1996. december 10.
(VII. évfolyam, 288.szám)

Új feladatkörben mutatkozik be Tokay György: az 57 éves ügyvéd, aradi képviselô, aki több alkalommal is az RMDSZ frakcióvezetôje volt a képviselôházban, most olyan kormányzati feladatot vállalt el, amely eddig még nem jutott ki romániai magyarnak. Az új kormányban a miniszterelnök mellé rendelt megbízott miniszteri rangban a nemzeti kisebbségekkel foglalkozik majd.

Mint mondja, nem kereste a megbízást, ô maga ismét inkább a frakcióvezetést pályázta volna meg, ezért mást javasolt maga helyett a személyi ajánlásokat kidolgozó RMDSZ Operatív Tanácsnak -, de vállalta, amikor neki jutott a feladat.

Hogyan sikerül a hatalom bástyáin belül, de egy koalíció kisebbik partnereként elérnie az RMDSZ-nek azt, amit eddig ellenzékbôl nem lehetett? S a kulcsfontosságú poszton egyben elôrevinni nemcsak a 7 százaléknyi magyar, hanem a 10 százalékot vagy még többet kitevô teljes romániai kisebbségi lakosság jogainak ügyét? A választ majd az élet adja meg. A miniszternek mindenesetre megvannak a maga elképzelései.

Tokay György az új kormány programkészítô bizottságának tagjaként már képet alkothatott arról, milyen lesz az új testület, amelyet tárca nélkül felügyel. A létrehozandó kisebbségvédelmi hivatalt elképzelése szerint államtitkár vezeti majd operatív szinten, az ô munkáját felügyelné a miniszterelnök mellé rendelt megbízott miniszter. ,,A hivatal feladata lesz záros határidôn belül kidolgozni a kisebbségvédelmi stratégiát, az erre vonatkozó törvényjavaslatokat. Figyelemmel kíséri az elôírások megvalósulását, s ha úgy tartja, hogy valamilyen mgkülönböztetés ér valamely kisebbséget, tárgyal az illetô tárcával, s ha nem születne megoldás, a kérdést a miniszterelnök elé terjeszti. Utólagosan is szó lehet jogorvoslatról valamely sérelem esetén, tárca- vagy miniszterelnöki szinten is."

A miniszter a roma kisebbség problémáinak is nagy figyelmet kíván szentelni, annál is inkább, mert — mint mondja -, annak létszámát jóval nagyobbnak tartja a hivatalosan nyilvántartott 400 ezer fônél. Tervei között speciális szervezet létrehozása is szerepel a roma, cigány etnikum problémáinak megoldása, társadalmi beilleszkedésük elômozdítása érdekében. Külön feladat lesz a Nemzeti Kisebbségi Tanács megfelelô szerepének kidolgozása, mûködésének biztosítása.

Ennek a testületnek az volt ugyanis a fô hibája, hogy kirakatszervezetként mûködött — mutat rá a miniszter. ,,A kormányhatározat, amely annak idején életre hívta, eléggé jelentôs eszközöket biztosított számára ugyan ahhoz, hogy beleszólást nyerjen a kisebbségvédelmi problematikába, de például a tanács által kidolgozott kisebbségvédelmi törvényjavaslatok sohasem kerültek a parlament elé, ajánlásait rendszeresen figyelmen kívül hagyták, például az oktatás, vagy a kétnyelvû táblák tekintetében."

Tokay György fontosnak tartja, hogy a jelenlegi elképzelések szerint a Kisebbségi Tanács valahol egy átmeneti ponton állna a civil szervezetek és az állam között. ,,Ennek súlyát fokozza, hogy a kormányprogramban a kisebbségi téma a civil társadalom problémakörében jelenik meg. Az pedig egyenesen szükséges, hogy az innen jövô impulzusok bekerüljenek az állami körforgásba, a törvényalkotásba és a végrehajtásba. Eddig azonban a Kisebbségi Tanácsnak nem volt hova címeznie határozatait, nem volt olyan állami intézmény, mint a létrehozandó kisebbségi hivatal, amely a miniszter fennhatósága alatt mûködik majd."

,,Az elmúlt ötven esztendôben, sôt még régebbre visszatekintve sem beszélhetünk kisebbségvédelmi stratégiáról. Utoljára 1938-ban volt rövid idôre ilyen hivatal, de annak sem volt olyan stratégiája, mint amilyennek a kidolgozása most feladatunk lesz. A kommunista idôkben az volt a hivatalos álláspont, hogy a kisebbségi kérdést »a lenini úton« megoldották, majd 1989 után ennek átfésült változatát hallottuk, amely immár nem a lenini kisebbségi politikát hangsúlyozta, hanem azt, hogy »az európai normák szerint« a kisebbségi kérdés Romániában megoldottnak tekinthetô, csak itt-ott vannak még rendezetlen, de nem fontos kérdések. Valójában azonban ez nem így van. Amikor a kisebbségi népesség javát képviselô magyarság félmillió aláírással kéri egy oktatási törvényjavaslat megvitatását, akkor nyilván nem lehet megoldottnak minôsíteni a kérdést. Amikor azonban intézményes keretet alakítunk ki, jogszabályba foglaljuk a rendezést, a dolog rögtön európai mederbe terelôdik. Ez önmagában még nem megoldás, de azt jelenti, hogy a dolgok rendes kerékvágásba kerülnek" — hangoztatja a kisebbségi miniszter.

