1996. február 2.
(VIII. évfolyam, 27 szám)

Az RMDSZ-székházak körül mindig zûrök vannak, elsôsorban a vegyes lakosságú vidékeken. "Hegyre-szúrt" várakhoz hasonlítanak, amelyeket — a hatalom sunyi támogatásával — szélsôséges nacionalisták mindegyre meg akarnak ostromolni, földig akarnak rombolni, vagy legjobb esetben kilakoltatni, ellehetetleníteni. Hányszor dörgött és villámlott a funari harag az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének székháza fölött is?

Most a Maros megyei "sorstársán" csattant az ostor, de akkorát, hogy akár fogadni is lehet: nehezen lesz még egyszer magyar polgármestere a két Bolyai és Bodor Péter városának!

1990. március 19-én már lezajlott a véres "fôpróba". A Görgény-völgyébôl a Mezôségrôl behozott fejszés-botos-vasdorongos-capinás — a Radu Ceontea-változat szerint: "hagyományos munkaeszközökkel" bevonuló — népség miután nem tudta fölakasztani Bolyai Farkast és Bolyai Jánost — túlságosan keményen álltak a szobortalapzatukon! —, megelégedtek azzal, hogy ripittyára zúzták a hajdani Királyi Tábla "RMDSZ-szárnyát", megvakították Sütô Andrást, s egész életre nyomorékká tették néhány, véletlenül ott lézengô, majd a padlásra szorult ártatlan magyart.

Most ebbôl a viharvert székházból is távoznia kell az RMDSZ Maros megyei szervezetének! 1996. január 2-tól kikapcsolták a villanyáramot, lezárták a vízvezetéket, nem mûködik a telefax, a fénymásoló, egyetlen szál telefondrót kapcsolja össze a külvilággal a romániai magyarság érdekvédelmi szervezetének Maros megyei vezetôségét.

— Már nem is fenyegetôznek — mondja Zonda Attila, a Maros megyei szervezet elnöke , hanem a fejünk felett, oldalt, elôttünk bontják a falakat, építik az állványokat. Hetek óta dobozokban állnak a gyógyszerek — ingyen osztjuk a rászorulóknak —, szünetel a székházban korábban nagy népszerûségnek és látogatottságnak örvendô 24-féle tevékenység mindenike. Itt reggel nyolctól este tízig egyik rendezvény a másikat követte. Itt találkoztak a Volt Szovjetunióbeli Hadifoglyok Szövetségének tagjai, a Lórántffy Zsuzsánna Nôszövetség örökmozgó képviselôi, kiállításmegnyitóknak, rangos elôadóknak, könyvbemutatóknak tapsolhatott a közönség... Úgy látszik, ez fájt mindazoknak, akik a kisebbségi kérdés honi "rendezését" az európai normák fölöttiként értékelik, s akik a hagyományos ígérgetésekkel húzzák-halasztják az RMDSZ székházügyének méltányos rendezését. Most, a választási kampány kezdetén naponta közelharcot vívunk azért, hogy a megyében legnagyobb politikai szervezet súlyának, jelentôségének megfelelô és fôleg mûködtethetô székházat kapjon. Ilyen sziszifuszi munkára kell pazarolnunk minden erôt, akkor, amikor ezernyi gonddal, munkanélküliséggel, nehéz szegénységgel viaskodik a romániai, s ezen belül a Maros megyei magyarság. Ez szabotázs a javából!

— Marosvásárhelynek magyar polgármestere van. Négy évvel ezelôtt a romániai magyarság egésze saját gyôzelmeként is ünnepelte Nagy Gyôzô mérnök polgármesterré választását. Hát ennyi hatalma van a város elsô emberének, hogy székházügyben sem tud méltányos és elfogadható megoldást találni?

A kérdést Borbély László parlamenti képviselônek, az RMDSZ korábbi Maros megyei elnökének teszem fel, aki éppen kezében tartja a "székház-kálvária" napról napra terjedelmesebb és vaskosabb dossziéját.

