1996. február 15.
(VIII. évfolyam, 38 szám)

• Csúcstalálkozó keretében írnák alá a dokumentumokat

• A román választási kampány nem fogja befolyásolni a kétoldalú tárgyalásokat

• A kisebbségek képviselôi nem vesznek részt a szakértôi tárgyalásokon

• A román és magyar fél abbahagyja az egymásnak üzengetést a sajtón keresztül.

A román és a magyar külügyi államtitkár keddi bukaresti konzultációján kitûzték az elkövetkezô hetekben esedékes kétoldalú szakértôi tárgyalások idôpontját — közölte kedd este közös sajtóértekezleten Somogyi Ferenc és Marcel Dinu.

Február végén a román fél által kezdeményezett három megbékélési dokumentum és az azokra adott magyar választervezet közül kettôrôl, nevezetesen a kétoldalú megbékélési és partnerségi szerzôdésrôl, illetve a kisebbségekkel kapcsolatos viselkedési kódexrôl, március elején az alapszerzôdés még függôben lévô kérdéseirôl és a tervezett megbékélési nyilatkozat szövegérôl kísérlik meg a megegyezést a szakértôk.

Mindkét fél szem elôtt tartja az Iliescu elnök és Horn Gyula miniszterelnök madridi találkozóján említett március végi dátumot, ameddig lehetôség szerint véglegesíteni kellene a négy dokumentumot, amit ebben az esetben csúcstalálkozó keretében írnának alá. A most kidolgozott idôrend Somogyi Ferenc megfogalmazása szerint "benne hagyja a pakliban" ezt a lehetôséget, de ennek esélyeirôl nem kívánt nyilatkozni a magyar külügyminisztérium államtitkára: mint mondta, egyelôre a szakértôi tárgyalások elôkészítése a cél.

Bár a megbeszélések elôtt szó volt arról, hogy a találkozó egyik célja bizonyos fogalmak tisztázása, egyik diplomata sem árult el közelebbi részleteket. Somogyi Ferenc rámutatott, nem is szerepelt jelenlegi tárgyalási mandátumában konkrét szövegezések megvitatása, például arra vonatkozólag, hogy mely konkrét európai normák, dokumentumok szolgálhatnak a kisebbségi problémák megoldásának alapjául. Ez a szakértôk feladata lesz. Mint mondta, elégedett azzal, hogy teljesítette tárgyalási mandátumát, de még elégedettebb lesz, ha egy szélesebb körû megbízatásnak tehet majd eleget sikerrel.

Iliescu elnökkel folytatott megbeszélésén, mondotta Somogyi Ferenc, az államfô is megerôsítette, hogy román részrôl is törekednek a megoldásra, a még nyitott kérdések áthidalására. Örömmel vette tudomásul az államfô közlését, hogy vele való találkozása elôtt Markó Bélával, az RMDSZ elnökével folytatott hosszabb megbeszélést. Másrészt kifejtette azt a magyar véleményt, amely az euroatlanti integrációban való kölcsönös együttmûködést szorgalmazza, ugyanakkor megkérdôjelezi azt a felfogást, miszerint amennyiben a NATO — amely egyenként bírálja el a csatlakozási kérelmeket — esetleg elôbb venné fel Magyarországot, az destabilizálná a térséget.

A keddi sajtóértekezleten Somogyi Ferenc közölte, hogy a német-francia megbékélési folyamat egyik kezdeményezésének mintájára a két ország fiataljai közötti kapcsolatokat ösztönzô közös alapítványt fognak létrehozni. Abban is megállapodtak, hogy az alapszerzôdés azon szövegrészeit, amelyek tekintetében már egyetértés van, véglegesnek tekinti a két fél.

Mind Iliescu elnök, mind a külügyminisztérium vezetôi hangsúlyozták, hogy a román választási kampány nem fogja befolyásolni a kétoldalú tárgyalásokat, mivel a fô politikai erôk között széles körû egyetértés van a megvitatott dokumentumokról. Arra a kérdésre, hogy miként értékelik ebben az összefüggésben egyes román politikai pártok vezetôinek éppen az alapszerzôdéssel és a megbékélési dokumentumokkal kapcsolatban Iliescu elnök és a külügyminisztérium címére intézett támadásokat, Marcel Dinu azt felelte: azt, hogy ezek nem gyakoroltak hatást a tárgyalásra, éppen az bizonyítja, hogy ,,itt vagyunk".

