1996. december 12.
(VII. évfolyam, 290.szám)
Minden, a tömegtájékoztatásban elhangzó spekulációval ellentétben még mindig nincs végleges döntés arról, melyek azok a minisztériumok, amelyekben az RMDSZ államtitkári tisztségekre számíthat, így a leendô RMDSZ-államtitkárok kilétét is nagyrészt még homály fedi. Mint ismeretes, a koalíciós pártokkal történt egyezkedések értelmében a két miniszteri tisztség mellett az RMDSZ több államtitkári, államtitkárhelyettesi, prefektusi, illetve alprefektusi tisztség várományosa. Takács Csaba ügyvezetô elnöktôl annyit megtudtunk, hogy az RMDSZ eddig három, számára rendkívül fontos államtitkárság betöltésében állapodott meg az oktatási, a mûvelôdési és a vallásügyi minisztériumokban. Az oktatási és a mûvelôdési államtitkárok tisztségére az RMDSZ vezetôsége Béres András oktatásügyi ügyvezetô alelnököt, illetve dr. Kötô József mûvelôdés- és egyházügyi ügyvezetô alelnököt jelölte meg. A vallásügyi államtitkárság betöltésére az RMDSZ a döntést a történelmi magyar egyházak tanácsára bízta. (Különbözô értesülések szerint a legesélyesebb Tôkés Elek volt tanfelügyelô lenne erre a tisztségre — szerk. megj.) Ami a többi államtitkár személyét illeti, nevesítés még nincs, minderre csakis a kormány megalakulása, az illetô minisztériumokkal való további hét végi egyeztetés után kerülne sor. Mint mondotta, az RMDSZ mindenekelôtt a gazdasági, pénzügyi, közigazgatási és szociális ügyekkel foglalkozó minisztériumokban szeretne jelen lenni.
Ami a prefektusokat illeti, Takács Csaba szerint az RMDSZ elsôsorban Hargita és Kovászna megyében, illetve Bihar és Szatmár megyében igényli a prefektusi széket, ugyanakkor ragaszkodik az alprefektusi tisztségekhez Kolozsváron, Marosvásárhelyen és az olyan szórványmegyékben, ahol megszûnt az RMDSZ parlamenti képviselete. Az ügyvezetô elnök úgy véli, a prefektusi, illetve alprefektusi székekért történô egyeztetések lesznek a nehezebbek, furcsa módon nagyon „felértékelôdni" látszanak ugyanis a prefektusi, alprefektusi helyek.
Kérdésünkre, hogy született-e már döntés arról, hogy kik veszik át a Béres és Kötô ügyvezetô alelnökök helyét az oktatási, illetve mûvelôdési és egyházügyi fôosztályok élén, a válasz szintén nemleges volt. Mint kiderült, az ügyvezetô elnökség számára komoly dilemmát jelent az utódok kijelölése, hiszen a megváltozott helyzetben az ügyvezetô elnökség igen felelôsségteljes, a kormányzási feladatokhoz kötôdô tevékenységet fog ellátni, az ezen tisztségeket betöltô személyeknek pedig döntô szavuk lesz ebben a munkában. A felszabaduló alelnökök kijelölésében az ügyvezetô elnök fontos szempontnak tartja, hogy a javasolt személy kolozsvári legyen, hiszen sokkal operatívabb, összehangoltabb, egyeztetettebb munkára van szükség, ahol a napi konzultáció elengedhetetlen.
A napokban nyilvánosságra került kormányprogramnak a kisebbségvédelemmel kapcsolatos elôírásait illetôen az RMDSZ ügyvezetô elnöke megjegyezte: ez az RMDSZ által is elfogadott program csupán egy keret, amelynek feltöltése elsôsorban az RMDSZ feladata, s egyben politikai megmérettetése is. Elmondta, a program végleges elfogadása elôtt az RMDSZ indítványára sorra került végsô egyeztetésen sikerült minden esetleges véleménykülönbséget elhárítani, hiszen az anyanyelvi oktatás teljes biztosítása, vagy a vallásügyi, illetve a kisebbségi törvénynek már a programban leszögezett elvi elfogadása nélkül az RMDSZ nem kért volna részt a kormányzásban. — Még akkor is, ha a különbözô autonómiaformák szavatolásának a kérdése nem került konkrétan szóba, úgy ítélem, hogy mindenképp az RMDSZ hosszú távú tervei megvalósításának elsô lépései megtörténtek. Fontos, hogy olyan megállapodást kötöttünk a koalíciós partnerekkel, amelyek kiküszöbölnek mindenféle korlátozást az anyanyelvi oktatásnak minden szinten való biztosítását illetôen — tette hozzá az ügyvezetô elnök, aki szerint hasonlóan nagy jelentôséggel bír az is, hogy az RMDSZ két olyan parlamenti szakbizottság elnöki tisztségét tudta megszerezni, mint az ipari, reform és privatizációs bizottságé a képviselôházban, illetve a közigazgatási bizottság elnöki tisztsége a szenátusban. Hiszen rendkívül fontos, hogy az RMDSZ-nek rátekintése és bizottsági elnöki szinten befolyása legyen a privatizációs folyamatra, az inflációs és pénzügyi szabályozásokra.
- Elérkezett az idô, amikor hét évtized után most végre lehetôségek kínálkoznak elképzeléseink gyakorlatba ültetésére. Ez nem csak az RMDSZ próbája, hanem a civil szervezeteink, gazdasági intézményeink, önkormányzataink — valamennyiünk megmérettetése — mondotta. — Úgy gondolom, ha az RMDSZ kormányzati szerepe pozitív eredményeket hoz, ha ez az együttmûködési forma nem vall kudarcot, akkor ez esélyt jelent Kelet-Európa valamennyi nemzeti kisebbsége számára is, hiszen beigazolódik, hogy egy kisebbség politikai szerepvállalása nem sérti a többségi nemzet érdekeit, sôt, stabilizálja a politikai viszonyokat.
A román-magyar alapszerzôdés budapesti ratifikációs vitájával kapcsolatban az ügyvezetô elnök megjegyezte: az RMDSZ azáltal, hogy a román parlamentben tartózkodott az alapszerzôdés megszavazásakor, minôsítette ezt a dokumentumot. Az RMDSZ úgy ítéli meg, szükséges és fontos volt az alapszerzôdésnek a magyar parlament általi ratifikálása. A kérdés pedig most az, hogy a magyar kormány és az új román kormány milyen módon alkalmazza, értelmezi ezt a dokumentumot.
A magyar országgyûlés kedden, a késô esti órákban, név szerinti szavazással, 249 igen, 53 nem szavazattal, 12 tartózkodás mellett ratifikálta a magyar-román alapszerzôdést.
A magyar-román alapszerzôdés ratifikálásának általános vitája Kovács László külügyminiszter értékelésével végzôdött. Mint elmondta, azt remélte ellenzéki képviselôtársaitól, hogy a kérdés fontosságát átérezve felülemelkednek pártpolitikai érdekeiken. Ez a miniszter meglátása szerint nem történt meg. Kovács László cáfolta a FIDESZ vezérszónokának a vita során elmondott szavait. „A kormány soha nem tekintette egymással ellentétesnek a határon túl élô magyarok támogatását és az euroatlanti integrációt. Az sem igaz, hogy a kormány azt állította volna, miszerint Magyarország mindenáron Romániával egyszerre akar csatlakozni az európai szervezetekhez" — jelentette ki. A diplomáciai vezetô aláhúzta: senki sem hitte, hogy az alapszerzôdéssel egy csapásra megoldódnak a két ország közötti vitás kérdések. „A dokumentumra külföldön is úgy tekintenek, mint egy lépésre az európai módon történô rendezés felé" — mondta a miniszter, hangsúlyozva, hogy a határrevíziót sürgetôkkel nem kíván konszenzusra jutni. Kovács László az alapszerzôdés megszavazására kérte az országgyûlést, mivel azt a magyarországi lakosság nagy többsége, az erdélyi magyarság 70 százaléka, s kormányra lépésével az RMDSZ is támogatja.