— 1994 decemberéig, amíg a szervezet Maros megyei elnöke voltam — a polgármester úr jelenlétében! —, elnökségi, választmányi ülésen többször tárgyaltuk a székház sorsát, mert ennek a megoldása az ô hatáskörébe tartozik. A polgármesteri hivatal 1088/1993. november 29-i átiratában — Nagy Gyôzô aláírásával — tételesen is az áll, hogy szervezetünk sürgôsen ürítse ki a Bolyaiak tere 30. szám alatti ingatlanban használt helyiségeit, mivel az épület kormányrendelettel a marosvásárhelyi Táblabíróság tulajdonába került. Ugyanebben az átiratban az is megfogalmazódott, hogy a Maros megyei politikai pártok — köztük az RMDSZ — új székháza a Rózsák tere 5. szám alatti ingatlanban, a volt Apolló-épületben lesz.

Sajnos, két év, egészen pontosan 26 hónap leforgása alatt sem sikerült megoldani a székház-kérdést. Itt a nagy vesztes az RMDSZ, mert a többi párt megközelítôen sem fejt ki olyan nagy hatósugarú tevékenységet, mint az RMDSZ, vagy például a Románok Nemzeti Egységpártja, az egyik modern épület, a volt pártszálló földszinti termeiben székel. A Petre Roman nevével fémjelzett Demokrata Pártnak két székháza van — egy városi és egy megyei — a város fôterén, amelyeket akkor nyitnak meg, amikor valamelyik pártvezér az éppen esedékes szavazattoborzó korteshadjáratra indul. Ha nem sikerül megnyugtatóan rendezni az RMDSZ székház-igényét, ez az egész helyhatósági választás becsületességét megkérdôjelezi, politikai síkra tereli a kérdést. Nagy Gyôzô polgármester láthatóan ideges, amikor a székházügyrôl kérdezem. A városban nagyon sokan ôt hibáztatják a 26 hónapja tartó idôhúzásért, azért, hogy ennyi idô sem volt elegendô ahhoz, hogy az Apolló-épületet kiürítsék, az ott székelô Egyetemi Diákháznak és a Népi Mûvészeti Iskolának megfelelô cserehelyiséget biztosítsanak.

— Nem tudom mennyire vagyok hibás — érkezik a válasz a polgármestertôl —, amikor az Apollóban székelô intézmények nem a polgármesteri hivatal, hanem a prefektúra hatáskörébe tartoznak. Amíg a megye nem biztosít megfelelô épületet, nem lehet kiköltöztetni az ottlévô intézményeket.

— Polgármester úr, az Egyetemi Diákház, a Népi Mûvészeti Iskola már 1993-ban jelezte Önnek, hogy nem költöznek ki az Apolló-épületbôl! Ráadásul a polgármesteri hivatal 1994-ben újabb öt évre meghosszabbította az említett intézmények bérleti szerzôdését. Ezek szerint az RMDSZ Maros megyei szervezete 1999-ig nem kap megfelelô székházat?

— A bérleti szerzôdést meg kellett hosszabbítani! Erre törvény van. Még akkor is meg kellett volna hosszabbítani, ha történetesen magánlakásban székeltek volna!

— Minden jel arra mutat, hogy itt egyedül az RMDSZ került a legnehezebb helyzetbe. Milyen megoldás várható?

— Azok a pártok, amelyek a Bolyaiak tere 30. szám alatt székeltek, mind azonos hajóban eveznek. Úgy tûnik, most véglegesen megoldódik a székházak gordiuszi csomója. Január végéig kiköltözik az Apolló épületébôl az Egyetemi Diákház és a Népi Mûvészeti Iskola, s a számukra kijelölt Ifjúsági Házban folytatják tevékenységüket. A polgármesteri hivatalnak valóban kötelessége a hivatalosan bejegyzett politikai pártok számára tevékenységüknek megfelelô székházat biztosítani!

Január vége is eltelt, februárt írunk, a Maros megyei RMDSZ vesszôfutása tovább tart. Szemtanúja voltam annak a beszélgetésnek, amikor Markó Béla, a szövetség elnöke beszélt a megye prefektusával, Gavril Tîru úrral, a székház ügyében. Mindhiába! Naponta indulnak deputációk hol az EMKE Maros megyei szervezete, hol a Lorántffy Zsuzsánna Nôszövetség, hol a Volt Szovjetunióbeli Hadifoglyok Szövetsége részérôl: a szerteágazó érdekvédelmi, gazdasági, kulturális, szociális tevékenység nemcsak ellehetetlenült, hanem teljesen megbénult! A polgármester ígér, de minden másképpen történik. Napokon át az Apolló-épület kulcsait sem adta át a bérlô.

Az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöksége szinte naponta fogalmaz meg nyilatkozatot, amelyben a történtekért egyaránt felelôssé teszi a polgármesteri hivatalt, a prefektúrát, a megyei tanácsot, amiért különbözô jogi és adminisztratív ürügyek mögé bújva képtelenek megfelelô székházat biztosítani az ország legnagyobb RMDSZ-szervezetének, a többi pártoknak. Ezzel tulajdonképpen az önkormányzati jelölô- és kampánytevékenységet torpedózták meg.

Mintha bombatalálat érte volna, olyan a volt Királyi Tábla épülete, amelyrôl joggal írták a kortársak és az utódok: Marosvásárhely második gyönyörû barokk épülete. (Az elsô a Tholdalagi-palota.) A múlt századi híres táblai ifjúság közé tartozott Kemény Zsigmond, a "magyar Balzac", Dósa Elek, a jogtudós, Szilágyi Sándor és Kôváry László, a két kiváló történész, s természetesen Avram Iancu és Alexandru Papiu Ilarian. Ez utóbbi kettô emléktáblát kapott, a többi jelesrôl hallani sem akar a román közvélemény. A korábbi prefektus és a polgármesteri hivatal titkára 1993-ban azt is megakadályozta, hogy az épület falán e sorok írója által javasolt, majd alapítványi segítséggel elkészült magyar, román, német nyelvû emléktáblát elhelyezzük az Erdélyi Magyar Nyelvmívelô Társaság 200. éfordulója alkalmából! Már akkor látni lehetett, hogy a Táblabíróságnak nagy tervei vannak a Kendeffy-palotával. Már a címert is régen lekalapálták, most a város lakói aggódva kérdik: megmarad-e az a felirat, amely ott látható a fôbejárat elôcsarnokában? "Gróf Bethleni Bethlen Krisztina, néhai b.e. gróf Malomvizy Kendeffy Elek úr az tsászári királyi fejedelemnek az erdélyi Guberniumban lévô titoktanácsosa, árva özvegye építette a török háborúk alatt az MDCCLXXXIX. esztendôben." Vagy a fôjavítással egy füst alatt orwelli módon átírják az építés históriáját is? Ahogyan történt a közvetlen szomszédságban lévô, a múlt század végén épült törvényszéki palota esetében, ahol fényes nappal, a napi többezres látogató szemeláttára egyszerûen "átfestették" a magyar állam által emelt épület jelképeit, román törvénykezési emlékekkel helyettesítve.

A Maros megyei székházügy figyelmeztetés: olyan újfajta honfoglalás történik, amikor az erdélyi magyarságot nemcsak az általa emelt épületektôl fosztják meg végérvényesen, hanem a legelsô adandó alkalommal kiseprûzik székházaiból is! Bármelyik nagyvárosban tetô alá hozható egy székház-botrány.

Idôközben ugyanis furcsa dolgok derültek ki. Szakemberek véleménye szerint a pártok székházaként kijelölt Apolló-épület földszinti helyiségei olyan veszélyes állapotban vannak, hogy 60 százalékuk használhatatlan, javításuk több százmillió lejbe kerül, strukturális és statikai megerôsítésre is szükség van, a munkálatok pedig több hónapig eltartanak. Hát igen, ezt nevezik caragialei fordulattal: "tiszta mocsok"-nak. 26 hónap alatt nem volt idô felmérni az épület állapotát!

Ahogyan a polgármesteri hivatal, a prefektúra, a városi és megyei tanács arról is "megfeledkezett", hogy az impozáns Ifjúsági Házba 1999-ig nem költözhet be sem az Egyetemi Diákház, sem a Népi Mûvészeti Iskola, mert — micsoda amnézia! — 1994. december 4-én újabb 5 esztendôre meghosszabították a négy kft. és egy alapítvány bérleti szerzôdését. Az RMDSZ Maros megyei szervezete költözne, de nincs hová. Mindenhol bérlôk vannak, megújított és érvényes szerzôdésekkel. Közben a volt Királyi Tábla falait bontják, hull a vakolat és ázik a tetôszerkezet. Hatalmas vizes foltok jelzik a nagyteremben, hogy hosszantartó építkezésre rendezkedtek be. A leszedett cserép helyett mûanyagfólia takarja a gyönyörû barokk-épületet. Bokáig porban, szemétben jár az ide betévedô.

Az RMDSZ Maros megyei vezetôsége elhatározta: addig nem költöznek ki, amíg a polgármesteri hivatal, a megoldásért felelôs hatóságok megfelelô másik épületet nem bocsátanak a rendelkezésükre. Zonda Attila kijelentette: odaláncolja magát a bejárati ajtóhoz, de a jelenlegi, még meglévô székházat megvédik a jogtalan behatolástól.

Január 31-én egy újabb ígéret hangzott el: a Szabadság utcában talán mégis megkapják az egyik óvoda épületét. Az egész úgy hangzik, mint az erdélyi magyar színjátszás hôskorában, az elôadások színhelyéül szolgáló Apolló-szálával kapcsolatos legendárium: "Bál lészen, ha sár nem lészen!"

1996-ra parafrazálva: "Székház és jogok lészen, ha a másságot elfogadni képtelen nacionalizmus nem lészen!"

Szerdán a külügyi szóvivô heti sajtóértekezletén ismertették a február elején sorra kerülô román-magyar diplomáciai találkozókat.

Marcel Dinu külügyi államtitkár meghívására február 12. és 14. között munkalátogatást tesz Bukarestben Somogyi Ferenc, a magyar külügyminisztérium közigazgatási államtitkára. A megbeszélések keretében eszmecserére kerül sor a román-magyar megbékéléssel kapcsolatos dokumentumokról, mielôtt a szakértôk szintjén megkezdôdnének a tárgyalások — közölte Sorin Ducaru szóvivô. Hozzáfûzte, hogy Somogyi Ferenc látogatásakor kitûzik a Románia és Magyarország közötti megbékélés keretében aláírandó dokumentumokról szóló tárgyalások idôpontjait is.

A szóvivô tájékoztatott arról, hogy csütörtökön és pénteken román-magyar konzultációkra kerül sor Bukarestben az 1995 márciusában államtitkári szinten aláírt Emlékeztetô megvalósításáról. Ezen a külügyminisztériumok területi fôosztályainak felelôsei vesznek részt, román részrôl Nicolae Nitu, magyar részrôl Bagi Gábor vezeti a küldöttséget. Az Emlékeztetô 55 pontban rögzítette a román-magyar kapcsolatok különbözô területein kitûzött feladatokat, célokat.

A külügyi szóvivô egy kérdésre válaszolva "rendkívül érdekesnek" nevezte a bukaresti ukrán nagykövet nyilatkozatát a Kígyó-szigettel kapcsolatos román-ukrán vitáról. A szerdai bukaresti lapok szerint a nagykövet kijelentette, nincs "diplomáciai háború" a két ország között, és februárban sor kerül a román-ukrán tárgyalások hatodik fordulójára, s ezen a Kígyó-sziget problémájának rendezésérôl is szó lesz.

Sorin Ducaru üdvözölte azt, hogy az ukrán fél elismeri a vita jogi jellegét és annak lehetôségét, hogy közösen a hágai bírósághoz forduljon a két ország. Ez "elôrelépés a két ország politikájának közelítésében". A szóvivô emlékeztetett arra, hogy a román fél már a tárgyalások tavaly ôszi utolsó fordulójában javasolta azok folytatását, és a nagykövet nyilatkozata azt jelzi, hogy az ukrán fél elfogadta ezt. A román-ukrán tárgyalások idôpontját az elkövetkezô hetekben tûzik ki — mondta a szóvivô.

• Roma pünkösdista templom épül

• Cigányszekér Washingtonban

• Funar egy roma szavazatot sem kap

Egzotikus környezetben, a Mãrãsti téri Spirala nevezetû étterem sarkában tartotta sajtóértekezletét a Romák Világszervezetének Erdélyi Kirendeltsége. A sajtóértekezlet elsô felében Sebesi Eugen roma nemzetiségû pünkösdista lelkivezetô imára szólította fel a sajtó képviselôit, majd elmondta, hogy a pünkösdista romák templomot szeretnének építeni a Mãrãsti téren. Az engedélyek már megvannak, csak éppen a pénz hiányzik. A lelkes roma lelkivezetô azt is elmesélte, hogyan tért meg, és hogyan született meg ez elôtt hat évvel a roma pünkösdista templom felépítésének gondolata. Mint késôbb kiderült, kb. száz roma és román látogatná ezt a templomot. A templom építésére a romák sehonnan sem kaptak anyagi segítséget. A sajtóértekezleten felszólalt Gheorghe Dumitru, az egyesült államokbeli romák vezetôje. Az amerikai zászló mögött ülô vezér támogatásáról biztosította az egybegyûlteket. A romák gondjait az is növeli — mondotta —, hogy a Holokauszt washingtoni múzeumába küldendô cigány ekhós díszszekeret nem engedik ki az országból a hatóságok. A díszszekeret Aradon készítették közel száz évvel ezelôtt, és hajóval akarják eljuttatni Washingtonba, ahol is az erdélyi romák megnyerték a múzeum kiírt pályázatát. (A magyarországi, bulgáriai és jugoszláv roma ekhós szekerek elôtt.) Az erdélyi romák százezer dollárt nyertek ezzel a szekérrel. Az Evenimentul zilei azon kérdésére, hogy ki gátolja a romákat az ekhós szekér elküldésében, a válasz a következô volt: a mûvelôdési miniszter hátráltatja, de Adrian Nãstase "nagyon rendes". A sajtóértekezlet legérdekesebb része természetesen a romák választási kampányához kapcsolódott. E téren Ilie Gherebenes, a Szabad Romák Demokrata Szövetségének elnöke kijelentette, hogy Gheorghe Funar polgármester egy roma szavazatot sem fog kapni. Az elnök szerint Kolozsváron közel ötvenezer roma voksa jöhet szóba, ha a személyazonossági igazolványok ügyét megoldanák. Arra a kérdésre, hogy milyen kapcsolat áll fenn a szervezet és a napokban Kolozsváron járt és sajtóértekezletet tartott Roma Tömörülés között, Ilie Gherebenes azt mondta, hogy az utóbbi politikai tömörülés "valakinek az érdekeit" képviseli.

A sajtóértekezleten többször elhangzott, hogy a romáknak össze kell fogniuk, ha a helyi választások során legalább egy tanácsost be szeretnének juttatni a helyi tanácsba. Ha azonban ilyen ütemben tartják sajtóértekezleteiket a romák különbözô szervezetei, nem valószínû, hogy szekerük oda érkezik, ahova küldeni szeretnék.

Nyilatkozatok és interjúk sorozatában fogalmazta meg a kormány vezetô pártjának célkitûzéseit, álláspontját Adrian Nãstase, az RTDP ügyvezetô elnöke azon a választási kampánykörúton, amelyet az elmúlt napokban tett Erdély különbözô városaiban.

A politikus többek között a marosvásárhelyi Népújságnak adott terjedelmes interjúban, illetve Aradon tartott sajtóértekezletén kijelentette:

— A román-magyar alapszerzôdéssel kapcsolatos nehézségek okát nem Romániában, hanem Magyarországon kell keresni. A magyar gazdaság állapota új helyzetet teremt. A jelenlegi pillanatban a magyar kormány valóban komoly tárgyalási szándékot tanúsít.

— Az RMDSZ részt akar venni a kormányzásban és errôl beszél is, viszont nem képes normális kapcsolatot kialakítani a Hargita és Kovászna megyei prefektusokkal. Ugyanakkor paradox módon állandó kapcsolatban áll a magyar kormánnyal, a magyar kormány képviselôje minden alkalommal részt vesz a Szövetségi Képviselôk Tanácsának ülésén.

— Lehet, hogy rosszul értem a dolgokat, de ez az én szememben abszolút természetellenes. Úgy tûnik, hogy az RMDSZ egy magyarországi, és nem egy romániai politikai pártot alkot. Azt hiszem, az RMDSZ-nek igen nagy figyelmet kellene fordítania erre a kérdésre, hogy ne támadjanak további problémák az elkövetkezô idôszakban.

— Az RMDSZ-en belül komoly és pozitív fejleményekre került sor. Az RMDSZ-ben számos mérsékelt ember van, aki komoly politikai párbeszédet akar. Még az RMDSZ-nek a kormányzásban való részvétele is olyan kérdés, amelyet meg kell vitatni. Sajnos, azonban az RMDSZ olyan sebességgel talál fel új koncepciókat, hogy mi azt nem tudjuk követni.

— Mi nem azonosítottuk egyes RMDSZ-vezetôk szélsôséges kijelentéseit magával az RMDSZ-szel, még kevésbé a romániai magyarsággal... Nem hisszük, hogy Erdély az RNEP (Funar pártja), vagy akár az RMDSZ politikai monopóliumát képezné. Ideje volna, hogy az RMDSZ tisztázza, milyen politikát akar folytatni..., részt akar venni a kormányzásban vagy autonómiát akar?

— Helyi szervezeteink autonóm módon döntik el, hogyan szervezik meg saját választási kampányukat. Nem tiltjuk meg helyi szinten az RMDSZ-szel való esetleges szövetkezést sem, ha a közösségi érdekek ezt kívánják.

Gyûrûzik a volt egységpárti szamosújvári polgármester, Gheorghe Fodor lemondatási kisérletének ügye.

A helyi román nyelvû lapok szerint Grigore Zanc prefektus február 15-i kezdettel elfogadja majd Gheorghe Fodor lemondását. A hétfôi szamosújvári tanácsülésen hét egységpárti tanácsos kezdeményezésére határozatot fogadtak el, mely szerint Gheorghe Fodort arra fogják kényszeríteni, hogy elszámoljon polgármesteri tevékenységének "homályos" pontjairól, többek között külföldi utazásairól. A részletekrôl Esztegár István szamosújvári tanácsost kérdeztük. Mint megtudtuk, az RMDSZ már két évvel ezelôtt le akarta váltatni a polgármestert, többek között azért, mert a tanácsi határozatoknak nem szerzett érvényt. Akkor még egységpárti volt a polgármester, és a már említett hét tanácsos természetesen a polgármester mellett állt. Most fordult a kocka: az egységpártból kizárt polgármestert saját (egykori) pártjának tagjai próbálják leváltatni. Nemcsak a külföldi útjaival, a városba érkezett segélyszállítmányokkal, hanem a lakáskiutalásaival kapcsolatban is kételyek merültek fel. Az RNEP most épp azokat az érveket hozza fel ellene, amelyekkel egykor az RMDSZ próbált harcolni. A magyarság viszont — mivel a küszöbön állnak az új helyhatósági választások — nem nyerne sokat a polgármester lemondásával. Legfeljebb azt tudatosítaná a lakosságban, hogy az RMDSZ következetesen az igazság oldalára helyezkedett.

A rendeletet, amivel jóváhagyja Adrian Turicu távközlési miniszter menesztését, az elnök szerdán igenis aláírta — közölte csütörtöki sajtóértekezletén Traian Chebeleu nagykövet. Egyszersmind magára vállalta a felelôsséget és elnézést kért amiatt, hogy szerdán két, egymásnak ellentmondó közlemény látott napvilágot. Az egyik a miniszter visszahívásának tényét, a másik pedig ennek cáfolatát adta hírül. A tévedés a sietségnek tudható be, amivel iparkodott az újságírók érdeklôdésére válaszolni még mielôtt teljesen tájékozott lett volna.

Elmondta, hogy az elnöki döntés a kormányfôi okfejtés meghallgatása nyomán született. A miniszterelnök fôleg azzal érvelt, hogy Turicu bizonyos esetekben nem tartotta tiszteletben a hatályos törvénykezést és a kormányfôi rendeleteket. Hozzáfûzte, hogy ebben az ügyben a két fô kormányzó párt viszonya nem játszik szerepet, egyszerûen arról van szó, hogy egy miniszter, legyen az bármely párt tagja, alá kell vesse magát a fegyelemnek, s ezt Adrian Turicu megszegte.

Adrian Nãstase, az RTDP ügyvezetô elnöke szerda esti temesvári sajtóértekezletén kijelentette: az RNEP megpróbált pókerezni velünk, de mi nem vagyunk hajlandók ilyesmire, s emiatt viszonyunk e párttal bizonytalan. Turicu miniszter leváltását illetôen kifejtette: ez a Romtelecomnál erôfitogtatással próbálkozott, olyan formában, amivel mi nem értünk egyet.

Gheorghe Funar, a román kormányban részt vevô RNEP elnöke csütörtök délután új változatot terjesztett elô a Turicu-ügyben történtekrôl. Eszerint Vãcãroiu miniszterelnöknek a miniszter felmentésére vonatkozólag az RTDP követelésére elôterjesztett javaslatát nem elôzte meg megfelelô vizsgálat, a kórházban fekvô minisztert pedig nem tudták meghallgatni.

"Mivel nem tájékoztatták helyesen, Iliescu elnök aláírta a visszahívásáról szóló rendeletet", ám amikor szerda délután az RNEP küldöttsége felkereste az államfôt, az egyetértett azzal, hogy az aláírt rendelet végrehajtására csak azt követôen kerüljön sor, hogy ellenôrizték, történt-e törvénysértés. Funar nyilatkozatában hangot adott abbeli reményének, hogy a miniszterelnök az RTDP küldöttségével folytatandó megbeszélés nyomán "nem tart ki a hiba mellett, amelyet az RTDP vezetôségének néhány, a Romtelecom tevékenységében szerepet játszó személyisége nyomására követett el".

Funar ugyanakkor leszögezte: pártja nem fogadhatja el, hogy Turicut megbüntessék "azért, mert tiszteletben tartotta a törvényt". Amikor azonban a pártelnököt csütörtökön arról kérdezték egy rádióinterjúban, hogy ez pártjának a kormányból való kiválását jelenti-e Turicu végleges felmentése esetén, Funar kitérô választ adott.

Kissé szokatlan párosítás: volt osztrák-magyar kaszárnya és modern tévéállomás. Azonban a CBN (Cinemar Broadcasting Network) kolozsvári székhelye a Fellegváron mit sem emlékeztet az épület hajdani rendeltetésére. Korszerû felszerelés, fiatal szerkesztôk, katonás fegyelem.

— Igyekeztünk minél fiatalabb, de ugyanakkor tapasztalt szerkesztôket és riportereket alkalmazni — mondja Dumitru Mihali, a CBN vezérigazgatója , miközben végigvezet az épületen.

— Egy tévéadó dinamikusságát a fiatalos lendület és tenni akarás nagyban elôsegíti. Cégünket 1990 áprilisában jegyezték be CINEMAR néven. Akkoriban három részvényes egymillió lejes tôkével indította útjára a vállalkozást. 1994-ben csak ketten maradtunk: Florescu Claudiu (36% tôkével) és jómagam (64%-kal). Jelenleg az ingó és ingatlan vagyon kiteszi a kétmilliárdot. A kolozsvári, nagybányai és nagyszebeni tévéadók mellett van két rádióadónk két külön helységben. Akkoriban még nem létezett az audiovizuális törvény, így az adóállomást a távközlési minisztériumtól béreltük, sok volt a nehézség. A törvény megjelenése és a sugárzási engedély megszerzése után minden megváltozott. Kolozsváron tavaly novemberben sugároztunk elsô ízben. A mûsoridô nyolcvan százalékát kitevô játék- és dokumentumfilmek közösek mindhárom tévéadónál, a helyi híreket pedig önállóan szerkesztik. Múlt év júniusában vált partnerünkké az ARDAF. A biztosítási társaságnak tévéállomásra volt szüksége, de nem volt engedélyük. Cégünk, a CINEMAR többségi részvényes, az ARDAF pedig 40%-kal rendelkezik.

— Egy tévéadó mûködtetése sok pénzbe kerül. Lehet-e azt mondani, hogy az ARDAF finanszírozza a CBN-t?

— Sokan nem tudják, hogy az ARDAF a Dacia-Felix Bankra utal, ez utóbbi pedig a Román Nemzeti Egységpártot juttatja mindenki eszébe. Sima idôközben átkerült a nagyobb kormánypártba. A banknak ellenzéki részvényesei is vannak. Az ARDAF-nál a fô részvényes a SAFI, a Dacia-Felix csupán 10%-ot birtokol. Az, hogy hat évig mûködni tudtunk, azt jelenti, hogy jól meg tudom válogatni az üzleti partnereimet. Az ARDAF 1,9 milliárddal szállt be az üzletbe. Ôk finanszírozták a kolozsvári adóhoz szükséges felszerelést, 380 milliót pedig a költségek fedezésére kaptunk. A CBN-nek nincs politikai színezete. Ezt egy magánadó nem engedheti meg magának. Az állami tévé más tál tészta.

— Van-e magyar mûsor a CBN-en?

— Igen. Nagybányán egy órát magyarul sugárzunk a helyi rádión.

— Hol fogható a CBN?

— Egyszerû antennával vételezhetô a 46-os csatornán.

"Történelmi békekötés a romániai választások után?" — teszi fel a kérdést a La Libre Belgique közép-európai tudósítója, Christine Dupre, az anyaországon kívül élô magyarság helyzetét vizsgáló cikksorozatának újabb, ezúttal a magyar-román vitának szentelt írása címében.

— Választások éve az idei Romániában, és a magyar kisebbséget képviselô RMDSZ "úgy döntött, hogy rögtön a választási év elején keményen odacsap" — állapítja meg Dupre az írása elején. Utal a marosvásárhelyi kongresszuson elfogadott "autonómiaprogramra", hozzátéve, hogy az egyelôre csupán kulturális és személyi autonómiát követel, hosszabb távon azonban "különleges státust" céloz meg a magyarok számára a Román Köztársaságon belül.

"Elkerülhetetlen volt, hogy megismertessük alapelveinket azokkal a román politikai erôkkel, amelyek szeretnének együtt dolgozni velünk" — idézi a cikk ennek kapcsán Bálint-Pataki Józsefet, a HTMH területi illetékes fôosztályvezetôjét.

"A magyar-román viták legutóbbi fejleményeit mindenekelôtt a román nyelvet általánossá tévô oktatási törvény hatályba helyezése határozza meg, de a magyarok szövetséget remélhetnek a közigazgatási decentralizációs elképzelésekkel szemben álló románokkal is" — véli a belga lap elemzése, de rögtön hozzáteszi: a kapcsolatfelvétel egyelôre nagyon behatárolt maradt. "A román politikai osztály tagjai nem akarják magukra venni az »árulók« bélyeget, amelyet Funar hajlamos alkalmazni" — jegyzi meg ennek kapcsán Dupre. Valójában "a légkör ma Romániában még feszültebb, mint Szlovákiában".

— Funar az oka annak is, hogy Budapesten egyelôre lényegében lehetetlennek tartják a történelmi léptékû kétoldalú egyezmény aláírását Romániával — véli végül a cikk szerzôje, aki egyúttal idéz olyan budapesti véleményeket, amelyek szerint a budapesti kormány abban reménykedik: az idei ôszi választások nyomán egy "liberálisabb" partnere lesz majd Bukarestben.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]