1996. február 10.
(VIII. évfolyam, 34 szám)

A Marosvásárhelyen megjelenô Tabu hetilap felmérése szerint a romániai magyarok népszerûségi listáján 518 szavazattal vezet Markó Béla, aki a "legokosabb, legkiegyensúlyozottabb" politikus, a hölgyolvasók szerint pedig "mint férfiú is vonzó".

A második és harmadik helyezett Frunda György (411) és Tôkés László (397).

1995-ben a legellenszenvesebb romániai magyar Hajdú Gyôzô és felesége, Ádám Erzsébet volt, az egykori marosvásárhelyi színésznô, akit tavaly neveztek ki a budapesti Román Kulturális Központ aligazgatójának.

Nehéz megjósolni, hogy a döntôen marosvásárhelyi értékítéletet kifejezô népszerûségi skála melyik részén szerepel majd jövô ilyenkor Nagy Gyôzô, a város polgármestere, akivel szemben nemrégiben az RMDSZ és az RNEP tanácsosai közös arcvonalat alkotva léptek fel, elmarasztalva amiatt, hogy állítólag elszalasztotta a város felszerelését egy újabb rádióadóval.

(Budapesti tudósításunk)A magyar kormány nevében Horn Gyula miniszterelnök csaknem száz világhírû magyar származású személyiséget hívott meg a pénteken és szombaton Budapesten sorra kerülô Magyarország 2000 címmel megrendezett nemzetközi konferenciára. A személyes miniszterelnöki meghívó szövege szerint: "A tanácskozáson külföldön élô jeles szakértôkkel és külön ez alkalomra felkért hazai kollégáikkal Magyarország mielôbbi társadalmi-gazdasági modernizációjának lehetôségeirôl kívánunk eszmét cserélni. Szeretnénk, ha e két nap folyamán a világ különbözô országaiban élô elméleti és gyakorlati szakemberek kifejtenék véleményüket a magyar kormány stratégiai elképzeléseirôl, hazánk fejlôdési kilátásairól."

A Parlamentben tartott kétnapos rendezvényre Budapestre érkeztek többek közt Soros György, Andrew Sarlos, André Kosztolany üzletemberek, Határ Gyôzô, Kende Péter, Paul Lendvai, Méray Tibor és Kati Marton írók, de a nyugati világban sikeres jogászok, gyárosok és közgazdászok is. Nem hiányzik Charles Gati professzor sem, az Egyesült Államok neves politológusa. Az elôzetes várakozásokkal ellentétben nem tudott Budapestre utazni betegsége miatt Teller Ede fizikus és Berend T. Iván közgazdász, illetve elfoglaltsága okán Tom Lantos amerikai képviselô sem.

Magyarországról a felsôoktatási intézmények, a Magyar Tudományos Akadémia, a szakszervezetek, a történelmi egyházak és a Magyarok Világszövetségének képviselôi kaptak meghívást. A magyar kormányt a miniszterelnök mellett több miniszter képviseli, de jelen vannak a magyarországi pártok képviselôcsoportjainak vezetôi is.

A budapesti sajtó kiemelt helyen foglalkozik a rendezvénnyel, s különbség nélkül valamennyi lap aláhúzza annak fontosságát, hogy a millecentenárium évében Magyarországra invitált kiválóságok összefogjanak, s elôsegítsék az anyaország európai integrálódását, nemzetközi megítélésének javítását, tanácsaikkal, ötleteikkel és javaslataikkal pedig a korszerû Magyarország megteremtését.

A rendezvény nyitó ülésére a Parlament Kongresszusi Termében került sor, ahol a vendégeket Horn Gyula miniszterelnök üdvözölte.

Beszédében kiemelte: az egész régióval egyetemben eleddig járatlan úton halad Magyarország. Az ehhez fogható komplex átalakulásra nincs precedens a világtörténelemben. A feladat nem kevesebb, mint hogy egyszerre teremtsük meg a magántulajdon dominanciáján alapuló gazdaságot, az új gazdálkodási viszonyokat, illetve az új nemzetközi kapcsolatrendszert. A cél az lenne — mondotta —, hogy Magyarország — jó értelemben véve — a közép-kelet-európai térség tranzitországává, egyfajta pénzügyi, hitel, kereskedelmi disztribuciós központjává váljon.

Nyugaton is példátlan, amire a magyar kormány vállalkozott 1994 nyarán: egyszerre megteremteni az ország pénzügyi, gazdasági egyensúlyát, illetve biztosítani a növekedés feltételeit. E kettôs törekvésben tavaly áttörés következett be: jelentôsen javultak a pénzügyi mutatók, és a gazdaság is tovább növekedett. Hangsúlyozta: megvannak a további fejlôdés alapjai a pénzügyi, gazdasági szférában. Ezt segíti, hogy Magyarország élenjár a pénzügyi, gazdasági intézményrendszer kiépítésében is.

