1996. április 27.
(VIII. évfolyam, 96. szám)

az Oroszországgal aláírandó alapszerzôdéssel kapcsolatban. A pénteki sajtóértekezleten Ioan Gavra, a párt alelnöke kifejtette: Románia nem írhatja alá az alapszerzôdést Oroszországgal anélkül, hogy az semmissé nyilvánítaná a Ribbentrop-Molotov paktumot.

Ami Dudajev csecsen vezetô meggyilkolását illeti, Gavrának erre is volt válasza. Szerinte csakis az amerikaiak segítségével sikerülhetett rátalálni Dudajevre. Ki más rendelkezik olyan technológiával, amellyel le lehet hallgatni a mûholdas telefonbeszélgetéseket?

K. O.

Bukarestben és az ország több vidéki városában tüntettek csütörtökön a nyugdíjasok, juttatásaik javítását, nevezetesen az 1990. évi vásárlóerô 75 százalékának biztosítását sürgetve.

A fôvárosban több száz idôs ember vett részt a Forradalom terén rendezett gyûlésen, majd az azt követô felvonuláson.

Vãcãroiu miniszterelnök és a kormány több tagja fogadta a nyugdíjasok küldöttségét.

A pénteki fôvárosi lapok szerint több ellenzéki párt képviselôi kifogásolták a külügyminisztérium arra vonatkozó javaslatát, hogy a román-orosz alapszerzôdés helyett külön, csak morális súlyú nyilatkozatban foglalkozzék a két ország a Ribbentrop-Molotov paktum elítélésével.

Ezt a megoldást Teodor Meleºcanu külügyminiszter ismertette csütörtökön a parlamenti pártok képviselôivel. A formula jelentôsége abban áll, hogy elfogadása esetén Jevgenyij Primakov orosz külügyminiszter szombatra várt bukaresti látogatása idején sor kerülhet a két ország közötti alapszerzôdés parafálására.

A Ziua jelentése szerint Gabriel Tepelea, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt alelnöke a találkozó után kijelentette, hogy pártja szerint sem az alapszerzôdés több megfogalmazása, sem a külön nyilatkozat nem elfogadható, legalábbis addig, amíg végleges szövegük nem ismeretes. A PSZP és a Liberális Párt '93 képviselôi azt tették szóvá, hogy a jelenlegi tervezet nem foglalkozik a Moszkvában lévô román kincsekkel, illetve az orosz 14. hadsereg moldovai jelenlétével.

A fôvárosban a Fekete-tengeri Gazdasági Együttmûködési Szervezet keretében csütörtök délután megnyílt a Crans-Montana Fórummal együtt szervezett nemzetközi üzletember-találkozó, amely egyben a részt vevô országok számos vezetô politikusának is alkalmat ad a találkozásra. Szombaton a 11 ország külügyminiszteri értekezletére is sor kerül, s erre a fôvárosba várják Jevgenyij Primakovot, az orosz diplomácia fônökét is, bár az a korábban hangoztatott feltételezés, hogy esetleg ebbôl az alkalomból sor kerülhet a román-orosz alapszerzôdés parafálására, a jelek szerint alaptalannak bizonyul.

Traian Chebeleu, Iliescu elnök szóvivôje ugyanis közvetve cáfolta az orosz és román külügyi szóvivôket, akik korábban arról nyilatkoztak, hogy a szerzôdést illetôen az egyedüli probléma a Ribbentrop-Molotov paktum említésének módja, és errôl is kompromisszumos formula született a diplomaták között. Csütörtöki sajtóértekezletén úgy fogalmazott, hogy még harmonizálni kell a két fél álláspontját. "Nem látok okot a sietségre a román-orosz szerzôdés tárgyalását vagy aláírását illetôen: a fontos az, hogy a dokumentum megfeleljen mindkét ország érdekeinek" — mondta Chebeleu. A szóvivô kijelentette, hogy az aláírásra Jelcin elnök bukaresti látogatása alkalmából kerül majd sor, annak idôpontja viszont az álláspontok összehangolásának módjától, az Oroszországban és Romániában folyó választási kampányoktól függ.

