1996. augusztus 20.
(VIII. évfolyam, 193. szám)

A Magyarok Világszövetsége elfogadhatatlannak tartja azt az alapszerzôdést, amely a romániai magyarságnak nem ad semmilyen garanciát arra, hogy az ott élô magyarok és magyar közösségek visszakapják elkobzott vagyonukat, iskoláikat, levéltáraikat, erdôiket, földjeiket, legelôiket, mûkincseiket és mûemlékeiket. Egyebek között ezt tartalmazza a Magyarok Világszövetsége elnökségének a tervezett magyar-román alapszerzôdéssel kapcsolatos állásfoglalása.

Az MTI-hez eljuttatott dokumentumban ugyancsak elfogadhatatlannak ítélik az olyan alapszerzôdést, amely nem biztosítja, hogy a romániai magyar nemzeti közösségek kollektív jogait törvény szavatolja, illetve, hogy az ôket hátrányosan érintô törvényeket rövid idôn belül felülvizsgálják.

A Magyarok Világszövetsége úgy látja, a kormány azzal, hogy nyíltan vagy burkoltan eláll a politikai, területi, kulturális autonómiák támogatásától, eltávolodik korábbi ígéreteitôl, és csorbítja a határon túli magyarság nemzeti érdekeit. Az MVSZ arra kéri a magyar kormányt, vizsgálja felül álláspontját, és csak olyan alapszerzôdést kössön, amelynek végrehajtását nemzetközi garanciák biztosítják, és amely maradéktalanul megfelel Magyarország és a magyar nemzet érdekeinek.

Gheorghe Funar egy közleményben azt állította, hogy a román-magyar alapszerzôdés eddig szigorúan bizalmasan kezelt szövegét Romániában sem a kormány tagjainak, sem a parlamenti pártoknak, sem pedig a parlament külügyi bizottságának nem hozták tudomására, míg Magyarországon a kormány, a pártok, a parlamenti képviselôk és a közvélemény is ismerik a szerzôdéstervezetet, sôt a magyar kormány állandóan konzultált az Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel és az irrendetizmus — fôleg amerikai — képviselôivel.

Funar ebben azt is állította, hogy "a szerzôdés egyes elôírásaira, valamint az 1201-es ajánlás értelmezésére rácáfol a romániai valóság, ami úgymond már most számos tekintetben meghaladja a szerzôdéstervezetben foglaltakat. Érvei szerint megjelentek az etnikai alapú autonómia csírái Hargita, Kovászna és Maros megyékben: az RMDSZ Küldöttek Tanácsa lényegében az erdélyi magyar kisebbség parlamentje, s a három említett megyében Funar baljóslata szerint hamarosan a magyar lesz az egyetlen hivatalos nyelv, míg Románia északnyugati részén lévô más helyi és megyei tanácsokban pedig lassacskán második hivatalos nyelvként vezetik be.

A Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt szombaton Déván kezdôdött országos konferenciáján Kiss Kálmán, a párt elnöke üdvözölte a román-magyar alapszerzôdés közelgô aláírását.

A tanácskozáson kilenc megyébôl vesznek részt a marosvásárhelyi székhelyû párt küldöttei.

Az 1990-ben alakult RMSZDP folymatosan bírálja a Romániai Magyar Demokrata Szövetség politikai vonalát, és — vezetôi szerint — az RMDSZ hegemóniáját megtörve "alternatívát" akar nyújtani a romániai magyarságnak. Az idei helyhatósági választásokon néhány ezer szavazatot szereztek.

• Úriemberek módjára osztották el a bejutó helyeket

• Parasztpárti miniszterelnök, liberális prefektus

• Közöljék az alapszerzôdés szövegét

Anton Ionescu, a Nemzeti Liberális Párt Kolozs megyei szervezetének elnöke hétfôi sajtóértekezletén örömmel jelentette be, hogy botránymentesen megállapodtak a jelöltlistáról a konvencióban. A bejutó helyeket úriemberek módjára osztották el, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt 10 helye után 3-4 NLP-jelölt is valószínûleg bekerül a parlamentbe és maradt remény a kisebb pártoknak is. Bár a lista még nem nyilvános — a helyi pártvezér sem látta —, annyit biztosan tud, hogy parasztpárti hölgy is helyet kapott rajta, van egy kimondottan fiatal képviselôjelölt is, és minden jelölt Kolozs megyei illetôségû. Tudomása szerint Bukarest nem tiltakozik az ellen, hogy Ion Ratiu nem szerepel a Kolozs megyei listán.

A jövôt illetôen a kolozsvári nemzeti liberálisok derûlátóak, biztosak az ellenzék választási gyôzelmében, abban, hogy konvenciós lesz a miniszterelnök. Majd azután láthatunk politikát — mondotta Anton Ionescu —, mert ami az eltelt hét esztendôben folyt, az nem volt az. Ha pedig parasztpárti lesz a miniszterelnök, akkor Kolozsvárnak jól fog állni egy liberális prefektus — rajzolta tovább a jövôképet, majd rátért a hónap (hónapok?) témájára. Az alapszerzôdést az NLP szerint is minél hamarabb alá kell írni, de szeretnék ismerni a tartalmát, ezért nem értenek egyet a külügyminisztériummal, hogy az nem kívánja közétenni. A Román Nemzeti Egységpárt elnökének javaslatát a népszavazással kapcsolatban megmosolyogta: nem tud népszavazásra bocsátott államközi szerzôdésrôl, és különben is, mi lenne, ha az idô- és pénzigényes eljáráshoz kötnék az alapszerzôdést minden szomszéddal? Pártja központi vezetôségének alapszerzôdéssel kapcsolatos állásfoglalására utalva, a megyei pártvezér kijelentette: személyesen beszélt telefonon Mircea Ionescu Quintus elnökkel, aki csak a dokumentum tanulmányozását tartja fontosnak és nem igényli aláírásának elhalasztását a választások utánra.

