Hetvenkilenc éves korában Marosvásárhelyen váratlanul elhunyt Domokos Géza, közismert író, szerkesztő és politikus, az RMDSZ egyik alapítója, a szövetség első elnöke. Temetésére szombaton 13 órakor kerül sor Zágonban. Domokos Géza 1928. május 18-án született Brassóban. 1969 és 1990 között a Kriterion Könyvkiadó alapító-igazgatója volt, irányítása alatt a kiadó a magyar szépirodalom és tudományos élet tekintélyes műhelyévé vált. Domokos Géza 1992-ig az RMDSZ parlamenti képviselője volt, az RMDSZ-t 1993-ig vezette. Ezután nyugdíjba vonult, hátralevő éveit Sepsiszentgyörgyön, Papolcon töltötte. Domokos Gézát az RMDSZ saját halottjának tekinti. Képünk az RMDSZ idén márciusban Aradon tartott VIII. Kongresszusán készült, amely Domokos Géza utolsó jelentős közszereplése volt. Lapunk a 2. és 3. oldalon emlékezik az író-politikusra.

NÉVNAP: Irén. A görög Eiréné szóból származik, jelentése: béke.

NAPKELTE: 5 óra 34 perckor.

NAPNYUGTA: 21 óra 24 perckor.

ÉVFORDULÓK: Június 28-án történt: 1763. A Kárpát-medencében az egyik legsúlyosabb földrengés volt, amely elsősorban Komáromot érintette, de a rengéseket Drezdában és Lipcsében is érezték. • 1881. Belgrádban az Osztrák–Magyar Monarchia titkos politikai egyezményt kötött Szerbiával. • 1914. Gavrilo Princip szerb diák Szarajevóban meggyilkolta az oda látogató Ferenc Ferdinánd osztrák trónörököst és feleségét. Ezután az Osztrák-Magyar Monarchia július 19-én ultimátumot intézett Szerbiához, majd július 28-án hadat üzent: kitört az I. világháború. • 1919. Versailles-ban a német küldöttség aláírta a győztes antanthatalmak diktálta, az I. világháborút lezáró békeszerződést. 1948. Prágában megalakult a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI). • Június 28-án született: 1491. VIII. Henrik angol király, az anglikán egyház megalapítója. • 1577. Peter Paul Rubens flamand festő. 1712. Jean-Jacques Rousseau francia író és filozófus, a felvilágosodás képviselője. • 1811. Kriza János unitárius püspök, népköltészeti gyűjtő, költő, akadémikus. • 1867. Luigi Pirandello Nobel-díjas olasz drámaíró, író és költő. • 1901. Domokos Pál Péter Széchenyi-díjas néprajztudós, a történettudomány doktora. • Június 28-án halt meg: 1884. Táncsics Mihály író, politikus. • 1928. Köllő Miklós forgatókönyvíró, dramaturg. • 1955. Szekfű Gyula történész, publicista, egyetemi tanár, akadémikus.

Ne rémítsen a szakadék álmaid és valóság közt. Ha a képzelet szárnyára vesz, meglesz a híd is hamar.

A MÁRIA SZÍVE PLÉBÁNIATEMPLOM BÚCSÚJÁT július 1-jén, vasárnap délben 12 órakor tartják (Jobbágy/Arieşului utca 67. szám). Ez alkalommal az újmisés Kádár István első, ünnepélyes miséjét is bemutatják. E kettős ünnepre sok szeretettel várják a híveket.

A VÁRANDÓSOK KLUBJA szeretettel várja tagjait és az érdeklődőket következő összejövetelére június 28-án, csütörtökön délután 5 órától az Unitárius Óvodában. A terhestornát ezúttal is altatódal-tanulás követi a Zümmögőben, majd Szilágyi Ildikó válaszol a szüléssel kapcsolatos kérdésekre. Váltócipő szükséges!

diákokat vár a IX. osztályokba a fennmaradt helyekre a humán-teológiai és reál szakokra (biológia–kémia szakra).

Érdeklődni az iskola címén: Kolozsvár, M. Kogălniceanu (Farkas) utca 16. szám.
Tel: 0264-430653
E-mail:
Honlap: www.kollegium.ro

Esély a halhatatlanságra?

Mert milyen más esélyről lehetne beszélni egy közéleti ember halálának hírét szomorúan tudomásul véve?

Domokos Gézától távol álltak a nagy szavak, ő világéletében realistának tudta magát, s az önismerete nem csapta be. Realista volt mint újságíró és újságszerkesztő, realista mint író, realista mint kiadóvezető – nem utolsósorban pedig realista politikus volt. A realista ember körültekintően méri fel az esélyeket, nem bocsátkozik nagy kalandba, de a lehetőségeket igyekszik kihasználni – és amennyiben egy közösség tudatos (régebben úgy mondták: elkötelezett) tagja, a haszon az ő számára nem az egyéni boldogulást (ma: gazdagodást) jelenti csupán, hanem a köz érdekeinek szolgálatát is.

Jól választotta meg Domokos Géza visszaemlékezései három kötetének a címét: Esély. Hosszú és értékteremtésben gazdag élete során többféle esély látszott megnyílni előtte. Gyermekkorának faluja, Zágon – Mikes Kelemennek a szülőhelye – és a sepsiszentgyörgyi iskola, a Székely Mikó Kollégium mondhatni arra predesztinálta, amit majd a hetvenes-nyolcvanas években cselekedhetett, a Kriterion igazgatójaként. Előtte azonban megjárta Moszkvát, a Maxim Gorkij Irodalmi Intézetet (igaz, itt Pausztovszkij tanítványa lehetett), és volt a Pionírnak meg az Ifjúmunkásnak a főszerkesztője, Bukarestben. 1989 decembere előtti mozgalmi életének a „csúcsa" a párt Központi Bizottságához kapcsolódott. Vagyis megvolt az esélye, hogy „jó elvtársként" tartsák számon. Szerencsére azonban más esélyeket sikerült éltetnie, jó irányban kifuttatnia: mint az Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi részlegének főszerkesztője, elindíthatta például a Forrás-sorozatot, alatta indult a Horizont, a világirodalmi könyvsorozat, 1968-ban mint az Előre főszerkesztő-helyettese élére állhatott a romániai magyar irodalmi élet megújítási kísérletének, később pedig az Írószövetség országos alelnöki minőségében próbálhatta menteni, ami a diktatúra durvuló szakaszában még menthetőnek látszott.