A fekete-tengeri üzletember-fórumot Adrian Nãstase, a képviselôház elnöke nyitotta meg, majd Jean-Louis Calderon, a Crans-Montana Fórum elnöke és Yves Berthelot, az ENSZ fôtitkárának képviselôje, illetve Ion Iliescu, Kiro Gligorov macedón és Mircea Snegur moldovai államfô üdvözölte a részt vevô mintegy 600 üzletembert és 400 politikai, közéleti személyiséget. A tanácskozásról ötszáz újságíró tudósít.

Dr. Costicã Voicu dandárparancsnok, Románia rendôr fôfelügyelôje erdélyi körútjának kolozsvári állomásán rendkívüli sajtótájékoztatón válaszolt tegnap délelôtt az újságírók kérdéseire. A találkozóra Eugen Vasiliu , a fôügyészség igazgatósági fôügyésze és Victor Mãrincan ezredes, megyei fôfelügyelô is elkísérték.

Bevezetôjében a rendôrség feje területi munkalátogatásnak nevezte jelenlétét, amelynek célja az április 2-i hivatalos kinevezését követô kapcsolatteremtés és a megyei felügyelôségek specifikus gondjainak feltérképezése. Az energikus, jó fellépésû generális megyénk rendôrségének az utóbbi idôben elért kimagasló sikereivel magyarázta sort nyitó kolozsvári látogatását, s elmondta, hogy a Vasiliu igazgatósági fôügyésszel tett körútjának következô állomása a Bánát, s azon belül fôleg Temesvár. A jogállam két hatalmi tényezôjének összefogása a bûnözési hullám megfékezését célozza, s ebben a törekvésben Costicã Voicu a sajtó "partnerségére" számít.

A szûk egyórás értekezlet fénypontja mégis a kérdezz-felelek volt, amelyben a két vendég igyekezett válaszolni a nem mindig könnyû kérdésekre.

Ion Titinor — alias Fane Spoitoru — élénken mediatizált keresésével kapcsolatban megtudtuk, hogy a fôvárosi Adevãrul napilap szerkesztôjének kijelentésével ellentétben, nincs szó "az akarat hiányáról", az általános körözésbe, sôt Interpol-nyomozásba adott bûnözô körül szorul a hurok. A rendôrfôkapitányt célozó rosszhiszemû híresztelések oka pedig, hogy Costicã Voicu egyszer megtagadta egy érdekesebb ügynek az említett lap igényelte exkluzivitását. A Spoitoru-ügy pikantériája, hogy a maffiózó szabadlábra helyezése éppen akkor következett be, amikor rájöttek, hogy a parancs mögött álló orvosi véleményezés nem állja meg a helyét — ekkor azonban már bottal üthették a férfi nyomát.

Fekete pénzek "mosásának" és idegen államok területén lebonyolított kétes pénzügyleteknek alapos gyanúja áll fenn a Dacia Felix Bank esetében, s a nyomozás elôrehaladását az is nehezíti, hogy a Nemzeti Bank által felterjesztett óvatossági ellenôrzés következtetései olyan lavinát indítottak el, amely a legfelsôbb fokon ellentétes érdekek ütközését szülte. Vasiliu fôügyész biztosított, hogy a BDF egykori vezetôtanácsának minden tagját vallomástételre kényszerítik, s a bizonyítottan törvénysértôk elnyerik méltó büntetésüket.

Ismert nagystílû bûnözôk érthetetlen szabadlábra helyezésével kapcsolatban elmondták, hogy az 1968-ban elfogadott Btk. és fôleg az új keletû pénzügyi bûncselekményekkel kapcsolatos törvénykezés hiányosságai egyelôre megkötik a korrupció felszámolását, vagy legalább megfékezését célba vevôk kezét.

