1996. február 8.
(VIII. évfolyam, 32 szám)

Kényes kérdés
Lalumière a romániai oktatási és kisebbségi törvényrôl

(1. old.)

Catherine Lalumière-t, az Európa Parlament romániai látogatásra érkezett képviselôjét fogadta Teodor Melescanu is. A külügyminiszterrel folytatott megbeszélésének témája: hogyan juthat túl Románia az európai integráció útjában álló akadályokon, különösen gazdasági téren. Románia integrációja az Európai Unióba nehezen elérhetô cél, amely sokévi erôfeszítést igényel — jelentette ki Catherine Lalumière. Hasonlóképpen elképzelhetetlen jelenleg akár Lengyelország, akár Magyarország azonnali felvétele, tette hozzá, hangsúlyozva a gazdasági különbségeket. Ugyancsak megoldandó, hangsúlyozta a vendég, a jogi harmonizálás, amihez a román törvényhozásnak fokoznia kell erôfeszítéseit az európai törvénykezéshez való alkalmazkodás érdekében. Lalumière asszony hangsúlyozta, hogy Románia a térség többi államaival azonos pozícióból indul az integráció útján.

A Román Akadémián tartott keddi elôadásában az európai képviselô a földrészen uralkodó bizonytalanság okai között említette a kisebbségek helyzetét, a határok bizonytalanságát, az 1989 után jelentkezett egyensúly-problémákat a gazdag, ám gyanakvó Nyugat és a szegény, de csalódott Kelet között, továbbá az újjászületett nacionalizmust. A Román Televízió közlése szerint kijelentette, hogy a magyar, illetve az orosz kisebbségek problémákat okozhatnak Romániának, illetve Moldovának, vagy más országoknak.

A Román Televízió riporterének arra a kérdésére, hogy az európai szabályokhoz képest Lalumière asszony milyennek látja a romániai magyar kisebbségekre vonatkozó oktatási és kisebbségi törvényeket, az EP-képviselô elmondta: véleménye szerint a román parlament titáni erôfeszítést tett az európai normákra való alkalmazkodásra. Románia jelentôs haladást ért el, ami az emberi jogokat illeti. Ez tette lehetôvé, hogy az Európa Tanács tagjává váljék, és emlékeztetett arra, hogy annak idején, az ET fôtitkáraként személy szerint is mindent megtett ezért. Ami a kisebbségi és az oktatási törvényt illeti, ez, véleménye szerint, nagyon kényes kérdés, amely elsôsorban a magyar kisebbséget érinti, és röviden nem lehet szólni róla.

Lalumière asszony szerint Romániában egyensúlyban vannak a magyar kisebbség, illetve a kormány és a többség kérései, de ez az egyensúly kielégítô kellene hogy legyen. Nem mondom, hogy a magyar kisebbség kéréseit száz-százalékban teljesíteni kell, de a román többségnek sem szabad hajthatatlanságot tanúsítania, tehát valahol meg kellene találni a középutat. Vannak más olyan területek is, ahol a törvények hiányosak, például a büntetôjog reformja terén. "Nem vagyok pesszimista és úgy gondolom, hogy Romániában a diplomácia és a realizmus ki fogják küszöbölni a fennálló hiányosságokat."

Catherine Lalumière egy további nyilatkozatában kifejtette, hogy az Európa Tanács dokumentumai az egyén jogairól szólnak, mert elengedhetetlen, hogy az egyén maga válassza meg, melyik csoporthoz tartozik és megôrizze jogát arra is, hogy elhagyja azt. A kollektív jogok biztosítása a választás szabadsága elvesztésének kockázatával járna — vélte az Európa Tanács volt fôtitkára.

Shalikashvili tábornok Bukarestben

(1. old.)

Szerdán küldöttség élén Romániába érkezett John Shalikashvili tábornok, amerikai vezérkari fônök. A vendéget az Otopeni repülôtéren meghívója, Dumitru Cioflinã tábornok, vezérkari fônök köszöntötte.

Repülôtéri nyilatkozatában Shalikashvili tábornok hangsúlyozta, hogy a megbeszéléseken áttekintik a román és az amerikai hadsereg közötti kétoldalú kapcsolatokat, valamint a békepartnerség különbözô vonatkozásait. A vendéget fogadja Ion Iliescu államfô, Gheorghe Tinca nemzetvédelmi miniszter, és találkozik a parlament védelmi bizottságának tagjaival.

