 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
1996. április 24.
(VIII. évfolyam, 93. szám)
Minden esztendôben ilyenkor szoktak a világon megemlékezni a második világháború idején, az elvakult gyûlölet által kiirtott ártatlan zsidók millióiról. Talán éppen a Holokauszt egyik kolozsvári túlélôje könyvének recenziójában taglaltam a kérdést, s mondtam ki azt a meggyôzôdésem, hogy igenis, emlékezni kell. Fôképp azért, hogy az ôrület meg ne ismétlôdhessen. Emlékezzünk tehát, emlékezzünk pontosan, mellébeszélések, elhallgatások és beleálmodások nélkül, hiszen hidegvérrel kioltott életekrôl beszélünk, s nem pedig mondén eseményekrôl.
Megszoktuk az elmúlt évek során, hogy a megemlékezések két, egymással párhuzamos síkon szervezôdnek. Egyrészt a túlélôk kisszámú jelenlétével még számoló egyházi-hitközségi, gyászszertartással egybekötött rendezvények hivatottak az áldozatokra emlékeztetni, másrészt pedig a hivatalos, többé-kevésbé az állam képviselôi által patronált, s az állami média révén szélesebb körben ismertetett vonalon. Ez utóbbiak kitûnô alkalmaknak bizonyultak a mítoszokban bôvelkedô román történelem tételeinek megismétlésére és igazolására, az idegengyûlölet szítására, a román nép hülyítésére. A bukaresti állami televízió egyik legfontosabb eszköze volt ezekben az években azon mítosz továbbéltetésének is, amely szerint "a nagy román léleknek", a közmondásos román toleranciának és nagylelkûségnek köszönhetôen, a vészkorszak idején, Romániában zsidók ezrei menekültek meg, miközben Magyarország a zsidókat mind egy szálig Auschwitzba deportálta és ott legyilkoltatta.
A román állami televízió rég leszoktatott arról, hogy illúzióim legyenek. Sajátos, deformált optikáját valamennyien ismerjük. Tudjuk, minden egyes alkalmat kihasznál annak bizonygatására, hogy a magyarok gyilkosok, miközben bezzeg a román lélek összemérhetetlenül toleránsabb, emberszeretôbb. Valamennyire az is érthetô tehát, hogy minden egyes provokációjára a magyarság már nem reagál. Így történt ez annak idején, amikor 1992 áprilisában elôször mutatták be a "zsidómentô" Raoul Sorban t, s egyetlen tanúját és igazolóját, Weinberger Mózes (alias Moshe Carmilly) volt kolozsvári neológ fôrabbit. Ennek éppen négy éve.
Azóta világszerte többen is szóvá tették a Weinberger-Sorban-féle csúsztatássorozatot, amelynek az a nagy haszna, hogy Raoul Sorban 1987-ben fát ültethetett a Yad Vashem kertjébe, kikiáltották "a világ igaz emberének", s szép summát vehetett át — dollárban. Érdemeiért 1991-ben megkapta Izrael állam díszpolgárságát is. Hogy életében talán egyetlen embert sem próbált megmenteni a saját mennyasszonyán kívül? Ez a Román Televíziónál, a jelek szerint, igazán senkit sem érdekel.
