1996. augusztus 16.
(VIII. évfolyam, 190. szám)
A tárgyaló felek nyilatkozata értelmében a magyar-román alapszerzôdés szövege véglegesítésének kulcsát az 1021-es ET-ajánlásnak egy közösen elfogadható - kompromisszumos - értelmezése jelentette. A közös nevezô végül is azon kitételek leszögezésén múlott - derült ki Marcel Dinu román és Somogyi Ferenc magyar külügyi államtitkárok keddi közös sajtóértekezletén -, amire nem vonatkozik az ajánlás, nevezetesen a kollektív jogokra, illetve az etnikai jellegû területi autonómiára.
Somogyi Ferenc bukaresti látogatása alkalmával ugyanakkor kijelentette: Magyarország továbbra is érdekelt konzulátusok létrehozásában Romániában, mindenekelôtt a magyar többségû vidékeken. A konzulátusok, illetve az új határátkelôk problémája nem szerepelt a szakértôi tárgyalások napirendjén, Somogyi viszont reméli, hogy a magyar-román alapszerzôdés szövegének véglegesítése hatására a román fél sokkal rugalmasabbnak mutatkozik majd ezeknek a kérdéseknek a megtárgyalásakor.
Fehér házi forrásokból üdvözölték azt a bukaresti bejelentést, amely szerint szakértôi szinten sikerült megállapodni a magyar-román alapszerzôdésben.
Ez a hét legjobb híre, amit eddig hallottam! - mondta az amerikai kormányilletékes. Reményét fejezte ki, hogy nem lépnek fel problémák, és a megállapodás aláírásra fog kerülni.
Az amerikai kormányzat kezdettôl fogva támogatta Magyarország törekvését arra, hogy viszonyát alapszerzôdések formájában rendezze szomszédaival.
Washingtoni külügyminisztériumi forrásokból úgyszintén üdvözölték a magyar-román tárgyalásokon elért haladást, nem utolsósorban abból a szempontból, hogy ez mit jelenthet a térség kapcsolataira nézve, és érdeklôdéssel várják a megállapodás részleteit.
Valamennyi fôvárosi napilap beszámolt csütörtöki számában Somogyi Ferenc és Marcel Dinu külügyi államtitkárok keddi és szerdai bukaresti tárgyalásairól.
A lapok többsége kommentár nélkül közölte a szövegre vonatkozó megállapodás tényét és a szerdai sajtótájékoztatón elhangzottakat. A Ziua címû ellenzéki napilap "Budapest küldöttje haragosan távozott Bukarestbôl. Az alapszerzôdés tartalmazza az 1201-es ajánlást, etnikai autonómia nélkül" címmel tudósít a román-magyar tárgyalások eredményeirôl.
A Petre Roman vezette Demokrata Párt szerdán közzétett és a Rompres hírügynökség által közölt nyilatkozatában üdvözli "az alapszerzôdés ügyében döntô román tényezôk álláspontjának módosulását, amely kedvezô, amennyiben megnyitja az utat a Románia és Magyarország közti jó egyetértés felé, s felszámol minden aggodalmat a kétoldalú kapcsolatokban".
(További vélemények az alapszerzôdés szakértôi vitájáról a 4. oldalon)
Szerdán a Clujana vállalat vezetôsége és tizenhárom, különbözô szakterületen dolgozó orvos tanácskozott az utóbbi napokban nagy port kavaró cipôgyári "rühesedésekrôl". A tanácskozás eredményeként egy közleményt fogalmaztak meg és adtak át a sajtónak. Ebben többek között azt nehezményezik, hogy az eset óriási szenzációként való bemutatása a sajtóban - csak károkat okozott, hiszen ezáltal sikerült az amúgy is ijedt munkásnôk között pánikhangulatot kelteni: 208 személy jelentkezett vizsgálatra a Clujana kórházban különbözô bôrelváltozásokkal, de csak 39-en szenvednek közülük a demodex foliculorumnak nevezett élôsködôtôl. Ezeket az eseteket kezelik, és amint azt már egy korábbi közleményükben is leírták, a kórokozó nem veszélyezteti a belsô szerveket, nem okoz semmiféle belsô fertôzést, és nem terjed emberrôl emberre. A bôr felületén jelentkezô körülbelül egy centiméter átmérôjû vörös kiütéseket helyi kezeléssel hét nap alatt meg lehet gyógyítani, nyilván itt is adódhatnak szövôdmények azokban az esetekben, amikor a betegek bôre nem bírja a kezelést, vagy ha a kiütéseket elkaparják és megfertôzik. A vezetôség szerint az augusztus 13-i esti Pro tv híradóban bemutatott betegeknek semmi köze sincsen a demodex foliculorum okozta kórhoz. Az ott látott bôrbetegségeket másvalami okozta. A vásárlók megnyugtatására közlik azt is, hogy a Kínából behozott juhbôröket, amelyekben a vizsgálatok kimutatták a juhra jellemzô demodexet, még július 12-én kivonták a forgalomból, és elkülönítve tartják ôket, míg döntés születik a sorsukról. Az ebbôl a szôrmébôl készült termékek szintén elkülönítetten állnak a raktárban. A hazai piacra nem kerülhetnek, mert az olasz partnerrel kötött szerzôdés értelmében a szállítmány kizárólag kivitelre készült. A betegség megnevezése és a helyes kezelés kiírása az elsô napokban azért okozott nehézségeket orvosainknak, mert az országban ez által az élôsködô által emberen okozott fertôzés nagyon ritka. A demodex foliculorum megtalálható egészen kis mennyiségben emberek és állatok bôrében is, de csak nagyon nagy számú élôsködô hirtelen megjelenése okoz kóros elváltozásokat.
A vezetôség nem tér ki közleményében arra, hogyan kerülhettek a bôrök feldolgozásra ellenôrzés nélkül, sôt azt sem pontosítják, miért nem ellenôrizték a határon való behozatalkor ezeket. A Szabadságnak elmondta egy munkaegészségügyi kérdésekkel foglalkozó szakember, hogy elég gyakran hoznak feldolgozásra az országba különbözô fertôzött termékeket, és ha ezek - valamilyen okból - átcsúsznak a vámon, akkor fennakadnak általában a vállalat egészségügyi ellenôrzô rendszerén. Ha a fertôzöttséget itt sem veszik észre, akkor az kiüt a vele dolgozó munkásokon, és a Clujanáéhoz hasonló járvány üti fel a fejét a vállalatban. Ilyenkor a terméket ismét ellenôrzik, majd a szállító vállalat, az esetleges károk ellenére is, visszaveszi a terméket, és kifizeti a kártérítést. A Clujana esetében azért bonyolultabb a kérdés, mert az érvényes papírokkal rendelkezô bôrök nem feleltek meg a papírokon feltüntetett minôségnek, és feltételezések szerint az importáló olasz cég már megvásárlásukkor is tudta ezt.
Tegnap este, a prefektúra zsúfolásig megtelt nagytermében, Gheorghe Tinca nemzetvédelmi miniszter augusztus 15-i hatállyal felmentette hivatalából Grigore Zancot, és ünnepélyesen beiktatta hivatalába Kolozs megye új prefektusát, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának színeit képviselô Ioan Rust.
A Cotidianul címû ellenzéki napilap csütörtöki számában közli Frunda Györgynek, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség államfôjelöltjének a BBC román nyelvû adásában sugárzott interjúját, amelyben az RMDSZ-szenátor egyebek között elmondja: "Az RMDSZ kedvezôen viszonyul a Románia és Magyarország közti alapszerzôdés megkötéséhez, kérve, hogy ez tartalmazza és szavatolja a romániai magyar kisebbség jogait". Egy, az Európa Tanács 1201-es ajánlásával kapcsolatos kérdésre válaszolva Frunda kijelentette: "Nincs tudomásom a két külügyminisztérium közötti kompromisszumokról. Az viszont biztos, hogy az 1201-es ajánlás kötelezô jellegû Romániára nézve, nem azért, mert beiktatják vagy sem az alapszerzôdésbe, hanem mivel 1993 októberében, amikor Romániát felvették az ET-be, mind a parlament, mind a kormány, akárcsak az elnökség is, írásban elfogadták ezt. Hangsúlyozni akarom, hogy az ajánlás semmi olyat nem tartalmaz, ami veszélyeztetné, vagy megkérdôjelezné Románia szuverenitását, illetve területi integritását, a benne lévô területi-adminisztratív autonómiaváltozatok pedig nem sértik egy ország szuverenitását, hanem ellenkezôleg, stabilizálják a nemzeti kisebbségek helyzetét az illetô országokban. A román kormány nem azért utasította el az ajánlást, mert veszélyezteti az ország integritását vagy szuverenitását, hanem mivel a múlt tavasszal, Párizsban nem sikerült aláírni a román-magyar alapszerzôdést."
