Megdöbbentő adatot közöl az UNICEF nemrég közzétett tanulmánya a romániai nevelésügyi ismeretekről, és ezek gyakorlati alkalmazásáról. Eszerint a romániai szülők 90 százaléka következetesen alkalmazza a testi fenyítést a gyerekek nevelése, fegyelmezése terén. A tanulmány országunkban az első ilyen jellegű felmérések egyike.

A megkérdezett szülők kétharmada minden különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül büntet veréssel. Többségük azt vallja, hogy egy-egy pofon „lekeverése" nem minősülhet fizikai bántalmazásnak. A tanulmány készítői az egyik okot abban látják, hogy a szülő és a gyerek közti párbeszéd a minimálisra korlátozódik, a kommunikáció hiánya hozza magával a verés rendszeres alkalmazását – állítják. A verés következménye pedig az, hogy a gyerekek félelemből és nem meggyőződésből engedelmeskednek. A szülők fele már a 3–5 éves gyereket is munkára fogja: a házban, az udvaron, az állattartásban segédkeznek, vagy a kisebb testvérekre ügyelnek. A vidéken élő gyerekek 3 százalékát szüleik a mezőn is dolgoztatják. – Ilyen körülmények között elkerülhetetlen a romániai szülők e téren történő felvilágosítása – olvashatjuk a tanulmány befejező részében.

Ráduly-Zörgő Éva pszichológus túlzásnak tartja a fenti megállapításokat. Többéves tapasztalatai szerint ugyanis Erdélyben, de főként Kolozsváron nem ilyen tragikus a helyzet. – A szülők manapság inkább engedékenyek, ami részben annak tulajdonítható, hogy ők is bizonytalanok afelől, milyen értékrend szerint neveljék a gyerekeket. A kulturálatlanság, az iskolázatlanság minden bizonnyal összefügg az erőszakos szülői megnyilvánulásokkal, a gyerekek fizikai bántalmazásával. A verés helyett a következetességet, a pontos és határozott elvárások kitűzését, a személyes példamutatást ajánlanám a szülőknek – nyilatkozta a szakember. Mint elmondta, Európa több országában is létezik egy televíziós adás (ezt nálunk a Prima TV közvetíti), amely gyereknevelési problémák feltérképezésével foglalkozik, s amely konkrét eseteket mutat be.

Muszka-Pál Anna kolozsvári óvónő megfigyelései szerint azokban a családokban, ahol nagyon szigorúak a gyerekekhez, egyrészt az átlagosnál nagyobb mértékű félénkséget, másrészt agresszivitást váltanak ki a kicsikből. – A tanulmányban közöltek nem jellemzőek az erdélyi, és ezen belül a kolozsvári magyar családokra. 2005 májusában, a megyében egyedüli magyar óvónőként, továbbképző tanfolyamon vettem részt, amelynek tapasztalatait később a szülőknek is átadhattam. Érdekességként említem: a román csoportban tartott előadásomon inkább az anyukák vettek részt, míg a magyar csoportban mindkét szülő jelen volt. Rendkívül fontosnak tartom, hogy ne csak az egyik szülő jelenjen meg, ugyanis hiába az anyuka igyekezete, jó szándéka, ha az apuka „másként látja" a probléma orvoslását – fejtette ki. Továbbá elmondta, hogy a megbeszélésen szabályos véleménycsere alakult ki: a szülők elmesélték saját, gyerekkori, veréshez, testi fenyítéshez kapcsolódó élményeiket, majd kitértek arra is, hogy a gyerekkorban elszenvedett megszégyenítés, megszégyenülés elkerülése végett gyerekeiknél ők már nem alkalmazzák a verést.

Az óvónő hangsúlyozta: a tanügyi törvény tiltja a gyerekek mindennemű fizikai bántalmazását, s mind a szülő, mind pedig a Gyermekvédelmi Hatóság egyre jobban odafigyel erre. – A gyereknevelés jelszavai a szép szó és a türelem kell legyen, nem pedig a testi fenyítés – vélte.

Felszentelték a település zászlaját, egyúttal emlékezetes konfirmációi ünnepségre is sor került vasárnap Nyárszón. A valamivel több, mint száz lelkes kis kalotaszegi helységben már a konfirmáció önmagában rendkívüli eseménynek számít, hiszen nincs minden évben ilyen ünnep. Az idén négyen konfirmáltak.

Zöld lombokkal díszített, felújított templomban gyülekezett Nyárszó népe vasárnap délelőtt. A takaros kis templom alszegi és felszegi kapuja tárva-nyitva várta a véletlenül arra tévedő idegeneket – ahogyan az aprócska falu közössége is kitárulkozik a látogatók előtt. A földig érő, hófehér varrottas terítővel borított úrasztala körül vastag moharéteg.

Ünnepi istentisztelet keretében Vincze Szilárd, Adorján István, Imre Attila és Miklós Zsolt válaszolt a helybeli lelkipásztor, Vincze Minya István által celebrált bensőséges, szinte családias, ünnepélyes, de ugyanakkor fesztelen hangulatú istentiszteleten elhangzott kérdésekre, amelyek helytörténeti ismeretekre is vonatkoztak. A nyárszói lelkész a szülőfaluba való visszatérésre intette az ifjakat, hangsúlyozta a gyökerekhez, a szülőföldhöz, az anyanyelvhez való kötődés fontosságát. Rendkívüli mozzanata volt az ünnepségnek a fiatalok megáldása – a négy fiatalember az Úr asztalát körülvevő mohára térdepelve, egymás kezét fogva láncot alkotott, lelkészük, az ötödik szemként, két kezét a közelebb állók fején nyugtatva tette őket hivatalosan az egyház felnőtt tagjaivá.

Érdekes hagyományként elhangzott a fiatalok „beköszöntője": a konfirmálók hálájukat fejezték ki mindazoknak, akik nevelkedésük során segítségükre voltak, és akiknek köszönhetően eljutottak a konfirmálásig – szüleiknek, családjuknak, lelkészüknek, egyházuknak. Az ifjak ajándékot kaptak: lelkipásztoruktól egy-egy Bibliát, konfirmációi oklevelet, illetve Wass Albert néhány kisregényét tartalmazó kötetet. A szokáshoz híven a konfirmálók is ajándékot készítettek, Nyárszó temploma így lett gazdagabb egy faragott hirdetőtáblával, ahol az istentiszteletek énekeinek rendjét kifüggeszthetik. Vincze Minya István egy pompás atillának örülhetett.

Az istentisztelet keretében felszentelték Nyárszó címeres zászlóját. A jelképkészítő Pécsi L. Dániel ismertette az általa kreált címert, amelynek alakja a magyar heraldika szabályai szerint lekerekített hegyes végű pajzs, két részre osztva. A kék felső részben lévő hármas domb Nyárszó földrajzi fekvésére is utal, és a magyar címerbeli Hármashalomra való utalásként a nemzeti összetartozást is kifejezi. A halom két oldalán két stilizált nyárfa a falu nevére utal, illetve az égig érő fa, az életfa szimbolikáját is magában hordozza. Az ezüst szalag a patakot jelképezi. A középső dombban lévő arany bivalyfej jelentése igen gazdag: a kalotaszegi vonatkozástól a keleti mitológiában megtalálható jelentéséig – erő, kitartás stb. – sok mindent kifejez. A címer bal felső szegletében a Nap (Atya), jobb felső sarkában a növekvő Hold (Fiú) az univerzumot jelenti. A címerpajzs vörös alsó felében látható nyitott könyv a Biblia, két oldalán a búzakalász a kenyeret, a szőlőfürt a bort jelenti. A vörös háttér a történelem áldozatainak állít emléket. A kifelé nyíló, kék-piros farkasfoggal szegélyezett fehér zászlóban a címerpajzs alatt kék szalagban két Kálvin csillag között Nyárszó neve, és két évszám olvasható: 1276 Nyárszó első írásos említésének ismert éve, 2006 pedig a címeres zászló felszentelésének esztendeje.

Vincze Minya István megáldotta a zászlót, amelyet elsőként az idei konfirmáló ifjak lengethettek meg. Pécsi L. Dánielt elkísérték Nyárszóra barátai: a magyarországi fellépéseiről híres, de lassan Erdélyben is egyre ismertebbé váló pécsi Vígságtevők régizene-együttes tagjai – Kuncz László, a Pécsi Operaház énekese, korabeli hangszerek ritka tehetségű megszólaltatója; Büki Richárd gitárművész, hangszertanár; Borsós István tárogatós, a Magyar Iparszövetség tagja; Koch Yvette klarinétos, tanár –, akik kivételes produkciójukkal (Szent László-himnuszok, Kájoni-gyűjtésből származó korabeli dal, Tinódi Lantos Sebestyén históriás éneke Török Bálint fogságba eséséről, az erdélyi fejedelem XVII. századi tánca, kuruc induló stb.) tapsot fakasztottak a templomban, minden jelenlévő számára felejthetetlenné téve az ünnepet.

A politikusok, újságírók után most a tanügy vár átvilágításra. A diákszövetség rektorok, rektorhelyettesek, dékánok, a FEN tanügyi szakszervezet pedig a főtanfelügyelők, minisztériumi tisztségviselők listájának összeállításán dolgozik, amelyeket hamarosan továbbít az átvilágító bizottságnak.

Tegnap a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Országos Bizottság (SZITOB) visszautasította Dan Voiculescu fellebbezését fenntartva azon véleményét, miszerint a konzervatív párti politikus együttműködött a Szekuritátével. Meghallgatta Răzvan Theodorescu volt művelődési minisztert is, akivel kapcsolatban a bizottság nem talált olyan bizonyítékot, amely arra utalna, hogy a szociáldemokrata politikus 1989 előtt együtműködött volna a titkosszolgálattal.

A bizottság ugyanakkor nem igazolta vissza sem az Evenimentul Zileiben napvilágot látott infromációkat, sem Cozmin Guşă kijelentéseit, miszerint a titkosszolgálatok által a SZITOB-hoz átirányított politikus-dossziék terhelő bizonyítékokat tartalmaznának több ismert személyiségre, köztük RMDSZ vezető politikusaira nézve. Borbély László esetében kiderült, nem található róla készült dosszié az arhívumban, Markó Béla és Verestóy Attila pedig azt nyilatkozta: a róluk készült jelentéseket, telefonbeszélgetéseik lehallgatási jegyzőkönyveit tartalmazhatják ezek az iratcsomók. (Részletek a 4. oldalon)

A munkaügyi, társadalmi szolidaritási és családügyi minisztérium kimutatása szerint a gyermek kétéves (beteg gyermek esetében annak 3 éves) koráig járó gyermeknevelési szabadságban és juttatásban közel 20%-ában az apák részesültek. Az úgynevezett ösztönző pótlékot, amely akkor illeti meg a szülőt, ha a gyermeknevelési szabadság ideje alatt visszamegy dolgozni, 35%-ban szintén az apukáknak törlesztették. (A jogosultság megszerzéséhez kért feltételek teljesítése miatt sok esetben az apák kénytelenek ezt a típusú szabadságot választani.)