A kabinet törekvése az, hogy Magyarország belsô átalakulását az európai normarendszerhez igazítsa. Megjegyezte: jó esély van arra, hogy Magyarország az elsôk között tárgyaljon a felvételrôl az Európai Unióba, s a remények szerint az ezredforduló táján csatlakozhat az európai integrációs rendszerhez. Különösen kedvezô nemzetközi feltétel, hogy miközben a világ az integráció, az egymásrautaltság korszakába lépett, Magyarország évszázadok óta most elsô ízben dönthet társadalmi berendezkedésérôl nagyhatalmi diktátum nélkül. Környezetünkben sincs ellenséges állam, senki sem veszélyezteti Magyarország nemzeti szuverenitását. A pénteki napon a konferencia plenáris ülésén vitatta meg a legfontosabb kérdéseket, szombaton pedig három szekcióban — pénzügyi és befektetési, mûszaki fejlesztés és technológia-transzfer, illetve a magyar szellemi tôke hasznosítása — folytatja munkálatait. A meghívottak tiszteletére szombaton Göncz Árpád köztársasági elnök, Horn Gyula miniszterelnök és Gál Zoltán, az Országgyûlés elnöke fogadást rendeznek a Parlament Vadász Termében.

T. SZ. Z.

Traian Chebeleu elnöki szóvivô véleménye szerint is Romániának még számos követelményt kell teljesíteni ahhoz, hogy szóba jöhessen NATO-tagsága. Ezért a csatlakozásra nem kerülhet sor rövid idôn belül: jelenleg a kapcsolatok erôsítése van napirenden a békepartnerség keretében.

A szóvivô szerint abban az esetben, ha a NATO-hoz való csatlakozás idôpontjában a szövetség katonai támaszpontokat létesítene az ország területén, Romániának, amely vállalja az összes kötelezettséget, a jogokban is részesülnie kell.

Chebeleu közölte továbbá, hogy az államelnökség nem fog válaszolni Tôkés Lászlónak, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének Iliescu államfôhöz intézett második levelére. Ezt azzal magyarázta, hogy Tôkésnek "nincs morális alapja megbékélési javasolatok elôterjesztésére, miután — így Chebeleu — állandóan románellenes magatartást tanúsít". A szóvivô a püspök által az Erdélyi Naplónak adott interjúból vett idézetekkel igyekezett azt bizonyítani, hogy Tôkés László valójában "nem érdekelt" a román-magyar megbékélésben.

Az RMDSZ ügyvezetô elnöksége felhívást adott ki, amelyben arra szólít, hogy március 15-én a hagyományos rendezvények mellett valamennyi magyarlakta településen 11 fa elültetésével állítsanak emléket a honfoglalásnak, amelynek 1100. évfordulóját ünnepli a magyarság.

Az RMDSZ csütörtök esti tájékoztatója közli annak a levélnek a szövegét is, amelyet az ügyvezetô elnökség valamennyi területi szervezet elnökéhez intézett, javasolva, hogy a romániai magyarság intézményeinek tulajdonában lévô területen, vagy ahol erre lehetôség van, közterületen ültessék el a 11 fát, amely a magyarság megôrzô erejét jelképezi.

A szenátusban keményebben ráhajtanak a pártok számának csökkentésére a választási törvény vitája során, mint a képviselôházban, de az egyik célpont nyilvánvalóan az RMDSZ. Már az elsô szakaszba olyan meghatározást vinnének be, amely szubjektíven értelmezhetô, és bármikor ráfogható az "etnikai pártra", hogy nem "járul hozzá a nemzeti politika alakításához". A képviselôházban valamely párt elfogadásához elegendô 2500 tag 10 megyében, a szenátusi többség azonban azt szeretné, ha több mint 20 megyében 10 000 tagja lenne a parlamenti tagságra számító pártnak. Mivel Erdélyben csak 14 megye van, az RMDSZ-nek ezek szerint még hat, nem éppen magyarlakta megyében kell helyi szervezeteket létrehoznia.

Politikai megfigyelôk szerint a másik "regionális" párton, az RNEP-en is ütni akarnak a többségi szenátorok. Ugyanis azokban a megyékben, amelyekben nem mutatható fel a közvetlen ellenségkép, nem az egységpártosok, hanem a nagyromániások felé tájékozódnak az RTDP és az SZMP körein kívül került egykori pártaktivisták, valamint bel- és hadügyisek.