Az elnöki versenyfutás újabb adatai

(1. old.)

Ion Diaconescu és Petre Roman, az ellenzék két legnagyobb pártjának vezetôi választási együttmûködés mellett foglaltak állást utóbbi nyilatkozataikban. Amennyiben Petre Roman továbbjutna a második elnökválasztási fordulóba és Emil Constantinescu kiesne, a Romániai Demokratikus Konvenció választótestületét arra szólítaná fel, hogy szavazatát Petre Romanra adja. A Nemzeti Liberális Párt elnöke, Mircea Ionescu Quintus hevesen tiltakozott Ion Diaconescu parasztpárti elnök vonatkozó nyilatkozatai ellen és felkérte Emil Constantinescu konvencióelnököt, hogy haladéktalanul hívja össze az Országos Tanácsot. Politikai megfigyelôk szerint ugyanis Petre Roman jelölése felborította az eddigi számításokat. Sokan attól tartanak, hogy az elsô fordulóban az ellenzékiek szavazatának többségét nyeri el Ion Iliescu egykori miniszterelnöke.

Szabó Károly marad a szenátusi frakcióelnök

(1. old.)

Az RMDSZ szenátusi csoportja kedden újraválasztotta a frakció élére Szabó Károly szenátort. A frakció alelnöke Seres Dénes, titkára Buchwald Péter.

Középkori tömegsírok az Astoria Szálló környékén

(1. old.)

Csontvázmaradványok kerültek elô az Astoria Szálló pincéjében végzett munkálatok során. A hírt felröppentô Mesagerul transilvan szerint a csontok nem néhány napja, hanem két hónapja hevernek a földkupacok mellett. Annyit sikerült megtudnunk, hogy Mihai Wittenberger , a Történelmi Múzeum régésze tavaly — az Astoria Szálló mellett végzett munkálatok során — csontvázakra bukkant e hely közelében. A régész a következôket nyilatkozta a Szabadságnak: A szálló környékén minden valószínûség szerint egy XIV-XV. századi temetô lehetett. A tavaly elôkerült csontvázak — férfiak, nôk, gyerekek — száma a Szamos irányában egyre nôtt, sôt egy adott helyen másfél méter vastagságban feküdtek egymáson a középkori csontvázak. A régész szerint pestisben elhunytakról van szó, erre utal a gyors, igénytelen temetési mód: csak a legalsó földi maradványok mellett találtak koporsónyomokat, a fölötte levôket valószínûleg meztelenül, vagy csak lepedôbe csavarva temették el. A földi maradványok mellett nem találtak semmi, a temetô korát meghatározó régészeti anyagot. Mihai Wittenberger szerint a napokban-hónapokban az Astoria Szálló pincéjében talált csontvázmaradványok ennek a középkori pestis-temetônek a részeit képezik.

Úgy tûnik — tesszük hozzá mi —, hogy a napokban ezért nem szálltak ki sem a rendôrség, sem a múzeum illetékesei a helyszínre.

Szabó Csaba

Loptak az RMDSZ-székházból

(1. old.)

Kolozsváron az RMDSZ Ügyvezetô Elnöksége Ifjúsági Fôosztályának Donát úti székházából a múlt hét végén elvittek egy számítógépet, egy másikat pedig, mivel doboza a szokottnál nagyobb méretû, kiürítettek minden értékesebb alkatrészétôl. A faxkészüléket is magukkal vitték a kulccsal behatoló tolvajok, akik távozásuk után az ajtót gondosan bezárták. A székház takarításával megbízott személy vasárnap csak szerelési nyomokat talált, és ugyancsak az elektronikai felszerelés szervizelésére gondoltak azok az RMDSZ-alkalmazottak, akik a hét elején kinyitották a székházat. Ezt a feltételezést érthetôvé tette az egyik számítógép utóbbi idôben tanúsított megbízhatatlansága. De mint kiderült, a hét végén informatikusok nem jártak ott, és csak kedden vált világossá, hogy bûnesetrôl van szó.

A helyszínelést végzô nyomozótisztek kedden és szerdán nyilatkozatok felvételével foglalkoztak, és a ház közelében lévô háztömbökbôl megfigyelhetô — esetleg nyomra vezetô — gyanús mozzanatok iránt érdeklôdtek.