(n. á.)

Vasárnap délelôtt a zsúfolásig megtelt ótordai unitárius templomban a jelenlévôk a honfoglalás 1100. évfordulójára emlékeztek. Az ünnepély a Magyar Dalárda által elôadott unitárius induló meghallgatásával kezdôdött, majd ezt követôen Fazakas Ferenc unitárius lelkipásztor tartotta meg szószéki beszédét. A múlt eseményeire emlékezve elmondta, hogy a szétszóródott magyarságnak nemcsak jövôt építô álmai kell hogy legyenek, hanem idônként szükséges visszatekintenie a múltba. A lelkipásztor kérdések sorozatára kereste a helyes választ: melyik nép ad, melyik kap, az erdélyi magyarság mit nyújtott az egyetemes magyarságnak, valamint a testvérnépnek, az ortodoxoknak, és végül, mit kaptunk mi elôdeinktôl, illetve más népektôl? A mérlegkészítés alapján végül levonta a következtetést: a sok szenvedés, megpróbáltatás, bánat ellenére mégis szükséges szebb jövôrôl álmodozni, mert "Megfogyva bár, de törve nem / Él nemzet e hazán" — mondotta. Nemzeti imánk eléneklése után az ünnepség a templom cintermében folytatódott, ahol Fodor Béla leleplezte a Kisgyörgy Imre székelyudvarhelyi fafaragó mûvész által készített, a honfoglalás emlékére felállított egyszerû, de mégis szép kopjafát, amely az együvé tartozás, az összefogás áldott jelképévé vált. Ezek után a Lörincz Tibor református lelkipásztor vezette újtordai dalárda rövid mûsora következett, majd Szabó Sándor Ratkó József Jelek , Gácsik Tibor Attila Vörösmarty Mihály Szózat címû versét szavalták el. A jelenlévôk ugyanakkor a templomkertben megtekinthették a helyi RMDSZ által kiállított Feszti Árpád körképe alapján készült, hat képsorból álló reprodukciót a magyarok bejövetelérôl.

*

Az ünnepség után Fazakas Ferenc, ótordai unitárius lelkipásztort kérdeztem, mikor született meg a kopjafa felállításának ötlete.

— Kolozsvárról az unitárius egyházi tanács felhívást intézett a lelkipásztorokhoz, hogy a honfoglalás 1100 éves évfordulóját minden gyülekezetben feltétlenül meg kell ünnepelni. E célból javasoltak falutalálkozót, faültetést, kopjafaállítást. Mivel a mi cintermünk nem bírja meg a faültetést, úgy döntöttünk, hogy úrvacsoraosztással egybekötött kopjafaavatást rendezünk. Ez a munka immár öt hónapja folyik. Az egyházak közös célja az, hogy bebizonyítsuk, hogy vagyunk. Igaz, külön-külön kevesen, de ha a négy egyház lelkipásztora összefog, csodálatos munkát lehet végezni. Lám, a mai kopjafaavatás is. A kopjafához szükséges összeget a hívek önkéntes adományából gyûjtöttük össze, akik még a jelen pillanatban is adakoznak. Huszonnyolc évi tapasztalat után nyugodt lélekkel merem mondani, hogy csupa szív és csupa lélek ez a gyülekezet. Az egyházi képviselô tanács határozata alapján augusztus 18-án minden unitárius gyülekezetben lehetôség nyílott megemlékezni az egységet érzékeltetô úrvacsoraosztással, valamint a tizenkét órai harangszóval a honfoglalás 1100. évfordulójára — mondotta.

Papp Anna-Mária

Dumitru Ceausuval, a külügyminisztérium Nemzetközi Jogi és Szerzôdésügyi Igazgatóságának vezetôjével az élén külügyi szakértôi küldöttség látogat Budapestre, hogy a magyar szakértôkkel egyeztessék a kétoldalú alapszerzôdés szövegét. A Mediafax hírügynökség jelentése szerint a megbeszéléseken — amelyekre augusztus 20. és 22. között kerül sor — kizárólag a két (a magyar és a román nyelvû) szöveg összehasonlítását végzik el, hogy kizárják a dokumentum eltérô értelmezésének lehetôségeit.

A magyar-román és a magyar-szlovák alapszerzôdések közötti hasonlóságról Ceausu a hírügynökségnek kijelentette, hogy a bukaresti és a budapesti diplomácia által kidolgozott dokumentum csupán az 1201-es ajánlás 11. szakaszának értelmezését tartalmazza többletként a magyar-szlovák szerzôdéshez képest.