Románia jó úton halad hadseregének átszervezésében — hangsúlyozta 24 órás látogatását záró nyilatkozatában John Shalikashvili tábornok, amerikai vezérkari fônök. Nagyra értékelte azt is, hogy Románia elsôként írta alá a NATO békepartnerségi programját, és annak egyik legaktívabb résztvevôje. Cioflinã tábornok román vezérkari fônökkel együtt tartott sajtóértekezletén hangsúlyozta, hogy hazatérve minden lehetôt megtesz a kétoldalú együttmûködés további ösztönzésére.

Kérdésre válaszolva a NATO bôvítésének folyamatával kapcsolatban elmondta, hogy a kérdésre nagy figyelmet fordít a szövetség, amely tavaly meghatározta, hogyan, milyen eljárással kerüljön sor erre. Jelenleg a számbajövô jelöltek körét, a békepartnerség résztvevôit tekinti át, és "talán az év vége felé" tûzi napirendre a kérdést, hogy "kit és mikor" vegyen fel. Ez nagyon nyitott vita lesz, és minden jelentkezô országot saját teljesítménye alapján értékel majd a szövetség.

Romániában az a nézet uralkodik, hogy amennyiben egy övezetbôl valamelyik országot a másik elôtt vesznek fel, az feszültséget kelthet közöttük. Mennyiben játszik szerepet ez a szempont a jövendô döntésben? — kérdezték. Shalikashvili tábornok válaszában kifejtette, hogy a tagságról nem tömbök vagy országcsoportok alapján fognak dönteni, hanem mindegyik országot saját hozzájárulása alapján fogják megítélni; ami a sorrendiséggel kapcsolatos szempontokat illeti, azt mérlegelni a döntéshozók dolga lesz.

Az amerikai vezérkari fônök igen fontosnak nevezte, hogy közben folytatódjék az együttmûködés, a tárgyalás Oroszországgal is, amelyet partnernek tekint, nem ellenfélnek. Éppen ezért, mondta egy másik kérdésre válaszolva, a NATO elutasítja azt a felfogást, amely egy ma már lezárult korszakból ered, és ütközôövezeteket, ütközôállamokat tart szükségesnek két ellenséges hatalom között: ehelyett együtt kell mûködni a béke és a stabilitás megteremtésében. "Nincs hely ütközôövezet számára."

Az amerikai vezérkari fônök a Románia által a boszniai NATO-erôk számára felajánlott temesvári repülôtérre vonatkozó kérdést megválaszolva nagyra értékelte a román ajánlatot, amellyel azonban "szigorúan katonai okokból" pillanatnyilag nem éltek. Ugyanakkor nem zárta ki annak a lehetôségét, hogy késôbb a boszniai mûvelet számára akár fô- akár mellékfeladatok betöltéséhez igénybe vegyék. Elmondta, hogy szakértôi küldöttség fogja megvizsgálni ebbôl a szempontból a repülôteret.

A román hadsereg reformját méltató szavak mellett Shalikashvili arra is felhívta a figyelmet, hogy a NATO-igényekhez való alkalmazkodás hosszú és nem könnyû folyamat, hiszen maga a szövetség 40 év alatt alakította ki a maga rendszerét. Elmondta, hogy a kétoldalú katonai együttmûködés keretében jelenleg vezérkari szintû érintkezések vannak, de tervezik kiképzôk küldését a csapatokhoz is. Megjegyezte, hogy az együttmûködést nehezíti az illetékes partnerek túl sûrû váltakozása a román oldalon.

Szó esett a bukaresti tárgyalásokon a fegyvergyártási, illetve az új fegyverrendszerek használatára való kiképzésben való együttmûködés lehetôségeirôl is. Cioflinã tábornok megjegyezte, hogy a sajtót is tájékoztatták az olyan tervekrôl, mint C130-as amerikai szállítógépek beszerzése, Cobra-típusú helikopterek amerikai licensz alapján történô elôállítása (ez milliárd dolláros üzlet lenne), radarberendezések, rakétatechnika beszerzése, hozzáfûzve, hogy ezekrôl a tárgyalások tartanak még, de a fontos az, hogy a folyamat megindult.

• Buldózeres Vlad Tepes

• Az RMDSZ jelenléte nem kívánatos?

• Jövô héten újból összeülnek

A helyhatósági választások közelsége, a jelenlegi polgármester újraválasztásának rémképe akarva-akaratlanul arra ösztönöz egyes pártokat — noha nemigen kedvelik egymást —, hogy közös polgármesterjelöltrôl tárgyaljanak. Az ellenzék szétdaraboltsága, a Demokratikus Konvenció és az ezen kívüli pártok közötti ellentétek, a személyes ambíciók, konfliktusok, kicsinyes pártérdekek helyi vagy országos szinten csökkentik az ellenzék esélyeit.

