Néhány növényt megtéveszt a szokatlan meleg

Január közepe van, a tél fele lecsengett, és jószerivel alig láttunk még havat. A szokatlanul enyhe időjárás jelentős, esetenként akár súlyos következményekkel jár, mind a mezőgazdaságra, mind pedig az élet többi területére nézve. Az orvosok már megadták a vészjelzést: a fagy hiánya és a langyos idő rendkívüli módon kedvez a különböző kórokozók elszaporodásának. A természetjárók virágzó aranyesőről, hóvirágról beszélnek, a gazdák pedig aggodalommal várják, mi lesz ezek után a termés sorsa. A szokatlan meleg nem érhette meglepetésszerűen a szakembereket. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) tavaly közzétett felmérése arra utal: globális jelenségről van szó, amely az idő múlásával egyre szélsőségesebb időjárási körülményeket teremt mind a hőmérséklet, mind a csapadékmennyiség terén. A tél első „harapását" alig február első hetében érezhetjük, és akkor sem biztos, hogy sokáig. (Részletek a 7. oldalon)

A tanügyi szakszervezetek és az oktatási minisztérium között novemberben létrejött megállapodás értelmében idén nem kétszer, hanem háromszor számíthatnak fizetésemelésre a tanügyben dolgozók: január 1-jétől 5, április 1-jétől 2, míg október 1-jétől 15 százalékos béremelés várható.

Lucia Cojocaru, a FSLI tanügyi szakszervezet Kolozs megyei elnöke a Szabadságnak elmondta: a novemberi megállapodáshoz képest az újdonság csupán annyi, hogy az eredetileg áprilisra tervezett 7 százalékos emelést kettéosztották. – Említésre méltó viszont az, hogy újra felvettük a párbeszédet a minisztérium képviselőivel, és néhány héten belül mindkét fél kidolgozza az idei évre vonatkozó stratégiát, amely az idáig megoldatlan gondokra keres majd választ. A tanügyben dolgozók bérezési törvénye még most sem készült el – mondta Cojocaru.

A szaktárca különböző bérpótlékot is ígért a tanügyben dolgozó, ám nem oktató tevékenységet folytató személyzetnek, Cojocaru szerint azonban erről nem esett szó a tárgyaláson.

     Hét Arany Glóbuszra jelölték a három kontinensen, öt nyelven forgatott Bábel című filmet, a mexikói Alejandro González Inarritu globális drámája azonban végül csak egyetlen díjat vihetett haza – igaz, a leginkább irigyeltet: a legjobb filmnek járót. Így ugyancsak nagy várakozással tekinthet a rendező a hat hét múlva esedékes Oscar-díjkiosztóra, amelynek köztudottan az Arany Glóbusz az „előszobája". „A mozi hatalma egyetemes" – mondta Alejandro González Inarritu, aki Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzó, egykori színész kezéből vette át a díjat a közép-európai idő szerint keddre virradóra Beverly Hillsben tartott, pompázatosan megrendezett 64. Arany Glóbusz gálán. (Képünkön Eddie Murphy, a legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjjal, mellette Rachel Weisz).

A Brassó megyei tanácsosok tegnapi tanácsülésükön megszavazták egy szakemberekből álló bizottság létrehozását, amely megoldást talál majd a törcsvári kastély megvásárlásának problémájára. A bizottság öttagú lesz, és az ügy alapos megvizsgálását követően eldönti majd, hogy a Megyei Tanács meg tudja-e venni Habsburg Domokostól a turisztikai látványosságot. A szaktestület Silviu Costea (PNL), Lucian Ionescu (PSD), Florin Staicu (PD), Markó Gábor RMDSZ-es és Iancu Vespasian független képviselőkből áll.

A szakbizottság tagjai jövő héten találkoznak az osztrák bank képviselőivel, amelytől hosszú lejáratú kölcsön igénylését tervezik. A megyei tanácsosok többsége támogatja a törcsvári kastély megvásárlását, ugyanis nem szeretnék, ha idegen kezekbe kerülne, de nem értenek egyet abban, hogy horribilis összegeket adjanak érte.

Adrian Iorgulescu művelődési miniszter kijelentette: a tárca lemond elővételi jogáról, ha a tulajdonos továbbra is ragaszkodik a 60 millió eurós árhoz. Amennyiben az ingatlant másnak adják el, Habsburg Domokos csak az üres épületet fogja értékesíteni – hangsúlyozta.

Aristotel Căncescu, a Brassó Megyei Tanács elnöke azt nyilatkozta nemrég, hogy hosszú lejáratú kölcsönből fogja kifizetni a kastély árát. – Mindenképp szeretnénk megvenni, hiszen a törcsvári kastély Románia egyik leghíresebb turistalátványosságának számít. A vásárlási költségek eltörpülnek az esetleges jövedelemhez képet. A kölcsön első részlete 2, 7 millió euró lesz, a fennmaradó összeget pedig egy bécsi banknak fogjuk törleszteni tíz évig – fejtette ki a tanácselnök.

Ami a minisztérium elővásárlási jogát illeti a művelődésügyi miniszter, a megyei tanácselnök Corin Trandafir ügyvéd jelenlétében egyezményt írt alá a törvényes keretek tiszteletben tartásáról.

A törcsvári kastélyt tavaly májusban szolgáltatták vissza jelenlegi tulajdonosának. A visszaszolgáltatást igazoló dokumentumot Narcis Dorin Ion, a Törcsvári Múzeum igazgatója írta alá. Ugyanakkor Adrian Iorgulescu és Habsburg Domokos is egyezményt írt alá arról, hogy a kastélyban még három évig múzeum fog működni.

Mától SMS-ben is előfizethet a Szabadságra. Ha nem ér rá személyesen előfizetni, egyszerű, gyors megoldást ajánlunk – bónusszal: küldjön SMS-t a 7666-os emeltdíjas számra, és jövő hónaptól megy is a lap. Az üzenet elejére írja oda Szabadsag (ékezet nélkül!), majd nevét és pontos címét. Ráadásul kedvezményben is részesül: 15 szóból álló apróhirdetést adhat fel, ha telefonon (596-621 és 596-408) vagy e-mailben ( ) közli velünk, milyen mobilszámról rendelt előfizetést. Az SMS ára 9 USD-nek megfelelő Euró, plusz Áfa. Az üzenetet csupán az Orange hálózatból lehet elküldeni. Könnyítse meg életét: fizessen elő SMS-ben!

NÉVNAP: Antal. A római Antonius nemzetségnév rövidüléséből származik, jelentése: herceg, fejedelem, elöljáró. Női párja az Antónia.

NAPKELTE: 8 óra 5 perckor

NAPNYUGTA: 17 óra 7 perckor

ÉVFORDULÓK: Szent Antal ünnepe – A 251–356 között élt egyiptomi származású Remete Szent Antal keresztény apát, a szerzetesség megalapítója volt. • Január 17-én történt: 395. I. (Nagy) Theodosius halála után a Római Birodalom végérvényesen kettészakadt. Theodosius, az utolsó összrómai császár, miután meghódította az egész birodalmat, legutolsó rendelkezésével felosztotta két fia, Honorius és Arcadius között. • 1920. Az Egyesült Államokban életbe lépett az ún. szesztilalmi törvény. • 1945. A szovjet katonai szervek Budapesten foglyul ejtették Raoul Wallenberget, a magyar zsidók tízezreit megmentő svéd diplomatát. • Január 17-én született: 1706. Benjamin Franklin amerikai demokrata politikus, természettudós. • 1863. Konsztantyin Sztanyiszlavszkij szovjet–orosz színész, rendező, színészpedagógus. • 1899. Al Capone olasz származású amerikai gengsztervezér. Január 17-én halt meg: 1639. Szenczi Molnár Albert pap, egyházi író, nyelvtudós, zsoltárköltő, műfordító. Ő készítette el az első magyar-latin szótárt. • 1897. Vajda János költő, író, publicista.

Mielőtt megházasodsz, tartsd jól nyitva a szemed, utána viszont tartsd félig csukva.

Hétfő este egy külön erre a célra megrendezett fogadáson kívánt boldog új évet együttműködőinek és a sajtónak Bernard Houliat, a Francia Kulturális Központ igazgatója és munkacsapata. A mandátuma elején járó intézményvezető kifejezte meggyőződését, hogy jól fogja érezni magát Kolozsváron. A központ 2007-es munkatervéről csupán annyit árult el, hogy átmeneti, de rendezvényekben gazdag esztendőnek néznek elébe, amelynek sikere nagyban függ majd a részvevők hozzáállásától. Az átmenetiség feltételezhető értelmezése: az ő friss kinevezése mellett Románia EU-tagsága is rányomja bélyegét a feladatokra.

Nous Vous souhaitons succès!

Senkit sem lepett meg, hogy a legjobb drámai női főszereplő díját Helen Mirren kapta A királynő című filmért, amelyben II. Erzsébetet formálta meg.

„1952-ben egy Elisabeth Windsor nevű 25 éves fiatal nő egy élet szerepét öltötte magára. Úgy érzem, őt illeti meg a kitüntetés" – mondta Mirren. Kevésbé volt emelkedett Sacha Baron Cohen, aki kultikus figurává vált a Borat kazah újságírója szerepében. A színész ezúttal bajuszát és a filmben híressé vált akcentusát is otthon hagyta, ellenben elmesélte, hogy a film egyes merész jeleneteinek forgatásakor úgy lett úrrá pillanatnyi zavarán, hogy azt mondta magának: a díj érdekében tesz mindent.

Nagy volt Eddie Murphy öröme, aki 25 éves karrier után először kapott nagyobb hollywoodi elismerést, az 1960-as évek soul-világában játszódó Dreamgirls (Álomlányok) mellékszereplőjének Arany Glóbuszával. Bevallotta, hogy ő nagyon szívesen ugrabugrál, ha jó kedve van, de valószínűleg rémálmaiban fog visszatérni a három díjat begyűjtött musical táncos jeleneteinek forgatása.

Jennifer Hudson, a film díjazott női mellékszereplője Florence Ballard, a Supremes együttes tragikusan elhunyt tagja emlékének ajánlotta díját, mivel őt kellett életre keltenie az egykor Diana Ross vezette trióból. Clint Eastwood, akinek Levelek Iwo Jimából című második világháborús filmje a legjobb idegen nyelvű film díját kapta, megjegyezte: „Most, hogy külföldi rendező lettem, meg kellene tanulnom néhány nyelvet."

Prince, aki a Táncoló talpakban felhangzó The Song of The Heartért kapta meg a legjobb dal díját, a Los Angeles-i közlekedés áldozata lett: elkésett. A díjat átadó Justin Timberlake a várakozást egy néma Prince-paródiával töltötte ki.

A 70 éves egykori nagy hollywoodi nőcsábász, Warren Beatty, a Cecil Blount de Mille-ről elnevezett életműdíj átvételekor sem feledkezett meg kortársairól. A neves színész-rendező-producer, aki mögött olyan filmek vannak, mint a Bonnie és Clyde vagy a Vörösök, azon elmélkedett, hogy évjáratának olyan kiválóságai, mint Dustin Hoffman és Jack Nicholson miért nem lazítanak egy kicsit. Nicholson ezúttal is esélyes volt Martin Scorsese A tégla című filmjében nyújtott alakításáért, de a film végül a legjobb rendezés díját kapta meg.

A hírességek ezúttal sem garasoskodtak megjelenésükön: aranyban, ezüstben úsztak a vörös szőnyegen. Beyoncé, a három díjat is kapott Dreamgirls sztárja őszinte sikolyt váltott ki rajongóiból a formáit tökéletesen mutató arany Elie Saab ruhában. Annette Bening fehér-ezüst ruhában tündökölt férje, Warren Beatty oldalán, és elárulta, hogy lábkörmeit kékre festette. Jennifer Lopez fekete Marchesája engedte kivillanni a popsztár fél vállát. Meryl Streep azonban, aki egy zsarnok divatlap-főszerkesztőt alakít Az ördög Pradát visel című vígjátékban és ezért megkapta hatodik Arany Glóbuszát, nem volt stílszerű: Prada ruha helyett Carolina Herrerát öltött. Sharon Stone ragaszkodott a fekete Diorhoz, Penelope Cruz a Chanelt részesítette előnyben.

Mint Hal Rubinstein, az In Style magazin igazgatója megállapította, az idei gála inkább szólt az eleganciáról, mint az extravagáns ruhákról. Erre utal az is, hogy többen, köztük Salma Hayek, Jennifer Gardner, Kyra Sedwick, Kate Winslet színésznők és Heidi Klum modell is a fehéret választották, de sokan, például Mirren „királynő" kékben jelentek meg, Angelina Jolie viszont palaszürkében vonult be Brad Pitt-tel karöltve. Azért a ragyogásnak is jutott hely, elég volt megcsodálni Renée Zellweger smaragdzöld, vagy Rachel Weisz vörös, egyaránt vállpánt nélküli ruháját.

AUTÓBUSZOS KIRÁNDULÁST szervez Kisbányára AZ Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) január 20-án, szombaton. Indulás reggel 8 órakor a Magyar Színház elől. Érdeklődni lehet Kovács Zsuzsánál, a 456-010 (18 óra után), vagy 0740-067977 telefonszámokon.

JOGOK ÉS ELVÁRÁSOK EURÓPÁBAN címmel Máté András parlamenti képviselő tart előadást az RMDSZ kerekdombi kerületének meghívására január 18-án, csütörtökön este 7 órától a kerekdombi református templomban.

FAUSTUS címmel dr. Józsa István egyetemi adjunktus tart előadást január 17-én, szerdán du. 5 órától a Római Katolikus Nőszövetség Szt. Rafael Körének összejövetelén, a Szentegyház/I. Maniu utca 2. szám alatt (I. em.). Közreműködik a Concordia vonósnégyes (Márkos Albert, Botár Gerő, Olimpiu Moldovan, Török Béla) és a Visszhang egyetemi diákkórus (karvezető: Ercsey-Ravasz Ferenc).

MEGNYITOTTÁK TÉLI KISTÁRLATUKAT az Atelier 11 Képzőművész Kör tagjai az Excelsior Galériában. A kiállítást február 20-ig tekinthetik meg az érdeklődők, naponta 9–16 óra között.

A SZÜLŐK KLUBJA idei első összejövetelének vendége Salat Enikő pszichológus, aki a nevelési módszerek harmonizálásáról beszélget a szülőkkel. A rendezvény helyszíne a Csemete óvoda (Párizs/Pap u. 13.), időpontja január 17., szerda du. 5 óra. Minden érdeklődőt szeretettel várnak.

PÁLYATÁRSAI ÉS TISZTELŐI búcsúztatták el kedden Nagy Gáspár Kossuth-díjas költőt a budapesti Farkasréti temetőben. A Makovecz-ravatalozóban tartott, temetés előtti búcsúztatáson mások mellett Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke, Olasz Sándor, a Tiszatáj főszerkesztője, Csepregi András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium egyházi kapcsolatok titkárságának vezetője és Vári Fábián László kárpátaljai költő mondott beszédet.

A Kossuth- és József Attila-díjas alkotót, a Magyar Katolikus Rádió kulturális szerkesztőségének volt vezetőjét január 3-án, 57 éves korában, hosszú szenvedés után érte a halál.

A szertartáson a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola tagjai előadták a Nagy Gáspár halála után dolgozóasztalán talált négysoros töredékből komponált dalt. A költőt délután fél 3-kor helyezték végső nyugalomra a nagytilaji temetőben.

Érdekes műsorral kedveskedett közönségének szilveszterre a Kolozsvári Magyar Opera társulata Gy. Tatár Éva rendezésében. Ami a műsor összeállítását illeti, a rendező a 20. század első felének divatos sláger- és dalszerzőinek alkotásaiból válogatott. A harmadik előadás tapsaiból ítélve: a közönség szívesen andalodott el a régi melódiák hallatán, habár már csak nagyanyáink emlékei között bukkannak fel a vén budai hársfák, a negyvenhatos sárga villamos, az omnibusz teteje, valamint egy kis félhomály édes-borongós hangulata. Még a múlt századelő lassabb, vontatottabb életritmusa is kitapintható volt. Az ízléses díszletek és kosztümök a múlt század húszas-harmincas éveinek bensőséges hangulatát idézték.

A szilveszteri előadások erőssége a látvány mellett a humor. Ádám János, Madarász Loránd újból bebizonyították, mennyire értik és érzik a műfaj követelményeit. Még a jól ismert Hacsek és Sajó-poénokon is jócskán derült a teltházas nézőtér. Laczkó V. Róbert kivételes, sokoldalú tehetségét most is vastapsos sikerrel hálálta meg a közönség. Vígh Ibolya hangulatos magánszáma a művésznő eddig ki nem aknázott komikus vénájáról tanúskodott. Mányoki Mária, Székely Zselyke és Pataki Enikő inkább színészi képességeiket kamatoztathatták nagy sikert aratva. Hary Judit a sanzonéneklés műfajában bizonyított.

Nem feledkezhetünk meg operaházunk kiváló művészeiről – Fülöp Mártonról, Jordán Éváról, Kele Brigittáról, Sándor Árpádról, Szilágyi Jánosról –, akiknek hangi kvalitásai mind az operában, mind a könnyebb műfajban kiválóan érvényesülnek.

Tapasztalt és közkedvelt művészeinket – Marton Melindát, Szeibert Istvánt és Molnár Jánost – már belépésükkor nagy taps fogadta. Fiatal, bátor énekkari tagok – Barabás Zsuzsa, Naphegyi Béla és Popovici Zsófia – fellépésének is tapsolhattunk. A színpadon helyet foglaló kisegyüttes (zenei vezető Kulcsár Szabolcs) muzsikálása szintén hozzájárult a kellemes összhatáshoz.

Az erőszakos halál képe – mint arra még a múlt század derekán mutatott rá Philippe Ariés, a nagy francia tanatológus – a hétköznapi halál, a természetes halál látványától betegesen irtózó modern társadalom kedvenc néznivalója: „Az erőszakos halálra, az országúti szerencsétlenségre nem érvényes a halál tabuja. Erről lehet beszélni, ezt nézni is lehet, hiszen bennünket személy szerint úgysem fenyeget ez a vég. A halálnak ez a formája éppen olyan látványosság, mint az egykori nyilvános kivégzések".

Azóta azonban már a nyilvános kivégzés is kezd felzárkózni az erőszakos halál látványosságaihoz, méghozzá globális szinten. Eleinte főleg a muszlim terroristák által túszokon végrehajtott kivégzések lefilmezése és televíziós terjesztése révén; legújabban pedig egy állami kivégzésről készült filmfelvétel globális képernyőre kerülésének köszönhetően. A büntetés kezdi visszanyerni színpadias jellegét: a vesztőhely a jelek szerint újra a „hóhérok teátruma" lesz, ha persze mediatizált teátrum is.

Christian Wolff 18. századi moralista gondolkodó épületes óhaja, miszerint „ne büntessenek egyetlen gonosztevőt se rejtve vagy titokban, inkább nyilvánosan, mindenki szeme láttára és ezért hirdessék ki előre, hogy mennél nagyobb sokadalom nézhesse azt végig", úgy látszik, csak most, a 21. század elején, a későújkor alkonyán teljesülhet be igazán. Valószínűleg nem volt még a világtörténelemben olyan kivégzés, amelyet többen néztek volna meg, mint Szaddám Huszein felakasztását.