A megoldandó problémákról egyelôre csak vázlatosan nyilatkozik a politikus. ,,Ami az RMDSZ-t illeti, az egyik ilyen idôszerû igény a Babes,-Bolyai egyetem magyar szakainak olyan szervezése, ami lehetôséget teremtene arra, hogy a továbbiakban, miután feltérképeztük a rendelkezésünkre álló pénzügyi és emberi feltételeket, visszaállítsuk a magyar Bolyai egyetemet: ez lenne az egyik legsürgôsebb teendônk. A romakérdés tekintetében az említett integrálási hivatal létrehozása a legidôszerûbb feladat, az oktatási és a mûvelôdési minisztériumokban pedig a kisebbségi vonatkozásokkal foglalkozó államtitkárok kinevezése, ezek hatásköri, intézményi kiépítése a közeljövôben, fél-egy év alatt."

A törvénymódosítások terén az egyik legidôszerûbb konkrét igény a tanügyi törvény összhangba hozatala a nemzeti kisebbségi igényekkel: ez nyilván megfelelô idôzítést igényel. ,,Nem szabad elfelejteni, hogy ennek a kormánynak a legsürgôsebb problémája az egyszerû túlélés, a tél átvészelése, ami idôlegesen elvonhatja a figyelmet ezekrôl a kérdésekrôl, de a reményeim és a koalíciós partnerek ígéretei szerint a lehetô legkomolyabban fogunk foglalkozni az általam említett kérdésekkel az elkövetkezô hat-nyolc hónapban" — hangsúlyozza Tokay György.

Mennyire kell tartani attól, hogy ezeknek a témáknak, például a törvénymódosításnak a napirendre tûzésével a nacionalista hangulatkeltés ismét teret kap? ,,Én úgy gondolom, hogy a kisebbségi kérdés körül támasztott nacionalista lármából adódó veszélyeket eddig túlértékelték a partnereink, a román politikai elit tagjai. Hogy ez így van, arra bizonyíték, hogy mindazok, akik a kisebbségi problémát, az úgynevezett magyar kérdést elôvették, mind rajtavesztettek a választások során. Ebbôl az következik, hogy e problémák megoldásának »politikai-lélektani önköltsége« korábban sem olyan magas, mint ahogy azt egyesek megpróbálták elhitetni. Azt kell mondanom, hogy az úgynevezett »meteorológiai érvelés« — hogy »az országban kialakult légkör még nem teszi lehetôvé a megoldást« — érvényét vesztette. A következô idôszakban ezzel nem lehet érvelni, mert ez egyszerûen nem igaz. E kérdések konkrét megoldása tehát szerintem nem jelent veszélyt a politikai stabilitásra" — felel a kedden már várhatólag a parlament által is hivatalba iktatandó kormány tagja.

A másik oldalról viszont úgy is felvetôdik a kérdés, hogy vajon nem veszélyezteti az RMDSZ programjában szereplô háromszintû autonómiakoncepciót az, hogy most a szövetség a kormány tagjává vált?

Tokay György szerint ezen a téren abból kell kiindulni, hogy a koalíció több, különbözô programú politikai erô szövetsége ugyanakkor azonban az is tény, hogy mindhárom erônek programjában szerepelnek olyan célkitûzések, például a helyi közigazgatás decentralizálása, a helyi autonómiák növelése, ami segíti a gyakorlati elôrelépést ezen a területen is. ,,Így ez az együttmûködés sok olyan célkitûzés megvalósítását elôsegíti, amelyek az RMDSZ koncepciójában, programjában szerepelnek. Ezen túlmenôen pedig a kormányprogram megvalósítása nemcsak a helyi autonómia szervezeti és fôleg pénzügyi feltételeit teremti meg, de olyan felfogásbeli változást is eredményez a társadalomban, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy bármilyen autonómiáról beszéljünk. Ilyen értelemben is hozzá fog járulni a kormányban való részvétel, a kormányprogram megvalósítása az RMDSZ célkitûzéseinek érvényesüléséhez" — vélekedik a Victor Ciorbea kormányfô mellé rendelt, kisebbségi ügyekkel foglalkozó megbízott miniszter.

Vasárnap, december 8-án, este hat órakor zsúfolásig megtöltötte a kolozsvári zsidó hitközség Horea utcai zsinagógát, a Hanukát, a fény ünnepét tisztelni. A nyolc napig tartó ünnep idején esténként egy-egy gyertyát gyújtanak meg a hívek.

A vasárnapi szertartáson beszédet mondott dr. Yehezkel Mark fôrabbi, Weintraub Iosif, a kolozsvári zsidó hitközség vezetôje, valamint az ortodox egyház képviselôje. „Azért vagyunk itt, mert mindannyian a fény fiai vagyunk, Isten pedig egy van, Ô a fény és az igazság" — mondta a görögkeleti egyház képviselôje. A fôrabbi pedig arra emlékeztette a jelenlevôket, hogy a zsidóság száma egyre csak apad, „zsidónak lenni pedig nehéz", a fennmaradás érdekében küzdeni kell a jelennel és a jövôvel. A Deportáltak Zsinagógájában jelen volt, többek között, Radu Sârbu és Alexandru Fãrcas,, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt képviselôi.

Az ünnepséget a Talmutora kórus mûsora zárta.

Kiss Olivér

Januártól drágább lesz a Szabadság.

