Újév hajnalán már csak a személyazonossági igazolványt vizsgálták a nagycsanádi határátkelőn
(Fotó: Mediafax)

2007 első 24 órájában több mint kilencezer román állampolgár lépte át az ország határát, a legtöbben Borsnál és Nagylaknál csupán a személyazonossági igazolvány felmutatásával, közölte a belügyminisztérium. A ki-utazók nagy részét csupán a kíváncsiság vezérelte: elsőkként akartak meggyőződni arról, valóban átléphetik-e a határt csupán személyazonossági igazolványuk felmutatásával. Egy csésze kávé, illetve egy pohár pezsgő elfogyasztása, az ismerősök üdvözlése után az állampolgárok nagyrésze hazatért.

A belügyminisztérium szerint az év első napján a több mint kilencezer román állampolgár közül mintegy hétezren csak személyazonossági igazolványuk birtokában lépték át a román–magyar, illetve román–bolgár határt. A határátkelőknél csak egyetlen ellenőrző pontban vizsgálták meg a határt átlépők úti okmányait a román–magyar, illetve román–bolgár határrendőrökből álló vegyes csoportok.

Vasárnap éjszaka 1 órától hétfő estig körülbelül 2 500 személy lépte át a határt a Bihar megyei Borsnál, legtöbben csak azért mentek el a legközelebbi magyarországi településig, hogy meggyőződjenek róla: csupán a személyazonossági igazolvány birtokában átléphetik a határt, és a román ellenőrzőpontnál nem állítják meg őket. Az ellenőrzés a magyar területen történik, azt egy román–magyar határrendőrségi csoport végzi.

Több európai ország magas rangú politikusa vett részt vasárnap a bukaresti kormánypalota előtt Románia EU-csatlakozása alkalmából rendezett ünnepélyes zászlófelvonáson. Ezzel egyidőben az ország minden megyeszékhelyén felvonták az Európai Unió zászlaját.

A Victoria-palota előtt este fél nyolctól zajlott ceremónia keretében Traian Băsescu államfő és Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök együtt vonult el a katonai díszsorfal előtt, majd rövid beszédben üdvözölte a vendégeket – hogy aztán a szilvesztert a főváros két különböző pontján ünnepeljék. A meghívottak sorában ott volt Olli Rehn, az Európai Unió bővítési biztosa, Margot Wallström kommunikációs biztos, Josep Borrell, az Európai Parlament elnöke, Frank-Walter Steinmeier német, Göncz Kinga magyar, Ivailo Kalfin bolgár és Per Stig Moller dán külügyminiszter is.

Tăriceanu hangsúlyozta: Románia bizakodással tekint a jövőbe, tudva, hogy elsősorban saját erejére támaszkodva boldogulhat, de számíthat a nagy európai család szolidaritására, támogatására is. Băsescu arra hívta fel a figyelmét, hogy az európai integráció legfőbb szempontja a térség békéjének és biztonságának szavatolása.

A nagy ünneplés előtt Göncz Kinga rövid megbeszélést folytatott Mihai Răzvan Ungureanu külügyminiszterrel. A tanácskozás után tartott sajtótájékoztatón a két politikus arra helyezte a hangsúlyt, hogy Románia uniós csatlakozása mindkét országnak, mindkét nemzetnek a javára válik. Göncz Kinga emlékeztetett, hogy a csatlakozás megvalósulásában az RMDSZ-nek is nagy szerepe volt. Az Európai Unió remélhetőleg nem csupán gazdasági közösség lesz, hanem az európai értékek közössége is – fogalmazott a magyar politikus, példaként említve az emberi és a kisebbségi jogok tiszteletben tartását. A miniszterasszony megállapította: egy adott ország számára szellemi gazdagságot jelent, ha többkultúrájú, többnemzetiségű. Ungureanu kifejezte reményét, hogy a közös integrációs szervezetben a két ország közötti párbeszéd folyamatos lesz.

Az uniós csatlakozást ünneplő szilveszteri mulatságra fénybe öltözött a Forradalom tér és az Egyetem tér. A hazai politikusok mellett a magas rangú külföldi vendégek is üdvözölték néhány mondatban Romániát. Göncz Kinga magyar külügyminiszter angol és magyar nyelven gratulált a románoknak – a romániai magyar közösséget is üdvözölve – az EU-csatlakozás alkalmából. Traian Băsescu ugyan elvétette a visszaszámlálást, és egyesek Călin Popescu Tăriceanut is kifütyölték, ám a viszály jelei most – talán a külföldi vendégek miatt? – kevésbé voltak érzékelhetőek.

Minden várakozást felülmúlt a bukaresti parlament „nyitott kapuinak" sikere: január 1-én és 2-án többezer, főleg középkorú és idős állampolgár állt sorba, hogy beléphessen a román parlament épületébe, s élőben is megtekinthesse azokat a termeket, amelyeket eddig csak a tévéadók jóvoltából láthatott. Január elsején mintegy 4000, míg másodikán közel 8 ezer személy látogatott el a híres épületbe.

A nyitott kapuk kezdeményezést a képviselőház kezdeményezte, így a látogatók a szenátus irodahelyiségeit zárva találták. Megnehezítette a látogatók dolgát az is, hogy vakáció lévén nem állt rendelkezésre kellő számú kísérő, így jobbára saját elgondolásuk alapján tébláboltak a parlament folyosóin. Sokan nehezményezték az írásos tájékoztató kiadványok hiányát.

Szerencsések voltak azok a látogatók, akik újságírók csapatához csatlakoztak: Georgeta Ionescu, a képviselőház titkára szolgált némi felvilágosítással a függönyök, kristályok és márványtömbök eredetéről, származási helyéről.

Az állampolgárok reakciói a csodálattól az irigységig terjedtek. Főleg a kényelmes fotelek láttán hangzott el néhány ironikus megjegyzés: szóval ilyen nagy kényelemben aluszikálnak a honatyák! A parlament kapui péntekig lesznek nyitva.

Mintegy tizenötezer ember töltötte a szilvesztert a kolozsvári Bocskai téren szervezett vasárnap esti utcai bulin, amelynek kezdetén a város közéleti személyiségei és politikusok jelenlétében felvonták az Európai Unió zászlaját. Az ünnepségen ott volt Mihail Hărdău tanügyminiszter, volt Kolozs megyei prefektus is. Sok gyermek lelte örömét a városháza által beszerzett ötezer lufi és kisméretű EU-zászló valamelyikében. A felnőttekre nem kevesebb, mint 500 palack pezsgő habzó tartalma várt. A kolozsvári szilveszteri utcai mulatság 400 ezer lejbe került. Az összeget a helyi és központi költségvetésből, valamint támogatóktól szerezték be.

Természetesen, a legnagyobb számban a tizen- és huszonévesek képviseltették magukat, de a középnemzedék sem hiányzott. Fellépett a Hara és a Class együttes, Chris Norman és Paula Seling.

Ez alkalommal kétszer durrant a pezsgősdugó, azaz kétszer kívántak boldog új évet egymásnak a téren szórakozó kolozsvári polgárok: először a romániai éjfélkor, másodszor pedig egy órával később, amikor a brüsszeli órák mutatói is tizenkét órát mutattak.

Emil Boc, Kolozsvár polgármestere újév éjszakáján már összeadta az első „uniós házaspárt", akik az új év első perceiben mondták ki a boldogító igent a Nemzeti Színház előtti téren, majd átvették az önkormányzat 200 euró értékű ajándékát. A két fiatal a házasságkötés után azt nyilatkozta: választásuk azért esett erre a nem éppen mindennapi időpontra, hogy bebizonyítsák: a Románia EU-csatlakozása utáni másodpercekben már európai uniós állampolgárokként éreznek. S habár az ország csatlakozásával jobbára elhárulnak a külföldi munkavállalás előtti akadályok, a friss házasok itt szándékoznak maradni és dolgozni. A polgármester jelképes fontosságú személyi kártyát adott át a fiataloknak – mintegy európai állampolgárságukat bizonyítandó.

(A kolozsvári szilveszteri mulatságról készült képösszeállításunk az 5. oldalon.)

A Román Nemzeti Bank (BNR), az ország EU-csatlakozása alkalmából, január 3-tól 250 darab, 500 lej névértékű aranypénzérmét bocsát ki a bukaresti, kolozsvári, temesvári és jászvásári fiókjai révén. A numizmatikusok figyelmébe ajánlott, 31,103 grammos, 35 mm átmérőjű, aranyból készült és átlátszó metakrilbe burkolt érme kereskedelmi ára 2420 lej, ami nem tartalmazza az áfát és a csomagolódobozt. Mellékletként román és angol nyelvű hitelességi bizonylatot, valamint bemutató nyomtatványt is adnak hozzá.

A „Nagyszeben – Európa Kulturális Fővárosa" című program az Astra Könyvtár új székhelyének általános derültséget keltő áramszünettel megzavart felavatásával kezdődött hétfő délután. Az eseményen részt vett Traian Băsescu államfő, Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök, több miniszter és egy luxemburgi küldöttség is. Ezt követően a nagyszebeni filharmóniában komolyzenei, míg a Szakszervezeti Művelődési Házban dzsesszkoncertre került sor. Este nyolc órától a franciaországi Groupe F által szervezett zene-, fény- és pirotechnikai előadásnak tapsolhattak az érdeklődők, éjfél körül Chris Norman koncertezett.

Nagyszeben 2004-ben elérte, hogy 2007-re európai kulturális fővárossá nevezzék ki. Ennek jegyében az idén közel 220 kulturális program zajlik a városban.

Az 1861-ben létesített, és a jelenlegi helyére 1905-ben költöztetett könyvtár épülete helyreállításának 14,5 millió lejes költségéből a kormány 3 milliót fedezett, a többit a Szeben Megyei Tanács állta – tájékoztatta a Mediafaxot Sergiu Nistor programbiztos.