Mielôtt az ellenzéki pártok saját jelöltet állítanának, a Polgári Szövetség Pártja (Partidul Aliantei Civice) megbeszélésre hívta ôket. A február 8-i eszmecserén a Demokrata Párt, Szociáldemokrata Párt, '93-as Liberális Párt, Nemzeti Liberális Párt — DK, RMDSZ, Szabad Románok Világszövetsége, Kereszténydemokrata Unió és természetesen a házigazda (PSZP) képviselôi vettek részt. Ana Potcoavã — az esetleges független polgármesterjelölt, akit bevallása szerint ellenzéki érzelmek fûtenek — érdekes kijelentéseivel szórakoztatta az újságírókat a gyûlés elôtt. Ha megválasztják — ígérte —, nem állít több szobrot, Vlad Tepesként buldózerrel teremt rendet a városban, területi autonómiát vezet be. Szerinte rablók, tolvajok és gyilkosok vezetik az országot. Hogy többen félkegyelmûnek nevezték? "Sebaj, — mondta Ana Potcoavã —, akkor egy bolond fogja megváltani a világot."

A kerek háromórás megbeszélés zárt ajtók mögött zajlott. Mi több, a sajtó képviselôit felkérték, hagyják el az elôszobát is...

Néhány vélemény az ülés végén:

Munteanu Ovidiu, Nemzeti Liberális Párt — DK elmondta :

— Kiábrándult vagyok. A konvención kívüli ellenzéki pártok — kivéve a Demokrata Pártot és esetleg a Polgári Szövetség Pártját — képtelenek részt venni a választásokban. Az RMDSZ jelenlétét nem tartom helyénvalónak, mivel egy esetleges együttmûködést helyezett kilátásba a nagyobbik kormánypárttal. Nem hiszek abban, hogy az RMDSZ döntô szerepet tölthet be a helyhatósági választásokban. Ellenkezôleg: megnehezíti munkánkat.

Pálffy Zoltán, RMDSZ :

— Tapogatózó beszélgetés folyt, semmi konkrétum nem hangzott el. Nem tudni az esetleges polgármesterjelölt nevét, és azt sem, hogy melyik pártból kerül majd ki. A megbeszéléseket folytatni kell.

Sorin Alabacan, a PSZP kolozsvári szervezetének elnöke:

— A párbeszéd ôszinte, egyenes volt, több vonatkozásban teljes volt az egyetértés, azonban több kérdésben nem egyeztek a vélemények. Az RMDSZ konstruktív álláspontjával bizonyította, hogy demokratikus szervezet. Gondolom, nem esik a kormányzat csapdájába, s rájön, hol a helye. A kolozsvári magyarság bizonyos mértékben eldöntheti a választások sorsát. Jövô héten újból találkozunk. Addig kell folytatnunk, ameddig közös nevezôre jutunk.

Kiss Olivér

Négyméteres Antonescu húszméteres oszlop elôtt — Marcel Voinea díjnyertes alkotása, amely Gheorghe Funar polgármester szerint június elsejétôl a Monostoron hirdeti a marsall "bátorságát és emberi méltóságát". A polgármester szerint a szoboravatásra, amelyhez a városi tanács még mindig nem adta beleegyezését, s a Mûvelôdési Minisztérium sem döntött az ügyben, a háborús bûnös Antonescu kivégzésének 50. évfordulóján kerülne sor. Hogy a szoborkolosszus mennyibe kerül, még nem lehet tudni. Egyelôre a makettekért járó milliókat fizeti ki a hivatal, többek között abból a pénzbôl, amivel a Közterület Fenntartó Vállalatnak tartozik, s közvetve Kolozsvár lakosságának. Akinek nem égbemeredô oszlopokra és több ezer zsidó haláláért felelôs háborús bûnösök megdicsôítésére, hanem járható utakra, s a kincses város valódi értékeinek, kincseinek a megôrzésére lenne szüksége.

Az Antonescu-pályázatra 17 pályamunka érkezett be, és hat makett alkotója gazdagíthatja családi költségvetését a város pénzébôl. A szerencse ezúttal a polgármesteri ízlésre különösképpen ráérzô Voinea családnak kedvezett. A második díj is a családban maradt, Marcel testvére, Ilarion Voinea révén. Sôt, a dicséretekért járó csinos összeget is ôk tehetik zsebre, igaz, ezúttal fordított sorrendben: itt most már Ilarion kapta a többet. A harmadik díjon Florin Musta és Pavel Mercea osztozott, a harmadik dicséret pedig Dumitru Cosmának jutott.