Novemberi kezdeményezésünk sikere bebizonyította, hogy a szerényebb keresetû, de embertársai gondjával törôdô emberektôl a tehetôsebbeken át a gazdag cégekig sokakat mozgósított az a gondolat, hogy bár egy (vagy több) újságelôfizetés árának a megajánlásával segítsen az arra szorulókon. A társadalmi helyzet, az árak és nem utolsósorban a minden oldalról érkezett visszajelzések arra ösztönöznek, hogy múlt havi akciónkat megismételjük:
Minden cég, intézmény és személy , aki teheti, hogy a Szabadság legalább egyhavi elôfizetési árát (11 400 lej) támogatásként felajánlja olyan kiskeresetûeknek, akik anyagi okokból nem tudnak elôfizetni lapunkra, forduljon támogatásával december 23-ig a szerkesztôséghez! Ami Önnek csekélység, a rászorulónak elemi szükséglet, szép újévi ajándék lehet.
Minden egyedül élô személy, aki 120 000 lejnél kisebb havi jövedelemmel rendelkezik, és szeretne januárra elôfizetni a Szabadságra, de nincs pénze rá, nyújtsa be igénylését a keresetérôl szóló igazolvány (nyugdíjszelvény stb.) kíséretében szerkesztôségünkhöz december 23-ig ! A beérkezô támogatások függvényében megszervezzük elôfizetését lapunkra.
A FIDESZ-Magyar Polgári Párt, a Magyar Demokrata Fórum és a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti frakciói közös állásfoglalásukban gratulálnak Emil Constantinescu elnök és a demokratikus pártok sikerének a román választásokon, amely azt bizonyítja, hogy „régiónkban a szûk csoportérdekeket követô kommunista utódpártok felett végképp eljárni látszik az idô" — vélik. Magyarország demokrácia iránt elkötelezett kereszténydemokrata, konzervatív és szabadelvû pártjai kifejtik: tisztában voltak azzal, hogy az évszázados problémákkal terhes magyar-román kapcsolatok rendezésének feladata a demokratikus erôkre vár, és támogatásukról biztosítják a román demokráciát.
Megítélésük szerint a csaknem kétmilliós romániai magyar kisebbségi közösség sorsának rendezése és Románia demokratizálásának folyamata nem választható szét egymástól, ugyanannak az éremnek két oldala. A romániai magyarság közösségi autonómiáját a román demokrácia fokozatos kiteljesedésétôl várják. Az autonómia pedig elôsegíti a demokrácia kiteljesedését.
A három ellenzéki magyar párt nyilatkozata szerint a magyar-román viszony nem azonos a magyar-román alapszerzôdéssel. Az Iliescu-féle „megbékélési folyamat" léggömbjének — amely a két nép közötti elemi bizalmatlanság megnyilvánulása volt — egyenes következménye a Horn-Iliescu nevével fémjelzett dokumentum. „Ne feledjük — írják -, hogy az alapszerzôdés megkötésével az egyik kommunista nyújtott kampánytámogatást a másiknak. A szöveg szakmailag is annyira csapnivaló, hogy a jövô magyar-román közeledésének nem lehet kielégítô kerete. Mindezek alapján pártjaink frakcióinak a magyar-román alapszerzôdésre nemet kellett mondaniuk.(...)
A magyar és a román nép történetében a demokratikus és a nemzeti célok gyakran kerültek ellentétbe egymással. 1997-ben minden valószínûség szerint ez a kérdés megint élesen vetôdik fel majd Budapesten, Bukarestben, Kolozsváron és sok más helyen. Ez az igazi kérdés, melyet nemzeteinknek közösen kell megválaszolniuk" — áll a közleményben.
A parlament két házának együttes ülésén szerda délután Victor Ciorbea kijelölt miniszterelnök röviden ismertette kormányának programját, és bemutatta a kabinet tagjait; köztük meleg tapsot kapott Birtalan Ákos idegenforgalmi miniszter és Tokay György, a miniszterelnök mellé rendelt, a nemzeti kisebbségekkel foglalkozó megbízott miniszter, akik az RMDSZ-t képviselik a kormányfôvel együtt 28 tagú kormányban. A Parlament palotájának üléstermében jelen van az elôzô államvezetés legtöbb tagja is: Ion Iliescu volt államfô, Nicolae Vãcãroiu volt kormányfô és mások szenátorként, ismét mások képviselôként.
Erôsen kritikus hangot üt meg ,,a nemzet állapotáról" szóló bevezetôjében a Ciorbea-kormány programja ,,azokkal kapcsolatban, akik az utóbbi években vezették az országot". Mint hangsúlyozza, ,,nem tudtak meggyôzôen szakítani a korábbi diktatórikus rendszer gondolkodásmódjával és gyakorlatával, és nem tudták valóban közelíteni Romániát a fejlett országok értékeihez és európai és világrendszeréhez".
A volt vezetôk a program megfogalmazása szerint ,,Nicolae Ceaus,escu politikai diktatúráját olyan gazdasági diktatúrává alakították, amely napról napra megfojtotta az egyszerû emberek reményeit". ,,A volt vezetôk demokráciát ígértek nekünk, és oligarchiát adtak, jogállamot ígértek, és szélesre tárták a kaput a szervezett bûnözés elôtt, társadalmi igazságosságot ígértek, és korrupciót, szegénységet és a politikai rendôrségre emlékeztetô gyakorlatot nyújtottak".
Az intézmények helyzetérôl szólva a dokumentum rögzíti, hogy az elmúlt hét évben megszületett az alkotmány és számos törvény, de felhívja a figyelmet számos ellentmondásra, hiányosságra, arra, hogy sok fontos törvény — például a miniszterek felelôsségére vonatkozó — nem született meg. A gazdasági reform késlekedése növelte Románia hátrányát az Európai Unióba és a NATO-ba való betagolódásért folyó versenyben.
A felmérés komor képet fest a gazdasági helyzetrôl. Az állandóan növekedô infláció 1996 végére meghaladja a 45 százalékot, vagyis kétszerese annak, ami a Nemzetközi Valutaalappal kötött készenlétihitel-egyezményben szerepelt. Az állami költségvetés elôzetesen számított hiánya 1996-ra 5609 milliárd lej, a GDP mintegy 5 százaléka, s erre vonatkozólag nincs biztos, inflációt nem gerjesztô forrás. Ebben a számban nem szerepel a közszolgáltató vállalatok deficitje, a villamosmûvek és a vasutak veszteségei még 1-2 százalékkal növelik a hiányt, más (,,kvázipénzügyi") mûveletek további 4 százalékkal növelik a hiányt, így az állami szektor teljes hiánya elérheti a GDP 9-10 százalékát, ami azt jelenti, hogy nagy inflációs nyomás halmozódott fel. Az e hiány finanszírozására szolgáló, fôleg a Nemzeti Bank által végrehajtott mûveletek eredményeként szeptemberig a pénzforgalom 65 százalékkal nôtt.
A szociális helyzetet a fizetések, nyugdíjak vásárlóerejének drámai csökkenése, a társadalombiztosítási alapok pénzügyi helyzetének romlása, a munkanélküliség elleni következetes politika hiánya jellemzi egyebek között. A családok 28 százaléka és a lakosság 36 százaléka a viszonylagos szegénység határán, 7 százaléka a túlélés határán létezik. A szegénység globális és állandó jellegûvé vált — olvasható a Ciorbea-programnak a nemzet állapotáról szóló fejezetében.
A volt kormányzó és a nagyromániás párt képviselôi élesen támadták mind a programot, mind a koalíciót.
Bihar megyében megvan a prefektusjelöltje a konvenciónak és a Szociáldemokrata Uniónak is. Az SZDU jelöltje Vasile Blaga, aki hajlandó lemondani a szenátorságról a megyefônöki szék kedvéért. Ha ez nem sikerül, természetesen lennebb nem adja, alprefektusi tisztségre az SZDU-nak külön jelöltje van az egykori nagyváradi polgármester személyében. Ugyanakkor a választáson elért eredmények alapján az RMDSZ helyi szervezete is igényt tart a prefektusi hivatalra. Így mindhárom politikai tömörülés izgalommal várja a kormány döntését, hogy melyik pártnak ítéli oda a bihari megyefônökséget.
• Fertôzés történt a szamosújvári 1. számú óvodában. A nyolc beteg gyereket a shigella-, illetve a sonmey-vírus fertôzte meg, és vékony- és vastagbélgyulladást okozott. A helyi egészségügyi felügyelôség kiderítette, hogy nem a víz, és nem is az elfogyasztott élelmiszer, hanem valószínûleg egy mosdatlan kezû gyerek hozta be a fertôzést okozó vírust. A gyerekeket a kolozsvári kórházban kezelik. Mivel elôfordulhat, hogy a többi gyermek között is van még fertôzött, ezért szigorú orvosi ellenôrzés alatt tartják a szamosújvári óvodát.