A város különböző pontjain este nyolc óra után kezdődött és éjfél előtt mintegy fél órával a főtérre „érkező" Groupe F rendezvényen több mint 40 ezer ember vett részt. Klaus Johannis, a város polgármestere hivatalosan is megnyitotta Nagyszeben, azaz Európa kulturális fővárosának kapuit.

– Fontos évet kezdünk. Azt kívánom, hogy Nagyszeben olyan európai főváros legyen, amelyre büszkék lehetünk – mondta Johannis az üdvrivalgó tömegnek.

Traian Băsescut sztárként fogadták a szebeniek, főleg azt követően, hogy az államfő kiskabátra vetkőzve a tömegbe dobta felső ruháját, majd utasította a biztonsági embereket: távolítsák el a védelmét biztosító védőkorlátot, és így több ezer emberrel fogott kezet, ismét amolyan „emberfürdőben" lubickolt.

– Romániának két különleges eseményben van most része. Az egyik az Európai Unióhoz való csatlakozás. A másik fantasztikus esemény, hogy az Európa kulturális fővárosává nyilvánított Nagyszeben hozzájárul ahhoz, hogy Európa az embereken, a kultúrán és a nagyszebeniek lelkén át láthassa a románokat. Románia névjegykártyája lesztek egy éven keresztül – mondta Băsescu, majd megemlékezett azokról, akik 1989-ben a szabadságért harcoltak Bukarestben, Temesváron, Nagyszebenben és Kolozsváron, kijelentve, hogy a csatlakozásért az érdem nem a kormányé, hanem a 22 millió románé.

A vasárnap és hétfőn Nagyszebenben szervezett „Integrációs szilveszter" és az Európai Kulturális Főváros felavatási ünnepsége közel 600 ezer euróba került, a helyi önkormányzat mintegy 500 ezer euróval járult hozzá a költségvetéshez.

Nem az a szegény, akinek kevés a vagyona, hanem az, aki többet kíván.

DR. KABÁN ANNAMÁRIA ÉS DR. MÓZES HUBA miskolci nyelvész, illetve irodalomtörténész tart előadást 2007. január 5-én, pénteken 17 órai kezdettel az EME székhelyén (Jókai utca 2-4.) két-két új, a Bíbor Kiadónál megjelent kötetéről: Szövegek színváltozása, Lét és nyelv, illetve Amit az ember álmodni tud, Repülőhíd a sínek felett.

AZ ERDÉLYI KÁRPÁT EGYESÜLET értesíti tagjait, hogy a januári közgyűlés 10.-én lesz 17 órakor az Apáczai Csere János Líceumban.

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Óváry-terme gyakran nyújt otthont emlékező jellegű rendezvénynek, legutóbb a hajdani Bolyai majd a Babeş-Bolyai Egyetem paleontológia tanára, Fuchs Herman halálának 10 éves évfordulója alkalmából gyűltek össze a családtagok, volt diákok és mai egyetemisták, a BBTE földrajz és az EMTE környezetvédelem szakának hallgatói, előadók, illetve érdeklődők.

Az emlékkonferencia szervező- és egyben mozgatóereje az EMTE Természettudományi Kara, Wanek Ferenc tanár (Mócsy Ildikó, László Beáta és Molnár Erika segítségével). A rendezvényen megjelent Fuchs Herman özvegye, leánya, Bika F. Erzsébet, és fia, Fuchs Gábor Herman.

Az egész napos program délelőtt kezdődött a Kismezői temetőben, a sírnál elmondott megemlékezést koszorúzás követte. A Bocskai ház Óváry termében 11 órakor Dr. Tonk Márton, a Sapientia Természettudományi és Művészeti Karának dékánja rövid köszöntőjében többek között arról az „akadémiai közösségről" beszélt, ami nélkül nincs egyetem, hiszen nem a falaktól lesz az, ami, hanem a tanulni és oktatni óhajtók népes táborától.

Wanek Ferenc bevezetője a szerény és jóindulatú eberről szólt, kinek hatására sokan választották az őslénytan tudományát. A Magyar Egyetem 1872-s indulása után Koch Antal foglalkozott először paleontológiával. Fuchs Herman később újjáélesztette az erdélyi őslénytankutatást. Felfigyelt a Kolozsvár környéki őslénytani különlegességekre és bevezette a biostatisztikát a kutatásokba. Özvegye a szegénységtől és az állásbizonytalanságtól átitatott életükről beszélt, amelynek alappillére volt a kölcsönös megbecsülés és megértés. Elmesélte: gyakran vitt ebédet a Bácsitorokba, ahol a tanár úr egész napos kutatásokat folytatott az őslények nyomában. Török Zoltán professzornak, a vulkánok nagy ismerőjének sorsfordító szerepe volt, hiszen ő ajánlotta, hogy vegye át a Bolyai Egyetemen az őslénytan tanítását, ahol igen nagy szükség volt rá. Ez volt az a mozzanat, amely szakmai életútját meghatározta. Tanárként igen jó meglátásai és helyénvaló felfogásai voltak, a „jó közepes" diákokat becsülte, akik képesek voltak keményen dolgozni és bírták a megpróbáltatásokat.

Fuchs Gábor Herman vázolta édesapja életét, kiemelve a fordulópontokat: az 1932-es érettségit a Brassói Római Katolikus Főgimnáziumban, majd az 1937-es évet, amikor diplomát szerzett az I. Ferdinánd Király Tudományegyetem Természettudományi szakán. 1949-ben klerikálisnak és közösségtől elzárkózónak minősítették, kizárták az egyetemről, ezért néhány hónapig középiskolában tanított. Tudományos dolgozatainak a száma 25, több könyv társszerzője, és komoly tudománynépszerűsítő tevékenységet is kifejtett. Első ilyen jellegű írásai az Igazság című kolozsvári napilapban jelentek meg.

Következtek az előadók: egykori tanítványok és mai hallgatók. Kordos László a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársa Budapestről Fuchs Herman és a Kolozsvár környéki szirének címmel tartott érdekes előadást. Megemlítette: a tanár úr nagyon elszigetelten, korlátozottan hozzáférhető irodalmi adatokra támaszkodva dolgozott, de adatközlései nélkül a nemzetközi tudományos elit mindezekről keveset tudna.

Hozzászólásom Fuchs tanár úr kapcsolatát vázolta a Bethlen Kollégiummal, ahol leánya 1976-ban óvónőképzőt végzett. Az 1970-es években szervezett ún. „vitakollégiumba" amely nem volt egyéb, mint egy diákklub, a helyi tanárokon kívül olyan értelmiségiek, köztük egyetemi tanárok, jöttek el mint, Dankanits Ádám Bukarestből Fuchs Herman, Kötő József, Róbert Endre, Péntek János, Bakó Béla, ifj. Szabó T. Attila, Demény István Pál, aki tanára is volt a Kollégiumnak. Fuchs tanár úr 1974-ben személyes gyűjteményének egy részét cipelte el Enyedre, hogy bemutathassa a diákoknak. Ez volt az egyik legrendhagyóbb előadás a klub történetében, amit a diákok kérdései és a válaszok követtek. Sorsszerű, hogy több mint 30 év múlva és 10 évvel halála után Fuchs tanár úr kövületei visszatértek Nagyenyedre, hiszen a család a lakásban őrzött gyűjteményét a Kollégiumnak adományozta. Jelenleg az Iskola Múzeumban találhatók és amint az ország legrégebbi Természettudományi Múzeuma (Benkő Ferenc alapította 1796-ban) visszakerül az Erdélyi Református Egyház tulajdonába, akkor a legalkalmasabb otthonra lelnek a kövületek is.

Négyen voltunk jelen (Bakó Irén, Mayer Gyöngyi, Tőkés Mária és jómagam) mint utolsó biológus bolyaisták, akik 1962-ben végeztünk önálló évfolyamként a vegyes egyetemen. Ifj. Szabó T. Atilla volt évfolyamtársunk gondolatait „világhálós levélpostán" küldte el volt tanárunkról. Íme egy részlet: „Fuchs Hermanra – kedves tanáromra – sokszor és sokat emlékezem. – Emlékszem rá hálával, amikor rátekintek a polcaimon sorakozó kolozsvári kövületekre: csigákra, cápafogakra, szirénbordákra. Emlékszem rá örömmel, amikor felütöm naplómnak, a Kolozsvári Kiránduló Könyveknek a füzeteit. Emlékszem rá jó érzéssel, Darwint olvasva, vagy amikor elém bukkannak az ismerős taxonok, melyek nélküle bizonyára és többnyire ma is ismeretlenek volnának számomra. És emlékszem rá mint példaképre, mindig akkor, amikor korábban Szombathelyen, Sopronban vagy Veszprémben, Keszthelyen származástant tanítottam főiskolásoknak, egyetemistáknak vagy éppen (mint például visszavonult professzorként Füreden) a doktori iskola hallgatóinak tartott órák során…"

Venczel Márton a Nagyváradi Kőrösvidéki Múzeumból a harmadkori teknősökről értekezett, majd Pásztohy Zoltán, a Sapientia tanára a homoródalmási kristályos, mezozoos és eocén elemek származásáról és rétegtani helyzetéről tartott érdekes előadást. A diákok dolgozatai is igen figyelemfelkeltőek voltak: pl. Korodi Enikő a Hesdát-szurdok mezozoikumi hidrotermás mállástermékeiről, míg Katona Nóra Emilia, aki Ihos Andreával és Gál Andreával együtt dolgozott, az iszapvulkán típusokat vizsgálta Fiatfalván és Kobátfalván. Az előadás-sorozatot Wanek tanár úr remekül felépített fejtegetése zárta az erdélyi földgáz felfedezésének történetéről, majd beszélt a régi Bolyai tanárairól, akik igazi tudós egyéniségek és példamutató tanárok voltak, akik át tudták örökíteni tudásukat. Ma is van mit tanulni tőlük!