A minisztériumi közlemény kimutatja, hogy júniusban 189 486 szülő részesült gyermekgondozási juttatásban, és közülük 34 178 az apa. Ösztönző juttatást 10 583 személynek fizettek, ebből 3650 képviseli a férfinemet. Június végén a minisztérium összesen 200 069 szülőnek folyósította a két típusú pénzsegélyt, ez körülbelül 748,7 millió (új) lejt jelentett az első félévben. Mint ismeretes, 2006. január elsejétől 800 új lej gyermeknevelési juttatásban részesednek azok a szülők (a gyermek 2, illetve adott esetben 3 éves koráig), akik a gyermek születése előtti 12 hónapban adóköteles szakmai jövedelmet valósítottak meg. Amennyiben a szabadság ideje alatt a szülő visszamegy dolgozni, tehát újból adóköteles szakmai jövedelemhez jut, felfüggesztik a juttatást, és 300 lej ösztönző pótlékot kap a keresete mellé. 2007. január elsejétől ezek az összegek változnak: a gyermekgondozási juttatás 600 lej lesz, az ösztönző pótlék 100 lej, ellenben megnő az állami gyermekpénz 200 lejre (ez a nagy összeg azonban csak a gyermek 2 vagy 3 éves koráig jár, azután marad a jelenlegi jóval kisebb összeg, amely jelenleg 24 lej). A 200 lejes állami gyermekpénzben részesül minden szülő a gyermek 2 (vagy beteg gyermek esetében annak 3) éves koráig, ezt együtt adják a gyermekgondozási juttatással vagy ösztönző pótlékkal.

Az MTV menedzsmentjének nincs tudomása arról, hogy a magyarországi kormányzat a Duna Televízióval vagy más közszolgálati médiummal összevonni tervezné az intézményt – közölte az MTI érdeklődésére hétfőn Csorba Mária, az MTV sajtómenedzsere.

Tájékoztatása szerint arról sincs tudomásuk, hogy parlamenti biztos kinevezése szerepelne az elképzelések között; kérdésre válaszolva pedig úgy nyilatkozott, e két ügyben nem egyeztetett kormányzati vagy parlamenti tényezőkkel a menedzsment, vagy annak valamelyik tagja az elmúlt hónapokban.

– Nem a fúzióban reménykedem, hanem abban, hogy jó gazdaként az állam megtámogatja azt a televíziót, amelyik eredményesen működik, nem herdálja a pénzt, és képes nemzetközileg elismert tematikus csatornát létrehozni – kommentálta a Népszabadság értesülését Cselényi László, a Duna Televízió elnöke az MTI-nek. Cselényi szerint egy ilyen összevonás „rendkívül bonyolult" helyzetet idézne elő, ráadásul sok „jelentős" televíziós alkotó vesztené el az állását; közlése szerint vele senki nem egyeztetett ebben a témában.

Hétfői számában arról írt a Népszabadság, hogy „egyesülhet a két közszolgálati televízió egy kormányzati körökben érlelődő elképzelés szerint", ami „még mindig takarékosabb megoldás lenne ugyanis, mint újabb tízmilliárd forintokkal megsegíteni a Magyar Televíziót".

Az írás – emlékeztetve arra, hogy az MTV hét éve eladta a Szabadság téri központját, az új bázis felépítése viszont húszmilliárd forintba kerülne, amire „se neki, se az államnak nincs forrása" – úgy fogalmaz: „legolcsóbb megoldás így az lehet, ha a két közszolgálati tévé egyesül, csakhogy a Duna TV bázisán. A műholdas csatornának – szemben a Magyar Televízióval – nincs adóssága, van viszont saját épülete".

Az SZDSZ támogatja a köztévék működésének racionalizálását. A szabadelvűek közleményben rámutattak: a parlamenti pártoknak cselekednie kell, hiszen kétharmados törvénnyel szabályozott ügyről lévén szó, a felelősség közös. Mint írták, a szabad demokraták sem ismernek olyan, a sajtóban ismertetett elképzelést, amely az MTV és a Duna TV összevonásával csökkentené a köztévék költségeit. Hozzátették: elviekben minden ésszerűsítést támogatnak, de változtatásra csak alkotmányos keretek között nyílik lehetőség, és véleményt alkotni a konkrét tervek megismerését követően tudnak.

... idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségesig mívelni kötelesség.

DÉSY KÁROLY TÁRLATA nyílik a Korunk Galéria szervezésében augusztus 11-én, pénteken délután 1 órától az unitárius parókia gyűléstermében (Brassai utca 6.). A budapesti képzőművész festményeiből rendezett kiállítás megnyitóján bevezetőt mond Heim András, verseiből olvas fel Király Zoltán. Közreműködik a Flauto Dolce együttes (Majó Zoltán, Szabó Mária, Tóth Ágnes).

A Farkas utcai református templomban augusztus 9-én este 7 órától megtartandó orgonahangverseny előadója visszatérő vendég. A brassói Eckardt Schlandt ugyanis nem először szerepel városunkban. Családjában már hagyományszámba megy az orgonajáték szeretetteljes művelése, jómaga is több évtizede a brassói Fekete-templom orgonaművésze. A gazdag előadói tapasztalattal rendelkező Schlandt idei kolozsvári hangversenyén kerek évfordulót ünneplő zeneszerzők műveit hallgathatjuk meg. Az ingyenes hangversenyre mindenkit szeretettel várnak.

A Farkas utcai Református Templomban augusztus 6-án megtartott kamaraesten két rendkívül tehetséges fiatal előadóművész lépett fel: Răsvan Dumitru (hegedű) és Horea Haplea (zongora) – mindketten a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia végzősei, akik többévi, felső fokon művelt kamarazenélésük megkoronázásaként tavaly ősszel elnyerték az I. Weiss Ferdinánd Kamaraverseny első díját a hegedű-zongora duó kategóriában.

Két kivételes tehetséggel megáldott fiatal előadóművészről van szó, akik minden igényt kielégítő, tökéletes előadásmódjukkal méltán arattak óriási sikert. A muzikalitás mellett szólnunk kell arról a kiegyenlítettségről, illetve kiegyensúlyozottságról, amely előadásmódjukat jellemzi: két egyformán tehetséges, egymást kiegészítő és mindvégig egyenrangú partnerként viszonyuló, autonóm művészegyéniség muzsikálása szerzett mindannyiunk számára maradandó örömérzést.

A műsoron szereplő J. Brahms-, illetve S. Prokofjev-szonáták erőpróbája főleg abban rejlett, hogy a roppant nagy formátumú, bonyolult szerkesztésű alkotásokat az első hangtól az utolsóig kiválóan kellett lejátszani – ez maradéktalanul sikerült a Dumitru-Haplea kettősnek.

Földrajzi szélességünkön valamennyi hagymafaj közül a legnagyobb mennyiségben termesztett és konyhai fűszerként használt hagymaféle a közönségesen hagymának és vörös-, népiesen vereshagymának mondott növény (Allium cepa). Sok százados nemesítése eredményeként számtalan, különböző nagyságú és alakú fajtáját, változatát állították elő. Alakja a hosszúkás, megnyúlttól a lapos gömbölydedig mindenféle lehet, burokleveleinek színe hófehér, sárga, narancssárga, sötétvörös, világos lila. Tág határok között ingadozik húsos pikkelyleveleinek színe, eltarthatósága, beérésének ideje, fajtáira jellemező íz- és zamatanyagainak töménysége.

A fokhagymával együtt már az ókori Egyiptomban a néptáplálék része. Jól ismerték az ókori görögök, közkedvelt eledele volt a rómaiaknak. Utóbbiak vagyonosabbjai azonban nemigen fogyasztották, így a hagymaevő a korabeli Itáliában meglehetősen lekicsinylő, becsmérlő jelentésű volt. Mintegy kétezer évvel ezelőtt a rómaiak az Alpoktól északra is elterjesztették, ahol elsősorban a kelták termesztették. Akár másutt, mifelénk is többféle hagymát termesztenek, így fokhagymát, pórét vagy póréhagymát, hagymát. Utóbbi, ha magról nevelt, ültetni való, akkor dughagyma, a tavasszal közkedvelt a zöldhagyma, ez, ha kivirágzik, maghagyma, a télire eltenni való, ha buroklevelei sárgák, egyszerűen hagyma, ha e levelei vörösek, húsos pikkelylevelei világos lilák, vörös-, népiesen vereshagyma.

Ezzel szemben, például Budapesten, az erdélyi ember meglepetten tapasztalhatja, hogy utóbbiak neve más. Ott a hagyma vöröshagyma, a vörös- vagy vereshagyma pedig lilahagyma. A kíváncsiskodónak, ha megkérdi, miért lila, türelmetlenül, idegesen vagy éppenséggel gorombán felelik: azért mert lila, és különben is a vöröshagyma az a másik. És a hagymára mutatnak. Érdekes, hogy ugyanakkor a kifejezetten lila színű fejeskáposzta, a vörös- vagy vereskáposzta egyetlen lilahagymázó számára sem lilakáposzta. Erre mondjuk azt, hogy a nyelv nem mindig következetes. Vagy inkább beszélői nem következetesek.

A lilahagyma nem régi elnevezés, hiszen a lila csak a XVIII. század végén tűnik föl nyelvünkben. Első ízben 1795-ben, 1800-ban jegyezték le. A németből vettük át, ott pedig francia eredetű. Végső forrása India, ahonnét perzsa–arab közvetítéssel került Európába. A lilahagyma elnevezést talán a török hódoltság idején kipusztult lakosságú vidékekre a XVIII. században telepített főleg sváb földművesek és városiak hozták magukkal, majd később tőlük vették át magyar vásárlóik, szomszédaik, ismerőseik.

Minálunk, így, budapestiül, nemrég a Krónika című napilapban, egy magyarországi forrásból származó viccben, most pedig a marosvásárhelyi Félsziget-rendezvény két ételhirdetésén bukkant föl, ezúttal valószínűleg a nekünk határon túliak számára, nehogy ne tudják, miről van szó (melyet a Campus gúnyos megjegyzés kíséretében közölt – Szabadság, 2006.VII.29., diáklap, 9. old.). Legjobb reményeink szerint mindez csupán véletlen, s a hóstátiak, az aranyosszékiek, a Küküllő mentiek meg másutt élő földműveseink továbbra is hagymát, vörös- vagy vereshagymát termesztenek, ezt vásárolhatunk tőlük a piacon.

Az Erdélyi Református Egyházkerület elnöksége ezúton is szeretettel és tisztelettel értesíti az erdélyi református híveket arról, hogy 2006. augusztus 12–22. között sor kerül a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozójára, melynek nyitórendezvénye Kolozsváron lesz, a Splaiul Independenţei 6. szám alatti Sportcsarnokban (Sala Sporturilor), augusztus 12-én, szombaton 15.30 órai kezdettel. Ezen a rendezvényen szervezett formában lehet részt venni, az esperesi, illetve a lelkipásztori hivatalok útján, ingyenes belépő alapján. A helyek száma korlátozott. Bővebb információért, kérjük, forduljanak az említetett hivatalokhoz.

Olvasói panasz tett figyelmessé arra, hogy a villanyszámlák nem tükrözik helyesen a fogyasztás után kifizetendő összeget. Mert mindenki csupán a legalsó sorban szereplő számot, az ún. pénztári egyenleget (sold) nézi, és eszébe sem jut egy attól balra és fent szereplő régi szaldót is figyelemmel kísérni. Hiszen azt csupán felsorolják, de nem adják hozzá semmilyen más számhoz, így nem szerepel a kiegyenlítésre váró összegben. Telnek a hónapok, a régi összeg háborítatlanul tovább gurul előre, mígnem egyszer az áramszolgáltató felszólítja a tisztelt fogyasztó ügyfelet, hogy most már tegyen eleget régi tartozása törlesztésének, különben beszüntetik az áramszolgáltatást.

A tiltakozókat azzal próbálják lecsendesíteni, hogy a hiba az új formanyomtatványban keresendő, amelyen nincs megfelelő helyen feltűntetve az ominózus régi összeg, ezért mindenki mellőzi (még a pénztárosok is?).