Somogyi Ferenc elmondta, hogy a két ország magyar, illetve román kisebbségeinek képviselôi továbbra sem fognak részt venni a szakértôi tárgyalásokon, mert a román fél úgy vélte, azokon nincs szükség a magyar kisebbség képviselôinek jelenlétére, mivel vannak más módok a kisebbségek konzultálására a kapcsolatok javításának módjairól. Ugyanakkor Somogyi fontosnak nevezte a normális kommunikáció helyreállítását és a konzultációt a román kormány és a magyar kisebbség képviselôi között.

Abban is megállapodott a román és a magyar fél, hogy nem fognak a sajtón keresztül ,,üzenni" egymásnak, csak a ,,hivatalos utat" fogják használni. További elvi egyetértés mutatkozott abban, hogy konkrét lépéseket kell tenni a kapcsolatok javítására a megbékélés szellemében, és ehhez nem szükséges megvárni a tárgyalások befejezését, illetve hogy a megbékélés és a partnerség nemcsak a kormányokra tartozik, hanem abba a két ország társadalmát is be kell vonni. Somogyi Ferenc hozzáfûzte, hogy a konkrét lépések hiánya vagy azzal ellentétes lépések nagyban alááshatják a folyamatot. Az államtitkár jelezte a magyar készséget a román részrôl javasolt francia-román-német-magyar tudományos szemináriumon való részvételre: annak elképzelésérôl most kapott tájékoztatást.

Szôcs Ferenc, Magyarország bukaresti nagykövete kedden este rezidenciáján fogadást adott a Somogyi Ferenc államtitkár vezette magyar küldöttség tiszteletére.

A fogadáson megjelent Teodor Melescanu külügyminiszter, Marcel Dinu külügyi és Ioan Mircea Pascu nemzetvédelmi államtitkár, a külügyminisztérium számos tisztségviselôje, Emil Constantinescu, a Demokratikus Konvenció elnöke, Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Szabó Károly, az RMDSZ szenátusi csoportjának elnöke, Ion Ratiu képviselô, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt alelnöke, Adrian Severin, a Demokrata Párt alelnöke, számos más közéleti személyiség, diplomata, újságíró.

Hétfôn, február 12-én a képviselôház az Idegenrendészeti törvény tervezetét vitatta meg.

A vitában többször is felszólaló Márton Árpád kifogásolta, hogy a törvény tiltja az idegenek számára politikai jellegû rendezvények kezdeményezését és szervezését, hogy az üzleti, illetve újságírói vízumot 6 hónapra szûkíti, hogy az idegeneknek 48 órán belül be kell jelentkezniük a legközelebbi rendôrségen, hogy a vendéglátó (természetes személy is) szintén be kell hogy jelentse, 24 órán belül, ha idegent szállásol el, hogy túl széles az a kör, ami miatt a Belügyminisztérium megtilthatja az idegeneknek azt, hogy az ország bizonyos zónáiba utazzanak, továbbá kifogásolta azokat a büntetéseket, amelyeket e megszorítások megszegése esetében kilátásba helyeztek. Az RMDSZ Kovászna megyei képviselôje a fentiek szellemében törlési és módosítási javaslatokat tett.

Több képviselônk élt az interpellálás jogával ezen a napon.

Birtalan Ákos (Kovászna megye) a szociális segély gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban kérte a kormány álláspontját, különös tekintettel arra, hogy némely esetben a szociális segély munkaképes állampolgároknak, illetve rá nem szorulóknak jut, másrészt pedig az e célra az állami költségvetésbôl a helyi közigazgatási szervek számára elkülönített összegek nagy késéssel és a szükségletekhez mérten elégtelen mennyiségben jutnak el.

Elek Barna (Maros megye) a privatizáció során Maros megyében tapasztalható törvénytelenségeket tette szóvá, jelesen a szovátai AGROMEC háromfalusi részlege körüli visszaéléseket, amelyek miatt a település földmívesei nem tudják megvenni a mezôgépeket.

Mátis Jenô (Kolozs megye) a kötelezô gépjármû-biztosítás körüli törvénytelenségek megszüntetését sürgette a kormányhoz és a Pénzügyminisztériumhoz intézett interpellációjában.

Nagy Benedek (Hargita megye) az egészségügyi minisztertôl az AIDS-es gyermekek nagy számával kapcsolatban kért magyarázatot.