Végül az érdekes tudományos előadások után felléptek Imecs Levente és Kelemen Csongor I. éves hallgatók, akik Kányádi Sándor, Bajor Andor és Kenéz Ferenc verseiből, illetve szövegeiből készült összeállítással szórakoztatták a közönséget. Az est oldott légköre, beszélgetések sorát hozta, amelyben régi ismerősök találkoztak, nagy korkülönbségű korosztályok társalogtak, volt tanítványok ismertek egymásra: együtt volt az „akadémiai közösség".

Toró T. Tibor RMDSZ-képviselővel, az EMNT alelnökével közöl hosszabb interjút az Erdélyi Napló idei első száma. Az ellenzéki politikus az RMDSZ és a romániai magyar ellenzék közötti feszült viszonyról, illetve az újra kezdett párbeszéd esélyeiről fejti ki véleményét a lapnak. Csűry István publicisztikai írásában arra keresi a választ, hogy az egyesült Európában hosszabb távon milyen esélye marad a kereszténységnek a kereszténységtől elidegenítő félelmetes összefogás körülményei között. Több írás is számba veszi uniós tagságunk derűs és árnyoldalait, egy nagyobb összefoglaló cikk pedig a székelyföldi autonómia-népszavazás lebonyolítását, illetve eredményeit értékeli. Wass Albert-drámával vendégszerepel erdélyi városokban a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház. Andrási Attila rendezővel az Erdélyi Napló új lapszámában olvasható interjú. A 110 éve született Erdélyi Józsefre K. Jakab Antal emlékezik a lap Mementó rovatában.

Ki korán kel, aranyat és olykor pechet lel. Mert alaptáplálékunk ugyan a tej, de nem biztos, hogy mindig azoknak van igazuk, akik reggel sietnek azt beszerezni. Az egyik üzletben a nyitvatartás első óráiban vásárolt tejeszacskók tartalma felmelegítve azonmód összement. A poruljárt ügyfél még azon a hétfőn visszament reklamálni, ahol azzal „nyugtatgatták": bizonyára a szombatról megmaradt kazettányi áruból jutott ki neki, amit az első vevőkre rásóztak. A beismerést azonban nem követte jóvátétel, mivel a tisztelt vásárló a bizonyítékul felhasználható csomagolóanyagot, annak rendje s módja szerint, már korábban a kukába dobta.

Érdemes tehát odafigyelni az ilyen kereskedői csapdára, mert a mi zsebünk bánja. Csak tudnám, hogyan?

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Dilibogyók iskolája – amerikai bemutató. Vetítés: 13, 15.30, 18, 20.30, kedvezménnyel 13 és 23 órától.

GYŐZELEM – Nagyon vadon – amerikai. Vetítés: 14, 16. Az ember gyermeke – angol–amerikai. Vetítés: 18, 20, 22.

MŰVÉSZ–EURIMAGES – Tsotsi – dél-afrikai–angol. Vetítés: 14.30, 17, 19.30, 22, kedvezménnyel 14.30 és 17 órától.

DÉS

MŰVÉSZ – Az ördög Pradát visel – amerikai. Vetítés: 17, 19.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – Taplógáz – amerikai. Vetítés: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Step Up – amerikai. Vetítés: 17.30, 20, kedvezménnyel 17.30 órától.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – A szuper exnőm – amerikai. Vetítés: 17, 19.30, kedvezménnyel 17 órától.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Január 3-án, szerdán este 8 órakor Hanoch Levin: Jákobi és Lájdentál – stúdió-előadás. Rendező: Elie Malka. Román nyelvű szinkronfordítással.

Január 5-én, pénteken este 8 órakor Visky András: Hosszú péntek – stúdió-előadásKertész Imre Kaddis a meg nem született gyermekért című regénye alapján. Rendező: Tompa Gábor. Dramaturg: Visky András. Román nyelvű szinkronfordítással. Csak 14 éven felülieknek.

Január 6-án, szombaton este 8 órakor Szophoklész: Oidipusz király – stúdió-előadás. Rendező: Mihai Măniuţiu. Visky András szövegváltozata Babits Mihály, Csengeri János és Csiky Gergely fordításainak felhasználásával. Dramaturg: Visky András. Csak 18 éven felülieknek! Román nyelvű szinkronfordítással.

Január 7-én, vasárnap este 8 órakor Visky András: Tanítványok – stúdió-előadás. Rendező: Tompa Gábor. Román nyelvű szinkronfordítással.

ROMÁN SZÍNHÁZ

Január 9-én, kedden 19 órától Moli è re A képzelt beteg. Rendező: Sanda Manu.

MAGYAR OPERA

Január 4-én, csütörtökön 18.30 órakor: Hallod-e, Rozika, te? - szilveszteri műsor. Zenei vezető Kulcsár Szabolcs. Rendező: Gy. Tatár Éva.

Január 7-én, vasárnap vendégszereplés a Román Operában.

ROMÁN OPERA

Pénteken, január 5-én 19 órától Balett-előadás. Válogatás ifj. Johann Strauss, Josef Strauss, C. Saint-Saens, P. I. Ceaikovski és A. Dvorák műveiből. Vezényel: Adrian Morar. Rendező-koreográfus: Ileana Iliescu.

Vasárnap, január 7-én 19 órától a Kolozsvári Magyar Opera vendégszereplése. Bartók Béla: A fából faragott királyfi. Rendező-koreográfus Jakab Melinda. A kékszakállú herceg vára. Rendező Selmeczi György. Vezényel: Jankó Zsolt m.v.

Az ilyenkor szokásos év végi gazdasági értékelések között bukkantam rá egyik vezető tisztségviselőnknek, a Középítkezési és Területrendezési Minisztérium tárcavezetőjének, Borbély Lászlónak a nyilatkozatára. Ebben a miniszter úr kifejti, hogy az építőanyagok piacán 2006-ban nagy volt a kereslet és nem túl bőséges a kínálat. Évi 5%-os infláció mellett 15%-al nőttek az árak, megnehezítve az árvíz által lerombolt házak újjáépítését. Az áremelkedésnek az az oka – mondja a miniszter úr –, hogy az ágazatban érdekelt vállalatok visszaéltek a helyzetükkel. „Tudjuk, hogy valami nincs rendben. Ezzel együtt sem tehetünk semmit, az állam nem avatkozhat be a piac működésébe."

Nos, tényleg nincs rendben valami – de nem annyira az építőiparban, hanem inkább a miniszter úr gondolatmenetében! Mert vizsgáljuk meg, hogy csakugyan visszaélésnek nevezhető az, ami történt?!

Marx-szal ellentétben, aki úgy látta, hogy egy árucikk értékét az előállításához szükséges munka mennyisége határozza meg, a piacgazdaság nap mint nap bebizonyosodó alaptétele azt mondja ki, hogy az áruk (vagy szolgáltatások) értékét a kereslet-kínálat törvénye szabja meg.

Ennek értelmében, ha a kínálat nem fedi a keresletet, akkor ez árnövekedéshez fog vezetni. Ami nem csupán a forgalmazó cégek hasznát gyarapítja (bár ez sem megvetendő szempont, hiszen a gazdasági társaságokat éppen ezért hozzák létre !), hanem a hiány megszüntetését célzó önszabályozó folyamat beindulását is mutatja. E nélkül az önszabályozó folyamat nélkül (az árak szinten maradásával, vagy éppenséggel -tartásával) a „sorbanállásos" gazdasági gyakorlat jönne létre (ugye emlékeznek még rá?), melynek keretében az elosztás azon az elven történik, hogy ki ér hamarabb az üzlethez (vagyis ki áll ki korábban az üzlet elé a sorba). S ahol a később érkezők áru nélkül maradnak.

Egy működő piac esetében nem a sorbanállás, hanem a növekvő ár fogja a potenciális vevőket rangsorolni. Azok fognak áruhoz jutni, akik hajlandók másoknál többet fizetni ama bizonyos termékért. Az elosztás ily módon történő lebonyolításának helyességéről lehet elmélkedni, fontosabb azonban az, hogy az áremelkedés kiváltó oka, a hiány is megszűnjön.

S itt lép működésbe az önszabályozó folyamat második része. Hiszen a magasabb ár hatására egyes vevők elállnak vásárlási szándékuktól (azaz csökken a kereslet), a csinos hasznot termelő vállalatokat látva viszont, megnő azoknak a száma, akik ebbe a jól jövedelmező ágazatba szeretnének beruházni. Vagyis újabb termelők/kereskedők jelennek meg a piacon, növelve ezáltal a kínálatot. Ezek együttes hatására a hiány is megszűnik. A nagyobb kínálat az árakra is kedvező hatással lesz, még az is előfordulhat, hogy az eredetinél is alacsonyabb szintre jutnak, ha túl sok vállalkozó lép be az üzletbe és immár a kínálat fogja meghaladni a keresletet. Nem mellékesen, az árak mérséklődésével az eladók haszna is kisebb lesz.

A kezdeti haszon- és árnövekedés tehát végül ugyanazon mennyiségek csökkenésével zárult. Visszajutottunk a kiindulási pontra és minden kezdődhet elölről, pontosabban folytatódhat egy egyensúlyi helyzet körüli ingadozással – amint az minden visszacsatolással rendelkező (tehát zárt) rendszerben természetes –, amiben, dinamikus egyensúly (a fizikában Lenz törvénye) néven, létünk alapkövét tisztelhetjük.

Az egyensúlyi állapot fenntartásához persze igen lényeges az, hogy a piac képes legyen ennek az önszabályozó mechanizmusnak a működtetésére, azaz semmi se gátolja a gazdasági törvényszerűségek érvényesülését, hatósági árképzés, vagy állami beavatkozás sem. Az ilyen – általunk oly nehezen, de nagy megelégedésünkre kivívott – feltételrendszert nevezik a szakemberek „működő piacgazdaságnak"!

