A bank jó és okos, türelmes és megértő. Bárcsak az alkalmazottai is magukra öltenék ezeket a jelzőket. Bárcsak a pénzkezelésen kívül néha az íratlan szabályokra is odafigyelnének és a személyes gondokat, nyűgöt, a lekezelő beszédmodort otthon felejtenék, nem terhelve ezzel azokat az embereket, akik azért mennek a pénzházba, hogy gyorsan, hatékonyan megoldják ügyeiket. Mi több, tisztában lennének azzal, hogy mivel jár a banktisztviselő feladata. Ezeket a sorokat a tavalyi évben megélt néhány kellemetlen, de figyelemreméltó bank-látogatás mondatja velem.

Mindkét elmesélendő eset ugyanazon bank-fióknál történt meg. Németországi ismerősömet kísértem be a meg nem nevezendő helyre, hogy cseh koronát váltson. Két méteres távolság volt a kassza és az ajtó között, de a bűvös sárga vonal ott ékeskedett figyelmeztetve, hogy ne merj azon túllépni. Ez kissé abszurdnak tűnt, amikor megtelt a terem, és a parnasszuson ülő bank kisasszony kikiabált az ablakán, hogy legyek szíves levenni a bal lábam a sárga vonalról. Jobbra-balra mosolyogva ezt meg is tettem a kedvéért. Következett a pénzváltás, de a kisasszony tekintetéről ítélve nem ismerte a pénznemet. Jöttek a kollégák, de ők is ugyanolyan bambán meredtek rá, annak ellenére, hogy ki volt írva mennyiért váltják. A kedves hölgyemény nem tudta elmagyarázni az ismerősömnek, hogy miért nem tudja beváltani a pénzt, sem angolul, sem németül, sem csehül. Rám nézett, magyarázta románul, de én nem akartam érteni, ígyhát dadogott tovább angolul, mi meg nem értettük a halandzsa beszédet. Ezen eset kapcsán nemcsak a kisasszony tekintélyén esett csorba, hanem a bankén is, aki olyan alkalmazottakat vesz fel, akik egyrészt szakmailag nincsenek jól felkészülve, és egy idegen nyelvet sem ismernek.

A kényelem netovábbja mutatkozott meg a másik látogatásomkor, amikor a már említett helyre egy órával a zárás előtt érkeztem. Ugyanaz a hölgyemény szolgált ki, azaz kiszolgált volna, ha egy perccel hamarabb kerülök sorra: az orrom előtt zárta be az ablakát, mondván 4 óra egy perckor, hogy rettentően sajnálja, de ötkor zárnak. Személyes sérelem érte volna a részemről? Vagy egyszerűen az identitásába jól berögzült fanarióta mentalitás mutatkozott meg, az „én fent vagyok, te meg lent"-szindróma? Nem mosolyogtam volna neki? Azért mert ráléptem a sárga vonalára? Megfejthetetlen.

Nyilván nem azt várjuk el a bankban dolgozó személyektől, hogy mindent aprólékosan elmagyarázzanak, kikísérjenek minket, elbúcsúztassanak, de annyit feltétlenül, hogy emberszámba vegyenek, és megválogassák a hangnemet, mert néha egészen fülsértő tud lenni.

Országos Menedzsment Esettanulmány Versenyt (azaz rövidebben OMEV-et) szervezett múlt hétvégén, január 12–14. között a Kolozsvári Magyar Diákszövetség Közgazdász Klubja (KGK). A Tusnádfürdőn megrendezett vetélkedőre idén tizedik alkalommal került sor, viszont először történt meg, hogy nem minden egyetemi központból érkeztek versenyzők. Csak a BBTE kolozsvári Közgazdaságtudományi kara és a csíkszeredai EMTE részéről vett részt két-két csapat, négy fős felállásban.

A verseny 12-én, pénteken délután kezdődött, amikor a diákok kézbe vehették az amerikai, Starbucks kávéházat működtető cégről készült esettanulmányt. A csapatoknak 24 óra állott rendelkezésükre, hogy az esettanulmány alapján megoldást találjanak a felvázolt problémákra, prezentációt készítsenek, és vezetői beszámolót írjanak. Mindennek bemutatására szombaton került sor, 16 órától. A kiselőadások kiértékelésére a négytagú zsűri ajánlkozott, akiket Budapestről szállított a versenyre Kelet–Közép Európa legrózsaszínebb légitársasága. Bartis Eszter, Buzder Lantos Gábor, Gacsal Gergely és Imrek Viktor, ők maguk is tanácsadó cégeknél dolgozók, külön értékeltek ki minden előadást. A legjobb megoldásnak viszont a kolozsvári Úszógumi csapat ötletét találták, akik valóban úszógumit nyújtottak a Starbucks problémáira.

A díjak értékes könyvekből, pénzből és ajándéktárgyakból álltak, amelyek nagy része a zsűri ajándéka volt.

A szervezők (Kovács Gábor, Szőcs Endre, Fülöp Lóránd és Antal Melinda) sikeres rendezvényként könyvelték el a hétvégét. Jövő évben pedig ugyanekkor, ugyanott, újabb csapatok összecsapására kerül majd sor.

Hát csatlakoztunk. Csodálkoztunk is rajta rendesen. Annyira, hogy majdnem máig tartott, míg magamhoz nem tértem. De tényleg. Ki a bánat hitte volna?

Európáról úgy szoktunk beszélni, mint a kultúra főhadiszállásáról. Esetleg egy olvasztótégelyről, ahol összekeveredik minden szellemi alkotás, örökség és képesség, ami a kontinens lakóit jellemzi. Hogy ez az elképzelés a valósággal milyen viszonyban van, az természetesen egy külön mese.

Magyarország, Szlovénia, Szlovákia csatlakozásakor nagyon pergett a dob: Brüsszel-Párizs-Berlin-Bécs-Róma hangos volt a növekvő Európa zajától. 2007 január elseje ehhez képest halk volt. A külföldi híradók mintha köhögtek volna, halkan jegyezték meg: Románia és Bulgária csatlakozott. Ilyen hírt nem szokás a szőnyeg alá seperni, hacsak… És ha már a „hacsak"-nál tarunk, akkor valami nem jó.

Nem tudom, hogy a romániai árvaházak, a bukaresti kószagyerekek, vagy az utcákon csatangoló ebek elég okot képeznek-e egy ilyen kaliberű esemény elkendőzésére, de a szélcsend arra enged következtetni, hogy itt sok jóra azért nem kell számítani.

Az országnak alacsony a presztízse, és ezt mi is érzékeljük – ha pedig nem, akkor majd a Románia szóra ferdén néző uniópolgárok érzékeltetik velünk. Hogy miért is lógunk ki? Nem, nem a gazdaság az oka. Románia és Bulgária csatlakozása kicsit kényszerházasság ízű. Mi ugyan szerettük volna a csatlakozást, csak hát inkább azért, mert olyan volt, mint a Kánaán ígérete. Hogy így volt-e, avagy sem, nem áll módomban leellenőrizni, azonban azt hiszem, ha a polgárok nem is, de az eredeti tagországok politikai elitje látott potenciált az unióban. Románia csak áll Európa küszöbén és csodálkozik… vajon jó helyen jár?

Szergej boldogan ült be az autóba, bekötötte magát, s egy nagyot sóhajtott. Szóba elegyedtek a sofőrrel, akiről kiderült, hogy Argeş megyében született, Câmpulungon, de már 6 éve kint élt Magyarországon, ahol egy nagy kereskedelmi-termelői cégnél dolgozik.

– Déván van egy nagy raktárunk, – mondta – általában onnan szoktuk szétosztani az árut az országnak. – Megszólalt a telefonja, 5 perc alatt 3 kamionnyi árut küldött szét az országban.

– Nem vagy éhes? – kérdezte utána, Szergej bólintott, hogy de az. Igaz Szegeden (ahol egy hetet töltött) rokonék felpakolták hamubasült pogácsával, de abból csak egy alma maradt – Ott van a hátsó ülés alatt egy szendvics, vedd el, és edd meg.

Szergej boldogan nyúlt hátra, meg is kapta az említett elemózsiát, egy mirelithamburger volt (valószínű abból a fajtából való, amelyiket otthon a mikróban kell 3 percet melegíteni). Pár falással be is kavarta a szendvicset. Legalább már nem volt annyira éhes.

Egy kissé feszélyezve ült az első ülésen, az Arad fele vezető úton 150 és 170 km/h közti sebességgel haladt a Passat. Visszakapcsolt, balra ki, padlógáz, ami előttük, kikerülni, vissza jobbra. Ez egy kissé idegesítette Szergejt, attól függetlenül, hogy be volt kötve, meg légzsák is volt az autóban. Viszont megtudva, hogy az lassan már 6 éve szinte heti rendszerességgel teszi meg az utat Baja és Déva közt, nyugodtabban terpeszkedett el az ülésen, és talán egy kicsit meg is lazította biztonsági övét. Az út során mindenféléről beszélgettek, a magyar nyelv nehézségeiről, a mindennapi politkáról, még az időjárás témáját se hagyták parlagon.

Az idő előrehaladtával Szergejben újra előjött az a folytogató érzés, ami hatalmába kerítette a határnál is. Ha megérkezik Dévára, szinte hasonló helyzetben lesz, mint Nagylaknál. Elő is vette a telefonját, s felhívta apját, akitől, gondolta, tanácsot fog kérni. Sokkal okosabb azonban nem lett, csak annyit beszéltek meg telefonon, hogy az illető utánanéz, hogy hétfőn van-e távolsági busz a két város közt. Miközben telefonon tárgyaltak a Szergej számára egyre szimpatikusabbá váló sofőr motyogott valami pénzről, hogy ő ad, ha kell, de hősünk nem is igen értette, és úgy igazából meg se akarta hallani.

