti feltárásokra, 20 milliót pedig a térségben élő 420 család elköltöztetésére.

Az RMGC tisztában van azzal, hogy a nagy nyilvánosság a tervet ellenzi, de ez vezetői szerint azért van így, mert a közvélemény mindeddig elsősorban a projekt ellenzőinek szavát hallotta. Éppen ezért tavaly ősszel televíziókban, rádiókban és az írott sajtóban átfogó reklámkampányt indítottak a bányaprojekt percepciójának megváltoztatása végett, ami eddig félmillió dollárba került. Lapunkban is fizetett hirdetést tesznek közzé, amely a majdani felszíni aranybánya iránti ellenérzést hivatott csökkenteni. Ez a kampány arra a meggyőződésükre épül, hogy a jelenlegi verespataki állapot sokkal veszélyesebb a környezetre, mint az általuk tervezett beruházás. A múlt héten az RMGC azt is bejelentette, hogy a környezeti hatástanulmány benyújtását követően, annak széles társadalmi megvitatását kezdeményezi Magyarországon. Értesüléseim szerint ezt nem csupán a Duna Tv-ben futó reklámhirdetések útján képzelik el, az imázsjavító kampányba magyar cégek és zöldszervezetek részvételére is számítanak.

A legnagyobb gondot az RMGC számára azonban azok a családok jelentik, amelyek semmiképpen nem akarnak a térségből elköltözni, s amelyek tagjai – a Gold Corporation szerint – csak azért ellenzik a bányatervet, mert ingatlanjaikért több pénzt akarnak a cégből kisajtolni. Számuk az RMGC szerint 15–20, de Eugen David, az Alburnus Maior elnöke azt állítja, hogy az eredetileg érintett 450 család közül 150 „semmi pénzért" nem kíván elköltözni. Az RMGC az utóbbi hetekben már 100 ezer euróra emelte azt az összeget, amelyet egy-egy család házáért hajlandó kifizetni, de sokan így sem álltak kötélnek. A kanadaiak egyébként azt állítják, az érintett ingatlanok 42 százaléka máris birtokukban van.

Nyílt titok: az RMGC újabb offenzívájának hátterében az áll, hogy a cég legújabb, az elmúlt tíz esztendőben immár hetedik igazgatótanácsa vezetőinek sikerült meggyőzniük Traian Băsescu államfőt, aki immár hallgatólagosan támogatná a projekt megvalósítását. Tény, hogy a Băsescu volt pártjának, a Demokrata Pártnak képviselőjeként nemrég Kolozs megyei prefektussá előléptetett Alin Tişe január közepén együttműködéséről biztosította Allan Hillt, az RMGC igazgatótanácsának elnökét.

Sulfina Barbu miniszter egyetlen mondat erejéig sem ellenezte a bányatervet. Hogyan is tehetné, amikor a térséget éppen Radu Berceanu adta oda miniszterként 1977-ben Frank Timişéknek? A környezetvédelmi tárca azt azonban elismerte, hogy az RMGC csakis akkor nyújthatja be a környezeti hatástanulmányt, ha ahhoz érvényes településrendezési engedélyt is csatol, s erről a minisztérium a bányacéget már tavaly novemberben értesítette. Az új területrendezési engedély tartalma alapján a tárca eldönti majd azt is, hogy az RMGC-nek elölről kell kezdenie-e a 2004 decemberében beindított környezetvédelmi engedélyezési folyamatot, avagy folytathatja a már megkezdett folyamatot az új területrendezési engedély alapján.

A minisztérium cáfolta azt, hogy semmibe vette volna a bíróságok vonatkozó jogerős határozatait, s közölte, hogy tavaly június óta a környezetvédelmi engedélyeztetés folyamatát leállította. Ugyanakkor a tárca úgy vélte, a 2004 decemberében beindított folyamatot az RMGC-nek és a minisztériumnak egyaránt az érvényes nemzeti jogszabályok alapján kell végigvinnie. Ami egyben esetleg azt is jelentheti, hogy az Európai Parlament plenáris ülése által idén januárban elfogadott, a bányászati hulladékokról szóló irányelvet, e folyamatban nem kell figyelembe venniük, hiszen az egyelőre nem vált a hazai jog részévé.

Szakemberek szerint viszont éppen az új európai irányelv tartalmaz megfelelő biztosítékokat a romániai ciános aranybányák működésére nézve. Egyesek úgy vélik, hogy az új normát figyelembe véve, a verespataki aranybánya-projektet Románia eredeti formájában már nem engedélyezhetné, s így a felszíni ciános bánya nem is épülhetne meg. Márpedig az új jogszabályt Romániának mindenképpen figyelembe kellene vennie, hiszen az egyezményhez csatolták Bukarest nyilatkozatát is, amelyben Románia az új európai normát és az annak végrehajtására vonatkozó határidőket magára nézve kötelezőnek ismerte el.

(Folytatjuk)

Újabb csarnok tetőszerkezete omlott be kedden a hó súlya alatt Lengyelországban, ezúttal azonban valószínűleg nincsenek sem halálos áldozatok, sem sérültek. Bajországban egy szupermarket teteje szakadt be, a bent levőknek azonban volt annyi idejük, hogy elmeneküljenek.

Egy elhagyott gyártelep egyik üresen álló üzemcsarnokában történt az újabb tetőszakadás az ország déli részén fekvő Zabrze bányászvárosban. Elvileg senki sem lehetett a lebontásra váró építményben, hiszen már régóta nem folyik ott munkavégzés – közölte az üzemcsarnok tulajdonosa. A tűzoltóság ennek ellenére keresőkutyákkal kivonult a helyszínre, és a biztonság kedvéért átvizsgálja a tető romjai által betakart 1600 négyzetméteres területet. Nem zárható ki ugyanis, hogy hajléktalanok vagy fémhulladékot kereső emberek esetleg mégis ott lehettek a tetőszakadáskor. 63 ember halt meg tíz nappal ezelőtt a katowice-chorzówi kiállítási csarnokban a beomlott tetőzet romjai alatt. A csarnokban a szerencsétlenség idején éppen egy nemzetközi postagalamb-kiállítás zajlott, ez alig 12 kilométerre van Zabrzétől. Az első vizsgálatok alapján valószínűnek tűnik, hogy ott is a vastag, fagyott hóréteg súlya alatt rogyott össze a tetőszerkezet. Beomlott egy szupermarket teteje kedden Németországban, a bajorországi Töging am Innben, de a balesetnek hivatalos közlések szerint nincsenek sem halottjai, sem sebesültjei. A tető valószínűleg lassan omolhatott be, így a benntartózkodóknak volt elég idejük arra, hogy kimeneküljenek – mondta el az önkormányzati tisztviselő. Ezzel egybehangzó tájékoztatást adott a körzeti tűzoltóság, amely szerint a tető a szó szoros értelmében nem szakadt be, inkább csak „megereszkedett", „megroggyant" s az esemény lassan játszódott le.

A Netto bevásárlóközpont lapos teteje röviddel 11 óra előtt omlott be, amikor az üzlet már nyitva volt. Mind a négy vagy öt alkalmazottnak sikerült kimenekülnie, s vásárlók sincsenek a tetőzet beszakadt része alatt, amelyet mindazonáltal a rendőrség keresőkutyákkal átkutat.

Egyelőre csak találgatják a tetőbeomlás okait. Tény, hogy a körzetben erős havazás volt az éjjel. Január másodikán a bajorországi Bad Reichenhallban a lehullott hó súlya alatt beszakadt egy jégcsarnok teteje, s a katasztrófában 15-en meghaltak.

Erőszakcselekményekkel tarkított több tüntetés volt kedden különböző ázsiai országokban a Mohamed prófétát kifigurázó rajzok európai lapok általi megjelentetésével kapcsolatban. Afganisztán északnyugati részén tüntetők a NATO békefenntartóival is összecsaptak.

Az afganisztáni Majmána településen a tiltakozók, akiknek összlétszámát egy rendőrségi forrás 200-ra becsülte, kövekkel megdobálták a helyi NATO-támaszpontot. Az ott állomásozó norvég katonák könnygázt vetettek be a tömeg feloszlatására.

Körülbelül 3000 tüntető szintén kővel dobálta meg a nyugat-afganisztáni Herátban található kormányépületeket és egy olasz békefenntartó támaszpontot, de sérülésről ebből a városból egyelőre nem érkezett jelentés. A rendőrség a levegőbe leadott figyelmeztető lövésekkel megakadályozta, hogy a tüntetők behatoljanak az épületekbe és a bázisra.

Az afgán fővárosban a rendőrség gumibottal ütlegelte azokat, akik a dán külképviseletet és a Világbank helyi épületét dobálták kővel. A rendőrök számos tüntetőt – köztük több sérültet – őrizetbe vettek. Kabul peremrészein is kisebb tüntető csoportok gyűltek össze. A rendőrség utasítást kapott arra, hogy ne engedje őket a városközpontba, ahol mintegy 3000 külföldi diplomata és segélyszervezeti alkalmazott él.

A hatalomból elűzött tálibok a karikatúrák miatt az egész világot szent háborúra szólították föl. Kari Juszuf Ahmedi tálib szóvivő egy hírügynökségnek nyilatkozva elmondta, hogy elsősorban a dán katonákat veszik célba. „Célpont minden külföldi megszálló Afganisztánban, a sértés miatt azonban elsősorban a dán katonákat fogjuk megtámadni" – jelentette ki.

Ötezer fős tüntetés kezdődött a pakisztáni Pesavarban. Eddig ez a legnagyobb megmozdulás az országban a gúnyrajzok elleni muzulmán tiltakozások sorában. A helyi rendőrség közlése szerint a tüntetők elégettek két bábut az ország északnyugati részén fekvő város központjában – az egyik a dán miniszterelnököt, a másik a dán karikaturistát jelképezte. Több tüntető követelte a karikaturista felakasztását. A megmozdulást Akram Durrani tartományi főminiszter vezette, aki felszólalásában követelte, hogy a dán karikaturistát a terroristákkal azonos módon kell megbüntetni.

A török rendőrség egy fantomkép alapján őrizetbe vette a fekete-tengeri Trabzonban megölt olasz katolikus pap feltételezett gyilkosát, egy 16 éves suhancot, aki állítólag a Mohamed-karikatúrák megtorlása képpen ölte meg a keresztény lelkészt. A papot, a 60 éves Andrea Santorót vasárnap lőtték agyon, miközben templomában imádkozott. Szemtanúk szerint „Allah akbar" (Isten a legnagyobb) felkiáltással lőtte le gyilkosa. Török vezetők nem titkolják aggodalmukat, hogy a gyilkosság összefüggésben állhat a Mohamed-karikatúrák miatti felháborodásnak a muzulmán világon végigsöprő hullámával.

Felbomlik a szlovák kormánykoalíció, mert a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) hétfőn este bejelentette: kilép a kormányból. Pavol Hrusovsky kereszténydemokrata házelnök már a hét végén jelezte: ha a kormány szerdán nem szentesíti a Vatikánnal megkötendő, a lelkiismereti aggályoknak helyet adó egyezményt, akkor a KDH kilép a koalícióból.

Mikulás Dzurinda miniszterelnök pártja, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió – Demokrata Párt (SDKÚ-DS) nem hajlandó azonosulni a Vatikánnal megkötendő szerződés tervezetével. A Szentszék, a szlovák keresztény egyházak és a KDH hosszú ideje olyan egyezmény szentesítését szorgalmazza, amely megengedhetővé tenné, hogy Szlovákiában az egyházak alapította egészségügyi intézmények személyzete lelkiismereti aggályokra hivatkozva megtagadja az abortuszt, vagy a művi megtermékenyítésben való részvételt. A KDH régen fenyegetőzik a koalícióból való kilépéssel, de eddig senki sem vette komolyan. Hétfő este megtörtént a kenyértörés.

Szakértők szerint a kormányválságnak különféle fejleményei lehetnek: valószínűsíthető, hogy ami első látásra válságnak tűnik, az valójában a túlélés fortélyos stratégiája. A válsághír ugyanis korántsem jelenti azt, hogy a hátralevő hét hónapban, a mandátum hivatalos lejártáig nem Mikulás Dzurinda lesz a miniszterelnök. Valószínű, hogy előbb lemond, majd az államfőtől ismét megbízást kap a kormányzásra, és mert ezek után már nem a parlamentnek, hanem a köztársasági elnöknek tartozik elszámolással, a szeptemberi választásig a parlamenti erőviszonyoktól függetlenül is kitöltheti az idejét.

Panaszt nyújtott be kedden a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán egy lengyel nő, aki szinte teljesen megvakult amiatt, hogy nem engedélyezték számára az egészségügyi okokból indokolt művi terhességmegszakítást.

„Lengyelország nem védte meg őt, és mára szinte teljesen megvakult" – jelentette ki a strasbourgi bírák előtt a 35 éves Alicja Tysiac ügyvédje. A lengyel nő 2000 végén szülte meg harmadik gyermekét a katolikus többségű Lengyelországban, ahol a művi terhességmegszakítás az egészségi okokat leszámítva tilos.

Az erősen rövidlátó Tysiac asszony három szemésszel is konzultált, akik megállapították, terhességének kihordása komoly veszélyt jelent a látására, de igazolást nem adtak a terhességmegszakításhoz. A szükséges okmányt végül 2000 márciusának végén kapta meg egy általános orvostól. Ezután beutalót kapott egy varsói klinikára, ahol elvégezték volna az abortuszt, de R. D. orvos, az illetékes vezető úgy ítélte meg, hogy semmilyen egészségügyi ok nem indokolja a terhességmegszakítást. Tysiac asszony végül 2000 novemberében szült császármetszéssel, és látása a szülés után retinabevérzés miatt súlyosan megromlott.

A felperes ügyvédje kérte, marasztalják el Lengyelországot az „egészség veszélyeztetése" címén, az országban ugyanis nem létezik olyan független intézmény, amely kimondhatná a végső szót az egészségre veszélyes terhességek ügyében.

A kormány ügyvédei azzal érveltek, hogy Tysiac asszony egy általános orvostól kapta meg az igazolást, nem pedig szakorvostól. Ítélet néhány hónap múlva várható.

Már a lelke is eladó London bálnájának. A két hete elpusztult palackorrú cet emléke úgy látszik nem halványul, ugyanis nemrég egy ismeretlen a lelkét próbálta meg áruba bocsátani. „Elkísértem szegény párát utolsó útjára, aki eladásra ajánlotta fel a lelkét. Az eladóról csak annyit lehet tudni, hogy minneapolisi illetőségű, és a befolyt összegből a palackorrú ceteket szeretné támogatni.

Az árus „száz százalék léleknek" nevezte el felajánlását, és megígérte, hogy a világon mindenhova elszállítja. Az ereklyét az e-Bay internetes aukciós oldalra tették fel, de eddig csupán egyetlen licit érkezett rá mintegy 10 amerikai cent értékben.

Az eladó bizakodó, reméli, hogy a bálnalélek ára a jövőben emelkedni fog. Pedig nem ez az egyetlen ereklye, ami a bálnából megmaradt: annak az öntözőkannára az árát, amelyből a mentőakció idején a bálnát locsolták, több mint 9500 dollárért licitáltak. Legutóbb egy megszállott még a bálna testével érintkezett folyóvizet is el akarta adni.

Nem jutott idő a kisebbségi törvényre a koalíciós vezetők kedd esti tanácskozásán a Frunda-ügy hosszúra nyúló vitája miatt. A D. A. Szövetség vezetői továbbra is a szenátor visszahívását követelik az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (ETPK) román küldöttségének éléről, az RMDSZ azonban hallani sem akar erről a lehetőségről. Tegnap az ex-nagyromániás, jelenleg konzervatív párti Ilie Călian azt követelte: a parlament vonja meg Frunda György mentelmi jogát és induljon ellene bűnügyi eljárás.

A tanácskozáson részt vevő Adriean Videanu, a Demokrata Párt (DP) ügyvezető elnöke az ülés után úgy nyilatkozott, a Nemzeti Liberális Párt – Demokrata Párt szövetség javasolta az RMDSZ-nek Frunda leváltását a román ETPK-delegáció éléről. Hozzátette azonban, hogy a koalíció alapszabályzata értelmében a döntéseket egyhangúlag hozzák, és mivel az RMDSZ elutasította a kérést, a koalíció vezetésének nem sikerült döntést hoznia a kérdésben. Elmondta: a koalíciós pártok vezetői megállapodtak, az elkövetkező napokban találkoznak Frundával, hogy a szenátor megmagyarázza kijelentéseit.

Arra a kérdésre, hogy a DP fenntartja-e az RMDSZ-nek adott „ultimátumot", hogy a szövetség legyen lojális Románia érdekeihez, vagy távozzon a kormánykoalícióból, Adriean Videanu leszögezte: határozottan igen. – Azt gondoljuk, hogy értelmezésünk indokolt. Szerintünk volt legalább egy nem megfelelő kijelentés, amely félreérthető – mondta.

A tanácskozást követően Markó Béla megismételte az RMDSZ-álláspontját, miszerint nem vonják vissza Frundát az ETPK-delegáció éléről, ahol – mondotta – a szenátor kitűnő munkát végzett. Az RMDSZ elnöke szerint Frunda kijelentését, miszerint ő nem Romániát képviseli az ETPK-ban, szövegkörnyezetéből kiragadva idézték. Markó kifejtette, az Európai Parlamentben vagy az Európa Tanácsban a honatyák politikai alakulatukat, illetve európai politikai családjaikat képviselik. – Ugyanakkor választópolgárainkat, az RMDSZ esetében a magyar közösséget képviselve, azt hiszem, az ország érdekeit is képviseljük – tette hozzá.

Kelemen Hunor parlamenti képviselő a Szabadságnak úgy nyilatkozott: az RMDSZ határozott ellenállásába ütköző demokraták csupán úgy kerülhetik el, hogy ne jöjjenek ki vesztesen ebből a konfliktusból, ha továbbra is kitartanak álláspontjuk mellett. Az egyedüli megoldásnak az tűnik, ha megpróbálják elodázni a döntést ebben az ügyben, Frunda meghívása is erre vall. A képviselő elmondta, idő hiányában a kisebbségi törvényről szó sem került a tanácskozáson, noha a demokraták tegnapra ígértek választ a tervezettel kapcsolatos módosításokról. – Szerintem a demokratáknak semmiféle elképzelésük nincs arról, hogy milyen álláspontot képviseljenek a kisebbségi törvénnyel kapcsolatban. Úgy érzem, szándékos az időhúzás ebben az esetben is – hangoztatta a képviselő.