A jegybank közlése szerint 4,8 millió dollárral túljegyezték az ország belsô piacán kibocsátott elsô dollár-államkötvényét - közölte a Reuter. A 100 millió dollár értékben meghirdetett 366 napra kibocsátott dollárkötvény kamata 7,1 százalék.
Az akciót szervezô pénzügyminisztérium a jegyzés után lejre váltja a jegybanknál a költségvetési hiány finanszírozására szolgáló valutát. A központi bank pedig energiaimportra fordítja a valuta egy részét.
A dollárkötvényt - az elôzetes feltételeknek megfelelôen - csak bankoknak egy szûk csoportja igényelhette. Egy késôbb kibocsátandó másik dollárkötvényt már magánszemélyek is jegyezhetnek majd.
Néhány gazdaságvezérlési elképzelés ismertetésén túljutva — sem jobbos, sem balos, hanem szakértôi kormányalakítás, évi átlagos 6,5 százalékos növekedési ütem, a gazdasági korrupció megnyirbálása a fejtôl kezdve stb. -, szinte központi problémává növekedett Petre Roman kolozsvári sajtóértekezletén a román-magyar alapszerzôdés. A Demokrata Párt elnökének, a Szociáldemokrata Szövetség államelnökjelöltjének véleménye szerint rendkívül jelentôs eredmény, hogy a történelemben "példátlan módon" Magyarország elismeri a jelenlegi határokat, ugyanakkor lemond a magyar kisebbség területi autonómiájának és kollektív jogainak igényérôl. Lapunk kérdésére, hogy az alapszerzôdés választások elôtti aláírásából véleménye szerint nem a jelenlegi hatalom kovácsol-e politikai tôkét, pillanatnyi tétovázás után Petre Roman mintha hangosan gondolkozott volna: miért teremne babér a hatalomnak? Hát az imént emlegetett diplomáciai siker nyomán - tettük hozzá kérdésünkhöz, mire az elnökjelölt tovább fejtegette: Erdélyben különösen nem nyer magának választókat a nagyobbik kormánypárt az alapszerzôdéssel, hiszen eddig elítélte az Európa Tanács 1201-es ajánlását, most pedig hirtelen elfogadja. Az emberek ezt furcsállhatják. Ellenkezôleg, a Demokrata Párt tekintélye növekedhet az alapszerzôdés aláírása nyomán, hiszen kezdettôl azt hangoztatta, hogy amit az ország kormánya aláír, azt a nemzetközi dokumentumot nem szabad megkérdôjelezni. Tehát az 1201-est is el kell fogadni. De meg kell tisztítani azoktól a mellékzöngéktôl, amelyek ellentétesek Románia érdekeivel. Közbenjárásuk a megfelelô fórumokon eredményes volt, mondotta a sajtóértekezleten Petre Roman, és emlékeztetett azokra az akciókra, amelyekkel az ajánlásból sikerült kiiktatni a nemzeti kisebbségek területi autonómiáját, kollektív jogait.
Románia és Magyarország egyidejû NATO-tagságának szükségességét Petre Roman azzal magyarázta, hogy a tagországok vétójoggal rendelkeznek az új tagok felvételét illetôen. Ha Magyarország most bejut és Románia nem, akkor elôfordulhat, hogy amikor Románia felvételét bocsátják szavazás alá, ki tudja milyen meggondolásból..., szóval Magyarország elôveheti vétójogát.
Amely ellen nem segít az alapszerzôdés. Ahhoz nem eléggé bizalomerôsítô...
A magyar kormány nyilatkozatot adott ki a magyar-román alapszerzôdéssel kapcsolatban, üdvözölte, hogy a szakértôi egyeztetés során a magyar érdekeknek megfelelô megállapodás született a vitatott kérdésekben.
Hazánkban az elmúlt két év legmagasabb havi inflációját jegyezték fel júliusban: 7,5 százalékost. A nemzeti statisztikai hivatal szerint elsôsorban a benzin árának és a villamos áram díjának nagy megemelése miatt ugrott meg az infláció ilyen mértékben a júniusi 1 százalékról - közölte a Reuter.
Kormányzati illetékesek korábban 7 százalékos júliusi inflációval számoltak. A statisztikai adatokból kiderül, hogy az év elsô hét hónapjának inflációs üteme 22,4 százalékot, a tavaly júliustól számított egy évben pedig 40,3 százalékot tett ki.
Kormányzati várakozások szerint a júliusi áremelkedések után az infláció üteme gyengül majd, s az év végére 30 százalék körül alakul.
A hírügynökség megjegyzi, hogy a kormány július elején a villamos áram díját 58 százalékkal, a benzinét átlagban 30 százalékkal emelte.
Legalábbis ezt állítja Doru Ioan Tãrãcilã belügyminiszter, aki az 1995 júliusától eltelt esztendô adataira hivatkozik. A legnagyobb, 21%-os csökkenés a nemi erôszak kategóriájában tapasztalható. Ezzel szemben számottevôen megnövekedett a gazdasági bûncselekmények száma. Az említett idôszakban 2450-nel több lopást követtek el, mint azelôtt.
A jelek szerint korgó gyomorral egyéb élvezetekért már nem érdemes vagy nem is lehet erôszakoskodni?...
A Magyar-Román Baráti Társaság lapjának idei 7. száma részletesen foglalkozik a június 21. és 23. között Gyulafehérváron és Nagyenyeden megtartott IV. Román-Magyar Polgárfórummal, amelynek választott témája a "Történelmi megbékéléssel Európába" volt. A fórum szorgalmazta a két ország polgárai közötti gyakorlati kapcsolatok elmélyítését, a civil parlament-jelleg tudatosításának fontosságát, a közéleti munkába való minél szélesebb körû bevonás gondolatát. A lap közli a zárónyilatkozatot, a két államfônek a rendezvényhez intézett üzenetét, Kovács László külügyminiszter levelét a baráti társaság elnökéhez, és a fórum krónikáját, valamint a részt vevô nyolcvan személy névsorát.
A lövészegylet dr. Haller Károly kezdeményezésére létesült.
Dr. Haller ezt tervszerûleg készítette elô a Sétatér-egyletben való mûködése alatt. Eleinte versenytársa lett Haller keze alatt a lövölde a Sétatérnek.
...A részvények sorsolását lehetôvé tenni, a Sétatért a parkká indult lövöldével szemben a közönség kedvében megtartani , a bértárgyak jövedelmezôségét megóvni, ez volt most az igazgatóság feladata, írja dr. Kôváry László.
Haller Károly fôlövészmestere volt az egyletnek. Vezetése alatt a lövészsport nagymértékben föllendült. Tagjai sorában százakat számlált, kik a sportot szorgalmasan ûzték, és akik tetemes áldozatot is hoztak a lövészet fellendítésére.
Lövész-ünnepélyei nemcsak helyi jelentôségûek voltak, hanem országosak .
A lövészegylet dr. Haller Károly mûködési ideje alatt kezdeményezô volt egyfelôl az országban lakó nemzetiségekkel, másfelôl pedig a szomszéd államokkal való barátságos összeköttetésre nézve is.
Dr. Haller vezetôje volt a lövész-egyletnek több mint 10 éven át, polgármesterré választásáig, vagyis 1884 júliusáig. Az ô idejében kirándulásokat tettek Medgyesre, N.-Szebenbe, N.-Váradra, Szatmárra, Bécsbe (1881), Bukarestbe. Felemlítésre méltó a szomszéd államokba tett: a romániai és bécsi kirándulás.
