Dolgozzunk kevesebbet, de jobb kedvvel – ajánlják szakemberek

Az elkövetkező években akár krónikussá is válhat – világviszonylatban – a munkaerőhiány, amelyet többek között a tömeges nyugdíjazás is előidézhet. A Gartner amerikai cég által végzett tanulmány szerint Európára, de Amerikára is a munkavállalások jelentős csökkenése vár, ezért a munkaadók 2015-ig rövidebb és kötetlenebb munkaidőt és -programot kell kidolgozzanak alkalmazottaik megtartására és odacsalogatására. Javasolják, hogy a heti munkaidőt a jelenlegi 40 óráról 20 órára csökkentsék, és a feladatok teljesítésére helyezzék a hangsúlyt, ne pedig a munkahelyen eltöltött időre. A munkaidő-csökkentés az elmúlt 80 év legnagyobb kihívásának ígérkezik, állítják a tanulmányban. Nem hiába, hiszen jelenleg sok helyen még a törvénytelen túlórázás a probléma. Kolozs megyében például a munkaügyi felügyelőség kampányszerűen ellenőrzi a munkaidő pontos betartását. (Részletek a 15. oldalon)

A képviselőház kedden elfogadta azt a sürgősségi kormányrendeletet, amelynek értelmében egy 159,562 hektáros területet az oktatási minisztérium felügyeletéből a Kolozs Megyei Tanács rendelkezésébe utalnak át. A Nemeszsuk melletti területre a finn Nokia vállalat építkezik majd. Amint már megírtuk, a kormányrendelet heves vitákat váltott ki egy héttel korábban, mivel Valeriu Tabără demokrata párti képviselő ellenezte, hogy a területet elvegyék a Mezőgazdasági és Állatorvosi Egyetemtől, amely ott kutatóközpontot működtetett. Tabărăt a PD vezetősége szankcióban részesítette hétfőn, mivel Emil Boc pártelnök támogatta a Nokia-befektetést. Végül a sürgősségi kormányrendeletet 207 mellette, 6 ellene szavazattal és 7 tartózkodással fogadta el a képviselőház.

Alaptalannak nevezte José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság (EB) elnöke azokat a híreszteléseket, miszerint a június végi jelentésben a védzáradék életbe léptetésére tenne javaslatot Brüsszel. Az EB elnöke a Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnökkel tegnap Brüsszelben folytatott tárgyalást követően nyilatkozott így.

Kijelentésével véget vetett azoknak a spekulációknak, amelyeket főleg a Szociáldemokrata Párt (PSD) politikusai tápláltak. Legelőször Victor Ponta közölte: Tăriceanu levelet kapott Barrosotól, amelyben arra figyelmeztette az EB elnöke Romániát, hogy Brüsszel életbe lépteti az igazságszolgáltatást érintő védzáradékot. A levél azóta sem került elő, Ponta és a PSD sem tudott egyéb bizonyítékokat felmutatni, ennek ellenére sokakban kétely maradt.

A védzáradék tétje nagy, hiszen Románia gyakorlatilag azt kockáztatná, hogy az ország területén meghozott bírósági ítéletek nem lesznek érvényesek a többi európai uniós tagállamban. Tăriceanu főként azért látogatott Brüsszelbe, hogy megnyugtassa a feszült belpolitikai helyzet miatt Románia egyre inkább aggódó külföldi partnereit.

A kormányfő lobbija a jelek szerint hatékonynak bizonyult, hiszen Barroso kijelentette: a június 26-i jelentés objektív lesz, tükrözni fogja az igazságszolgáltatás terén tapasztalt eredményeket, ugyanakkor a további reformokra szoruló részeket is konkrétan megjelöli majd. Azt tanácsolta, hogy ne vegye senki figyelembe a védzáradékra vonatkozó híreszteléseket, mert „a jelentés következtetései még nem körvonalazódtak".

Barroso Románia külföldi hitelességét nevezte alapvető fontosságúnak, ami a külföldi beruházások és az Európai Unió szempontjából bír jelentőséggel. Nem kívánta kommentálni a belpolitikai helyzetet, csak annyit mondott, hogy Romániában is olyan „eleven" a demokrácia, mint ahogy más országokban tapasztalható. Ugyanakkor arra figyelmeztette a politikai élet szereplőit: a vitáknak alapjában véve stabil politikai keretek között kell zajlaniuk.

Igen kellemetlen meglepetésben volt részük azoknak, akik tegnap a Mărăşti-tér felől igyekeztek személygépkocsival vagy tömegszállítási eszközökkel Kolozsvár központja felé. Egy sávval kevesebbet használhattak a Főtér felé igyekvő járművek, ami miatt komoly torlódás alakult ki a kétágú templom környékén. A templomnál valamivel fentebb lévő villanyrendőrnél kialakult sor olykor többszáz méternyire nyúlt, így az amúgy egyirányú, de a sietős, a dugót kikerülni próbáló sofőrök miatt gyakorlatilag ismét kétirányúvá vált Pap (Párizs) utcából sem lehetett kifordulni a főútra. Az ok: tegnap elkezdték a Magyar (21 Decembrie 1989) utca – sávonkénti – korszerűsítési munkálatait, ami várhatóan hónapokig tart majd, mivel nemcsak az útburkolatot, hanem az alatta lévő csőhálózatokat, de az alig két-három éve rendbetett járdát is kicserélik.

NÉVNAP: Antal. A római Antonius nemzetségnév rövidítéséből származik, jelentése: herceg, fejedelem. Szent Antal, a gyermekek védőszentjének napja.

NAPKELTE: 5 óra 31 perckor.

NAPNYUGTA: 21 óra 20 perckor.

ÉVFORDULÓK: Férjjósló, szerelemvarázsló nap: a lány éjszaka a tükörben megláthatja jövendőbelijét. • Június 13-án történt: 1490. Corvin János, Hunyadi Mátyás király törvénytelen fia lemondott a trónról II. Ulászló javára. • 1707. A Rákóczi-szabadságharc során az ónodi országgyűlésen kikiáltották a Habsburg-ház trónfosztását. • 1990. Megkezdődtek az 1961-ben épült és 1989. november 9-én a lakosság által spontán ledöntött berlini fal hivatalos bontási munkálatai. • Június 13-án született: 1799. Kiss Ernő volt császári tiszt, huszárezredes, majd az 1848-as szabadságharc honvéd altábornagy, az aradi vértanúk egyike. • 1831. James Clerk Maxwell skót fizikus, a kinetikai gázelmélet megalapítója, az elektrotechnika egyik legjelentosebb úttörője. • 1865. William Butler Yeats Nobel-díjas ír költő, író, elbeszélő. • Június 13-án halt meg: 1846. Horvát István történész, nyelvész, az összehasonlító nyelvészet egyik úttörője.

... a szerelemben az esztétikai értékítélet éppúgy nem jut szóhoz, mint az erkölcsi.

A PÁZMÁNY PÉTER RÓMAI KATOLIKUS GIMNÁZIUM a 2007/2008-as tanévben is indít egy ötödik osztályt, intenzív angol/testnevelés szakosítással! Ötödikes diákjaink számára étkezési lehetőséget és ingyenes délutáni meditációt biztosítunk! Beiratkozás június 18–21. között az iskola igazgatói irodájában (Farkas utca 2. szám). Az iskola szeretettel vár benneteket!

GAZDA JÓZSEF: A TŰZ OKTÓBERE (1956 magyar sorsokban) című könyvét mutatják be június 15-én, pénteken du. 6 órától a Bulgakov Kávézó Irodalmi Szalonjában (Virág/I. Micu Klein u. 17.). A szerző bejárta a kontinenseket, találkozott a nagyvilágba szakadt magyarokkal, s ezekről az utazásokról beszélget a kötetet bemutató Benkő Leventével. Az est házigazdája Orbán János Dénes. Szervezők: Erdélyi Magyar Írók Ligája, Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy.

A KERTBARÁTOK találkoznak június 14-én, csütörtökön du. 5 órakor a Kakasos templom gyűléstermében. A szőlőkben való aktuális teendőkről Ferencz Árpád tart előadást.

GYÜLEKEZETI TALÁLKOZÓT TART a belvárosi unitárius egyházközség csütörtökön du. 5 órakor a Brassai Sámuel utca 6. szám alatti tanácsteremben. Meghívott vendég Török Katalin színművész, valamint György Katalin énekművész, aki Schubert dalokat énekel. Zongorán kíséri Kolcsár Péter. Minden érdeklődőt szeretettel várnak.

A VÁRANDÓSOK KLUBJA csütörtökön, június 14-én, délután 6 órától tartja összejövetelét az Unitárius óvodában. A találkozó Zümmögővel – altatódal tanulásával kezdődik, majd Kupa Melinda szülésznő válaszol a kismamák szoptatással kapcsoplatos kérdéseire.

WAGNER PÉTER: A SZÁSZOK FÖLDJÉN ERDÉLYBEN című grafikai sorozatát állítják ki a Reményik Sándor Galériában (Kossuth Lajos/December 21. út 1.). A megnyitóra június 15-én, pénteken du. 6 órakor kerül sor. A budapesti építész kiállítását Tibori Szabó Zoltán nyitja meg, majd a sorozatból készült albumot méltatja.

Alig ért véget a honvéd emlékmű megható avatási ünnepsége, a fény, valamint a színek, de a hangulat is továbbkísérték mindazokat, akik vállalkoztak Holányi Julianna festőművésznő kiállításának megtekintésére a dr. Szász Pál magyar közösségi házban, ahova nagyon sokan eljöttek, és a jelek szerint nem csalódtak.

Nagyenyed szülöttjeként és a Bethlen Kollégium tanítványaként ma is sokan enyediként szeretik és csodálják művészetét. Úgy kötődik az enyedi tájhoz, mintha ma is itt lakna, pedig 1989-től az anyaországi Berhidán él. A Bakony és a Balaton közelségében is, a csendes falvak környezetében művészetével a szülőföldjére emlékezik. S nem feledheti mentorait sem, Székely Mihály és Gazdáné Olosz Ella művésztanárokat, valamint Horhat Horea festőiskoláját.

Jubileumi kiállítás, hiszen mint a művésznő elmondta, öt éve avattuk ezt a házat, ahol azóta a magyar együttlét sok szép emléke született meg. Ez egyébként a 84. kiállítása és ugyanebben az időben jelenlegi lakhelyén is nyílt tárlata. Amire különösen büszke, hogy a várpalotai Trianon Múzeum állandó kiállítás részlegén tusrajza hirdeti Nagyenyed nevét. Szülővárosán, valamint Torockón, Budapesten és Bukaresten kívül sok anyaországi kiállító teremben ismerkedhettek művészetével az érdeklődők, ugyanúgy, mint távoli nagynevű városokban, pl. Köln, Bécs, Szöul, Salzburg, Bern.

Rácz Levente, az irodalomban és a művészetben is szívesen búvárkodó RMDSZ-elnök az emlékműnél elmondott tartalmas beszéde után, ezúttal a festészet világába kalauzolta nagyszámú hallgatóságát. Holányi Juliannát az impresszionizmus festőjének nevezte, „akit elbűvöl a fény és a színek közötti kapcsolat." A harmónia nála rendet, mérnöki pontosságot, egyezést jelent, nem a valóságtól eltérő látásmódban, hanem a realitás világában. Pasztelljeiben és csendéleteiben egyaránt a tárgyak kézzelfogható valóságát kifinomult hozzáértéssel fordítja le a színek és fények bűvös nyelvére. Mindenkit meglepett a tárlatnyitó leleményessége, aki az irodalom és a képzőművészet kölcsönhatásáról beszélve Áprily Lajos, a költő és Holányi Julianna, a festőművész munkássága között vont párhuzamot. Az elhangzó szép versek fokozták és személyesebbé tették a festmények nyújtotta műélvezetet.

Az a kiállítás, amelyről a látogatóknak egyszerűen nincs kedvük hazamenni, minden bizonnyal megérintette a közönséget. Ez történt most is, a kellemes beszélgetés még sokáig folytatódott a közösségi házban. (A kiállítás megtekinthető július 15-ig, munkanapokon 8–16 óráig).

Nagy István fuvolaművész a Transylvania Barokk Együttes egyik alapítója volt a Római Katolikus Szent Mihály Caritas Egyesület vendége hétfő délután. Csomafáy Ferenc újságíró először az együttes alakulásáról kérdezte a művészt, aki készségesen vázolta a négyféle – római-katolikus, református, lutheránus és ortodox – felekezethez tartozó zenészek célkitűzéseit: erdélyi barokk és kortárs zenét játszani nem csak itt, hanem szerte Európában.

Azt is megtudhattuk, hogy a megalakulástól eltelt tizenkét év alatt az együttes 450 fellépést tudhat a magáénak: míg belföldön 150 alkalommal, külföldön kétszer annyit koncerteztek, ez pedig a barokk zene művelésének szükségességét bizonyítja. Hosszasan kitért Majó Zoltán fuvolaművész áldozatos tevékenységére, aki felkutatta és átdolgozta az együttes repertoárján lévő erdélyi barokk zene elfelejtett darabjait. „Nyugaton szeretik az erdélyi barokk zenét", mondta Nagy István, miközben több érdekes történetet mesélt az együttes „életéből". „Boldog ember vagyok, mert azzal foglalkozhatom, amit szeretek!" hallhattuk a művész megszívlelendő alapelvét. Ilyen gazdag külföldi vendégszereplés elképzelhetetlen nyelvtudás nélkül: a négytagú együttes összesen 16 nyelven beszél, így például Erich Türk csembalóművész az eddig beszélt hat nyelv mellett most tanulja a hetediket, közölte Nagy István, majd büszkén mesélt családjáról: feleségéről, fiáról, lányáról és a négy fiúunokáról. Jelen volt a rendezvényen a művész volt kollégája és barátja, Mokos Imre és felesége, Magda asszony, akik Stockholmból követik Nagy Istvánnak és együttesének a tevékenységét.

Az est nyitó és záró számaként Kostyák Levente (blockflöte) és Potyó István (zongora) barokk muzsikát adott elő.

Két magyar film kapott meghívást a 42. Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztiválra: Kamondi Zoltán Dolina és Bogdán Árpád Boldog új élet című alkotása – közölte a Magyar Filmunió. A csehországi fürdővárosban június 29. és július 6. között tartandó mustrán több mint 200 filmet vetítenek.

A Dolina (Bodor Ádám Az érsek látogatása című művének feldolgozása) a Kristályglóbuszért folyó versenyprogramban szerepel, amelybe összesen 14 film kapott meghívást. A film alkotói a 38. Magyar Filmszemlén a legjobb látványnak járó díjat nyerték el.

Bogdán Árpád Boldog új élet című alkotása a filmfesztivál East of the West – Nyugattól keletre – című versenyszekciójába kapott meghívást. A szekciót két évvel ezelőtt azzal a céllal hozták létre, hogy a közép-európai régió kiemelkedő friss filmjeire irányítsák a figyelmet.

Kövesdy István rendező nyerte a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészeti vezetői tisztségére kiírt versenyvizsgát. Kárp György továbbra is a színház ügyvezető igazgatója marad.