Tegnap Kolozsváron a volt nagyromániás Ilie Călian, aki jelenleg a kormánypárti konzervatívok megyei szervezetének az elnöke, Frunda György mentelmi jogának megvonását, bűnügyi eljárás megkezdésének indítványozását jelentette be. Călian azzal vádolja az RMDSZ-es szenátort, hogy tevékenységével aláássa Románia nemzeti egységét.

– Árulók mindig is voltak, vannak és lesznek. De amikor a román nemzeti érdekek védelmére felesküdött szenátor egy nemzeti kisebbség érdekeit védi, nem csupán elárulja országát, hanem a nemzetbiztonságot veszélyezteti, amelyet a Büntetőtörvénykönyv 5-től 15 évig terjedő szabadságvesztéssel büntet. Călian szerint veszélyes precedenst teremthet, ha Frunda cselekedete büntetlenül marad.

A kedd esti koalíciós tanácskozáson jelen volt Monica Macovei igazságügyminiszter is, aki ismertette a pártvezetőkkel a tavaly elfogadott igazságügyi reformcsomaggal kapcsolatos módosító javaslatait. Mint ismeretes, a törvénycsomagért a Tăriceanu-kormány felelősséget vállalt a parlament előtt. A miniszterasszonynak azonban néhány hónap után további módosító javaslatai támadtak, és arra próbálta rávenni a koalíciót, hogy ismét vállaljon felelősséget az újból módosított csomagért.

Kelemen Hunor szerint az RMDSZ egyetért a Macovei által javasolt módosításokkal, de az eljárással nem. Az a parlament semmibe vevése, a demokrácia megcsúfolása volna, ha egy év leforgása alatt a kormány kétszer vállalna felelősséget ugyanazért a törvénycsomagért. Kelemen szerint minden esély meg van arra, hogy ezeket a módosításokat a parlament elfogadja. Arról, hogy végül felelősségvállalással vagy sürgősségi eljárással kerül sor a törvény vitájára, Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök dönt.

– Az MDF nemzetpolitikájának legfontosabb célja a Kárpát-medencében élő magyar közösségek autonómiájának biztosítása – közölte Csapody Miklós képviselő kedden Budapesten. Az MDF szükségesnek tartja annak rögzítését a belső jogban és a nemzetközi dokumentumokban, hogy a Magyar Köztársaság a szomszédos államok magyar nemzetiségű állampolgárait a magyar kulturális nemzet tagjainak tekinti.

Hozzátette: szükségesnek tartják az EU több tagállamában is létező, külhoni állampolgárság bevezetését, amelynek célja az anyaországgal fenntartott kapcsolatok intézményi megerősítése, valamint kezdeményezik, hogy a külföldön élő magyar állampolgárok választójogát ne korlátozzák.

Az MDF szintén javasolja, hogy a személyi jövedelemadó meghatározott része legyen felajánlható a határon túli magyarság oktatási-kulturális céljainak támogatására. Hozzáfűzte: törvényben kellene megállapítani a költségvetés ezrelékben pontosan meghatározott hányadát amit a határon túli magyarság támogatására fordítanak. A képviselő szerint szükséges a nemzeti önazonosság fönntartására irányuló kulturális és oktatási-nevelési támogatások összegének emelése. Mint mondta, végre kell hajtani a Magyar Állandó Értekezlet intézményének reformját. Csapody szerint fel kell állítani a határon túli magyarok bizottságát, valamint egy magyar diplomáciai akadémiát, amely a pártpolitikától mentes diplomáciai kar kinevelését biztosíthatná.

A Communitas Alapítvány Szórvány-, Sajtó-, Utazástámogatási-, Művelődési- és Ifjúsági Szaktestületei a 2006. évre a következő témakörökben várják a pályázók jelentkezését: szórványközösségek támogatása; szórványban folyó oktatási tevékenységek támogatása; szórványgondozó lelkészek utazási költségeinek résztámogatása; sajtótámogatás; oktatók, kutatók tudományos tanácskozásokra, fesztiválokra, művészeti mesterkurzusokra való kiutazásának résztámogatása; művelődési tevékenységek támogatása; az ifjúság közéleti tevékenységének támogatása.

A pályázati felhívások megtalálhatók az RMDSZ honlapján – www.rmdsz.ro –, (ugyanitt lehet letölteni az űrlapokat is), vagy a teljes pályázati anyag beszerezhető a Communitas Alapítvány Titkárságán (hétfőn és csütörtökön 11–17 óra között), az RMDSZ területi szervezeteinél, illetve kérhető e-mail-en, a communitas@rmdsz.ro címen.

Hollandia parlamentjének alsó háza majdnem kétharmados többséggel ratifikálta Románia és Bulgária csatlakozási szerződését. A szerződés mellett 96 holland törvényhozó voksolt, ellene pedig 54-en szavaztak. A Jan Peter Balkenende miniszterelnök által vezetett holland keresztény-demokrata szövetség törvényhozói a parlamenti voksolást megelőzően azzal vádolták Romániát, hogy túl korrupt ország, ezért leszögezték, hogy nem bólintanak rá Bukarest csatlakozására.

A szélmalmok országa a 12. uniós tagállam, amely elfogadta a két balkáni ország csatlakozási szerződését.

Az egyetlen baj a semmitevéssel, hogy soha sem tudod, mikor végeztél.

Mészáros uram tanár. Ami azt illeti, nem is akármilyen, hanem szabadidejében is praktizáló tanár. Hogy mit praktizál? Hát, kérem, a bárkás Noétól tanult művészetet, a bort. Életrajzi adalékok közt emlegetnénk fel még egynéhány jó tulajdonságát. Például, hogy rengeteg szabadideje lehet, mert a bort igen sűrűn praktizálja. Téli hideg ellen, nyári meleg ellen ott van a zakózsebében a laposüveg. Hejj’, jó dolog is a flaska, pláne ha tablettás bor van benne. Mert mészáros uram, mi tagadás, nem a francia cuvéék, nem is a kékfrankosok rajongója. Ő a helyi lebujok tradícióját ápolja és tablettás por-bort fogyaszt.

Egy ismerős mesélte, hogy a tradícióápolás Mészáros uramnak reggeliben még nehezére esik, de déltájt, amikor már a félliter hagyomány átjárja testét-lelkét, pirospozsgás lesz, és már nagyon megy neki mindenféle. Leginkább, természetesen, a tanítás. Egy kis konyakba mártott vademecum, egy kis borgőzös költészet hagyja el száját minden sóhajjal. És Mészáros uram sóhajtozik. Mégpedig elég sűrűn. Hol a katolikus egyház összes szentjét emlegeti oly gyönyörűen, hogy egy csavargyári munkás is szégyenpírbe burkolózna hallatán, hol belső sóhajtásokat végez.

Ugyan már, méghogy nem ismerik a belső sóhajtást… Nehéz dolog ám ilyesmit papírra vetni, de a szómagyarázat megköveteli. A belső sóhaj azért belső, mert Mészáros úr valakinek (aki a Doktor Doktor, avagy Nagyrangú Állami Tisztviselő Úr névre hallgat rendszerint) a hátsójába sóhajt bele. Az már az élet megfejthetetlen talányai közé tartozik, hogy Doktor Doktor és igen jó barátja, Nagyrangú Állami Tisztségviselő Úr, hogyan tud egy ilyen appendix kíséretében közlekedni. Talán majd a Discovery Channel egyszer erre is fény derít.

Elég az hozzá, hogy Mészáros úr appendix tevékenysége kifizetődő. Alighanem valami más buké elfátyolozhatja a neolatin borkultúrát visszaböfögő leheletét odahátul, mert közvetlen felettesei nem vesznek tudomást a Mészáros úr állandó alkoholmérgezéshez közeli állapotáról. Talán a tömör kocsmaszag homályosítja el elméiket, talán csak kerülik Mészáros urat.

Elég kár, mert Mészáros úr néha akkor is kommunikál, amikor látszólag nincs is kivel. Talán a múzsákkal tenné? Majd a következő vaskos kötet, amely a nevét viseli, eldönti, hogy kivel is beszélt. Félő, hogy ez az új remekmű is olyan sorsra jut, mint a régi. Maximum az utókor fogja értékelni.

Pedig Mészáros uramnak volna miről írnia. Idős kora ellenére rengeteg kebel és más női báj viseli ujjlenyomatát. Tulajdonképpen egy kisebb kriminalisztikai labort is el lehetne keze nyomán indítani. Milyen szép aktacím lenne: Mészáros úr, a feltartóztathatatlan csődör. Igaz, hogy a nem annyira plátói jellegű fellángolásaira gyakran csőd tör, egy-egy múzsa gyakran elcsattint egy pofont, de egy igaz alkotót nem zavar meg a fájdalom. Sőt inspirációt nyújt. Igaz egy kis klasszikus tablettás inspirációs nedűvel vegyítve, de az eredmény vitathatatlan: jön a következő kötet kevélyen és fékezhetetlenül.

Tanulság? A tanulság újfent elmarad. Mészáros uram diákjai vélhetőleg mesterük halhatatlan bölcsességét magukon viselve tudástól túlcsordulva hagyják el az egyetemet. Mészáros uram meg köszöni szépen, jól van. Tablettás borból és ülepekből kifogyhatatlan a készlet. És mindig van egy újabb tanulmánykötet.

Kolozsvár előző generációi remek arányú, egységes nyelvezetű – a modernizmus megjelenésétől néhány évtizedre már-már progresszív – családi házakat építettek városszerte. Az építőmesterek által használt, talán építészektől megrendelt típustervek ezek, amelyek az újonnan kirótt, keskeny telkeken normális lakhatást és bevilágítást biztosítanak máig. Talán a korabeli építési rendszabályozás szabott ilyen pontos beépítési és homlokzatkezelési elveket. Bár az építtetők nyilván helyenként ízlésre és szükségletre szabták házaikat, nagyon ritkán vétettek a kialakult általános rend ellen. Kutatásra érdemes téma ez.

Mára az egységes utcakép rég letűnt civilizáció nyoma csupán. Szemben korunk építészetének, építőiparának és hórihorgas individualizmusának – tapintat s ízlés hiányában – torzszülöttei. Aki Kolozsvár „hétköznapi" múltjára kíváncsi, ajánlom, olvassa el Tatár Zoltán Pillantás a Fellegvárról címen kiadott elbeszélés-gyűjteményét. Bár oly gyakran érezzük magunkat tisztes polgároknak, városunk egykori kis- és középrétegétől oly messze lemaradtunk. Tartásban, tapintatban egyaránt.

„Aki az ördöggel cimborál, kínnal fizet" – mondja Nicholson a Farkasokkal táncolóban. „Nagy igazság uram" – fűzné hozzá Vesztegzár a Grand Hotelben csencselő-törzsfőnöke. A dolgok rendje ugyanis olyan, hogy előbb utóbb dolgozni is kell. Az egyetemista életében ez a tanulást jelenti. Tanulni pedig, ha másért nem is, de a szülők kedvéért muszáj.

A kedv még csak-csak megvolna, de azoknak, akik a koncentráció ezen különös válfajában nem különösen ügyesek – mások szerint egyszerűen lusták – nincs ínyükre a kötelező agytorna.

Ha már a copy-paste, avagy a kivágás-beillesztés sem segít, nincs más hátra: stimuláló kell. Jöhetnek a drogok. Nem épp kokainra meg hasisra gondolunk, csak amolyan legális drogokra. A házi, élelmiszerbolti és gyógyszertári arzenál nem kicsi. Ott van például a csokoládé. Tele van gyorsan energiát adó cukorral meg az agyserkentők királynőjével: lecitinnel. Ez legitimizálja napi három tábla nyalánkság elfogyasztását. Azoknak, akik többre vágynak, ott a tiszta lecitin: recept nélkül kapható bármelyik gyógyszertárban.

Vannak helyzetek, amikor az éles agy sem segít. Ha a tanulás ősellensége, az álmosság támad, a lecitinnel felturbózott agy védtelen. Ilyenkor kezd duruzsolni a teás fazék, rotyogni a kávéfőző. A kulcsszó a tein meg a koffein. Van, aki a cukor-koffein megoldásra esküszik, azaz a kátrány színű kólafélékre. Persze, van, akinél az erősebb hat.

Balzacról regélték, hogy napi tizenegynéhány kávét öntött le a torkán, hogy fokos köteteit megszülje, de szesszióban egyesek mellett az ő feketeleves szenvedélye is eltörpülni látszik. Akinél a kávé nem hat, az a nagyágyúhoz folyamodik: ütött az energiaitalok órája. A taurin, a magas koffein tartalom elűzi az álmot. Éjjel háromkor, amikor az agy már béna, a kéz még mindig reszket, a szív még mindig pumpálja a sok vért, és a delikvens még mindig tanulhatna. Ha tudna. Ilyenkor születnek az eskük, hogy aztán majd a következő félévben… (de abból, tudjuk, úgysem lesz semmi).

Azok számára, akiknek a múlt heti tanulási technikák egyike sem vált be, kénytelenek vagyunk újból segítséget nyújtani. „Szégyen a futás, de hasznos" közmondásban talán joggal cserélhetnénk ki a menekülő tevékenység szinonimáját a koppintáséval, amikor már sem energia, sem idő nincs bevágni a kétezer oldalas tanulmányokat.

Levi azt mondja, érdemes bepötyögni a hosszú dolgozatok vázlatát a számítógépbe, majd a betűk nagyságát 5-ösre állítani. Módszere az idő mellett még némi pénzbeli befektetést is igényel, viszont váltig bizonygatja, hogy hatásos. A közeli, szatócsboltban is kapható 15–20 banis golyóstollakat szét kell szedni, a kinyomtatott vázlatot rá kell illeszteni pillanatragasztóval, rátekerni a golyóstoll belére, végül a papírgöngyöleges belet visszahelyezni a testbe. Vizsgán nincs más teendő, mint a pasztát forgatgatni, hogy a „tudás" elolvasható legyen.

Zsolt a láthatatlan írású tollra esküszik. Szerinte azért jó találmány, mert 50 ezer lejért már beszerezhető, praktikus és száz százalék, hogy nem rajtakapható.

A teendő: otthon az anyagot a láthatatlan pasztával megírja, s az „üres lappal" megy vizsgázni. A tétel kihirdetése után már csak az UV-lámpát kell előkotorni a zsebből, ami által láthatóvá lesz az otthoni kidolgozás. S hogy a praktikusságban se szenvedjen hiányt, az elemlámpát a láthatatlanul író plajbász másik végére szerelték.

De felhívjuk a figyelmet: a puska fabatkát sem ér, ha minimális tudással nem rendelkezünk.

A második félév megkezdésével újból felpezsdült az élet Magyarország legnagyobb egyetemi városában. A József Attila Tudományegyetem (JATE) klubjában máris megünnepelték, hogy vége az első nagy évi megmérettetésnek, a szesszió után jöhet újból három hónap lazítás, buli és miegymás.

A VIZIT-et (ami a Bölcsésztudományi Karon tanulók számára tényleg Vizsga Időszakot Záró Ivást és Tivornyát jelentett, hiszen nekik egy héttel többet tartottak a pótvizsgák) csütörtök este annyian lepték el, hogy a JATE előtt fél kettőkor még mindig kígyózó sor állingált beugróért.

A másik helyen, a SZOTE (Szegedi Orvosi Tudományegyetem) klubjában párhuzamosan folyt a buli, így azok, akik megunták a JATE előtti fagyoskodást, itt kötöttek ki. A belépő (mint általában) 400 forint volt, s még 150-et kellett pengetni a ruhatárért. Nem volt fülledtség, s a hely is nagyocska, a középponti bárasztal, a táncparkett-magasítás, a szeparék a régi Tutankhamonra emlékeztetett. Ami a hangzást, a társaságot és a zenét illette, tipikus kolozsvári Jungel, mondjuk, kevesebb őrjöngéssel és visibálással. Jócskán volt hely táncolni is, a JATÉ-val ellentétben, ahol a másnapi beszámolók szerint moccanni sem lehetett a tömeg miatt.

A román kereskedelmi mérleg deficitje 7,8 milliárd euróra szökött fel tavaly a 2004-es 5,3 milliárdról, főként a fűtőanyag import miatt – jelenti az Országos Statisztikai Hivatal.

Az export éves összevetésben 17,5 százalékkal 22,3 milliárd euróra emelkedett, ezen belül az ásványi termékek exportja 81,0 százalékkal a gépkocsiké pedig 18,5 százalékkal nőtt. A hagyományosan alacsony hozzáadott értéket hordozó ruhaipari cikkek exportja 0,1 százalékkal csökkent, a lábbelik kivitele pedig 4,3 százalékkal emelkedett. A két utóbbi termékcsoport a teljes export 24,8 százalékát tette ki.

Január–decemberben az import FOB-bázison a 2004-eshez képest 23,9 százalékkal 30,1 milliárd euróra emelkedett. Románia hatalmas folyó fizetési mérleg deficittel küzd, ami 2005-ben de az idén is elérheti a GDP akár 8,6 százalékát, főként az elszabadult belföldi fogyasztásm miatt.

Legfőbb kereskedelmi partnerünk 2005-ben is változatlanul az Európai Unió volt 67,6 százalékos részesedéssel az ország exportjában és 62,2 százalékos részesedéssel az importban. Az Unión belül a legfontosabb kereskedelmi partner Olaszország 19,2 százalékos részesedéssel az ország teljes exportjában. A második helyen álló Németországgal és a harmadik helyen álló Törökországgal együtt a három ország a teljes román export 41 százalékát vette fel. Az import esetében szintén Olaszország áll az élen 15,5 százalékos részesedéssel, majd Németország és Oroszország következik a rangsorban.

A kereskedelmi hiány az idén is növekedik, noha az exportok oldalán kedvező fejlemények várhatók – jelentette ki Winkler Gyula kereskedelmi miniszter.

„Véleményem szerint a kivitel szintje több mint 15 százalékkal növekszik az idén, és minden forrás szerint az idei kereskedelmi deficit nagyobb lesz, mint 2005-ben, de nem tudnám megmondani, menyivel", mondta Winkler.A miniszter által ismertetett becslések szerint Románia külkereskedelme idén mintegy 20 milliárd euróval növekszik, és elérheti a 70 milliárd eurós szintet.