Akárki akármit mond, '89 decembere óta mégiscsak változott a világ. Addig egyetlen embernek a képmásából lehetett mûvészien jól élni. Most már olyannyira gazdag a választék, hogyha így haladunk, lassacskán már az is felkerül a megörökítendôk listájára, aki nem pár ezer, hanem tíz-, vagy ki tudja? , egyenesen százezer ember haláláért is felelôs...

Németh Júlia

Nagy sürgés-forgásra figyeltek fel a Mátyás király utcai lakosok, valamint az aranyárusok: horribile dictu, amikor sehol a városban nem lehet utcaseprô-jégtörôt látni, amikor minden ötödik kolozsvári bokáját ficamítja, sípcsontját töri a jeges utcákon, akkor egyszerre két tucat utcaseprô jelent meg rettentô izgatottan a Mátyás király utcában. Az izgalom azért harapozódott el a jobb idôket is látott óvári utcácskában, mert kiderült, hogy Kolozsvár polgármestere az egykori Intim vendéglôben fog bankettezni. Az utcaseprôk pánikszerû gyorsasággal lapátoltak-sepertek, rossz nyelvek szerint azért, hogy a vendéglôbôl távozó bankettezôk nehogy kitörjék a nyakukat.

Sz. Cs.

"Mi napszámosokkal nem érhetjük be, nekünk a legjelentéktelenebb helyen is apostolokra van szükségünk. Olyan erôkre, akik saját foglalkozásukban kiválóak, szorosan vett kötelességüket nemcsak lelkiismeretesen, hanem lelkesedéssel végzik, a rájuk bízott szellemi és erkölcsi javaknak fáradhatatlan sáfárai, és emellett még készek mûködésük terét kitágítani, akarnak és tudnak munkát lelkesedésbôl, a nagy ügyek szeretetével vállalni" — hangzott az apostoli kormányzó Márton Áron ajkáról az az emlékezetes beszéd, amelyben saját életprogramját állította az erdélyi magyarság és annak vezetôi elé az Egyházmegyei Tanács közgyûlésén, röviddel püspökké szentelése elôtt. S a szavak, amelyek legteljesebben kifejezték egyéniségét, életfelfogását, üstökösként mutatták és mutatják az utat a világháború igazsgtalanságai által megtépázott, kiábrándult és talajt vesztett magyarságnak. Kemény hitével, erkölcsi magatartásával rendületlen példája volt egész életén át ennek a szellemnek.

Csík vármegye legtöbb lelket számláló községében, Csíkszentdomokoson született 1896. augusztus 28-án Márton Ágoston és Kurkó Julianna egyszerû földmûves család harmadik gyermekeként. Abban a faluban, amelynek népe Szent László király uralkodása idején vált kereszténnyé, és katolikus vallásához napjainkig hû maradt. Itt ismerte meg székely népének szívós küzdelmét a megélhetésért, ahol messze földön leghidegebb az éghajlat, a talaj gyenge és agyagos, és ahol olyan görcsösen kell ragaszkodni az életadó értékekhez, akár a kopár sziklába kapaszkodó, égbelendülô zöld fenyôk. A székely szülôföld Venczel József szerint három ajándékkal indította útra: "a történeti zivatarokat átélô csíki katolicizmus útravalóul erôs lelket adott, a Hargitán túl ôrt álló nép acélos öntudatot, az életharcban fáradhatatlan község pedig bátor aszketizmust". Csíkszentdomokoson kezdte meg a betûvetést, majd ösztöndíjasként a csíksomlyói gimnáziumban, a gimnázium átépítése után pedig Csíkszeredán folytatta. A VI. osztály elvégzése után két évet kék köntösbe öltözve a gyulafehérvári szemináriumban töltött. 1915-ben pályafutását a világháború megszakította. Az olasz és az orosz frontra került, fôhadnagyi rangot kapott. Megismerkedett a háború és a forradalom borzalmaival, hazakerülve a nagyfokú szegénységet és a sorsfordulat által kiváltott megkeseredést kell tapasztalnia.

"Tudjuk, az Isten rendelte számára a tapasztalatszerzésnek ezeket az esztendeit — írta róla Venczel József kortársa. — Ô akarta próbára tenni, mert a pap Márton Áronnal különösebb tervei voltak. Meglepô, ha távlatból nézzük azt a 14 esztendôs papi pályát, melyet püspökünk bejárt. Mint ditrói és szentmiklósi káplán s vöröstoronyi expozitus megismeri a kétféle egyházszervezetet: a székelyföldit és a szórványvidékit; mint marosvásárhelyi hittanár és régens, késôbb mint ifjúsági lelkigyakorlatok vezetôje fiúnevelô feladatokat lát el, s szoros kapcsolatba kerül a serdülô, új nemzedék spirituális kérdéseivel; mint aulista s Majláth püspök bizalmasa közelrôl tanulmányozhatja az egyházkormányzat szerkezetét; mint fôiskolás prézes és hitszónok alakító hatást gyakorolhat katolikus értelmiségünk friss évjárataira; mint az Erdélyi Iskola szerkesztôje a korszerû nevelés alapját fekteti le s mint népszövetségi igazgató egyetemes népszervezô és nevelô tervek valósításába foghat; végül mint kolozsvári adminisztrátor tanúságot tehet gazdasági érzékérôl s mint a kolozsvári Szent Mihály-egyház helyettes plébánosa a városi hívôszervezés és nevelés nehéz szerepét vállalhatja. Lehetetlen a megfoghatatlan tervszerûséget fel nem fedezni: ez az élet egy késôbi feladatra való felkészülés. A falusi és városi pasztoráció, az új szellemû ifjúságnevelés, a spirituális és gazdasági élet kérdései s az általános egyházkormányzat feladatai nyíltak meg elôtte, s Isten kegyelmével a kérdésekre feleletet adhatott, a feladatokat eredménnyel munkálhatta."

A 14 évi változatos, megfeszítô munka után, 1938 karácsonyán XI. Pius pápa kinevezte Márton Áront a gyulafehérvári egyházmegye püspökévé. A püspökszentelés fenséges szertartására 1939. február 12-én, a kolozsvári Szent Mihály-templomban került sor. A gyulafehérvári apostoli kormányzót Andreo Cassulo pápai nuncius Pacha Ágoston és Fiedler István püspökök segédletével krizmával felkente és átadta neki a megszentelt fôpásztori jelvényeket, a pásztorbotot, a hûség jelét, a gyûrût és a mitrát. A Keleti Újság 1939. február 15-i száma, amely a nagyszabású szertartásról részletesen ír, így zárja beszámolóját: "...a püspökszentelés alkalmával egész Erdély lakossága részérôl olyan nagy szeretet és hódolat nyilvánult meg, amilyen csak kivételes nagyságoknak jár. A püspöki székben olyan egyéniség ül, akit rátermettsége, tudása, erôs akarata és sok más tekintetben is kiváló egyénisége méltán juttatott felelôsségteljes nagy tisztsége betöltésére. Kolozsvártól a Székelyföldig mindenütt hálás szívvel gondolnak a katolikus egyház elhunyt fejedelmére, aki az erdélyi lélek igazi megtestesítôjét, Márton Áront helyezte a püspöki székbe, azt a Márton Áront, aki a székely harisnyát, csizmát és zekét cserélte fel papi öltözettel."

Az ôsi hagyománynak megfelelôen az új püspök jelmondatot és címert választott magának. Az ô jelmondata: Non recuso laborem — Nem futamodom meg a munkától. S a világpolitikai helyzet olyan keserves körülményeket teremtett az erdélyi magyarságnak, hogy a népének életét kitûnôen ismerô püspöknek mind több és nehezebb, önként vállalt feladatot kellett teljesítenie. 1940-ben a második bécsi döntés Erdélyt, s így az erdélyi püspökséget két részre szakította. A püspök a Romániához tartozó Dél-Erdélyben maradt, az északi rész egyházi vezetésével vikáriusát, Sándor Imrét bízta meg, de Gyulafehérvárról ô maga irányította a kettészakadt egyházmegyét. A Dél-Erdélyben maradt magyarokra nagyon nehéz napok vártak. Nagy részük vagyonát eladta és elmenekült, az otthonmaradottakra a háború, a parancsuralmi rendszer és a német befolyás nehezedett. Fokozódtak a feszültségek a román, a magyar és a német lakosság között, késôbb megkezdôdtek a zsidóüldözések. Márton Áron püspök bérmautjain nagyon jól megismerhette népének életét, a társadalmi, nevelési, politikai gondokat, amelyekrôl körleveleiben mindig megemlékezett, szóvá tette és a helyzetnek megfelelô erkölcsi magatartás szükségességére hívta fel a figyelmet.

1944 tavaszán hangzott el emlékezetes beszéde a Szent Mihály-templomban a népek egymás elleni gyûlölködése és a zsidóüldôzések ellen, amelyet a hivatalos hatóságok különösen nehezményeztek, s figyelmeztették, hogy többé nem kap határátlépési engedélyt.