A fenti gondolatmenet igazságához persze az is hozzátartozik, hogy az önszabályozó folyamat csak akkor működik ilyen eszményien, ha a kereslet-kínálat egyenlege csupán a két oldalon található piaci szereplők (azaz vásárlók, ill. eladók) számától függ. Mert ha az építőipari példánál maradva, már nem csak az a kérdés, hogy a vásárlók igényeit hány cementgyár képes kielégíteni, hanem az is, hogy ezek milyen nyersanyagból és mennyit tudnak előállítani, akkor korunk egyik legsúlyosabb problémájával, az erőforrások végességével is szembesülnünk kell. Amit a gazdasági törvények önmagukban már képtelenek megoldani. Ezért növekszik meredeken a kőolaj világpiaci ára – hiszen nem csak az a gond, hogy a fokozódó keresletet hány kitermelő cég működése képes kielégíteni, hanem az is, hogy ezek mennyit, meddig és milyen áron tudnak még kitermelni. Ilyeténképpen az is értelmetlen volna, hogy a miniszter úr érvelését követve megkérdezzük: miért duplázódott meg a kőolaj ára, ha a világgazdaság átlagos pénzromlási üteme csupán néhány százalék?!

A bevezetőben említett, s a piacgazdaság alapvető és üdvös önszabályozó folyamatát visszaélésnek nevező fejtegetés egyébként ott is sántít, hogy az állam nem avatkozhat be a piac működésébe. A fejlett országokban az állam – igaz, csak közvetetten, de – fontos szereplőként jelenik meg a gazdaságban, s az adózási (elvonási) törvényekkel egyfelől, ill. a támogatási (juttatási) rendszerekkel másfelől aktív, kiegyenlítő szerepet játszik a keresleti és kínálati oldal között.

Az ilyen félrevezető kijelentések nem szolgálják a piacgazdaság útvesztőiben tapogatózó, annak törvényszerűségeit nehézkesen és bizonytalanul felismerő közgondolkodásunk javulását. Mennyivel hasznosabb lett volna, ha nem létező mumusokkal való riogatás helyett a miniszter úr ezt mondja: „Tekintettel arra, hogy az építőanyagok piacán az elmúlt évben a kínálat nem tudta kielégíteni az egyre növekvő keresletet, e hiány pótlása jó üzleti lehetőségnek látszik, amit a vállalkozóknak érdemes kihasználni. Annál is inkább, mert az elkövetkező évekre az építőipar lendületes fejlődését jósolják a piackutató intézetek, s egy ilyen irányú befektetés hosszabb távon is csinos haszonnal kecsegtet".

Stai şi fă-mi a poză! Ezzel a kéréssel egy cigányvajdára emlékeztető bajszos-kalapos úriember állít meg, amikor kifelé mennék a kolozsvári piacról. Rábambulok, kissé csodálkozom, ő pedig barátságosan mosolyog, és int, hogy látja ám a gépet a nyakamban: mibe kerül nekem? Készíts rólam egy fotót! A (jóleső) csodálkozás azért állt be, mivelhogy pár perce „kioktattak".

A történet úgy kezdődik, hogy elvállaltam egy fotósorozatot egy erdélyi internetes magazin számára. Téma: virgácsáradat, Mikulásőrülettel megfűszerezve – giccsáradatba vonva. Mint valami émelyítő csokoládémáz, olyan ez a szürrealista piacfelszín. A jéghegy csúcsát bámulom. Kizárólag egy nap érdekel, „a" nap, az a bizonyos alkalom, amikor a legtöbb a portékáját kínáló virgácsos, és félelmetesen hömpölyög az obligát vásárlók tömege. Gyűjtöm az arcokat, végül rájövök, hogy mindent dokument globális túllihegések überelik. A kínai minőséget (sic!) és a balkáni tálalást csupán a mioritikus modor képes lekörözni. Eleinte jó tréfának tűnik a bamba rénszarvasokat fotózni, és vigyorgok kínomban az ejtőernyős Mikulás láttán. Aztán a harmadik kattintásnál rájövök – ebben a huzatos Klúzs End plázocskában – hogy találomra és kedvemre nyomogathatom a gombot: bárhová tekintek, a gyomrom kifordul.

S akkor megláttam a nap témáját. Egy üzlet, akarom mondani egy karácsonyfára emlékeztető, kegyetlenül teleaggatott biznyicár lyuk volt. Olyan, mint a többi. És ez mégis más. A bejárat fölött óriási Mikulás – Jézus mellett. Kivilágítva, békés egymásba feledkezésben: Made in China. Villogó fények, színáradat, mennyei öröm. Persze, nem mindenkinek. Az ügyeskedő tulaj, átmeneti korunk polgárhatnámkodó patronja, a két méter húsz centire nőtt öntudat felmordul: Ki engedte meg, hogy fényképezz? Ez magántulajdon!

A tegeződést elengedem a fülem mellett. Az engedélyről jut eszembe, hogy Velence egyik szigetén, Buranóban csipkeüzletek ajtaján ott díszeleg: No photo! Ott megkérdeztem az idős nénikéktől, az üzletek tulajdonosaitól, hogy fotózhatom-e termékeiket. Kolozsvárott viszont sehol sem láttam hasonló feliratot. Arról nem beszélve, hogy a buranóiak maguk állítják elő csipkéiket, nem távol-keleti szemetet tesznek a kirakatba. Éppenséggel az sem mellékes, hogy saját házukban nyitnak boltocskát. A vehemensen emlegetett magántulajdonról viszont csak annyit gondolok, hogy a kolozsvári (sic!) alak bérel az önkormányzattól egy fémkeretes likat – valahol a betonmonstrum belében. Lényegében semmi köze hozzá – számára az csak egy hely. Érzelmi kötődése: nulla, nem is lehet más. Hacsak nem beteges a birtoklási igénye.

Jól tudom, hogy alkalomadtán ezeket az érveimet magam is ki tudnám fordítani, könnyűszerrel szét tudnám szedni... legyintek hát, és viccelődöm kollégámmal: meneküljünk, mert rögvest megcsap a két méter húsz centis Mr. Öntudat. Nosza, ennyi kellett neki, hogy magyar olajat öntsenek honpolgári parazsára, s hogy a bozgorok elbaltázzák az ő jól menő Mikulás-üzletét. Felhördül, mint a megszúrt disznó: Aici nu-i ca-n Ungaria!

Amióta Szaddám Husszeint elcsípték barlangjában, és elkezdődött a pere, azon töröm a fejem, miért viselkedik teljesen egyformán minden bukott diktátor. Én legalábbis nem tudok olyan zsarnokról, aki legalább megjátszotta volna a bűnbánatot, a magába szállást. Cinkostársaiknál – a nürnbergi per néhány vádlottjára, Tudorel „barom voltam" Postelnicura és társaikra gondolok – van néha némi bűnbánat, de a főkolomposoknál soha. Pedig, ha pár évtizeddel ezelőtt még nagyobb volt a megtorlás iránti vágy és kisebbek a humanitárius törekvések, mostanában annyiféle ideológia hódít, terjeng, misszióskodik és térít, hogy elvileg véreskezű diktátorként is meg lehetne úszni élve a bukást. Már ha célja ez valakinek. Mégis, mind Szaddám, mind Ceauşescu vagy a többi megdöntött zsarnok, ugyanazt a viselkedési sémát követte. Tagadni a bíróság legitimitását, az új hatalmat, önmagunkat elnöknek (stb.) nevezni, vérontásainkat hazafias cselekedetnek tekinteni – nagyjából így néz ki a védekezési séma.

Elvből ellenzem a halálbüntetést, mert úgy vélem: még nincs sem tökéletes igazságszolgáltatásunk, amely biztos lehetne benne, hogy valóban a bűnöst ítéli el (tehát ne hozzon jóvátehetetlen döntést), sem tökéletes nevelésünk, amelynek nyomán az egyén bűnéért ne terhelné a társadalmat is mindig felelősség.

Ennek ellenére, amikor Szaddám alól – képletesen szólva – kirántották a talajt, nem azért volt rossz szájízem, mert sajnáltam azt a beképzelt hólyagot, aki maga is bírája és hóhéra volt több ezer embernek. Azért van kellemetlen érzésem, mert Szaddámot ugyan pokolra küldték, de a nyoma, erőszakos eszméi itt maradtak, és még sokáig kísérteni fognak. Ceauşescu érzelmi rehabilitálásán már túl vagyunk, évről évre, születésének, halálának évfordulóján nosztalgiázók tömege keresi fel sírját, visszazokogni a diktatúra szürke évtizedeinek keserves emlékét. Értelmiségi körök egyöntetűen mondanak ítéletet arra az emlékezetes per-paródiára, amelynek nyomán eldördült a sortűz. Igazuk van: minősíthetetlen színjáték volt, amely soha nem lehet egy forradalom tartozéka, legfeljebb egy államcsínyé. És mégsincs igazuk: azokban a napokban, hetekben, hónapokban bármilyen más eljárásnak pontosan ugyanilyen vége lett volna, a Kárpátok Géniuszából ugyanilyen csúf hullát csináltak volna.

Ebben az összefüggésben Szaddám esete csak azért vitatható, mert az ő pere sokkal nagyobb nyilvánosság előtt, nagyobb nyomás alatt és többféle érdek befolyására zajlott, egyébként a rehabilitálás az ő esetében sem várat sokáig magára: nem adok rá tíz évet, és lesznek az Irakba importált amerikai demokráciának olyan ellenzői – nem is kevesen – akik Szaddám nevével a zászlajukon indulnak majd szent háborúba.