Nem éltem a negyvenes években, tehát személyes emlékeim nem lehetnek. Viszont elolvasok mindent, ami a kezembe kerül. Így azt a levelet is, amelyet tavaly decemberben hozott a posta, s amelyen — bár Izraelbôl postázták — feladóként Raoul Sorban bukaresti címe jelent meg. Raoul Sorban elküldte a Szabadság szerkesztôségének a tavaly június-júliusban, a bukaresti Timpul címû lapban három részben megjelent cikkét. Angolra fordítva! Az 1940-1944 között is Kolozsváron élô Raoul Sorban, akinek köszönhetôen a nyolcvanas évek második felében Kányádi Sándor Erdélyi jiddis népköltészet címû kötete is irredentának lett kikiáltva, s akinek legújabb magyarellenes fegyverténye, a Fantasma imperiului ungar ni casa Europei (A magyar impérium ábrándja és az európai ház) címû könyve, bizonyára azt hihette, hogy az itteni magyarok már egyáltalán nem értenek románul, s azért nem reagálnak a Timpul ban megjelent förmedvényeire. Sebaj, angolul is tudok annyit, hogy Sorban cikkének legfôbb üzeneteit megértsem. Eszerint: a Duna tv azt sugallja, hogy "az igazságtalan trianoni határ nem maradhat sokáig érvényben", ergo a magyarok továbbra is irredenták maradtak; Randolph Braham érdemes professzor, a Holokauszt egyik legjelesebb és világszerte megbecsült kutatója nem kevesebb, mint a magyar revizionista propaganda szolgálatában álló köpenyegforgató, aki egyre csak hazudik, amikor a romániai zsidók deportálásáról és legyilkolásáról szól; Moses Rosen volt bukaresti fôrabbi kommunista kollaboráns volt, aki a besszarábiai és a transzdnyeszteri zsidómészárlás túlméretezett hangoztatásával kívánt érdemeket szerezni; Magyarország 612 ezer zsidót gyilkoltatott meg a legnagyobb barbársággal, a budapesti zsidóságot pedig a szovjet hadsereg mentette meg a biztos haláltól. S közben Raoul Sorban és Weinberger Mózes "zsidók ezreit menekítették át Romániába egy bukaresti zsidó szervezettel együttmûködve".
A Sorban-Weinberger tündérmesérôl szóló, Manase Radnev által készített filmet négy év után, 1996. április 18-án a Román Televízió újra sugározta. Fô mûsoridôben, s miután állításait már több oldalról kifogásolták, megcáfolták. Végignéztem, s ismét elolvastam a Raoul Sorban által szerkesztôségünkbe küldött angolra fordított cikket, majd eldöntöttem, hogy a film nézése közben, de amúgy is felgyûlt kérdéseimet nyilvánosan teszem fel a Sorban-Weinberger párosnak.
(Folytatjuk)
Alfred Mozes, az USA bukaresti nagykövete Nagyváradon a hét elején kijelentette, hogy az amerikai sajtó fôleg két polgármesterjelöltre kíváncsi: az egyik Ilie Nãstase, aki érti a módját annak, hogy felkeltse a figyelmet maga iránt, a másik Gheorghe Funar, akinek a száján olyasmik szaladtak ki, hogy Amerikában minden századik ember megjegyezte a nevét.
Április 19-én a Szilágy megyei RMDSZ-székházban rendezett találkozón részt vettek: a megye magyar polgármesterei és alpolgármesterei, Seres Dénes szenátor, Vida Gyula képviselô, Takács Csaba országos ügyvezetô elnök, Boros János, a helyhatósági választásokkal foglalkozó RMDSZ-kampánystáb tagja, a nagyobb helyi RMDSZ-szervezetek vezetôi.
Kozma Sándor, a megyei szervezet elnöke üdvözölte a megjelent vendégeket, majd megköszönte a megye magyar polgármestereinek és alpolgármestereinek az eddigi kitartó munkáját, és sikereket kívánt a helyhatósági választásokon.
Takács Csaba az országos elnökség üdvözletét tolmácsolta, és kiemelte, hogy ez az összejövetel az RMDSZ országos választási rajtja . Az ügyvezetô elnök, a választásokra való tekintettel, egységre szólította a megye magyar lakosságát.
Április 21-én, vasárnap délelôtt a zilahi református templom udvarán Vida Gyula képviselô beszélt a millecentenáriumról, majd a jelenlévôk közös éneke mellett 11 fenyôfacsemetét ültettek el.