Elôbbirôl dr. Fialla Lajos, a nagy idôk emigránsa, dr. Haller kiváló tisztelôje ezt írja:
"A kolozsvári lövészek a 4. meghívásra megjelentek, 1874. szept. 23., 24. és 25-én mulattak nálunk. Név szerint: dr. Haller Károly, Molnár Sándor ügyvéd, Papp Miklós, a "Magyar Polgár" szerkesztôje, Biasini Domokos, idôsb és ifjabb. A bukaresti lövészek 1875. június hó. 27., 28., 29. és 30-án voltak Kolozsvárt. Név szerint: elnök dr. Fialla Lajos, Török Mihály, Florescu Manó, Eberle, Florescu Sándor, Balánu Jon, Fialla Károly, Kom, Tamo Dávid, Rakovicu Nicolas. Személyes érintkezés ébresztette a barátságos megtisztelést úgy Bukarestben, mint Kolozsvárt."
A bécsi kirándulás szintén nevezetes. Heinrich József akkori fôlövészmester szerint ezen részt vettek: gr. Esterházy Kálmán fôispán, Heinrich József fôlôvészmester, Schopf Gyula kir. járásbíró, Husznik János, Szathmáry Elek, Tauffer Ákos, 12 ezer lövész között a kolozsváriak az elsôk között voltak. Két billikomot s számos emléktárgyat hoztak gyôzelmi emlékül. A kiküldöttek a 81 éves Hofer Andrást, kinek nagyatyját Napóleon az osztrákok elleni hadjárat idején mint tisztet fôbelövette, dísztagnak választották. Midôn feltûzték a kolozsvári egylet jelvényét, könnybe lábadt az öreg sportférfiú szeme, s unokájának rendelkezett, hogy e jelvényt tegyék majd a koporsóban is a mellére.
Az egylet a maga hatáskörében közvetve más sportok lendítésére is befolyást gyakorolt, 1882. június 2-án különbözô népies játékokkal, melybe Nyárády Lajos tornatanár vezetése alatt a tanuló ifjúságot is bevonta, majálist rendezett. Az egylet elnöke akkor gróf Bethlen Gergely volt. A különbözô testgyakorlatok között a tornavívó egylet iskolája br. Jósika Lajos és Kôváry Mihály vívómester által kiképzett tagjai is szerepeltek.
A Haller Károly emlékkönyv 1906-ban jelent meg 40 évi tanári tevékenységének emlékére. A kötet szervezôje Kuszkó István volt. Ô gyûjtötte nagy gonddal és pontossággal az adatokat.
A szerkesztésben részt vett dr. Lázár Ernô és Szunyogh Mihály.
A jubileum szervezôje Dobál Antal volt.
A szerzôk szerénységére jellemzô, hogy nevük nem jelenik meg a kötet címoldalán. Hová lett a régi önzetlenség, becsület és önfeláldozás?!
képviselete tegnap Kolozsvárra érkezett. A kínai polgármester és a vele együtt jött Shaolin kolostor kung fu harcmûvészei mûvelôdési- és sportkapcsolatokat szeretnének kiépíteni Kolozsvárral. Szeretnének például kung fu bemutatókat is szervezni a városban.
A kivándorolt Bodor Pál, volt ifjú szaktársam egykoron, érzékeny a "nemzeti" kifejezésre. A múltban is az volt. Feltételezhetô, most sem vár tôlem dicséretet e következetességéért. De áttanulmányozván heves csörtéjét Borbély Imre képviselônkkel és Zsolt Attila keresztnevû fiával ( Szabadság , augusztus 6., "A nemzeti érdekrôl"), tûnôdnöm kellett jelenbeni közvélekedésünk járványáról, hogy ne minôsítsem annak, ami voltaképpen: a homo sapiens köröm- és szájfájásának.
Megmondom nyíltan: egyetértek Borbély Imrével, hogy anyaországunkban számbeli többsége ellenére politikai kisebbségben él a magyar. Tudniillik az a 3 milliónyi a Tiszaháton, akiket a soraiból kiemelkedô költô "Cselédházak népe, történelem mostohája" -ként szólított meg, két emberöltôvel ezelôtt. E megállapításra nem szabad felszippantani a vizet. Nincs köze a fajelméletekhez. Történelmileg kialakult társadalmi állapotra vonatkozik. Azért értek vele egyet, mert e tömeg elôtt mind a földesúri-tôkés, mind pedig a kommunista rendszerben, ha nem is azonos módszerekkel és hatékonysággal, elreteszelték a nemzeti polgárosodás útját. Sorsuk volt és maradt: ínséges, ínszaggató testi munka. Szavaztak idônként, s akire, arról azt hitték: hozzájuk hasonló csak magyar. A földesúri-pénzmágnási oligarchia, majd a szolgálatára befogadott értelmiségi réteg a népességnek e nagy részét kizárta a közügyekbe való beleszólásból, hogy ne önmaga, mások gondolkozzanak helyette. Kénye-kedvére mindig úgy terelgette, hogy önmagára se találjon. Az én olvasatomban ezt tartalmazza B. I.-nek a Demokrata 1995/48. számában megjelent és Bodor által pellengérre állított cikke. Mesterkélt a háborgás és bemaszatolása egy hozzá nem tartozó kérdésnek: ki "az igazi jó magyar" . Ugyanis nem errôl van szó. Nem származásról, hanem az egymás ellen feszülô érdekek különbözôségérôl, az egy nemzethez tartozás minôségérôl, mélységérôl, minden egyéni és csoportérdeken túli megnyilatkozásáról. A cselédházak tábora tagjainak magyar mivoltukból nem volt, ma sincs se anyagi, se erkölcsi hasznuk. Ám állítható ugyanez tiszta lelkiismerettel azokról, akik a széljárásnak megfelelôen hol ilyen, hol amolyan világnézeti göngyölegben kínálják és börzézik magyarságukat? Akik a mindenkori változó viszonyok között maguknak társadalmi elômenetelt, gondtalan anyagi viszonyokat, kitüntetéseket csiholnak belôle, és hasonszôrû társaikkal véd- és dacszövetségben ragaszkodnak szégyenteljesen kiérdemelt, vagy alakoskodással megszerzett elôjogaikhoz.
Az ilyen nemtelenségek példáit ezrével kínálja minden nemzet történelme. De ne menjünk messze. Pillantsunk a mi portánkon Trianon óta történtekre. A korosabb nemzedék a tanú. Tudja, legalábbis sejti, hogy a félretájékoztató hírveréssel ellentétben: mikor, hogyan és mi történt a közélet színfalai mögött. Egyre jobban felismeri, hogy - tisztelet a kislétszámú kivételeseknek - kik és milyen érdekbôl magyarkodtak nevükben a volt Magyar Párt, a Magyar Népi Szövetség és az újraéledô reménységbôl támadt RMDSZ égisze alatt.