A Kolozsváron létrehozandó román-magyar televízió ösztönözné a két állam közti értékek cseréjét, és hozzájárulna az ellenségeskedést tápláló hazugságok és túlzások kiirtásához. Eme tévéállomás szerkesztôsége fiatalokból állna, akiknek a román-magyar párbeszéd jelene és jövôje fontosabb, mint a gyûlölet jegyét viselô múlt.
A mûsorterv az európai egyesülés filozófiájára alapozna, a fiatalságot az elemi szélsôséges indulat és az ösztönös revans ellen biztatná.
Hozzájárulásokat és javaslatokat a román-magyar adó szervezésével és mûködésével kapcsolatban a következô címre várnak: Európai Integrációs Nemzeti Liga (Liga NaT,ionalã pentru Integrare Europeanã — LINIE), Kolozsvár, Kogãlniceanu (Farkas) utca, nr. 1. (Babes,-Bolyai Tudományegyetem).
(és éppen lapunkban) a királyokat megilletô többes számban felháborodó úr tiltó szózatát: márpedig ez meg az ne nyilatkozzon a MI nevünkben, s aztán olvasom egy másik úr tiltakozó üzenetét egy szomszéd állam (nem királyához) elnökéhez abból az alkalomból, hogy olyannak osztott kitüntetést, aki nem ô, és olvasom... De nem! Itt abbahagyom, mert túl hosszúra nyúlna a leltár. Úgy tûnik ugyanis, egyesek vak hangot sem értettek meg a demokráciának nevezett tolerancia-gyakorlatból, csak a funár-gavra-vadim-féle kizárólagosság szelleme hatott rájuk ihletôleg. Másképp miért hinnék azt, hogy egyedül ôk jutottak birtokába a spanyolviasz elôállítási receptjének?!
I.
Az 1989-es történelmi fordulat közelgô évfordulójához illô ajándék a román demokratikus erôk novemberi választási gyôzelme. Ceaus,escu diktátor uralmának megdöntését Iliescu elnök bukásával ünnepelhetjük meg a legméltóbbképpen. Mégiscsak elôrelépés történt Romániában a demokrácia terén, hiszen elsô ízben fordul elô az ország történetében, hogy demokratikus választások útján következik be rendszerváltozás. A hét évvel ezelôtt elkezdôdött, majd hosszú évekig megszakadni látszó forradalmi átalakulások folytonossága végre helyreállott. Sôt, a bulgáriai és litvániai választások, valamint a jugoszláviai választási visszaélésekkel kapcsolatos belgrádi tömegmegmozdulások azt bizonyítják, hogy az egész kelet-közép-európai térségben visszaszorulóban vannak és védekezô állásba kényszerültek az euro- és neokommunista restaurációs törekvések.
Az 1989-es decemberi áttöréshez hasonlóan az idei változások is Románia összes nemzetiségeinek a közös sikerét jelentik. A román és magyar választópolgárok összefogásának eredményességét legnyilvánvalóbb módon Emil Constantinescu államelnökké történt megválasztása bizonyítja. Az országos választások legföbb tanulsága — ismételten — az, hogy: csak együttes erôvel és összefogással nyerhetünk. A román kommunista restauráció éppen magyarellenes megosztó politikájával tudta késleltetni a demokratikus átalakulásokat.
A romániai magyarság osztozik a román nép örömében — mint amiképpen a román demokratikus erôk küzdelmébôl is derekasan kivette a részét. Az új államelnök és a felálló demokratikus kormány programja végre valódi változások reményét csillantja fel elôttünk, és annak esélyét, hogy számszerû kisebbségben élô magyar nemzeti közösségünk is végre-valahára fordíthat a sorsán.
A novemberi választások nyomán kialakult, gyökeresen megváltozott, új helyzetben a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek minden lehetôt meg kell tennie, minden lehetôséget meg kell ragadnia magyarságunk helyzetének a megváltoztatása, programjába foglalt célkitûzéseinek a megvalósítása érdekében. Feljogosítják erre nem csupán a demokrácia, valamint az emberi és kisebbségi jogok általános elvei, de éppen annyira a demokratikus választásokon elért eredményei , a demokratikus erôk gyôzelméhez való jelentôs hozzájárulása .
Ennek megfelelôen az RMDSZ-nek gyökeresen szakítania kell eddigi — elnyomott — kisebbségi alapállásával , és a választások gyôzteseivel egyenrangú demokratikus tárgyalási és politikai alkupozícióban kell megkísérelnie álláspontjának, illetve a magyarság jogos követeléseinek érvényesítését. Mindez elsô fokon vonatkozik a folyamatban lévô kormányalakítási tárgyalásokra , az RMDSZ-nek az államigazgatásban való részesedésére és részvételére a kormányprogram kialakításában.
II.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Operatív Tanácsának november 25-i, marosvásárhelyi ülésén kiderült, hogy a szövetségi elnök és vezetô munkatársai, valamint maga a tanács az új kormányba való belépésünket illetôen kész helyzet elé állították szövetségünket. A tanácskozáson egyértelmûen kitûnt, hogy az RMDSZ kormányba lépése elôre eldöntött dolog , s a november 28-án, Bukarestben összeülô Szövetségi Képviselôk Tanácsának valójában nem marad más választási lehetôsége, mint hogy tudomásul vegye a tényeket, és jóváhagyja a kialakult helyzetet. A kormányalakítással kapcsolatos tárgyalások elôrehaladott volta és a szûk körû vezetôség részvételünkkel kapcsolatos elôzetes elköteleztetése nyomán valósággal belesodródtunk a kormányba.
Nyilvánvaló, hogy a kormányban való részvétel tárgyában alapfokon és érdemben a Szövetségi Képviselôk Tanácsának kellett volna döntenie. Erre nézve nem elégséges az SZKT ez év januárjában kibocsátott székelyudvarhelyi Nyilatkozatának az az elvi kitétele, mely az utalás szintjén kimondja, hogy: „A helyhatósági és a parlamenti választások döntik el, hogy a romániai magyarság képes-e olyan helyzetbe hozni saját érdekképviseleti szervezetét — az RMDSZ-t -, hogy az döntéshozói, akár kormányzati tényezôként is érvényesíteni tudja érdekvédelmi feladatait" (aláhúzás tôlem — T. L.).
Az Operatív Tanács az RMDSZ szabályzata értelmében válságkezelô testület, és semmiképpen sem tartozik a hatáskörébe — az SZKT helyett — a kormányrészvétel ügyében dönteni és intézkedni. Több, egymást követô ülése során mégis ezt tette, ahelyett, hogy az SZKT régóta halasztódó ülése elé utalta volna a kérdést.
Precedens is létezik ebben a tekintetben. Amikor 1991-ben elsô ízben vetôdött fel az RMDSZ kormányra lépésének a lehetôsége, az akkori Küldöttek Országos Tanácsa (az SZKT jogelôdje) döntött az RMDSZ tárgyaló küldöttségének összetételérôl és szövetségünk tárgyalási feltételeirôl. (Akkor, a Stolojan-féle kormányba végül is nem léptünk be.)
A szövetségi elnök és az Operatív Tanács szabályellenes módon megkerülte a Szövetségi Képviselôk Tanácsát. Ehelyett maguk döntöttek a kormányalakításra vonatkozó kérdésekben. Igaz, az RMDSZ területi elnökeivel és az újan megválasztott parlamenti képviselôkkel és szenátorokkal is konzultáltak — ez azonban semmiképpen nem helyettesítheti szövetségünk legfôbb döntéshozó testületének, a romániai magyarság „különparlamentjének", az SZKT-nak a határozatát.
November 27-én kelt levelében Somai József , az SZKT Állandó Bizottságának (ÁB) tagja joggal kifogásolja, hogy „megrendült a szövetség belsô demokráciája , mivel a kolozsvári kongresszus jóváhagyott alapszabályzatát nem tiszteljük. Többek között nem tudok egyetérteni azzal, hogy nem hívták össze az SZKT-t háromhavonta legalább egyszer, úgy, ahogy azt az alapszabályzatunk elôírja, bár az ÁB hatáskörével teljes összhangban, kétszer tûzte ki az ülés idejét és napirendjét (szeptember 21-22., és november 23-24.). Kérdem én, hogy az Operatív Tanács olyennyire átveheti az SZKT szerepét, annak felhatalmazása nélkül ?" (Aláhúzások tôlem — T. L.) Somai József ráadásul még a november 28-i SZKT-ülés összehívásáról is kívülrôl — tôlem — értesült, noha a szabályzat szerint annak az Állandó Bizottságnak kellett volna e kérdésben intézkednie, melynek ô maga is tagja!