Az elsô román lombikbébi

(1. old.)

A Rompres szerdai jelentése szerint a temesvári Bega kórházban, Ioan Munteanu professzor osztályán kedden megszületett Daniel, az elsô román lombikbébi.

Az in vitro megtermékenyítést Munteanu professzor irányításával olyan fiatal kutatók végezték el, akik Heidelbergben különleges tanfolyamot végeztek. A temesvári kórház az Európa Parlament egyik képviselônôjének közbenjárására kapta meg a beavatkozás elvégzéséhez szükséges felszerelést — Kelet-Európában elsôként.

Daniel 3,6 kilót nyom, egészséges, és császármetszéssel jött a világra.

Miféle forintok?

(3. old.)

(Az Elfelejtett név címû írás kapcsán — megjelent az Adevãrul de Cluj címû lapban, 1996. január 27-én —, szerzô Farkas G.)

Tisztelt Farkas G. úr!

Hát mit mondjak? Magam is elvittem néhány napja egy cikket támogató lapjához — igaz, teljesen kommunistaelleneset —, amelyet visszautasítottak "személyeskedô támadás" címén. Tény, a szóban forgó személy a helyi nómenklatúra tagja volt, és az ilyen személyek elleni "támadás", bizonyos helyeken tabu maradt ma is. Az ön írása viszont nem személyeskedô támadás. Hanem támadás személy ellen! És elfogadták. Istenem, vannak "személyek" és személyek...

Csodálom azt a buzgalmat, amellyel szándékaimat félremagyarázza. Látszik, hogy jó iskolába járt. Lehet, pont a Stefan Gheorghiura. Nem csodálkozom viszont rosszhiszemûségén. Az epén, ami átitatja. Látszik, hogy maga egy nagyon boldogtalan ember, G. Farkas!

Másodszor foglalkozik szerénységemmel. És ezt köszönöm. Én azonban csak a legritkább esetben foglalkozom írásaival. Nincs rá idôm, elnézést a hálátlanságért! Inkább Vadim Tudorral tanácsolnám az együttmûködést, ha már úgyis azonos úton járnak. Mint tudja, Vadim roppant nagylelkû, s van neki egy asztala... nem a dák, hanem... az, amelyrôl csomagokat osztogat.

Tehát az említett lap 4. oldalán humoros összeállításba illô módon támadja az RMDSZ-t, Tôkés László püspököt és természetesen engem. Mindjárt az elsô bekezdésben, imígyen: "Alexandru Iorga a helyi magyar napilapban feltûnô mind rámenôsebb és arcátlanabb jelenség". Persze, én román nyelvû lapokban is közlök, igaz, fôleg ellenzékiekben, de úgy látszik, ön csak a Szabadságot olvassa. Tehát, véleménye szerint én lennék az, aki arra rendeltetett, aki megmentheti "a kataszrofális összeomlástól az RMDSZ zuhanó árfolyamát a román politikai palettán". Köszönöm Farkas G. úr, ez jólesett! Ha tehát az RMDSZ a következô választásokon jelentôs számú helyet szerez a román parlamentben, az én érdemem lesz! Még egyszer: mersi, Farkas G. úr!

Igen, Farkas G. úr, tagja vagyok annak az országos szövetségnek, amelybe azok gyülekeztek, akik nem voltak párttagok és szekubesúgók sem voltak. És büszke vagyok erre! Önnek is elôkészítettem egy csatlakozási nyilatkozatot — ha megfelel a feltételeknek! Továbbra is fenntartom, amit a Szabadság tavaly december 23-i számában kijelentettem. Igen, heteken át mindenütt és minden szinten megemlékeztek a temesvári eseményekrôl, csak Tôkés László nevét nem ejtették ki, s ez igenis legalább pofátlanság. Igaz, én Tôkés László fôtiszteletû püspök urat a Szabad Európa rádió adásaiból ismerem, amelyeket a forradalom elôtt és annak napjaiban hallgattam, amikor szinte naponta elhangzott a neve. És a Fãclia utolsó számában, valamint az Adevãrul elsô számában is jelen volt! Ön azonban, természetesen, a România Mareból ismeri "Tôkés papot", Istenem...