A köd, amely szinte egész Erdélyt napok óta terrorban tartotta, egyre sűrűsödött körülöttük. 7 fele járt az idő, mikor Déva határában hirtelen lefékezett a sofőr, kiszállt az autóból, és ellépett valamerre, Szergej meg elbóbiskolt. Izgalma csak akkor hágott tetőfokára, mikor visszahívták, hogy semmilyen távolsági busz nem megy aznap keresztül Déván, amire felkérezkedhetett volna, hogy majd csak a célállomáson fizeti ki az utat.

A sofőr valószínű szívén viselte Szergej sorsát, mert felhívta egyik dévai ismerősét, hogy megérdeklődje, mikor és milyen vonatok vannak Székelyföld szíve felé. Megérkeztek a városba, a főútról balra fordultak, s hirtelen feltünt a vonatállomás megszokott kinézetű, lepattant épülete. Beálltak a parkolóba. Szergej mély lélegzetet vett, nem volt kedve elhagyni azt a kényelmes és biztonságos fülkét.

– Köszönöm szépen az utat. – mondta, de nem volt kedve kiszállni.

– Nincs mit. Szívesen – válaszolta a sofőr, aztán egy kis hatásszünetet tartva megkérdezte: Egy millió elég lesz?

– Micsoda? Mit mond? – kérdezett vissza Szergej meghökkenve.

– Egy millió lej elég lesz, hogy hazajuss innen? – tette föl újra a kérdést, és elővett a pénztárcájából hat bankót, amiket átnyújtott Szergejnek.

– Elég.. – habogta. Nem hitt a szemének, hogy ekkora csoda történhetett vele. Kis idő elteltével visszanyerte lélekjelenlétét, s megkérdezte:

– De ezt hogy adom vissza önnek?

– Majd felhívsz, ha Kolozsváron vagyok – mondta, és átnyújtott egy névjegykártyát.

Szergej elvette a pénzt a névjeggyel együtt, s kiszállt az autóból. Mégegyszer megköszönte ezt a nagylelkű tettet az autósnak, s becsukta az ajtót. Megrökönyödve figyelte, ahogy az autó kihajt a parkolóból, és elvész a homályban, mikor eszébe jutott hogy a pasas még a nevét se tudja.

[Arra kérem a kedves olvasót, hogy észrevételeit vagy kiegészítéseit legyen szíves a szerkesztőségbe juttatni. Köszönettel, A. L.]

Liniştei (linişte n fn ’csend’). A Köztársaság útján (Tr. Vuia), a jobbra kanyar után, jobboldalt nyíló Vlad Ţepeş utca első bal oldali mellékutcája. Rövid zsákutca. Az 1940-es évek végén kezdett kialakulni.

1957: Str. Liniştei – Csendes utca [Kv 184.]; 1964: Str. Liniştei – Csendes utca; Str. Liniştei.

Nevét a helyhatóság adta.

Lucernei (lucernă n fn ’lucerna’) — Str. Frumoasă.

Magyar királyi közforgalmú repülőtér — Repülőtér.

Malinovschi. A Köztársaság útja (Tr. Vuia) bal oldalán, a repülőtér közelében északra nyíló második utca. Kialakulásának idejéről nincs adatunk.

1957: Str. Malinovschi – Malinovszkij utca [187., 197.]; 1964: Str. Malinovschi – Malinovszkij utca; Str. Bicazului (Bicaz ’Békás-szoros’); 1995: Str. Bicazului; Str. Ioan Pop-Cluj [Kmth 1995/143].

Nevét a helyhatóság adta.

Malinovszkij utca — Malinovschi.

Malom utca. A Vidra utca elejétől, derékszögben balra kanyarodva a Horea (O. Băncilă) utcáig vezető utca. Kialakulásának idejéről nincs adatunk.

1957: Str. Morii – Malom utca (moară n fn ’malom’) [Kv 187., 197.]; 1964: Str. Morii – Malom utca; Str. Morii.

Nevének eredete ismeretlen.

Mező utca — Cîmpului.

Mélichtanya. Szamosfalvi határ és az ottani tanya. 1944-ben 25 lakosa volt [Hely944 397.].

Mihai Viteazul (’Mihály vajda’). A Köztársaság útja bal oldalán, a balra kanyar utáni első, a Barátság utcáig vezető utca. Kialakulásának idejéről nincs adatunk.

1957: Str. Mihai Viteazul utca [Kv 187.]; 1964: Str. Mihai Viteazul utca; Str. Planoarelor (planor s fn ’vitorlázógép’).

Nevét a helyhatóság adta.

Morii — Malom utca.

Moş Ion Roată. A Szamosfalvi út (Tr. Vuia) balra kanyarja után az első jobboldalt nyíló, a vasútig vezető utca. Név nélkül az 1957. évi térkép is jelzi. Később a vasúton túli szakasza is kialakult.

1968: Str. Moş Ion Roată; 1990: Str. Moş Ion Roată [MC].

Nevét a helyhatóság adta.

Nagyszopori-patak — Szopori-patak.

Năsăudului (Năsăud ’Naszód’). A vasúti felüljáróról leereszkedve, a Szamosfalvi út bal oldalán lévő tágasabb puszta területről nyíló második, a Kölesföldi utat keresztező, a Szamosig vezető utca. Később, az 1940-es évek elején, az utca eleje és a Szamosfalvi út között utóbbival párhuzamosan a Vajdahunyad utca alakult ki.

1937: Str. Năsăudului [Br37]; 1941: Tömösi utca [Kvát41]; 1945: Tömösi utca; Str. Timişului – Tömösi utca (Timiş ’Tömös’) [Kvut]; 1964: Str. Timişului – Tömösi utca; Str. Timişului.

Nevét a helyhatóság adta.

Nyárfa utca — Plopilor.

Octav Băncilă — Horea (utca).

Orăştiei (Orăştie ’Szászváros’). A Köztársaság útja (Tr. Vuia) jobb oldalán, a jobbra kanyar után nyíló második, a T. Vladimirescu (Cornului) utcáig vezető utca. Kialakulásának idejéről nincs adatunk. Az 1957. évi térkép név nélkül jelzi.

1968: Str. Orăştiei [Cj68]; 2000: Str. Orăştiei [Kv00].

Nevét a helyhatóság adta.

Ostaşilor — Pandurilor (utca).

Palagia Roşu — Keleti utca.

Pandurilor (pandur h fn ’csendőr’). A Cloşca (Ciocanului) utca folytatásában, a Köztársaság útjával (Tr. Vuia) párhuzamosan, a Kálvin (Colectiviştilor, Căpitan Grigore Ignat) utcáig vezető utca. Kialakulásának időpontjáról nincs adatunk.

1957: Str. Pandurilor – Pandúr utca [Kv]; 1964: Str. Pandurilor – Pandúr utca; Str. Ostaşilor (ostaş h fn ’katona’).

Nevét a helyhatóság adta.

Pandúr utca — Pandurilor.

Paraşutiştilor —Eminescu (utca).

Pelaghia Roşu — Keleti utca.

Pelagia Roşu — Keleti utca.

Pintea Viteazul. A Bărc I utcából északra nyíló, a Bărc II és a Bărc III utca végét összekötő, a Szamosig vezető utca. Az 1990-es években kezdett kialakulni.

1999: Str. Pintea Viteazul [Kmth].

Nevét a helyhatóság adta.

Planoarelor —Mihai Viteazul (utca).

Plopilor (plop h fn ’nyárfa’). A Hajnal (Caransebeş) utcából jobbra kanyarodva, baloldalt a második, a 2000. évi térkép szerint a harmadik rövid utca. Kialakulásának idejéről nincs adatunk.

1957: Str. Plopilor – Nyárfa utca [Kv 188.]; 1964: Str. Plopilor – Nyárfa utca; Str. Fînului (fîn, fân s fn ’széna’); 2000: Str. Fânului [Kv00].

Nevét a helyhatóság adta.

Pop de Cluj, Ioan, aviator —Aviator Ion Pop de Cluj (utca).

Prieteniei (prietenie n fn ’barátság’). A repülőtér közelében, a Szamosfalvi úttal párhuzamos, a Mihály vajda (Planoarelor, Vitorlázógép) utca és a Repülősök utcája (Aviatorilor) vége közti utca. Az 1940-es évek végén, az 1950-es évek elején kezdett kialakulni.

1957: Str. Prieteniei – Barátság utca [Kv 183.]; 1964: Str. Prieteniei – Barátság utca; Str. Prieteniei.

Nevét a helyhatóság adta.

Pripor (pripor s fn ’meredek [lejtő]’). A Pandúr (Ostaşilor) utca folytatásában, a Kálvin (Colectiviştilor, Căpitan Grigore Ignat) utcától a Cîmpului (Mező, Tractoriştilor, Traktoros) utcáig vezető utca. Az újabb térképek szerint a Traktoros utca bal oldalán nyugatra nyíló zsákutca. Az 1970-es években kezdett kialakulni.

1980: Str. Pripor [Cj80].

Nevét a helyhatóság adta.

Radnai utca — Braşovului.

Raţiu. A Szamosfalvi út (Tr. Vuia) bal oldalán nyíló negyedik utca. Eleinte rövid zsákutca. Az 1960-as években elérte a Szamoshoz közeli Vidra utcát. Kialakulásának idejéről nincs adatunk.

1957: Str. Raţiu utca [Kv 189.]; 1964: Str. Raţiu utca; Str. Înfrăţirii (înfrăţire n fn ’testvériesülés’, ’testvériség’).

Nevét a helyhatóság adta.

Református templom. A Köztársaság útja (Tr. Vuia) és a Kálvin (Colectiviştilor ’kollektivista’, Gr. Ignat) utca sarkán álló templom. — Szamosfalvi református templom.