Domokos most már lezárult életművének fő alkotása bizonyára a Kriterion. A nemzetiségi könyvkiadó, amelynek élére került, és amelyből jelentős mértékben magyar kultúramentő intézményt formált. Az általános leszegényítés és leszegényesedés két évtizedében hitet adott írónak és olvasónak, hogy lehet még feltámadás. És amikor az évtized végén, 1989 decemberében esély nyílt a változtatásra, méltán állt, állhatott az alakuló Romániai Magyar Demokrata Szövetség élére. Lehetett, és olykor kellett vitatkozni vele, ám el nem vitatható, hogy a romániai magyarság politikai súlyát elsősorban ő próbálta besulykolni a fejekbe. Mindenekelőtt a csak románul gondolkodó fejekbe.

Mi jár mindezért az utókortól? Reméljük, hogy legalább esély a tartós közemlékezetre.

Nemrég, egyik este csörög a telefon, és Gedeon Zoltán közli velem, hogy most érkezett haza magyarországi útjáról, és az idén is elhozta meghívóinkat a tokajhegyaljai Tállyai Középeurópai Alkotótáborba. Mert Zoltán nélkül, a tábor „Zoli bácsi"-ja nélkül, ma már nincs Central European Arts Camp. A 85 éves mester, korát meghazudtolva, ma is a tábor lelke, egyik mozgatórugója.

Gedeon Zoltán június 29-én ünnepli 85. születésnapját. A Hargita tövében, Szentegyházán 1922-ben született művész-pedagógusban kivételes személyiséget ismertem meg. Csak csodálattal tudok gondolni fantasztikus vitalitására, alkotóenergiájára. Ha néhány szóval kéne jellemeznem, ezek a tulajdonságai jutnak eszembe: örökifjú, energikus, dinamikus, kreatív, inventív, kísérletező, határtalan alkotókedv és nem utolsósorban emberség és kollegialitás. Hadd mondjak néhány példát is az előbbiekre.

Kávézgatunk egy teraszon. Zoltán nagy átéléssel mesél háborús katonaéveiről, orosz fogságáról. Pisztollyal megfenyegetett és megregulázott egy nyilas tisztet, s már kísérték is ki a Duna-partra, hogy agyonlőjék. Csak egy hajszálon múlott, hogy „ne az a bizonyos Duna-parti bronzcipő emlékeztessen ma rá." Aztán négy évig orosz fogság, a Ladoga-tó, Murmanszk környéke, a fehér éjszakák – „kedvenc linómetszeti témám" – mondja.

A Báthory-iskola kisépülete előtt, déli 12 órakor a szülők várják csemetéiket. Zoltánt is köztük látom. „Kit vársz, Zoltán?" – kérdem. „Van itt egy elsős árva leányka, szegénynek meghaltak a szülei, s várom, hogy hazavigyem. Próbálok én is segíteni, ahogy tudok." Humánus cselekedete egyből levett a lábamról és megerősített hitemben, hogy önző és egoista világunkban még nem halt ki az emberségesség.

Első fokozati tanári vizsgámon a „Báthory" fizikumában népes hallgatóság, tanárkollegák, vendégek, barátok, köztük Zoltán is. Tanárom volt a hetvenes években, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán. Szót kér, és jól esnek dicsérő szavai. Vizsgáztatóim, a képzőművészeti egyetem dékánja, valamint a grafika tanszék vezetője, szintén Zoltán diákjai voltak annakidején. Pedagógusi munkájára igen büszke. Lehet is, hisz évtizedeken át rajztanár generációk hosszú sorát bocsátotta oktató-nevelő-alkotó útjára.

1949-től él harmonikus házasságban Lévai Ildikó tanítónővel. Néha felmegyek Széchenyi-téri tömbházlakásukba. Ilyenkor elbeszélgetünk, s közben Zoltán „Ildi"-jének finom kávéját iszogatjuk. A szükség úgy hozta, hogy kibérelte lépcsőházuk mosókonyháját, s legutóbbi műtermét itt rendezte be.

Időnként kezembe nyomja egy-egy önálló kiállításának a meghívóját. Nem veri nagydobra, pedig igen sok hazai és külföldi egyénije volt, rangos helyeken. De rendszeresen ott látjuk művésztársai kiállítás-megnyitóin is. Jelen van munkáival a legtöbb csoportos képzőművészeti rendezvényen, az éves CSOMA kiállításoktól az EMME vagy BMC tárlatokig. „Na, hol a munkád?" – szokta kérdezni. „Ott" – mondom. Nézi. „Jól van...de lehet, hogy jobb lett volna egy fehér passzpartuba tenni."

Szóval, Zoltán mindenhol ott van, ahol történik valami képzőművészeti berkekben. S ha mégsem, akkor biztos a műtermében dolgozik, alkot. Napi életritmusa, munkarendje szigorú és pontos. A táborokban is megfigyelhettem, hogy elsők között ébred, s ha belefogott egy témába, egész délelőttökön és délutánonként is dolgozik rajta. Állandóan kísérletezik a technikákkal: olaj, akril, akvarell, tempera, linometszet, rézkarc, monotipia, kollográfia, szitanyomat stb. mind közel áll hozzá. Stíluskorszakai is változatosak, egyformán értékesek úgy klasszikus mint modern, absztrakt formában készült munkái. Lehengerlő a belőlük sugárzó életöröm, optimizmus, harmónia.

Öt évvel ezelőtt, nyolc évtizeddel vállain, még ő vezette sárga Daciáját, amivel közösen mentünk a tállyai alkotótáborba. A határátkelőnél vámosok. Zoltán ravaszkásan kioktat, hogyan viselkedjünk, nehogy belénk kössenek, mert a képeink azért mégiscsak műtárgyak. „Legrosszabb esetben adunk nekik is egyet" – mondja. Hazajövet megálltunk a Meszestetőn, elosztottuk a maradék kávét és vártuk, hogy a képekkel, anyaggal megpakolt dohogó masinában lehűljön a gőzölgő, felfőtt hűtővíz. Nehezen vált meg „jó társától", kocsijától, mely hosszú évekig hűségesen szolgálta.

Zoltán, Zoli bácsi, Gedeon Zoltán, Isten éltessen 85. születésnapodon, s még sokáig szolgáld egészségben, megszokott vitalitásoddal képzőművészetünk közös ügyét.