Emlékezzünk a számunkra örökre felejthetetlen adventre. Új (?) kormányzati rendszerünk vajúdásának adventjére. A szekusokkal körülvett temesvári parókia pincéjébôl a négy világtáj felé zengô nyugodt bariton hangra. Halált megvetô szilárdsággal mondta ki a nálunk addig kimondhatatlan igazságot: az elsô világháború óta meg vagyunk fosztva emberi méltáságunktól és nemcsak mi, a román nép is sínyli ezt az állapotot. Nemzetiségre, nemre, vallásra, világnézetre való tekintet nélkül értett egyet vele akkor ebben az országban mindenki, akibôl nem irthatták ki a tisztességet. Elôre köszöntek, kezünket szorongatták román honfitársaink. "Vesszen a kommunizmus!" jelszóval tört ki a forradalom, ûzte el gyûlölt diktátorát a nép, s hitte, hogy igaza aszfaltra írott okmányát hitelesíti a vérpecsét. Lelkesültségünk mámorában, rabszolgák páriái, tódultunk a tulipán köré. Jóhiszemûségünkben nem törôdtünk vele, bár tudtuk: a kommunista központi bizottság tagja a toborzónk. Azzal se, hogy ô az Iliescutól hitbizományként kapott RMDSZ ajtaját volt elvtársai, a Ceaus,escu-lakájok elôtt tárta szélesre. Megaláztatásunk évtizedei alatt kimúltnak vélt bizakodással siettünk, hiszen új nemzetiségi szervezetünk vezetô testületében ott tudtuk az ismeretlenségbôl vállán palásttal elôlépô Tôkés Lászlót, teljes egyenjogúsításunk zálogát, akit a 20. század legnagyobb hôsei között emleget majd az utókor. Kiegyenesíthetjük gerincünket, ez a férfi nem lesz megalkuvó. Balga derûlátásunkban lemosolyogtuk az amiatt aggodalmaskodókat, hogy az 1990 elsô heteiben sebtiben létrehozott RMDSZ-vezérkarban túltengenek a volt szolgálatosok. Sebaj, gyôzködtük magunkat is, gyorsan kellett cselekedni, ôk voltak kéznél ; nyilván vezeklésként álltak csatasorba, bevallják árulással elegyes tévelygéseiket, felismerik alkalmatlanságukat a képviseletünkre, mert zsigereikben hordozzák a marxista fertôzöttséget, hamarosan visszavonulnak, átadják helyüket a tisztáknak, a volt rendszer üldözötteinek. Lelkész a vezérünk, megbocsátjuk, amit ellenünk elkövettek, eszünkbe sincs a boszorkányüldözés, éljenek békességben. Lám, hozzánk intézett elsô kiáltványukba bele is foglalták: "Szövetségünk tagja lehet minden becsületes ember, aki az elmúlt években nem tagadta meg magyarságát, nem volt az elôzô rendszer kisebbségellenes politikájának, elnemzetlenítô intézkedéseinek szolgai, fanatikus végrehajtója, egyszóval nem követett el olyasmit, amivel közvetlenül vagy közvetve ártott közösségének... Helyeseljük, ha mind a szûkebb munkaközösség, mind a romániai magyarság országos nyilvánossága él az erkölcsi felelôsségrevonás jogával... mert ez része a múlttal való leszámolásnak, és csak ezáltal kerülhetjük el azt, hogy az új korszaknak részben a korábbi opportunisták legyenek a hangadói és haszonélvezôi". Több mint hat év telt el azóta, s nyüszít bennünk az elkeseredés. Mi lett a szûz fehér tavalyi hóból? Bizony hínáros pocsolya, disznófürösztô. Körülnézünk, látjuk: a romániai magyar politikus, aki nemcsak helyeselte, kifejezetten kérte a Bolyai Egyetem megszüntetését, a falurombolást, a testvéri egyenjogúság csúcsteljesítményének minôsítette diplomásaink kihelyezését a Kárpátokon túlra, a helységeket, hivatalokat, üzleteket magyarul is feltüntetô névtáblák betiltását, a gyûléseinken megjelenô egyetlen román miatt a program levezetését a hivatalos nyelven, iskoláink elvételét, a magyar nyelvû oktatás fokozatos leépítését stb., ott páváskodik szervezetünk vezetôségeiben, oldalukon a bértollnokokkal, akik visszautasították az illyésgyulák beleszólását belügyeinkbe, naponta nyáladzó cikkekben magasztalták a Géniusz bölcsességét, nejének tudományát; a költôkkel, akik bokrétás dithirambusaikat ajánlották nekik... És nem csak igénylik, kikövetelik tiszteletünket. A világ legtermészetesebb dolgának tartják, hogy továbbra is ôk intézzék ügyeinket.
Csak ámulunk, egymásra nézünk, és kérdeznénk, de torkunkon akad a szó: hogyan történt mindez? Eközben a korbácsos Krisztus alakja jelenik meg képzeletünkben a templomi kufárok között, de elhessegetjük a képet, mert jelen voltunk az elsô gyûléseken, ahol szóba se jött a vezeklés.
Elnémítanánk, de tudatunkat döngeti az a kiáltvány. Ámítás volt, most már tudjuk. Késô! A temesvári, bukaresti forradalom napjaiban megszeppentek volt szolgálatosaink. Kipurcant a párt, amely bólogatásra alkalmazta ôket, mi lesz velük? Hamar magukhoz tértek. Elôbb félszegúszók, majd pisztrángok lettek. Hunyászkodáshoz szoktatott évszázadokon át a nép, nincs szükség mentegetôzniük elôtte, megtartható a diktátortól kapott karrier. Sôt, lepuffantása után még meg is nôttek "esélyeik" . Az elsô döntô lépés: kilúgozni a köztudatból azt a kiáltványt: a csalit. Simán ment. Kitételei nem kerültek be sem a központi, sem a vidéki szervezeti szabályzatokba. Imitt-amott volt némi berzenkedés, könnyen le lehetett csillapítani: "Egységet, elvtársak, ez a legfontosabb!" Akár továbbra is "elvtársaknak" szólíthatták volna a gyûléseken részt vevô "küldötteket": ôk ültek az elsô sorokban! Volt alapszervezeti titkár, ideológus, propagandista, tömegszervezeti "megbízható" vezetô, intézményi, tanügyi igazgató, téeszelnök, újságíró. Ôk gondoskodtak róla, hogy érvényesüljön a ki nem mondott követelmény: be ne kerüljenek a megválasztandók közé olyan személyek, akiknek nincs, vagy nem ôrizték meg 1989 december végéig érvényes párttagsági igazolványukat. A csalhatatlan pártból kizártak és esdeklésükre késôbb vissza nem fogadottak, a testi munkára számûzött értelmiségiek pedig szóba se jöhettek. Azoknak mindegyike bizonnyal fasiszta, antiszemita, háborús bûnös, fajtalan...
Az így "demokratikus" intézménnyé merevített RMDSZ-ben kezdôdött meg aztán a kötélhúzás a tisztségekért (mert bizony nem önzetlen szolgálat a politikai, még a falusi tanácsnoki sem). A meggyôzés, a ravaszkodás, megvesztegetés, készséges és himlôs tollnokok közremûködésével a félretájékoztatás, a népszerûsítés, familiarizmus, csalárd szavazatszámlálás kommunista gyakorlat szerinti eszközeivel a kezdeményezôknek mindenütt sikerült elérni csapat-céljukat. Következett a második menet, mert több volt az eszkimó, mint a fóka: a platformosodás. Szabad a vásár, tökmindegy: liberális, keresztény-, szociáldemokrata, horribile dictu, netán neokummunista a cégér, csak elnök lehessen a volt hithû párttag... Elejtetett a véres napok utáni jelszó: egységet! Azaz megmaradt, mint hatalmas vásári napernyô: RMDSZ. És árnyékában a nyüzsgés, helyezkedés. Titkos kapcsolatfelvételek a kormánypárti megbízottakkal, túrósodó tömbösödés, elôbb tapogatózón, majd szakításra készen: radikálisok, mérsékeltek. Közben pénzadományok, sugallatok külföldrôl. Lapjainkban "levelezôk" szaporodó vélemény-nyilvánításai: Antall József ne avatkozzék belügyeinkbe; késôbb: a pártjaikra leadott szavazatok aránya jogán, a Horn-kormány helyesen külpolitizál - érdekünkben; üdvözölhetô támogatása volt szolgálatosaink egyre-másra megjelentetett önmosakodásainak kiadására; nyerhessék vissza "népszerûségüket", hiszen voltak vitathatatlan érdemeik, mindenek felett nyelvünk védelmében. (Enyhe emlékezet-vesztési kísérlet: a nyelv a minket beolvasztani szándékozó román politika népszerûsítésére használtatott jelentôs mértékben.) Majd egyre erôsödô aktivitása a "mérsékelt" tömbhöz tartozóknak: Tôkés László és hívei (ezek sorában többek között a Bodor Pál által megleckéztetett B. I. képviselô is) ne "hôzöngjenek". A püspök "hagyja annyiba a politizálást, amelyhez nem ért" . Szenátorunk írásos nyilatkozata (fenyegetôzés?): kilép az RMDSZ-bôl, amennyiben abban a radikális irányzat kerekedik felül. Végül a demokratikus parlamentarizmus legújabb vívmánya, a kolozsvári "küldöttek" többségének javaslata: ne népes közgyûlés, a szervezet megyei és körzeti vezetôi együttes ülésükön állítsák össze a jelöltek névjegyzékét az elôttünk álló parlamenti választásokra; továbbá: minden erô mozgósítása az ajánló aláírások gyûjtésében neptunos elnökjelöltünk részére...