Fodor Imre marosvásárhelyi polgármester tisztségébôl való felfüggesztését követeli Gheorghe Funar Vãcãroiu miniszterelnökhöz intézett levelében. Mint ismeretes, vasárnap Marosvásárhelyen Aurel Emil Dandrea, a két világháború közti polgármester szobrának felavatási ünnepségén a meghívottként jelen levô Funar nyilvánosan kitámadta Fodor Imrét, amiért az röviden magyarul is köszöntötte az egybegyûlteket. Az eseményen jelen volt az ortodox és a görög katolikus püspök, Marosvásárhely prefektusa. Traian Chebeleu elnöki szóvivô Iliescu elnök üzenetét adta át, a parlamentet pedig Lazãr Lãdariu képviselte, aki azonban kihangsúlyozta, ezúttal mint magánember szólal fel. (Fodor Imre polgármestertôl megtudtuk, Lãdariu úr beszéde elsôsorban tényleg az autonómia fogalmát szándékosan félremagyarázó magánvéleményt tükrözhetett.)

Amint azt a lapunknak nyilatkozó Fodor Imre polgármester elmondta, érdekes módon nem a tömeg, hanem a díszvendégek soraiból hallszott zúgolódás akkor, amikor magyar köszöntôbeszédébe kezdett, többen kifogásolva, hogy az 50 százalékban magyarok lakta Marosvásárhely polgármestere olyan nyelven szól, amely "senki számára nem érthetô". Fodor Imre szerint sem a román, sem a magyar szövege semmilyen sérelemre nem adott okot. Bizonyíték erre az is, hogy az ünnepség után több marosvásárhelyi román felkereste a polgármestert támogatásukról biztosítva ôt és elítélve Gheorghe Funar sértô gesztusát. Mint ahogy a rendezvény során a késôbbiekben elhangzott felszólalások (bukaresti román értelmiségiek részérôl) Fodor Imre véleménye szerint "a dolgok valamelyest helyrebillentek", a Funar-féle hisztérikus nacionalista megnyilvánulások — a jelek szerint — újabb szimpatizánsokat már semmiképpen sem vonzanak.

Sz. K.

Kiszabadulásakor, két hónappal ezelôtt, Ioan Stoica bejelentette: négykötetes "regényben" számol be vállalkozása tündöklésérôl, bukásáról s a kulisszák mögötti történésekrôl és szereplôikrôl. A sorozat elsô két darabja elkészült 196, illetve 336 oldalon, s a napokban várható megjelenése a könyvpiacon. A könyvek születésénél az Evrica társaság bábáskodott, a forgalmazást is ôk végzik. Az Egy lépés elôre és az Eksztázis és agónia Kolozsváron debütál, majd az egész országban kapható lesz. Szerzôje reméli, hogy kötete eléri a nyolcvanezres példányszámot. A fedôlapról színesen és magabiztosan tekint az olvasóra, s csekély 19 000 lejért mindjárt két "remekmûvel" is hajlandó gazdagítani a károsultak könyvtárát. De persze a villatulajdonosokét, na meg azokét is, akik esetleg magukra ismerhetnek majd a kötetet illusztráló fényképeken.

(n. j.)

(Folytatás tegnapi lapszámunkból)

— Elképzelhetô, hogy a Nemzeti Charta elôbb-utóbb párttá alakul?

— Nem, nem képzelhetô el. Nem az a dolga. Egy politikai párt olyan, mint egy autó. Arra való, hogy közlekedjenek vele. Ha egy autónak rossz a kereke, el kell vinni a szervizbe és meg kell javíttatni, ha rossz a motorja, ki kell cserélni azt. Ha egy politikai párt rossz stratégiával rossz programot követ, nem kell megszüntetni. Meg kell keresni annak a módját, hogy a párt megjavuljon. A szellemi mozgalom, a hasonlatnál maradva, egy szerviz, amely a pártot "szervizelni" képes. Egy társadalom életében kitüntetett pillanat, amikor pártokat szül. Nálunk hat pártot szült, ezek osztódtak, akik kiváltak, mind elpusztultak, elsorvadtak. Én nem osztom azt a véleményt, hogy sok a hat párt. Alapvetôen az a baj, hogy van egy hazafias mag és egy kozmopolita mag, és ezen belül vannak árnyalatok. Mert a hazafiak között vannak baloldaliak, tehát szocialisták, sôt kommunisták, és vannak jobboldaliak, sôt royalisták is, meg kereszténydemokraták és plebejusok. Ide sorolható nagyjából a jelenlegi ellenzék és a szocialisták nemzeti szárnya. A globalisták, a kozmopoliták sem egyszínûek ideológiailag: vannak köztük bolsevikok, szocdemek, liberálisok. Ide tartozik az MSZP nagy része és az SZDSZ. A jelenlegi magyar pártrendszer pedig, mint mondottam, betölti funkcióját. Nem kell tehát új pártokat alakítani, a meglévôket kellene rendbehozni.

— A Nemzeti Charta elôadásai javarészt telt ház elôtt zajlottak. Számított-e ilyen érdeklôdésre, hiszen a médiák közül a Demokrata — lévén "Bencsik András lapja" — volt az egyetlen fórum, amely hírt adott a Nemzeti Charta programjáról.