Annak kapcsán, hogy 2005 végén a kereskedelmi hiány elérte a 10,3133 milliárd eurós rekordértéket, Wnikler Gyula elmondta, ez a nagyság szempontjából aggasztó, de vannak „egészséges elemei" is.

„A deficit mérete aggasztó. A kormánynak és a központi banknak egy sor intézkedést kell hoznia a gazdasági egyensúly megtartása érdekében. Idén is felmelegszik a gazdaság, továbbra is lesznek deficitek, de meg kell hozni az egyensúly megőrzését szolgáló intékedéseket", hangsúlyozta a kereskedelmi miniszter.

Osztrák diplomáciai forrásokra hivatkozó sajtójelentés szerint Ausztria a kelet-európai térségben Romániába fektetett be legtöbbet 1990 óta: több mint 7 milliárd eurónyit. Ezzel az ország megelőzi az 5 milliárd eurónyi osztrák vállalati befektetést vonzó Csehországot és Magyarországot is, ahová a bő másfél évtized alatt valamivel több mint 4 milliárd eurónyi befektetés érkezett osztrák cégektől.

Szerencsés, hogy az osztrák vállalatok elsősorban a helyi piacon történő értékesítés céljával fektettek be, ezért kevésbé érzékenyek a bérköltségek változására, sőt érdekeltek növekedésében, mivel az emelkedő bérek növekvő romániai vásárlóerőt, piaci potenciált jelentenek. A romániai munkaerőt motiváltnak és általában képzettnek látják, a jogi kereteket a munkához jónak, eltekintve a tavaly kiadott új ingatlani szabályozástól. Problémásnak tekintik ugyanakkor a pénzügyi hatóságok túlzott ellenőrzéseit és lassúságát, az ingatlanárak rendkívül gyors emelkedését, minek okán Bukarestben egy építési terület ára egy budapesti vagy pozsonyi hasonló terület árának tízszeresét is elérheti, a bécsi ingatlanárakat is meghaladhatja.

Február 15. és 19. között rendezi meg az Expo Transilvania Rt. a 15. Ambient Construct Nemzetközi Építőipari Vásárt. Ezen a hagyományos termékcsoport-skála kerül a közönség elé: épületek, utak és hidak szerkezetei, munkálatfiniselő anyagok, védőanyagok, asztalosmunkák, építészeti munkagépek, felszerelések és mérőműszerek, szakkiadványok.

A rendezvényre 175 hazai, magyaországi, svájci, olasz, szlovák és lengyel cég jelentkezett, amelyek összesen 6000 négyzetméteren állítanak ki. A kiállítás idején szakfórumokat is tartanak. Ioan Avram igazgató elpanaszolta: helyhiány miatt 20 későn jelentkező vállalatot kellett visszautasítaniuk, és ugyanerre a sorsra jutott több, szakkonferenciákat megszervezni szándékozó intézmény. Az idei Ambient Construct iránt az érdeklődés felülmúlja az összes többi hasonló vásárét.

Ezt, a sokunkat érdeklő kérdést vetette fel egy Budapesten január 26–27-én megtartott vállalkozói nyílt nap és konferencia a Kárpát-medencei országokból érkezett vállalkozók és szervezeteik számára. A rangos értekezletet az Európai Néppárt Kis- és Középvállalkozók Szövetsége (SME UNION of the EPP) és, ennek tagjaként, a magyarországi Kis- és Középvállalkozók Egyesülete (KKVE) szervezte. A téma elsősorban azért érdekes Romániában is, mert a kis- és középvállalkozók körében igencsak nagy a várható szigorítások, a keményedő piaci verseny miatti szorongás.

Az első nap a vállakózói nyílt napon a jelenlévők bemutatkozása mellett, konkrét együttműködési lehetőségeket is felvetettek a jelenlevő magyarországi, osztrák, német, szlovák, horvát, lengyel és erdélyi vállalkozók. Délután rendkívül érdekes előadásokat hallgathattunk és a regionális, határon átnyúló fejlesztési tervek kivitelezési lehetőségeit vitattuk meg. Szó esett például, a sokszor már kezelhetetlennek tűnő információhalmaz tárolásáról egy emberre szabott adatbázisban (Bedő Árpád: „kitáruló adattár").

A második napon az egybegyűlteket Cristoph Leitl, a SME UNION elnöke és Bisztray György, a KKV elnöke köszöntötte, majd bejelentették, hogy három fő téma köré gyűjtötték az előadásokat:

– Hogyan boldogulnak a magyar kis és középvállalkozások az EU-ban

– Gazdaság és a kkv-k az EU csatlakozás után

– A női vállalkozók és az új vállalkozások növekvő szerepe

A legszélesebb érdeklődést kiváltó első témakör előadói közül Parlagh László (Magyar Kereskedelmi és Iprakamara elnöke) szerint a tavaly egyfelől 4% feletti növekedést ért el a GDP, nőtt a működő tőke beáramlása, csökkent az infláció, másfelől pedig az ország makrogazdasági egyensúlya felborult, a védőháló nélküli liberális gazdaságpolitika ártott a hazai vállalkozóknak és tagadhatatlan a költségvetési hiány növekedése. Jakab István (Magyar Gazdaszövetkezetek Országos Szövetkezetének elnöke) szerint a legnagyobb veszteséget a mezőgazdaság könyvelhette el, „a magyar gazdák helyzete egy szóban fogalmazva rossz, bővebben kifejtve nagyon rossz". Szóba kerültek a támogatási rendszerek, s azok hatékonysága, illetve vártnál kisebb konkrét hozamuk.

Jómagam annak volnék a híve, hogy ne azon gondolkozzunk, hogy kinek van igaza, annál is inkább, hogy maguk az előadók is gyakran vegyes álláspontot képviseletek, hanem próbáljuk meg elemezni szomszédaink pozitív és negatív tapasztalatait és lépjünk minél hamarabb, mert nálunk sem „dübörög a gazdaság" és nem rózsásak a kis- és középvállalkozók kilátásai. Számukra, s kiváltképp a kis- és mikro-vállalkozások számára, az EU – s felzárkózás nagyon nagy és azonnali erőfeszítéseket jelent. Úgy érzem elsősorban a politikusokra, a közgazdászokra, és a vállalkozókra hárul rendkívül nagy felelősség. A felszólalók majd mindegyike hangsúlyozta,hogy csak összefogással, partnerséggel lehet lehívni az EU csatlakozási és fejlesztési összegeit. Az egyéni pályázók csupán a számszerinti statisztikai adatokat növelhetik, s csupán morzsákat gyűjtögethetnek még a sikeres pályázatokkal is, s csak a küzdelmes túlélői státuszt nyerhetik el. Az önkormányok, a civil szféra és a vállakozók tényleges, minden fél számára jelentős hasznot hozó, fenntartható fejlődést előrevetítő pályázatokkal juthatnak csak közelebb az európai elvárásokhoz, a hosszú távú sikerekhez. Mindenki hangsúlyozta, hogy szakmai szövetségekbe kellene tömörülniük a hasonló ágazatban működő vállalkozóknak, a hasonló szakmájú kisiparosoknak. Hisz vállalkozók közötti összefogás nélkül reménytelen helyzetbe sodródhatnak cégeink, az élesedő piaci versenyben pedig, lemaradhatnak a „magányos lovagként ügető" vállalkozóink. A gombamód szaporodó hatalmas értékesítési láncok (supermarketek) terjedése új kihívásokat jelentenek számukra. Az import áruk véglegesen kiszorítják a kistermelőket, a kisvállalkozókat a beszállítói hálózatokból egységes, magas minőségű termékek nélkül, igényes kiszerelés, csomagolás nélkül. Ez a várható tendencia a versenyben lemaradó, csődös vállakozások sokaságával fenyeget. Pedig érdemes volna, akár áldozatok árán is, életben tartani cégeinket. Én tudnillik most hallottam először nyilvános fórumon azt a véleményt, hogy hosszú távon éppen a fogyasztók fognak eltávolodni ezektől a hatalmas értékesítési láncoktól, s erre már konkrét jelek is mutatnak, tőlünk jóval nyugatabbra. Ezt a prognózist a német Konrad Adeneuer Alapítvány képviselője fogalmazta meg.

Manapság az EU-ban is rengeteg szó esik a munkahelyteremtő, a GDP jelentős hányadát termelő kis- és középvállalkozásokról. S valljuk be őszintén, mindig arról a kérdésről beszélünk a legtöbbet, aminek a legrosszabbul áll a szénája. Tegyünk róla, hogy ne mi legyünk az áldozatai a csatlakozási nehézségeknek, hisz anyanyelvünkön hallgathatjuk meg a szomszédaink tapasztalatait. Ne essünk ugyanazokba a hibákba!

Jó volna például, ha Romániában nem sietnék el a minőségbiztosítási rendszereknek (HCPP, ISO 9000, ISO 2001) széles körű kötelezővé tételét, hisz nem mindenki számára elérhető, magas költségeseket igényelnek. Azonban, azok a vállalkozók is, akiknek nincs módjukban bevezetni pillanatnyilag ezeket a szabványokat, tanulmányozzák ezen minőségi irányításrendszerek elvárásait és minél szélesebben alkalmazzák őket.

Ha azt szeretnénk, hogy a régiónkban ne nadrágszíj parcellák, vagy parlagon heverő földek legyenek, hanem prosperáló, nyereséges, munkahelyteremtő, helyi adót fizető, modern farmgazdaságok működjenek, akkor nézzük meg kinek adjuk el földjeinket, kössünk olyanokkal és olyan bérleti vagy adásvételi szerződéseket, amelyek garanciát jelentenek és kizárják, hosszú távon is, a hazai és külföldi földspekulánsok visszaéléseit. Ne feledjük, életünk minősége elsősorban a lakóházaink közvetlen környezetében létező tájtól, mezőgazdasági területtől függ majd. A helyben élő gazdák összefogásából, szövetkezéséből is születhetnének versenyképes, támogatásra érdemes vállalkozások, farmgazdaságok. De ezt kívülről senki, sem politikus, sem külső tanácsadó nem tudja életre kelteni, csak a közös helyi akarat. Meggyőződésem, hogy mindenütt vannak jóravaló, tisztességes, keresztény értékek szerint élő, vezetői vénával rendelkező gazdák. Meg kell keresnünk magunk között a legjobbakat és bízni is kéne bennük, melléjük kéne állni. Úgy tűnik, rövidesen már nem lehet a kistermelőknek külön pecsenyéket sütögetni, mert ez a megélhetés szélére fogja sodorni őket.

Hogy ne csak mondogassuk, hanem csináljuk is, megjegyezném, hogy a Rajka Péter Vállalkozók Szövetségének kapui nyitva állnak minden érdeklődő, pályázó és kezdeményező kedvű személy előtt. Minden támogatást megadunk, a lehetőségeinkhez mérten, az együttműködési kapcsolatok kialakításához, valamint hazai és EU-s előírások megismertetéséhez.

A Nemzetközi Valutaalap (NVA) képviselői egy hosszútávú adóstratégia kidolgozását javasolták a romániai vezetésnek, amely ne tegye szükségessé a vonatkozó törvények módosítását minden évben – áll a szenátus költségvetési, pénzügyi és bankügyi bizottságának közleményében.

A Valutaalap szükségesnek tartja a költségvetési kiadások és az inflációs politika összehangolását is. Az NVA stabil Adótörvénykönyvet javasol Romániának, a jogszabály módosításáról bővebben is tárgyaltak a nemzetközi pénzintézet és a román illetékes intézmények képviselői.

Az NVA szerint a jelenlegi gazdasági helyzet jobb, mint tavaly ősszel, amikor felfüggesztették a készenlétihitel-egyezményről szóló tárgyalásokat. Varujan Vosganian, a szenátus költségvetési, pénzügyi és bankügyi bizottságának elnöke Bukarestben találkozott az NVA-küldöttséggel.

Háromszéken mintegy 720 cukorrépa-termelőnek kell még megkapnia a tavalyra járó állami támogatást, amelyet február 28-ig lehet igényelni a szakigazgatóságon. A kifizetések azért maradtak el, mert az igazoló okiratok között a botfalusi cukorgyár kifizetési szelvényének is kellett szerepelnie, márpedig a gyár nem tudta időben teljesíteni a termelőkkel kötött szerződéses kötelezettségeit. Így a mintegy 1600 háromszéki termelőnek csaknem fele az eredetileg meghatározott határidőre, december 31-ére nem tudta a szükséges okiratokat beadni, hogy megkapja az 500 lejes kilónkénti támogatást. A Háromszéken tavaly megtermelt ötvenezer tonna cukorrépa-mennyiség alig több mint felére kapták meg a támogatást a gazdák. Az ágazatban dolgozók, de a politikusok közbenjárására volt szükség, hogy az igénylési határidőt – kormányrendelettel – február végére módosítsák. Csákány József, az igazgatóság szakembere elmondta, hogy bár a termelőknek meglehetősen vaskos dossziét kell beadniuk, az igénylési folyamat jó ütemben halad, így reményeik szerint minden jogosult kézhez kapja az összesen 25 milliárd régi lejre rúgó állami támogatást. A beütemezés szerint egyébként a megfelelő táblázatok alapján naponta 60 tonna cukrot lehet felvenni a gyárból – áll a szakigazgatóság közleményében.

Western Union – szolgáltatás a Sora, Szentegyház u. 4. és Széchenyi tér 23–25. szám alatti váltóirodákban.

Február 8., szerda

A Román Nemzeti Bank árfolyamai: 1 euró = 3,5875 lej, 1 USD = 2,9903 lej, 100 magyar forint = 1,4326 lej.

Megnyílt a Mezőgazdasági Életjáradékokat Szolgáltató Hivatal (MÉVH) Fehér megyei kirendeltsége Gyulafehérváron, amelynek élére Köble Csaba mérnököt nevezték ki tavaly december 9-én.

Gyulafehérvár

A hivatal célja az uniós követelményekhez jobban igazodó nagyobb mezőgazdasági területek kialakítása az eredményesebb hasznosítás céljából. Különösen idősek vehetik igénybe ezt a szolgáltatást, akik ilyenformán állami támogatásban részesülhetnek. A legfontosabb feltétel az, hogy eladják, vagy bérbe adják legfeljebb 10 hektáros örökölt, vagy 1990-ben már a nevükre írt földeket, amelyből 0,5 hektárt megtarthatnak. Az 1990 után vásárolt területekre a hivatal nem ad életjáradékot. A 62. életévüket betöltött mezőgazdasági dolgozók már benyújthatják igényléseiket. Az életjáradék bérbeadás esetén 50 euró, eladás esetén 100 euró. Az igénylést annál a megyei hivatalnál kell beadni, ahová a mezőgazdasági terület tartozik, jelen esetben a Fehér Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság (Mócok útja 112. szám) épületében működő Mezőgazdasági Életjáradékokat Szolgáltató Hivatal székhelyén (telefon: 0258/833569).

A kifizetéseket a járadék megítélése után minden év első negyedében érvényesítik. Sok olyan idős magyar gazda válhat érdekeltté, aki életkora miatt nem tudja megművelni területét, de így jövedelem-, illetve nyugdíj-kiegészítéshez juthat. A nagyobb területen történő gazdálkodás pedig az egész mezőgazdasági termelést fellendítheti.

Köble Csaba igazgató elmondta, naponta mintegy 25–30-an érdeklődnek, de még senki sem szánta rá magát a kérvény kitöltésére. Családon belüli adományozással is elfogadják az igénylést (pl. apa a fiúra), így is igényelhető az életjáradék. Az igénylő el is adhatja a tulajdonában álló terület egy részét, míg a másik részét bérbe adhatja. Azzal pedig segíti a hivatal munkáját, ha vevőt is talál az értékesítendő területre.

–24,5 Celsius fokot mértek a Beszterce-Naszód megyei Radnai havasokban található Oláhszentgyörgyön, és –20 Celsius fok alá csökkent a hőmérséklet a Borgó-hegységben is. A Radnai-havasokban a hóréteg vastagsága fél méter, a Beszterce-, a Sajó- és Nagy-Szamos-folyókat borító jégréteg vastagsága helyenként eléri a 30 centimétert is. A Vízgazdálkodási Hivatal szakemberei figyelik a megye területén található folyóvizeket, hogy esetleges felmelegedés esetén megelőzzék azt, hogy a jégtömbök tönkretegyék a hidakat.

Csíkszeredában –33 Celsius fokot mutattak a hőmérők, de a megye más területein sem volt jobb a helyzet, Maroshévizen is –28, Székelyudvarhelyen pedig –19 Celsius fokot mértek.

Bár a hőmérséklet ennyire csökkent, a mentőszolgálatoknál senki sem igényelt segítséget a fagy miatt.

A külföldön dolgozó szülők gyerekeit iskolai bentlakásokba vonná a Beszterce-Naszód Megyei Tanfelügyelőség. Céljuk fokozottabb felügyeletet biztosítani azoknak a diákoknak, akiknek szülei külföldön dolgoznak, hogy így megelőzhessék a viselkedésbeli zavarok kialakulását. A prefektúra adatai szerint Beszterce-Naszód megye mintegy 319 ezres lakosságának közel 10%-a dolgozik külföldön, a rokonok, ismerősök gondjaira bízott gyermekek száma eléri a húszezret.

A Beszterce-Naszód Megyei Tanfelügyelőség ezzel a kezdeményezéssel próbál segíteni a Megyei Gyermekvédelmi Főosztálynak, amely Bukarestből kapta a feladatot: kövesse figyelemmel azokat a gyerekeket, akiknek szülei külföldön dolgoznak, mondta Mihai Cazacu főtanfelügyelő.

– Az iskolaigazgatókat foglalkoztatja az ilyen helyzetben lévő diákok sorsa, tőlük kapunk mi is tájékoztatást, de sokszor nincs kivel megbeszéljék az esetleg felmerülő gondokat, hiszen a szülők nem járnak szülői értekezletekre – mondta a tanfelügyelő. – Eljönnek a nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, de sokszor nem jelent meg senki a megbeszélt időpontban. A bentlakás megoldaná az ilyen helyzetben lévő gyerekek felügyeletét – tette hozzá a tanfelügyelő.

Marin Rus, a Beszterce-Naszód Megyei Gyermekvédelmi Főosztály igazgatója örömmel fogadta a tanfelügyelőség kezdeményezését, hiszen ötven alkalmazottjuknak csak közel a fele foglalkozhat gyermekvédelemmel, és emiatt nem tudják megfelelően kezelni az ilyen gyermekek ügyét.

