Ártalmas vagy hasznos az egyéni hőközpont?
Fűtésszezonvégi lakossági panaszok

Bár az elmúlt években megtízszereződött az egyéni hőközpontok száma, még mindig vitát váltanak ki e fűtőberendezések ártalmasságát feszegető kérdések. Ez derült ki a kolozsvári Megyei Művelődési Házban tartott előadáson is, ahol a jelenlévők nagy része az egyéni hőközpontok káros hatásait ecsetelte. A Földgázszolgáltató Vállalat, az E.ON GAZ illetékesei igyekeztek megcáfolni a vádakat.

Dr. Constantin Codreanu egyetemi tanár, a Pro Eco-Sanitas Szövetség elnöke előadásában kitért arra, hogy a 40–50 évvel ezelőtt kiépített, és azóta is folyamatosan működő távfűtési rendszer, különösen a nagy költségek miatt, mára idejét múlta – érthető hát, hogy a lakosság figyelme az egyéni hőközpontok felé irányult, ahogy erre lehetőség nyílt. Codreanu szerint ezek egyáltalán nem gazdaságosak, mert az ellenőrzésükért, javításukért kifizetett illeték elérheti alkalmanként a kétmillió régi lejt. Arról nem is beszélve, hogy a hőközpontok által kibocsátott égett gázok roppant környezetszennyezőek – mondta. Úgy vélte: jobb megoldásnak tűnik a lépcsőházak vagy egy kisebb tömbház lakóit kiszolgáló hőközpont.

Dr. Ioan Moga, a Kolozsvári Műszaki Egyetem tanára is az egyéni hőközpontok ellen szólt, majd a tömbházlakások hőszigeteléseinek előnyeit ecsetelte azt bizonyítva, hogy a rosszul vagy egyáltalán nem szigetelt tömbházlakások esetében a költségek sokkal nagyobbak, mert a falakból kiáramló hő mindenféleképpen elvész.

Lapunk megkereste az E.ON Gaz képvisletetét. A cég sajtóosztályától megtudtuk: a földgáz árának emelése az Országos Gázárszabályozó Hatóságtól függ, ezért teljesen felesleges árspekulációkba bocsátkozni. Elmondták: a földgáz kevés kémiai szennyeződést tartalmaz, égéstermékei pedig nem annyira szennyezőek, mint más, fosszilis üzemanyagokéi, ezért a földgázzal való fűtéskor csökken a szmog, a savas eső és a melegházhatás kialakulásának veszélye. A lakosság megnyugtatásáért az E.ON Gaz képviselői kifejtették: nem engedélyezik azon hőközpontok működését, amelyek nem rendelkeznek a környezetvédelmi bizonylattal.

Băsescu elsősorban a NATO-szövetségesi hűséggel indokolta a testület elutasító álláspontját. Kifejtette: Románia transzatlanti elkötelezettsége nem kerülhet ellentétbe az ország európai integrációjának célkitűzéseivel. A liberális pártelnök, Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök ugyanis az előző napon azzal magyarázta a katonák hazahívásának fontosságát, hogy szerinte Romániának saját belső ügyeire kellene összpontosítania figyelmét (ami lényegében az Európai Uniós felkészülést jelenti, a szerk.).

Az államelnök felhívta a figyelmet arra, hogy egy ország nem változtathatja meg legfőbb kül- és katonapolitikai irányvonalát egyik napról a másikra. Az államfő bírálta a javaslatot megfogalmazó Tăriceanut és Atanasiut, akik Băsescu szerint úgy jelentették be a liberálisok kezdeményezését, hogy előzőleg nem tájékoztatták Románia katonai szövetségeseit. Băsescu annak a reményének adott hangot, hogy a bejelentés negatív politikai következményei Romániára nézve az LVT döntése után a minimálisra csökkennek.

Băsescu emlékeztetett: a román katonai csapatok iraki jelenlétét egy egyezség rögzíti. E szerint Románia 2007-ben nem vonhatja vissza az Irakban állomásozó katonáit, hanem csak átcsoportosíthatja őket. Băsescu szerint ez létszámcsökkentést eredményez, hiszen a jelenlegi 890 katonából csak 628 marad a konfliktusos övezetben. Băsescu szerint a javaslat azért is indokolatlan, mert a román katonák nem agresszív akciókban vesznek részt Irakban, hanem békefenntartási feladatokat látnak el. Ugyanakkor az államelnök megjegyezte, szükségesnek tartja, hogy e kérdésben Romániában is folytassanak nyilvános vitát.

A miniszterelnök is közvitát szorgalmaz a román katonák iraki jelenlétéről. Călin Popescu Tăriceanu az LVT-ülés után bejelentette: Románia miniszterelnökeként és az NLP elnökeként továbbra is fenntartja a román katonák visszavonására vonatkozó javaslatát. Hozzátette: a liberálisok népszavazást is kezdeményeznek majd e kérdésben. Rámutatott: Romániának szuverén joga, hogy visszavonhassa katonáit Irakból, az országnak pedig nem szabad szégyenlős államként viselkednie nemzetközi viszonylatban.

A műtét nem igényel különösen kifinomult sebészi beavatkozást, az utókezelés és az operációt megelőző kivizsgálás azonban annál bonyolultabb. A várakozási listán ebben a pillanatban mintegy ezer személy szerepel. Az intézményben a tervek szerint román és magyar orvosok közösen dolgoznak majd, korszerű berendezések állnak a műtőorvosok rendelkezésére, szaruhártyabank is létesül, és a központ egész Európából vár pácienseket.

– A szervátültetés nem jelent luxust, még egy szegény országban, így Romániában sem – jelentette ki Dr. Mihai Lucan, a kolozsvári urológia igazgatója, a Kolozsváron ötödik alkalommal megrendezett, a szervátültetés időszerű szakmai kérdéseit tárgyaló kongresszuson. Az első kolozsvári veseátültetés óta eltelt 15 évben 704 hasonló beavatkozást végeztek, hét esetben egyszerre vese- és hasnyálmirigy átültetést. A legfiatalabb beteg mindössze kétéves volt.

Nem kérdéses az orvosok felkészültsége, akik a korszerű eljárások ismeretében végzik munkájukat. Sokkal inkább az anyagi alapok hiánya miatt kevesebb a szervátültetések száma Romániában. Nagy gondot jelent az is, hogy nincs kialakult rendszere a szervadományozásnak, az emberek óvakodnak ettől az életeket mentő gesztustól – hívta fel a figyelmet a szakember.

A németországi labdarúgó-világbajnokság első negyeddöntője nem mindennapi izgalmakat hozott a házigazdák számára. A 90 perc során a „fejes-párbaj" még 1–1-es döntetlennel végződött, a hosszabbításpercek sem hoztak döntést. Ekkor kerültek még inkább előtérbe a kapusok (a képen Lehmann védi a mérkőzés közben Tevez kísérletét), és az idegek harcát Németország nyerte meg. (További részletek a 16. oldalon)

A fogyasztási illetékek növekedése miatt a villamos energia, a cigaretta, a szeszes italok és a benzin ára is megemelkedik július 1-től. A legjobban az alkohol és a cigaretta fog megdrágulni. A cigaretta illetéke maximum 25 százalékkal emelkedik, a termelők ennek alapján úgy becslik, hogy a dohányzók szenvedélyük kielégítéséért legkevesebb 42 ezer lejt kell kifizessenek. A közepes minőségű termékek ára pedig várhatóan eléri az 56 ezer lejt. A szeszes italok illetéke 18 százalékkal emelkedik, így egy üveg vodka ára 140 ezer régi lejről 250 ezerre nő. 1,54 százalékkal drágul a földgáz is, mivel nőtt az importból származó nyersanyag ára. Az E.On Gaz Romania ügyfelei – ide tartozik Kolozs megye is – 842,99 lejt fizetnek ezentúl 1000 köbméter földgázért.

Mint ismeretes Ioan Piso 1997-től 2006-ig állt a múzeum élén. Ez év tavaszán a minisztérium kiértékelő vizsgát rendezett, ahol Ioan Piso 7,41-et ért el az átmenő 8-as jegy helyett. Piso ugyan megfellebbezte a döntést, ám a szaktárca megalapozatlannak minősítette kérését, és elutasította. Ezt követően Piso beperelte a minisztériumot, és első fokon meg is nyerte a pert. A szaktárca azonban szintén megfellebbezni készül a törvényszék ítéletét. Adrian Crăciunescu, a minisztériumban működő Kulturális Örökség Igazgatóságának vezetője szerint a kolozsvári intézet volt igazgatójának akciója indokolatlan, minthogy tárgyilagos minősítést kapott. Ezzel szemben Piso furcsállja a minisztérium döntését, hiszen 2003-ban és 2004-ben intézményvezetőként a legjobb minősítéseket kapta.

A felek közötti nézeteltérések azonban itt nem érnek véget, hiszen Piso egy második pert is indított a szaktárca ellen. Ez a jogi eljárás az igazgatói tisztségből való menesztésére vonatkozik. Piso hivatali visszaélésnek tekinti azt, ahogyan őt eltávolították a kolozsvári intézet éléről. Mindkét dossziét a bukaresti ítélőtábla tárgyalja.

Piso lemondatását követően versenyvizsgát hirdettek a múzeum igazgatói tisztségének betöltésére, amelyet Viorica Crişan, a múzeum egyik kutatója nyert meg. A minisztérium viszont semmisnek nyilvánította a versenyvizsga eredményét, mivel a másik jelölt, Alexandru C. Diaconescu is fellebbezést nyújtott be. Az újabb versenyvizsgára július 18-án kerül sor.

ZENÉS ESTÉK A FARKAS UTCAI REFORMÁTUS TEMPLOMBAN címmel rendez hangversenysorozatot a Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség és a Kolozsvári Classica Zenei Egyesület. Az első hangversenyre vasárnap este 7 órakor kerül sor, fellép Pöllnitz Boróka, a Kolozsvári Magyar Opera fuvolistája, zongorán kísér Cristina Mureşan.

HANGVERSENYT tartanak július 2-án, vasárnap du. 5 órakor a magyarfenesi református templomban. Fellép: Kiss-Pista Levente (Magyarfenes-Ausztria, hegedű) Verena Berg (Ausztria, ének és zongora) Felizitas Langhans-Berg (Ausztria, zongora), Kiss Réka Sarolta (Kisbács, fuvola), Burkhardt Britta (Kolozsvár, zongora). Műsoron: J. S. Bach, N. Vaccai, W.A. Mozart, J. Massenet, E. Satie, D. Sosztakovics, E. Grieg művek.

A könyv szerzői Ruxandra Cesereanu, Marta Petreu, Corin Braga, Virgil Mihaiu, Ovidiu Pecican és Ion Vartic egy moszkvai út során igyekeztek a Mester és Maragritában előforduló épületeket, utcákat, parkokat bejárni. A címadó Szadovaja utca 302/B annak a lakosztálynak a címe, ahol a regényben Woland, azaz az ördög megszáll. A kötetet a témához illően június 29-én a Bulgakov Kávéházban mutatták be.

A könyv maga egy kolozsvári– moszkvai naplót is tartalmaz, ami részletesen bemutatja az összes olyan házat, ahol a feltételezések szerint a regény valamelyik szereplője lakott. Ruxandra Cesereanu filmet is készített az épületekről, a Patriarsije Prudin parkról, Bulgakov sírjáról. Természetesen mind közül a Woland-lakosztály tűnik a legérdekesebbnek. A lépcsőház falát majdnem a plafonig számos grafiti borítja – ami a regény töretlen népszerűségét bizonyítja. Bár a lakók láthatólag igyekeznek eltüntetni a feliratokat, az arrajárók mindig odacirkálnak valami olyasmit, mint például: „Az ember legjobb barátja a szomszéd!", „A villamos laza dolog", vagy „Hol a Mesterem?". Az épület egy Bulgakov kávéháznak is otthont ad. A ház közelében lelhető fel a Bulgakov Múzeum, ahol nemcsak a Bulgakov tulajdonát képező tárgyakat lehet megtekinteni, hanem az író alkotásai által inspirált, képeslapokat, grafikákat, rajzokat is kiállítottak.

Református Egyház: Farkas utcai (belvárosi) templom: de. 10 óra, igét hirdet Fazekas Zsolt, du. 6 óra Bántó-Tamás Szilveszter. Györgyfalvi úti imaház: de. 10 óra: Bántó-Tamás Szilveszter. Kétágú templom: de. 10 óra: Székely József, du. 6 óra: Horváth Levente. Napkelet utcai imaház: de. 10 óra: Orbán Levente. Hidelvi református templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Szöllősi János. Felsővárosi (Kakasos) templom: de. 10 óra, du. 5 óra: Szilágyi Róbert. Újalsóvárosi fehér templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Ferenczy Miklós. Írisz-telepi templom: de. 10 óra, du. 5 óra: Nagy Levente. Kerekdombi templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Dobri András. Szamosfalva: de. 11 óra, du. 6 óra: Péntek Márton. Kölesföldi templom: de. 9.30 óra: Péntek Márton. Bulgária-telepi templom: de. 10 óra: Visky János, du. 6 óra: Varró Nagy István. Tóvidéki templom: de 10 óra: Kozma András, du. 5 óra: Visky Péter. Törökvágási templom: A DÓNÁT ÚT 124-ES SZÁM ALATTI ÚJ TEMPLOMBAN! de. 10 óra, du. 6 óra: Bibza István . Kolozsmonostori templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Péntek András.

Római Katolikus Egyház: Szent Mihály-templom: reggel 7 óra, 8.45 óra, de. 10 óra, 11.30 óra, du. 6 óra. A de. 10 órás szentmisét Dr. Czirják Árpád celebrálja, a többit a segédlelkészek: Korom Imre György, illetve Bilibók Géza. Szentháromság (Piarista) templom: 9 óra, román nyelvű szentmise: a Szent Mihály plébánia lelkészei, de. 11 óra: Dr. Nóda Mózes, du. 6 óra: Orbán László. Ferencrendi-templom: de. 9 óra, délben 12 óra: igét hirdetnek a ferences atyák. Szent Péter- és Pál-templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Oláh Dénes. De. 10 óra: Rózsafüzér-ájtatosság. Fá jdalmas Szűzanya (Monostori úti) templom: de. 9 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Kolozsmonostori apátsági Nagyboldogasszony (Kálvária) templom: de. 11, du. 5 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Szűz Mária Szent Szíve (Jobbágy u tcai) templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Vízi Zakariás. Jézus Szent Szíve (kerekdombi) templom: de. 9.30 óra: Jakab Gábor. Írisz-telepi templom: de. 11 óra: Jakab Gábor. Bulgária-telepi kápolna (Bábolna utca): szombaton du. 4 óra: Oláh Dénes, Szent Kamill-otthon: szombat du. 5 óra: Kovács Árpád.

Vajon hány olyan magyar család van kincses városunkban, akinek könyvtárából hiányzik a fenti címmel 1977-ben (először) megjelent útikönyv? Sopronban élt, kényszerűségből „az erdélyi föld szülötte, és száműzött szerelmese". (Daday János fogalmaz így, Mátyás Vilmos 75. évében bekövetkezett halálhírére.)