Az RMDSZ felsô vezetôségének magatartásával kapcsolatban más szövetségi képviselôk és közéleti-egyházi személyiségek is hasonló értelmû kifogásokat és bírálatokat fogalmaztak meg.
Dr. Tonk Sándor véleménye szerint „az SZKT összehívásával az RMDSZ felelôs vezetôi elkéstek . A késlekedés arra utal, hogy ez a testület, melyet oly büszkén szoktak parlamentnek is titulálni... semmibe vétetik „ (aláhúzások tôlem — T. L.).
Pillich László kérdéseimre adott válaszában megállapítja: „ez nem VÁLSÁGHELYZET, hanem olyan fontos helyzet, mely egy képviseleti szervezet (ha az RMDSZ még annak tekinthetô) választott testületeinek döntését kell bírja a tárgyalások alapjául „ (aláhúzások tôlem — T. L.).
A szövetségi elnök szervezetünk másik fontos testületének, a Szövetségi Egyeztetô Tanácsnak a megkérdezését sem tartotta szükségesnek a kormányrészvétel nagy horderejû kérdésének tárgyában. Ezt látva, a kolozsvári egyházvezetôk — SZET-tagok — nevében Szabó Árpád unitárius püspökhelyettes november 27-i levelében joggal veti papírra a következôket: „Amivel nem értünk egyet, s ezt a helybéli egyházi vezetôk múlt heti megbeszélésén is szóvá tettük, hogy az RMDSZ legfelsôbb vezetôsége a szervezet vezetô testületeinek és az egyházaknak a konzultálása nélkül bocsátkozott tárgyalásokba... éppen a demokrácia játékszabályai követelik meg a valóban demokratikus folyamatok betartását. Így a mostani SZKT-ülésre késôn kerül sor „ (aláhúzások tôlem — T. L.).
Amint az idézett véleményekbôl is kitûnik, az RMDSZ felsô vezetése nem tartotta tiszteletben saját alapszabályzatunkat, az illetékesség , valamint a testületi döntés és a nyilvánosság demokratikus alapelveit.
Lehetetlen dolog, hogy az ország és magyarságunk életében oly fontos kormányalakítási döntésekrôl és tárgyalásokról csupán elmosódott, általános és hiányos információkat nyernek, nem csupán a közvélemény és a tagság, de még a szövetség vezetô tisztségviselôi is.
Somai József ezt írja: „Sajnos, ezzel kapcsolatban csak a médiák zavaros információja volt az egyedüli forrás számomra, mivel a belsô információáramoltatásban is zárlat volt ... Mint állandó bizottsági tag (titkár) semmilyen információt nem kaptam „ (aláhúzások tôlem — T. L.).
Mózes Árpád evangélikus püspök azért tartózkodik az érdemi állásfoglalástól, mivel „nem ismeri azokat a háttérben meghúzódó mozgatóerôket, melyek a kormányban való részvételt indokolják".
Mint a szövetség tiszteletbeli elnöke és az Operatív Tanács tagja, én magam is azokra a szûkszavú és semmitmondó sajtótájékoztatásokra voltam utalva, melyek így szólnak:
- Markó Béla „rövidesen eljuttatja ajánlatát a kormányzásban való részvételre";
- Markó Béla „tájékoztatta Constantinescut az RMDSZ szándékairól „;
- „a megegyezés részleteit november 17. után szögezik le";
- „ tárgyalások folynak a konvencióval";
- Frunda György szerint: „a magyarság azt akarja, hogy az RMDSZ részt vegyen a kormánykoalícióban";
- az RMDSZ közvélemény-kutatása szerint a kormányba való belépést a magyarság hetvenhat százaléka támogatja stb.
Alig valamit olvashattunk azonban arról, hogy: Miben áll Markó Béla „ajánlata"? Melyek az „RMDSZ szándékai"? Mirôl szól az a bizonyos „megegyezés"? Szó sem esik az RMDSZ tárgyalási feltételeirôl , az esetleges megegyezés elvi alapjairól .
Ezzel szemben a Demokrata Konvenció és a Szociáldemokrata Unió a teljes nyíltság szellemében, még jóval a választások második fordulója elôtt, teljes terjedelmében közzétette írásbeli megállapodás át a választási, parlamenti és kormányzati együttmûködésrôl. Mi, a sajátos körülményeket figyelembe véve, természetesen megelégedtünk volna egy november 17. utáni, írott megállapodással.
Másfelôl egyenesen meghökkentôek azok az érvelések, melyek a „magyarság akaratára" vagy a közvélemény-kutatások eredményeire alapozzák kormányra lépésünket. Megjegyzésre méltó, hogy annak idején a román-magyar alapszerzôdés megkötésének helyességét is egy hasonló „közvélemény-kutatás" eredményeivel támasztották alá...
De akármi is legyen a népakarat és a közóhaj: ezek felmérése semmiképpen nem helyettesítheti szövetségünk illetékes testületeinek döntéseit. Baj van azzal a szervezettel, mely antidemokratikus úton kíván részvevôje lenni a demokratikus kormányzásnak.
Azonban az elkövetett szabálytalanságok és mulasztások, a demokráciaellenes intézkedések és döntések, az önkényes vezetési gyakorlat ellenére is meg kell állapítanunk, hogy egy olyan kész helyzet alakult ki, melyet „visszacsinálni", nem létezôvé tenni igen kockázatos lenne. Félretéve a kifogásokat és bírálatokat, és eltekintve az elkövetett hibák és szabálytalanságok ügyében megállapítható felelôsségtôl, nyilvánvaló, hogy súlyos erkölcsi és politikai veszteség nélkül aligha maradt más lehetôségünk, mint elfogadni azt az adott helyzetet, melyet az RMDSZ felsô vezetôsége kialakított, illetve amelybe — velünk együtt — maga is belesodródott.
III.
A nézeteltérések és a félremagyarázások megelôzése végett nyomatékosan hangsúlyozni szeretném, hogy semmiképpen nem az új román kormányban való részvételünk egyoldalú ellenzésérôl, hanem az RMDSZ ezzel kapcsolatos helyes politikájának és célravezetô magatartásának a kialakításáról van szó. Én magam is sokkal inkább a kormányra lépés oldalán állok — ez azonban a helyes és hatékony politizálás igényéhez viszonyítva teljességgel mellékes.
Eredetileg két fô alternatívában gondolkoztunk. Az RMDSZ szövetségi és ügyvezetô elnökei maguk is azon a véleményen voltak, hogy (a.) vagy belépünk az új demokratikus kormányba, vagy (b.) az új kormány — „külsô" — parlamenti támogatására szorítkozunk. Mindkét esetben a kormánykoalíció szövetségesévé válna az RMDSZ.
A felgyorsult politikai események, és a felsô vezetés egyoldalú magatartása következtében azonban jóformán belesodródtunk a kormányba. A kialakult helyzetben szinte nem maradt más lehetôségünk, mint a hatalomhoz csatlakozni.
Túl a bemutatott — többnyire formai — hibákon és szabálytalanságokon, a romániai magyarság jól felfogott érdekében, a döntéshozatal és a lehetô legeredményesebb tárgyalások elôkészítése céljából, az RMDSZ-nek a következôképpen kellett volna eljárnia.
1. Annak mintájára, ahogyan az RMDSZ Ügyvezetô Elnöksége egy szakszerû és alapos döntéselôkészítô dokumentummal segítette elô az SZKT saját elnökjelölt-állítással kapcsolatos elvi határozatát — ez esetben is elemzést kellett volna készíteni a kormányalakítás tárgyában, gondosan mérlegelve a belépés mellett és ellen (pró és kontra) szóló érveket. Egy önmagára valamit is adó, és nemzeti érdekeink iránt valóban felelôs közképviseleti szervezetnek semmiképpen sem volna szabad kellô mérlegelés nélkül „fejest ugrania" a bizonytalan kimenetelû kormányzati felelôsségvállalásba. (Lásd az Ügyvezetô Elnökség Állítsunk-e elnökjelöltet? címû hatásvizsgáló dokumentumát. Hasonló elemzést végeztem az RMDSZ kormányra lépése tárgyában.)