Folytathatnánk. Érdemes? Egyelôre eldôltnek látszik a kötélhúzás "mérsékelteink" javára. Akiknek úgy tûnik: nem fáj, hogy fogadkozások, ígéretek, hazug szólamok ellenére "kisebbségi" jogaink Trianon óta folyamatosan, a mögöttünk hagyott hat évben pedig gyorsuló ütemben szûkülnek. Nem azért-e vajon, mert a neokommunista hatalom irányítói úgy ítélik meg: alkalmazkodási képességünk kimeríthetetlen; bátran folytatható a csábos szavakkal kendôzött és az 1920-as évek elejétôl következetes beolvasztás. De reményt keltô jelenséget észlelhettünk legutóbb: a hivatalos hisztériakeltés ellenére, román egyházi méltóságok jelenléte és felszólalása a református világkongresszuson, rendzavarás nélküli nyugalom az ünnepségek több erdélyi városban megrendezett színhelyein. Azt igazolja mindez, hogy porkolábjainknak egyre kevesebb az esélye ellenünk szított gyûlölettel megtartani félrevezetéssel megkaparintott hatalmukat. Cseppet sem kizárt, hogy a többségi nép fiait inkább a képviseleti szerveinkben, hangadóink körében tapasztalható szolgalelkûség viszolyogtatja irántunk. E felismerhetô ôszintétlenség mögött sejtenek megbújni felforgató, államellenes szándékokat...
Végezetül térjünk vissza e cikk elején felvetett textushoz. Nyugtassuk meg az odaát is szorongó Bodor Pált, nem tartjuk rossz magyarnak. Csak iránytûjét hibáztatjuk, emlékezvén egy hozzánk közel álló eseményre. Kommunista pártjában kitûnô káderminôsítésû, szerkesztôbôl lett képviselônk liberális frakció megalakításáért verejtékezett az RMDSZ-ben, miután dicstelenül leszerepelt egy parlamenti vitában. Alázkodón, akár Ceaus,escu idején, esdekelte az ultranacionalista többség bocsánatát, mert okkal Caragiale csürhéjének minôsítette ôket. Nem volt Dugovics Titusz hôsiességéhez hasonlítható a jelenet. Mit tehettünk mi, választói? Néztük a képernyôt, és szégyelltük magunkat. Háromnegyed évszázad alatt eleget okultunk ahhoz, hogy megvessük a megalkuvást, különösen ha azt nem az értelem, hanem az érdek diktálja.
Amennyire gyorsan megírták szakértôi szinten azt a fránya alapszerzôdést, miután korábban számtalan ceruzát tövig rágtak, éppen olyan villámszerûen kaptak szárnyra az elsô állásfoglalások. És mindegyik olyan meggyôzônek tûnik, hogy azt sem tudjuk, merre kapkodjuk a fejünket.
A magyar ellenzéki pártok megdöbbenéssel veszik tudomásul, hogy a magyar tárgyalófél engedményt tett a román hatalomnak a romániai magyar kisebbség hátrányára.
Azt a betyár...! - hördülnénk fel, ha nem elôzött volna meg Funar, aki szerint hazaárulás történt az Európa Tanácsi 1201-es ajánlása elfogadásával. Namármost: ha valami Funarnak kellemetlen, és a magyar ellenzéki pártoknak sem rokonszenves, akkor valami súlyos félreértés forog fenn.
Hát segítsen már valaki!
Kolumbán Gábor, a Hargita Megyei Tanács elnöke szerint kár volt most sikerélményhez juttatni a nagyobbik kormánypártot, mert ebbôl választási tôkét kovácsol.
Végre! Egy találat a szeg fején!
Ám Ion Diaconescu parasztpárti elnök, aki nem szokott Iliescunak szurkolni, üdvözli az elôrelépést az alapszerzôdés ügyében, mert az csapást mérhet a legszélsôségesebb pártra, a Román Nemzeti Egységpártra.
Áhá! Szóval ezért nem tetszik Funarnak!
Hát akkor jöjjön az egységpárt által követelt népszavazás az alapszerzôdés ügyében, mi egy emberként, pontosan, szépen, mint a csillag megy a választások egén...
Állj! Ez a fajta logika egyszer már becsapott. A helyhatósági választások idején is azt mondogattuk, hogy mindegy ki jön, csak Funar menjen. És mi lett belôle? Amikor nem bírtak vele, vagy nem is akarták lebírni, benne hagytak a pácban. Most is megtörténhet, hogy a nagyobbik kormánypárt a magyar kormánytól kicsikart kompromisszummal választási tôkét akar magának szerezni, választókat csalogatva át a rokonoktól, többek között az RNEP táborából, ám ha ez nem sikerül, az sem tragédia számára. Megmarad egy látszólag állandóan követelôzô, valójában hûséges szövetségesnek, és az alapszerzôdés is összefércelôdött valahogy.
Kétségeinktôl gyötrôdve, szívesen kapaszkodnánk a támpontba, hogy Amerikának tetszik a fejlemény. De Amerikának a helyhatósági választásokon is tetszett a gondolat Funar félreállításáról, és megint ott vagyunk, ahol a part szakad: mi lett a nagykövet kolozsvári nyilatkozatából? Egyáltalán: mi látható ebbôl a kuszaságból olyan távolról?
Tehát csak abban lehetünk biztosak, hogy az alapszerzôdés mostani fejleménye körül semmi sem biztos. Úgyhogy egyelôre egyetlen állásfoglalás dicséretére hajlunk: az alapszerzôdés szövegének szakértôi véglegesítése után az RMDSZ vezetôsége egy-két nap haladékot kért a dokumentum megszerzésére és tanulmányozására.
A magyarországi ellenzéki pártok aggodalommal fogadták a hírt, miszerint szakértôi szinten elkészült a magyar-román alapszerzôdés végleges szövege, és a tervek szerint szeptember elsô felében sor kerülhet a kétoldalú dokumentum aláírására.
Isépy Tamás , a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetôje rámutatott arra, hogy okulni kellene a magyar-szlovák alapszerzôdésbôl, amelynek aláírását a szlovákiai magyarság elleni intézkedések sora követte. A KDNP-s politikus utalt arra is, hogy a térségben felhalmozódott félreértéseket és gyûlöletet pusztán egy alapszerzôdéssel nem lehet megoldani. A frakcióvezetô - aki az elmúlt hetet Erdélyben töltötte - személyes tapasztalataira hivatkozva elmondta: a romániai magyarok félnek attól, hogy az alapszerzôdés csak növelni fogja a problémáikat. Isépy Tamás arra is rámutatott, hogy a magyar-román alapszerzôdésrôl — amelyet a KDNP egyébként elsietettnek és "túllihegettnek" tart — nem szabad a romániai magyarság feje felett megállapodni.
G. Nagyné Maczó Ágnes emlékeztetett arra, hogy a magyarsággal szembeni faji diszkrimináció és a magyarság holocaustja még nem szûnt meg a Kárpát-medence egyes országaiban. A Kisgazdapárt alelnöke úgy vélekedett, hogy a magyarságot fajisága miatt szakadatlanul diszkriminálják "Trianonban szétmarcangolt szülôföldjén", és ehhez az európai politikának nincs egy szava sem. Ezért mindaddig, amíg európai garanciákkal egybekötve fel nem számolják a magyarság elleni faji megkülönböztetést, mindenféle alapszerzôdés megkötése "hazaárulásnak és magyarellenes cinkosságnak minôsül".
Jeszenszky Géza (MDNP) kifejtette: az alapszerzôdés szövegét nem ismeri, nem akar elhamarkodottan ítélkezni. Nagyon örülne, ha megfelelô megállapodás születne. Ehhez azonban nem verbális szinten történô megegyezésre, hanem arra lenne szükség, hogy a román fél garantálja az ott élô magyarság számára az általa követelt nyelvi, oktatási és önkormányzati jogokat, s vessen véget a magyarellenes hangulatkeltésnek.