Ezért azt mondom: a diktátorok lődözése-akasztása helyett azon kellene fáradoznunk, hogy elítéljük és kiirtsuk azt az elvi-eszmei rendszert, amely működésüknek létteret biztosít, amely a társadalmi rangra fokozott gyűlöletet teszi meg a rend alapjává, abból táplálja folytonos vérszomját. Ezzel nagyon rosszul állunk: Ceauşescu lepuffantása után „mindössze" 17 évvel került sor – nem mellékesen cirkusz, botrány, hújozás és füttyögés közepette – a kommunizmus formai elítélésére. A nemzetiszocializmus újabb fénykorának küszöbén áll, ügyesen ötvözve magát egyéb izmusokkal, meglovagolva a globalizáció-ellenes hullám eszmei hátterét máris az orrunk előtt táncol, alaposan összezavarva azokat, akik egészséges elveket keresnek a dzsungelben. Pedig nem ártana vigyázni, mert a következő korok véres diktátorai már nem sortűzzel és nem haláltáborral fogják pusztítani az emberiséget, hanem humánusan, fájdalommentesen, nehezebben kitapintható eszközökkel. Még tapsolni is fogunk nekik…

Miután kiderült, hogy a másod-harmadkezű nyugati autók hazai forgalomba íratásakor akkora díjat kell majd fizetni, hogy nem éri meg behozni őket, a régi autókkal rendelkező személygépkocsi-tulajdonosok hamarosan kénytelenek lesznek belátni azt is, hogy az Európai Uniós csatlakozást követően az új autók árai sem lesznek hozzáférhetőbbek. Vagyis: egy ideig még hurbolhatják az 1300-as, 1310-es Daciákat.

Sokan gondolták úgy, hogy az EU-s csatlakozás következtében csökkennek majd a nyugat-európai új személygépkocsik árai. Ami végül is nem áll messze a valóságtól, de mégsem igaz...

Katona Attila, az Opel-Ecomax eladási igazgatója kérdésünkre elmondta, hogy a luxusadó törlésével az autók valóban olcsóbbak lesznek. Viszont, a forgalomba való beíratáskor fizetendő összegnek köszönhetően – ami új autók esetében azok légszennyezésétől, illetve hengerűrtalmától függ – az ügyfél a végösszeg tekintetében nagyjából ugyanott lesz, mint ahol most. Az elmélet és a gyakorlat között tehát van eltérés. Másfelől, a nem EU-s autók esetében a vám ugyan 30%-ról 10%-ra csökkent, ez az összeg viszont ezentúl már benne lesz a gépkocsik alapárában, ami a leasing-gel történő vásárlás esetében szintén azt jelenti, hogy nem várható árcsökkenés.

Egyértelmű tehát, hogy miután a Lengyelországban tapasztalthoz hasonló másodkézből származó gépkocsi-beáramlást sikerült megakadályoznia az új pénzügyi törvénykönyvnek, az első forgalomba íratási díjjal, 2007 nemigen hozhat látványos változásokat Románia autópiacán. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy – mint azt Katona Attilától megtudtuk – az autógyártók és importőrök szervezete, vagyis az APIA korábbi jóslása szerint az új autók eladása 10 százalékkal csökkenni fog a 2006-os szinthez képest. Hozzátette: a jóslatok persze nem mindig válnak be, és ha összességében csökken is majd az eladások mértéke, lesznek olyan márkák, amelynél – mint például az idén is remekül teljesítő Opelnél – a mutatók pozitívak lesznek. Végül megjegyezte: van még egy nagy kérdőjele az évnek, ugyanis nem tudni, hogy amennyiben megszűnik a Daewoo, a márka potenciális vásárlói melyik másik gyártóhoz pártolnak át.

Nagy léptékű növekedés előtt áll a romániai autópiac?
A fentiekkel teljesen ellenkező kijelentéseket tett viszont december közepén Brent Valmar, az APIA autógyártók és importőrök szervezetének elnöke: a román autópiacon jövőre tíz százalékos forgalomnövekedés várható az importőrök értékesítési offenzívájának és az elavult típusok lecserélésének köszönhetően – közölte.

Az Economistul gazdasági napilap a várható forgalomnövekedést az általános gazdasági helyzet javulásának, a banki piac megnyitásának és a lakosság emelkedő jövedelemszintjének tulajdonítja. A banki liberalizáció keretében szélesedik majd az importőrök és a kereskedők által kínált hitelkonstrukciók választéka.

Nagy volumenű típuscserére teremt lehetőséget az a tény is, hogy a Romániában forgalomban lévő négymillió autó fele 15 évnél idősebb.

2006 első félévben 242 282 autót értékesítettek Romániában. Tavaly összesen 256 414 autó kelt el a román piacon, 41,7 százalékkal több mint egy évvel korábban.

Novemberben 1,22 millió új autó kapott rendszámot Európában, 3,9 százalékkal több, mint 2005 novemberében, jelentette az európai autógyártók szövetsége (ACEA).

Októberben 3,6 százalékos volt az éves többlet. Előzőleg négy hónapon át csökkentek az eladások éves egybevetésben. A gyorsulást főleg a németországi vásárlások okozták, az ottani, januári áfa-emelést megelőző kereslet miatt, ez ellensúlyozta, hogy a nagyságra harmadik európai piacon, folytatódott a visszaesés. Az ACEA általában is gyengének tartja a keresletet, amire jellemző, hogy még az olcsó távol-keleti gyártók is vegyesen teljesítettek.

Az első tizenegy hónapban 14,29 millió új kocsit vásároltak Európában, 0,8 százalékkal többet, mint 2005. első tizenegy hónapjában. Az első tíz hónap során 0,4 százalékos volt a többlet az egy évvel korábbihoz képest.

Az új EU-tagok közül novemberben egyedül Magyarországon csökkent az értékesítés, novemberben már meredeken, de egy korábbi, igen magas szinthez képest. Így Magyarország még mindig második helyezett az új EU-tagok közül a vásárolt új autók számában. Az első helyezett, a majdnem négyszer nagyobb lakosságú Lengyelországban csak 25 százalékkal vásároltak több autót, mint Magyarországon. A lakosság számát illetően Magyarország Csehországgal van egy szinten.

A felmérés az EU 23 tagországára vonatkozik, Máltára, Ciprusra, Svájcra, Izlandra és Norvégiára nem.

A német autóexport a tavaly 8 százalékkal 170 milliárd euróra nőtt. Németország nettó autóexportja – kivitel mínusz behozatal – 100 milliárd euró volt, ami rekordot jelent – közölték a német autógyártók szövetségében (VDA). Az autóexport a teljes német kivitel 17 százalékát teszi ki. Egyetlen más ország sem exportál annyi autóipari terméket, mint Németország, tették hozzá.

A német autóipar versenyképességét az alacsony bérű országokból importált alkatrészek is növelik. Az export 40 százaléka Nyugat-Európába, 20 százaléka az Egyesült Államokba került.

Érdekesség: a német piacon a vásárlási lista első 23 helyén végig hazai típusok vannak, az élen pedig a VW vezető márkája, a Passat áll.

A júliusban, Londonban bemutatott új Opel Corsát választották meg az év autójának Romániában.

Az 1982-ben napvilágott látott és azóta is nagy népszerűségnek örvendő Corsa negyedik generációs képviselője már messziről vonzza a tekintetet: tetszetős külsőjének jellegzetes, hangsúlyos vonalai sportosságot sugároznak, de egyben igen „barátságossá" is teszik. A belső tér az autó mérete ellenére fokozott utaskényelmet kínál, teljesen új alvázon, amely nagyfokú dinamikát és menetbiztonságot kölcsönöz az autónak. A három- vagy ötajtós új Corsa többféle benzines és dízelmotoros „kiszerelésben" is kapható (legkisebbjük 60, legerősebbjük 125 LE leadására képes), s már az alapmodell is több extrával ellátott. Mindezek mellett egyáltalán nem mellékes megjegyezni, hogy az autó, amely különösen a 20–30 éves korosztályt célozza meg, ötcsillagos osztályzatot kapott az Euro NCAP biztonsági tesztjei során, ami a tetszetősség, kényelem, illetve a technikai jellemzők mellett igen fontos „összetevője" egy személygépkocsinak.

A hazai autós újságírók voksolásán az Opel Corsa mögött az Európában az év autójának választott Ford X-mas végzett. Az új Corsa értékesítése Romániában októberben kezdődött, s népszerűségét jelzi, hogy a számos igénylés miatt jelenleg csak több hónapos várakozási idő után lehet hozzájutni.

Közel kétszeresére növekszik a következő öt évben az Audi-modellek száma, miután a Volkswagen-csoport luxusmárkájánál 11,8 milliárd eurót szánnak a kínálat bővítésére, illetve a meglévő modellek korszerűsítésére.

A decemberi bejelentés szerint 2006–2011. között a modellek számát 40-re bővítik a jelenlegi 22-ről. A tervezett beruházásból erre 8,4 milliárdot fordítanak. Tavaly 1,7 milliárd eurót ruháztak be fejlesztésbe, az idén 1,4 milliárdot.

Az Audi a tavaly értékesítési rekordot várt, 900 ezer autó eladásával, miután az első tizenegy hónapban 833 ezer kocsit értékesítettek, 8,7 százalékkal többet, mint egy évvel azelőtt. Ez máris több, mint a tavalyi, 829 109-es rekord eladás.

(4. oldal)

A Volkswagen AG meghatározó márkája, a VW teljesítette tavalyi eladási célját. A VW autók eladása globálisan mintegy 10 százalékkal 3,4 millió járműre növekedett a tavaly, igaz, egyelőre csak a cég legutóbbi prognózisának megfelelően, hiszen a pontos adatok még nem ismertek.

A piac 2006-ban a leggyorsabban Kínában (21 százalék) és a dél-amerikai, dél-afrikai régióban (15 százalék) bővült. Az év első 9 hónapjában a VW márka (a Škoda, a Bentley és a Bugatti is hozzá tartozik) működési eredménye 1,08 milliárd euró volt, szemben az egy évvel korábbi 115 millió eurós működési eredménnyel.

Előretörtek a német autók az európai piacon: 2006-ban első alkalommal történt meg, hogy egyszerre hét német típus került be a tíz legnagyobb forgalmú modell közé – jelentette be a Verband der Automobilindustrie (VDA) gyártói szövetség Frankfurtban. A legnépszerűbb autó eszerint a VW Golf volt 442 780 eladott példánnyal. A második a francia Renault Clio, a harmadik pedig a Ford Focus lett.