Republicii, calea (republică n fn ’köztársaság’, cale n fn ’út’). A Szamosfalvi út neve az 1950-es években, az 1960-as évek elején, a falu központjától a repülőtér felé. Országútként alakult ki. 1964-ben Traian Vuia néven összevonták a Szamosfalvi úttal.

1957: Calea Republicii – Köztársaság útja [Kv 187.]; 1964: Calea Republicii – Köztársaság útja; Str. Traian Vuia.

Ezt a nevét a helyhatóság adta.

Repülők utcája — Aviatorilor.

Repülőtér. Szamosfalva keleti végében, 1922-ben nyitották meg [GKv 231.]. Az első utas-szállító repülőgép 1928. augusztus 2-án szállt le [GKv 233.]. A második világháború éveiben katonai reptérré alakították. 1944 szeptemberében, az arcvonal közeledtekor, szovjet légitámadás érte. Épületei, hangárai rommá váltak, kifutópályája használhatatlan lett. A katonai röpteret ekkor a Brétfű fölötti Csillaghegyre telepítették. Innen felszállt német gépek egy alkalommal nagyobb támadást intéztek a szovjet csapatok tordai vonala ellen. A háború után pályáját helyreállították, de az igazgatóság, az utasok váróterme hosszú évekig szerény faépületben volt. Új épületét 1968. április 4-én adták át [GKv 244.]. Az 1990-es évek második felétől nemzetközi járatokat indít és fogad. Azóta pályáját, a nagyobb repülőgépek miatt, jelentősen bővítették.

1941: Közforgalmú repülőtér, m. kir. [Tel41 15.]; 1968: Aeroport (aeroport s fn ’légi kikötő’, ’repülőtér’) [Cj68].

Rodnei — Braşovului (utca).

Rozelor — Rózsa utca.

Római katolikus templom — Szamosfalvi római katolikus templom.

Rózsa utca. A falu régi központjában, a Cloşca (Ciocanului) utca jobb oldalán délre nyíló, kezdetben második, jelenleg harmadik, a Köztársaság útja (Tr. Vuia) felé vezető zsákutca. Kialakulásának idejéről nincs adatunk.

1957: Str. Rozelor – Rózsa utca (roză n fn ’rózsa’) [Kv 189.]; 1964: Str. Rozelor – Rózsa utca; Str. Rozelor. Ezt a nevét a helyhatóság adta.

Saturn (’Szaturnusz’). A vasúti felüljáró után, a Szamosfalvi út jobb oldalán nyíló második, az 1960-as évektől a harmadik, a szamosfalvi fürdőhöz vezető utca.

1940: Str. Saturn [Kvutjegyz 7.]; 1941: Enyedi utca [Kvát41]; 1945: Enyedi utca; Str. Aiudului – Enyedi utca (Aiud ’Enyed’, ’Nagyenyed’) [Kvut]; 1964: Str. Aiudului – Enyedi utca; Str. Aiudului.

Nevét a helyhatóság adta.

Scurtă — Kurta utca.

Sfântu Gheorghe — Szentgyörgy utca.

Sibiului (Sibiu ’Nagyszeben’). A vasút fölötti híd után, a Szamosfalvi út bal oldalán északra nyíló, a Kölesföldi út folytatását keresztező, a Vidra utcáig vezető utca. Borteş Petru 1937. évi térképének utcanévjegyzékében szerepel, de a térképen nincs rajta.

1937: Str. Sibiului [Br37]; 1941: Törcsvári utca [Kvát41]; 1945: Törcsvári utca; Str. Branului – Törcsvári utca (Bran ’Törcsvár’) [Kvut]; 1964: Str. Branului – Törcsvári utca; Str. Branului.

Nevét a helyhatóság adta.

Someşeni Băi (Someşeni ‘Szamosfalva’ [az 1920-as évek elején Szamosfalva hivatalos román neve még Someşfalău, csak ezután, az 1920-as évek vége felé, a helynevek románosításakor lett Someşeni]; baie n fn ‘fürdő’). Az Enyedi utca folytatásában, a vasúttal párhuzamosan, a szamosfalvi fürdő mellett vezető zsákutca. Kialakulásának idejéről nincs adatunk. Eleje az 1968. évi térképen rajta van.

2000: Str. Someşeni Băi [Kv00].

Nevét a helyhatóság adta.

Someşeni, şoseaua la — Szamosfalvi út.

Someşenilor, şoseaua — Szamosfalvi út.

Sóskúti-tanya. Szamosfalvi határ és az ottani tanya. 1944-ben 17 lakosa volt [Hely 944 516.].

Sportului (sport s fn ’sport’). A Szamosfalvi út (Tr. Vuia) jobb oldalán nyíló hetedik, a Zavaros-patakig, a labdarúgópályáig vezető utca. Az 1960-as években kezdett kialakulni.

1968: Str. Sportului.

Nevét a helyhatóság adta.

Straja (strajă n fn ’őrség’). A Kálvin (Colectiviştilor, Kollektivista, Grigore. Ignat) utca jobb oldalán keletre nyíló, a Mező (Traktoros) utcáig vezető utca. Az 1970-es években kezdett kialakulni.

1980: Str. Straja [Cj80].

Nevét a helyhatóság adta.

Suciu, Ioan. A Szamosfalvi út elején, jobboldalt nyíló első, az 1960-as évektől második utca.

1940: Str. Ioan Suciu [Kvutjegyz 19.]; 1941: Tölgyesi utca [Kvát41]; 1945: Tölgyesi utca; Str. Tulgheşului – Tölgyesi utca (Tulgheş ’Tölgyes’) [Kvut]; 1964: Str. Tulgheşului – Tölgyesi utca; Str. Tulgheşului.

Nevét a helyhatóság adta.

Szabadság utca — Libertăţii.

Szakadástanya. Szamosfalvi határ és az ottani tanya. 1944-ben 10 lakosa volt [Hely944 526.].

Szamosfalva. Kolozsvártól keletre fekvő falu. Ókori elődje kis római település volt. 1902-ben 1613 lakosú kisközség a kolozsvári járásban [Hely902 1285.]. 1944-ben 4028 lakosú nagyközség [Hely944 529.]. Az 1900-as évek első felében összenőtt a várossal, utcái az 1930-as évek végétől a város III. kerületéhez tartoztak, végül 1948-ban a városhoz csatolták.

1339: villa Zamus [Györffy III. 370.]; 1345: Zamusfalua [szamusfalßa]¹ [FESZ II. 519.]; 1366: Zamosffalwa [szamosfalßa] [JakabOkl I. 57.]; 1370: Zamus falua [JakabOkl I. 65.]; 1371: Zamusffalua [MakkaiKv 8.]; 1377: Zamusfalua [JakabOkl I. 88.]; Zomusfalwa [JakabOkl I. 89.]; 138(?): Zamusfolua [MakkaiKv 10.]; 1439: Zamosfalwa [KmJkv I. 220.]; 1440: Samasfalwa [KmJkv I. 240.]; Zamasfalwa [KmJkv I. 258.]; 1455: Zamosfalwa [KmJkv I. 496.]; 1476: Zamos falwa [JakabOkl I. 253.]; 1482: Zamosfalwa [KmJkv I. 809.]; 1486: Zamosfalwa [KmJkv II. 30.]; 1523: Zamosfalwa [KmJkv II. 412.]; 1573: „az Barat Istwan Tawa alat Indultak volt Zamosfalwa fele Aratnj" [TJk 3/3. 415.]; 1621: Zamos falua [SZT V. 403.]; 1660: „mikor az sok szép hadaival Szamosfalvához jövén Rákóczi fejedelem" [KvEml 179.]; 1665: „vagyon oda hátra az Eperjes terin, az szamosfalvi határszélben" [KvEml 199.]; 1704: „20 Februarii. Érkezvén nagy kuruc erő Szamosfalva felől" [KvEml 285.]; „Die 21 Maii. [...] kimenvén [...] kolozsváriak fűért Szamosfalva felé" [KvEml 290.].

¹Az ajak ajakhangról (biabiálisról) a Helynevek II. pontjában

Január 19-én a Transilvania Filharmónia zenekarának karmesteri pódiumán Arthur Arnold állt. A zenekar jó formában muzsikált, így a műsorra tűzött „zenei életképek", F. Poulenc, R. Strauss, M. Ravel remekműveinek sikeres előadása és a nem is olyan régen nálunk koncertezett fiatal, tehetséges holland karmester újból meghódították a közönséget. Színvonalas, szép koncertnek örülhettünk!

Poulenc a 20. század első felének egyik kiemelkedő francia zeneszerző-egyénisége, aki egy ideig a francia „Hatok" csoportjának volt tagja, majd abból kiválva nem követett semmiféle „iskolát", hanem teljesen egyéni stílust alakított ki. A Les Biches (Az őzikék) című balettzenéjében zenekari hangszerelésének csillogásait, választékos humorát, pajkos játékosságát és tetszetős melódiavilágát csodálhatjuk meg. A balettből összeállított szvit Rondeau-része népi ihletettségű, vidám, szórakoztató zene, filmzenének is beillene. A műben a hangsúly ugyan a vonósokon van, „ők viszik a nehezét", de mellettük a fúvósok és ütősök is egyenrangú szerepet töltenek be. Oboaszóló vezeti be az Adagiettót, sajnos a trombita nem vette át hibátlanul a nyugodt, énekszerű témát, de kárpótolt a hegedűk magabiztosan-erélyes, valamint édeskésen-lírai szólama. A mozgalmas Rag-Mazurkából a szellemes-humoros, dzsesszes vonós-fúvós párbeszédeket emelném ki. Az Andantino kimondottan „lábra szabott" balettzene. A dinamikus életörömtől duzzadó Final kiváló hegedű-cselló dialógusával, és a réz- és fafúvósok dzsesszes dallamaival remek muzsika. Poulenc zenéjét hallgatva csaponghat a fantázia, gondolhat/érezhet mindenki, amit képzelőereje megenged, hisz kimondott „programja" nincs a balettnek. Zenéje mégis annyira kifejező és színes, hogy gondolom egyetlen balettmesternek sem okozhat fejtörést erre a ragyogó muzsikára egy fantázia-balettet koreografálni.

