Parkolási nehézségek Kolozsváron. Megoldást keres a városvezetés
(Rohonyi D. Iván felvétele)

A kolozsvári polgármesteri hivatal vezetősége új parkolási szabályzatot dolgozott ki annak érdekében, hogy e kérdés kezelhető legyen a megyeszékhelyen. Az intézkedés lényege: a befektetőknek az ingatlan nagyságától függően megfelelő számú helyet kell létesíteniük a kocsik számára. Amennyiben ezt elmulasztják megtenni, jelentős összeggel kötelesek hozzájárulni a polgármesteri hivatal parkolóház-építési projektjéhez.

A városi tanács a keddi ülésen vitatja meg a kérdést. A tervezet kitér arra is, hogy az új építmények esetében, az épület rendeltetésétől függően, hány parkolóhelyet kell biztosítani. Ennek értelmében például a vendéglőknél egy parkolóhely illet meg öt vendéget, a bankoknál pedig húsz alkalmazott számára 1 parkolóhely jut, holott tíz ügyfélnek kötelesek 1 parkolóhelyet biztosítani – azaz legkevesebb három parkolóhely jár a bank ügyfeleinek. Azon cégek, amelyek maximum 400 négyzetméternyi területen fejtik ki tevékenységüket, 100 négyzetméterenként 1 parkolóhelyet kell létesíteniük.

A templomok esetében legkevesebb 10 parkolóhelyet kell építeni. Kulturális intézményeknél 1 parkoló helyet biztosítanak, ha a tevékenységük 50 négyzetméternyi területen zajlik, vagy 10 helyet termenként. Tömbházak és társasházak esetében lakásonként 1 parkolóhelyet kell építeniük. Társasáházak esetében a parkolóhelyek 60 százalékának megfelelő garázst kell építeni.

A szabályzat kitér az ipari létesítményekre, a tanintézetek, a kórházak, a szabadidő- és sportközpontokra, a klubokra, a motelekre vagy turisztikai objektumok parkolóhelyeinek megvalósítására is. Fontos megjegyezni, hogy azon befektetők, akik nem biztosítják a szabályzatban megszabott parkolóhelyeket, külön illetéket kell fizetniük, amelyet a 398/2006-os tanácsi határozat értelmében megépítendő parkolóházak megvalósítására használnak fel. A határozatban megszabott összeg évi 7322 euro egy fel nem épített parkolóhelyért.

– Minél hamarabb meg kell oldani a parkolási nehézségeket, de jogosan panszkodnak a cégek, ugyanis hatalmas az összeg. Szerintem az összegnek a cégek számára évi ezer-kétezer euró között kellene mozognia – vélekedik Irsay Miklós RMDSZ-es városi tanácsos. Hozzátette: a belvárosban egyszerűen nincs hol hagyni a kocsit, ezért parkolóházak mihamarabbi felépítésére feltétlenül szükség van. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a polgármesteri hivatal illetékeseinek többszöri próbálkozása ellenére, pár ilyen rendeltetésű ingatlan felépítésére kiírt licitre nem jelentkezett egyetlen befektető sem. – Ha valamelyik cég nem tud elég parkolóhelyet építeni, akkor járuljon hozzá a városháza által önerőből építendő parkolóházak kivitelezéséhez – tette hozzá az önkormányzati képviselő.

Építészektől úgy értesültünk, hogy a nyereség maximalizálása érdekében legtöbb befektető a beépíthető terület maximális kihasználására törekszik, így a parkolóhelyek nem jelentenek prioritást.

A parkolás évek óta komoly fejfájást okoz a helyhatóság vezetőinek és a sófőröknek egyaránt. Előbbiek több megoldást próbáltak találni a helyzet kezelésére, utóbbiaknak pedig nap mint nap harcolniuk kell azért a pár négyzetméterért, ahol gépkocsijukat hagyhatják. Nemrég a Kolozs megyei közlekedés-renszészet képviselői sokkoló adatot közöltek: a lakosság/gépkocsipark arányát figyelembe véve Kolozsvár a hatodik (!!!) helyen áll Európánban. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a parkolás gondot okoz. A polgármesteri hivatal parkolóházak építésével próbál enyhíteni a válságos helyzeten, de a terv megvalósítása rengeteg pénzt igényel. Ezért van szükség a cégek hozzájárulására is.

Egyelőre nincs éles szembenállás a magyar kormány és az RMDSZ álláspontja között a határon túli magyarok támogatását illetően, ugyanakkor a Szövetség egyetért azzal, hogy szükséges a támogatási rendszer módosítása, de azt kéri, hogy az erre szánt összegek ne csökkenjenek – jelentette ki Markó Béla az MTI-nek miután az általa vezetett RMDSZ-küldöttség Budapesten találkozott Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel.

Markó emlékeztetett: a magyarországi választások óta ez az első hivatalos találkozó a romániai magyar érdekvédelmi szervezet vezetői és a magyar kormány között. A tanácskozáson részt vett Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal határon túli magyarokért felelős szakállamtitkára is.

Markó szerint Gyurcsány arról tájékoztatta a szövetség képviselőit, hogy ez csak az első megbeszélés abban a konzultáció-sorozatban, amelyet a magyar kormány kezdeményezett az RMDSZ-szel. A tanácskozás folytatására várhatóan júliusban és augusztusban kerül sor. A romániai magyar politikus is fontosnak tartja az eszmecsere folytatását, mivel tisztázni kell azokat az erdélyi magyarság számára stratégiai fontosságú prioritásokat, amelyek hozzájárulnak majd a közösség Európai Unión belüli versenyképességéhez és szülőföldjén maradásához.

Gyurcsány jelezte, hogy az általa vezetett kormány a szórványkérdést kiemelten szeretné kezelni. Ennek kapcsán az RMDSZ vezetői javasolták, hogy Budapest valósítson meg egy szórványkollégium-programot, mert ezek a tanintézmények eddig is hasznosnak bizonyultak – mondta Markó.

Szó esett még a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) helyzetéről. A miniszterelnök arról biztosította az RMDSZ-küldöttséget, hogy a magyar kormány továbbra is támogatni fogja a felsőoktatási intézményt, viszont cserében azt igényli, hogy itt valóban akadémiai színvonalú oktatást biztosítsanak a diákoknak. A magyar kormány véleménye szerint ehhez az EMTE eddigi működésén lényegesen változtatni kell. Erről azonban – tette hozzá Markó Béla – még egyeztetnek a továbbiakban.

Markó utalt arra, hogy a magyar kormány a Szülőföld Alaphoz szeretné átcsoportosítani a határon túli magyarok támogatására fenntartott közalapítványok funkcióit. Markó szerint ez a változtatás hasznos is lehet, hiszen így egy helyre kerülne a határon túli magyarok támogatására szánt pénzösszeg, ettől pedig az egész folyamat átláthatóbbá válik. Az RMDSZ vezetői azonban ezzel kapcsolatban azt kérték, hogy a változtatás ne jelentse egyben a támogatásra szánt összegek csökkenését.

Az RMDSZ vezetői elmondták a miniszterelnöknek: aggasztónak tartják, hogy Szlovákiában a parlamenti választásokat követően nacionalista politikusok kerültek hatalomra, ezért a magyar kormánynak is oda kell figyelnie az egyes Kárpát-medencei országokban erősödő többségi nacionalizmusra.

A tanácskozáson a felek tájékoztatták egymást a Budapesten ősszel sorra kerülő román–magyar együttes kormányülés előkészítéséről is.

A Maros megyei RMDSZ elnöke, Kelemen Attila képviselő és Kerekes Károly képviselő pénteken egy sajtótájékoztatón elmondták: egyetértenek a Nemzeti Liberális Párt (NLP) volt elnöke Valeriu Stoica alkotmány-módosító ötleteivel, de úgy vélik, hogy az időpont most nem megfelelő erre.

– Nekünk 250 módosító-indítványunk volt a jelenlegi Alkotmánnyal kapcsolatban, de nem arattunk nagy sikert. Nyugodt légkörre van szükség, jelenleg viszont tart az állandó perpatvar – mondta Kelemen. Véleménye szerint az a bejelentés, hogy először be kell jutnunk az EU-ba, és aztán majd megoldjuk a koalíciós problémákat, arra enged következtetni, hogy a csatlakozás után sem lesz valami nyugodt a légkör.

Valeriu Stoica tegnap, a Cotidianulban megjelent fizetett hirdetésében népszerűsítette az Alkotmány módosításának ötletét. Javaslatai szerint Romániának választania kell a parlamentáris vagy az elnöki rendszer között, mert az a „hibrid", ami most érvényesül, egyáltalán nem hatékony. A liberális politikus – többek közt – a teljes descentralizáció, a regionalizmus, a regionális autonómia mellett teszi le a garast, amely a jelenlegi megyerendszert váltaná fel. Stoica 10 régióra osztaná fel az ország területét, azt azonban nem részletezi, hogy hol húzódnának a határok.

Tegnap a megye 85 gyógyszertárában adtak ki ártámogatott gyógyszereket, ebből 23 patika Kolozsváron működik. A megyei egészségügyi biztosító közleménye szerint a gyógyszerellátás akadozásáért a patikák tehetők felelőssé, amelyek késlekednek kiadni a készítményeket a költségvetés-kiegészítés ellenére. Hasonló eseteket tapasztaltak a Grigorescu negyedi gyógyszertárakban, emiatt az ott lakók a többi negyedek patikáit „terhelték".

A Sporthalászok Egyesületének vezetője azzal vádolja a megyei hatóságokat, hogy a Fehér megyei környezetvédelmi hatóságok és a Vízügyi Hivatal el akarják tussolni az Aranyos folyóban történt ökológiai balesetet, amely során 25 kilométeres körzetben elpusztult a halállomány.

– A fiúk el akarják tussolni az egészet, de nem fogjuk hagyni őket. Úgy véljük, hogy ökológiai szerencsétlenség történt, és a vétkeseknek felelniük kell tetteikért – mondta Ştefan Popescu, a Sporthalászok Egyesületének az elnöke.

Hozzátette: a vízminta ellenőrzését is elrendelte, mivel úgy tűnik, hogy a hordalék és az iszap mellett a duzzasztógát vize fűrészport is tartalmaz, ami nemcsak a halállományra, de az emberi szervezetre is negatívan hat.

A Mihoeşti duzzasztógát Topánfalva több települését látja el ivóvízzel. A napokban történt ökológiai baleset során 25 kilométeres körzetben elpusztult a halállomány, ugyanis a duzzasztógát vize kiöntött, iszapot és hordalékot sodorva magával. A Vízgazdálkodási Hivatal csütörtökön cáfolta, hogy szennyeződött az Aranyos folyó, és azt állította: a Mihoeşti duzzasztógát munkálatait az illetékes hatóságok engedélyezték.

Amikor szerelmes vagy, nem vagy eszednél, mert ha eszednél vagy, nem vagy szerelmes.

STARMÜLLER PÉTER zenelíceumi hallgatónak, Papp Tibor tanítványának zongoraestjét hallgathatják meg az érdeklődők július 8-án, szombaton 18 órakor, a Sigismund Toduţă Zenelíceum dísztermében (az óvári Ferences-kolostor refektóriuma). Műsorán olyan Bach-, Flitsch-, Chopin-, Liszt- és Bartók-művek szerepelnek, amelyekkel a nagyszebeni Karl Flitsch Nemzetközi Zongoraversenyen vesz részt júliusban.

NYUGDÍJASKLUB TALÁLKOZÓ lesz július 9-én, vasárnap du. 5 órától a Karolina/Múzeum tér 3. szám alatti Fások klubjában. A jó hangulatot Marton István muzsikája biztosítja.

AZ I. NEMZETKÖZI GYERMEK KÉPZŐMŰVÉSZETI ALKOTÓTÁBOR indul be hétfőn Nagyenyeden az Interart Alapítvány szervezésében. A részvevők Magyarországról, Szlovákiából és Romániából érkeznek. Szakirányítók: Szőcs Andrea keramikus (Magyarország), Horváth Gyöngyvér grafikus és Alexandru Iuga festő (Románia).

ZENÉS ESTÉK a Farkas utcai református templomban hangversenysorozat keretében július 9-én, vasárnap 19 órától kamaraestre kerül sor. Fellép: Leonard Furda (hegedű), Csíky Borka Borbála (cselló) és Munkácsi Dóra (zongora). Műsoron: Debussy-, Bartók- és Mendelssohn-Bartholdy-művek.

NYÁRI ORGONAKONCERT-SOROZATOT tartanak július folyamán a Farkas utcai református templomban. Minden szerdán este 7 órától egy-egy egy orgonaművész hangversenyezik. Július 12-én Wilhelm Schmidts orgonajátékát hallgathatják meg a zenekedvelők.

Vetró András kézdivásárhelyi képzőművész grafikáiból nyílt kiállítás tegnap délben a Korunk Galériában. Bevezetőt mondott Németh Júlia műkritikus. Verseiből Karácsonyi Zsolt olvasott fel, a zenei műsorban közreműködött Csíky Borka, a zeneakadémia IV. éves diákja. További részletek a 10. oldalon.

Református Egyház: Farkas utcai (belvárosi) templom: de. 10 óra, igét hirdet Fazekas Zsolt, du. 6 óra Bántó-Tamás Szilveszter. Györgyfalvi úti imaház: de. 10 óra: Bántó-Tamás Szilveszter. Kétágú templom: de. 10 óra: Ősz Előd, du. 6 óra: Székely József. Napkelet utcai imaház: de. 10 óra: Székely József. Hidelvi református templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Szöllősi János. Felsővá rosi (Kakasos) templom: de. 10 óra, du. 5 óra: Sógor Géza. Újalsóvárosi fehér templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Sebestyén Ákos. Írisz-telepi templom: de. 10 óra, du. 5 óra: Nagy Levente. Kerekdombi templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Dobri András. Szamosfalva: de. 11 óra, du. 6 óra: Péntek Márton. Kölesföldi templom: de. 9.30 óra: Péntek Márton. Bulgária-telepi templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Varró Nagy István. Tóvidéki templom: de 10 óra: Visky Péter, du. 5 óra: Kozma András. Törökvágási templom: A DÓNÁT ÚT 124-ES SZÁM ALATTI ÚJ TEMPLOMBAN! de. 10 óra, du. 6 óra: Bibza István . Kolozsmonostori templom: de. 10 óra: Kállay M. Csaba, du. 6 óra: Gede Csongor.

Római Katolikus Egyház: Szent Mihály-templom: reggel 7 óra, 8.45 óra, de. 10 óra, 11.30 óra, du. 6 óra. A de. 10 órás szentmisét Dr. Czirják Árpád celebrálja, a többit a segédlelkészek: Korom Imre György, illetve Bilibók Géza. Szentháromság (Piarista) templom: 9 óra, román nyelvű szentmise: a Szent Mihály plébánia lelkészei, de. 11 óra: Dr. Nóda Mózes, du. 6 óra: Orbán László. Ferencrendi-templom: de. 9 óra, délben 12 óra: igét hirdetnek a ferences atyák. Szent Péter- és Pál-templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Oláh Dénes. De. 10 óra: Rózsafüzér-ájtatosság. Fájdalmas Szűzanya (Monostori úti) templom: de. 9 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Kolozsmonostori apátsági Nagyboldogasszony (Kálvária) templom: de. 11, du. 5 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Szűz Mária Szent Szíve (Jobbágy utcai) templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Vízi Zakariás. Jézus Szent Szíve (kerekdombi) templom: de. 9.30 óra: Jakab Gábor. Írisz-telepi templom: de. 11 óra: Jakab Gábor. Bulgária-telepi kápolna (Bábolna utca): szombaton du. 4 óra: Oláh Dénes, Szent Kamill-otthon: szombat du. 5 óra: Kovács Árpád.

Unitárius Egyház: Belvárosi templom: de. 11 óra, szolgál: dr. John Buehrens (Egyesült Államok). Írisz-telepi templom: de. 11 óra: Mezei Csaba. Kolozsmonostori egyházközség (a Kakasos, református templomban): du. 3 óra: Rüsz Fogarasi Tibor.

Evangélikus Egyház: Belvárosi templom: de. 10 óra, igét hirdet: Fehér Attila, de. 11.30 óra, német nyelvű istentisztelet: Orbán László

Baptista Egyház: Gorunului utca 21. szám alatti templom: de. 10 óra, du. 5 óra.