Megdöbbentô részletek, számadatok kerültek napvilágra a rendôrség a SIGO-ügy kapcsán végzett vizsgálatának legújabb fázisában. Eszerint április 4-én in flagranti kapták Crina Diana Falupot: a cég alelnöknôje éppen 600 millió lejt készült átadni Ardeluþa Virginia Mirceának, a "pénzügyi részvénytársaság" fôvárosi kapcsolatát biztosító hölgynek. Kiderült, hogy a 31 esztendôs, majori (Beszterce-Naszód megye) születésû és Bukarestben lakó nô — mellesleg egy kiskorú gyermek édesanyja, az újságírói és jogtudományi egyetem negyedéves hallgatója — azzal férkôzött Iulian Alexandru Somesan bizalmába, hogy megígérte, a SIGO érdekében közbenjár a belügyminisztérium, a pénzügyminisztérium, a kormány és a rendôrfôfelügyelôség bennfenteseinél. Még nem tudni, miféle "szolgálataiért", tavaly és idén a szélhámos összesen 45 ezer német márkát, 175 ezer amerikai dollárt és 300 millió lejt kapott Somesantól! Harminc napra szóló elôzetes letartóztatási parancsot állítottak ki a nevére, befolyással való üzérkedés vádjával indult eljárás ellene.
A Kolozs megyei rendôrség hagyományos, háromhavi gyakorisággal tartott, átfogó jellegû sajtótájékoztatóján bevallották, hogy a SIGO-ügy szálai egy magas beosztású személyhez vezetnek. A fôvárosi egyetemista lenne a megvesztegetés-botrány fôszereplôje?
Április 20-án az RMDSZ Bihar megyei nagyválasztmányának rendkívüli ülésén a helyhatósági választási kampány állását elemezve, a jelenlevôk megállapították, hogy az RMDSZ 22 helységben állít polgármesterjelöltet, további 8-10 helységben pedig az alpolgármesteri széket is megpályázza.
A nagyválasztmány tudomásul vette a nagyváradi körzeti RMDSZ-választmányok által elfogadott nagyváradi tanácsosjelöltek névsorát, majd megvitatta és kisebb módosítás után elfogadta a megyei elnökség által elôterjesztett megyei tanácsosjelöltek névsorát is. A váradi körzetek állásfoglalását magukévá téve, a részvevôk úgy döntöttek, Nagyváradon nem indít polgármesterjelöltet az RMDSZ.
Az ülés végén Rákóczi Lajos fölvetésére, amelyben a Bihar megyei képviselô felhívta a figyelmet a 70-es helyhatósági választási törvény 80. paragrafusa által kínált lehetôségre (amely a második fordulóban lehetôvé teszi a visszalépést), az RMDSZ Bihar megyei nagyválasztmánya felülbírálta korábbi döntését, és fölkérte dr. Csapó József szenátort, vállalja el a nagyváradi polgármesteri jelöltséget. A szenátor a jelölést elfogadta. A döntést április 22-én rendkívüli sajtóértekezleten hozta nyilvánosságra az RMDSZ Bihar megyei vezetôsége.
A parlament kedden szavazattöbbséggel elfogadta az idei állami társadalombiztosítási költségvetés törvénytervezetét.
A képviselôház csütörtökön 8.30 órakor újítja fel munkáját.
A kormány keddi ülésén elhatározta a sertés- és baromfihús, valamint a tej árának növelését.
Gheorghe Oana pénzügyi államtitkár közölte, hogy a sertéshús kiskereskedelmi ára kilónként 1100 lejjel emelkedik. Az I. osztályú baromfihús a jelenlegi 4500 lejrôl 5400-ra drágul, a tej ára pedig eléri literenkénti 600 lejt.
A felvásárlási árak az alábbiak szerint alakulnak: sertéshús 3100 lejrôl 3700-ra drágul; baromfihús 2900-ról 3400-ra; a tej litere 425-rôl 650-re május 1. és október 31. között, illetve 475-rôl 750-re november 1. és április 30. között.
A kormányhatározat a Hivatalos Közlönyben való kinyomtatásának pillanatától lép hatályba.
Az államtitkár leszögezte, hogy más élelmiszertermékek vagy közfogyasztási javak nem drágulnak a következô idôszakban. A kenyér ára júliusban vagy augusztusban, az új búzatermés betakarítása után módosul.
Mint mondotta, a drágulás olyan objektív tényezôk következménye, mint például a takarmány és más importból származó termékek árának növekedése, vagy a felvásárlási és kiskereskedelmi árak közti egyensúly megbomlása. Egyúttal leszögezte, hogy bármilyen túlkapást az árak növelésében a legnagyobb szigorral fognak letörni.