A Volkswagen három modellel képviselteti magát a legkeresettebb tíz között. A Golf mellett a Passat és a Polo is felkerült a listára, mégpedig a hatodik, illetve a tizedik helyen. Az Opel Astra a hatodik, a BMW 3-as széria pedig a kilencedik helyet szerezte meg.

A VDA statisztikái szerint a német autógyárak az idén 45,5 százalékról 46 százalékra bővítették piaci részesedésüket Nyugat-Európában .

David Beckham angol futballsztár hónapokkal ezelőtt ellopott BMW terepjáróját elárverezi a macedón rendőrség.

A Jutarnji List című zágrábi lap úgy tudja, hogy a BMW X5 típusú kocsit hónapokkal ezelőtt „kötötték el" Madridban, és végül a szkopjei rendőrség bukkant rá. Az Interpolon keresztül értesítették David Beckhamet, hogy jöhet a tulajdonáért, de eddig még nem jelentkezett. Ezért döntött a hatóság az elárverezés mellett.

A sztárfocista rajong a kocsikért, London melletti villájának garázsa és kertje tele van különböző típusú autókkal. A Szkopjéban megtalált kocsi azonban úgy látszik, nem hiányzik neki.

Sötét a Volga, sötét a Hold ma
A hóval betemetett hegyek között
Csilingel át egy trojka.

Hadifogoly minőségben volt „szerencsém" megismerni az orosz telet, elviselni dermesztő hidegének erejét, ami elpusztította Napóleon és Hitler seregeit, biztosítva népének, az oroszoknak létét, jelenét és jövőjét. Nagy hatalom tehát az orosz Tél!

Ezerkilencszáznegyvenötöt írt a krónika. A Don vidéki pusztaságban, Karlovka városkától húsz kilométerre a majdnem sztyeppei világban építettük a szibériai vörösfenyőből barakkjainkat: a konyhát, a fürdőt, a színt az áramfejlesztőnek, a szabó-, a suszter- és a borbélyműhelyeket, a latrina hatalmas gödrét, az őrség szállásait, és még néhány nélkülözhetetlen épületet, a földszintes gyengélkedőt, a lágerkórházat.

A mintegy százötven fős csoportunk zöme főleg magyar hadifogoly volt. Mindennapi tevékenységünk abban állt, hogy felépítsük Karlovka városkában a sziléziai Gleiwitz (Gliwice) városbeli német mozdonygyárat, amit az oroszok hadizsákmányként leszereltek. Még az acél ablakrámákat is elhozták, hogy aztán azt újra-építsék orosz területen. Hogy tervüket megvalósítsák, sziléziai német szakembereket is hoztak, akikkel semmivel sem bántak jobban vagy rosszabbul, mint velünk, hadifoglyokkal.

Három, németektől zsákmányolt Opel-Blitz hatalmas teherautón utaztunk naponta a lágertől húsz kilométerre lévő Karlovkáig. Egy kis másfél tonnás amerikai modell alapján gyártott orosz Forddal szállították nekünk a sovány, főleg káposztalevesből vagy hámozatlan köleskásából álló ebédünket.

Vastagodott a világra omló hóáradat
A száraz szeptember után már október elején megjelentek a talaj menti fagyok, a mezőkről, rétekről eltűntek a füvek: a kakukkfű, a pemetefű, a somkórófű, a tövises iglic, az orbáncfű, száraz kórójukat, hervadt leveleiket borzolták az északról jövő hideg szelek. Kopár lett az erdő, száraz lombjaiktól megfosztottan dideregve várták a telet.

Elhagyták a sztyeppei világot a szekicserek, a pásztormadarak, a seregélyek; irdatlan magasságban a Perzsa öböl felé vonuló, gémek, hattyúk, lilik, vadrécék és libák csoportjai hápogásaikkal, gágogásaikkal tették hangossá fagyos délutánokon a légteret, pánikszerűen menekülve a Tél elől.

Néhány fagyos nap után váratlanul enyhült a hideg, és az egyik álmosító délután nagy pelyhekben sűrűn havazni kezdett, eleinte nedves, később fagyos szél kavarta szilánkokban a hópelyheket, szemlátomást vastagodott a világra omló hóáradat. Hajnalig akkora hó esett, hogy nem tudtunk elmenni a latrináig. Valamennyiünket felzavartak, hólapáttal láttak el, hogy a lágerudvart, a sorakozó placcot, a konyhához és a latrinához vezető utakat megtakarítsuk a hatalmas hó ijesztő tömegétől. Arról szó sem lehetett, hogy munkába menjünk Karlovkába, az oda vezető út teljesen járhatatlan volt. Másnap szintén egész nap esett a hó, hajnal felé elállt, az ég kitisztult, és dermesztő hideg vette birodalmába a világot. Két nap alatt mínusz 35 fokra süllyedt a hőmérséklet, és ezzel betört életünkbe az orosz tél.

Ruházatunk vattázott bélelt nadrágból, szintén vattázott térdig érő pufajkából, fület eltakaró kucsmából és vastag sálból állt, lábunkra nemezszerű préselt, pehelykönnyű térdig érő csizmát húztunk, arcunkat bálnazsírral védtük a kegyetlen fagytól. Ha nem éltem volna meg a történteket, nem igen hinném el, hogy milyen az élet mínusz harmincöt fokos hidegben. Ha köptünk egy jó nagyot, mire a nyálunk földet ért, már megfagyott. Amikor pisiltünk, vizeletünk íve gőzölgött, és földet érve öklömnyi halvány narancs-színű kupaccá fagyott. Egy fűtetlen csarnokban mintegy nyolc milliméteres acéllemezt vágtunk, s a szörnyű hideg miatt a fagyos acéllemez csillagszerűen repedt minden irányba, csak éppen a kijelölt vonalban nem. Könnyünk szemhéjunkra fagyott, leheletünk sálunkon vastagodott, tüdőnk zilálva nyelte a fájóan hideg levegőt. Volt az oroszokban annyi szánalom, hogy ilyen rettenetes hidegben nem vittek ki munkára, a lágerben maradtunk, és behúzódtunk a fűtött barakkokba.

Az oroszok habár edzettek voltak, nehezen viselték el a szörnyű hideget. Idejében felkészültek a télre, sok tüzelőt, fát, szenet halmoztak fel házaik udvarán. A pincékben kétszáz literes hordókban savanyított káposzta, uborka és krumpli biztosította a mindennapi eledelt, vodka helyett maguk főzte kukoricapálinkát, úgynevezett szamanovkát ittak. Ez körülbelül hatvan fokos lehetett, de fertelmes bűze miatt az edzett oroszok is csak úgy tudták meginni, hogy közben egyik kezükkel befogták az orrukat. Ehhez képest a láger latrinájának nyáron kellemes illata volt... Egyszer szert tettünk néhány liter szamanovkára, alaposan berúgtunk, másnap szörnyű fejfájás kínzott valamennyiünket, mint valami dilisek lézengtünk, képtelenek voltunk kiejteni egy értelmes szót, gondolatot a szánkon, három napig bele voltunk betegedve.

A hideg ellenére muszáj volt munkába menni
Hideg ide, hideg oda, miután eltakarították a havat a Karlovkába vezető úton, muszáj volt munkába menni. A kétüléses kabinú kis Ford teherautó is minden nap tizenegy órakor egy őr és egy fogoly társaságában befurikázott Karlovkába, hogy kihozza az állandóan éhes foglyoknak az ebédet. Az érvényes utasítás szerint a kabinban a sofőr és a fogoly ült, a szűk rakodó térben pedig egy fapadon a fegyveres őr, aki vigyázott a fogolyra hogy meg ne szökjön. A kocsikísérő őr egy szörnyen rút, rosszindulatú, vágott szemű, valószínűleg ázsiai eredetű ronda alak volt. Szűk vállú, pókhasú, görbelábú féreg, aki szörnyen utálta a foglyokat, és verte is őket. Apró szemű, lapos orrú, disznóra emlékeztető pofáján alsó ajka mindig nyálas volt, nagy sárga, ritka fogai között fröcskölte a nyálat a vele beszélőre.

Az ortodox karácsony utáni januári fagyos napon én voltam a soros kocsikísérő. Az említett ronda őr kíséretében, Nyikolajjal, a sofőrrel elindultunk a lágerbe, hogy két benzines hordóban elhozzuk a szokásos káposztalevest vagy köleskásából készült ebédet a mozdonygyárat építő foglyoknak.

A pokrócokba bugyolált motorház felett a szélvédőre akasztott apró sószacskó igyekezett annyira megtisztítani a szélvédő üvegét, hogy tenyérnyi helyen látni lehessen az utat a befagyott üvegen át. A havas puszta kietlenségével, irdatlan hómezejével és fagyos csendjével a sarki örök telek hangulatát árasztották a világra, az ember gondolni sem mert arra, hogy itt valaha tavasz vagy nyár lesz. Mire megérkeztünk a lágerbe, az utálatos vágott szemű őr kék volt a hidegtől, beszélni sem tudott, úgy vacogott. Leugrott a kocsiról, berohant a lágerkonyhába, s a hatalmas forró üstök között igyekezett melengetni megfagyott lábait és karjait. A kék benzines hordót megtöltöttük káposztalevessel, köleskásával, vastag pokrócokba burkoltuk a hordókat, így védve az étel forróságát a hidegtől, majd felpakoltuk őket a kocsira, és irány Karlovka. Ahogy elhagytuk a lágert, az őr a kabin tetején dörömbölni kezdett, hogy álljunk meg. Leszállt a kocsiból, engem kirántott Nyikolaj mellől, és rám rivallt, hogy menjek én a rakodótérbe, s ő beült Nyikolaj mellé. Miután helyet cseréltem az utálatos őrrel, lekuporodtam a meleget árasztó hordók mellé, s vacogva kértem a jó Istent, hogy őrizzen meg a megfagyástól ebben a jeges sarki hidegben.