Kövesdy István 1995-ben végzett a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem rendező-szakán. Ekkor szerződött a Kolozsvári Állami Magyar Színházhoz, majd 2000-től négy éven át a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház alkalmazottja volt. 2004-től szabadúszóként dolgozott több erdélyi színházban.

Hosszas szünet után a Szabadság és a Transindex internetes portál folytatja közös Transfórum rovatát, amelynek vendége Kelemen Hunor, az RMDSZ új ügyvezető elnöke, aki szívesen válaszol a Szabadság olvasóinak kérdéseire. Ezeket június 20-ig (postabélyegző dátuma) levélben a szerkesztőség címére (Str. Napoca/Jókai utca nr. 16. szám, 400009 Cluj/Kolozsvár) vagy június 25. reggel 10 óráig e-mailban a címre kérjük elküldeni. Kelemen Hunor válaszait ezt követően hamarosan olvashatják a Szabadságban és a Transindexen.

Talán furcsa, hogy magam is baloldali gondolkodású ember lévén megkönnyebbüléssel olvastam Tamás Gáspár Miklós filozófus hitvallás szerű írását arról, hogy Romániában nincs, és már rég nincs hiteles baloldal, pedig ez azt jelenti, hiányzik az a politikai erő amely nézetem szerint alkalomadtán kimozdíthatná az országot a mostani kátyúból. (Szabadság, április 23–24)

Írásával, elvbarátaimmal együtt szinte teljesen egyetértünk mind az általános helyzetelemzéssel, mind pedig a leendő baloldal szükséges jellemzőivel. Megkönnyebbülésünk alapvető oka, hogy a szerző világosan kimondja azt, amit mi itt eléggé bátortalanul hangoztattunk, tudniillik, hogy Romániában a szocialista cégér ellenére nem létezett semmiféle szocializmus, hanem csak egy személyi diktatúrával súlyosbított államkapitalizmus és az ország politikai életét egy magát kommunistának nevező sajátosan román náci-fasiszta párt uralta! Az itteni fonákságok, bűnök tehát nem az igazi marxi értelemben vett szocializmus szükségszerű velejárói, hanem torzulások, illetve torzítások.

Azt a kérdést azonban, hogy miért nincs Romániában hiteles baloldal, és különösen miért nincs magyar baloldal, a szerző nem teszi fel. E kérdés második felének megválaszolásához talán én is hozzájárulhatok, úgy is, mint illegalista környezetben felnőtt magyar ember, akinek sok „kulisszatitok" a tudomására jutott és úgy is, mint aki kezdeményezőleg lépett fel 89 után egy ilyen áramlat elindításában.

Egy mozgalom kibontakozása nem csak az objektív feltételektől függ, hanem attól is, hogy vannak-e olyan személyiségek, akik meghallják az idők szavát, ha szükséges, korszerűsítik, és képesek azt a tettek nyelvére lefordítani. Ebből a szempontból a hazai magyar baloldalra 1944 után nagyon rájárt a rúd.

Miután 1944 nyarán a jász-kisinyovi hadművelet során a szovjet csapatok Románia területére léptek, a király és a történelmi pártok felismerték, hogy a hagyományokhoz híven ideje megint átállni a győző oldalára. Románia esetében ez – tetszik, nem tetszik – azt jelentette, hogy a szovjet kormánytól kellett fegyverszünetet kérni. Azért, hogy a küldöttség „szalonképesebb" legyen, kezdeményezték a kommunisták bevonását a kiugrási akcióba. Ennek érdekében Lucreţiu Pătrăşcanun keresztül felvették a kapcsolatot a párt mély illegalitásban lévő főtitkárával, aki akkor Fóris István volt, magyar létére a Romániai Kommunisták Pártjának utolsó Komintern által beiktatott főtitkára. (A Kominternben szabály volt, hogy a nacionalista torzulások megelőzése érdekében a pártok élére általában más nemzetiségű főtitkárt állítottak, mint az adott ország lakosságának zöme). Fórisról ma már a tájékozottabbak se igen tudják, hogy az 1928-as kolozsvári kommunista per során 27 napig éhségsztrájkolt, tehát szilárd jellemű ember volt. A fegyveres felkelésbe való bekapcsolódást Fóris elutasította, mégpedig azzal az indokkal, hogy a romániai demokratikus, majd szocialista kibontakozás érdekei azt kívánják, hogy a királyság és az egész burzsoá-földesúri rendszer teljes katonai és politikai vereséget szenvedjen, nem pedig azt hogy, egy puccs árán átmentse magát a háború utáni időre. Nos, mai szemmel nézve igaza volt-e Fórisnak vagy sem?

Ezután Pătrăşcanu a bebörtönzött kommunista vezetőkkel állapodott meg a kiugrásról, és ők hozták meg a támogató döntést, bár a Komintern konspirációs szabályai szigorúan tiltották, hogy bebörtönzött vezetők hozzanak döntést a kommunista árt egészét érintő kérdésben. Fórist ezután a konspiratív lakáson elszigetelték, majd az év decemberében – állítólag Gheorghiu-Dej emberei – egy vasrúddal agyonverték.

A hazai baloldal, és különösen a magyar baloldal további sorsára nagyon nagy befolyással volt az ú.n. „jobboldali elhajlás" ügy, amelyet egy a pártsejtekben 1952 telén felolvasott, majd a sajtóban is közölt Gheorghiu-Dej levél indított el. Ez a levél Luka Lászlót, Pauker Annát és Teohari Georgescu-t jobboldali elhajlással vádolta. Később ez a három vezető már mint imperialista ügynök szerepelt a pártpropagandában. Luka „bűnlajstromán" olyan vádak is megjelentek, hogy 1919-ben ellenforradalmárként harcolt a magyar vörös hadsereg ellen, fizetett sziguranca ügynök volt, helytelenítette az augusztus 23-i „fegyveres felkelést", a Duna-csatorna építését stb. Ilyen hamis vádak alapján 1954-ben (tehát Sztálin halála után, amikor másutt már nem folytak koncepciós perek) halálra, majd kegyelemként életfogytiglani börtönre ítélték. Ana Paukert ítélet nélkül tartották börtönben egészen 1956-ig, Teohari további sorsáról nem tudok. Mindezzel párhuzamosan 52 nyarán és őszén Erdélyben több ismert magyar illegalista kommunistát „lepleztek le", mint „jobboldali elhajlót", munkásárulót, magyar nacionalistát, például Dán Istvánt, az oroszországi polgárháború katonáját, Veress Pált, a moszkvai Komintern főiskola végzettjét, az 1944-es Észak-Erdély tartomány párttitkárát. Balogh Edgár közírót, Juliusz Fucsik cseh kommunista vezető fiatal magyar „Sarlós" munkatársát, Jordáki Lajos baloldali szocialista közíró történészt, Demeter János jogászt, a kommunista perek állandó védőügyvédjét Észak-Erdély elszakítására szőtt összeesküvés vádjával sok évi börtönre ítélték, Nagy István munkásírót, 1923-as párttagot előbb csak jobboldali elhajlással, majd bukaresti házi őrizet során szintén összeesküvéssel vádolták. A vádat ugyan ejtették, de titokban kizárták a pártból.

Az olvasó megvonhatja a vállát „semmi különös, a szokásos kommunista marakodás a hatalomért, a koncért". Nem egészen így van. Gheorghiu-Dej részéről kétségtelenül fennforgott a hatalom féltés, de más okok is fennforogtak, ez a felsorolt vádakból és az akkor meghurcoltak köréből is látszik. Az összes népi demokráciákban folytak koncepciós perek. Ezek közös vonása volt, hogy a Moszkvából hazatért emigráns vezetők hamis vádakkal halálra vagy sok évi börtönre ítéltették a hazai illegalista vezetőket. Nálunk fordítva történt, a hazai illegalista felső vezetők ültették a vádlottak padjára az emigrációból hazatért vezetőket és az ismertebb magyar illegalistákat! Ezek ugyan szintén a sztálini dogmatizmus és a személyi kultusz hordozói voltak, de egyben ők képezték a hazai munkásmozgalom legbefolyásosabb internacionalista vezető magját! Luka Lászlóval kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy 1945-ben, amikor a román reakció azzal próbálta megakadályozni a Bolyai egyetem megalakítását, hogy „nincs épület", Luka jött le Kolozsvárra, és egyből lett épület. A későbbi Magyar Autonóm Tartomány megalakulásának előkészítésében szintén részt vett. Amíg a Luka–Pauker–Georgescu trió a párt élén állt, ennek nemzetiségi politikája még nagyjából helyes volt. Erre manapság azt szokták mondani: „igen, taktikai okokból". A magam részéről szeretném, ha ma Romániában létezne olyan párt, amely „taktikai okokból" visszaállítaná a Bolyai egyetemet, a marosvásárhelyi magyar orvosit, az Agronómia, a zeneművészeti, a képzőművészeti stb. intézetek magyar tagozatait, a kiterjedt falusi és városi magyar kultúrotthonokat, a szakiskolai hálózatot stb. Az akkori egyes vezetőkre és helyzetekre való ilyen visszaemlékezés az elhallgatott és meghamisított valóság kései visszhangja, és egy szerény kívánság kifejezése: nem kéne már tudomásul venni, hogy a kommunisták között is voltak a helyes elveikhez becsületesen és bátran ragaszkodó tisztességes emberek?

A szerző a Demokratikus Újbaloldali Fórum volt kongresszusi képviselője

FOLYTATJUK

„A világ csalódást okoz, ha az ember fölfedezi, hogy milyen vékony szövetű…" és „milyen durva csomózású az illúzió." Ilyen gondolatok foglalkoztatják a fiam korosztályához tartozó, 1975-ben született Daniel Kehlmannt. A kortárs német irodalom nagy ígérete egyenlőségjelet tesz a megismerés és a kétségbeesés közé. (Mivel a jóvátétel ideje, tegyük hozzá, rendszerint mindig elmarad.) Regényének hőse, az újvilág őserdein átvágó német természettudós, Humboldt kétszáz esztendő múltán is elevenen példázza a kockázatos kalandokra vállalkozó, teremtő zseni lélektanát és közérzetét (persze félszegségét, gátlásait is, különösképpen a nőkkel szemben). Midőn az ásványokat, kőzeteket rendszerező Abraham Werner – aki bár „az igazságot még tagadó ellenfeleinek lelki üdvéért is" misét mondatott, mégsem keltette intelligens ember benyomását –, megkérdezi tudóstársát, az ifjú Humboldtot, hisz-e abban, hogy a Föld belseje hideg. Humboldt biztosítja efelől. „De akkor meg is kell nősülnie", hangzik a folytatás; mire Humboldt (hiába, a zsenik jobbára hóbortosak) ezzel vág vissza a rábeszélésre: „Az ember akkor házasodik meg, ha semmilyen lényeges célja nincs /már/ az életben".

(Erre is rámondhatta volna Páskándi, hogy: „Bár megfontolta volna atyátok!")

A férfiak zömének, amúgy a nagy átlagnak tartott nősembereknek és családosoknak, ha nem egyéb, szolgálhatok a „Hawaiin főtt tanulsággal": a jó házasság titka, hogy nem szabad túlzásba vinni a bizalmat. Különben végzetes „kísérlet" áldozatává válhatsz, és úgy jársz, mint a hírneves Cook kapitány, aki hiába hangoztatta, hogy a kannibálok rendkívül udvariasak, végül mégis megfőzték és megették.

No azért, bárhol is élj, ne félj (ahogyan Szécsi Margit mondaná: ne csikorogjon fogaid közt a levegő; izzó delelőn sem ütnek agyon vaskos tulipánnal!) Még csak haldokolnod se muszáj megperzselődött vagy levágott tollaidra hivatkozva.

Kelemen Hunor személyében új, fiatal ügyvezető elnököt választott a hétvégén az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa. A réginek, a tizennégy esztendőt lehúzott Takács Csabának a szövetség vezetősége Ezüstfenyő-díjat és Bethlen Gábor-plakettet nyújtott át, így fejezve ki köszönetét munkájáért.

Figyelmesen követtem a hétfői és a keddi lapokat, részletes értékeléseket vártam a leköszönt vezető politikai és közösségszervezői tevékenységéről. Azt reméltem, hogy erdélyi újságíró kollégáim – főképpen azok, akik az RMDSZ tevékenységét évek óta folyamatosan bírálják, akik soha nem találtak semmi dicséretre méltót az RMDSZ munkájában – komoly, megalapozott bírálatokat fogalmaznak majd meg Takács Csaba mulasztásaival, és talán írnak majd néhány elismerő szót is sikereiről, teljesítményéről.

Nem így történt. Pedig az elismerés szavait még a szövetségi vezetést oly sokszor bíráló Toró T. Tibor beszédéből is kihallani véltem.

Meginterjúvolták az újságírók a leköszönt vezető utódját, de Takács Csaba véleménye, úgy tűnik, senkit sem érdekelt. Ez nem meglepő számomra, hiszen véleményére akkor sem voltak túl sokan kíváncsiak, amikor hosszú éveken át a szövetség második embere volt. Igaz, tisztségének súlyát nagymértékben csökkentette az a tény, hogy az RMDSZ bukaresti kormányzati szerepvállalása révén a szövetség bármelyik képviselője által betöltött legalacsonyabb helyettes államtitkári vagy kormányzati ügynökségi igazgatói tisztség is többet nyomott a latban az ügyvezető elnöki tisztségnél. Ez részben természetes, hiszen a közösség szemében a bukaresti befolyás a szövetségen belüli hatalmi pozíciónál jóval nagyobb dolgot jelentett és jelent. Egyszerűbben fogalmazva, mindig hangsúlyosabb volt a fővárosi jóváhagyások vélelmezett elintézői-kijárói iránti érdek, mint a közösség szemében jóval kisebb befolyással rendelkező, napszámos RMDSZ-tisztségviselő ázsiója.

Szerintem Takács Csaba ennek tudatában volt, s az, hogy ebből nem kerekített presztízskérdést, ékesen bizonyítja megfontoltságát. Többször volt alkalmam Takács Csabával hosszasan elbeszélgetni, néhány hosszabb interjú is őrzi ezeknek a beszélgetéseknek az emlékét. Vitáinkból derült ki számomra egyértelműen: kiváló a szimata, eredetiek a politikai meglátásai, kivételes a problémamegoldási készsége. Igaz azonban, hogy gondolatait nem minden egyes alkalommal kommunikálta röviden és velősen beszélgető partnereivel, de akinek volt türelme eszmefutását végighallgatni, mindenképpen nyert.

Kevesen tudják azt is – mert ezt mindig diszkréten elhallgatta –, hogy Erdély egyik nagy múltú arisztokrata családjának a leszármazottja, hogy a származása hangsúlyosan meghatározza a véleményét, miközben demokrácia-érzéke a legkorszerűbbek közül való. Emlékszem pontosan azokra az alkalmakra, amikor például a kilencvenes években hangadó bukaresti politikusok figyeltek oda a szavára, tekintették őt fenntartások nélkül egyenlő tárgyalópartnerüknek. Az erdélyi magyarság rendkívül fontos érdekeit sok nehéz tárgyaláson sikerült érvényesítenie, de ezzel sem szaladt azonnal az újságírókhoz.