Kulturális központként tartható számon a Kolozsvár Társaság új székhelye, amely néhány hónapja a Főtér 22. szám alatt található, és ahol immár négy állandó kiállítás is várja az oda látogató érdeklődőket. A második emeleti székhelyen egész nyáron igényelhetők kulturális és turisztikai jellegű információk, tudtuk meg Kántor Lajostól, a társaság elnökétől.

– Célunk, hogy a Kolozsvár Társaság fontos szerepet töltsön be az itt élő magyarság társadalmi és kulturális életében. Szeretnénk, ha beivódna a köztudatba, hogy folyamatosan lehet hozzánk fordulni különböző információkért. Kérésre szakavatott tárlatvezetést is biztosítunk a társaság székhelyén lévő állandó kiállításokkal kapcsolatosan, de tudunk ajánlani vezetőt a turisták számára városnézéshez, illetve házsongárdi látogatáshoz egyaránt – mondta el lapunknak Kántor Lajos.

Ugyanakkor megtudtuk: jó úton halad a Sétatéren felállítandó 56-os emlékmű engedélyeztetése, esély van rá, hogy a városi tanács, illetve a polgármesteri hivatal illetékesei ne emeljenek kifogást az emlékmű felállítása ellen. Az 56-os Emlékmű Bizottság is megítélt egy bizonyos összeget, amely nagy segítség a Szakáts Béla szobrászművész által létrehozandó alkotás megvalósításához. Az 1956-os októberi magyar forradalom és a kommunizmus évtizedei Kelet-Európában címmel augusztus végétől előadás-sorozatot szerveznek, amelybe kolozsvári román értelmiségieket is bevonnak. A társaság által szervezendő események listáján találhatjuk az Irodalomórák a Kolozsvári Galériában című rendezvénysorozatot is, amelyen középiskolások és egyetemisták számára „elevenednek meg" szakemberek segítségével az állandó kiállítások képei, Cs. Szabó László és Kolozsvár; Erdélyi Magyar Írók (Paulovics László sorozatának bemutatása); Cseh Gusztáv grafikái (Hatvan főember, Jeles házak) és Kalotaszeg a festészetben címmel.

Különböző könyvbemutatókra is sor kerül majd, amelyekhez olyan jellegű kulturális műsort társítanak, mint legutóbb László Ferenc Bartók markában című művének ismertetésekor.

– Jól sikerült rendezvénynek tartjuk a hóstátiakkal való találkozást, amelyen Farkas Mária, illetve Boros János alpolgármester vett részt, és ahol megbeszélték a földvisszaszerzési problémákat. Ökumenikus lelkésztalálkozóra is sor került, Vetési László szervezésében, Jakab Gábor folytatja majd ezt a kezdeményezést. Az ősz folyamán Kolozsvár-napokat rendeznek Pécsen, szeptember végén pedig Kolozsvári hétvége címmel a Duna TV készít műsort, Cselényi László már fel is vette velünk a kapcsolatot ez irányban. Az összeállítást most tervezzük, annyit azonban máris mondhatok, hogy lendületesebb és fiatalosabb lesz, mint a legutóbbi ilyen jellegű műsor – összegzett Kántor Lajos.

A Kolozsvár Társaság elérhetőségei: telefonszám: +(40)- 264- 592- 187, e-mail cím: kolozsvar_t@freemail.hu, kolozsvar_t@yahoo.com, illetve a www.geocities.com/kolozsvar_tarsasag című honlapon.

Megjelent az Erdélyi Gyopár idei 3-as száma, mely ezúttal főként a XV. Országos EKE Vándortábor túráit mutatja be az olvasóknak.

A tartalomból: Turistakrónika; Túrák a Tordai-hasadékba, a Detonátára és Verespatakra, a Bedellőre, Bélavárára, a Szolcsvai-búvópatakhoz, a Székelykőre és a Vidalykőre, a Szkerisórai (Aranyosfői) jeges barlanghoz, a Szilas-patak-szorosába; Mozzanatok Torda történelméből; Borvízfürdő Szent István falujában; Arborétum Piskin, avagy a magnóliák szimfóniája; Természetvédelem; Barangolás a Nyárád forrásvidékén; Majális a Bodoki-havasokban; Hegynapok Marosvásárhelyen.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Ómen – amerikai. – Vetítés: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel 13 és 23 órától.

MŰVÉSZ – A vadonban – amerikai. – Vetítés: 14.30, 17, 19,30, 22; kedvezménnyel: 14.30, 17.

GYŐZELEM – Hogyan röpíts a házból egy 30 éves agglegényt. – Vetítés: 14, 16, 18, 20, 22.

DÉS

MŰVÉSZ – A Da Vinci-kód – amerikai. – Vetítés: 15, 18; pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától is, kedvezménnyel.

TORDA

FOX – Brokeback Mountain – Túl a barátságon – amerikai. – Vetítés: 15, 17, 20.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – X-men: Az utolsó összecsapás. – Vetítés. 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Mission: Impossible IIII – amerikai. – Vetítés: 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22.15 órától is; kedvesménnyel 17.30 órától.

DACIA B-TEREM – The 40 Year Old Virgin – amerikai. – Vetítés: július 7–9.: 17, 19.30.

GYULAFEHÉRVÁR

X-men 3: Az utolsó összecsapás – amerikai. – Vetítés: 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától is; kedvezménnyel 17.30 órától.

Fesztivál-ötletbörze címmel hirdették meg Kisvárdán azt a beszélgetést, amelynek az volt a célja, hogy szervezők és résztvevők közösen elmélkedjenek a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiváljának jövőjéről, arról, hogy szükség van-e változásra, és ha igen, milyenre. A Nyakó Béla fesztivál-igazgató által kezdeményezett beszélgetés tulajdonképpen egyfajta válaszul szerveződött az utóbbi hónapokban a sajtóban és informális csatornákon zajló vitára, amelynek elindítása Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatójának nevéhez fűződik, és amelyet röviden – kissé sarkítva persze – úgy foglalhatnánk össze: elmegyek hozzátok vendégségbe, de én mondom meg, hogy mit főzzetek nekem, és azt hogyan tálaljátok ahhoz, hogy hajlandó legyek elfogyasztani. Nem mondom, hogy nem lenne szükség ötletekre, hogy nem kéne változtatni bizonyos dolgokon, ahhoz, hogy a résztvevők is teljes egészében magukénak érezzék ezt a rendezvényt, de úgy érzem a mostani „elégedetlenségi hullám" mozgatórugója nem ez volt.

Minden évben vannak győztesek és vesztesek a fesztiválon, feldolgozni azonban a sorozatos kudarcokat minden bizonnyal nehéz. Ha egy-egy színház éveken át „eredménytelenül" tér haza a mustráról, feltehetőleg nem a szervező fél hibáztatható emiatt. Márpedig vannak ilyen teátrumok, ezúttal azonban eltekintenék a felsorolásuktól. Ugyanakkor a társulat szempontjából mégsem jött jókor a Játékszín igazgatójától az az ötlet, hogy versenyen kívül lépjenek fel, hiszen ha valamikor, akkor idén bizonyára a díjazottak között lehettek volna. Fesztiválnyitó produkciójuk, a Keresztes Attila által rendezett Szerelem sikert aratott szakmai szempontból, zsűritagok nyilatkozata szerint is „nagy kár, hogy nem szerepelt a versenyprogramban".

Kritikákat megfogalmazni a fesztiválszervezők irányában lehet, de csak akkor tanácsos, ha a „jobbító ötletek" nem súlytalanok. Márpedig a kisvárdai beszélgetésen a Parászka Miklós részéről elhangzott javaslatok nem igazán találtak visszhangra a jelenlévők között. Senki sem örült ugyanis annak a felvetésnek, hogy szüntessék meg a rendezvény versenyjellegét. Azt az ajánlatot sem igazán tartották megvalósíthatónak, hogy szűnjön meg a „határon túli" kategorizálás. „A kilencvenes évek elején ennek a kategóriának beemelő, pozitív értéke volt, 2006-ra megkülönböztető, fokozatosan negatívvá váló meghatározásnak számít" fejtegette Parászka, és talán igaza is lehet, hiszen többekben megfogalmazódott már: nem kellene megtenni ezt az elhatároló minősítést. Irodalmi berkekben sem ismeretlen ez a törekvés, ám az eléggé elcsépeltté vált „haza a magasban"-jellegű egyesítés ezen a téren sem valósult meg eddig, gondoljunk csak a legutóbbi példára: az „elsőkötetes" Papp Sándor Zsigmondra. Mint ugyanis kiderült, ami a határon túl jelent meg, az nem számít. Másrészt viszont vannak, akik pontosan erre a „határontúliságra" büszkék, felvállalva az ezzel járó esetleges hátrányokat. Amelyek márpedig vannak. Ezekkel vagy megtanulunk együtt élni, vagy átmegyünk a határon, és akkor már anyaországi részről mondhatjuk a magunkét. Ha még maradt mondanivalónk.

Egyszóval nem sokan akadtak, akik ráharaptak a Játékszín igazgatója részéről elhangzott javaslatokra, az úgynevezett magyar színházi műhelytalálkozó-ötlet sem aratott nagy sikert, hiszen, mint azt többen ki is fejtették, néhány éve már zajlanak workshopok, kurzusok színészek, bábszínészek és színis-teatrológiás diákok számára egyaránt. Csupán bejelentkezés és részvétel kérdése. Igaz, hogy nem vett részt minden társulatvezető és színházigazgató ezen a beszélgetésen, de talán akik nem mentek el, azoknak nem is igazán volt mondanivalójuk. Vagy ha volt is, nem akartak, esetleg nem tartották érdemesnek jelen lenni.

Mindenképpen beszédesnek tartom Parászka Miklós „magárahagyottságát", a vita kipattanásakor ugyanis még voltak partnerei, akik egyetértettek az általa megfogalmazottakkal. Aztán zászlóbontáskor otthagyták, hadd nyerje meg ezt a harcot egyedül. Ha tudja.

Idén július 3. és 8. között Kolozsváron zajlott az Unitáriusok és Univerzalisták Nemzetközi Tanácsának a szimpóziuma. Az előadás-sorozaton mintegy tucatnyi, a világ minden részéről származó lelkész és teológus vett részt. A témakörök a szabadelvű vallásosság és a globalizáció, illetve a posztmodern irányzatok viszonyára, az ezzel kapcsolatos kihívásokra összpontosultak. A rendezvényről részleteket annak házigazdája, Főtisztelendő Dr. Szabó Árpád erdélyi unitárius püspök árult el lapunknak.

Az Unitáriusok és Univerzalisták Nemzetközi Tanácsának (ICUU) története 1900-ban kezdődik, amikor az Egyesült Államokban, Bostonban megalakult a Vallásszabadság Nemzetközi Szervezete, az IARF. Ez volt az a szervezet, amely a vallási türelemért, a párbeszédért és az egyetértésért szállt síkra. Az utóbbi két évtizedben azonban nagymértékben megnyílt a különböző távolkeleti vallások, elsősorban a buddhizmus irányába, így egyre inkább elveszítette keresztény jellegét. Ez oda vezetett, hogy az Unitárius és Univerzalista Egyházak 1995-ben Boston mellett megalapították az Unitáriusok és Univerzalisták Nemzetközi Tanácsát. Az Erdélyi Unitárius Egyházat az alakuló ülésen püspöke, Ft. Dr. Szabó Árpád képviselte.

A szervezet kétévente ülésezik, és van egy végrehajtó bizottsága is. Tavaly Barcelonában a megalakulás 10. évfordulója alkalmából ünnepi gyűlésre került sor, ekkor állapodtak meg arról, hogy az idei szimpozium Kolozsváron lesz (az ezelőtti Oxfordban zajlott).

Ft. Dr. Szabó Árpád elmondta: sajnos kevesebben vesznek részt az előadásokon, mint ahányan előzőleg jelentkeztek, ennek az az oka, hogy néhány afrikai országból, illetve Indiából várt teológus nem kapott vízumot, nem jöhetett el. Indiában északon, a Khazi hegyek között élnek unitáriusok, ők származásukat tekintve nem hinduk, hanem más, keletebbről bevándorolt népek leszármazottai.

A köztudatban a szabadelvűség és a vallásosság általában egymással szembenállóként van nyilvántartva, tehát a szabadelvű vallásosság fogalma a kívülállóknak kissé furcsán hathat. Ezzel kapcsolatosan Ft. Dr. Szabó Árpád közölte: a világ több területén vannak olyan vallásos népcsoportok, amelyeknek teológiája nem azonos ugyan, de nagyon hasonló. Ők szabadelvű vallásosoknak vallják magukat, de nem feltétlenül keresztényeknek. Dél-Amerikában, Bolíviában például vannak olyan csoportok, amelyeknek hitvilágában súlyt kap ugyan a Római Katolikus Egyház tanítása, de ugyanolyan mértékben érvényesülnek az ősi, indián vallás és kultúra elemei is.

A szabadelvű vallásosság leglényegesebb ismérve az, hogy a legfelsőbb, úgynevezett belső tekintély, az egyéni lelkiismeret. A hit kérdéseiben fontos szerep hárul az értelemre, biblikusan fogalmazva: a hit lámpása az értelem. Minden körülmények között próbálnak tehát megmaradni az értelem által szabott realitás világában. Szabadságuk lényege: én mint egyén szabad vagyok abban, hogy eldöntsem, hogyan higgyek. Ezt a szabadságot a másik emberben is tisztelem, és készen állok a párbeszédre a más hitet, más felfogást vállalókkal.

A szabadelvű vallásosok nem testületek által becementezett tételekkel kialakított felfogást vallanak, hanem egy állandóan fejlődő hit birtokosai – nyomatékosította Ft. Dr. Szabó Árpád. Ennek gerince az a szabadság, amely tömören megfogalmazva: felelősséggel megélt szeretet.

Tisztelni a másik felfogását, és nem ráerőltetni a magunkét, ez kellene hogy legyen a keresztény ökumenizmus alapja – hangsúlyozta az unitárius püspök. Azt kellene keresni, és abból kellene kiindulni, amiben hasonlóak vagyunk, és felhagyni azzal a törekvéssel, amely minduntalan közénk ékeli a különbségeket – fejtette ki Ft. Dr. Szabó Árpád.

A szimpozium vitatémájával kapcsolatosan, az egyházfő kijelentette: az Unitárius Egyház fenyegetésként fogja fel a globalizációt, és aggodalommal, sőt, némi félelemmel gondol rá. Ez annak tulajdonítható, hogy a kisebb vallásokra, a különbözőségek összemosása, a sajátosságok eltörlése sokkal károsabb hatással van, mint a nagy világvallásokra. Hasonló a helyzet a posztmodernizmussal is, amely Ft. Dr. Szabó Árpád véleménye szerint teljesen megfosztja az emberiséget mindenféle világszemlélettől. Míg a modernizmus még kínált valamiféle meglátást, a posztmodernről ezt nem lehet elmondani – fogalmazott a püspök. Sokatmondó ebből a szempontból a szimpoziumot péntek délután bezáró utolsó kerekasztal-megbeszélésnek a címe: „Where do we go from here?" (Merre tovább?)

A szimpozium egyik résztvevője, Fulgence Ndajigimana meglehetősen egzotikus helyről, Burundiból érkezett, és a gyakorlati etikáról folyó vitának volt az egyik témavezetője. Arra kértük őt, mutassa be nekünk a kis afrikai ország unitárius mozgalmát.

– Mióta élnek Burundiban unitáriusok?

– Pontos dátumot nem tudnék mondani, én úgy 2000 körül találkoztam először az unitárius hittel, de közösségről körülbelül 2002 óta beszélhetünk.

– Azelőtt milyen vallású volt?

– Római katolikus, méghozzá papi pályára készültem.

– Hány tagja van a burundi unitárius közösségnek?

– Nagyon kevesen vagyunk, távolról sem dicsekedhetünk olyan szép létszámmal, mint önök itt, Erdélyben. Az összejöveteleinken körülbelül húsz ember szokott részt venni. Egyelőre nem vagyunk bejegyzett, törvényes felekezet, és nem is akarjuk ezt a folyamatot elsietni. Jelenleg arra törekszünk, hogy mint közösség erősödjünk meg.

– Nagyon bonyolult a bejegyeztetési eljárás?

– Nem szükségszerűen, ettől kevésbé tartunk. Viszont az országban nagyon erős a Római Katolikus Egyház, és ez az államvezetésben is érvényesül. Úgy véljük, hogy a többség nem örülne egy új, terjeszkedő felekezetnek.

– Milyen a burundi unitárius közösség mindennapi élete?