Indiáncsel, amely azonban sok gyanútlan áramfogyasztót tesz sápadtarcúbbá.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Miami Vice – amerikai. – Vetítés: 14, 17, 20, 23; kedvezménnyel: 14, 23.

MŰVÉSZ – A bűnös negyed – francia. – Vetítés: 17, 19.30; kedvezménnyel: 17. Yours, Mine and Ours – amerikai. – Vetítés: 22.

GYŐZELEM – Lucky Number Slevin – amerikai. – Vetítés: 14, 16, 18, 20, 22.

DÉS

MŰVÉSZ – Posseidon – amerikai. – Vetítés: 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától is, kedvezménnyel.

TORDA

FOX – A rózsaszín párduc – amerikai. – Vetítés: 15, 17, 19.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Halálos iramban: Tokiói hajsza – amerikai. – Vetítés: 17.30, 20, pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától is; kedvezménnyel: 17.30.

DACIA B-TEREM – Anyám nyakán – amerikai. – Vetítés: aug. 4–6: 17, 19.30.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Trisztán és Izolda – német–angol. – Vetítés: 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap: 22.15 órától is; kedvezménnyel: 17.30.

Tizenhat éves korom óta foglalkozom nálam fiatalabb személyekkel, huszonhárom éves korom óta felnőttekkel. Nem készültem egyetemi tanárnak, csupán irodalomról szerettem volna beszélni magyar iskolásoknak. Teljesen meglepő, véletlen dolog volt, az utolsó félórában dőlt el: gyakornok leszek a nyelvészeti tanszéken, mert addig – hogy szüleimhez is közel legyek – Buzába kértem a kihelyezést. Történetesen első voltam a jegyeim szerint, talán ez helyettesítette a versenyvizsgát, meg az, hogy abban az évben voltak a párizsi diáklázadások és a prágai tavasz: a román kommunista hatalomnak nyitnia kellett, hogy a leépült magyar tanszékeken is leejtsenek valami könyöradományt. Ha úgy tetszik, konjunktúra volt, elfogadtam.

Féltem, hogy képtelen leszek a feladatoknak megfelelni, és minden tanévet válsággal kezdtem: szorongtam, valóban nekem való-e ilyen fiatalon, álljak-e ki a katedrára valamit is kimondani. Mivel az első pillanattól úgy néztem magam, mint tavaly, tavalyelőtt, meg azelőtt a saját tanáraimat, azaz: kritikusan – nem is igen mentem fel soha a dobogóra. Reszketve készültem fel minden órára, és úgy léptem be szemináriumokra és később előadásokra, mint aki sok mindent nem tud, és nem tévedhetetlen. Ezért ha lehet, mindig egy picit oldalvást álltam a padlón vagy a padba ültem, ne felejtsem el, milyen az: diáknak lenni. Első parancsolat volt: elkerülni a hamisságot, nagyképűséget. A gyermek, a fiatal megérzi mielőtt még elkezdenénk beszélni, ha valamelyikünk nem mond igazat, ha szavainak nincs fedezete. Az ő esetükben az „emberavató" ott kezdődik, hogy ezt elismerem.

*

Amikor először – 1983-ban – megfenyegetett a titkosrendőrség, hogy kirúgnak – „Te transferăm la Lunca de Sus" –, pillanatok alatt rájöttem: ott, Gyimesfelsőlokon is, magyar emberek vannak, a nyelv és az irodalom ott talán még inkább lelki kenyér az iskolásoknak, mint itt, Kolozsváron, és nem tiltakoztam. Mégsem rúgtak ki. Gyanús is voltam egyik legjobb kollegámnak: „Csak kirakatnak tartanak Téged, reklámnak." Akkori írásaim, egykori hallgatóink és egyik 275 oldalas szekus-dosszié-szerűségem, ami a birtokomba került, tanúskodnak arról: sohasem mostam össze, nem kommunizáltan, nem egynemű masszaként (osztályként, évfolyamként stb.), hanem külön-külön szabadságra és kiteljesedésre hivatott személyekként tartottam számon padban ülő embertársaimat. Az 1976-tól a titkosrendőrség által lehallgatott előadások bizonyíthatják, nem hazudtam a katedráról. És a hallgatóknak mindig jogukban állott kimondani érzéseiket, véleményüket, így formálódtak személyiségként, értelmiségiként. A legnagyobb örömöm az volt, amikor elkezdhettem tőlük tanulni.

Mindig világos volt, és azt hiszem, minden igazi pedagógus tudja, a diákunk képes arra és jogában áll megítélni a következőket: 1. Milyennek látja az előadásmódomat? 2. Milyennek tartja a szeminárium-vezetési technikámat? 3. Milyennek ítéli meg szakmai tájékozottságomat? 4. Milyennek ítéli meg általános tájékozódásomat, világszemléletemet? 6. Mennyire vagyok igazságos a vizsgáztatásban? 7. Milyen gyakorisággal, pontossággal tartom meg óráimat? 8. Milyen teret biztosítok önálló, kreatív tevékenységüknek? Hogy alkalmas vagyok-e tanítani, talán hamarabb ismerik fel, mint én magam. Ugyanakkor, ha kellő önismerettel rendelkezik, elfogadja véleményemet abban a vonatkozásban, hogy ő, személy szerint, mire alkalmas, vagy a megcélzott foglalkozásra, hivatásra miért alkalmatlan.

*

Mivel megúsztam a párttagságot (valami furcsa konjunktúra lehetett a tagsági feltételek körül), húsz év alatt csupán a lektorságig (ma: adjunktusi fokozatig) vittem, de ez nem zavart. Közben, 1988-ban, az Egyetem akkori vezetősége megkísérelt fegyelmi úton felfüggeszteni az állásomból. 1982-től elkezdett többé-kevésbé nyilvános tiltakozásaim a mindig soros végzős évfolyam diákjairól, a leendő tanárokról szóltak, és erről, mármint az ő jogaik védelméről, és közvetve az emberi jogokéról az óta sem tudtam lemondani. Életellenes, ha nem vonjuk be a hallgatókat is a róluk szóló diskurzusokba, életellenes, ha követhetetlen a tanárok vitája amiatt, mert nem alapozódik minden oldalon a nyilvánosság elé letett koherensen kidolgozott, megvalósíthatósági távlatot tartalmazó egyetemépítő koncepcióra. Többen is foglalkoztunk ilyesmivel a BBTE tanárai közül, és publikáltuk, Colloquium Transsylvanicum című könyvemben hivatkozom a kollegákra, vitaalapként talán alkalmas lehetett volna (Mentor Kiadó, Marosvásárhely 1998.Tudomány és egyetem a kisebbségi létben. i.m. 125–166. Újabban megjelent egy 7 éve kidolgozott stratégiai javaslat az Erdélyi Riport két teljes oldalán.). Nem kívánok újabbal előállni, és egyáltalán a továbbiakban még egyszer megszólalni ezekben a témákban, mert a maiak tipikusan hatalmi diskurzusok.

Az oktatásban mindig a fiatal személyek jövője a tét, akik értékelik, hogy a tanár a hagyományt és az új ismereteket megfelelő szinten, pedagógiai karizmával – a szó hatalmával és nem hatalmi szóval – tudja-e tovább adni.

Kellő szakmai erőfeszítések híján sikerült szimbolikus politizálás eszközévé degenerálni az önálló karok problémáját, miközben Erdély-szerte a kolozsváriakkal párhuzamos szakok (pl. kommunikációtudományból)) burjánzanak anélkül, hogy felmértük volna, mennyire használható diplomát adhatnak, milyen a munkaerő piac. Annál is inkább feltűnő, de lehet, hogy csupán nekem az, hogy az egyetemről szóló mai hatalmi diskurzusok nem csupán az akkreditációs szabályokat nem kívánják figyelembe venni (Mértékbiztosító. Az egyetemi akkreditációról. Erdélyi Riport), de zárójelbe teszik a (diák-)partnerek létét, akiktől mi (erkölcsileg és „fejpénzileg") igazából függünk. Mindig a (kezdetben) padban, előadókban ülők, konzultációra járók, vizsgán párbeszéd-partnerek – egyetemisták – döntik el, kitől kapnak valamit, amitől szakmailag és emberileg jobbak lesznek. Életükkel fogják tanúsítani. Ha ma az ő döntésképességüket és jogukat mi nem vesszük figyelembe, az azt jelenti, hogy bár tizen-nyolcadik életévüket betöltötték, nem tekintjük teljes értékű embereknek, nemigen hagyjuk felnőni őket, lekezeljük. Rosszul érzem magam a bőrükben, bár lehet, hogy én voltam mindig túlságosan lázadó, az ilyeneket ki szokták csapni. De hát – mondjuk – József Attilát is eltanácsolta egy korlátolt tanár. Magam is mindig éreztem korlátaimat, de mindjárt könnyebb volt, amikor előttük is tudtam rá reflektálni: általában – az önismeret és kritika szellemét gyakorolva – válik szabaddá az értelmiség, önmagát is folyton meghaladva, magasabb mércéhez növekedve. Aki pedig a hátrányos helyzetű emberek, a gyengébbek mellé áll, az szükségképpen baloldalinak mutatkozik.

*

A mai zárt társadalomban mérce nincs, csupán kollektivista skatulyák vannak, etnikailag is kommunizált, a versenyt és kritikát nem tűrő emberek. Ezt a kilencvenes évek eleje óta egyre jobban érzékelem. Sokan elmentek innen ezért, nem sorolom, Makkai Sándor már a huszas évek elején szóvá tette az erdélyi „szellemi törpeséget". Nálunk a múltban is sok szabadságra vágyó, a latinitásban is magyarnak maradt értelmiségi ember pusztult el, vált testi-lelki hajléktalanná, önsorsrontóvá. Félek, ez így történik ma is.

1990-ben kezdődött az a konjunktúra, ami mindmáig tart. Ha nem lettem volna magam is rögtön professzor, zavartam volna a hatalmat szívesen megragadók békés előmenetelét. Ugyanakkor úgy éreztem: „túl nagy a kabát", lötyög rajtam a titulus, talán nem is fogok belenőni, hiszen akinek nem volt alkalma megtapasztalni a szabadságot, a provincián túli horizontot, annak negyvenöt éves kora után sem árt, ha érlelődik még. Nem szeretem a konjunktúrákat. Megjegyzem: sohasem volt a címemnek megfelelő tanári szobám, infrastruktúrám, együtt voltam a finn szakos kollégákkal.

Más idők vannak. A szellemi képességek és teljesítmények alakította természetes értelmiségi szelekciót, ami a „nagy kerek kék ég" alatt is végbe mehet, ha hagyjuk, és amelynek során – iskolákat teremtve – egymást nevelik a mértékközösséget alkotó tanszéktagok, hogy együttesen, folytonosan kommunikálva létrehozzák az ösztönző tudományos és pedagógusi szellemiséget, felváltotta a mennyiség uralma és a sok helyen virágzó kontraszelekció, a teljesítménymérés és pozíciófoglalás tisztességtelensége, a korrupció.

Az egymással összemérhető konstruktív modellek, a diákok számára is hozzáférhető, rájuk is figyelő gyakorlatias egyetem-koncepciók megvitatása helyett kicsinyes sértegetés próbálja dominálni a diskurzust. Hatalomgyakorlatra alkalmatlan vagyok, nincsenek eszközeim. Soha nem vágytam erre. Nem az én dolgom megítélni, melyikünknek van igaza, válaszolom Kása Zoltán professzor úrnak. Jobb hiszemű kortársaim láthatják: 1975 óta ugyanazon módon beszélek ezekről a dolgokról a nyilvánosságban, és ha eddig semmilyen hatalom nem tudott befolyásolni, ma még kevésbé. Nem voltam és nem leszek párt- és pénzcsatolmánya senkinek. Ha valakié vagyok: a formálódó, remélhetőleg szabadabbá válható fiatal értelmiségé, amennyiben még szükségük van rám.