Ami a "csengô forintokat" illeti... Miféle forintok, drága Farkas elvtárs-úr? Bár amióta konvertibilis, cseppet sem megvetendô némi forint... De miféle forint? Ecu, uram! Sôt, rövidesen Euro! Az elsô Euro-utalványból juttatok önnek is. Nem egyébért, de nem lenne fair, hogy egyeseknek Euro, másoknak csupán vãcãrojtos lej...

S íme eljutottunk az "idegen kancelláriákhoz". No hiszen! Nenea Sandu, a Kerekdombról, mint az idegen kancelláriák sztárja! Ezt aztán jól megodamondta! Bravos! Bravos nemzet! Hát az elsô Euro-átutalásból a része félretéve!...

Egyébiránt, Farkas elvtárs-úr, minden jót! És — ahogyan árulók között szokás — elvtársi üdvözlettel!

Alexandru Iorga

Máté és Mátyás

(3. old.)

Joggal hiányolja Nagy László (Szabadság, 1996. II. 1.), hogy történészeink nem nyilatkoznak a sajtóban tárgyalt kérdések, jelen esetben Mátyás király származása tekintetében. Így aztán szakmán kívüliek hivatkoznak többé vagy kevésbé megbízható forrásokra, ki tárgyilagos, civilizált stílusban, ki személyeskedô, útszéli hangon. Ki ahogy tud. Ebben a kérdésben a szakemberek véleményét várva csak a Nagy László által felvetett másik problémához fûzök néhány kiegészítést.

Azt mondja Nagy László, hogy Mátyás nevét románra nem Matei, hanem Matia formában kellene fordítani. Igaza van.

Magyarban a Máté és a Mátyás két külön keresztnévként szerepel. Ladó János (Magyar utónévkönyv, 1971) szerint mindkettô a héber Mattitjahu névbôl származik, amelynek jelentése: "Jáhve ajándéka", akárcsak a Theodoros, Dorotheos, Deodatus, Jonathan, Bogdan és az ezekbôl származó számos változaté, mint Adeodát, Donát, Dieudonné stb. A Máté alak a héber Mathai becenéven, a Mátyás a latin Matthias formán keresztül alakult ki.

Christian Ionescu (Micã enciclopedie onomasticã) szerint az eredeti héber név a görög bibliafordítás során kettévált: Máté evangélista Mathathaios vagy Matthaios néven szerepel, míg Mátyás apostol és mártír (Apostolok cselekedetei 1, 23-26) neve Maththias. A latin fordításban megmaradt a kettôsség: Mattheus és Mat(t)hias, de a szláv nyelvekben a különbség eltûnik; ezért a románba is — a névadás szokását tekintve — egyetlen forma, a Matei ment át. Magyar hatásra Matias forma is keletkezett. A román bibliafordításban viszont Mátyás apostol neve Matia formában szerepel, tehát ez volna Mátyás király nevének helyes fordítása.

Fey László

A Bánffy-palota hangtalan beszéde

(5. old.)

(...) A palota története 1773-ban kezdôdik, mikor Johann Eberhardt Blaumann, Nagyszeben város építômestere elkészíti gróf Bánffy György számára egy reprezentatív palota tervrajzát. Blaumann Württembergbôl származott, és eredetileg szobrász volt. A terveket valószínûleg a mûvelt és hozzáértô Bánffy Györggyel egyetértésben készítette el. Együttesen határozták meg az épület formáját és stílusát, a plasztikai dísz hangsúlyozott szerepét és programatikus mondanivalóját. Blaumann 1785-ben befejezi élete fômûvét, Erdély legszebb palotáját, és néhány hónappal késôbb, 1786. február 5-én, ötvenhárom éves korában meghal.

Az épület pedig megkezdi hosszú életét. Változatos és hányatott sorsa egy arisztokrata család státusszimbólumaként indítja, majd lesz belôle kormányzósági palota, vendégül lát egy valódi császárt és császárnét, s további hetven év múlva újra egy császár és király vendégeskedik a fedele alatt. Az idôk folyamán otthont lel benne úri kaszinó és különféle "sóhivatalok", mágnáslakás, kávéház, cukrászda és kártolómûhely; majd befalazzák a grandiózus kapubejárat oldalsó boltíveit, hogy kiadhassák üzleteknek; aztán a lépcsôház egy része jut ugyanerre a sorsra, és lesz a palotában férfiszabóság, lapszerkesztôség és paplanvarroda, s a pincében, amelynél katedrálist is láttam már kisebbet, lesz gombatenyészethez való ganélerakat. Majd, hogy a páratlanul szép, árkádsoros, loggiás udvar se heverjen parlagon, beleépítenek egy mozit, amely egy részével, mint egy rákos daganat, belerágja magát az épületbe is. Most már a királyok árnyékai láthatók itt, csekély belépôdíjért: Hollywood királyai. (...)