– Ilyenről sajnos nem beszélhetek, mert nincs. Havonta kétszer találkozunk, istentiszteletet tartunk, a szokásos módon, énekkel, igeolvasással, prédikációval. Egyébként pont úgy élünk, mint a többi burundi lakos.

– Milyen nyelven tartják az istentiszteletet?

– Burundiban az iskolázott emberek franciául beszélnek, és mivel a közösség tagjai mind ebből a tanult rétegből kerültek ki, az istentiszteleteket franciául tartjuk. Egyébként Burundiban a nép nyelve a kirundi.

– Milyen a társadalmi-gazdasági háttér?

– Burundi nagyon kicsi és szegény ország. Az emberek többsége földművelésből, állattenyésztésből él, az állam gazdaságát a kávé- és a gyapjúkivitel mozgatja valamelyest.

– Erdélyről milyen képet kapott?

– Őszintén szólva, ezt a termet, a vendéglőt és a bentlakási szobát leszámítva mostanig nem láttam szinte semmit (a beszélgetés után a szimpozium résztvevői városnéző útra indultak – szerk. megj.), de az a benyomásom, hogy nagyfokú rendezettség uralkodik itt, legalább olyan fegyelem és szervezettség, mint amit odahaza a katolikus egyházban tapasztaltam.

Az egy évvel ezelőtt elkövetett londoni merényletekkel az iszlám terrorizmus Európa belső problémájává vált – nyilatkozta az évforduló alkalmával a Spiegel Online-nak Guido Steinberg berlini terrorizmus-szakértő.

London megerősítette, amit a holland filmrendező, Theo van Gogh ellen fél évvel korábban elkövetett merénylet már jelzett: a merénylők új nemzedéke a bevándorlók közösségéből „termelődhet ki". A londoni merényletek keresztülhúzták az európai terrorizmus-szakértők elméleteit, „ilyen típusú tettesekre" nem számítottak – olvasható a Der Spiegel német hetilap internetes oldalának összeállításában.

Szakértők szerint több tényezőre vezethető vissza, hogy „dühös fiatal muzulmánok" Nyugaton fogékonyak az al-Kaida terrorista szervezet ideológiájára: nincs meg bennük a többségi társadalomhoz való tartozás élménye, hiányzanak a perspektívák és a felemelkedés esélyei. Az iraki háborút az iszlám világ ellen intézett támadásnak tekintik, a megaláztatás érzése keríti őket hatalmába annak kapcsán, ahogy őket kezelik a 2001. szeptember 11-én New Yorkban és Washingtonban elkövetett merényletek óta.

Olivier Roy francia iszlám-kutató szerint a hollandiai és az angliai merényletek okai közül ki lehet húzni a közel- és közép-keleti konfliktusokat. A nyugati al-Kaida-szimpatizánsok „kulturális páriák", önképük keresése közben messze túlléptek szüleik kulturális-vallási örökségén, úgyszólván „nyugati termékek".

Guido Steinberg szerint sem kell túlságosan komolyan venni az iraki háborút mint motívumot. „Mindig is csak egy volt a mozgatórúgók között, s nem biztos, hogy az iraki kérdés megoldásával megszűnne az európai merényletek veszélye". Az európai diaszpóra muzulmánjai „fogékonyabbaknak bizonyultak az al-Kaida internacionalista ideológiájára, mert már elszakadtak az anyaországtól" – vélekedett a berlini terrorizmus-szakértő.

A Le Parisien Pierre de Bousquet de Floriannal, a francia terrorizmus-elhárítási szerv (DST) vezetőjével készített interjút. A szakértő szerint a vallás iránt közömbös európai muzulmán fiatalok néhány hét alatt változnak radikális dzsihád harcossá. Bár az elmúlt egy évben nem történt iszlámista terrorcselekmény Európában, a francia, brit és olasz elhárítás több merényletet tervező csoportot számolt fel az elmúlt hónapokban – mondta a francia titkosszolgálati vezető. Szerinte Franciaországban számos olyan magába forduló, marginalizálódott fiatal van, akikről úgy tűnik mintha már „máshol" járnának, így nem kizárt a londonihoz hasonló merénylet veszélye.

Bousquet de Florian elmondása szerint Franciaországból elsősorban észak-afrikai arab származású fiatalok Szírián keresztül mennek el Irakba harcolni. Közülük azonban sokan nem akarnak részt venni öngyilkos merényletekben, ezért visszaküldik őket Európába azzal a céllal, hogy – az al-Kaida terrorszervezet iraki csoportjának június 7-én megölt vezetője, Abu Muszab az-Zarkávi által kidolgozott stratégia szerint – ott folytassák a dzsihád harcokat.

A francia titkosszolgálat az önkéntesek toborzása és radikalizálódása között az „idő ellentmondásosságát" tapasztalta. „A vallás iránt teljesen közömbös fiatalok néhány hét alatt a legkeményebb iszlámba és szinte átmenet nélkül a lenyugtalanítóbb aktivizmusba esnek bele" – mutatott rá a szakember, aki azt is elmondta: eddig kilenc francia állampolgárságú fiatal halt meg iraki harcokban, tízen továbbra is harcolnak, és ketten Irakban vannak bebörtönözve.

Western Union – szolgáltatás a Sora, Szentegyház u. 4. és Széchenyi tér 23–25. szám alatti váltóirodákban.

A Román Nemzeti Bank árfolyamai: 1 euró = 3,5842 lej, 1 USD = 2,8051 lej, 100 magyar forint = 1,2776 lej.

Csökkent a bővítést támogatók számaránya az unióban – ez derül ki az Európai Bizottság megbízásából készített felmérésből. Tavaly még az Európai Unió állampolgárainak 49 százaléka nyilatkozott a bővítés mellett, idén ez az arány 45 százalékra csökkent. A bővítés-ellenesség főleg Görögországra jellemző. Az ok: Románia és Bulgária közelgő, valamint Törökország majdani csatlakozásában keresendő.

Az EU jótékony hatásáról főleg az új tagállamok állampolgárai nyilatkoztak: 10 megkérdezettből 6 tapasztalta a csatlakozás utáni előnyöket. A legoptimistábbak továbbra is az írek (87 százalék), a dánok (75 százalék), őket követik a litvánok és a görögök (72 százalék). E téren a legvisszafogottabbak a ciprusiak: mindössze 40 százalékuk van meggyőződve a csatlakozás kedvező hatásáról, míg 49 százalék úgy gondolja: országuk EU-csatlakozása nem hozott számottevő javulást.

Romániában és Bulgáriában továbbra is pozitív az állampolgároknak az EU-ról alkotott véleménye: a romániaiak 64, a bolgárok 59 százaléka vélekedik pozitívan az EU-ról. Ezzel ellentétben Törökországban esett az EU népszerűségi mutatója: a tavaly mért 60 százalékról a jelenlegi 43 százalékra.

Míg az Európai Bizottság értékeli Románia gyermekvédelmi törekvéseit, az Európai Parlament azzal a kéréssel fordult a román hatóságokhoz, hogy oldják meg az Emma Nicholson bárónő által 2003-ban kezdeményezett moratórium előtti nemzetközi örökbefogadási kérelmeket.

José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke azt nyilatkozta: Románia számottevő haladást ért el a gyermekvédelem terén, a helyzet jelentősen javult.

Július 6-án közölték Strasbourgban az Európai Parlamentben azt a Claire Gibault, Jean-Marie Cavada, Antoine Duquesne és Charles Tannock által aláírt nyilatkozatot, amelyben arra kérik a román hatóságokat, hogy rendezzék a moratórium benyújtása előtt iktatott nemzetközi örökbefogadási kéréseket. Arra hivatkoztak, hogy mindez az örökbefogadandó gyerekek javát szolgálja, akik már megismerték eljövendő nevelőszüleiket, és most az érvényes törvények miatt másodszorra is elhagyatva érezhetik magukat.

A kormány eldöntötte, hogy nagyöbb pénzbírságban fogja részesíteni azokat a személyeket akik alaptalanu hívják a 112-es vészhelyzeti sürgősségi számot, ezzel próbálva megakadályozni a hamis riasztók egyre növekvő számát, jelenteti a Mediafax. Az eddigi egy millió régi lej helyett öt millió régi lejt fognak fizetni azok, akik visszaélnek ennek a sürgősségi helyzetek számára fenntartott szám hívásával. Az 1,96 millió hívással Bukarest áll az első helyen, és ebből csak 135 000 volt valóságos esetet. A fővárost Dolj megye követi, ahol az egymillió telefonhívásból csak 39 000 esetben volt szükség a kiképzett csapatok beavatkozására.

Călin Popescu Tăriceanu, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) elnöke tegnap elismerte azt, hogy az államelnöki hivatal és a kormány közötti kapcsolat enyhén szólva „furcsa".

A kormányfő pénteken jelen volt az NLP Országos Képviselők Tanácsának ülésén, ahol az elmúlt időszak eseményeit elemezte.

Beszédében a kormányfő kijelentette, hogy az elnöki hivatal és a kormány közötti kapcsolat „nem mindennapi". Említést tett az előrehozott választásokról, amely szerinte egyesek számára egyfajta szenvedéllyé vált, illetve egyes koalíciós tagokról, akik „a kormányt kritizálva" építettek karriert. A pártelnök elmondta: az elmúlt időszakot nagymértékben meghatározta a zsúfolt munkaprogram és az európai integrációval együtt járó problémák, akárcsak az, hogy az országnak egész sor természeti katasztrófával kellett megküzdenie, a pusztító árvizekkel, a madárinfluenzával stb.

Mindezek ellenére Tăriceanu kiemelte, hogy a kormánynak sikerült megállapítania egy prioritási listát, amelyhez tartani fogják magukat. Mint mondotta, az elsőszámú célkitűzés a vállalt kötelezettségek betartása, azaz Románia 2007. január 1-jei uniós integrációjának megvalósítása. Ugyanakkor a pártelnök felsorolta a mindenki által elfogadott négy országos prioritást: a közúti infrastruktúra, az oktatás fejlesztését, a mezőgazdaság és a közegészségügy modernizálását. Tăriceanu továbbá a párton belüli egységre szólított fel, amelyet – szerinte – erősíteni kell.

Az NLP Állandó Küldöttsége csütörtökön nyilatkozatot fogadott el, amelyben felhívást intézett a DP-hez, hogy tegye félre a vitát, és a liberálisokhoz hasonló komolysággal vállalja a közös kormányzási célokat. Ugyanakkor a dokumentumban kérik a D.A. Szövetség együttműködési megállapodásának meghosszabítását 2013-ig, és közös elnökjelölt állítását a választásokon.

Szintén a héten a párt etikai bizottsága nyilvános figyelmeztetéssel büntette Mihai Ungureanu és Sebastian Vlădescu minisztereket, valamint Raluca Turcan, Cristian Boreanu és Mircea Cinteză parlamenti képviselőket a párt imázsának befeketítése miatt. A miniszterek azért részesültek megrovásban, mert a Legfelsőbb Védelmi Tanácsban a román katonák Irakból való hazahívására vonatkozó liberális javaslat ellen szavaztak, a képviselők „bűne" pedig az volt, hogy tiltakozásukat fejezték ki a kezdeményezés ellen.

Adrian Iorgulescu művelődési miniszter, az etikai bizottság tagja úgy vélekedett, hogy a párton belül létezik egy szűk, de nagyon aktív csoport, amelyet valószínűleg kívülről irányítanak.

Mona Muscă, az NLP képviselője a pénteki tanácskozáson elmondta: nem érti milyen ráció alapján figyelmeztették Cristian Boureanut és Raluca Turcant, és miért „bocsátottak meg" neki és Theodor Stolojannak. A politikusasszony szerint erre az egyetlen magyarázat: „Butaság az, ami az NLP-ben történik". Hangsúlyozta: „Nem irányít minket senki, még a hírszerző szolgálat sem. Képesek vagyunk egyedül gondolkodni, nyilvánosan megvitatni az NLP akcióit. Párbeszédre, nem pedig monológra van szükség", mondta a liberális képviselő.

Adrian Moisoiu Nagy-Románia Párti képviselő (Maros megye) pénteken egy sajtótájékoztatón bejelentette: nyolc képviselőtársával és Gheorghe Funar szenátorral közösen „a román nemzetiségű többségi állampolgárok státusára" vonatkozó törvénytervezetet kíván benyújtani. A törvénytervezetnek mindössze egy cikkelye van, amely előírja: „a többséghez tartozó román állampolgárok ugyanolyan jogokat élveznek, mint a nemzeti kisebbségekhez tartozó román állampolgárok". Állításuk alátámasztására azt hozták fel, hogy az 1989-es decemberi rendszerváltást követően 169 olyan jogszabályt bocsátottak ki, amely szociális, gazdasági és kulturális téren többletjogokat biztosít a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgároknak a többséghez tartozó román állampolgárokkal szemben. Moisoiu szerint ez a törvénytervezet összhangban van az Egyetemes Emberjogi Nyilatkozattal, amely szerint minden állampolgár egyenlő jogoknak örvend a törvény és a hatóságok előtt.

Traian Băsescu államfő George W. Bush elnök meghívására július 16–18 között hivatalos látogatást tesz az Amerikai Egyesült Államokba, a kétoldalú megbeszélések a stratégia kapcsolatokra és a gazdasági együttműködés fellendítésére vonatkoznak- tájékoztat az Elnöki Hivatal.

Az államfő ezelőtt egy évvel és négy hónappal látogatott Washingtonba. A hivatalos látogatás célja: a NATO keretén belüli együttműködés növelése, valamint Románia további hozzájárulása a regionális és nemzetközi biztonság megteremtéséhez, a terrorizmus elleni harchoz. Az államfő látogatására az iraki csapatkivonásra vonatkozó javaslat körül kialakult vita után kerül sor.

Jonathan Scheele, az Európa Tanács romániai küldöttségének vezetője szerint Traian Băsescu Moldva Köztársaságnak tett javaslata, miszerint a két országnak egy időben kellene csatlakozni az EU-hoz, „érdekes ötlet". Scheele szerint ez a kijelentés „újdonság" számára, és nem tudja, hogy Băsescu tárgyalt-e erről valamelyik EB taggal vagy más tagországok képviselőivel. Elmondta, hogy Băsescu elnök Németország történelmi egyesítésével példálózott. Úgy értékeli azonban, hogy ez különleges eset volt, amelyet nem lehet automatikusan átvenni. „Megjegyezném, hogy ez nem egyéjszakás folyamat. Hosszú előkészítő periódus volt a politikai döntés és a tulajdonképpeni egyesítés között, amikor Kelet-Németország belépett az EU-ba. A döntést az érintettek közösen hozták meg", mondta.

Több cég is dolgozik az Ilosva környéki utak javításán anélkül, hogy az állam vagy a helyi hatóságok felkérték volna őket erre. – Még nem sikerült kideríteni, hogy ki bízta meg például a nagyváradi Trameco céget az útjavítással, miután a kormány 2,9 millió új lejt utalt ki erre a célra – állítják a helyi hatóságok.

– Nem tudnám megmondani, honnan bukkantak fel, de nagyon jó munkát végeztek. Fogalmam sincs, honnan tudták, hogy szükség van rájuk. Alighanem a sajtóból értesültek róla – nyilatkozta Gheorghe Marinescu, a Beszterce-Naszód Megyei Tanács elnöke.

Gheorghe Tuţă alprefektus elmondta, hogy a Trameco cégtől őt hívták fel megérdeklődni, szükség van-e segítségre. – Mindez azt követően történt, hogy számos megyei céget elutasítottak a kedvezőtlen árajánlatok miatt – tette hozzá.

Ştefan Perhaiţă, Ilosva polgármestere is elismeri, hogy nem tud részleteket a környékbeli utaknál dolgozó cégekről, de mégsem küldheti őket haza. – Inkább örülök annak, hogy segíteni akarnak, és hamarosan befejeződnek az útjavítási munkálatok – állapította meg.

Ilosván és környékén dolgoznak még a nagyváradi cég szakemberei mellett a bethleni Comlorela, a kolozsvári Nordconforest és a besztercei Út- és Hídépítési Vállalat munkásai.

A három héttel ezelőtti áradások tönkretettek a községben 50 házat, valamint 20 km megyei és 30 km községi út vált használhatatlanná.

Kolozsvárról, Nagyváradról, Temesvárról, Bukarestből és Jászvásárról érkezett diákok vesznek részt az első alkalommal szervezett építészeti táborban Besztercén. A tábor célja a város történelmi központjában található tizenhét átjáró restaurálása.