Ha adatokban tévedtem is, beismerem, és még hajlandó vagyok másoktól tanulni, de inkább olyanoktól, akik egyetemszervezésről szóló szakmai tudásukat bizonyos európai és színvonalas magyar hagyományokhoz (Szentgyörgyi Albert, Karácsony Sándor, Bibó István, Komoróczy Géza stb.) méltó színvonalon, a diákok és a szülők számára is érthető módon, a nyilvánosságban ki is fejtik. Közös megoldást keresnek, hogy amíg ama bizonyos harminc év – a mai nemzedék felelőtlen feláldozásának korszaka – eltelik, a következő harminc évre még belátható (potenciális) értelmiségi utánpótlás legjava ne menjen el erről a földről, ne hagyjon itt bennünket nyugtalanul és békétlenül. (Ezt már 8 éve, Kisebbségek a globalizáció sodrában című 1998-as tanulmányomban szóvá tettem, kár, hogy hivatkoznom kell régi dolgaimra, nem kívántam soha magamnak igazságot szolgáltatni. Csakhogy e lap hasábjain, amelynek névadója voltam, túlságosan sok megbélyegzésben van részem immár tizenhat éve, olyanoktól, akiknek hangját azelőtt nem hallottuk.)

A lenyelt apró sértegetéseken felülemelkedve most is tudom: a mai hallgatók és egy nálunk sokkal magasabb hatalom mérheti csak meg, ki szolgálja jobban az igazságot a felsőoktatás helyes szerkezetének és stabilitásának, a viszonyok átláthatóságának vonatkozásában, európai uniós versenyképességünkben. Persze, egyelőre gyakorlatilag a magyar rebellis hagyományokhoz hű, forradalmian radikális egyetemi „verbunkos": az etnikailag kommunizált, professzori mentéjüket is szűknek érző honurak erőszakos diskurzusa, hatalomgyakorlata látszik meghatározni az állapotokat, a közérzetünket. Ezen sohasem állt hatalmamban változtatni: az államosított vagy egyéb kollektív skatulyákban gondolkodó, a másik ember, pl. a diák autonómiáját, szubszidiaritását semmibe vevő értelmiség egyik fajtájával sem kívántam soha elvtársias kapcsolatokat tartani. Úgy látszik, Kása Zoltánnal nem lehetünk elvtársak.

Amíg az urak és elvtársak eldöntik az egyetem ügyét, mert ez a hatalmi vetélkedés mindig férfiak játéka volt, megpróbálok tanulni: a hallgatók szemével ítélni meg önmagam, belenőni a lötyögő nagykabátba, és tudni, hogy ezt a növekedést az ember – ha tanár – nem is fejezheti be soha.

Azon töprengek mostanában, vajon miért tanuljuk meg mi, kelet-európaiak olyan nehezen a történelem által feladott leckéket? Annyira visszásan csinálunk mindent, mintha sem múltunk, sem emlékezetünk nem lenne. Amikor az ezerszer látottak és átéltek alapján megfontoltságra lenne szükség, akkor kapkodunk, amikor pedig határozott döntéseken a sor, akkor mindenféle érvet kitalálunk, csak ne kelljen lépni. Aztán az évek telnek, a gondok halmozódnak, és vállvonogatva viseljük a következményeket. Egy fontos dolog, amit az elmúlt évtizedek eseménysorozatából megtanulhattunk volna, az, hogy a szőnyeg alá sepert dolgok nem megoldott dolgok. Ennek ellenére, a múlt tisztázásától az elkobzott ingatlanoktól az etnikai konfliktusokig, mindenki mindenre ezt az eltüntetési eljárást használja, mintha azt hinnék: nem az a baj, hogy gondok vannak, hanem az, hogy ezek a gondok szem előtt vannak.

Átestünk a kommunizmus évtizedein, és csak a jelenkor távlatából kezd igazán látszani, hogy Marx és Engels megvalósíthatatlan ideológiáját micsoda vérszomjas fenevadak ültették gyakorlatba. A rendszer mindenfelé óriási kiszolgáló hadat épített fel magának: a KGB, a Szekuritáté, a Stasi stb. át meg áthálózta a kelet-európai társadalmat. Eljött aztán a nagy változás, Gorbacsov kezet fogott Clintonnal és II. János Pállal, a berlini fal leomlott, és a társadalmak nekiláttak az újjáépítés csavarintos feladatának. Tőlünk nyugatabbra – igen helyesen – úgy gondolták, hogy a közélet megtisztítása az egyik legsürgősebb teendő. Igen fontos az, hogy akik az önkényuralom idején hatalmi pozíciójukkal visszaélve, vagy a rendszer elnyomó gépezetének kiszolgálásával próbáltak előnyökhöz jutni, azok most ne fertőzzék jelenlétükkel az amúgy is nehezen épülő új életet. És a Stasi, meg a szlovák titkosszolgálat összes tagját, tisztjét és kollaboránsát egy csapásra leleplezték, majd a nevüket tartalmazó jegyzéket feltették az internetre. Ma is megnézheti azt akárki, és azóta sincs arrafelé semmilyen ezzel kapcsolatos gond, botrány.

Itt, keleten teljesen másképp folytak a dolgok. A kilencvenes évek elején valakik valamiért nagyon aggódtak. Nehogy már boszorkányvadászatra kerüljön sor, nehogy megbélyegezzük emberek százait, nehogy stigmatizáljuk az egyszerű párttagokat, stb. Nyilván, nem azért ellenkeztek, mert számukra az ügy közömbös volt. Sajnos, annyiban maradt a dolog. Amikor aztán a szekusok túlélése és szemtelen terjeszkedése kezdett nagyon kényelmetlen lenni, akkor létrehozták a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Országos Bizottságot (SZITOB), és megbízták azzal, hogy kotorja ki a szőnyeg alól az oda besepert évtizedes poshadt szemetet. Csak éppen elmulasztottak olyan törvényes keretet szabni, amely a testületnek lehetőséget adott volna arra, hogy tehessen is valamit.

Tragikomikus élmény volt nézni, ahogyan tessék-lássék alapon odahordtak nekik néhány jelentéktelen iratcsomót, az irattárat magát pedig kikiáltották államtitoknak, nemzetbiztonsági tényezőnek stb., és kulcs alatt tartották. A keretek nagyon lassan tágultak, a dossziékat tartalmazó polcok rendkívül nehezen adták meg magukat, és a SZITOB lassan nevetséges sóhivatallá, gittegyletté alakult. Kezdtünk (sajnos) belenyugodni. Aztán felütötte a fejét egy új jelenség. Romániában minden megvásárolható, a kistisztviselők jóindulatától a nagyok rosszindulatáig, és vannak elegen, akik meg is tudják fizetni a szemek kinyitásáért, vagy behunyásáért követelt összegeket.

Így történhetett meg az, hogy a valahonnan minduntalan előszivárgó dossziék politikai fegyvernemmé változtak, segítségükkel könyörtelenül és biztosan el lehet tüntetni az ellenfeleket a porondról. És ha már ilyen hatékony fegyverek, akkor hamisításuk is mindenképpen megéri a ráfordított pénzt és fáradságot.

Vádaknak, tagadásoknak, leleplezéseknek és megbélyegzéseknek olyan kavalkádja tombol jelenleg, hogy az ember megundorodik tőle.

A napokban az egyik megvádolt politikus arról panaszkodott, hogy hiába is bizonyítja be ártatlanságát: ebben a hisztériában a stigma egyszer s mindenkorra rajta marad, a nép szemében mindig szekus lesz. Igaza van. A boszorkányvadászat, a megbélyegzések, a feszültségek felkavarása, tehát mindaz, amit el akartak kerülni, most óhatatlanul bekövetkezett. A szőnyeg alól egyre csak kavarog a hihetetlen mennyiségű szemét, és lassan mindenkiről megtudunk mindent: politikusokról, újságrókról, rektorokról és bírókról. Csak egy dolgot nem fogunk megtudni soha. Ez most már teljesen bizonyos: az igazságot.

Visszautasította a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Bizottság (SZITOB) Dan Voiculescu fellebbezését, és fenntartja döntését, miszerint a Konzervatív Párt (KP) elnöke együttműködött a Szekuritátéval. Voiculescu és ügyvédje, Sergiu Andon többször is hangoztatták, a dossziéban nincsenek konkrét bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a pártelnök besúgó lett volna. Andon a Mediafaxnak úgy nyilatkozott: védence továbbra is kitart amellett, hogy nem volt köze a politikai rendőrséghez, hogy nem léteznek terhelő bizonyítékok, megbélyegzése mögött politikai okok húzódnak meg, ezért megfellebbezik az átvilágító bizottság határozatát a bíróságon. Andon szerint a bizottság döntése különben is érvénytelen, hiszen nem a tagok többségének akaratát tükrözi, a kilenc személyből ugyanis csak 3-an szavaztak egyértelműen Voiculescu fellebbezésének elutasítása mellett.

Cazimir Ionescu, a bizottság szóvivőjének bejelentése szerint a testületben 3-an tartózkodtak, 3-an a korábbi döntés módosítása mellett, 3-an pedig ez ellen szavaztak. Ebben a patthelyzetben a bizottság elnökének, Claudiu Secasiunak „kettőnek számító" szavazata volt a döntő, ő pedig fenntartotta véleményét Voiculescu múltjával kapcsolatban.

Theodorescu tiszta
A bizottság döntött Răzvan Theodorescu esetében is. A szociáldemokraták egykori művelődési minisztere június 14-én arra kérte a bizottságot, hogy ellenőrizze a Szekuritáté archívumában vele kapcsolatban tárolt információkat. Theodorescut a România Liberă együttműködéssel vádolta, az ismert művészettörténész viszont tagadta a vádakat. Elmondása szerint valóban kapcsolatba került a volt titkosrendőrséggel, de csakis akkor, amikor maga is aláírta a kommunista rezsim műemlékromboló politikája ellen tiltakozó leveleket, és emiatt kérdőre vonták. A bizottság tegnap úgy döntött: Răzvan Theodorescu nem sorolható a Szekuritáté kollaboránsai közé.

Megtévesztő lapértesülések, perrel fenyegetőző politikusok
Az átvilágító bizottság részéről senki sem igazolta vissza az Evenimentul Zilei tegnapi számában megjelent információt, miszerint a SZITOB-hoz kerülő politikus-dossziék közt olyan személyiségek iratai vannak, mint Markó Béla államiniszter, Borbély László megbízott miniszter, Verestóy Attila szenátor, Adrian Năstase volt kormányfő, Radu Berceanu miniszter és Nini Săpunaru NLP-képviselő. Ők valamennyien olyan személyek, akik legalább egyszer jelentést írtak a Szekuritaténak – állította a lap. Egy nappal korábabn Cosmin Guşă, a Nemzeti Kezdeményezés Pártjának (NKP) elnöke keltett szenzációt bejelentésével, miszerint kiderülhet legalább két exkormányfőről, hogy együttműködött a Szekuritátéval, és az RMDSZ vezetőségét is alapjaiban megrázhatja az általa prognosztizált nagy leleplezési hullám.