Csak azért írtam le mindezt, mert öregszem és felejtek. Meg aztán igazságtalannak tartanám, ha szövetségünk egyik vezetőjétől úgy válnánk meg, hogy róla az igazat el sem mondanánk. Egyébként biztos vagyok abban, hogy Takács Csaba továbbra is közösségi ember marad, aki alkalmanként ismét hallatja majd a hangját. Tizennégy éves produkciójáért viszont már rég megillette volna őt a dicséret; a mulasztást a szövetség leköszönt napszámosának szombaton Marosvásárhelyen átnyújtott díj csak részben kárpótolhatja.

Hőhullám sújtja India északi részét és Pakisztán egyes vidékeit, a sivatagi eredetű forró légáramlatok okozta átmeneti felmelegedés több mint 120 ember halálát okozta a két országban a múlt hét óta.

Indiában 74, a vele szomszédos Pakisztánban több mint ötven a halálos áldozatok száma. Indiai beszámolók szerint a hajléktalanok, a koldusok és a szabadban dolgozók közül szedte legtöbb áldozatát a múlt héten beköszönt rekkenő hőség. A sivatagos Rádzsasztán államban vasárnap 48,9 Celsius-fokig kúszott fel a hőmérők higanyszála, a fővárosban, Újdelhiben szombaton 44,9 fokot mértek.

A hőhullámot Rádzsasztántól az Indiával szomszédos Pakisztánig húzódó Thar sivatag felől felszálló forró légáramlatok okozzák – magyarázták az indiai meteorológiai intézetnél, hozzátéve, hogy várhatóan a következő két napban véget ér a rendkívüli hőség.

Pakisztánban négy tartományban szedett áldozatokat a meleg az elmúlt három-négy napban – közölték egészségügyi illetékesek. A legmagasabb hőmérsékletet itt a nyugati Beludzsisztán tartományban mérték: vasárnap 52 Celsius-fok volt. A helyi rekordhőmérséklet Beludzsisztánban 52,2 fok, ezt 1992-ben mérték.

Áldozatul eshetett a „tömegben való megmártózásnak" az amerikai elnök órája vasárnapi albániai látogatása alkalmával – sugallják egy olasz napilap honlapján megjelent felvételek. A La Repubblica római liberális napilap honlapjára kedden feltett videofelvétel és fotók arra engednek következtetni, hogy George Bush óráját levarázsolták a csuklójáról, miközben az őt ünneplő tömeg a kezét szorongatta.

A Fushe-Kruje albán kisvárosban készült felvételen először az látszik, ahogy Bush jól láthatóan az órával a kezén a tömeghez lép, s rengetegen megragadják a kezét, karját, ölelgetik és kezet is ráznak vele, ezt követően azonban a karóra már nincs rajta.

Bush nincs egyedül a kárvallott politikusok listáján. 1992 szeptemberében Mihail Gorbacsov volt szovjet vezető Németországban tett látogatást, eközben Moszkvában ellopták hivatali Volvóját. 1994 áprilisában Vlagyimir Zsirinovszkíj orosz pártvezető az Európa Tanács strasbourgi közgyűlésén vett részt, az épületben töltött utolsó estéjén, egy hivatalos vacsora alatt ellopták a sapkáját. 1997 áprilisában ellopták Franjo Tudjman horvát elnök protokollfőnökének kocsiját az államfő budapesti látogatása idején, a budapesti horvát nagykövetség épülete elől. Az ellopott BMW 525-típusú autóban Tudjman ruhái, különféle tervek és jegyzőkönyvek, valamint különleges elnöki jelzéssel ellátott bizalmas dokumentumok is voltak. 2000 áprilisában ellopták az amszterdami világháborús emlékműről azt a koszorút, amelyet előző nap a Hollandiában hivatalos látogatáson tartózkodó II. Albert belga király helyezett el a holland háborús áldozatok tiszteletére emelt szobornál. 2006 októberében pedig ellopták a miniszterelnök székét a spanyol parlamentből. A Négy Macska nevű csoport tettét a szegénység elleni harccal magyarázta.

A hágai Nemzetközi Törvényszék harmincöt év börtönbüntetésre ítélte kedden Milan Marticsot, a horvátországi szerbek egykori elnökét. A bíróság ítélete szerint az egykori önhatalmúlag kikiáltott Krajinai Szerb Köztársaság elnökét felelősség terheli horvátok, muzulmánok és más, nem szerb nemzetiségű polgári személyek meggyilkolásáért, kínzásáért, üldözéséért és deportálásáért.

A volt Jugoszláviában 1991 és 1995 között elkövetett háborús bűnökben ítélkező hágai ENSZ-törvényszék 19 vádpontból 18-ban bűnösnek mondta ki az 52 éves Marticsot, köztük abban is, hogy parancsára 1995 májusában rakétatámadást hajtottak végre Zágráb ellen. A testület elutasította a védelemnek azt az érvelését, mely szerint a horvát fővárosban katonai célpontok voltak. A szerb vezetőt csupán a tömeges kivégzések vádja alól mentették fel.

A bírák úgy vélték, hogy az egykori rendőr, aki Slobodan Milosevics néhai jugoszláv elnök szövetségesének számított, „Krajina legfontosabb és legbefolyásosabb személyisége volt", éppen ezért tudott mindazokról a bűntettekről, amelyeket a nem szerb nemzetiségűek ellen követtek el, és amelyek miatt több százezer horvát civil menekült el a területről.

Az ügyész életfogytiglani börtönt követelt Marticsra, míg az ügyvéd védence felmentését követelte. Maga a vádlott nem ismerte el bűnösségét, azt állította, hogy csupán népét védelmezte a horvát agresszióval szemben.

Milan Martics 2002 májusában adta fel magát a Nemzetközi Törvényszéken, pere 2005 decemberében kezdődött meg.

Felavatták a kommunizmus áldozatainak emlékművét kedden Washingtonban. Az amerikai kongresszustól nem messze elhelyezett szobor – egy fáklyát tartó bronz nőalak – avatási ünnepségén beszédet mondott George Bush amerikai elnök és a magyar származású Tom Lantos, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke.

Az emlékművet – a szobor talapzatán olvasható szöveg szerint – a kommunizmus több mint százmillió áldozatának ajánlják és azoknak, akik szeretik a szabadságot, továbbá „minden rab nemzet és nép szabadságának, függetlenségének".

Az amerikai kongresszus 1993-ban fogadott el törvényt arról, hogy a kommunista világdiktatúra áldozatainak emlékére emlékmű épülhet Washingtonban. A republikánusok és a demokrata párt által egyaránt támogatott törvény nyomán alakult meg a Kommunizmus Áldozatainak Emlékműve Alapítvány, amely gondoskodott az alkotás felállításáról, amely az első ilyen jellegű emlékmű az Egyesült Államokban.

Az ünnepségre számos szenátort és kongresszusi képviselőt, nagyköveteket, amerikai nemzetiségi kisebbségi szervezetek képviselőit, továbbá több külföldi személyiséget hívtak meg. Jelen volt többek között Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke és Emil Constantinescu volt román elnök is.

A külpolitikai bizottság kedvezően bírálta el tegnap Teodor Baconschi jelenlegi elnöki tanácsadó jelölését Románia franciaországi nagykövetének tisztségébe. Baconschi hivatásos diplomata, volt már nagykövet a Vatikánban, illetve Lisszabonban. Az elmúlt időszakban a külügyminisztérium államtitkári tisztségét töltötte be, Tăriceanu miniszterelnök átszervezését követően pedig a közhatóságokért és civil társadalomért felelős elnöki tanácsadó lett.

A külügyi bizottság tegnap meghallgatta még az Argentínába jelentkező Ion Valcut (Chile volt romániai nagykövetét), illetve Mihail Florovici volt Podgorica-i nagykövetet (ő Montenegróba jelentkezett), valamint Ionel Nicu Savat, aki Svájc nagyköveti tisztségére pályázott. Mindhárman kedvező elbírálást kaptak, egyhangú, 22 mellette szavazattal.

Jelenleg Romániának nincs nagykövete Londonban, Washingtonban és Rómában. – Négy fecske nem csinál tavaszt. Továbbra is várjuk a külügyminisztérium, a miniszterelnök és az elnök javaslatait a jelentős fővárosok túlságosan rég üresen álló nagyköveti tisztségeibe – nyilatkozta Mircea Geoană, a külügyi bizottság elnöke, aki maga is washingtoni nagykövet volt korábban. Rámutatott: elemi követelmény, hogy az Egyesült Államok, illetve Nagy-Britannia romániai nagyköveti tisztségét szakképzett, hivatásos diplomaták lássák el, akik képesek szóba állni az elnökkel és miniszterelnökkel egyaránt, még akkor is, ha köztük nem nevezhető barátságosnak a viszony.

Geoană hozzátette: Adrian Cioroianu külügyminiszternek kell a „fejvadász" szerepét ellátnia, és közelítenie az elnök és miniszterelnök álláspontját az amerikai és nagy-britanniai nagykövetek személyét illetően.

Cáfolja Emil Boc, hogy a Demokrata Párt (PD) hétfőn reggel találkozott volna az RMDSZ-szel, és arra próbálta rávenni a magyar politikusokat, hogy szavazzák meg a bizalmatlansági indítványt, illetve hogy lépjenek ki a kormányból.

Hétfőn este a Newsin hírügynökség – demokrata forrásokra hivatkozva – arról tájékoztatott: a PD utolsó percben megpróbálta meggyőzni az RMDSZ-t, lépjen ki a kormányból. Ha ugyanis az RMDSZ elfogadta volna az ajánlatot, a Tăriceanu-kabinetnek ismét a parlament elé kellett volna állnia. Persze, előfordulhat, így sem bukott volna meg, mindenesetre ez jó alkalom lett volna arra, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) nagyobb követelésekkel, esetleg egy PSD-PNL kormány létrehozásával sanyargassa a liberálisokat.

A hírportál értesülései szerint a – PD szempontjából sikertelenül végződő – találkozóra hétfőn délelőtt 11-kor került sor. Déli egy órakor Traian Băsescu pedig bejelentette: felfüggeszti tisztségéből Nagy Zsolt minisztert.

– Biztosíthatom önöket arról, hogy ilyen természetű beszélgetésre nem került sor az RMDSZ és a PD között. Voltak megbeszélések, mint ahogy az természetes két EP-tag között, de ezek az európarlamenti választások időpontjára vonatkoztak – nyilatkozta tegnap Boc.

A hírt Markó Béla szövetségi elnök is cáfolja, az RMDSZ verziója szerint a jelenlegi politikai helyzetről, az RMDSZ-nek a bizalmatlansági indítvánnyal kapcsolatos álláspontjáról tárgyaltak, de semmiféle egyezkedésre nem került sor.

– Igen, tárgyalunk a PD-vel és a PSD-vel, a koalíciós partnerünk pedig a PNL. Az RMDSZ továbbra is kormányon marad! – jelentette ki Markó. Azt azonban nem volt hajlandó elmondani, ki kezdeményezte a találkozót.

Keddi sajtótájékoztatóján Markó Béla kijelentette: a szövetség befejezni szándékszik a Băsescuval folytatott polémiát annak ellenére, hogy a demokratikus intézmények szerkezetéről eltérő a véleményük.

„Egyszer már elmondtam, most viszont újra kijelentem, hogy be kell fejezni az államfővel a vitát. Tudatában vagyunk annak, hogy másként vélekedik a demokratikus intézmények szerkezetéről, mint az RMDSZ" – fejtette ki az elnök, hozzáfűzve, hogy az állandó vita nem kívánatos.

Hangsúlyozta: az RMDSZ elsődleges célkitűzéseit az europarlamenti választások képezik, majd a 2008-as helyhatósági és országos választásokra összpontosítanak. Kifejtette: a jelenlegi politikai helyzetben az ideális megoldást az előrehozott választások képeznék, továbbá úgy vélte, hogy nincs kilátás parlamenti többségi alternatívára.

A PD jövő héten megkezdi a D.A. Szövetség bírósági felbontásához vezető jogi eljárásokat, miután a PNL politikai szempontból tönkretette a D.A.-t – jelentette be tegnap Emil Boc demokrata pári elnök. „Utolsó pillanatig vártunk, hogy esetleg megmenthető a szövetség, de kiderült, hogy ez nem lehetséges", közölte Boc, hozzáfűzve, az eljárások szerint egyik félnek a bíróság előtt kell kérnie a Szövetség feloszlatását. Emil Boc szerint a PD együttműködik majd a PLD-vel, de egyelőre nem került szóba egy esetleges szövetkezés. „Úgy határoztunk, hogy felújítjuk a parlamentben a politikai együttműködést a PLD-vel a legfontosabb, az állampolgárok életét érintő kérdésekben, ennél szorosabb kötelékről azonban egyelőre nincs szó", nyilatkozta.

Létszámhiány miatt harmadszorra sem sikerült megválasztani a volt Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Országos Bizottságnak (CNSAS) a vezetőségét. Eredetileg múlt kedden kellett volna megtartani a tisztújítást, ám csütörtökre halasztották a választást, majd pedig keddre, mivel a bizottság tagjai nem voltak jelen megfelelő számban. A Mediafax értesülései szerint a bizottság tagjai „tiszteletbeli egyezséget" kötöttek, miszerint a választások csakis akkor tarthatók meg, ha mind a tíz tag jelen van.

Az elnöki széket elfoglaló Claudiu Secaşiu személyi okokra hivatkozva nem vállal újabb mandátumot. A tisztségre Csendes László, az RMDSZ, illetve Laurenţiu Tănase, a Szocáldemokrata Párt jelöltje pályázik. Nem tanúsít érdeklődést viszont a vezetői tisztségre Ticu Dumitrescu, mivel megcsömörlött az egy évvel ezelőtti cirkusztól, amikor Traian Băsescunak kellett közbelépnie, hogy enyhítse a Ticu Dumitrescu és Corneliu Turianu közti nézeteltérést.

„Azért nem pályázom a bizottság vezetésére, mivel ezt a tisztséget fiatal és energikus személynek kell betöltenie, akinek az elvei összhangban vannak azokkal, amelyek az intézmény létesítésének alapjául szolgáltak", nyilatkozta Dumitrescu.

Arra a kérdésre, hogy miért vállalná az elnöki tisztséget, Csendes László a Szabadságnak kijelentette: „Én most alelnök vagyok. Ha az elnök lemond, akkor az alapszabályzat értelmében át kell vennem a hatáskörét", közölte, majd hozzátette: nem „töri magát" a CNSAS-elnöki tisztségéért. „Nehogy valaki azt gondolja, hogy ez kényelmes pozíció, s hogy mindenki erre pályázna. Ez nagy felelősséggel jár, s amíg bírom, megpróbálom ellátni. Secaşiu nagyon jó munkát végzett" – mondta Csendes László, hozzáfűzve: nagyon jó munka zajlott az elmúlt esztendőben, és „a mostani helyzetet nem úgy kell lereagálni, hogy Secaşiut leváltották".