Nagyon jó ötletnek tartom azt a kezdeményezést, miszerint a nyári orgonahangversenyek keretében fiatal előadóművészeknek biztosítanak fellépési lehetőséget. Fokozottabban érvényes ez a vizsgahangversenyek esetében. Teodora Cârciumaru múlt heti vizsga-fellépése után kedd este Wilhelm Schmidts mutatkozott be a kolozsvári közönségnek. Műsorán D. Buxtehude-, Violeta Dinescu-, J.S. Bach-, F. Mendelssohn-Bartholdy- és M. Duruflé-művei szerepeltek. Az est színfoltját természetesen a román származású, ám jelenleg Németországban élő Violeta Dinescu műve jelentette: a sejtelmességet sugalló disszonáns hangzatok joggal tarthattak igényt a közönség figyelmére . A fiatal művészjelölt igyekezett kidomborítani mind a barokk művek dinamizmusát, mind a romantikus alkotások szenvedélyességét.

Schmidts előadásmódján még érzik „az iskolapad érdessége". Mondhatni: megvan az alapja a karrierépítéshez, de még nem rendelkezik Cârciumaru előadói tapasztalatával, jó értelemben vett rutinjával. Nagyjából sikerült érvényesítenie előadói elképzeléseit.

Hetvenkilenc éves korában, június 26-án elhunyt Domokos Géza, író, szerkesztő és politikus, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség első elnöke. Temetése június 30-án, szombaton lesz. Tisztelői végső búcsút vehetnek tőle szombaton 10 órától, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron színház előcsarnokában felállított ravatalnál. A gyászszertatás ugyanitt 13 órakor kezdődik. A kiemelkedő erdélyi magyar személyiséget a zágoni temetőben helyezik végső nyugalomra. Az írásbeli részvétnyilvánításokat az RMDSZ Háromszéki Szervezete továbbítja a hozzátartozóknak: Sepsiszentgyörgy, Gábor Áron u. 14. sz., Tel.: 0040 267 314839, fax: 0040 267352552, e-mail:

Mély fájdalommal értesültünk szeretett és tisztelt barátunk, kollégánk, Domokos Géza elhunytáról. Halálával felbecsülhetetlen veszteség ért mindannyiunkat: 2007. június 26-án korunk egyik kiemelkedő erdélyi magyar személyiségét veszítettük el.

Közösségépítő munkásságát 1997-ben Kisebbségért Díjjal, 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2003-ban a Magyar Tudományos Akadémia Hazám-díjával ismerték el.

Íróként, szerkesztőként kivételes szerepe volt a huszadik század második felének erdélyi magyar irodalmában: 1961-től az Irodalmi Könyvkiadó főszerkesztőjeként, majd 1969-től 1990-ig a Kriterion Könyvkiadó alapító igazgatójaként a kommunista rendszer legsötétebb éveiben is eredményesen küzdött a magyar kultúra fennmaradásáért. Irányítása alatt több mint háromezer kötetet, köztük a magyar irodalom, a magyar tudományosság legjelesebb alkotóinak munkáit sikerült megjelentetni, az általa vezetett intézményekben jelentős szellemi műhelyt alakított ki nemcsak a romániai magyarság, hanem a többi romániai kisebbség alkotói számára is.

A diktatúra bukása utáni politikai pályáját is az elkötelezett közszolgálat határozta meg. A romániai magyar érdekképviselet elöljárójaként is mindvégig mély felelősségérzetről, hűségről és áldozatról tett bizonyságot. 1989 végén, előzménytelen történelmi küldetést vállalva lát neki munkatársaival együtt a külön-külön megalakult megyei szervezetek egységes érdekvédelmi szövetségbe való tömörítéséhez, és az így megszülető Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapítója és első elnöke lesz. Meghatározó szerepet játszott a szervezet országos intézményeinek felépítésében, a román politikai pártokkal folytatott párbeszéd elindításában, az RMDSZ külföldi megismertetésében, a romániai magyar közösség parlamenti politikájának kialakításában.

Amit a politikában alkotott, kétségtelenül ma is meghatározó fontosságú: jelentős része volt abban, hogy az erőszakos asszimiláció évtizedei után a magyar közösség az etnikai türelmetlenség, a gyűlölet helyett a párbeszéd és az együttműködés útját, az erőszak helyett a demokratikus politikai eszközöket választotta. Töretlenül kitartott politikai hitvallása mellett egy rendkívül nehéz időszakban, 1990 és 1993 között, amikor az RMDSZ elnökeként mindent megtett a magyarellenes erőszak megfékezéséért, és nem hagyta, hogy letérítsék a magyar közösséget a politikai jogérvényesítés útjáról.

Bár 1993-tól kezdve a közélettől visszavonultan élt, valójában folyamatosan közöttünk volt: emberi, vezetői magatartása, kiegyensúlyozottsága sokunk számára mindvégig példa volt. Publicisztikájával, önéletrajzi munkáival a romániai magyar közösség sorsának, dilemmáinak éles, pontos, mélyreható elemzését végezte el.

Domokos Géza életműve csak ezután fog kiteljesedni: hiszen küzdelme, küldetése még nem ért véget, szellemisége tovább él közöttünk. Itt marad velünk, mert szükségünk van rá, szükség van bölcsességére, türelmére, nyitottságára és konokságára. Együtt küzd velünk, amíg valóban el nem érjük az 1989-ben közösen megfogalmazott céljainkat, a magyar közösség megmaradását, gyarapodását biztosító teljes jogegyenlőséget.

Hűsége, elkötelezettsége, felelősségérzete mérce marad mindannyiunk számára.

Domokos Gézát a Romániai Magyar Demokrata Szövetség saját halottjának tekinti.

Őszinte részvétünket fejezzük ki a gyászoló családnak.

Nagy Károly egyetemi tanár, a nagytehetségű Nagy István munkásíró és kommunista pártember fia, érdekes cikket közölt a Szabadságban (Egy hitvallás margójára, június 13. és 15.). Arról elmélkedik, miért is nincs a romániai magyaroknak erős demokrata-baloldali pártja vagy legalábbis platformja (az RMDSZ-en belül). Bevezetőjében rendkívül „szokatlan" eseményeket beszél el az illegális, majd törvényes kommunista mozgalom történetéből (Fóris István, Luka-Luca László-Vasile története), majd azt fejti ki, hogy a magyar baloldalnak (ha 1989 után fel akart a demokrácia jegyében támadni) Fazekas János (a Kommunista Párt központi vezetőségének tagja, miniszter, majd miniszterelnök-helyettes) köré kellett volna tömörülnie.