R. Strauss a későromantikus zene egyik legnagyobb német mestere, akinek ezen az estén dalművészetét csodálhattuk meg Vier letzte Lieder című szopránhangra és zenekarra komponált ciklusában. A Frühling, September, Beim Schlafengehen, Im Abendrot című dalok pszichologizáló együttesét Bianca Manoleanu szólaltatta meg. Kiváló előadóművész, aki mindegyik dalban meg tudta teremteni a szárnyaló, egymásba hajló dallamvonalakból, gyönyörű melodikából páratlan érzékenységgel szőtt sajátságos Strauss-világot. Bianca Manoleanu magvas szopránja betöltötte a hangversenytermet. Strauss liedjeiben a tavasz nem a derűé, a napsugáré, a virágok bódító illatáé, hanem a természet újjászületésének időskori nosztalgikus elfogadása. A szeptember lágyan-búsongó őszi hangulata egy elmúló pillanat/év/élet gondolatát is hordozza. Az élet „alkonyán pedig elkerülhetetlen a vég, a halál gondolata. A Strauss-dalok az énektechnika és az érzelmi skála szempontjából" tűzpróbára ítélik az előadót. Bianca Manoleanu állta a próbát és olyan művészi élménnyel lepte meg a közönséget, hogy az utolsó dal után a varázst csak hosszas csend után merte tapsolással megtörni.

Ravel balettjeivel szinte egy időben komponálja meg négykezes zongoradarab ciklusát a Lúdanyó meséit. A gyermekeknek szánt mese-muzsika zseniális hangszereléssel, a különböző meséknek megfelelő varázshangulattal köti le a hallgató figyelmét. A mesehangulat megteremtésében a fuvola, glockenspiel, hárfa játszik nagy szerepet. Az együttes színvonalas előadásából kiemelném Márkos Albert lírikusan érzékeny hegedű, valamint Hary Noémi lágy, álomszerűséget fokozó angolkürtszólóját. Arthur Arnold karmester a hangszínek mestere, aki mindig megtalálja épp azt a színt, ami a legjobban hiányzik a palettáról. Kedélyes nyugodtsága átragad a zenekarra is, és a visszajelzés a zenekar részéről mindig színes, stílusos, kifejező.

Ravel Bolerójáról így nyilatkozott: „Modern tánctétel, teljesen azonos dallammal, harmóniával és ritmussal, ez utóbbit a dob szüntelenül jelzi. A változatosság egyetlen eleme a zenekari crescendo alkalmazása." A Boleró a zeneszerző legnépszerűbb műve, mégis vannak akik nem igazán szeretik. Talán unják, hogy egyetlen témát hallanak egy „tizenperces" zenekari mű alatt. Én éppen azt csodálom Ravel Bolerójában, hogy egyre feszültebbé tesz, lenyűgöz. A zenekar hatásos előadása, amelyben végre az ütősök is csilloghattak, arról győzött meg, hogy: „A Bolero egyáltalán nem unalmas, a végkifejlésig feszül a benne lévő duzzadó élet, energia!"

Szeretném felvenni a kesztyűt, amelyet múlt héten dobott be, a Szabadság hasábjain keresztül. Sajnos, igazat kell adnom Önnek, azt kellett tapasztalnom, hogy a középkorúak még csak-csak olvasnak, de a fiatalok elenyésző hányadát lehet könyvvel a kezében látni. Saját generációmban, a 23–27 évesek közt is ritka az a fiatal, aki évente elolvas két könyvet, de a 18–22 közötti korosztályról említést se igazán merek tenni… Mintha meg lennénk átkozva, hogy elhülyüljünk. Emlékszem, nagymamám hetente kiolvasott három könyvet, még 88 éves korában is, pedig csak 4 osztálya volt… Manapság? Még azoknak a fiataloknak is egyetemi végzettsége lesz, akiktől ha megkérdezi az ember, hogy hány lakosa van Romániának, rávágja, hogy kettő millió (!). Ilyenkor, ha nem akarod megsérteni, rákérdezel, hogy mennyi a magyar kisebbség létszáma Romániában. Mondjuk, tudja: másfél millió. Ha erre az ember udvariasan visszakérdez, hogy jó, de akkor mitől kisebbség, zavar nélkül válaszol, hogy „Jó, hát akkor több mint 2 millió a lakosság".

Persze, lehet szabadkozni, hogy „bocsánat, minket elnyom az állam, az önkormányzat, a polgármesteri hivatal, a vállalat, a többségi románok", és lehet azt is mondani, hogy aki fiatalabb, és keresztbe tud tenni két szalmaszálat, már mind külföldön dolgozik, de mit csináljon szerencsétlen lokál-patrióta, aki itthon boldogulna, vagy – ne adj’ I.sten – otthon, Magyarországon, ahol a helyzet még tragikusabb talán… Magyarországon, sajnos, még az egyetemi tanár is visszakérdez, hogy „akkor ki is írta Shakespeare-t?"… A „korlátlan lehetőségek hazájában" is tragikus, de nem reménytelen a helyzet, hisz valamelyes kultúrával rendelkező informatikus kollégámat mostanában szinte kirakat mögött tartják a kultúrája miatt, meg azért, mert ő még tudja: Dante Alighieri nem egy betegség…

De akkor, kérdezem én még egyszer, mit csináljunk mi, pásztorok a sok birka közt, akik azért olvasnak el egy „A Gyűrűk Urá"-t, mert élvezik a J.R.R. Tolkien által a semmiből összeállított teljesen új nyelvet, meg azt a jós-tehetséget, ahogy az 1920-as évek végén, a ’30-as évek elején megjósolja a II. világháborút, s annak végső kimenetelét, ahogy hisz a Jó végső győzelmében, mindeneken túl… Kérdem én, mit kezdjen magával elbutult országunkban-világunkban az a fiatal, aki Stefan Heym-ot olvas, pontosabban az „Ahasvérus"-t, és élvezi, ahogy az író négy idősíkon keresztül cikázik, négy történetet mond el, teljesen különböző szereplőkkel, és mégis, a könyv végén az ember tudja, hogy ha eljő Lucifer, bárki képében is jöjjön, nehezen menekül meg, hogy el ne vigye… Heym egyszerrre kritizál három társadalmat, és ugyanakkor edzésprogramot ad nekünk, hogyan védekezzünk a gonoszság ellen. Amelynek első, és legnagyobb fegyvere a BUTÍTÁS…

Mit kezdjek magammal, ha nem nagyon van ember, akivel meg tudnám beszélni, hogy Shakespeare Hamlet-je mennyire nyomorog az anyja szexuális kéjelgése és megalkuvása és a mostohaapja hatalmi vágya miatt, és mindkettejük gyilkos hajlamai okán, inkább „őrültté lesz", minthogy behódoljon nekik, inkább meghal a saját becsületéért és lelki nyugalmáért, minthogy a megalkuvásnak akár csak az árnyéka is rávetődjön, s inkább eltaszítja magától az egyetlen élőt, akit szeret és aki szereti, mintsem magával rántsa Ophelia-t is a romlásba.

Az olvasott embernek sajnos már csak egyetlen menekülése van: szenvedünk, mint Petőfi farkasa a „Farkasok dalá"-ban: „Fázunk és éhezünk, / S átlőve oldalunk; / Részünk minden nyomor, / De szabadok vagyunk…"

Tisztelettel:

A marosvásárhelyi Örökmozgó Természetjáró Egyesület, a Népújság és az Aquaserv vállalat, a Maros Megyei Környezetvédelmi Felügyelőség támogatásával meghirdeti VI. Fotó Natura természetfotó- pályázatát. A kiállítás 2007. április 20. és május 5. között lesz a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Művelődési Központ tetőtéri galériájába. A tárlat anyagát a Magyar Fotóművészek Országos Szövetsége támogatásával Budapesten is kiállítják.

Három témakörben lehet benevezni fekete-fehér és színes, minimum 20 x 30 cm-es, maximum 32 x 45 cm-es fotókkal: 1. Természetvédelem; 2. Környezetrombolás; 3. Nyílt kategória. (növény, állat, makró, táj).

Benevezési határidő: 2007. április

A fotókat a következő címre kell eljuttatni: Redactia ziarului Népújság, Str. Dózsa György nr. 9., 540015 Târgu Mures, Jud. Mures, Romania. A borítékra kérjük, írják rá: Fotó Natura pályázat

Bővebb felvilágosítás kérhető a 0265/266-270, 266-780-as telefonszámon (Népújság); a 0744-604-244 (Vajda György); 0740-366-927 (Berekméri Ágnes) mobiltelefonszámokon, vagy a , a és az a e-mail címeken.

(FOLYTATÁS JANUÁR 15-I LAPSZÁMUNKBÓL)

Nem értették odafönt, miért olyan kevés a jelentkező a rendőrtoborzó laktanyákban. Pedig szép kezdő fizetést ígértek, meg ott a vadonatúj posztó egyenruha... A régi rendőrök jó része átállt a felkelőkhöz, aztán vagy disszidált, vagy éppen a halálos ítéletét várta. Kellett volna az új, megbízható csapat, de nem tülekedtek a fiatalok. A politikai rendőrséget meg mégse lehetett kivezényelni közlekedési járőrnek... És ekkor valakinek kipattant a fejéből a nagy ötlet: zsarolni kell a gyanúsítottakat. Azaz; fel kell ajánlani nekik a lehetőséget. Vagy rendőr lesz, vagy elítélt. Tanú akkoriban mindenre akadt.