– Szakemberhiánnyal küzdünk, mert csökkentették a foglalkoztatható személyek számát. Az idén pedig a kiutalt kis költségvetés miatt szóba sem jöhet a személyzet létszámának bővítése – mondta az igazgató. – Az egyedüli megoldást az jelentené, ha a szociális munkások segítségével a polgármesteri hivatalokhoz fordulnánk és azok rendelkezésünkre bocsátanák a külföldön dolgozó szülők gyerekeinek adatait. Ha olyan esettel találkozunk, ahol a felügyelettel megbízott rokonok nem tisztelik a rájuk bízott gyermek jogait, azonnal állami felügyelet alá vesszük őket – nyilatkozta Rus.

A Beszterce-Naszód Megyei Prefektúra adatai szerint a megyéből több mint 30 ezren dolgoznak külföldön, elsősorban Spanyolországban, Olaszországban és Írországban. Két hónapon belül az Országos Gyermekjogvédelmi Hivatal (OGYH) és az Országos Munkaközvetítő Hivatal (OMH) protokollumot ír alá, amelynek értelmében minden gyermekvédelmi igazgatóságnak kötelessége lesz időszakosan megvizsgálni azoknak a gyermekeknek a helyzetét, akiknak szülei külföldön dolgoznak.

– Szeretnénk megoldást találni ezeknek a diákoknak a felügyeletére, hogy biztonságban legyenek, akár a nagyszülőkre, akár valamelyik rokonra bízták őket. Tavaly tavasszal az OGYH szerződést kötött az OMH-val, amely szerint a külföldön munkát vállaló szülőnek közjegyzői nyilatkozatban kell megjelölnie a gyermekének felügyeletével megbízott személyt. Sajnos, ez csak azokban az esetekben történik meg, amikor a szülők legálisan mennek külföldre dolgozni – mondta Bogdan Panait, az OGYH igazgatója.

Egy tavaly áprilisi statisztika adatai szerint külföldi munkavállalás miatt közel 20 ezer gyermek maradt szülői felügyelet nélkül, ezek közül csak 1700-at bíztak a gyermekvédemi hatóság gondjaira.

– Azok a gyerekek, akiknek szülei külföldön dolgoznak, hajlamosabbak a csavargásra, az iskolából való hiányzásra, viselkedésbeli zavarokra, belekeveredhetnek illegális ügyekbe is. Egy jászvárosi alapítvány által végzett felmérés adatai szerint 4000 ilyen helyzetben lévő gyereket találtak csak Beszterce városban. A tanulmány vázolja a külföldön dolgozó szülők általános potréját is: nem olyan szegény emberek, akik szociális segélyből tartják fenn magukat és családjukat, hanem akik szilárd anyagi hátteret szeretnének biztosítani gyermekeiknek. Általában azok a szülők mennek külföldre dolgozni, akiknek leánygyermekük van, és elsősorban az anyák döntenek úgy, hogy külföldön vállalnak munkát – magyarázta Gabriela Irimescu, a tanulmány szerzője.

A szociológusok felhívják a figyelmet: fennállhat annak a veszélye is, hogy a rokonok vagy nagyszülők felügyeletére bízott gyermekek esetleg nem tisztelik azt, akinek a gondjaira bízták.

– A szülői felügyelet hiányának következményei lehetnek a viselkedésbeli zavarok, iskolai hiányzások vagy a tanulmányi teljesítmény romlása. Ezek a diákok úgy érzik, szélsőséges helyzetben vannak, és a normális családban felnövők kiközösítik őket, emiatt változtatnak viselkedésükön és hajlamosabbak a csavargásra – emelte ki Irimescu.

Február 10., péntek: Megérkezés Sztánára a délutáni órákban (16.00–17.00 órakor). 17.30–19.00 órakor a vendégek elszállásolása, vacsora. 19.00 órakor a Farsangi mulatság ünnepélyes megnyitója (Papp Hunor sztánai lelkész, Szabó Zsolt a Szentimrei Alapítvány elnöke), Janitsek Jenő: Sztána története és névanyaga, valamint a Rókaszemű menyecske. Kalotaszegi népmesék című könyvek bemutatója – könyvvásár. Kós Károly sztánai és kolozsvári épületei – fotókiállítás megnyitója (Magyar Kollégium – Kispest-Wekerle: Nagy Tamás, Romhányi András, Tóth Pál). 19.40 órakor kerül sor a Kalotaszegi zene- és táncbemutatóra (Szarkaláb együttes, énekel Nyitrai Marianna). 20.00 órakor a sztánai gyerekek farsangi műsora következik, akik Tamási Áron: Búbos vitéz című mesejátékát dolgozták fel. 20.30 órakor a budapesti Kertész Táncegylet műsora, 21.00 órakor pedig Erdélyi népzene, táncház (közben tánctanítás), buli ameddig a jelenlévők bírják, közben tábortűz, kürtőskalácssütés. Zenél a budapesti Valkó Banda.

Február 11., szombat: 10.00 órakor kirándulások (gyalog és a hóviszonyok függvényében szánnal vagy szekérrel) a Varjúvárhoz, a Szentimrei házhoz és a Csiga-dombra. 17.00 órakor kalotaszegi tánc és énektanítás lesz, 19.00 órakor vacsora, 19.30 órakor jelmezverseny a gyerekek számára. 20.00 órakor az inaktelki ifjúság és a Kertész Táncegylet közös táncbemutatójára kerül sor tánctanítással egybekötve.

21.00 órakor jelmezbál és buli (zenél a körösfői YES zenekar, illetve a budapesti Valkó Banda). Majd 21.00 órakor táncház lesz Csonka Erzsi néniéknél.

Február 12., vasárnap: 11.30 órakor zárul az idei hagyományőrző farsang programja közös istentisztelettel a sztánai református templomban.

A kolozsvári polgármesteri hivatal a múlt héten indított hadjáratot a belváros épületeire és utcáira törvénytelenül kihelyezett reklámanyagok ellen, amelyek feltűnően rontják a városképet. Emil Boc polgármester szerint csak az maradhat fenn, amelyre a helyhatóság engedélyt bocsátott ki.

A csütörtökön elkezdett akció nyomán a Romtelecom épületéről lekerültek a régi ponyvareklámok, de helyüket ma már annál is óriásibb újak foglalják el. Lehet, hogy van rájuk engedély, de esztétikai hatásuk semmivel sem minőségibb, mint elődeiké.

Ezek után valóban csak egy önkormányzati városrendezési határozat érvényesítése segíthet, amely pontosan meghatározza, hogy a város területén hol és miként szabad reklámozni.

A polgármesteri hivatal közleménye szerint eddig 25 kolozsvári lakóközösség kérte a tömbházak hőszigetelését. A Monostor-negyedből 8, a Donát- 7, a Mărăşti- 3, a Györgyfalvi- 2, az Andrei Mureşanu-negyedből 2, a Bulgária-telepről, a Kerekbombról és az Irisz-telepről pedig 1–1 lakóközösség nyújtott be kérvényt.

Az aranyosgyéresi Téli Népfőiskola zárónapján jelen volt Eckstein-Kovács Péter Kolozs megyei és Sógor Csaba Hargita megyei szenátor, Kónya-Hamar Sándor és Máthé András Kolozs megyei képviselők, Kerekes Sándor, a Kolozs megyei tanács elnöke és László Attila, kolozsvári városi tanácsos, a Kolozs megye RMDSZ elnöke. László Attila elmondta: ahhoz, hogy valamit elérjen a helyi magyar lakosság, arányos képviseletre lenne szükségük a helyi tanácsban. Szerinte minden szinten hiányzik a kommunikáció, megváltoztak az értékrendek.

Kerekes Sándor nagyra értékelte, hogy az aranyosgyéresi választóknak köszönhetően a 37 megyei tanácsosból 8 magyar. Ez fontos a megyei költségvetés elosztásánál, így a többségben magyar lakta helységek nem kerülnek hátrányos helyzetbe.

Máthé András, a képviselőház jogi bizottságának tagja felvázolta azokat a nehézségeket, amelyek a magyarság érdekében hozandó törvények elfogadtatásánál merültek fel.

Ugyanakkor Kónya-Hamar Sándor képviselő, aki két magyar kollégájával képviseli Romániát Brüsszelben az Európai Parlamentben, három hónapos európarlamenti megfigyelői tapasztalatairól számolt be. Hangsúlyozta: a romániai magyar kisebbségi törvény sok támogatóra talált, így a franciák részéről is, akik eddig elvetették a kérdést.

Böjthe Dániel, a Mechel sodronyipari vállalat válságos állapotával kapcsolatosan szólalt fel. Kérte a jelenlévő politikusokat, tegyenek meg mindent a vállalat helyzetének javításáért.

Egy következő felszólaló, Tapasztó József, a nyugdíjátszámítás kapcsán az időseket ért sérelmekre hívta fel a figyelmet, és a vízművek által tervbe vett 75%-os áremelést bírálta. Szóba került a Kolozs megyei magyar nemzetiségű menekülteket ért sérelmek orvoslásának a kérdése is.

A találkozón részt vettek a környező helységek RMDSZ elnökei is.

Péter Ferenc, az aranyosegerbegyi RMDSZ elnök a szervezet vezetőségének támogatását hiányolta. Az iskolabusz, útjavítás, vízcsatorna-hálózat megoldásához kért segítséget a szenátoroktól és képviselőktől.

A kormány által tervezet 8 ezer személy alkalmazásáról az európai uniós pénzek elosztásával kapcsolatosan, Kerekes Sándor elmondta: a minisztérium keretén belül fog lefolyni, oda veszik fel az illetőket, a megyei és helyi közigazgatásnak nem lesz beleszólalása.

Helyileg körözött bűnözők buktak le
Azonosították, elfogták és a szamosújvári börtönbe szállították a 37 éves kolozsvári Marius Hocát és a 27 esztendős marosvásárhelyi Rostaş Dolfi hadrévi (Hădăreni, Maros megye) lakost. Előbbi hároméves börtönbüntetését kezdheti meg, amelyet csalásért róttak ki rá, utóbbit lopásért ítélte két év börtönre a balázsfalvi bíróság. Mindkét személyt helyileg körözték.

Dróttekerés közben fülelték le őket
A vasúti rendőrség alkalmazottai hattagú bűnbandát ért tetten február 5-ről 6-ra, vasárnapról hétfőre virradóra. A jól szervezett csoport a 26 éves kisbácsi Erős O. gépkocsijával érkezett éjjel 2 órakor a tett színhelyére, a kolozsvári Gyufagyár u. 2. szám alá, a fémhidak részleghez (Districtul Poduri Metalice). A sofőr a szajrét várva leparkolt a közelben, a kolozsvári Aurel B. (24 éves), a kisbácsi Dafinel R. (24) és T. Roştaş (15) őrségben állt, miközben az egyaránt 20 esztendős kisbácsi R. és V. Roştaş átmászott a kerítésen és az egyik raktár tetején. Távközlési kábel volt a kiszemelt zsákmány, a 23 méteres 612 x 2 x 0,5-es rézdrótot az udvaron lévő tárcsáról vágták le és tekerték le. A rendőrök tetten érték őket. A kár értéke 465,98 új lej. A hattagú csoportot minősített lopás alapos gyanújával szabadlábon vizsgálják.

Vasúti síneket loptak
Minősített lopás alapos gyanújával szabadlábon vizsgálják a 17 esztendős aranyosgyéresi S. Cs.-t, az egy évvel idősebb Sz. M.-t és C. E. C.-t, valamint a 27 éves C. Chivarit. A munkanélküli, büntetett előéletű (kivételt képez természetesen a kiskorú) fiúkat azzal vádolják, hogy február 5-én vasárnap 2 darab, 65-ös típusú, 15,9 m hosszú vasúti sínt tulajdonítottak el a tordai vasútállomáshoz tartozó L2 raktárból. Az 1500 új lej értékű kár megtérült.

A szépkenyerűszentmártoni rendőrőrs Nagydevecser (Diviciorii Mari) és Kisdevecser (Diviciorii Mici) falvakból érkezett jelentés alapján értesült, hogy február 4-én, szombaton farkas garázdálkodott a helységben. A toportyán 7 kutyát, 2 kecskét, 1 szamarat és 4 juhot megmart (utóbbiak közül az egyik megdöglött). A farkas megharapott egy személyt is: a 69 esztendős Grigore C. nagydevecseri illetőségű férfit a kolozsvári járványkórházba szállították és beutalták. Voltak arra mutató jelek, hogy az állat veszett, ezért a helyi lakosok elfogták és megölték. A tetemből mintát vett az állategészségügyi igazgatóság, most vizsgálják, hogy a farkas valóban veszett volt-e.

A község idei összköltségvetése megközelíti a hárommillió új lejt – tájékoztatott Fekete P. P. János alpolgármester, a község saját jövedelem 500 ezer új lej körül mozog. A büdzsé közel felét, 1247 ezer új lejt a tanügy emészti fel. A községben dolgozó tanügyi alkalmazottak száma megközelíti a százat, így csupán a bérek összege 1100 ezer új lejre emelkedik.

A kultúra, sport és egyházak területeinek 12 ezer új lejt juttatnak, 33 ezer lej jut az utak karbantartására, kisebb javítások elvégzésére, illetve a sáncok rendben tartására. Tízezer új lejt viszont az utak újjáépítési munkálatának megvalósíthatósági tervére szántak. Ígéretet kaptak Borbély László minisztertől arra, hogy kormányalapok segítségével újraaszfaltoznának a község 28 kilométernyi útjaiból mintegy 20 kilométert – közölte az alpolgármester.

A kultúrotthonok épületein terveznek javításokat végezni, erre a célra 80 ezer lejt különítettek el.

További tervek közé tartozik az egeresgyártelepi poliklinika épületének felújítása, ide költözne a polgármesteri hivatal, amely jelenleg egy rossz állapotban lévő, 1867-ből származó épületben működik. Erre azonban már nem futja a költségvetésből, a munkálatot banki kölcsönből oldják majd meg.

A Malom utca elején, bal oldalt, a Kisszamos (Malomárok) bal partján állt a valószínűleg az 1720-as években épült Nagymalom. Erről kapta nevét a később kialakuló Malom utca. Az 1920-as években bontották le. A telken a posta 1998 és 2001 között épült új szárnya áll. Ifj. Krisztya Imre rajza (a malom bontásakor készült egykori felvétel nyomán).

[Arra kérem a kedves olvasót, hogy észrevételeit vagy kiegészítéseit legyen szíves a szerkesztőségbe juttatni. Köszönettel, A. L.]

(Folytatás február 1-ilapszámunkból)

1352: fluuium Wyzomus; fluuium Vyzomos [újszomus, újszomos] [JakabOkl I. 50.]; 1353: fluuium Zomus [JakabOkl I. 51.]; 1377: fluuium Zomos [JakabOkl I. 89.]; 1405: „In fluuio Zamos vocato" (’a Szamosnak nevezett folyóban’) [JakabOkl I. 131.]; 1518: Zamos [TJk II/1–5.]; 1580: „az keo hyd az Zamosson altal kezwl es Annak czeowkyt fayat takarosson rakyak io helre" [KözgyJk V/3. 234a–242a]; 1588: „az Zamoson ualo Malom" [Élő 40.]; 1840: „Augustus 2. Szamosunk tegnapelőtt reggeli 8 óra tájt, hihetőleg a’ havasokon történt felleg szakadás következtében borzasztó sebességgel kiöntve árkából rémülést és pusztulást terjeszte két partjai hosszában." [Sürg 1840.VIII.13., 13.]; 1894: Szamos f[olyó] [Mach]; 1941: Szamos [Kvát41].

Nevének eredete ismeretlen. Ősi folyónév, a római korban a latin Samum (tárgyeset) alakban ismert. Töve talán a francia Somme folyónévvel kapcsolatos. Kevéssé meggyőző az a feltevés, hogy forrása egy Kr. e. s(w)om-isyo ’harcsában gazdag’ szó lenne. A magyarba szláv közvetítéssel kerülhetett. A román Someş a magyarból, esetleg a szlávból való [FESZ II. 518.]

Szamos belső ága. 1824-ben a kinnebbi Kisszamostól (Malomárok) való megkülönböztetésként így említik a bennebb levő Kisszamos-ágat. [KvTel. 101.]

Szamos közti és Berek utca közti híd. Az 1903 körüli Stein-féle térképen a Szamos közi utca bal oldalán, a Szamosközi utcai híd után nyíló, Szamos közi bejáró utca (Gábor Áron) elején a Kisszamos (Malomárok) fölötti híd. Az utca az akkor még csupán szaggatott vonallal jelzett, későbbi Csaba utcáig vezetett. — Téglás utcai híd, Szamos közti úton lévő híd, Apród utca, Szamosközi bejáró utca.

1896: „…a Szamos közti és a Berek utak közötti hid készitésére…" [KözgyJk I/96].

Szamos közti úton lévő híd. A Szamosközi utca elején, a Kisszamos (Malomárok) fölötti egykori fahíd. Helyébe az 1970-es években vasbeton hidat építettek. — Csertörő utca végén lévő híd, Téglás utcai híd, Szamosközi utca.

1896: „…a Szamos közti úton levő hid…" [KözgyJk I/96].

Szamos külső árka. 1785-ben és 1808-ban a bennebb lévő Kisszamostól (Malomárok) való megkülönböztetésként így említik a kinnebbi Kis-szamos ágat. [KvTel. 101.]

Szamos nagyáruház — Kolozsmonostor.

Szamos utca. Két utca:

1. A Hídfő (Radák) utca nevének változata.

1894: „A vasuthoz vezető vashídon áthaladva, jobbra a Szamos utczán és Külső-Király utczán találjuk az új közvágóhidat". [KvTel. 101.]

2. — Nagyszamos utca.

Szamosbejáró utca. Két utca neve:

1. 1898-ban e néven említik a valószínűleg a Berek és a Szamosközi utca közti bejáró kis utcát, a későbbi Apród utcát [KvTel. 101.].