2. Mielôtt a kormányba való belépésrôl végleges döntés született volna, a választások nyomán kialakult elônyös helyzetünket figyelembe véve, a legnagyobb határozottsággal és elvszerûséggel, elôzetesen meg kellett volna fogalmaznunk szövetségünk csatakozási feltételeit, igényeit és elvárásait , valamint a teljesítésükre vonatkozó biztosítékokat . Az új politikai helyzet páratlan alkalmat nyújt arra, hogy végre a megvalósulás esélyével adjunk hangot jogos követeléseinknek és kívánságainknak . Itt lett volna a ritka lehetôség, hogy konkrét és programatikus formában összefoglaljuk: Mit kíván a romániai magyar nemzeti közösség? Az SZKT a novemberi választásokon nyert megerôsödött legitimitással írhatta volna elô tárgyalási feltételeinket és a követendô gyakorlatot.
Ezzel szemben az eddigi fejlemények arra vallanak, hogy az RMDSZ felsô vezetôsége felelôtlen módon elszalasztja elônyös alkuhelyzetünket , a nekünk kedvezô hazai és nemzetközi konjunktúrát. A választások két fordulójában elért hét-, illetve kilencszázalékos eredményeinket ilyenformán aligha tudjuk kamatoztatni. A kormányzati felelôsséget vaktában vállaljuk, elônyeink és esélyeink teljesen bizonytalanná és esetlegessé válnak. Sôt, úgy néz ki, mintha mi „kérezkedhetnénk be" a kormányba, s a koalíciót alkotó két román pártszövetség mintha „kegyet" gyakorolna befogadásunkkal.
Az Operatív Tanács legutóbbi ülésén egyesek úgy fogalmaztak, hogy „meg kell elôlegeznünk a kormánynak a bizalmat". A meghívottként jelen lévô Frunda György szenátor elôfeltételek nélkül kijelentette, hogy „csak a kormányban tudjuk sérelmeinket orvosolni". De mi a garancia erre? — kérdezhetjük. Markó Béla szövetségi elnök a belépési feltételeink sürgetésére azt válaszolta, hogy egy kedvezô alku érdekében el kell hallgatnunk „a liba árát" (sic!), mert csak így leszünk képesek a jószágot a legjobb áron eladni. Ezzel szemben viszont politikai evidencia, hogy a tárgyaló feleknek egy jó vásár érdekében — igenis — elôre megszabott „árajánlattal" kell és szabad alkuba bocsátkozniuk. Egy elôre meg nem határozott, ismeretlen kormányprogramhoz csatlakozni: „ugrás a sötétbe".
Teljes homály fedi az Operatív Tanács által — illetéktelenül — kinevezett küldöttségünk kormányalakítási tárgyalásait . Nemhogy feltételeket szabtunk volna, de az RMDSZ illetékes testületei és vezetôi a tárgyalások érdemi tartalmáról még csak tudomással sem bírnak. Vagy legfeljebb annyit tudnak, amennyit errôl a szûkszavú tájékoztatások, illetve a médiák elárulnak. A hivatalos tudósításokból és a sajtóbeszámolókból az olvasható ki, hogy az RMDSZ kívánságai szerények, „szégyenlôsek" és alázatosak, és valójában a lehetséges minimumra korlátozódnak. Néhány konkrétumtól eltekintve (például kormányzati pozíciók), az RMDSZ igényei általánosságban mozognak, és kimerülnek a föltétlen támogatás, valamint a „bizakodás" és a „reménykedés" szólamaiban.
Ezzel szemben a román koalíciós partnerek kikötései és feltételei rendkívül határozottak, és általában véve korlátozó jellegûek. Kimondják például, hogy az RMDSZ autonómiaprogramját teljes egészében elvetik. Emil Constantinescu pedig kijelenti, hogy abban az esetben van helye az RMDSZ-szel való tárgyalásoknak, amennyiben az lemondana „etnikai alapú autonómiatörekvéseirôl". A román felek megnyilatkozásai és kijelentései nem sok jóval kecsegtetik a kormányba igyekvô RMDSZ-t.
Mindent egybevetve megállapítható, hogy (a.) a román koalíciós partnerek nem ígérnek semmi konkrétat , és ezzel egybehangzóan (b.) a magyar félnek sincsenek eléggé konkrét követelései . Ez a következtetés természetesen nélkülözi a kulisszák mögött folyó, titkosított tárgyalások tényismeretét, és eltekint az RMDSZ számára felajánlott néhány miniszteri és államigazgatási tisztségtôl.
De akárhogy is állnának a dolgok a kulisszák mögött, az RMDSZ illetékes testületei, vezetôi és közvéleménye elôtt jobbára elsikkad az a kérdés, hogy: mit nyerünk és mirôl kell lemondanunk — mit veszítünk — a kormányra lépés által. Nem ismerjük a koalícióba való belépés elônyeit és hátrányait. Ennek következtében joggal érezhetjük úgy, hogy részvételünk nélkül, a fejünk fölött köttetik meg az olyan-amilyen kormányzati alku.
3. Harmadsorban rá kell világítanunk, hogy a föltétlen kormányra lépés kényszerítô helyzetébe az RMDSZ több vonatkozásban igencsak megkérdôjelezhetô választási kampánya sodorta be a romániai magyarságot. Leegyszerûsítve a kérdést: az RMDSZ-t a Frunda-féle választási különítmény hajszolta be a kormányba. Választási hadjáratunk központi üzenete („messzidzse") a mindenáron való kormányrészvétel volt, mely még az erdélyi magyar közvélemény nagyobbik részét is megszédítette. A Frunda-féle csoport egyes tagjai — adott esetben — még a Román Társadalmi Demokrácia Pártjával való kormányzati szövetséget is lehetségesnek tartották.
Valójában az történt, hogy Frunda György elnökjelöltként való indításával az SZKT szabad utat engedett és — kimondatlanul is — rendkívüli legitimitást biztosított a hatalombarát neptuni politikai irányvonalnak . Másfelôl az az SZKT, mely 1993 ôszén a neptuni tárgyalók kalandorpolitikáját testületileg elítélte, ez alkalommal nem volt képes vagy hajlandó Frunda György és neptunos különítménye elnökválasztási kampánya felett ellenôrzést gyakorolni, s annak irányítása teljesen kicsúszott a kezébôl.
Frunda György — feltételezhetôen — a jól elôkészített rendkívüli helyzetet maximálisan kihasználva, a neptuni alapvonal egyenes folytatásaképpen végre érvényt szerzett az RMDSZ programjától és egész szellemétôl idegen politikai filozófiájának és irányvonalának, és „sikeresen" belevezette szövetségünket a mindenáron való kormányra lépés kényszerítô helyzetébe.
Ehhez képest az SZKT-nak nem marad más lehetôsége, mint követni a kikényszerített és felgyorsult eseményeket. Frunda György megnyilatkozásaiból pedig már alig leplezetten rajzolódik ki egy új és más RMDSZ-politika erôszakos arculata, mely minden bizonnyal mind Bukarestnek, mind a jelenlegi Budapestnek, mind Washingtonnak a leginkább kedvére van, másfelôl pedig teljes mértékben beleillik a román-magyar alapszerzôdés politikai koordinátáiba. Erre nézve igen árulkodó Frunda György kézdivásárhelyi kampánybeszédének a következô részlete:
„Elôször vagyunk ott a huszadik században, amikor közös nevezôre lehet hozni a nagyhatalmak politikai akaratát és a kisebbségben élô nemzetek igényrendszerét. Ezt a politikát kell nekünk követnünk, ez az RMDSZ új arca, amiért harcolni fogunk!" (1996. szeptember 12.; aláhúzás tôlem — T. L.).
Mutatis mutandis: ezt a nyilatkozatot akár Horn Gyula miniszterelnök is tehette volna.
Az RMDSZ politikája válaszút elé érkezett. Feltétel nélküli kormányba sodródásával azt kockáztatja, hogy az 1989-90-es hatalmas erdélyi elvárásokhoz hasonlóan, a hatalomban való részvételünkhöz fûzött felfokozott reményeink is mélységes csalódásba fordulhatnak.
A neptuni irányvonal nem más, mint a romániai magyar önfeladás politikája . A mindenkori hatalomtól nekünk nem engedményeket kell kicsikarnunk, hanem méltányos politikai szerzôdés keretében magyar nemzeti közösségünk természetes jogainak kell érvényt szereznünk. Kormánybeli részvételünknek kizárólag ez lehet az elvi kiindulópontja.
IV.
Mindent összefoglalva, eredetileg két alternatívája volt az RMDSZ-nek: a választásokon nyertes pártszövetségekkel való kormányzati vagy parlamenti koalíció . A dolgok jelenlegi állása szerint gyakorlatilag egyetlen lehetôségünk maradt, éspedig a kormányzati felelôsség vállalása.
Az események meghaladtak bennünket. Kormányra lépésünk kész ténynek tekinthetô. A tárgyalások jelenlegi fázisában belépésünkhöz már nincs mód feltételeket szabnunk. Ezt a lehetôséget könnyelmûen kihagytuk.
Viszont marad még az a lehetôségünk, hogy bár utólag tételesen megfogalmazzuk kormányba lépésünkkel kapcsolatos konkrét igényeinket és elvárásainkat . Az RMDSZ tartozik azzal választóinak, a kormányra lépésünkhöz nagy reményeket fûzô romániai magyarságnak, hogy egyértelmûen tisztázza: részvétele fejében mit vár el az új román kormánytól.
A kormányhoz való csatlakozás nem érzelmi kérdés. Belépésünket nemzetünk jól felfogott érdekei diktálják, a kormányhoz való viszonyunkat pedig ésszerû szerzôdéses alapokra kell helyeznünk. Ellenkezô esetben semmi nyereséget nem hoz az amúgy is nagy tehertételt jelentô „vállalkozás".
Ezen meggondolások értelmében a következô elvárások és jogos igények támaszthatók a hivatalba lépô román demokratikus kormánnyal szemben:
- az alkotmány és valamennyi olyan törvény felülvizsgálata és módosítása , melyek kisebbségellenes kitételeket tartalmaznak;
- a nemzeti kisebbségek szempontjából fontos törvények megalkotása, nevezetesen a kisebbségi és a vallásügyi törvények elfogadása;
- a tanügyi törvény felülvizsgálata és az RMDSZ vonatkozó törvényjavaslatának és módosító indítványainak megfelelô átalakítása;
- az RMDSZ személyi elvi autonómiára vonatkozó törvénytervezetének — statútumának — törvényerôre emelése;
- a kisebbségi autonómiaformák és a kollektív kisebbségi jogok elismertetésére és bevezetésére vonatkozó hivatalos tárgyalások beindítása;
- a jogtalanul elkobzott közösségi és egyházi javak és ingatlanok visszaszolgáltatása;
- a magyar nyelvû felsôoktatás és szakiskolai képzés helyreállítása;
- anyanyelvû oktatás a fogyatékos és kisegítô iskolákban ;
- a felekezeti oktatás 1948 elôtti állapotoknak megfelelô helyreállítása és állami támogatása;
- az egyházi szociális intézmények központi pénzügyi támogatása;
- anyanyelvünk használata a közigazgatásban , az igazságszolgáltatásban és a társadalmi közéletben ;
- a helységnevek anyanyelvû használata, anyanyelvû és kétnyelvû feliratok alkalmazása;
- a Kisebbségi Tanács felszámolása vagy/és átalakítása kisebbségi kormányhivatallá;
- magyar kormánymegbízottak (prefektusok) kinevezése a székely megyékbe (Hargita, Kovászna, Maros);
- Cseresznyés Pál politikai fogoly szabadon bocsátása.
A felsorolt elvárások mellett az RMDSZ indítványozza és szorgalmazza a következôket :
- A Demokrata Konvenció elôzetes kötelezettségvállalásainak megfelelôen ültessék életbe az 1918. december 1-jei Gyulafehérvári Határozatok nemzeti kisebbségekre vonatkozó tételeit.
- Szerezzenek érvényt az Európa Tanács 1993/176-os számú dokumentumába foglalt ajánlásoknak, melyeket Romániának a szervezetbe való felvételekor írtak elô, s melyek teljesítésére nézve a román állam kötelezettséget vállalt.
- Az új kormány határolja el magát a megelôzô kormányzat magyarellenes politikájától, és vállaljon kötelezettséget az eddig tartó kisebbségellenes politikai kurzus megszüntetésére nézve.
- Hívják össze az RMDSZ által évek óta szorgalmazott román-romániai magyar kerekasztalt , mely a román kormányzati erôk és a parlamenti pártok, valamint a romániai magyarság képviseletének a lehetô legszélesebb körû bevonásával, továbbá a romániai egyházak részvételével reprezentatív formában volna hivatott rendezni „közös dolgainkat" — az 1995-ben, Atlantában elkezdôdött párbeszéd folytatásaképpen.
Elvárásaink és követelményeink konkrét medret szabnának az RMDSZ kormányzati részvételének, és mértékéül szolgálnának kormánypolitikánknak. Másfelôl megóvnának bennünket attól, hogy önkéntelenül ne legitimáljunk egy olyan kormányt, mely netalán változatlanul folytatná a kisebbségellenes román politikai hagyományokat. Félreérthetetlenül megfogalmazott elvárásrendszerünk ugyanakkor biztosítékát jelentené az RMDSZ eddigi határozott érdekvédelmi és közképviseleti politikája töretlen folytonosságának.
Az RMDSZ-nek a vázolt elvárásrendszeren belül meg kellene szabnia egyes célkitûzéseinek a megvalósítási határidejét , valamint a kormányból való kilépésének, illetve további bennmaradásának a konkrét feltételeit. Az új helyzetnek megfelelô, átlátható és célravezetô politikai irányvonalának megrajzolásával ugyanakkor gyakorlati segítséget és útmutatást nyújtana a kormányban és az állami közigazgatásban részt vállaló magyar képviselôinek.
1996. november 28.
Tôkés László
püspök,
az RMDSZ tiszteletbeli elnöke
(Elhangzott az SZKT bukaresti ülésén)
Azt mondta Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselô a Országgyûlésben, hogy a Temesváron aláírt alapszerzôdésnek köszönhetôen a választási kampány magyarellenes felhangok nélkül zajlott le, így az RMDSZ pozitív propagandát fejthetett ki.
Nem hinnénk a fülünknek, ha nem tapasztalnánk nap mint nap, hogy milyen alapvetô félreértések származhatnak politikai szövegek fordítási hibáiból. Itt van például az RMDSZ kormánybaemelésének felkapott jelzôje: elôzmények nélküli. Ha ezt Eörsi Mátyás meghallja, és készpénznek veszi, holnap az Országgyûlésben zengzetes szónoklatot tart arról, hogy a romániai magyarok ezentúl fogják be a szájukat, hiszen eddig sehol sem voltak, semmit sem csináltak, 1989 decemberében sem, sôt 1996 novemberében is vonakodtak részt venni a közéletben, és egyszer csak részesei lettek egy ország végrehajtó hatalmának. Minden elôzmény nélkül! Hát nem csodálatos? Holott a valóságban pusztán páratlan, példátlan, vagyis olyan esemény történt, amelyhez hasonló eset nincs a történelemben. Románból a „precedenst" fordították le egyesek a tükör segítségével elôzményekre, és ezért juthatnának a kívülállók arra a következtetésre, hogy a romániai magyarok 1996. november 17-e után, a kormányalakításra vándoroltak be Ázsiából.
Ennek az aránylag egyszerûbb fordítási bakinak a mintájára próbáljuk elképzelni, hogyan fordítottak le egyes részleteket Ion Iliescu, Adrian Nãstase és a többi satöbbi választási dorongjaiból.
Már az alapszerzôdés aláírása elôtt Iliescuék, külügyminiszterük hangján keresztül, azzal dicsekedtek, hogy kiherélték az 1201-es ajánlást. Ezt a magyar nyelvbe úgy is átültethetjük, hogy emelték potenciálszintjét, és akkor az Országgyûlésben feltételezhetik a romániai magyarok magas fokú kielégültségét.
A Mócvidéket azzal ijesztgették, hogy ha nem szavaznak a konvenció, tehát a magyarok ellen, akkor visszajönnek a grófok, és elveszik az erdôket. Ha a gróf helyett bojárt fordítunk, az derül ki, hogy Iliescu nem magyar-, hanem románellenes kampányt folytatott, és még mi jajveszékelnénk?