Szerencsés megmenekülés a haláltól
Az épülő gyár udvarán iparvágány is volt, egy Németországból érkezett tehervonat mozdonya éppen tolatott, amikor megérkeztünk. A gyár területén kanyargó úton furikázott apró Fordunk, én felállva a hordók mögött, észrevettem, hogy nagy sebességgel közeledik felénk egy vagonsor. Látva az elkerülhetetlen veszélyt, hirtelen leugrottam egy fagyott hókupacra, így menekültem meg a haláltól. Az ütközés összelapította a vézna autó kabinját, és azonnal végzett az abban ülőkkel is.

Később kiderült, ha Nyikolaj nem fékez, hanem gázt ad, elkerülhető lehetett volna az ütközés, és mind a ketten megmenekülnek. Maga a tolatás sebessége is nagy volt, ezen kívül pedig nem állt őrség az átjárónál, a mozdonyvezető pedig gondatlan és hanyag volt. Mindezek az orosz magatartást igazolják a közvagyonnal szemben.

Megmenekülésemet a biztos halálból a jó Istennek köszönhetem, annyi év után lidérces álmaimban gyakran megismétlődik ez a nem mindennapi történet.

(Folytatás 2006. december 9. lapszámunkból)

Ekkora veszteség láttán, amely jelenleg is növekszik, természetes, hogy a leghatékonyabb kisebbségvédelmet igényli az erdélyi magyarság. Ami nyilvánvalóan, csakis az autonómiával érhető el, ennek minden lehetséges változatát is ide értve, a számarányoknak megfelelően. Ez az érv soha el nem hangzik egyetlen felelős RMDSZ-vezető részére sem!

Az alkotmány ugyan nem beszél kisebbségi autonómiáról, így hát nem is tiltja... Arról viszont rendelkezik a hatodik szakasz első részében hogy: „Az önazonosság joga. (1) Az állam elismeri és szavatolja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási önazonosságuk megőrzéséhez, fejlesztéséhez és kifejezéséhez való jogot." Ám ha közben egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek száma folytonosan csökken, a hatodik szakaszban biztosított jogok nem teljesedése miatt, s ma ez a szám csupán akkora, mint amilyen ezelőtt nyolcvanöt évvel volt, akkor nyilvánvalóan az alkotmányban biztosított jogok megszegéséről van szó. Miközben – láttuk – az erdélyi románság száma ugyanannyi idő alatt több mint kétszeresére növekedett. Mindez nem magyarázható csupán a természetes szaporulattal... Ugyanakkor közismertek a nagy tömeg-betelepítések például Kolozsváron, ahol a hatvanas évek végén a magyarság még többségben volt, ma – hivatalosan – valamivel kisebb a számuk húsz százaléknál. Különben húsz százalék volt az első határa annak, hogy magyar nyelvű feliratok is megjelenhessenek. A hírhedt Funar polgármester idején ez a kis eltérés a gyanúsnál is több volt. Ki nézett utána? Persze sokkal több nem igen lehetett. Bár ki tudja? Az RMDSZ nem foglalkozott vele. Elnöke országos viszonylatban kijelentette, hogy a népszámlálás adatainak hitelességét nem szabad kétségbe vonni. Nagy volt a bizalom 1945 után is...! Ettől függetlenül – mint láthattuk – nem is alkotmányellenes a kérés, amely egy megfelelőbb védelmet, azaz egy megfelelőbb kisebbségvédelmet biztosító megoldást: területi autonómiát igényel a székelységnek. Hiszen a kisebbségvédelem a román alkotmány szerint is azt jelenti, hogy a román állam szavatolja, jelen esetben, a magyar kisebbség önazonosságának megőrzését, ami nem azonos az elrománosítással vagy más kivándorlást provokáló sunyi eljárással.

Ámde az alkotmány hatodik szakaszát, úgy látszik, senki sem ismeri. A „rokonszenves" Băsescu köztársasági elnök is, aki a szerbiai Koszovó részére javasol autonómiát, ami elárulja, hogy konyít a kérdéshez, Románia alkotmányának első szakaszából idézve, kijelenti, hogy Székelyföld területi autonómiáját a román alkotmány nem teszi lehetővé! (Ő, szegény megadná...) A következő három szót idézte: „Románia nemzeti állam." Ám ebből nem igen lehet kiolvasni tiltást a kisebbségi területi autonómiát illetően. Avagy talán a „nemzeti állam" kifejezés olyan varázsszó, amellyel érvényteleníthetők az alkotmány hatodik szakaszának rendelkezései? És igazolni lehet egy még mindig nagy számú kisebbség beolvasztását vagy álcázott kitessékelését? Ez volna a „nemzeti állam" valódi jelentése? Ám még akkor sincs összhangban Románia alkotmányának egyetlen olyan szakaszával, amely a nemzeti kisebbség védelmét minden kétértelműség nélkül kötelezővé teszi. (S nyilvánvalóan nem csupán a madárinfluenza ellen...) De nincs összhangban az Európai Uniónak azzal a felfogásával sem, amely a sokszínűséget alapvető fontosságúnak tekinti az Unió versenyképességét illetően. Ami szinte szószerint megegyezik a változatosságnak és a sokszínűségnek a földi élőlénynek, s így az ember evolúciójában, fejlődésében betöltött rendkívüli szerepével. Erre szokták mondani, hogy a változatosság a fejlődés hajtómotorja... De hát ilyen összefüggéseket, még az EU-ban is, kissé nehéz fölismerni mindennap és mindenkinek...

(Folytatjuk)

A gonosz kismalac sétál az erdoben. Egyszer csak előtte áll a jóságos tündér.
– Szervusz, kismalac. Ma veled találkoztam először, ezért kívánhatsz egyet, és én teljesítem a kívánságodat.
– Dögölj meg!

Az ausztrál Perthben rendezik az év első nagy versenyét, a a teniszezők nemhivatalos csapat-világbajnokságát. A nyolc válogatott két csoportban küzd a továbbjutásért, a döntőt a két csoportgyőztes játssza. A legnagyobb meglepetést a második napon az indiai csapat okozta, amely a második napon, a B-csoport első mérkőzésen óriási küzdelemben legyőzte a cseheket.

Eredmények:

A-csoport, 1. forduló: Ausztrália–Oroszország 2–1 (Alicia Molik–Nagyezsda Petrova 6:2, 2:6, 6:2; Mark Philippoussis–Dmitrij Turszunov 6:4, 7:6; Molik, Philippoussis–Petrova, Turszunov 6:7, 1:6) és Franciaország–Egyesült Államok 2–0 (Tatiana Golovin–Ashley Harkleroad 6:3, 4:6, 6:2; Jerome Haehnel–Mardy Fish 7:5, 4:6, 7:6; a párost nem játszották le).

2. forduló: Oroszország–Egyesült Államok 2–1 (Petrova–Harkleroad 6:3, 6:0; Turszunov–Fish 1:6, 4:6; Petrova, Turszunov–Harkleroad, Fish 6:3, 7:5) és Franciaország–Ausztrália 3–0 (Golovin–Molik 7:5, 6:2; Haehnel–Philippoussis 4:1-nél Philippoussis sérülés miatt feladta; Golovin, Haehnel–Molik, Philippoussis játék nélkül).

A csoportot a francia csapat két győzelemmel vezeti, az orosz és az ausztrál együttes egy-egy győzelemmel és vereséggel áll, míg a címvédő amerikaiak kétszer kikaptak, s ezzel már biztosan nem juthatnak döntőbe.

B-csoport, 1. forduló: India–Cseh-ország 2–1 (Rohan Bopanna–Tomas Berdych 2:6, 2:6; Sania Mirza–Lucie Safarová 6:2, 6:2; Mirza, Bopanna–Safarová, Berdych 6:3, 5:7, 10–6) és Spanyolország–Horvátország 3–0 (Anabel Medina Garrigues–Sanja Ancsics 6:3, 6:1; Tommy Robredo–Mario Ancsics 3:6, 7:5, 6:3; Medina Garrigues, Robredo–S. Ancsics, M. Ancsics 6:4, 6:2).

A két németországi állomáshelyen elért kiváló szereplése nyomán az osztrák Gregor Schlierenzauer vezet a síugró négysáncverseny félidejénél. Az első, oberstdorfi vetélkedőt a sorozatban először részt vevő 16 éves síugró nyerte meg. Második lett a svájci Andreas Küttel, a harmadik helyet a 2000–2001-es versenyen nyertes lengyel Adam Malysz szerezte meg. Küttel nyerte a második viadalt Garmisch-Partenkirchenben, az oberstdorfi győztes Schlierenzauer ezúttal a negyedik lett, ám az összetettben így is az élen áll.

Eredmények, Négysáncverseny, Oberstdorf: 1. Gregor Schlierenzauer (osztrák) 296 pont (135,5 m/142 m), 2. Andreas Küttel (svájci) 286,5 (133,5/136,5), 3. Adam Malysz (lengyel) 280,3 (132/134), 4. Anders Jacobsen (norvég) 279,7 (131,5/135), 5. Simon Amman (svájci) 276,9 (135/133), 6. Arttu Lappi (finn) 276,3 (131/135).

Garmisch-Partenkirchen: 1. Küttel 135,9 pont (125,5 m), 2. Matti Hautamäki (finn) 133 (125 m), 3. Kaszai Noriaki (japán) 132,9 (128 m), 4. Schlierenzauer 129,4 (123 m), 5. Jacobsen, Lappi és Björn Einar Romören (norvég) 128,1 (122 m).

Az állás a második sánc után: 1. Schlierenzauer 425,4 pont, 2. Küttel 422,4, 3. Jacobsen 407,8.

A harmadik versenyt csütörtökön rendezik Innsbruckban.

Az elmúlt év végén barátságos nemzetközi tornának adott helyet a kolozsvári Horia Demian Sportcsarnok. A házigazda Koölozsvári U-Jolidon a magyarországi Hódmezővásárhely együttesét, valamint a nagybányai és a marosvásárhelyi gárdát látta vendégül. A kupát az U-Jolidon hódította el.

Eredmények: Hódmezővásárhely–U-Jolidon 30–31 és Nagybányai MKK–Marosvásárhelyi Maros 34–26; Hódmezővásárhely–Maros 35–27 és Nagybánya–U-Jolidon 29–33; Hódmezővásárhely–Nagybánya 24–29 és Maros–U-Jolidon 24–31.

A végeredmény: 1. U-Jolidon 6 pont, 2. Nagybánya 4, 3. Hódmezővásárhely 2, 4. Maros 0.

Különdíjak: gólkirálynő: Mihaela Ani-Senocico (29 gól), Legjobb játékos: Geiger Melinda (Nagybánya), legjobb kapus: Cristina Cucuian Dogaru (U-Jolidon); sportszerűségi díj: Marosvásárhelyi Maros.

A székelyföldi válogatott győzelmével végződött szombat este a Székelyföld–Magyarország barátságos jégkorongmérkőzés Gyergyószentmiklóson. A székelyföldi kisváros jégcsarnokában rendezett mérkőzésen a helyi Progym és a csíkszeredai Sport-klub játékosaiból verbuvált székelyföldi válogatott egy góllal győzte le az Újpest, a Dunaújváros és a Ferencváros hokisaiból álló csapatot.

Az első harmadban még a vendégek vezettek 4–3-ra, a második harmadban a házigazdák 4 gólt lőttek, a magyar ligaválogatott játékosai csupán kétszer találtak a kapuba, az utolsó harmadban pedig 1–1 gól született.

A székelyföldi válogatott javára az első gólt Goga lőtte, Kertész a másodikat. A magyar válogatott első gólját Peterdi szerezte, Gál 3–1-re növelte a helyiek előnyét, majd Gál, Peterdi, Azari és Markó góljával a magyarországi válogatott részsikerével ért véget az első harmad.

A második harmadban Szilassy növelte a vendégek előnyét, majd háromszor egymás után talált a magyar kapu hálójába Elekes, egyszer pedig Csíki. A magyar válogatott hatodik gólját ismét Peterdi lőtte.

A harmadik harmadban Azari egyenlített, majd a helyi Csata állította be a 8–7-es végeredményt.

A szombati székely–magyar mérkőzésre már napokkal korábban elkelt minden jegy.

A mérkőzés a Himnusz és a Székely Himnusz eléneklésével kezdődött, majd a két csapatkapitány – Vargyas László (Székelyföld) és Horváth Balázs (Magyarország) – zászlót cserélt. A lelátókon mindvégig frenetikus hangulat uralkodott, a nézőtér zöme a székelyföldi válogatottnak szurkolt.

A székely–magyar mérkőzés védnöke a Magyarok Világszövetsége volt, amely a győztes csapatot ezüstserleggel jutalmazta.

Az Európai Sportújságíró Szövetség (UEPS) két teniszezőt, a svájci Roger Federert és a belga Justin Henin-Hardenne-t választott meg 2006 legjobb sportolójának.

A voksoláson a férfiak között a tavaly 12 tornán győztes Federer (76 pont) az olasz labdarúgó-válogatott és a Real Madrid világbajnokát, Fabio Cannavarót (22), valamint a torinói téli olimpia háromszoros sílövő bajnokát, a német Michael Greisst (12) előzte meg. Ezzel sorozatban harmadszor lett első.

A nőknél Henin-Hardenne (28) mögött a francia úszócsillag, Laurie Maunadou (27) végzett a második, míg az idén Európa-bajnokságot nyert orosz rúdugró, Jelena Iszinbajeva (21) a harmadik helyen.

Hetvenkilencéves korában elhunyt Yaacov Hodorov, aki az ötvenes, hatvanas években a legjobb izraeli labdarúgónak számított. A zsidóállamban a kapus volt az első sztárfutballista, ő tette népszerűvé a sportágat, illetve sok fiatal miatta kezdte el pályafutását.

Hodorovot a kor öt legjobb kapusa között tartották számon. 1957-ben eltört az orra a Wales elleni vb-selejtező elején, ennek ellenére parádésan védte végig a mérkőzést, ám remeklése ellenére 2:0-s vereséget szenvedett csapata. Egy másik alkalommal törött kézzel vállalta a játékot a szovjet válogatott ellen, noha bravúrjai ellenére 2:1-re kikapott Tel-Avivban a hazai együttes.

Pályafutása nagy részében a Hapoel Tel Avivban védett, amellyel egyszer bajnokságot nyert.

A Charlton Athletic hazai pályán legyőzte a Király Gáborral felálló Aston Villát az angol Premier League 21. fordulójának nyitómérkőzésén. A magyar válogatott kapussal továbbra is nyeretlen a birminghami klub. Megszerezte élete első gólját Priskin Tamás, a Watford magyar válogatott támadója, ugyanakkor nem örülhetett a pontot érő találatnak, hiszen a játékvezető a második félidő elején a nagy esőzés miatt félbeszakította a mérkőzést. A 20 éves csatár – aki hosszú idő után először kapott lehetőséget kezdőként – a Wigan Athletic elleni találkozón Jordan Stewart beadását fejelte a kapu bal oldalába.

A szorgalmas angolok még újévkor sem szakították meg a bajnokságot, már a 22. játéknapnak is nekivágtak. A sereghajtó Watfordban Priskin ezúttal is jeleskedett, csapata nagy küzdelemben gólnélküli döntetlent játszott a Fulham otthonában, a magyar futballista a 97. (!) percig a pályán volt, ekkor azonban begyűjtötte a második sárga lapját. A meccs csak a 100. percben ért véget.

Eredmények, 21. forduló: Charlton Athletic–Aston Villa 2–1, Blackburn Rovers–Middlesbrough 2–1, Bolton Wanderers–Portsmouth 3–2, Chelsea–Fulham 2–2, Everton–Newcastle United 3–0, Manchester United–Reading 3–2, Tottenham Hotspur–FC Liverpool 0–1, West Ham United–Manchester City 0–1 és Sheffield United–Arsenal 1–0. A Watford–Wigan Athletic 1–1 -nél az 55. percben félbeszakadt, Priskin a 44. percben egyenlített.

22. forduló: Liverpool–Bolton Wanderers 3–0, Fulham–Watford 0–0, Manchester City–Everton 2–1, Middlesbrough–Sheffield United 3–1, Portsmouth–Tottenham Hotspur 1–1, Reading–West Ham United 6–0, Wigan Athletic–Blackburn Rovers 0–3 és Newcastle United–Manchester United 2–2. Lapzárta után ért véget az Arsenal–Charlton Athletic és az Aston Villa–Chelsea összecsapás.

Az élen: 1. Manchester United 54 pont, 2. Chelsea 47, 3. Liverpool 40, 4. Bolton 39, 5. Arsenal 36 (37–19), 6. Portsmouth 36 (33–22).

Öt argentin, három brazil, két chilei és egy argentin-francia futballistát választottak be a szakírók a 2006-os esztendő amerikai álomcsapatába.

Az El Pais című napilap 1986 óta minden év végén megrendezi a voksolást.

Az amerikai kontinens álomválogatottja: kapus: Rogerio Ceni (brazil), védők: Hugo Ibarra (argentin), Daniel Díaz (argentin), Fabao (brazil), középpályások: Rodrigo Palacio (argentin), Juan Sebastián Verón (argentin), Fernando Gago (argentin), Matías Fernández (chilei), csatárok: Gonzalo Higuaín (francia-argentin), Humberto Suazo (chilei).

Az év dél-amerikai labdarúgójának a Colo Colo 20 éves középpályását Fernandézt választották meg. A chilei játékos, aki januártól már a spanyol Villarreal együttesét erősíti, a Boca Juniors két argentin kiválóságát, Rodrgio Palaciót és Fernandó Gagót – aki azóta már a Real Madrid tulajdona – előzte meg. Fernandeznek nagy szerepe volt abban, hogy csapata döntőt játszhatott a Copa Sudamericán, a „dél-amerikai UEFA-kupában".

Az El Pais című napilap szavazásán – amelyen 21 év óta 400 dél-amerikai sportújságíró adhatja le voksát – a kontinens legjobb edzője szintén a chilei gárdából került ki, Claudio Borghi győzött.

L’Equipe: 5 + 1 olasz és négy barcelonai a 2006-os válogatottban
A L’Equipe idén is összeállította az álomcsapatot, amelyben a világbajnok olasz válogatottból öten, illetve edzőként a szövetségi kapitány Marcello Lippi, míg a Bajnokok Ligája-győztes FC Barcelonából négyen kerültek be.

A 2006-os németországi viadal hősei közül Gianluigi Buffon, Gianluca Zambrotta, Fabio Grosso, Andrea Pirlo és az aranylabdás Fabio Cannavaro tagja az álomcsapatnak. Érdekesség, hogy a védelembe kizárólag a francia William Gallas nem olasz.

A katalán elitgárdából Zambrotta – ő nem volt még a Barcelona tagja a BL megnyerésekor –, Deco, Ronaldinho és Samuel Eto’o került be az együttesbe. A 2005-ös gárdából csak utóbbi kettő maradt meg a mostaniban.

A L’Equipe 2006-os álomcsapata: Gianluigi Buffon (olasz, Torinói Juventus) – Gianluca Zambrotta (olasz, FC Barcelona), Fabio Cannavaro (olasz, Real Madrid), William Gallas (francia, Arsenal), Fabio Grosso (olasz, Milánói Internazionale) – Claude Makelele (francia, Chelsea), Andrea Pirlo (olasz, AC Milan), Deco (portugál, Barcelona) – Ronaldinho (brazil, Barcelona) – Samuel Eto’o (kameruni, Barcelona), Thierry Henry (francia, Arsenal); edző: Marcello Lippi (olasz).