A július 15-ig tartó tábort a Besztercei Polgármesteri Hivatal Építészeti és Városfejlesztési Igazgatósága szervezte. A középkori város átjárói szerepelnek a Műemlékek Országos Jegyzékében.

– Reméljük, hogy ez ösztönzést jelent majd a többi középkori épület felújítására, s Beszterce nemsokára újra az átjárók városa lehet a turisták számára – mondta Sever Moldovan mérnök, a Műemlékvédelmi Hivatal igazgatója.

A tábor az ebben az időszakban elkészült munkák díjazásával zárul majd. A rendezvényre, a szállítási költségekkel, teljes ellátással és a kiosztandó díjakkal együtt közel 10 000 új lejt fordítottak.

Mihai Ruşti, a Besztercei Polgármesteri Hivatal sajtószóvivője elmondta, a tábor ötlete két helyi tanácsosnak köszönhető, akik a legutolsó tanácsülésen egy ilyen jellegű városfejlesztési projekttel álltak elő.

Eddig néhány átjárót sikerült lekövezni, de vannak olyanok is, amelyeket leaszfaltoztak. Ettől függetlenül azonban mindegyiknek egészségtelen a padozata, sőt építészeti és esztétikai szempontból a környező épületek homlokzata sem a legmegfelelőbb, az eddigi munkálatok ugyanis figyelmen kívül hagyták az építészeti értékek megőrzésének szempontját.

A táborozóknak a tábor végéig vázlattervezetet kell elkészíteniük az átjárók helyreállítási munkálatairól, ugyanakkor egy kis bódét is tervezniük kell a gyalogos övezetbe.

A Nagyszebeni Polgármesteri Hivatal erre az évre tervezte a Várpark átrendezési munkálatait egy szebb, működőképesebb arculat létrehozása érdekében.

A legfontosabb munkálatok közé tartozik a Vár utca két lépcsősorának felújítása, amelyek a Corneliu Coposu sugárúthoz vezetnek. A lépcsősor szerkezetét újjáépítik, majd kövekkel vonják be. Emellett kiépítenek egy feljárót mozgássérültek számára, továbbá a lépcső karfáját is teljesen kicserélik.

A park fő sétálóutcáját, valamint a vár fala mellett elhaladó utat szintén teljesen rendbe kívánják hozni. A padokat újakra cserélik, hogy szebb arculatot, történelmi hangulatot kölcsönözzenek a parknak.

A park közvilágítása ugyancsak javulni fog, tudniillik nemsokára 36 új lámpaoszlopot szerelnek fel.

Lőrincz Zoltán nyugalmazott református lelkipásztorral a művészetről, Nagyenyedről és a Bethlen Gábor Kollégiumról beszélgettünk. Elmondásából megtudtuk, miként férhet össze egy lelkész szolgálata a művészettel, avagy miként válik a művészet Isten alkotó munkájának inasává.

– Valamikor az „átkos" rendszerben látogattam először hozzátok, egy családi kiállítás kapcsán. Rendeztetek-e még ilyen kiállítást?

– Igen. Kezdetben havonta rendeztünk, aztán évente négyet-ötöt. Az utóbbi időben azonban ritkábban van rá alkalom. Inkább helyi, városi kiállításokat rendezünk a fiammal, ifj. Lőrincz Zoltánnal. A régi családi kiállításokon rajtunk kívül részt vett László bátyám és fia, Magor, illetve a fiaim, Zoltán és Konrád.

– Hogyan fér össze egy lelkész szolgálata a művészettel?

– A legnagyobb alkotó Isten, aki a semmiből teremtette a világot. A művészetek sokáig ezt próbálták imitálni. A modern művészeteknél csak a forma más, mert minden művész tulajdonképpen a semmiből teremti meg a maga alkotásait. Isten látta, hogy amit teremtett, az jó és szép. Ezért a művésznek kötelessége belefoglalni a jót és a szépet alkotásaiba. Így válhat a művész Isten alkotó munkájának inasává.

– Mikor kezdtél el festeni, faragni?

– Diákkoromban a rajzórákon kezdtem lerajzolni kollégáimat. Rajztanárom Vass Berci bácsi akkoriban Nagyenyed legnagyobb festőművésze volt. Nem vettem túl komolyan a rajzot, csak kollégáimnak fejeztem be házi feladatát, ezért be is írt nekem ceruzával egy négyest, de amikor komolyan nekiálltam és beadtam a sajátomat, kijavította tízesre, amit kétszer alá is húzott. A főiskolán szintén portrékat rajzoltam tanáraimról, kollégáimról. Harmadéves voltam, amikor felajánlották, hogy átmehetnék a képzőművészeti akadémiára. Mivel abba kellett volna hagynom a teológiát, nem fogadtam el a meghívást. A kettő akkoriban nem igazán fért össze. Sokszor láttam Vass Albertet festeni, de akkor nem jutott eszembe, hogy odafigyeljek, és ellessem az olajfestés titkait. Lelkészként Vajasdon kezdtem el festeni. Nem a hagyományos táj és portré érdekelt, hanem egyéni módon próbáltam a színekkel bánni. A fával mindig közeli kapcsolatban voltam, s tulajdonképpen a bátyám példájára kezdtem el faragni.

– A fényképezés régebbi hobbi?

– Az nagyon régi. Nagyenyeden hagyománnyal bírt a fényképezés. A családomban szokás volt, hogy évente készítettünk egy családi fényképet. Voltak régi családi albumok. Édesanyám toalettasztalának üvege alatt volt egy panorámakép a Bodeni-tóról, amelyet mindig megcsodáltam. Nem volt gépem, de barátaimmal képzeletben fényképeztünk, próbáltunk elképzelni egy tájrészletet, egy fény-árnyék-csillogás kompozíciót. Az első fényképezőgépet teológus koromban kaptam, addig csak kölcsöngéppel fényképeztem kirándulásokon.

– Milyen témákat kedvelsz?

– A rajzban főleg a portré érdekelt, a fényképezésben nem tudtam folytatni ezt, mivel az elején nem volt megfelelő felszerelésem. Ezért inkább a tájra koncentráltam, valamint a megörökítésre méltó eseményekre és történésekre.

– Melyik a legkedvesebb alkotásod?

– Nincs ilyen. Általában sosem vagyok elégedett munkáimmal. Nagyon kritikus vagyok magammal szemben. Ha eltávolodom egy témától, sosem térek vissza rá.

– A klasszikus művészek közül kit kedvelsz?

– A festők közül az impresszionistákat, de szeretem a moderneket is, a nonfiguratív ábrázolásokat.

– Hogyan viszonyulsz a modern művészethez?

– A modern művészetet úgy fogom fel, mint alkotást. Alkotás az is, amikor az eszközök és a kifejezésforma más. A művészet tulajdonképpen a természetet és a környező világot, az embereket próbálja ábrázolni. Itt ugyancsak a semmiből kell alkotni. Ha nem hasonlít a környező világhoz, a formákhoz, akkor is lehet művészi érték. Újabban a fényképészetben tapasztalunk hasonlót.

– Inkább a klasszikus, vagy inkább a digitális fényképezést kedveled?

– A klasszikus a nagyobb rész az életünkből. A digitális még új, de korlátlan lehetőségeket nyújt, csak élni kell velük. Igaz az a gondolat, hogy nemcsak a gép számít, hanem az is, aki mögötte áll.

– Nagyenyedi véndiákként milyen emlékek fűznek a kollégiumhoz? Mekkora súlya volt akkoriban a művészeti oktatásnak?

– Abban az időben nem figyeltem nagyon oda a rajzra. Az iskola hagyománya szerint a rajzóra az órarendben nem állt az utolsó helyen. A rajzterem és a szertár olyan volt, mint egy „szentély". Ott tárolták azt a sok alkotást, amelyet az iskola tehetséges diákjai rajzoltak, festettek. Ezekből mutatott be néha Vass Berci tanár úr, amikor bizonyos témákat kellett megfesteni, megrajzolni. Minden diákgenerációban volt 2–3 tehetség, aki később híressé vált. Az én nemzedékemből például Lőrincz Lehel.

– Mit üzensz a mai diákoknak, hogyan viszonyuljanak a művészeti oktatáshoz?

– Ha elfogadnák a tanácsomat, akkor azt mondanám, hogy a művészetekre nagyobb figyelmet kéne fordítani, mivel szebbé teszik életünket, és megtanítanak szépet, jót alkotni.

– Mi késztetett arra, hogy képzőművészeti alkotásokban fejezd ki gondolataidat?

– Az egész művészeti tevékenységem belső indíttatású, soha nem akartam művész lenni, csupán el akartam mondani néhány dolgot a grafika, a fényképészet és az ábrázoló művészet nyelvén. Hogy ez mennyire sikerült, nem az én dolgom eldönteni.

A tavaly megnyitott, de az árvíz miatt rövidre sikeredett vakációs játszóház idén is kitárta kapuit. Farkas Emesének és Nagy Máriának köszönhetően a gyerekek újra játszhatnak a dr. Szász Pál magyar közösségi ház udvarán. Az óvódás és iskoláskorú gyerekek délelőttönként hétfőtől péntekig felügyelet mellett remekül lefoglalják magukat – a szülők nagy örömére, hiszen így van néhány szabad órájuk, hogy elintézhessék ügyes-bajos dolgaikat. A sok érdekes játék részben a kismamaklubtól, részben a Máltai Segélyszolgálat nagyenyedi csapatától származik. A máltaiak édességekkel is kedveskedtek a kicsinyeknek, amit délelőttönként osztanak szét a szervezők.

Pár nap lehűlést követően a hét elejétől ismét emelkedett a hőmérséklet. Az ebek jólétére különösképpen érzékeny kutyatulajdonosok mindent megtesznek azért, hogy kedvencük ne szenvedjen a hőségtől. Többen állatorvosi rendelőbe viszik a négylábút, ahol meglocsolják, mi több speciális samponnal megmossák a szőrét. A jámbor teremtések örvendenek a lehűsülésnek. Európa legnagyobb állatmenhelyén, a Párizs melletti Gennevilliers-ben például macskáknak ventilátorokat szereltek fel, a kutyáknak pedig medencét építettek. Ilyen melegben odaát a kutyák programjának minden eddiginél fontosabb része a séta és a zuhanyozás. Az állatmenhely felülvigyázói félóránként fogják az öntözőcsövet és locsolják védenceiket. Kolozsváron még nincs ilyen jó dolguk a háziállatoknak, de azért időnként egy kis locsolás nem árt.

A napokban tartott tanácsülésen a 9 napirendi pontból a tanácsosok nem kevesebb, mint 4 határozati javaslatot utasítottak vagy halasztottak el egy rendkívüli ülésre.

Elfogadták viszont a Prima Tv-hez tartozó Turda Tv-nek azon javaslatát, hogy a tanácsüléseket egyenes adásban közvetítsék, és hetente kétszer (hétfőn és kedden) két-két órás műsoridőt biztosítsanak az aranyosgyéresi stúdiók számára. Az adásokban a helyi tanács tagjai, a polgármesteri hivatal alkalmazottai, illetve a megyei tanács és a prefektúra tisztségviselői fognak fellépni aranyosgyéresi kiszállásuk alkalmával. A javaslat mintegy 4000 új lej (40 millió) térítési díjjal jár, a tanácsosok azonban sokallták ezt az összeget, így végül is 3500-ban állapodtak meg.

Az ülésen elfogadták továbbá a 2006-os költségvetés kiigazítására beterjesztett határozat-tervezetet. A június 15-i kimutatás szerint a tervezett bevételekhez képest jelentős összegekkel több folyt be. A tanácsosoknak közel 20 milliárd régi lej elosztásáról kellett határozniuk. E többletbevételek annak köszönhetőek, hogy 2006-ban fél év alatt a javadalmi adókból elosztott részesedés mintegy 31,5%-ot ért el, ami több milliárd régi lejt jelent, valamint hogy 600 ezer RON (6 milliárd régi lej) folyt be egyes közvagyoni javak értékesítéséből, illetve 44 hektár terület eladásából.

Megtudtuk: további 14,55 ezer RON (145,5 millió régi lej) bevételre számítanak a munkanélküliek biztosítási alapjából, melyből az öregotthon gondozó személyzetét szándékoznak fizetni.

Az összeg egy részét, mintegy 808 új lejt, a polgármesteri hivatal épületének felújítására (90 ezer új lej), a RomTelecomtól telefontársaságtól átvett régi postaépület külsejének és a mellette lévő rakodó felújítására (52 ezer új lej), a lakossággal való kapcsolatokban tapasztalható bürokrácia kiküszöbölésére vonatkozó program életbe léptetésére, különböző hőközpontok felújítására fordítják. Ugyanakkor pénzt szánnak az árvíz megelőzésére végzendő munkálatokra, Műszaki Kollégium és a Iuliu Deac iskola első félévi gázszámláinak törlesztésére, csatornázásra és a köztisztaság biztosítására is.

Vonat gázolta halálra
Csütörtökön reggel fél nyolc órakor arról értesítették a kolozsvári vasúti rendőrséget, hogy halálos baleset történt Csúcsa közelében. Mint kiderült, tehervonat gázolt halálra egy személyt, akit a helyszíni nyomozás során az 50 éves körösfői B. Ionel személyében azonosítottak. Az ügyben nem merült fel gyilkosság gyanúja, a holttestet felboncolják.

A lovak közé esett
Tragikus körülmények között vesztette életét egy Magyarszentpál községbeli idős férfi. A 72 éves C. Vasile szénával megrakott egylovas szekerével a mezőről tartott hazafelé, de egy meredek lejtőhöz érve a ló megbokrosodott, és futni kezdett, a kocsis pedig a szekér és a ló közé esett. A szekér mintegy 200 métert sodorta magával a férfit, aki végül belehalt sérüléseibe.

Agyoncsapta az áram
Erőszakos halállal hunyt el egy 32 éves fiatal tordai férfi: miközben egy elektromos berendezésen dolgozott, megrázta az áram, s azonnal szörnyethalt.

Felakasztotta magát az erdőben
Önszántából vetett véget életének a 34 éves D. Ioan. A mezőbői fogadói (Hodăi-Boian) – pontosabban tordai, de törvénytelenül a Mezőcsánhoz (Ceanu Mare) tartozó faluban élő – férfi a falu közelében, egy erdőben akasztotta fel magát. Gyilkosság gyanúja nem merült fel, a holttestet felboncolják.

• Nyelvtanfolyam. A Kolozsvári Bridge Language Study House idegennyelv és vizsgáztató központ franciaországi, angliai, spanyolországi, máltai és olaszországi partnerekkel együtt dolgozik egy 3 dimenziós, Interneten alapuló tanulási program kidolgozásán. A VOWEL nevet viselő programot a Leonardo da Vinci programon keresztül az Európai Unió hozta létre, célja az idegen nyelvek tanulásának megkönnyítése, a 3 dimenziós virtuális környezet adta lehetőségekkel.

• Földtulajdon-rendezés Kolozs megyében.Újabb lépést sikerült tenni a földtulajdon rendezéséért Kolozs megyében – nyilatkozta a legutóbbi kormányülést követően Cseke Attila államtitkár. – A Kabinet egyik ma hozott döntése értelmében ugyanis 22 hektár földterület kerül az önkormányzat magántulajdonába, hogy ezzel visszaszolgáltatási kéréseket rendezhessenek. A parcella eddig a bánffyhunyadi Mezőgazdasági Kísérleti Állomásé volt, de az általuk jelenleg használt terület nagyobb, mint amire szükségük van, anyagi forrásaik pedig nem elegendőek a fenntartásra.

Nemrég került a kezembe egy könyvecske. Már a címe felkeltette figyelmemet: Kalotaszeg és környéke. Méraiként és kalotaszegiként érdeklődéssel kezdtem lapozni. Büszkén gyönyörködtem a szebbnél szebb kalotaszegi fényképekben. Kezdetben. Aztán bosszankodtam. A végén már dühösen a földhöz vágtam... Nem csak azért, mert Méráról egyetlen fényképet találtam a 65. oldalon (Méra: Anya és lánya, Vas Géza fotója), hanem inkább a Martonossy Magda írása miatt: Kalotaszeg néprajzilag jelentősebb települései. Hát ebbe nem fért bele Méra! Hogy miért? – annak Martonossy Magda a megmondhatója.

Elbizonytalanodtam. Fölöslegesen voltam/vagyok büszke kalotaszegi mivoltamra? Pedig Jankó János, Malonyai Dezső, Kós Károly, Vasas Samu (hogy csak néhányat említsek a nagy „ kalotaszegiek" közül) Mérát, mint kalotaszegi falut mutatják be. Mi több, a könyvecske a harmadik oldalon a Nádasmente Cifravidékének falvai között említi Mérát is, ugyanez kiderült a Kalotaszeg és környéke térkép akár felületes tanulmányozásából is.