Rockenbauer Zoltán (Fidesz) az elôzmények ismeretében szkeptikusan fogadta a bukaresti hírt. Emlékeztetett Somogyi Ferenc államtitkár nyilatkozatára, amely szerint sikerült közös értelmezô formulát találni a 1201-es Európa Tanács-i ajánlás beillesztésére. A Fidesz szerint azonban az ajánlásnak csorbítatlan formában kell szerepelnie az alapszerzôdésben, mert minden olyan megállapodás, amely különbözô értelmezésre ad lehetôséget, többet árt, mint használ. Ezt Rockenbauer Zoltán szerint a magyar-szlovák alapszerzôdés sorsa is bizonyítja.
A Magyar Demokrata Fórum csütörtökön nyilvánosságra hozott sajtóközleményében mind a magyar társadalom, mind a romániai magyarság szempontjából kétes értékûnek nevezte a magyar-román alapszerzôdés elfogadott szövegváltoztatát. Baljós elôjelnek tekinti, hogy a magyar fél eleve lemondott a kollektív jogok és a romániai magyar autonómiatörekvések támogatásáról. Lezsák Sándor, az MDF elnöke levélben fordul Horn Gyula miniszterelnökhöz, s arra kéri, fejtse ki a magyar kormány hivatalos álláspontját az 1201-es ajánlás értelmezését illetôen.
A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt - Varga László tiszteletbeli elnök aláírásával — csütörtökön, marosvásárhelyi keltezéssel nyilatkozta:
"Bízunk abban, hogy a magyar kormány a román-magyar alapszerzôdésben semmit nem fog feladni az erdélyi magyarság jogaiból. Jogérvényesen ezt nem is teheti, hiszen a sokoldalú nemzetközi szerzôdésekben 75 év alatt biztosított, szerzett - bár a gyakorlatban soha meg nem adott - jogainkból két állam megegyezése alapján szerzôdésileg is bármennyit megvonni csak érvénytelen jogfosztással lehetne, ezt pedig Magyarország kormányáról - mely a Helsinki Záróokmány alapján a határon túli nemzetrészeknek hivatalból gyámja - semmiképpen nem tételezhetjük fel.
Fel kell hívnunk viszont a figyelmet arra: A készülô alapszerzôdésnek csak akkor lehet bármilyen gyakorlati haszna, ha szigorúan bele van foglalva, hogy bármilyen felmerülô jogvita esetén a két állam milyen pártatlan nemzetközi döntôbíróság illetékességét fogadja el. Ha ez a kitétel az eddig megkötött alapszerzôdések példája szerint elmarad, a legtökéletesebb szerzôdés is többet árt, mint használ mind az erdélyi magyarság helyzete, mind a két nép jövendô viszonya szempontjából. Hiszen bírói döntés lehetôsége nélkül a legjobbhiszemû szerzôdés is magában rejti a késôbbi jogsértés és a belôle fakadó értelmetlen veszekedés csíráját."
Tôkés László királyhágómelléki református püspök kész közvetíteni a két vajdasági magyar párt, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) között - írta a Magyar Szó címû újvidéki napilap.
Tôkés kijelentette: egyik fél iránt sem elfogult, s úgy véli, hogy nem lehet olyan nézetkülönbség a két szervezet között, amely kizárná a közeledést és egy bizonyos szintû kölcsönös megértés létrejöttét. "Csupán abban az esetben vallhat kudarcot egy ilyen kísérlet, hogyha az egyik, vagy a másik, vagy mind a két félnél hiányzik a politikai akarat a közeledésre és a megértésre" - tette hozzá Tôkés László, aki hétfôn részt vett a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozójának vajdasági utórendezvényén, az ómoravicai ünnepi istentiszteleten.
A püspök azt is elmondta, hogy a RMDSZ-ben is vannak viták, s a nézeteltérések nem kisebbek, mint a Vajdaságban. "Van egy olyan szárny az RMDSZ-ben, amelyik nem akarja az autonómiát, csupán mimikrinek használja ezt a programot, ám belülrôl mindvégig gátolja annak végrehajtását, vagy csak nagyon kis mértékben akarja megvalósítani" - nyilatkozta a püspök, s hozzátette: "Ennek ellenére semmiképpen sem szabad megengednünk, hogy általunk szakadás történjen".
Az augusztus 13-i ülés napirendi pontjai a következôk voltak:
- határozattervezet a dési Samus '96 Szamos menti folklór és népi táncok fesztiváljának szeptember 27-28. közötti lebonyolításáról;
- határozattervezet bizonyos helyi illetékek jóváhagyásáról;
- határozattervezet a dési ipari termékek piacának (ócskapiac, "bolhapiac") létesítésérôl a December 22. téren;
- határozattervezet a dési helyiipari vállalat (RAL) vezetô tanácsának a kiegészítésére, mivel a volt tanácstag és RNEP-es polgármester, PetruT,, Kolozsvárra költözött;
- helyi városi vezetési feladatok megoldása.
Az ülést Vlad Simion NRP-s tanácsos vezette. Az 1-es és 4-es napirendi pontokat összevonva tárgyaltuk. Topan úr, a kultúrház igazgatója, 19 millió lejt kért a folklórfesztivál lebonyolítására. Az oktatásügyi, egészségügyi és mûvelôdési szakbizottság, melynek én is tagja vagyok, pozitívan bírálta el a kérelmet, takarékosságra intve Topan urat, és 15 millió lejt szavazott meg erre a célra. A bökkenô csupán annyi, hogy a helyi tanács 200 millió lejes évi költségvetésébôl csak 10 milliót lehet ráfordítani, amibôl hatot már a július 20-án bezárult Térplasztikai Alkotótábort támogattuk meg. A polgármester úr megígérte, hogy minden erejével támogatni fogja a Szamos menti fesztivált, amelyre magyar együtteseket is meghívtak.
A tanácsosok megszavazták a 2. napirendi pontot is, a parasztpártiak kiegészítôjével együtt, hogy az állatvásáron ne emeljék a falusi ôstermelôktôl kért összegeket. Az RMDSZ tanácsosai is arra szavaztak, hogy a falusi embert helyileg is támogatni kell.
Tíz igennel és hét ellenszavazattal elfogadták az ipari termékek piacának felállítását a December 22. téren, azért, hogy megszûnjék az élelmiszerpiacon történô árusítás, ahol az ôstermelôk az asztalokról egyre inkább leszorulnak a földre. Másodszori tárgyalásban a dési városi tanács demokratikus erôinek akarata érvényesült ebben a kérdésben.
Röviden a 4. napirendi pontról. A titkos szavazás eredménye 9:9 lett, így elnapoltuk az új vezetôségi tanácstag kinevezését. Erre a tisztségre ketten pályáznak: Buculci Eugen mûépítész és Mînzat Marcel parasztpárti tanácsos, vegyész és utolsó éves joghallgató, a közigazgatási és jogbizottság tagja.
Balogh Zoltán
dési városi tanácsos
Lesújtó képet fest Bukarestrôl, s ezen keresztül a romániai állapotokról a Le Monde címû francia napilap szerdai száma: az újság szerint a román fôváros a Ceaus,escu-korabeli hordalékával, reklámözönével, az újgazdagok hóbortjaival és maffiás jellegû kaszinóival "rossz álmokat kelt".
- 1946-ban, amikor Románia a kommunizmus korszakába lépett, a szürrealizmus pápája, André Breton Bukarestet nevezte ki ezen irodalmi irányzat fôvárosának. Ezt követte a politikai szürrealizmus ideje, amely csúcspontját a hetvenes-nyolcvanas években érte el... s bár azt hittük, hogy ezt a szürrealizmust 1989 decemberének véres napjai végleg eltörölték, hét évvel késôbb még mindig találkozhatunk vele... - írja a francia szerzô.
A Le Monde rámutat, hogy miközben Bukarestben érzôdik a nyomor és a hiány, egymást követik a különbözô áremelések; hogy ezen szegénység közepette virágzanak a különbözô maffiaszervezetek, s hogy a Ceaus,escu-korszak erôltetett népességnövekedési tempójával szemben, egyfajta morbid bosszúként öt év óta a halálozások száma meghaladja a születésekét. - Egyedül a cigányok szaporodnak - írja a lap, beszámolva a cigányok "császárának", no meg a vele konkuráló, szintén önmaga által kikiáltott "cigánykirálynak" versengésérôl. Ami viszont az ortodox egyházat illeti, itt - a paradoxonok példatárát bôvítve - a szerzô megemlíti, hogy ez a szervezet a minap egy szót sem szólt, amikor Románia a vámpírokkal foglalkozó "tudomány" világkongresszusának adott helyet - ugyanakkor a jehovisták júliusra tervezett bukaresti nemzetközi találkozóját az ortodoxok tiltakozása miatt törölni kellett, hiszen egy "sátáni és bûnös szektáról" van szó.
Az újság végül megemlíti, hogy Románia elvileg olcsó ország lenne a külföldiek számára - csakhogy mihelyt megjelenik egy nyugati, ez máris a normális árfolyam négy-ötszörösére emeli a tarifákat. - A hatóságok ezt a gyakorlatot elítélik, de nem tesznek semmit. Pedig el lehet képzelni, milyen tiltakozás lenne, ha a nálunk tartózkodó románoknak a franciáknál magasabb árakat kellene fizetniük - írja a párizsi lap.
A kezdetek
Ötven évvel ezelôtt, 1946-ban készült el a világ elsô teljesen elektronikus számítógépe, az ENIAC ( Electronic Numerical Integrator And Computer ). 1996. február 14-én az Egyesült Államokban megkezdôtött az a másfél évesre tervezett ünnepségsorozat, amely elôadások, konferenciák, kiállítások szervezésével kíván emléket állítani a korszakalkotó találmánynak. Mert a számítógép tényleg az! (Lehet, hogy 1946-ban kezdôdött a huszonegyedik század?!) A megnyitó ünnepségen az egykori nagyok közül csak Herman H. Goldstine lehetett jelen, a többiek (érdemes megemlíteni a nevüket): J. V. Atanasoff matematikus, P. Eckert villamosmérnök, Neumann János matematikus, J. Mauchly matematikus már régóta örök álmukat alusszák. Nem mindannyian tevékenykedtek közvetlenül az ENIAC tervezésében és elkészítésében, de mindannyian hozzájárultak a modern számítógép megszületéséhez. Az elsôbbségért folyó harcba Neumann és Goldstine (akik pedig kulcsemberek voltak) nem voltak hajlandók beszállni, nem egyeztek bele, hogy a számítógép alapelveit szabadalmaztassák, hanem tanulmányban tették közzé az akkori ismereteket a számítógépekrôl. Ennek ellenére máig ádáz harc folyik Atanasoff utódai és rajongói, valamint az Eckert-Mauchly páros hívei között, harc, amelyet az Atanasoff javára hozott bírósági döntés sem csitít. Neumann János (aki 1930-ban az Egyesült Államokba költözött, és John von Neumann néven vált világhírûvé) zseniális matematikus volt, érzékeny minden újra. Nevéhez fûzôdik többek között a tárolt program elve, ezért a mai számítógépeket Neumann-elvû gépeknek is szokás nevezni. Goldstine elévülhetetlen érdeme, hogy rávette hadseregbeli feletteseit, támogassák az ENIAC tervét. Híres tudománytörténeti könyve ( A számítógép Pascaltól Neumannig ) magyar nyelven is olvasható.
A hôskorszak
Az ötvenes évek elején megkezdik a számítógépek sorozatgyártását. A lelkesedés óriási: sokan azon álmodoznak, hogy ezek a gépek megoldják a tökéletes fordítást egyik nyelvrôl a másikra, mások féltik az emberiséget a robotgépektôl. Neumann János könyvet ír A számológép és az agy címmel, és tanulmányt arról, hogy túléljük-e a technikát. Norbert Wiener , a kibernetika atyja, A. M. Turing , az algoritmuselmélet egyik megalapozója és sokan mások már megfogalmazzák a mesterséges intelligencia néven ismert új tudományág alapelveit. Megjelennek a sakkozógépek. A nehézkes programozási nyelveket felváltják az emberibb, ún. magas szintû programozási nyelvek (Fortran, Cobol, Algol, Basic). A számítógépek behatolnak a gazdaság legkülönfélébb területeire. A nagy lelkesedést kiábrándulás is követi: a nagy anyagi befektetéssel létrehozott információs rendszerek nem mindig váltják be a hozzájuk fûzött reményeket. Egyre gyakrabban beszélnek a szoftverkrízisrôl : meg kell reformálni a programírást! Új módszerek (pl. strukturált programozás), új programozási nyelvek (pl. Pascal, Ada, C) jelennek meg. De a legnagyobb változást a mikroszámítógépek megjelenése hozza a nyolcvanas évek elején. A személyi számítógépek kis méretûek, de teljesítményben felülmúlják a negyvenes-ötvenes évek mamutjait. Kezelésük is sokkal egyszerûbb. Megkezdôdik a számítógép-használat átértékelése. Ma már, habár neve számítógép (és ez semmivel sem kevesebb mint a computer ), egyre ritkábban használják csak számolásra. Ma a számítógép kiszorította a könyvszerkesztés és -kiadás egyik alapelemét: a szedést. Számítógéppel szerkesztik az újságokat, a könyveket, képeket illesztenek a szövegbe.
1968-ban az Egyesült Államok védelmi minisztériuma olyan számítógép-hálózat tervét dolgozta ki, amely akkor is mûködôképes, ha részlegesen megsemmisül. Ez volt az ARPAnet. A kapcsolat az egyes gépek között telefonvonalon, rádión vagy mûholdon keresztül lehetséges. Ebbôl az ötletbôl született meg az Internet, ma a világ legnagyobb számítógép-hálózata.
Az Internet világhálózat
Az Internet tulajdonképpen kisebb számítógép-hálózatok hálózata. Legkisebb eleme a helyi hálózat (LAN - Local Area Network ), amely egy kitüntetett számítógéphez ( gazdagéphez ) kapcsolt terminálokból áll. A terminálok sokszor maguk is számítógépek, de lehetnek csak képernyô és billentyûzet együttese is. A helyi hálózatokat területi hálózatokba kapcsolják, ezek angol neve a WAN (Wide Area Network ). A hálózat elemeit csomópontoknak is szokták nevezni. A gazdaságosság miatt a legjobb megoldás az, ha egy csomópont mindig a legközelebbi csomóponthoz kapcsolódik. A csomópontok között az üzenetváltás úgy történik, hogy a rendszer minden üzenetet meghatározott nagyságú csomagokra bont, amelyek a hálózaton eljutnak a célhoz (nem feltétlenül minden csomag ugyanazon az úton, és nem feltétlenül sorrendben!), és a célpcsomóponton egy megfelelô program ismét üzenetté alakítja, amelyik megegyezik azzal, amelyet elküldtünk. Ahhoz, hogy ez megtörténjék, szükséges, hogy a rendszeren belül pontos szabályok érvényesüljenek. Ezeknek a szabályoknak az összessége az ún. hálózati protokoll . Ezenkívül léteznek útválasztó (router) csomópontok, amelyek döntenek a csomagok útvonaláról.
Hogy az üzenetek célba érjenek, szükséges, hogy minden számítógépnek egyedi címe legyen. A cím tulajdonképpen számok együttese, de a könnyebb kezelés érdekében a felhasználó ehelyett neveket használ, és különleges számítógépek feladata, hogy a nevekhez a megfelelô számokat rendelje. A világhálózat számítógépeit hierarchikus csoportokba osztják, minden csoportnak megvan a neve, így a gép címe csoportnevekbôl áll. A címben a csoportneveket egy-egy pont választja el. Ilyen cím pl. a cs.ubbcluj.ro , ez jobbról balra olvasva a következô csoportokat jelöli: Románia, kolozsvári egyetem, informatika tanszék. A címben az elsô csoport majdnem mindig az ország, ha nem, akkor egyesült államokbeli címre utal, s mint ilyen, három betûbôl áll (pl. az edu oktatási intézményre, a mil a katonai szervezetre utal).