Elöljáróban leszögezném, hogy nem lelkesedem vadkapitalizmusunk számtalan megnyilvánulásáért, de nem felejtettem el a kommunizmus 45 évét. A börtönöket, kényszer-munkatelepeket vagy azt, hogy félművelt, gyáva ipari vezetőink miatt termékeink elmaradtak az átlagminőségtől, és még folytathatnám oldalakon keresztül.

A pártok, politikai mozgalmak elsősorban két nagy csoportra oszlanak: demokratikus és diktatórikus módszert alkalmazókra. Az előbbiek – ha finomítani akarjuk –, lehetnek baloldalibbak (amelyek számára a szociális szempontok az elsődlegesek), jobboldalibbak (nemzetibbek), vagy középen állók. Ezek fenekedhetnek egymásra, de lényeges különbség nincs köztük (lásd az egyesült államokbeli demokratákat vagy republikánusokat). Épp ezért a hatalomban egymást váltogatják. A diktatórikus pártok – mondhatnak akármit – ideológiája viszont egyforma, a külön jobb- vagy baloldali diktatúra csak porhintés. Jelszavaikban valamennyi ugyebár szociális, de ugyanakkor nemzeti, vagyis (milyen furcsa!) nemzeti-szocialista. Ne mondja senki, hogy a Szovjetunióban nem az orosz sovinizmus uralkodott. Emiatt a hitleristák a 30-as években a zsidókat üldözték ki (milyen ismerős ez, ha a romániai zsidókra, németekre gondolunk), majd a 40-es években rátértek kiirtásukra. Soroljam fel a Szovjetunióban vagy Kínában üldözött más nemzetiségeket, ukránokat, tatárokat, vagy épp csecseneket, magyarokat, tibetieket?

Hibázik Nagy Károly, ha túldicséri Luka Lászlót vagy épp Fazekas Jánost. Elfelejti, hogy ezek még akkor csatlakoztak a kommunizmushoz (nem pedig az árulónak nevezett ősellenséghez, a mensevik szociáldemokráciához), amikor már ismertek voltak a kommunista proletárdiktatúra szörnyűségei. Fazekas János pozitív oldalait véletlenül jól ismerem. Például ő szorgalmazta a román óceáni halászflottilla beszerzését a 70-es években (többek közt ezeket adták el ócskavasként 20 év múlva, noha egy óceánjáró kb. 50 év után válik veszélyesen elhasználttá). Ő fejlesztette fel a kolozsvári Terápia és Farmec gyárakat. Később ő is küldözgetett külföldre Ceauşescu-ellenes (de nem kommunistaellenes) dokumentumokat. Sőt ő volt az egyetlen fejes, aki a repülőtéri búcsúzkodásokkor-fogadásokkor nem csókolt kezet a nagyasszonynak. De ettől még érzelmeiben kommunista maradt vagy maradhatott. Ára volt annak, hogy a fiatal Fazekasban megbízott Gherghiu-Dej vagy épp Ceauşescu, hogy oly magasra emelkedhetett. Mint ahogy annak is ára volt, hogy Hajdú Győző úgy megbízott Markó Bélában, hogy helyettesének nevezték ki.

Igazi, mérsékelt szociáldemokráciára Romániának és a romániai magyarságnak is szüksége van. De fiatal, tiszta emberek köré tömörülve, ezek vezetőként tisztelhetik volt ellenállóinkat.

Az Európai Bizottság tegnapi döntését is többnyire olyan, elsősorban politikai szempontok alapján hozta meg, amelyeknek köszönhetően Románia és Bulgária is csatlakozhatott január 1-től az Európai Unióhoz. Magyarán, nem csak az igazságszolgáltatás valósága határozza meg a brüsszeli politikusok Romániával kapcsolatos álláspontját, hanem egyéb szempontok kerülnek előtérbe, amelyek az egész uniót érintő politikai-gazdasági érdekek mentén szövődnek. Sőt azt is megkockáztatnám, hogy az unió vezetőit sokszor nem is a román igazságszolgáltatás teljes képe foglalkoztatja, hanem annak csak bizonyos szeleteivel foglalkoznak. Ezt bizonyítja az is, hogy a mostani jelentés is leghangsúlyosabban – egyébként mint mindig – a korrupcióellenes harcot jelöli meg olyan területként, amelyen további eredményeket kell felmutatni.

Érthető, hogy Brüsszelnek ez a vesszőparipája, ugyanis ne feledjük, hogy az európai közösség legerősebb vonzereje a nemzeti viszonylatban hatalmasnak bizonyuló brüsszeli anyagi támogatás megszerzésének lehetősége. Minden egyes frissen csatlakozott országnak jelentős életminőség javulást biztosíthat az uniós tagság, ha kormánya képes kidolgozni hatékony, az uniós normáknak megfelelő támogatáslehívó rendszereket. Tehát Brüsszel konoksága a korrupcióellenes küzdelem terén érthető, hiszen ezzel elsősorban a közös létfontosságú érdekét, forrásainak tisztességes felhasználását védelmezi. Ezért van az, hogy az unió szinte csak a megvesztegetés kiirtására összpontosít, és soha nem tette szóvá hangsúlyosan például azt, hogy a román igazságszolgáltatás működése még mindig embertelenül vontatott. Elég, ha csak a visszaszolgáltatás folyamatára gondolunk, amelynek végére Románia legjobb esetben is csak 2027-ben tehet pontot.

A perek csigalassúságát a bírók túlterheltségével magyarázzák, akárcsak a sokszor érthetetlen módon egymásnak ellentmondó ítéleteket is. Meggyőződésem, hogy a lakosság jelentős részét pillanatnyilag sokkal inkább foglalkoztatja a román igazságszolgáltatás e két neuralgikus pontja, mint például a korrupcióellenes harc elleni küzdelem. Nyilvánvalóan, ez utóbbi sem elhanyagolandó, de a többség az emberi türelemmel kibírni már-már lehetetlen hosszúságúra nyúlt perek vagy elfogult és elfuserált bírói ítéletek miatt érzi magát megalázva.