Mindezek ellenére az én csodálatos szülőfalum – lehet ezért engem elfogultsággal vádolni – mégsem fért bele a 42 felsorolt falu sorába (van közöttük több is, ahol csak a nap süt, eső esik, hó hull). Igaz, hogy a könyvecske „csak" turisztikai tájékoztató, de ezért is ott lenne a helye Mérának is. De miért is?

Táncház, élő népviselet, faragott kapuk
Népviselete, népzenéje, néptáncai, hagyományai, szokásai jogosan késztetik arra a hozzánk látogatókat, hogy Mérát tekintsék az első „igazi" nádasmenti falunak. Mindezek az utóbbi 15 évben – és nem csak – rengeteg külföldit vonzottak Japántól Venezueláig, Finnországtól Máltáig.

Élő népviselete nem sokban különbözik a nádasmenti falvakétól – főleg a női viselet –, én csak egyetlen szót tudnék használni a jellemzésére: csodálatos. Aki erről többet szeretne megtudni, annak figyelmébe ajánlom Tötszegi Tekla könyvét, írásait.

Ha tőlem függne, akkor korosztályom asszonyainak már most, édesanyám és nagyanyáim korosztályának post mortem ítélném oda a népművészet mestere címet. Féltve őrzött, időtálló kincseket alkottak, sokoldalú tudásukat, tehetségüket igyekeztek átadni utódainknak, ezért valljuk ma is büszkén, hogy Mérában nem múlt időben kell a népviseletről beszélni. (Sok házban külön szoba őrzi a szebbnél-szebb népművészeti kincseket.) Mint ahogy nem múlt időben kell emlegetni táncainkat, dalainkat sem. 2005 augusztusában három mérai tánccsoport (házasok, legények-leányok, gyermekek) gyönyörködtetett magyarországi vendéglátókat több településen is, tanította őket énekelni, táncolni.

A néptánc és népdalok megőrzését, ismertetését már több mint 15 éve felvállalta a Mérai Hagyományőrzők Egyesülete. A 2005-ben alakult Mérai Kankalin Egyesület célkitűzései között hasonló feladatok is szerepelnek. A Hagyományőrzők Egyesülete már több alkalommal megrendezte a Kalotaszegi Gyermek Néptánctalálkozót, tánccsopotjai részt vesznek sok hazai és külföldi rendezvényen. A Kankalin Egyesület november óta minden pénteken táncházat működtet, ahol táncot, legényest, népdalokat is lehet tanulni. Közel száz gyermek és fiatal vesz részt egy alkalommal, méraiak, magyarvistaiak, bogártelkiek és mások. A zenét született kalotaszegiek (méraiak és türeiek) – a Csűrös zenekar tagjai – szolgáltatják.

Sokan megcsodálták már a mérai faragott kapukat, utcaajtókat. Mindegyik a népi fafaragás egy-egy remekműve. Az 1906 és 2005 között faragott és felállított 26 kaput olyan ácsok és fafaragók készítették, mint Muszka Ferenc kripó, Kovács Mihály tonyi, Boncz György polák, Simon György szász, Muszka András danda, Márton János, vagy pedig a kortársak közül Varga Ferenc hangya és B.Varga Dániel. (Nicsak: Mérában is fúrnak-faragnak).

Mérában is élnek még a hagyományos népszokások, még akkor is, ha ezek bizonyos változáson estek át. Felsorolok néhányat: keresztelő, esküvő és lakodalom, temetés, konfirmálás, karácsonyi kántálás, húsvéti locsolás, az egymás megsegítésének különféle változatai (kalákák). Legfrissebb szokásunk a Mérai Napok megrendezése május utolsó szombat-vasárnapján, az idén már ötödik alkalommal. Karácsonykor szintén ötödszörre rendeztük meg a Nádasmenti Református Kórustalálkozót a mérai templomban.

Tejfeldolgozás – gyalog, szamárháton, lovasszekéren
Más mérai jellegzetességek is felkeltették a hozzánk látogatók figyelmét, csodálatát. Az egyik ilyen a bivalytenyésztés. Hogy ne vádolhassanak újra elfogult lokálpatriotizmussal, Dr. Kós Károly: Eszköz, munka, néphagyomány (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979) című munkáját hívom segítségül: „Az első világháborút követően, Kolozsvár hirtelen felduzzadásakor, a városi (hóstáti) földészek a tejtermelésről a jövedelmezőbb zöldségtermesztésre tértek át, s a város tejellátását mindinkább a közeli bácsiak, s legfőként a méraiak veszik át, teljesen átállva a minél több fejős bivalytehén tartására". „A Kolozsvártól alig 12 km-re, a vasút és országút közelében fekvő, gyenge határú, de népes Méra törekvő lakói a bivalytartás egyéb előnyei és hasznai mellett korán felismerték a tejtermelésnek a város közelsége miatti nagy jövedelmezőségét. Néhány mérai gazda, aki a tejet naponta egyes városi házakhoz hordta, úgy tapasztalta, hogy a tiszta és friss bivalytej jó minőségét ott annyira megfizetik, hogy érdemes vele nagyban is foglalkozni, egész gazdaságukat a minél több bivalytej termelésére berendezni."

Igen, a méraiak már az első világháború után értékesíteni kezdték Kolozsvár piacán, helyekben a tejet, később a vajat és soványtúrót, majd a tejfölt, ez tart napjainkban is. Naponta lehet találkozni Kolozsvár piacain tejterméket árusító mérai asszonyokkal, de még mindig divatos a helybe (házhoz) szállítás is.

Mi ebben az érdekesség? – kérdezheti jogosan a tisztelt olvasó. Az érdekesség nem ebben áll, hanem a bivalytermesztés mérai módszereiben.

Május 10-e körül a bivalycsorda (most már ugyanannyi tehénnel vegyesen) kinn marad a legelőn, csak szeptember végén-október elején hajtják be a faluba. Tekintettel arra, hogy van legelő, amelyik 7–8 km-re van a falutól, az állatokat soha nem hajtották haza azért, hogy megfejjék őket, hanem a gazda ment ki fejni a legelőre (a fejésre).

Még a közelebbi legelőről sem hajtották be őket, hiszen a dombra fel-dombról le való napi kétszeri „ingázás" nem tett volna jót az állat tejtermelésének.

A múlt század 20–30-as éveiben gyalog mentek fejni a gazdák, cipelték a takarmánnyal, abrakkal megrakott iszákokat (átalvetőket), majd haza a tejjel tele kondérokat, bödönöket. 1936-ban aztán Muszka András danda megvette az első szamarat egy fejérdi embertől, aki állatával hordta a tejet a kolozsvári piacra. A méraiak hamar rájöttek, hogy nem épp szamárság szamarat tartani, ettől kezdve minden gazdaságban volt egy. Rápakolták a csomagot, sőt még a gazda is felült a hátára. Gyermekkorom egyik kedves élménye volt, amint egymás után sorakoztak szamárháton a gánási fejésre igyekvő legények, fiatalemberek, no meg a szamárháton való „lovagolás". (Szamaragolás!- oktattak ki városi barátaim.) Nagy szolgálatot tett a szamár a mérai embernek. Ez így zajlott zavartalanul egészen a kollektivizálásig (1962), aki még megtartotta bivalyait, az még mindig szamárral járt fejni, aztán ez a csökönyös, de hasznos állat lassan eltűnt a faluból.

Napjainkban lovasszekérrel járnak fejni a méraiak. Négy csorda (gulya) van, háromnak a fejése volt közbirtokossági, egynek pedig községi legelőn.

Látványosság a csorda érkezése a fejésre, már messziről látszik, hogy külön csoportban érkeznek a tehenek, külön a bivalyok. Ahogy közelednek a fejéshez, sok bivaly bőgve vágtat gazdájához.

Minden gazdának külön fejése van, egy 4–5 négyzetméternyi terület, tövisbokorral körülkerítve, egyik oldala nyitott csak, ahol be- és kiengedik az állatot. Miután beengedték, lánccal egy karóhoz kötik, szénát, abrakot tesznek eléje, bő vízzel megmossák a tőgyét, majd szárazra törülik, s ha leadta a tejet (legtöbbször ez történik) kifejik azt.

A többiek addig várnak sorukra. Minden gazda kialakított egy sorrendet, amelynek alapján megfeji bivalyait vagy teheneit. Van benne bőven „fantázia", nem kell cirkuszba menni azért, hogy valaki idomított, „értelmes" állatot lásson, elég, ha a kistelki, bánmezői vagy gánási legelőre látogat fejéskor, s a produkció még ingyenes is, sőt frissen fejt bivalytejet is lehet kóstolni.

A fejés naponta ismétlődő munka, hajnali 5 órakor indulnak, a csorda 6 órára érkezik, 7–8 órára érkeznek haza. Délután mindez megismétlődik. Így tart májustól októberig, itt „spekulálni" nem lehet, aki mégis megpróbálja, azt az állatai „megbüntetik". Kemény munka után kerül tehát a vásárlóhoz a tej és tejtermék.

Juhmérés és turisztikai látványosság
Látványosság szempontjából első helyre a juhmérést tenném, melyet minden év Szent György napjához (április 24.) legközelebb eső szombaton-vasárnap rendezünk. Két napig tartó, érdekes eseményekkel, énekkel-tánccal „fűszerezett", közel 100 éves, hagyományos, egyedülálló mérai szokás. Az évek során (még a nehéz időkben is) rengeteg külföldi látogatót vonzott és vonz ma is. Aki egyen részt vesz, a következőt sem hagyja ki.

Kirándulóknak, túrázóknak ajánlhatom a Várhegyet (Eszterházy gryphaeával) az Ördögárkot (hatalmas szikladarabokkal, a patakmederben gömbkövekkel), a Hétölesfát (a körülötte levő erdőkkel, gombaparadicsommal), a medvési kaszálót (középen patakkal, körülötte a Vereskő és Ölyves erdőivel), a Búzás híres homokbányáit, Ibrokot és Hordóskutat. A Mérába látogató feltétlenül nézze meg a 26. szám alatti tájházat, a cifra (tiszta vagy kalotaszegi) szobákat festett bútorokkal (Nicsak: Mérában is festenek bútort!).

A falu megközelíthető vonattal, autóbusszal (most már aszfaltos úton), de gyalog is a szélrózsa minden irányából.

Befejezésül az egyik híres mérai népdal első szakaszával köszöntöm a tisztelt olvasót, volt és eljövendő vendégeinket:

„A mérai csorgóvíz,
Olyan édes, mint a méz.
Aki aztat megissza,
Vágyik a szíve vissza."

Méra Kolozsvártól északnyugatra található, 12 km-re a kincses várostól. XIII. századi település, nevét a Méra családtól kapta, ők voltak a falu első tulajdonosai. Tagjai fontos szerepet játszottak Erdély közéletében a XIV. században.

A falunak jelenleg 1450 lakosa van, az utolsó népszámlálás szerint az összlakosság 80%-a magyar, 20%-a cigány és román.

Temploma a XIII. század végén épült, a reformáció 1560 körül érte el a falut, azóta is ezt a vallást gyakorolja a lakosság közel 90%-a. Érdekes látnivalók vannak a templomban, a parókia udvarán is.

Iskolája 1728 óta van Mérának. A Nádasmente egyetlen kizárólag magyar nyelvű I–VIII. osztályos iskolájában jelenleg 120 mérai és 3 türei gyermek tanul. A tanítás két épületben zajlik: az 1871-ben épült „Bagolyvárban" és az 1925-ben épült szintén négy tantermes „új iskolában". Az idén újabb, három tantermes épülettel gazdagodunk, az alapot már kiásták a szorgalmas vállalkozók.

Az óvoda az 1946-ban épült kultúrotthon épületében működik 60 gyermekkel, itt kapott helyet az orvosi rendelő is.

A Jagamas János nevét viselő művelődési otthon gondját-baját a Mérai Református Egyházközség vállalta magára, jelenleg jó körülményeket biztosít bizonyos rendezvények lebonyolítására.

Farkas József kolozsvári szakmunkás, akinek családjában – dokumentumok hiányában – élőszóban kering a mendemonda néhai nagyapja legendás alakjáról. Farkas József szeretne végre írásos nyomokat találni őséről (csupán a keresztlevél másolata, a halotti bizonyítvány másolata és néhány fényképfelvétel maradt meg róla), aki a maga sajátos, fordulatokban, kalandokban bővelkedő, de hasznosságra törekvő módján igyekezett hozzájárulni a kincses város fejlődéséhez. Az alábbiakban az unoka ezeket az emlékeket osztja meg olvasóinkkal.

Hadifogság előtt és után
Nagyapám, Dezső Sándor, 1880. február 11-én született Magyarszováton. Nagyon szerette az állatokat. Nem tudott iskolába járni, analfabétán halt meg 1956-ban. Viszont bekerült Kolozsvárra, ahol akkoriban nagyra értékelték a lovakkal bánni tudókat, és ő beállt fuvarosnak. A falujában még mindig emlékeznek a Picula ragadványnévre, amely a dédnagyapám kocsmárosságára utalt.

Nagyapám hosszú ideig Kolozsváron, az egykori Dohány (ma Petőfi) utca 23. szám alatti szódavíztöltőjéből (Batiz János szikvízgyára) hordta a szódavizet, ezért a fuvarosok között a „Borvizes" nevet kapta. Az évek során megismerkedett a nagyanyámmal, aki 1887-ben született Sóváradon, Bíró Dávid Elek elszegényedett nemes lányaként, és aki néhány osztályt kijárhatott otthon, tehát olvasni jól tudott. Nem tudom, melyik esztendőben házasodtak össze, és 1909. május 13-án született egy fiuk, 1912-ben pedig egy lányuk. Utóbbi az én édesanyám.

De 1914-ben beindult az első világégés. A harmincnégy éves nagyapámnak megjött a behívóparancs, itt kellett hagynia feleségét és két kisgyermekét: a monarchia hadseregével kikerült Galíciába. Előzőleg, nyelvtehetsége révén, tökéletesen megtanult Erdély minden cigány nyelvjárásán és románul is beszélni. Galíciában másfél hónap után hadifogságba esett, Novoszibirszkbe vitték. Ott összekerült az 1905-ös háborúból oda vitt japán hadifoglyokkal meg a krími háborúból odavitt török hadifoglyokkal. Az eredmény: egészen jól megtanult törökül és egy keveset japánul. De tökéletesen megtanult oroszul és németül is. Lévén állatszerető ember, a helyi bojár kivette őt, és sok más hadifogollyal együtt a földjén dolgoztatta. Közben, társalgási nyelven ismerve már az orosz nyelvet, a hadifoglyok képviselőjévé vált. 1919-ben került haza. Rá egy évre a családban megszületett a harmadik gyermek: Dezső József, aki jelenleg második világháborús veteránként él Kolozsváron.

Nagyapám akkor ismét beállt régi munkahelyére, a szódavíztöltőnek fuvarozott. Közben megismerkedett a város előkelőségeivel, mert sokat kellett házalnia. Gyakran keltett meglepetést a kuncsaftok körében, amikor meg tudott felelni azok románul vagy németül hozzá intézett kedélyeskedő-ugrató kérdéseire. Aztán felcsapott fiákeresnek, és tökéletesen megtanulta Kolozsvár utcáinak nevét, elhelyezkedését. Akkor ajánlották fel neki a városházán a román–magyar–német tolmács tisztséget, amit ő el is fogadott. Analfabéta létére segített a magyarul nem tudó városvezetők és a lakosság közötti mindennapos érintkezésben.

Nagyobbik fia, akit szintén Sándornak hívtak, időközben megnősült. Ők a Zápolya utcában laktak. A kisebbik fiú, József, 1940-ben önként beállt katonának, és gépkocsivezető lett egy Szamosfalván állomásozó légvédelmi alakulatnál, mígnem a szovjetek elől Ausztriáig vonult vissza, ahol amerikai fogságba került.

A történelmi változások közepette a város vezetősége rájött arra, hogy id. Dezső Sándor orosz tolmácsként is hasznosítható. 1947-ig így is lett, amikor aztán a helyhatóságot átvették a románok és saját hivatalos tolmácsokat hoztak magukkal. Nagyapámból pedig utcaseprőt csináltak. Hetvenhat éves korában temettük el.