— Annyira nem számítottunk ilyen sikerre, hogy eredetileg egy húsz-harminc fôs teremben képzeltük el az egészet. Óvatosságból azért egy százfôs termet is biztosítottunk az elsô tanácskozás számára. Végül olyan sokan voltak, hogy kinn álltak az emberek a folyosón. A világszövetség legnagyobb terme, a színházterem ötszáz fôs, oda mentünk át. Annyian voltunk, hogy a színpadon is álltak. Tehát lehettünk körülbelül hatszázan. A rendezvényt csak és kizárólag a Demokratában hirdettük meg. Tudni akartam, hogy a Demokratának milyen a befolyása, milyen a kihatása. Van-e akkora ereje, hogy az igazán elkötelezett értelmiség egy jelentôs részét mozgósítsa. A válaszom az, hogy van. Mellesleg nem ez volt a cél. Az biztos, hogy saját erôvel létre lehet hozni alternatív nyilvánosságot, és ez az alternatív nyilvánosság a bolsevista média akarata ellenére képes mozgósítani embereket.

— Mi a véleménye a készülô magyar alkotmány sajtóban is nyilvánosságot látott koncepciójáról?

— Nekünk van alkotmányunk. Nem kellene túlságosan sokat cifrázni. A mi alkotmányunk a Szent Koronán kell alapuljon. Ez megvan, ezer évig mûködött. Vannak szerencsés és boldog nemzetek, amelyeknek alkotmánya szintén ôsi, nem biztos, hogy minden paragrafusa megfelel a modern kornak, de szellemisége a múltban gyökerezik és elôre mutat. Az alkotmány egyfajta nemzeti, jogi, erkölcsi alapvetés, amit a törvények konkretizálnak. A jelenlegi alkotmányt Sztálin megrendelésére készítették, ezt toldozták-foldozták, gyakorlati, használhatósági szempontból tulajdonképpen egészen tûrhetô.

A pillanatnyi politikai konstelláció szerint két erôszakos párt, kihasználva parlamenti többségét, egyszerûen ráerôlteti a saját felfogásának megfelelô variánst a kisebbségre, visszaél azzal, hogy jelen pillanatban döntési helyzetben van. Én azt gondolom, ha valamit nem szabad így kezelni, akkor az alkotmány az.

Számomra egyetlenegy lehetséges út képzelhetô el: miután a nemzet választ talált a sorsát meghatározó alapvetô kérdésekre, létrehozhat egy úgynevezett alkotmányozó nemzetgyûlést, amelyben a politikai pártok, társadalmi szervezetek, az egyházak stb. is részt vesznek. Természetesen, ettôl a jelenlegi politikai elit nagy része irtózik, hiszen ez az általa kisajátított hatalmat sértené.

— A Nemzeti Charta — számomra úgy tûnik — szellemi és politikai mozgalom, s nemzetstratégiai mûhely. Az itt megfogalmazottak azonban csak akkor ültethetôk a gyakorlatba, ha az ország irányítását kézben tartó politikai elit is nyitottnak mutatkozik irántuk. Lát ön erre esélyt középtávon?

— Persze, hogy látok esélyt, ha nem látnék esélyt, nem csinálnám. Én azt gondolom, hogy a politikai ellenzéki pártok egy letisztulási folyamat végén vannak, elôbb-utóbb ki fognak józanodni, fel fognak ocsúdni, és akkor elkezdik keresni, hol a megoldás. Nekünk, gondolkodó értelmiségieknek az a felelôsségünk és az a feladatunk, hogy megtermékenyítsük ezeket a politikai mûhelyeket a maguk technikájával — mert az meg technikai kérdés, hogyan kell egy parlamenti választást megnyerni — ezt a gondolatot a gyakorlatban megvalósíthassák. Meg kell fogalmaznunk, hogy mit várunk el tôlük. És amennyiben vállalják, hogy képviselik gondolatainkat a politika színterén, akkor minden támogatást meg kell adnunk nekik. Ha elutasítanak bennünket, keresnünk kell egy olyan pártot, amelyik azt mondja, hogy ezt a gondolatot zászlajára tûzi, vállalja, és akkor mögé kell felsorakozni.

— Hogyan látja megoldhatónak a Nemzeti Charta-mozgalom horizontjának össznemzetivé való kitágítását? Bekapcsolható-e és miként e fórum tevékenységébe a határon túli magyar szellemi elit?

— Megint csak Borbély Imre egyik gondolatára kell hivatkoznom. Az általa felvázolt kívánatos fejlôdési irányok egyike a szubszidiáris nemzetstruktúra kialakítását jelöli meg kívánatos célként. Értve ezalatt, hogy Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, a Délvidéken, Ausztriában és a tengerentúli magyarság köreiben létre kell hozni a sajátságos, egyedi képviseleti szervezeteket, melyek képesek önálló-együttmûködô, összmagyar stratégia kialakítására. Tehát Nagy-Magyarország szellemi értelemben holnap létrehozható, ugyanis minden adva van hozzá: beszéljük egymás nyelvét, ismerjük egymás történelmét. Egy dolog kellene még: vegyük komolyan s kezeljük elsô számú prioritásként. Meg tudjuk teremteni az anyagi fedezetét. A telefon, a távközlés, az informatika minden eszközt a rendelkezésünkre bocsát, hogy egy brassói magyar semmivel se rendelkezzen kisebb életeséllyel, mint egy budapesti vagy egy New York-i magyar. Minden adva van hozzá. A gondolat, az elméleti alap is megvan, csak még nem szervezôdött meg. A chartának feladatai közé tartozik, hogy ezeket a gondolatokat újra és újra segítse a felszínre jönni. Lassan-lassan összeáll a mozaikokból az a teljes kép, amit egyik pillanatról a másikra le lehet tenni, mint egy építési vázlatrajzot, és fel lehet építeni a házat, illetve a hazát.

— Megfelelô médianyilvánosság hiányában, milyen stratégiát tart lehetségesnek a nemzetben való gondolkodás "népszerûsítésére"?

— Nekem van erre egy teóriám, egy részét elmondtam a székesfehérvári tanácskozáson. Klasszikus paradoxon, hogy a bûnözôk és a biztonságtechnikusok állandó versenyben vannak, tehát ha valaki kitalál egy szenzációsan biztonságos széfet, a bûnözôk megtanulják, hogyan kell feltörni. És ez egy örök verseny. Minél inkább fejlôdik az ôrzésvédelem, ugyanúgy fejlôdik a bûnözés is.

Itt is ugyanaz a helyzet, a média minél tökéletesebb, annál inkább tökéletlenebb is egyúttal. Minél inkább egy kézbe kerül a nyilvánosság, annál könnyebb alternatív nyilvánosságot fogalmazni. A jelenlegi tömegkommunikációnak már van alternatívája, és ezt úgy hívják, hogy Internet, az információs világsztráda. Ma már megoldható Magyarországon az egyéni és a totális nyilvánosság, még egy kicsit sok pénzbe kerül. És persze van egy fontos szempont: tudni kell angolul, ismerni kell a számítógépet. A tudástöbblet — lám, ismét a tudásközpontúságot hangsúlyozó paradigmaelméletre kell hivatkoznom — stratégiai jelentôségû. Semmi akadálya nincs, hogy az Internet segítségével a nemzeti tábor alternatív nyilvánosságot hozzon létre. De vannak más eszközök is, amelyeket hosszú lenne felsorolni. A lényeg az, hogy nem tartom komolynak azokat az álláspontokat, melyek szerint nekünk nincsenek esélyeink, mert övék minden nyilvánosság.

Dehogy nincsenek esélyeink, csak tudomásul kell venni, hogy jelen pillanatban például a televízió nyilvánossága nem segíteni, hanem gátolni fogja a nemzeti tábor önszervezôdését. Ezt bele kell kalkulálni. Amikor az ember kinéz az ablakon és látja, hogy esik az esô, visz magával egy esernyôt, nem pedig hisztériázva zokog a kapuban, hogy "esik, esik, mit csináljak". A mi dolgunk az, hogy felmérjük a helyzetet és az ellenfél kétségtelenül meglevô pozícióelônyét bekalkulálva kialakítsuk a közel évszázados Szabó Dezsô-i program, az önálló magyar történelmi mûhely megteremtése jegyében azt a nemzeti stratégiát, amelynek megvalósítása a magyarság számára az ôt megilletô helyet biztosítaná a következô századokra.

Németh Tünde
(Erdélyi Napló)

Tévé- és rádiómûsorok, újságcikkek tömkelege foglalkozik manapság Románia nyugati integrációs lehetôségeivel. De nem csak idehaza, a szomszédainknál is hasonló a helyzet: boldog, boldogtalan latolgatja a jövôbe vetett reményeket, amikor megnyílnak majd a nagy nyugati kapuk, és szûkebb régiónkban, a Kárpát-medencében tejben, mézben fürödnek majd e térség lakói. Feltételezések szerint egyik napról a másikra. Jön majd egy csodavarázsló és varázsbotjának suhintására egybôl megoldódnak gazdasági gondjaink, lesz erôs ipar, virágzó mezôgazdaság, s mindenki boldogan él, míg meg nem hal... Nyilván anélkül, hogy megtanulna a térség embere dolgozni, megtanulná az európai értékrendet. Mert igaz ugyan, hogy mi is, mások is Európában élünk, de ez szemlátomást kontinensünk nyugati felének tejhatalmú urait nem igazán érdekli.

Mindezek ellenére az esélyek nem egyformák, nem mindenki esélytelen. Van olyan is, aki minden bizonnyal a következô öt esztendôben az unió teljes jogú tagjává válik. Egyszóval vannak reménykeltô esetek, és vannak esélytelenek. Románia pillanatnyilag ez utóbbi kategóriába tartozik. Annak ellenére, hogy az ország külpolitikája mindent elkövet annak érdekében, hogy meggyôzze a döntéshozókat: az elôszobát jelentô NATO-tagság kiterjesztése Romániára, a térségre nézve létfontosságú. A Nyugatot mindez különösebben nem érdekli. Amit minálunk kevesen tudnak, illetve nem akarnak tudni, az az, hogy bármiféle nyugati integrációs döntés elsôsorban nem politikai, hanem gazdasági alapon fog megtörténni. A NATO-tagság sem ott dôl el, hogy hazai és nyugati tábornokok különbözô békepartnerségi gyakorlatok után együtt isznak, vicceket mesélnek. A felvétel azzal kezdôdik, hogy a leendô tagországok hadseregét szupermodern fegyverekkel ellátni hivatott nyugati fegyvergyártó trösztök mindenható urai benyújtják a politikusoknak a számlát, és fölteszik a kérdést: ki garantálja, illetve ki fizeti ki azt a pár milliárd dollárt, ami tank, helikopter, rakéta formájában bejön az országba?

Az uniós tagság megvitatása még keményebb dió! Nyilván az össznyugat-európai gazdasági potenciál is véges. Gondoljunk csak arra a Nyugat-Németországra, amelyik az egyesítés után több száz milliárd (!) márkát ruházott be néhány év alatt a keleti országrészbe. Ez óhatatlanul az adók emelkedéséhez, az életszínvonal bizonyos csökkenéséhez, következésképpen társadalmi elégedetlenséghez vezetett. Mindezt vállalták a németek, hisz amit tettek, saját nemzetükért tették. Milyen állapotban van a mai Románia az egykori NDK-hoz viszonyítva? Ég és föld! A modern infrastruktúra hiánya, az ipar és a mezôgazdaság katasztrofális állapota nem éveket, hanem évtizedeket követel ahhoz, hogy ez az ország európai mércével mérve a felvétel követelményeinek megfeleljen. Ellenkezô esetben egyszerû a képlet: megnyílnak a határok, és a huszonhárommillió emberbôl legalább tízmillió elárasztja Európát... Ebbôl a mai Nyugat-Európa nem kér! Sajnos, nem tudja érdemben támogatni Romániát, hiszen a gazdasági rendszerváltás fogalma ócska reformokra degradálódott, majd elöljáróink rendeztek egy nemzeti színjátékot a nemzeti privatizálásról, ahol egy ország népe statisztál. A megelôlegezett bizalmat Románia eljátszotta, a gazdaság vakvágányra futott, az életszínvonal — bizonyos rétegeknél — az elmúlt rendszer szintje alatt van.

A népet tehát Európa-lázzal etetik. Nélkülözhetetlennek vélt NATO-integrációs nyilatkozatok hangzanak el, sôt volt olyan kormányhivatalnok, aki azt állította, hogy az ezredfordulóig teljes jogú uniótag lehetünk!

Egy dolog bizonyos: a nemzetközi pénzügyi intézmények, rangos gazdasági szakemberek — színvonalas gazdasági lapok adatai — szerint az ezredfordulóig Romániának semmiféle kilábalási esélye sincs, elsôsorban a már jól ismert okok miatt. Szegény ország szegény emberei vagyunk, mint sok afrikai állam, alig különbözünk tôlük. Gazdasági adottságaink, lehetôségeink korlátozottak. Ez a perdöntô, ez mindennél fontosabb. Nem a kisebbségpolitika, a magyarság helyzetének alakulása dönti el elsôsorban — ahogyan közülünk sokan szeretnénk ebben hinni — az ország integrációjának sorsát. Ha pozitív gazdasági folyamat indulna be, ha valami csoda folytán Románia gazdasági startra lenne képes — pár év alatt megtenni legalább egy-két évtized kimaradását —, a Nyugat gazdaságilag volna érdekelt integrálásunkban... Addig is marad az üres szólamok végtelen sora, az immár új színû útlevelünk elôtti általános zárlat, a kisebbségi gondok megoldatlansága, marad az általános szegénység, a folyamatos kivándorlás, a magát nemzetállamnak kikiáltott ország gyors, folyamatos lepusztulása.

Marad a jellegzetes dél-amerikai modell: a száz gazdagra esô egymillió szegény országa.

Makkay József

Múlt heti ülésén az RMDSZ megyei kampányelnöksége megvitatta a parlamenti jelöltállítás, a listák sorrendjének kialakítási módozatát. A kampányelnökség arra törekszik, hogy mind a jelöltállítás, mind a rangsorolás minél jobban tükrözze a tagság, megyénk magyarságának akaratát, véleményét. Ezért kéri a tagságot, hogy a listák közzététele után mondják el véleményüket — írásban kérjük leadni a megyei szervezethez —, tegyék meg észrevételeiket a jelölteket illetôen. Erre kínál majd alkalmat az augusztus 31-én sorra kerülô lakosági fórum is, amelyen a listákra felkerültek bemutatkoznak. Továbbá: szeretnôk, ha tagságunk a döntéshozatalok elôkészítésébe is besegítene. Egyetlen testületünk ülése sem zárt (MKT, MÜT, megyei kampányelnökség), bárki részt vehet, elmondhatja észrevételeit, javaslattal hozakodhat elô. Kérjük, éljenek ezekkel a lehetôségekkel, hogy minél jobb döntések születhessenek, választási sikerünk érdekében.

***

Megyénk magyar polgármesterei, alpolgármesterei, a megyei tanácsosok, valamint az RMDSZ megyei elnöksége elsô találkozójukat tartották meg pénteken. Az egyben ismerkedô megbeszélésen konkrét teendôk megvitatására — köztük az ôszi választásokkal kapcsolatos teendôkre — kerül sor. A következô találkozó Kalotaszenkirályon lesz október hónap folyamán. A megbeszélésen részt vett Mátis Jenô és Kónya-Hamar Sándor parlamenti képviselô is.

"Az Egyesült Államok komolyan sarokba szorította Budapestet, s a magyar kormányt az a veszély fenyegette, hogy Amerika és a Nyugat szemében a térség zavaró tényezôjévé válik — ezért sietett ezzel a látványos gesztussal" — vélekedett a magyar-román alapszerzôdésrôl az Evenimentul zilei.

A lap szerint a román-magyar alapszerzôdés véglegesítését mindkét országban — akárcsak Európában általában — azon problémák közé sorolták, amelyeket a két ország félretett, néhány évvel elhalasztva a megoldást. Igaz, hogy néha-néha még beszéltek errôl a szerzôdésrôl, de mindenkinek világos volt, hogy emlegetése egyszerû diplomáciai gesztus: ne tûnjön úgy, hogy teljesen feledésbe merült. Az események elámították Magyarország és Románia politikusait — emelte ki Ion Cristoiu. — Minden józanul gondolkozó ember számára világos, hogy a megállapodás nem a két — a román és a magyar — tisztségviselô lángelméjének az eredménye. A kétnapos tárgyalásokat inkább kirakatnak szánták, s a szerzôdés aláírásáról már e találkozó elôtt döntöttek.

A budapesti álláspont módosulásának indokaként a szerzô "az amerikaiak rendkívül nagy nyomását" nevezi meg, kitérve arra: természetesen néhány hónappal ezelôtt is volt nyomás, de ez az utóbbi hetekben erôsödött, s — a július 4-5-i budapesti tanácskozás nyilatkozatával elkövetett óriási baklövésnek köszönhetôen — olyan jelleget öltött, mint amely a volt jugoszláviai feleket a daytoni egyezményhez vezette el.

Cristoiu szerint Romániának nem szabad kényeskednie. "Tekintettel arra, hogy a Budapest és Bukarest közti megállapodás amerikai védnökség alatt jött létre, ha Románia további követeléssel áll elô, akkor ô kockáztatja meg, hogy a térséget destabilizáló elemnek tekintsék" — véli a román újságíró. Úgy látja, hogy a szerzôdést gyorsan, "a jelenlegi kedvezô nemzetközi körülmények közepette alá kellene írni, hiszen, mint minden konjunktúra, ez sem tarthat a végtelenségig. A nemzetközi élet meglepetésszerû történései bármelyik pillanatban megváltoztathatják ezt, kárunkra. Következésképpen fennáll a lehetôsége annak, hogy a szerzôdés halogatása esetén a magyar fél felülvizsgálja a kompromisszumos javaslatunk elfogadására vonatkozó döntését".

A tartozékok és az energia árának növekedése, valamint a valutaárfolyam változásának kihatásai miatt a pitesti-i autógyár tegnaptól emelte termékeinek árát. A limuzin 11 022 700 lejrôl 13 049 000 lejre, a break (kombi) 11 798 400 lejrôl 13 963 300 lejre, a teherszállító haszonjármû 12 362 300 lejrôl 14 590 900 lejre és az ötajtós Nova ára 15 053 000 lejrôl 16 796 000 lejre emelkedett. A Dacia autógyár legutóbb május 20-án emelte árait.

A Román Nemzeti Egységpárt elnöke tegnap Traian Chebeleut oktatta ki alkotmányismeretbôl. A pártvezér ugyanis augusztus 16-án nyilatkozott a román-magyar alapszerzôdéssel kapcsolatosan, s azt is vitatta, hogy kinek áll jogában aláírni az alapszerzôdést. Az elnöki szóvivô már másnap reagált nyilatkozatára, s kijelentette, hogy az abban megfogalmazottak félretájékoztatják a román közvéleményt.

Tegnapi válaszában Funar kijelenti, hogy ha mind az elnöki szóvivô, mind pedig a maga álláspontja, a két nyilatkozatban foglaltak eljutnak majd a széles tömegek tudatáig, akkor az állampolgárok eldönthetik, hogy kinek van igaza az egységes román nemzeti állam és a román nép érdekeinek megvédését illetôen. Leszögezi továbbá, hogy az elnöki szóvivô nem ismeri Románia alkotmányát, s hivatkozik annak 91. szakaszára. Szerinte éppen az elnöki szóvivô vezeti félre a közvéleményt Románia elnökének a külpolitikával kapcsolatos illetékességében. Funar leszögezte, hogy a szóvivô 17-i nyilatkozata Ion Iliescu elnök tekintélyének az aláásását célozza, éppen most, az elnökválasztási kampány megkezdése elôtt.

*

A Román Nemzeti Egységpárt elnöke nyilvános vitára hívta meg Ion Iliescu elnököt a román-magyar alapszerzôdéssel kapcsolatosan, s azt legkésôbb augusztus végéig tartsák meg.

Akik a '80-as években lapozgatták a Matematikai Lapokat, gyakran találkozhattak a Hol a hiba? rovattal, mely tévesen megfogalmazott és megoldott feladatok hibáinak feltárását kérte a tanulóktól. E sorozatban az 1 = 2, illetve a 2 x 2 = 5 feladatokhoz hasonló ellentmondásokkal, sajnos, néha az élet is megtréfál bennünket.

Mint közvetetten érintett, évek óta figyelemmel kísérem a tanügyben megüresedett állások betöltésére meghirdetett versenyvizsgákat, és azok eredményeit. Mivel országos adatokkal nem rendelkezem, csupán a Szilágy megyei helyzetet elemezhetem, ami nem biztos, hogy általános érvényû, viszont ismétlôdô és, enyhén szólva, lehangoló állapot.

A tanítók és óvónôk, valamint a mûszaki tantárgyak képviselôi — mérnökök, mesterek — az idén viszonylag jól szerepeltek, hiszen többségük elérte a versenyben maradáshoz feltételként szabott minimális 7-es osztályzatot. Nem úgy a tanárképzô fôiskolák és egyetemek végzettjei. A több mint 100 betöltetlen állásra jelentkezô 89 kolléga közül csupán 38, azaz 42,6%-uk érte el a bûvös küszöböt, és a többi osztályzat között feltûnôen sok a 2-es, 3-as és 4-es jegy. A gimnáziumi és líceumi tanárok közül legjobban szerepeltek a testnevelô tanárok (6-ból hat versenyképes jeggyel), de elfogadható volt a vegyészek helytállása is, hisz tizenhatuk közül 13-an elérték a szükséges osztályzatot.

Elgondolkodtató viszont, hogy a három tucatnyi angoltanári állásra jelentkezô 4 jelölt közül csak egy ütötte meg a mércét, 20 matematikus közül ketten vették az akadályt, a 10 fizikus közül pedig egy sem érte el a 7-es szintet. Ismereteim szerint több kolléga rendezetlen munkaviszonya ellenére sem jelentkezett a nemes és demokratikus küzdelemre, mert már rendelkezik a meghátráláshoz elegendô szomorú és elriasztó tapasztalattal: inkább vándorol évenként egyik iskolából a másikba, vagy hátat fordít az iskolának.

Évente többször töltünk ki hivatalos és érdekvédelmi szervezetek által kiadott kérdôíveket a tanárok, helyettesítôk számát és végzettségét illetôen. Ugyancsak évente jelennek meg e kérdéssel kapcsolatos központi elemzések a szaklapokban és az újságokban. Bizonyára léteznek országos tanulmányok, szociológiai felmérések, nyilvántartások arról is, hogy hányan fordítanak hátat e nemes, de anyagilag meg nem becsült pályának, más szakmai vagy földrajzi területen keresve a vélt vagy valós boldogulást.

A helyzet tehát ismert, csupán a rendelkezések nem látszanak összhangban lenni a helyzettel, hacsak a háttérben nem húzódnak meg valami rejtett felsôbb vagy távoli érdekek. Lehet, hogy csak nekünk, egyszerû, de közvetetten érintetteknek jut eszünkbe csodálkozni és feltenni a kérdést: Hol a hiba?

Mivel a törvény szerint minden megüresedett állásért versenyvizsgázni kell, attól függetlenül, hogy az állás nagyvárosban vagy eldugott kis faluban van, felvetôdik egy gyakorlati kérdés: mikor lesznek szaktanárok azokban az isten háta mögötti sáros falvakban, ahová még autóbusz sem jár, és egy-két gazdálkodásra is kényszerülô szaktanár tartja a szintet az érettségizett helyettesítôkkel? Ezekben a falvakban nem ragaszkodnak feltétlenül a "Ki mit tud?" gyôzteseihez, de annál több szeretettel fogadják a sorsukban osztozó önfeláldozó fáklyásokat, mert ott ilyenekre van szükség.

Áldozatos munkával talán ezek az iskolák is kimozdulnának a holtpontról, kevesebb tehetség kallódna el, és megoldódna az utánpótlás kérdése is. Ha arra gondolok, hogy mennyi fejtörést okoz a tanárhiány itt, Krasznán, ahol középiskolai szinten magyar, földrajz, három idegennyelv tanári állás várja — egyelôre eredménytelenül — a versenyezni vágyókat, akkor az elôbbi kérdés csak eszmefuttatásnak számít.

Sokkal célravezetôbb és gyakorlatiasabb lenne, ha csak a városi és a városhoz közeli üres állásokra hirdetnének versenyvizsgát, vagy abban az esetben, ha egy helyre több pályázó jelentkezik. Így kevesebb pálya- és céltévesztett ember élne közöttünk, akiknek a felkészítése nem elhanyagolható szellemi és anyagi áldozatot igényel, és ritkább lenne a senkinek sem elônyös tanárelvándorlás is.

Az érvényben levô törvények szerint az egyetemi végzettség, sôt, a véglegesítô és a fokozati vizsgák sem jogosítanak fel végleges állás betöltésére, függetlenül az iskola földrajzi és egyéb körülményeitôl, ami elméletileg szép és nemes gondolat hordozója: egyenlô esélyt kell biztosítani minden tanuló számára. A gond csupán az, hogy a grandomániás egyenlôsdi élvezôibôl lesznek az áldozatok.

A kérdés másik vetülete az érthetetlenül gyenge eredmények. Egy naiv külsô szemlélô elgondolkozhat rajta, hogy milyen felkészültségû tanárok kezében a jövô nemzedék sorsa. Bennem az a kérdés fogalmazódik meg, hogy 9-es körüli átlagjeggyel és nem ritka esetben 10-es államvizsga-dolgozattal hogyan lehetséges ilyen arányban elérni 7-esen aluli osztályzatot? Hol a hiba? Az egyetemi felvételin, az oktatási tananyagban, a vizsgarendszerben, avagy a versenyvizsgák elbírálásában?

Egy szabályos felvételi, az elôírt tananyag alapos elsajátítása, a végzettek ismeret- és tudásszintjének reális felmérése nem eredményezhet ekkora osztályzateltérést (esetenként 4-5 osztályzatot). Ha az elôbbiekben nincs hiba, akkor a versenyvizsgák körül vannak a gondok. Illetve az eltérô követelményrendszerben.

Nem áll szándékomban senkit sem gyanúsítgatni, vagy munkáját minôsíteni, csupán együtt érezni azokkal, akiket, a szánalmas 70-80 dollárnyi havi fizetés ráadásaként, ezzel is megaláznak.

Oláh Miklós aligazgató,
Kraszna

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]