2. A Csaba (Călan) utca jobb oldaláról a Szamosközi utca utáni első, délre nyíló, egykor a Kisszamosig (Malomárok) vezető utca. Az 1910-es években alakult ki. A Kisszamosnak ezt az ágát az 1980-as évek elején, a lakótelep építésekor, megszüntették. Orosz Ferenc kolozsvári kalauzának térképe szerint a Rovine utcát keresztezve, az Apafi utcáig vezető utca. Ugyanez P. Borteş 1937. évi, valamint Kapitán István 1941. évi [Kvát41] térképén is.

1923: Szamosbejáró utca [Br 91., 102.]; 1923: Str. Remus [Br 91., 102.]; 1933: Str. Remus [OF 38.]; 1937: Str. Remus [Br37]; 1941: Dózsa utca [Kvát41]; 1945: Dózsa utca; Str. Bebel utca [Kvut]; 1964: Str. Bebel utca; Str. Cibinului.

Szamosfalvi országút. A Külső-Magyar utca folytatásában Szamosfalva felé, Szamosfalváig vezető út. Dézsi útnak is nevezték. Miután a város Szamosfalva határáig terjedt, Szamosfalvi út lett.

1910: Szamosfalvi országút [Kv910]; 1914: Szamosfalvi országút [Cim14 169.]; 1923: Şoseaua la Someş [Br 91., 102.]; 1933: Şoseaua la Someşeni [OF 35., 38.]; 1937: Calea Regele Carol II [Br37]; 1941: Hadak útja [Kvát41]; 1945: Hadak útja; Calea Aurel Vlaicu út [Kvut]; 1964: Calea Aurel Vlaicu út; Str. Aurel Vlaicu.

Szamosfalvi római katolikus templom — Szamosfalva.

Szamosfalvi út. Két út:

1. — Szamosfalvi országút.

2. Szamosfalva főutcája. — Szamosfalvi út (Szamosfalva).

Szamosközi bejáró utca. A Szamosközi utca bal oldalán, a Kisszamos (Malomárok) hídja után északra nyíló, a Kisszamos nyugati ágát keresztező, eleinte a későbbi Csaba utcáig, majd a vasútig vezető utca. Az 1800-as évek vége felé kezdett kialakulni. — Szamosközi utca, Szamos közti és Berek utca közti híd.

1903: Szamos közi bejáró utcza [Stein]; 1910: Szamosközi bejáró utca [Kv910]; 1913: Szamosközi bejáró [Cs13]; 1914: Gábor Áron utca [Cim14 168., 169.]; 1916: Gábor Áron utcza [Kv16BI]; 1917: Gábor Áron utca [Cs17]; 1923: Str. Pelagia Roşu [Br 90., 97.]; 1933: Str. Pelagia Roşu [OF 36.]; 1937: Str. Pelagia Roşu [Br37]; 1941: Gábor Áron utca [Kvát41]; 1945: Gábor Áron utca; Str. Gábor Áron utca [Kvut]; 1964: Str. Gábor Áron utca; Str. Dorobanţilor (dorobant h fn tört ’gyalogos katona’); 1987: Str. Dorobanţilor; Str. Roşiori (roşior h fn tört ’huszár’).

Szamosközi utca. A Csermalom utca végén, jobboldalt nyíló, a Kis-szamos (Malomárok) két ága közt, a vasútig vezető utca.

1869: Szamos közi ut[cza] [Bodányi]; 1893: Szamosköz utcza [SAKcs]; 1894: Szamosközi utcza [Mach]; 1914: Szamosközi utca [Cim14 169.]; 1917: Szamosközi utca [Cs17]; 1923: Str. Romulus [Br 91., 102.]; 1933: Str. Romulus [OF 38.]; 1937: Str. Romulus [Br37]; 1941: Szamosközi utca [Kvát41]; 1945: Szamosközi utca; Str. Henri Barbusse utca [Kvut]; 1964: Str. Henri Barbusse utca; Str. Henri Barbusse.

Nevét a Kisszamos (Malomárok) két ága közt vezető utcaként kapta. Ennek keleti ágát az 1980-as évek elején, a lakótelep építésekor, megszüntették.

Szanatórium utca — Sanatorului.

Szaniszló. Két vállalat:

1. Műszaki, egészségügyi, nikkelező vállalat a Tordai út 2–4. szám alatt az 1940-es években.

1943: „Szaniszló János. Műszaki, egészségügyi, nikkelező és chromozó vállalat. Gőz, gáz, víz, villany, fűtési szerelések. Rézműves munkák, kazánok, villany- és autogénheggesztések és mindenféle gépjavítások." [Lak 442.]

2. Bőrdíszmű- és bőröndüzem a Pap utca jobb oldalán, a Lázár és az Apafi utca között, az 1930-as, 1940-es években [Rózsa Béla közlése].

Szappany utca. Az előtag nélküli Szappany utcára vonatkozó adatok valószínűleg – a megkülönböztető előtagú változatok (Felső-, Görbe-, Hosszú-, Kurta-) megjelenése után, néhány kivételtől eltekintve – a Híd utca végén jobbra nyíló, a városfal mellett a Magyar vagy inkább a Hosszú-Szappany utca végéig vezető utcára vonatkoznak. A még egy jelzővel illetett Szappanyok közül a Kőfalsori-Szappany kivétel, ez – már csak Kőfalsori jelzője miatt is – ugyancsak a Szappany utcára vonatkozik. A Szappany sikátor (Vicus Smigmatis) a Külső-Magyar utcai negyedhez tartozott. Lásd lennebb a XVI. század végéről való adatokat.

1496: „ac porticum in Seÿffgasse" (’a szappany utcai kapunál’) [TT83 576.]; 1555: „140 magyar Ft-ért eladják a Zappan wczában levő sütőházukat Barath Sebestyén egykori esküdtpolgár özvegyének, Annának" [szappany utca] [KmJkv II. 819.]; 1562: Zappan ucza [Élő 40.]; 1564: „duos pontes juxta Zappanuca" (’Szappany utca mellett két híd’) [Élő 40.]; 1565: in Zappan vca [TJk II/2., 245.]; 1566: „in der Seffgassen" (’a Szappany utcában’) [Élő 38., 40.]; 1567: „iuxta arcialem Thurrim Zapanúcza" (’a Szappany utcai Torony fala mellett’) [KvSzám 1/XIII., 84.]; 1570: „Tyzorakor Ment Enedy Kelemen Az Monostor kapwra, Es eo otth Eoryz volt egy Zappan wchaÿ azzonerth..." [tíz órakor ment Enyedy Kelemen a Monostor-kapura, és ő ott őriz volt egy szappany utcai asszonyért] [Élő 32.]; 1580: „Zapan vczay Themer Mihalyne" [KvSzám 3/3. 1–19.]; 1581: „Zapany vczaÿ Themar Mihalyne" [Timár] [Élő 40.]; 1582: „Igen kesen volt vg hog a leg zaladhatek be az Kis Aÿthon el Menek az Swtheó hazban Zappan vczaba[n]" [igen későn volt úgy hogy (...) szaladhaték be az kis ajtón elmenék az sütőházban] [Élő 39., 40.]; 1587: „Az mely fonalatt Zabo Lenart fonatotth volt, Zeotettem megh egy Zappan wczay Takachyal" [SZT XII. 808.]; 1598: Longa. Vicus Smigmatis (’Külső-Magyar utcai negyed. Szappany sikátor, utca’) [KvSzám 8/VI., 2]; 1599: Longa. Vicus Smigmatis [KvSzám II/VI., 4.]; Longa extra. Smigmatis vicum [KvSzám 8/VI., 19.]; 1604: Zappanj Vcza [KKv I. 281.]; 1617: „az Szappanj vczaj haz..." [Élő 40.]; „Zappany Vczaj haz" [Élő 40.]; 1627: szappanj Vchaba(n) [SZT XII. 141.]; 1647: Platea Smigmattis (’szappany utca’); 1665: „vagyon egy puszta házhelyem Szappan utcában" [KvEml 196.]; 1663: „Szappani Uczaba(n) lako Girgiaj Nagi Mihaline" [SZT XII. 141.]; 1669: „Szappan utcában lakó Minerker György" [KvEml 212.]; 1679: „a Szappan utzara menő szoros uttza" [SZT XII. 141.];

1697: Tótfalusi Kis Miklós Siralmas panasz Istennek Kolosváron fekvö nagy haragjáról [...] című versében a Szappany utcáról is említést tesz:

„32. [...]

Magyar útza első (Lévén ebédidő

Mikor a’ tüz támada)

Gerjesztetvén széltöl, Kivált a’ viz felöl

Abban keveset hagya.

33. Ottan elboritá, Majd a’ földig rontá

Megette Szappan útzát,

Minthogy fából állott Többire, ’s kevés ott

Kö épület. Nem állhat

Már ember ellene, Kivált minthogy szive

Mindeneknek el-lankadt." [RMKT 531.]

1706: Felvinczi György Kolo’svár le-irása 1706-ban című versében szappanyosokról, nevük említése nélkül több Szappany utcáról ír:

„12. Szappanyosok,

De hol vagytok,

Hogy egyik-sem toppant?

Csak nevetek,

De müvetek

Az uttzától koppant.

Minden háznál

Sem találnál

Talám egy rúd szappant.

Nints tojás ott,

Hol nem tyukot

Tartanak, tsak kappant.

13. Azt fogták rád,

Nintsen gagyád.

E’ nem nagy betsület!

A’ ki ott járt,

Látot két szárt,

De hol van az ület?¹

Ha szappan nints,

Oly’ hirt ne hints,

Mely téged’ nem illett,

Szappany fözést,

Avagy mentést,

Ha valaki kérdhet." [RMKT 434–435.].

1723: „elégett [...] Szappany utca, Közép utca és a középkapui torony nagyórástól együtt, az óraharang is leesett" [Kiss 126.]; 1831: Szappany-utcza (ez a Hosszú-Szappany [Brassai] utca!) [JEv88.I]; 1850: Szappan utca [Kiss 136.]; 1865: Szappany utcza (ez a Kurta-Szappany utca!) [Páncz térkép]; 1869: Kőfal utcza (Szappany u. a Kurta-Szappanyig [Dávid F.]) [Bodányi]; Kőfali Szapan (Szappany a Kurta-Szappanytól a Hosszú-Szappany [Brassai S.] végéig) [Bodányi]; 1875 körül: Szappan utcza [Dávid Ferenc!]; 1893: Kőfalsori utcza [SAKvcsat]; 1894: Kőfal utcza (a Híd és a Kurta-Szappany [Dávid F.] között) [Mach]; Kőfalsori Szappan utcza (a Kurta-Szappany és a Hosszú-Szappany vége között) [Mach]; 1899: Szappany utcza [KözgyJk]; 1903: Szappany utcza [KLKk térkép]; 1905: Szappany utcza [Stief]; 1913: Szappany utcza [Cs13]; 1914: Szappany utca [Cim14 169.]; 1916: Szappany utcza [Kv16RÁ]; 1917: Szappany utca [Cs17]; 1923: Str. Xenophon [Br 93.]; Str. Xenophol [Br 102.] (mindkettő téves, az utca neve Xenopol volt); 1933: Xenopol [OF 34., 38.]; 1937: Str. Xenopol [Br37]; 1940: Szappan utca [Kvut]; 1941: Szappan utca (a Brassai u. végéig) [Kvát41]; 1942: Szappan utca [Kvutjegyz 17.]; 1945: Szappan utca; Str. Brassai utca [Kvut]; Str. Gutenberg utca; 1957: Str. Gutenberg utca [Kv, 185., 196.]; 1964: Str. Gutenberg utca; Str. Tipografiei (tipografie n fn ’nyomda’); 1968: Str. Tipografiei [Cj68]; 2000: Str. Tipografiei [Kv00].

1945-ben Brassai lett, de csak rövid időre, mert hamarosan Gutenbergnek keresztelték, a régi Hosszú-Szappany pedig ismét Brassai. — Hosszú-Szappany utca.

Első okleveles említésénél korábban keletkezett. Itt már az 1400-as években épült városfalon belül, sőt a városfalak emelése előtt, az Óvárt az 1300-as évek elejétől túlnőtt város, az Újváros terjeszkedése idején utca alakulhatott ki. Vonalát a Híd utcától keletre egy szakaszon a Kisszamos (Malomárok) határozta meg, majd az északkeleti városfal kiépültével jobbra kanyarodva, a Magyar (Kossuth Lajos) utca végébe torkollt.

¹A Kerek, vagy Kiskerek-bástya közelében találkozott a Kőfalsori-Szappany és a Hosszú-Szappany utca. Erre utal Felvinczi, amikor azt írja, hogy „A’ ki ott járt, / Látot két szárt", a gatya két szárát, majd azt kérdi, „De hol van az ület?". Ennek a két utcát összekötő másik utcának vagy sikátornak, szorosnak kellett volna lennie. Mindössze az 1718. évi térkép jelez efféle utcát a mai Berde Mózes utca tájékán. Herepei János ennek alapján következtet az „ület"-re. Ez viszont túl messze van ahhoz, hogy „ület" lehessen. Felvinczi is csak kérdi, „hol van az ület?", nyilván azért, mert ilyen utca nem létezett. Ezen a térképen egy, a Hosszú-Szappany utca végének közeléből kiinduló, a Kőfalsori-Szappany utcával nagyjából párhuzamos, a Kurta-Szappanyt metsző, a Görbe-Szappany utolsó harmadáig vezető utca is látható. E két utca azonban sem az 1691., sem az 1734. évi térképen nincs rajta. Csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk azt illetően, hogy miért van feltüntetve az 1718. évin? Talán két új utcát szándékoztak itt nyitni? Annyi bizonyos, hogy e térképen kívül semmi sem utal arra, hogy ezek léteztek volna. Felvinczi a Szappany (Kőfalsori-Szappany, Nyomda utca) és a Hosszú-Szappany (Brassai) utcára utal, amikor a gatya két szárát említi. Az ület pedig a két utca találkozása. A V alakú utcát Magyarországon Gatyaszárnak nevezték (— Gatyaszár utca). Például Désen is volt ilyen utca.

(Folytatjuk)

Női filmként általában kétféle alkotást szoktak emlegetni. Az egyik csoportba azok a filmek kerülnek, amelyek tipikusan női problémákat feszegetnek, érzékenyen körüljárva a témát. A másik csoportba azok a filmek kerülnek, amelyek ugyan tipikus női problémákat feszegetnek, de meglehetősen felszínesen, esetleg – merthogy ilyen is akad – már-már férfi-nézőpontból mutatják be a nőket, úgy általában. A filmszemle első néhány napjának termésében mindkét csoportba tartozó művekre volt példa...

A nő természetesen sokféle – csakúgy, mint a férfi –, emiatt aztán nemcsak a regényírók, hanem a forgatókönyvek szerzőinek fantáziáját is mozgatja. Az igazán izgalmas alkotások akkor születhetnek, ha a forgatókönyvet nő írja, és még a filmet is nő rendezi. Sőt. Ha a forgatókönyvíró és a rendező egy és ugyanaz a személy. Ilyen film pedig volt a filmszemlén, az első pár napon mindjárt három is.

A Csak szex és más semmi, Goda Krisztina első nagyjátékfilmje nem akar túl sokat: szórakoztatni kíván elsősorban, de úgy, hogy a nézőnek azért némi útravalót is adjon. A remekül kidolgozott párbeszédekkel és karakterekkel operáló film főhőse egy tipikus harmincas évei elején járó értelmiségi nő: a diploma és a karrierépítés már megvan, de amíg kortársai esetleg 18 éves korukban nekiálltak családot építeni, neki most kell szembenéznie ezzel a problémával. Illetve csak kellene, hiszen nincs kivel családot alapítania. A filmben persze felvonul az összes sztereotípia, beleértve a „Miért van minden helyes pasinak barátja?" – mondatig, de valahogy ennek a filmnek ezt megbocsátom. Talán, mert egy kicsit „nősoviniszta", talán, mert kellő érzékkel vegyít humort és komolyságot, izzadtságszagú közhelyeket és magvas életigazságokat. De az is lehet, hogy azért vagyok a kelleténél megengedőbb, mert ez a film nem hirdet mást magáról, mint ami: közönségfilm, a színvonalasabb fajtából.

A Randevú már egy kicsit nehezebb eset. Incze Ágnes az I love Budapesttel robbant be a filmes köztudatba, és évek óta nem hallatott magáról. Nagy várakozás előzte meg legújabb munkáját, amely azonban felemásra sikeredett. A rendező két világot állít szembe: az egyik oldalon áll a kislánykora óta hontalan Rózsika és a jobb híján Irénkének nevezett, fura fazonú nő, a másikon egy rőt hajú, fiatal yuppie fiú. A két világ messze van egymástól, de Incze filmjében a végén mégiscsak egymásba érnek. A néző pedig végig azon problémázik, hogy művészfilmet vagy közönségfilmet lát. Ez eldöntetlen marad, ám ennél sokkal inkább érdekes Papp Vera játéka. Papp Vera Rózsikája egyszeri jelenség, a színészmesterség iskolapéldája. Arra tanít, hogy a színész merhet eszköztelennek tűnni, ordítás helyett egyszerűen csak: nézni.

A harmadik szerzői film Kocsis Ágnes munkája, a Friss levegő. A fiatal rendezőnő diplomamunkáját láthattuk, a sajtóvetítésre az utolsó negyed óra csak DVD formájában érkezett meg. Azonban így sem nehéz megítélni: kompakt egészről van szó, amelyben minden egyes apró jelzésnek nagy szerepe van. A film egy anya és kamasz lánya történetét meséli el, akik valahogy megrekedtek a nyolcvanas évek elején. Lakásuk valahol egy pesti lakótelepen ma már retrónak lehetne nevezhető, ha nem rína le róla a kor és az idő, amely bőven elmúlt már minden egyes használati tárgy felett. Külön kedvencem az a világító rózsacsokor, amely egy műanyag cserépben ül, ráadásul még igen lassan mozog is: szirmai ki-becsukódnak. Az egyedüli korszerű dolog a lakásban a sötétítőfüggöny, amelynek műselyméből bőven jutott a székekre, de még az anya munkahelyének falára is. A film egyik erőssége, hogy mindent csak jelez, nem tolja a képünkbe a nagy igazságot. Hagyja, hogy rájöjjünk: a vécéskisasszony fülkéjének falán azért olyan szép a kárpit, mert az asszony is varrónő volt egykor, aki szebb jövőről álmodott, végül aztán ez maradt neki: hirdetések a Nők Lapjában, kisiklott próbálkozások a Magányos Szívek Klubjában. A filmben Nyakó Júliát láthatjuk az anya szerepében. Ő is örvendetes eszköztelenséggel nyúl ehhez a meggyötört figurához, ám pontosan tudja, hogy egy kecsesebb mozdulat elárulja Violát: többre hivatott a vécépucolásnál. A lányt nem profi színész játssza, mégis: Hegyi Izabella nevét jó lesz megjegyezni. Olyan természetességgel mozog a kamera előtt, hogy sok profi megirigyelné.