Arad szülötte volt (1911. április 12 – Sopron, 1986. július 2.). Erdőmérnöki főiskolát végzett Sopronban, de Erdélyben kezdte mérnöki tevékenységét, ám az akkori román hatóságok „nemkívánatos személynek" minősítették, kémkedéssel vádolták, s hadbíróság elé állítással fenyegették, mert szenvedélyes turista lévén, Czárán Gyula nyomdokán járva útjelzésekkel látták el szeretett Bihar-hegységüket, az Erdélyi Kárpát-Egyesület aradi Czárán-osztályának égisze alatt.

Amikor aztán fülébe jutott, hogy az állam milyen aljasság elkövetésére készül, sürgősen áttelepedett főiskolája városába, s állandó lakhelye azután mindvégig ott volt, kivéve egy négyéves rövid időszakot (1940–1944). Ám, Panoráma kiadónál megjelent Utazások Erdélyben című „mini"-útikönyve azóta is minden Erdélyt szerető turistának nélkülözhetetlen „útibibliája".

A júniusi lapszám nagyinterjúja a Buffy és az Angel rendezőjével Jose Whedonnal készült. Whedon televíziós forgatókönyvíróként kezdete a karrierjét, majd a Buffy, a vámpírok réme sikere után olyan forgatókönyvek „doktoraként" szerzett még nagyobb nevet magának, mint az X-Men vagy a Toy Story, ez utóbbiért egyébként Oscar-díjra is jelölték. Hihetetlen népszerűségét azonban mégiscsak elsősorban Buffynak, a fiatal, vagány és szexis vámpírölőnek és társainak köszönheti.

A következő filmekről jelent meg kritika e lapszámban: Michael Haneke: Rejtély Caché; Gus Van Sant: Last Days; Szabó István: Rokonok; Dr. Horváth Putyi: A Halál kilovagolt Perzsiából; Ron Howard: A Da Vinci-kód – The Da Vinci Code; Abrams: Mission: Impossible III; Duncan Tucker: Transamerica; Tudor Giurgiu: Legături bolnăvicoase/Sick Love, illetve egy DVD ajánlót A rezzenéstelen arcú hősszerelmes legújabb megjelent dvdéjéről, melyen négy felejthetetlen burleszkfilm talalható a Buster Keaton-életműből. Az előfizetők Dér András Kanyaron túl című filmjét kapják ajándékba DVD-én.

A hetilap 2006/26. (június 29.) számának tartalmából: Egyedül hogy megy? – Illyés Judit riportja erdélyi szinglikről. Nem gondolták, hogy magyar – interjú Kibédi Katalin igazságügyi államtitkárral. A Mester nyílt órái – portré Lohinszky Lorándról. Reszkessetek, miniszterek! – Szűcs László vezércikke. Szükségből erényt – Tamás Pál írása a megszűnő HTMH-ról. A Felső-Tisza népe – riport a máramarosi ukránokról. Avasi árnyak – Sike Lajos szocioriportja. Az elveket kifogásolják – évadzáró Nagyváradon. A druidák ligeteiben – Králik Lóránd írása Walesről. Elkerülhető az érelmeszesedés – pro és kontra egy magyar találmányról. Cselező mondatok – Papp Sándor Zsigmond vb-jegyzete. Legényregény 26. – Szilágyi Aladár tárcája. Szökőáreffektus Romániában – Illés József visszaemlékezése 1956-ra.

A moldvai csángómagyarok havi folyóiratának legfrissebb számában olvasható: Húszéves a külsőrekecsini néptánccsoport; Fehér Márton első hegedűje (vallomás); Keszthelyi nagycsaládosok Moldvában; In memoriam dr. Fabó László; A Domokos Pál Péter Alapítvány tevékenységéről; A harang lélekhez kétszer szóló hangszer (pályázatra érkezett munka); A szabófalvi jogszokásokról; Kelgyeszt (Falvaink-sorozat); Catalogus Sacerdotum, Diakorum & omnia Familiarum Catholicarum in Moldavia; Csángó Cimbora.

Fel kell készülnünk az integráció negatív oldalaira
Interjú Kónya-Hamar Sándor europarlamenti megfigyelővel

Románia európai uniós csatlakozásának tervezett dátuma, 2007. január elseje, rohamosan közeleg. A különböző országjelentések, parlamenti interpellációk, nyilatkozatok és állásfoglalások meglehetősen zavaros képet nyújtanak a nagy lendülettel készülő országról. A bukaresti hatóságok, mint mindig, most is optimisták, elenyésző azok száma, akik óva intenek: vegyük komolyan a feltételeket, és készüljünk fel arra, ami a csatlakozás után vár ránk. Kónya-Hamar Sándor europarlamenti megfigyelőt arról kérdeztük: hogy milyennek látszik Brüsszelből Románia integrációs törekvése – különös tekintettel az itteni belpolitikai csatározásokra?

Azt hangoztatják, hogy a legutóbbi országjelentésben mindössze 4 piros és 44 sárga zászló volt. Engem ez a 44 aggaszt, mert azelőtt csak 14 volt, és a sárga zászlóból bármikor lehet piros. A belpolitikai élet hullámzásai, a madárinfluenza, a korrupciós ügyek mind olyan tényezők, amelyek inkább pirosat helyeznek kilátásba.

Ami a belföldi helyzetet illeti, az iraki kivonulással kapcsolatos mostani viszály annak is tulajdonítható, hogy az Unió, elsősorban az Európai Parlament Külügyi Bizottsága már régóta kifogásolta az amerikai támaszpontok romániai létesítését, pontosan annak a módját, ahogy ez bekövetkezett. Bulgária példájára hivatkoztak, ahol addig nem történt semmi, amíg az európai testületek véleményét nem kérték ki, és amíg parlament nem fogadta el, tehát betartották a jogállami eljárásokat. Addig amerikai katona nem tehette lábát bolgár földre. Nálunk minden beindult, betelepedtek, következtek a botrányok, kémkedési ügyek, amit aztán a parlamenttel utólagosan elfogadtattak.

Hogy ennek milyen kimenetele lesz, azt aggodalommal figyelik, valószínű, hogy jövő héten Strassbourgban ismét napirendre kerül a kérdés. Van egy olyan tendencia, hogy ezt a 27 tagországos folyamatot egyszer már le kellene zárni. Amikor Helsinkiben megszületett az a bizonyos 10+2 csatlakozási séma, az indoklás az volt, hogy Románia és Bulgária tudjon felkészülni. A tíz legutóbb csatlakozott tagállam példája pontosan megmutatja, hogy az uniós életben való részvétel mit hoz magával. Az ott tapasztalható válságok ránk is várnak, csak hatványozottan…

Állandó kéregmozgás van. Kisebbségi ügyben például, a közösségépítésnek a gyakorlata hozza magával a szabályokat. Azt mondják, hogy Európa a közösségek közössége, és a regionális fejlődések kontinense. Számolni kell azzal, hogy ez mit jelent. Körül kell nézni: Montenegrótól Katalánföldig, vagy akár a franciaországi kisebbségeknek a megmozdulásáig, akkor egyértelmű, hogy milyen megoldások lehetségesek Romániában.

– A többség úgy gondolja, hogy egy európai birodalom érdekében mindent vállalni kell. Józanul megfontolva: az előző felvételekkor sem voltak annyira szigorúak. Itt egy Egyesült Államokhoz hasonló politikai-gazdasági-katonai struktúrára törekednek, és az értékrendeket is úgy állították össze, hogy ennek megfeleljen. Aki közvetlenül járt már itt, szakmáján belül meggyőződött a dolgok állásáról, az kicsit elkeseredik, és pesszimista lesz. Persze a katonai és politikai érdekeltség még így is erős, a Fekete-tengerre való kijutás nagyon fontos, megpróbálnak a NATO-val szemben kifejleszteni egy erős katonai potenciált. Az európai gazdasági életet elég nagy sújtások érték mind amerikai, mind kínai részről, de kibírta. A kínai gazdasági és munkaerő-dömpinggel még elválik, hogy miként boldogul, de a muzulmán beáramlásnak erős ébresztő hatása volt, a franciák, akik a teljes asszimiláció hívei és megvalósítói voltak, most kidolgoztak egy kisebbségi törvényt, amely – nem véletlenül – különbséget tesz őshonos és bevándorló kisebbségek között. Gyors követőkre találtak a belgák és a németek között. Ezek a mértékegységek a fölvételkor felmerülnek. Nem arról van szó, hogy mi van, hanem arról, hogy perspektivikusan mi lehet, mert ha valakinek a munkakultúrája és az értékrendje megfelelő, igen sokat tud majd hozzátenni az európai közösséghez.

– A liberálisok jelentős európai támogatásnak örvendenek. Ez több ízben is kiderült. A mostani konfliktus az iraki kivonulással kapcsolatban szintén uniós biztatásra történt. Túl nagy vehemenciával reagálta le ezt mind az elnök, mind a Demokrata Párt. A protokollumra utaltak, arra, hogy konzultálni kellett volna. Miért nem konzultált a Demokrata Párt, amikor például visszavonta miniszterelnök-helyettesét, és ezt csak úgy közölte? Nincs miért nagyon megsértődni. Ezenkívül, uniós elvárás, hogy a román hadsereg kivonuljon Irakból. Tény, hogy a Nemzeti Liberális Párt eddig homokzsák volt a ringben, és tehette, mert Európából „tömték", bírta az ütéseket. Itt egy kezdeményezésről van szó, amely a politikai „adok és kapok" elv alapján zajlik. Ha átgondoljuk mindazt, ami az államfő parlamenti beszéde, illetve a bizalmatlansági indítvány elutasítása körül elhangzott és történt, arra a következtetésre jutunk, hogy a kormány törzse a Nemzeti Liberális Párt. Én remélem, hogy ez a vita nem torkollik konkrét politikai válságba.

– A fogyasztói társadalom védelmét: az állati hulladékok megsemmisítése miként történjen, a génmódosított növények kérdése, a járványokkal kapcsolatos gondok. A tagállamok ezeket drákói szigorral, következetességgel megoldották. Nálunk nem a cigány közösség beáramlása a veszély, hanem ezek a felelőtlenségek: a latrinák, az állati hulladékok, a génmódosított növények. A másik kérdés, a mezőgazdaságnak jutó pénzek elköltése, a termelők megsegítése, az, hogy ezek a pénzek célba érnek-e.

Sok minden másról kellene beszélni. Tegnap például felhívott a francia televízió munkatársa, és megkérdezte, hogy tudom-e mi történt Bukarestben, a Herăstrău parkban, az Unió tizenkét alapítójának a szoborparkjával? Az Európa Nap alkalmából neves szobrászok gyorsan megalkották a szobrokat, fölavatták a parkot. Csak éppen elfelejtették, hogy Romániában néha esik az eső, és az aranylakkot a gipszszobrokról mind lemosta a víz. A 12 szoborból jelenleg 6 van a helyén, ebből 4 fül és orr nélkül, mert a gyerekek homokozó lapáttal leverték. A francia televízió ezt úgy mutatta be, hogy „íme, így készül Románia a csatlakozásra".

Még ha nem is vagyok a téma szakértője, megcáfolnám az ott jelen lévő szakértők egynéhány kijelentését. Elsősorban azt, hogy a lépcsőházi hőközpontok javítási és karbantartási költségei kevesebbe kerülnek, mint az egyéni fűtőberendezéseké. Tudok olyan kolozsvári tömbházba beszerelt hőközpontról, amely már a második évi használat után meghibásodott: ilyen-olyan alkatrészek elromlottak, ki kellett cserélni. És nem csak egyszer, minden évben elromlott valami. Idén családonként 1 millió régi lejbe került a hőközpont javítása. Úgy vélem, így nem lehet igaz az az állítás, hogy ezek valamilyen titokzatos okokból kifolyólag tökéletesebbek lennének, mint az egyéniek.

Következett egy beszámoló, hogy milyen egészségtelenek ezek a központok, mennyire szennyezik a levegőt. Még egy ilyen felelőtlen kijelentés is elhangzott, hogy 2001–2004 között 33 000 tűzesetet és ennek következtében 700 halálesetet jeleztek – mindezt a forrás megjelölése nélkül. Arra viszont nem tértek ki, hogy a tűzesetek nem annyira a hőközpontok meghibásodásának, hanem az emberi hanyagságnak, nemtörődömségnek tudhatók be. Az egyik felszólaló az elégetett gázoknak az egészségünkre kifejtett káros hatásáról beszélt szívhez szólóan. Csupán azt felejtették el hozzátenni, hogy ezek az elégetett gázak nem csak az egyéni hőközpontok működése, hanem – többek között – a megnövekedett gépkocsiforgalomnak, a különböző ipari létesítményeknek tudhatók be.

Borús, viharos időben eltűnődni azon, hogy mennyire (spontánul) sokoldalúak voltak az egykori anyukák; pedig milyen kevés nevelési program, ajánlat, teszt, szponzorált tanfolyam állt rendelkezésükre… Ez véletlenül akkor jutott eszembe (mint kontraszt), midőn egy ismerős anya (elvált asszony, pedagógus) keserű hangulatában kifakadt kamaszkorból úgy-ahogy-kinőtt lánya hanyagsága, könnyelműsége miatt. („Ha legalább fukarabbnak neveltem volna!" – lám, mit takart az a kis penészes, zavart vigyor.)

Faggatom magamat, magunkat. Badar, értelmetlen monológok, vagy nemzedéki konfliktusok. Talán az elsatnyulástól félünk? Ha baj van, úgyis segítünk egymáson, az aktualitás izgalmait elménk mellékszögletébe seperjük; még ha nem is évülnek el egyik hétről a másikra a sérülések… Ez egy ragyogó nap. A testé? A szellemé? Is, is. Miért ne. Tekinteted ma nem fedheti fátyol, amint rám nézel. S engem is rendkívüli remény tölt el: hiszem, hogy lábadozol. (Mintha a megszépíthető múlt csipkés, levegős szélét csókolnám a csípődet elfedő, hajdani nyarak fakult gyolcsa alatt.)

A halottaink arcáról is leolvasható némi akarat és megbocsátás. Nem idealizált múlt-recept: a kézzelfogható biztonság elenyészik, de megmarad a mérték – a szereteté, a kitartó agyműködésé. Nem érzékcsalódás a dédapa porcelánkékjében a derű s a lezserség, s az ükanya sötétszenvedélyű rosszallása és köszvényt lebíró éneklés-szenvedélye. Semmi sem múlik el nyomtalanul. Csak az idővel unalmassá váló és didaktikus merevséggel megfogalmazott – „örökbékét", örök-együgyűséget szajkózó szabályok. A szivárvány-harmónia túl édeskék ma hangulatomnak. (Valamivel élénkebb /mezei/ibolyalilára, s kissé tompább mohazöldre vágyom.)

Groteszk látomásokra, mikor már – ágyban, karosszékben, száguldó gyorsvonatban, döglesztő hegyi túrán a bolytól lemaradva – már nem uralod érzékeidet. Elég egy „semleges, szenvtelen" mondat, egy hang, mely látszólag teljesen érdektelen szavakat hord össze; „annyira semmit mondó – sugallja Nabokov egy mindent a feje tetejére állító, morbid csavarintással –, hogy nem akarom példázni, nehogy a sivárságot… elrondítsa akár csak egy körömpiszoknyi értelem is"… Olyan napnak is lennie kell, amikor az embernek szüksége van valamire – talán több öniróniára? –, hogy elviselhesse a Istent ( ezek Theodor Haecker katolikus gondolkodó szavai) és, persze, önmagát…

„Primitív kormánya lesz Szlovákiának"
Mi történhetett szerdán délután Pozsonyban?