Egykor, a felvilágosodás korának uralkodói és hivatalnokai arra lettek figyelmesek, hogy a kivégzés véres színjátékának esztétikai hatása elvonja a figyelmet kegyes és erkölcsi mondanivalójáról, kétségessé teszi a tőle remélt erkölcsi hasznot és nevelő hatást. Egyes uralkodók – mint II. József – ezért egyszerűen eltörölték a halálbüntetést, mások – mint II. Frigyes – azzal próbálkoztak, hogy kiszorítsák a nyilvánosságból vagy legalábbis megszüntessék népünnepély-jellegét és végletekig fokozzák elrettentő hatását. 1800 táján porosz állami tisztviselők a zűrzavar korából örökölt „kalandor szertartásként" jellemzik a nyilvános kivégzések rituális-teátrális látványosságát, azt írván, hogy „az egész cselekmény teátrális külszínt kap, és hogy egy-egy kivégzésre annyian összecsődülnek, hogy abból már népünnepélyt csinálnak. A nézők többsége csak a külsőségekre figyel, illetve arra, hogyan viselkedik a gonosztevő a kivégzésnél, ami minden erőfeszítés dacára azt eredményezi, hogy a büntetés célja elhomályosul."

A nézői-fogyasztói társadalom, a „spektákulum társadalma" azonban éppen ezért igényli az erőszakos halál látványát – nem az erkölcsi okulást, hanem az esztétikai élvezetet – megrendülést, borzongást, sokkot, katarzist, szórakozást – keresi benne. Mindennek, így a halálnak is a testtel, a testen és testileg kell megtörténnie, hogy láthatóvá váljon; mindennek láthatóvá kell válnia, hogy képbe kerüljön; mindennek képbe kell kerülnie ahhoz, hogy megtörténjen. Nagyjából ez a logika jelenik meg a Szaddám Huszeinen végrehajtott halálos ítélet inszcenírozásában, lefilmezésében és képernyőre kerülésében is. Az ítélet végrehajtása csak akkor válhatott valóságossá, ha televíziós úton, a képernyőkön is végrehajtották, ehhez pedig előbb hatásosan színre kellett vinni.

Nyikolaj Jevreinov, a múlt század elejének korszakalkotó színházi gondolkodója és rendezője, az élet teatralizálásának lelkes híve, A vesztőhely mint színház című írásában a teatralizálás mintapéldájaként elemzi a vesztőhelyen lejátszódó eseményt. A 18. századi Spanyolországot idézi: „minden színházzá változott: az inkvizíció maszkot viselő bíráinak, a kínzások pokoli díszleteivel ellátott grandiózus autodafék, amelyeken a hóhérok és a mártírok versengtek egymással a szerep stílusának következetességében". Pontosan így változott színházzá Szaddám Huszein kivégzése is. Pontosan így versengett itt egymással hóhér és elítélt saját szerepük alakításának hitelességéért. Már a Huszein ellen folyó hosszú per is színházi rendezvénnyé és igazi televíziós show-vá alakult át. A kivégzés inszcenírozása pedig azzal kezdődött, hogy a halálos ítéletről szóló rendeletet Núri al-Maliki kormányfő vörös tintával (!) írta alá a televíziós kamerák előtt.

Huszein kivégzésének teatralizálásában a színpadiasság minden hatáseszköze megtalálható: ilyen mindenekelőtt a kellék (pl. a brutális vastagságú kötél, rajta a fejnagyságú csomóval); a jelmez (hóhéröltözék, fekete csuklyák, a fehér gallérból kilátszó diktátori nyak köré tekert fekete sál); a díszlet (a vérpad, a vörössel elkerített akasztófa), a megvilágítás (gyér, rideg fény, félhomály, a pokol démonikus atmoszférája), a dialógus (pl. a szitkozódásba-átkozódásba átcsapó szóváltás hóhérok és az elítélt között). Az Id al-Adha, vagyis az áldozathozatal, a megbocsátás és megtisztulás fényárban úszó ünnepe – a kivégzés előestéje – egyetlen hatalmas, az egész iszlám világot jelképező fehér és fényes színpadi kulisszává változott át a vesztőhely sötétségében kivégzésére váró áldozat, a goromba hóhérok durva gúnyolódásának kitett, emberi méltóságában megalázott áldozat (a tegnapi hóhér) mögött. Huszein nagy beleéléssel alakította a vértanúnak, a vallási háború engesztelhetetlen harcosának hősi szerepét: „Feláldozom magam. Ha lelkem alászáll a mártíromságba, a békességben együtt leszek majd Istennel." Ez bizony – a kivégzést kísérő imádságokkal együtt – a Szegény Bűnös középkori-újkori kivégzési rituáléját idézi.

A kivégzés teatralizálásának módja azonban megkérdőjelezte az állami hatóság által neki szánt moralizáló-didaktikus jelentést. Mivel az ítélet végrehajtásáról döntő iraki vezetés a kivégzés teatralizált képét kívánta sugározni, a Nagy Bűnös mellett színre kellett léptetnie a hóhérokat is, amúgy maszkosan, jelmezesen. Mármost ahol a hóhér alakja megjelenik, ott az elítélt nem a gonosz szörny, hanem az áldozat szerepében fog szembekerülni vele. Régi tapasztalat ez. Már az újkor hatóságai is sokat bajlódtak azzal az ellentmondással, hogy a kivégzés színjátékában – mint Richard van Dülmen írja a Rettenet színháza című művében – minden erőfeszítésük ellenére „a világi hatalom és büntetés jelképeként megjelenő hóhér volt a negatív középpont. A képi ábrázolásokon szinte kivétel nélkül mindig a hóhér testesíti meg a gonoszt, ő a mártír kínzója és gyilkosa. Minden néző tekintete a Szegény Bűnösre, a hóhér és a büntető hatalom áldozatára szegeződik." A teatralizálás érzelmi nyertese tehát mindenképp az áldozat és nem a hóhér. A spektákulum politikai vesztese így tehát az állam lesz, amely a halálos ítéletet kiszabta és hóhéraival végrehajtatta.

A „diktátor", a „véres zsarnok" kivégzéseként teatralizált és mediatizált emberölés látványosságának akkor lehetett volna némi politikai haszna (erkölcsi haszna egy kivégzésnek eleve nem lehet), ha 1337 nap véres káosza után konkrétan ez a kivégzés vethetett volna véget a véres polgárháborúnak, de – mint az előrelátható volt – az iraki központi állam erőtlensége és megosztottsága folytán csak fokozhatta azt. Ismeretes, hogy már Szaddám kivégzése másnapján, vasárnap reggel a főváros egyik kerületében 23 síita túszt akasztottak föl lámpaoszlopokra szunnita fegyveresek, aztán Irak más városaiban még 102-t. (...) Hogy aztán a szunnita vérengzésre milyen vérengzésekkel fognak csattanós választ adni a fanatikus síita hitszónok Moktada al-Szadr Mehdi hadseregének halálosztagai, az legyen a jövő zenéje vagy legalábbis újabb „mérföldkő az iraki demokrácia megteremtése felé vezető úton".

Napok óta megosztja a román pártokat és a közvéleményt a személygépkocsik első forgalomba íratási díja, avagy röviden: a regisztrációs adó. Legyen, ne legyen, mekkora legyen? – vitatják úton-útfélen, amióta az adót január elsejétől bevezették, és amióta az Európai Unió pert helyezett kilátásba arra az estre, ha a január elsejétől bevezetett adó esetében Románia nem módosítja a pénzügyi törvénykönyvet.

Egyértelmű: amikor a román állampolgár megvásárol nyugatról egy 10 éves személygépkocsit, annak volt tulajdonosa minden bizonnyal egy újat vesz, amivel növeli saját országa, illetve az EU gazdasági „mutatóit". Ezt meggátolni – az EU szemszögéből – vétek. Ugyanígy igaz az is, hogy az EU-s csatlakozás után Romániának nem kellene autótemetővé válnia.

Innen adódnak a gondok. Mármint abból, hogy mit is nevezünk roncsautónak. Egy 10 éves Opelt vagy Fordot, netalán egy 25 éves 1300-as, vagy valamivel fiatalabb 1310-es Daciát? Nos? Mert ugye az, akinek vadiúj, legfeljebb egy-két éves autója van – még ha csak Dacia is –, nem fogja elcserélni egy másodkézből vásárolt 10 éves autóra. Egyértelmű tehát, hogy azok érdekeltek a „roncsok" behozatalában, akiknek nincs pénzük jobbra – új vagy páréves, használt nyugati autóra.

A regisztrációs adó figyelembevételével nekik két lehetőségük van: egy 20–25 éves Dacia, ami egy szerényebb új autó árához képest legalább 10-szer olcsóbb, vagy egy 20 éves, Romániában már forgalomba írt nyugati autó (esetleg egy 7–8 éves 1310-es Dacia), amelyért 1500–2000 euró körüli összegeket kell fizetni. Ezért az összegért azonban kicsit nyugatabbra már sokkal jobb autót lehet vásárolni. Példának okáért, egy full-extrás 1997-es Ford Escort nálunk jó esetben 4000 euróért megkapható, miközben Magyarországon már 3000-ért is kínálják.

A kérdés tehát a következőképpen vetődik fel a középosztály számára: 10 éves „fapados" Dacia 1500 euróért, vagy klímával és légzsákkal ellátott 10 éves nyugati kocsi 2500 euróért? Természetesen inkább az előbbi, hiszen utóbbira regisztrációs adót kell fizetni, méghozzá csaknem ugyanannyit, amennyi az ára. De akkor jön az elkerülhetetlen kérdés: melyikkel jár jobban a környezetvédelem?

A regisztrációs adó esetében a kormány azzal védekezik, hogy az EU 16 országában van hasonló díj, azt azonban elfelejtik hozzátenni, hogy 11-ben nincs – ez a 11 pedig nem Daciát gyártott az elmúlt negyven évben.

A kérdés másképp is felvethető: kinek kell egy 10 éves autó? Hiszen egy új gépkocsi technikai felszereltsége messze fölülmúlja azt, és legalább 3 év garanciát is adnak hozzá. Csakhogy az új autók ára jó esetben 7000 euró körül kezdődik, egy nyugati pedig ennél is többe kerül. Aki ezt nem tudja megfizetni, vegyen gépkocsit részletre – jöhet az „ellentámadás". Előlegként beadná a légzsákos, klímás, nyugatról vásárolható 10 éves Ford összegét, majd minimum öt évre fizetne még legalább havi 100–120 eurót – annyit, mint a hazai minimálbér...

Kell-e nekünk, hétköznapi embereknek, a regisztrációs adó, vagy inkább egy kis spórlással 10 éves nyugati autókra cserélnénk 25 éves Daciánkat? Ezt nem tudhatják azok, akik fizetése legalább triplája az átlag-, és hatszorosa a minimálbérnek. Nekik egyhavi részlet meg sem kottyan, míg másoknak ez a szerény összeg is rengeteg.

A regisztrációs díj körüli huzavona az EU-perrel való fenyegetése óta mindenesetre nagyon sokakat érint, vagy gondolkozásra, várakozásra késztet. Bizonyíték erre, hogy a múlt héten a kolozsvári autópiacra – amely a második legnagyobb az országban – alig hoztak ki autókat, s vásárlókat is alig lehetett találni: a havi átlagnál látványosan alacsonyabb volt a nyélbe ütött vásárok száma.

Másfelől azt sem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy statisztikák szerint a hazai gépkocsipark igen jelentős, több millió autót kitevő része nem 10, hanem 12 évesnél is idősebb. A kormány azon programja, amely az elmúlt két évben mintegy 32 ezer, 12 évesnél idősebb személygépkocsi forgalomból való kivonása és új autó vásárlása esetén 30 millió régi lejes támogatást helyezett kilátásba, édeskevés volt. Nemcsak azért, mert a régi autókkal rendelkezők jelentős hányada nem tudta megfizetni az új autóért a hiányzó több ezer eurós összeget, hanem azért is, mert túl alacsony arányt jelentett, mondhatni csepp volt a tengerben.

Kis túlzással élve: a regisztrációs adó léte vagy törlése, esetleg mértékének megváltoztatása életbevágóan fontos sokak számára. Az erre vonatkozó döntést a napokban kell meghoznia a kormánynak, ami igencsak feszültségeket okoz. Magyarországnak ugyanis most mintegy 8 milliárd forintos kártérítést kell visszafizetnie a hasonló regisztrációs adó miatt, az Európai Bíróság szerint ugyanis az nem egyeztethető össze az uniós jogszabályokkal. Magyarországon tehát elvileg február elseje után a kivetett többletadót minden adófizetőnek vissza kell téríteni. Azt sem mellékes megjegyezni, hogy az EU brüsszeli végrehajtó-testülete kezdeményezte a regisztrációs adók rendszerének uniós szintű eltörlését, mivel ez az adótípus hátrányosabban kezeli a más közösségi tagállamból származó használt autókat a belföldi használt autókhoz képest.

Hogy nálunk melyik utat választja a kormány, azt nem tudni. De van egy harmadik út: a minimálbér látványos megemelése. Ebben az esetben már senkinek sem kéne régi Daciája helyett egy 10 éves nyugati, másodkézből származó, full-extrás roncs.

A német Hans-Gert Pötteringet, a kereszténydemokrata-konzervatív pártokat tömörítő Európai Néppárt frakciójának eddigi vezetőjét választották meg az Európai Parlament elnökévé kedden a képviselők.

A strasbourgi plenáris ülésen lebonyolított szavazás 450 támogató vokssal zárult eredménye nem számít meglepetésnek, miután Pötteringet saját frakcióján, az EP legnagyobbján kívül a második legnépesebb, a szocialista képviselőcsoport is támogatta – a két vezető frakció voltaképpen már a ciklus kezdetén, 2004 nyarán döntött arról, hogy mostantól ki vezeti az EP-t.

EP-szavazáson most először vettek részt teljes joggal az előző nap beiktatott bolgár és román EP-képviselők.

A német néppárti politikus a spanyol szocialista Josep Borrell Fontellestől veszi át a stafétát a parlamenti ciklus végéig, 2009 júniusáig.

Az elnökségre négy jelölt pályázott: Pöttering mellett jelölt volt a zöldpárti olasz Monica Frassoni, a francia kommunista Francis Wurtz és a független, euroszkeptikus dán Jens-Peter Bonde. Mindeddig valamennyien frakcióvezetőként ténykedtek. Frassoni 145, Wurtz 48, Bonde 46 szavazatot kapott, de ez együttesen sem volt elegendő, hogy megakadályozzák Pöttering megválasztását már az első fordulóban.

Pöttering a huszonhatodik a posztot betöltők sorában, amióta az EP elődje, az Európai Szén- és Acélközösség közgyűlése 1952-ben megalakult. A német kancellár, Angela Merkel pártját, a kereszténydemokrata uniót (CDU) képviselő „euroatya" az első közvetlen EP-képviselőválasztás, 1979 óta tagja az Európai Parlamentnek.

Az EP-elnök feladatai sokrétűek: ellátja a parlamenti plenáris ülések elnökletét, biztosítja az intézmény eljárási szabályzatának betartását, a plenáris ülések megfelelő működését, képviseli a parlamentet fogadva például az érkező állam- és kormányfőket, emellett aláírásával hitelesíti az EU költségvetését és az úgynevezett együttdöntési eljárással elfogadott jogszabályokat.

Pöttering megválasztásával ideiglenesen az EU mindhárom legfontosabb intézménye kereszténydemokrata irányítás alá került. Az EP mellett a tagországok kormányait képviselő, döntéshozó Európai Tanácsot június végéig Merkel, míg az elsősorban végrehajtó szervként működő Európai Bizottságot 2009-ig a volt portugál kormányfő, José Manuel Durao Barroso vezeti.

Ez évtől kezdve az EP-képviselők száma átmenetileg 785-re nőtt. A következő, 2009-es EP-választással ismét a tavalyi szintre, 736-ra csökken majd az EP létszáma. A legkisebbek – Szlovénia, Észtország, Ciprus, Luxemburg és Málta – kivételével valamennyi tagország a jelenleginél kevesebb képviselőt küldhet a parlamentbe: Magyarország 24 helyett csak 22-vel rendelkezhet a jövőben.

Cipi Livni izraeli külügyminiszter kedden újólag szorgalmazta, hogy a nemzetközi közösség erélyesen lépjen fel az iráni atomprogram leállítása érdekében, hangsúlyozva, hogy az Irán és Észak-Korea között szövődő kapcsolatok a nukleáris fegyverek elterjedésének veszélyét idézik fel.

Igazán hatékony, fájdalmas szankciók elrendelésére lenne szükség a cél elérése érdekében – mondta szöuli sajtóértekezletén. Livni az első izraeli külügyminiszter, aki Dél-Koreába látogat, holott a két állam diplomácia kapcsolatai már 45 éves múltra tekintenek vissza. Az izraeli külügyminiszter tárgyalt a nap folyamán Han Mjong Szuk dél-koreai miniszterelnökkel és Szong Min Szun külügyminiszterrel.

Livni támogatásáról biztosította az ENSZ Észak-Korea ellen elrendelt büntetőintézkedéseinek végrehajtását. (A kelet-ázsiai sztálinista állam tavaly októberben végzett kísérleti atomrobbantásáért kapott büntetést a világszervezettől.) Az izraeli diplomácia vezetője aggodalmát hangoztatta a Teherán és Phenjan közti kapcsolatok élénkülése miatt, nem győzve hangsúlyozni „az ilyen típusú államok" nukleáris együttműködésében rejlő veszélyeket.

Legkevesebb 15 ember halálát és 74 sérülését okozta két pokolgépes merénylet kedden Bagdad központjában, egy szunnita mecset közelében lévő használtmotorkerékpár-piacon. Az ENSZ adatai szerint Irakban naponta közel 100 civil esik az atrocitások áldozatául.

Az egyik robbantást egy robbanószerrel megrakott motorkerékpárral hajtották végre. A másik merényletet egyes források szerint egy út szélén elhelyezett robbanószerkezettel követték fel, más hírek szerint viszont egy autóban ülő öngyilkos merénylő robbantotta fel járművét. Rendőrségi források szerint a második robbantást kifejezetten úgy időzítették, hogy annak az első merénylet sérültjeinek segítségére siető emberek essenek áldozatul. A támadásban legalább három rendőr meghalt.

A kettős merényletet többségében síiták által lakott körzetben követették el, de a közelben volt az iraki főváros egyik legszentebb szunnita helye, al-Gailáni sejk szentélye is.

Előzőleg kedden a rendőrségnek éppen sikerült hatástalanítania egy út menti pokolgépet Bagdad központjában, amikor egy másik robbanószerkezet lépett működésbe, négy ember halálát okozva.

Tavaly több mint 34 ezer polgári személyt öltek meg Irakban erőszakos cselekményekben, a sebesült áldozatok száma pedig több mint 36 ezer – állítja az ENSZ. Ezek a számok sokkal magasabbak, mint amelyeket az iraki kormány közölt korábban, a halálos áldozatok számát például 12 ezerre tette. E különbség miatt Bagdad bírálja is az ENSZ-t, mondván, eltúlozza a helyzet súlyosságát, ezért megtiltotta az iraki tisztségviselőknek, hogy adatokat szolgáltassanak ki a világszervezetnek.