Szabályos tömeghisztériába csapott át helyenként a Román Nemzeti Egységpárt tegnap délutáni kampányülése, amelyen ünnepélyes keretek közt bejelentetett Gheorghe Funar újraindulása a helyhatósági választásokon. A párt tagjai, szimpatizánsai, prefektusai, polgármesterei, városunk számos díszpolgára, közéleti személyiségek zsúfolásig megtöltötték a megyeháza gyûléstermét. Az eseményen kevés kivétellel jelen voltak az RNEP szenátorai, parlamenti képviselôi is, akik — a pártvezér vicces megjegyzése szerint — képesek voltak testületileg "meglógni" a parlamentbôl, csak azért, hogy valamennyien együtt lehessenek e nagy jelentôségû napon.
A harsány, zenés vásári hangulatban Victor Romulus Constantinescu, a megyei tanács elnöke bejelentette, hogy Kolozsvár polgárai iránti feltétlen szeretetbôl az RNEP ismét Gheorghe Funart, a közigazgatási tennivalókban jártas, lehetetlent nem ismerô ritka férfit jelöli a polgármesteri tisztségbe. Ezt már talpra szökkenve, frenetikus tapssal fogadta a lelkes tömeg. A jelenlevôk a továbbiakban is nemegyszer kampányjelszavakat skandálva szakították félbe a polgármester erényeit, megvalósításait méltató Constantinescut. "Akik egy kicsit is a szívükre teszik a kezüket, beismerhetik: e négy év alatt Kolozsvárt mintamunicípiummá változtatta polgármesterünk" — mondotta a megyei tanács RNEP-es elnöke. "Végtelen szerencséjük volt e négy év alatt a kolozsváriaknak!" — kiáltotta. — "Volt vizük, volt meleg a lakásaikban, és a közszállítás sem jelentett többet gondot számukra! De ami Gheorghe Funar legfôbb érdeme, az a nemzeti büszkeség féltve ôrzése, a történelmi igazság visszaállítása, amelynek hû bizonyítékai az Avram Iancu és a Memorandisták emlékmûvének vagy a fellegvári kereszt felállítása!" — lelkesedett hosszan a tanácselnök.
A szóra emelkedô Funar köszöntötte mindazokat, akik szintén a György nevet viselik. (Az RNEP-nek különben nem véletlenül esett a választása tegnapra: Szent Györgynek, a "diadal szimbólumának" a napjára — az ortodox naptár szerint.)
Minden kolozsvári polgármestere — ahogy magát Funar megnevezte — hosszú, részletekbe menô statisztikai kimutatással igyekezett "rászolgálni" a korábbi dicséretekre az elültetett bokrok, rózsák számarányára lebontva a négy év megvalósításait. (Az ez idô alatt kitépdesett fákról ezúttal nem esett szó.) Büszkén emlegette szobrait, emléktábláit, és ígérte, ha újraválasztják, folytatja ez irányú tevékenységét. Konkrétan: a Dák-római térre keresztelt Fôtérre tervezi Traianus oszlopának a másolatát a Capitoliumi farkas és a föld alatti régészeti múzeum társaságában, amelynek megvalósítására még több pénzt kíván a Történelmi Múzeumnak juttatni. Ígérte, nemzetközi repülôtérré varázsoltatja a szamosfalvi röpteret, metróvonalat létesít, (tovább)modernizálja a piacokat, tereket, játszótereket, öregotthonokat... mindent... három, sajátos építészetû kis lakónegyedet létesít, és megoldja az égetô lakásgondokat, ha kell, manzárdok, új emeletek felhúzásával.
Végezetül biztosított, újraválasztásával olyan polgármester kerül ismét a város élére, akinek legfôbb erénye az, hogy egyenlô bánásmódban részesíti Kolozsvár valamennyi lakóját, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül. "Adja az Ég, hogy mindenki belássa, ki itt az igazi esélyes — még azok is, akik esetleg nehezebben értenek románul" — fohászkodott.