Iliescu két témával dermesztette meg Constantinescu arcát a tévévitákon: a magyarsággal és a királysággal. A fordító ezen is segíthetne, hogy Eörsi Mátyás még rózsásabbnak lássa helyzetünket. Lényegében a magyar királyság 1100 éves fennállását óhajtotta ezzel köszönteni szeretett és volt elnökünk.
A közvetlenül a választások után lezajlott antietnikai különítményesek ejtôernyôs erôdemonstrációját az országgyûlési képviselô számára lefordíthatják úgy, hogy az voltaképpen antikommandós etnikai emelôernyôs gyakorlat volt. A kép és a kifordított szöveg együttfutását úgy oldanák meg, hogy fordítva pergetnék a filmet.
További hasonló országgyûlési felszólalások forrásanyagának biztosításáért már gondolkodnunk kell azon, hogyan ferdíthetjük ki Emil Constantinescu államelnöknek azt a kijelentését, hogy mivel az RMDSZ benne van a kormányban, nincs szükség pozitív diszkriminációra. A próbálkozókat figyelmeztetjük: nem lesz könnyû a megtévesztô fordítási fogás megtalálása. Mert íme, csak egyetlen példa: a román nyelvtankönyv megírásának honoráriuma kilencszer akkora példányszámra osztódik, mint magyar megfelelôje esetében. Ha mindkét szerzô egyforma összeget kap, akkor van pozitív diszkrimináció, és nincs igaza az államfônek. Ha a magyar tankönyvszerzô kilencszer kisebb honoráriumot kap, vagy a magyar tankönyv kilencszer többe kerül, akkor nincs pozitív diszkrimináció, de ebben az esetben sincs igaza az államfônek.
-nak lenni, ugye, csúnya dolog? Fôleg most, hogy hatalmon vagyunk. De amikor egy asztalnál láttam ülni az RMDSZ elnökét Románia új vezetôivel, egyértelmûen a félelem és a féltés érzete fogott el. Fôképp, amikor az új miniszterelnök nyilatkozatát is meghallottam, miszerint az RMDSZ kormányba kerülésével Romániában megoldódott a nemzetiségi kérdés, nincsenek már kisebbségi problémák. Csak akkor nem tudom, hová soroljam nagymamám problémáját, akit évtizedek óta következetesen kioktatnak hivatalos helyeken, üzletekben, ha anyanyelvén próbálja megértetni magát; vagy hová soroljam gyermekem gondját, aki rámul kell tanulja a „románok" történelmét, földrajzát, aki sok más társával együtt egy nem létezô Bolyai Egyetem diákja szeretne lenni. De ez már nem is csak a fiam problémája, ez már sokkal többünket érint. Mint ahogy az is, hogy továbbra sem láthatunk egy magyar nyelvû feliratot vagy plakátot a városban. Továbbra is megbotránkoztatónak minôsül Himnuszunk eléneklése, nemzeti lobogónk kifüggesztése. Hát egyházaink visszaigényelt, de a mai napig vissza nem adott ingatlanjai sem jelentenek nemzetiségi-kisebbségi problémát? (Hogy az enyémet már ne is említsem, mert azt az RMDSZ is törölte a programjából...)
Szóval, minden elismerésem az új kormánynak: a román politika ismét csillagos tízesre vizsgázott, s mi ismét bekaptuk a horgot. Csak egy a kérdés: ezentúl ki fog meghallgatni bennünket, ha netán nemzetközi fórumokon panaszra nyitnánk a szánkat?
S hogy mégse legyek annyira ünneprontó, ezért azt is ideróvom: tiszta szívembôl kívánom, hogy minél hamarabb megoldódjanak nagymamáink, gyermekeink gondjai, hogy bennem is átalakulhasson a féltés egyszerû örömmé.
Olyan mûvész kiállításának örvendezhetünk ismét, aki hatvanöt esztendôvel ezelôtt indult el a pályán, s azóta is, amikor csak a történelem szeszélyei megengedték, munkáival jelen volt galériáink kiállításain. Ferenczy Júlia 1931 ôszén felvételizett a kolozsvári Belle Arte-ra, és 1939-ben jelentkezett elôször képeivel kincses városunk közönsége elôtt. Legutóbb öt évvel ezelôtt köszönthettük ôt ugyancsak a fôtéri református esperesség Gy. Szabó Béla Galériájában (amely havonta váltakozó kiállításaival figyelemre méltó mûvész- és mûvészetpártoló munkát végzett az utóbbi években).
Bár az utóbbi években betegség és baleset tették lehetetlenné újabb képek megszületését, mind a mûgyûjtôk, mind pedig a Ferenczy Júlia mûvészete iránt érdeklôdôk várták az újabb alkalmat, hogy ezekkel a munkákkal találkozhassanak.
Ferenczy Júlia mûvészi életútja nem tartozik a legfelhôtlenebbek közé. Sokat ígérô indulását követôen, a negyvenes évek kiállítási sikerei után, sötét évek jöttek arra, aki a szocialista realizmusnak nem hódolt be feltétel nélkül. Meghajolni, a rendszer parancsára változást színlelni nem tudó magatartása miatt, Ferenczy Júliát 1958-ban kizárták a Képzômûvészek Országos Szövetségébôl, s attól fogva munkái csak a legritkábban jutottak be a hivatalos kiállításokra. A közönség azokban az években lakásán látogatta a mûvésznôt, és onnan vásárolták képeit. A hivatalossal párhuzamos értékrendskáláján lemérhetô teljesítménye számottevô. Munkái magánlakások és -gyûjtemények díszei lettek, hangulatos képei eljutottak rangos külföldi múzeumokba. Csak a hivatalosságok nem bocsátották meg soha gerincességét. Még 1990 után sem vették vissza a romániai szakszövetség tagjai közé, s a kolozsvári múzeumban mind a mai napig egyetlen képe sincs.
Mindezek azonban sohasem csökentették a nyárádszentbenedeki református lévita-tanító lányának tisztánlátását, aki elkötelezetten haladt saját útján. Munkáiban az embert fürkészte és a természetet, a megfoghatatlant próbálta megörökíteni: a lélek rezdüléseit, s a szülôföld örökké megismételhetetlennek tetszô szépségét. A táj fölött ôrködô hegyeinket festette, vizeink meg-megcsillanó tükrét, tépetlen vadonok öreg fáit és kusza ágait, titokzatos várromokat, ártatlan gyermekarcokat, üde virágcsokrokat. A szépet, a tisztát. Biztos kontúrok, egységes felépítésû, szilárd szerkezetû kompozíciók, és érzékeny, ám mégis határozott színkezelés jellemzi munkáit. Ezek közül a mostani kiállításon jó néhány telitalálatot is láthatunk.
Mûvészi tevékenységét az idôk során olyan nagy nevû kritikusok méltatták, mint például Szentimrei Jenô, Debreczeni László, Heszke Béla, Finta Zoltán, László Gyula, Entz Géza, Bíró Béla, Murádin Jenô, Szenyei Sándor, Gazda József, Banner Zoltán és Pogány Ö. Gábor. Valamennyien kiemelték Ferenczy Júlia kiváló forma- és színérzékét, a kolozsvári, majd a temesvári szépmûvészeti akadémián tanító Papp Sándortól elsajátított rajztudását, a reneszánsszal rokon szerkezeteit, a posztimpresszionizmus legjobb hagyományait követô kromatikáját.
Csupán legközelebbi barátai és mûvésztársai — közöttük Gy. Szabó Béla és Brósz Irma — tudták, hogy e képek mögött a mélyen érzô lélek és az erôteljes, egyenes, határozott jellem mekkora értéket jelent. Meg az egyszerû emberek, akik Ferenczy Júlia festményeit lakásaik díszeként ôrzik.
A parlament két házának egyesített bizottságai kedden délután befejezték a Ciorbea-kormány számos tagjának meghallgatását, és kivétel nélkül minden esetben nagy többséggel támogatták jelöltségüket.
A leghosszabb ideig, több mint öt órán át Adrian Severin, a Demokrata Párt külügyminiszter-jelöltje ült a kérdések pergôtüzében — többek között az Európa Tanács 1201-es ajánlását annak idején támogató állásfoglalásával kapcsolatban is faggatták. Severin véleménye szerint hasznos lett volna az alapszerzôdést már korábban megkötni Magyarországgal. Az ülést Victor Bos,tinaru, a képviselôház külügyi bizottságának ugyancsak demokrata párti elnöke vezette, és jelen volt Teodor Meles,canu eddigi külügyminiszter is, immár a szenátus külügyi bizottsága elnökének minôségében. Severin jelöltségét a volt kormánypárt is megszavazta, így végül 35:4 arányban támogatta a két ház külügyi bizottsága.