A női filmek között két „modelleset" is találni, pontosabban két olyat, amelynek főszereplői modellek. Míg azonban a Herceg haladékának Alidája a negyvenhez közeledő nők problémáival küzd, addig a Fej vagy írás Mariannja nem küzd szinte semmivel, merthogy a forgatókönyv csupán közhelyeket adott neki. Persze ezzel semmi esetre sem emelném a Herceg haladékát piedeszálra. Tímár Péter filmje meglehetősen szobakonyhás – ahogy a rendező maga is megfogalmazta a legnagyobb problémát. Nagyon egyszerű eszközökkel próbál nagyon nagy dolgokat megmutatni – a végeredmény pedig néhol már nevetséges. Alida egyetlen perce ismétlődik újra és újra a filmben: a nőnek találnia kell valakit, aki akár képes is lenne meghalni érte. A film végigviszi a nő rosszabbnál rosszabb, elhanyagolt emberi kapcsolatait, hogy bemutassa: Alida helyzete reménytelen.

Ezzel szemben a Lengyel Andor rendezte Fej vagy írás egyszerű, mint egy pofon. Egy meglehetősen túlkoros külsejű egyetemista akarja megszerezni magának álmai modelljét, ami be is következik. Persze van bonyodalom, de nem számottevő, meg rossz párbeszédek is, ami azért – hogy a film legtöbbet használt szavát leírjam – gáz. Shilling Zoltán forgatókönyve újfent felveti azt a problémát, hogy a könyvízű beszélgetéseket nem lehet egy-egy szlenggel élőbbé, beszélt nyelvivé tenni...

Mit is szokás olyankor mondani/írni, ha egy film illeszkedik a sorba, kicsit más, mint a többi? Érdekes? Ez persze azt is jelentheti, hogy érdekesen rossz, de azt is, hogy érdekesen újszerű. Szaladják István első nagyjátékfilmje inkább különleges, mint érdekes munka. Vállaltan az orosz filmhagyományhoz, és nem a magyarhoz akar kötődni.

Eleve kockázatos vállalkozás orosz nyelven filmet forgatni magyar piacra, de a rendező és az őt támogató Inforg Stúdió bevállalta a veszélyt: nem kötött kompromisszumokat. A Madárszabadítóban kizárólag orosz színészeket látunk, és végül is igazat kell abban adni a rendezőnek, hogy ez a nyelv, és az orosz színészek állapot-festő módszere a film mondanivalójához szervesen illeszkedik. Az persze talán túlzás, hogy ezt a filmet magyar színészekkel egyáltalán nem lehetett volna megcsinálni, de nem volt érdemes, ha ilyen remek művészekre akadtak az alkotók. Az Inforg eredetileg az orosz–magyar évad kapcsán szeretett volna koprodukcióban dolgozni orosz partnerekkel, ami sajnos nem valósulhatott meg. A filmet magyarországi helyszínen forgatták, a Bakonyban, csodálatos, aranyló búzamezők övezte, hegyes-dombos vidéken. A Madárszabadítónak is van klasszikus értelemben vett története, de a lényeg spirituális szinten zajlik, a lélek belsejét kutatja a film. A felszínen ebből annyi látszik, hogy egy orosz kamaszfiú elindul a kedveséhez a szomszéd faluba, és útközben találkozik a különös idegennel, a madárszabadítóval, aki szenvedélyesen nyitogatja a kalitkákat, tépi le a hálókat, és az összes madarat szabadon engedi. Ő maga is szabad ember, aki saját törvényei szerint él, és a társadalom kötöttségei nem befolyásolják. A vég azonban tragikus, mert a falubeliek nem nézik jó szemmel az ismeretlen alakot: husángokkal verik agyon, és a mezőn „ravatalozzák fel".

Szaladják István alkotása a Krisztus-történet újramesélése. Mester és tanítvány találkoznak az úton: a mesternek fel kell magát áldoznia, de a tanítvány tovább viszi a szellemiségét. Gyönyörű folyamat, ahogy a fiú megérti, miért kell a madaraknak a szabadság. Nála is van egy kalitkába zárt madár: ajándék a kedvesnek, amit végül saját elhatározásból szabadon ereszt, és ezt a szabadságot viszi ajándékba Szonyának. A másfél órás film alatt a néző is észrevétlenül kerül a mester hatása alá: szelíd, de határozott tekintete megnyitja a világot, kitágítja, és közelebb hozza az igazságot a megértéshez. Robert Ovakimjan játéka lefegyverző: szinte nem is játszik, csak „van", de mégis követnie kell a szemnek. Eképpen lehetne Jézust és tanítványait is elképzelni, hiszen Jézus sem kényszerített senkit tanai elfogadására, mégis sokan önkéntelenül követték. Mellette Danyil Oszipov életteli parasztfiút játszik, akinek hatalmas szíve és lelke van a világ megértéséhez. Érzi, hogy a furcsa idegen jót akar, a jobbat akarja.

A színészek mellett a film másik erénye a mesteri fényképezés. Már-már képzőművészeti igényességűek, festményszerűek a beállítások. Folyamatosan tájakat látunk: búzamezőt, magányos fákat, tavat. Ugyanazt, mégis másképp. Gózon Francisco kitágítja a látóteret, és mintha nagyobb léptéket fogna be kamerájával, mint a vászon. Túlmutat a vásznon, és sikerül a változás finom állandóságát képre írnia.

Miközben az erdélyi magyarság – és egész Románia és Közép-Kelet-Európa lakossága – csökkenőben, és fogyóban az erdélyi magyar nyelvű oktatásban részesülők száma, a legmostohább sorsú hazai magyar közösség részéről halványan pislákoló reménysugár érkezett az elmúlt néhány év során: a moldvai magyarok száma enyhe gyarapodást, a magyarul tanuló csángó gyerekeké pedig egyenesen rohamos növekedést mutat. Illetve pontosabban: mutatna, ha akadna még vagy harminc tanító, magyartanár, aki felvállalná, hogy anyanyelvükön írni, olvasni tanítaná az erre rászoruló több ezer csángó gyerek legalább egy töredékét.

A sajtó többször tudósított a moldvai magyar csángók sorsáról, magyar nyelvű tanulási lehetőségeik fejlődéséről, a lassan feloldódni, olykor meg ismét erősödni látszó jogfosztottságukról. A Szabadság is beszámolt már idekapcsolódó kérdések egész soráról. Mégis sokakban hiányzik az összkép: hol tart ma a csángókérdés, mi történik a Kézdivásárhelytől alig nyolcvan kilométerre élő több tízezres moldvai magyarsággal?

Csángómagyarok, magyar csángók, moldvai katolikusok?
A moldvai csángóknak már az eredete is vitatott. A ma Moldvában élő majdnem 300 000, magát római katolikusnak valló ember többsége román anyanyelvű, kisebb része, mintegy 60–70 ezer fő magyar anyanyelvű, illetve ért magyarul. Nem annyira ők maguk, mint inkább a körülöttük élő románok nevezik őket elsősorban katolikusoknak, csángóknak, olykor pedig a román anyanyelvűeket is magyaroknak.

A 2002-es népszámlálás adatai szerint egész Moldva mintegy 4 és fél millió lakosából 5866-an vallották magukat magyar, 815-en pedig csángó nemzetiségűnek. Nagy hányadukat a Hargita megyéből közigazgatásilag kiszakított Gyímesbükk és környéke adja, a százezres nagyságrendű csángók többsége kettős identitású, sokan románnak vallják magukat, egyesek közülük tájékozatlanok e téren. Mivel mindig kisebbségben éltek, sokszor saját értelmiség nélkül, magyar tudatuk más, mint az erdélyi magyaroké. Hivatalosan nyilvántartott lélekszámuk pedig enyhe növekedést jelent az 1992-es népszámlásban rögzített adatokhoz képest, miközben az egész ország, benne Moldva és abban is például Bákó megye lakossága megcsappant, és a romániai magyarság mintegy 190 000 lélekkel számlált kevesebbet a tíz évvel korábbi helyzethez képest.

A román történészek egy része szerint ezek a csángók vagy katolikusok nem egyebek, mint az ádáz erdélyi elmagyarosítási és katolicizáló törekvések erdélyi román áldozatai, akik a történelem során nem bírták már az erőszakos beolvasztási és áttérítési kísérleteket, ezek elől menekültek Moldvába, és egy részük annyira erős magyarosításnak volt kitéve, hogy még évszázadok múltán is, a tiszta román moldvai környezetben, magyar nyelvű oktatás és egyházi szolgálat hiányában magyarul beszél. A sokszor kettős identitástudatú csángók román voltát hangsúlyozza az elrománosodott csángók 2001-ben alakult Moldvai Római Katolikusok Dumitru Mărtinaş Egyesülete is. Legutóbb pedig január 27-én a Román Akadémia kolozsvári Folklórintézetében mutatták be Ion H. Ciubotaru Catolicii din Moldova. Universul culturii populare (’A moldvai katolikusok. A népi kultúra világa’) című, a moldvai csángók román származása mellett kardoskodó könyvének harmadik kötetét.

Ezzel szemben a román történészek más része és általában minden más szakértő nagyjából arra az eredményre jutott, hogy a moldvai csángók magyar eredetűek. Egyesek szerint elődeik sosem jártak a Kárpát-medencében, hanem a honfoglalás előtti etelközi magyarság maradványa, de abban mindannyian egyetértenek, hogy Erdély különböző részeiből a középkortól kezdődően elsősorban szociális okokból (éhínség, adóterhek) vagy politikai indíttatásból (besorozás, ellenség pusztítása) a Kárpátoktól keletre települt magyarok. Családneveik és a vidéknek kölcsönzött helyneveik Besszarábiáig őrzik emléküket olyan területeken is, ahol ma már nem élnek magyarok. A magyarul beszélő csángók nyelve olyan archaikus formáját örökítette át a magyar nyelvnek, amely mentes még a XVIII. század végi és XIX. század eleji nyelvújítástól.

Melyik püspök mer beszélni magyarul?
A legarchaikusabbnak vélt északi csángó nyelvjárást ma már csak negyven év fölöttiek beszélik Neamţ megye hét falujában, így Szabófalván (Săbăoani) és környékén. A déli csángó és a legelterjedtebb nyelvjárás, a székelyes csángó, főként Bákó megyében él, de fel-felbukkan Vrancea, Vaslui, sőt Iaşi megyében is. Kevesen tudják például, hogy a Pruton túli Moldovai Köztársaság római katolikus püspöke, a chişinăui Anton Coşa (Kósa Antal) egy Iaşi megyei csángó falu szülöttje, és nemrég nyilvánosan és többször is megszólalt anyanyelvén – azaz magyarul.

Nem így tesz azonban Petru Gergheli (Gergely Péter) jászvásári (iaşi) római katolikus püspök és Ioan Robu (Rab János) bukaresti római katolikus érsek. Mindketten moldvai születésűek, a jelek szerint értenek magyarul, mégis a moldvai csángók magyar misézésének legelszántabb ellenzői. Ismeretes, hogy miután a XVII.–XVIII. századtól kezdődően a moldvai csángók elvesztették magyar papjaikat, megtartották kötődésüket a magyar nyelvű katolikus világhoz a körükben élő rengeteg Szent István- és más hasonló legendán kívül a kitartó pünkösdi csíksomlyói búcsús felvonulásuk révén is. Több éve tart az a küzdelem, amelynek során több ezer moldvai katolikus hívő a különböző civil szervezetek, de az RMDSZ és a magyar kormány támogatásával is, kérte a magyar nyelvű egyházi szertartási nyelv használatának az engedélyezését Bákó megye néhány településén. Ígéreteken kívül ez a törekvés egyelőre mást nem ért el.

A Nyisztor Tinka vezette pusztinai Szent István Egyesület a legelkötelezettebb talán ezen a téren. Amikor tavaly júliusban a Pusztinán elhunyt László Katalin temetése előtt a család óhajából magyar nyelvű virrasztást is tartottak, ez annyira felháborította a helyi káplánt, hogy a temetési prédikációt a halott meggyalázására használta fel. Az egyesület feljelentésére először fordult elő, hogy az Országos Diszkrimináció-ellenes Tanács elítélte a jászvásári római katolikus megyés püspökséget, amiért saját területén engedi például a lengyel, de tiltja a magyar nyelvű misézést, noha arra kifejezett igény létezik. Válaszában a püspök az egyházi autonómia nevében elutasította, hogy állami intézmény beleszóljon az ügyeibe. Ennek ellenére nem elképzelhetetlen, hogy az erősödő nyomásra a közeljövőben sor kerüljön a jégtörésre, az évszázadok óta ismét első hivatalos magyar nyelvű misézésre Moldvában.

A megfélemlítéstől az állami iskolákig
Ennél eredményesebbnek nevezhető az anyanyelvoktatás helyzete Csángóföldön. Nyelvhasználat terén a tanügyi vonal volt a járhatóbb út a kommunista rendszer idején. A Magyar Népi Szövetség 1950-ben több tucat Bákó megyei faluban létesített magyar nyelvű elemi iskolát, illetve osztályt. Ezek azonban kérészéletűeknek bizonyultak, már 1956-ban az összes tannyelvét románra változtatták. Szinte negyvenöt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a moldvai csángómagyarok ismét magyarul kezdhessenek el tanulni. Először csak magánházaknál Pusztinán (Pustiana) és Klézsén (Cleja), mára már tizenhárom faluban, közöttük tizenkettőben hivatalosan az állami iskola elemi és általános iskolai osztályaiban is. De nagy utat kellett megtenni idáig.

1956 és 1989 között magyar nyelvű oktatásról gyakorlatilag nem lehetett szó. Az 1990-es években is csak elszigetelten próbálkoztak tanítók, tanárok, civil szervezetek egy-egy faluban gyerekeket magyar betűvetésre tanítani. De ezek a kísérletek az anyagi feltételek hiánya, no meg az iskolai és közigazgatási hatóságok és a helyi katolikus papság ellenkezése, olykor megtorló intézkedései, bosszúállása, megfélemlítése miatt kudarcba fulladtak. Az alapszintű anyanyelvi oktatás, akárcsak a magyar misézés kérése sok esetben visszaütött a földügyek rendezésekor, a gyóntatószékben, az iskolaigazgató előtt vagy az osztályfőnöki órán.

A kérdés kezdeti megoldása több tényező szerencsés találkozásának volt köszönhető: különös kitartású személyek léptek a színre, visszatért néhány magyar felsőoktatásban részesült csángó a szülőföldjére, megerősödtek civil szervezetek, amelyek célul tűzték az anyanyelvhasználat érvényesítését, de fokozódott a politikai nyomás ez irányba minden oldalról.

Amikor 2000-ben az első magyar írás-olvasás oktatási tevékenység beindult Pusztina és Klézse egy-egy házában, iskolán kívüli tevékenységként, a kérdésben elöljáró Hegyeli Attila néprajzkutató és felesége, valamint az őket támogató egy-két pedagógus még legfeljebb az RMDSZ és a magyar kormány támogatását érezhette a háta mögött.

2001 májusában azonban az összes európai államot egyesítő Európa Tanács (ET) elfogadta Strasburgban Tytti Isohookana-Asunmaa finn liberális képviselő és jelentéstevő javaslatát csángó kérdésben. Az 1521-es számú Ajánlás, amelyet ugyanaz év novemberében megerősített az ET Minisztertanácsi Határozata is, nem kért egyebet Romániától, csupán hogy tartsa tiszteletben saját törvényeit: „az anyanyelvi oktatás lehetőségét biztosítani kell Románia Alkotmánya és az oktatási törvénykezés értelmében. Ugyanakkor osztálytermeket kell hozzáférhetővé tenni a helyi iskolákban, és a falvakban a csángó nyelvet oktató pedagógusokat meg kell fizetni". Az ajánlás mellékletben tartalmazza az akkori román kormány cáfolni igyekvő megjegyzéseit, de egyértelműen kijelenti, hogy a csángók magyar eredetűek, és közülük azoknak, akik igénylik a magyar nyelvű oktatást, nem lehet megtiltatni az anyanyelvi oktatáshoz való jogot.

A kérdés nem került le a nemzetközi közvélemény napirendjéről az első magyar nyelvű órák mutatóban történt megjelenésével néhány Bákó megyei faluban. Az európai országok csak egy részét tömörítő Európai Unió (EU) törvényhozó szerve, az Európai Parlament (EP) 2004-ben olyan jelentést fogadott el Románia EU-s csatlakozási helyzetéről, amelyben Emma Nicholson of Winterbourne bárónő, nagy-britanniai liberális képviselő és jelentéstevő mások által is módosított szövege alapján fontos: „az együttélés a kisebbségekkel, és e célból (az EP) felkéri a (román) kormányt (...), hogy fejlessze a csángó kisebbség anyanyelvi oktatását".

A 2000-ben beindult folyamatnak tehát a nemzetközi fellépés szerény, de mégis érezhető löketet adott. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ, az RMDSZ társszervezete) és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) szervezésében 2002-ben két faluban, Budán és Pusztinán először lehetett az állami elemi iskolában a tananyagba magyarórákat is iktatni, miközben évről-évre nőtt az iskolán kívüli nyelvoktatásba bevont falvak és gyerekek száma. 2002-ben még csak 37, 2004-ben már 462 újabb szülő kérvényezte hivatalosan gyermeke számára az anyanyelvi oktatást.

Sem magyar, sem román középiskolájuk nincs!
Mára már Bákó megye tizenhárom falujában tanítanak magyarul iskolán kívül, és közülük tizenkettőben iskolában is. Az állami tanintézményekben 725 diák jár magyarórákra – egyébként az oktatás nyelve a többi tantárgy esetében továbbra is a román! –, 369-et vontak be csak iskolán kívüli foglalkoztatásba, és 93-an tanulnak tovább a fent említett szervezeteken kívül a Domokos Pál Péter Alapítvány közreműködésével is Csíkszereda, Gyímesfelsőlok, Bukarest és Székelyudvarhely magyar középiskoláiban.