Elégtelen a jó kapcsolat
Ne felejtsük el, hogy 1944-ben a szovjet frontparancsnokkal, Malinovszkij marsallal szinte tegezőviszonyban volt, nemkülönben a orosz városparancsnokkal. Ennek ellenére semmit sem tehetett akkor, amikor a fiának meggyűlt a baja a „felszabadítókkal", akinek Zápolya utcai családi házában az oroszok rádióállomást rendeztek be. Nagybátyáméknak megengedték, hogy összehúzódva az épület egyik részében lakhassanak. A rádióállomás a KGB valamelyik szervezetének volt a kezében. Az őrség intelligenciaszintje oly magasnak bizonyult, hogy vécé gyanánt a kerítés tövét használták. 1944 decemberében az Első, Második és Harmadik Ukrán Front parancsnokai Kolozsváron megbeszélést tartottak, amelynek eredményét a rádióállomás révén közölték Moszkvával. A három tábornok, miután befejezte hivatalos tárgyalását, bekopogott nagybátyámékhoz, és Malinovszkij megkérdezte: mennyire vannak megelégedve az őrség viselkedésével. Nagybátyám megmondta neki az igazat. Malinovszkij délután elővette az őrség parancsnokát, aki aztán este – a további bonyodalmakat megelőlegezendő – nagybátyámat sebtében elragadta felesége mellől az ágyból, és Máramarosszigeten keresztül egyenesen Novoszibirszkbe vitette, ahol annak idején apja fogolykodott. Onnan csak 1953–-55 körül került haza.

Ebből az esetből családi botrány lett. Mert a nagyanyám neheztelt, hogy a nagynéném miért nem értesítette őket, akkor talán a nagyapám orosz kapcsolata segíthetett volna. De háborús időszak volt, kijárási tilalommal, szovjet őrséggel a házban lehetetlen lett volna a Bulgária telepre elszaladni szólni az apósnak. Aki nem biztos, hogy tehetett volna valami hasznosat…

Mert azon a bizonyos következő reggelen, amikor munkába menet a városházára, betért a fiáékhoz, és a menyétől meglepve hallotta a történteket, rögtön felkereste a városparancsnokot, az elkezdett lendületesen ide-oda telefonálni, de egy adott pillanatban leforrázva fordult nagyapámhoz: „Semmit sem tehetek, mert a maga fia a KGB foglya, én pedig egyszerű katona vagyok, tehát nagyon kell vigyáznom a számra!" Egy idő után kézbesítették nagybátyám halotti bizonyítványát, mely szerint szállítás közben elhunyt…

Nagybátyám felesége fiatalon magára maradt a kislányával. Egy idő után barátja került, és amikor a halottnak tudott nagybátyám tizenvalahány év múltán hazaérkezett, mindenki hasra esett a csodálkozástól. Emberi módon megegyeztek, csendben elváltak, a nagybátyám újranősült, gyermeke lett. Ma az unokahúgomék itt, Kolozsváron, a Gépész utcában laknak.

Életmentő orosz nyelvtudás
Nagyapámnak 1944 őszén, egy külön történet során, ismét nagyon jól fogott az orosz nyelvtudása. Szolgálatban volt a városházán, édesapám akkoriban a Magyar Királyi Posta távbeszélő részlegén dolgozott, annak kazánját fűtötte.

Egyenruhája színben különbözött a katonaitól, mégis hasonlított rá, főleg koronás címerű sapkája miatt.

A front már közeledett, de akadt egy csendesebb nap, amikor a későbbi édesapám egyenruhában elment meglátogatni mennyasszonyát a Szegfű utca 20. szám alá. Amint megérkezett, rá néhány percre a házban megjelent egy szovjet felderítő osztag. Ahogy apámat meglátták, rögtön „oficer vengerszkij, pásli-pásli!"-t kezdtek kiáltozni. Nagyanyám, látva a helyzetet, azonnal felköltötte élete párját, hogy baj van. Nagyapám oroszul könnyen meg tudta magyarázni, hogy postásról és nem honvédtisztről van szó. Az emlékezetes epizódot azonban rögtön másik követte. Mert az oroszok, miután lehajtották a felkínált folyékony transzilvanikumot, a szilvóriumot, megijedtek a jókora csergőóra berregésétől, hogy az csak pokolgép lehet. Beleeresztettek egy sorozatot, és nagyapámnak kellett észhez térítenie őket azzal, hogy az orosz fegyverek csattogása más, mint a német géppisztolyok kelepelése… Én még emlékszem, hogy a hatvanas évek elején nagymamám emlékként tartogatta a szétlőtt vekker maradványát.

Százvedres norma
Később apám kisipari engedélyt váltott ki, bádogosként dolgozott. Apósa, vagyis nagyapám, az oroszokkal való kapcsolatának köszönhetően szerzett számára munkát. Egyszer a „felszabadítóknak" sürgősen szükségük lett száz darab pléhvederre. Apám mellé, váltásban, őrséget rendeltek, hogy ne legyen lazsálás, tekergés. Inkább vállalták az étellel és itallal való ellátást, sőt, meglehet, valami serkentő tablettákat is adagoltak neki. A lényeg az, hogy ötvenhat órányi nonstop munka árán el is készült a száz darab veder. Számlával fizették ki neki. Utána édesapám végre hazamehetett, lemosdott, és édesanyám kérésére azonnal elmentek a már működő színház előadására. Ahol apám csodálatosat aludt…

Elveszett múlt?
Nagyapám a városháza alkalmazottja volt. Szerettem volna valamilyen jegyzékben megtalálni a nyomát, hiszen ott dolgozott. Előbb tolmácsként, később utcaseprőként. Kérvényt adtam be, de választ nem kaptam. Fogalmam sincs, itt miként juthatnék annak a bizonyítéknak a birtokába, hogy Kolozsvár polgármesteri hivatalában egyszer dolgozott egy Dezső Sándor vagy egy Dezső Alexandru.

Újságból olvastam, hogy a Magyar Hadtörténeti Múzeum érdeklődik bizonyos témakörben. Elküldtem nekik az édesapámmal kapcsolatos 1944 októberében történt epizód történetét, és az igazgatótól megkérdeztem, miként juthatnék nagyapám nyomára. A válaszból kiderült, hogy Budapesten a Magyar Országos Levéltárban lehetne esélyem, ahol talán még fellelhetők az innen 1944-ben elmenekített dokumentumok. Sajnos, egyelőre nem akadt időm ezzel tüzetesebben foglalkozni.

Távol a nagy művészeti központoktól lehetséges-e kiemelkedőt alkotni? Válhat-e egy erdélyi kisvárosban európaivá egy művész? Nem egyszer tevődött már fel a kérdés az utóbbi évtizedek folyamán, annak ellenére, hogy a gyakorlat számos igenlő példával szolgált. Elegendő csupán Dést és Mohy Sándort, Incze János Dést említenem ilyen vonatkozásban. S ha ők nem is, vagy csupán elvétve járták a nagyvilágot, munkáik immár önálló életre kelve hirdetik nagyságukat a legrangosabb európai kiállításokon, aukciókon.

Műfajilag különböző területen ugyan, de valami hasonló állítást kockáztatnék meg Kézdivásárhellyel és Vetró Andrással kapcsolatban. Bár ifjúkora, tanulmányai Kolozsvárhoz kötik, művészi pályája alakulásának színhelyéül ő maga választotta a székely kisvárost. Hogy most, immár évtizedek távlatából, döntése mennyire helyesnek tűnik, igazolja ez a jelenlegi kiállítás is, a Korunk Galériát befogadó Unitárius Parókia Brassai utcai üléstermében. De igazolja egész életműve, a plasztikai formák világának Vetró András nevéhez fűződő rendkívül sajátos szelete, számtalan körszobra, domborművei, plakettjei. S hogy milyen előnyökkel és nehézsségekkel járt beleszületni egy családba, amelynek feje olyan különleges képességekkel megáldott, rendkívül erős egyéniségnek számító neves szobrász volt, mint Vetró Artúr, a főiskola tanára, azt csupán a művész tudná elmondani. De hogy „önkéntes számüzetésében" szerepet játszott az apai szálaktól való elszakadás szükségszerűségének felismerése, merőben más, önálló művészi énjének kibontakoztatása, az nagyon valószínű. Amit pedig Kézdivásárhely nyert Vetró Andrással nem kétséges.

A művész fő műfaja a szobrászat. Most mégis rajzokkal jelentkezett. Talán nem véletlenül, s nem is csupán a kiállítóterem jellegéhez igazodva. Egy grafikustól ugyanis senki sem várja el, hogy átlépjen a plasztikai formák világába, a szobrásznak viszont kell tudnia rajzolni. Csakhogy a rajztehetségnek is léteznek fokozatai: mindig is különleges élvezettel figyeltem a nagy ívben születő, lendületes szobrászrajzokat, a háromdimenziós alkotásokhoz készített dinamikus vázlatokat. Amelyek előre vetítik a születendő mű arányait, lényegét, s amelyek szűkszavúságukban, tömörségükben, vonalképzésükben önmagukban is érdekesek Vetró András itt kiállított munkái viszont nem vázlatok. S még ha részben előtanulmányok is, mívességük, komplexitásuk folytán önálló műalkotásoknak számítanak. Az egyedi rajzművészet olyan remekei, amelyekből, sajnos, egyre kevesebbet látunk napjainkban.

Persze ilyen rajztehetséggel, technikai tudással, anatómiai és lélektani ismeretekkel, korlátokat nem ismerő fantáziával, analizáló és szintetizáló képességgel s hozzá mélységes humánummal és empátiával megáldott művésznek mint Vetró András valósággal bűn lenne nem kihasználni adottságait. Szerencsére ilyen veszély részéről nem fenyeget. Nagyon is tudatában van született és szerzett képességeinek. Igy születnek lírai-drámai groteszkjei, sorozatainak olyan, elesettségükben is bámulatra méltó, nagyszerű alakjai, mint Don Quijote, vagy a sírva nevető, bánatában is nevettető örök komédiás, a bohóc. Kiegészító motívumként pedig ott a ló. Az említett sorozatok elmaradhatatlan kísérője, amely olykor főszereplővé vagy legalábbis egyenrangú társsá lép elő. Érdemes felfigyelnünk arra a tökéletes harmóniára, a mozdulatoknak, sőt maguknak a testrészeknek is a sajátos összhangjára, mondhatni párhuzamára, amely ember és állat kettősét jellemzi. Szólnunk kell a Nő lóval, a Menekülö, vagy a Körösi Csoma Sándor sorozatok egymást kiegészítő darabjainak az idő faktort is sejtető ritmikus egymásutánjáról, a különleges kohézióban fogant fáziseltolódásokról, az ellentmondások művészi feloldásáról, sajátosan egyedi egybeolvasztásukról. Mert Vetró András számára nincs lehetetlen. Sőt, egyenesen keresi vagy éppenséggel kreálja a látszólag bizarr, de a mindennapi életben is előforduló helyzeteket. Amelyek döntés elé állítják az embert. Eme döntések képezik munkái nagyrészének az alapját. S eme döntések alapján a néző gyakorta önmagára ismerhet. A művész bevallott szándéka is ez.. Őmaga szerényen meghúzódik a háttérben. Szinte még akkor is, amikor sajátmagát is belekomponálja a munkába. Teheti. Művészete mintha magán az alkotón is felülkerekedne. – Ne engem nézzetek, nem én vagyok itt a lényeg, én csupán kellék vagyok mindahhoz, amit közölni szeretnék – érezzük ki ezekből a filozofikus mélységeket sejtető, de ugyanakkor megkapó spontaneitásról és erőteljes érzelmi indíttatásról árulkodó munkákból. A rakoncátlam szárnyasparipával, Pegazussal vitteti magát az égbe, azaz az ihlet csúcsaira, s a lélek és művészete halhatatlanságába vetett hittel vállalja az utazás minden kockázatát.

Külön tanulmányt lehetne írni a kezek sajátos beszédéről, amely ezeket a rajzokat kíséri. A menekülő, a Ráncig-táltos – elnevezésében is milyen találó megfogalmazás – Az iskolaépítő, vagy a Körösi Csoma Sándor sorozatok egészen különlegesen kifejező „ujjgyakorlatairól". Mert ha valaki, hát Vetró András ugyancsak jó ismerője az emberi test anatómiájának, az izomzat sajátos felépítésének és mozdulatok befolyásolta alakváltozatainak.

Különleges szerepet játszik munkásságában a legősibb és egyben örök témának számító anyaság művészi megjelenítése. Egymás mellé helyezve ebbe a témakörbe sorolható munkáit, az anya gyermekével megannyi alakváltozatát, az absztrahálás fokozatai is jól nyomon követhetők. A már szinte szecessziósan kecses formáktól, a hidegebb, zártabb, gyakorta önmagát gerjesztő geometrikus formákig terjed a skála. Az érzelmi hozzáállást azonban a sajátosan lekerekített romboid alakzatokból, kúpokból, csonkakúpokból, kúpszeletekből, körívekkel szabdalt gömbökből kialakított konstrukciók sem nélkülözik. Az ábrázolásmód geometrikusan is lírai.

Vetró András munkái – mind a szobrok mind a rajzok – gyakorta egyfajta narrációval rokonítható belső, képen túli tartalmat hordoznak. Az a mívesség, az a szobrászi és grafikai adottság, amely az alkotót jellemzi, természetszerűleg vonzza a klasszikus témát, legyen az mitológiai, vagy irodalmi. Az azonos alapgondolatot variáló munkák nem csupán egymás mellettiségükben hatnak: mintha logikus kiegészítői lennének egymásnak, belső kapcsolat vibrál bennük. Olvasatuk széles skálát ölel fel, miközben a groteszkbe ágyazott, de sohasem sértő, mélységes humánummal telített, szellemesen finom irónia a fennköltben, a tragikumban és tragikomikumban egyaránt jelen van, olykor még az egyértelműen lírai beütéseket sem nélkülözve.Ez az első látásra bizarrnak tűnő többarcúság az alapja annak a karizmatikus hatásnak, amely az alkotásokból sugárzik. Mintegy állandó jelzőként pedig ott vannak a kompozíciót formailag megtámasztó, de alakváltozataikban ugyanakkor tartalmi elemeket is hordozó dekoratív, kiegészítő motívumok.

Vetró András 1948 október 14-én született Temesváron. 1973-ban végzett a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászati szakán Lövith Egon és édesapja, Vetró Artúr tanítványaként. Tagja többek között a Romániai Képzőművészek Szövetsége sepsiszentgyögyi fiókjának, az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesületének és újraalapító tagja a Barabás Miklós Céhnek. Több mint 18 egyéni kiállítása volt belföldön, Magyarországon, Franciaországban és Svájcban és 30 köztéri szobra van. Gyakran vesz részt alkotótáborokban: kézdivásárhelyi Fortyogó, Gyergyószárhegy, Tokaj, kézdivásárhelyi Incitato.

Már a cím olvastán mindenkiben készen áll a felelet: nem, a kalóz és a kalauz, minden hangalaki hasonlóság ellenére, két különálló szó. A kalóz – mint tudjuk – tengeri rabló, a kalauz pedig: idegeneket alkalmilag vezető, kísérő személy, vagy: vonaton, villamoson az utasok jegyét kezelő alkalmazott. S bár a két szó jelentése eléggé távol esik egymástól, mégis együtt tárgyalható, mert a kalóz szó – eredetét tekintve – azonos a kalauz szavunkkal.

Kezdetben volt a kalauz. Elsőként ez tűnik fel nyelvünkben; személynévként már 1380-ból van rá írásos adatunk: Johannes filius Kalaws. A kalauz szó a török nyelvből került a magyarba, elsődleges forrása egy kun vagy besenyő qilavuz lehetett, de meghonosodásában, elterjedésében szerepet játszhatott az oszmán-török nyelv qylaghus ’vezető’ jelentésű szava is. A török szó a magyarba átkerülve eleinte kalavúz-nak hangzott: ebből alakult ki mind a kalauz, mind a kalóz hangváltozat. A nyelvben párhuzamosan meglévő két alak, a kalauz és kalóz jelentése kezdetben még ugyanaz. Vagyis a kalóz alak is előfordul ’útmutató’ jelentésben. Tájnyelvi alakváltozatként még Tamási Áron is ebben az alakban használja: „Nekem száz lejt adtak a sikeres kalózolásért." Egy adott időben a két alak között nemcsak hangalaki, hanem jelentésbeli elkülönülés is bekövetkezett. Az általános ‘útbaigazító’ jelentés a kalauz hangalakhoz, a ’tengeri rabló’ jelentés pedig a kalóz alakhoz csatlakozott.

Kérdezhetjük: minek a következtében?

Vezetőre, kalauzra nemcsak ismeretlen hegyi ösvényeken volt szükség, hanem hajókon is kalauzt (révkalauzt) igényeltek a partvidéken. Ezeknek a (rév)kalauzoknak az volt a foglalkozásuk, hogy a partvidékre érkező idegen hajókat (fizetség ellenében) a tőlük jól ismert víz alatti sziklák és zátonyok között a parti révbe vezessék, kalauzolják. A török hódoltság idejében, az Adrián, különösen a török hajóvezetők, kalózok, bizony nem egyszer, kalauzolás helyett zátonyra futtatták s partbeli cinkosaikkal kifosztották, kirabolták a hajót. Így kapta a kalóz szó – szemben a kalauz szóval – a mai ’tengeri rabló’ jelentését.

Záróra; Valahol Szecsuánban; Cseresznyéskert. Három előadás, amely díjat nyert a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak XVIII. Fesztiválján. Erről a három produkcióról olvashatnak kritikát mai színházi rovatunkban, három külső munkatársunk tollából, akiknek ez úton is köszönöm a közreműködésüket.

A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának Záróra, illetve a Marosvásárhelyi Színművészeti Akadémiai Műhely Valahol Szecsuánban című produkciója megosztva nyerte el az Illyés Közalapítvány legjobb előadásnak járó díját. A szabadkaiak Mezei Zoltán rendezésében vitték színre az egyedi szövegkönyvű Zárórát, az akadémiai műhely színészei pedig Barabás Olga rendezői elképzelései szerint játszották el Brecht A szecsuáni jólélek című színműve alapján készült Valahol Szecsuánbant.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata által előadott Cseresznyéskert Szabolcs-Szatmár-Bereg megye díját nyerte el, Andreea Vulpe sajátos felfogású rendezésében.

Pasztellszínű, leplekkel határolt, kettéosztott tér. Hátul egy mesebeli fa: itt csodák történnek. Elöl két rámpa, amelyek híddá alakíthatók. Artisztikus, mégis erősen funkcionális környezetet teremtett Lukácsy Ildikó, igazodva az előadás mélyrétegeihez. Elől a mobilitás, hátul a stabilitás, felül elomló anyagok, mintha az égiekkel tartana kapcsolatot a színpad.

Barabás Olga szövegváltozatában nem jelennek meg a fény fiai. Az istenek „ki lettek húzva". Ennek ellenére, vagy éppen ezért az előadás is összefonódik az égiekkel, jelenlétüket és véleményüket folyamatosan érezni, látni, tudni lehet. Talán éppen azért nem jelennek meg az istenek, hogy megőrizhessék szentségüket, méltóságukat. A legerősebb égi jel Sen Te (B. Fülöp Erzsébet) virágszerűen kibontakozó, furcsa kézmozdulata, amivel mindig azt érzékelteti, hogy a fény fiai a „közelben vannak", vagy áldás van azon, ami éppen történik. Különösen fájdalmas pillanat, amikor a pilóta megkéri a lány kezét, és Sen Te várja az áldást, de az mégsem érkezik. Amikor pedig a darab elején a fény fiai nagyobb összeggel ajándékozzák meg Sen Tét, a lány karja szinte felér egészen az égig, mintegy kilép a földi nyűgből.

A néző folyamatosan érintett, „bevont", pedig nem realista eszközökkel dolgozik a rendező. Érzékletes például Sin asszony (Tompa Klára) bábszerű tipegése vagy a bolttulajdonos (Puskás Győző) felszegett fejű járása, a vízárus (László Csaba) behúzott nyakú létezése. A színészi testek ugyanolyan beszédesek, mint a szájak. Szöveg és mozdulat együtt működik – Barabás Olgánál nem először. Emberi apróságokból áll össze az egész. A rendező a mindennapit, az egyszerűt válogatja Brecht-ből, amitől emelkedik a tét is. Több figurát egybe olvaszt, sűrít, így egészen személyes lesz az adaptáció, és meg is marad brechtinek a darab.

Itt Sen Te véglegesen dönt úgy, hogy feladja régi életét, és Sui Ta-ként folytatja. Nincs bravúrjáték, nincs színházi poén és ügyességi gyakorlat. A választás és a tett még gyomorszorítóbb így, hiszen nincs visszaút. De. Sui Ta figuráján át-át szüremlenek Sen Te mozdulatai, gesztusai, arcrándulásai: ismerős ez az alak, mégis idegen, mert emberfeletti kegyetlenséggel bánik barátjával, a vízárus Wanggal, a hasznot hajszolja mindenekelőtt. Közben a rizs újra megjelenik a nincstelenek kapuja előtt, és valaki keservesen sír. A titok nem rejtegethető tovább. Gyönyörű, ahogy B. Fülöp Erzsébet cseperedő magzatát védi a férfiruhában is. Emberként és színészként is megszenvedi a kényszerű döntést.

Ugyan Sen Te a darab főszereplője, ebben az előadásban azonban az összes játszó egyaránt fontos. Érzékeny összjáték és összhang eredménye az előadás: ha egy „elem" is hiányozna, nem működne a mű. Berekméri Katalin csábító nőalakja, kegyetlenségbe forduló végletes elkeseredése, és húsba markoló songjai emlékezetesek. Bodolai Balázs, mint elvetélt erőművész és néma kártyajátékos el nem felejthető. Puskás Győző és Tompa Klára formálják a „praktikus embereket" a darabban, akik emberségüket az érdeknek hajlandóak alárendelni, miközben intim viszonyt is építenek egymással. Emberien bonyolult lények. László Csaba párnalágyságú Wang, a jóság és az életre való képtelenség esszenciája. Sebestyén Aba lazán lehengerlő pilóta, akin már a kezdetekkor látszik, hogy nem szerelmes típus, mégis vonzza a csillogó szemű, naiv lányokat.

B. Fülöp Erzsébet Sen Téje nem tud nem jó lenni. Végletes, a sorssal vitába szálló személyiség. Sokáig kitörölhetetlenek maradnak emlékezetből ide idézett mondatai a darab elejéről: „Szívesen lennék jó, de hát hogy fizessem meg a házbéremet? (…) Én mindent megteszek, de ki nem tesz meg mindent? (…) De hát mit csináljak? Hiszen még akkor sem boldogulok, ha megszegek néhány parancsolatot. (…) Hogy legyek jó, amikor olyan nagy a drágaság?"

Az előadás saját dimenzióját nemcsak az égiek felé tágítja, hanem a közönség felé is. A szereplők színészek, akik Sen Te történetét adják elő, és kommentálják dalaikkal (zene: Zeno Apostolache). A kezdő aktus a beöltözés, ami visszatér az előadás folyamán. Dallal kísért beöltözés, felkészülés a történet pontos, átélt, mégis kívülről is szemlélt bemutatására. Ha lehet brechti eszmény, eszményi brechti színház, akkor a Valahol Szecsuánban megközelíti ezt, hiszen a játszók egyszerre kint és bent is vannak, figyelmeztetik a nézőt a tanulságokra, de meg is élik Sen Te sorsát, személyesen érintettek mindenben, ami a színen zajlik. Talán ezért is olyan megrázó, mégis természetes a zárójelenet, a közönséghez való odafordulás: a megoldást most már közösen kell tovább keresnünk, hiszen „jó végnek lennie kell, muszáj".

Már az első replikák elhangzásakor kiderül, hogy Andreea Vulpe rendezésében játék a Cseresznyéskert. Rajtunk múlik, hogy lazítunk-e, és hagyjuk magunkat vitetni a játékkal, vagy toporzékolunk, hogy nekünk márpedig „klasszikus" Csehov jár.

Az erős színekből komponált, befele mélyülő díszlet még nincs megvilágítva, a helyüket kereső nézők még nem látják teljes pompájában a naiv rajzokkal díszített sötétkék, homokszín, piros és zöld csíkos falakat (néhány hangsúlyosabb ábra: hóember, hold, színházi függöny, egy szétkent légy, borostyánindák és virágocskák sokasága). Valaki, aki közöttünk ül, diavetítővel gyermekrajzokat nézeget. Amikor megszólal, felismerjük: Lopahin az. Utólag értelmeződik ez a rendhagyó kezdés: Aha! Közülünk való, mert sokan feláldoznánk a hatalmas, gyümölcstelen kertet, az örök visszavágyódás jelképét, ha parcellákra osztva ki lehetne adni nyaralóvendégeknek, és minden gondot oldó pénzt lehetne keresni vele…

Az előadás fokozatosan vezet be a Cseresznyéskert Vulpe-féle hermetikusan zárt világába. A vetítővászon gyermekrajzain is felismerhető figurák kelnek életre: Ljubov Andrejevnáék (Tompa Klára) érkezésekor válik egyértelművé: az első felvonás gyermekszobáját ábrázolja Iuliana Vîlsan díszlete, és ez a helyszín nem változik a későbbiekben sem. Kis, de annál hatásosabb modulálásról mégis szólnunk kell: a hátsó, sűrűn összeírt fal egyben a százéves szekrény ajtaja, de akár egy-egy színpadi kulissza, széthúzva egy következő, kisebb szobára nyílik, a varázslat, és látomás terére. Akár a Matrjoska-babák (melyekre szövegbeli utalás is történik), újabb és újabb, az elsőhöz hasonlóan festett szobák nyílnak hátrafelé – a végtelenbe visz ez az egyre szűkülő alagút.

A letűnt, ám eszelősen visszasóhajtott múlt nagyon konkrét kort idéz: a gyermekkort. A szereplők fehér-sötétkék pepita egyenruhából újraszabott jelmezt viselnek. Dunyasáén csöppnyi változás sem észlelhető, még a gombóc-masnis hajpántot is viseli, Szimeonov-Piscsik (Szélyes Ferenc) hátára rá van varrva egy pici ingecske (vállán a díszlet piros tulipánja – az egyenruhás hadból csak Ljubának van piros dísze, egy gömb alakú ékszer a nyakában).

Vîlsan díszlet- és jelmezvilága erősíti fel a rendezői koncepció másik sarokpontját: Sarlotta Ivanovna és Firsz (Veress Albert) között különös cinkosság szövődik. A nevelőnő a házfal gyermeteg-rusztikus mintázatának lenyomatát viseli bő ruháján, frizurája olyan, mint a kis hercegé – zöldben. A ház szelleme vagy időmanója, nem tudni pontosan, de egybe tud olvadni a díszlettel, környezete számára láthatatlan, és mindenhol jelenvaló. Firszet a szekrényből „akasztja ki" – a szolga berettsapkája összenőtt egy vállfával, bármikor vissza lehet tenni és elő lehet varázsolni a beépített szekrényből.

Sarlotta Ivanovna kulcsfontosságú figurává válik B. Fülöp Erzsébet erőteljes alakításában. Döbbenetes minden megszólalása, de különösen monológja, amelyben arról panaszkodik, nem tudja, ki ő, honnan jön, mi lesz sorsa. A játékszobában szétszórt rongybabákkal kis bábelőadást is produkál, amelyben a játékok a szereplőkkel azonosulnak. Talán az eseményeket is ő irányítja, mert az időtlen csöndre és békességre vágyik: a záróképben nem csak Firsz marad a lebontásra ítélt bezárt házban, hanem Sarlotta is. Magzatpózban szunyókál a zsúrkocsiban, míg Firsz derűsen fehérre meszeli a miniatűr cseresznyefák törzsét. Idősíkokat koncentráló pillanat, amikor ecsetjét beletörli Sarlotta nadrágjába: ilyenformán már az sem egyértelmű, hogy a fal festette meg a manó ruháit.

A jelentől-jövőtől való menekülés másik kulcsmotívuma az előadásban az álom: ahányszor csak „drámai mélységeket" kellene megpendíteniük a szereplőknek, mély álomba szenderülnek, édesen bújnak egymáshoz és csak akkor térnek vissza óvodás játékaikhoz, ha elvonultak a veszélyfelhők. Egyedül Lopahin lóg ki a képből, ő például nem tud a baba-teaház készletből teát szürcsölni, és ha csak teheti, valahonnan kívülről, a józan és felnőtt emberek világából kukucsál be a meseszobába.

A gyönyörű infantilizmus, amellyel Vulpe életre kelti Csehov szereplőit, kicsit extra méreteket ölt, mivel a rendező szokatlanul fiatal színészekre bízza a szerepeket. A tapasztalatlanság, néhol a szöveg ellenkezése, a rendezői intenciók pontatlan értelmezése és tolmácsolása hiányérzetet keltett, de sok érett alakítást is láthatunk, ezért egy-egy jelenet erejéig megfeledkezünk arról, hogy percekkel korábban még zavart ez a túlbeszélt gyerekeskedés.

Zenés játék két részben. Ezt olvashatjuk az előadás címe alatt, de legalább ennyire találó lenne a „játékos zene" meghatározás is.

Huzakodva ülünk be az előadásra, hiszen a kisvárdai Rákóczi-terem fülledt-párás levegője, visszhangos akusztikája az előadás színvonalát rombolhatja. A díszletet meglátva lassan felengedünk, a játéktérben lévő hangulat átterjed a nézőtérre is. A 30-as, 40-es évek tájékán járunk egy kis lokálban, záróra környékén. Már csak a cigifüst hiányzik, de később ez a „hiányérzetünk" is megszűnik. Mielőtt még elbágyadnánk a melegben, egy férfit látunk a hátsó (talán raktár, de a WC is erre van) helyiség üvegajtaján keresztül, amint visszanyúl, hogy lekapcsolja a lokál fényeit, majd fejbe lövi magát.

Ezután ugrunk az időben, minden bizonnyal vissza. Megjelennek a lokál zenészei, szól a jazz. A forgalom nem nagy, egy koldus vagy hajléktalan, bizonyára gyakori vendég, alakjából ítélve nő, alkoholért könyörög. Miután megkapja, ő is távozik. A zenészek (Frantisek Juskowiak – Katkó Ferenc, Mike O’Leary – Szőke Attila, Roy Dugarrais – Ralbovszki Csaba, Tommy Stern – Pálfi Ervin) befejezik az utolsó számot, most döbbenünk rá, hogy nemcsak az előadásban megjelenő élőzene kedvéért vannak jelen. Ők a történet szereplői. A néző rögtön felteszi magában a kérdést: zenészek, akik egyben színészek vagy színészek, akik ennyire jól zenélnek? (Amint majd később kiderül, az utóbbi).

Lassan búcsúzkodni kezdenek egymástól és a tulajtól (Arch – Szilágyi Nándor), érezzük, hogy ez nem egy átlagos záróra, ez egyben a zenekar „zárórája", ez volt az utolsó közös este. Miután mindannyian elmennek, szerre vissza is jönnek, nem tudnak elmenni, nem tudnak elválni csak úgy. Ismét meg-megszólalnak a hangszerek és megkezdődik a visszaemlékezések sora, a hat évvel ezelőtti találkozás pillanatától. Újra és újra megelevenednek előttünk a mesélt történetek, miközben szól a jazz. Érdekes játék indul. Holland – akit a fiúk személyesítenek meg rendre –, felcsípi a lokálban éneklő Isabellet (G. Erdélyi Hermina). Kiderül, hogy a fiúknak külön-külön szintén kapcsolatuk volt Isabellel és Hollandal. Lassan előrevetítődik a történet folytatása, ami zavaróvá válhatna, mégsem lesz az, hiszen az élteti a kíváncsiságot, hogy kit milyen kapcsolat fűzött Isabellehez.

Szünet következik, ám a néző alig várja, hogy visszakerüljön, hiszen kérdésekkel a fejében hagyta el a termet. De mire visszaül, már el is felejti, hogy milyen kérdésekre várt választ, a történet ismét magával ragadja. Az öreg Archról kiderül, hogy Isabelle férje volt, akit az énekesnő elhagyott a kecsegtető hírnév és lemezfelvételek reményében. A visszaemlékezések történeteiből kezd körvonalazódni az a kép, amelyből megértjük Isabelle fokozatos hanyatlását. A néző, mikor a történet jelen idejének vége felé ismét meglátja a hajléktalant, rájön – még mielőtt Arch az ajtóból utána kiáltana és Isabelleként szólítaná, – hogy a fiatal énekesnő és a rongyokba burkolózott nő ugyanaz a személy. Ekkor már az is világos, hogy az előadás kezdetén Archot láttuk, amit fejbe lövi magát, hiszen egykori kedvese a lehető legmélyebbre süllyedt, miközben nem tudott rajta segíteni, most pedig a fiúk is szétszélednek. A történet a szemünk előtt teljesedett ki, s bár tudjuk mi fog bekövetkezni, mégsem marad érdektelen. Ott ülünk, és mint egy kivégzésen, pontosan tudjuk mi fog történni, mégis amikor bekövetkezik, beleborzongunk. A kéz ismét elindul leoltani a villanyt, és vége, a többit a néző játssza tovább a fejében.

Megfeledkeztünk a melegről, a levegőtlenségről, a visszhang legtöbbször újabb dimenziót nyitott meg a klarinét élesen síró szólamában. Csak a tapsrend alatt döbbentünk rá, hogy milyen körülmények között telt el a másfél óra.

A színészek igazi zenészekké, a zenészek igazi színészekké váltak, és felejthetetlen élményt nyújtottak a nézőknek, hallgatóknak. Nem kis teljesítmény, hiszen ne feledjük, az utóbbi tíz évben éledt fel hamvaiból a Szabadkai Népszínház, ahol szinte teljesen fiatal generáció vette át a stafétabotot, és akik ha csodákat nem is, de nagy dolgokat műveltek. A Mezei Zoltán által rendezett Zárórát is közösen hozták létre, együtt írták a történetet, mindenki ötletét beledolgozták.

Két vállalkozó beszélget.
– Hallottad, hogy a Béla a marhaistállót tataroztatja?
– Még több tehenet akar tartani?
– Dehogy. Turistaszállót csináltat belőle. Azt mondja, a turisták majd jobban tejelnek..

Kolozsváron: Jókai (Napoca) u. 16., hétköznap 9–16, szombaton 10–12 óra között. Désen, hétköznapokon: Lukács Éva, tel.: 212-099. A 14 óráig feladott hirdetése már másnap megjelenhet.

Harmadéves pszichológus egyetemista lány munkát keres, nem csak a nyári hónapokban. Hívását a 0742-704423-as telefonszámon. Bármilyen munka! (0013)

Testmasszázst vállalok nőknek. Ágota. Telefon: 582-309, 0741-734702. (0014)

Matematikából felkészítek. Telefon: 582-309, 0741-513402. (0014)

Bútorozatlan kiadó kétszobás lakást vagy garzont keresek 9 éves fiammal, a központhoz közel, elérhető áron. Telefon: 590-485, 591-808. (0005)

Egyetemista lány bútorozott garzonlakást keres (Mărăşti negyed előnyben), víz-, gázórával ellátva. Telefon: 0744-753703, e-mail: gyila_johanna@yahoo.com. (0023)

Három kb. másfél hónapos fekete kiskutyák szerető gazdit keresnek. Telefon: 0264-590084; 0722-733426.

Sürgősen ajándékozunk kiscicát. Telefon: 0742-977801, vagy 0364108841.

Az utolsó gólokat rúgják e hét végén a németországi labdarúgó-világbajnokságon, mivel befejező két mérkőzéséhez érkezett a torna: szombaton a kisdöntőt, vasárnap pedig a döntőt rendezik az év legnagyobb sporteseményén.

Miután már az elődöntőkben eldőlt, hogy nem lesz új világbajnoka a sportágnak, és nem Luis Felipe Scolari lesz a világon az első edző, aki két különböző csapattal nyer világbajnoki címet, továbbá, hogy a kisdöntőben két rendkívül motivált csapat méri össze az erejét. Egyrészt a portugálok, akik megismételhetik 1966-ban, Eusebio vezetésével elért „legjobbjukat", s bizonyíthatják, hogy a két évvel ezelőtti Európa-bajnoki bronzérmük sem volt véletlen, másfelől pedig a házigazdák, akik érthető módon nem szeretnék érem nélkül befejezni a tornát. Izgalmas és jó meccsre van tehát kilátás, annak ellenére, hogy a vb bronzmérkőzésein általában már csökkent a vb-láz. Ezt – mármint a vb-láz csökkenését – támasztja alá az is, hogy a németek hálóőre, Jens Lehmann önként átadta helyét a kapuban a veterán Oliver Kahnnak... Jürgen Klinsmann szövetségi kapitány nem számíthat két hátvédjére sem, Mertesacker és Friedrich sérülés miatt nem játszhat, akárcsak a sztár Michael Ballack. A másik félen Ricardo Carvalho eltiltás miatt nem léphet pályára, és kérdéses Miguel szereplése is.

Ami a döntőt illeti, a világbajnokság két legjobban védekező együttese, Olaszország és Franciaország csap össze egymással – az olaszok negyedik, a franciák második vb-címükért lépnek pályára (előbbi gárda egy, utóbbi két gólt kapott a vb-n!). A végkimenetelt elég nehéz megjósolni, annál is inkább, mert ha a két védelem továbbra is remekel, úgy megismétlődhet az, ami a sportág történetében csak egyszer fordult elő: 0–0-s döntetlen a 90, majd 120 perc során. Ez esetben, akárcsak 1994-ben, amikor a brazilok büntetők során győzték le éppen az olaszokat, a 11-esek alapján dőlne el a bajnoki cím, s annak végkimenetelét végképp nem lehet megjósolni.

A mérkőzés különben a 2000-es Európa-bajnoki döntő visszavágójának ígérkezik. Hat évvel ezelőtt a holland–belga közös rendezésű Eb-n az olaszok az utolsó percekig vezettek, de Wiltord találata a hosszabbítást, majd Trezeguet aranygólja a győzelmet jelentette a franciáknak. Az akkor pályára lépők közül a két hős mellett Barthez, Thuram, Vieira, Zidane és Henry ezúttal is kulcsjátékos, a másik oldalról Cannavaro, Nesta, Del Piero és Totti maradt hírmondónak. Nesta azonban sérülése miatt csak a kispadról követheti a döntőt, miközben a torna legjobb játékosa címre pályázó Fabio Cannavaro 100. válogatottbeli mérkőzésén lép pályára. Másfelől a franciák csupán az eltiltott Sahát kénytelenek nélkülözni, így a két fél nemigen panaszkodhat majd arra, hogy azért vesztett, mert nem a legjobb felállásban lépett pályára.

A közelmúlt statisztikája különben Zidane-ék sikerét ígéri, hiszen Olaszország az 1978-as vb óta nem tudta legyőzni mostani riválisát – azóta hat találkozón négy francia győzelem és két döntetlen született. Összesítésben azonban az itáliai gárda a jobb, 32 összecsapás közül 17-et megnyert, míg a másik oldal csak hét diadalt jegyez, s az is az olaszok mellett szól, hogy Marcello Lippi vezérletével a Squadra Azzurra még nem kapott ki: 24 mérkőzés óta őrzi veretlenségét.

A hétvégi műsor: a 3. helyért: Németország–Portugália (Stuttgart, szombat 22 óra), döntő: Olaszország–Franciaország (Berlin, vasárnap 21 óra).

15,6 millió eurót kap a győztes
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) kiemelkedő pénzdíjakat biztosít a hétvégén véget érő németországi világbajnokságon szereplő csapatoknak, amelyek közül természetesen az aranyérmes jár a legjobban: a győztes a dicsőség, az érmek és kupa mellett 15,6 millió euróval lesz gazdagabb.

A finálé elvesztését mindig hatalmas sokként élik meg a válogatottak, a FIFA ezt a csalódást ezúttal 14,6 millióval igyekszik tompítani, míg az elődöntőben elvérző gárdák 13,9 milliót kapnak.

A bőkezűségre jellemző, hogy a csoportkör után búcsúzó együtteseknek is jutott 3,9 millió euró.

A nemzetközi szövetség a pénzdíjakon felül magára vállalja a vb-résztvevő csapatok útiköltségét, valamint minden együttes számára németországi tartózkodása alatt személyenként 259 euró napidíjat is fizet.

A hét elején elkezdték előkészületeiket az új labdarúgás-idényre a C-ligában újoncnak számító Kolozsvári U FC 1919 játékosai. Néhány napos erőnléti edzés után a 20 fős keret Borszékra utazik, ahol több barátságos találkozót játszik az üdülőhelyen tartózkodó együttesekkel.

Vasile Gheorghe, az egyetemisták edzője Szamosújvárott megtekintette a Dési Egyesülés–Dési Luceafărul meccset, amelyen több játékost figyelemmel követett egy esetleges átigazolás érdekében. A kolozsváriak mesterétől megtudtuk, hogy az U FC 1919 hazai mérkőzéseit valószínűleg a CMC-pályán fogja lebonyolítani, de nincs kizárva, hogy végül Szamosújvárott kötnek ki.

Az olasz labdarúgás legnagyobb bundabotrányában központi szerepet játszó Torinói Juventus ügyvédje szerint az ügyész által javasolt harmadosztályba sorolás túlzott büntetés lenne az együttes számára.

Cesare Zaccone olasz lapoknak úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a római bíróság bűnösnek találja a torinói klubot, pontlevonás mellett a gárda B-ligába száműzését tartaná elfogadhatónak.

Az ügyvéd ugyanakkor tagadta a bundavádakat a bírák előtt, az ügyben vádlottként szereplő másik három klub és más magánszemélyek, sportvezetők, játékvezetők jogi képviselőihez hasonlóan. Beszédében arra hivatkozva kérte a Juventus felmentését, hogy az egyesület nem bűnhődhet néhány olyan vezetőjének ügyleteiért, akik a botrány kirobbanását követően azonnal lemondtak posztjukról.

Stefano Palazzi ügyész keddi előterjesztésében azt kérte a bíróságtól, hogy a Juventust a harmadik, a Fiorentinát, a Laziót és az AC Milant a második osztályba sorolják vissza, ezenkívül a Juventust fosszák meg az utóbbi két idényben szerzett bajnoki címétől, és a csapat mínusz 6 ponttal kezdje a következő szezont. A Milan mínusz 3, a Fiorentina és a Lazio mínusz 15 pontról indulna.

Az olasz szövetség (FIGC) által indított perben 26 klubvezetőt, játékvezetőt és asszisztenst vádoltak meg. A bundabotrányt kivizsgáló ügyész – aki összesen 62 személyt hallgatott ki – a nyomozás lezárta után 180 oldalas jelentést nyújtott át a bíróságnak. A hatóságok mérkőzések végeredményének befolyásolása, hamis könyvelés, valamint tiltott szerencsejátékban való részvétel miatt vizsgálódtak.

Az olasz futball történetének legnagyobb botránya május 5-én robbant ki. A kulcsfigura Luciano Moggi, a Juventus azóta már lemondott igazgatója, akit azzal vádolnak, hogy a 2004–2005-ös szezonban játékvezetők segítségével manipulálta a csapat mérkőzéseinek eredményét, fenyegetéssel próbált futballistákat arra rávenni, hogy a klubhoz szerződjenek, továbbá nyomást gyakorolt Marcello Lippi szövetségi kapitányra a válogatott keretek kialakításakor. A botrány következtében távozott a Juventus teljes vezérkara, lemondott Franco Carraro, a szövetség elnöke, és nem működhetett közre a világbajnokságon Massimo De Santis FIFA-játékvezető.

Palazzi Moggira, valamint Carraróra ötéves eltiltás és 5000 eurós büntetés kiszabását kérte. Indítványa alapján Adriano Galliani ligaelnök, a Milan alelnöke két évig, Gianluca Paparesta játékvezető egy évig nem foglalkozhatna labdarúgással.

A bíróság a tervek szerint július 10-én, azaz hétfőn hozza nyilvánosságra első fokú döntését.

Hetedik helyen végzett a magyar női kardcsapat az izmiri vívó Európa-bajnokságon. A Nagy Orsolya, Csaba Edina, Sznopek Gabriella, Varga Dóra összeállítású együttes a 12 válogatottat felsorakoztató hiányos 16-os táblán, az első fordulóban magabiztosan győzött a spanyol alakulat ellen, azt követően viszont simán kikapott a franciáktól, majd kiélezett küzdelemben a németektől, a helyosztón pedig megverte a briteket.

Csak a kilencedik helyet szerezte meg a magyar férfi tőrcsapat. A Mazza Lorenzo, Szabados Gábor, Huszka Zsombor, Bíró Péter alkotta együttes a 16-os mezőnyben az első összecsapásán alulmaradt az izraeliekkel szemben, így a folytatásban már csak a 9–16. hely valamelyike juthatott neki.

Az alsó ágon aztán előbb a portugálokat, majd a hollandokat is legyőzték a magyarok, ezzel zárásként a kilencedik helyért léphettek volna pástra a lényegesen esélyesebb, s általában az élcsoportban végző németek ellen. Az összecsapás azonban elmaradt, Bernát Zoltán szövetségi kapitány tájékoztatása szerint ugyanis a németek sérülések miatt nem tudtak kiállni. Ebben a versenyszámban a román válogatott bejutott a legjobb négy közé, ott azonban két vereséget szenvedett, tehát nem került a dobogóra.

Női kardban az orosz, férfi tőrben a francia csapat győzött.

A román eredmények, negyeddöntő: Románia–Nagy-Britannia 45–38, elődöntő: Lengyelország–Románia 45–21; a 3. helyért: Oroszország–Románia 45–40.

Az első helyen kiemelt, világelső francia Amélie Mauresmo lesz a belga Justine Henin-Hardenne ellenfele a wimbledoni teniszbajnokság női egyesének szombati fináléjában, miután a csütörtöki elődöntőben három játszmában legyőzte az orosz Marija Sarapovát.

Mauresmo jól kezdett, és riválisának hibáit kihasználva 33 perc alatt játszmaelőnyhöz jutott. Aztán már 3:1-re vezetett a második felvonásban is, ám ekkor megtört a lendülete, Sarapovát pedig mintha „kicserélték" volna, sorozatban nyerte a game-eket.

A döntő játszmában fordult a kocka: Mauresmo elhúzott 4:0-ra úgy, hogy az orosz sztár megint pocsékul játszott. Ezt követően az ütéseinél egyre többet és hangosabban nyögő Sarapova visszavette az egyik elvesztett adogatójátékot, és hozta a sajátját. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy felzárkózzon, azonban a francia teniszező nagy nehezen 5:2-re módosította az állást, majd az utolsó játékban megint jobban összpontosított.

A háromjátszmás összecsapás 2 óra 13 percig tartott.

A januári melbourne-i Australian Open döntőjébe ugyancsak Mauresmo és Henin-Hardenne jutott be, a belga játékos akkor a második szettben gyomorpanaszok miatt feladta a küzdelmet.

Női egyes, elődöntő: Mauresmo (francia, 1.)–Sarapova (orosz, 4.) 6:3, 3:6, 6:2.

A pénteki nap esősnek bizonyult, lapzártáig egyetlen mérkőzést sem fejeztek be.

Navratilová nem tudott rekordot dönteni
Martina Navratilová nem tudta megdönteni a hozzá hasonlóan legendás Billie-Jean King rekordját: mindkét teniszező húsz wimbledoni elsőséggel zárta sikerekben gazdag pályafutását.

A csehszlovákból amerikaivá lett játékos csütörtökön előbb a női, majd a vegyespárosban búcsúzott. Az októberben 50 esztendős Navratilova két hete jelentette be, hogy 2006 az utolsó éve a profik között.

Navratilova kilenc egyéni, hét páros és négy vegyes páros címet szerzett az angol nyílt bajnokságon. Az első diadalát 1976-ban, az utolsót 2003-ban aratta. A hivatásosok táborában eltöltött több mint 30 idénye alatt 167 egyéni és 174 páros tornát nyert meg.

A spanyol Oscar Freire hatalmas sprintben nyerte a Tour de France kerékpáros körverseny ötödik szakaszát, a másodikként célba érkező belga Tom Boonen őrzi az összetettben első helyezettnek járó sárga trikót.

Eredmények, 5. szakasz, Beauvais-Caen, 225 km: 1. Oscar Freire (spanyol, Rabobank) 5:18:50 ó; 2. Tom Boonen (belga, Quick-Step-Innergetic) azonos idővel; 3. Inaki Isasi (spanyol, Euskaltel-Euskadi) a. i.

Az összetettben: 1. Boonen 25:10:51 ó; 2. Michael Rogers (ausztrál, T-Mobile) 13 mp h.; 3. Freire 17 mp h.; 4. George Hincapie (amerikai, Discovery Channel) 17 mp h.; 5. Thor Hushovd (norvég, Crédit Agricole) 19 mp h.

Pénteken a Lisieux és Vitré közötti 189 km-es szakaszt bonyolították le. Az etapot az ausztál Robbie McEwen nyerte, összetettben nincs változás.