A kolozsvári magyarságnak eleddig oly kedves emlékû Biasini Szállón március közepétôl kétnyelvû felirat hirdeti: 1848-49-ben 40 000 románt és 270 román falut pusztított el a "magyar nemesség által vezetett megtorlás".
Honnan származnak ezek az adatok?
E sokakat foglalkoztató kérdésre feleletet kapunk a kolozsvári Történelmi Lapok 1874. április 2-i számában (I. évfolyam, 21. szám, 320-322. oldal) "Mennyi kárpótlást kívántak a románok 1849-ben" címmel közölt emlékiratból. Az iratok K. Papp Miklós, az említett folyóirat fôszerkesztôje, történész és történeti forrásgyûjtô tette közzé. A szerkesztôi bevezetô röviden kitér arra, hogy az irat 1849 decemberében készült azon román küldöttség számára, amelynek élén Avram Iancu állt, "s Bécsben Ô Felségénél kihallgatást kért és nyert". Tegyük a fentiekhez hozzá: a Történelmi Lapok az eredeti német nyelvû irat magyar fordítását közölte. A fordítást Szabó Károly és Jakab Elek, a kor kiváló kolozsvári történészei ellenôrizték.
Mit állít az emlékirat?
Miután név szerint felsorol 14 kivégzett román vezetôt, további 1115 elpusztított lakost szám szerint említ meg. Aztán 12 olyan faluról szól, ahol a románság nagy veszteséget szenvedett, majd így folytatja: "Ha ehhez hozzátétetik, hogy nem létezik Erdélyben román helység (pedig van 2400), amelybôl 10-20 ember nem öletett volna meg, továbbá hozzászámíttatnak azok, akik különbözô csatákban elestek, s 8-10 000-nél kevesebbre nem tehetôk, az áldozatok számát könnyen 35-40 000-re tehetni [...] 100 falu egészen leégett [...] 230 körül részben elhamvadt". Ezekért s más veszteségekért az emlékirat szerint a románokat 2 926 000 forint kárpótlás illetné meg.
Jegyezzük meg, hogy az áldozatok száma hozzávetôleges, s számuk az alaptalan falvankénti 10-20 állítólag elpusztított személy, valamint a 8-10 000 harcokban elesett felkelô által duzzadt fel 35-40 000-re.
Hogyan fogadták az emlékiratot Bécsben?
A császári fôvárosban az történt, ami általában a túlhajtott túlzásokkal történni szokott: az elôterjesztett számadatok meghaladták a hihetôség határait, s emiatt hivatalos felmérést rendeltek el.
A hivatalos összeírásra 1850-ben került sor. A számbavétel — s ezt hangsúlyozni kell — csak a magyar bíróságok, valamint bírósági ítélet nélkül magyarok által elpusztított személyekre terjedt ki, függetlenül attól, hogy az áldozat milyen nemzetiségû volt. De a polgárháború során, fôleg 1848 ôszén és 1849 tavaszán elpusztított magyarokat az osztrák hatóság nem íratta össze, ezek mintegy 9 — 10 000-es számát Európa elôtt Bécs akkor szerette volna eltitkolni.
A Bécs által elrendelt, s Erdélyben végrehajtott összeírás eredményeit 1851-ben külön füzetben közölték. Errôl jegyezte meg A. P. Alexi román nemzetiségû tanár, hogy az hiteles, mert szerzôje "nem román s nem is magyar". A Bécsben kiadott német nyelvû füzet adatait A. P. Alexi a George Baritiu által szerkesztett Transilvania címû lapban 1870-1871-ben folyamatosan ismertette.
Hány román áldozatról tudott az osztrák összeírás?