A városi tanácsosok Funar polgármester elleni ügyészségi folyamodványának sorsáról Vasiliu fôügyész nem tudott nyilatkozni, de megígérte, utánanéz a bûnvádi eljárás pillanatnyi stádiumának.

Turós-Jakab László

Ion Iliescu államfô csütörtökön a Cotroceni-palotában fogadta a "Hargita, Kovászna és Maros megyébôl az 1989. decemberi események után elüldözött románok társaságának" képviselôit — jelentette a Rompres hírügynökség.

Valer Voda tanár, a társaság elnöke kijelentette, hogy a három megyében — amelyekben a romániai székelymagyarok zöme él — folytatódik az "etnikai tisztogatás" és a magyar és székely többségû területeken élô románok beolvasztása.

Mint a Rompres közli, Valer Voda az államfôhöz intézve szavait kijelentette, hogy a románok e térségben "a székely és magyar lakossággal egyenlô jogokat kérnek", és "elégedetlenek helyzetükkel" — annak ellenére, hogy azzal, korábban, külön létrehozott parlamenti bizottság és az úgynevezett Hargita-Kovászna (Har-Kov) jelentés foglalkozott, még 1991-ben.

Iliescu elnök válaszában az államelnökség közleménye szerint kifejtette: nem osztja azok véleményét, akik a bûntetteket és a románoknak Hargita és Kovászna megyébôl való eltávolítására irányuló akciókat forradalmi cselekedeteknek kívánják feltüntetni, és hangsúlyozta a "soviniszta akciók" elítélésének szükségességét. Az államfô hangsúlyozta a tolerancia és a jó megértés szükségességét, ugyanakkor rámutatott arra, hogy "a közvéleménynek ismernie kell az igazat a Hargita és Kovászna megyékben történt eseményekrôl", az állami szerveknek pedig "ôrködniük kell azon, hogy az itt élô román nemzetiségû személyeknek ugyanolyan jogokat biztosítsanak, mint a nemzeti kisebbségekhez tartozó polgároknak".

A Demokrata Konvenció, a Polgári Szövetség Pártja és a Szociáldemokrata Szövetség kolozsvári szervezetei eldöntötték: közös ellenzéki polgármesterjelöltet fognak állítani a helyhatósági választásokon annak személyében, aki a választásokat megelôzô közvélemény-kutatások eredményei szerint a legesélyesebbnek mutatkozik. Ennek kijelöléséig a pártok folytatják a saját jelöltjük javára a kampányt — az egymás tiszteletben tartásának feltételei mellett.

A három párt közös nyilatkozata szerint mindannyian elítélik a '93-as Liberális Párt magatartását, amely Petru Litiut, minden alapot mellôzve, a kolozsvári ellenzéki pártok egységes jelöltjének színében tüntette fel.

Brassóban is indít polgármesterjelöltet az RMDSZ. A jelölt személyét Török Ernô mérnök, megyei ügyvezetô elnök és Simon Sándor tanár közül választják majd ki az április 27-én, szombaton összeülô városi elektori ülésen, amely a 31 fôs tanácsosi listára felkerülô tanácsosjelöltekrôl is hivatott dönteni.

Ismét Albert Álmost, Sepsiszentgyörgy jelenlegi polgármesterét jelöli az RMDSZ a júniusi helyhatósági választásokra. Sepsiszék 11 nagy települése közül nyolcban már megtalálták a polgármesterjelöltet és a tanácstagjelölteket.

Romániában a fogyatékos gyerekek számára az anyanyelvû oktatás megoldatlan. Marosvásárhelyen, Szatmáron, Nagykárolyban és a Székelyföldön vannak ugyan kisegítô osztályok, Kolozsváron viszont csak a süketnéma intézet mûködik magyar nyelven. Az RMDSZ oktatási fôosztálya a szülôk, óvónôk, tanítónôk segítségére számít az anyanyelvû kisegítô osztályok beindítását igénylôk felmérésében.