Mircea Dinescu, az átvilágító bizottság tagja tegnap kijelentette: a napilap pontatlan, Borbély és Săpunaru neve egyáltalán nem szerepel a Román Hírszerző szolgálat által a SZITOB-hoz juttatott 29. magasrangú közhivatalnoki dossziéban. Ezek kétharmada különben sem besúgói eset, hanem olyan dossziékról van szó, amelyekben az említettekről készült jelentések szerepelnek. Dinescu elmondása szerint Adrian Năstaséról és Theodor Stolojanról is ilyen iratcsomók kerültek elő. Hasonlóképpen vélekedett Cazimir Ionescu is, aki szerint az Evenimentul Zilei listája olyan személyeket is tartalmaz, akiknek a dossziéja nincs a 29 iratcsomó között. A szóvivő sajnálatának adott hangot, amiért egyesek politikai leszámolásokra használják fel az átvilágító bizottság tevékenységét.

Mind Săpunaru, mind Berceanu beismerték, valóban több nyilatkozatot is írtak ‘89 előtt a Szekuritáté „ösztökélésére", de nem besúgói, hanem kihallgatott-minőségben.

Borbély László miniszter a Mediafaxnak elmondta, hogy az átvilágító bizottság visszaigazolta: semmiféle – sem együttműködési, sem „követési" – dosszié nem érkezett hozzájuk, amely vele kapcsolatos információkat tartalmazna. A miniszter kijelentette: semmiféle nyilatkozatot nem adott ’89 előtt a Szekuritáténak, az Evenimentul Zilei állítása szemenszedett hazugság, ezért a kiadvány beperelését is fontolóra veszi.

Markó Béla szövetségi elnök elmondta: néhány évvel ezelőtt már volt alkalma megnézni a róla készült iratcsomót. Ebből világosan kiderült, hogy minden mozdulatát követték, telefonbeszélgetéseit lehallgatták. Az iratcsomó meglehetősen sovány volt, sok adat, és a lehallgatott telefonbeszélgetések jegyzőkönyvei is hiányoztak. Az eddig titkosnak minősülő dosszié, amelyet most az RHSZ átadott az átvilágító bizottságnak, fényt deríthet arra, hogy kik voltak feljelentői. Valószínüleg épp ezen személyek kilétének eltitkolása miatt titkosították ezt az iratcsomót is – mondotta.

Verestóy Attila, az RMDSZ Hargita megyei szenátora is úgy nyilatkozott: több olyan politikus van, köztük RMDSZ-sek is, akiket a volt Szekuritáté követett, az ő esete is ide tartozik. A Mediafaxnak adott nyilatkozatában kifejtette: dossziéja írásos feljegyzéseket tartalmaz olyan emberek részéről, akikben ő bízott, valamint a lehallgatott telefonbeszélgetések szövegeit. A szenátor szerint több RMDSZ politikus dossziéját titkosították, valószínű, hogy az ő iratcsomója is ugyanebben a helyzetben van, hiszen olyan információkat tartalmaz, amelyek az egykori magyar nagykövetség és az amerikai könyvtár képviselőivel fenntartott jó kapcsolatairól szólnak. Verestóy szerint sajnálatos lenne összekeverni azokat a személyeket, akiket követtek, a volt besúgókkal.

Az Evenimentul Zilei cikkére rögtön reagált Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke is, aki a Mediafax tudósítójának elmondta, ha bebizonyosodik, hogy egyes RMDSZ vezetők együttműködtek a volt Szekuritátéval, akkor ezeknek kötelezően vissza kell vonulniuk a közösségi életből egy „lakatlan szigetre". Elmondta, hogy a Magyar Polgári Párt (MPSZ) törvényszéki bejegyzése után a bizottságtól kérni fogja a párt központi és helyi vezetőinek átvilágítását.

Az 1999/187-es Törvény 2. cikkelye értelmében minden nemkormányzati szervnek jogában áll kérvényezni annak kiderítését, hogy a vezető tisztséget viselő személyek közül ki működött együtt a volt Szekuritátéval. Ennek megfelelően a Romániai Diákszövetség elnöke, George Păduraru hétfőn írásban kérte, hogy a SZITOB vizsgálja át az összes állami felsőoktatási intézmény rektorának szekuritátés dossziéját, hogy még Románia EU-csatlakozása előtt tisztítsák meg a hazai felsőoktatást a kollaboránsoktól. A kérés egybecseng a romániai egyetemi oktatók óhajával – nyilatkozta Păduraru. – Felkérjük mindazon egyetemi oktatót, aki közreműködtött a volt Szekuritátéval, vonuljon ki a romániai felsőoktatás színteréről, és engedje át a terepet a tiszta múlttal rendelkező tanerőknek.

A diákszervezet egyelőre nem rendelkezik semmilyen adattal arra nézve, hogy az 55 román állami felsőoktatási intézmény rektorai közül valamelyik is együttműködött volna a volt Szekuritátéval, de úgy gondolják: a gyanú elhárítása végett szükség van erre a lépésre. Ugyanaz érvényes az akkreditációval rendelkező magánegyetemek vezetőire is.

A FEN tanügyi szakszervezet ma nyújtja be a SZITOB-nál a tanügyben dolgozó átvilágítandó személyek nevét tartalmazó jegyzéket, hogy megtudják: az illetők közreműködtek-e a volt Szekuritátéval, vagy sem. A jegyzéken a tanügyminisztérium egyes vezető tisztségviselői, valamint főtanfelügyelők és főtanfelügyelő-helyettesek nevei szerepelnek. Cătălin Croitoru szakszervezeti vezető tizenöt éve várja azt, hogy megtudja: a tanügyben dolgozók közül kik működtek együtt a Szekuritátéval.

A rektorokat nem lepte meg túlságosan a diákszervezet ez irányú kérése, egyszerű népszerűség-hajhászásnak minősítve az akciót. Ecaterina Andronescu, a Bukaresti Műegyetem rektora hangsúlyozta: a SZITOB már korábban beleegyezésüket kérte az átvilágításhoz. Ugyanígy vélekedett Florian Popa, a bukaresti Carol Davila Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem rektora is, aki még azt is hozzátette: a SZITOB átiratában az is szerepelt, hogy azon rektorok, akik nem hajlandók alávetni magukat az átvilágításnak, tizenöt napon belül nyújtsák be lemondásukat.

Mihail Hărdău tanügyminiszter egyetért azzal, hogy átvilágítsák a rektorok, valamint a minisztérium összes alkalmazottjának dossziéját.

Kétszázezer aláírást gyűjtött már össze a Nemzeti Liberális Párt (NLP) az Irakban állomásozó román csapatok visszavonása érdekében. Teodor Atanasiu liberális védelmi miniszter hétfőn közölte: a védelmi testület következő ülésén több javaslatot terjeszt elő arról, hogy az ország hogyan tarthatja be katonai szövetségeseivel szemben vállalt kötelezettségeit, ezek között pedig szerel majd az iraki katonák hazahívásának és a más országokban szolgálatot teljesítő katonai csapatok átcsoportosításának az ütemterve. A liberálisok azt követően kezdeményezték a lakosság megkérdezését, hogy az iraki katonák hazahívására vonatkozó javaslatukat június végén elutasította a Legfelső Védelmi Tanács. Az iraki kivonulás egzik legfőbb ellenzője, Traian Băsescu emlékeztetett: a román katonai csapatok iraki jelenlétét egy egyezség rögzíti.

Fuád Szinjóra libanoni miniszterelnök szerint több mint negyven halálos áldozatot követeltek a dél-libanoni Hula falu ellen hétfőn végrehajtott izraeli légi csapások. A kormányfő szándékos mészárlással vádolta az izraeli hadsereget. – Ha e szörnyű cselekedetek nem merítik ki az állami terrorizmust, akkor mi az állami terrorizmus? – tette föl a kérdést a miniszterelnök. Szavai szerint az izraeli támadások „évtizedekkel visszavetették országunkat", és „még mindig sokkos állapotban vagyunk".

Libanoni biztonsági források arról számoltak be, hogy izraeli harci gépek több hullámban támadták a két ország határa mentén fekvő települést. Az első támadás során az izraeli harci gépek egy olyan házat romboltak le, ahol 17 ember keresett menedéket a faluból. Röviddel később hat csapásban négy szomszédos házat találtak el, amelyekben mintegy negyven személy tartózkodott. Helyi lakosok attól tartanak, hogy akár hatvan ember – köztük sok gyermek – is meghalhatott a támadásokban. Mint mondták, a legtöbben pásztorok és a családtagjaik voltak, akik nem voltak hajlandók elmenekülni a harcok elől és hatrahagyni állataikat.

A kispénzű szamosújváriak leginkább a város környékén töltik szabadságukat. Idén nyáron valósággal ellepték a környék halastavait. Különösen Vasasszentenyed határában táboroznak sokan, ahol közel száz üdülőház található. Itt nemrég a villamosáramot is bevezették, és megjavították az út egy részét. Sokan keresik fel a cegei és gyekei tavakat is. A mezőségen még a kisszéki halastó mentén építkeztek a szamosújváriak, de néhány kolozsvári család is ide telepszik a nyári hónapokban. A város lakosságának alig 20%-a engedheti meg magának a tengerparti vagy hegyvidéki utazást.

A szállításügyi, építkezési és turisztikai minisztérium 54,29 (új) millió lej kártérítést szándékszik fizetni egyes magántulajdonban lévő telkek és ingatlanok kisajátításáért, amelyek a Brassó–Bors autópálya útvonalán találhatók, Kolozs és Bihar megyékben. Kolozs megyében Várfalván, Tordaszentmihályon, Tordán, Szinden, Tordaszentlászlón, Tordatúron és Csürülyén találhatók a kisajátításra kerülő épületek és földterületek. A minisztérium módosította az ingatlanok jegyzékét, amelyeket kezdetben 2004-ben fogadtak el kormányhatározattal. A módosítást még el kell fogadnia a kormánynak.

Az erdélyi autópálya építési terve 2004-ben kezdődött, egy 2,2 milliárd eurós szerződés alapján, amelyet az amerikai Bechtel céggel kötött az állam. Az építkezést 2005-ben megszakították, amikor a hatóságok elkezdték az előző kormány által megkötött szerződések újraellenőrzését. Jelenleg a román állam 100 millió euró kölcsönt vett fel a Bechtellel szembeni kifizetésekre, és a munkálatokat újrakezdték.

A Kolozs megyei egészségbiztosító bejelentette, hogy az országos biztosító pénztárral folytatott tárgyalások eredményeként kiegészítik az ingyenes és ártámogatott orvosságokra szánt augusztusi pénzalapot 10 milliárd régi lejjel, amelyből azok a gyógyszertárak részesednek hétfőtől, amelyek szerződéses viszonyban állnak a biztosítóval. A biztosító közleményében arra is emlékeztet, hogy mindegyik patika köteles kifüggeszteni azoknak az egységeknek a listáját, ahol még kiszolgálják a beteget ingyenes vagy kedvezményes vényre.

„Megvan az ideje mindennek..."– volt a mottója az Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) idei ifjúsági találkozójának. A reggeli kiscsoportos áhítatokon a Prédikátorok könyvének ezt az igerészét dolgozták fel, és beszélték meg a tizenegy csoportba felosztott fiatalokkal. A tábornak 274 résztvevője az ország különböző vidékeiről érkezett: Alsócsernátonból, Besztercéről, Désről, Kolozsvárról és környékéről, Kalotaszeg településeiről utaztak a táborhelyre, de Magyarlapád, Medgyes, Maroshévíz, Sáromberke, Segesvár és Zilah fiataljai is részt vettek a rendezvényen.