Dráguló világunk nem kegyelmez az újságáraknak sem. Szerkesztôségünk mindig csak a legutolsó pillanatban emel árat. Más kolozsvári lapokkal szemben mi körülbelül egy éve nem emeltük sem a lap, sem a hirdetések árát. Ezért a legolcsóbb kolozsvári újságot tettük le az olvasó asztalára, miközben az elôfizetések és szabadárusítás már rég nem fedezték a Szabadság elôállításának költségeit.

Egyéb helyi napilapok már most havi 9-11 ezer lejbe kerülnek, a Szabadságra pedig még decemberre is 6900 lejért lehetett elôfizetni (ehhez járult a minimális kihordási díj), noha elôállítása már rég ezrekkel többe került.

Drágítani csak azért drágítunk, mert rákényszerültünk. Sajnos, ezentúl nekünk is többe kerül: az újságpapír, a nyomtatás, a szállítás és minden egyéb, a lap elôállításához szükséges költség.

Januárban, az elkerülhetetlen áremelés után is, igyekszünk a legolcsóbbak maradni. Összehasonlításképpen: más kolozsvári napilapok 11-13 ezer lejbe kerülnek majd egy hónapra, a Szabadság havi elôfizetési díja pedig 11 000 lej lesz (ehhez hozzáadódik még a kihordási díj, amely a kolozsvári posta esetében havi mintegy 260, az Apex lapterjesztô vállalatnál pedig 325 lej). Sajnos, nem áll mögöttünk sem egy sajtómágnás vagy -konszern, sem holmi jól menô kereskedelmi cég, taxihálózat vagy feneketlen bukszájú mecénás — csak Önök, tisztelt olvasóink. Többletkiadásainkat a hirdetésekbôl, reklámokból szeretnénk fedezni, hogy ennél jobban ne terheljük az olvasót.

Bízunk olvasóink jóindulatában, abban, hogy nehézségeinket, kényszerû lépésünket megértik, és nem mondanak le a lapjukról.

Önök nélkül nincs Szabadság. A Szabadság hiányát pedig akkor éreznék, ha már nem létezne, mert a környék magyarsága már nem tudta fenntartani.

De tudjuk, ez utóbbira nem kerül sor. Az új évet szeretnénk mi, olvasók és napi barátjuk, újságuk, ismét együtt kezdeni. Köszönjük megértésüket.

Balló Áron

Victor Ciorbea kijelölt miniszterelnök hétfôn délelôtt nyilvánosságra hozta kormányának névsorát. A kabinetben két miniszterrel lesz jelen a Romániai Magyar Demokrata Szövetség: Birtalan Ákos az idegenforgalmi tárca élére kerül, Tokay György a miniszterelnök mellé rendelt, a nemzeti kisebbségekkel foglalkozó miniszter tisztségét tölti be.

A kormány négy államminiszteri (miniszterelnök-helyettesi) rangú tagja Mircea Ciumara pénzügyminiszter (Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt), Adrian Severin külügyminiszter (Demokrata Párt), Ulm Spineanu reformügyi miniszter (KDNPP) és Cãlin Popescu-Tãriceanu ipari és kereskedelmi miniszter (Nemzeti Liberális Párt).

Ciorbea pártjának, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártnak heti sajtóértekezletén ismertette a kormánylistát.

Az RMDSZ Operatív Tanácsa vasárnap, Marosvásárhelyen tartott ülésén meghallgatta a szövetség tárgyalóküldöttségének beszámolóját, és jóváhagyta a kormánykoalíciós tárgyalások eredményét.

Az Operatív Tanács vasárnap közzétett határozata értelmében megbízta az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségét, hogy haladéktalanul készítse el a kormányprogram teljesítésével kapcsolatos törvényhozási és végrehajtási feladatok listáját, ezeket a feladatokat esetenként továbbítsa a parlamenti frakcióknak, illetve a területi szervezeteknek. Az Ügyvezetô Elnökség elôkészíti a szükséges határozati javaslatokat a Szövetségi Képviselôk Tanácsának és a Szövetségi Egyeztetô Tanácsnak.

A kormányzati struktúrákban való részvételre vonatkozó személyi javaslatokat a területi szervezetekkel és a civil társadalommal konzultálva az Ügyvezetô Elnökség megtárgyalja, és jóváhagyás végett az Operatív Tanács elé terjeszti.

Végül az Operatív Tanács határozata értelmében az RMDSZ szövetségi elnöke, Markó Béla a szövetség fô tisztségviselôinek, a frakciók vezetôségének, a platformok képviselôinek és a kormányban tevékenykedô személyeknek a részvételével Politikai Tanácsadó Testületet hoz létre, amely havi rendszerességgel elemzi az RMDSZ kormányzati munkáját.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Tájékoztatási Szolgálatától hétfôn megtudtuk, hogy a Romániai Magyar Keresztény Egyházak Elöljáróinak Állandó Értekezlete november 29-i ülésén táviratban köszöntötte Emil Constantinescut, és bizalmáról biztosította az elnököt, valamint az új kormányt egyaránt. Az egyházi vezetôk egyházpolitikai téren is változásokat várnak, és a következôket kérik: helyezzék új alapokra az állami egyházügyi hatóságokat; a parlament haladék nélkül tûzze napirendjére és fogadja el az új vallásügyi törvényt; történjék gyors intézkedés az elkobzott egyházi javak visszaszolgáltatásának ügyében; állítsák vissza a felszámolt egyházi iskolákat, és biztosítsák ezek mûködésének anyagi feltételeit. Az egyházi vezetôk azzal a kéréssel fordulnak az új elnökhöz, hogy a függô egyházi gondok ügyében fogadja kihallgatáson ôket.