Ugyancsak több órát tartott Tokay Györgynek, a miniszterelnök mellé rendelt, a nemzeti kisebbségekkel foglalkozó megbízott miniszternek a meghallgatása az emberjogi, vallási és kisebbségi kérdésekkel foglalkozó parlamenti bizottságban. Mint Tokay elmondta, bár ô a kormányt képviselte, elsôsorban az RMDSZ-nek kisebbségi kérdésekben elfoglalt álláspontjáról kérdezték. Az egyik kérdés arra vonatkozott, támogatja-e RMDSZ-es prefektusok kinevezését a magyar többségû megyékbe. A miniszterjelölt rámutatott: a prefektusok a kormánytöbbség pártjainak tagjai közül kerülnek ki, és nem tud arról, hogy az RMDSZ-tagság kizáró ok lenne. Ha valakinek ez a véleménye, azzal ô nem tud egyetérteni. Más kérdések a létrehozandó kisebbségi hivatal pénzelésére és feladataira vonatkoztak — ezekre azért nincs még pontos válasz, mert még nem ismeretesek a költségvetési lehetôségek. Tokay miniszterjelöltségét a Nagyrománia Párt és az RNEP két ellenszavazatával és egy tartózkodás mellett nagy többséggel fogadták el. Az RNEP ellenszavazatát Petre T,urlea, szélsôségesen nacionalista kovásznai román képviselô külön nyilatkozattal egészítette ki, hangsúlyozva: nem ért egyet azzal, hogy RMDSZ-es tagja legyen a román kormánynak.
Birtalan Ákos idegenforgalmi miniszterjelölt meghallgatása a szenátus gazdasági és a képviselôház ipari és szolgáltatási bizottságában viszont rövid ideig tartott, a jelölt megítélése szerint reális kérdéseket tettek fel, a faluturizmusról, a turisztikai preferenciákról, a privatizációról érdeklôdtek a képviselôk és szenátorok. Birtalan kifejezte reményét, hogy sikerül elismertetni a turizmus közvetett exportjellegét, és ezzel is hozzájárulni ennek az ágazatnak a fellendítéséhez. Végül egy RNEP-képviselô tartózkodásától eltekintve a bizottság tagjai egyöntetûen támogatták jelöltségét.
A meghallgatásokon eddig a kormány más jelöltjei is nagyarányú támogatásban részesültek. Ugyanakkor a bizottságok RMDSZ-es képviselô- és szenátortagjai nem minden esetben voltak elégedettek azokkal a válaszokkal, amelyeket különbözô miniszterjelöltek tárcájuk területén a nemzeti kisebbségek igényeivel, például a kisebbségi nyelvek használatával, az azt korlátozó, a korábbi parlament által elfogadott törvények módosításának lehetôségével kapcsolatban adtak.
Victor Ciorbea kijelölt miniszterelnök tegnap délután terjesztette a parlament elé a kormánylistáját és a kormány programját, amelynek hivatalos neve: Románia makrostabilizálásának és fejlesztésének 2000-ig szóló alapprogramja. A mintegy százoldalas program az ország általános kérdéseinek sorában tárgyal olyan, a nemzeti kisebbségek soraiban nagy érdeklôdésre számot tartó témaköröket, mint a közigazgatás decentralizálása, az igazi helyi autonómia törvényhozási kereteinek és mechanizmusainak megteremtése, az oktatás demokratizálása, a helyi közösségek kultúrája, ugyanakkor számos, közvetlenül a nemzeti kisebbségekre vonatkozó elvet és intézkedést is megfogalmaz.
A kisebbségvédelemmel kapcsolatosan a program a következô elôírásokat tartalmazza.
- A nemzetközi szabályozások tiszteletben tartása, alkalmazása és jóhiszemû értelmezése, és megfelelô átvételük a belsô törvénykezésben;
- A nemzeti kisebbség védelme az erôszakos asszimilációval és azzal szemben, hogy megváltoztassák az etnikai felépítés arányait azokban az övezetekben, ahol él;
- Megfelelô jogi keret teremtése ahhoz, hogy a más nemzetiségû román állampolgárok számára biztosítsák etnikai, kulturális, nyelvi és vallási önazonosságuk megôrzését és fejlesztését.
A nemzeti kisebbségek intézményi téren való védelmével foglalkozó 4. pont ugyanott elôírja azt, hogy végrehajtó intézményként létre kell hozni a nemzeti kisebbségek védelmére szolgáló hivatalt, amelyet egy, a miniszterelnöknek alárendelt tárca nélküli miniszter koordinál. E hivatal feladata lesz az ezen a téren követendô stratégia kidolgozása, a stratégia alkalmazásához szükséges jogi szabályozások tervezeteinek kidolgozása, és a szabályozások alkalmazásának figyelemmel kísérése, „monitorizálása".
Ugyanitt szerepel egy, a határon túli románokkal foglalkozó, valamint a romák (a cigányok) társadalmi integrációjával foglalkozó, a kisebbségvédelmi hivatalnak alárendelt iroda létrehozása.
A kormányprogram leszögezi:
- Megszüntetik az anyanyelvû technikai és szakmai képzésre — beleértve az egyetemi képzésre — vonatkozó korlátozásokat, és kijelölik az ehhez szükséges pénzügyi forrásokat;
- Újra érvényesítik a felvételizôknek arra vonatkozó jogát, hogy a felsôoktatási felvételi vizsgákat azon a nyelven tegyék le, amelyen tanultak;
- Bátorítani fogják az etnikumok közötti együttmûködést szolgáló interkulturális programokat.
A program vallásügyi része egyebek között szorgalmazza azt, hogy a román parlament fogadjon el olyan felekezeti törvényt, amelynek feladata rendezni minden olyan problémát, amely az egyházak, felekezetek és vallási társaságok vallási és szociális tevékenységével és a laikus intézményekhez fûzôdô viszonyával kapcsolatos.
Adrian Severin, a külügyi tárca várományosa üdvözölte a budapesti ratifikációs vitát azt követôen, hogy a parlament két házának külügyi bizottsága nagy többséggel támogatásáról biztosította külügyminiszter-jelöltségét. A politikus hangsúlyozta, hogy az alapszerzôdés kidolgozását és aláírását annak idején sürgette, támogatta, és közeli budapesti látogatásán — amelynek pontos dátumáról még folyik az egyeztetés — már arról fog tárgyalni magyar partnerével, hogy milyen lépések szükségesek a szerzôdés megvalósításához a legkülönbözôbb — gazdasági, kulturális, az emberek közötti kapcsolatokat érintô, konzuláris és egyéb — területeken. Mint mondotta, az elsô eszmecsere elsôsorban elvi jellegû lesz, amelyen felvázolják majd az esedékes konkrét intézkedéseket, megállapodásokat. A miniszter egyetértôen kommentálta Horn Gyula miniszterelnök keddi megállapítását, hogy az RMDSZ részvétele Románia kormányában történelmi jelentôségû, és kiemelte, hogy pártja, akárcsak ô maga, támogatja az RMDSZ részvételével megvalósuló koalíciós kormányzást.
Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés nevû RMDSZ-platform elnöke a maga részérôl kedden közzétett, Orbán Viktorhoz, a Fidesz Magyar Polgári Párt elnökéhez intézett levelében azt kérte: adjon hangot Orbán az EMK ama álláspontjának, miszerint az alapszerzôdés ratifikálásának elôfeltételét „a romániai magyar közösség jogsérelmeinek orvoslása" kell hogy képezze. Katona Ádám szerint annak is fennáll a veszélye, hogy „az RMDSZ számára adományozott két miniszteri bársonyszék csak annyit fog érni, mint azok, amelyekkel a kommunista idôkben dicsekedett az akkori bukaresti fôhatalom, hogy még magyar miniszterek is vannak Bukarestben". Katona Ádám egyike volt annak a három SZKT-küldöttnek, aki a Szövetségi Képviselôk Tanácsának legutóbbi bukaresti ülésén az RMDSZ-nek a kormányba való belépését támogató határozat ellen szavazott a mintegy száz résztvevô közül.