Az Internet a legdemokratikusabb szervezet a világon, nincs központi vezetôsége, ennek ellenére nagyon jól mûködik, hála a pontos szabványoknak. Létezik egy Internet Society nevû, önkéntesekbôl verbuválódott szervezet, amely kijelöli az "öregek tanácsát" (szintén önkéntesek!). Ez a tanács idônként összeül, és dönt szabványokról, címekrôl, s általában mindenrôl, ami elôsegíti a hálózat mûködését.
Az Internet ma már nálunk sem ismeretlen, egyre több egyetemi intézmény, tudományos kutatóintézet és iskola is bekapcsolódott. Az iskolák fôleg a Soros-alapítvány segítségével jutnak bizonyos Internet-szolgáltatásokhoz. És ez a lehetôség minden iskola számára megvan! Csak élni kell vele!
Az Internet-szolgáltatások sokrétûek. A legegyszerûbb ezek közül az elektronikus levelezés , angolul E-mail (ejtsd: iméjl ). Ahhoz, hogy valaki élhessen ezzel a lehetôséggel, az szükséges, hogy "bejárása" legyen egy olyan helyi hálózatra, amely rá van kapcsolva az Internetre. Ez azt jelenti, hogy az illetô rendelkezik egy azonosítóval (név, jelszó), amelynek segítségével beléphet a hálózatba. Egyszerû, könnyen megtanulható programok segítségével leveleket küldhet és kaphat. Minden felhasználó egyedi címmel rendelkezik (pl. a szerzô címe: kasa@cs.ubbcluj.ro ), amely a gép címén kívül tartalmazza az illetô azonosító nevét. A levél pillanatok alatt eljut a világ bármely részére. Egy nap alatt akár több levél is váltható. Ez tette lehetôvé azt, hogy ma a világ különbözô egyetemein tanító tanárok, különbözô intézetekben dolgozó kutatók közös dolgozatokat, könyveket írjanak, anélkül, hogy kimozdulnának állandó lakhelyükrôl.
Ez a levelezési lehetôség szülte meg az elektronikus újságokat és levelezési listákat . Az elektronikus újságok a nyomtatott újságok mintájára készülnek. Legfontosabb különbség az, hogy ingyen megrendelhetôk (egy adott tartalmú és formájú levéllel, melyet egy megadott címre kell küldeni). Ezután rendszeresen megkapjuk (naponta, hetente, havonta) "elektronikus postaládánkban" levél formájában. Bármikor lemondhatók, szintén levél segítségével. Számtalan ilyen újság létezik magyar és román nyelven is. Vannak szakmai újságok, de nem ritkák a politikai, sôt, vallásos tárgyúak sem.
A levelezési listák (vitafórumok) olyan újságok, amelyeket az olvasók írnak. Vannak cenzúrázott listák (amikor valaki eldönti, hogy egy adott szöveg bekerül-e az újságba, vagy sem), és vannak cenzúrázatlanok, ekkor többnyire automatikusan (program segítségével) minden beküldött üzenet megjelenik. A legtöbb levelezési lista valamilyen szakmai csoportosulás köré szervezôdik. A legjobb levelezési listák megálmodója és üzemeltetôje az Amerikában élô Hollósi József, aki HIX (Hollósi Information eXchange) néven olyan magyar nyelvû "nyilvános magán információs rendszert" hozott létre, amely több elektronikus újságból és levelezési listából áll. A legfontosabb levelezési listák a következôk: számítástechnika, környezetvédelem, sport, számítógépes játékok, otthonülôk fóruma, politikamentes ötletbörze, többféle politikai vitafórum (egyesek irányítottak), viccek stb. Egyedülálló lehetôség arra, hogy a világban szétszórtan élô magyarok gyorsan, könnyen kapcsolatba kerülhessenek egymással, megosszák véleményüket szakmai, gyakorlati, politikai kérdésekben. Élnek is a lehetôséggel! Nem ritkák a Hongkongból, Dél-Afrikából, Japánból jelentkezôk az európai és amerikai államokban élôk mellett.
Az Internet nemcsak levelezési lehetôséget nyújt, hanem rengeteg információ forrása. Sok módja van annak, hogy a legkülönfélébb adatokhoz, programokhoz, dokumentációkhoz hozzájussunk. A lehetôségek közül csupán egyre térünk ki, amely ma talán a legismertebb: a világot pókhálószerûen átfogó World Wide Web (rövidítve WWW). A hálózat több pontján léteznek ún. WWW-szerverek, amelyek a legkülönfélébb információkat tárolják. Az illetô szerver címét ismerve böngészô programok segítségével elolvashatjuk a rajta levô információkat, majd újabb WWW-helyekre "navigálhatunk". Vannak számítógépek, amelyek idônként végigpásztázzák a hálózat gépeit, és információkat gyûjtenek, amelyeket aztán nagy kapacitású lemezeken ôriznek, és így azok gyorsan hozzáférhetôk bárki számára. A keresés úgy történik, hogy egy megfelelô böngészô programmal belépünk egy adott címre, ott beírjuk a keresendô szót vagy szavakat (ezeket "és", "vagy" stb. mûveletekkel köthetjük össze), és néhány másodperc elteltével megkapjuk az eredményt: azokat a hálózati címeket, ahol az illetô szóra utalás történik.
Érdekességbôl említem meg, hogy a Kolozsvár szót begépelve, 388 olyan dokumentumot találtam, amelyek valamilyen módon városunkra hivatkoznak. Csak néhányat említek belôlük: Haar Alfréd matematikus életrajza egy angliai címen, Bolyai János életrajza egy koreai címen, a szegedi egyetem története, a KMDSZ web-lapja (azaz bemutatkozó lapja), RMDSZ-dokumentumok a Hámos László vezette HHRF (Hungarian Human Rights Foundation) archívumában, Mátyás király életrajza egy amerikai címen. Egy németországi címen erdélyi fotókat lehet találni (köztük kolozsvárit is). A Szabadság szóra 530 találat volt. Ebbôl természetesen a legtöbb magyarországi városok terére vonatkozott, de nem hiányoztak a kolozsvári újságra való hivatkozások sem. A már említett HIX archívumában sok, a Szabadságban megjelent cikk olvasható (pl. Kapcsold ki a riportermagnót, 1995. márc. 22. ).
A hálózaton az információk állandóan változnak, de sokszor a régiek is sokáig elérhetôk (lásd a fenti Szabadság-cikket!). Az sem mindegy, hogy honnan indítjuk a keresést, mert a különféle információtároló szerverek más és más sorrendben ôrzik azokat, és nem is mindig ugyanazokat. De jó tudni, hogy látszunk a világ minden táján. Ha valaki érdeklôdik felôlünk, tôlünk is függ, hogy milyen információra talál!
A hálózaton bármikor megtalálhatók az éppen érvényes valutaárfolyamok, a világ bármelyik csücskének az idôjárása, levelet küldhetünk szinte valamennyi ország elnökének, kormányának (választ azért ne várjunk: a beérkezett leveleket kinyomtatják papírra, s azután követik az írott levelek szokásos útját, tehát a titkárok jól megrostálják ôket). Interneten a Vatikán is elérhetô. Ha kedvünk és türelmünk van, akár a Holdra-szállás fényképeit is nézegethetjük (a türelem azért kell, mert a képek sokkal lassabban "közlekednek" a hálózaton, mint a szövegek).
Az Internet információs aranybánya, csak tudni kell élni vele. A kolozsvári egyetemek bérelt telefonvonalon kapcsolódnak Bukaresthez, s onnan mûholdon a "világhoz", de a kolozsvári Soros-alapítvány is rendelkezik mûholdas antennával. Erre is rá lehet kapcsolódni (ez részben már mûködik is), s a kettôs külkapcsolat növeli a rendszer biztonságát. Ismerve a hazai telefonviszonyokat, Igen jó eredménynek könyvelhetjük el, hogy az elmúlt másfél év alatt összesen mindössze harmincnapnyi kiesés volt Internet-kapcsolatunkban. A kettôs kapcsolat lényegesen javítani fogja a helyzetet!
Kása Zoltán