A székelyudvarhelyi önkormányzat rendkívüli ülésen követelte Nicolae Vãcãroiu volt miniszterelnök november 27-i 1346-os kormányhatározatának megsemmisítését. Az említett határozat a székelyudvarhelyi Csereháton 16 700 négyzetmétert adott át használat céljából a görög katolikus érsekségnek (amelyen különben nemrég a fogyatékos gyerekek otthona épült), megsértve az önrendelkezés szabadságát, a demokratikus jogokat. Amennyiben a tervezett tárgyalások nem hoznak eredményt, a székelyudvarhelyi önkormányzat a tiltakozó nagygyûléstôl sem riad majd vissza.

Render — tolmácsolni, visszaadni, nyújtani. Ezzel a címmel mutatják be csütörtök délben azt az elsô angol nyelvû Korunk-antológiát, amely hat év munkájából, a folyóirat 1990-1996 között megjelent számaiból válogat. A kötet létrejötte a kelet-közép-európai kiadványok támogatására alakult holland alapítvány, a Found for Central and East European Book Projects anyagi hozzájárulásával készülhetett el. Kántor Lajos fôszerkesztôvel és Selyem Zsuzsa szerkesztô-fordítóval a sajtóbemutatót megelôzôen készült beszélgetésünkbôl kiderült azonban, hogy e támogatás a költségek alig egy harmadát fedezi. Az ígéretes tervre való tekintettel a kiadó mégis vállalta a tervezettnél terjedelmesebb összeállítás nyomda alá rendezését. Tapasztalt fordítókat, lektorokat kértek fel a szövegek gondozására.

Kérdeznem sem kellett, egyértelmû volt, hogy az immár a harmadik számánál tartó, a román értelmiségi körökben is igen pozitív visszhangnak örvendô Cumpãna címû román nyelvû antológia „sikerén felbuzdulva" született az angol válogatás ötlete. Ez a nemcsak a Korunk folyóirat, hanem a romániai magyarság „értékleltára" szempontjából is reprezentatív kiadvány nyelvi és információs szakadékokat kíván áthidalni egy mirólunk lényegesebben kevesebbet tudó olvasóréteg számára. Mindenekelôtt ezt a szerkesztési koncepciót tükrözik az antológia fejezetei. Fontos szerkesztési szempont volt a folyóirat mellett az igen széles és rangos munkatársi kör bemutatása is.

Az összeállítás közel egy év munkája. Hatalmas, szinte lehetetlennek tûnô feladat hat év legjavát kiválasztani. Természetesen nagyon sok ide illô írás, tanulmány szorult ki terjedelmi korlátok miatt — vélték a szerkesztôk. Az elmondottakból viszont úgy érzem, a Render máris több egy igényesen megszerkesztett antológiánál. Afféle „számadás" is. Kántor Lajos fôszerkesztô, mint ahogy a Korunk szélesebb-szûkebb szerkesztôi gárdája pedig elégedett lehet: volt mibôl válogatni.

Sz. K.

A választásokra való elôkészületek, a jelölések, illetve a helyhatósági választások eredményeinek a megvitatása során gyakran visszatérô megállapítás volt, hogy a választók nagy része csalódott az RMDSZ egyes tisztségviselôiben. Sokan nem tudják a csalódottságukat bizonyos személyekhez kötni, ôk úgy fogalmaznak, hogy az egész RMDSZ-ben csalódtak.

A csalódás azt jelenti, hogy eredetileg bíztunk valakiben, illetve valamiben, de ô/az nem felelt meg elvárásainknak.

1989 decemberében és utána is még egy darabig abban reménykedtünk, hogy gyors és gyökeres változások következnek be; maga a „forradalom" fogalma is ezt az illúziót táplálta. Megfeledkeztünk arról, hogy még a sikeres forradalmak kiteljesedése, céljaik megvalósítása is viszonylag hosszú idôt vesz igénybe. A hatalmat gyorsan meg lehet ragadni, de a társadalom szerkezetét és különösen a társadalmi tudatot csak lassan lehet átalakítani. A társadalmi változást szorgalmazó politikai erôknek is meg kell érniük, fel kell nôniük a céljaik eléréséhez szükséges szintre. Ehhez is idô kell.

Egy szervezet, például párt ideológiája, munkastílusa két úton fejlôdik. Egyrészt a tagok, fôleg a vezetôk gondolkodásmódja is változik a külsô körülmények hatására; a munka során tapasztalatokat szereznek, és ezeket beépítik a további tevékenységükbe. Ez a tényezô annál nagyobb szerepet játszik, minél rugalmasabb gondolkodásúak, tanulékonyabbak, ami egyrészt az alapképzettségüktôl, másrészt az intelligenciájuktól, de emellett az életkoruktól is függ.