Amennyire örvendetes a magyar nyelvű oktatás látszólagos felívelése, miután a jég megtört 2000-ben, annyira aggasztó a helyzet néhány további eleme. A magyar nyelvű oktatásba a fenti számadatok alapján bevont 1187 diák még így is elenyésző töredékét – 12 százalékát – jelenti a csak Bákó megyében élő mintegy 9500, magyarul beszélő iskolaköteles gyermeknek. Csángóföld falvaiban nemhogy magyar, de semmilyen tannyelvű középiskola nem működik! Következésképpen a csángó gyerekek mintegy 6–8 százaléka végez középiskolát, többnyire román nyelven a moldvai városokban, és mindössze 1–2 százalékuk jut el az egyetemi vagy főiskolai oklevélig. Így talán nem csoda, sőt egyesek szerint a többszörösen mostoha helyzethez képest egyenesen csodálatra méltó, hogy az eltelt tizenöt-tizenhat év alatt a csángó magyarok köréből mintegy száz értelmiségi került ki, aki Erdélyben vagy Magyarországon végezte felsőfokú tanulmányait.

A moldvai magyar nyelvű oktatás kérdésének a rendezéséhez a szakértők véleménye szerint sem célravezető a csángó gyerekek szülőföldjüktől távolt történő oktatása. Ehhez szolgáltat modellt az alapszintű oktatás mára már bevált receptje, illetve a megépíteni szándékozott magyar nyelvű középiskola Rekecsinben (Răcăciun).

Mindenhol megírták a kétezres évek jó hírét, a megszülető magyar nyelvű oktatás történetét a Csángóföldön. De hogyan lehetett ezt létrehozni egy több-kevésbé ellenséges hivatali közegben, a román sajtó szinte folyamatos támadásai közepette?

A recept: a gyerekek szeretete
A választ Hegyeli Attila, a csángóföldi magyar oktatási program vezetője adja meg. Erdélyi magyarként, miután Kolozsváron magyar néprajz szakot végzett az egyetemen, elindult Moldvába, hogy a részvevő megfigyelés módszerével néprajzi kutatásokat végezzen. Kiderült, hogy az alanyként felhasználni akart gyerekek nagy élvezetüket lelik a játékos foglalkozásokban, ezt pedig hamarosan magyar nyelvoktatási kísérlet követte. A játékos, találékony tanítási módszernek hamar az lett a következménye, hogy hatalmas népszerűségre tett szert a kicsik körében.

– Csak jöttek, csak jöttek a gyerekek – emlékszik vissza Hegyeli Attila. – Egyesek beszéltek, mások csak értettek magyarul. De rövid idő után úgy írtak tollbamondásra magyarul, mint a karikacsapás! Úgy éreztük a feleségemmel, hogy itt tenni kell valamit. Valamit, aminek haszna van! Még akkor is, ha fordítva ülünk a lóra. A szülőket nehezen lehetett volna meggyőzni, hogy a 90-es évek megfélemlítései után, mikor már senkinek nem akaródzott magyar nyelvű oktatásért folyamodni, újra kérvényeket írjanak. Ezt maguk a gyermekek érték el saját szüleiknél, miután nálunk megszerették az egyelőre iskolán kívüli magyartanulást! Ars poeticánk, miszerint úgy kell tanítani, hogy nagyon szeressék a gyerekek, türelemmel, ötletesen, meghozta gyümölcsét.

A felfedezett módszert már csak nagyobb szinten alkalmazni volt szükséges. „A recept megvolt, már csak klónozni kellett", vallja Hegyeli Attila. A hozzá szükséges pénzt hosszabb távra a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma ajánlotta meg, amely vállalta, hogy évente 13 millió forintot költ az elemisták és általános iskolások helyi és 16-ot a középiskolások Moldván kívüli magyar nyelvű oktatásáért.

–Az utóbbi időben többször elkeseredtünk, mert úgy éreztük, hogy Magyarországon olykor keresztbe tesznek a programunknak, vagy csak gúnyolódnak vele. Pedig az eredeti elképzelés szerint a magyar kormány nyújtaná a pénzt, mi pedig, helyi pedagógusok és civil szervezetek a szakmai munkát, de arról nem volt szó, hogy a pénzért állandóan kuncsorogni kelljen! – jelentette ki a Szabadságnak Hegyeli Attila. – 2005 júniusa és decembere között még az is megtörtént, hogy öt álló hónapon keresztül teljesen támogatás nélkül maradt a program, pedig már huszonhét főállású oktató munkájáról volt szó. Ilyen körülmények között természetesen mi a tanügyi sztrájkban sem vettünk részt. Ki ellen sztrájkoljunk, csángó gyerekek ellen?

Hol vagytok erdélyi keresztapák, keresztanyák?
Az ideiglenes pénzhiány lépésre kényszerítette a csángóföldi magyar oktatás elkötelezettjeit. Hegyeli Attila felesége, Hegyeli Melinda vezetésével az MCSMSZ és az RMPSZ beindította a Keresztszülő-programot. Ennek során bárki, aki magára vállalja egy magyarul tanuló csángó gyerek évi taníttatási költségét, jelképesen a keresztszülőjévé válik. A csángók körében elterjedt szokás az ismerős, jó barát felnőtteket keresztapának, keresztanyának szólítani. Sikerült a program révén a magyar állami támogatáshoz fogható méretű összeget gyűjteni. A támogatás összege pedig nem túl nagy, hiszen a helyi oktatásban részesülők esetében évi mintegy 4,5 millió régi lej (125 euró), a nem Moldvában továbbtanuló diákok esetében pedig évi körülbelül 18 millió lej (500 euró).

– Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy a keresztapa-keresztanya programba 99 százalékban magyarországiak, a fennmaradó 1 százalékban pedig nyugat-európaiak kapcsolódtak be. Az erdélyi magyarság közömbös maradt – jegyzi meg alig titkolt csalódottsággal Hegyeli.

Az erdélyi magyarság nem is biztos, hogy kellőképpen értesült a támogatási lehetőségről, de lehet, hogy az épp elég küldetésszámba menő feladattal megküzdő moldvai oktatóknak nincs idejük és energiájuk, mondjuk, az erdélyi magyar sajtón keresztüli megfelelő tájékoztatására.

Az erdélyi magyarság inkább akkor mozdult meg – igaz, elszigetelten –, amikor úgynevezett téglapénzt gyűjtöttek marosvásárhelyi jótékonysági hangverseny alkalmából az első csángóföldi magyar középiskola felépítésére.

Iskola is lesz, csak tanár nincs
A Rekecsin falu határában felépítendő líceum felépítéséért a Böjte Csaba testvér vezette Dévai Szent Ferenc Alapítvány és az MCSMSZ fogott össze. Tavaly májusban jelentős hazai és magyarországi személyiségek jelenlétében történt meg az alapkő elhelyezése. A Regina Pacis (’Béke Királynője’) nevet viselő, a csángók körében megkülönböztetett tiszteletnek örvendő Szűz (vagy: Babba) Máriának szentelt leendő középiskola 565 gyereknek jelentene végre nem csak anyanyelvi, hanem anyanyelvű oktatást, óvodás kortól középiskolával bezárólag, és a tervek szerint bentlakással, tanári lakásokkal és a komplexumhoz kapcsolódó egyéb kiegészítőkkel, így magyar vendéglővel és panzióval is rendelkezne. Az iskolában a román nyelv és irodalom, valamint a kötelező Románia földrajzán és történelmén kívül minden tantárgyat magyarul tanítanának. Az építkezés akár idén tavasszal elkezdődhet, ha sikerül rá elegendő pénzt gyűjteni. Csaba testvér szerint az egyes városok, szervezetek, akár politikai pártok is adakozhatnának, cserében róluk neveznének el egy-egy osztálytermet.

Addig is, ameddig a magyar betűvetést megtanult mai kisdiákok már a felépülendő középiskolába járhatnak, továbbra is gond az alapszintű oktatás kiépítése. Csak Bákó megyében még több mint harminc faluban lehetne magyarul tanuló csoportokat szervezni. Összesen mintegy ötven falu létezik, ahol a gyermekek szintjén is él még a nyelv, utcán, családban, és ahol az ötvenes évek óta magyar oktató nem járt. Az eddig elért eredmények biztatóak ugyanis, de korántsem elégségesek.

– Félelmetesen tűnik el a nyelvünk Csángóföldön, hiszen a családon kívül nincs semmi olyan közeg, amely ápolására ösztökélne – magyarázza Hegyeli Attila. – Még az eddigi tizenhárom-tizennégy faluban sem kapcsolódott be minden lehetséges gyermek a magyar oktatásba. A mintegy ötven falun kívül pedig legalább három-négy városban is létesülhetnének magyar osztályok. Az eddig benyújtott kérvények alapján a beiskolázási szám jövő tanévtől ismét lényegesen nőhet. Ha el is jutunk ide, még mindig csak a kritikus küszöböt közelítettük meg, hogy ne tűnjön teljesen el a nyelv ezen a tájon. Kutya nehéz munka, de csak tanár kell hozzá! Átlagon felüli fizetés és szolgálati lakás várja őket a program keretében. Miért nem fontos ez nekünk? A jelenlegi huszonhét fős tanári gárda kétharmada erdélyi magyar, a többi felsőfokú tanulmányait elvégzett, és a szülőföldjére visszatért magyar csángó. Sokkal több magyar tanár kellene! Bákó megye e tekintetben kitüntetett figyelmet érdemelne, hisz nagyságrendileg ma már felér egy-egy erdélyi szórványmegyével, mondjuk, egy Hunyaddal, szinte akkora, mint Brassó, és nem utolsó szempont, hogy ez az egyetlen olyan romániai megye, ahol a közösségünk szaporodik! Ne csodálkozzunk azon, ha a moldvai csángók identitástudata más, mint az erdélyi magyaroké. Ők nem úgy magyarok, mint mi. De háromszáz év magára hagyatottság után Kolozsváron sem menne másképp! – érvel az oktatási program vezetője.

Tény, hogy a lassan leomló korlátok miatt ma már a csángóföldi magyar oktatás legnagyobb akadálya a tanárhiány. Igaz ugyan, hogy még előfordul, mint tavaly októberben Magyarfaluban (Arini) is, hogy az egyik tanfelügyelő meg akarta akadályozni a szabályszerűen folyó magyar oktatást, vagy a most már találkozókat tartó tanárok kisebb rendellenességekről, naplóba történő beírástól való eltiltástól, egyéb szabotázsokról számolnak be, de azért a program mégiscsak működik, tanügyminisztériumi hivatali és magyarországi pénzügyi támogatással.

A kérvények a szülők részéről gyűlnek, az igény is létezik tehát. Gorzafalván (Oituz), Szitáson (Nicoreşti), Ferdinándújfaluban (Nicolae Bălcescu), Bahánán (Bahna) vagy Szőlőhegyen (Pârgăreşti) magyar pedagógust ötven éve nem láttak, miközben a gyerekek egymással magyarul beszélnek az utcán. Még. Az oktatás minősége is feljövőben, hiszen ma már erdélyi és magyarországi táborozásokat, helyi szavaló-, népdal- és magyar irodalmi versenyeket rendeznek a magyart tanuló csángó gyerekek körében, és a nyertesek közül egyesek ma már székelyföldi társaikkal is felvennék a versenyt.

Igaz, nem könnyű valakit meggyőzni, hogy olyan helyen vállaljon munkát, ahol a lakások 95%-ban nincs fürdőszoba, még azokban az új házakban sem, amelyet a külföldről hazatért vendégmunkások építtettek fel az elmúlt néhány évben. De valahol el kell kezdeni az anyanyelvi oktatást és az magával hozhatja az identitástudat és igényszint alakulását is.

Ezért a program felelősei most felhívással fordulnak erdélyi és külföldi magyar oktatókhoz, hogy társuljanak magyar nyelvű iskolán kívüli foglalkozások tartására 1–8. osztályosok részére. Nem megvetendő, hogy a faluban szolgálati lakást, rezsiköltséget biztosít a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége, illetve munkakönyves állás formájában az állami fizetésnél nagyobb bérezést. Érdeklődni a hegyeli@xnet.ro e-mail címen vagy a 0722-627-656-os telefonszámon lehet.

Pedagógusok jelentkezését várják, akár tanév közben is. Hátha nem hiába.

Bennünk, erdélyi magyarokban sokszor felvetődik a kérdés: miért mások a moldvai csángómagyarok, mint mi? Miért nem állnak ki annyira a jogaikért, mint itt nálunk, a Kárpát-medencében?

A választ a történelem és a szociális helyzet adja meg. Minden vita ellenére eldöntött tény, hogy a csángók magyar származásúak még akkor is, ha ma már csak mintegy negyedük ismeri a magyar nyelvet. Nem egyszerre, hanem több hullámban, olykor egyenként, családonként szivárogtak át Erdélyből Moldvába hosszú évszázadokon keresztül. Ha volt is idő, amikor magyar papjaik és szabadparaszti jogállásuk révén viszonylagos önállóságot élveztek, sosem rendelkeztek igazi intézményesített szervezettséggel, így ki voltak szolgáltatva a mindenkori moldvai uralkodó kénye-kedvének, később pedig az éledő román nacionalizmus és a türelméből veszítő ortodox vallás elnyomásának, beolvasztási igyekezetének. Végig pedig a környező román nyelvű görögkeleti többség természetes asszimilációjának.

Nem érte őket közvetlenül sem az erdélyi polgárosodás, sem a nemzeti öntudatra ébredés, de még a nyelvújítás hatása sem, csak legfeljebb kis mértékben, közvetett úton és késleltetve. Sosem érezhették magukat többségben, mint az erdélyi magyarok Trianon előtt vagy az észak-erdélyiek a második világháború idején is. Értelmiségük alig létezett, a városiasodás moldvai változata is egyúttal beolvadást jelentett számukra.

Ezért az erdélyi magyar fülnek is sokszor hihetetlenül hangzott, hogy mikor a Kárpát-koszorún belül arról folyik a vita, hogy magyar egyetemet akarunk, és hogy valamely faluban indul-e vagy sem öt gyermekkel magyar osztály, Kézdivásárhelyen vagy Csíkszeredában pedig a közterületen kitűzendő piros-fehér-zöld zászlók száma a téma, a Székelyföldtől néhány tíz kilométernyire keletre, túl a Kárpátokon, még a csángók kisebbségként történő elismerését is elvitatják. Nemhogy magyar osztályokat, de magyarórák tartását sem engedélyezik, hiába kérvény, törvény és anyanyelvi oktatáshoz való jog. Amíg nálunk a kommunista rendszer éveiben az egyház volt anyanyelvünk és nemzeti öntudatunk egyik utolsó menedéke, addig Moldvában a magyar misézést már hosszú évtizedek, egyes falvakban pedig évszázadok óta beszüntette a katolikus egyház.

Ezek a különbözőségek vezethettek el oda, hogy a csángó gyerekeket, ha akár erdélyi, akár magyarországi magyar környezetbe áthozták, például itteni középiskolában folytatni tanulmányaikat, ha nem jártak el körültekintően, türelmetlenség vagy gúny fogadta a furcsa kiejtés, néha különös kifejezések és több román kölcsönszó használata miatt. Pedig gondoljuk el, mit hozhat a tarsolyában az, aki maga és egész környezete is csak román iskolába járt, a paptól az összes hivatal képviselőjéig mindenki a román nemzethez tartozását sulykolta belé?

Amit nem tud valaki, amiről nem rendelkezik elegendő információval, a hiányzó részeket megpróbálja a képzelet segítségével pótolni. A csángók ezt teszik a saját kettős identitástudatukkal, ezzel magyarázható mind a csángómagyarok, mind a magukat csupán moldvai katolikusoknak nevező elrománosodott csángók mozgalmai. Közben pedig folyik a tájékoztató – egyes esetekben pedig a félretájékoztató – munka körükben, és végül az nyer, aki tájékozottabb lesz.

De mi is így vagyunk a csángókkal, erdélyi magyarok. Viszonylag keveset tudunk, és részértesülések alapján alakítunk ki róluk sztereotípiák segítségével képet. Nem valami megmaradt ős Etelközt kell elképzelni, ahol egész Bákó és Neamţ megyében egy-két román városon kívül honfoglaláskor előtti érintetlen archaikus magyar közösségek tömege él, mint ahogy az is megalapozatlan nézet, hogy a csángók csak holmi identitászavarban élő félig magyarok, avagy inkább félig románok, nem is beszélnek már magyarul, tudatlanok, és tulajdonképpen kihalófélben lennének.

Elképzelhető, milyen hatással van a mai hőskorszakinak számító, a Hegyeli Attila és mások nevével fémjelzett magyar nyelvoktatás a csángók körében. A jó esetben közömbös és nem segítőkész, rosszabb esetben pedig egyenesen ellenséges közegben folyó munka, amelyet lelkes önkéntesek, hivatástudatuknak áldozó erdélyi és helyi csángó oktatók ma ott végeznek, csak csodálatra méltó. Pedig ma már a viszonylag elhanyagoltabbnak számító, árvíz és szegénység sújtotta moldvai csángóvidéken tanítóknak sikerült az átlagosnál jobb életkörülményeket, lakást és béreket teremteni. Így is kevesebben jelentkeznek, mint amennyien elkelnének.

Valószínűleg nem túl vonzó a nagy nyugati mintalesés közepette éppen kelet felé vonzódni. Pedig ezen is múlhat, hogy több tucat moldvai csángó faluban néhány év, évtized alatt teljesen kihal a magyar nyelv. Ma még meg lehetne menteni. Visszájára lehetne fordítani, vagy legalábbis lassítani a beolvadást. És ha egyes erdélyi szórványvidékeken csak visszaszorulóban a magyarság, Moldvában több tízezer ember nyitott arra, hogy felvilágosítsák magyarsága vállalásának előnyeiről.

A csángók anyanyelvhasználata kérdésének megoldásához hozzájárulhat még a növekvő anyanyelvi oktatásra és egyházi szertartási nyelvre vonatkozó igény mellett Románia európai uniós csatlakozása, a tény, hogy az RMDSZ – ha csak valamiért meg nem bukik a kormánykoalíció – még 2008-ig kormányon lehet, de utána sem kizárt, hogy megőrzi befolyását. Az is segítene, ha bármelyik párt kerülne hatalomra az áprilisi magyarországi választásokon, szívügyének tekintené a csángókérdést, és annak pénzügyi támogatását.