Az első nap kedvező időjárását szombaton zuhogó eső váltotta fel, így a tábor területén felhúzott sátrak egy része sajnos elázott. Az „árvízkárosultakat" sikerült száraz helyen elhelyezni, a szervezők minden felmerülő problémára találtak megoldást. A szombati sportvetélkedők az eső miatt csúsztak ugyan egy napot, de nem maradtak el. Az utolsó nap valamennyi táborlakó a tábor udvarán, vagy a szomszédos iskolaudvaron szaladgált, vagy éppen hintázott, esetleg kedvenc csapatának szurkolt. Röplabda, foci, asztalitenisz és kosárlabda bajnokságra lehetett benevezni. Igaz, hogy a röplabdapálya kicsit elázott, de ez senkit nem akadályozott meg abban, hogy jól érezze magát. A délelőtti áhítatok és előadások után mindenkinek jól esett egy kis kikapcsolódás. Délután választani lehetett a barkács-műhely, a csendsátor, a különböző fórumok és szabadtéri vetélkedők között. A vacsorát követő esti program is számos érdekességgel szolgált: az Apropó színjátszó csoport rövid műsorát, a nap eseményeinek képeit, az IKE-programok és szakosztályok bemutatóját, a Tékozló Fiú című rockoperát tekinthettük meg, és együtt dicsérhettük az Urat a Reménység és Szikra együttessel. Aki még ezt követően sem fáradt el, megnézhetett egy érdekes filmet, vagy felcsíki és magyarlónai táncokat tanulhatott. A szombat este színfoltja Varga Laci bácsi nyugalmazott lelkipásztor visszaemlékezése volt, aki a régi IKE táborokról és azok udvarlási órarendjéről mesélt.

Az Ifjúsági Keresztyén Egyesület ez alkalommal ünnepelte 85. születésnapját is, amelynek történelmi hátterét képekkel illusztrálta a körkápolnában berendezett kiállítás. Emellett még jelentkezni lehetett A zárba illő kulcs elnevezésű versenyre, a fórumokra, de volt közös énektanulás is. A kávéházból pedig társasjátékokat kölcsönözhettek ki a játékos kedvűek.

Délelőtt előadást tartott Enyedi Csaba, Bartos Károly, Gede Csongor és Bustya János lelkipásztor, valamint Szilágyi Edit és Hegyi Géza történész. A barkácsműhelyt Bencze Melinda és Szűcs Tímea vezette, a csendsátorért Szűcs Tímea, a sportrendezvényekért pedig Szabó Attila felelt. Kelemen Melindának köszönhettük a képkiállítást, amelyet Győri Kinga és Cosma István szervezett meg A zárba illő kulcs vetélkedőt. Kiss Tünde volt a „főkávéházas", Pop Levente és Dénes Imola oktattak néptáncra, Tóth Andrea vezette az Apropó színjátszó csoportot. A moderátor szerepet ez alkalommal Gede Csongor és Győri Kinga vállalta magára, a „zenefelelős" pedig a Szikra együttes volt. Az Algyógyi Krónika nevű tábori lapot Burkhardt Tünde, Fodor Mihály és Varga Levente szerkesztette.

Kocsis András, az IKE alelnöke így írt benne: – Sokan, sok helyről, sokféle gondolattal, más-más lelkülettel és elvárással érkeztünk. Kívánom, hogy a VII. IKE-találkozó minden résztvevője gazdagabban, feltöltődve térjen haza. Reméljük, hogy az idei rendezvény is elérte célját, közelebb hozta egymáshoz és Istenhez a tábor résztvevőit.

Kiskorú gázolt, majd menekült el a tett helyszínéről pénteken kora délután. A baleset a Victor Babeş és a Ion Creangă utcák kereszteződésénél történt, amikor az 50 éves helyi O. Elena szabálytalanul kelt át az úton, s egy pedálos Piaggio kismotor elé került, amely már nem tudta kikerülni. A kismotort vezető 15 éves C. Daniel Florin elhajtott a helyszínről, de mintegy óra múlva rendőrkézre került.

Lebukott a banda
Azonosította a rendőrség annak a lopásnak az elkövetőit, amely múlt csütörtökön történt Szasmosújváron, és amely során a Clujul utcai hőközpontból 30 000 új lej értékű javakat tulajdonítottak el a tolvajok. A bűncselekmény elkövetésével a rendőrség öt helyi fiatalt vádol: a 20 éves L. Cristian, 22 éves L. Gherza, 19 éves R. Nicolae, 16 éves C. Gabriel Marin és 21 éves Ş. Ştefan Alexandru szabadlábon védekezhet a minősített lopás vádja ellen, a kár megtérült.

Frontálisan ütköztek
Súlyos közúti baleset történt pénteken délután Apahidán, az 1C jelzésű országúton. A 25 éves zilahi M. Raul Florin egy Fiat márkájú gépkocsit vezetett Kolozsvár felé, amikor egy kanyarban a túlzott sebesség miatt elvesztette uralmát a jármű fölött, és frontálisan ütközött egy szemből szabályosan haladó kamionnal, amelyet a 36 éves kolozsvári V. Gheorghe vezetett. A balesetet okozó férfit súlyos sérülésekkel szállították kórházba.

Autóból loptak
Személygépkocsiból elkövetett lopás vélt elkövetőit azonosította a kolozsvári rendőrség. A 24 éves C. Vasile Mariust és a 21 éves dengelegi G. Adrian Vasilét azzal vádolják, hogy vasárnap hajnalban, háromnegyed ötkor beültek egy, a szamosszentmiklósi diszkó előtt parkoló Peugeot személygépkocsiba, amelyből eltulajdonították G. Sorin táskáját, amelyben iratok és pénz voltak. A gyanúsítottak kihasználták, hogy a tulajdonos nem zárta be az autót. A kár megtérült.

Ittas gyalogos az áldozat
Figyelmetlenül átkelő ittas gyalogos esett áldozatául annak a balesetnek, amely pénteken éjjel háromnegyed 11-kor történt Szászfenesen. Az illető, a 47 éves helybéli P. Liviu Ionel szabálytalanul és ráadásul figyelmetlenül akart átkelni az E60-as országúton, s falubelije, az 57 éves I. Ioan vezette 1300-as Dacia kerekei alá került. Súlyos sérüléseket szenvedett.

6700 euró a zsákmány
6700 euró értékben kobzott el javakat a kolozsvári rendőrség. A kétnapos, megyei szintű ellenőrző akciójuk során vasárnap az 1C jelzésű országúton egy Volkswagen haszongépjárművet állítottak meg a rendőrök, s mint annak átvizsgálása során kiderült, a besztercei, 21 éves B. Sabin autójában olyan árucikkek voltak, amelyekre az illető nem tudott felmutatni szállítási iratokat. A németországi, állítólag Szucsávára tartó termékek származását egy német nyugtával igazolta ugyan, de nem tudta bizonyítani, hogy fizetett értük vámot, ezért a portékát elkobozták.

A holland-indiai Mittal Steel acélművek eddig a nyugat-európai Arcelor 92 százalékát szerezte meg a részvényesektől, de legnagyobb acélipari kombinátunk, a galaci is a Mittal birtokában van.

A Mittal Steel elnök-vezérigazgatója, Lakshmi Mittal két cég gyors egyesítését ígérte. Az Arcelor részvényesei az új, közös cégbe bevitt 594,4 millió részvényükért és 19,9 millió részvényre váltható kötvényükért 665,6 millió Mittal-részvényt és 7,77 milliárd euró készpénzt kaptak augusztus 1-jén. A maradék 8 százalék megszerzésére két új ajánlati időszakot hirdettek augusztus 17-ig, majd augusztus 18-tól november 17-ig.

Az Arcelor részvényesei június utolsó napján, rendkívüli közgyűlésükön elutasították a vállalatvezetés által korábban kötött megállapodást az egyesülésre az orosz Severstallal, és ezzel szabad utat adtak a Mittallal való egyesülésnek. Az Arcelor vezetése maga is azt ajánlotta a részvényeseknek, hogy utasítsák el a Severstal ajánlatát, mert a Mittalé jobb.

A vezetés visszautasította, hogy Severstal-fúzió korábbi bejelentése csak taktikai lépés lett volna a Mittal ajánlatának megakadályozására. Mint mondták, a Mittal üzleti tervét részletesen már csak a Severstal-ajánlat után ismerték meg.

Az Arcelor-Mittal egyesülés évi 120 millió tonnás termelésével, 27 országban 320 ezer alkalmazottjával messze a legnagyobb acélipari vállalat lesz a világon – az indiai-holland Mittal Steel világelső, a 2001-ben alakult francia-belga-luxemburgi-spanyol Arcelor a második helyezett volt eddig is –, de a világpiaci részaránya nem éri el a 10 százalékot.

Az Arcelor igazgatótanácsa június végén fogadta el a Mittal Steel részvényenként 40,40 eurós ajánlatát, amely 26,8 milliárd euróra értékeli az Arcelort, 3,3 milliárd euróval többre – a döntés előtti záróár alapján –, mint a Mittal Steel korábban elutasított ajánlata. A Mittal Steel legföljebb 8,5 milliárd eurót fizet készpénzben, azaz 31 százalékot, a többi részvénycsere. Ennek eredményeképp a Mittal Steel olvad be az Arcelorba: az új, Arcelor-Mittalnak nevezendő vállalat részvénytőkéjének 50,5 százaléka az Arcelor részvényeseié lesz, ezek a részvények és még továbbiak, a 44,3 milliárd euróra becsült együttes piaci tőkeérték körülbelül 54,8 százalékának erejéig, szabadon forgalmazhatók. A Mittal családé lesz a közös cég 43,6 százaléka, és vállalták, hogy a részesedésüket nem növelik 45 százalék fölé öt éven belül. Az igazgatótanács 18 tagja közül hatot delegál a Mittal Steel, 12-t az Arcelor. Az ügyvezető elnök az Arcelor elnöke, Joseph Kinsch lesz, Laksmi Mittal pedig a reprezentatív elnök, majd ő lesz az ügyvezető elnök, amikor Kinsch nyugdíjba megy, várhatóan jövőre.

A Mittal Steel január 27. óta küzd az egyesülésért, amelyet az Arcelor vezetése június végéig többször visszautasított. Az Arcelor védekezésül május 26-án egyesülésben állapodott meg az orosz Severstallal, és 6,5 milliárd eurós részvény-visszavásárlást is ígért a részvényeseinek, majd június végén mindkét döntést visszavonta.

A Severstal kemény hangú nyilatkozatban ítélte el, hogy tulajdonképpen becsapták.

Az Arcelornál közölték, hogy az Arcelor-Mittal is folytatni akarja az együttműködést a Severstallal – az Arcelor és a Severstal több vegyes vállalatot üzemeltet Oroszországban –, és közelebbről nem részletezett „kiváltságos" partneri viszonyt ajánlanak az orosz cégnek.

Kelet-Európában a bytomi Stal Serwis Polska az Arceloré, és tavaly megvette a Huta Warszawát is. Csehországban a prágai Matthey SRO tartozik az Arcelorhoz. Oroszországban tavaly megvette a Severstal egyik részlegének a felét.

A Mittal Steel 2004-ben alakult az indiai LNM Holdings és a holland Ispat összevonásával. Tavaly áprilisban vette meg 4,5 milliárd dollárért az amerikai US International Steel Group-ot, ezzel lett a világ legnagyobb acélipari csoportja, megelőzve az Arcelort.