A szervezet megújulásának másik útja a személyek cseréje: egyesek visszavonulnak, másokat leváltanak, és újak jönnek a helyükbe. Ez egy természetes folyamat, elvileg nem lehet értékítéletet hozzárendelni; az új ember lehet jobb vagy rosszabb, mint a régi, de az biztos, hogy a fiatalítás már csak biológiai okokból is elkerülhetetlen. Statisztikailag szólva, az idôsebbek tapasztalata hasznos lehet, azzal a fenntartással, hogy ezek a tapasztalatok egy letûnt rendszerben halmozódtak fel, és nem biztos, hogy az új körülmények mellett is alkalmazhatók. Másrészt a fiatalok talán képzettebbek, ismereteik korszerûbbek lehetnek, ôk jobban tudnak élni a bôvebb tanulási, tájékozódási lehetôségekkel. De mindez csak általános érvényû megállapítás, nem feltétlenül talál egy adott konkrét esetre.

1990 elején — és még sok ideig — azok jelentkeztek társadalmi munkára, akik akartak, és azokat választottuk be vezetô tisztségekbe, akik akadtak. Nem volt honnan ismernünk a képességeiket, jó és rossz tulajdonságaikat, mivel jórészt csak olyan személyek jöhettek számításba, akik addig nem töltöttek be kulcspozíciókat. Túlnyomó többségük úgy indult, hogy sem politológiai ismereteik, sem vezetési tapasztalataik nem voltak. Hasznosítható alapképzettségük legfeljebb a jogászoknak és közgazdászoknak volt. Sokan közülük beváltak, beletanultak az új tevékenységi körbe, megállták a helyüket, most is bátran újraválaszthatjuk ôket.

Másokban viszont csalódnunk kellett. Az egyikrôl kiderült, hogy az egyéni érdekeit a közérdek fölé helyezi. Pozícióját anyagi hasznok elérésére használja, a közpénzekkel pazarlóan bánik, nem a megfelelô célokra fordítja ôket. Esetleg törvénytelen, vagy éppenséggel korrupciós ügyletektôl sem riad vissza, és ezzel a szervezetet is kompromittálja. A másik hiú, hatalomvágyó. A bírálatot nem tûri; aki nem támogatja ôt minden esetben és feltétel nélkül, azt igyekszik lehetetlenné tenni, különösen azokat, akik nála tehetségesebbek lévén, vetélytársai lehetnek, vagy eredményeikkel az ô dicsfényét elhomályosítják. Az ilyen ember tehetségtelen talpnyalókkal veszi körül magát, akiket hatalmánál fogva le tud kötelezni, hogy ôt hûségesen kiszolgálják. A harmadik becsületes, de nem való vezetônek, mert nincs szervezôkészsége; a dolgok szétfolynak a keze alatt, minden akciója összekuszálódik, fonákul sikerül. Van, aki a hatalom birtokában diktátorrá válik: azt hiszi, hogy ô az abszolút igazság egyedüli letéteményese, más véleményt és ellentmondást nem tûr; összeférhetetlensége folytán csapatmunkára alkalmatlan. Némelyik mûveletlen, és képtelen, vagy nem akar tanulni. Megint másik rossz megjelenésû, nem tud jól beszélni, nem alkalmas arra, hogy a szervezetet reprezentálja. Ellentéte a „hantás", aki nagy szónoklatokat tud levágni, de a szövege vagy üres, vagy hamis. Jellegzetes figura az intrikus, aki mindenkirôl tud valami rosszat, de csak rosszat mondani. Gyakori típus az álmodozó, a fellegekben járó, aki csak azt látja, hogy mi kellene, de nem veszi figyelembe a lehetôségeket, és nem találja meg a célhoz vezetô utat. Sajnos, a részegesség sem ritka jelenség köreinkben, márpedig a józanság elengedhetetlen követelmény közéletünkben, mind a szó szoros, mind átvitt értelmében. A lehetséges hibák lajstromát még sokáig lehetne sorolni.

Hogy nem sikerült (és most sem sikerül) minden helyre megfelelô embert találni, az annak is tulajdonítható, hogy akinek jó és biztos állása van, vagy aki szenvedélyesen szereti a szakmáját, az nem vállal egy bizonytalan, esetleg csak rövid idôre szóló RMDSZ-tisztséget. Ezért a jelentkezôk közül eleve hiányzik sok valóban kiváló személy. De hát olyan emberekkel kell dolgoznunk, amilyenek vannak. Egyébként is: a hibákat és erényeket nem szabad abszolutizálnunk, fekete-fehér kontrasztokban néznünk; nem is létezik tökéletesen jó és teljesen rossz ember. A diktátor lehet jó szervezô; a demagóg lehet jó megjelenésû, kitûnô szónok, aki megnyerô modorával nagy hatást tud gyakorolni az emberekre. Arra is kell számítanunk, hogy a közösség ellenôrzése és bírálata által egyes hibák kiküszöbölhetôk, vagy legalábbis enyhíthetôk.

Bármennyire ismerünk is valakit a magánéletbôl, meglepetések is érhetnek, amint a közélet színpadára lép. Egyes vonásokat éppen az új szerep válthat ki, vagy erôsíthet fel. A hatalom sok embert elszédít, elvakít, megváltoztat. (Ide kívánkozik egy megjegyzés: milyen apró, semmi kis hatalomról van szó a mi esetünkben! Inkább tekintélyrôl, népszerûségrôl beszélhetünk. De hát a kakas is nagynak, hatalmasnak képzeli magát a szemétdombján!)

Ítéletünket az is bizonytalanná teszi, hogy tisztségviselôink tevékenységét nem ismerjük eléggé alaposan és hitelesen. Nálunk nincs hagyománya az átlátszó politizálásnak. A diktatúra idején a Központi Bizottság minden határozatát egyhangúlag hozta; az egyszerû halandónak fogalma sem volt, ki milyen álláspontot képviselt. Csak nagyon tájékozottak tudhattak — nem hivatalos forrásból — például a Gheorghiu-Dej és Gheorghe Maurer, vagy Ceaus,escu és Fazekas János közti konfliktusokról.