Információk híján és a lehetséges kombinációk sokasága miatt értetlenül állnak az elemzők az új szlovák kormányt alakító Robert Fico pártjának zárt ajtók mögött végbement húzásai előtt, amelyek a jelek szerint sokkolták az ország lakosságát: a Fico vezette Smer-SD Ján Slota és Vladimír Meciar pártját választotta koalíciós partnerének.

A június 17-i előrehozott választások eredménye a Fico vezette Smer egyértelmű, 29,1 százalékos, 50 parlamenti mandátummal járó győzelmét jelezte. A törvényhozás 100 fennmaradó mandátumán a három eddigi kormánypárt, a Dzurinda vezette SDKÚ-DS (31 mandátum), a Magyar Koalíció Pártja (MKP) (20 mandátum) és a Dzurinda kormányból fél éve kilépett, az előrehozott választást ezzel előidéző Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) osztozott (14 mandátummal). A másfél éve még 30 százalék körüli támogatottságot élvező Meciar (L-HZDS) ellenzéki pártja a mindössze 8,7 százalékot (15 mandátumot) szerzett, míg a négy évig parlamenten kívüli, szélsőségesen nacionalista Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt (SNS) a magyarokéval azonos (20) számú mandátummal visszakerült a parlamentbe.

A kormányalakítással megbízott Fico eközben minden párttal tárgyalásokat folytatott, ellentmondásoktól sem mentes nyilatkozataival pedig azt igyekezett sugallni, hogy minden irányban nyitott, és nem szívesen kényszerülne a „katasztrófa-koalícióként" emlegetett Meciar–Slota-féle partnerségbe. Jobb híján két tétova alapváltozat forgott közszájon: az egyik a Smer–MKP–KDH koalíciót, a másik az úgynevezett katasztrófa-változatot körvonalazta. Később a dolgok „spekulatív rendjének logikája" szerint sorjáztak a további változatok, köztük az is, hogy az MKP a nemzetiségi béke, a nemzetiségi intézményrendszer megőrzése érdekében, no meg a nyolcévi kormányzás folytatásának ígéretében, fogát összeszorítva ugyan, de a pragmatizmus jegyében akár Ficóval és Meciarral is kész koalícióra lépni, „ha már a kereszténydemokraták ennyire tétovák"..

A KDH elnöke, Pavol Hrusovsky végül bejelentette: mégis készek a koalícióra, és ha a Smer ennek nyomán ajánlatot tesz, akár egy órán belül egybekovácsolódhat a Smer-MKP–KDH koalíció, s ezzel elhárul a Slota és Meciar nevétől lüktető katasztrófa-koalíció veszélye. A Smer nem reagált, Bugár Béla pedig megállapította, hogy: „félő, hogy a KDH elkésett".

A következő, sokakat sokkoló órák történései, a reagálások ismertek: Fico a legrosszabbat választotta, visszahozta a Meciar–Slota kormányzás nyomasztó éveit, kockára tette az ország – egykor Meciarék és Slotáék által eljátszott, és a most leköszönő kormány által helyreállított – nemzetközi tekintélyét; ezzel véget vethet a lassan gyümölcsöt is hozó reformoknak, lemondhat azok befejezéséről; tékozló osztogatásba kezdhet, és ígéretei ellenére sem tud majd kitérni a magyar közösséget fenyegető jogkorlátozások elől, és így tovább.

Egyes elemzők azt sejtetik: Fico tíz napig tartó, vagy jóval régebben kezdődött színjátékot játszott. Mások szerint Fico semmit sem színlelt, csak éppen nem vallotta be, hogy már a választások előtt eldöntötte: csakis a minden akarata előtt szolgaian meghajolni kész partnerekkel, csakis szlovákokkal alakít kormányt. Adósnak érezte magát azokkal a hazafias érzelmű választókkal szemben, akik a jobboldali szlovák kormánypártoktól elpártolva átszavaztak Slota oldalára, akik rossz szemmel nézték a magyarok nyolcévi kormányzati jelenlétét. Előre tudta: csakis olyan pártokat választhat, amelyeknek vezérei még azon feltétele előtt is fejet hajtanak, hogy egyiküknek sem juttat közjogi tisztséget, hogy beérik egy-két tárcával, s azt sem sérelmezik, ha a pártjának tizenegy tárcát leosztó Fico még a házelnöki posztot sem engedi át az alázatos szövetségeseknek.

„Primitív kormánya lesz Szlovákiának" – írta a szociáldemokrata Smert minősítve csütörtökön a baloldali pozsonyi Pravda, amely egyelőre nem foglalkozott azzal, mennyire naivak voltak azok, akik elhitték, hogy a magyar párt ott van Ficóék paklijában. Nem volt, nem is lehetett ott, mert a Smer soraiban – vezetésében, frakciójában, választói között – számosan egyetértenek Slotával, aki azzal a jelszóval harsogta végig pártja kampányát, hogy „Szlovák kormányt a szlovákoknak!" Bizony nagyon is egyetértenek vele, csak ők nem harsogtak. Csendben maradtak, és csendben győztek is.

A szlovákiai magyarok ezekben az órákban egyedül azzal vigasztalódhatnak, hogy a Meciarék 1998-ban véget ért országlása óta eltelt évek során bízvást jócskán megszaporodott azon szlovákok száma, akiket nem ingerel, hogy az ötmilliós ország népességének több mint 15 százalékát nem szlovák nemzetiségű emberek közösségei alkotják. Ők nem az utolsó szálig nacionalisták, nem is elmagyarosodott szlovákok, mint ahogy azt Slota hirdeti, hanem tisztes, jószándékú polgárai annak az országnak, amelynek területéről soha sem mozdultak el, kivéve a jogfosztottság éveit, amikor vitték, toloncolták őket, mert más volt a nyelvük, más a kultúrájuk.

Pozsonyi híradások szerint az új szlovák kormányból kimaradó Magyar Koalíció Pártjának (MKP) vezetője, a leköszönő szlovák parlament elnöke annak okán nyilvánította ki nyugtalanságát az államfő előtt, hogy Robert Fico rövidesen felálló kormányában az ismét parlamenti és kormányzati szerephez jutott Ján Slota vezette nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) kapja az oktatási minisztériumot. A tárca élén 1994 és 1998 között hasonlóképpen az (akkor Vladimír Meciar kormányához tartozó) SNS embere, Eva Slavkovská állt, s – Bugár szavai szerint – „amit a nemzetiségi iskolákban tönkre lehetett tenni, azt ő tönkre is tette".

Soros: Washington a fő akadálya annak, hogy a világ stabil és igazságos legyen

Soros György szerint napjainkban az Amerikai Egyesült Államok vált fő akadályává annak, hogy a világ stabil és igazságos legyen. Úgy vélekedett, hogy ez a nézete megegyezik a világon uralkodó közfelfogással. Az élénk politikai tevékenységet is végző, magyar születésű amerikai milliárdos a Newsweek amerikai hetilapnak adott nyilatkozatában fejtette ki a véleményét George Bush amerikai elnök kormányának politikájáról.

Szavai szerint a 2001. szeptember 11-i terrortámadások óta az Egyesült Államok „csalhatatlansági komplexusban szenved". – Azóta Amerika határozza meg a feladatokat az egész világ számára, az összes többi országnak pedig az a dolga, hogy megoldja e feladatokat – mondta az amerikai folyóirat internetes honlapján közölt interjúban.

Magyar zöldek közmeghallgatást kérnek a verespataki aranybánya ügyében

A miniszternek írt levélben azt kérik, hogy a környezeti hatástanulmány keretében 2006. augusztus 31-e helyett legalább szeptember 30-ig juttathassák el a beruházással kapcsolatos észrevételeiket a társadalmi szervezetek és a lakosság. Indoklásképpen azt írták, hogy a nyilvánosságnak a csaknem ötezer oldalas, csak román és angol nyelven hozzáférhető környezeti hatástanulmány tanulmányozásához, és a döntéshozatalban való felkészülésre több idő kell. Azt is szeretnék elérni, hogy Szeged mellett Budapesten és Debrecenben is szervezzenek közmeghallgatást, és ezeket a nyári dátumok helyett a lakosság számára kedvezőbb időpontokra helyezzék át. Hozzáteszik: Romániában 14 városban, többek között Bukarestben is meghallgatják az ügyben a lakosság véleményét. A magyar társadalmi szervezetek elkötelezettek a jelentős potenciális környezeti hatásokkal járó Verespataki bányanyitás megakadályozására – olvasható a nyílt levélben.

A levelet a Magyar Természetvédők Szövetsége, a CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület, az Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület és a Greenpeace Magyarország írta alá. Sulfina Barbu román környezetvédelmi miniszter június közepén tájékoztatta Persányi Miklóst arról, hogy a verespataki aranybánya-beruházást tervező Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) beadta a környezetvédelmi hatástanulmányt a bányaprojekttel kapcsolatban.

Az RMGC Európa legnagyobb külszíni aranybányáját szeretné megnyitni 2007-ben Verespatak mellett. A helyszínen legalább 330 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt rejt a föld méhe. A ciántechnológiás kitermelést tizenhét évre tervezik, ez alatt a cég több mint 4 milliárd dolláros bevételre és több százmillió dolláros nyereségre számít.

Az eddigi 18 haláleset mellett 224-en ájultak el a hőségtől az országban, ahol árnyékban 36 Celsius-fokot mértek. Az utóbbi 24 órában tizenhárman haltak meg, közülük hatan Bukarestben. Az ország déli részén sebességkorlátozást vezettek be a vonatokra, miután a hőség deformálta a vasúti síneket. A hétvégére a román környezetvédelmi minisztérium ítéletidőt jósol az ország 41 megyéjéből 35-ben, valamint a fővárosban. A minisztérium illetékesei szerint négyzetméterenként 80 liternyi csapadékkal járó felhőszakadás, viharos széllökések és jégverés is várható. Bulgáriát is napok óta hőhullám sújtja. Az idei nyár eddigi hőmérsékleti csúcsának számító csütörtöki 35 fok után pénteken még magasabbra, 38 fokig kúszott fel a hőmérő higanyszála.

Nem kívánja „drasztikusan csonkolni" a Magyar Televízió (mtv) a határon túli műsorokat, jelentette ki Rudi Zoltán, az mtv igazgatója a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének vezetői által írt nyílt levélre reagálva. A romániai magyar szakmai szervezet Sólyom László magyar köztársasági elnöknek és Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek címzett levelében aggodalmát fejezte ki egyebek között a határon túli műsorok idejének csökkentéséért. Rudi emlékeztet: jelenleg 270 perc adásidőt biztosítanak ilyen jellegű műsoroknak, ősszel pedig 250 percben sugároznak a jelenlegi öt helyett három műsorban a határon túliaknak. Rudi Zoltán megnyugtatónak tartja, hogy a műsorok költségvetésében sem lesz lényeges változás.

Provokatív beszámoló
a kolozsvári Brassai Sámuel Gimnáziumban érettségizettek 55 éves érettségi találkozójáról

Botár Ferenc, a halk szavú, nyugodt természetű, torockói születésű barátunk most még halkabbra fogta beszédét, nem kora, hanem betegsége miatt. Tordán dolgozott és él családjával ma is. Számomra feledhetetlen marad mindörökre Feri barátunk nagybátyja, Páll András földrajztanárunk, aki a bentlakók felügyelő tanára is volt 1948 előtt, mikor I. Mihályt, Románia királyát Petru Groza lemondatta, de a román hadsereg tisztjei és katonái egyöntetűen királypártiak maradtak. A román hadsereg Kolozsváron állomásozó ezredei tüntettek királyukért, skandálva órákon át: „Armata şi Regele". A Kossuth Lajos utca kockakövei szikráztak a masírozó katonák vasalt csizmái alatt.

Páll András tanárunk segítségével a hosszú, személyes diákszekrényeinket a III. emeleti lépcsőfeljárat elé toltuk, hogy eltorlaszoljuk a folyosóra való bejutást, ahol a dolgozószobáink és hálószobáink voltak. Mikor észrevettem, hogy Páll tanárunk félt minket a betolakodóktól, akkor én is félni kezdtem, és duplázott erővel toltam a szekrényeket. Botár Feri egy fiúgyermekkel biztosította megmaradásunkat, ami nem sok, de több mint akik még egy gyermeknek sem örvendhetnek.

Az rejtély, hogy Fekete Ernő és Vincze István miért nem jöttek el egy találkozónkra sem, hiszen Kalotaszegen laknak, de arra sincsen magyarázat, hogy Györffy György, „a vadászok és madarászok gyöngye" – Xántus János néhai tanárunk szerint –, aki Kolozsváron lakik a Józsa Béla utcában, miért kerüli el egykori osztálytársait. Az őt ismerők tudni vélik, hogy édesapja gyógyszer-nagykereskedő volt, 1940 előtt két gyógyszertáruk is volt. Különben a kolozsvári Agronómiai Intézet Mezőgazdasági Gépészeti szakát végezte, Gh. Gheorghiu Dej halála után rövid ideig börtönben volt, de nem tudjuk miért. Autójavító műhelyt alapított, ami biztosítja megélhetését.

A „kuláknak" becézett, Szilágypéri Kálmán Béla is megfeledkezett osztálytársairól. Egy kitörölhetetlen személyes élményem mégis maradt Kálmán Béláról, mikor éjjelizenét adott az egykori református kollégium portása kamasz lányának. A zenészek és 4–5 barátja körülvettük a Farkas utca 16. szám alatti földszintes leány-hálószobai ablakot, és a zenészek után elkornyikáltuk a Május este láttalak meg téged című akkor divatos slágert. Egyszer csak az ablakfüggöny mögül, a szoba sötétjében feltűnt az égő gyertyával köröző lány szép arca, amit háromszor is megismételt az éjszakai szerenád alatt.

Igen, feledhetetlen maradt, mert magam szerenádot senkinek sem adtam, a másokén részt nem vettem, de a blokkosodó világban a lányok egyre magasabbra költöztek, így az éjjelizene kivitelezése a maga klasszikus formájában lehetetlenné vált, másrészt lehet, hogy már divatjamúlt a széptevés e látványos formája is, mint annyi szép hagyomány.

Herdt Raymundnak két alkalommal is írtam Frankfurtba és Budapestre az Adonyi utcai lakásukra, de leveleim pályafutásuk után visszajöttek. Ő volt az osztályunk példaképe, tanulásban, sportban, pedantériában. Hosszú ideig a Terápia gyógyszergyár szekcióvezetője volt. Balogh Antal professzor gyógyszerkutató közvetlen munkatársa, ahol megvalósították a Chloramphenicol (Clorocid) szintézisét, aminek óriási jelentősége volt akkor Romániában, mert nem kellett nyugatról importálnia az Egészségügyi Minisztériumnak. Herdt Raymund nevéhez fűződik a Rhinofug fantázianevű, felső légúti hurut kezelésére szolgáló gyógyszer is, amiért annyi prémiumot kapott, hogy a lakásukat kifesttethette. Mindenki sajnálta távolmaradását.