Kelet-Európában a Mittal Steel újabb érdekeltségeket akar szerezni elsősorban a gyorsan növekvő autógyártás kiszolgálására. A Mittal Steelé Csehországban 2003. január óta a Mittal Steel Ostrava, Lengyelországban 2004. március óta a Polskie Huty Stali (Mittal Steel Poland), tavaly november óta övé a legnagyobb ukrán acélmű, a Kryvorizhstal – 4,84 milliárd dollárért vette meg –, és Bulgária legnagyobb acélműve, a Kremikovci 70 százaléka is a Mittal Steelé, csakúgy, mint Macedóniában a skopjei acélkohó (Mittal Steel Skopje). Boszniában 2004. augusztus óta övé a Mittal Steel Zenica, és Macedóniában is van egy hideghengerműve. 2003-as és 2004-es hazai felvásárlásai (Jászvásár, Galac, majd a vajdahunyadi Siderurgica) európai vezető szerephez jutatták a csőgyártásban. A vállalat Kazahsztánban is bővíteni akar: a Temirtau acélműben az idén 6,2 millió tonnára növelik a termelést a tavalyi 5,1 millióról.

Bankhitelből javítják meg a tönkrement háromszéki utakat – erről döntött a Kovászna megyei tanács. A tanácstagok legutóbbi ülésükön felhatalmazták a megyei önkormányzat vezetőségét, hogy 2,5 millió új lejes hitelt vegyen fel útjavításra. Demeter János önkormányzati elnök elmondta, hogy ebből az összegből a legrosszabb állapotban lévő szakaszokat javítják meg, köztük a Mikóújfalu és Barót útszakaszt, Gelence bekötőútját, valamint Hídvég és Bölön, Lemhény-Kézdialmás-Esztelnek és Polyán közti utakat. Demeter szerint a hitelt 20 év alatt kell visszafizetni a Román Fejlesztési Banknak. Tavaly a sepsiszentgyörgyi önkormányzatnak is volt egy hasonló kezdeményezése, amikor 35 milliárd lej hitelt vettek fel a város útjainak rendbetételére.

A Maros megyei Út- és Hídügy Társaság egyetlen tulajdonosa, a megyei tanács, jövő héten nyílt árverésen eladásra bocsátja a cég részvényeit. Az augusztus 8-i licit 4,88 millió lejről indul.

Egy részvény eladási ára 24,91 lej, ezt a Maros Megyei Tanács egy júliusban elfogadott határozatban állapította meg. Az Út- és Hídügy alaptőkéje 490 290 lej, melyet 196 116 részvényre osztottak le.

A potenciális befektetők a liciten való részvételhez szükséges iratokat augusztus 8-ig kell letegyék. A szervezők 80 000 lejes részvételi garanciát kérnek, a liciten való részvételi díj 500 lej, míg az eladó céget bemutató füzetért 300 lejt kell lepengetni.

A Maros Megyei Tanács tulajdonában lévő cég fő tevékenységi területe az utak és hidak karbantartása, javítása, valamint építkezési anyag gyártása és forgalmazása.

2005 szeptemberében a Maros Megyei Tanács jóváhagyta a cég átszervezését, egyes részlegek bezárását és 80 személy elbocsátását.

Közép-Európában ezen a héten a magyar, a cseh és a szlovák júliusi inflációs adat áll majd a szakértők figyelmének a középpontjában.

Mindhárom ország kamatemelési ciklusban van, ami várhatóan folytatódik az energiaárak emelkedése és a gazdaságnövekedés miatt.

A szakértők azzal számolnak, hogy Magyarországon a júliusi éves szintű infláció 2,9 %-ra nőtt a júniusi 2,8 %-ról, az üzemanyagárak emelkedése, az élelmiszerek drágulása, valamint a forint gyengülése miatt. Júliusban jelentősen gyengült a forint az euróhoz képest, a legalacsonyabb árfolyama 285 forint volt, míg januárban még mintegy 250 forint ért 1 eurót. A bécsi CA-IB egyik elemzője szerint a júliusi volt az utolsó hónap, amikor még alacsony volt az infláció. A szakértők azzal számolnak, hogy az év végére az éves szintű infláció 5,7-5,8% lesz.

Csehországban a júliusi éves szintű infláció a szakértői várakozások szerint 2,9 %-ra nőtt a júniusi 2,8 %-ról, elsősorban a benzinár emelkedése, az élelmiszerárak vártnál kisebb csökkenésére, valamint szezonális hatások miatt. Ezekben a napokban hozzák nyilvánosságra a júniusi külkereskedelem alakulására vonatkozó adatot. A szakértők 3,7 milliárd korona (1 euró=22,3 korona) többletre számítanak az erőteljes gazdaságnövekedés és a gyorsuló export alapján.

Szlovákiában júliusban az éves szintű infláció a várakozások szerint 4,9 %-ra nőtt a júniusi 4,6%-ról, de az év végéig várhatóan 4,0-4,5 %-ra mérséklődik. A szlovák jegybank a közelmúltban felülvizsgálta a 2007 decemberére vonatkozó éves inflációs várakozását és azt 2,8 %-ra szállította le, ami azt jelenti, hogy Szlovákia teljesíti Maastricht inflációs feltételét.

Western Union – szolgáltatás a Sora, Szentegyház u. 4. és Széchenyi tér 23–25. szám alatti váltóirodákban.

A Román Nemzeti Bank árfolyamai: 1 euró = 3,5150 lej, 1 USD = 2,7338 lej, 100 magyar forint = 1,3001 lej.

Hirdetésfelvétel: Kolozsváron: Jókai (Napoca) u. 16., hétköznap 9–16, szombaton 10–12 óra között. Désen, hétköznapokon: Lukács Éva, tel.: 212-099. A 14 óráig feladott hirdetése már másnap megjelenhet.

– Húsz fontot kér egy éjszakai szállásért? – kérdi a felháborodott vendég a skót hegyi falu szállójában. – De hiszen főszezonban, nyáron is csak tíz fontot kért eddig!
– Hja, az nyáron volt, kérem! De ősszel már hosszabbak az éjszakák!

Eladó eredeti kalotaszegi bútor súrgösen, nagyon olcsón. Telefon: 0742-932196. (0011)

Régi bútorok és festmények eladók. Telefon: 0744-816987. (0022)

Vásárolnék földszinten, alagsorban, udvarban található, zongoratanulásra alkalmas garzont, egyszobás lakást, könnyen megközelíthető helyen. Telefon: 438-321, 0745-766345. (0011)

Szárazépítészettel foglalkozó kft felvételre keres, legalább építőipari technikusi végzettségű és magyar-román nyelvismerettel rendelkező alkalmazottat. Bérezés megállapodás szerint. Jelentkezni lehet: fax: +40-264/444-205, telefon: +40-264-441-381; mobil: +40-728-829553; e-mail: dryteamro@client.srk.ro (0403103)

Csempe-, padlócsempe ragasztásra szakképzett vagy betanításra alkalmas munkásokat felveszek. Telefon: 0724-550551. (0009)

Lelkünk mély fájdalmával tudatjuk, hogy a forrón szeretett férj, édesapa, nagyapa, testvér, após, apatárs, sógor, rokon,
SZABADI ZOLTÁN
szűrszabómester,
életének 85. évében, rövid, de súlyos szenvedés után elhunyt. Drága halottunk földi maradványait 2006. augusztus 9-én, szerdán 14 órakor kísérjük utolsó útjára a Házsongárdi temető nagykápolnájából. Búcsúzik tőle összetört szívű FELESÉGE, ROZI, KÉT LEÁNYA, ENIKŐ ÉS ILDIKÓ, KÉT UNOKÁJA, ZOLTÁN ÉS ISTVÁN, VEJE, ISTVÁN, TESTVÉRE, EDIT, FÉRJE, GYURI ÉS CSALÁDJUK. Nyugalma legyen csendes. (0019)

Az 1995-ös világbajnokságnak is otthont adott göteborgi létesítmény lelátóin már a délelőtti selejtezők alatt 10–15 ezer szurkoló foglalt helyet, ami nem meglepő, ismerve a svédek atlétika szeretetét, valamint azt, hogy a hétpróbázó olimpiai bajnok Carolina Klüft már ezen a napon bemutatkozott. A város egyébként is az Eb lázában ég, az első alkalommal nem a stadionban, hanem Göteborg egyik főterén rendezett vasárnap esti megnyitó ünnepségre – amelyen fellépett többek között Elena Paparizu, Khaled és Ronan Keating is – több mint 100 ezer ember volt kíváncsi. Az időjárás is a szervezők mellé szegődött, hiszen az előrejelzés szerint az elmúlt napok 30 Celsius fokos hőmérséklete és a ragyogó napsütés lesz jellemző ezen a héten is.

A magyarok közül elsőként Németh Gergely mutatkozott be a tegnap kezdődött göteborgi atlétikai Európa-bajnokságon: a sprinter a 100 m előfutamában 10,52 mp-cel ötödikként ért célba, és automatikus továbbjutása egy századon múlt, ennyivel előzte ugyanis meg őt az orosz Alekszandr Szmirnov. Az Eb-bronzérmes Németh Roland 10,39 mp-cel, csoportjában másodikként a címvédő portugál Francis Obikwelu mögött bejutott a második körbe, és az utolsó, hatodik előfutam után az is eldőlt, hogy öccse, Gergely is folytathatja szereplését.

Az eredeti címvédő, de dopping-ügye miatt az aranytól megfosztott, azóta eltiltását letöltött brit Dwain Chambers a negyedik futamból 10,24 mp-cel biztosította helyét a legjobb 32 között, vagyis a lapzártánk után sorra kerülő második körben.

A sprinterekkel ellentétben Orbán Éva kalapácsvetőnek nem sikerült továbbjutnia, a 69,10 méterrel idén utánpótlás országos csúcsot dobott kalapácsvető legjobbja csak 62,55 m volt. Divós Katalin és Nickl Vanda is kiesett a női kalapácsvetés selejtezőjében a göteborgi atlétikai Európa-bajnokságon.

Ami a románokat illeti, Gheorghe Guşet egyetlen érvényes, kereken 19 méteres dobásával csak a 20. lett a súlydobás selejtezőjében, így máris utazhat haza. Hasonló a helyzet a kalapácsvető Mihalea Melinte esetében, ő 63,96 m-es teljesítménnyel esett ki, ugyancsak 20.-ként. A 400 m akadály selejtezőiből viszont a 7. legjobb idővel, 55,74 mp-cel bejutott a legjobb 16 közé Angela Moroşanu, míg 400 m gyorson a három román közül – Ioan Vieru, Cătălin Câmpeanu, Vasile Boboş – csak az előbbinek sikerült továbbjutnia, a 10. idővel (46,10 mp). A délutáni selejtezőkben további 5 hazai atléta volt érdekelt, Constantina Diţă pedig 10 000 méteren már egyenesen az Európa-bajnokság első aranyérméért szállt versenybe – a küzdelmek lapzártakor kezdődtek.

• Vendéglátó siker született az A-liga második fordulójának vasárnap esti zárómérkőzésén: a Bukaresti Dinamó minimális arányú győzelmet aratott a Tg. Jiu-i Pandúrok ellenében. A találkozó egyetlen találatát Cl. Niculescu érte el az 59. percben, de ez is elég volt arra, hogy a „kutyák" feljöjjenek a tabella 3. helyére. Az élcsoport: 1. Kolozsvári CFR-Ecomax 6 pont (7–1), 2. Jászvásári Poli 6 (3–0), 3. Dinamó 6 (3–1), 4. UTA 4 (6–3), 5. Steaua 4 (3–0), 6. Konstanca 4 (4–2). A következő fordulóban a CFR-Ecomax az újonc, eddig egy-egy vereséggel és győzelemmel 10. helyen tanyázó Karácsonkői Csalhó otthonába látogat, a mérkőzést szombaton 17.00 órától a TVR2 közvetíti élőben.