Éppen ezért az igazságügyet közvetlenül vagy közvetetetten irányító hazai vezetőknek nem kellene megfeledkezniük e hiányosságokról sem, és átfogóbb, nemcsak a korrupcióellenes harcra összpontosított reformot kellene szorgalmazniuk. Brüsszel aggályai egyébként jogosak, hiszen a törvények alkalmazása számos visszásságot hoz felszínre. A nagykorrupció megfékezése érdekében indított, bíróság elé állítással végződött több eljárást jelenleg azért nem lehet folytatni, mivel a jelentős vagyonnal rendelkező politikusok ügyvédjei megtalálták a törvényben a kiskaput, s ennek köszönhetően csak évek múlva születhet bírósági döntés. Itt elsősorban Adrian Năstase, Dan Ioan Popescu, George Copos és Şerban Mihăilescu pereiről van szó, akik ügyvédjeik révén alkotmányossági kifogásra hivatkozva elérték, hogy perüket felfüggesszék.

Egy törvény elfogadása és egy politikusnak a reformok érdekében ellentmondást nem tűrő módón való megnyilatkozásai nem eredményezhetnek mélyreható változást, ugyanis a rendszerben dolgozó, a jogszabályok alkalmazásáért felelős személyek ettől még ugyanolyan nehezen vedlik le régi reflexeiket. Itt olyan szakmai vonatkozású minőségi változásnak és mentalitás-megújulásnak kell végbemennie, amire sajnos még sokáig fogunk áhítozni. Csak így orvosolható az EU által figyelmen kívül hagyott két neuralgikus pont is.

Romániának EU-tagállamként továbbra is folyamatosan figyelnie kell Brüsszelre. A segítő szándékkal tett javaslatokra továbbra is szüksége van Bukarestnek azért, hogy elsősorban a román állampolgárok élvezzék a változások nyomán bekövetkező korszerűsödést. De nagyot tévednek a vezetőink, ha csak a brüsszeli intőkre figyelnek, és a reformokat csak azért és oly mértékben próbálják végrehajtani, hogy az ország kerülje el a közösségi törvényekből eredő szankciókat. Románia mindenkori kormánya, elnöke és egyéb vezetői ennél jóval többel tartoznak azoknak a megalázott állampolgároknak, akik a kegyetlenül elnyújtott átmeneti időszak éveinek áldozatai. Sok még az elvarratlan szál, annál több a teendő, ezért ne ragadjunk le a korrupcióellenes harcnál, különben sokáig visszaköszön még a félig végzett munka átka.

Nem tartotta elégségesnek az Európai Bizottság (EB) szerdán Brüsszelben kiadott jelentésében azt a haladást, amelyet Bulgária és Románia ért el a korrupcióellenes fellépésben, ugyanakkor úgy ítélte meg, egyelőre korai még bármilyen szankcióról dönteni ellenük.

Az idén csatlakozott két ország belépését az EU-tagállamok azzal a feltétellel engedélyezték, hogy a bel- és igazságügyi területen a brüsszeli végrehajtó testület az első időben félévente áttekinti az elért eredményeket. Három éven belül az EB javasolhatja a csatlakozási szerződés úgynevezett védőzáradékának életbe léptetését, amely a teljes jogú tagság bizonyos elemeitől való átmeneti megfosztást jelent.

Franco Frattini bel- és igazságügyi biztos szerdai sajtótájékoztatóján megerősítette, hogy a bizottság egyelőre nem tudott dönteni sem szankciók bevezetéséről, sem arról, hogy tovább már nem fenyegetik büntetőintézkedések Bukarestet és Szófiát. Mint mondta, a záradék csak akkor vezethető be, ha semmilyen előrehaladást nem állapítanak meg.

Mindkét ország felmutatott ugyanakkor bizonyos előrelépéseket. Románia például jól áll a szükséges jogszabályok készítésében és elfogadásában – hiányosság elsősorban a gyakorlatba ültetés során található. Bukarest haladást mutatott fel a magas szintű korrupció elleni fellépésben, de összességében nem elégségeset – vélte a bizottság.

Frattini azt is jelezte: az értékeléssel Brüsszel segíteni akar a két kormánynak, hogy a szükséges reformokat be tudja vezetni. Nem a büntetés, a kipellengérezés a cél, szögezte le, jóllehet őszinte értékelésre van szükség. Egyértelmű, hogy mindkét új tagállamban gyorsítani kell a reformok gyakorlatba ültetését a szóban forgó területeken, mindenekelőtt a korrupció elleni fellépésben – emelte ki a biztos.

A tagországok adott esetben egyebek között azzal szankcionálhatják Bulgáriát vagy Romániát, hogy nem ismerik el bizonyos igazságügyi döntéseiket, a központi szervek pedig ideiglenesen kizárhatják őket az uniós bel- és igazságügyi együttműködés egyes területeiről. Ezen lépések bármelyikét azonban meg kell előznie a bizottság olyan javaslatának, amely lehetőséget ad valamilyen intézkedés foganatosítására.

Bulgária és Románia esetében az EB rendszeresen figyeli az uniós támogatások kezelését, az élelmiszerbiztonság alakulását, és külön a bulgáriai légiközlekedés biztonságát is. Ezekről Brüsszel az év későbbi szakaszában készít jelentést, és ha az elmarasztalónak bizonyul, a tagállamokat akár uniós támogatások visszafogásával is sújthatják.

Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök szerint a jelentés korrekt, szigorú, és nem elfogult. Egyetértett az EB bírálataival, s jelezte, a kormány továbbra is arra törekszik, hogy folytassa a felmerült gondok megoldását. Mircea Geoană, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke úgy vélte, hogy kizárólag a parlament érdeme a védzáradék elkerülése, hiszen az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) létrehozásáról szóló jogszabály elfogadásának köszönhető ez a siker. Emil Boc, a Demokrata Párt (PD) elnöke szerint viszont a jelentés azt bizonyítja, hogy a Tăriceanu-kabinet képtelen megszabadítani Romániát a brüsszeli monitorizálástól.