— A minisztériumhoz még a tavaly eljuttatott kérvény, amelyben minden megyeközpontban egy magyar kisegítô iskolát igényeltünk bentlakással, illetve egy-egy regionális központot látás-, hallás-, illetve mozgássérültek számára, válasz nélkül maradt — tájékoztatott Fülöp Fischer Ildikó, a fôosztály referense. — A tapasztalat viszont azt mutatja, hogyha ezt az igényt konkrétan megfogalmazzák, tehát pontosan tudják, hogy hányan vannak, és kik azok, akik ilyen oktatást igényelnek, akkor sokkal könnyebb eljárni az érdekükben. Ezért fontos, hogy Kolozsváron is felmérjük, mekkora az igény az ilyen kisegítô magyar nyelvû osztályok beindítására.

Azoknak a gyerekeknek is, akik csak nagy segítséggel tudnának, vagy egyáltalán nem képesek beilleszkedni a normál iskola tanrendjébe, nagyon fontos az anyanyelvû oktatás. Ezért a legtöbb szülô — mert nincs magyar kisegítô iskola — gyakran a süketnéma intézetbe vagy a Waldorf-iskolába íratja a gyerekét, ahol a tanrend sokkal lazább, bár mondanunk sem kell, a Waldorf-iskola nem ilyen célokat szolgál. Speciális kisegítô iskola kell, ahol megfelelô tanrend alapján tanítják — akár egy normál iskolába beékelve. Tanulságos a nyugati példa, ahol a problémás gyerekeket már a normál osztályokba beintegrálják. Tervünk tehát a normál osztályok mellett olyan kisegítô osztályok szervezése, ahol a tanító néni speciális képzésben részesül. Természetesen mindez nagyrészt attól függ, hogy az illetô iskola hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez. Azt hiszem, felnôhetnénk már a másság elfogadásához.

Nagyon remélem, hogy találunk olyan iskolát, amelyik befogadja ezeket az osztályokat, ha nem, akkor a tanfelügyelôségre kell bízni. A tanügyi törvény különben igény szerint, kérésre mindenféle anyanyelvû speciális oktatást biztosít.

Egy másik kezdeményezésünk a magyar nyelvû középiskolai mûvészképzés megvalósítását tervezi. Anyanyelvû oktatás csak a zenei oktatásban oldódott meg, a képzômûvészet és a sport esetében nem. A szülôk nem szívesen adják román osztályba gyereküket, ezért inkább elzárkóznak attól, hogy mûvészeti líceumba írassák ôket. Sok tehetséges gyerek így elesik az ilyen képzéstôl.

Az anyanyelvû mûvészképzés megvalósítására több lehetôség van. A jelentkezôk számától függôen magyar tannyelvû képzômûvészeti osztályok létrehozását indítványoznánk, de a képzômûvészeti és zene szakon az elméleti tantárgyak összevonása is elképzelhetô. Harmadik lehetôség pedig az lenne, hogy mindenki abba az általános iskolába járna, amelyikbe tartozik, a szaktanítás pedig délután folyna.

A szülôk jelentkezését az RMDSZ oktatási fôosztályán, a Pavlov utca 16/6. szám alatti székhelyen várják, illetve a 193-847-es telefonszámon.

Sz. K.

Kártételeinek mértékét szemlélve, Funar utódja akkor is angyalnak tûnne, ha messzire kilógna a lólába.

De ettôl függetlenül: mindegyik polgármesterjelölt nagyságrenddel emberszabásúbb, mint a jelenlegi. Egyikrôl sem feltételezhetô akkora ostobaság, hogy Kolozsvár valamelyik épségben maradt központi terét így elcsúfítaná. Senki sem visz be nemzete történelmébe olyan szimbólumokat, mint amilyen a zsemlés közétkeztetési világmonopólium M-betûje. Teljes valójában látható a memorandisták emlékmûvének tetején, és félbevágva takarja a katedrális mögötti katonai emlékmû keresztjét. És a jelenlegi jelöltek között egyik sem olyan neveletlen, hogy hivatalnokait beidomítsa: el ne fogadjanak olyan iratot, amelyen a hivatalos nyelv mellett elôfordul egy "idegen" szó. Legalábbis bátorkodunk remélni...