„A helyzet különösen súlyos Bagdadban, ahol a napi rendszerességgel, tömegesen megtalált holttesteken – akár ismert, akár ismeretlen személyekén – a legtöbb esetben kínzás nyomai láthatók. Az irakiak életét számottevően javítani hivatott új biztonsági terv hatékonysága attól függ majd, hogy a tervet követi-e olyan reformprogram, amelynek hatására megerősödik a joguralom és az igazságosság" – olvasható a jelentésben.

Az ENSZ az iraki egészségügyi minisztériumtól, a halottasházaktól és a kórházaktól kapja a statisztikai adatokat. A jelentés szerint az iraki többnemzetiségű erők és a hazai hatóságok 30 842 irakit tartanak fogva vádemelés nélkül.

A pakisztáni hadsereg légi csapást mért kedden az al-Kaida terrorszervezet feltételezett rejtekhelyeire a pakisztáni-afganisztáni határ közelében és három bázisukat megsemmisítette.

A légierő azután csapott le a Dél-Vazirisztánban fekvő Zamzola térségére, hogy a hírszerzés olyan értesüléseket szerzett, amelyek szerint az al-Kaida 25-30 tagja, köztük külföldiek bujkálnak a környéken.

A vezérőrnagy még nem tudta pontosan megmondani, hogy a helyi idő szerint reggel hét óra körül helikopterekről végrehajtott légitámadás következtében hányan haltak meg. Annyit mondott, hogy a támadások összesen öt kiképző tábor ellen irányultak és feltehetően a militánsok többségét megölték.

A pakisztáni hadsereg utoljára tavaly októberben hajtott végre hasonló horderejű támadást a határ menti törzsi területen: akkor egy, terroristák kiképzésével gyanúsított Korán-iskolát bombáztak le, és a támadásban 80 harcost öltek meg.

Felakasztotta magát a hétvégén két kisfiú Azerbajdzsánban, a hatóságok szerint feltehetően Szaddám Huszein volt iraki elnök kivégzésének hatására. A két esetnek nincs köze egymáshoz.

A 8 éves kisfiú szülei a nyomozóknak elmondták, hogy a gyermek a televízióban látta a kivégzést, és utána számtalan kérdést tett fel. A nyomozás eddigi adatai szerint a kisfiú valószínűleg kíváncsiságból utánozta a látottakat, amikor a szülei nem voltak otthon. A 12 éves kisfiú pedig tettével „tiltakozását akarta demonstrálni".

Múlt héten hasonló esetre került sor Törökországban. Alisan Akti egy délkelet-anatóliai, többségében kurdok lakta faluban élt, és a családi ház egyik használaton kívüli szobájában vetett ily módon véget az életének. Édesapja elmondta: fiának nem voltak pszichés problémái, és gyermeke tragikus haláláért az a felvétel tehető felelőssé, amely az exdiktátor felakasztását mutatta be a televízióban. Miután látta a filmet, a gyermek állandóan azt kérdezte: hogyan végezték ki Szaddám Huszeint, szenvedhetett-e? – mondta az apa a szerdai temetésen megjelent újságíróknak. „El kellene távolítani az ilyen jeleneteket a képernyőkről" – fűzte hozzá.

Az utóbi három esettel tízre nőtt azon fiatalkorúak száma, akik a Szaddam-kivégzés hatására akasztotta fel magát a világ több országában, köztük az Egyesült Államokban, Jemenben, Törökországban és most Azerbajdzsánban.

Nyilvánosságra hozták azt a levelet, amellyel Traian Băsescu sokkolta kinevezése alkalmával a liberális Radu Stroe kormányfőtitkárt. A másik levél, amelyben állítólag a kormányfő folyamodott protekcióért az államfőhöz barátja érdekében, még nem került elő.

Ismeretes, hogy az államfő a kinevezés ünnepélyes pillanatában átadott egy papirost a frissen beiktatott kormányfőtitkárnak, aki ennek láttán hirtelen elsápadt, és alig talált vissza a helyére. A televíziós felvételek szerint Băsescu rendkívül élvezte a hatást, a levél tartalmáról azonban sem ő, sem Stroe nem akart nyilatkozni, mindegyik a másiknak „ajánlotta fel" a kezdeményezés előjogát. Mindeddig.

A sajtó spekulációi szerint vagy esetleges szekuskapcsolataival, vagy valami hűtlenségi bizonyítékkal zsarolta az államfő a liberális politikust. Amint azt Stroe végül a Cotidianulban és a Realitateaban felfedte, a Legfelsőbb Védelmi Tanácsban készült jegyzőkönyv kivonata volt az inkriminált papiros, amit mindeddig azért nem hozott nyilvánosságra, mivel meg kellett bizonyosodnia arról, hogy nincs titkosítva. Erre csak most került sor, mondta.

A másolat értelmében Radu Stroe, a jelenlevő többi miniszterhez hasonlóan, fogadalmat tett arról, hogy nem adja ki a Legfelső Védelmi Tanácson CSAT-ban elhangzó információkat. Băsescu terve az volt, hogy először a pártokkal jut egyezségre, s csak azután bocsátja nyilvánosságra. Ennek ellenére „valaki", Băsescuék szerint Stroe, megsúgta a sajtónak az államfőnek nemzetbiztonsági stratégiára vonatkozó elképzeléseit, amellyel a liberálisok nem értettek egyet. A nyilvánosságnak, a civil társadalom felháborodásának köszönhetően a Băsescu-változat alapos módosításon esett át – nemtetszést váltva ki Băsescu-közeli titkosszolgálatok körében. Băsescu a kinevezési ünnepségen arra akarta emlékeztetni Stroét, hogy tudomása van szószegéséről. Radu Stroe tagadja, hogy azért állt elő ezzel a „viszont-leleplezéssel", hogy ellensúlyozza az Elena Udrea féle vádat, miszerint Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök levélben kérte az államfőt, vesse latba befolyását a Patriciu-ügyben.

Eközben örvénylik az Udrea által keltett levél-botrány is. Az ügyben megszólalt a „pártatlan" Mircea Geoană szociáldemokrata elnök is, aki szerint ha a levél valóban létezik, akkor az Tăriceanut inkriminálja, aki hatalmával való visszaéléssel próbálta barátját mentegetni, de ugyanakkor Băsescu államfőt is, aki mindeddig elhallgatta a levél létezését, ezzel pedig a kormányfő cinkostársává vált.

A főügyészség nem kíván hivatalból beavatkozni az ügybe. Laura Codruţa Kövesi főügyész szerint akkor indul vizsgálat, ha valaki feljelentést tesz ezzel kapcsolatban.

Véleményezés nélkül küldte vissza a kormányhoz a Legfelső Védelmi Tanács (CSAT) a nemzetbiztonsági törvénycsomagot. A miniszterelnök és az államfő között e kérdésben kialakult újabb állóháborút a liberálisok kezdeményezése dönthetné el, ugyanis ők a CSAT-jóváhagyás nélkül is a parlament elé terjesztenék a jogszabálytervezeteket.

Traian Băsescu nem ért egyet a kormány által elfogadott nemzetbiztonsági törvényekkel. Tavaly a Demokrata Párt (PD) kivételével a kormánypártok vállvetve több civil szervezettel azt kifogásolták, hogy a CSAT által korábban kidolgozott nemzetbiztonsági törvénycsomag túlzott hatáskört biztosít a titkosszolgálatoknak. A legfontosabb belföldi és külföldi hírszerzési szervek működését szabályozó törvényeket a kormány tavaly október végén fogadta el úgy, hogy kikerültek belőlük az emberi jogokat sértő elemek. Băsescu a CSAT decemberben tartott legutóbbi ülése után nem rejtette véka alá elégedetlenségét. Kijelentette, hogy hajlandó lenne a nemzetbiztonsági kérdésekben illetékes tanács egyik következő ülésén ismét napirendre tűzni a témát, mivel a kormány tévesen értelmezi a hírszerzési szervek működését.

Stejărel Olaru, a miniszterelnöki hivatal nemzetbiztonsági kérdésekért felelős tanácsadója szerint a CSAT-tól kapott indoklásban az áll, hogy a törvénycsomag hiányosságai miatt nem véleményezhették a jogszabálytervezeteket.

A képviselőház elnöke, Bogdan Olteanu jelezte, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) vezető testületének következő ülésén javasolni fogja: a PNL törvényhozói nyújtsák be a parlamentben saját kezdeményezésként a jogszabályokat.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke tegnapi sajtótájékoztatóján megerősítette: a Szövetség a kormány által javasolt változatot támogatja, mivel az korlátozottabb hatáskört biztosít a titkos-szolgálatoknak.

KÉT ÚJ KONZULÁTUS MOLDOVÁBAN.

Traian Băsescu és Vladimir Voronin államfő kedden Kisinyovban két ideiglenes román konzulátus megnyitásáról döntött Bălţi és Cahul városban, mivel a moldovai állampolgároknak vízumra van szükségük ahhoz, hogy Románia területére lépjenek.

TOVÁBBRA IS GÁSPÁRIK A CNA ALELNÖKE.

Gáspárik Attilát kedden hat igen szavazattal ismét megválasztották az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) alelnökének – egyetlen ellenfele, Radu Teodorel négy szavazatot kapott. A másik jelölt, Ioan Onisei kedden reggel visszalépett.

VERESTÓY A LEGGAZDAGABB ERDÉLYI MAGYAR POLITIKUS.

Tavaly különböző befektetésekből közel 13 millió euró nettó jövedelme származott Verestóy Attila RMDSZ-es szenátornak – derül ki vagyonnyilatkozatából. A szenátor egyike a leggazdagabb parlamenti képviselőknek, illetve az ország 300 legvagyonosabb személyének a toplistáján szerepel.

Nem nyilatkozott tegnap Markó Béla, az RMDSZ elnöke arról, hogy a privatizációkban konzultáns cégek feltételezett szabálytalan kiválasztása miatt büntetőjogi vizsgálatra javasolt Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter európarlamenti képviselői jelöltségét hogyan befolyásolhatja a kémbotrány.

Markó Béla bukaresti sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy elégedett a névsor összetételével. Az RMDSZ Operatív Tanácsa (OT) már a jövő héten megállapíthatja a jelöltek sorrendjét. Markó a Szabadság kérdésére megerősítette, hogy noha a törvényes előírásoknak való megfelelés érdekében az RMDSZ végleges listája még kiegészül, az első három jelölt a már ismert 12 név közül kerül majd ki.

A Nagy Zsolt EP-jelölésére vonatkozó újságírói kérdések kapcsán Markó nem kívánt véleményt nyilvánítani arról, hogy a Cotroceni-bizottság esetleges kedvezőtlen döntése esetében az RMDSZ hogyan dönt. Kijelentette: előbb várjuk meg az államelnöki hivatalban működő, a miniszterek cselekedeteit vizsgáló testület döntését, majd annak ismeretében az RMDSZ vezetősége határoz, hogy jelöltetheti-e magát európarlamenti képviselőnek Nagy Zsolt.

Mint ismeretes, Laura Codruţa Kövesi főügyész a miniszter ellen büntetőjogi vizsgálat elindítását kérte, az ügyészek azonban csak azt követően minősíthetik át Nagy Zsolt státusát, ha ehhez rendelkeznek a Cotroceni-bizottság jóváhagyásával.

Az RMDSZ továbbra is kiáll fiatal minisztere mellett. Markó ismét határozottan elítélte, hogy a médiához eljuttatják, a tömegkommunikációs eszközök pedig a törvényes előírásokat megszegve részleteket közölnek a nyomozati anyagból. Hozzátette: Romániában nem a politikusok és nem a sajtó, hanem csakis az igazságszolgáltatás ítélkezhet ilyen ügyekben.

Markó rámutatott: a magas rangú állami tisztségviselők is tévedhetnek, törvénytelenséget is elkövethetnek, de nevetséges azt feltételezni, hogy egy erdélyi magyar miniszter Bukarestben kémkedik. Szerinte a kémkedés gyanúja az ötvenes éveket idézi, amikor – olvasmányai szerint – az embereket könnyen elítélték ehhez hasonló vádakkal. Markó, Călin Popescu-Tăriceanunak az államfőhöz címzett feltételezett üzenetére, valamint a kémbotrányra is utalva kijelentette: ő is olvasott detektívregényeket, de azért ezek világától meg kellene különböztetni a valóságot.

A kémbotrány legújabb fejleménye, hogy az ügyészek a nemzetgazdaság aláásásával is gyanúsítják Vadim Benyatov Dont pénzügyi szakértőt és Mihai Donciu miniszteri tanácsadót, akik továbbra is előzetes letartóztatásban vannak. Az ügyészek szerint Kerekes Gábor, az RMDSZ ügyvezető alelnöke elismerte: osztrák telefonkártyát fogadott el a bolgár Sztamen Sztancsevtől, hogy beszélgetéseiket ne hallgathassák le az ügyészek.

A román és az olasz hatóságok együtt fognak működni annak érdekében, hogy megakadályozzák az Olaszországban élő román állampolgárok bűncselekményeit – jelentette ki tegnap Călin Popescu-Tăriceanu miniszterelnök Romano Prodi olasz kormányfővel folytatott megbeszélése után.

A két kormányfő Románia és Olaszország Európai Uniós (EU) helyzetének összehangolásáról tanácskozott, beleértve az Alkotmányos Szerződésről folyó tárgyalások újrakezdését. – Nem áll érdekünkben, hogy Romániát negatívan ítéljék meg pusztán azért, mert néhány állampolgára bűnténybe keveredik – jelentette ki Tăriceanu.

Romano Prodi rámutatott, hogy létezik egyfajta „aggodalom" a bevándorlók számának növekedése miatt, de úgy vélte, Románia csatlakozásával most már csökkeni fog a bevándorlási hullám. Mint kiderült, a románok képezik Olaszország legnagyobb idegen közösségét – a 2005-ös év végi népszámlálási adatok szerint 271 000 román tartózkodott az ország területén.

Szinte teljes egészében elkészült a közvilágítás-hálózat felújítása – tájékoztatta lapunkat Hánis Géza szilágysomlyói alpolgármester. Az elöljáró elmondta: a város minden oszlopára sikerült lámpatestet szerelni, összesen 1755 darabot, amelyeket nagyteljesítményű izzókkal láttak el, így a fogyasztás mintegy 50 százalékkal csökken majd. Városi szinten ez ugyan nem jelent megtakarítást, hiszen jelentősen megnövelték a világítóeszközök számát, de legalább sikerült olyan utcákat is kivilágítani, amelyek mostanáig sötétségbe burkolóztak.

A felújítási munkálatokat egy máramarosi cég saját befektetésként végezte oly módon, hogy a közvilágítás árába belefoglalta az amortizációs költséget is, amely öt éven belül megtérül számukra.

Nagyszabású korszerűsítési munkálatokat végeznek a gyulafehérvári Közigazgatási Hivatal épületén. Ugyanabban az épületben működik a Gyulafehérvári Ítélőtábla, a Megyei Tanács és a Prefektúra intézménye is.

Cosmin Covaciu Fehér megyei prefektus tegnap elmondta: az épület felújításának munkálatai közel 600 000 lejbe kerülnek, amit az állam fog kiutalni számukra. A tervek szerint részben újjáépítik az épületet, újra felosztják a helyiségeket, és berendezik az alagsort is, ahol ezután a helyi tanács és a prefektúra irodái működnek majd. De kiépítik a padlásteret is, hogy több helyisége legyen az ítélőtáblának. Tervezik még egy korszerű lift beszerelését, amelyet fogyatékosok is használhatnak.

Az elmúlt két hétben 2 500 vírusos légúti betegséget jegyeztek Besztercén. Ez a duplája annak, amit tavaly ugyanebben az időszakban vettek nyilvántartásba – derült ki az Beszterce-Naszód Megyei Egészségügyi Hivatal statisztikájából.

Doina Petri az intézmény igazgatója tegnap elmondta: az elszaporodott vírusos fertőzések száma a drasztikus hőmérsékletváltozásoknak tulajdonítható. Tavaly január első két hetében 1 200 hasonló esetük volt, az idei megbetegedések azonban szerencsére nem súlyosak.

Embléma állítását tűzte ki célul a hagymabirodalom: Szilágyperecsen termelői úgy döntöttek, ország-világ tudomására hozzák, hogy a perecseni hagyma megállja helyét az európai uniós piacon, nyomatékosításul pedig hagymaemlékművet állítanak a falu határában, hogy mindenki tudja, hová érkezett.

Az emlékmű mi mást is ábrázolhatna, mint egy hatalmas hagymát, az előzetes tervek szerint rézlemezekből és betonelemekből összeállítva – tudtuk meg a község polgármesterétől, Boncidai Csabától. Az elöljáró kiemelte: a perecseniek úgy gondolják, meg kell találniuk helyüket az európai piacon saját, minőségi terményeikkel, amellyel ellensúlyozni tudják a nyugati termékeket. – A csatlakozás önmagában még nem jelent felzárkózást is, azért keményen meg kell dolgozni – mutatott rá a polgármester. Elmondta, hogy a hagymaemlékmű ötlete helyben fogalmazódott meg, és megtalálták hozzá a megfelelő befektetőt is Alexandru Tatar perecseni illetőségű, jelenleg Nagyváradon élő vállalkozó személyében. – Az üzletember állja az emlékmű költségeit, így mindenki jól jár – vélekedett a polgármester.

Az óriáshagyma terveit Cornel Durgheu szobrász, a Nagyváradi Egyetem Képzőművészeti karának dékánja készíti el, és felügyeli a kivitelezést is. Mindez a perecseni hagyma még elterjedtebb népszerűsítését szolgálja, mi több a községben a termény szabadalmaztatásán is gondolkodnak. Az emlékmű várhatóan az év közepe táján el is készül, leleplezését a hagymafesztiválra tervezik, amely további meglepetésekkel szolgál majd. – A fesztivál pontos idejét még nem tudjuk, augusztus–szeptemberre tervezzük. Reméljük, addigra a sportterem is elkészül, és átadhatjuk a község lakóinak. Guiness-rekordot is tervezünk: szeretnénk elkészíteni a világ leghosszabb hagymakoszorúját. Máris keményen dolgozunk rajta, hiszen az óriáskoszorúhoz rengeteg sást kell begyűjtenünk – számolt be az előkészületekről az elöljáró, akitől még megtudtuk, hogy jól sikerült a közös szilveszteri ünnepség, ugyanis mindenki remekül érezte magát, és többen jelezték, hogy bármilyen rendezvényen szívesen részt vesznek.

Kiderült továbbá, hogy a községben jelenleg a tartalékalap elosztása a legidőszerűbb probléma. A polgármester elmondta: 99 százalékban elkészültek a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítésének tervei, amire nagyobb összeget különítettek el. Ugyanakkor folytatódnak az iskola felújítási munkálatai, valamint a kulturális élet fellendítését célzó törekvések a kormány művelődési programjának keretében. – A kormány ráébredt arra, hogy falvak esetében a kultúrházakat már jobbára csak lakodalmakra és egyéb családi összejövetelekre használja a lakosság – jegyezte meg Boncidai Csaba, aki elmesélte, hogy a perecseni kultúrotthon is némi felújításra szorul, de már elkezdődött az együttműködés egy táncoktatóval, aki szilágysági, sőt – mivel van igény rá –modern táncokra tanítja majd a fiatalokat. – Szeretnénk tanfolyamokat, találkozókat, táborokat is szervezni, hiszen rengeteg értéket adhatunk át ilyen módon. Mindent megteszünk azért, hogy a fiatalokat kicsaljuk a kocsmából és a diszkókból, és kicsit a kultúra felé tereljük őket – összegezte az elöljáró.