Sanyi, a harmadik szomszédunk fia nemrég szerelt le a katonaságtól. Csinos menyasszonya volt, a tavaszra tervezték az esküvőt. Az apja beteges, szikár ember volt, télen – nyáron köhécselt. Inkább csak besegített a fiának a gazdaságba, amikor jobban érezte magát. Úgy gondolta, az esküvő után át is adja az egészet a fiataloknak.

Látták valahol a pesti barikádokon az oroszok bevonulásakor
– Képzelje, szomszédasszony! – zokogta Sanyi anyja nagyanyámnak. – Beidézték a Sanyimat a járási kapitányságra. Szembesítették valami soroksári emberrel, aki rá vallott, hogy látta valahol Pesten a barikádon, amikor bejöttek az oroszok. Az én fiam váltig tagadott, hogy ő életibe se látta ezt az embert, de azt mondta neki a nyomozó, az a rohadt ávós, hogy ő azt mond, amit akar, annak az embernek a vallomása alapján bármikor fölakaszthatják. Hacsak... Hacsak nem áll be rendőrnek. Akkor hajlandók elfelejteni az egészet. Hát hallott még ilyen aljasságot?! Az én Sanyimat berukkoltatni rendőrnek... Most elengedték, de három nap múlva eljönnek a válaszért.

– Rendőrnek? – képedt el nagyanyám. – Aztán a gazdasággal mi lesz? A maga ura már nem bírja egyedül.

– Ezt is mondta nekik a Sanyim, de hát ezek nem emberek! Azt mondták rá, hogy majd a téeszcsé megdógozza azt a fődet.

Nagy jeges csönd borult a falura
Nem telt bele egy hét, láttuk Sanyit hazajönni kék posztó rendőr egyenruhában. Hamarosan meg is tartották az esküvőt, és a fiatalok átköltöztek a szomszéd faluba valami szolgálati lakásba. Attól kezdve nagyon ritkán járt felénk. Ha jött is, inkább csak este, sötétedés után.

Nagy, jeges csönd borult a falura. Bált nem rendezhettek, s a kocsma is kongott az ürességtől. Máskor a tejcsarnok körül zsongtak a legények. A lányokat várták, hogy aztán elkísérjék őket az artézi kúthoz kannát öblögetni, s hazáig cipelhessék a vizet. Most itt is mindenki sietett, hogy lehetőleg sötétedés előtt hazaérjen. Sose lehet tudni... S ha netán mégis megállt a sarkon két ember néhány szót váltani, a harmadik figyelmeztette őket a gyülekezési tilalomra.

A műhelybe se jött senki. Se megrendelő, se olyan, aki csak néhány baráti szóra benyitott volna. Unalmunkban elkezdtünk rendezkedni apámmal. Az egyik sarokban glédába állítottuk a deszkahulladékot: „még jó lehet valamire". A másikban ládába raktuk az ablaküveg esedéket. Nagy kincs volt ez akkor, még pult alól se lehetett ablaküveget szerezni. Darabokból raktuk össze az ablakszemeket, s gitt helyett – mert az se volt – háromszögletűre vágott fa léccel szögeltük be, hogy ki ne potyogjon. De bárhogy próbáltuk is elfoglalni magunkat, ott vibrált köztünk a megfoghatatlan türelmetlenség. Apám kinézett az ablakon, és a vállamra tette a kezét.

– Nézd, milyen szép idő van – mondta. – Lassan tavaszodik. Akár el is kezdhetnénk kinyitni a szőlőt.

Az ötletet tett követte. A fészerből előkerestük a hosszú pofájú nyitó kapát, fölpattantunk a kerékpárra, és meg se álltunk a szőlőig. Tényleg gyönyörű, tavaszt idéző délelőtt volt. Sehol egy felhő az égen, száz ágra sütött a nap, s a távolban mint valami tündérálom, remegett, ringott a felszálló pára. Még kopár volt a határ, a fák csupasz ágai meredtek az ég felé, meg a szomszéd falu tornya. Szinte karnyújtásnyira zsugorodtak a kilométerek. A vasútállomásra vezető út alig több mint fél kilométernyire lehetett tőlünk. Jól láttuk az arra járó kerékpárosokat, meg a lovaikat ösztökélő fuvarosokat. Találgattuk, ki lehet az.

Három hatalmas orosz tank vonult Kunszentmiklós felé
Egyszerre csak erős motorzaj, nyikorgó csörömpölés nyomta el a fuvarosok kurjongatását. A kövesúton három hatalmas orosz tank vonult Kunszentmiklós felé. Apám kezében megállt a szerszám. Arcvonásai megkeményedtek, elfordult, a földre köpött.

– Adja Isten, hogy ez legyen az utolsó utatok!

Én meg a vállamhoz emeltem a kapát, s megcéloztam vele a középső tankot.

– Ha Isten akarja, a kapanyél is elsülhet – mondtam. – Hát akkor most akarja!

Szerencsére nem akarta. Apám viszont villámgyorsan kiütötte a kezemből a kapát és lerántott a földre. A magasra húzott borozdahát mindkettőnket eltakart. A tankok megtorpantak. Az egyikből egy periszkóp emelkedett ki. Körbepásztázta a vidéket, kis ideig még nézelődtek, aztán fölbúgtak a motorok és lassan indultak tovább.

– Szerencsénk van, hogy ennyire sietnek valahová – mondta apám, és megtörölte gyöngyöző homlokát.

Otthon egy levél várt rám. A kunszentmiklósi gimnázium igazgatója írt, hogy átvesznek a második félévre, ha az elsőből különbözeti vizsgát teszek.

– Na látod – simította meg a fejemet apám –, van úgy, hogy az a jobb, ha nem teljesül az ember kívánsága. Hogy készülnél a vizsgára, ha mégis elsült volna az a kapanyél?

(FOLYTATÁS JANUÁR 15-I LAPSZÁMUNKBÓL)

Így csak az az iratanyag maradt meg, amit én gondosan elrejtettem. Akkor még újabb letartóztatásra nem került sor a pártkáderek soraiból. Évek múlva, amikor összebarátkoztam Antal Dániellel, egyszer megkérdeztem, valójában mi bajuk volt vele? Annyit mondott, hogy akkor megmagyarázták nekik, hogy miért volt erre szükség s ezt el kellett fogadni. Többet nem mondott s én sem faggattam, tisztában voltam azzal, hogy aligha mondhat többet. Kiszabadulása után, évek múlva, Balogh Edgár egyszer elmondta nekem: a vizsgálat során faggatták 1946-os magyarországi utamról, amikor a műegyetemisták továbbtanulását intéztem el. Ő csak annyit mondott, hogy az MNSZ küldött ki hivatalosan ebben az ügyben. Akkor tudtam meg, hajszálon múlt, hogy nem keveredtem bele az ő koncepciós perükbe. Ha kihallgatnak, nehéz lett volna kimagyaráznom a népi kollégiumokkal való kapcsolataimat, amikor az már be volt tiltva. Edgár sem beszélt soha kétszeri letartóztatásáról. Mik lehettek a háttérben? Két dolgot tudok biztosan, amit ő nemcsak nekem, hanem szűkebb társaság előtt mondott el: Majtényi Erik jelen volt a kihallgatásukon, azt mondták, mint tolmács. A másik eset ennél sokkal súlyosabb: egy írókongresszus alkalmával Bukarestben összehívtak, hogy tegyünk javaslatot a központi magyar titkár személyére. A társaságban jelen volt Balogh Edgár és Méliusz József. Akkor került szóba, hogy Méliusz legyen, akiről a beavatottabbak tudták, hogy a pártközpont is őt akarja. Edgár magából kikelten kiáltotta: „Méliusz, tudjátok ti, hogy ki ez a Méliusz?" Próbáltuk csillapítani. Méliusz közbeszólt: „Balogh elvtárs, ezt a kérdést a pártközpontban már letárgyaltuk, nem tartozik ide." Alig tudtuk Edgárt lecsendesíteni, a többiek talán azt hitték, valami személyi ellentét lehet közöttük. Nekem azonban többet elárult ez a kifakadás, mert Méliusz jóval előbb került haza, mint a többiek, feltehetően ellenük vallott s ezt honorálták.