Kellán Károly és Aczél Károly eminens tanulók voltak, lehet, hogy ennek tudatában nem vállaltak semmi közösséget osztálytársaikkal. Talán ezzel magyarázható, hogy az ideiglenesen elkészített tablónkra sem került fel fényképük. Kellán Károly Kolozsváron végezte az orvosi egyetemet, majd Amerikába került, de egyesek tudni vélik, hogy egy párszor Kolozsváron is megfordult. Mivel osztálytársaival nem tartott semmiféle kapcsolatot, nem tudhatta, hogy 2006. pünkösd szombatján tartjuk az 55 éves érettségi találkozónkat.

Aczél Károly évfolyamtársam volt a marosvásárhelyi OGYI-n. Szorgalmas, jó megjelenésű, jó hangú – ezért katonakorunkban előénekes lett, mikor énekszóval hagytuk el a nagyváradi kaszárnyánkat –, de jó humorú kollégám is egyúttal. Sepsiszentgyörgyön röntgen szakorvosként dolgozott hosszú ideig, de találkozóinkra nem jött el. Két lányát ment felkeresni Nyugat-Németországba, hogy aztán megfeledkezzen hazatérni. Gyakran jár Pesten, hogy az itteni termálvizekben lazítsa ízületeit, de mivel nem ismeri címemet, fel sem kereshet, pedig volna miről beszélgetnünk.

Cozma Károly (Kozma) Kijevben végezte a Diplomáciai Főiskolát, külügyi diplomáciai szolgálata folytán bejárta a fél világot, világnyelveket beszél, mivel 20 évnél több időt töltött külügyi szolgálatban, karrierdiplomatának számít, amiből kevés van az országban. Második feleségétől született fia félő, hogy Bukarestben nem tanulja meg az édesapja nyelvét, és ezért a magyar nemzet számára elveszhet. Mind Ábrahám Ottó, mind Cozma Károly beszédében érezhető, hogy a jelzőket már nehezebben találják meg, mint egykoron Kolozsváron. Azt kérdezhetnék az említett osztálytársaim, hogy mi közöd hozzánk, mit érdekel téged a mi életvitelünk, ha így boldognak érezzük magunkat. Mivel minden ember élete egyedi és megismételhetetlen és mindenki saját elképzelése szerint (ma már) élheti életét, csak azt válaszolhatom az önmagam által feltett kérdésre, hogy bizony semmi közöm, miként élnek boldogan egykori osztálytársaim, csak éppen, mint önkéntes krónikaíró vettem magamnak azt a bátorságot, hogy egyéni véleményemet kifejtsem, ami semmi esetre sem akar sértő lenni. Gondoltam, ha véleményszabadság van, akkor próbáljunk élni is vele, mert életünk nagy részében ez tiltott volt.

Elsősorban Cozma Károlyt, de Ábrahám Ottót is szerettem volna megkérni, hogy próbálják emlékezetükben felidézni ’56 októberét – mert éppen most van a Magyar Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulója –, de erre nem került sor, pedig Cozma Károly megígérte, hogy nem osztályfőnöki órán, hanem az ünnepi közös ebédnél, a fehérasztal mellett elmondja, miként látja a világ, Európa, Magyarország, de főleg az erdélyi magyarság jövőjét. Az az érzésem, hogy továbbra is félnünk kell, még nem nyilatkozhatunk őszintén, még mindig tekintettel kell lennünk a többségi nemzet érzékenységére. Jó a megérzésem?

Széll Kálmánról már rég tudtuk, hogy szenvedélyes sakkozó, műgyűjtő, de főleg könyvgyűjtő és magánzó agglegény, aki minden értékes könyvet kiolvasott. Kálmán nem fél senkitől és semmitől, így aztán mindenről és mindenkiről megvan az egyéni véleménye. Bravó, Kálmán, a példamutatásért. Kálmán messziről kezdi. Ő a periklészi demokrácia híve, amit enyhén baloldalinak ítél. A demokratikus Athént, a hellénizmust tartja követendő példának. Kálmán szerint a hitlerizmust rövid időn belül, a kommunizmust már hosszabb ideig csúcsra járatták, ez utóbbinak a tőrdöfést Kálmán szerint, Nyikita Szergejevics Hruscsov adta, mert az ő tőrdöfése után már nem tudott kiegyenesedni, lábra állni a világ legnagyobbik atomhatalma. Kálmánnak az a véleménye, ha az írott történelem 5000 éves múltra tekint vissza, akkor az emberiség, eddig történelmének csak 1.5%-át élte le. Kálmán szerint a bibliai Matuzsálem 965 évet élt, de mindjárt hozzátette, hogy abban a korban a holdfény változását vették alapul, ami 28 napos ciklusnak felel meg. Ha ezt átszámoljuk a mai időszámítás szerint, akkor a bibliai Matuzsálem már alig 80 évecskét élt, ami mindenki számára elérhető lenne, ha egészségesen, tiszta környezetben élnénk. Még sok bölcsességet mondott Kálmán barátunk, jó volna, ha leírná, mert nem tudtam mindent lejegyezni.

Vass László mindig az élbolyba tartozott, csupán a román nyelv elsajátításához vette igénybe a tordai származású legjobb barátja, Szász Gábor segítségét, amit azzal honorált, hogy Gabit matematikára oktatta. Ilyen egyszerű volt ez a 40-es években, ha nem akadt egy lelkes jó barát, akkor segített a fikának a szobafőnök, vagy annak helyettese, vagy éppen az apparitor. Dr. Márkus Albert, a híres kolozsvári gyermekgyógyász tanított egészségtanra, de mindig elfelejtette, hogy az előző órán mit adott elő. Ilyenkor a doktor úr azt szokta kérdezni: „No Vass, miről beszéltünk a múlt órán?" Vass Laci is bölcseket mondott a beszámolójában: egyre kevesebben maradunk a találkozónkon és egyre többet beszélhetünk, egy adott időn belül, aki egyedül marad, az már annyit beszélhet amennyit, csak akar.

Elmesélte Laci, hogy egyszer majdnem meggazdagodott 1989 előtt, mert befizetett egy Dacia személygépkocsira, amit ki is vett a lerakatból, de közben a szabadpiacon felment a gépkocsik ára és nyomban eladta kétszer annyiért, amennyiért vette, azzal, hogy a pénzen két kocsit vesz, amiből egyet megtart, egyet pedig elad, amiből vesz egy magánlakást. A matematikus Vass László számítása tökéletes volt, csak hiba csúszott a kalkulációba, nem számolt azzal a lehetőséggel, hogy megbukik a diktatúra és a labilis romániai gazdaságot válságba sodorja. A kedves Laci barátunk a két kocsi árából csak egy biciklit vehetett drága unokájának. A matematikusok csak akkor tévednek, ha kalkulációjukba beleszól a politika, vagy éppen egy rendszerváltó forradalom.

Veress Endre egyedül lett ügyvéd az osztályunkból. Széll Kálmán azonnal elővette tarsolyából az Endrére aggatott címkét, hogy: „a nép barátja". Endre már meg sem említi, hogy 1940-ben az Észak-Erdélyből kivonuló román bosszúállók úgy megverték ügyvéd édesapját, hogy később belehalt az elszenvedett sérüléseibe. Szegény édesanyja nevelte a nehézségekhez alkalmazkodó fiát, aki évtizedeken keresztül a bélyegek csere-beréjéből tartotta fenn magát. 1950-ben rendszeresen meglátogattam Görögtemplom utcai lakásukon, ahol a koreai háború esélyeit latolgattuk, és drukkoltunk McArthur tábornoknak, hogy minél hamarabb győzze le a kommunistákat. Meg voltunk győződve, hogy az amerikai győzelem csak jót hozhat a világnak és áttételesen nekünk is. Ha a SZER adásainak hallgatása kitudódott volna, lehet, hogy a gimnáziumtól is el kellett volna búcsúznunk, mert az osztályharc szellemét a párt először az UAER-en, majd az UTM-én keresztül állandóan napirenden tartotta. Már akkor megtanultuk, hogy miről tilos beszélnünk. Bandinak két szép lánya van, a nagyobbik biológus, a kisebbik édesapja szakmáját, a jogi szakmát választotta. Veress Endre talán az egyetlen, akibe – legalább is láthatóan, külsőleg – az idő vasfoga nem mart bele, de az is lehet, hogy fiatal, szép, Éva feleségének köszönheti ráncnélküli, piros arcát.

Csoportképet készítettünk az udvari csengő alatt, Fazoli Sándor tanár úr köré gyűlve, majd elsétáltunk az Emile Zola utcai kis emeleti magánvendéglőbe, ahol már szépen megterített asztal várta a 75 éves véndiákokat. Nem volt dínomdánom, a zene sem szólt, az étkünk is egyszerű volt. Vodka alig fogyott, a sok sör is megmaradt, csak az ásványvíznek volt keletje. Még fiatal volt az idő, talán még kibeszélni se tudtuk magunkat, mikor elsőnek Ábrahám Ottó, majd Cozma Karcsi felálltak az asztaltól és indultak hazafelé. Még 5–6-on maradtunk, akik úgy érezték, hogy túl korai hazamenni és még mondanivalónk is magunkban rekedt. A szép tulajasszony összeszedte az üres üvegeket és magának taxit hivatott, mi pedig per pedes apostolorum hagytuk el az Emile Zola utcát, abban reménykedve, hogy 5 év múlva újra találkozunk, persze ezt csak mondtuk, de ennek realitásában már magunk sem hiszünk, mert ez az élet rendje, ha a búza megérik, akkor jöhet a kasza, hogy újra szánthatóvá, új mag befogadására alkalmassá tegye az anyaföldet.

Tegnap délben avatták fel a dési Metalicplast dróthálógyárban a legújabb automatizált gépsort, amelyet a svájci Schlatter cég biztosított, valamint a spanyol Teurema cégtől kapott dróthúzó felszereléseket. Az új gépek segítségével megháromszorozhatják a dróthálógyár termelékenységét és a Metalicplas, a korszerű felszerelésnek köszönhetően, első számú cégnek számít majd egész Dél-Kelet Európában.

Ioan Tecar, a Metalicplast elnöke tizenegy munkással kezdte ezelőtt tizenkét évvel, és a tegnap déltől, a külföldi és hazai támogatóknak, (Román Kereskedelmi Bank) köszönhetően, első osztályú gépekkel felszerelt gyárat vezethet. A vállalat elnöke megköszönte családjának, a cégnél dolgozó szakembereknek és munkásoknak a kitartó munkát, a támogatóknak pedig a segítséget. – Egy álom vált valóra – mondta az elnök abban a reményben, hogy a korszerű felszerelések segítségével valamint a külföldi cégekkel együtt tovább tudnak fejlődni.

Petru Ioan, a Gazdasági és Kereskedelmi Minisztérium szakosztályának igazgatója elmondta, hogy nagyon örül ennek a fejlődésnek, hiszem hamarosan Románia is az Európai Unió tagja lesz, és így a gyár megállhatja majd helyét a nemzetközi piacon. – A minőségi termék gyártásának is megvan a maga ára, be kell fektetnünk a fejlődés és minőség érdekében – mondta Ioan Mugur polgármester, támogatásáról biztosítva a gyár elnökét majd pedig gratulált neki az elért eredményekért.

A napokban bekövetkezett felhőszakadás nagy károkat okozott Aranyosgyéres Sárrét nevezetű részén. 1136 személyt érintett a 363 házba és 288 kertbe behatolt víz. Ugyanakkor több mint 4 km utcát öntött el az ár, 129 kútba is behatolt, s több mint 50 hektár szántóföld került víz alá. Komoly munkálatok után végre minden udvarról kiszivattyúzták a csapadékot, de a talajvíz magas szintje miatt a pincékben még mindig magas a szint. Az illetékesek ígérik, hogy mihelyt a talajvízszint csökkenése lehetővé teszi, a motorpompák segítségével kiszivattyúzzák a vizet. Továbbra is rengeteg az iszappal telt kút, ezért még most is a tűzoltók szállítják a vizet a háztartások és állatok számára.

Tevékenységük során a munkaviszonyokra, ezen belül a munkaügyi törvények betartására, a munkabiztonsági és munkaegészségügyi szabályok alkalmazására figyelnek. Az ellenőrzések célja ez alkalommal is azoknak a munkaadóknak a kiszűrése volt, akik munkaszerződés nélkül foglalkoztatnak munkaerőt, vagy törvénytelenül dolgoztatnak gyerekeket és fiatalokat. A felügyelőség egyúttal igyekszik tudatosítani a munkaadóban, illetve a munkavállalóban a törvényes előírások betartásának szükségességét, s csökkenteni a kihágások miatt jelentkező szociális és gazdasági következményeket.

Egyetlen alkalommal kellett a rendőrség segítségét kérni: Aranyosgyéresen egy építkezésnél – amint a vizsgálat során kiderült – nyolc férfi dolgozott feketén, ezért munkaadójukra 16 ezer (új) lej büntetést róttak. Tordán és Aranyosgyéresen összesen 77 munkáltatót ellenőriztek, ezek közül 23 esetben alkalmaztak büntetést mintegy 77 100 lej értékben, amiből 61 100 lej feketemunkáért volt kiróva. Az alkalmazottak közül 37-en (18 férfi és 19 nő) dolgozott törvényes munkaszerződés nélkül. Az ilyenkor tapasztalt törvénytelenségek általában a következők: nem kötnek egyéni munkaszerződést; a megállapodást nem foglalják írásba; nem iktatják idejében a szerződéseket; nem tartják tiszteletben a túlórákra érvényes szabályokat; hiányzik a belső szabályzat; nem adják át a felügyelőségnek az összes munkakönyvet; hiányzik a szabadságok felosztása; elmúlasztják bizonyos járulékok befizetését vagy a fizetési listák leadását; nem töltik ki az alkalmazottak nyilvántartási könyvét.

Például az Ursus gyár emblémája, az oroszlán, „büszkébbé" vált, s hagyományápolóbb a benner, az 1878-as alapítási évre utaló felirat, a három nemzetközi elismerést jelző aranyérem, valamint a jól ismert román és angol felirat, amely az Ursus Románia sörkirályi státusát jelzi. Az új termékhez reklámklipet készítettek, melyhez a jeleneteket a Vörös-tengeren és Dobruzsában vették fel. A kampányt tévécsatornákon, újságokban, mozikban, utcai transzparenseken és a tengerparton folytatják.

Gyalogátkelőn gázolt
Csütörtökön délután 5 órakor a Kossuth Lajos (21 decembrie 1989) utcában történt gázolásos baleset. A 20 éves dezméri illetőségű Z. Silviu Călin egy Fiat Tipo márkájú személygépkocsit vezetett, és nem adott elsőbbséget a szabályosan, gyalogátjárón átkelő C. Maria Cătălinának. A 19 éves áldozat kisebb sérülésekkel megúszta az esetet.

Két kiló higanyt talált
Higany törvénytelen birtoklása miatt vizsgálnak egy egeresi személyt. A 26 éves C. Eusebiu Iuliunál két kiló higanyt találtak a rendőrök, amelyet a férfi, bevallása szerint, még régebben a Széchenyi-téri bevásárlóközpont egyik elhagyatott raktárában talált, s úgy döntött, hogy megtartja későbbi értékesítése végett.