Ma sem állunk sokkal jobban. Bár most számos újság, rádió- és tévéadó beszámol az RMDSZ egyes tanácskozásairól, ezek a tudósítások rövidek, felületesek, és nem mindig tárgyilagosak. Sokszor a közönség tájékoztatása helyett inkább a manipulálását szolgálják. A pontos információk hiányában aztán terjed a kósza hír, a pletyka.

Jellemzô, hogy a közönség egy része nem is igényli a tájékoztatást. Számos olvasói levél kéri a lapot, hogy ne közöljék a szövetségen belüli vitákat, „mossák csak a szennyest maguk között, és ne teregessék a világ szeme elé". Ha az ilyen tiltakozás csak a személyeskedô, egymást lejárató, alpári hangú támadásokra vonatkozna, még egyet is érthetnénk vele, de olyan hang is van, hogy „unjuk már a sok vitát". Sajnos, társadalmunk nagy része inkább akar hinni, vakon bízni és rajongani, mint gondolkodni.

A társadalomlélektan ismeri ezt a jelenséget. Az autonóm személyiség szintjére el nem jutott „felnôtt gyermek" lemond arról, hogy saját maga döntsön és vállalja a felelôsséget a következményekért; egy, az „apát" helyettesítô tekintélynek veti alá magát, attól várja a problémái csodaszerû megoldását. Ezt a személyt magas piedesztálra helyezi, szinte vallásos tisztelettel veszi körül, minden ellene irányuló bírálatot szentségtörésként értékel, és felháborodottan utasít vissza. Ha aztán bálványáról emberi gyarlóság derül ki, azt vagy nem hiszi el, vagy nagy a csalódás, a szentkép darabokra törik, a hit és bizalom helyébe kiábrándultság, reményvesztés, közömbösség lép.

Feltevôdik a kérdés: kinek volna feladata és kötelessége a választókat a „felnôtt" politikai szintre emelni? Nem kellene-e rendszeres és tudatos felvilágosító-nevelô munkát végezni? Vagy hagyjuk, hogy továbbra se értsék meg, mi történik körülöttük, és csak annyit várjunk el tôlük, hogy úgy szavazzanak, ahogy felülrôl diktálják? Úgy tûnik, hogy ez utóbbi módszer tovább már nem folytatható.

Az egészséges és hatékony politikai légkör nem nélkülözheti az elvszerû vitákat. A nagyközönségnek is ismernie kell az egyes véleményeket, hogy állást tudjon foglalni. A tagságnak joga van tudni, hogy a döntések alkalmával ki mit mondott, hogyan szavazott; csak így lehet a vezetôk felett társadalmi ellenôrzést gyakorolni, ez pedig a demokrácia alapja. Csak az átlátszó politikai élet mellett ismerhetjük meg a szereplôket, tudunk hozzáértô módon beleszólni a közügyekbe, tisztségviselôket jelölni és választani.

Legyünk türelmesek vezetôinkkel szemben, legyünk megértôek még az apróbb tévedéseik, melléfogásaik, hibáik iránt is, de aki nem alkalmas az illetô szerepre, azt le kell váltani. Jó volna, ha az illetôkben lenne kellô tárgyilagos önismeret, hogy maguk álljanak félre. Tisztulásra, megújulásra van szükség.

Fey László

Néhány sajtótermék sunyin rokonszenvezni kezdett a mostani ellenzékkel. A piacról (és nem politikai mecénásokból) élô újságírók abból indulnak ki, hogy az átlagos újságolvasó nem kedveli a hatalom körülhízelgését.

Magyar laptársunk is hirtelen védelmére kelt az Iliescu, Vadim és Funar vezette pártokból összeverôdött parlamenti kisebbségnek, mondván, hogy nem szép dolog a mostani többség részérôl a szavazógépezet mûködtetése, vagyis annak a házszabálynak az alkalmazása, amelyet ez a kisebbség szavazógépezettel fogadtatott el még abban az idôben, amikor többségben volt.

Valóban kedves lenne, ha a politikában kenyeret hintenének a kôhajigálóra. De amíg ilyen történetkékkel az esti mesében sem találkozunk, addig ne várjuk el, hogy a többségbe jutott politikai erôk önzetlenül átadják ellenfeleiknek a hatalom nekik járó részét. Saját választóikat is becsapnák, ha lágyszívûsködnének.

Esetünkben azonban nem ez a legnagyobb bökkenô. Hanem ennek az ellenzéknek a minôsége. A konvenciós, szocdem és magyar párti koalíció képtelen annyira lejáratni magát, hogy a közvélemény visszasírja a hét esztendô nómenklatúráját. (Elképzelhetôbb az, hogy az azelôttiek aranykorát nosztalgiázza vissza, de nincsen onnan visszatérés...) Ennek az ellenzéknek egyetlen lehetôség marad tárva-nyitva: a süllyesztô fedele. Négy esztendô múlva a mai parlamenti többségbôl kerül ki mind a hatalombirtokló többség, mind az ellenzéknek való kisebbség. A Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja, vagy ahogy hívni fogják akkor, továbbá a nagyromániások és az egységpártosok a labdaszedôk szerepét töltik majd be a politikai pálya hátterében. Hogy még tovább merüljünk a jövôbe: az akkori statisztákat a sárga irigység azért is emészteni fogja, hogy mennyivel hangzatosabb magyarellenes propagandát talál majd ki 2000-ben az a párt vagy pártszövetség, amely gyengébbnek érzi magát. És jósoljunk még merészebbet: a választótestület még okosabb lesz, még keményebben bünteti a vészmadarakat, ennek köszönhetôen még jelentôsebb gyôzelmet arat az a párt vagy pártszövetség, amely az RMDSZ nagyarányú részvételét ígéri a kormányban.