Az országban tomboló szárazság következményeiről tanácskoztak tegnap reggel az Országos Katasztrófavédelmi Hivatal szakemberei. Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök megnyugtatta a megbeszélésen résztvevőket, hogy egyelőre egyetlen országrészből sem jeleztek vízhiányt. Ugyanakkor felszólította a hatóságokat, hogy sürgősen intézkedjenek a szárazság okozta károk lecsökkentése érdekében. A miniszterelnök arra is felhívta a figyelmet, hogy szeptemberben a cernavodai atomerőmű működtetése is nehézségeket okozhat a Duna vízszintjének csökkenése miatt.

„Felborulhat az ország villamosenergia ellátásának mérlege, ezért már most fel kell készülnünk arra, hogy ne akkor kényszerüljünk a villamosenergia korlátozására" – figyelmeztette a kormányfő Varujan Vosganian gazdasági és pénzügyminisztert.

Traian Băsescu államelnök tegnap reggel levélben szólította fel Tăriceanut, hogy a Legfelsőbb Védelmi Tanács csütörtöki ülésén jelentést mutasson be az ország helyzetéről, valamint ismertesse az ezzel kapcsolatos katasztrófavédelmi intézkedéseket, ugyanis az időjárási előrejelzések meglehetősen aggasztóak. Az államelnök elmondta: nagyon aggódik a szélsőséges időjárás okozta helyzet miatt.

Az adatok szerint Ialomiţa, Călăraşi, Konstanca, Tulcea és Vaslui megyékben legnagyobb a szárazság. A júliusi, augusztusi és szeptemberi előrejelzések szerint az ország területének kétharmadán szárazság várható.

„Az ország helyzete egyáltalán nem biztató, és sürgős intézkedésekre van szükség" – mondta az államelnök, hozzáfűzve: „Biztosítani kell az ivóvizet az iskolákban és a kórházakban". Kifejtette: 26 település lakosságának okoz gondot az ivóvízellátás, míg 10 településen egyetlen kútban sincs víz. „Az esőt nem tudjuk biztosítani, ezért más eszközökhöz kell folyamodnunk" – mondta Băsescu.

Mindemellett gondot okoz a kedd esti vihar után villanyáram nélkül maradt több mint négyszáz település helyzete is. A szél fákat tépett ki gyökerestől, 1500 trafót és mintegy 100 telefonvonalat tett tönkre. Bukarestben is több tucat tömbház maradt villanyáram nélkül. Drobeta-Turnu Severinben egy ember meghalt, 11 pedig megsérült, amikor a faágak a város utcáira zuhantak.

Prahova megyében egy lakos sebesült meg, amikor egy kitépett fa a személygépkocsijára zuhant. Ugyanakkor a vihar tönkretett 350 trafót. Dâmboviţa megyében a széllökések lesodorták 20 tömbház és lakóház tetejét, és tönkretettek 15 személygépkocsit.

Tegnap este a parlament két házának ülésén a honatyáknak nem sikerült megerősíteniük a közszolgálati televízió új vezetőjét és két igazgatótanácsi tagját. Az Alexandru Sassura, illetve a Demokrata Párt és az államfői hivatal jelöltjeire leadott támogató szavazatok száma nem érte el a minimálisan szükségeset, amely ez esetben a képviselők és szenátorok számának egyszerű többsége kell hogy legyen. Valeriu Zgonea, a képviselőház szociáldemokrata titkára közölte: az RTV-vezetés kiegészítésére immár csak ősszel kerülhet majd sor. Hasonló a helyzet a Román Rádiótársaság igazgatótanácsa két tagjának kinevezésével is.

Mindegyik kormányzási időszakban hálás témának bizonyult a nyugdíj. A vezetésnek arra volt jó, hogy erősítse pozícióját, az ellenzéknek meg szintén erre – természetesen mindig fordított előjellel, hiszen ami jó volt az egyiknek, az ugyanabban az időben hátrálást vagy lemaradást jelentett a másiknak. Hasonló helyzet benyomását kelti a jelenlegi nyugdíjtéma is, amelyben az elrugaszkodottnak ítélt ígérgetések, szakemberek szerint, komolyan fenyegetik a társadalombiztosítási rendszert.

Bákói látogatásán Călin Popescu Tăriceanu hajlott az egyik község lakosságának panaszaira, és bejelentette, ötven százalékkal növelik ebben az évben a mezőgazdasági nyugdíjakat. Bejelentését már kommentálta, és immorális politizálással vádolta a Szociáldemokrata Párt (PSD) egyik politikusa, sietve hozzátéve, hogy az elképzelés valójában tőlük származik. Ugyanakkor Mircea Geoană, a PSD elnöke zsarolási eszközként használja fel a társadalombiztosítási és köznyugdíj törvényének pártja által benyújtott módosítási javaslatát: amennyiben nem fogadják el a jelentős nyugdíjnöveléssel járó jogszabálytervezetet, bizalmatlansági indítvány(oka)t terjesztenek be, illetve támogatnak.

A Romániai Akadémiai Társaság a héten bemutatott felmérésében azonban meghúzta a vészharangokat. A hazai nyugdíjrendszerről készített jelentésükben a szerzők arra figyelmeztetnek, hogy a sok megalapozatlan ígérgetés a demagógia veszélybe sodorhatja a teljes biztosítási rendszert, a nyugdíjakkal együtt, amely könnyen csődbe kerülhet. Az 50 százalékos járandóság növelés katasztrofális következményekkel járna ebben a nyugdíjrendszerben, amelyet egy Caritas típusú piramisjátékhoz hasonlítanak. Az adatok szerint jelenleg már több a nyugdíjas, mint a járulékfizető, a rendszerhez való hozzájárulás nagyságát pedig már nem növelhetik, hiszen az így is a legnagyobb az unióban. Legfeljebb a szegénységét oszthatják el a különböző nyugdíjkategóriák között.

Lapzártakor jött a hír: a kormány tegnap úgy döntött, hogy január elsejétől 43 százalékkal emeli a nyugdíjakat. A mezőgazdasági nyugdíj szeptember 1-jétől 50 százalékkal nő. Ezt maga a kormányfő jelentette be.

Közölte: az átlagnyugdíj 399 lejről 568 lejre nő, ami minden idők legjelentősebb nyugdíjemelésének számít, hiszen az idén a pénzromlás mindössze 4 százalékos.

Călin Popescu Tăriceanu emlékeztetett arra, hogy szeptember elsejétől a nyugellátmány 5 százalékkal növekszik, s ezáltal az idén összesen 23 százalékos lesz a nyugdíjemelés.