A Transilvania szerint a Bécsben közölt statisztika 4834 áldozatot említett, ebbôl román volt 4425, a többi szász (kb. 244) és magyar (165). Ezek egy részét bíróságok ítélték el emberölésért, gyújtogatásért, felkelésre való bujtogatásért, de az is bizonyos, hogy az áldozatok többsége különbözô háborús cselekmények során vesztette életét. Ez vonatkozik arra a 165 magyarra is, akiket a románok és a szászok mellett az osztrák összeírás felsorol. Félreértések elkerülése érdekében itt újból hangsúlyozni kell, hogy az 1848 ôszén kirobbant polgárháború során a román felkelésnek mintegy 9-10 ezer magyar polgári áldozata volt. De térjünk vissza a román áldozatok számának a kérdéséhez. George Baritiu, a kiváló román patrióta, az 1848-as események résztvevôje majd történetírója 6000 román áldozatról írt. A kérdés másik történész szakértôje, Silviu Dragomir professzor, az 1964-ben kiadott Avram Iancu címû könyvének 103. oldalán a 4425-ös szám mellett a (Baritiu-féle) 6000-et is megemlíti, s hozzáfûzi, hogy azokról az áldozatokról van szó, akik Csányi László kormánybiztossága idején (1849 januárja és júniusa közt) pusztultak el. Ez a megjegyzése azonban kiigazításra szorul: az osztrák összeírás bizonyítottan kiterjedt az 1848 októbere és 1849 augusztusa közötti egész idôszakra.
Az említettek mellett foglalkoznunk kell azokkal az adatokkal is, amelyek az E. H. Bielz szász statisztikus 1857-ben Nagyszebenben kiadott munkájában szerepelnek. Bielz némileg módosította az osztrák statisztika adatait. Szerinte a magyar forradalom polgári áldozatainak száma 6112 személy volt, s közülük 5105 a román. Bielz az erdélyi polgárháború összes, vagyis valószínûleg a román népfelkelés magyar áldozatainak, valamint a magyar forradalom román áldozatainak a számát együtt 18 000-re tette, s amint írja, ez a szám magában foglalja a tífuszban elhalt lakosok számát is (Handbuch der Landeskunde Siebenbürgens, 1857, 149. oldal). Nagy a valószínûsége annak, hogy ez a szám jár a legközelebb az egykori valósághoz.
Összefoglalva: az osztrák hivatalos statisztika 4425 román polgári áldozatot tüntetett fel, ezt elfogadta P. A. Alexi is a Transilvaniaban közzétett írásaiban. G. Baritiu 6000 áldozatról tudott, E. H. Bielz pedig a román polgári áldozatok számát 5105-re tette. Tehát a Biasini Szállóra kifüggesztett tábla 40 000-es száma nem reális, kilenc-tízszeresen nagyító; s az a forrás, ahonnan e számot vették, teljességgel megbízhatatlan.
Ha az áldozatok összes számára vagyunk kíváncsiak, s ha tekintetbe vesszük a 9-10 000 fônyi elpusztított magyart is, elfogadhatjuk Bielznek azt az állítását, hogy az erdélyi polgárháború összesen mintegy 18 000 magyar, román, szász és más nemzetiségû polgári lakos életébe került. Részadatok birtokában elmondhatjuk, hogy ez a szám még a hihetôség határain belül van.
Természetesen egyetlen ártatlanul elpusztult ember élete is sajnálatos dolog, s mivel ennél sokkal többen vesztették életüket mindkét oldalon, annál sajnálatosabb. A számok felduzzasztása s egyoldalú feltüntetése — amint a szóban forgó felirat teszi — nemcsak felesleges, de félrevezetô, tehát káros Kolozsvár és az egész ország számára.
A szenátus hétfô délután a sajtó kirekesztésével megkezdte a vitát Corneliu Vadim Tudor mentelmi jogának visszavonásáról, amire a fôügyész által összeállított 11 dosszié alapján hivatalból Chiuzbaian igazságügy-miniszter tett javaslatot hosszú huzavona után a Nagyrománia Párt elnökével szemben.
Az 1989 decembere utáni politikai életben még nem volt példa hasonló esetre. A szenátort több rendbeli — köztük az államfôt érintô — rágalmazással vádolja az ügyészség. A szélsôséges, idegengyûlölô, ultranacionalista nézeteirôl és retorikájáról ismert politikus ügyét zárt ajtók mögött tárgyalta a törvényhozási fórum, amely elôtt a szenátor által kilátásba helyezett hatalmas tiltakozó tömegeket C. V. Tudor mintegy ötven híve képviselte.