Mint a Mûvészeti Múzeum akkori igazgatója, végigéltem a feltámadás folyamatát is. Apránként kapta meg a múzeum a különbözô lakók, mûhelyek, intézmények által elfoglalt helyiségeket. Így rendre indult meg a helyreállítás munkája. Az épület eredeti alaprajza az évszázadok alatt elkallódott, és ez sok fejtörést okozott. A hármas kapualjat árkádjaival ma élô ember nem látta, és életem végéig nem felejtem el azokat a perceket, amikor a két pillérsor közül frissen kibontott, embermagasságú törmelékhalmon állva elôször néztem végig a romlatlan szépségben újjászületett boltozatok alatt. Majd az üzleti célokból "modernizált" földszinti helyiségek kapták vissza boltozott formájukat, eltûntek a nagy kirakatok, és lassanként az egész épület megfiatalodott, visszanyerte elsô ifjúságának arculatát. S közben — mûveivel — beleköltözött Grigorescu és Barabás Miklós, Luchian és Nagy Imre, Aurel Ciupe és Szolnay Sándor. És azóta vendégeskedett benne Rembrandt és Picasso, Pollock és Étienne Hajdu is.

A dolgokat ki kell várni. Az elmúlt század negyvenes éveinek elején vetôdött fel a gondolat, hogy a Bánffy-palota lenne a legalkalmasabb egy felállítandó múzeum számára. Alig négy-öt emberöltô (...) után a javaslat megvalósult.

Ditrói Ervin

Csökken a lélekszám

(6. old.)

1990. és 1994. között hazánk lakossága becslések szerint 150 ezer fôvel, ezen belül 1992. és 1994. között hivatalos adatok szerint 100 ezer fôvel csökkent — írja az Adevãrul szerdai számában közölt cikkében Vasile Ghetau egyetemi tanár, aki nemzetiségekre lebontva elemzi az 1992. évi népszámlálástól 1994. év végéig megmutatkozott népességfogyatkozást.

Az 1992. január 7-i népszámlálás adatai szerint a 22,81 millió fôs romániai lakosság (100 százalék) megoszlása a következô volt: románok 20 408 500 fô (89,5 százalék), magyarok 1 625 000 fô (7,1 százalék), romák 401 100 fô (1,8) százalék, németek 119 500 fô (0,5 százalék), ukránok 65 800 fô (0,3 százalék), más nemzetiségek 190 200 fô (0,8 százalék).

1995. január 1-jére ezek az adatok a következôképpen változtak: összlakosság 22 712 400 fô (100 százalék), románok 20 370 000 fô (89,7 százalék) magyarok 1 586 000 fô (7 százalék), romák 408 100 fô (1,8 százalék), németek 96 300 fô (0,4 százalék), ukránok 66 400 fô (0,3 százalék), más nemzetiségek 185 600 fô (0,8 százalék).

A román lakosság csökkenése 39 700 fô volt, a magyaroké 39 100, a németeké 23 200, a romák száma 7 százalékkal nôtt, az ukránoké 0,6 százalékkal gyarapodott, míg a többi nemzetiségek összlétszáma 4,6 százalékkal csökkent.

A német lakosság csökkenése egyrészt a kivándorlással, másrészt életkori összetételébôl következô magas halandóságával magyarázható. A román lakosság csökkenése abszolút számban ugyan a legnagyobb, de ez azzal függ össze, hogy a lakosság csaknem kilenc tizedét alkotják: az általános népességcsökkenés körülményei között aránya az összlakosságban 2 tizedszázalékkal még nôtt is. A román népesség csökkenésének elsôdleges oka a kivándorlás, a csaknem 40 ezer fôs létszámapadásból 34 ezer ebbôl következik.