A további részleteket egyelôre ne firtassuk. Lehet, hogy a konvención belül a parasztpárt tovább erôsödik, és akkor majd az lesz az esélyes kormányhatalom. Viszont annyira sikeres is lehet a kapitalizmus építése, hogy a vállalkozók szenátori fizetéseket többszörösen meghaladó béreket osztogathatnak, ebben az esetben a liberálisok felé árad a bizalom. Ha azonban az életszínvonalat a Kolozsvár-Bukarest alagút (a kolozsvári polgármester továbbfejlesztett terve) legmélyebb pontján sem érik el a próbafúrásokkal, akkor inkább a szociáldemokratákba vetik reményüket a választók.

A mérkôzés tehát még sokáig háromesélyes lesz. Ezért kissé meglepô a bukaresti Adevãrul korai lecövekelése egyetlen csapat mellett, mégpedig úgy, hogy egy másikat teljesen le akar radírozni a pályáról. Ezt olyan feltûnôen mûveli, hogy Gabriel Andreescu szükségesnek érezte védelmébe venni a lap által lejáratásra kiszemelt Adrian Severint. Mire Gabriel Andreescunak is nekiesett az Adevãrul, mondván, hogy a lapnak muszáj a nemzet érdekeit képviselni, márpedig, aki az 1201-es ajánlást elfogadja, jó román nem lehet, hanem csak olyan, mint Petre Roman, Severin és Andreescu.

Érdekes, hogy 1990-ben az Adevãrul ugyancsak a nemzeti érdekek homloktérben tartásának jelszavával ostorozta az Egyetem téri mozgalmat. Románia szégyenfoltjának nevezte, dicsérte Iliescut, hogy erélyesen fellépett a „tekergôk" szétkergetéséért, és külön azért, hogy megköszönte a bányászoknak a bunkós virágültetést. Annak idején az Adevãrul csak az Egyetem tér peremén gyûjtötte információit, mert ott zajlottak a szája ízének megfelelô sötét ügyek: utcai prostitúció, feketézés tökmaggal, betörés az osztrák légitársaság jegyirodájába, a zavarkeltôk lefizetése adófizetôk pénzébôl, amire rá lehetett fogni, hogy Coposu adománya és a tüntetôk kitartását szolgálja stb., stb. Most, amikor az Adevãrul körülhízelgi a konvenciót, teszi magát, hogy nem emlékszik: az Egyetem tér a Demokrata Konvenció születési helye, az a Demokrata Párt pedig, amelyet nemzetárulónak kiált ki, abban az idôben a hatalom részeseként a kormányépületben drukkolta végig az Egyetem téri mozgalom szétverését. (Másfél év múltán a bányászok ugyanarra a sorsra juttatták.)

1990-ben Ion Iliescu a román sajtó elé példaképnek állította az Adevãrult. A nemzeti érdek megtestesítéséért? Az Egyetem tér gyalázásáért? Most vajon kitôl várja megdicsôülését ez a nemzeti érdeklap a Demokrata Párt gyalázásáért? Csak nem...? Emil Constantinescu — szerencséjére — túlságosan el van foglalva ahhoz, hogy elnöki tisztségéhez méltatlanul részrehajlóan beavatkozzon a pártharcokba. Talán majd három és fél év múlva, amikor újra mérkôznie kell olyan elnökjelöltekkel, mint Petre Roman, Viorel Cataramã, Niculae Cerveni stb., stb., és engedelmünkkel, a listán utolsóként, Ion Iliescu. De addig mi célt szolgálhat az Adevãrul hangulatkeltése? Nemzeti érdeket? Kormányalakítás idején kormányrombolással?

Nagy nemzeti fejek fejlesztik tovább a Scânteia hagyományait.

Nits Árpád

Lábody László címzetes államtitkár hétfôn Debrecenben, az Alapszerzôdések és regionális gazdasági együttmûködés címmel rendezett konferencia zárónapján nagyra értékelte azt az ötéves folyamatot, amely 1991-ben a magyar-ukrán alapszerzôdés aláírásával kezdôdött el, s várhatóan még ebben a hónapban ér véget, amikor is a magyar országgyûlés ratifikálja a magyar-román alapszerzôdést. A Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke reményét fejezte ki, hogy hasonló dokumentum megkötésére nyílik lehetôség Jugoszláviával. Az EU-tag Ausztriával nincs szükség ilyen dokumentumra.

A címzetes államtitkár elôadásában hangsúlyozta a határ menti együttmûködés fontosságát, amihez a politikai akaraton túlmenôen megfelelô infrastrukturális háttér, s meghatározott gazdasági-pénzügyi feltételek szükségesek. Mindannyiunknak tudomásul kell venni — hangoztatta Lábody László -, hogy a határon átnyúló gazdasági együttmûködések kölcsönös érdekbôl és nem a nemzeti szolidaritás alapján mûködnek.