A település területének nagyságától és a hozzátartozó földterületek függvényében, valamint az állami költségvetésből fizetett alkalmazottak és a lakosság számarányának megfelelően határozta meg a kormány az éves költségvetést.

Nicolae Moldovan polgármester a pénz kiutalásakor arra a szomorú következtetésre jutott, hogy a helyi közigazgatás helyzete nem túl bíztató az új törvénynek köszönhetően. A polgármester szerint az új törvény szerinti pénzleosztás számos rendellenességet okozhat. Megjegyezte: inkább a kisebb városok és települések kerülnek nehéz helyzetbe, főleg azok a közigazgatási szervek, amelyek növelték alkalmazottaik számát, hogy elkerüljék az illegális munkát, de ugyanakkora területű intézményben dolgoztatnak.

Az elöljáró elmondta: Bethlennek az állam 118 000 lejt utalt ki 2007-re, figyelembe véve azt is, hogy a Szamos partján helyezkedik el. Ennél kisebb összeget csak a monorfalviak kaptak. Moldovan azt állítja, hogy számításai szerint a kiutalt összeg még a polgármesteri hivatalban dolgozók bérét sem fedezi, amelyhez legalább 1 400 000 lejre lenne szükség, az illetékekből és az állami költségvetésből pedig csak 13 000 000 lej gyűl össze.

– Most minden, a közigazgatási kasszába befolyó összeg a lakosság hozzáállásától függ, hiszen ha éppen nincs pénze arra, hogy kifizesse az adókat erre az évre, akkor kevesebb lesz ez az összeg is – mondta a polgármester. – Aggódom a közigazgatási intézmények és iskolák anyagi helyzete miatt, hiszen fenntartási költségeiket nekünk kell biztosítanunk – magyarázta. A tanügyben dolgozók fizetése sincs biztosítva az év végéig, még meg kell oldaniuk a novemberi és a decemberi bérezéseket. Erre a célra idén 7 300 000 lejt utaltak ki, de 8 400 000 lejre lenne szükség. Az egyedüli megoldást erre a problémára a költségvetés kiegészítés jelentené, de ez mind csak hipotézis.

Ugyanakkor nagy összegekre lenne szükség ahhoz, hogy meg tudják valósítani a helyi projekteket. Csak a városi kórház működtetéséhez kellene 400 000 lej. Ott van azonban még a Szociális Központ is, amelynek a tavalyi költségvetése 100 000 lej volt. A polgármesteri hivatal fennhatósága alá tartozó lakosságot nyilvántartó iroda költségvetése is 200 000 lej volt 2006-ban. Ezért most nehéz lesz ennyi pénzből gazdálkodni.

A forgótőke jelenleg 500 000 lej, bevétel az Adóhivatal épületének eladásából. Ezt az összeget a Városi Könyvtár, a Házasságkötő terem és a Művelődési Ház korszerűsítésére fordítják.

Sokkal biztatóbbnak ígérkezik az idei év a tavalyihoz képest, ugyanis működésbe helyezték a szennyvíztisztító-berendezést, és kiépítették a csatornarendszert is Kiskapuson és Magyarkapuson. Vincze Bandi György alpolgármestertől és Ábrahám Ferenc volt magyarkapusi alpolgármestertől megtudtuk, hogy a még létező vízgondokat is próbálják megoldani, erre egy újabb projektet készítettek, amelyet a kormány finanszírozott. A gáz bevezetésére is létezik még 2000-től egy 40 milliárd régi lejes projekt, ennek megvalósítására azonban egyelőre még nincs kilátás.

Vincze Bandi György alpolgármester elmondta, hogy Gyerővásárhelyen a 139-es községi utat a múlt év őszén csak részlegesen építették meg, tavasszal viszont be szeretnék fejezni a munkálatokat. Ugyanakkor tervezik Kiskapuson, Pányikon és Magyarkapuson a faluban lévő főutak leaszfaltozását is. Továbbá mellékutakat fognak kiépíteni a szekereknek és traktoroknak Kiskapuson, Pányikon, Vásárhelyen és Magyarkapuson.

Új ablakokkal és ajtókkal lettek szebbek az általános iskolák Egerbegyen és Magyarkapuson. Kiskapuson két új híddal gazdagodott a falu, az egyiket a falu felső részén, a másikat pedig az iskola mellett építették meg. A hidakat a helyi költségvetésből finanszírozták, a munkálatokat pedig a falubeliek végezték Rácz Zoltán és Pusztán János helyi tanácsosok vezetésével. Magyarkapuson egy új polgármesteri hivatalt építenek a régi mellé, ide egy új könyvtárat is szeretnének létrehozni.

Igencsak nehéz helyzetbe kerültek azok, akiknek halaszthatatlan külföldi útjuk miatt sürgősen ki kellett váltani az uniós érvényű egészségügyi biztosítókártyát. Tegnap a kolozsvári egészségbiztosító székhelyén, a földszinti 3-as irodától az első emeletig kígyózott a sor. Az irodában láttamoztatni kellett a munkahelyről kapott okmányt, amely igazolja, hogy az utóbbi 5 évben maradéktalanul fizették az egészségügyi biztosítást (ellenkező esetben a kimaradt időszakokat ki kell fizetni). Ugyanabban az irodában zajlik az ügyfélszolgálat minden egyéb ügyes-bajos dolga, ezért olyan hosszú a sor, és ezért kellett tegnap öt órát várakozni ahhoz, hogy a pecsét rákerüljön az okmányra. Ezután a 316. szobába kellett menni, ahol a kérvények iktatása, illetve a kártyák kibocsátása már viszonylag hamar ment.

A WMO felmérése 2005-ös adatokra alapozódik. Világszinten rendszeres meteorológiai megfigyelések 1850 óta léteznek, és az azóta eltelt több mint 150 év adatait összehasonlítva kiderül, hogy a 2005-ös év a második legmelegebb. Az „első helyezett" sem a távoli múlt: a rekordértékeket 1998-ban jelezték. 2005-ben az átlaghőmérséklet mintegy fél Celsius fokkal volt magasabb az 1961-től mostanig eltelt időszak 14 fokos átlagánál. A mostani, rendkívül meleg tél eseménysorát is kielemző 2006-os kimutatás még nem készült el, de a meteorológusok által mért adatok azt mutatják: a globálisnak ítélt jelenségek fokozódnak.

A budapesti Országos Meteorológiai Szolgálat előrejelzései szerint még legalább egy hétig biztosan nem lesz jelentősebb lehűlés, a magyarországi szakemberek záporokat jósolnak.

Hasonlóképpen vélekedik a bukaresti Országos Meteorológiai Igazgatóság vezetője, Ioan Sandu is, aki szerint a tél első „harapását" alig február első hetében érezhetjük, és akkor sem biztos, hogy sokáig.

A növényvilág nem reagál azonnal és automatikusan a hőmérsékleti rendellenességekre – közölte a Szabadsággal Micle Felician a kolozsvári Botanikus Kert igazgatója. Génkészletükben rejtett kód szabályozza a különböző életfolyamatok bekövetkezésének időpontját. Ha huzamosabb ideig meleg van, bizonyos fajták – például a barack, a meggy – „engednek a csábításnak", és esetleg rügyezni, virágozni kezdenek. A sajtóban lábra kapott hír azonban, amely szerint az ország délkeleti részén nyílik a magnólia, hamis. Itt, a kolozsvári Botanikus Kertben is látható két melegház között, meglehetősen védett helyen a szép Magnolia grandiflora, amely azonban az eszményinek mondható körülmények hatására sem borult virágba. Tény viszont, hogy idén, kivételesen nem hullatta el leveleit, most is zöldell.

A mezőgazdaság azonban megsínyli a szokatlan klímát: beindultak a termőrügyek, s ha erre majd nehéz fagy jön, akkor ez termésveszteséggel jár – magyarázta Vákár István mérnök. – Az átlagos értéknél mért jóval magasabb hőmérséklet másik káros hatása az, hogy a kórokozók, a különböző betegségek csírái nem halnak ki, tehát a növények sokkal inkább ki vannak téve a betegségeknek, mint más, szokványosabb időjárási viszonyok között. A csapadékhiány a talaj felső rétegeinek kiszáradásához vezethet, ami a korai vetés esetében okozhat károkat – közölte a szakember. A talaj átnedvesedésében jelentős szerepet játszik a hóréteg, amelynek lassú elolvadása során fokozatosan „adagolódik" a víz, jelentősebb rétegeket itatva át. Mindemellett – az Országos Vízügyi Hatóság adatai szerint a csapadékcsökkenés nem annyira jelentős, hogy – ebben az időszakban – befolyásolja a folyóvizek hozamát.

A hőmérséklet- és a klímaváltozásról Lészai István, a Román Madártani Társaság programvezetője a következőképpen vélekedett: – Az itt telelő madarak, például a récefajták számára nem olyan nagy gond a januári meleg. A megfelelő táplálkozáshoz nekik szabad víztükörre van szükségük. Érdekességként megemlítem, hogy a napokban a Mezőségen jártam, ahol azt észleltem, hogy a széki tó felülete befagyott. Viszont, ha a vonuló madarak visszatértekor, azaz március-áprilisban alacsony hőmérséklet, erős fagy lesz, akkor ez sokkal nagyobb károkat okozhat. Ugyanígy a januári szárazság nem hat károsan az itteni madarakra, a tavaszi szárazság, illetve az akkori nagy esőzés viszont táplálékkieséshez vezethet. A madarak számára az extrém hőmérséklet és klíma van negatív kihatással – mondotta a szakember.

Az elmúlt év végén Kiskunfélegyházáról érkezett küldöttség a testvérvárosi kapcsolat létrejöttét az önálló magyar iskola megalakulásától tette függővé. Az időközben meghozott tanfelügyelőségi döntés megdöbbentette a magyarországi önkormányzati tanácsost.

A Kapus Krisztián kiskunfélegyházi önkormányzati tanácsos, Kapus Ibolya Ifjúsági referens, Lőrincz Virág diákpolgármester és Szász Anikó civil szervezet koordináló által alkotott négytagú küldöttséget Tudor Ştefănie tordai polgármester, Andreea Sas helyi tanácsos, Ioana Mocean közrendészeti képviselő, és a kisebbségi és kulturális bizottság elnöke, Ádámosy Klára fogadta. Ştefănie gratulált a vendégeknek a helyi választásokon elért eredményekhez, és megerősítette Torda város kívánságát, hogy minél előbb írják alá a testvér-települési kapcsolatot megalapozó iratot. A tordaiak szándéka, hogy a két város ifjúsága közötti együttműködés is egyre szorosabb legyen – jelentette ki Ştefănie.

Körvonalazódott egy nemzetközi projektmenedzsment tematikájú EU-s program Kiskunfélegyházán. A március végén sorra kerülő eseményre Tordát képviselő fiatalokat is várnak.

A tordai polgármester elmondta, a jövőben egy Ifjúsági Központot szeretnének létrehozni, ebben majd a kiskunfélegyházi tapasztalatra is szükségük lesz. Kapus határozottan kijelentette, hogy bármikor készek segíteni, számukra a legfontosabb a tordai önálló magyar iskola megalakulása. Ha ez meglesz, készek aláírni a testvérvárosi kapcsolatot szentesítő okiratot.

A tanfelügyelőségnek az önálló magyar iskola ügyében január elején hozott nemleges döntéséről Kapus Krisztián e-mailen nyilatkozott: „Megdöbbenéssel értesültem a hírről, hogy a tanfelügyelőség nem adott engedélyt a magyar iskola újraindításához Tordán. Sajnálattal tapasztalom, hogy közel 60 év elteltével sem érdemel meg a magyar kisebbség annyit, hogy magyar anyanyelvű iskolába járhasson. Mindezt teszi a román hatóság Románia Európai Uniós taggá válása után – úgy látszik az európai gondolkodást később sajátítják el ezek a köztisztviselők.

Bízom abban, hogy lesz megoldás, s az egyesülő Európában már nem ellenségként tekintenek egyes országok nemcsak a más nemzetekre, hanem a velük együtt élő nemzeti kisebbségekre sem. Mi Magyarországról a továbbiakban is minden támogatást biztosítunk ahhoz, hogy a határon túli magyarokat emberként, egyenlő partnerként kezeljék otthonukban. Továbbra is támogatjuk a magyar iskola újraindításának kezdeményezését, hogy azonos bánásmódban élhessenek a magyar gyerekek Torda városában is. Mi minden tordai embernek barátságot, partnerséget kínálunk, kapcsolatot és együttműködést."

A Passamezzo Historikus Együttes 2004-ben alakult, régi táncokat és zenéket kedvelő kolozsvári fiatalok kezdeményezésével. Az eltelt időszak 40–50 fellépést foglalt magába. Ezen-kívül rendezvények, kisfesztiválok (Régi Művészetek Napjai, 2005), historikus táncversenyek, régi zenei hangszeres órák megszervezésével és megannyi középkori, reneszánsz, barokk zene- és tánckultúrával kapcsolatos előadások bemutatásával tevékenykedtek. Az alábbiakban Szabó Máriát a táncegyüttes életéről kérdezte a Campus.

– Mit jelent a Passamezzo elnevezés?

– A Passamezzo tánc-, illetve zeneleírásra utal és több, 16. századi kéziratban is megemlítik, nemcsak magyar vonatkozásban. Mivel több korabeli kultúra (pl. olasz) is ezt használja az akkori tánc megnevezésére, arra gondoltunk, ezt választjuk együttesünk nevének.

– Honnan származott a gondolat, hogy kimondottan e korok táncait elevenítsék fel?

– Régi zenével foglalkozom, régi korok kultúrája érdekel, a csapat tagjainak hasonló az érdeklődéskörük, mindenki hozta a magáét, mind a zenében, mind a táncban és így eredményes közösségi munka született. Leginkább reneszánszkori bárói, grófi táncok rekonstruálásával foglalatoskodunk, de ebből nem hiányzik a viselkedéskultúra, sőt még a konyhai művészet bemutatása sem.

– Kikből áll a tánccsoport? Milyen korosztályú tagjai vannak?

– Elsősorban fiatalok, középiskolások, egyetemisták alkotják a csapatot, a korosztály nagyvonalakban 18–35 év közötti. De van úgymond utánpótlásunk is ők a „Petitte Riens"(kis semmiségek), azaz kisiskolások. Velük Fülöp Csilla koreográfus foglalkozik, ők többek között balettesek is.

– Milyen rendszerességgel tartanak próbákat?

– Hetente kétszer-háromszor, a zenészekkel ritkábban. A zenecsoport 8 tagból áll, zeneakadémiai hallgatók, jómagam vagyok a vezetőjük. Itt megemlíteném, hogy egy véletlen kapcsán ismeretséget kötöttünk Mary Collins, a londoni Royal College Music táncmesterével, aki már többször közreműködött velünk.

– Eddig hol, milyen helyeken léptek közönség elé?

– A legtöbb fellépésünk Romániában volt (itt megemlíteném Vajdahunyadot, ahol a legkorhűbb környezetben adtuk elő táncunkat, de nem maradhat ki Gyergyószárhegy, Csíkszereda, Nagybánya, Sepsiszentgyörgy, Segesvár, Nagyenyed sem), ugyanakkor magyarországi meghívásra Budapesten, Gyulán is bemutatkoztunk. Részt vettünk régizene fesztiválokon, de nem maradt ki a rádiós illetve tévés szereplés sem. A Duna-televízióval is volt egy közös összeállításunk.

– Honnan szerezték be a ruhákat?

– Az együttes tagjai varrják Fülöp Csilla irányítása alatt, ő szerzi be a modellt, esetleg saját maga találja ki, és ezt kalákaszerűen készítik el.

– Csak magyar táncokat adnak elő vagy más kultúrák táncait is?

– Természetesen egész Európa táncait kutatjuk és elsajátítva ezt elő is adjuk, főleg, olasz, angol, spanyol, francia területekről. A reneszánsz magyar tánc fogalmát nehéz meghatározni, mert kutatgatásaink azt mutatják, hogy a francia behatás is jelen volt, valamint a magyar néptánccal is keveredhetett, tehát nem volt teljesen tiszta.

– Mennyi idő alatt lehet elsajátítani egy ilyen jellegű táncot?

– Ez a tánc nehézségétől függ. Például, a francia körtáncot 1–2 alkalommal könnyen meg lehet tanulni, ugyanígy az angol kontratáncot is. Viszont egy szóló táncot vagy egy barokk táncot már nehezebben. De természetesen függ a hozzáállástól is, ha komolyan csinálja, van eredménye.

– Az előadás keretén belül a ruhákon és a zenén kívül még mi idézi a kort?

– Maga a viselkedés, amit utánozni próbálunk, a báli jelenetek, sokszor játékokat is beleszövünk, kulináris ínyencségeket is felviszünk a színpadra az étkezési szokásokat megjelenítve, és persze a díszlet. A műsor sokszor történetre épül, és ehhez járul hozzá a zene és a tánc.

– Milyen szerepet kap a beszéd, a verbális kommunikáció?

– A beszéd nem kap fontos szerepet, inkább a gesztusok és a tánc. De volt olyan eset, amikor valaki verset olvasott fel, történetesen a Duna-tévés felvételen. Ahhoz, hogy színpadias jelenetek előadhassunk szükség lenne egy olyas valakire, aki erre szakosodott.

– Mikor lesz a következő fellépésük?

– Tavasszal (májusban) lehet látni minket legközelebb, Régi Művészetek Napjai rendezvényünkön, addig is rendszeresen próbákat tartunk.

– Esetleg, ha valaki kedvet kapott megismerkedni régi korok táncaival, hol teheti ezt meg?

Szívesen várjuk a érdeklődőket, a Brassai Líceum épületével szemben a Keresztény Közösség termébe (36. szám), vagy írjon nekünk egy levelet a y címre.

Beengedtek az EUnióba, de attól ugye minden nem változott meg rögtön Újév napjára, hehe: kátyúk be, szemét ki, németes fegyelem a rendszerben, angolos elegancia az utcán, skandináv nyugalom a lelkekben... No, meg tavaszra a francia szerelem...

Továbbra is egyensúlyozgatunk magas feszültségen, megjátszott készültségben, Nyugat és Kelet között.

De ne sarkítsam tovább, fölösleges: keleten a rend és fegyelem hiánya csak látszólagos, a „nyugati" felfogásban a rend fogalmát ugyanis másfajta rend pótolja; s fordítva. Ebből a vélt-ellentét kettősségéből áll össze helyi életünk sója-borsa, cukra-ecete: a „Balkán". Ahol a „nyugati" biztos rend és szabály csatáját vívja a közvetlen, de bizonytalan, ami-földi-alig-számít „keleti" dzsinnjeivel, prikulicsokkal, sokkarú istennőkkel… Mindannyiunkban.

Számít viszont az, hogy kultúrföldrajzi szempontból egyik erős hatás sem alakíthatott rajtunk kiforrottat és véglegeset, s mire pár évszázad alatt a magunk összetett kis életmódját kialakítottuk falun és városon, kies szép balkáni társadalmainkat „a történelem" 45 év alatt mindenéből kiforgatta.