Benyújtotta lemondását szerda délután II. Erzsébet királynőnek Tony Blair. A volt brit miniszterelnök, aki több mint tíz évig állt a kormány élén, a Downing Street-i kormányfői hivatalból hajtatott a Buckingham-palotába, miután utolsó hivatalos szerepléseként részt vett a londoni alsóházban a képviselői kérdések és azonnali miniszterelnöki válaszok szokásos heti félóráján.

Blair és felesége, Cherie, valamint négy gyermekük együtt jelent meg a miniszterelnöki rezidencia ajtajában, majd a házaspár a gyerekek nélkül indult az uralkodóhoz. A szolgálati Jaguarba beszállva Cherie Blair – akivel a sajtó legalább annyira kíméletlenül bánt, mint férjével – odakiáltotta a felsorakozott többszáz újságírónak: „nem hiszem, hogy hiányozni fognak".

Blair és családja a volt kormányfő választókerületébe, az északkelet-angliai Sedgefieldbe indult. Blairék utoljára hagyták el a Downing Street 10. alatti miniszterelnöki rezidenciát; a család a londoni Hyde Park északi szélén lévő elegáns Connought Square-en vásárolt magának lakást.

Tony Blair évi 64 ezer font miniszterelnöki nyugdíjra jogosult, emellett 84 ezer font irodai költségtérítésre. Nem hivatalos szakértői előrejelzések szerint, ha megírja visszaemlékezéseit, abból legalább ötmillió fontot kasszírozhat.

A Szabadság értesülései szerint augusztus elsejétől Ft. Kovács Sándor címzetes kanonok, jelenlegi székelyudvarhelyi főesperes kerül a Szent Mihály plébánia, egyszersmind a kolozs-dobokai főesperesi kerület élére.

Mint ismeretes, Msgr. Ft. Dr. Czirják Árpád érseki helynök, pápai prelátus, kanonok főesperesi megbízatása idén, augusztus elsején lejár. Szolgálattételének további helyszínéről nincsenek információk, az viszont tudott, hogy Ft. Czirják továbbra is Kolozsváron szeretne maradni, ez megegyezik a hívek egy részének a kívánságával is. Ezzel kapcsolatosan a döntés kizárólag Ft. Msgr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsekre tartozik. Szintén az érsek nevezi majd ki hivatalosan az új kolozs-dobokai főesperest is.

Ismeretlen, objektív okokból elhalasztották Őeminenciája Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek holnapra tervezett kolozsvári látogatását.

Amint arról már tájékoztattunk, a bíborost ebből az alkalomból díszdoktorává avatta volna a Babeş-Bolyai Tudományegyetem. A tervek szerint a világhírű teológus-főpap meglátogatta volna a városban működő teológiai fakultásokat, és szentmisét celebrált volna a görög katolikus püspöki (minorita) templomban. A látogatást egy későbbi, egyelőre meg nem nevezett időpontra halasztották.

„Most már senki sem panaszkodhat amiatt, hogy nem kapott parkolóhelyet a központban" – kezdte beszédét Emil Boc polgármester, majd ő volt az első, aki – egy fehér Dacia Solenza márkájú személygépkocsival – felavatta a parkolóházat.

Az ötemeletes, alagsorral és terasszal ellátott létesítményt egyelőre csak a Béke térről lehet megközelíteni, de a tervek szerint a Petru Maior utcából is nyílik majd be-, illetve kijárat. Az alagsorban polgári védelmi egység kap helyet, a személyek közlekedését két lépcsősor és egy felvonó szolgálja.

A parkolóházban harminc percért egy lejt, egy óráért két lejt, két óráért négy lejt, három óráért öt lejt kell fizetni. Négy–nyolc óra ott tartózkodásért 8 lejt, egy napért pedig 10 lejt kell fizetni, míg a havi bérlet 250 lejbe kerül. A parkolóház területén a megengedett sebesség 5 km/óra, és a rövidfázis használata kötelező.

A bejáratnál elhelyezett elektromos kijelző az üres parkolóhelyek számát és helyét hivatott mutatni. A ki- és bejövetelt ellenőrző rendszer különben két-két mágneses jegykiadóból, jegyolvasó automatából, kijárati jegyolvasóból, készpénzfizetési automatából, nyilvántartást végző számítógépből, 9 parkolójelzőből, 4 automata sorompóból, és egy-egy bérletolvasóból, illetve bérletkiadó automatából áll. Ugyanakkor a videós őrző-védőrendszerhez 64 infravörös színes videokamera, négy képernyő, egy számítógép, 4 videórögzítő, tűzjelző rendszer és vízelosztó tartozik.

Boros János alpolgármestertől megtudtuk: a BCR és a BRD telekkoncesszióból származó összeget, amit most sikerült behajtani, szintén a parkolóház építésére fordították. Mint megtudtuk tőle, a Széchenyi téren, illetve a Honvéd utcában építendő parkolóházakat is még az idén átadják, a Széchenyi téri mélygarázs befejezése pedig jövő ilyenkorra várható.

Együtt a gyermekekért elnevezéssel indult idén januárban a rászoruló gyermekeket és családokat segítő program, erről számolt be tegnap sajtótájékoztató keretében Valer-Sorin Morar, a polgármesteri hivatal szociális ügyosztályának elnöke, valamint Mihai-Florin Roşca, az Alapítvány a Gyermekért, Közösségéért és Családért (FRCCF) ügyvezető igazgatója. A tizen-nyolc hónapon át tartó program első harmadáról számoltak be, kiemelve: a város 212 ezer eurót szán ennek támogatására, az összeget Phare pénzekből különítik el.

A FRCCF Kolozsváron két nappali foglalkoztató központot működtet az Ilie Măcelaru és a Dumbrava Roşie utcában. A központokban a gyerekek többszintű segítséget kapnak pszi-chológusoktól, tanítóktól és önkéntesektől. A szellemi segítség mellett ennivalót is kapnak, hiszen sokan közülük egyébként csak az iskolában kapott kiflit és tejet ennék egész nap.

A következő időszak legfontosabb feladatának a Kolozsváron és környékén élő rászoruló családok számának felmérését és egy adatbázis elkészítését tartják. Fontos, hogy minden rászoruló családhoz eljussanak, és hogy felmérjék, mire van szükség. Ennek érdekében az alapítvány együttműködésre szólítja fel a segíteni akaró civil szervezeteket, önkénteseket.