Ennek is tulajdonítható, hogy eddigi választási beszámolóinkban a jelöltek elônyös megvilágításba kerültek. Nem hajtottunk rá botladozásaikra, múltjukban sem turkáltunk könyökig. Tettük magunkat, hogy nem érdekel annyira, mint a rámenôsebb, fôleg a bukaresti újságoknak dolgozó kollégáinkat, hogy egyik-másik jelölt milyen szerepet vállalt Funar 1992-es hatalomra jutásában, illetve milyen körökben mozgott 1989 elôtt. A jelöltek megítélésében egyetlen szempont vezérelt eddig: mennyire ôszintén akarja és tudja megszabadítani a várost ettôl a lázálomtól.

Hiába berzenkedünk, ilyen a politika: egykori vetélytársak verôdhetnek össze közös ellenfelek leküzdése érdekében, és ez a viselkedésforma, még ha egyesek köpenyegforgatásnak nevezik és irtóznak tôle, felmérhetetlenül jobb, mint a kibékíthetetlen ellenségeskedés, amilyenre az egységpártos vezérek egész létüket építik. Furcsa, talán természetellenesnek tûnô szövetségkötésekre próbáltuk felkészíteni az olvasót azzal, hogy több jelölt szinte minden sajtóértekezletén jelen voltunk, nyilatkozatairól, szándékairól részletesen beszámoltunk. Mintha mindegyik a miénk lenne... Persze vigyáztunk, nehogy túlságosan kebelünkre öleljük ôket, mert sovénék még a start elôtt kinyírhatják magyarbarátságukért.

A hosszú elôkampányozás után most számunkra kellemes, hogy a sajtóértekezleteken nem fogadnak szúrós szemekkel. Lapunkat figyelik, a kampánystábokban olvassák vagy olvastatják, mégsem halmoznak el szemrehányásokkal. Pedig biztosan nem minden szavunkat válogatjuk meg szájuk íze szerint. Meg aztán ami tetszik az egyiknek, az kényelmetlen lehet a másiknak. Hiszen egymással is vetélkednek. De gyanítjuk, hogy ösztönszerûen, minden politológiai elôképzés nélkül tudják, jobb mosolyogva lenyelni apró galuskákat, mint belekötni az újságírókba. Azok nem szeretik, ha pártaktivisták mondják meg nekik, melyik bal kézben kell tartani a ceruzát. (Régen se szerették, de nem volt mit tenniük.)

Szóval bevalljuk: szeretjük a jelölteket. Mindegyiket, egy kivételével... És természetesen mindegyiket a maga módján szeretjük. Ana Potcoavã számára is szívesen tartogatnánk a szavazatunkat, mert megtért, és hajlandók vagyunk felejteni, hogy egykor maga is segített a Caritas csövébe húzni a szerencsétlenül késôn befutókat. Nagyon szeretnénk egy olyan jó megjelenésû úriembert látni a polgármesteri hivatalban, amilyen Romulus Zamfir, aki ráadásul mûépítész. Hátha volna valami ötlete az otromba háztömbök néhány ortopéd "díszítôelemének" ízléses takarására. Szívesen vennénk, ha a polgármesteri hivatalban a törvényesség fölött vérbeli jogász ôrködne, mint például Marcel Lãzãreanu, akirôl sokan csak annyit tudnak, hogy élsportoló volt. És természetesen ôszintén örvendenénk, ha Ioan Rus venné a kezébe a város sorsának irányítását. Kissé keserûen gondolnánk arra, hogy pártjának vezérei bármikor lefoghatták volna a kártevô polgármesterünk kezét, sôt, az RTDP-s prefektus, Grigore Zanc számos alkalommal felfüggeszthette volna tisztségébôl ôt. De senki a kisujját sem mozdította; a helyi kiskirály a központi hatalom védett jómadarának bizonyult. De ismételjük: elôlegezzük Ioan Rusnak a bizalmat, hogy négy év alatt igyekszik helyrehozni a funari torzulásokat.