1945-ben már azt kellett tapasztalnia, hogy a "demokratikus" Groza-kormány rafináltan készítette elô a béketárgyalásokat, megnövelte a magyar iskolák számát, magyar egyetemeket és kétnyelvû adminisztrációt létesített. Rávette a Magyar Népi Szövetség vezetôit, hogy elfogadják a marosvásárhelyi határozatot, amelynek értelmében az erdélyi magyarság kérte Erdélynek Romániához való tartozását. Az árulás láttán készíttette el Márton Áron püspök statisztikai adatok alapján azt a memorandumot, amelyben a lakosság számarányát alapul véve, határkiigazításokat kértek. A béketárgyalások azonban úgy alakultak, hogy ennek a memorandumnak semmi esélye sem lehetett az elfogadásra. Két ízben az erdélyi magyarság helyzetét áttekintô memorandummal fordult Groza Péterhez, ugyanakkor népmissziók megtartását rendelte el. Kolozsvári beszédében programot hirdetett, amely szerint "a kizökkent emberi életet az erkölcs alapjaira kell visszatolni". Marosvásárhelyen a demokrácia erkölcsi feltételeirôl beszél: "ha egy kényszerhelyzetben lévô nép néma hallgatással veszi tudomásul az eseményeket, ne állítsák azt, hogy örömben úszik". Az állam ezt lázításnak minôsíti, s az 1946-os csíksomlyói búcsú után, amelyen hatalmas tömeg vett részt, megkezdôdött a püspök elleni titkosrendôrségi hadjárat. Tiltakozása az egyházi iskolák államosítása ellen és a kultuszminiszterhez eljuttatott javaslatai egyre kényelmetlenebbé tették személyét, s ezért 1949 júniusában letartóztatták. Szebenbe, onnan pedig Pitestire, Nagyenyedre, Szamosújvárra, Máramarosszigetre, végül a jilavai föld alatti börtönbe vitték. 1950-ben letartóztatták Venczel József egyetemi tanárt és még nagyon sok magyar és román közéleti személyiséget, s hatalmas koncepciós per után — a koholt vád a román kormány megdöntésére szôtt összeesküvés — sok más társával együtt elítélték. Börtönéveirôl késôbb sohasem panaszkodott, de rehabilitációját sem kérte soha többé.

1955. március 25-én tért vissza gyulafehérvári székhelyére, ahol rendet teremtett, s megkezdte bérmaútjait, amelyeken a hívek hatalmas lelkesedéssel fogadták. Az igazság és szeretet keresztényi elveinek megvalósítását tûzte ki ekkor célul hívei elé. A hatóság megdöbbenve állapította meg, hogy népszerûsége a börtönévek alatt sem csökkent és tizenegy évi házifogságra ítélte! De a hívek akkor is özönlöttek hozzá, továbbra is papokat szentelt és bérmált a gyulafehérvári székesegyházban, s egymás után küldte memorandumait a legmagasabb fórumokhoz, követelve bebörtönzött papjainak szabadon bocsátását. A házi ôrizetet soha meg nem szegte, bár szabadságáért kompromisszumokat ajánlottak fel. Mégis egy ízben rálôttek a közeli dombról, s a rendôrség nem is tagadta tettét. Mindössze azt sajnálták, hogy a golyó célt tévesztett. 1967-ben feloldották házi ôrizetét, és ismét bérmautakra indult, ahol mindig rengetegen várták és ünnepelték.

1969-ben és 1971-ben eljutott Rómába, VI. Pál pápa úgy fogadta, mint a jelenkori katolicizmus egyik legnagyobb alakját. 1972-ben súlyos betegség hatalmasodott el rajta. A pápa dr. Jakab Antalt nevezte ki segédpüspöknek, aki 1980. április 2-án hivatalosan átvette az egyházmegye kormányzását. Pár hónappal késôbb, szeptember 29-én, életének 84. évében halt meg. Negyven éven át szolgálta Istent és népét kemény hittel, fáradhatatlan munkával, acélos öntudattal, rendületlenül.

Szabó Piroska

Csütörtök délutánra összehívták a kolozsvári városi tanács jogi és városrendészeti szakbizottságát az ezekben a szakbizottságokban lévô két-két ellenzéki tanácsos kérésére. Napirendként olyan témákat szerettünk volna megtárgyalni, amelyek mögött a városvezetés igen súlyos törvénytelenségei húzódnak meg. Ilyenek:

— a Deák Ferenc utca 2. szám alatt (a volt városi pártbizottság épületének az udvarán) engedély nélkül lebontottak egy mûemlékjellegû épületet és szintén engedély nélkül újat építenek helyében;

— a város beépíthetô területén kívül, az úgynevezett külsôségben 1990-tôl kezdve számos építkezés számára engedélyt bocsátottak ki. A 18-as földtörvény szigorúan megállapítja, hogy mit lehet építeni a külsôségben: csak mezôgazdasági jellegû vagy katonai célú épületeket, utakat és távolsági vezetékrendszereket. Ilyen esetekben az engedélyezés kizárólag a megyei tanács hatáskörébe tartozik, a városvezetés elôzetes láttamozásával. Ennek ellenére számos villára és különbözô kereskedelmi rendeltetésû létesítményre adtak ki építési engedélyt, sôt, az eddigi bevallás szerint a városháza is engedélyezett nyolc lakást a Bunã Ziua jövendôbeli rezidenciális lakótelepen. Az építkezést meg is kezdték.