Kedden és szerdán a Kolozs Megyei Kereskedelmi és Iparkamara épületében gyakorlati kérdések taglalásával folytatódott, és ma is tart a június 14-én elkezdett román–magyar üzleti fórum. Szervezői, a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, a Kárpátia Magyar–Román Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Rajka Péter Vállalkozók Szövetsége azt próbálták tudatosítani az érintettek nem kis számú táborában, hogy Románia EU-hoz való csatlakozását sikerként csak akkor élhetik meg a vállalkozók, ha jól ismerik az egységes uniós piac működési feltételeit és mozgásterét. Soha nem látott mértékű pályázati források nyílnak meg a vállalkozások, de a nonprofit szervezetek és az önkormányzatok számára is.

A Partnerségben – Közösen az EU-ban című rendezvény keretében Szabó Sándor András, a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara pályázati és innovációs tanácsadója a sikeres pályázatíráshoz nélkülözhetetlen tudnivalókat ismertette. Az Európai Unió elsődleges célja az elmaradott vidékek fejlesztése, felzárkóztatása, ezért az aktuális közösségi kezdeményezések a következő programcsoportok: Equal – a munkaerőpiac egyengetése a különféle kisebbségek javára; Interreg III – regionális fejlesztés az országhatárok két- vagy többoldalán; Leaders Plus – agrár- és vidékfejlesztő beruházások, amelyek sikere érdekében a helyi vállalkozók és az önkormányzatok összefogására van szükség; Urban II – városok elhanyagolt, lepusztult részeinek feljavítása.

Farkas Mária, a kolozsvári Rajka Péter Vállalkozók Szövetségének elnöke az új versenyfeltételekről és lehetőségekről tartott beszámolót. Szerinte a mai Romániában még nem használják ki a partnerségben rejlő előnyöket. Mint elmondta, vállalkozásfejlesztő irodája eddig több mint ötszáz magyarországi és romániai cégkapcsolat létrehozásában bábáskodott, de nálunk még mindig nem eléggé tudatos a versenyszellem hatalma, valamint azt is elmondta, hogy a pályázatírásban mennyire fontos a pontosság. A kis- és középvállalatok stratégiájában pedig különös jelentőséggel bír a tervezés.

Tegnap délután a városháza üvegtermében aláírták azt a szerződést, amelynek értelmében a Siemens cég teljes mértékben felújítja és kibővíti a kolozsvári közvilágítást.

Mindez már régóta váratott magára, többnyire azért, mert az önkormányzat eredetileg egy másik céget bízott meg a munkálatokkal, de különböző törvényes és egyéb gondok akadtak, és pereskedés lett a dologból.

A most aláírt szerződés értelmében az önkormányzat 15 évig évente legalább 800 000 eurót áldoz a közvilágítás korszerűsítésére. A Siemens által felszerelt új világítótestek 30–40 százalékkal csökkentik az energiafogyasztást, ugyanakkor nagyteljesítményűek, így nagyvároshoz méltó világosságot teremtenek. A megtakarított pénzből pedig újabb világítótesteket lehet majd vásárolni – máris azonosítottak 18 000 kicserélendő világítótestet, a város 64 kisebb körzetében pedig még ki kell dolgozni a leendő hálózatot. A munkálatok augusztusban kezdődnek el, prioritást élvez a városközpont, a város bejáratai és a lakónegyedi központok.

A felújítás és bővítés valószínűleg nem lesz akadálymentes: a villanyáram-szolgáltató vállalat képviselője már tegnap, az aláírás során jelezte, hogy az általuk karbantartott hálózat várhatóan gondokat okoz majd a siemenseseknek.

Tegnap a Széchenyi-téri piacon a következő árakat lehetett feljegyezni: zöldhagyma – 1 lej/kötés, paradicsom – 2–2,5 lej/kg, zöldpaszuly – 3–5 lej/kg, karfiol – 1 lej/kg, főzőtök – 1–1,5 lej/kg, zöldpaprika – 4 lej/kg, uborka – 1,5–2 lej/kg, cseresznye – 5 lej/kg, őszibarack – 2–4 lej/kg, görögdinnye – 3,5 lej/kg.

Robi borzasztó gyenge matematikából. A tanárnő „kímélő" példát ad fel neki:
– Robi, ha én adok neked két cicát, és apukád is ad két cicát, összesen hány cicád lesz?
– Öt.
– Ej, Robi, gondolkozz!
– Igenis öt, tanár néni, mert otthon már van egy.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – A játszma folytatódik – amerikai. Vetítés. 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel: 13, 23.

GYŐZELEM – Tini Nindzsa Teknőcök – amerikai. Vetítés: 14, 16, 18. A 23-as szám – amerikai. Vetítés: 20, 22.

MŰVÉSZ – A királynő – angol. Vetítés. 14.30, 17, 19.30, 22; kedvezménnyel: 14.30 és 17.

DÉS

MŰVÉSZ – Pókember 3 – amerikai. Vetítés: 16.30, 19; péntek, szombat, vasárnap 21.30 órától is, kedvezménnyel.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – Füstölgő Ászok – amerikai. Vetítés: június 22–24.: 17, 19, 21; kedvezménnyel 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – The Good Shepherd – amerikai. Vetítés: 16, 19, péntek, szombat, vasárnap 22 órától is; kedvezménnyel: 16.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Mr. Bean vakációja – amerikai. Vetítés: 17, 19.30; péntek, szombat, vasárnap 22 órától is; kedvezménnyel 17.

ROMÁN SZÍNHÁZ

Ma, június 28-án, csütörtökön este 7 órakor: Tom Stoppard: Rock’n’ roll. Rendező: Andrei Şerban és Daniela Dima. – Országos bemutató.

MAGYAR OPERA

Ma, június 28-án, csütörtökön este fél 7 órakor: OPERA–OPERETT-GÁLA – évadzáró előadás.

DIÁKMŰVELŐDÉSI HÁZ

Június 29-én, pénteken este 7 órakor: évadzáró hangverseny a Transilvania Filharmónia szimfonikus zenekarának előadásában. Vezényel: Sascha Goetzel (Ausztria). Közreműködik: Adrian Sanpetrean. Műsoron: Mahler: Gyermek-gyászdalok; Mahler: 5. Szimfónia.