Rurális-urbánus gyökértelenségünkből fakad az épített és építetlen tér iránti műveletlenségünk, ami egyelőre a mennyiség primitív elve szerint vezérel mindennapjaink terein, tervein át, könnyedén, felszínesen: magabiztosan. A „Nyugaton" fétis-tiszta köztereket nálunk bódékkal, garázzsal beépítjük, pázsitot, játszóteret sem kímélünk. Lakáskultúránkban pedig a maximális szobaszám és a négyzetméter valós kényelmünknél is följebb való: mert úr a lehetőség. Hiányzik a működő rendszer egységének fegyelmezett tisztelete saját gyarlóságunkkal szemben, így pedig elvész az elegancia. Ugyanakkor a rendezetlent sem hagyjuk a maga törvényei szerint nyugodtan alakulni nyugodt bölcsességben.

No, de akkor Nyugatra fel!

Olyan helyzetekre ajánlották tengeren túlról az okosabbak, ahol az embernek igencsak összegyűlt a fonnivalója. Választások, programok, projektek befejezése előtt szokták alkalmazni, főleg neves politikusok. Ugyanez röviden: a munkában nyakig megmártózó ember időnként papírfecnikre feljegyzi magának, hol tart, mivel készült el, melyik rész szorul csiszolásra. Végére kerülnek a hiányosságok. A lejegyzés után a fecniit asztalán rendszerezi, így aztán több száz oldalt át tud egyszerre tekinteni.

Ez a helyzet nemcsak politikusoknak, neves embereknek való. Egyetemistáknak is érdemes felvonulniuk saját teraszukra most szesszió előtt. Íme pár fecni az enyéim közül, fontossági sorrendben.

Legelső: tanulmányutak Kolozsvár magyar kocsmáiba. Utána: megtanulni, hol található az intézmény, ahol tanulni fogok, megszokni az engem érintő útvonalakat és a tömegközlekedést. Megtanultam, hogy jegyet is kell vennem, különben büntetést kapok, és azt is, hogy azért nem érdemes hajnalig készülnöm egy tantárgyból, hogy másnap elkéssek a saját bemutatómról.

Szép időszak volt és tanulságos. De itt az ideje kicsit a ránk váró feladatokat is számba venni. Kezdhetném a tárgyakból felhagyott anyagok összegyűjtésével. És folytathatnám a napi több óra tanulással. Ez már korántsem annyira vonzó, mint az eddig átéltek. De azt, hogy nem csak én gondolkodom így, bizonyítja, hogy a város egyik forgalmas kiszolgáló-egységében a tegnapi könyvtárózás után, este nyolc óra körül találtam üres helyet. Sőt, ha egy tízfős csapattal mentem volna, akkor is találtunk volna. Az elmúlt időszakban erre nem volt példa. Meglehet, hogy egyszerű véletlenről van szó, de az sem kizárt, hogy közülünk már sokan felvonultak saját erkélyükre, és fecniik közül száműzték azt, amelyiken a kocsmázás bejegyzés található. Legalábbis a szesszió időszakára.

A marosvásárhelyi Koszorús Krisztina nyerte A 2006-os év hangja című kitüntetést a Médiabefutón. Tehetségével, talpraesettségével és nem utolsósorban megjelenésével érdemelte ki ezt a nyereményt. A Campus ebből az alkalomból kérdezte a nyertest.

– Milyen érzés volt értesülni róla, hogy a te hangod lett az év hangja?

– Teljesen sokkolt a hír, nehéz elhinnem. Persze örülök neki és boldog vagyok. Valójában még most sem fogtam fel teljesen.

– Mikor kezdtél el zenét tanulni?

– A családom és a rokonok is többé-kevésbé zenészek, nem volt nehéz elkezdeni. Mikor már beszélni tudtam, akkor már énekeltem is.

– Pillanatnyilag mivel foglalkozol?

– A marosvásárhelyi Művészeti Líceum végzős diákja vagyok, hegedülni tanulok.

– Mit tervezel a jövőben?

– Az igazság az, hogy sok választásom nincs. A zenét imádom, ezért remélhetőleg Kolozsvárra felvételizem a Zeneakadémiára.

– Mesélj egy kicsit az együttesről, akikkel felléptetek a Médiabefutón. Galooshka a neve, nemde?

– Igen, de én csak úgy szoktam nevezni, hogy 12 órás zenekar. A helyi szakasz előtt körülbelül 12 órával alakultunk. Eszünkbe se jutott, hogy továbbjutunk a gálára. A főpróba után már terveztük, hogy este merre megyünk. A gálán meg se vártuk az eredményhirdetést. Nem tudtam volna elviselni, hogy jelen legyek mikor bejelentik, hogy nem mentünk tovább. De továbbmentünk. Sőt az országos szakaszra is eljutottunk, ahol nívódíjat nyertünk ének-zene kategóriában. A mi produkciónkban inkább az eredetiséget díjazták. Drum and bass-re cigányul énekeltem.

A marosvásárhelyi gála és az országos szakasz között dobos nélkül maradtunk. Egy nagyon kedves barátomat kértem meg, szálljon be ő a regionális szakaszon. Felhívtam, mondtam kellene zenélni, de pénzt nem tudok adni. Kérdezte, miről lenne szó. Mondtam drum and bass. Nagyon jó. Mondom cigányul. A reakciója: isteni. Ennyi volt. Szombaton próbáltunk. Persze ahány dobos, annyiféle stílus. De mégis sikerült összehozni. És továbbjutottunk. Hétfőn este, az országos szakaszon mind jelen voltunk, és jól éreztük magunkat, hiszen csupa olyan emberek között voltunk, akik ugyanolyan zenebolondok mint mi?

– Volt alkalmad hivatásos zenészek előtt bemutatkozni?

– Igen. 2005-ben a Slip együttessel voltunk Budapesten az úgynevezett MATER rock tehetségkutató versenyen. Miután a Médiabefutónak vége lett, megszervezték ezt a versenyt. A szervezők kérték a Médiabefutósokat, hogy ajánljanak tíz olyan zenekart, amelyek Magyarországon megállnák a helyüket. Ki is küldtek tizet, köztük minket is. A zsűri tagjai között Takáts Tamás és Gidófalvy Attila szerepelt, akik kiválasztottak három produkciót. Köztük minket is. Sajnos az elődöntőn nem jutottunk tovább, ami érthető is volt, mert egyáltalán nem voltunk olyan zenekar, amely rock stílusban zenélt. Ennek ellenére annyira tetszett nekik a produkció, hogy visszahívtak a döntőre egy egyéni kis koncertet tartani.

Szergej személyvonattal érkezett a határhoz. Dél volt, és sütött a nap. Szinte április, mégis január elejét járta. A határ előtt leszállt, körbenézett, közben elgondolkodott, hogy hogyan tudna ő tulajdonképpen 13 lejjel, s valami forintapróval hazajutni egy fergeteges szegedi szilveszter után félezer kilométerrel arrébb fekvő ideiglenes otthonába. Megkérdezte, merre kell mennie a határ felé, és elindult. Gond nélkül átment az ellenőrzésen, ahol a pecsét benyomása közben morcosan csak ennyit kérdeztek:

– Bojété! Droguri áj?

– Nyet. – Jött a mosolygós válasz hősünktől.

Már Románföldön volt, amikor rágyújtott az első szál cigijére. Megállt a parkoló végénél, elővette a tábláját, és stoppolni kezdett. Fél perc után meg is állt az első autó, egy kék, Arad megyei rendszámú Dacia.

– Arad? kérdi a sofőr.

– Nem, távolabb megyek. És amúgy sincs pénzem. – válaszolta, mire a sofőr, aki valószínűleg nem a december végi napsütésben barnult le, morcosan továbbhajtott.

Nem telt el 5 perc, az amúgy eléggé gyér forgalomból megint megállt egy autó. Lehordott fehér Mercedes.

– 10 lejért beviszlek Aradra. – tekeredett le az ablak.

– Nincs pénzem... – mondta Szergej.

Kocsi tovább.

Szép lassan múlt az idő, félpercenként ment el egy autó. Minden második aradi jelzésű. Ezekből minden harmadik megállt mellette, hogy bevihetik-e a megyeszékhelyre. Persze Szergej részéről mindegyikre nem volt a válasz, hiszen mit keressen ő Aradon, ha Székelyföld szívébe szeretne eljutni. Meg amúgy sem ismeri Aradot, nincs kit meglátogatnia. Pénze az meg pláne nincs.

A gyér forgalom ellenére nem unatkozott annyira, volt mivel elfoglalnia magát. Végignézte, miként próbálják megfűzni a vámnál felsorakozott kamionosokat a kétes kinézetű ablakpucolók. Egy cseppet feszélyezte is a helyzet, mert ezek eléggé megbámulták. Mit is lophatnának el tőlem? – kacagott fel magában – amikor csak szennyes ruha van nálam, meg egy harmadik generációs mobil, félig töltve.

Mögötte egy távoli, valamelyik sztáni országból származó kamionsofőr nagytakarítást végzett a fülkéjében. Mosogatott, porszívózott, ablakot törölt, akár egy igazi háziasszony.

Már három óra is elmúlt, a nap kezdett lassan lenyugodni, mikor már az ötödik szál cigijét szívta. Kevés volt, drágán is vette, be volt osztva. Félóránként egy szál. Kezdte kényelmetlenül érezni magát, már harmadszor ment el mellette a kék Dacia, biztos cápa, gondolta. Az ázsiai kamionos szép komótosan befejezte már mögötte a kamiontisztítást, és elhelyezkedett egy délutáni szundira. Milyen jó neki, gondolta továbbá Szergej, neki nem kell aggódnia, hogyan jut el a célállomásáig.

Hirtelen zörejt hallott a háta mögül. Megfordult. Látta, hogy a kamionos kászálódik kifele a járgányból. Mennyi az idő? Háromnegyed öt, Úristen, megint eltelt 2 óra... s egyetlen átkozott autó nem akart neki megállni. Pedig nem olyan a képe, amelyre indulásból három évet adnak, sőt, eléggé jóképűnek tartják, meg jólöltözött is, jó minőségű farmer, dzseki, cipő. Mi lehet a gond? Morfondírozott, amikor hirtelen megállt mellette egy autó. Nézte, egy jeep, soha életében nem látta még ezt a márkát. Kihajolt az ablakon egy idősebb, 50-es évei környékén járó hölgy, s románul megkérdezte:

– Merre mész, szivecském?

– Minél messzébb innen... - válaszolta mosolyogva Szergej.

– Mi Temesvárra megyünk, jössz?

– Nincs mit ott keressek hölgyem, nem arra visz az utam sajnos. – szomorodott el újra.

– Akkor további sok szerencsét! – mondta a hölgy, s a dzsip továbhajtott.

Szergej halkan szentségelt egyet, amint szomorúan szemlélte a távolodó kocsi rendszámán a Qatar – Doha feliratokat.

Már a naplementét figyelte félszemmel. Egyre idegesebben stoppolt. A sofőrök mitha észre sem akarták volna venni. Egyszer csak elhúzott mellette egy magyar rendszámú piros Passat. Egyedül volt a sofőr. Szergej idegesen elkezdett integetni. Utánanézett, már n-edik szomorú nézésével, amikor az autó nagyot fékezett, kigyúltak a tolatólámpák, s mellette kinyílt az ajtó:

– Meddig mész? – kérdezte kissé tört magyarosan a középkorú férfi.

– Én? Ööö, minél messzebb.

– Én Dévára megyek, beülsz?

– De nekem nincs pénzem. – válaszolta kissé megszeppenve Szergej, mikor tudatosult benne, hogy útja egy jó nagy darabját letudhatná ezzel az autóval.

– Nem baj. – jött a válasz.

Nem mindennapi eset, amikor úgy hozza a sors, hogy az ember karácsony első napján útra kel, és nem töltheti békében, családtagjaival a karácsonyt. Viszont van előnye is, hiszen aki ilyenkor utazni kényszerül, el sem hiszi, hogy a legideálisabb időpontot választotta ki egy zökkenőmentes úthoz.

Egy ilyen napon utaztam Marosvásárhelyről Kolozsvárra személyvonattal, és mint ismeretes ezt a csupán 120 kilométeres távolságot csak Kocsárdon való átszállással lehet megtenni. Karácsony első napján én is itt ücsörögtem egy órát, mint hajdanán Dsida Jenő, annyi különbséggel, hogy ő a Nagycsütörtököt töltötte ezen az állomáson.

Hirtelen egy jómódú család 12 év körüli rakoncátlan kislányára lettem figyelmes, aki azon kívül, hogy rettenetesen jólöltözött volt, épp oly borzasztóan rosszul viselkedett: visítozások közepette püfölte a szüleit, és fel-alá sétált a karácsonyra kapott zöld prémes kabátjában. Észre sem vettük, mikor a váróteremben megjelent egy nagyon rosszul öltözött 14 év körüli fiú, száraz kenyérrel teli zacskót cipelt és nagyon sántított. Leült a kislánnyal szembe és nézte-nézte, ahogy az semmi gond nélkül szaladgál. Aztán sántikálva odament a fűtőtesthez, melegíteni kezdte a piros, hidegtől átfagyott lábait és csak nézte a kislányt. Nem volt irigység a szemében, csak végtelen beletörődés. Egy nő megkínálta kenyérrel. Nem vette el, azt mondta, van ennivalója. Erre a nő a pénztárcájából kivett 10 lejt és odaadta. Nem vette el, ugyanaz volt a válasz, hogy van pénze. Ránézett a nőre, és csak annyit mondott: haza szeretne menni. Megesett rajta a szívem, hiszen arra gondoltam, hogy ennek a kisembernek, vajon merre lehet az otthona? Egyáltalán van-e otthona, ahol karácsonykor megpihenhet? És az a tekintet, ahogy a lányt nézte… minden benne volt abban a tekintetben: lemondás, csodálat, beletörődés, de irigységnek semmi jele. Azzal a gondolattal ültem fel a berobogó vonatra, hogy talán hazatalál ma estére ez az ember is, és sikerül legalább meleg helyen töltenie a karácsony estéjét.

Még el sem kezdődött, máris úgymond a könyökünkön jön ki. Azt hiszem senkinek sem kell részletesebb felvilágosítást adnom arról, hogy miről is beszélek. Kialvatlan szemek, ideges kézmozdulatok, irritált hangulat – a szesszió hírnökei. Általánosan megfigyelhető jelenségről beszélek, akárcsak egy betegség szindrómái. Ez kérem a preszessziós láz. Legnagyobb mértékben az egyetemisták vannak kitéve a megbetegedés veszélyeinek, azonban senki sem lehet biztonságban. A hatóságok napról napra egyre több megbetegedésről számolnak be, melyek közül néhány nagyon súlyos eset. Orvosaink éjt nappallá téve dolgoznak, azonban egyelőre nem sikerült a gyógymódot megtalálni. A járvány továbbra is kíméletlenül szedi áldozatait. A fertőzést okozó vírus eredetét még nem ismerjük, minden úton terjed, ellenszere nincs. Várhatóan az említett járvány előrehaladottabb stádiuma, a szessziós láz a következő három hétben éri el csúcspontját. A kormány fontolóra vette, hogy készenléti állapotot hirdet a nagyobb egyetemi városokban. Az ügyet részletesen a hét folyamán fogják megvitatni egy sürgősségi ülés keretén belül.

A járvány súlyosságára és a fertőzés veszélyére való tekintettel városunkban is karantént állítottak azon helyekre, ahol az egyetemisták ebben az időszakban nagyobb gyakorisággal előfordulnak. Ezek közé tartozik néhány közkedvelt kocsma, szórakozó hely, illetve természetesen a könyvtárak és fénymásoló irodák.

A további kellemetlenségek és a lakossági pánik megelőzése érdekében a polgármesteri hivatal pontos utasításokat adott ki a megfertőződöttekkel való bánásmódot illetően. A hét elején közzétett iromány elsősorban arra figyelmeztet, hogy legyünk fölöttébb elővigyázatosak, hisz a járvány már a közvetlen környezetünkig is elhatolhatott. Mindenkit potenciális fertőzöttként kell kezelnünk, hisz a kegyetlen betegség senkire és semmire nincs tekintettel. Lehet ismerősünk, csoporttársunk, vagy akár a legjobb barátunk is a vírushordozó.

A preszessziós láz mostanáig beazonosított tünetei a következők: fokozott irritáltság, hirtelen hangulatbeli váltások, feszült testtartás, ideges kézmozdulatok és merev, üveges tekintet. A betegségben szenvedő személy különös kényszert érez arra, hogy a félév folyamán tanult tantárgyakból minden lehetséges anyagot, jegyzetet, kurzust összeszedjen és figyelemre méltó gyorsasággal lefénymásolja. Egyféle gyűjtögető életmódot folytat. Továbbá a fertőzöttek hajlamosak éjszakánként kurzusvázlatokon és könyveken aludni, valamint napi legkevesebb öt kávét elfogyasztani. Szóhasználatukban gyakran fordul elő egy transzcendens hatalom, illetve a tanáraik neve különböző szentségekkel és nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel teleaggatva.

Ha az előbbiekben felsoroltak közül bármely tünetet felfedezni véljük valakin, viselkedjünk természetesen, hogy megelőzzük a dühkitörést. Legyünk türelmesek és megértők, azonban az első adandó alkalommal meneküljünk. Értük már nem tehetünk semmit, de magunkat talán még megóvhatjuk és túlélhetjük a szessziót. Tehát figyelem: elővigyázatosság, kitartás és túlélés a közjó érdekében!

FOLYTATÁS JANUÁR 10-I LAPSZÁMUNKBÓL

[Arra kérem a kedves olvasót, hogy észrevételeit vagy kiegészítéseit legyen szíves a szerkesztőségbe juttatni. Köszönettel, A. L.]

Honvéd emlékmű (folytatás)Tamás András 1784. október 16-án született Csíkmadéfalván. Határőr katona, majd tiszt volt a 11. Székely huszár határőrezredben. Később első osztályú százados lett, majd címzetes őrnagyként ment nyugállományba. A forradalom kitörésekor Gál Sándor ezredes kérésére elvállalta, hogy csíkszeredai térparancsnok legyen. Ugyancsak Gál Sándor ajánlatára 1849. március 7-én Segesvárt Bem alezredesnek nevezte ki.

Lándzsás csapatot szervezett, s ennek élén részt vett a sepsiszentgyörgyi csatában. A fegyverletétel után hazaindult. Egy Péterfi nevű katolikus pap figyelmeztette, ne menjen Csíkba, mert életét veszély fenyegeti. Nincs miért félnie, mondta Tamás András, nem követett el semmit, amiért halállal büntethetnék. Hazatérte után Csíkszépvízre ment, ahol Gelygely István falusbíró – úgymond a rémuralom kényszere alatt – vasvillás legényekkel letartóztatta, Csíkszeredába kísértette, s az osztrák katonaságnak átadatta. Kolozsvárra szállították, ahol a forradalomban való részvétele miatt – „a pártütő sereg szolgálatába lépett, előléptetéseit attól elfogadta, a pártütők érdekében proclamátiókat bocsátott és terjesztett, a csíkszéki nemzeti őrséget rendezte, s azt mint fővezér a cs(ászári). kir(ályi). seregek elleni csatára vezérelte" –, felségsértés vádjával halálra ítélték.