Így már érthetô, hogy a városi tanácsot miért gyomrozták már három ízben a beépíthetô terület kiterjesztésének jóváhagyásáért, amely utólag legalizálná a törvénytelenségeket.

Ezen kívül a Fôtér általános rendezési tervét és az Antonescu-szobor ügyét is szerettük volna megvitatni csütörtökön. Az ülésre hivatalos volt Titus Jude titkár — minden törvénytelenség ismerôje — és Eugen Ciocoi városrendészeti igazgató is.

Február 8-án délelôtt Gheorghe Funar polgármester átiratban közölte négyünkkel, a kezdeményezôkkel, hogy elfoglaltságuk miatt nem tudják a kért dokumentumokat és az említett képviselôket a két bizottság rendelkezésére bocsátani. Összehangolt akcióról van szó, ahhoz semmi kétség, mert érdekes módon csak az egységpárti szakbizottsági tagok maradtak távol. A polgármester megtiltotta jelenlétüket, akárcsak a tanácsi titkárnak és az igazgatónak.

Ez is bizonyítéka a városvezetés gyávaságának.

Az érdemi teljes tanácsi ülésre, Gheorghe Funar javaslatára, jövô héten, szerdán, 14 órakor kerül sor, amikor bemutatják a kért dokumentumokat. Ezek "elôkészítése" olyan idôrabló munkát követel, hogy csak át kellett volna hozni egyik emeletrôl a másikra mintegy öt iratcsomót.

Az ellenzék szándéka, hogy a polgármester ellen újabb bûnvádi feljelentést nyújt be a városi ügyészségre, egyúttal kérni fogja a prefektustól, hogy kezdeményezze a polgármester tisztségébôl való felfüggesztését és mandátumának a visszavonását is.

Boros János

Mircea Geoanã, Románia Amerikai Egyesült Államokban akkreditált nagykövete, csütörtökön átadta megbízólevelét Bill Clintonnak. Az elnök az új nagykövet fogadásán elmondott rövid beszédében kiemelte, mekkora támaszt talált Romániában az USA béketeremtô akcióiban, amely — mint közismert — elsônek csatlakozott a Partnerség a Békéért programhoz is, majd az egyre inkább elmélyülô amerikai-román államközi kapcsolatokról szólt. Biztosított, hogy ez új évben, amely mindkét ország számára nagy kihívásokat jelent, az USA továbbra is segíteni fog Romániának az integrálódásában mind biztonsági, mind politikai és gazdasági vonatkozásban. Ennek érdekében viszont Romániának bizonyítania kell a demokratikus intézményei megszilárdítása, az emberi jogok tiszteletben tartása és a gazdasági reform terén. Ilyen értelemben az 1996-os választások nagy lehetôséget jelentenek Románia számára, amikor bebizonyíthatja, valóban a demokrácia ösvényére tért. "Felhívást intézek ezért Románia kormányához, tegyen meg mindent, hogy szabad és tisztességes választásokra kerüljön sor" — mondotta Bill Clinton. "Mi továbbra is számítunk Romániára — folytatta — mint az egyik legnagyobb közép-európai országra, hogy továbbra is e térségnek a stabilitását szavatoló tényezô marad.

A Magyarországgal és Ukrajnával aláírandó államközi szerzôdések pedig csak fokoznák ezt a szerepét, és nagymértékben elôsegítenék NATO-felvételét."

A Szocialista Párt (a Szocialista Munkapártból kivált Mohora-szárny) kolozsvári szervezete nem állít polgármesterjelöltet, hanem azt szeretné, ha a baloldal egyetlen jelöltet támogatna. Alexandru Rus, a megyei szervezet elnöke kijelentette, hogy ilyen értelemben tárgyalásokat kezdeményez a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának helyi szervezetével. Hivatkozott arra, hogy a RTDP számos nyilatkozatában síkraszállt a baloldal egyetlen polgármesterjelöltje mellett, aki képes lenne legyôzni a konvenció és az RNEP jelöltjét. Ennek útjában képez akadályt a Szocialista Munkapárt szándéka, hogy saját jelöltet állítson.

Ugyanakkor Ani Matei, a párt alelnöke, aki a megyei szervezet értekezlete alkalmával tartózkodott Kolosváron, kifejtette, hogy választások idején bármilyen szövetkezés elképzelhetô, még az RMDSZ szocialista és szociáldemokrata platformjaival is.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]