A magyar lakosság fogyásának elsôdleges oka a magasabb halandósági arány: a románoknál ez 11,6 fô volt 1000 fôre számítva, a magyaroknál 14,7 fô 1000-bôl. Ez a demográfus szerint nem csupán a magasabb átlagéletkornak tulajdonítható, hanem a magyar lakosság más jellemzôinek is. Vasile Ghetau azt hangsúlyozza, hogy ez közel jár a magyarországi átlaghoz, amely viszont hosszabb ideje a legmagasabb Európában. A romániai magyarság 39 ezer fôs létszámcsökkenésébôl 30 ezer adódik abból, hogy a halálozási arányszám meghaladja a születésit.

A professzor szerint az egyes nemzetiségek sajátosságai várhatólag a továbbiakban is hasonló, mérsékelt ütemben módosítják majd az ország lakosságának összetételét.

Rakéták a franciáktól

(6. old.)

A francia Matra cég levegô-levegô rakéták szállításáról kötött szerzôdést Romániával, míg Indonézia föld-levegô rakétákat rendelt tôle — közölte hétfôn a Le Monde napilap, a Reuter hírügynökség párizsi jelentése szerint.

A tekintélyes napilap értesülése szerint Bukarest Magic-2 rakétákat vett, amelyekkel a román légierô MiG-21, MiG-23 és MiG-29 típusú harci gépeit szerelik fel. Franciaország most adott el elôször katonai felszerelést kelet-európai országnak a berlini fal leomlása óta. A Matra amerikai, izraeli és orosz cégekkel állt versenyben.

A Le Monde úgy tudja, hogy a francia cég tárgyalásokat kezdett más kelet-európai országokkal is ugyanilyen típusú rakéták eladásáról.

Brüsszeli igények Romániával és Szlovákiával szemben

(6. old.)

A szlovákiai demokratikus intézmények, a kisebbségi jogok és a sajtószabadság helyzetérôl vár egyebek között tájékoztatást Pozsonyban Hans van den Broek, az Európai Bizottság külpolitikai kérdésekért felelôs tagja, midôn csütörtökön és pénteken a szlovák fôvárosba látogat — jelezték szerdán brüsszeli bizottsági források.

A holland diplomata, aki a bizottságon belül az EU kelet-európai kapcsolataiért külön is felelôs, szerdán délután indult háromnapos hivatalos látogatásra Bukarestbe és Pozsonyba.

Utazása alkalmával bizottsági részrôl közölték, hogy brüsszeli megítélés szerint Romániában mind a gazdasági, mind a politikai reformok terén tapasztalható elôrelépés, de újabb intézkedésekre volna még szükség. Ami a gazdaság átalakítását illeti, kívánatos volna a gyakorlatban is mind több elemét útjára indítani a papíron már megfogalmazott programoknak — jegyezte meg ennek kapcsán a brüsszeli testület illetékese. Hozzátette: a mezôgazdaságban a privatizáció már sínen van, de az ipar és a nagyüzemek vonatkozásában még jelentôs haladásra van szükség ahhoz, hogy Románia közel kerüljön a tényleges piacgazdasági modellhez.

Politikai téren a demokratikus reformok látható eredményeket hoztak, de itt is maradtak még jelentôs fehér foltok — vélte az említett forrás.

Szlovákia kapcsán emlékeztetett a tavaly októberi EU-figyelmeztetésre, amelyet az akkori elnökség intézett a szlovák kormányhoz, kifejezve ebben a Tizenötöknek a jogállamiság és a demokratikus intézmények esetleges megsértése miatti aggodalmát. Van den Broek mostani tárgyalásai során ismét felveti majd ezeket az aggodalmakat, és határozottan utalni fog arra, hogy ha Pozsony minden tekintetben részt akar venni a kelet-európai csatlakozást elôkészítô EU-stratégia folyamatában, akkor sokkal pozitívabb hozzáállást kell mutatnia e kérdésekben.

Bizottsági részrôl ugyanakkor úgy vélik, hogy összességében — a gazdaságban tapasztalható fejlôdésnek köszönhetôen — biztató irányban halad Szlovákiában az átalakulás. Részben ezzel is függ össze, hogy a bizottság "külügyminisztere" pénteken hivatalosan is megnyitja Pozsonyban a testület szlovákiai képviseletét.


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 1998 - All rights reserved -