A hétfôn befejezôdött debreceni konferenciát a Miniszterelnöki Hivatal és a Határon Túli Magyarok Hivatala azzal a céllal rendezte, hogy áttekintsék a térségi gazdasági kapcsolatok szorosabbá fûzésének lehetôségeit. A fórumon magyar, szlovák, ukrán, román és jugoszláv szakemberek vettek részt.

Az RMDSZ helyi szervezetének támogatásával, ez év december elsején került sor Körösfôn a Rákóczi Kulturális Szövetség alakuló közgyûlésére. A politikamentes, nonprofit szövetség céljai között szerepel a község kulturális életének a fellendítése, különbözô sporttevékenységek hatékony támogatása, környezetvédelem, valamint a nehéz körülmények között élô személyek támogatása. Eme nemes célok elérésére szükséges pénzalapot a vezetôség a befolyó tagdíjakból, különbözô kül- és belföldi támogatók (alapítványok, szövetségek), valamint a Körösfôrôl elszármazott, de a falu sorsát a szívükön viselô egyének adományaiból fogja létrehozni. A helyi focicsapat (amely az utóbbi idôkben szép sikereket ért el), valamint a Ballada csoport már jelezte, hogy felveszi a Rákóczi nevet, és belépnek a szövetségbe. Körösfô magyarországi testvértelepülése, Sásd város önkormányzata, egy hifitornyot és videót, a katolikus egyház Sásd Kolping szervezete egy új IFA teherautót ajándékozott (környezetvédelem, szemétgyûjtés és egyéb fontos célra) a szövetségnek.

Bízom benne, hogy sikerülni fog a körösfôiek ezen próbálkozása.

Péntek László
RMDSZ-elnök

Miután Grigore Zanc, a Román Kommunista Párt Kolozs megyei bizottságának egykori aktivistája és Dorel Vis,an, a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója is megkapta a hôs forradalmár címet, Petru LiT,u kijelentette: szélhámosság, ami a forradalmár titulusokkal folyik, még szerencse, hogy Ilie VerdeT, nem akar magának egy ilyen címet, mert ô is megkaphatná. A forradalomban való részvétel elismerése anyagi elônyökkel, többek között adómentességgel, kereskedelmi helyiség elnyerésével, sírhely kiutalásával jár, ez utóbbit a címbitorlók szeretnék minél késôbb igénybe venni — mondotta Petru LiT,iu, hozzátéve, hogy Kolozsváron több a forradalmi hôs, mint ahány hôsi halottja volt a két világháborúnak.

Az Erdélyi Történeti Múzeum — anyagiakra hivatkozva — 1994-ben bérleti szerzôdést kötött a Macintosh helyi kirendeltségével a Szabók Bástyájának földszintjére. A világcég itt akart berendezni állandó számítástechnikai kiállítást. Miért nem valamelyik farmerkereskedô vetett rá szemet?... A két emelet megmaradt volna középkori múzeumnak, de egyelôre az egészbôl semmi sem lett. A múzeum nem kapta meg az emeletek rendbetételéhez kért összeget, így a Macintosh helyi ügyvivôi sem kezdték el a földszint rendezését. Újabban a mûvelôdésügyi minisztérium szakértôi az egész befektetés ésszerûségét kétségbe vonják, mivel a bástyában egyetlen feljárat van, és a két kiállítás látogatói egymást zavarnák. A vita eredménye: a bástyában csavargók ütöttek tanyát, a közeli iskolák merészebb nebulói pedig a betört ablakokon bemászva kedvükre hancúroznak benne.

Az öt magyarországi ellenzéki párt úgy döntött, hogy nem támogatja szavazatával a magyar-román alapszerzôdés ratifikálását — nyilatkozta az MTI-nek a KDNP, az MDF, az FKGP, az MDNP és a FIDESZ hétfô délutáni közös tanácskozása után Németh Zsolt. A FIDESZ — Magyar Polgári Párt alelnöke elmondta: ezzel együtt az ellenzéki pártok üdvözlik azt a pozitív változást, ami az elmúlt idôben tapasztalható Romániában, különösen nagy örömet jelent számukra, hogy az RMDSZ a román kormány tagjává vált.

Németh Zsolt szavai szerint a megkötött magyar-román alapszerzôdés nem lehet az alapja a két ország közeledésének. A politikus végezetül hangsúlyozta: az ellenzéki pártok kedden folytatják egyeztetésüket arról, hogy milyen magatartást tanúsítsanak a jövôben a dokumentummal kapcsolatban.

- Az alapszerzôdés tartalma nem változott, mi ezt továbbra is egy Horn-Iliescu paktumnak tekintjük, aminek sok hiányossága van — mondta az MTI tudósítójának Demeter Ervin, az MDF frakcióvezetôje. Hozzáfûzte: reményteljes változásként értékelik ugyanakkor, hogy Romániában idôközben más politikai erôk kerültek hatalomra. Ez reményt nyújt arra, hogy mindaz, ami az alapszerzôdésbôl hiányzik — például az egyházi ingatlanok visszaadása — törvény formájában rendezôdjön. — Az alapszerzôdés azonban ebben a formájában elfogadhatatlan — fejezte be nyilatkozatát Demeter Ervin.

KINCSES ELÔDDEL beszélget Marosi Péter a Duna Televízióban kedden este fél 9 órakor a Héthatár címû mûsorban.