A szenátus jogi bizottsága kedvezően véleményezte Puskás Bálint RMDSZ-es szenátor jelölését az Alkotmánybíróságba. Az RMDSZ-es politikust június 5-én hallgatták meg az illetékes szakbizottságban, ennek nyomán megállapították, hogy a szenátor megfelel a törvény által támasztott követelményeknek, azaz több mint 18 év jogi tevékenységgel, felsőfokú jogi képzettséggel és magas szakmai hozzáértéssel rendelkezik. Az RMDSZ-es politikus Kozsokár Gábort cserélné le a taláros testületben, aki a szövetség jelöltjeként 1998-tól töltötte be az alkotmánybírói tisztségét. Kozsokár kilencéves mandátuma idén jár le.

Budapestnek érdeklődnie kell a kormányközi kapcsolatok keretében, amikor Romániában a magyarok hátrányos helyzetbe kerülnek, hiszen ez nem csak romániai belpolitikai ügy – fejtette ki kedden Markó Béla, az RMDSZ elnöke.

A politikust az MTI kedden arról kérdezte, hogy az RMDSZ-nek milyen konkrét elvárásai vannak a magyar kormánnyal szemben az ügyészségi eljárás miatt tisztségéből felfüggesztett, korábban árulással is vádolt Nagy Zsolt romániai informatikai és távközlési miniszter esetében.

Markó szerint elég nyilvánvaló, hogy a romániai igazságszolgáltatás nem független. Emlékeztetett arra, hogy nem csak Nagy Zsolt ellen vizsgálódik a román ügyészség: másik négy RMDSZ-es tisztségviselő ellen is büntetőjogi vizsgálatot indítottak.

Úgy vélte: a magyar kormánynak rá kellett volna kérdeznie arra, hogy mi történik, hiszen nem csak belpolitikai kérdés, ha egy másik országban hátrányos helyzetbe kerülnek a magyarok.

Az RMDSZ elnöke szerint nem romániai belpolitikai kérdés, hogy mi van az erdélyi magyarokkal, hiszen a romániai magyarok, illetve a magyarországi románok helyzete 1989 óta állandó témája volt a román-magyar kormányközi tárgyalásoknak.

Hangsúlyozta: nem csak a nyelvhasználati jog vagy az anyanyelvű oktatás kérdését kell felvetni, hanem arra is kell figyelni, hogy hátrányos helyzetben próbálnak tartani egy-egy romániai régiót.

Markó konkrétan azt kifogásolja, hogy a magyar kormány részéről ezekben a hetekben senki fel nem hívta, és nem kérdezte meg, „mi van veletek, miért függesztették fel a miniszter kollégátokat?" Továbbra is úgy látja, hogy csökkent a magyar kormány és a magyar pártok figyelme a határon túli magyar közösségek iránt, aminek az okát az éles magyarországi belpolitikai szembenállásban látja.

A figyelem lankadásának szerinte egy másik oka is van. Nagyon sokan ugyanis tévesen azt hiszik: megoldódott az etnikai kérdés, miután Románia és Szlovákia bekerült az Európai Unióba. Megjegyezte: ezt ugyan senki nem mondja ki, de szerinte ez a felfogás sokak szemléletében észlelhető. Az EU valóban több lehetőséget kínál az etnikai kérdés rendezésére, de ez még nem jelenti azt, hogy a probléma máris megoldódott – hangoztatta Markó Béla.

A Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára szerint nem a magyar, hanem a román belpolitikai helyzet alakulása eredményez az RMDSZ számára politikai nehézségeket. Ezt Gémesi Ferenc mondta az RMDSZ és a Magyar Koalíció Pártja vezetőjének hétvégi nyilatkozatára reagálva hétfőn az MTI-nek. Gémesi Ferenc szerint ugyanakkor talán soha még olyan intenzív nem volt a magyar-magyar egyeztetés, mint az elmúlt egy évben. Utalt arra, hogy tavaly nyáron elhatározták, nem exportálják a magyar belpolitikát a határon túlra, a magyar közösségek körébe. Ennek jegyében a kormány tartózkodik attól, hogy a hazai politikai kérdéseket a külhoni magyar vezetőkkel vitassa meg, de szakmai-tartalmi ügyekben, és az őket érintő politikai kérdésekben is folyamatos az egyeztetés.

Többszáz olyan per folyik a Beszterce-Naszód Megyei Törvényszéken, amelyek esetében tanárok és óvónők perelik a tanfelügyelőséget, a különböző tanintézményeket vagy polgármesteri hivatalokat. Elégedetlenségük oka, hogy több mint 25 éve dolgoznak a tanügyben, letették az első fokozati vizsgát is, mégsem csökkentették két órával a heti kötelező óraszámukat, ahogyan azt az 1997/128-as törvény előírja.

Az oktatók azt állítják, hogy ezeket a plusz órákat senki nem fizeti nekik, annak ellenére, hogy 25 év után ezt már túlórának kellene számítani. Csak az elmúlt napokban több mint 60 keresetet nyújtottak be a pedagógusok a Beszterce–Naszód megyei törvényszékre.

Dana Ceuca, a törvényszék szóvivője tegnap elmondta: a felperesek kérték a bíróságtól, kötelezze az oktatási intézményeket, a megyei tanfelügyelőséget és a polgármesteri hivatalokat arra, hogy tartsák be az 1997/128-as törvény előírásait. A törvény 45. cikkelye kimondja: a több mint 25 éves tanügyi múlttal és első fokozati vizsgával rendelkező tanerőknek jogukban áll csupán 16 órát dolgozni hetente a 18 órát dolgozó fiatalabb kollégáikkal szemben.

A szóvivő szerint év elejétől mostanáig több mint 400 ilyen jellegű pert indítottak a tanügyben dolgozók az elmúlt három év többletóráinak kifizetése miatt. Ha a törvényszék az ő javukra dönt, akkor a helyi önkormányzatoknak saját költségvetésükből kell kifizetniük az elmaradt túlórapénzt.

Erdély egyik legrégebbi iskolájában, a Gróf Majláth Gusztáv Teológiai Líceumban ballagtak a végzős diákok, idén 27-en, és talán hosszú ideig nem várható ilyen népes évfolyam. Ők azok, akik 1988-89-ben születtek, a változások időszakának kezdetén. Munkájukkal igazolták azt a célkitűzést, amit a 2001-ben kiadott, átfogó iskolai évkönyv oly találóan jellemez: „a harmadik évezrednek nevelünk keresztényeket". A szentistváni székesegyház környezetében az ősi iskola is ezt tette már évszázadokkal ezelőtt a káptalanok idején. 1990-ben a diákok, tanárok fellélegezhettek, hiszen az iskola visszanyerte az őt megillető állami elismerést, és azóta gazdag tevékenységével bizonyít.

A kis iskola végzettjeinek nagy ünnepe a hagyományoknak megfelelően zajlott. Ebben az évben azonban a végzős fiúk, osztályfőnökükkel az élen mind vadonatúj Bocskai-ruhában, nyakkendőjükön a Majláth-jelvénnyel ballagtak. Gál László igazgató így kezdte búcsúbeszédét: – Vállatokon a jelképes batyuval, szívetekben a nagy várakozások izgalmával búcsúztok iskolátoktól. Lelketekben – minden bizonnyal – az igazság, jóság, szépség és öröm zsongásával betelten készülődtök a régóta dédelgetett nagyszerű álmok megvalósítására.

Korom Imre osztályfőnök, lelki atya arról beszélt, hogy itt emberséges, szeretetteljes kötődés kapcsolta a tanárt diákjához, diákot tanárához, amelyben sok esetben a megbocsátás, belátás kerekedett felül. Elhangzottak a legjobb tanulók, a díjazottak nevei: Bodor Attila, Bakó László, Cseh Csaba. Majd a sok különdíj következett, és a fiúk ajkán felhangzott a dal: „Ballag már a véndiák, tovább, tovább..."

A szülők, rokonok tapssal jutalmazták a négy év eredményeit, a dalokat, szavalatokat, majd következett az átvonulás a székesegyházba, az ünnepi mise színhelyére. Ezután már „szabadok" a diákok, bár ez még nem az igazi szabadság, hiszen nemsokára következik a nagy megmérettetés, az érettségi.

Nagyon régen nem ültek annyian a magyarigeni református templom padjaiban, mint a Megújuló örökség – nemzetközi műemlékvédő konferencia alkalmával. Szakemberek, politikusok, érdeklődők népes tábora vitatta meg vagy követte figyelemmel épített örökségünk szomorú, vagy éppen halvány reményekre feljogosító állapotát a Fehér megyei település református templomában.

Diószegi László, a Teleki László Alapítvány ügyvezető igazgatója nyitotta meg a konferenciát, üdvözölve a résztvevőket. Varga Melinda, a budapesti Kulturális Minisztérium osztályvezetője szerint jó, hogy sok egyeztetés után végre van egy sikeres projekt, éppen itt, Dél-Erdélyben, a műemlékekben igen gazdag vidéken.

Gudor Botond helyi református lelkész a körülményekhez képest szépen rendbe hozott templomban fogadta a vendégeket Erdély legkisebb gyülekezetében, ahol a lelkipásztor és családja (feleségével és gyermekeivel 5-en vannak) nagyobb számot tesz ki, mint a gyülekezet tagjai, akiknek száma az évek során négyre csökkent. A lelkész részletesen beszélt a település és a templom történetéről, Bod Péter valamikori lelkipásztor testamentumáról. Szólt a települést ért tragédiákról (parasztlázadás 1784-ben, pestis-járvány 1813-14-ben, szabadságharc: 1848-49-ben), az öt magyar temetőről, a maradék lakosság elvándorlásáról. A település történetében voltak kevésbé tragikus időszakok is, hiszen 1252-ben már kőtemplom épült, 1260-ban szászok telepedtek le itt, 1600-tól a település pedig komoly bástyája lett a reformációnak, miután püspöki székhellyé vált. Új templomot is építettek 1781–1783 között, Deák János papsága idején. A falu története kapcsolódik a mindenkori erdélyi fejedelmek történetéhez, sorsa azonban az átlagosnál tragikusabb. Ma már az a kérdés, mi lesz a jövőben a későbarokk stílusban épült, gyönyörű templom sorsa hívek nélkül.

Színvonalas, képekkel illusztrált előadások hangzottak el. Kovács András műemlékvédő szerint súlyos, komoly történelme van minden helységnek. – Az erdélyi művelődés központi térségében vagyunk, ahol az erre járó turista azt is megtudhatja, hol lakhatott Boroskrakkóban Thököly Imre. A Teleki László Alapítvány tevékenysége ezért is irányul főleg erre a térségre – fejtette ki.

Istvánfi Gyula, a Budapesti Műszaki Egyetem nyugalmazott professzora vette át a szót, aki jelentős mértékben hozzájárult az erdélyi műemlékvédelemhez. – Ha a műveltséget megtagadjuk magunktól, akkor elkorcsosul a nép – jegyezte meg. Mihály Ferenc restaurátor sok képpel illusztrált előadása főleg a Kárpát-medencei templomok farészeinek restaurálásáról, valamint a színrestaurálásról szólt. Daróczi Miklós az Erdélyi Református Egyházkerülethez tartozó, 1990–2004 közötti templom felújítási munkálatairól értekezett. 1997-től folytak állagvizsgálatok is, és 53 műemléktemplomban történtek kisebb-nagyobb beavatkozások. Márton Jutka a római katolikus templomok ingó és ingatlan örökségét ismertette, kiemelve a gyulafehérvári Székesegyház és a Püspöki Palota felújítási munkálatait. Paskucz Szathmáry Viola elmondta: 52 unitárius műemléktemplomuk van, amelyek felújításai között igazi sikertörténetek is akadnak, például a kilyéni vagy akár a kolozsvári templom esetében. Emődi Tamás a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevében többek között a Püspöki Palota felújítási munkálatairól beszélt. Káldi Gyula összegezte az ukrajnai és felvidéki helyzetet is, ami jelentősen különbözik az erdélyitől.

Az előadások számos konkrét példa bemutatásával változatos képet festettek a Kárpát-medencei műemlékvédelemről. Az elhanyagolt templomoktól az állapotmegőrzés különböző állapotáig és a teljes felújításokig mindenről szó esett. Diószegi László szerint a közeljövő semmi jóval nem kecsegtet, hiszen a Teleki László és hasonló alapítványokat a magyar kormány megszünteti. Nincs garancia arra, hogy a megkezdett munka folytatódik. Ők most az alapítvány megmentéséért dolgoznak. A megoldást a független civil alapítványok létrehozása jelentené. Rögtön be is mutatták az Ágoston Sándor nevű alapítványt, amelynek céljairól is hallottunk egy kis ismertetőt. Kiderült az is, hogy részt vállalnak az erdélyi templom-rekonstrukciós munkálatokban.

A sok előadást követően a jelenlévő újságíróknak Gaál Alajos katolikus esperes mutatta be a helybéli, nemsokára 200 éves, felújítás alatt álló római katolikus plébániát, amelynek 10 híve közül öt magyar. A plébános Borberek, Alvinc, Boroskrakkó, Marosszentimre, Sárd, Gyulafehérvár történetének és érdekességeinek ismertetésével tette teljessé a képet. Vasárnap református istentisztelettel és a marosillyei Bethlen-kastély meglátogatásával ért véget a program.

A Kárpát-medencei, így az erdélyi műemlékek örök tanúi a magyar történelemnek és jelenlétnek, megmaradásuk tehát nemzeti érdek. A kérdés az, hogy a gyülekezet nélküli helyeken mi történhet az állagmegőrzés után, hogyan lehetne ezekbe az épületekbe ilyen esetekben is „életet lehelni". Erre, úgy tűnik, a sikeres konferencia sem tudott választ adni.

Ha a monda szerint a néhai fejedelem Bethlen, Gábor lovasai beszólnának a mai magyarigeni portákra, és megkérdeznék, hogy van-e ott magyar, akkor most összesen 14 magyar igen hangzana el. De mi lesz vajon 50 év múlva?

A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal összeállította a reklámtevékenységgel kapcsolatos új városi szabályzat-tervezetet. Az okmány megtekinthető a www.primariaclujnapoca.ro honlapon, várják az érintettek, a szakemberek és a lakosság véleményét, állásfoglalását, javaslatait. A helyi tanács minden bizonnyal a júliusban esedékes első tanácsülésen dönt a szabályzatról.

A jelenlegi változat nagymértékben korlátozza a vizuális reklámozást, a belvárosban például szigorúan tiltja a transzparensek felszerelését – kivéve, ha azok kulturális eseményekről tájékoztatnak. A közlekedésbiztonsági követelményekkel összhangban előírja, hogy az utak szélén, illetve útkereszteződésekben mekkora és milyen reklámokat lehet felszerelni, egymástól bizonyos távolságra. Az esztétikai szempontokat is figyelembe veszik, a járdákra csak kivilágított reklámok kerülhetnek.

A polgármester elmondta: néhány hónapon belül a most érvényben levő szerződések lejárnak, azután a reklámozásra alkalmas helyeket versenytárgyalások nyomán adják bérbe az igénylőknek.

A törvénytelen építkezések ellen tavaly meghirdetett hatósági harcnak kezdenek megmutatkozni az első eredményei. 2006-ban, illetve idén, mostanig összesen 162 törvénytelenül felépített ingatlant azonosítottak. Az esetek körülbelül felében beérték büntetéssel vagy a jogi helyzet utólagos rendezésével, 84 alkalommal viszont bírósághoz fordultak a helyi hatóságok, kérve az építmények lebontását.

A törvényszéken 12 alkalommal született erre szóló ítélet, ebből 6 végleges és visszavonhatatlan.

Két vétkes már „alkalmazkodott" is a helyzethez, és önszántából lebontotta amit felépített, a többi esetben értesítették a bírósági végrehajtót.

A Kolozsvári Városi Tanács úgy döntött, hogy több hónapnyi szünet után ismét engedélyezi a taxis-engedélyek kibocsátását. A parlamentben ugyanis dolgoznak a taxis-törvényen, amely új korlátokat és új feltételeket szab ennek a tevékenységnek. A taxik számát illetően például – a jogszabály jelenlegi formája szerint – ezer lakosra négy taxit engedélyez. Kolozsváron a felső határ 6 000, jelenleg 3330 taxi működik, ebből 831 valamelyik céghez tartozik, a többi független vállalkozó (a most érvényes törvény szerint a vállalkozók kétharmada független kell hogy legyen). Amióta ismét adnak engedélyt, 353 új kérvényt nyújtottak be. Emil Boc polgármester bejelentette: szándékában áll arra kötelezni a taxisokat, hogy feltűnő és észrevehető jellel tegyék egyértelművé, hogy milyen díjszabás-kategóriát alkalmaznak, ugyanakkor kivizsgálást kért arra nézve, hogy a kolozsvári cégek az egységes díjszabással nem sértik-e a konkurenciával, szabad piaccal kapcsolatos törvényeket.

Az Astaldi–Romairport–Uti JV társulás nyerte a Kolozsvári Nemzetközi Repülőtér indulási termináljának felújítására kiírt licitet – hozta nyilvánosságra tegnap a Kolozs Megyei Tanács. A terminál felújításáért két cég harcolt, a Con-A Kft. azért vesztett, mert magasabb árat kért a város szempontjából igen nagy fontosságú befektetés kivitelezéséért – derül ki a közleményből.

Az új indulási terminálnak ugyanolyan fémszerkezete lesz, mint az érkezésinek, és csúcsidőben óránként 900, évi átlag mintegy 700–800 ezer utast tud majd fogadni. Ezzel a reptér évi kapacitása 1,5 millió utasra emelkedik.

Az új, EU-konform terminál 6 300 négyzetméteren épül, két szinten, az építkezés mintegy 25 millió euróba kerül.

A napokban elkezdték a forgalmat felülvigyázó videokamerák elhelyezését a DN1E60-as jelzésű országút Kolozsvár–Torda közötti szakaszán. A Tordatúr, Pusztaszentmárton és más települések határában felállított „szerkezetek" láttán a gépkocsivezetők között pánikként terjed a hír, hogy állóradarok leselkednek a gyorshajtókra. Amint azt Florin Goia rendőrfőnök-helyettestől, a közlekedésrendészet képviselőjétől megtudtuk, egyelőre csak a videokamerák üzembe helyezésén, beállításán dolgoznak az illetékesek, de a munkálatok hamarosan véget érnek. Persze, azért még nem árt óvatosan vezetni – az élet elsőbbséget élvez.

A rendszer részleteire hamarosan visszatérünk.

Kedden reggel nyolc óra előtt szokatlan tömeg várakozott a Donát-úti református templom előtt: ünneplőbe öltözött fiatalok szüleikkel, nagyszüleikkel izgultak, de nem hiányoztak a kisebbek sem: a végzősök egy-egy elsőst közrefogva vonultak be a templomba, ahol Bibza István esperes hirdetett igét. „Ígéret és elvárás az élet, s ez utóbbiak egyre nagyobbak. Mindannyian azt kívánjuk, hogy életetek jobb és biztonságosabb legyen. Ezért viszont be kell tartani Isten szövetségét és bizonyságait", hangzott el a megszívlelendő esperesi tanács. A rövid istentisztelet után Irsay Mónika aligazgató kitartásra buzdította a végzősöket, majd a kilencedikesek részéről Csonta Sarolta, a végzősök részéről pedig Dezső Noémi és Lengyel Andrea szólalt föl. Füstös Klára osztályfőnök megható beszéde könnyeket csalt a végzősök szemébe. Szőcs Judit a Gál Kelemen Oktatási Központ díját nyújtotta át Gombos Ildikónak, Virág Erzsébet pedig Lengyel Andreának adományozta a megyei RMPSZ-díját. Csoma Botond a megyei RMDSZ képviseletében Dezső Noémit részesítette elismerésben. Somogyi Gyula városi tanácsos a Dónát-negyedi RMDSZ nevében az első három tanulót – Lengyel Andreát, Dezső Noémit és Kozma Tibort – díjazta, Moldován Árpád Zsolt pedig a Kónya-Hamar Sándor europarlamenti képviselő által alapított EU-díjat Lengyel Andreának adta át. Máté András Levente képviselő személyre szóló baráti levelét Irsay Mónika nyújtotta át a végzősöknek.

Hétfőn délután Marius Nicoară Kolozs Megyei Tanácselnök, Hadrian Arion Kolozs megyei főtanfelügyelő és Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes jelenlétében az Egyetemiek Házában díjazta a Kolozs Megyei Tanács azokat a diákokat, akik a 2006–2007-es tanévben kitűnő eredményeket értek el a különböző országos tantárgyversenyeken. A Sigismund Toduţă Zeneiskola kórusának műsora után a főtanfelügyelő és a megyei tanácselnök köszöntötte a jelenlevőket. „Ezek a diákok jelentik a jövőt – mondta Nicoară –, és mi így szeretnénk nekik köszönetet mondani". A diákok 100 és 400 lej közötti összegeket tartalmazó borítékokat vehettek át annak függvényében, hogy milyen helyezést értek el az országos olimpiászokon. A díjátadáson természetesen jelen voltak a kolozsvári magyar tanintézmények diákjai is, képünkön Demény Enikő, a János Zsigmond Unitárius Kollégium XII.-es diákja veszi át jutalmát a magyar tantárgyversenyen elért eredményéért.

ROMLOTT DARÁLTHÚS
Két nagyáruházra szabott ki tetemes büntetést a kolozsvári Fogyasztóvédelmi Hivatal, miután egy ellenőrzés során romlott darálthúst találtak ezekben. Mircea Avram, a hivatal igazgatója elmondta: a 30 ezer lejes büntetés kiszabásán túl mintegy 30 kg darált húst vontak ki a forgalomból. A két nagyáruházba azt követően szálltak ki a hivatal munkatársai, hogy több vásárló is panaszt tett a nem megfelelő áru miatt.

PÁLYÁZATÍRÁS ÉS PROJEKTMENEDZSMENT
A Kolozs megyei RMDSZ, az Önkormányzati Menedzsmentért Alapítvány, a Claudiopolis Egyesület és az EuroTrans Alapítvány közös rendezésben pályázatot hirdet a fenti című alapfokú képzésén való részvételre. A képzés időpontja: június 16–17., bárki pályázhat. Jelentkezni űrlappal lehet, akár elektronikus úton is. Bővebb információért a 0264/592-217-es telefonszámon vagy az említett címen működő Önkormányzati Iroda Alapítvány munkatársainál lehet, hétköznap reggel 9-től délután 17 óráig.

„Kercsed sajnos kihalófélben lévő falu, éppen ezért döntöttünk úgy, hogy megpróbáljuk kicsit felrázni a lakosságot egy falunapi rendezvénnyel" – fogalmazott Kolozsi Ernő, a Kolozs megyei RMDSZ Aranyosmentéért felelős alelnöke, aki várfalvi községi tanácsosként is szívén viseli a környék falvainak sorsát. Az ugyancsak várfalvi tanácsos, ráadásul kercsedi születésű Gál Vilmos ötlete nyomán összefogott az önkormányzat és az RMDSZ, és több mint 200 résztvevőt megmozgató eseményt szerveztek június 10-én, vasárnap. A program délelőtti istentisztelettel kezdődött, Lőrincz Tibor Zoltán nyugalmazott református lelkipásztor igehirdetését követően pedig dr. Keszeg Vilmos kolozsvári egyetemi tanár tartott érdekes előadást az aranyosszéki templomok toronygombjában elhelyezett emlékiratokról, amelyek közül az elsőt éppen a kercsedi templom toronygombjában találták meg. Az ünneplés a kultúrotthonban folytatódott: az Aranyosszék néptánc-csoport és zenekar szórakoztatta az érdeklődőket, majd utána estig tartott a mulatság a kultúrotthon udvarán.

A szervezők bíznak abban, hogy hagyományt tudtak teremteni a falunappal. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Máté András Levente parlamenti képviselő, de László Attila, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke is „berobogott" motorján a falunapi mulatságra.

A Szabadság május 19-i számában megjelent egy cikk, amely az egész város közvéleményét érinti: súlyos egészségügyi gondokhoz vezethet a belvárosi forgalom. Az írásban felvetett problémát naponta tapasztalhatjuk, főleg itt a belvárosban, ahol én is lakom, és ahol a cikk szerint a zajszint túllépi a megengedett szintet.

A felvetett kérdésre, miszerint lehet-e tenni valamit a zaj ellen, válaszom az, hogy egy kis akarattal lehet, és kell is tenni.

Az intézkedés valójában semmibe sem kerülne, csupán a közlekedésrendészetnek kellene jobban odafigyelnie a jelenségre. Mert tulajdonképpen mi okozza ezt az elviselhetetlen zajt, aminek bizony egészségkárosító hatása van? A Majális utcában például, amit 2005-ben korszerűsítették mindnyájunk örömére, megjelentek az úgynevezett vadmotorosok, akik szinte naponta, amikor az esti órákban csökken a forgalom, eszeveszett sebességgel és iszonyatos zajjal, akár óránkénti száz kilométeres sebességgel száguldoznak felfelé az utcán. Ehhez járul a számtalan személygépkocsi erős dübörgése, amelyek szintén meg nem engedett sebességgel hajtanak, ahol csak lehet, semmibe véve a közlekedési szabályokat. És szintén ide kell sorolni még a gyakori közlekedési dugók miatti esztelen dudakoncertet, valamint szombatonként az esküvői autós felvonulások céltalan, folyamatos dudálását. Egyes autós legények pedig azzal akarják felhívni magukra a figyelmet, hogy teljes hangerővel bömböltetik a zenét a kocsiban, elviselhetetlen zajt okozva még este tíz óra után is városunk lakóinak.

És ha már zajról van szó, hát akkor legyen még erősebb, aminek érdekében reklámkocsik dübörögnek végig a városon, cirkuszt reklámozva, vagy valamelyik párt politikai programját hirdetve.

A hatóságok nem léphetnének fel szigorúan ezek ellen a törvényszegők ellen? Hiszen amit művelnek, az már tudatos csendháborítás. Kérdésemre illetékesék arra hivatkozhatnának, hogy erre nincs törvény, nem tudják sehova, semmilyen jogszabályba beilleszteni a cselekedetet. Törvény azonban igenis van, mégpedig a 2006. decemberében közzétett közlekedési törvény. Nem kívánom részleteiben, szakaszonként elemezni a jogszabály szövegét, csak figyelmesen bele kell olvasni, és be is kellene tartani ezeket a közlekedési szabályokat. Főleg a szándékos zajkeltők ellen kellene szigorúbban fellépni.

Dudálási tilalom az egész városban van, főleg a kórházak közelében. Oktalanul megszólaló riasztóberendezést tilos használni, tilos továbbá a gépjárművek kipufogó berendezésein olyan átalakítás végezni, amelytől azok hangosabbak lesznek. Tartsák egy kicsit szemmel, illetve füllel ezeket a jelenségeket, hogy meggyőződjenek az állítás valóságáról, és próbálják meg már végre orvosolni ezt a helyzetet. Mert amennyiben csupán elkészítik a város zajtérképét, és nem tesznek semmi egyebet a zaj megszüntetésére, akkor az egésznek nem sok értelme lesz. Furcsa azonban, ahogy gazdasági szempontból is próbálják elemezni a helyzetet: a zajos utcákban csökkennének az ingatlanárak. Ez szerintem nem így van, hiszen egyesek ebből is hasznot próbálnak húzni. Amikor a folyamatos zaj miatt romlik az ember egészsége, nem az a fontos, hogy milyen irányban változnak az ingatlanárak. Az ember egészsége megint háttérbe szorul? Szomorú!

Megoldásokat is kínálnak, hogy mégse panaszkodjunk: cseréltessük ki ablakainkat hő- és hangszigetelő ablakokra. Csak éppenséggel egy belvárosi műemlék épülethez nem illenek a divatos „termopán" ablakok. Háttérbe szorul az esztétika is. Vagy speciális hangszigetelő falakat állítani fel a belvárosban? Kitől származik ez a morbid ötlet? Ilyesmit lakott területen kívül szokás elhelyezni, az autópálya azon szakaszán, ahol közelben van lakott hely. A hő- és hangszigetelő ablakok felszerelésével valóban kiszűrnénk a zajt, az már nem hatolna be a lakásba. De volna rá mindenkinek pénze? Ezzel is az ember zsebébe akarnak nyúlni, felesleges is részletezni, kik jutnának általa haszonhoz.

Sokkal egyszerűbb és olcsóbb megoldást javasolok: áruljanak, illetve tegyék kötelezővé mindenkinek a füldugók használatát. Biztos akadna rá gyártó és forgalmazó is, haszonra tennének szert általa. Na, de félre a tréfával. Komolyabban, szigorúbban kellene büntetni a megrögzött, tudatos zajkeltőket. A második világháború óta harmincszorosára nőtt a nagyvárosok zajszintje, de mindezért nem csak a fejlődést kell okolni, hanem azokat is, akik szándékosan zajongnak, figyelmen kívül hagyják a közlekedési törvényeket és embertársaik nyugalmát, egészségét.

A történelem-filozófia fakultás keretében létesített neveléstudományi szakot a néhai Bolyai Egyetemen az 1956-1957-es tanévben tizennyolcan végeztük el. A záróünnepségen meghatódva énekeltük a Gaudeamust, fiatal szívvel, tele optimizmussal. Isten kegyelméből tizenketten megértük az ötvenéves találkozót. Hat kollegánk megfáradt lénye megpihent, elkísérte szeretett tanárainkat.

Évfolyamunk nagy részét Székelyföldről jött hallgatók alkották, tele életkedvvel, tanulási vággyal. Nehéz időket éltünk át mind politikai, mind anyagi szempontból. Több kollegánk a tanulás mellett dolgozott, a lódenkabát elegáns ruhadarabnak számított.

Tanáraink egy része szovjet egyetemeken végzett, előadásaik a kommunista vívmányokat dicsőítették a tudományok minden területén. Csak orosz-szovjet szerzők léteztek. Alábecsülték nemzeti értékeinket, az univerzális vívmányokat.

Sokat tanultunk kiváló, idősebb professzorainktól, felejthetetlenek számunkra Zörgö Benjamin, dr. Debreceni Sándor, Bako Béla előadásai, mintaképül szolgáltak a diákok számára. Évfolyamunkon fokozatosan kialakult egy láthatatlan, összetartó erő. Szerencsésen átéltük az 56-os politikai viharokat, árulók köztünk nem voltak. A legtöbb évfolyamon volt politikai megfélemlítés, letartóztatás. Bizonyos vonatkozásban átláttuk a kommunista propaganda által hirdetett elvek és a valóság reális viszonyát.

Évfolyamunk diáksága egy emberként drukkolt a jelentősebb magyar érdekekért, főleg 56-ban. Felejthetetlenek számunkra a közösen átélt események, a legendás focimeccsek, a 6-3-as magyar-angol mérkőzés, amelyet többszáz diák hallgatott egy rádió segítségével az egyetemünk udvarán. Vagy az orosz-szovjet megszállás Magyarországon.

Egyetemünkön jól szervezett kulturális tevékenység létezett. Többször felléptünk a magyar színházban, a legjobb táncosok a mi évfolyamunkon voltak, később a marosvásárhelyi székely-népi együttes vezetőségét alkották több éven át. Az egyetem elvégzése után többször találkoztunk ötévenként. Néhány napja pedig az ötvenéves találkozóra került sor az egyetemünk udvarán. Jóistenünk adjon örök nyugodalmat elhunyt tanárainknak, kollegáinknak, kedves emléküket sok szeretettel őrizzük.

Jelenleg – s ha a napok számát tekintjük, eléggé tartósan – a nagyobbik fiam kedvenc játéka egy mindössze nyolc centiméteres műanyag hajócska. A játék igen egyszerű, fröccsentett műanyag. A gyártók előrelátók voltak – mert nem szerencsés dolog, ha a vizet bevisszük a szobába –, kerekekkel is ellátták.

Sohasem viszünk magunkkal az óvodába játékot, mert van ott elég. De a tegnap azt mondta az óvó néni, hogy ma mindenki vigye magával kedvenc játékát. Az természetesen teljesen más. A hajócskával indultunk útnak. Hogy-hogy nem, egyszer csak rossz helyen nyomta meg a gyermek a járműt, s kereke kipattant. A játék szerkezete miatt nem lehetett helyben megjavítani, de felajánlottam, hogy megpróbálkozom. Beleegyezett.

A munkahelyem szomszédságában van egy szállítási cég. Még eleinte kuncogtam magamban, hogy majd kérnem kell, engedjenek a szerelőgödör fölé állni. Hát ez a kérés elmaradt, de valóban ott segítettek rajtam. Fúrógép, fogók, ragasztó, minden onnan került elő, nem beszélve a derék emberről, aki mindent elvégzett. A munkaidő kezdetéig a hajó ismét üzemképes állapotba került.

Ha azt kezdenénk számolgatni, hogy két felnőtt ember egy kis kereskedelmi értékkel bíró tárggyal mennyi időt töltött el, mennyi munkát és javítási anyagot fordított rá, az eredmény jogos fejcsóválásra adna okot. De nem számolgatok. Csak türelmetlenül várom, hogy késő délután, amikor egy fedél alá kerül a család, lássam a fiam boldog nevetését, amikor a hajóját kézbe adom.

Köszönd meg szépen, fiam, Leventének is!

Amikor január elseje előtt, tehát még az elmúlt évben mindkét pénznem, az új meg a régi is párhuzamosan volt forgalomban, mindkettő érvényes volt, már akkor adódtak aprópénz problémák. De az év elejétől, amikor a régi aprókat bevonták a forgalomból, siralmassá vált a helyzet. A kereskedelmi egységekben, nagyobb élelmiszerüzletekben és kisebb boltokban, de a gyógyszertárakban sem tudnak visszaadni aprópénzt. Az élelmiszerüzletekben például egy kis tasak kávét vagy cukrot, rágógumit, csomagolt cukorkadarabot adnak visszajáró helyett, a patikákban pedig legtöbbször egy-egy tabletta fejfájás-csillapító orvosságot.

De mit tehetnek az újságárusok, cigarettaárusok, és nem utolsósorban a városi közszállítási vállalat jegypénztárosai? A buszjegy például két lej hatvan bani, ezt a vásárlóknak körülbelül 15 százaléka tudja pontosan, tehát előkészített aprópénzzel kifizetni. A többi 85 százalék vásárlónak jegyenként 40 banit kell visszaadni, ami egy váltásban, egy 4 ezer lejes forgalomnál már tekintélyes mennyiségű 0,10 vagy 0,05 lejből tevődhet össze. A magáncégek tulajdonosai, de az állami vállalatok vezetői sem biztosítanak elárusítóiknak elegendő aprópénzt a visszajáróhoz, arra hivatkozva, hogy ez még a nemzeti bankban is hiánycikk.

Néhány évvel ezelőtt még léteztek, forgalomban voltak a fényes fém százlejes érmék, amelyeknek már több mint négy éve nem volt értékük, olyannyira, hogy az utcán, sétányokon többet is lehetett látni eldobva, de már nem hajolt le utánuk senki. A legnagyobb meglepetésre ez év január elsejétől megjelent a 100 lejeseknek az új mása az 1 banis. Aki sokat sétál, az láthatja, hogy az új 1 banis, akár a régi 100 lejes elődje, sok helyen el van dobálva, de senki nem nyúl utána, nem veszi fel. Ennek sem tulajdonítanak értéket. De mivel hivatalos fizetőeszköze az országnak, hát kapják is, adják is fizetőeszközként. Egy jegypénztáros ismerősöm mesélte, hogy amikor egy vevőnek tíz darab egybanist adott vissza, az mind a szeme közé dobta.

Nem tudom, az ország pénzemberei miért nem tájékozódtak, és vonták volna vissza a régi 100 lejest, annak a ráfordítási költségéből pedig gyártottak volna 5 és 10 banisokat, amelyek hiányoznak. Jártam az Európai Unió hét-nyolc országában, de sem ott, ahol az euró van forgalomban, sem ott, ahol az országok a saját régi pénznemeit használják, nem találkoztam aprópénz-hiánnyal. Ha már mi is tagjai vagyunk az uniónak, ezt az egészen egyszerű problémát is meg kellene oldanunk.

Szavazástól függetlenül a 2007-es TIFF közönségsikere Cristian Mungiu Aranypálma-díjas filmje, a 4 hónap, 3 hét és 2 nap volt, amit három alkalommal is vetítettek, és mindháromszor kicsinek tűnt a Köztársaság (Republica) mozi, legalábbis az érdeklődéshez mérten. Már-már trendszerűnek tűnik, hogy hazai rendezők a 89’ előtti állapotokat elevenítik fel. A film cselekménye az „átkosban" illegálisnak minősített abortusz körül forog. Găbita Bukarestben tanul és a szobatársa segítségével készül találkozni Bebe úrral. A film főszereplője tulajdonképpen nem is ő, hanem a szobatárs: Otilia. Az Aranypálma miatt talán túl sok port kavartak a film körül, ezért számít az ember sokkal jobbra, mint ami feltűnik a vásznon. A hazai (szak)sajtó nem fogalmazott meg semmilyen kritikát a 4 hónap, 3 hét és 2 nap-al kapcsolatban. A film amúgy valóban jó: a történet megrázó, a kameramozgás, a vágás dinamikus, az alakítások és a díszlet hiteles. A közönség alapjában véve valami abortuszos komplikációra számít, esetleg a morális kérdések fejtegetésére, azonban a film igazi csavarját Bebe úr adja, aki a beavatkozásért cserébe nem pénzt, hanem „csupán" néhány percet kér a lányoktól. Mungiu azonban tovább is megy: megmutatja az élettelen emberkezdeményt, sőt a történetet is akkor vágja el, mikor Găbita közli, hogy láza van. A katarzis elmarad, következtetéseket nem lehet levonni, talán ez, meg a sötét kommunizmus hangulata bűvölte el a Cannes-i zsűrit, azonban idehaza mindez másképp hat, úgy, mintha még hiányozna valami.

A nagyjátékfilmek, a kisfilmek közt mindenféle érdekesség kerül a TIFF műsorára. A tavalyi Mozgó kastély után újabb kötelező anime (azaz japán rajzfilm) következett, ezúttal Satoshi Kon rendező munkája, a Yasutaka Tsutsui tudományos-fantasztikus novellája alapján készült Paprika (Papurika) került műsorra. A Páncélba zárt szellem (Ghost in a shell), a műfaj egyik nagy klasszikusa az emberség határait kutatja: ehhez képest a Paprika a valóság és a képzelet közötti határt tapogatja az anime-mozik ráérős tempójában, lenyűgöző látványvilággal.

Az északi filmek között különleges képi világával hívja fel magára a figyelmet a Kiállhatatlan (Den Brysomme mannen) című norvég–izlandi koprodukció. Jens Lien rendező főhőse, Andreas hirtelen egy olyan városban találja magát, amelyről semmit sem tud. Úgy tűnik, hogy a hideg, fénytelen városból nincs is számára menekvés, bármerre megy, valahogy mindig ugyanott köt ki. A szökés lehetőségét egy pincében találja meg – ám Lien nem engedi a szereplőt meglógni. A pincés jelenet egyike a leglátványosabb mozzanatoknak: egyszerre legalább száz villanykörte világít, de ennek ellenére félhomály uralkodik a pincében. A néző sem okosabb a szereplőnél: kezdettől a végéig épp annyira nem ért semmit, mint Andreas.

A Fiuk (Sønner) Erik Richter Strand norvégiai rendező meglehetősen vitatott munkája egy középkorú pedofilhoz fűződik. Hans magához csalogatja a tizenéves fiúkat, akik pár száz koronáért „szexuális szolgáltatást nyújtanak" neki. Hansnak azonban pechje van, ugyanis az egyik hajdani „pártfogoltja" rajtakapja és ettől kezdve sanyarú idők járnak rá, ahányszor csak találkozik Lars-al, kikap. Strand közelítése a témához tulajdonképpen humoros, még akkor is, ha ez a humor történetesen fekete. A rendező ugyanakkor megadja Hansnak is az esélyt, hogy megvédje álláspontját, azonban ez nem elég. A klasszikus morál felülkerekedik – Hans pedig főbe lövi magát.

A sztármeghívottak listáján nemcsak Franco Nero, Cristian Mungiu és Călin Popescu Tăriceanu szerepelt, hanem az angol Nicholas Roeg filmrendező is. A Puffball igazából a filmguruknak volt csemege, ők ugyanis tudni vélték, hogy a film tele van spékelve Roeg egyik régebbi, Ne nézz vissza (Don’t Look Now) című alkotására való utalásokkal. A Roeg munkásságát kevéssé ismerő közönség egy bizarr thrillert látott. A történet Fay Weldon novellájára támaszkodik. A kelta mitológia, az „írországosan" ködös táj megadja a film zűrös alaphangulatát. Van a történetben középen lyukas kő, amelyen a legenda szerint magával Odinnal lehet kommunikálni, de látunk tündérfát, sőt két igazi boszorkánk is van. Ez a furcsa táj, ahol minden megtörténhet talán túl sok hangsúlyt is kap: Roeg kissé szájbarágósan emeli ki a látszólag indokolatlanul felbukkanó gombákat. Itt a film megint szájbarágóssá válik, lévén, hogy a címét adó Puffball egy hallucinogén hatású gombafajta.

A művész-, illetve játékfilmek közt azért találtunk néhány olyan alkotást is, amelyek szerintünk kissé eltévedtek a fesztiválon. Ilyen volt az Amerikai pite paródia, a 2006-ban készült Todd Stevens film, az Another Gay Movie (szabad fordításban: Egy újabb meleg film). Akárcsak az eredeti Amerikai pitében, a meleg verzióban is minden a szüzesség elvesztése körül forog, tehát négy gimnazista srác újra fogadalmat tesz: még a tanév vége előtt megszerzik álmaik pasiját. Nevetni lehetett rajta, de csak módjával.

Érdekes, hogy a másik amerikai film, a 2003-as Faragjunk férfit (The Shape of Things) is amerikai. Neil LaBute nem irtózik a kliséktől: „a béna srácból jó pasast" effektust lovagolja meg, azzal a különbséggel, hogy a film végén kisül: a nagy változást provokáló lány csak projektként kezelte a főszereplőt, és (vélhetően itt kellett volna a közönség sokkot kapjon) nem is szerette igazán. A hollywoodi happy end elmaradt, ahogy a közönség lelkesedése is.

A versenyben is induló Csapda (Klopka) német–szerb és magyar koprodukció. Srdan Golubovic filmjében sokan a film noire visszatérését látják: egy olyan történet, amelyet kezdettől beárnyékol egy bekövetkezni készülő tragédia. A Görögországban vendégmunkásként dolgozó albán fiatalember egy reggel úgy dönt, hogy tisztázza besározott hírnevét és hazatér. Ehhez azonban túszul kell ejtenie egy egész buszt. Miközben a Stockholm szindróma szépen működni kezd, és a foglyok megkedvelik a fiatalembert, betekintést nyerünk a szétesett Jugoszlávia mindennapjaiba is, ahol a rend őrei a törvény felett állnak, ahol a bűnözés a túlélés egyetlen lehetséges módja.

Kuriózumként nézhettünk mexikói filmet is. Az 1991-es Házi feladat (La tarea – rendezte: Jaime Humberto Hermosilo) tulajdonképpen játékfilm, amelynek érdekessége, hogy – az első perceket leszámítva – csak egy bizonyos szögből látunk mindent, ugyanis a kamera el van rejtve. Ez a dokumentumjelleg aztán átcsap komédiába is. Ami kezdetben rejtett kamerásnak indul a későbbiekben már egyetértéssel felvett anyag lesz, sőt később arra is fény derül, hogy igazából az egész előre kitervezett, megrendezett történet. Hermosilo filmje ilyen értelemben akár egy Quentin Tarantino forgatókönyvvel is felvehetné a versenyt.

Június 8-án a Transilvania Filharmónia Verdi Requiemjét, a zenetörténet egyik remekművét tűzte műsorára. A közönségcsalogató drámai gyászmise meg is tette hatását, hisz az utóbbi hetek félteremnyi hallgatósága helyett ezen az estén szinte megtelt a Diákművelődési Ház hangversenyterme. Zene-és énekkar a közelmúltban készült elegáns öltözékben ünnepélyesen várta a pódiumra lépő, muzikalitásáról és igényességéről már jól ismert Gheorghe Costin karmestert.

A közönség az évek során számtalanszor meggyőződhetett arról, hogy a Cornel Groza által vezetett énekkarnak minden alkalommal sikerül a megszólaltatott mű hangulati különbségeit, érzelmi szépségeit a legmagasabb művészi fokon felszínre hozni. Ezt tette Verdi Requiemjében is. A kórust és vezetőjüket művészi hivatástudat vezérli, ezért olyan rendkívüliek fellépéseik. A zenekar, ha jól képzett, jó művészi elképzelésű karmester vezeti, szintén maximálisan képes kihozni a művek esztétikai üzenetét. Gheorghe Costin a temesvári Banatul Filharmónia állandó karmestere, ezúttal is szakértelemmel, muzikálisan építette fel a lelket megrázó gyászmisét. Csak a szólistákkal akadt némi gond. Igaz, hogy a műsorfüzet ismertetője alapján Silvia Sorina Munteanu (szoprán), Lucia Papa (mezzoszoprán), Constantin Nica (tenor) és Sorin Drăniceanu (basszus) a hazai zenei élet „kimagasló személyiségeiként" voltak feltűntetve, igaz, hogy mindegyikük hatalmas külföldi sikerekkel büszkélkedhetik, sőt még nemzetközi díjakat is magukénak vallhatnak…de sajnos, ezen a koncerten arról győződhettünk meg, hogy nem mind arany, ami fénylik, még a zenében sem. A négy kiváló személyiség ugyanis ezúttal, nívón alul teljesített. A mű végén feltörő taps szerintem elsősorban Verdi csodálatos muzsikájának, a Requiemnek szólt, valamint a zene-és énekkar művészi törekvésének, hogy a mű „álljon a talpán", hogy előadásuk kárpótolja az énekes szólisták „elnagyolt" szereplését. Kérdezem, vajon a hazai, jelen esetben a kolozsvári közönség nem érdemelt volna jobbat? Vagy az említett szólisták csak a külföldnek, esetleg nagyobb fellépési díj ellenében képesek valóban a művészi magaslatokat, a tökéletességet elérni? Rendkívül sajnálom, hogy a Gheorghe Costin által dirigált zene-és énekkar művészi munkájának színvonalát a négy szólista ez alkalommal meg sem közelítette! De hadd szóljunk inkább a hangverseny pozitívumairól!

Néhány ütemnyi éteri pianissimóból bomlik ki a csellókon és nagybőgőkön a bevezető a Requiemhez, amit majd az énekkar szólaltat meg a lélek legbelső rejtekéből feltörő leheletnyi finomsággal, mély drámaisággal. Az imitációkra épülő kórustétel nagyszerűsége éppen az emberi hang szépségében rejlik, amely az Istennel áll közvetlen kapcsolatban. Az énekkari tétel lírai-drámaiságát a vonóskari meghitt kíséret tölti meg érzelemmel.

Verdi Requiemjének legdrámaibb része a kilenc altételre osztott Dies Irae. „A zenekar félelmetes tombolása és a kórus kétségbeesett felkiáltásai festik a végítéletnek, a Harag Napjának borzalmait. Száguldó vonósfutamok, velőkig ható nagydobütések, kromatikusan le-és felcsúszó énekkari szólamok festik a Hieronymus Bosch ecsetjére méltó freskót. Szélesen kibontott dallamosság csak a szakasz második részében jelentkezik." (Várnai Péter) Zene-és énekkar megrázó pillanatokban, hittel és erővel olvad harmóniába. A Dies Irae szekvencia makacs visszatérései a velőtrázó drámaiságot fokozzák.

A Lacrymosa a Requiem legszebb lírai tétele, amelyben az énekkar angyali tisztasággal, „könnyes fájdalommal" ellensúlyozza a szólóhangok hiányosságait. A gyászmise drámaiságába a Sanctus-Benedictus harsány trombitafanfárjai, valamint a két kórusra osztott kettősfúga hoz ünnepi fényt. A Libera me a rekviem utolsó tétele három szakaszra épül. Az „utolsó könyörgés" először a szoprán recitativójában hangzik el, majd a kórus is átveszi. Visszatér a Dies Irae, amelyhez a bevezető Requiem zenei anyagával megegyező rövid a cappella rész járul. A zárórész monumentális kórusfúga. „Az ellenpont minden szabályát betartó, a barokk szerzőkhöz méltó karfúgába helyenként a szopránszóló is bekapcsolódik. A tetőpont után néhány elhaló dallamfoszlány hangzik fel a zenekaron, majd a kórus álló C-dúr akkordja fölött a szopránszóló suttogja még egyszer a könyörgést: Libera me, Domine, de morte aeterna, in die illa tremenda." (Várnai Péter)

– Námtók sámit!

Telihold volt az éjjel, semmit sem aludtál, nem érzed jól magad. Szükséged van egy sörre a barátokkal, hogy kicsit helyrepattanj. Andalogsz az utcán, nézed, szinte sehol egy egyetemista. Akik mégis felbukkannak fáradtaknak tűnnek, karikásak a szemeik. Csak nem maradtál le valami buliról, gondolkodsz el. Nem, semmi esély, hisz téged mindig hívnak, ha valami közös programot szerveznek. Bemész a kocsmába, keresed a haverokat, senki sehol. Ismerős arcok sem bukkannak fel. Mi történik, kérdezed magadban. Hol vannak az emberek? Haza még nem költözhettek, hisz te is még ott vagy. Utolsó reményed a messenger. Üres. Páran vannak csak fent, azoknál is „foglalt" van kiírva. Valami nincs rendben, erre biztosan rájöttél. Valami furcsa, valami különleges, valami ritka dolog történik a körülötted lévő emberekkel, és te még nem tudod mi az. Ellátogatsz az egyetemedre, mi tagadás elég rég jártál arrafele, hisz annyi dolgod volt, azt sem tudtad merre szaladgálj. Ott is csak páran vannak. Néhányan kiöltözve, stresszes állapotban, mások a sarokba gubbasztanak és csak falják a lapokat. Nem, nem egy jó regény világában vannak, hanem a jegyzeteik rabolták őket el. Végre egy ismerős arc, gyorsan odarohansz. Mi történik? – kérded lassan kétségbeesetten. Hol vannak a többiek, mitől van ez a nagy stressz? Évfolyamtársad irtó furán néz rád. Azt gondolja csak viccelődsz, és nagyon is tisztában vagy azzal, hogy itt a nyári szesszió. Igen, jól látod: szesszió. Újra, pedig csak most járt le a téli, és már itt is az újabb. Rosszabbul esett ez neked, mint egy hideg zuhany, bár ebben a hőségben az egyenesen jól esik. Hazarohansz, valahogy feldolgozod, hogy tényleg eljött az évben az a három-négy hét amikor te is leülsz és tanulsz, meglátogatod a könyvtárakat, és ha szerencsés vagy, még az olvasóban is kapsz helyet. Összeszeded magad, megszerzed az anyagot és te is beállsz a sorba. Muszáj tanulni. Hidd el, másnak sincs kedve ilyen jó időben a könyv mellett ülni, és még meg is jegyezni valamit. Mindenkit csalogat a napcsoka sátorozni, strandolni, sőt a múlt héten még a Campus is a fesztiválokról írt. Koncentrálj! Három hét, és veheted a hátizsákod a hátadra, az utat a lábad közé, és tied az egész nyár. És ha ügyes vagy, ősszel nem kell pótszesszióra feljönnöd, hanem inkább beszúrsz oda még egy kirándulást. Hajrá! Sok sikert a vizsgákhoz!

Kamerát kezeltek, reklámot forgattak, hírtbemondtak, súgtak, és rengeteget szórakoztak a Babeş–Bolyai Tudományegyetem másod- és harmadéves újságíró szakos diákjai. Az Agora Irodán keresztül megpályázott csoportos kéthetes tanulmányi útra elszállító vonatot május 20-án rohanta meg az ötfős csoport, aki aztán Nagyváradon még két tévelygőt ráncigált fel a járgányra, és haladt tovább tudatosan a cél felé. Azaz Budapest irányába.

A megérkezést és lecuccolást követően a kilenc tagú csoport nyakába vette a várost, és elindult felfedezni az egyetemista rejtekhelyeket. Akkor még nem tudta, hogy erre a következő hét folyamán szinte egyáltalán nem lesz idő, de milyen a diák, hát reménykedik...

A hétfői napon el is kezdődött a tanulgatás. A két operatőr (akinek legszembetűnőbb tulajdonsága a szavajárása volt – így lett a kisebbik Himbilimbi, a magasabbik Stimmel) hatvanszor megemeltette fiúkkal-lányokkal a húszkilós kameraállványt, hogy jegyezzék meg jól, mire vállalkoznak. Aztán még csodálkoztak az áldozatok, hogy a Népszabadságnál és Magyar Hírlapnál tett látogatásunk enyhén szemkitámasztós-pálcikásra sikeredett.

Mivel a Budapest Média Intézet a Márton Áron Kollégiumtól pontosan egy órányi utazásra volt, az ottani fogadótanárokkal úgy egyeztek, intenzív képzés részesei lesznek, és hetente mindössze három alkalommal látogatnak a helyszínre. Míg kedden csak kameramozgásokat tanultak és interjút készítettek, csütörtökön már reklámforgatás volt a feladat. Pénteken a műveket vagdosták sugározható állapotba, így nyerték el az A-Szék mobilszék, a Fűvel-Fával Társkereső Iroda és a Kóla Zéró reklámfilmek a végleges kinézetüket.

A második héten már stábot alakítottak, és egy nap leforgása alatt hoztak össze egy félórás műsort. Négyen hírszerkeszteni mentek, a kamerák mögött ketten vették fel a romániai és a magyarországi diákkedvezményekről szóló kerekasztal-beszélgetést, valamint az interjút, míg az „alkalmazottak" másik fele a vezérlőből dirigált a kintieknek. Végül az anyagok összerakását követően kiértékelésre került sor, amelyen mindenki meg volt elégedve a kolozsvári újságírók nyújtotta teljesítménnyel.

Közben a kísérő tanárok is gondoskodtak a résztvevők értelmi-szellemi fejlődéséről, így jártak a Parlament épületében, a Népművészeti Múzeumban, a Széchényi és az Országgyűlési könyvtárban. Közben Könyvhetet és Belvárosi Napokat is szerveztek tiszteletükre a Vörösmarty téren, tehát mindenki megtalálhatta a fővárosban a kedvére való rendezvényt. Akadt az bőven, minden estére. Csak az energiagazdálkodással volt kis gubanc, na meg a szeszélyes időjárással, amely nem felejtette el a délutánok nagyját elmosni.

A kisebb-nagyobb nézeteltérések ellenére is pillanatok alatt elröppent a budapesti két hét. Hogy a megmaradó szájíz még kellemesebb legyen, a szombat estét egy gyönyörű háromórás dunai hajókázás zárta.

Felmérik az egészségi állapotomat. Kíváncsi rá az egészségügyi miniszter. Na nem kimondottan az enyémre, hanem úgy általában a lakosság egészének az egészségi állapotára. Tudni akarja, hogy beteg-e a nemzet vagy sem. Hát most aztán megtudja. Arról viszont egyelőre nincs szó, hogy ha betegnek találtatik, akkor gyógyítani is fogja majd. Mármint a miniszter. Az összlakosságot. Hogy sok a beteg, az biztos, felmérés sem kell hozzá, elég ha megnézzük a várakozási listákra feliratkozókat egy-egy kivizsgálásra, ami akkora, hogy hónapokig ücsöröghet a beteg, amíg sorra kerül. Nyilván abban az esetben, ha az évtizedekig fizetett egészségügyi biztosítása fejébe akarja ezt elvégeztetni. Persze ha pénze van, gyorsan elvégzik. Egy ilyesfajta kivizsgálásra szakosodott magánkabinetben. Most azonban azoknak a lakosoknak is felmérik az állapotát, akik nem fizetik a biztosítást, mint amilyenek a munkanélküliek, a fedélnélküliek, meg az ehhez hasonlóak. Természetesen, ha szerepelnek valahol, a nyilvántartásban. Az ő egészségi állapotukra is kíváncsi a miniszter. Én csak attól félek, hogy ebből az egész kíváncsiskodásból csak statisztikai adatok lesznek, s a betegek maradnak a saját nyomorukkal. Mert előbb az egészségügyet kellene „gyógyítgatni", azután jöhetne a felmérés. De nálunk előbb a tánc, s csak azután a muzsika.

Western Union – szolgáltatás a Sora, Szentegyház u. 4., Széchenyi tér 23–25., Victor Babeş 33/A és Magyar/22., Dec. 1989 u. 137. szám alatti váltóirodákban.

A Román Nemzeti Bank árfolyamai (június 12., kedd)
1 euró = 3,2606 lej, 1 USD = 2,4427 lej, 100 magyar forint = 1,2886 lej.

Tikkasztó kánikula, elviselhetetlen hőség, teltház a Palatínus strandon.
Egy terebélyes asszony verejtékezik a gyepen, mögötte áll a férje, vézna kis emberke:
Az asszony megvetően néz rá:
– Még rendes árnyékod sincs!...

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Faterok motoron – amerikai. Vetítés: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel: 13 és 23 órától.

GYŐZELEM – A faun labirintusa – amerikai. Vetítés: 15, 20. Die Grose Stille – német. Vetítés: 17, 22.

MŰVÉSZ – Szerelmem, Szarajevo – bosnyák. Vetítés: 14.30, 17, 19.30, 22.

TORDA

FOX – 88 Minutes. Vetítés: 15, 17, 19.

DÉS

MŰVÉSZ – 300 – amerikai. Vetítés: 17, 19; péntek, szombat, vasárnap 21 órától is, kedvezménnyel.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – A szellemlovas – amerikai. Vetítés: 17, 19, 21; péntek, szombat, vasárnap 21 órától is, kedvezménnyel.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Mr. Bean nyaral – amerikai. Vetítés: 17.30, 20; péntek, szombat, vasárnap 22 órától is; kedvezménnyel 17.30 órától.

DACIA B-TEREM – Coeurs – francia. Vetítés: 17, 19.30.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Orvlövész – amerikai. Vetítés: 17, 19.30; péntek, szombat, vasárnap 22 órától is; kedvezménnyel 17 órától.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Június 15-én, pénteken este 7 órakor: Shakespeare: A windsori víg nők. Rendező: Keresztes Attila. 16 ÉVEN ALULIAKNAK NEM AJÁNLJÁK!

MAGYAR OPERA

Június 14-én, csütörtökön este fél 7 órakor. Verdi: Rigoletto. Vezényel: Horváth József. Rendező: Selmeczi György.

Június 16-án, szombaton este fél 7 órakor: Giulio Cesare – a Gh. Dima Zeneakadémia diákjainak vizsgaelőadása.

Június 28-án, csütörtökön este fél 7 órakor: OPERA – OPERETT GÁLA – évadzáró előadás.

ROMÁN OPERA

Június 13-án, szerdán este 7 órakor: Leonard Bernstein: Candide. Vezényel: Horváth József. Rendező: Vincent Liotta (Egyesült Államok).

DIÁKMŰVELŐDÉSI HÁZ

Június 15-én, pénteken este 7 órakor: A Transilvania Filharmónia szimfonikus zenekarának hangversenye. Vezényel: Theo Wolters (Hollandia). Közreműködik: Lucia Marica és Mihai Marica. Műsoron: J. Brahms: Kettősverseny hegedűre és csellóra, op. 102; Schubert: IX., C-dúr szimfónia.

Női és férfi munkaerőt veszünk fel Magyarországra. Telefon: 0036-20-5433583. (M)

Fiatal, kisgyermekes házaspár kiadó lakást keres. Telefon: 0743-061077. (0014)

A hazai Munkatörvénykönyv előírja, hogy a teljes normával alkalmazott munkavállaló esetében a rendes munkaidő tartama napi 8 óra és heti 40 óra. A törvényesen engedélyezett munkaidő felső határa a heti 48 órát nem haladhatja meg, beleértve a túlórákat is. A törvényes előírások ellenére rendszeresen problémát okoz a többletmunka, a munkaügyi felügyelőségek ezért szigorú ellenőrzésbe kezdtek, és komolyan büntetik a munkaadókat, arra is figyelmeztetve, hogy a kihágások többszöri megismétlése, a felügyelőségi rendelkezések nem teljesítése akár bűncselekménynek is számíthat a későbbiekben. A szokás azonban bizonyos értelemben szabályt döntött, mert a törvénykönyv módosításában engedélyezték a heti 48 óra túllépését is, de csak úgy, ha egyhónapos viszonyítási időszakban mégsem lépik túl a felső határt. Legutóbb a felügyelőség a bankszektorban büntetett, és kivizsgálásba kezdenek a textiliparban, szolgáltatásban, számítástechnikában, cipőgyártásban dolgozók között is.

Az elmúlt időszakban több felmérést végeztek a munkaidőről, arról, hány órát lenne ideális dolgozni. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet elemzésében például megállapította, a világon minden ötödik ember több mint 48 órát dolgozik hetente. Ez számszerűen 614 millió dolgozót jelent, többségük a fejlődő országokban él.

A meghosszabbított munkaidő elsősorban a szolgáltatási szektorban jellemző, így például a nagy – és kiskereskedelemben, a szálloda és vendéglátó iparban, a szállításban meg a távközlésben.

A nemek szerinti megoszlást tekintve általában a férfiak dolgoznak hosszabban, a nőket többnyire részmunkaidőben foglalkoztatják.

A lista élén Peru áll, ott a dolgozók közel 51 százaléka tölt el 48 óránál többet a munkahelyén, a második Dél-Korea 49,5 százalékkal, majd Thaiföld és Pakisztán következik 46,7, illetve 44,4 százalékkal. Nagy-Britanniában 25,7 százalék, az Egyesült Államokban 18,1 százalék ez az arány.

A helyzet javulását egyebek mellett az hátráltatja, hogy sok fejlődő országban az alacsony órabérek miatt kényszerülnek a dolgozók a többletmunkára.

Más tanulmány szerint minél többet dolgozunk, annál nagyobb hozzáadott értéket állítunk elő, de a gazdasági növekedéssel a környezetszennyezés is nagyobb lesz. Állítják, a „munkaholizmus" legnagyobb áldozata a Föld.

Az ENSZ munkaügyi szervezetének statisztikái szerint az amerikaiak évente csaknem 250 órával dolgoznak többet az angoloknál, a németeknél pedig 500 órával. Emellett kevesebbet nyaralnak az európaiaknál: míg például Svédországban 32 nap az éves rendes szabadság, az amerikaiak negyedének egyáltalán nincs fizetett szabadsága. Kimutatták, a gazdasági növekedés energia- és nyersanyagigényes, ezért nagyobb környezetszennyezéssel jár, Amerika pedig a leginkább környezetpusztító ország. Az amerikai lakosság – a világ népességének 5 százaléka – az olaj 22 százalékát használja el, és a szilárd szemét felét állítja elő. A Sierra Club jelentése szerint egy amerikai 53-szor annyit fogyaszt, mint egy kínai.

A kanadai Dolgozz Kevesebbet Párt szerint azzal tennénk legtöbbet a környezetért, ha kevesebbet dolgoznánk, ezért a párt a 32 órás munkahét bevezetésért küzd, amelytől egyúttal az emberek boldogságérzetének növekedését is remélik.

Az Európai Unió új tagállamaiban a munkavállalók heti 1–4 órával többet dolgoznak, mint a régi tagországokban, 5–10 százalékuk pedig heti 48 óránál is többet.

Az éjszakai munkavégzés gyakorisága viszont az EU tagállamaiban csaknem azonos: a „régi unióban" a munkavállalók 46 %-a, míg az új tagországokban 45%-a dolgozik néha éjszakai műszakban. Ami a vasárnapi munkát illeti, az arány 27, illetve 38%, a szombati munkánál pedig 52, illetve 62%.

Egy európai szinten végzett felmérés szerint egyaránt előnyös a munkaidő rugalmas megszervezése. Az Európában működő, legalább tíz főt foglalkoztató vállalkozások majdnem fele alkalmazza a munkaidő rugalmas megszervezésének gyakorlatát. A munkaadók és a munkavállalók képviselői szerint növekszik a munkahelyi elégedettség, ugyanakkor visszaesik a munkahelyi távolmaradás. Az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért felmérése szerint Cipruson, Portugáliában és Görögországban a munkaadók kevesebb mint fele kínálja fel a rugalmas munkaidő lehetőségét, míg ugyanez az arány a kétharmadot is eléri Svédországban, Lettországban és Finnországban.

A Roland Garros főtábláján a második fordulóig jutott magyar Szávay Ágnes először került be a top 100-ba a női teniszezők világranglistáján. A 18 éves tehetség teljesítményével húsz helyet javított, és így most a 82. helyen áll. Hatalmas ugrást jelentett Raluca Ioana Olarunak is, hogy a selejtezőkből főtáblára jutott, és csak a harmadik fordulóban vérzett el a salakpályás Grand Slam tornán. A szintén 18 esztendős teniszező 43 helyet lépett előre, jelenleg a 79. Hosszú idő óta először két romániai versenyző tagja a felső 100-nak, Gallovits Edina a Roland Garroson második fordulóig jutott, ezzel 13 helyet lépett előre, és most a 91. a rangsorban.

A világranglistát továbbra is a párizsi címét megvédő belga Justine Henin vezeti.

A női világranglista élén (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (1.) Justine Henin (belga) 4119 pont, 2. (2.) Marija Sarapova (orosz) 3807, 3. (5.) Jelena Jankovics (szerb) 3115, 4. (4.) Amélie Mauresmo (francia) 2795, 5. (3.) Szvjetlána Kuznyecova (orosz) 2790, 6. (7.) Ana Ivanovics (szerb) 2544, 7. (8.) Serena Williams (amerikai) 2130, 8. (9.) Anna Csakvetadze (orosz) 2078, 9. (6.) Martina Hingis (svájci) 1817, 10. (12.) Nagyezsda Petrova (orosz) 1772, ..., 79. (122.) RALUCA IOANA OLARU 378,75, ..., 82. (102.) SZÁVAY ÁGNES 373,25, ..., 91. (104.) GALLO-VITS EDINA 337.

A vasárnap zárult francia nyílt teniszbajnokságon az elődöntőig jutott orosz Nyikolaj Davigyenko a harmadik, Novak Djokovics pedig a negyedik helyre lépet előre a férfiak hagyományos világranglistáján. A rangsort továbbra is a Roland Garroson a döntőt elveszítő svájci Roger Federer vezeti. Az idei eredmények alapján készülő ATP Race élén szintén nincs változás: a Párizsban sorozatban harmadszor győztes spanyol Rafael Nadal az első. Egyik rangsorban sincs román vagy magyar játékos a legjobb 100 között.

A hagyományos világranglista élmezőnye (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (1.) Roger Federer (svájci) 7515 pont, 2. (2.) Rafael Nadal (spanyol) 5225, 3. (4.) Nyikoláj Davigyenko (orosz) 3040, 4. (6.) Novak Djokovics (szerb) 3010, 5. (3.) Andy Roddick (amerikai) 2930, 6. (5.) Fernando Gonzalez (chilei) 2780, 7. (9.) Tommy Robredo (spanyol) 2200, 8. (8.) James Blake (amerikai) 2110, 9. (11.) Andy Murray (brit) 2085, 10. (10.) Thomas Haas (német) 2020, ..., 124. (121.) ANDREI PAVEL 345, ..., 506. (487.) BARDÓCZKY KORNÉL 50.

Az ATP Race élén (az idei eredmények alapján): 1. Nadal 735 pont, 2. Federer 601, 3. Djokovics 467, 4. Davigyenko 295, 5. Gonzalez 267, 6. Roddick 234, 7. Ivan Ljubicsics (horvát) 229, 8. Robredo 226, 9. Guillermo Canas (argentin) 223, 10. Mihail Juzsnyij (orosz) 219.

Egyéniben is, párosban is (a karácsonykői Alexandru Ghilea oldalán) bajnoki címet szerzett ifj. Ciprian Porumb a korosztályos országos teniszbajnokságon. Miután két héttel ezelőtt a 16 év alattiak között is remekül szerepelt (bronzérem egyéniben, ezüst párosban), ezúttal „saját" korosztályában, a 14 esztendő alattiak között bebizonyította, hogy Romániában nincs nála jobb.

Ifj. Ciprian Porumb a Tenis Club játékosa (edző: Ciprian Porumb senior, Alin Baciu és Tudor Bunea).

A szakszövetség az elődöntőig a kieséses rendszernek szavazott a bizalmat, a legjobb négy között körmérkőzéses tornán döntöttek a versenyzők a bajnoki cím sorsáról. Ifj. Ciprian Porumb magabiztosan győzte le minden ellenfelét, egyetlen játszmát vesztett az utolsó mérkőzésen, de akkor már bebiztosította az elsőségét.

A fiatal kolozsvári teniszező az elkövetkezőkben a válogatott mérkőzésein, a nemzetek közötti Nyári Európa Kupa selejtezőiben és az Európa-bajnokságon érdekelt.

A négyes döntőbe jutott Victor Nechita, a B Teniszklub versenyzője is, ám ő nyeretlenül zárta a négyes tornát.

Fiúgyermeket szült Lindsay Davenport, az amerikaiak tavaly visszavonult teniszsztárja.

A korábbi világelső 2003 áprilisában ment férjhez Jonathan Leachhez, utódukat pedig Jagger Jonathan névre keresztelték.

A 31 éves Davenport pályafutása során három Grand Slam-tornán diadalmaskodott: 1998-ban US Opent, 1999-ben Wimbledont, 2000-ben pedig Australian Opent nyert.

Növelte előnyét a San Antonio Spurs, amely 103:92 arányban megnyerte az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokság, az NBA négy sikerig tartó döntőjének második mérkőzését is a vendég Cleveland Cavaliers ellen.

A párharc állása: 2–0 a Spurs javára.

A harmadik összecsapást közép-európai idő szerint szerdán hajnalban rendezték Clevelandben.

Az A-ligában bronzérmet nyert és UEFA-kupa szereplést kivívott Kolozsvári CFR 1907 csapatának vezetősége, Iuliu Mureşan klublenök, az új edző, Ioan Andone és a másodedző, Romulus Gabor ellátogatott a Kővári telepre (Gruia-negyed), megnézni a Gépész utcai dr. Constantin Rădulescu Stadionban, hogy haladnak a felújítási munkálatok. Mint ismeretes, hamarosan noktürn berendezést kap a stadion, és mintegy 4500 fedett hellyel bővítik a lelátót. A korszerűsítés főleg azért szükséges, mert megköveteli a nemzetközi kupaszereplés. A munkálatok egy része a július 21-i centenáriumi ünnepségre és a Benfica Lisszabon elleni barátságos mérkőzésre remélhetőleg elkészül, a végső határidő augusztus 10. A felújítás jövő nyárig még kiegészül a jelenlegi salakpályán megépített lelátóval is.

A rögtönzött sajtótájékoztatón a szakvezetők elmondták, hogy az idei célkitűzés változatlan: az együttes a bajnoki címért és a Bajnokok Ligája szereplésért küzd. Hamarosan összehívják a keretet, és osztrák edzőtáborozásra indulnak. Az összejövetelről engedéllyel hiányozni fog Semedo, Didi és Ogbonna, az első kettő nősül, a nigériai focista pedig húga mennyegzőjére hivatalos. Az ausztriai portyán hét barátságos mérkőzést vív a vasutascsapat, olyan ellenfelekkel mérkőzik, mint a Bécsi Austria, a Red Bull Salzburg, a lengyel Lech Poznan, az ukrán Metalurg Donyeck és a skót Hibernians.

Vita alakult ki, hogy kit is illet a fennmaradó hely, amennyiben a labdarúgó második liga első csoportjában élen végzett Tulceai Delta licenc híján nem indulhat az élvonalban. Mindeddig készpénznek tűnt, hogy az első ligában 15. helyen végzett Csalhó folytathatja helyette, most azonban a második liga első csoportjának harmadik helyezettje, a patinás Ploieşti-i Petrolul is magának követeli a helyet, s ennek érdekében átiratban fordult a labdarúgó szövetséghez. Amennyiben a szövetségtől elutasító választ kapnak a ploieşti-iek, akkor készek a lausanne-i nemzetközi sport döntőbírósághoz is fordulni igazuk érdekében.

Idén is megrendezik a Kalotaszeg Kupa küzdelmeit – ezúttal csak hat focicsapat nevezett be, így egyetlen csoportban, oda-vissza alapon bonyolítják le a küzdelmeket. Az első fordulót már le is játszották a hétvégén, az eredmények: Körösfő–Méra 2–0, Kalotaszentkirály–Jegenye 2–1 és Nagykapus–Sztána 3–1. A táblázatot a három győztes vezeti.

A Dán Labdarúgó Szövetség (DBU) hivatalosan is fellebbezett az európai szövetség (UEFA) pénteki döntése ellen, amellyel a szervezet szankcionálta a június 2-i, svédek ellen félbeszakadt Európa-bajnoki selejtezőn történteket, többféle büntetést is kiróva a dánokra. Néhány órával a beadvány után az európai szövetség (UEFA) enyhítette az ítéletet. Az UEFA akkori döntése kimondta: a svéd válogatott 3–0-s gólkülönbséggel megkapja a három pontot, a dánoknak 100 ezer svájci frankos bírságot kell fizetniük, a következő négy hazai Eb-selejtezőjüket Koppenhágától legalább 250 km-re kell lejátszaniuk, ebből a szeptember 12-i, Liechtenstein elleni találkozót zárt kapuk mögött. Az új állásfoglalás szerint azonban az UEFA nem akarja külföldre kényszeríteni a vétkeseket – Koppenhágától 250 km-re ugyanis nincs az előírásoknak megfelelő stadion Dániában –, így ha közelebb találnak megoldást, a szervezet hajlandó elfogadni.

A dán sajtó értesülése szerint a Koppenhágától 160 km-re fekvő Aarhus jöhet szóba rendező városként. Amennyiben a dánok mégis külföldön fogadnák ellenfeleiket, akkor Hamburg adhat otthont az összecsapásoknak.

A június 2-i találkozó a 89. percben, 3–3-as állásnál szakadt félbe, mert egy részeg dán szurkoló megtámadta Herbert Fandel bírót, aki éppen kiállította az ellenfelét megütő Christian Poulsent, és 11-est ítélt a vendégek javára. Poulsen három meccsen nem szerepelhet.

A lendületes kezdés (Horváth Viktor aranyérme) után kissé megtorpantak a magyarok a rigai öttusa Európa-bajnokságon, a nők hagyományos versenyében Vörös Zsuzsanna és a férfi váltó – Horváth Viktor, Balogh Gábor és Németh Róbert – révén csak két ötödik helyet értek el, a hagyományos női csapatversenyben pedig a hatodik helyen végeztek.

Ez az eredmény Vörös Zsuzsanna számára olimpiai kvóta el-érését jelentette.