És még valami. Nemrég érkezett a hír, hogy XVI. Benedek pápa 2007-ben Nagyszebenbe látogathat. Mivel ismeretes, hogy II. János Pál pápa elsősorban a katolicizmus románok körében történő meggyökeresedését tartotta szem előtt, egyesek pedig jelképes erejűnek tartották, hogy Bukarestbe látogatott, s nem Erdélybe, ahol hívei túlnyomó többsége él, nem kizárt, hogy a német pápa, aki most már Erdélybe jönne, nem zárkózik el annyira magyar híveivel a közösségvállalástól a nagy nyilvánosság előtt sem. Ez is jelzés értékű lehet a többnyire vallásos csángó közösség számára.

Elképzelhetjük, milyen hatással lesz majd, ha a kellő oktatásban részesült mai csángó gyerekek magyar identitástudatra ébrednek, és tíz-tizenöt év múlva már felnőttként hallatják hangjukat, és vállalnak részt a közéletben. Rajtunk is múlik, hogy ez bekövetkezik-e, vagy sem.

Legalább 700 négyzetméteres telken épült 150–350 négyzetméteres házat vásárolnék, esetleg telket, minimum 16 méteres utcai fronttal. Telefon: 594-792, 406-874, 0744-541203.

Egyetemista lány különbejáratú kiadó szobát keres. Telefon: 0744-676385. (0005)

Tom éveken át próbálta leküzdeni örökös szorongását, de hiába. Egyszer azonban barátai észrevették, hogy megváltozott.

– Sokkal nyugodtabb vagy, mint régen. Mi történt? – kérdezték tőle.

– Találtam egy embert, aki aggódik helyettem, heti 1000 dollárért. – felelte Tom. – Azóta nincs semmi problémám.

– Heti 1000 dollár? De hogy tudod ezt kifizetni?

– Kit érdekel? Legyen ez az ő gondja!

Az elmúlt tizenöt év közigazgatási okiratait, intézkedéseit kezdi ellenőrizni a prefektura, mivel számtalan feljelentés, panasz érkezett az intézményhez törvénytelen eljárásokról, jelentette be sajtóértekezletén Alin Tişe prefektus. Az olyan területeket ellenőrzik, mint a telkek bérbeadása, koncessziója, közmunkálatok kiutalása, szolgáltatások és javak beszerzése a hivatalok által. Főleg az olyan helységeket látogatják majd, ahol nagyon megemelkedtek a telekárak, továbbá városokat, különös tekintettel Hunyadra, mondta a prefektus.

Az ilyen jellegű ellenőrzések nem évülnek el, ahol pedig törvénytelenséget tapasztalnak, az iratokat teljes semmisséggel sújtják, igyekeznek megszüntetni az ebből adódott helyzeteket, és megbüntetik a vétkes polgármestereket vagy más, érintett hivatalnokokat.

Száznál is több román állampolgárt fordítottak vissza az aradi határátkelőtől, akik kiskorúakkal szándékozták elhagyni az országot. Az intézkedés oka az volt, hogy nem rendelkeztek erkölcsi bizonyítvánnyal. Ezt az okiratot a január 29-től hatályba lépett új külföldi utazási szabályok előírásai alapján kérik.

A határrendőrség közleménye szerint az elmúlt három nap alatt több mint száz utazni szándékozót térítettek vissza, mivel hiányzott irataik közül vagy a már említett erkölcsi igazolás, vagy a másik szülő beleegyezése a gyermek kiutazásához. Visszaküldték azokat a kiskorúakat is, akikkel egyáltalán nem utazott nagykorú személy. A határrendőrség vezetője, Ioan Handra a sajtónak nyilatkozva elmondta, az intézkedés célja a gyermekek védelme a határokon túl is, és annak a megakadályozása, hogy bűncselekmények elkövetésére (lopás, kéregetés) használják őket külföldön. Az új szabályozások diákcsoportok átutazását is fenntartotta mindaddig, ameddig a felnőttek faxon meg nem szerezték a kért igazolást.

A 2005/248. törvény értelmében kiskorúak csak kísérettel és a szülő vagy törvényes képviselő engedélyével utazhatnak külföldre. A kiskorúakkal utazó felnőtteknek fel kell mutatni a határnál az erkölcsi igazolást is, ez a követelmény nem érvényes a szülők esetében. A határrendőrség arra figyelmeztet, hogy az utazni szándékozók előzőleg tájékozódjanak a határátlépési feltételekről, ezt megtehetik, ha hívják a 959 telefonszámot az adott megye hívószámával, vagy a bukaresti 9590 számot.

Hingis már a legjobb 50 között
Az élcsoportban nem történt komolyabb változás a női tenisz-világranglistán, így a rangsort továbbra is a belga Kim Clijsters vezeti. Az első tíz között csupán a múlt heti listán kilencedik Jelena Gyementyjeva tudott előre lépni. Az orosz versenyző a tokiói tornán aratott győzelmével a kilencedikről a nyolcadik helyre jött fel.

A japán fővárosban döntős, ezen a tornán többek között az élmezőnyben tartózkodó orosz Marija Sarapovát legyőző, a három év kihagyás után idén visszatért svájci Martina Hingis – a világranglista korábbi éllovasa – a 117-edikről a 48. helyre jött fel. A klasszis játékos a januári Australian Open előtt még a 349. volt.

Változatlanul Czink Melinda a legjobb magyar és Gallovits Edina a legjobb romániai teniszezőnő, helyzetük az előző héthez képest alig változott.

A női világranglista élmezőnye (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (1.) Kim Clijsters (belga) 3478 pont, 2. (2.) Amélie Mauresmo (francia) 3377, 3. (3.) Lindsay Davenport (amerikai) 2803, 4. (4.) Marija Sarapova (orosz) 2615, 5. (5.) Justine Henin-Hardenne (belga) 2578, 6. (6.) Mary Pierce (francia) 2430, 7. (7.) Nagyezsda Petrova (orosz) 2014, 8. (9.) Jelena Gyementyjeva (orosz) 1908, 9. (8.) Patty Schnyder (svájci) 1900, 10. (10.) Venus Williams (amerikai) 1630, ..., 48. (117.) Martina Hingis (svájci) 440, ..., 119. (120.) Czink Melinda 228,75, ..., 138. (138.) Gallovits Edina 202,75.

Status quo a férfi rangsorban
Az elmúlt hét három tornájának egyike sem „rengette meg" a férfi teniszezők hagyományos világranglistáját, amelyet óriási fölénnyel a svájci Roger Federer vezet.

Egyébként a fontosabb tornák közül a harmadik helyen kiemelt José Acasuso nyerte meg a 380 ezer dollár összdíjazású chilei férfi tenisztornát. Az argentin játékos a döntőben 6:4, 6:3-ra verte a hazai közönség előtt szereplő, ötödikként rangsorolt, kétszeres olimpiai bajnok Nicolas Massut. A floridai Delray Beachen rendezett, szintén 380 ezer dolláros viadalon a negyedik helyen kiemelt Tommy Haas bizonyult a legjobbnak. A német teniszező a harmadikként rangsorolt, címvédő belga Xavier Malisse ellen nyert 6:3, 3:6, 7:6-ra a fináléban.

A hagyományos világranglista élén (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (1.) Roger Federer (svájc) 7275 pont, 2. (2.) Rafael Nadal (spanyol) 4615, 3. (3.) Andy Roddick (amerikai) 2785, 4. (4.) David Nalbandian (argentin) 2570, 5. (5.) Ivan Ljubicsics (horvát) 2395, 6. (6.) Nyikoláj Davigyenko (orosz) 2355, 7. (7.) Guillermo Coria (argentin) 2100, 8. (9.) Andre Agassi (amerikai) 2065, 9. (8.) Gaston Gaudio (argentin) 2050, 10. (10.) David Ferrer (spanyol) 1730, 11. (11.) Lleyton Hewitt (ausztrál) 1665, 12. (12.) Nicolas Kiefer (német) 1660, 13. (13.) Thomas Johansson (svéd) 1645, 14. (15.) Tommy Robredo (spanyol) 1565, 15. (14.) Fernando Gonzalez (chilei) 1540, 16. (17.) Richard Gasquet (francia) 1526, 17. (16.) Robby Ginepri (amerikai) 1525, 18. (18.) Juan Carlos Ferrero (spanyol) 1500, 19. Dominik Hrbaty (cseh) 1440, 20. (20.) James Blake (amerikai) 1430, ..., 41. (40.) Victor Hănescu 826, ... 82. (82.) Andrei Pavel 485, ..., 410. (413.) Bardóczky Kornél 68.

Mauresmo a rákkutatást támogatja
Hatvanezer dollárral támogatja a franciaországi rákkutatást Amélie Mauresmo, a januári ausztrál nyílt teniszbajnokság győztese.

A klasszis játékos – aki Melbourne-ben pályafutása során először diadalmaskodott Grand Slam-viadalon – tavaly novemberben megnyerte a Los Angeles-i WTA-világbajnokságot is, és győzelméért az egymilliós pénzdíj mellett egy Porsche Cayenne S típusú sportkocsit is kapott. Az autó ellenértékét ajánlotta most fel a párizsi Curie Intézet javára.

Bejelentette szakítását Sheryl Crow énekesnővel Lance Armstrong, a hétszeres Tour de France-győztesként tavaly visszavonult kerekeslegenda. A 34 esztendős amerikai klasszis – akinek volt feleségétől három gyermeke született – tavaly novemberben jegyezte el a nála 9 évvel idősebb, első házasságára készülő rocksztárt.

„Hosszas mérlegelés után hoztuk meg ezt a szomorú döntést. Kérünk mindenkit, hogy tartsa tiszteletben a magánéletünket ebben a nehéz időszakban" – áll az expár közleményében.

A tavalyi Tourt a helyszínen végigszurkoló Crow leg-utóbbi, Wild- flower (Vadvirág) című lemezét saját bevallása szerint Arm-strong inspirálta.

Sorozatos vereségek után a múlt hét végén ismét győztek a női első osztályú bajnokságban szereplő Szamosújvári SOMVETRA tekézői. A „hazai" pályán, azaz Marosvásárhelyen szereplő lányok sikere annál is értékesebb, mivelhogy a sokszoros bajnok Brassói Metrom együttese ellen érték el. Barta Anna fiatal (többségében még ifi) tanítványai 3100– 2972 fa (egyéniben: 4–2) arányban bizonyultak jobbnak a Cenk alji sportolóknál. A SOMVETRA csapatából külön kiemelhető a 17 esztendős Romina Mureşan teljesítménye, aki 542 fát ütött le a nemzetközi szabványú Elektromaros pályán. Mellette még két szamosújvári ért el 500 fa feletti eredményt: Török Alexandra 527 fával, az edzőjátékos Barta Anna pedig 501 fát.

E hét végén nem lesz forduló, csupán az ifjúságiak lépnek pályára, Marosvásárhelyen az országos csapatbajnokság 5. fordulójában.

A visszavágók 3. fordulójában nagyon értékes győzelmet aratott közvetlen ellenfelével szemben az Aranyosgyéresi Sodronyipar-CFR férfi tekecsapata, amely a hét végén a Petrillai Intert fogadta.

A végeredmény: 3351–3136 fa (egyéniben: 5–1, összesítésben 7–1), a játékvezető a brassói Constantin Marian volt. A legjobbnak ezúttal is Dumitru Beşe bizonyult 614 fával.

Egyéni eredmények: Petruţ Mihălcioiu–Ioan Hordilă 578–557, Dumitru Beşe–Marius Ghetea 614–548, Sebastian Beşe–Marin Bălan 500–526, Traian Popa–Virgil Dorin 550–530, Cornel Popa–Florin Niţescu 576–446 és Zenkó Alpár–Marius Codărcea 533–529.

A Sodronyipar-CFR elhalasztotta a következő, február 18-án esedékes bajnoki mérkőzését, amelyet a Brassói Rulmentul ellen kellett volna lejátszania idegenben. A kimaradásra azért van szükség, mert a Kolozs megyeiek két legjobb játékosa, az edzőjátékos Dumitru Beşe és Petruţ Mihălcioiu éppen abban az időszakban, február 15–19. között a svédországi Finspångban egyéni tekeversenyen vesznek részt, amelyet a Polar serleggel díjaznak. Más férfi versenyző nem szerepel ezen a nemzetközi sportkalendárium műsorán is szereplő vetélkedőn, a nőknél is csak egyetlenegy, a Bukaresti Rapidtól.

Az elhalasztott összecsapást március 31-én pótolják be. Máskülönben márciusban még három mérkőzést kellett volna lejátszania a Sodronyipar-CFR-nek, de máricus 18-án megint szabadnapos lesz, mert a Szinajai Carpaţi Mefin visszalépett, és így már csak 8 csapat maradt a bajnokságban.

Selymes Tibor helyett az eddigi sportigazgató Nagy Tamás irányítja vezetőedzőként az FC Sopron labdarúgócsapatát. Munkáját a jövőben Giuseppe Signori segíti.

Erről Marius L. Vizer, a klub többségi tulajdonosa tájékoztatott.

„Az elmúlt napokban a szakmai stáb bevonásával folyamatosan analizáltuk csapatunk eddigi felkészülését és szereplését. Mivel jómagam maximalista vagyok, ezért mindig a klub stratégiai érdekének rendelem alá döntéseimet. Úgy gondolom, hogy a klubban betöltött szakmai posztok megcserélésével eredményesebbek lehetünk, ezért a tavaszi szezonban eddigi sportigazgatónk, Nagy Tamás pro-licences szakember felel a felnőtt csapat irányításáért, míg másodedzőként Beppe Signori kap megbízatást. Az edzői stáb további tagjai változatlanok: Mario Innauráto erőnléti edzőként, Gendúr László pedig kapusedzőként tevékenykedik.

Selymes Tibornak elismerve és megköszönve eddigi teljesítményét, felkínáltam a klub sportigazgatói fe-ladatkörének ellátását, azt remélve, hogy kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerének köszönhetően munkájával hasznosabban tudja elősegíteni klubunk sikeres szereplését" – írta közleményében Marius L. Vizer.

Nagy Tamás 2005. október 12-e óta töltötte be a sportigazgatói tisztet, és szerződése értelmében nem ült le a kispadra.

A 36 esztendős Selymes, a kilencvenes évek román „aranygenerációjának" magyar nemzetiségű labdarúgója 2005 év elején fejezte be játékosi pályafutását, s 2005. szeptember 25-e óta volt az FC Sopron vezető-edzője, amikor is Csank Jánost váltotta a kispadon.

Az olasz válogatottal 1994-ben világbajnoki ezüstérmes, 39 éves Signori tavaly október 20-án írt alá a soproni alakulathoz, mint játékos, s a 2005–2006-os idény őszi szezonjában kétszer volt eredményes.

A téli átigazolási időszakban jelentősen megerősödött és jelenleg Olaszországban edzőtáborozó csapat a 12. helyen áll a magyar bajnokságban, 15 mérkőzésen szerzett 16 ponttal.

Ügyvédje vasárnapi ígéretének megfelelően hétfőn ismét edzésre jelentkezett csapatánál Sol Campbell, az angol Premier League-ben szereplő Arsenal labdarúgója. A válogatott hátvéd múlt szerdán tűnt el, miután a West Ham Uniteddel szemben 3–2-re elvesztett bajnokin a szünetben lecserélték.

Campbell ezt követően ismeretlen helyen tartózkodott, így együttese Birmigham elleni szombati meccsén sem lépett pályára.

Eltűnésének okait firtató kérdésekre a 31 éves védő csapattársai azt mondták, a játékos magánéleti problémákkal küzd, ugyanakkor ügyvédje, Bon Battu a Sky televíziós csatornához vasárnapi levelében kijelentette: „Sol jól van, nincsenek magánéletbeli problémái, csupán néhány nap nyugalomra volt szüksége, hogy rendezze a gondolatait."

A gárda edzője, a francia Arséne Wenger lezártnak tekinti az ügyet:

„Nincs miért megbüntetnem, ugyanis egyszerűen arról van szó, hogy nem volt jól."

Minden idők legidősebb olimpiai játékosa játszik a pénteken kezdődő torinói téli olimpiai játékok curling csapatában.

Az 54 éves és 282 napos Scott Baird (képünkön) ezzel túlszárnyalja az eddigi korrekorder, James Coates eredményét, aki az 1948-as téli játékokon 53 évesen és 328 naposan hetedik helyezést ért el szkeletonban.

Baird büszke arra, hogy a csapat legidősebb tagja lehet, szerinte sport-ágát, a curlinget – a golfhoz hasonlóan – egész életen át lehet űzni. Baird szülővárosát, az Egyesült Államok középső részén fekvő Bemidjit a curling fővárosának tekintik, hiszen a férfin kívül még négy csapattag származik a településről. Baird a versenyzés mellett fiatalokat tanít a korongozásra, és közben elles tőlük egy-két fortélyt is. „A játék folyamatosan fejlődik" – mondta.

A csapat esélyes a győzelemre, Baird szerint jó játékkal tudnak meglepetést okozni. A minnesotai csapat a 2005-ös világbajnokságon Kanada elleni győzelmével hatodik helyezést érte el.

Idős kora dacára Baird még nem tervezi curling karrierje végét. A férfi még egy vagy két évtizedig szeretne játszani.

A curlinget a XVI. századi Skóciából származtatják. Köveket és egyéb, lehetőleg korong alakú tárgyakat kellett a befagyott folyók, tavak jegén meghatározott célhoz csúsztatni. Az első egyesületet 1716-ban alapították Nagy-Britanniában. A sportágat Kanadában, illetve az Egyesült Államokban a tengerentúlra kivándorlók honosították meg. A curling 1998-ban Naganóban szerepelt először az olimpia műsorán.

A szkeletont a legősibb téli „lecsúszó" sportnak tartják. A versenyző hason, fejjel előre fekszik a szánkóhoz hasonló járművön, és így siklik le a lejtőn vagy jégcsatornában. A sportág is innen kapta az elnevezését: a sportolók úgy néznek ki, mint a szkeleton, vagyis a lenyúzott, száradásra kiterített bőr. Az első szkeleton versenyt az 1800-as évek végén rendezték a svájci St. Moritz-ban a sportág 1928-tól 1948-ig szerepelt az olimpián, de azután lekerült a műsorról, és csak legutóbb, Salt Lake Cityben jutott újra lehetőséghez.