Csakhogy, sajnos, nem lehet több polgármestert megválasztani. Nem élünk poligámiában: abban a nehéz helyzetben vagyunk, mint az eladó lány, akit négyévenként ostromgyûrûbe fognak az udvarlók. Az elsô alkalommal a cirkusz úgy ért véget, hogy felizgattak, és... Nem hagytak úgy. A hasonlat a pártában maradt lánnyal nem mûködik, hiszen négy évig megállás nélkül tovább molesztáltak. Nem szeretnénk megint így járni, hát jól meg kell gondolni, milyen lépésre szánjuk magunkat. Az egyéni rokonszenv a legkevésbé sem lehet mérvadó: azzal csak a szavazatok szóródását érnénk el. Volt, ami volt eddig, a választási kampány hivatalos — tehát halálosan komoly — idôszakában megkezdôdik a hideg számítás. A jelöltek további jelenéseirôl ezután is igyekszünk tárgyilagosan beszámolni, de unalomig ismételni fogjuk, hogy úgy kell szavazni, hogy hozzájáruljunk a változáshoz, az lesz a jelöltünk, akiben erre garanciát látunk.

Nits Árpád

Finkelstein Arnoldon és Hirsch Ernôn kívül azonban létezik egy másik kortanú is, Fränkel Dávidné Goró Eszter , aki jelenleg Bonnban él, s aki 1992 júniusában ekképpen emlékezett vissza az özvegy édesanyja által 1943-1944-ben saját, tordai családi házuk szuterénjében elszállásolt Hirsch Ernô tevékenységérôl:

"Hirsch Ári és köztem rövidesen bizalmas, szoros barátság alakult ki. Tudtam, hogy foglalkozik az erdélyi zsidók fenyegetô jövôjével, beszámolt mindig terveirôl, gondjairól. Helyzete és súlyos betegsége miatt (tbc — T. Sz. Z.) igen ritkán járt ki, én segítettem neki üzeneteket közvetíteni, kapcsolatot tartani Eidlitz (Zoltánnal — T. Sz. Z.) és Negreával (Schwartz Arnold — T. Sz. Z.) stb. (...) Nem emlékszem pontosan, hány ember jött át, mindenesetre 100-200 lehetett a szám. "

Goró Eszter emlékezett arra is, hogy Raoul Sorbannak " egy ismert kolozsvári gazdag zsidó családból származó menyasszonya volt, Semlyén Éva ". Miután megpróbálták átszöktetni a határon Tordára, de elfogták és visszavitték Kolozsvárra, " Sorban Raoul átjött Tordára, és jó ideig ott is maradt. (...) Emlékszem, hallottam Eidlitzékat mosolyogva beszélni arról, milyen energiával keresi az akkor már deportált Semlyén család értékeit, amelyeket még elôzôleg Romániába menekítettek. (...) Hogy Sorbánnak valamilyen szervezô tevékenysége lett volna az erdélyi zsidók átmenekítésében Romániába, hogy az egész akció az ô, azaz a Maniu-párt iniciatívája és vezérlése alatt történt volna, soha semmit nem hallottam. (...) Egy 1985-ös vagy 1986-os (...) Almanachban felháborodással olvastam egy hosszú cikkét Raoul Sorbánnak (interjú formában), amelyben az észak-erdélyi zsidók menekítésérôl úgy számolt be, mint a mánista párt és az ô személyes akciójáról. Megemlítette Hirsch Árit is, mint aki »segített«, más nevek mellett az enyémet is. (...) Amikor utoljára Izraelben voltam, 1989-ben, találkoztam, elôször évtizedek óta, Hirsch Árival. Megkérdeztem: milyen szerepe volt Sorbánnak a zsidók átmenekítésében? A válasza rövid volt: »semmilyen«. "