Corneliu Vadim Tudor ennek a gyülekezetnek tartott az ülés elôtt kisebb beszédet, amelyben "politikai gyilkosságnak" minôsítette az ellene indított eljárást. Szerinte az igazi román hazafiak — nevezetesen Gheorghe Funar, az RNEP elnöke, Paul Cheler tábornok, a 4. Erdélyi Hadsereg nemrég nyugalmazott fôparancsnoka és jómaga — "likvidálására" "külföldrôl adtak parancsot".
A zárt ülésen a szenátor — mint néhány távozó kollégája elmondta a közelben várakozó újságíróknak — nagy beszédben fejtette ki nézeteit, bevezetôben köszönetet mondva a testületnek, hogy az ellene emelt vád révén lehetôvé tette választási kampányának megkezdését. (C. V. Tudor pártjának elnökjelöltje az ôsszel esedékes elnökválasztáson.)
Az RTDP, a kormány vezetô pártja, amely Iliescu elnök fô politikai bázisa, teljes szanátusi képviseletét mozgósította az ülésre — beleértve a kormánytisztséget betöltô szenátorokat is -, hogy biztosítsa a mentelmi jog megvonásához szükséges kétharmados többséget. Az ellenzék több pártja jelezte, hogy szintén megszavazza a javaslatot, amely a törvényhozási fórum jogi bizottságában 9:1 arányban kapott többséget.
A szenátus hatórás vita után megvonta a Nagyrománia Párt elnökének mentelmi jogát: az erre vonatkozó javaslatot a Pro tv jelentése szerint 85 szenátor szavazta meg és 39 foglalt állást a szenátor védelmében.
A döntés azt jelenti, hogy a szenátornak bíróság elôtt kell felelnie azokért az állításokért, amelyeket politikai ellenfeleirôl, köztük az utóbbi idôszakban Iliescu elnökrôl terjesztett. A zárt ajtók mögött lezajlott szenátusi vitát kamerák rögzítették, abból a célból, hogy ha ilyen értelmû döntés születik, utólag bemutathassák a sajtónak.
A szélsôséges nacionalista pártok szenátorai mellett néhány más honatya is a mentelmi jog megvonása ellen voksolt, de a javaslat így is megkapta a szükséges többséget.
Az A. M. Press hírügynökség C. V. Tudor mentelmi jogának megvonásakor több szenátort megkérdezett a döntéssel kapcsolatosan.
Radu Vasile , a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt tagja szerint a döntés túl késôn született ahhoz, hogy következményei lehetnének. A nagyromániás vezér nem használhatja fel az ellene hozott ítéletet választói elôtt csaliként azon a címen, hogy eltávolították a hatalomból.
Adrian Nãstase , a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának (RTDP) ügyvezetô elnöke helyénvalónak tartja a mentelmi jog megvonását, és ezzel — jelentette ki — C. V. Tudornak lehetôsége nyílik arra, hogy rendkívüli adatait és bizonyítékait, amelyeket eddig lapjában közölt, most az ítélôszéken is bemutathassa. Így válik a nagyrománia párti szenátor ítélkezôbôl ítélhetôvé. Szabó Károly RMDSZ-szenátor egyszerûen politikai húzásként ítéli meg a szenátusi döntést. Véleménye szerint a titkos szavazás sokak számára teremtett lehetôséget arra, hogy a döntés ellen voksoljon.
A szenátus jogi bizottságának elnöke, Ion Predescu (RTDP) szerint a mentelmi jog megvonása helyes jogi döntés, amely a szenátusnak és jogi bizottságának a C. V. Tudorra vonatkozó dossziék tüzetes elemzésén alapul. Itt csak arról a 11 dossziéról van szó, amelyben az ügyészség kivizsgálást folytatott. Pontosításai szerint az NRP vezérét ezek után a Legfelsôbb Törvényszék elé szólítják, és ha nem jelentkezik a kihallgatásokon, a rendôrség fogja odavinni. Amíg C. V. Tudor ellen nem születik végsô ítélet, jelöltetheti magát az elnökválasztáson.
|
|
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |