1996. augusztus 30.
(VIII. évfolyam, 202. szám)

Az RMDSZ Operatív Tanácsának határozata értelmében szeptember 4-ére Pápára konzultációs tanácskozásra hívja meg a júliusi - magyar-magyar csúcsként ismert — budapesti találkozó résztvevôit. Errôl Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke szerda délután telefonon tájékoztatta az MTI bukaresti irodáját.

Mint Takács Csaba elmondta, a rendezvénynek, amelynek idôpontja szerdán vált véglegessé, a pápai református kollégium ad otthont. A meghívó szerint a budapesti magyar-magyar csúcs alkalmával született közös nyilatkozatot kialakító pártok, testületek és szervezetek képviselôit várják a konzultációs jellegû tanácskozásra.

A magyar kormány nem kezdeményezte magyar-magyar csúcstalálkozó összehívását, és ez nem is áll szándékában. Ezt az álláspontot a kormány magas rangú vezetôi, többek között Kovács László külügyminiszter is kinyilvánította - válaszolta szerdán az MTI-nek Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára azzal kapcsolatban, hogy Tôkés László királyhágómelléki református püspök közölte: szeptemberben Magyarországon tartanak magyar-magyar csúcstalálkozót.

Az államtitkár hangoztatta: a kisebbségi ügyek felelôseként ô sem tartja indokoltnak és idôszerûnek a találkozó megrendezését. A magyar-román alapszerzôdés ügyében - mint eddig is - a magyar kormányszervek és az RMDSZ közötti konzultáció tûnik a megfelelô munkaformának - tette hozzá. Megjegyezte: hivatalos meghívót még nem kaptak a csúcstalálkozóra.

A Magyar Demokrata Néppárt támogatja, hogy Markó Béla, az RMDSZ elnöke kapjon szót a parlamentben a magyar-román alapszerzôdésrôl szeptember 3-án megtartandó vitában. Errôl Zsigmond Attila, a Néppárt szóvivôje tájékoztatta csütörtökön az MTI-t.

A néppárti képviselôk a csütörtöki frakcióülésen arra hivatkoztak, hogy precedensül szolgálhat Tôkés László 1990. május 30-i felszólalása az országgyûlésben. Ezen alkalommal Tôkés László mint a romániai református egyház és az RMDSZ képviselôje felajánlotta szolgálatait a magyar-román megbékélés, illetve az országaink közötti jó viszony építésére.

A Román Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) újra fel kívánja vetni a parlamenti választási küszöb megemelésének kérdését a jelenlegi 3 százalék fölé. A Román Nemzeti Egységpárt (RNEP) a küszöb módosítását illetôen 5 százalékot javasol a pártok, 10 a kétpárt, illetve 12 százalékot a többpárti koalíciók számára. A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNP) javaslata szerint a pártok esetén 5, a két párt alkotta koalícióknál 8, a három, illetve a több pártból álló szövetségek esetén 10, illetve 12 százalékra kellene emelni a küszöböt.

Mint ismeretes, a parlamenti választási küszöb emelésére tett indítványt valamennyi párt leszavazta a parlament júniusi ülésszakának végén. A javaslattal most Adrian Nãstase, az RTDP ügyvezetô elnöke állt elô. Az RTDP-nek — mondotta - nem érdeke, hogy az alacsony küszöb miatt mindenféle apró pártocska bekerüljön a parlamentbe, aztán valamennyi "jobbra tolódjék". Az ügyvezetô elnök meglepettnek mutatkozott a Nemzeti Liberális Szövetség és a Nemzeti Közép Szövetsége közti paktumon, úgy vélve, hogy ez az utóbbit a jobboldalra sodorja.

Gheorghe Funar a BBC rádiónak kijelentette, hogy pártjának parlamenti képviselôi hétfôn megkezdik az aláírásgyûjtést annak az eljárásnak a megindítása érdekében, amelynek célja Ion Iliescu elnök államfôi tisztségbôl való felfüggesztése.

Az RNEP vezetôsége a román-magyar szerzôdés újratárgyalását akarja. Azt kívánja továbbá, hogy iktassák ki belôle az Európa Tanács 1201-es ajánlását, a dokumentum hatályba lépését pedig halasszák el a két ország NATO-felvétele utánra. Amennyiben a szerzôdést jelenlegi formájában aláírják, az RNEP vezetôsége minden módon megpróbálja majd megakadályozni e dokumentum ratifikálását - számol be az RNEP szerdai sajtóértekezletén elhangzottakról csütörtöki számában a Meridian.

Kedvezô tényezôk és objektív okok miatt módosítani kellett az idei állami költségvetést. Mint a szerdai kormányülésen Florin Georgescu pénzügyminiszter rámutatott, az elôre jelzett 4,5 százalékos ütem helyett 4,8 százalékkal növekedett a hazai bruttó termék (GDP), az infláció pedig a 20 százalék helyett 30 százalékot ért el. A költségvetési bevételek növekedésébôl fedezik a költségvetési alkalmazottak béremelését, a nyugdíj, a gyermeknevelési támogatás és más társadalmi segély kompenzálását. Ezek összege meghaladja a 440 milliárd lejt, míg a politikai pártok és az általános választás finanszírozására mintegy 30 milliárd lejt költenek. Az exporttermelés és a kiviteli kereskedelem támogatására az eredeti elképzelésnél 20 milliárd lejjel fordítanak többet. Az egészségügyi költségvetést 247 milliárd lejjel, a tanügyi költségvetést 131 milliárd lejjel növelték.

A washingtoni külügyminisztérium megerôsítette, hogy Gheorghe Funar szeptember 2. és 11. között magánlátogatást tesz az Egyesült Államokban.

Az RNEP elnöke amerikai útja során találkozik a New York-i és washingtoni román közösségek képviselôivel — közölték az amerikai román források.

Markó Béla szövetségi elnök az SZKT Állandó Bizottságának javaslata alapján 1996. szeptember 6-án, péntek reggel 9 órára Marosvásárhelyre, a Kultúrpalota kistermébe összehívta a Szövetségi Képviselôk Tanácsának rendkívüli ülését. Az ülés egynapos és egyetlen napirendi pontja: a román-magyar alapszerzôdéssel kapcsolatos állásfoglalás.

Az SZKT 1996. szeptember 6-án Marosvásárhelyen tartandó rendkívüli ülésének elôkészítése érdekében az Állandó Bizottság elnöke kezdeményezte az SZKT Egyeztetô Kerekasztalának összehívását. Az ülésre 1996. augusztus 30-án 16 órakor, Kolozsváron, az RMDSZ Pavlov utca 21. szám alatti székházában kerül sor.

Az 1996-os parlamenti jelölésekrôl szóló SZKT-határozat II/1. pontja, valamint az Országos Kampánystáb által kidolgozott jelölési ütemterv értelmében, Takács Csaba ügyvezetô elnök 1996. augusztus 30-án délelôtt 10 órára összehívta a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsát az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének Pavlov u. 21. sz. alatti székházába.

A nagyobbik kormánypárt egyik választási vesszôparipája a korrupció elleni küzdelem. A példamutatás kedvéért egy hónappal ezelôtt belsô párthatározatot hoztak, hogy a sajtóban megvádolt személyek álljanak az ügyészségek rendelkezésére és mossák tisztára magukat, mert ha nem, kockáztatják a pártból való eltávolításukat. Az egy hónapi türelmi idô lejárta elôtt csak Adrian Nãstase ügyvezetô elnök tett bizonyos lépéseket, felszólítva a sajtót, hogy gondolja meg korábbi vádjait. Mivel a sajtónak, fôleg ama bizonyos részének ez esze ágában sem állt, most Adrian Nãstase a fôügyészséghez fordult a kéréssel, hogy vizsgálja ki a korrupciós ügyekben való cinkosságára vonatkozó sajtóvádakat.

A törvényhozásban is szeretnének ráhajtani a korrupcióüldözésre, többek között azzal, hogy törvénytervezeteket nyújtanának be a köztisztviselôk vagyonbevallásáról, a pénzmosásról stb. A választók számára népszerû, de magasabb körökben fintorogva fogadott tervezetek leszavazása esetén sem kerülne veszélybe a Vãcãroiu-kormány, mivel választások elôtt hat hónappal miniszterelnök nem bukhat meg.

Az új fôügyész, Nicolae Cochinescu is tisztaságigényérôl tett tanúbizonyságot beiktatása alkalmával. Hétfôig bekérte beosztottjainak tevékenységi beszámolóját és vagyonbevallását, ugyanakkor üdvösnek tartotta, ha az ügyészek tartózkodnak a hivatalos külföldi kiruccanásoktól.

A napirendi pontok számát illetôen az új tanács még a régit is felülmúlja: nem kevesebb, mint 23 határozattervezet és beszámoló szerepelt a tegnap délutáni programban. Lapzártáig ebbôl mindössze hármat sikerült megvitatni. Nem véletlenül. Hiszen a sorrend megtárgyalása is majdnem egy egész órát tartott. Miközben olyan kérdések merültek fel, hogy miért kell az évi költségvetésrôl olyanformán dönteni, hogy a tanácsos félórával a döntéshozatal elôtt kapja kézhez a szükséges iratcsomót, és miért nincs jelen az ülésen a polgármester. Éppen a román-magyar alapszerzôdésrôl tárgyal az államfôvel - hangzott a válasz, s utána rögtön a félhangos megjegyzés is, hogy remélhetôleg eredményesen.

Az elsô napirendi pont a város közúti forgalmának az ésszerûsítésérôl szólt. Ezzel kapcsolatban a szakemberek reggel 6 órától este 8 óráig végeztek felméréseket a város legforgalmasabb útjain. Az adatok feldolgozása folyamatban van, de a túlzsúfoltság már így is megállapítható. A továbbiakban zöldség- és gyümölcsbegyûjtô központ létesítésérôl tárgyaltak. A nagykereskedôk számára a röptér melletti üres telken teremtenének lehetôséget arra, hogy a közvetítôk kiiktatásával, egyenesen a termelôtôl vásárolhassanak. Az ötlet jó, egyetlen szépséghibája van: eddig még sehol sem vált be. A központi tévé épp egy nappal ezelôtt említette a három negatív példát: nyugati támogatással kemény milliókat öltek a létesítménybe, ami többek között Aradon és még két városban is kihasználatlanul áll. Most mi is kipróbáljuk. 22 szavazattal a tanácsosok elfogadták a határozattervezetet.

A legtöbb vitát a harmadik napirendi pont váltotta ki. Pedig látszólag békés témáról, a fiatalok jutányos lakáshoz juttatásáról volt szó. Még a régi tanács megszavazta, hogy a Mezô utca 1-5. szám alatti, területrendezés miatt államosított telken 152 fiatal család számára lakásokat épít. A fiataloknak az érvényben levô rendelkezések értelmében az ingatlanok árának csak tíz százalékát kellene elôlegben kifizetniük. A jelenlegi lakáshiányban tehát ez mindenképpen jó megoldásnak tûnik. Csakhogy az annak idején kisajátított 17 földtulajdonos, egyébként jogosan, visszaigényelte elvett tulajdonát. A Monostor Fiai Szervezet tagjainak kérése azonban nem talált meghallgatásra. Ezért a tanácsi határozattervezetbe bekerült egy olyan pont is, amely csereterületet ajánl fel az említetteknek. Eckstein-Kovács Péter és Ioan Deac tanácsosok azt javasolták: építkezzenek olyan területen, amelyik a városé, és tartsák tiszteletben a magántulajdon sérthetetlenségét. Dimitriu tanácsos mindehhez még hozzáfûzte: a kijelölt terület amúgy sem lenne alkalmas az építkezésre, ott ugyanis egy 800-as nyomócsô húzódik a föld alatt. Eltávolítása annyira megemelné a tömbház építésének a költségeit, hogy az távolról sem lenne kifizetôdô. Az ügyben lapzártáig nem született döntés. Ilyen konjunktúrában viszont a Monostor fiai csak jól járhatnak. Viszonylag értéktelen területért cserébe értékes belvárosi telkekhez juthatnak. Volt már rá példa.

(németh)

- Mit szól hozzá, Brikleni úr, hogy a volt miniszterelnök, Teodor Stolojan is jelen volt és felszólalt azon a mûvészi mûsoron, amelyen Ion Iliescu elnök urat harmadszor jelölték az elnökségre?

- Stolojan exminiszterelnök úr nemcsak ott volt, hanem a tôle megszokott pontossággal fogalmazta meg a maga véleményét és ennek a harmadik jelölésnek a lényegét.

- Ne mondja, Brikleni úr, és mit mondott?

- Szónoki kérdéssel kezdett: "Miért vagyok itt? Azért, hogy támogassam Iliescu elnök úr jelölését. Mert el KELL ismernem, ott érték ô, ahol van". Ebbôl bárki világosan megértheti: megnézhetné magát, ha nem így és ezt tette volna!

(-is-)

Több mint két hónapja folyik a rágalmazásom, a bemocskolásom, kicsinálásom, erkölcsi lejáratásom. (Gondolom, sôt, biztos vagyok benne, ami a sajtóban "látszik", az csak a "jéghegy csúcsa", a "vastagja" utcasarkon, egyleti, baráti, meg klikk-összejöveteleken hangzik el, és kevereg-kavarog, önmagát gerjesztve, s növekedve, mint a hólabda.)

Tudtam, tudom - "benne volt s van a paklimban" -, hogy, aki még ha csak egy ilyen kis "dombocskára" is kerül, mint amilyen a megyei "eremdéeszes" elnökség, máris csak : véthet, csak rosszul csinálhat, csak melléfoghat, csak manipulálhat, csak visszaélhet stb., stb.; és ha addig nem, de attól kezdve már lesznek — ellenségei, nem csak ellenfelei, és egyre számosabban. És tudtam, tudom: miként senki, akként én sem voltam, nem vagyok és nem is leszek soha tökéletes (legfennebb csak halottnak). Aki akar és cselekszik is , az nemegyszer téved, melléfog, elhibáz, elvét dolgokat. Nyilván, én is - és nem csak RMDSZ-es elnökként! - tévedtem, melléfogtam, rosszul csináltam ezt vagy amazt, s minden valószínûség szerint, ha már nem leszek megyei elnök, sajnos, akkor is fogok még tévedni, melléfogni, rosszul csinálni ezt-amazt. Egy dolog viszont biztos: bûnt el nem követtem elmúlt életemben, s remélem, nem is fogok - fôleg közösségünk ellen nem!

Nos, nem az lepett meg tehát, hogy - a helyhatósági választás ürügyén; mert errôl van szó, vagyis arról, hogy valaminek az ürügyén! — egyszerre így a "közérdeklôdés" elôterébe került szerény személyem, hanem más egyéb. Jelesül: ami megdöbbentett , és sokszor iszonyattal , adott pillanatokban pedig valóságos félelemmel és borzadállyal töltött el és emberi mivoltomban megalázott - az a hangnem ! A gyûlölettôl csöpögô, az arrogáns, gátlástalan, lekezelô, helyretevô, rendreutasító, kioktató, durva minôsítô jelzôkkel "ékes" útszéli, ordináré hangnem; s az öntelt, dölyfös tévedhetetlenség, a gôgös ítélkezés, pálcát-törés.

Én megértem: vannak klikk-érdekek, kielégítetlen ambíciók, létezik ellenszenv, és létezik gátlástalanság és primitív önteltség is - de eleddig úgy hittem : létezik egy bizonyos alsó határa is a jóérzésnek, mely "alá" egy magára valamit is adó ember nem "megy"; nem juthat el még a legelszántabb és legelvakultabb gyûlölködô sem odáig, nem alacsonyodhat le addig, hogy bárki ember fiát is már képtelen legyen emberszámba venni!

Bevallom: tévedtem. Rosszul hittem, amit hittem. Megtanultam, és már tudomásul is veszem: miként az emberi butaságnak, akként az emberietlen aljasságnak sincs határa. Honi "sajátos, háziszôttes demokráciánknak" s a ránk tört "sajtószabadságnak- szabadosságnak" egy nagy eredménye kétségtelenül van, lett: kihozta mindenkibôl azt, ami benne rejtezett - s a "látvány" nem minden esetben szívderítô.

Félreértés ne essék: én most, úgymond, nem azért háborgok, mert hogy ez alatt a közel három hónap alatt "szó érte a ház elejét", s nem is egyszer. Az elvszerû bírálatot, az elvszerû, kemény kritikát - még ha nem is esik jól az ilyesmi - elfogadom; mindig is elfogadtam. (Okulni is megpróbálok belôle; néha sikerrel.) A "választópolgári" véleményekben sok ilyen volt. Sok megszívlelendô észrevétel, hiányosságokra, melléfogásokra való figyelmeztetés. Mai közvéleményt formálóink közül is akadtak jó páran, akiknek aligha én vagyok az "esete" - de ennek ellenére is tudtak csak elvszerûen bírálók, tárgyilagosan, keményen kritizálók, alternatív megoldásokat adók maradni, mert csak ezek akartak lenni! (Hirtelenében Nagy Lászlóra és Jakab Antalra gondolok.)

Tehát: amit sérelmezek, amit elvtelennek, károsnak tartok, az a rosszindulat, a rágalmazás, a mindenáron való kicsinálási szándék, az erkölcsi kártevés és lejáratás.

Mint tapasztalható: az elmúlt idôszakban nem nagyon igyekeztem megvédeni magam - pedig tôlem is jó néhányan megkérdezték, hogy, úgymond, "meddig tûröd még", s hogy miért nem "rúgok-marok-harapok már vissza"?! Nos, a "visszarúgás-harapás" szándéka nélkül, még a "lejáratási kampány, a hisztériakeltés" elején megpróbáltam csak adatokra, számokra, tényekre hivatkozva jelezni: ennek az "éremnek" is (a választások) legkevesebb két oldala van! Tényekkel, számokkal bizonyítottam: többek között azt, hogy nem igaz , miszerint 1996-ban 15-20000-rel kevesebben mentünk el szavazni, mint 1992 februárjában. (Még Kolozsvárra sem igaz ez az állítás!) Tényekkel, adatokkal bizonyítottam: RMDSZ-vonatkozásban, Szilágy megye után, Kolozs megye érte el országosan a második legjobb eredményt (most nem számolom ide a mindössze két-három faluban érdekelt Szeben "megyénket"), és hogy az "RMDSZ-érdekeltségû" nagyobbacska és nagyvárosaink közül Kolozsvár az egyetlen , amely nemhogy "hozta" 1992-es februári "formáját", de, ha csak 1%-kal is, de túlhaladta azt, részvételünket illetôen! Nem azt próbáltam bebeszélni, hogy ezek világrengetô eredmények ; még csak azt sem , hogy a "megyei vezetés" a helyzet égbeveszô magaslatán állt . Nem. Én csak tényeket mondtam el, tudomásulvétel végett! Mindannyiunk okulására. Nos, ezzel csak azt értem el, hogy újfent alaposan kioktattak, minôsítettek, szégyentelennek, hazugnak minôsítettek, el- és másokra kenônek, mentegetôzônek stb., stb. - merthogy, ledorongolóim szerint, a 2 X 2 végeredményérôl én ne merészeljem és ne átalljam, ne engedjem meg magamnak azt a felháborító pofátlanságot állítani, hogy az négy , mikor az ô "olvasatukban" egészen más eredmény szerepel.

Szót fogadtam, és befogtam a bagólesômet, nem válaszolgattam - mert beláttam: rögeszmékkel, kijelentésekkel, jelszavakkal és "olvasatokkal" nem hogy nem érdemes vitába keveredni, de nincs is hozzá elégséges agresszivitásom, önbizalmam, önteltségem, sôt - kilenc kötet szerzôjeként még fogalmazási képességem sincs. Én csak egy számokkal, tényekkel, jelenségekkel bíbelôdô-viaskodó földhöz ragadt lélek vagyok - minden "olvasat" híján.

Most belátom: ez is egy öreg hiba volt részemrôl. Mármint a számokkal való bíbelôdés, azokon való rágódás. Ha nem teszem, most élnék boldogan. De tettem, s nemhogy tettem, ráadásul nem tudtam a "szájamra ülni"! Nos, addig mind kutakodtam, hogy "kiderült": Kolozsváron 1990 óta! folyamatosan hiányzott a választásokról egy bizonyos számú szavazó! (Ezt én kb. 20-25 000-re saccoltam.) Izgatott, és ma is izgat: egyrészt az, hogy a valóságban mekkora is ez a szám; másrészt: kik ezek , milyen réteghez tartoznak, s miért hiányoznak minden szavazáskor az urnák elôl, illetve: ha szavaznak is, miért nem az RMDSZ-re voksolnak? Ezt a gondomat osztottam meg a sajtósokkal; s igen , ejtettem el azt az ötletet is, hogy jó volna az újságban megkérdezni a hiányzóktól, miért maradnak következetesen távol? (Lehet, hogy ebbôl nôtt ki aztán a Szabadságban a választópolgári névsorolvasás?) Ha én akkor errôl a "felfedezésemrôl" hallgatok, és szajkóként hajtogatom a tényt : "1996-ban Kolozsváron többen szavaztak listáinkra, mint 1992-ben" - akkor megkíméltem volna magam attól, hogy lobogó amazonász újdondászok memóriakieséses, pofátlan dicsekvônek tituláljanak, aki "ne mind kérjen itt ki magának mindenfélét; hogy jön ô ahhoz" stb. stílusban, és felhôkarcolónyi erkölcsi magaslatból.

De nem voltam "okos" - mert engem valóban foglalkoztat ez a hiányzó "tömeg", az a JELENSÉG, amelynek betudhatóan - országosan - az RMDSZ közel négyszázezer szavazót veszített 1990-tôl az 1996-os helyhatósági választásokig! Nyilván, ez a jelenség Kolozsváron, Kolozs megyében is létezett, létezik. Okára, kiváltójára volnék magam is kíváncsi. Ezzel kapcsolatban szerettem volna választ kapni, s nemcsak megyei elnökként , de fôleg egyszerû, itthon maradt romániai, kolozsvári magyarként! Úgy gondolom, a vehemens dorong-ászok inkább ezzel az aggasztó jelenséggel , az okok felderítésével kellett volna, kellene foglalkozzanak, és ne csak szerénységemmel - ha tényleg oly nagyon aggódnak nemzeti közösségünk jövôjéért, ahogy azt elhitetni próbálják!

Szóval, hallgattam hónapokon át; nem vitatkoztam, nem érveltem. Rájöttem: én is egy jelenséggel kellene egyes egyedül szembeszálljak, és egy "begerjesztett" hangulattal - mely "közegben" hiábavaló minden érv, tény; kicsavarják, elferdítik, a szóló ellen fordítják - és közben már nyakunkon is volt az újabb választásokra való felkészülés ideje. A megyei tisztújítás kérdése a Megyei Ügyvezetô Tanácsban kétszer-háromszor is szóba került, miközben vártuk a megyében zajló második forduló, majd az alpolgármester-választások eredményeit. A nyílt küldöttgyûlés idôpontját szintén a MÜT határozta el. Ennek a küldöttgyûlésnek lett volna a dolga, hogy elfogadja a megyei alapszabály módosítását, s ezt követôen kijelölje - elképzelésünk szerint - szeptember elejére a megyei tisztújítást. Végül is ez a küldöttgyûlés - mint a legfelsôbb megyei döntéshozó testület! -126-12 arányban elvetette az ôszi választások elôtti megyei tisztújítást (amelyet a kerületekben történô tisztújítás kellett volna hogy megelôzzön) - s mint arra egyedül jogosult testület meghosszabbította a jelenlegi megyei vezetés - s "benne" az elnökség - mandátumát! A "megyei vezetés" tehát továbbra is legitim!!! Egyszersmind elfogadták a megyei elnöknek a MÜT-ben már többször megvitatott azon javaslatát is, hogyha a választások elôtt nem lesz tisztújítás, akkor ki kell bôvíteni (13 tagra) a megyei elnökséget. Az új elnökség elfogadását a küldöttgyûlés az MKT-ra ruházta át. Ezen a küldöttgyûlésen — a választásokról szóló MÜT-jelentés után - huszonhárman !!! szólaltak fel, közel négy órán keresztül. Bár a "terembôl" - és nem az elnökség részérôl! -, tekintettel a sok hozzászólni akaróra, elhangzott az egyik kerületi elnök javaslata, miszerint 3 percnél többet ne beszéljen senki - leszavazták, így hát idôkorlátozás nem volt! A jelentést leszámítva - a "vezetôk" összesen nem beszéltek annyit (öten!), mint egyik-másik tagtársunk, akikbe negyven percnyi szónoklat után se fojtotta bele senki a szót. (Ha valakinek ennyi idô nem elég magvas érvelésre - azért aligha a "vezetôk" a hibásak! S azért sem, ha félórás beszédek "kifárasztják" a csak a saját halandzsájukra kíváncsiakat.)

Eme küldöttgyûlés után jelent meg bizonyos Farkas Zoltán fogalmazványa. (A tisztújítás elmaradt; Szabadság, 1996. augusztus 2.)

Nagy Sándor egyik sikeres udvaroncától - a rágalmazás "mûfajának" nagymesterétôl - maradt ránk a "tanítás", mely szerint: rágalmazni merészen, agresszíven, gátlástalanul, nagy garral kell - így aztán bízhatunk benne, hogy a rágalomból valami csak megmarad az emberekben. És ez a fô cél! Ismervén e "bölcs okítást", a Farkas Zoltán nevû egyén fogalmazványát olvasva, még csak émelygésem sem támadt. (Ahhoz túl jól ösmerem ezen "úriembert", hogy bármiféle meglepetést is okozhatna egy idô óta nekem!) Acsargására nem válaszoltam mind ez ideig. Egyrészt azért nem, mert vártam, hogy Farkas Zoltán egy következô elmemûvében elôrukkol a konkrét bizonyítékokkal is; legalább utólag. Másrészt: ez az "úr" legalább harminc embert vádolt meg, pocskondiázott le; s vannak olyanok is, akiket név szerint hoz fel "tanúnak". Véltem: ezeknek a megvádoltaknak (a báboknak minôsített kerületi elnököknek, a becstelenséggel megvádolt parlamentieknek és kerületi elnököknek), s a név szerint is megnevezett "kirekesztetteknek" a dolga, hogy visszutasítsák a vádakat. Ha nem teszik meg - akkor vádló joggal, kötelességét téve vádolja ôket is. (Egy-két kivételtôl eltekintve, sajnos, mindahány "vádlott" és "kirekesztett" hallgatott, s hallgat a mai napig. Úgy látszik, szerintük is, a vádlónak, a bemocskolónak van igaza! "A hallgatás beleegyezést jelent!") Harmadsorban: azért nem válaszoltam a sajtóban "fôvádlómnak", mert úgy véltem: ezt a "szennyest" a kapun belül kell kimosni. Én nem támadtam ki az újságban a volt párttitkár elvtársat , nem minôsítettem sem hazugnak, sem aljasnak - de alkalmat adtam Farkas Zoltán agronómus "úrnak" , hogy szemtôl szemben , majdmindahány , általa bemocskolt, megvádolt jelenlétében konkrétumokkal, tényekkel bizonyítsa be állításait. Ez történt 1996. augusztus 17-én, a Megyei Képviselôk Tanácsa és a Megyei Ügyvezetô Tanács együttes ülésén, közel 60 ember elôtt. Most pedig hadd írjam ide a Szabadság 1996. augusztus 19-i lapszámában megjelent Klikkérdekek kizárva c. "helyszíni beszámolóból" az utolsó passzust: Molnos Lajos megyei elnök "visszautasította Farkas Zoltánnak a Szabadság augusztus 2-i számában közölt cikkében megfogalmazott vádakat (...) Állításainak konkrétumokkal való alátámasztására szólította fel Farkas Zoltánt, aki viszont abban a pillanatban nem tudott ilyesmikkel elôhozakodni." (Kiemelések tôlem - M. L.) Derék dolog, igaz-e (pl. dr. Kapcza Imre jogtudor)? Farkas Zoltán volt párttitkár elvtárs (régi jó párttitkári szokásához híven) vádol, ítélkezik, rágalmaz, bemocskol, útszéli hangnemben hazudik , kioktat, tanácsokat ad, kérdôre von, kérdéseket tesz fel - de még bô két hét után sem tud konkrétumokkal elôhozakodni! (Arról sincs véleménye, ahhoz sem tud hozzászólni, amit azon a gyûlésen még más "vádlottak" is a szemébe mondtak, megkérdeztek tôle!)

És ma - s számomra ez a döbbenetes, az elképesztô! - Kolozsváron ilyen farkasféle volt párttitkárok, kapcáskodók a "hiteles" hangadók, az ítéletmondók, felelôsségre vonók - s úgy tûnik, közmegelégedésre !

Ma augusztus 28 . Mint látható, már elég ideje várok türelemmel arra, hogy Farkas "úr" "bátran" és vehemensen elôrukkoljon bizonyítékaival. Nem tette. De "jó példája" megtette a magáét. (Az ilyesmi is ragadós, mint a bárányhimlô.) Augusztus 6-án a Szabadságban dr. Molnár Géza megyei tanácsnok is elmondta, azaz rám hordta a maga mondókáját. Véle sem szálltam vitába. Helytálló kritikai észrevételeit - okulás szándékával - tudomásul vettem. (Például a megyei tanácsoslista milyenségét, a bejutott tanácsosok szakmai "különbözôségét" illetôen. Még azzal sem próbáltam védekezni, hogy a listára felkerülteket se nem én, se nem a "szûk körû" vezetôség jelölte, hanem a körzetek, kerületek, miként a végsô sorrendet is az MKT és MÜT fogadta el. Ettôl még valóban olyan, amilyen ez a lista.) Nem vitattam a doktor úr által prezentált "pótlistát" sem a "még kirekesztettekrôl", mert félô volt, hogy Molnár úr "kirekesztettjei" is hasonlóak lesznek a Farkas "úr" listáján szereplôkhöz, s nem akartam a doktor urat kényelmetlen helyzetbe hozni ezáltal. Most sem vitatkozom Molnár Gézával, pl. arról, hogy honnan veszi, miszerint a mostani megyei "felsôbb vezetôség" jobban értékeli a szûk körben hozott döntéseket, mint a mindennapi kitartó, már valamit felmutató közösségi tevékenységet. Csak éppen, nagyon halkan, megkérdezném tanácsnok úrtól: a 25-30, adott döntések esetében pedig az 50-60 ember az a "szûk kör"?! Igen, doktor úr, vélem én is: "ideje lenne konkrétumokban tárgyalni" - s ez önre is éppúgy érvényes, mint másra! Ön ugyanis kiadja ezt a jelszót - s ennyi. Ugyanúgy állít és gyanúsít, inszinuál, mint Farkas úr is. Ön például ezt írja: "Nem pályázom a megyei elnöki tisztségre; (...) nem akarok vezetôi státusban kft.-t létesíteni..." (Kiemelés tôlem - M. L.) Ez az én - s gondolom, a közvélemény - olvasatában is azt jelenti magyarul, hogy nevezett Molnos Lajosnak azért kellet, kell a megyei elnöki "vezetôi státus", hogy saját kft.-t létesítsen (feltételezhetôen közpénzen, igaz-e doktor úr!). Ön, uram, elvszerûtlennek, önös érdekûnek, hozzá nem értônek, a közösségi érdekekre fittyet hányónak stb., stb. minôsít engem. Ámbár tegye. Ezek ugyanis olyan, ha akarom elhiszem, ha nem akarom, akkor nem "érvek". Kézzelfoghatatlan "konkrétumok". De! Ön konkrétummal is megvádol: azzal, hogy kft.-zem! Nos, ezennel felszólítom Önt, dr. Molnár Géza megyei tanácsos úr, legyen szíves a sajtóban a közvélemény (és az én) tudomására hozni, hol, mikor létesítettem én saját kft.-t "vezetôi státusban", avagy anélkül a magam, a családtagjaim avagy rokonaim, ismerôseim nevén is?! Amennyiben ön ezt nem bizonyítja be, sajnálom, de törvényes úton fogok öntôl elégtételt kérni hitelrontásért, rágalmazásért, alaptalan vádért! Ön mindent állíthat és hihet, terjeszthet rólam, kezdve attól, hogy hülye vagyok, s befejezve azzal, hogy tehetségtelen kurvapecér is vagyok - de azt nem engedheti meg magának sem doktorként, sem tanácsnokként, sem Molnár Gézaként, hogy a becsületembe gázoljon! Azaz: megengedheti - vállalva a következményeit, bizonyíték híján! Jóelôre kijelentem, doktor úr: ne keresgéljen, nem talál bizonyítékot! Nem, mert nem volt, nincs, és aligha lesz valaha is kft.-m! Nem vagyok én ahhoz sem elég ügyes, sem elég pénzes. Egy dolgot viszont én is tudok: egy küldöttgyûlésen a küldöttek vesznek részt. A nyílt küldöttgyûlésen a küldötteken kívül is bárki részt vehet, akit a "téma" érdekel! A július 27-i nyílt küldöttgyûlésen , például, ott volt -érdeklôdôként , nem várva díszes meghívásra! - báró Bánffy István is, pedig ô nem is megyei tanácsos (RMDSZ-színekben) és ô tényleg még megyei elnök sem akar lenni! Sajnálom, hogy Önt, doktor úr, a kerülete nem jelölte küldöttnek. Ilyen "megbízhatatlanok" a kerületek, amelyeknek a tevékenységérôl az a sanda gyanúm, Önnek szintén nincs még halvány fogalma se; különben nem elmélkedne arról, hogy a megyei szervezetben nincs mindennapi kitartó munka, nincs semmi "felmutatás", önfeláldozás! A Kolozs megyei RMDSZ ugyanis - az Ön tévhitével is ellentétben - nem a Pavlov utca 21. szám alatti székházból áll! Egyáltalán nem! A megyei RMDSZ tevékenysége annyi és olyan, amennyi és amilyen munka a körzetekben, kerületekben folyik, megyeszerte; Kolozsvártól Désig, Kalotaszentkirálytól Egerbegyig! Kérem tehát Önt is, mielôtt efelôl ítélkezne, néhanapján üsse be magát legalább a saját kerülete "RMDSZ-éhez". Na nem, nem tevékenykedni - csupán informálódni! A címüket megtudhatja, ha egyáltalán érdekli, a Pavlov utca 21. szám alatt.

Molnos Lajos

Robert Hunter, az Egyesült Államok NATO-nagykövete szerdán Bukarestben üdvözölte, hogy a magyar és a román kormány megállapodott a két ország alapszerzôdésének a szövegében, hozzáfûzve, hogy ez erôsíti a térség biztonságát, s amely megkötésének a halogatása mindkét ország számára az egyik legnagyobb akadályt jelentette a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozás útján.

Hunter, aki egy kerekasztal-beszélgetésen vett részt Bukarestben, lehetetlennek tartotta azt, hogy Magyarország és Románia háborúba keveredjen egymással. Dicsérte Romániát azért, hogy mielôbb az észak-atlanti szövetséghez kíván csatlakozni, de leszögezte: a szervezetet a jövô év elôtt aligha bôvítik.

A Reuter szerint bár Hunter tartózkodott attól, hogy nyíltan támogassa Románia mielôbbi felvételét a NATO-ba, a politikus dicsérô szavait megnyugvással vették Bukarestben, amely attól tart: Románia biztonsága veszélybe kerülne, ha a volt Varsói Szerzôdés egykori tagállamai közül nem az elsô hullámban léphetne be a NATO-ba.

Hunter leszögezte: a NATO még nem döntötte el, hogy mely kelet-európai országokat veszi be elsôként a soraiba, és errôl a szervezet decemberi külügyminiszteri találkozóján sem születik határozat. A kérdés még teljesen nyitott - fûzte hozzá. Ugyanakkor valószínûnek tartotta azt, hogy egyszerre több országot vesznek fel az észak-atlanti szövetségbe.

Mit keresett az RMDSZ Budapesten? címmel közölt vezércikket szerdai számában az Evenimentul zilei.

A szerzô, Ion Cristoiu lapigazgató egyebek közt megállapítja: Frunda Györgyöt, a rendkívüli politikust figyelve a többségi románok rájönnek, hogy az RMDSZ nem az az ördög, amelyet a román nacionalisták és szélsôségesek a falra próbálnak festeni. Ugyanakkor az RMDSZ képviselôjének — utalt a cikkíró saját korábbi állásfoglalásaira - sikerül meggyôznie a román többséget, hogy azok a jogok, amiket a magyarok kérnek Romániában, nem lepleznek álnok gondolatokat Románia területi integritásával kapcsolatosan. A románok nem születnek magyarellenesnek. Az RMDSZ-szel szembeni bizalmatlanságuk abból a gyanúból ered, hogy a szövetség nem a romániai magyarok pártja, hanem a budapesti magyaroké. Ha a románok meggyôzôdnek, hogy az RMDSZ nem akar mást, mint a magyar kisebbség identitásának megôrzését a román egységes állam keretében, meggyôzôdnek, hogy a szövetség nem a budapesti irredentizmus eszköze, akkor nem fognak ferde szemmel nézni az RMDSZ jogköveteléseire. "Ezért állítottam és állítom — írja a lapigazgató -, hogy a magyar kisebbség természetes kérései megoldásának az RMDSZ ama erôfeszítése révén kell megtörténnie, hogy meggyôzze a román többséget a szövetség politikájának jóhiszemûségérôl. Erre az erôfeszítésre annál is inkább szükség van, mivel az RMDSZ olyan lépéseket is tett, amelyekkel elmélyítette a bizalmatlanságot, amely abból a feltételezésbôl fakad, hogy nem Bukarest felé figyel, hanem Budapest felé."

A cikkíró késôbb így folytatja: a romániai politikai életben részt vevô pártként az RMDSZ-nek minden joga megvolt arra, hogy Románia alkotmányos vezetéséhez fordulva ismertesse bírálatait, viszont az RMDSZ vezetôinek Budapestre utazása, hogy Horn Gyula miniszterelnöknél tiltakozzanak, az összes román emberrel való ujjathúzást jelent. Alkotmányos szempontból a Románia területén élô összes román állampolgár vezetése a Románia és Magyarország területén történt általános és elnökválasztások nyomán alakult ki. Az RMDSZ az 1992-es választásokon részt vett, és képviselôket küldött Románia parlamentjébe, az RMDSZ köteles elismerni Románia vezetôiként a romániai választásokon megválasztottakat.

Ilyen körülmények között természetes, hogy feltesszük a kérdést, mit keresett az RMDSZ Budapesten, és milyen minôségükben fogadta ôket Horn Gyula miniszterelnök. A mi tudomásunk szerint a magyar kormányfô Ma gyarország élére nem a romániai választások nyomán került, amelyeken az RMDSZ tagjai is részt vettek, hanem a magyarországi választások következtében. Mióta megy egy párt, legyen az az RMDSZ is, amely a Románia alkotmányából eredô minden jogot élvez, más országokba panaszkodni - teszi fel a kérdést a szerzô, majd rámutat: a romániai szélsôségesek jelszavakat kovácsoltak abból, hogy úgy mutatják be az RMDSZ-t, mint nem Romániához, hanem Magyaroroszághoz tartozó pártot.

Ama felelôtlen gesztusa révén, hogy elment Budapestre, megoldandó azokat a problémákat, amelyeket csakis Bukarestben lehet megoldani, az RMDSZ olyannak tûnik, mintha meg akart volna gyôzni minden jóhiszemû románt, hogy a román szélsôséges nacionalizmus jelszava nem túlzás, hanem egy igazság megnyilatkozása, hozzájárulva a román többség kételyeinek fenntartásához, sôt, elmélyítéséhez az RMDSZ lépéseivel kapcsolatban. Más szóval hozzájárult a romániai magyar kisebbség helyzetének rosszabbodásához. Idônként felmerül, hogy a romániai magyar kisebbség legfôbb ellensége nem a Román Nemzeti Egységpárt vagy a Nagyrománia Párt, hanem maga az RMDSZ — fejezi be cikkét Ion Cristoiu.

Az Evenimentul zilei címû bukaresti lap csütörtöki számában közli az RMDSZ válaszát a lapigazgató szerdai vezércikkében foglaltakra. Az RMDSZ a többi között rámutat:

"Igaza van, hogy az RMDSZ az alkotmány nyújtotta minden jogot élvez. Ezekbôl kiindulva, az Ön állításaival ellentétben, az RMDSZ vezetôi sokszor - igaz, sikertelenül - fordultak Románia alkotmányos vezetôségéhez. Sôt, lépéseivel az RMDSZ kimerítette az összes alkotmányos utat céljai elérésére."

Az RMDSZ két példát említ fenti állítása alátámasztására: "Az Alkotmánybíróság a tavaly alkotmányosnak nyilvánította az RMDSZ kezdeményezését, amelynek értelmében 1994 szeptemberében a szenátushoz benyújtotta a kisebbségekre vonatkozó tanügyi törvénytervezetet, amelyhez majdnem 500 000 aláírást gyûjtött. Mindemellett Románia parlamentje egyszerûen nem vette figyelembe a szövetség eme törvényes lépését. Ugyanígy járnak el a kisebbségek jogaira vonatkozó törvénytervezetekkel, amelyeket benyújtottunk a parlamenthez."

"Az alapszerzôdéssel kapcsolatos tárgyalások tekintetében, Igazgató úr, ahelyett, hogy elmondaná: a szövetség vezetôi több ízben találkoztak és tárgyaltak mind Ion Iliescu elnökkel, mind Teodor Meles,canu külügyminiszterrel, Ön az ellenkezôjét állítja. Az RMDSZ nem halálos ellensége a szerzôdésnek - mint ahogyan Ön írja -, hanem ellenkezôleg: szövetségünk minél jobb szerzôdés aláírását óhajtja, amint többször is kijelentettük."

A továbbiakban az RMDSZ vezetôi kérik a lapigazgatót: hagyja a választókra annak eldöntését, hogy kinek az érdekeit szolgálja egyik vagy másik politikai csoportosulás. A szövetség úgy értékeli, hogy "az utóbbi hét évben szervezett helyhatósági és általános választásokon az RMDSZ legitimitást szerzett, s a romániai magyar lakosság nagy többsége támogatásának örvend".

"Sajnos, azt kell megállapítanunk, hogy a szövetség minden olyan törvényes kezdeményezését, amelyek célja a romániai magyar közösség érdekeinek védelme volt, elutasították vagy figyelembe sem vették" - áll az RMDSZ válaszában.

Márton Áron, Erdély egykori katolikus püspöke születésének 100. évfordulója alkalmából tartottak szentmisével egybekapcsolt emlékünnepséget, majd szoboravatást szülôfalujában, Csíkszentdomokoson.

A szentmisét, amelyen a község lakóin kívül számos környezô településrôl is részt vettek hívek, Bálint Lajos nyugalmazott érsek celebrálta. A Márton Áronra emlékezô szentbeszédet Tempfli József nagyváradi megyéspüspök tartotta.

Csíkszentdomokos központjában Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek leplezte le Márton Áron mellszobrát. Az emlékmûvet - Szervátiusz Tibor alkotását - a bukaresti magyar nagykövetség nevében Balázs Ádám elsô titkár koszorúzta meg. A megemlékezéseket ünnepi kulturális mûsor követte.

Márton Áront, "Erdély Mindszentijét" 1924-ben szentelték pappá, 1939-ben pedig püspökké. Vezetésével egyháza szilárd és biztos támasza, olykor egyedüli menedéke maradt Erdély magyarságának. A II. világháború alatt fellépett a zsidóüldözés ellen. 1946-ban memorandumban szólalt fel az erdélyi magyarság elleni megkülönböztetô intézkedések ellen, ezért sorozatos támadások érték, de ô folytatta harcát a magyar nyelv használatáért és a magyar intézményekért. Az 1949. évi csíksomlyói búcsú után elrabolták, s 1955-ig nem volt hír róla. Ekkor még a Vatikában is elhitték halálhírét, s mint "vértanú nép vértanú püspökérôl" emlékeztek meg róla. 1955-ben derült ki, hogy Máramarosszigeten, a hírhedt haláltáborban van, ahonnan a Vatikán közbenjárására egy bukaresti börtönbe vitték, s csak újabb hat év rabság után szabadult. Egyévi szabadság után háziôrizetbe került, amelyet 1967-ben szüntettek meg. A fölajánlott kompromisszumokat nem fogadta el, csak olyan papokat nevezett ki, akiket ô maga akart. Az erdélyi magyarság kulturális, erkölcsi és szociális fölemelkedéséért, jogainak elismeréséért, a nemzeti gyûlölködés felszámolásáért harcolt.

Dumitru Ceaus,u, a Külügyminisztérium jogi és nemzetközi szerzôdésekkel foglalkozó igazgatóságának vezetôje Alexandru Fãrcas,sal, az emberi jogi igazgatóság vezetôjével és Sorin Ducaru külügyi szóvivôvel közösen tartott sajtóértekezleten részletesen ismertette a román-magyar alapszerzôdés tartalmát.

Ceaus,u, aki a szerzôdés szövegének végsô, budapesti egyeztetésén a román küldöttséget vezette, a sajtó képviselôinek elmondta, hogy Romániában sokféleképpen értelmezték az Európa Tanács 1201-es ajánlását, és ez káros volt, mert a dokumentum ellen hangolták a közvéleményt, megnehezítve az arra irányuló erôfeszítéseket, hogy mindkét fél számára elfogadható megoldást találjanak. Mint beszámolt róla, mélyrehatóan elemezték az ajánlást, és annak 11. szakaszával kapcsolatban arra a következtetésre jutottak, hogy ez a szakasz nem világos, ugyanis három választási lehetôséget nyújt. Mint utalt rá, választási lehetôségek esetén fennáll annak a veszélye, hogy az egyik fél az egyiket, a másik fél pedig a másikat választja, és így továbbra is megmarad közöttük a nézeteltérés. Az ezzel kapcsolatos vita után végül az az álláspont gyôzött, amely szerint minden ország saját törvényei keretében az 1201-es 11. szakasza által felkínált lehetôségek közül azt a megoldást választhatja, amely a legjobban megfelel belföldi helyzetének.

Ceaus,u hangsúlyozta, hogy a szerzôdés nemcsak a kisebbségekre vonatkozó elôírásokat tartalmaz, hanem a kapcsolatok minden területére kiterjed.

A szerzôdésben szerepel a felek ama vállalása is, hogy a kétoldalú és a más országokkal fenntartott kapcsolatokban tartózkodnak az olyan lépésektôl, amelyek a másik területi integritása és politikai függetlensége ellen irányulnak, és nem engedik meg egy harmadik félnek, hogy területüket felhasználja agresszió elkövetésére a másik fél ellen. Rögzítik azt is, hogy a feleknek nincsenek területi igényeik egymással szemben és a jövôben sem lesznek ilyen igényeik.

Ugyanakkor beiktattak a szerzôdésbe egy kétoldalú vállalást, miszerint kölcsönösen támogatják egymást a NATO-ba, az Európai Unióba és a Nyugat-európai Unióba történô integrálódást célzó erôfeszítéseikben.

Világos vállalások vannak Ceaus,u szerint a mûvelôdési, mûszaki és oktatási együttmûködés fejlesztése tekintetében. A szerzôdôk vállalják, hogy támogatják az állampolgárok közti közvetlen kapcsolatokat, a mûvelôdési intézmények együttmûködését, ennek minél sokszínûbbé tételét. Nem félünk a román-magyar kulturális versengéstôl - jegyezte meg a diplomata.

A kisebbségekre vonatkozó 15. szakasz - mint elmondta - komplex, és 12 paragrafusból áll. Ezek értelmében a kisebbségeknek joguk van társulni; joguk van arra, hogy politikai, kulturális, oktatási társaságaik legyenek, s hogy elôsegíthessék kulturális, etnikai, nyelvi identitásuk megôrzését. Szerepelnek olyan vállalások is, amelyek biztosítják az anyanyelvi oktatást, a kisebbségek részvételét - az ôket képviselô szervezetek révén - az ôket érintô kérdések megoldásában. A dokumentum minden esetben elôírja, hogy e jogok gyakorlása minden ország belsô törvényeinek tiszteletben tartásával történik.

Tehát - hangsúlyozta Ceaus,u — nincs korlátlan szabadság. E szakasz elsô paragrafusa elsô helyre teszi az ET kisebbségi keretegyezményét. Mint magyarázta, a két ország legfontosabb vállalása, hogy teljesítik a kisebbségi keretegyezmény elôírásait, természetesen, ha a belsô törvényekben nincsenek a kisebbségekre vonatkozó kedvezôbb elôírások. Hangoztatta, hogy a román törvények néhány esetben kedvezôbbek a keretegyezményben elôírtaknál. A 15. szakaszban vannak elôírások, amelyek szavatolják, hogy e jogokat nem gyakorolják önkényesen, például a 8. paragrafus, miszerint "azon jogok gyakorlásában, amelyre a jelen szakasz vonatkozik, a kisebbséghez tartozó személy tiszteletben tartja, mint az illetô állam bármely más állampolgára, az ország törvényeit és a többiek jogait. Ezek az állampolgárok ugyanolyan jogokat élveznek és ugyanolyan állampolgári kötelességeik vannak, mint az ország többi állampolgárának".

Kereszténydemokrata nemzeti parasztpárti körökbôl származó információk szerint elôfordulhat, hogy Ion RaT,iu nem a Demokratikus Konvenció Kolozs megyei, hanem majd az Arad megye listáin indul a parlamenti választásokon. Mi több, a parasztpártiak vezetôsége szerdai ülésén állítólag azzal a gondolattal is eljátszottak, hogy Ion RaT,iu még a befutó helyek közelébe se kerüljön. (Mint ismeretes, Ion RaT,iu mind a '90-es, mind pedig a '92-es választásokon Kolozs megyét képviselte a parlamentben.)

Ion RaT,iu mellôzése a Kolozs megyei listáról a helyi szervezetet kisajátító Boilã szenátornak és "klánjának" köszönhetô - állítja a MEDIAFAX. A KDNPP ugyanakkor elégedetlen a RaT,iu finanszírozta fôvárosi Cotidianul napilap sorozatos DK-elleni támadásaival, és felháborítónak tartja, hogy Ion RaT,iu visszautasította az Emil Constantinescut támogató bizottságban való részvételt.

A Román Nemzeti Bank holnap mutatja be hivatalosan az új, 50 000 lejes bankjegyet, amely a jövô hónapban kerül forgalomba. A bankjegyet George Enescu portréja díszíti, méretei pedig kisebbek az eddigieknél.

Így nevezte a demokrata párti képviselô Ion Iliescu elnökjelölésének szerdai bejelentését. Véleménye szerint az államfô ezáltal nemcsak megtiporta az 1989-es decemberi forradalom ideáljait, hanem az ellenforradalom vezéregyéniségévé vált. Severin sajnálatát fejezte ki, hogy Iliescu elnök támogatói között nagyon sok a különben értékes ember, neves szaktekintély, Teodor Meles,canu mosolyáról pedig úgy vélekedett, hogy az egyértelmûen elárulta a külügyminiszter belsô vívódását, aki fájdalmasan érzi, a barikád rossz oldalára telepedett. Severin szerint az Iliescut támogató diskurzusok nagy részének olyan íze volt, mintha a felszólalóknak hideg pisztolycsövet tartottak volna idôközben a tarkójukon.

Lapzártakor érkezett hírek szerint zárt ajtók mögött került sor a Cotroceni-palotában a Ion Iliescu államfô által kezdeményzett tanácskozásra a magyar-román alapszerzôdés ügyében, amelyre a politikai pártok képviselôi voltak hivatalosak. A BBC gyorshíre arról számolt be, hogy a Román Nemzeti Egységpárt, a Szocialista Munkapárt és az RMDSZ-en kívül valamennyi politikai formáció üdvözölte a két ország közti szerzôdés szövegének megvitatását, és a dokumentum mielôbbi aláírását szorgalmazták.

A BBC szerint az egyedüli, aki a magyar példához hasonlóan az alapszerzôdésnek az aláírás elôtti megvitatását, a dokumentumnak a parlament elé terjesztését javasolta, az Gheorghe Funar egységpárti pártelnök volt.

A brit külügyminisztérium melegen üdvözli azt az elôrelépést, amelyet Magyarország és Románia tett az alapszerzôdéssel kapcsolatos tárgyalásai során. Ez derült ki abból a közleménybôl, amelyet a Foreign Office juttatott el csütörtökön az MTI-hez.

A közlemény szerint "az Egyesült Királyság hisz abban, hogy egy ilyen szerzôdés pozitívan járul hozzá a két ország közötti jószomszédi viszony további fejlôdéséhez, és növeli a térség stabilitását". A külügyminisztérium leszögezte, hogy Nagy-Britannia várakozással tekint a szerzôdés mielôbbi aláírása elé.