A fentiek után sokkoló hatásúak a Raoul Sorban által a jeruzsálemi Yad Vashem Intézethez intézett levelének állításai:

" Elôször is szeretném igazolni, hogy tényleg részt vettem és szerveztem zsidómentô akciókat (kb.) 1944. április 10. és szeptember 5. között (...) Az említett idôszakban, kihasználva a kolozsvári Moshe Weinberger fôrabbi által szervezett hálózatokat, és másokat, amelyeket jómagam és más magyarországi románok építettek ki, különösképpen Kolozsvárt és Tordán (ezek közül talán már csak egyetlen személy él), lehetôvé tettem több, általában általam nem ismert személyekbôl álló zsidó csoport Romániába történô illegális határátlépését. "

Raoul Sorban azt is megírta a Yad Vashemnek, hogy miután Kolozsvárról Tordára távozott, ott is kapcsolatot tartott fenn az általa kiépített menekítési hálózatokkal (sic!), amelyeket onnan irányított. Emellett együttmûködött a tordai zsidók csoportjával, és velük közösen szervezte a menekültek Bukarestbe történô továbbutaztatását. Fô tanúiként Sorban megemlíti Finkelstein Arnoldot, Hirsch Ernôt, Moskovitz Imrét és Károlyt, Goró Esztert és Ábrahám Jakabot.

Állításait senki sem igazolta Weinberger Mózesen kívül. Aki rájött, hogy a Ceausescu-idôkben új erôre kapott magyarellenes állampolitikát saját maga rehabilitációjára fordíthatná.

Az általunk szervezett út volt a menekülés egyetlen útja — állítja a fôrabbi. Talán éppen a kolozsvári fôrabbi ne tudná, hogy a magyar-román határon mások is juttattak át embereket, életüket kockáztatva? Vajon azt sem tudja, hogy volt egy 388 tagú csoport, amelyet a kolozsvári gettóból az Adolf Eichmann-nak juttatott kemény valuta ellenében maga a Gestapo kísért át Svájcba? Egyszóval, hogy más utak is léteztek? Tudja, persze hogy tudja, csak azt nem tudja, hogy a nyájának elhagyását a legnehezebb idôben semmivel sem lehet megmagyarázni.

Weinberger Mózes azt állította 1970-ben a New Yorkban kiadott A kolozsvári zsidóság emlékkönyve címû, az Izraelbe elszármazott kolozsvári magyar zsidó értelmiségiek által "kultúrbotránynak" nevezett fércmunkájában, hogy a kolozsvári Judenrat elnöke, dr. Fischer József küldte ôt át a gettózás elôestéjén Romániába, hogy próbálja meg biztonságosabbá tenni az átkelôhelyeket és megszervezni a határon túljutottak fogadását és biztonságos továbbutazását. Útja tehát "hivatalos" volt, felesége éppen csak "elkísérte". Érdekes, hogy Fischer József éppen az általa Romániába küldött megbízottjának öreg szüleit felejtette el feljuttatni a Fischer veje, Kasztner Rezsô által szervezett, Svájcba induló, 388 helyes vonatra. Weinberger fôrabbi, ön szerint hogyan történhetett meg ez a tévedés?

(Folytatjuk)

Tibori Szabó Zoltán

A magyarországi román kulturális értékek megôrzésének és fejlesztésének lehetôségeirôl, a magyarországi román kisebbség anyanyelvû oktatásának kölcsönös támogatásáról tárgyalt pénteken, Budapesten a magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány elnöke, Orsós Éva államtitkár és Augustin Buzura, a bukaresti székhelyû Román Kultúráért Alapítvány elnöke. Az erdélyi származású ismert román író, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége. A találkozón Orsós Éva a két közalapítvány közötti együttmûködés keretében a magyarországi román kisebbség kéréseihez igazodó közös kulturális programok megvalósulását vetette fel. A Román Kulturális Alapítvány az idén a határon túli román gyerekek táborozását és kisebbségi pedagógusok anyaországbeli továbbképzését szervezi meg.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]