Anégyszintes irodaház előcsarnokában, folyosóin a szokásos reggeli jövés-menés helyett, szokatlan módon, izgatottan állingáló és visszafojtott hangerővel beszélgető népség fogadta. Ottani alkalmazottak, meg néhány rendőr és civil ruhás ismeretlen. Ő semmiről sem tudott, mégis azonnal belenyilalt a gyanú, amely hamarosan be is bizonyosodott.

Bent az irodában iszonyú látvány tárul a szeme elé. Akár a sablonos krimifilmekben: az asztalon, a mellette található széken, a szekrényen, a padlón szétfröcskölt és megalvadt vér, iratok szerte-széjjeldobálva, egy halálos vergődés árulkodó nyomaikként. Mintha ott a falon a mindenre ügyelő jóságos kondukátor portréja is kapott volna egy kis „arcpirítót".

Ştefan úr volt a részleg főkönyvelője. Amolyan szakmai legendaként tartották számon, akit azonban az utóbbi években rohamosan kerített hálójába az alkoholnak nevezett kérlelhetetlen nagyhatalom. Naponta hosszú órákra eltűnt az épület valamelyik zugában, ahol háborítatlanul lehetett kortyolgatni, meg szunyókálni. Aztán, ha még munkaidőben felébredt, rákvörösen visszabotorkált az irodába az iratai között szöszmötölni, amit afféle figyelemelterelő hadicselnek szánt, jóllehet mindenki tisztában volt a valósággal. Mégis mindig akadt egy-egy terepről beérkező embere, aki valamilyen „fontos megbeszélésre" hívta ki. A hétköznapok munkaidejének kézzel fogható nyomait könnyedén fel lehetett volna leltározni az üresen árválkodó üvegek alakjában a folyosói szekrényekben, a kapusfülkében, a vécékabinokban, a szemetes kukák környékén vagy az alagsori archívum útvesztőiben, ahol jól megtermett patkányok futkároztak a régi iratok polcai alatt.

Ştefan úr, hacsak nem került fokozottabban kapatos állapotba, amolyan békésen bölcselkedő típus volt. A vállalat vezetősége, tekintettel dicső múltjában szerzett érdemeire, megtűrte őt, annak ellenére, hogy legtöbb feladatát mások végezték el helyette. Gyakorlattá vált, hogy a legtöbbször már haza sem volt képes menni, hanem ott éjszakázott az épületben, „ a rengeteg tennivalóra" hivatkozva. Úgy tűnt, az ott számára a mennyország, ahol megkapja a mindennapi betevőt, és hozzá az ürügyként szolgáló beszélgetőpartner „jóbarátokat", akik felváltva, de szüntelen szállították számára a „folyékony energiát". Számára mintha megszűnt volna a külvilág. Felesége néha meglátogatta, mintha fegyházba jött volna el, az asztalra letett valami táplálékfélét, sóhajtozott, olykor halkan sápítozott, de csak a látszat kedvéért, hiszen úgyis tudta, hogy minden hiába. Az aszott öregúr az ételt lelkiismeretesen elfogyasztotta, dicsérte gondoskodó nejét, aztán visszavonult kávé- és cigarettaszünetre, ami természetesen más, toroktisztítóbb műveletbe torkollt…

…Időközben a nyomozó elvtársak dologhoz láttak: azok között a véres „díszletek" között egyenként hallgatták ki az áldozat munkatársait. A szomszéd szobába áthallatszott, amint a nők megtagadták az azonosítást, és maguk helyett miként ajánlották a hatóság figyelmébe inkább a fiatalembert. Amikor rákerült a sor, a nyomozók lényegre törően kérdezősködtek:

Az aláírás még sikerült, de a helyszínelés befejeztével természetesen az egész épületet keresztül-kasul járták a hírek. A nyomozók többé nem tértek vissza, egyáltalán nem hallattak magukról. Annyira egyértelmű esettel álltak szemben, hogy nem volt, mit kutatniuk. Minden jel szerint a szerencsétlen áldozat – valószínűleg régi elhatározásból, mivel kilátástalannak ítélte meg alkoholista és szakmai helyzetét – éjszaka bent az irodában megpróbált végezni magával. Erei vagdosásával, de az a fránya kisbicska nem lehetett eléggé éles, csupán szenvedést okozott neki, eredmény nélkül. Akkor valahogy kivonszolta magát a folyósóra, és ott a bicska hegye már megtette azt, amit tőle megköveteltek… A tragédiát hajnalban Ana, a takarítónő fedezte fel. A folyosói félhomályban sepergetett, amikor meglátta a főkönyvelőt egy széken ülve. „Na, tessék, Ştefan úr már megint itt aludt!" – gondolta magában. És látván, hogy annak kabátja kidudorodik, segíteni akart rajta: „legalább a piásüveget vegyem el tőle, nehogy leessen és eltörjön". Nem nehéz elképzelni, milyen állapotba került a törékeny kis nő, amikor oda nyúlt!

Van egy betyáros magyar közmondás, bár nem merném állítani, hogy ugyanez, vagy ennek rokon értelmű hasonmása nem divatozna más nyelvű népeknél is. „A szegénység nem szégyen, csak kellemetlen!" Ízlelgetem a kissé fellengős árnyalatú okoskodás értelmét. Szó, ami szó, van benne tartalom és szellemesség is. Mégis úgy találom, hogy talán inkább lekezelő, elnéző, amolyan vigasztaló „hadd el, más is van így" üzenete van. Persze, másképpenszól ez, ha egy gondtalanul élő egyén mondja, és megint másképpen hangzik annak a nélkülözőnek a szájából, aki valóban kellemetlenül állapítja meg napnyugtával, hogy ma sem evett, s lyukas cipőjében a befolyt sár dermedt lábujjaiknak gombatenyészeti táptalajul szolgál. Megpróbálja nem szégyellni, ha már így szól a közmondás, hogy családjának apraja-nagyja is korgó gyomorral tér nyugovóra, s a gyerekek egymástól veszik kölcsön az egyke félcipőt, ha ki kell menniök.

De a nép, ha szegény is, erre is rá tud tromfolni, amúgy fennhéjázva, laza hányavetiséggel, hogy: „Úgy szép a szegénység, ha semmi sincs!" Ez igen! Ez már jobb! Ezt már szerencsésen lehet társítani egy bizakodó, ígéretes, gyomorkorgás elleni közmondással: „Ha lúd, legyen kövér". Ez jövőbe mutató, bizakodó bölcsesség, ami arra ösztönzi a nélkülözőt, hogy egyelőre megelégedhet egy sült galambbal is.

Canti György, vagy akár Kánti is, lupsai, 83 éves nyugdíjas asztalos sokat tudna mesélni erről a témáról, bár rögtön megállapítja, hogy szűkebb tanyáján, a néhai Krizbai, Ipar, Gábor Áron, Szamosközi, Botond és Berek utcákban az ott lakó hóstátiak, fuvarosok, iparosok túlnyomó hányada, becsületes munkájukkal felül tudtak kerekedni a szegénység nyomasztó gondjain.

Az idős Kánti György 1890-ben született ugyanabban a Krizbai utcai házban, ahol ma a nyolcadik X-en túl lévő „ifjú" Kánti György lakik. Jó hírű asztalos mester volt, mindig több inassal és segéddel dolgozott, előbb a Magyar utcában, a Péter Pál villa háta mögötti műhelyükben, majd a mai ház udvarán létesített munkahelyen. Az udvaron most is él az a vén eperfa, amelyet még az öreg Kánti ültetett, a bejárati ajtó még mindig azon a kézzel kovácsolt vas sarkon nyílik, amelyet több mint 125 évvel ezelőtt készített, talán éppen az idős Sztupi Gyula, a Csánki Dezső utcában lakó, és az Ágoston utcában működő kovácsműhelyében. Sok híres kovácsműhelyben izzították a kerékráfnak, vagy patkónak való vasat. A környék fuvarosai, hóstáti gazdáivagy bérkocsisai volt miben válogassanak.

Az ifjú Kánti, akkori, igen gyakori szokás szerint, apja mesterségét tanulta, de nem otthon, hanem idegen mesternél. Ott is szabadult fel, mint mondta, kiküszöbölve még a gyanúját is annak, hogy apja elnézze esetleges hibáit. Mint segéd már otthon dolgozott többi inas és segéd társával, köztük a Mosonyi fiúkkal, Ferivel és Lászlóval. Utóbbiak 1935–36-ban szegődtek el inasnak és néhány év alatt jól képzett szakemberekként már önállóan dolgoztak, hozzájárulva a népes család anyagi gondjainak enyhítéséhez. Amíg azonban idáig jutottak, gondok sokasága tornyosult nemegyszer a família feje fölött. A két lánynak és négy fiúnak nemcsak a nevelés, de pusztán az étkeztetése sem volt könnyű feladat. Az öreg Mosonyi Jóska valami távoli rokonságban volt Mosonyi „úrral", Bálint Tibor Zokogó majom című regényének vendéglősével, csakhogy ő sokkal soványabb volt, és vendéglője sem volt, ami megválthatta volna anyagi gondjait.

Az öreg Mosonyi mozgópostás volt, azaz a távolsági vonatok postavagonjában osztályozta a leveleket, csomagokat, előkészítve ezeket a következő állomásokon történő átadásra. Az 1908-ból keltezett házassági levelén már elegánsabb elnevezés, a postai tisztviselő szerepel. Persze, ez nem akadályozta meg az újdonsült román postaigazgatóságot abban, hogy 1919-ben, a sikertelen román nyelvvizsga után, magas ívben rúgják ki a tisztviselő urat munkahelyéről. Még szerencse, hogy nem a mozgó vagon postakocsijából. Innentől kezdve a népes családnak keményen meg kellett küzdeni a mindennapiért. Gyurka, a legkisebbik Mosonyi fiú, elhunyt matematikatanár, hevenyében hátrahagyott feljegyzéseiben említi, hogy a csúfos nyelvvizsga után 18 hónapig nem tudták kifizetni a havi házbért. Akkor a Galamb utcában laktak. A házi úr, Herskovits, azon a helyen, ahol most a Köztársaság mozi áll, a sok apró szatócsüzlet egyikében árulta a cérnát, gombot, mindenféle pántlikát. Jó ember volt. Az udvarán sokan laktak az egyszobás „komfortokban", és sokan maradoztak el a házbérrel. Várt türelmesen. Jóságát nem méltányolta kellőképpen a fennvaló, mert az egész családot elhurcolták, Auschwitzban lelték kegyetlen halálukat. Egyedül Armin fiuk jött haza.

Mosonyiék többedmagukkal tehát hitelben laktak. Ez is nagy divat volt akkor. A hitel. Az Ipar utca elején volt a Lőrinc féle vegyeskereskedés. A padlóra kent nyersolaj szaga keveredett a mazsoláéval, a kerékkenőcsé az ecetével. Lőrinc úr mindent árult. Még tűzifát is, felhasogatva, 2–3 kilós kiszerelésben. A szegény ember vett egy kötés fát, gyújtós is volt közte, 2 lejért, megfőzte a teáját az 1 lejes teafűből, és még melegedett is, amíg főtt a tea. Négy kockacukor szintén 1 lejbe került. Beosztották. Ha ebadtáék el nem csenték. A boltosnak volt egy kicsi fekete füzete. Abba jegyezte fel az adósságokat, hiteleket. Aztán hét végén legtöbb adós jelentkezett, fizetett, vagy haladékot kért. Nem sokan mertek más utat választani, kijátszani a boltos türelmét. Tudták, hogy további hitel csak az előző törlesztése után volt elérhető. Egyébként is lehetett lupsai, kerekdombi, iriszi, Oncsa-telepi vagy más negyedbeli lakos, ha szegény volt, csak a becsületére vigyázott. Ezt eljátszani kockázatos lett volna. Aztán évek múltán eltűnt a hitel. Már nem lehetett vásárolni „hozomra". Az üzletekben, kocsmákban megjelent a kíméletlen felirat: „Hitel nincs!!!" Néhány évvel ezelőtt egy hangulatos budai kiskocsma falán láttam egy ilyen tartalmú feliratot. De mennyivel finomabb, úri formában. Hitel – és a szó után egy gyönyörű, piros alma. Azaz hitel – alma. Kímélő.

Persze, a jó erkölcsökre akarva-nem akarva vigyázó lupsaiak között, mint más külváros táján, akadtak törvénysértők is. Ezek általában ismert alakok voltak, az emberek tudták róluk, hogy gyakran járnak a Péntek féle kocsmába, vagy Nagy Ferihez, a Fecske utcába, állandó vendégek a Csaba utcai kicsi Nagy Feri késdobálójában. Az Ipar utca 8. szám alatt laktak Zágonyiék. Jómódú, hóstáti gazdacsalád, becsületes teremtették vagyonukat. Takaros házukba fényes nappal, távollétükben törtek be, és bizony alaposan kiürítették. A gaztett általános felháborodást keltett, de elszántságot is a szomszédok között, hogy ha majd elfogják, hét bőrt nyúznak le a hátáról. Szerencsére ritkán fordult elő ilyen kirívó eset. A már említett Mosonyi György tanár úr említi feljegyzéseiben, hogy a Csányi tér és az Ipar utca sarkán volt a dolgozó ház, máshol toloncháznak nevezett, egyemeletes sárga épület. Ide a kisebb, köztörvényes bűnözőket csukták be, kezdve a tyúktolvajoktól az uzsorásokig, a feketézőktől az ószeren settenkedő zsebtolvajokig.

A háború alatt gyakran fogtak el a határőrök a Feleki tetőn húzódó román–magyar határ közelében szökevényeket, akiket aztán ide hoztak be vizsgálatira. Nem messze az Ipar utcától, a Malomárok nyugati ágán a Gábor Áron utcában működött a Golkdstein-féle lisztelő malom. Búzából őrölt finom-meg korpás lisztet, törökbúzából kása-lisztet az állatoknak, és jó puliszkának valót is. A malomtól néhány háznyira lakott egy időben Fekete Jani. Ő a közismert emberek közé tartozott. Állítólag remek kereskedelmi érzékkel megáldott cigánygyerek volt, amolyan „ősmenedzser", aki jó üzleti érzékkel, meg jó adag csalafintasággal csinos vagyont gyűjtött össze. Foglalkozott állattartással, gabona- és telekspekulációval. Több ház tulajdonosaként a bérbe adott szobákért is jó hasznot húzott. Az ószeren a gyerek „alkalmazottai" vizet árultak, vedrét egy lejért. Nem riadt vissza a csalástól sem. Vásárolt lopott állatokat potom árért, aztán továbbadta nagy nevetve drágábban. Azt mesélték róla, hogy nem tudott számolni, s a bankókat színük és formájuk szerint rakta csomókba, aztán bizalmasaival számoltatta meg.

Többször elkapták, és be is kísérték a Baromvásártér sarkán álló rendőrségi irodára. Mindannyiszor hamar szabadult. A helységnek két kijárata volt. Janit bevitték az első bejáraton, aztán odabent Ilie, a rendőrfőnök zsebrevágta az „un pol-t" – egy húszast, vagy kettőt, és Jani már vígan masírozott ki a hátsó ajtón.

Fekete Jani feketézésének ugyancsak sötét vége lett. Üzelmei a hatóságoknak is szemet szúrtak, és szorongatni kezdték minden gaztettéért. A belátható következményt már nem bírta elviselni, és a régi ószer melletti házában önkezével vetett véget életének. Jani nem ismerte a közmondások örök érvényűségét. Sem a szegénységről, sem a kútra járó korsóról. Íme, egy szomorú jelenet a hajdani Lupsa életképeiből.

Apám, Kolozsy György 1912-ben született Kolozsváron, az ő apja pedig, kolozsi Kolozsy Péter, Kolozson született 1860-ban. Nagyapám kolozsvári táblabíró volt, magyarsága miatt tragikus körülmények között halt meg 1923-ban a Főtéren, a Mátyás király szobra előtt. Felesége Mangorló Anna-Anasztázia tanítónő volt.

1944. szeptember 4-én, 6 éves koromban anyámmal menekültünk, és mostohaapám szülőfalujába, Győr-Menfőcsanákra kerültünk. Ott éltem 1956-ban is, amikor 18 éves fejjel fegyveresen részt vettem a Magyar Szabadságharcban. A győri vagongyári teherautók tetején indultak sokan az oroszok és a kommunisták ellen Budapestre.

Nem tudom szavakkal kifejezni azt a meglepetést, amikor 1956. október 24-én, szerdán hajnalban, munkába menet előtt szokás szerint bekapcsoltuk a rádiót, és hirtelen lövöldözések, ordítozások közepette bemondták, hogy Pesten előző délután kitört a forradalom. Izgatottan kirohantam én is a menfői állomásra, majd valahogy felkapaszkodtam a zsúfolásig megtelt vonatra. Barátaimmal, iskolatársaimmal Győrbe indultunk. A győri munkásság felkészült egy déli tüntető felvonulásra. Mi a Győr, Gyárváros előtti gyülekezőhelyen csatlakoztunk a tüntetőkhöz. Az elkeseredett, elcsigázott tömeg szinte a tíz körmével akarta szétszedni az orosz emlékművet. Előkerült egy teherautó is, amelyhez drótkötelet kötöttek. Egy fiú, Szabó Béla elkezdett felmászni az oszlopra, hogy rátekerje a kötelet, de a környékbeli egyik emeletes ház ablakából egy puskalövés dörrent, és ő holtan, véresen zuhant le a tömegre. Ezután én másztam fel az emlékműre, hogy ráakasszam a drótkötelet. Szinte egyszerre zuhantam az emlékművel a mélybe. (Érdekes az élet, mert hosszú évek után itt Ausztráliában, Melbourne-i látogatásom idején találkoztam egy menfőcsanáki lánnyal, Marossy Margittal, akkor már Vargánéval. Emlékezett az oszlopos történetre.) A tömeg ezután a börtönhöz rohant, hogy kiszabadítsa a politikai foglyokat. Hátulról azonban egy ávos teherautó rohant a tömegbe, és aki nem tért ki, könyörtelenül elgázolta. Aztán már lőttek is. Egy 14–15 éves diáklány, Máté Mária, felmászott egy teherautóra, ahonnan fegyevereket kezdett ledobálni. Sajnos nem sokáig, mert a börtön ablakából géppisztoly sorozattal szétlőtték a szerencsétlent. Erre a tömeg elszántan megrohanta a teherautót. A lövöldözések közepette is sikerült kiengedni a foglyokat.

Győrből Mosonmagyaróvárra mentünk, onnan pedig Budapestre, élelmiszer szállítással. Itt megsebesültem, gránát szilánkkal a fejemben, bokalövéssel kerültem az orvostudományi egyetem alagsorába, nagyon sok sebesült fiatal közé. Körülbelül tíz nap után feldobáltak egy teherautóra, és elvittek az osztrák határig. Két hét után Hollandiába menekültem, ahonnan 1959-ben emigráltam Ausztráliába.

Nem lehet tudni ebben a nagy zűrzavarban, hogy nincs-e minden alárendelve a politikának. Itt ugyanis a boldog lakosság napokig, sőt hetekig foglalkozik olyan „fontos" kérdésekkel, hogy Udrea Ilonka meddig szőke, vagy Rădoi hová megy 11 millió euróért, mikor megy be Tender, mikor jön ki Miron Cosma? Csak az a talány, hogy egy nyugdíjas mikor fog kijönni – a nyugdíjából?

Felháborított a Román Televízió által június 25-én közvetített műsor. „Harminc éve diadalmaskodott Nadia Comăneci az 1976-os olimpiai játékokon, ahol elképesztő gyakorlatára megszerezte az első tízes pontokat. Ezáltal az olimpiai játékok első számú hősévé vált, olyannyira, hogy a nyugati és keleti országok könyvkereskedéseiben elkapkodták a térképeket, mert lázasan kutatták, hol is fekszik Románia, ahonnan ez a csodálatos tornászlány származik". Ez eddig rendben is van. Valóban, Nadia új fejezetet indított el a női tornában, méltó módon ünnepelték is a tornasport fejesei. Szó volt ott mindenkiről és mindenről, láthattuk Nadiát pici korában, családi környezetben. Kikiáltották a legnagyobb románnak, álmatlan éjszakákat okozva Iliescunak, Băsescunak és Giginek. Mindenről és mindenkiről szó volt, csak egy nevet nem ejtett ki a dacos ajkain: Károlyi Béláét. Gondolom igazat mondok, amikor azt állítom, Nadia Károlyi nélkül nem létezett volna, és fordítva, talán Károlyi sem lett volna nagy Nadia nélkül. Hosszú pályafutásom alatt nem tapasztaltam ekkora pimaszságot, hogy senki ne akarja, ne merje kiejteni Károlyi Béla nevét. Valaki odafentről megtiltotta? Micsoda aljasság volt Belu részéről, hogy Nadiával kapcsolatban „valami trénerekről" beszélt. Ha lett volna benne egy csepp jellem, el kellett volna mondania, hogy a világsajtó éppen olyan elragadtatással foglalkozott Károlyival, mint tanítványával. (Ha belegondolunk, Károlyi világraszóló eredményeit a saját munkájával és Márta segítségével érte el, míg Belu, Bitanggal közösen kiválogatja névtelen edzők munkájának gyümölcsét, és learatja a dicsőséget meg a prémiumot.)

Óvodás gyermekeket léptetünk színpadra minden iskolai év végén, hogy a szülő szíve, lelke repessen az örömtől értelmes gyermeke láttán. Színpadra lépnek, és bátran, szépen vagy éppen elcsukló hangon játsszák el kis szerepüket, vagy mondják el versikéiket. Ahogy nézem őket ennyi év után is, nagyot dobban a szívem, mert minden alkalom egy lépéssel közelebb visz a nagy színpadhoz, amelyről néhány év múlva nekem kell majd levonulnom, lebandukolnom.

Kedves kis óvodásainktól búcsúztunk az idén is. Hosszú verset kértek, mert ők már „nagyok". S a délutáni ünnepi áhitatban talpam alatt dobogott a szívem. Összecsomagoltuk az év alatt összegyűlt munkákat, munkafüzeteket, tolltartót. Cipelni sem tudták a nagy csomagot, apuka, anyuka segített. Füzetet ajándékoztunk idén, és egy színes ceruzára kötött batyut. Régi szép szoknyámat szabtam fel (úgysem fértem bele már rég), s a sötét gyolcson a fehér apró babok csillagokká változtak, a margaréták végtelen rétté, a zöld zsinór pedig a reménység erejévé. Csodabatyu! Benne egy darab keksz és egy szem dió. Indulhat a legkisebb testvér vándorútra, szerencsét próbálni. Kicsi batyuval a vállukon lépnek a nagy útra, hogy a reménység soha ne hagyja el őket, útjukat margarétás rétek övezzék, csillagok világítsanak az éjszakában, hogy a sötétben is lássanak, a batyuban lapuló kekszdarabka hamuba sült pogácsaként kísérje őket, hogy soha ne éhezzenek, az egy szem dió pedig hosszú, felhőtlen élettel áldja meg őket varázsereje által.

Mivel 1944. augusztus 23-a után a szovjet csapatok szinte ellenállás nélkül Debrecenig mentek, az a veszély fenyegetett, hogy Erdély „harapofogóba" kerül. Ezért, ha nem is eszeveszetten, de a német és magyar katonáknak sietve ki kellett vonulniuk innen. Sok ló és bicikli esett ennek áldozatául, ugyanis ezeket használták, mivel biztonságosabbnak bizonyultak a vasútnál, amely gyakran volt célpontja az ellenséges bombázóknak. Velük menekült az értelmiség jó része. Mi, egy mezőségi papcsalád, nem mozdultunk. Édesapám szerint nem volt hova menni.

A lelkipásztorok közül kevesen maradtak, Kolozsvár és Dés között mindössze négyen. Fejérden, a front áthaladása után a lelkész családot azzal zárták a pincébe, hogy másnap reggel kivégzik valamennyiüket. A család egyik fiatal tagjának sikerült átpréselődnie a pinceablak rácsai között, és éjszaka, több mint tíz kilométert szaladva, reggelre megérkezett azokkal az orosz katonákkal, akik kiszabadították a foglyokat. Kendilónán már tragikusabb volt a helyzet. K. Tompa Artúr lelkipásztort, feleségével együtt és a magyarországi boltkezelővel felpakolták egy szekérre. Azt mondták, hogy Kolozsborsára viszik őket a csendőrségre, de amikor a falvak közötti erdőhöz értek, azt beszélték, hogy most már kivégezhetik őket. A boltkezelő ezt hallva, a vaksötétben leugrott a szekérről, és meg sem állt Magyarországig. A két öreget agyonlőtték, egy kicsit „elkaparták" őket, tavasszal talált rájuk egy pásztor. Ugyanakkor a parókiával szemben lakott egy özvegy papné, aki a zörgetésre nem nyitott ajtót, s a kulcslyukon át hasba lőtték. Ormányban Horváth János lévita lelkészt az ágyból rángatták ki, s úgy, hiányos öltözetben, a hideg, esős idő ellenére arra kényszerítették, hogy kavargassa a pálinkafőző üstöt. Kapott is egy súlyos tüdőgyulladást, amely rövidesen a halálát okozta.

Édesapám az első napokban nyugton lehetett, mert orosz katonák jöttek a magyar faluba. A népet arra buzdították, hogy védje meg magát, mert a szovjetek a harctéren vannak. Nem is történt a faluban semmi atrocitás. Az öntudatosabbak azt is mondták, elegük volt az urakból, a maguk urai akarnak lenni. De pár nap múlva édesapám is az itthonmaradt lelkipásztorok sorsára jutott.

Egy alkalommal Bonchidáról jöttek a falunkba szekérrel, hogy édesapám temessen el egy halott nénit. Nagyon elkeseredtek, amikor megtudták, hogy édesapám bement aznap Kolozsvárra. Ott álltam 15. évemben, édesanyám mellett. Az előszobában ott volt a fogasra akasztott palást. A bonchidai bácsi körülnézett, majd felém fordult: – Jöjjön az úrfi, estére hazahossuk. Édesanyám elővette az 1929-es Ágendát, abban benne volt minden, ami a temetéshez kellett. Különben sem volt idegen a szertartás, többször segítettem édesapámnak a szórványban, mivel kántor Jáni nehezen mozgott, hosszabb utakra nem vállalkozhatott. Meg egyébként is, amikor a ló megnyomott egy kis nyulat, vagy a kotló a kiscsibét, nekem jutott a szerep, hogy a temetkező pap szerepét eljátszam.

Végülis az eredmény jó lehetett. Ezt akkor tudtam meg, amikor egy székelyföldi állomáson két atyafit hallottam beszélgetni. Harangoztak a faluban délután 4 óra körül. – Temetnek? – kérdezte az egyik. – Igen, de a mi papunk nem tud temetni – válaszolta a másik. – Miért-e? Visszajött valaki azok közül, akiket eddig eltemetett?

Annak érdekében, hogy a gyermekek részére biztonságos otthont teremtsünk, az szükséges, hogy mi, szülők is békében, szeretetben éljünk. A szülők illetve házastársak legyenek megértők egymással szemben, ha valami nehézség adódik, üljenek le, és keressenek megoldást közösen, mert ahol szeretet van, ott mindent meg lehet oldani békésen. Sose vezessen a harag, mert az rossz tanácsadó. Mindkettő engedjen elveiből, és ne a mások tanácsaira hallgassanak, hanem a gyermekek nyugalmát tartsák szem előtt.

A gyermekkel is beszéljék meg a családi gondokat, vonják be a munkába, kapjon először kisebb, majd nehezebb feladatot, hogy tudja, milyen az élet. De mindezt szeretettel, kedvesen. A szülők lehetőleg ne veszekedjenek a gyermek előtt, ne járassák le egymást, mert a gyermek a legjobb kritikus. Látja ő is, hogyan viselkedünk a különböző helyzetekben, és elbírálja tetteinket. Legyünk példaképek, ha néha történik is valami, próbáljuk megértetni vele, hogy az élet nehéz, vannak olyan problémák, amelyeket körülményesebb megoldani.

A cikkben a következő mondat szerepel: dr. Kocsik Árpád, az American House társgondnoka kijelentette: nem fogadják el azt, hogy ingyenes lakásokhoz juthatnak a fiatalok, mivel »a mai világban semmi sem lehet ingyenes«. Erre reagálva, az American House a következőket írja helyreigazítási kérelmében: „Ilyen, a saját és a cégünk jó hírnevét aláásó kijelentés nem hangzott el a sajtótájékoztatón." Helyesen: nem fogadják el azt, hogy az önkormányzat bizottsága egyetlen „ingyen lakások átadás" elnevezésű feltételhez kötötte a nyertes pályázó kiválasztását, mely feltétel Boros és Popa alpolgármesterek által bevallottan nem szerepelt sem a 305/20. 06. 2006. sz. helyi rendeletben, sem a sajtóban megjelentetett pályázati felhívásban.

Az UNESCO romániai bizottságának támogatásával öt kontinens grafikusainak munkáiból nyílt kiállítás június 26-án Nagyenyeden, az Inter-Art Alapítvány szervezésében. A premiernek számító rendezvényt a kortárs grafika helyzetét és szerepét taglaló háromnapos szimpózium kísérte, amelyen hazai művészek vettek részt.

Nagyenyed legújabbkori hírnevének megalapozásában jelentős szerepet játszottak a képzőművészeti kiállítások és egyéb, a vizuális művészetekkel kapcsolatos rendezvények Az utóbbi tíz esztendő valamennyi, ilyen természetű sikeres művészeti megmozdulását nem sorolhatjuk ugyan föl, annyit azonban meg kell említenünk, hogy kiindulópontként a Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor megszervezése és az Inter-Art Alapítvány létrehozása szolgált. Mindkettőnek értelmi szerzője és megvalósítója Balog István nagyenyedi képzőművész. A kisgrafikai biennálé elindításával pedig rég dédelgetett álmát válthatta valóra. Sikerült megnyernie az UNESCO romániai bizottságának támogatását, amely már évek óta figyelemmel kíséri a Nagyenyeden zajló kulturális eseményeket.

A rendezvényre öt kontinens huszonnégy országából majdnem ötszáz munka érkezett be. A zsűrizést követően június 26–28 között három különböző helyen százharminc alkotás került bemutatásra. A polgármesteri hivatal tanácstermében Ázsia és Amerika, a Történelmi Múzeumban Afrika és Óceánia, az Inter-Art Galériában Európa művészeinek alkotásai kaptak helyet. A kiállításokat Ioan Hădărîg, az alapítvány művészeti igazgatója nyitotta meg.

A rendezők háromnapos szimpóziumot is szerveztek hazai grafikusművészek részvételével. A grafika gyakorlati-társadalmi funkciója, XXI. századi irányzatai képezték a tanácskozás fő témáját. Egy másik témakör keretében pedig a kortárs művészet valódi értékeinek a kultúra egészében betöltött szerepéről tárgyaltak.

A kiállított munkákat végignézve egyszerre zúdulnak a nézőre a különböző régiókban-kultúrákban fogant művészi gondolatok – csodálatos atmoszférát teremtve. A beküldött anyagok magját azonban az európai művészek munkái képezik. Mint minden, hasonló jellegű csoportos kiállítás, természetesen ez is fölöttébb változatos. A hosszas szemlélődésre késztető munkák ismételten meggyőznek arról, milyen sokrétű, milyen gazdag megnyilatkozási lehetőséget teremt a grafika a modern kor művészének: sokszor annyi részlet borítja a lapot, hogy négyzetcentiméternyi üres hely sem marad, máskor pedig a levegős felületen a vonalak feszült játéka, a rajzi lelemények nyújtanak esztétikai élvezetet. A nagyon sok színvonalas munka közt természetesen akadnak középszerűek is, a tárlat egésze viszont egyértelműen jó benyomást kelt.

A legtöbb művész a grafikában már ismert, klasszikus technikai eljárással készült munkákkal – rézkarc, lino- és fametszet, kőnyomat, kollográfia – jelentkezett. Kevés viszont az egyedi rajz, s a meglévők némelyike is vitatható. Tusrajzával kiemelkedőt Chiru Chakravarty (India) nyújtott. Számítógépes grafikával is kevesen jelentkeztek. A zsűri azonban az Inter-Art Alapítvány nagydíjával éppen egy ilyen számítógéppel és vegyes technikával készült munkát jutalmazott. Alkotója Iyrki Markkanen (Finnország). A harmadik díjat szintén digitális eljárással készült munka nyerte Basri Mekolli (Koszovo) kivitelezésében. Ez a mű igen vegyes érzelmeket váltott ki a jelenlévő művészek körében, elnyerve ezáltal „a legellentmondásosabb" alkotás titulusát is. Az első díjat Kouki Tsuritani (Japán), a második díjat Ahsraf Abbas El Hady (Egyiptom) nyerte el sokszorosító eljárással készült grafikáival. Dicsérő oklevelet kapott Székely R. Lucian (Románia), akinek míves, a mezzotintót és a mélymaratást sikeresen kombináló grafikai lapjai vetekednek a japán művészek hasonló technikai eljárással készült munkáival.

Fragoulidou Ourania (Görögország) linómetszete kompozíciójával és színeivel a régi japán és kínai nyomatokra emlékeztet. Ő is dicséretben részesült Marta Romer (Ausztrália) grafikusművésszel együtt. A nagy számban szereplő hazai grafikusok munkái között igen sok olyan kitűnő alkotás hívta fel magára a figyelmet, amely bárhol a világon megállná a helyét.

Kár, hogy a grafika, legalábbis hazai viszonylatban, még mindig a képzőművészet mostoha gyermekének számít. Ezt a megítélést próbálta ellensúlyozni az Inter-Art Alapítvány legújabb kulturális rendezvénye, amely többek között azt a célt is szolgálta, hogy megszerettesse egy kisváros lakosságával a képzőművészetet és hozzászoktassa az érdeklődőket a tárlatlátogatáshoz.

A címbeli közmondást (szállóigét) akkor használjuk, mikor úgy véljük, hogy bármilyen megoldást választunk dolgainkban, ugyanoda jutunk vele. Nem sajátosan magyar kifejezés; megfelelői szinte minden európai nyelvben megtalálhatók. A németben (Alle Wege führen nach Rom) éppúgy, mint az angolban (All roads lead to Rome), vagy a franciában, az oroszban, a lengyelben...

A közmondást a köztudat általában a latinból, pontosabban a klasszikus latinból származtatja. Szécsi Ferenc Szállóigék című könyvében olvashatjuk: „Eredete kétségtelenül a nagy római birodalom korában keresendő, amikor a világ minden tájáról vezető utak a birodalom fővárosában találkoztak." A feltevést bizonyítani látszik az a tény, hogy Augustus császár rendelete értelmében a római Fórumon, a Saturnus templom előtt egy arannyal borított mérföldkő (milliarium aureum) állott. Ezt a mérföldkövet tekintették a Rómából induló valamennyi országút kezdetének, de egyúttal a római birodalom útjai is ide szaladtak össze, tehát a római arany mérföldkő „gyűjtötte, terelte össze" őket; úgy is mint az utak kezdetét, de úgy is mint az utak végét. Így nagyon könnyen kialakulhatott az a közmondás, melyet magyarra a minden út Rómába vezet formában fordítottak.

E tetszetős magyarázatnak az a bökkenője, hogy latin eredetije nem mutatható ki a klasszikus szerzők műveiből. Az a latin forma, melyet mint esetleges forrást emlegetnek (Omnes viae conducunt in Romam), a klasszikus latinság szabályainak semmiképp sem felel meg, például az in Romam szerkezet helyett a puszta Romam alaknak kellene állnia. Ez a forma tehát későbbi latinosítás.

A közmondás első két – nem magyar – írásos előfordulása 1175-ből, illetőleg 1380-ból való. Mindkettő az embereknek Rómába való vezetéséről beszél. Mindkét szövegben az a gondolat tükröződik, hogy sokfelé keresik az emberek az igazságot, de végül szükségszerűen Rómában (az örök igazságban, a vallásban) találják meg. Sokféle az út, de egy a végcél, Róma, mint az egyházi hatalom központja. A különböző egyházfelekezetek útja végül is Rómába (az egységes valláshoz) vezet.

Hogy a közmondás a középkorban melyik nyelvben alakult ki, nehéz eldönteni. Az eddigi első előfordulás (1175) latin nyelvű ugyan, de a szakirodalomban az a vélemény alakul ki, hogy a közmondás az olaszban keletkezett, s onnan vette át a többi nyelv. Arra is nehéz válaszolni, hogy a magyarba melyik nyelvből került át. Az ilyen nemzetközi jellegű közmondásoknál különben is nehéz eldönteni, hogy köznyelvi avagy irodalmi átvétellel történt-e, s ennek megfelelően közmondással vagy szállóigével van-e dolgunk. Az első magyar előfordulások arra utalnak, hogy a közmondás az 1880-as években már általánosan ismert lehetett. A kéziratos Akadémiai Nagyszótár szerint az első magyar adat 1883-ból való, Szász Béla szatírájából: „Bár minden út Rómába vezet, / Nem emelek, Róma, te rád kezet." Ezután Kozma Andor említi Levél Rómába című versében (1889), majd Ambrus Zoltán 1895ben, újra a már állandósult Minden út Rómába vezet formában, Ninive című elbeszéléskötetében.

A skóciai Edinburgh Egyetem kutatója, Susan Healy meglepő beszámolót tett közzé intézménye Current Biology című tájékoztatójában az egyetem madárházában élő kolibrik élelembeszerzési logisztikájáról. Megfigyelte ugyanis, hogy a nagyon szép, hosszúcsőrű és helyben lebegésre is képes apró madárkák gondos beszerzési, szállítási logisztika szerint szívják ki a nektárt a nagykelyhű virágokból.

Az agyukban tárolt memória szerint egy-egy virágot csak azután keresnek fel újra, ha előbb másik hetet már megszabadítottak a nedűtől. Ebben a menetrendszerű élelembeszerzésben nem befolyásolja őket a napszak, a különböző fényerősség, de az sem, ha a virágkelyhek a szélben olykor változtatják az elhelyezkedésüket.

Susan Healey megfigyelése során rájött a magyarázatra: hét beszerző nedűszippantás alatt az első virágkehelyben ismét felgyülemlik annyi nektár, amiért már érdemes odarepülni. A speciális menetrend betartásában az sem zavarta a kolibriket, ha a virágokat tartalmazó nagy ládákat a zárt rendszerű madárházakban éjszaka átrámolták. Tehát nem egy-egy megismert helyszínhez ragaszkodtak, hanem új környezetben is hetes-nyolcas sorrendben szervezték meg a gyűjtési körrepülésüket.

A kutatónő feltételezte, hogy csak a kényelmes, biztonságos rezervátumban élő madaraknál alakult ki ez a logikus beszerzési rendszer. Ám elképzelésére rácáfolt a természet. Átutazott ugyanis a kanadai Sziklás-hegységben létesített kolibri-rezervátumba, ahol szabadon élnek a kis madarak, s ott is hét oda-vissza repülés után, tehát a nyolcadik alkalommal tértek vissza az első virághoz. Ráadásként az is kiderült, hogy nemcsak a virágok sorrendjét, hanem a kelyhek újratöltődésének az idejét is pontosan meg tudják jegyezni, mert a repkedés ritmusával alkalmazkodtak hozzá.

Az Édenkert feltérképezése (Mapping Paradise) címmel publikálta a londoni British Library Alessandro Scarfi kötetét, amely a térképeken évszázadokon keresztül ábrázolt Édeneket mutatja be. A 200 színes és fekete-fehér illusztráció ötven kartográfus generáció munkáját szemlélteti – írta a Corriere della Sera című olasz napilap.

A Paradicsom a kereszténység első évszázadai óta foglalkoztatja a képzeletet. A térképet a legkülönbözőbb helyeken – Indiában, Perzsiában, Arábiában, a Szentföldön, az Alpokban, a Kaszpi-tengernél, sőt, a Föld belsejében, vagy éppen a Holdon – ábrázolják, annak ellenére, hogy soha nem találták meg. A legenda szerint csak Nagy Sándornak sikerült megpillantania a Gangesz partján, de nem közelíthette meg, mert visszaszorították az Utolsó Ítéletre váró lelkek.

A kötetben szerepelnek a legrégibb térképek, amelyet a British Library őriz. Köztük egy 1109-ből származó „világtérkép", az 1265-ös „zsoltártérkép", Hans Rüst 1480-ban készített térképe, Matthaeus Beroaldus 1575-ös „paradicsoma". És bár a reneszánsz után gyakorlatilag már nem jelenítették meg az elveszett Édent a térképeken, 1944 decemberében a The Times riportere „megtalálta" a Tigris és az Eufrátesz találkozásánál, nem messze Bászrától a Tudás Fáját. A fa ugyan csak egy csonka törzs volt, mégis turisztikai attrakcióvá vált. Az iráni-iraki konfliktus és a későbbi háborúk tönkretették, 2003-ban azonban emlékeztetőül odatettek egy arab nyelvű táblát, amely szerint itt állt a kígyó fája, a földi Paradicsom szimbóluma.

A milliméter négy milliomod részének megfelelő nagyságú járműnek van egy meghajtó kereke is, amely fény hatására fordulatot tesz, és ezáltal képes mozgatni a nano-kocsit. Folyadékban már mozgásra is bírták a tudósok az „autót". Most csak azt kell bizonyítani, hogy a „jármű" szilárd felületen is képes mozogni.

Az egy molekulányi jármű pontosan 169 atomból áll – nyilatkozta James Tour a houstoni Rice egyetemről a német ddp hírügynökségnek. Ebből öt egymásra helyezett gyűrű alkotja a karosszériát, az első és az utolsó gyűrűnél tengelynek szabadon forduló szénkötéseket, úgynevezett alkneket használtak. Minden tengelyen van egy kerék sokfelületű szerkezetből, amelyet szén- és bóratomok alkotnak. A karosszéria oldalára „szereltek" egy olyan molekulacsoportot, amely ultraibolya fényimpulzus hatására egy meghatározott irányba tesz fordulatot.

A James Tour vezette kutatócsoport egy esztendővel ezelőtt már bemutatta az egy molekulányi nano-autót, de motor nélkül. Már akkor is szenzációszámba ment a kísérlet, de most az körvonalazódik, hogy a nano-autó szállítóeszközként szolgálhat a parányinál is parányibb építőelemekhez. A „járművek" mérete olyan kicsi, hogy egy emberi hajszál átmérőjének megfelelő távolságon körülbelül 20 000 parkolhatna egymás mellé .

A cukorbetegek 90 százalékát kitevő 2. típusú diabétesz idősebb korban, elhízott betegeknél alakul ki. A betegségre az inzulin iránti rezisztencia kialakulása jellemző, amikor a szervezet képtelen hasznosítani e vegyületet, s ezáltal megemelkedik a vércukorszint – olvasható a MedNovosztyi című egészségügyi témákra szakosodott hírportálon.

A további kutatások során RBP4 protein befecskendezésével a kísérleti állatoknál sikerült kiváltani az inzulin iránti rezisztenciát, vagyis bizonyították a fehérjének a 2. típusú diabétesz kialakulásában játszott szerepét. A vizsgálatot koordináló Barbara Kahn professzor szerint az RBP4 protein segítségével a tünetek megjelenése előtt kiszűrhetők a potenciális betegek, így azok, ha időben megszabadulnak a súlyfeleslegtől, egészségesen étkeznek, megelőzhetik a betegség tényleges kialakulását.

Világszerte növekedőben az allergiás és asztmás betegek száma. Sajnos régiónkban ez a tendencia még erősebb. A lakosság körében is egyre nagyobb érdeklődés tapasztalható az iránt, hogy az épített környezetben mi okozza ezt az erős növekedést. Úgy tűnik, az egész éven át tartó panaszokért leggyakrabban a poratka felelős.

A lakásunkban lerakódott por sok esetben komoly allergiát okozhat, mivel az állatoktól származó allergéneken (allergiát okozó anyagok) és penészspórákon kívül nagy mennyiségben tartalmazhatja a poratkák ürülékszemcséit. Egyes vélemények szerint ez utóbbi tényező az asztmás megbetegedések akár 50–80%-áért felelős. Ma már bizonyított tény az is, hogy a szénanáthához hasonló allergiás tünetek, valamint az ekcémás bőrkiütések megjelenését is sok esetben a bőr és a légúti nyálkahártya atka-allergénekkel való érintkezése váltja ki.

A pókokkal rokon atkák (Acarina) egyik csoportját képező poratkák gyakorlatilag univerzális elterjedésűek, szinte minden lakásban megtalálhatók, talán csak a kínosan tisztán tartottakban nem. Egy átlagos matracban számuk 100 000 és 10 millió között mozoghat, egy néhány évig használt tollpárna súlyának pedig akár 10%-át az élő és elpusztult poratkák, valamint ürülékszemcséik tehetik ki.

A 0,2–0,5 mm nagyságú, áttetsző vagy sárgás színű poratkák szabad szemmel nem láthatók, csak mikroszkóppal. Egy kifejlett egyed élettartama 70–120 nap, ez idő alatt a nőstény naponta egy petét rak le. Ahogy a leggyakrabban előforduló fajok neve is mutatja (Dermatophagoides – nyersfordításban ’bőrt evő’), az emberek és a lakásban tartózkodó állatok bőrének elhalt és lehullt felhámdarabkáival, illetve az ezeken megtelepedő gombákkal, penészekkel táplálkoznak. Bőven találnak táplálékot, hiszen egy ember átlagban 5–10 grammnyi elhalt felhámdarabkától „szabadul meg" hetente. Az ablakon besütő fénysugárban táncoló „porszemek" 80%-át ilyen felhámdarabkák alkotják. Ugyanakkor a nem megfelelő körülmények között tárolt élelmiszerek (gabona, liszt, élesztő, sajt, szárított gyümölcsök stb.) is táplálékforrást jelentenek az atkák számára. Több tanulmány is rámutatott a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban dolgozók asztmás megbetegedései és a poratkák jelenléte közötti kapcsolatra.

A lakásban az ágyak, kárpitozott bútorok felületén, a matracok, szőnyegek belsejében, gyerekek kitömött játékaiban, sőt ruháinkban is megtalálhatók. Előfordulásukat befolyásolja a beltér levegőjének hőmérséklete és relatív páratartalma: a legtöbb faj szaporodása szempontjából a 20–30°C és a 60–80%-os relatív páratartalom az optimális. Az egyes fajok földrajzi elterjedését többek között az éghajlat és a tengerszint feletti magasság is meghatározza, ez utóbbival arányosan csökken a számuk.

Ha életünk első éveiben atka-allergéneknek vagyunk kitéve, az életünk végéig tartó allergiát eredményezhet. Az allergiára napjainkban sokféle tüneti kezelés létezik, teljes gyógymód viszont még nem, ezért fokozottan kell figyelni a megelőzésre. A szállító közegnek minősülő por rendszeres és alapos eltávolításával ellenőrzés alatt tarthatjuk a poratkák számát, így az általuk termelt allergének mennyiségét is. Az allergiás tüneteket kiváltó molekulák a por nagy részét képező, mintegy 25 µm nagyságú ürülékszemcsékhez kötődnek, ezeket a felkavart porral lélegezzük be. Bár egyes allergéneket már sikerült kivonni, azonosítani és jellemezni, ezen a téren további kutatásokra van szükség.

Az eddig rendelkezésre álló adatok alapján az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a következő határértékeket állapítja meg: a 2 µg Der p1-típusú allergén/gramm por mennyiség már kockázati tényezőt jelent az atka-allergénekre genetikailag érzékeny személyek esetén a specifikus antitestek kialakulásában, a 10 µg Der p1/gramm por mennyiség hatására pedig nagy valószínűséggel akut asztmarohamok alakulnak ki, az allergiás tünetek szinte biztosak.

Néhány egyszerű intézkedés betartásával nagymértékben csökkenthetjük környezetünkben a poratkák számát, ezzel pedig az allergiás tünetek kialakulásának valószínűségét. Tartsuk 30–40%-os értéken a lakás légterének relatív páratartalmát, rendszeresen és alaposan porszívózzuk nemcsak a padlót, hanem az ágyak meg bútorok felületét is, lehetőleg olyan porszívóval, amely nem porzsákba, hanem egy vizes tartályba fogja fel a szennyeződéseket. A szőnyegek számát csökkentsük minimálisra. Ha tehetjük, a gyapjúból vagy gyapotból készült takarókat, párnahuzatokat, sőt a függönyöket is cseréljük szintetikusakra. Ha erre nincs lehetőség, mossuk őket heti rendszerességgel. A tollpárnákat is cseréljük szintetikus anyagokkal töltött párnákra, ugyancsak csak mosható plüssjátékokat tartsunk a lakásban.

(14. oldal)

Váltóiroda	Euró (Vétel/Eladás)	Dollár (Vétel/Eladás)	100 Forint (Vétel/Eladás)
Macrogroup(Főtér 23., Sora, Bolyai u. 8., Szentegyház u. 4., Széchenyi tér 23–25.)	3,53/3,56	2,78/2,83	1,23/1,27

18. labdarúgó-világbajnokság, Németország
1/4
Fejes- és 11-es párbaj döntött

Szokatlanul óvatosan kezdett a Klinsmann csapat, szinte teljesen átengedte a kezdeményezést Argentínának. A jó iramú mérkőzésen az argentin labdabirtoklási fölény adott pillanatban hihetetlen méretű, a statisztikusok szerint 67–33 arányú volt. De a birtoklás még nem jelent gólt, veszélyes helyzetig nem jutottak el a gau-chók. Ez inkább a németeknek jöhetett volna össze, de Ballack 11 m-re a kaputól fölé fejelt.

A második játékrészben mindössze 4 percig tartott ez az állapot, Argentína szöglethez jutott, Ayala magasra emelkedett, őrzője, Klose lemaradt, és a hátvéd fejese Lehmann kapujában kötött ki (0–1). Fordult a kocka, ekkor a németek vették át a területi uralmat. Kis híján megbosszulta magát, hogy ekkor már a védekezésre nem fordítottak annyi figyelmet, a 75. percben Maxi Rodriguez az odalhálóba lőtt egy súlyos védelmi hiba nyomán.

Kulcsfontosságúnak bizonyult, hogy José Pekerman az eredmény megvédésére rendezte át a csapatát, és Abbondanzieri kapus olyan súlyos sérülés szenvedett, hogy le kellett cserélni. Helyettesét, Francót a németek előbb távoli lövésekkel tesztelték (Schweinsteiger és Borowski próbálkozott). Telt az idő, s szorult a hurok, jött viszont egy szenzációs összjáték, amelynek során végül Borowski továbbfejelt Klosénak, és a góllövőlistán immár 5 találattal az élen álló csatár befejelte a hosszabbítást hozó egyenlítő találatot (1–1).

A brazilok 1998 óta 11 győztes vb-meccsen vannak túl sorozatban, a franciák viszont öt nyeretlen találkozó után tudták legyőzni Togót és a spanyolokat, így feljövőben vannak, s ha azt vesszük alapul, hogy nyolc éve is a brazilok voltak a fő favoritok, mégis a franciák győztek, most is minden megtörténhet – még ha ezúttal a franciák nem házigazdaként lépnek is pályára. Érdekesség: a két válogatott keretében összesen 12 olyan játékos szerepel, aki részese volt a két együttes egymás elleni, 1998-as, 3–0-s francia sikerrel végződött vb-finálénak, bár közülük néhányan akkor csak a kispadon kaptak helyet.

A másik negyeddöntő kapcsán szintén lehetne beszélni visszavágóról: Anglia és Portugália a legutóbbi Európa-bajnokságon, 2004-ben ugyancsak a legjobb nyolc között találkozott egymással, s akkor drámai csatában a portugálok nyertek 11-esekkel. A szigetországi csapat különben 1990 óta nem volt vb-elődöntőben, így számos labdarúgójának – mint például a csapatkapitány Beckhamnek – ez az utolsó lehetősége arra, hogy gyűjteményét világbajnoki éremmel gazdagítsa. Szövetségi kapitányuk, a vb után távozó svéd Sven-Göran Eriksson viszont eddig nyeretlen a „címvédő" brazil Luiz Felipe Scolari ellenében: 2004-ben, mint már említettük, 11-esek után a portugálok győztek, a 2002-es vb-n pedig brazil győzelemmel zárult a két gárda, illetve edző találkozója. A svéd szakember ismét számíthat a sérüléséből felépült Gary Neville játékára, a másik oldalon azonban nem lehet ott a pályán a hollandok elleni nyolcaddöntőben piros lapot kapott Deco és Costinha. Aki pedig mégis pályára léphet, az minden bizonnyal elég óvatos lesz, hiszen a hollandokkal való „háborúskodás" után jóformán mindenkinek van már egy sárga lapja, még egy begyűjtése, illetve továbbjutás esetében már nem lesz aki kiálljon a pályára az elődöntőben...

Az Olasz Labdarúgó-szövetség (FIGC) által a Juventus, az AC Milan, a Lazio és a Fiorentina ellen indított perben 26 klubvezetőt, játékvezetőt és asszisztenst vádoltak meg, köztük Franco Carrarót, a FIGC lemondott elnökét. A legnagyobb hiányzó Luciano Moggi, a Torinói Juventus leköszönt igazgatója, akit ügyvédje képvisel.

Az olasz labdarúgás történetének legnagyobb botránya május 5-én robbant ki. A kulcsfigura Luciano Moggi, a Juventus leköszönt igazgatója, akit azzal vádolnak, hogy a 2004–2005-ös szezonban játékvezetők segítségével manipulálta a csapat mérkőzéseinek eredményét, fenyegetéssel próbált futballistákat arra rávenni, hogy a klubhoz szerződjenek, továbbá nyomást gyakorolt Marcello Lippi szövetségi kapitányra a válogatott keretek kialakításakor. A botrány következtében távozott a Juventus teljes vezérkara, lemondott Carraro, a szövetség elnöke, és nem vehetett részt a világbajnokságon Massimo De Santis FIFA-játékvezető.

TENISZ
Wimbledon füves pályás Grand Slam
Pavel is, Czink is búcsúzott

Hátfájás miatt Andrei Pavel visszalépett Wimbledonban. A második körben a ciprusi Markosz Bagdatisz elleni mérkőzés első játszmájában, ellenfele 3:0-s vezetésénél Pavel orvosi segítséget kért, majd miután megmasszírozták a hátát, rövid tanakodás után a visszalépés mellett döntött. Pavel a szervezők szabadkártyájának köszönhetően vett részt a wimbledoni versenyen.

Czink Melinda is kiesett a második fordulóban: a magyar teniszezőt az amerikai Amy Frazier búcsúztatta két sima játszmában. A 23 esztendős Czink végig rendkívül halovány teljesítményt nyújtott, nagyon sokat hibázott, nem találta a ritmust, többségében a hálót vagy az alapvonalon túli területeket bombázta. A szebb napokat is megélt Frazier, aki 11 évvel idősebb a magyar játékosnál, tapasztalt teniszező lévén kihasználta ellenfele folyamatos megingásait, és könnyedén nyerte a pontokat. Czink az első játszmában már a kezdet kezdetén elvesztette adogatását, aztán a második, egyben befejező szettben 3:3-ig tartotta magát, de utána gyorsan véget ért a meccs.

Nők: Sarapova (orosz, 4.)–Harkleroad (amerikai) 6:2, 6:2; Pennetta (olasz, 16.)–Granville (amerikai) 6:2, 6:1; Frazier (amerikai)–Czink 6:2, 6:3; Bremond (francia)–Schnyder (svájci, 8.) 4:6, 6:1, 6:4; Miszkina (orosz, 9.)–Müller (német) 6:2, 6:1; Peng (kínai)–Peer (izraeli, 20.) 6:4, 7:6 (5); Srebotnik (szlovén, 21.)–Molik (ausztrál) 6:2, 6:1; Venus Williams (amerikai, 6.)–Raymond (amerikai) 6:7 (4), 7:5, 6:2; Gyementyjeva (orosz, 7.)–Shaughnessy (amerikai) 5:7, 6:3, 7:5; Hantuchová (szlovák, 15.)–Jackson (amerikai) 6:3, 4:6, 7:5; Lihovceva (orosz, 25.)–Szun (kínai) 6:3, 6:3; Jankovics (szerb-montenegrói, 26.)–King (amerikai) 6:2, 4:6, 6:4; Pratt (ausztrál)–Golovin (francia, 29.) 2:6, 6:4, 6:4; Szafina (orosz, 14.)–Washington (amerikai) 4:6, 6:4, 6:1; Ivanovics (szerb-montenegrói, 19.)–Borwell (brit) 6:1, 6:2; Medina Garrigues (spanyol, 23.)–Fernandez (argentin) 6:7 (7), 7:5, 11:9; Mauresmo (francia, 1.)–Stosur (ausztrál) 6:4, 6:2.

Férfiak: Djokovics (szerb)–Robredo (spanyol, 11.) 7:6 (5), 6:2, 6:4; Berdych (cseh, 13.)–Santoro (francia) 6:4, 6:7 (6), 2:6, 7:6 (5), 6:4; Bagdatisz (ciprusi, 18.)–Pavel 3:0-nál Pavel feladta; Nieminen (finn, 22.)–Lee (brit) 6:4, 6:0, 6:3; Agassi (amerikai, 25.)–Seppi (olasz) 6:4, 7:6 (2), 6:4; Nadal (spanyol, 2.)–Kendrick (amerikai) 6:7 (4), 3:6, 7:6 (2), 7:5, 6:4; Grosjean (francia, 15.)–Delgado (brit) 6:3, 3:6, 6:2, 6:3; Labadze (grúz)–Gaudio (argentin, 16.) 6:4, 6:2, 6:3; Björkman (svéd)–Dlouhy (cseh) 6:3, 6:4, 4:6, 1:6, 6:4; Ljubicsics (horvát, 5.)–Gimelstob (amerikai) 6:3, 7:6 (1), 7:5; Gonzalez (chilei, 10.)–Szafin (orosz) 4:6, 6:7 (4), 6:4, 6:4, 6:4; O. Rochus (belga, 26.)–Zib (cseh) 6:1, 6:1, 6:0; Turszunov (orosz, 27.)–Martin (spanyol) 6:1, 7:5, 6:4; Roddick (amerikai, 3.)–Mayer (német) 6:4, 6:1, 6:2; Ferrer (spanyol, 23.)–Garcia-Lopez (spanyol) 7:6 (2), 7:5, 6:3.

Ennek ellenére Románia bennmaradhatott volna, ha nem kíséri szereplését balszerencse-sorozat – így például Ionela Târlea, aki a női vágtázó számokban esélyesnek számított, megsérült a bemelegítés során, Cristina Casandra elesett az akadályfutás közben, a 4 x 100 méteres váltót pedig túlváltásért kizárták.

Az UEFA felügyelői látogatást tettek Bukarestben, hogy felmérjék a város lehetőségeit a 2009-es UEFA-kupa döntőjének megszervezésére. Erre Bukarest mellett Hamburg és Koppenhága pályázik, ám Mircea Sandu és munkatársai abban bíznak, hogy az UEFA új országokat kíván bevonni a nagy nemzetközi események vérkeringésébe.

Az elképzelés szerint a régi aréna helyett két új stadion létesül, egy 53 ezer férőhelyes, amelyet kizárólag labdarúgásra céljából használnak majd; illetve egy 12 ezer férőhelyes aréna rögbimérkőzések és atlétikai versenyek rendezésére. A két létesítmény költségvetése 100 millió euró, amit kormánypénzekből és Bukarest városi költségvetéséből adnak össze.

A németországi labdarúgó-világbajnokságon közreműködött Graham Poll levonta a következtetést a Horvátország–Ausztrália mérkőzésen elkövetett szarvashibájából, és úgy döntött: nemzetközi szinten nem folytatja bírói pályafutását. Az angol sípmester a június 22-i csoporttalálkozón második sárga lapja után nem állította ki Joszip Szimunicsot. A horvát védőnek a lefújás után aztán felmutatott még egy sárgát, majd ezután a pirosat.