• Nem bírt az újonccal a címvédő Debreceni VSC-TEVA, és csak gólnélküli döntetlent játszott a mérkőzést kilenc emberrel befejező újonc Paks otthonában a Borsodi Liga 2. fordulójában. Az Újpest viszont nehezen ugyan, de győzelemmel adózott a kedden elhunyt újpesti legenda, Szusza Ferenc emlékének, Kovács Z. 84. és Cariati 90. percbeli találataival hazai pályán 2–0-ra legyőzte a Győri ETO FC együttesét. A lila-fehérek egyébként korábbi döntés miatt nem játszhatták volna le a Megyeri úton a meccset, de az MLSZ engedélyével saját stadionjukban adózhattak a klub egykori játékosa emlékének. Az élcsoport: 1. Diósgyőr 6 pont (3–0), 2. ZTE 6 (4–2), 3. Tatabánya 4 (5–3), 4. Paks 4 (2–0), 5. Vasas 4 (3–2), 6. DVSC 4 (2–1).

• Rosszul kezdődött a francia Ligue 1 pontvadászata Bölöni László csapata számára. A nyáron a Rennes-től az AS Monacóhoz „igazolt" tréner edzősködése első francia csapatának otthonába látogatott, s a Nancy 1–0 arányban diadalmaskodott a cseh Kollert és az olasz di Vaiót is foglalkoztató monacóiak felett – enyhítő körülmény, hogy ez utóbbi még nem játszhatott, mivel még nem kapott zöldkártyát, Koller pedig éppen hogy felépült a világbajnokságon szerzett sérüléséből. Daniel Niculae az Auxerre, Florin Bratu az újonc Valenciennes csapatában csereként kapott bizonyítási lehetőséget az utolsó ne-gyedórában, csapatuk közös mérkőzésén, amely döntetlennel ért véget.

Eredmények: Sedan–Olympique Marseille 0–0, Rennes–Lille 1–2, Le Mans–Nice 1–0, Nancy–Monaco 1–0, Girondins Bordeaux–Toulouse 2–0, Auxerre–Valenciennes 1–1, Lens–Troyes 1–0, Saint-Etienne–Sochaux 1–2, Paris SG–Lorient 2–3, Nantes–Olympique Lyon 1–3.

• A német Liga-kupa döntőjében: Werder Bremen–Bayern Mün-chen 2–0 (gól: Klasnics 2 – 29., 66).

Cseh László aranyával és Kovács Ágnes bronzával gyarapodott a magyar úszók éremkollekciója a margitszigeti Európa-bajnokság befejező napján, s vált véglegessé, hogy a válogatott – 2-1-4 megoszlásban – összesen hét medált gyűjtött a hét nap alatt. A román küldöttség viszont maradt Răzvan Florea egyetlen bronzával: a 200 m gyors olimpiai bajnoka, Camelia Potec ugyanis a 400 m gyorsúszás döntőjében – miután 1999-ben Isztambulban arany-, 2000-ben és 2002-ben Helsinkiben és Berlinben bronz-, 2004-ben pedig Madridban ezüstérmet szerzett e számban – csak ötödikként csapott a célba, így harmadik margitszigeti döntőjében sem tudott dobogóra állni. A szintén döntős román vegyesváltó dobogós helyezése nagy meglepetés lett volna, a Răzvan Florea, Valentin Preda, Ioan Gherghel, Octavian Guţu összetételű váltótól már az is remek eredmény, hogy 3:39,93-as országos csúccsal bekerült a döntőbe, ahol aztán tovább javítva az időn (3:39,06) a hetedik helyen zárt, majd a svédek kizárásával egy helyet előrelépett.

Visszatérve a magyarokra, Cseh 400 m vegyesen toronymagas esélyeshez méltóan kimagasló teljesítménnyel és hatalmas fölénnyel diadalmaskodott, noha győztes ideje (4:09.86 p) nem világcsúcs és nem Európa-rekord (utóbbinak éppenséggel ő a tulajdonosa 4:09.63-mal), „csak" új Európa-bajnoki csúcs. A Kőbánya SC élúszója ezzel – a 200 m vegyes megnyerésével és a 200 m hát második helyével – összességében 2 arany- és egy ezüstéremmel zárta szereplését az Eb-n, s így ő lett a legeredményesebb férfi úszója a budapesti Eb-nek. A 400 m vegyes döntőjének másik magyar szereplője, Verrasztó Dávid (4:20.76 p) nyolcadik lett.

A nap másik dobogós helyezése Kovács Ágnes érdeme: az elnyűhetetlen klasszis a 100 és a 200 után az 50 m mell Európa-bajnoki bronzát is beseperte, és 31,95 másodperces teljesítménnyel állhatott fel megint a dobogó alsó fokára. A pódium legmagasabb fokára különben az orosz Jelena Bogomazova állt fel.

Közel volt 200 m pillangón a harmadik pozícióhoz Boulsevicz Beatrix is, akit azonban elvitt a fiatalos lendület, mert bár féltávnál még világcsúcson belül volt a részideje, a hajrát már kevésbé bírta, és 2:09,24 perccel végül a negyedik lett, akárcsak 100 m pillangón. A győzelmet a lengyelek világklasszisa, a világcsúcstartó és olimpiai bajnok lengyel Otylia Jedrzejczak szerezte meg. A vasárnapi fináléban ott volt Lipcsei Krisztina is, ő 2:10,53-mal nyolcadikként végzett. Ugyanígy zárt Hosszú Katinka is 400 m gyorson (4:17,12), a számot a francia Laure Manaudou nyerte az Eb negyedik világcsúcsával (4:02,13), egyben negyedik egyéni Európa-bajnoki arany-érmét bezsebelve. Ehhez hozzájön még három bronzérem: a 19 éves tehetség a legjobb női úszónőnek bizonyult, összesen hét medállal gyarapította kollekcióját a Margitszigeten, amely csúcsbeállítás a kontinensviadalok történetében – korábban ez csak a német Franziska van Almsicknak sikerült, ő 1993-ban léphetett hétszer a dobogóra.

A befejező váltószámokban egy hatodik és egy ötödik helyezés jutott a magyaroknak, a női vegyesváltó – országos csúcsa – és a férfistaféta révén.

Műugrásban a Barta Nóra, Kormos Villő duó a 3 méteres szinkronműugrásban a negyedik lett. A győzelmet a Natalija Umiszkova, Nagyezsda Bazsina orosz duó szerezte meg.

A női 50 m-es gyorsúszást a német Britta Steffen nyerte, aki második egyéni, összességében pedig negyedik aranyát könyvelhette el, míg a férfiak hasonló versenyszámában a lengyel Bartosz Kizierowski diadalmaskodott.

Összesen négy világ-, hat Európa- és 13 magyar csúcs született a vasárnap zárult margitszigeti úszó Európa-bajnokságon, előbbieket kizáróan nők szerezték.

A LEN, a kontinentális szövetség elnöke az Eb vasárnap déli záró-sajtótájékoztatóján azt tette, amit az elmúlt napokban minden alkalommal: dicsérte a Gyárfás Tamás vezette szervezőbizottság tevékenységét, hangsúlyozva, hogy a magyarok kiváló munkát végeztek, s a LEN teljesen elégedett a látottakkal, tapasztaltakkal.

A sajtótájékoztatón bemutatkozott Debrecen is mint a 2007-es rövidpályás Európa-bajnokság házigazdája, amely a két budapesti, a 2005-ös ifjúsági és a 2006-os felnőtt Eb után sorozatban a harmadik magyarországi színhelyként adhat otthont kontinensviadalnak.

Vasárnap sorsolták ki Münchenben a 2006/2007-es európai kosárlabdaidény négy kupasorozatának csoportjait, melyek során emberére, pontosabban ellenfelére lelt városunk férfi csapata is. A BU Poli Mobitelco kosarasai az Eurocup Challenge-sorozat B-csoportjába kerültek, a svájci Boncourt, a ciprusi Keravnos Nicosia és a cseh Brno „társaságába". A csoportokból a két első helyezett jut tovább. Az első mérkőzéseket november 9-én játsszák, s a kolozsváriak itthon kezdenek a Boncourt ellenében. A mérkőzéseket oda–vissza alapon bonyolítják le, az utolsó játéknapon, december 14-én a cseheket látja vendégül Miodrag Perisics együttese.

Az Eurocup A-csoportjában szereplő román bajnok Ploieşti-i Asesoftra a spanyol Club Estudiantes, a francia Dijon és az izraeli Ironi Nahariya vár – a csoport egyáltalán nem ígérkezik könnyűnek –, a Bukaresti Olimpia kosaras lányai pedig az Eurocup Challenge B-csoportjában a török Besiktas, görög Kastoria Cosmopel és izraeli Elitzur Ramla ellenében próbál továbbjutni.

A futam zárultával sem értek véget a 21. Magyar Nagydíj izgalmai: utólag kizárták ugyanis az élete első futamán induló, s a hetedik helyen célba érő lengyel Robert Kubicát.

Az idény eddigi legizgalmasabb, s a Magyar Nagydíjak 1986 óta tartó történetének is egyik legemlékezetesebb futama után Kubica BMW-Sauberét az előírtnál két kilóval könnyebbnek találta a versenybizottság, amely ezért a diszkvalifikálás mellett döntött.

Kubica eredményének törlésével a hétszeres világbajnok Michael Schumacher egy helyet „javított" 9. pozícióján, és nyolcadik helyéért végül 1 pontot kapott. Ez egyben azt jelenti, hogy a Ferrari német sztárja – aki három körrel a vége előtt feladta a versenyt, de a szabályok szerint így is rangsorolták – már csak 10 ponttal van lemaradva az éllovas és címvédő Fernando Alonso (spanyol, Renault) mögött, miközben a Ferrari az eredetileg nyolcadik Felipe Massa hetedik helyre való előrelépésével még egy pontot nyert, és összességében így a konstruktőrök versenyében három pontot faragott le a versenyt mindkét autójával feladni kényszerülő Renault-val szemben.

A Magyar Nagydíj módosított végeredménye: 1. Jenson Button (brit, Honda), 2. Pedro de la Rosa (spanyol, McLaren-Mercedes), 3. Nick Heidfeld (német, BMW-Sauber), 4. Rubens Barrichello (brazil, Honda), 5. David Coulthard (brit, Red Bull-Racing), 6. Ralf Schumacher (német, Toyota), 7. Felipe Massa (brazil, Ferrari), 8. Michael Schumacher (német, Ferrari).

A pontverseny állása a 13. futam után (még öt van hátra): 1. Alonso, 2. M. Schumacher 90, 3. Massa 52, 4. Giancarlo Fisichella (olasz, Renault) 49, 5. Kimi Räikkönen (finn, McLaren-Mercedes) 49, 6. Button 31. A konstruktőrök versenyében: 1. Renault 149 pont, 2. Ferrari 142, 3. McLaren-Mercedes 85, 4. Honda 52.

Lékó Péter kikapott az orosz Vlagyimir Kramnyiktól a hétfordulós dortmundi sakk szupertorna vasárnapi utolsó körében, amely előtt holtversenyben még élen állt, és így lemaradt az első helyről.

Eredmények, 7., utolsó forduló: Vlagyimir Kramnyik (2743 Élő-pont, orosz)–Lékó Péter (2738) 1–0, Borisz Gelfand (izraeli)–Levon Aronjan (örmény) 1–0, Pjotr Szvidler (orosz)–Michael Adams (angol) döntetlen, Arkadij Naiditsch (német)–Baadur Jobava (grúz) 1–0.

A végeredmény: 1. Kramnyik 4,5, 2. Szvidler 4,5, 3. Adams 4, 4. Lékó 4, 5. Gelfand 4, 6. Naiditsch 3,5, 7. Aronjan 2, 8. Jobava 1,5