Sándor László születésének csak évét – 1796 – ismerjük. Az emlékoszlop szövege szerint Csíktaplócán született, egyik unokája, Szőrtsey Antal viszont azt mondta, hogy ott lakott, de Csíkszentmihályon született. A szabadságharc előtt és alatt semmiféle hivatalt nem viselt. Birtokosként a megyei gyűléseken heves ellenzéki beszédeket tartott, ezért „nagyszájú Sándor Lászlónak" nevezték. Nem sikerült tisztázni, volt-e rangja vagy sem. Egyes vélemények szerint ugyanis őrnagy volt, mások szerint táblabíró és nemzetőr-százados. Sógornője meglátogatta a kegyesrendi gimnázium épületében létesített fogdában, de izgatottságában nem figyelte meg, hogy egyen- vagy polgári ruha volt-e rajta. Azért jött, hogy tudassa vele: bujdosó fia, János, kész érette kiszolgáltatni magát az osztráknak. Sándor László ezt elutasította: „...én már törődött agg vagyok, az élet rám nézve már semmi beccsel sem bír..., fiam meneküljön, míg a fergeteg elmúlik..., s akkor éljen boldogul".

Sándor Lászlót gyilkosság vétkéért ítélték halálra. A vád szerint ugyanis 17 pálosit, akit Székelyudvarhelyre kellett kísérnie, az úton agyonlövetett. A valóságban ezek hadifoglyok voltak, s útban Udvarhely felé fegyveres csapat támadt rájuk, hogy a foglyokat kiszabadítsa. Sándor László tüzet vezényelt, s a foglyok meghaltak. A kortársak szerint ezek valójában kegyetlen gyilkosok voltak, akik többek között nőket nyúztak meg elevenen, földobott kisdedeket lándzsával fogtak ki. Sándor Lászlót a szabadságharc bukása után Csíktaplócán fogták el és „a lehető legkíméletlenebb módon hurcolták Kolozsvárra".

Tamás Andrást és Sándor Lászlót a Kolozsvárt székelő, Urban tábornok által elnökölt császári haditörvényszék „akasztófán kötél általi kivégzésre" ítélte. Az ítéletet 1849. október 18-án hajtották végre. Haynaut utánozva, az ítélethozatal után Urban fölvonatta a város fölött magasodó Fellegvárban az ágyúkat, az egész helyőrséget fegyverbe állította, a város lakosságát pedig kiáltványban fenyegette meg, hogy halál fia, aki a foglyok kiszabadítását megkísérli. Ezek után a kivégzésen alig volt jelen polgári személy.

Az elítélteket László Márton Ferenc-rendi szerzetes kísérte utolsó útjára, akit egyébként Marci bácsinak neveztek, s aki 1863-ban halt meg. Az ítéletet egy Szabó nevű székely hadbíró fogalmazta meg, s olvasta fel a kivégzés helyén. A kivégzéskor ködös, csúnya idő volt.

Másnap Sántha István László Márton lelkésszel meg akarta tekinteni a kivégzettek sírját. Pál Mihály szamosfalvi birtokos azonban figyelmeztette őket, hogy ne menjenek oda, mert Urban tábornok a közelben kémeket tart, akik a látogatókat lesik. Sántha István a következő évtől feleségével és fiával az 1870-es évekig minden évben fölkereste a két vértanú sírját.

A kivégzést az országúttól délre, egy kis halmon hajtották végre. A kortársak véleménye szerint Szamosfalva határdombján, a határkő közelében. Ma már nem tudni, hol. Az emlékoszlopot nem itt, ezen a félreeső, sem az országútról, sem a vasútról, nyáron a fák lombja miatt nem látható helyen, hanem az országút melletti emelkedőn állították föl. A sír a kivégzőhely közelében, az emlékoszloptól néhány száz lépésre, Szamosfalva felé a vasút jobb oldalán volt. 1896-ban Kelemen Mihály földjén. Szerinte itt, a sírgödör kiásása miatt, kavicsosabb a föld. Az emlékoszlop felállításakor ezt a helyet feliratos sírkővel jelölték. Orosz Ferenc 1933. évi városismertetőjében ez olvasható: „Az emlékoszlop mögött távolabb, a vasúti töltés túloldalán [jobb oldalán], felirattal ellátott kőoszlop jelzi sírjukat." [OF 61.]. Ennek ma nyoma sincs.

Az oszlop alapkövét 1896. április elsején, ünnepélyes külsőségek közepette helyezték el. Az emlékműhöz szükséges követ a felirattal együtt Schmiel Dávid kőbánya-tulajdonos a saját költségén dolgoztatta ki, szállíttatta a helyszínre és állíttatta föl. Díszes vasrács kerítését Demjén Ágoston, Porsche Ferenc, Beczkay Péter és ifj. Knauer József műlakatosmester dolgozta ki, festését Grünwald Mór végezte. A vasanyag nagy részét Reményik Lajos és fia vaskereskedő bocsátotta a négy lakatosmester rendelkezésére. A kerítésen belüli területet Walz Lajos egyetemi főkertész ültette be díszcserjékkel, a kerítésen kívül Havas Gyula MÁV üzletvezetőségi főmérnök négy hársfát ültetett, a kerítés alatt Pollák Samu aszfalt- és cementgyáros fél méter széles aszfaltburkolatot öntetett. Említettek minden munkálatot díjtalanul végeztek. Az emlékmű húsvét napján már fel volt állítva.

Nem sokkal ezután, 1896. április 20-án este, két Kolozsvárt tanuló szász diák megrongálta, oldalait mocskoló szöveggel firkálta tele. Az emlékműt végül 1896. október 18-án, a vértanúk kivégzésének napján szentelték föl.

Az első világháború után, az első román nyelvű városismertető szerint az „emlékmű a magyarok egyik vereségéről, az 1848–1849-es forradalomról emlékezik meg" [Br 63.]. 1933-ban az emlékmű és a Szamosfalva felé vezető vasútvonal jobb oldalán a két vértanú sírját jelző, feliratos kőoszlop még a helyén volt [OF 61.]. Az 1930-as évek vége felé az emlékmű – valószínűleg felső részét – ledöntötték. Földbe taposott feliratos köveit 1941 nyarán az itt állomásozó légvédelmi üteg tüzérei találták meg, s állították helyre az oszlopot. Felirata a kolozsvári Ellenzék szerint ekkor (1941. december 13.) a következő volt:

A HAZÁÉRT ÉS A NEMZET VÉDELMÉÉRT
1849. OKTÓBER 18-ÁN
E HELYEN A BITÓFÁN VÉRTANUHALÁLT
SZENVEDETT
TAMÁS ANDRÁS EZREDES,SZÜLETETT CSÍKMADÉFALVÁN 1784.X.16.
SÁNDOR LÁSZLÓ,
A SZÉKELY EZRED
ZÁSZLÓALJÁBAN ŐRNAGY
SZÜLETETT
CSÍKTAPLOCZÁN...

Az emlékmű talapzatára még egy feliratot helyeztek:

BARBÁR KEZEKTŐL LEDÖNTÖTT EZENEMLÉKET FELKUTATTA ÉS VISSZAÁLLITOTTAA 25. ÖNÁLLÓ LÉGVÉDELMI GÉPÁGYU-ÜTEG 1941. AUGUSZTUS 10-ÉN.

Ugyanakkor felső részére, az oszlopnak támasztva, feliratos terméskőtáblát helyeztek:

VÉRTANU-SÁGTOK MEG-
SZENTELT HELYÉN

EMLÉKE-TEK E KŐBETŰK ŐRZIK.
DE MAGYAR SZÍVBEN JOBBAN, MINT A SZIKLA
MEGTART-JUK MAJD A VÉGTE-
LEN IDŐKIG.

A második világháború után mindkettőt eltüntették. Az emlékmű 1977 novemberében még sértetlenül állt. 1985 márciusában felső része, a felirattal együtt, a földön hevert. 1993 őszén a körülötte nőtt cserjéktől megtisztították, feliratos részét a kerítésen belülre, a talapzat mellé helyezték.

Horea. A Köztársaság útján (Tr. Vuia) baloldalt, északra nyíló hatodik utca. Kialakulásának idejéről nincs adatunk.

1957: Str. Horea utca [Kv 186.]; 1964: Str. Horea utca; Str. Octav Băncilă.

Nevét a helyhatóság adta.

Iancu, Avram — Kálvin utca.

Ignat, Grigore, căpitan — Kálvin utca.

Ioan Pop de Cluj, aviator — Aviator Ioan Pop de Cluj (utca).

Ioan Suciu — Suciu, Ioan (utca).

Înfrăţirii (înfrăţire n fn ’testvériesülés’, ’testvériség’) — Raţiu (utca).

Jósikatanya. Szamosfalvi határ és az ottani tanya. 1944-ben 49 lakosa volt [Hely944 291.].

Józsa Béla mozi. Az azonos nevű művelődési otthonban működő mozi az 1950-es, az 1960-as években.

1957: Józsa Béla (Szamosfalva) [Ig]; 1961: Józsa Béla [Ig].

Józsa Béla művelődési otthon. A Szamosfalvi út elején, baloldalt lévő művelődési otthon.

Katolikus templom — Szamosfalvi római katolikus templom.

Kálvin utca. A Köztársaság útja (Tr. Vuia) bal oldalán, a jobbra kanyar előtt északra nyíló, a Szamosig vezető utca. Bal sarkán áll a református templom. Az 1957. évi városismertető [Kv] térképén nincs neve. A második világháború után azonban Avram Iancu [Hegedűs József nyugalmazott szamosfalvi lelkész közlése]. — Szamosfalvi református templom.

1941: Kálvin utca [Hegedűs József közlése]; 1945: Str. Avram Iancu utca [Hegedűs József közlése]; 1968: Str. Colectiviştilor (colectivist ’kollektivista’, később ’termelő szövetkezeti tag’). [Cj68]; 1990: Str. Colectiviştilor [MC]; 1991: Str. Colectiviştilor; Str. Căpitan Grigore Ignat [Kmth 1991/241].

Nevét az utca elején álló református templom alapján a helyhatóság adta.

Keleti utca. A Szamosfalvi út jobb oldalán nyíló harmadik utca. Zsákutca. Az 1940-es évek elején alakult ki.

1941: Keleti utca [Kvát41]; 1945: Keleti utca; Str. Pelagia Roşu utca [Kvut]; 1964: Str. Pelagia Roşu utca; Str. Pelagia Roşu; 1968: Palagia Roşu [Cj68]; 2000: Pelaghia Roşu [Kv00].

Nevét a helyhatóság adta.

Kölesföldi református templom — Kölesi református templom.

Kölesi református templom. Szamosfalva nyugati, a Kölesföld keleti szélén, a Kölesföldi út (Plevnei) és a Belényesi utca (Beiuşului) sarkán álló kis templom.

A szamosfalvi egyházközséghez tartozó 120 lelkes, hóstátiakból, idetelepedett szovátiakból és vajdakamarásiakból álló közösség, Hegedűs József lelkész idején, 2000-ben építette. Egy ideig, mondván, hogy nem akarnak városiakból falusiak lenni, nem akartak a szamosfalvi egyházközséghez tartozni. Később megváltoztatták véleményüket. Lebontották a kis imaházat, s ennek helyébe építették a templomot. Tornyában az egykori imaház kis harangját helyezték el [Hegedűs József nyugalmazott szamosfalvi református lelkész közlése].

Közforgalmú repülőtér — Repülőtér.

Köztársaság útja — Republicii, calea.

Kurta utca. A Horea utca végétől nem messze nyíló rövid zsákutca. Kialakulásának idejéről nincs adatunk.

1957: Str. Scurtă – Kurta utca (scurtă n mn ’rövid’, ’kurta’) [Kv 187.]; 1964: Str. Scurtă – Kurta utca; Str. Scurtă; 1968: Str. Frumoasă (frumoasă n mn ’szép’) [Cj68].

Nevét a helyhatóság adta.

Lăutaru, Barbu — Vlahuţă (utca).

Libertăţii (libertate n fn ’szabadság’). A Szamosfalvi út (Tr. Vuia) jobb oldalán délre nyíló negyedik, az Enyedi utcáig vezető utca. Kialakulásának idejéről nincs adatunk.

1957: Str. Libertăţii – Szabadság utca [Kv 189., 197.]; 1964: Str. Libertăţii – Szabadság utca; Str. Băii (baie n fn ’fürdő’); 2000: Str. Băii [Kv00].

Nevét a helyhatóság adta.

FOLYTATJUK

Január 12-én a Transilvania Filharmónia zenekarát Camil Marinescu európai hírnevű román karmester vezényelte. És nem is akárhogyan! Keze alatt végre úgy szólt a zenekar, ahogy jó ideje nem hallottuk! Már a próbák alatt „vaskézzel", rendkívüli igényességgel és alapossággal dolgozott a zenekarral. Munkájának eredménye a péntek esti színvonalas hangverseny alkalmával teljesedett ki. A közönség a változatos és emocionálisan is pozitív töltetű hangversenyről maradandó élménnyel távozhatott.

A hangverseny első száma Enescu I. Rapszódiája volt. A román folklóranyagból ihletett rapszódia lassan, rubato-szerűen indul, és fokozatosan gyorsulva alakul át feszes táncritmussá. A táncos karakterű témát a hegedűk intonálják, elhangzik egy meleg hangú brácsaszóló is, majd a nyugodt-fenséges, de továbbra is táncelemekkel átszőtt dallamanyag szétárad az egész zenekaron. A zenekari szőttesből fuvolaszó emelkedik ki, majd egy egészen vidám-gyors karakterű táncforgatag bontakozik ki, amelyben a vonósok ritmus- és harmóniaalapjára fúvós anyag épül. Camil Marinescu harmonikusan kapcsolta össze a különböző karakterű részeket. A zenekar tisztán és dinamikusan valósította meg a karmester elképzeléseit úgy, hogy Enescu legnépszerűbb zenekari darabja, az I. Rapszódia teljes szépségében bontakozott ki. Az előadás színvonalát az is emelte, hogy ezúttal a rézfúvósok is kitettek magukért!

Liszt Esz-dúr Zongoraversenyét Luiza Borac a világszerte többszörösen díjazott fiatal zongoraművésznő szólaltatta meg technikailag kidolgozottan, ízléses romantikával, gazdag színskálával, egyszóval remekül. A versenymű pregnáns ritmikával indul. A zongora az első pillanattól főszerepet játszik. Szólama egyformán használja a nagytechnika férfiasságát és az aprótechnika finomságát, s mindezt liszti romantikus „köntösben". Luiza Borac „mesélő", nosztalgikus zongoraszólamába helyenként a klarinét, hegedű és cselló szenvedélyes dialógusa festett izgalmas színeket. A zongoraművésznő lágy futamokkal, pergő trillákkal, briliáns skálamenetekkel, néhol merész akkordikával tette sokszínűvé a tételt. A lassú tétel rapszodikus hullámzásait hol költőien légies, hol drámaian súlyos hangulatkontrasztokkal tolmácsolta. A scherzóra való áttérés töretlenül követi a kvázi adagiót. Játékosan táncos, romantikusan titokzatos, démoni feszültségekben gazdag, sajátságosan liszti hangulat- és harmóniavilág tartja fogva a hallgató figyelmét. Az indulószerű finálé pátoszos lendületében Luiza Borac megcsillogtatta virtuozitását, nőies érzékenysége pedig a ráadásként játszott Schubert–Liszt Szerenádban is lenyűgöző volt. Azt viszont ismételten hangsúlyoznom kell, hogy a zongora – helyenként cimbalomra emlékeztető – minősíthetetlen állapota nem csupán kellemetlen, zavaró, de tarthatatlan állapot!

Sosztakovics VI. h-moll Szimfóniája rendhagyó háromtételes felépítésű és lassú tétellel kezdődik. A drámaiság már az első hangoktól kezdve nyilvánvaló. A mélyvonósok és hegedűk között zajlik az „elbeszélő" jellegű zenei történés. A tételből a rezek feszültségkeltő erejét, a piccolo titokzatosan fájdalmas, az angolkürt szívbemarkoló, a fuvola és oboa panaszos szólóit, valamint a vonósok éteri csendben elsóhajtott lélegzetelállító érzékenységét emelném ki. A táncos-humoros allegro az előbbi tétel ellenpólusa. A teljes zenekart igénybe vevő Allegro pezsgő forgataggá növi ki magát, amelyben érdekes színfoltot képez a hárfa és fuvola kettőse. A rézfúvósok teljes erőbedobással (8 kürt!, trombiták, harsonák és tuba) a tétel grandiózus voltát emelték. A játékosság is jelen van, de a mélyvonósok mindig féken tartják. Mondhatnánk azt is, akár a színész arca: kívül vidám, de lelke mélyén sebzett gondolatok kavarognak. Ez a jurogyivij (a cár érinthetetlen szent embere, aki alkalmanként kimondhatja az igazságot, szerk. megj.) Sosztakovics zenéje, aki „a világnak szándékoltan ellentmondásos módon, kódolva ad hírt látomásairól. Játssza a bolondot, miközben valójában a gonoszságot és igazságtalanságot pellengérezi ki." (Szolomon Volkov). A Presto tételben precíz ritmikájú, virtuóz dallamot intonálnak a vonósok, amire nyomban fúvós-felelet érkezik. Akár zenei „életképekként" is felfoghatjuk ezt a rondó-szonáta tételt, különböző helyzetekkel, hangulatokkal. A táncos részekben balettszerűség érződik. A jókedv itt feledtetni tudja a kezdeti komorságokat. Camil Marinescu karmesteri pálcája rendkívül dinamikus, virtuóz finálét „varázsolt".

A Sosztakovics-zenét kedvelők tábora egyre nő. „Sosztakovics zenéjében a magasztos expresszivitás, a groteszk és a megragadó líraiság egyszerű narrációs technikával párosul. A hallgató csaknem mindig követni tudja a zene meséjét, még akkor is, ha nem rendelkezik komolyabb zenei műveltséggel és tapasztalattal." (Szolomon Volkov)

Százhatvan éve, 1847. január 16-án született a Nógrád megyei Szklabonyán Mikszáth Kálmán író, újságíró, akadémikus, a magyar kritikai realista próza nagymestere.

Felmenői klasszikus műveltségű evangélikus lelkészek voltak, a sort apja, Mixádt János szakította meg, aki falusi birtokos, s a szklabonyai mészárszék és kocsma bérlője lett. Iskoláit 1857-től Rimaszombaton, majd Selmecbányán végezte, s már diákként az irodalom bűvkörébe került. Tagja volt az önképzőkörnek, verseket, rövid prózai műveket írt, Gyula vitézről szóló balladájával díjat is nyert. Anyja akaratának engedelmeskedve mégis előbb Győrött, majd Pesten folytatott jogi stúdiumokat, diplomát azonban nem szerzett. 1871-ben esküdt lett Balassagyarmaton Mauks Mátyás szolgabíró mellett, közben az írás mesterségét is folyamatosan gyakorolta, az Igazmondó, a Szabad Egyház, az Ország-Világ, a Fővárosi Lapok közölték verseit, novelláit.

A fiatalember beleszeretett principálisa lányába, Mauks Ilonába, akit – minden szülői tiltás ellenére – 1873 júliusában feleségül is vett. Az ifjú pár Pesten próbált boldogulni, Mikszáth a Magyar Néplapnál kapott állást. Saját költségén kiadott Elbeszélések című kötete azonban visszhangtalan maradt, ő adósságokba keveredett, pár napos gyermekük is meghalt, s Ilona is megbetegedett. Az író ugyan mindent megpróbált az érvényesülésért, fordított, mesekönyvet szerkesztett, de a nyomoron ez sem segített. Ilona visszaköltözött szüleihez, s 1875-ben el is váltak.

Ezt követően Mikszáth az ellenzéki Budapesti Napilapnál kapott állást, politikai pamfleteket adott közre, majd 1878-ban a Szegedi Napló hívta meg munkatársnak. Az itt töltött csaknem három év kedvezően alakult a sokat nélkülöző író számára, kedvére írhatott, senki nem korlátozta, s a szegedi közönség is megszerette. Újult erővel tért vissza Pestre 1880-ban, az Ország-Világ segédszerkesztője, majd 1881-ben a Pesti Hírlap munkatársa lett, s 22 éven keresztül az is maradt. Ugyanebben az évben megjelent A tót atyafiak című kötete, s tagjai közé választotta a Petőfi Társaság. 1882 elején megjelent A jó palócok, s a két novellagyűjtemény végre meghozta a régóta várt sikert. Tagja lett a Kisfaludy Társaságnak, anyagi helyzete jelentősen javult, újból megkérte Mauks Ilona kezét, s 1882 decemberében ismét házasságot kötöttek. A házasságból három fiú született, Kálmán, János és Albert. Jánoska négyévesen meghalt, az ő emlékére írta apja A ló, a bárányka és a nyúl című elbeszélést.

Mikszáth nevét a novellák mellett szatirikus hangvételű publicisztikái, parlamenti tudósításai is ismertté tették. 1887-ben aztán ő is bekerült az ország házába, a Szabadelvű Párt támogatásával előbb Illyefalva, 1892-től 1910-ig pedig Fogaras képviselője volt. 1889-ben a Tudományos Akadémia levelező, 1905-ben tiszteletbeli tagja lett. 1896 júliusában megalakult a Budapesti Újságírók Egyesülete, amely elnökévé Mikszáthot választotta. 1897-ben saját lap indításával is megpróbálkozott, de az Országos Hírlap előfizetői érdeklődés hiányában hamarosan megszűnt. Nem sokkal később a Franklin Kiadó Magyar Regényírók sorozatának szerkesztője lett, s többek között Fáy András, Gyulai Pál, Bródy Sándor műveihez írt bevezetőt.

1903-ban megvált a Pesti Hírlaptól, s Az Újság főmunkatársa lett. 1904-ben megvásárolta Szontágh Pál horpácsi birtokát, ahol fia tervei alapján klasszicizáló stílusú kúriát építtetett, s utolsó éveiben többnyire itt tartózkodott. 1910-ben negyvenéves írói jubileumán ünnepségsorozatot rendeztek, a király a Szent István-rend kiskeresztjével tüntette ki, a pesti egyetem díszdoktorává avatta. Ugyanebben az évben megpályázta a máramarosi képviselőséget, de kampányútján megbetegedett, s a súlyos tüdőgyulladás következtében május 28-án Pesten meghalt.

Művészi pályájának korai szakaszán a romantikához kötődött, majd ennek egyes elemeit megőrizve a 19. század végének Magyarországáról, annak jellegzetes társadalmi rétegeiről rajzolt hiteles képet. A kezdeti népies tematika után a számára legismertebb és legérdekesebb réteg, a nemesi középosztály felé fordult, ennek hanyatlásában fogalmazta meg mindazt, amit az ember lehetőségeiről tapasztalt. Ekkor vált írásaiban uralkodóvá az adomázó-társalgási, az élőszót utánozó stílus.

A kor ízléséhez alkalmazkodva írta történelmi tárgyú regényeit (A két koldusdiák, A beszélő köntös, Szelistyei asszonyok, Akli Miklós), amelyekben a történelem csak díszletként szolgált a fordulatos és szórakoztató meséhez. Világszerte népszerű lett a Szent Péter esernyője, amelyben a romantika eszközeivel a felvidéki kisvárosi életmódról adott képet. Korkritika volt az Új Zrínyiász, benne a dzsentrit, a főnemességet és a polgári osztályt egyaránt elmarasztalta, s ugyanilyen kritikát fogalmazott meg a „megkésett ember" típusát megrajzoló Beszterce ostromában is.

Legjellemzőbb művei a dzsentri réteg értékvesztését és lecsúszását bemutató regényei, A gavallérok és A Noszty fiú esete Tóth Marival, amelyekben egyszerre kritikával és ugyanakkor megértéssel is figyeli hősei sorsát. Kései korszakában a századelő tragikussá váló világképéhez és szecessziós ízléséhez kapcsolódott a Különös házassággal és a Sipsiricával. Utolsó műve, A fekete város örökös csapdahelyzetként ábrázolta a magyar történelmet, amelyben a végzetes boldogtalanság éppoly természetes, mint a mindennapok kiszámíthatatlan abszurditása.

Kereken 31 év alatt ez volt az első külföldi szilveszterezés. Korábban mindig valahol az országban került sor a fergeteges bulira: hol Homoródfürdőn, hol pedig Kisbányán, esetleg itthon Kolozsváron. Az Európai Bizottság bukaresti küldöttsége által októberben szervezett tanulmányút során viszont annyira megkedveltem a lengyel fővárost, hogy felvetődött bennem a gondolat: tölstük Varsóban a szilvesztert! Írtam barátnőmnek elektronikus üzenetet, egy nap múlva jött is a válasz: lefoglaltam az alig 80 euróba kerülő fapados repülőjegyeket, tehát Varsóban szilveszterezünk. A spontán döntésnek ismét pozitív következményei lettek: kikapcsolódás a lengyel fővárosban, 3 napos látogatás Krakkóba, melynek során időt szakítottunk arra is, hogy megtekintsük az auschwitzi (lengyelül Oswiecim) és birkenaui náci haláltáborokat is.

Kezdetben ódzkodtunk a gondolattól, de végül a december 25-i késő esti indulás mégis sikeresnek bizonyult: szinte csupán a Kolumbusz expressz kisbusza közlekedett a műúton. Az út során azzal is szórakoztunk, 5 perc alatt hány járművet pillantunk meg az úton. Volt olyan is, hogy 15 percig senkit sem láttunk. A határátkelőknél (igen, akkor még kettős ellenőrzés zajlott) kissé furcsán néztek a román és a magyar őrök. Mindketten pecsételtek, külön-külön. A magyar – szúrópróbaként – ki is nyittatta velem a „pöttyös" koffert. Sebaj,hátha ez az utolsó ilyen alkalom – mormogtam magamban. A Ferihegy 1-es reptérig eseménytelen volt az út (alkalomadtán alaposan megijesztettek a sűrű ködfoltok), de túl korán értünk a légi kikötőbe: hajnali fél hármat mutatott az óra, gépünk csupán reggel hétkor indult. Sebaj, szerencsére itt nincs köd, sőt, rendkívül jók a látási viszonyok. A WizzAir járat alig pár perc késéssel el is indult Varsó Etudia termináljára. A landolás eléggé rázósra sikerült, ezért a pilóta nem kapott vastapsot sem, mindenki örült viszont, hogy problémamentesen megérkeztünk.

A 175-ös számú busz pár perc alatt bevitt a központi vasútállomásra. Innen a rendkívül jól működő és kiterjedt villamoshálózatot vettük igénybe: a 2,4 zlotyis (szinte pontosan 2,4 új lejes) vonaljeggyel fél órás út után elértük a célállomást: a Reymonta utcát. Októberben azért is tetszett meg nekem Varsó, mert a váltó árfolyam szinte ugyanaz, mint nálunk: 1 euró 3.7 zlotyi. Nem kellett sokat foglalkoznunk az árak átszámításával.

Forralt sörrel kínál a házigazda
Házigazdánk, a www.hospitalityclub.org (Vendégszerető Klub) honlap segítségével kerített Gréta szokatlan helyi sajátossággal fogad: forralt sörrel kínál. Megütközött arcunkról lerí: ilyennel még nem találkoztunk. Gyorsan megnyugtat, hogy ez amolyan saját készítmény a nátha megelőzése érdekében. Gyanakodva szürcsölgetem a löttyöt, sehogy sem ízlik. Inkább előveszem a hazai Coldrexet. Teszünk bele cukrot, s inni kezdem: iszonyúan sós. Sebaj, ez gyógyítja a torkodat – nyugtat a barátnőm, Enikő. Végül Gréta oldja meg a rejtélyt: három kanál sót tettünk cukor helyett.

Mozizásra is jutott időnk: a még októberben megismert Lea és Tomek javaslatára megnéztük (és nem bántuk meg) a tavalyi Cannes-i filmfesztiválon Aranypálmát nyert The Wind That Shakes the Barley című Ken Loach produkciót, az ír szabadságharc véres időszakáról.

Reneszánsz hangulat Krakkóban
A film pszichikai súlya ellenére sikerült jól aludni és korán ébredni annak érdekében, hogy elérjük a Krakkóba induló hajnali vonatot. Varsótól igen eltérő környezet fogadott bennünket: csodálatos architektúra (a fővárost a második világháború idején szinte teljes mértékben lebombázták, Krakkó viszonylag elég tűrhetően megúszta), középkori hangulat. Utóbbit fokozta az is, hogy fiákerek álltak a karácsonyi és újévi szabadságukat Krakkóban töltő turisták rendelkezésére. Mi több, hullt a hó is! Megcsodáltuk a mariacki templomban levő legnagyobb európai gótikus oltárt, a Posztóházat és természetesen a Wawel királyi várat, amely talán a legvarázslatosabb reneszánsz stílusban épült rezidencia a kontinensen. Természetesen nem maradhatott el az úgynevezett Kázmér-város (Kazimierz) sem, ahol hajdanán a zsidó közösség lakott. Kis utcákban levő zsinagógák, az Izsákban (Izaak) kiállítás fogad a múlt évszázad elején virágzó zsidó negyedről, annak lakóiról. A XV. században épült a legrégebbi zsidó épület, a Stara zsinagóga.

Látogatás a haláltáborokba
Ezután még megrázóbb volt látni a zsidók haláltáborait. Jómagam már másodszor jártam Auschwitzban és Birkenauban, de Enikőt felkészületlenül érte a náci tömeggyilkosságok két színhelye. A téli időszak és a zord idő ellenére, sok látogató szemlélte a barakkokat, gázkamrákat. Ilyen helyen sírógörcsöt kap az érző ember. Szerencsére legtöbben a helyhez és az itt elhunytakhoz illő tisztelettel viselkedtek, de – mint akárhol máshol – akadtak olyanok is, akik egyszerű turisztikai objektumként kezelték a helyet. Sok volt viszont a különböző európai országokból érkező kisiskolás. Emlékszem, pár évvel ezelőtt Schindler listája című mozitörténeti remekmű megtekintése után látogattam el Auschwitz területére. Vonattal.

Szerencsére a Hospitality Club által szervezett Warsaw Winter Camp (Varsói Téli Tábor) szilveszteri rendezvénysorozatnak sikerült feledtetnie a háború szörnyűségeit: volt salsa tánctanfolyam, tekézés, kocsmatúr és városlátogatás. A szilveszteri buli ízét tulajdonképpen a világ szinte minden tájáról idesereglett résztvevők adták meg: volt mexikói, lengyel, ukrán, holland, svájci, román, amerikai, kanadai, magyar és sok-sok más nemzethez tartozó fiatal. Mintha hónapok óta ismertük volna ezeket az embereket: mindenki barátságos volt.

A szovjetek által az múlt évszázad ötvenes éveinek elején a lengyel népnek ajándékozott Kultúrpalota kilátójába nem mentünk fel: állítólag nem valami cuccos a kilátás. A központban levő szinte-felhőkarcolók érdekesebbek voltak lentről. A Kultúrpalota melletti korcsolyapályát viszont kipróbáltuk. A helyszínen 6 zlotyiért, azaz 6 új lejért korit lehetett bérelni, s a jegy árában benne volt az első óra is. A következő órákért csupán 4 zlotyit kellett fizetnünk, így észre sem vettük, s több mint két órát töltöttünk a jégen.

Hazautazás személyivel
Eljött a nagy pillanat: a hazautazásé. Január negyedike lévén eldöntöttük, hogy kipróbáljuk: valóban sikerül hazautaznunk személyazonossági igazolványunk segítségével? A varsói reptérnek a fapados járatok számára fenntartott Etudia terminálján igen fiatal lengyel határőr hölgy veszi kezébe a kissé megviselt, 2001 elején kiváltott személyi kártyámat. Meglepődik a dokumentum láttán, mondja, én vagyok az első román állampolgár, aki személyit mutat fel. Elővesz egy, a román és a bolgár személyik pontos leírását tartalmazó tájékoztató lapot és hosszasan szemügyre veszi iratomat. Négy és fél percig nézegeti, majd egy idősebb munkatársához megy, aki valószínűleg a felettese. A hölgy bólint, a csaj pedig mosolyogva visszaadja személyimet és a felszállási kártyát. Kérdezem tőle: az útlevelemet akarja látni? Mintha valamelyest megkönnyebbülten mondaná: igen, legyek szíves mutassam meg. Hátralapoz oda, ahova érkezésünkkor, december 26-án tették a pecsétet. Megjelölöm, hogy kimentek, legyen emlék – mondja bájosan, s pecsétel. Barátnőm nem ilyen szerencsés: nem kap pecsétet, villámgyorsan átengedik. Megtört a jég, mondjuk egymásnak, de lássuk, mi lesz Ferihegyen, hisz mielőtt felszálltunk, december 26-án megkérdeztem a magyar határőrt: visszafele majd személyivel jöhetek? Azt mondta, egyelőre semmilyen utasítást nem kaptak erre vonatkozóan. Nos, hát a Ferihegyen alaposan meglepődöm. Beállunk az EU-polgárok számára fenntartott sorba, odaérek, átnyújtom a személyimet a határőr hölgynek. Vet rá egy gyors pillantást, azonnal visszaadja. Szinte dobja. Gondolom, lesz itt most haddelhadd. Tanácstalanul nézek rá, de semmit sem merek kérdezni. – Rendben van, viszontlátásra – mondja szinte anyásan. Majd’ megharaptam a nyelvemet!

Több órás kisbuszozás után az esti órákban elértük a román-magyar határt Ártándnál. Még Varsóban olvastam, hogy több ezer embert átengedtek személyivel, de én is ki akartam próbálni, tényleg igaz-e. A magyar oldalon lekapcsolt villanyégők, csend, nihil és pokol. A román félnél együttes ellenőrzés. A magyar határőr átveszi, megnézi, visszaadja a személyit. A román nő megkérdezi: útlevele van? Meghűl bennem a vér: mégsem igaz az egész, a fenébe! Igenlően válaszolok. – Csak azért, mert személyi kártyája kissé elnyűtt, s lehet valahol majd nem engedik át Önt. Csak jó tanács – mondja bájosan. Meghatódom: hogyan lehet ilyen kedves egy román határőr?

Vajon tényleg beléptünk Európába?

Az agresszív kismalac megy az erdőben és meglátja a nyuszikat. Megfog egy palacsintát és hozzávágja. A nyuszika megfordul és megszólal:
– Ez szándékos volt?
– Nem, lekváros!

– Nem értem, hogyan gondolkodhatnak még mindig ilyen „egyenlősdi" módon az emberek! – horkant fel a tanügyminiszter, amikor felverődött a por a hatvanezer eurós luxusautó vásárlása körül. Én sem értem. Rég meg kellett volna szoknunk, hogy egyáltalán nem vagyunk egyenlőek. Hogy vannak okosak és vannak buták, ügyesek és ügyetlenek, ügyeskedők és ügyetlenkedők, szerencsések és szerencsétlenek, jól keresők és kevésbé jól keresők, sőt, egyáltalán nem keresők, jó kapcsolatokkal rendelkezők és kapcsolatok nélküliek, gazdagok és szegények, hogy vannak egyesek és vannak... mások. Tehát nem vagyunk egyenlőek, társadalmi osztályokra tagoltak vagyunk, és nyilván, a magasabb osztálybeliek luxusvillákban laknak, luxusautókkal járnak. De ezt nem olyan közpénzből vásárolják meg, amit esetleg arra lehetne használni, hogy a falun tanuló gyerekeknek is a városiakhoz hasonló esélyegyenlőségük legyen. Hanem saját jövedelmükből. Gondolom, a tanügyminiszternek is – ha már luxusautóra fáj a foga – egy kis spórlással telne a miniszteri fizetésből. Mert ha már nem vagyunk egyenlőek, akkor azt is meg kell tanulnunk, hogy csak addig nyújtozkodjunk, ameddig a takarónk ér.

A ROMÁN TÉVÉ MAGYAR NYELVŰ MŰSORA

RTV2: 15.00–16.00 Képzelt Kávéház – meghívott ezúttal Stefano Bottoni történész; Kulturális RTV: 19.00–19.30 Portréfilm Kilyén Ilka színésznőről

KOLOZSVÁRI TÉVÉ

RTV2: 17.05–18.15 Híradó; Társalgó.

KOSSUTH RÁDIÓ

5.30 Hírek 5.34 Szülőföldünk 6.00 Reggeli krónika 6.00 Krónika. Sport 6.39 Falurádió 7.30 Hírek. Gazdaság 7.33 Az én Hazám 9.00 Krónika – Ráadás 9.30 Hírek 10.04 Napközben 11.00 Délelőtti krónika 12.05 A Szabó család 12.33 Édes Anna 13.01 Déli krónika 13.40 Ki nyer ma? 13.50 Törvénykönyv 14.00 Hírek 14.05 Vendég a háznál 14.30 Tanúim lesztek! 15.00 Kora délutáni krónika 15.10 Társalgó 16.00 Hírek 16.05 Vállalkozásklinika 17.00 Délutáni krónika 17.15 „Magyarországról jövök..." 18.00 Hírek 18.05 Csendes kiáltás – beszédes csönd 18.45 Kék bolygó 19.00 Esti krónika 20.00 Szülőföldünk 20.30 Sportvilág 20.48 Jó éjszakát, gyerekek! 21.00 Hírek 21.04 Aranyemberek 21.35 Hány füstmacska egy kutyanyelv? 22.00 Hírek 22.06 A XX. század titkai 22.55 Gyöngyszemek 23.00 Késő esti krónika 23.30 Iskolapélda 0.00 Hírek. KENÓ 0.04 Emlékezetes rádióelőadások a zenéről 0.48 Szimfonikus zene 1.00 Himnusz 1.10 ÉJSZAKA

KOLOZSVÁRI RÁDIÓ

8.00 Hangoló 9.50–10.00 Hírek, reklám, műsorismertetés, promo, zene

15.00 Slágeróra 16.00 Hírek, rendezvényajánló, műsorismertetés, promo, reklám, zene 16.15 Rejtett világok 17.00 Nap-óra 17.30 Zenebona 17.55 Hírek, műsorismertetés

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Apocalypto – amerikai bemutató. Vetítés: 14, 17, 20, 23.

GYŐZELEM – Borat – Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika – amerikai bemutató. Vetítés: 14, 16, 18, 20, 22.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Flyboys – Égi lovagok – amerikai bemutató. Vetítés: 13, 16, 19, 22.

DÉS

MŰVÉSZ – Káosz TV – amerikai. Vetítés: 15, 17, 19, pénteken, szombaton és vasárnap kedvezménnyel 21 órától is.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – Lacrimi de iubire – román. Vetítés: jan. 12–14.: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – A Tégla – amerikai. Vetítés: 16, 19, pénteken, szombaton és vasárnap 22 órától is, kedvezménnyel 16 órától.

DACIA B-TEREM – Happy End; Nevroze nocturne – román. Vetítés: 17, 19.30.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Step Up – amerikai. Vetítés: 17, 19.30, pénteken, szombaton és vasárnap 22 órától is, kedvezménnyel 17 órától.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Ma, január 17-én, szerdán este 8 órakor: Nathalie Sarraute: Egy Igenért vagy egy Nemért – stúdióelőadás. Rendező: Patrick Le Mauff.

Január 19-én, pénteken este 8 órakor: Visky András: Hosszú péntek – stúdióelőadás. Rendező: Tompa Gábor. – CSAK 14 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

Január 20-án, szombaton este 8 órakor: Visky András: Tanítványok – stúdióelőadás. Rendező: Tompa Gábor.

ROMÁN SZÍNHÁZ

Január 20-án, szombaton este 7 órakor: Tom Stoppard: Travestiuri.

EUPHORION STÚDIÓ

Ma, január 17-én, szerdán este 7 órakor: Nyilatkozat.

OPERA

(14. oldal)

MAGYAR OPERA

Január 18-án, csütörtökön este fél 7 órakor: Csakjovszkij: Diótörő. Vezényel: Jankó Zsolt m. v. Rendező-koreográfia: Mîndruţiu Mihail.

ROMÁN OPERA

Január 19-én, pénteken este 7 órakor: Carl Orff: Carmina Burana. Rendező-koreográfus: Adrian Mureşan.

DIÁKMŰVELŐDÉSI HÁZ

Január 19-én, pénteken este 7 órakor: A Transilvania Filharmónia szimfonikus zenekarának hangversenye. Vezényel: Arthur Arnold (Hollandia). Közreműködik: Bianca Manoleanu. – Érvényes a bérlet 13-as szelvénye.

Western Union – szolgáltatás a Sora, Szentegyház u. 4., Széchenyi tér 23–25.,

Victor Babeş 33/A és Magyar/22. Dec. 1989 u. 137. szám alatti váltóirodákban.

A Román Nemzeti Bank árfolyamai (január 17., szerda)

1 euró = 3,3846 lej, 1 USD = 2,6086 lej, 100 magyar forint = 1,3391 lej.

Multinacionális bútoráruház sürgősen alkalmaz Kolozsvárra: ÁRUHÁZVEZETŐT. Követelmények: kiváló számítógépkezelési ismeretek, magyar nyelv ismerete, jó kommunikációs készség, vezetői beállítottság. ELADÓKAT. Követelmények: eladásban szerzett tapasztalat, magyar nyelv ismerete, asztalos szakmában való jártasság előny. Önéletrajzokat a vagy a 0365/410-551-es faxszámra várunk. (M)

Január 17-én tölti be a 65. évét Muhammad Ali, a boksztörténelem talán legnagyobb, de mindenképp legismertebb alakja, olimpiai bajnok és többszörös nehézsúlyú profi világbajnok, aki átformálta az ökölvívást és a profi sportot.

Cassius Marcellus Clay néven született 1942-ben a Kentucky állambeli Louisville-ben, nevét az ókori római politikusról kapta, aki ellenezte a rabszolgaságot. Sanyarú körülmények között nevelkedett, címfestő apja és háztartási alkalmazott anyja nehezen boldogult az amerikai Délen. Amikor a rendkívül atlétikus testfelépítésű srácnak tizenkét évesen ellopták a biciklijét, egy rendőr tanácsára lement a bokszterembe, hogy meg tudja védeni magát. Az ökölvívás annyira magával ragadta, hogy tizenhat évesen otthagyta az iskolát (ahol amúgy is a legrosszabb tanulók között volt). Az élet őt igazolta: sorra nyerte az amatőr mérkőzéseket, majd az 1960-as római olimpián félnehézsúlyban már az ő nyakába akasztották az aranyérmet. Szülővárosába hazatérve azonban azt kellett tapasztalnia, hogy a faji megkülönböztetés miatt alig vesznek tudomást olimpiai címéről, így felháborodásában az Ohio folyóba dobta aranyérmét.

I am the Greatest!
Miután amatőr szinten nem volt már mit elérnie, profinak állt. Az önbizalomhiánnyal nem vádolható fiatalember a fizikai felkészülés mellett művészi szintre emelte a lélektani hadviselést. Ellenfeleit igyekezett már a mérkőzést megelőző szócsatákban elbizonytalanítani, nem ritkán előre kijelentette, hogy melyik menetben küldi padlóra őket (az esetek többségében szavának állt). Előszeretettel hangoztatta az azóta már védjegyévé vált mondatot, miszerint ő a legnagyobb (I am the Greatest!).

Első világbajnoki címmérkőzésére 1964-ben kapta meg a lehetőséget, az övért Sonny Listonnal kellett megküzdenie. A szakírók nem sok esélyt adtak a 22 éves Claynek, a kritikusok azonban tévedtek, Liston a hatodik menetet követően feladta a meccset. A győzelmet ünneplő Clayről készült fotók pedig bejárták az egész világot. A friss világbajnok nem sokkal ezt követően bejelentette, hogy csatlakozott ahhoz a Nation of Islam nevű radikális afroamerikai szektához, amelynek vezetői Elijah Muhammad és a híres polgárjogi harcos, Malcolm X voltak. A muzulmánná lett Clay nevét is megváltoztatta, előbb a Cassius X, majd a Muhammad Ali nevet vette fel.

A ringben újra régi ellenfele, Sonny Liston várt rá, aki vissza akart vágni az elveszített címmérkőzésért. Az 1965-ös visszavágó igen rövidre sikerült, Ali 105 másodperc után egy gyors ütéssel padlóra küldte ellenfelét, a bíró pedig véget vetett a meccsnek. A felháborodott Ali nem vett tudomást a döntésről, tombolva és ordibálva állt ellenfele fölött, hogy az keljen fel és folytassa a küzdelmet.

A hatvanas években sorra védte meg világbajnoki címét és politikai téren is egyre aktívabbá vált. 1967-ben megkapta a behívót, Vietnamban kellett volna harcolnia. (1964-ben még elbukott a sorozás írás-olvasás próbáján, de két évvel később már alkalmasnak minősítették). Ali hitére hivatkozva megtagadta a katonai szolgálatot, amiért ötéves börtönbüntetésre és tízezer dolláros pénzbüntetésre ítélték. A börtönt végül megúszta, óvadék ellenében szabadlábon maradhatott, de útlevelétől és bokszlicencétől megfosztották, hároméves eltiltást kapott, így elvesztette világbajnoki címét. Ali kijelentette: amúgy sem lenne hajlandó az Egyesült Államokért bokszolni, amíg a feketék és a vietnámi háború kérdésében nem történnek változások.

Legendás visszatérés
A szorítóba csak 1970-ben térhetett vissza, két felhozó meccset követően azonban 1971. március 8-án a fiatal Joe Frazier legyőzte. Ali már nem mozgott annyira könnyedén, mint a hároméves kihagyást megelőzően, a kényszerű pauza alatt az ellenfelek kielemezték meccseit, és felkészültek ellene. Ali még egy vereséget begyűjtött, így egyre messzebbre került a világbajnoki címtől, ám ekkor összeszedte magát. Mindenkit (köztük Fraziert is) megverve kivívta a jogot, hogy Kinshashában ringbe szállhasson a regnáló bajnok George Foreman ellen. Az összecsapást óriási médiakampány előzte meg, az érdeklődést csak fokozta, hogy Foreman sérülése miatt az időpontot egy hónappal el kellett halasztani. Bár előzőleg sokan azt várták, hogy a mérkőzéssel véget ér Ali pályafutása, méghozzá kiütéssel, végül győztesen hagyta el a szorítót. A közönség pedig a „lebegj, mint a pillangó és szúrj, mint a méh!" után egy újabb szállóigével lett gazdagabb: az „Ez minden, amit nyújtani tudsz?" azóta még ellenfeleiket heccelő amerikai elnökjelöltek száját is elhagyta.

Ali 1978-ban váratlanul elveszítette címét Leon Sprinks-szel szemben, de aztán újra visszanyerte az övet, beállítva Floyd Patterson rekordját. Ezt követően még vállalt két mérkőzést, de Trevor Berbicktől elszenvedett veresége után végleg visszavonult.

A legendás sportolónál, aki megszámlálhatatlan kitüntetés és cím birtokosa, 1982-ben Parkinson-kórt diagnosztizáltak, ami a fizikai tünetek ellenére nincs kihatással szellemi képességeire. 1996-ban az atlantai olimpián ő gyújtotta meg a lángot, 1999-ben pedig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az évszázad legjobb sportolójává választotta a sajnos egyre rosszabb egészségi állapotban lévő Alit, akinek kilenc gyermeke közül egyik lánya, Laila szintén sikeres profi bokszoló. Ali megromlott egészségi állapota dacára fáradhatatlanul utazik, a szegénység és az éhínség elleni küzdelem apostola. A szakmában örök vita, vajon Rocky Marciano, Joe Louis vagy Ali volt-e a legnagyobb bokszoló, de biztos, hogy a legtöbb könyv, film, sőt, sláger róla született.

Hétfő este több mint száz-ezer néző előtt a Valencia belvárosában kialakított 3,6 kilométeres pályán mutatták be a Forma–1-es McLaren-Mercedes új autóit, az MP4-22-eseket.

A kétszeres világbajnok Fernando Alonso több kört is megtett az új autóval, az eseményről a spanyol televízió élő közvetítésben számolt be.

„Az autók napja" elnevezésű rendezvény költségeiből 1,5–2,5 millió eurót Valencia városa állta. A beszámolók szerint az első nézők már kora délután elfoglalták helyüket az ideiglenesen felépített lelátókon.

A bemutatóra 1000–1500 díszvendég fogadta el a meghívást, biztonságukra több mint 600 rendőr vigyázott.

Fernando Alonso és új csapata, a McLaren-Mercedes számára kizárólag a Forma–1-es világbajnoki cím elhódítása az elfogadható eredmény – nyilatkozták az érintettek a bemutató előtt.

„Egy világbajnok nem azért vált csapatot, hogy új helyén csak második vagy harmadik legyen" – mondta Norbert Haug, a Mercedes sportigazgatója. „Mi sem azért szerződtettük, hogy dobogós legyen. Vb-címet várunk Fernandótól, ez nem is lehet kérdéses."

A 25 éves spanyol pilóta az elmúlt két évben a Renault-val megnyerte a vb-t.

A McLaren-Mercedes másik pilótája a 22 éves újonc brit Lewis Hamilton lesz.

Az elmúlt évekhez képest nagyon visszafogottan mutatta be 2007-es versenyautóit a Forma–1-es világbajnoki cím visszaszerzését megcélzó Ferrari csapata.

Az újságírók csak öt percig láthatták „a vörös Istennőnek" nevezett F2007-eseket.

Az eseményre meghívott hétszeres világbajnok, a Ferraritól tavaly visszavonult Mi-chael Schumacher egyáltalán nem találkozott a sajtó munkatársaival.

„Michael úgy gondolja, mindig a versenyzők a legfontosabbak, őket kell előtérbe helyezni" – mentette ki a korábbi pilótát Jean Todt, aki az új idényben az igazgatói szerepet látja el. „Ami engem illet, új beosztásomban sokkal kevesebb időt tudok majd a csapattal törődni, más jellegű, stratégiai feladatokat kaptam a Ferrarinál. Az új csapatfőnök Stefano Domenicali lesz, akinek Michael segíti a munkáját. Természetesen azért én is figyelek majd a fiúkra." – magyarázta a csapatfőnök.

Todt azt is elárulta, hogy az egy évig pihenő Ros Brawn technikai igazgatót Mario Almondo helyettesíti ezen a poszton.

A csapat pilótái közül a brazil Felipe Massa válaszolt néhány kérdésre, utána azonban „eltűnt", mert hétfőtől a nyilvánosság teljes kizárásával el-kezdte az új autó tesztelését és elmondása szerint erre koncentrált.

„Az első tesztelés mindig olyan, mint amikor az ember először veszi a kezébe újszülött gyermekét, nagyon izgatott vagyok" – mondta Massa. „Képesnek tartom magunkat a világbajnoki cím visszaszerzésére, ebben azonban döntő szerepe lehet Michael Schumachernek. Az ő zseniális észrevételei rengeteget jelenthetnek és nála jobban senki sem segíthet Kiminek a zökkenőmentes beilleszkedésben."

Schumacher helyét a finn Kimi Räikkönen veszi át az istállónál.

Egyetlen román teniszező jutott alanyi jogon a főtáblára az ausztrál nyílt bajnokságon, a férfiak egyéni küzdelmében Victor Hănescu vett részt. Ő ugyan csak 759. a világranglistán, ám a sérülés miatt hosszú időt kihagyó játékosokat védő szabálynak köszönhetően a legjobb 128 között játszhatott. Egészen pontosan 113 percet, ennyi kellett a kanadai Frank Dancevicnek (88. a rangsorban), hogy három játszmában búcsúztassa a román versenyzőt

A férfiaknál Rafael Nadal (2.) magabiztosan verte az amerikai Robert Kendricket, míg a hazai kedvenc Chris Guccione 45 (!) ásza ellenére alulmaradt a nála 35 centivel alacsonyabb Olivier Rochusszal szemben. A belga játékos a következő körben testvérével, Christophe-fal is találkozhatott volna, ám ő feladta Sebastien Grosjean elleni meccsét.

James Blake a szombati, sydneyi döntő után az ausztrál nyílt teniszbajnokság nyitókörében is megverte Carlos Moyát. A skót Andy Murray rikta fegyvertényt ért el: mindössze egyetlen játékot veszített Alberto Martin ellen.

A nők küzdelmében a negyedik helyen kiemelt Kim Clijsters vesztett játék nélkül, 44 perc alatt bejutott a második fordulóba az ausztrál nyílt teniszbajnokságon. A belga klasszishoz hasonlóan a korábbi háromszoros győztes Martina Hingis is gyorsan túllépett aktuális riválisán, a francia Natalie Dechyn, az elsőként rangsorolt orosz Marija Sarapova viszont alaposan megszenvedett Camille Pin ellen.

A melbourne-i szervezőknek egyébként át kellett írniuk a keddi programot, mivel a hőmérséklet 40 fok fölé emelkedett, így jó ideig csak a fedett stadionokban lehetett játszani.

Szerb és horvát nézők verekedtek össze hétfőn Melbourne-ben, az ausztrál nyílt teniszbajnokság nyitónapján, sérülés nem történt. A rendbontásra a horvát Mario Ancsics és a japán Szoeda Go közötti mérkőzés alatt került sor.

A két csoport – amely a létesítmény parkjában, a kivetítőnél foglalt helyet – előbb nacionalista jelszavakat és sértő megjegyzéseket kiabált egymásnak, majd mikor az indulatok elszabadultak, a zászlórudakat fegyverként használva csapott össze. A rendőrség hamar megfékezte a renitenseket, és közülük 150-et eltávolított a Melbourne Park területéről, de senkit sem tartóztattak le.

„Többségében szerb szurkolókat kellett kiutasítani, ők provokálták a horvátokat" – mondta a hatóság szóvivője, aki hozzátette: a rendőrség vezetői most is tárgyalnak az Ausztrál Tenisz Szövetség képviselőivel arról, hogy a továbbiakban hogyan kerülhetők el a hasonló esetek.

Férfiak: Dancevic (kanadai)–HĂNESCU 6:3, 6:3, 7:6 (3); Federer (svájci, 1.)–Phau (német) 7:5, 6:0, 6:4; Roddick (amerikai, 6.)–Tsonga (francia) 6:7 (18), 7:6 (2), 6:3, 6:3; Szafin (orosz, 26.)–Becker (német) 5:7, 7:6 (2), 3:6, 6:3, 6:4; Nadal (spanyol, 2.)–Kendrick (amerikai) 7:6 (6), 6:3, 6:2; Nalbandian (argentin, 8.)–Tipszarevics (szerb) 6:7 (5), 4:6, 7:6 (2), 6:0, 2:1-nél Tipszarevics feladta; Grosjean (francia, 28.)–C. Rochus (belga) 6:2, 4:1-nél Rochus feladta; O. Rochus (belga)–Guccione (ausztrál) 3:6, 7:5, 7:5, 6:7 (4), 9:7; Blake (amerikai, 5.)–Moya (spanyol) 7:6 (8), 6:2, 6:4; Murray (brit, 15.)–Martin (spanyol) 6:0, 6:0, 6:1.

Nők: Mauresmo (francia, 2.)–Perry (amerikai) 6:3, 6:4; Serena Williams (amerikai)–Santangelo (olasz, 27.) 6:2, 6:1; Sarapova (orosz, 1.)–Pin (francia) 6:3, 4:6, 9:7; Clijsters (belga, 4.)–Bargyina (orosz) 6:0, 6:0; Hingis (svájci, 6.)–Dechy (francia) 6:0, 6:2.

A szatmárnémeti Gyenes Emánuel ismét közel került az első ötvenhez a Dakar rali 9. szakaszának végén. Az igen szelektív versenyen az eredetileg induló 242 induló közül már csak 162-en vágtak neki az embert próbáló 494 km-es gyorsasági szakasznak, így már az is eredménynek számít, hogy versenyben maradt. Gyenes azonban ennél többet akar és tud, a szakaszon az 51. időt érte el (eddig ez a legjobb szakaszeredménye), összetettben pedig az 53. helyen áll.

Az autósoknál a francia Jean-Louis Schlesser, míg a motorosoknál a lett Janis Vinters teljesítette a leggyorsabban a 29. Dakar-rali hétfői, 9. etapját, amelyen a magyarok közül a motoros Kátai Péter mellett a Palik László, Darázsi Gábor és a Szalay Balázs, Bunkoczi László autósegység is célba ért.

Az autósoknál az összetettben változást hozott a nap, mi-után az eddigi éllovas, dél-afrikai Giniel De Villiers kocsija a 129. km-nél kigyulladt. Az élre így az etapon harmadik, francia Stéphane Peterhansel állt.

A motorosoknál továbbra is a hétfőn harmadik spanyol Marc Coma vezet. Kátai a 26. időt futott. A másik magyar induló, Dési János kiesett, a dakar.hu honlap szerint műszaki hiba miatt kellett feladnia a versenyt.

A szakszövetség végrehajtó bizottságának döntése értelmében az Európai Unió országainak állampolgárai korlátozás nélkül igazolhatók le a romániai labdarúgóklubokhoz és léphetnek pályára, ami azonban az EU-n kívüli államokból (extrakommunitáris) érkező futballistákat illeti, az első ligában ezek száma egy klubnál nem haladhatja meg az öt főt, és ezek közül legfeljebb három lehet egyszerre a pályán. Egyes klubok máris tiltakoztak a döntés ellen.

Adrian Falub vezetőedző irányításával megkezdte a felkészülést a Kolozsvári U FC gárdája is. A csapat tagjai a Ion Moina Stadionban gyűltek össze az első edzésre, amelyen részt vett a visszaigazolt Laurenţiu Buş, a Bukaresti Rapidtól kölcsönkapott Andrei Petrescu, valamint az uruguayi Bermudez, aki a diákcsapathoz akar szerződni.