Az 1949 novemberi letartóztatások igazi értelmét világossá tették a decemberi események, melyekről még a Falvak Népében is hűségesen be kellett számolni. A Magyar Szó adta meg az alaphangot, de szóval sem említett személy szerint senkit, csak félreérthetetlenül felsorakozott a Gheorghiu-Dej szövege mögé. Ekkor hangzott el ugyanis az a hírhedt beszéd, melyet néhány év múlva a román főtitkárnak vissza kellett szívnia, mély sajnálkozások közepette. A Kommunista és a Munkáspártok Tájékoztatási Irodájának ülésén, mely a „béke védelme és harc a háborús gyújtogatók ellen" hozott határozatot, a vezérszónok Gheorghiu-Dej nyíltan kimondta: „A Jugoszláv Kommunista Párt gyilkosok és kémek hatalmában" van. De nemcsak a Tito „leleplezése" volt a fő téma, hanem éppen a Rajk-perre hivatkozva hangsúlyozta ennek tanulságait, hasznosítani kell az élet minden területén s külön kiemelte a feladatokat a tudományban, a művészetben, az irodalomban. Ez pedig szerinte kérlelhetetlen harcot követel minden elhajlás ellen a munkásosztály ideológiájától, minden ettől eltérő irányzat ellen. Ebből világosan megértettem s ezt a pártgyűlésen világosan ki is fejtették, hogy még vadabb, osztályharcosabb cikkeket kell írni, teljes hűséggel a Román Munkáspárt politikája iránt. Csakhogy ez a politika újabb áldozatokat, jogfeladást és intézmények megsemmisítését követelte. A katolikus egyház elleni támadások percig sem szüneteltek. Újabb letartóztatások híre jött, és akadt egy katolikus pap, a nyárádselyei esperes, Ágotha Endre, aki vállalta a vezérséget az akkor még csak csírájában induló, de már gondosan kidolgozott, megtévesztő „békemozgalom" mellett, amint ezt december elején, a Tájékoztató Iroda határozatának közlése után közvetlenül, a Magyar Szóban közölt nyilatkozatában kifejtette: „Minden erőmmel a békét akarom szolgálni" – írta, de egyúttal felszólította a felsőbb katolikus egyházi hatóságokat, hogy a többi felekezethez hasonlóan illeszkedjenek be Népköztársaságunk kereteibe, vagyis tagadják meg a Vatikánt. Nem véletlenül vállalta éppen ő ezt a méltatlan szerepet, amikor püspöke már börtönben volt. A később széles akcióvá bővült mozgalmat Bányai Baumgarten László dolgozta ki. Erről sógorom, Hajas Pista számolt be bizalmasan, aki éppen a Bányai irányította osztályon dolgozott az MNSZ-központban. Ő elmondta, hogy Bányainak pontos nyilvántartása volt minden katolikus papról, bizalmas információkkal. Arról nem beszélt, de kitalálhattam, hogy az információszerzésben a szekuritáté is „besegített". A nyárádselyei plébánosnak köztudottan volt ütközése felsőbb egyházi hatóságaival, a szóbeszéd szerint erkölcsi okokból. Herédi Guszti, aki talán személyesen ismerte, egyszer olyasmit mondott, hogy Nyárádselye olyan eldugott kis falu, ahova Vatikán befolyása nem jut el. Ez a pap lett aztán az erdélyi magyar „békemozgalom" feje.

Szállodák a sziklafalon
December 30-án, egy napsütötte késő délutánon tesz le a szigetre a Bukarestből öt óra késéssel indult, 150 főt szállító Boeing repülőgép. Három autóbusz hamarosan átszállít a sziget túlsó oldalán, alig 16 km-re lévő Ermoneszbe, melynek szállodájában lakunk majd három napon s négy éjszakán át. Már sötétedik, amikor megpillantjuk a keskeny kis pataktorkolatot magába záró festői völgyet: a völgy két meredek, sziklás oldalára egy-egy szálloda épült. A modern építkezési technika tette lehetővé, hogy ezeket a többnyire négy–hat szobát tartalmazó kis épületegyütteseket hat szintben belevágják a hegyoldalba. Tágas teraszuk a völgyre, a tengerre néz, konyha-fürdőszoba részük a hegybe ágyazódik. Szeszélyesen kanyargó utacskák, lépcsők kötik össze az épületrészeket egymással és a főportával, néhol még liftet is beszereltek.

Ragyogó napsütés és jégpáncél
A Nauszikaa névre hallgató étterem egészen lenn, a patakparton, a homokos föveny szomszédságában található. Az idősebbek panaszkodnak is a nagy szintkülönbségre! Az öböl túlsó oldalán szintén – más stílusban épített – hasonló szálloda-sor tarkítja a völgyoldalt. Mint az étterem neve is jelzi, a hagyomány úgy tudja, hogy e csendes öblöcskében ért partot Odüsszeusz, s itt talált rá a királylány. Az igazán luxusosan berendezett szobából nem győzzük csodálni a kilátást, benn viszont nem győzzük megszüntetni a dohszagot. A portán folytatott beszélgetésből kiderül, hogy ilyenkor minden szoba „illatozik", de majd egy-két napi fűtés után enyhül a szag. Így hát megeresztjük a légfúvót. Kell is, mert éjszaka ugyancsak lehűl az idő. Másnap a csillogó reggeli napsütésben jégpáncél borítja a kibérelt kis 600-as Fiatot, jó ideig kell a motort járatni, amíg az ablakok letisztulnak. A Nauszikaa éttermében elfogyasztott szabad-büfés reggeli után elfelejtjük az előző nap utazási fáradalmait, s a kapott térkép alapján elosztjuk a szigetet három napi nézelődésre. Már ismerjük a görög szokásokat: a bezárható látványosságokat jó még 31-én szemügyre venni, mert az év első két napján nem valószínű, hogy kinyitnak.

Kereszténység Kerkirában
Így esik választásunk ez évzáró napon az Achilleion palotára és Korfura, a fővárosra. Meglepődve látjuk a feliratokból, az angol útikönyvből, hogy csak nemzetközileg elterjedt a Korfu név, itt inkább a Kerkirát használják, a szigetre és a fővárosra is vonatkoztatva. Ez az elnevezés talán könnyű hajót jelent, de egy hasonló nevű nimfát (Kerküra) is számon tart a mitológia, mint Poszeidón egyik szeretőjét. A Korfu elnevezés a bizánci időkből származik, a főváros hegyes-tornyos erődjével kapcsolatos, mert jelentése csúcsos. Ez került át a latinba és az olaszba, s innen az európai nyelvek többségébe.

Korfu múltja különben meglehetősen változatos és időszámításunk kezdetétől a 19. század közepéig jócskán elkülönül az anyaországétól. A Kr. e. 8. században jöhettek ide az első görög betelepülők, a század végén a korinthosziak alapítottak gyarmatvárost a szigeten, ez aztán rövidesen megerősödött, kereskedelmi és művelődési központtá vált erős hajóflottával. A 6. században már pénzt is verettek. A Kr. e. 5. században hajóflottája a görög világban az athéni után a második volt. Hol szövetkeztek Athénnal, hol semlegességet vállaltak. A 4. században a szemben lévő parton kialakult epíroszi törzsszövetség, utóbb királyság hatalma alá kerülnek. A 3. század közepén kivívják függetlenségüket, majd 229-ben behódolnak Rómának, mely főleg kikötői használatára tart igényt, állandó helyőrséget állomásoztat itt. Pál apostol két tanítványa Kr. u. 48 táján téríti keresztény hitre a sziget lakosságát. Megfordul itt Nero, Vespasianus, Antonius Pius és Septimus Severus a császárok sorából, s a szónok Cicero is. A 4. század közepén, a Római Birodalom kettészakadásával a sziget a keleti félé, Bizáncé lesz.

Kilenc évszázadnyi bizánci uralom
Korfun közel kilenc évszázadig tart – kisebb megszakításokkal – a bizánci uralom, s máig hatóan rányomja bélyegét a helyi szellemi életre és az építkezés-kultúrára is. Eleinte a bizánciak alig figyelnek a számukra távoli szigetre. Hagyják, hogy a vandálok, gótok, szaracénok garázdálkodjanak ott elpusztítva az ókori településeket. A 8. század táján a Velence és Bizánc között megélénkülő hajóforgalom biztonságossá tétele juttatta szerephez Korfut. Ekkor épül a mai Régi vár helyén lévő sziklás félszigeten az első bizánci erődítmény.

876-ban a konstantinápolyi pátriárkának alárendelt metropolita-székhelyet létesítenek itt. A 11–12. század táján már a velenceiek, a génuaiak és a Szicíliában lábukat megvető normannok versengenek a szigetért. Mikor 1204-ben a keresztes hadak meghódítják Bizáncot, a sziget a velenceieknek jut. Majd a szárazföldön kialakult bizánci utódállam, az Epíroszi Fejedelemség szerzi meg. 1267-től több mint száz évig a Nápolyban székelő Anjouk uralkodnak e tájon. Ők a katolicizmust próbálják bevezetni: érseki székhelyet létesítenek. A görögkeleti metropolita helyett csak egy választott főesperes működését engedélyezik.

Négyszáz év Velence alatt
1386-ban négy évszázadra a velenceiek kerítik hatalmukba a szigetet, s hogy uralmuk biztosabb legyen, harmincezer dukátért a nápolyi királytól meg is vásárolják a tulajdonjogot.

Nekik már a sziget egész társadalmi-gazdasági életére kiterjed a figyelmük. A legfőbb hatalmat a két, majd három évre kiküldött konzul képviseli, aki a kikötőben állomásozó hadiflotta parancsnoka is. A környező szigetek irányítása és védelme szintén az ő feladatköre. Minden 20 és 65 év közötti férfit katonakötelessé nyilvánítanak. A társadalom hármas rétegződése alakul ki: nemesek, polgárok (kereskedők, hajótulajdonosok, értelmiségiek), alsóbb nép (iparosok, parasztok). A lakosság többsége ez utóbbi osztályhoz tartozott. A szigetnek elég nagy autonómiát biztosítanak, vezető szerephez csak a nemesség tagjai juthatnak. Továbbra is a katolikus egyházat támogatják, de a görögkeletiekkel szemben is megértőek. A mezőgazdaságot igyekeznek fellendíteni. Így például hoznak egy törvényt, hogy aki száz olajfát gondoz földjén, az évi 42 aranyat kap. Ennek eredményeként rövidesen az egész sziget olajfaültetvénnyé válik. A kiépített, védett kikötő Velence keleti kereskedelmének átrakodó helyévé lesz.

A szigetre két nagyhatalom is állandóan figyelt. A génuaiak kétszer, a törökök 1431 és 1716 között öt alkalommal ostromolják a szigetet. Az egyre jobban kiépített erődrendszert nem tudják elfoglalni, de a sziget polgári településeit teljesen elpusztítják, lakosait végveszélybe sodorják. Az 1537-es török ostrom során 20 ezer lakost hajtanak el rabszolgának. Az ostromokhoz járultak még a pestisjárványok, meg a népi lázadást kiváltó ismétlődő éhínségek. A lakosság fogyását betelepítésekkel próbálta Velence ellensúlyozni. A törökök elől menekülő görögöket költöztették ide, legtöbbjüket Krétáról. Az utolsó nagy török ostrom idején Matthias von Schulenburg osztrák tábornok vezette a védelmet rendkívüli taktikai érzékkel. A legenda szerint a sziget védőszentje, Szt. Szpiridon is megjelent a védők erősítésére, s egy tengeri vihar is megtépázta az ostromlókat. Az akkori győzelem napján, augusztus 11-én máig körmenetet tartanak. Korfu büszke rá, hogy az egyetlen nagyobb görög sziget, ahol soha sem volt török uralom! Ez azt is jelentette, hogy míg az ország többi része török iga alatt alig fejlődött, ide közvetlenül eljutottak a nyugati művelődési hatások. A szerencsés korfui fiatalok többnyire Itáliában tanultak, s hazatértük után olaszul beszéltek, írtak. Csak a nép beszélt görögül.

Történt egyszer, hogy az ógörög mitológia földteremtő Gaia istenasszonya megelégelte férje, Uranosz hűtlenkedéseit, s felbiztatta hat fiuk, a titánok legfiatalabbikát, Kronoszt, hogy vessen véget e helyzetnek. Kronosz aztán egy óvatlan pillanatban sarlójával lemetszette Uranosz heréit. A sarló a tengerbe esett és sziget lett belőle, a mai Korfu. Az elhulló vércseppekből a bosszúállás istennői, erinüszek, valamint a sziget lakói, a phaiákok születtek. Így magyarázza a mitológia e bűvös sziget létrejöttét és nevét: akkoriban Drepaninak hívták, ami görögül sarlót jelent. A sziget félköríves alakja, elhegyesedő végével valóban hasonlít ehhez az eszközhöz. A szigetről Homérosz is hírt ad. Ő Szkhéria néven említi, ami megállót, megállóhelyet jelent. Odüsszeusz utolsó állomása e hely, itt vetődik partra, s találkozik Nauszikaával, a sziget királyának parton játszadozó lányával. A phaiákok ételt és ruhát adnak neki, s hajót bocsátanak rendelkezésére, hogy hazatérjen a közeli Ithaka szigetére, amelynek királya volt, s amelyet húsz éve hagyott el a trójai háború kitörésekor.

Örömmel figyelem, hogy milyen szépen kezd kialakulni, már-már befejeződni a Tordai út aljában épülőfélben maradt görög katolikus katedrális körül a jó pár hónappal ezelőtt megkezdett út és térrendezési munkálat. Mire megjön az igazi tavasz, már a gruppok is virítani fognak a sok virágtól. A Tordai út felől érkező utasokat pedig az eddig ilyen-olyan tákolmányos kerítés mögül gizes-gazos, utcakutyáktól hemzsegő telek helyett kellemes, tiszta, virágos látvány fogadja majd. Hát ha még a templom is készen állna! Erre a gondolatra kezdett bennem a „kisördög" motoszkálni. Mert a templom még csak félig kész (pedig már jó évtizede kezdtek neki!), de gondolom, egyszer csak befejezik az építését. És akkor... jönnek majd a nagy teherautók, építőgépek stb. Csak nem húztuk fel megint a kapca előtt a csizmát?

A kantonok hazájában ismeretlenek nagyszabású kampányt folytatnak annak érdekében, hogy felmérjék a lakosság hajlandóságát a jelenlegi fővárosnak Bernből való elköltöztetésére. Sok városban erre vonatkozó táblák jelentek meg, és honlapjukon SMS-ben jelzett népszámlálásuk pillanatnyi eredményét is közzé teszik. A közvélemény-kutatás alapján a szóba jöhető jelöltek rangsora a következő volt: Bázel 42,4%, Zürich 41,9%, Bern 12,7%, Genf 2,9%.

Azok számára, akik figyelemmel kívánják kísérni a fejleményeket: www.neue-hauptstadt.ch.

Szotyoláné a férjéhez simul, átöleli, és lágyan súgja:
– Ó, Lajos, bárcsak egy fél órára tudnék férfi lenni, mint te...
– Miért? Mit csinálnál akkor?
– Azonnal vennék egy új bundát az én kis feleségemnek.

Western Union – szolgáltatás a Sora, Szentegyház u. 4., Széchenyi tér 23–25.,

Victor Babeş 33/A és Magyar/22. Dec. 1989 u. 137. szám alatti váltóirodákban.

A Román Nemzeti Bank árfolyamai (január 24., szerda)

1 euró = 3,3943 lej, 1 USD = 2,6081 lej, 100 magyar forint = 1,3392 lej.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Ma, január 24-én, szerdán este 8 órakor: Heiner Müller: Kvartett – stúdióelőadás. A Csepűrágó Alapítvány (Temesvár), a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a Nottara Színház (Bukarest), a Metropolis Ifjúsági Színház (Bukarest) előadása. Rendező: Tompa Gábor. – CSAK 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK.

Január 26-án, pénteken este 8 órakor: Visky András: Hosszú péntek – stúdióelőadás. Rendező: Tompa Gábor. – CSAK 14 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

ROMÁN SZÍNHÁZ

Január 25-én, csütörtökön este 7 órakor: Gogol: Egy őrült naplója. Rendező: Anton Tauf.

Január 28-án, vasárnap este 7 órakor: Sarah Kane: Megtisztulás. Rendező. Andrei Şerban.

MAGYAR OPERA

Január 25-én, csütörtökön este fél 7 órakor: Bartók Béla: A fából faragott királyfi. Vezényel: Jankó Zsolt m. v. Rendező-koreográfus: Jakab Melinda. Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára. Vezényel: Jankó Zsolt m. v. Rendező: Selmeczi György m. v.

Január 27-én, szombaton de. 11 órakor: 50 éves a Napsugár gyermeklap ? Ünnepi műsor.

ROMÁN OPERA

Ma, január 24-én, szerdán este 7 órakor: Lehár Ferenc: A víg özvegy. Vezényel: Horváth József. Rendező: Mona Chirilă.

ZENEAKADÉMIA

Január 26-án, pénteken este 7 órakor: A Transilvania Filharmónia szimfonikus zenekarának hangversenye. Vezényel: Sabin Pautza. Közreműködik: Liliana Cadar. Műsoron: Pautza: Két közjáték a Szerelmi történet c. operából; S. Joplin: Three Ragtimes (Pautza hangszerelésében); C. Reinecke: D-dúr fuvolaverseny (op. 283); Rahmanyinov: Szimfonikus táncok.

Amennyiben Ön is Kolozsváron lakik, s nem ér rá személyesen előfizetni vagy a lapkihordó nem emlékeztette Önt, hogy újítsa meg előfizetését, egyszerű, gyors megoldást ajánlunk – bónusszal: küldjön SMS-t a 7666-os emeltdíjas számra és jövő hónaptól előfizetőnk. Az üzenet elejére írja oda Szabadság (ékezet nélkül!), majd nevét és pontos címét. Ha januárra már előfizetett, kérjük, a februári előfizetést megrendelő üzenet végére írja oda, hogy melyik cégnél (például Apex, Apex Abcom vagy Posta). SMS előfizetéséért bónuszként 15 szóból álló apróhirdetést adhat fel, amennyiben telefonon (596621 és 596408) vagy e-mailben ( ) közli velünk, milyen mobilszámról rendelt. Az egyhónapos előfizetésre alkalmas SMS ára 9 USD-nek megfelelő euró, plusz áfa. Az üzenetet csupán az Orange hálózatból lehet elküldeni. Könnyítse meg életét: január 24-ig fizessen elő SMS-ben a Szabadságra!

A melbourne-i ausztrál nyílt teniszbajnokságon a nőknél Nicole Vaidisová ugyancsak simán nyerte a cseh csatát a címvédő Amélie Mauresmót búcsúztató Lucie Safarová ellen, a 2003-as és 2005-ös bajnok Serena Williams viszont alaposan megszenvedett az izraeli Shahar Peerrel szemben: 2 óra 34 perces csatában, a döntő szettet 8:6-ra hozva kerekedett felül 19 éves riválisán. A színes bőrű sztár következő ellenfele Vaidisová lesz.

A férfiaknál a végső sikerre is esélyes Andy Roddick magabiztos győzelemmel jutott tovább. A hatodik helyen kiemelt amerikai sztár mindössze hat játékot veszített honfitársa és jó barátja, a mindvégig alárendelt szerepet játszó Mardy Fish ellen. A címvédő és világelső Roger Federer korábbi mérkőzéseihez hasonlóan játszmaveszteség nélkül menetelt be az elődöntőbe. A svájci fenomén a legjobb nyolc között a spanyol Tommy Robredót verte meg közepes teljesítménnyel 2:20 óra alatt úgy, hogy ellenfele 17 nyerő ütésével szemben 42-t ütést mutatott be. A fináléba jutásért döntőnek is beillő Federer–Roddick mérkőzést rendeznek.

Eredmények, negyeddöntő:

Férfiak: Roddick (amerikai, 6.)–Fish (amerikai) 6:2, 6:2, 6:2 és Federer (svájci, 1.)–Robredo (spanyol, 7.) 6:3, 7:6 (2), 7:5.

Nők: Vaidisová (cseh, 10.)–Safarová (cseh) 6:1, 6:4 és S. Williams (amerikai)–Peer (izraeli, 16.) 3:6, 6:2, 8:6.

A Kolozsvári CFR első osztályú labdarúgó-csapata lejátszotta első felkészülési mérkőzését az antalyai portya keretében. Ellenfele az orosz másodosztályban szereplő csecsen FC Terek Grozny volt, amelyet Dan Florin 74. percben lőtt góljával 1–0-ra győzött le. Cristiano Bergodi vezetőedző a következőknek szavazott bizalmat: Stăncioiu – Tony, Jula, Sousa, Fredy – Minteuan, Manuel Jose, Pedro Oliveira – Semedo, Frunză, Surdu, csereként lehetőséget kapott még Ţurcaş kapus, valamint Mojica, Anca, Panin, Deac, Dan Florin, Milosevics, Tilincă és Toma. A találkozót megtekintette a két legújabb portugál szerzemény, Dani és Didi is, őket viszont a hosszú, 14 órás utazás miatt pihentette Bergodi-mester. A következő előkészületi mérkőzést január 27-én szombaton a német második ligában szereplő Union Berlin ellen vívja a CFR.

A vasutasgárdához kapcsolódó hír még, hogy a napokban az egyesület elnöke, Iuliu Mure-şan szerződést írt alá Luis Filipe Vieirával, a Benfica Lisszabon vezetőjével: a két egyesület kapcsolatba lép játékos és edzőképzést illetően, valamint kereskedelem és marketing területén.

Serie B
Az olasz másodosztály 20. játéknapjának az eredményei: Albinoleffe–Frosinone 1–1, Brescia–Pescara 2–1, Crotone–Bologna 0–0, Genova–Mantova 2–1, Torinói Juventus–Bari 4–2 (Alessandro del Piero góllal és két gólpasszal ünnepelte 500. szereplését a fekete-fehéreknél), Lecce–Nápoly 1–1, Piacenza–Vicenza 0–3, Rimini–Triestina 1–1, Treviso–Spezia 3–0, Verona–Cesena 2–1 és Modena–Arezzo 1–1.

Az élen: 1. Juventus 38 pont, 2. Nápoly 36, 3. Genoa 35, 4. Rimini 34 (33–20), 5. Bologna 34 (24–17), 6. Piacenza 34 (24–22).

Minden esélyes továbbjutott
A Francia Kupában a legjobb 16 közé jutás volt a tét. Meglepetés nem történt, minden esélyesnek számító együttes továbbjutott.

Eredmények: AS Monaco–Toulouse 2–0, Paris Saint-Germain–Gueugnon 2–0, Stras- bourg–Lille 2–3, Bois-Guillaume–Vannes OC 1–1 (büntetőkkel 5–6), Jarville–Libourne Saint-Seurin 3–5, Montpellier–Nice 1–1 (4–2), Orléans US 45–Lens 1–3, Romorantin–Valenciennes 1–2, Pontivy–Montceau 0–2, Bordeaux–Niort 3–3 (5–4), Clermont Foot–Rodey Aveyron 1–0, Sochaux–Lyon Duchere 2–1, Laon–Olympique Lyon 1–3, Le Mans–Olympique Marseille 0–1, Calais–Sedan 1–2 és Arniens–Nantes 1–3.

Vatikáni bajnokság
Februárban tizenhat labdarúgócsapattal kezdődik a vatikáni bajnokság a Klerus Kupáért. A sorozatban a La Repubblica című lap értesülése szerint egyházi egyetemek hallgatóiból, papokból, és a svájci gárdából verbuvált csapatok szerepelnek.

A versenykiírás szerint egyedül vasárnap nem rendeznek meccseket. Ezenkívül a játékvezetőnek azonnal ki kell állítania azt a játékost, aki káromkodás közben Isten nevét kiejti.

Korábbi hírügynökségi jelentések szerint XVI. Benedek pápa szeretné, ha a városállamnak válogatottja is lenne. A bajnokság jó alapot teremthet erre a célra.

A magyar válogatott tét nélküli mérkőzésen kötelező, 34–31 (19–15) arányú győzelmet aratott Angola ellen a németországi férfi kézilabda-világbajnokságon, így a Skaliczki-csapat pontveszteség nélkül zárta a csoportküzdelmeket, és maximális két ponttal jutott a szerdán kezdődő, a legjobb 12 együttest felvonultató középdöntőbe.

Az már a mérkőzés előtt eldőlt, hogy a magyarok a dánok és a norvégok legyőzése miatt az E jelű kvartett élén zártak, míg az angolaiak nem léphettek előrébb a negyedik helyről. Skaliczki László szövetségi kapitány ezúttal olyanoknak szavazott bizalmat, akik eddig kevesebbet szerepeltek. Az afrikai gárda így időnként szorossá tette a mérkőzést, ezzel együtt illett volna nagyobb arányban nyerni

A magyar válogatott szerdán Csehország ellen kezdi el szereplését a középdöntőben.

A Kielben játszó E-csoport másik összecsapásán két skandináv együttes mérkőzött: Dánia–Norvégia 27–25 (15–13).

A csoport végeredménye: 1. MAGYARORSZÁG 6 pont, 2. Dánia 4, 3. Norvégia 2, 4. Angola 0.

A 3. forduló további eredményei:

A-csoport (Wetzlar): Kuvait–Grönland 39–27 és Szlovénia–Tunézia 34–27.

A csoport végeredménye: 1. Szlovénia 6 pont, 2. Tunézia 4, 3. Kuvait 2, 4. Grönland 0.

B-csoport (Magdeburg): Ukrajna–Ausztrália 37–18 és Izland–Franciaország 32–24.

A csoport végeredménye: 1. Izland 4 pont (106–76), 2. Franciaország 4 (103–63), 3. Ukrajna 4 (90–79), 4. Ausztrália 0 – a sorrendet az első három helyezett egymás elleni eredményei alapján állapították meg.

C-csoport (Halle): Lengyelország–Németország 27–25 és Argentína–Brazília 22–20.

A csoport végeredménye: 1. Lengyelország 6 pont, 2. Német-ország 4, 3. Argentína 2, 4. Brazília 0.

D-csoport (Bréma): Egyiptom–Katar 35–24 és Spanyolország-Csehország 35–29.

A csoport végeredménye: 1. Spanyolország 6 pont, 2. Cseh-ország 4, 3. Egyiptom 2, 4. Katar 0.

F-csoport (Stuttgart): Koreai Közt.–Marokkó 32–19 és Hor-vátország–Oroszország 32–27

A csoport végeredménye: 1. Horvátország 6 pont, 2. Oroszország 3 (94–83), 3. Koreai Köztársaság 3 (87–92), 4. Marokkó 0.

Az első és második helyezettek a középdöntőben folytatják szereplésüket, a harmadikok a 13–18., a negyedikek a 19–24. helyért játszanak tovább. A vb a keddi szünnapot követően szerdán folytatódik.

A középdöntő csoportok állása:

I-es csoport: 1. Izland 2 pont (32–24), 2. Szlovénia 2 (34–27), 3. Lengyelország 2 (27–25), 4. Németország 0 (25–27), 5. Tunézia 0 (27–34), 6. Franciaország 0 (24–32).

II-es csoport: 1. Spanyolország 2 pont (35–29), 2. Horvát-ország 2 (32–27), 3. MAGYAR-ORSZÁG 2 (30–29), 4. Dánia 0 (29–30), 5. Oroszország 0 (27–32), 6. Csehország 0 (29–35).

Puljezevics, az ördögi kapus
Elismerően taglalta a magyar válogatott eddigi teljesítményét, illetve további esélyeit a férfi kézilabda-világbajnokságon a DPA német hírügynökség.

Az összegzés szerint a száz-százalékos magyarok a Dánia (30–29) és Norvégia (25–22) felett aratott szenzációs győzelmek után Angola ellen (34–31) már rápihenhettek a középdöntőre. „Ördögi kapusuk", a bravúrok tömkelegét bemutató Nenad Puljezevics ugyancsak pihenhetett az utolsó csoportmérkőzésen. Ami a folytatást illeti, a DPA úgy véli: a csehek megoldható feladatnak tűnnek a remek formában lévő Skaliczki-együttes számára.

A 21 éve vb-érem nélkül álló magyarok mellett ugyancsak kiváló csapatot alkotnak a két éve világbajnok spanyolok és az olimpiai első horvátok is. A mérleg nyelve ebben a csoportban a négy olimpián diadalmaskodó és sosem „leírható" orosz gárda lehet, amely éppen a spanyolokkal kezdi meg a középdöntőt.

Haller Ákos saját világcsúcsát megjavítva diadalmaskodott Amszterdamban, a „fedett pályás" evezős idény egyik legrangosabb eseményén, a 6000 méteres távra kiírt, hétvégi nyílt nemzetközi ergométeres versenyen. A honi szövetség tájékoztatása szerint a magyar klasszis korábbi rekordján 4 másodpercet javítva 18:44 perccel nyerte a férfiak versenyét a normálsúlyú kategóriában. A verseny másik magyar indulója, a női könnyűsúlyú mezőnyben próbálkozó Alliquander Anna, a sokszoros magyar bajnok és hazai ergométeres csúcstartó úgy lett ezüstérmes, hogy a győzteshez hasonlóan ő is a régi világcsúcsidőn belül húzott. Alliquander 2 másodperccel maradt el a dán Juliane Elandertől, aki 22:14 perccel nyert.

Edzés közben egy gerellyel eltalálták Roman Sebrlét, olimpiai bajnok és világcsúcstartó tízpróbázót. A cseh atléta a dél-afrikai Potchefstroomban készül az év első kiemelkedő versenyére, a március 2-án kezdődő birminghami atlétikai fedettpályás atlétikai Európa-bajnokságra. Sebrlének a vállába fúródott az „eltévedt gerely" hegye, de nem ért izmot. Az atléta előreláthatólag pár nap pihenő után tudja folytatni a felkészülést.