Neményi József Nándor (Kolozs megye) ismét Kolozs megyei szárnyastenyésztô vállalatok — jelesen a gyalui Avicola Kereskedelmi Vállalat — válságos gazdasági helyzetét tette szóvá, és sürgette a mezôgazdasági kormányzat, a kormány beavatkozását az állami tôkével mûködô vállalat átszervezésére és megmentésére.

Pécsi Ferenc (Szatmár megye) egy korábbi interpellációjára tért vissza, amelyre nem kapott választ, Mircea Cosea privatizációs államtitkárnál sürgetve a SOMACO Rt. szatmári részlegeinek privatizációját részvények kibocsátása és eladása útján.

Kedden, a napirend elôtti politikai nyilatkozatok során Borbély László Maros megyei és Márton Árpád Kovászna megyei képviselô szólalt fel.

Borbély László több kérdésre hívta fel az illetékesek figyelmét. A tömeges privatizáció visszásságait (a régi aktivista módszerek újjáéledését, a kuponjegyzés különbözô zsaroló módszerek általi kikényszerítését) tette szóvá, felhívta a figyelmet arra, hogy a parlament már semmilyen ellenôrzést nem gyakorolhat egy olyan kormány fölött, amelynek eredeti összetételébôl alig egyharmada, azaz mindössze nyolc miniszter van még az egyes tárcák élén. Elmarasztalta a kormányt a költségvetési törvények sorozatosan késedelmes beterjesztéséért is. Végül a román-magyar megbékélés kapcsán kifogásolta, hogy a kormányzat semmiféle, bár szimbolikus gesztust nem tett a magyar kisebbség felé, kitartóan hangoztatja viszont, hogy a nemzetiségi kérdés a nemzetközi szabványoknak megfeleôen megoldott. Hogy ez mennyire nem így van, azt a Románia által is ratifikált Kisebbségi Keretegyezménynek a kétnyelvû feliratokra vonatkozó elôírásai be nem tartásával példázta Borbély László, aki rámutatott arra, hogy egyes prefektusok rendeletére még onnan is eltávolították a kétnyelvû táblákat, ahol ezeket a helyhatósági szervek felállították, pedig a kérdésben a kormány mellett mûködô Nemzeti Kisebbségi Tanácsnak is van egy erre vonatkozó határozata.

Márton Árpád a kovászna megyei Ozsdola községhez tartozó Hilib faluban történtekre hívta fel a t. Ház és a Belügyminisztérium figyelmét. A Kovászna megyei településen ugyanis február 1-jén 19 tagú rendôr- és csendôrkülönítmény házról házra járva kutatott és rótt ki tetemes pénzbírságokat a portákon talált, a kaszálókról begyûjtött rôzsékért is, a falu roma nemzetiségû lakosait pedig beidézte a rendôrôrsre, ahol egyeseket — saját elbeszélésük szerint — bántalmazott. Hangsúlyozta, hogy a rendôrségnek nem volt házkutatási engedélye, a kiszállás alkalmával az erdészet képviselôi nem voltak jelen, a rendôri szervek agresszív fellépése pedig nyilvánvalóan a lakosság megfélemlítését célozza.

Naponta újabb csapdákat állítana a szenátus az RMDSZ-nek a párttörvény vitája során. Veszélyben a romániai magyarság érdekvédelmi szervezetének parlamenti mandátumai? — kérdeztük Seres Dénestôl közvetlenül a szenátus szerdai vitája után.

— Semmiképpen sem látom ilyen drámainak a helyzetet. Ezek a próbálkozások nem mehetnek át az Alkotmánybíróságon, mert az alaptörvényben sehol sem szerepel utalás etnikai pártra, az viszont igen, hogy a polgároknak szervezkedési joguk van, függetlenül származástól, nemtôl, nemzetiségtôl stb. Az etnikai pártalapításra vonatkozó tiltást megtámadjuk az Alkotmánybíróságon. Akár csak az 1. szakaszt. Ugyanis képtelenség elvárni egy párttól, hogy úgymond hozzájáruljon a nemzeti politika kialakításához. A pártok ideológia alapján szervezôdnek, márpedig többpártrendszerben nem létezik nemzeti ideológia, tehát értelmetlenné vagy roppant szubjektívvé válik a nemzeti politika meghatározása.

A szerdai vitán egyébként átment a 17. szakasz is, amely politikai pártok bejegyzését tízezres taglétszámtól és az ország megyéinek legalább felében egyenként legalább 300 tagtól teszik függôvé. A vita során elhangzott még megszorítóbb javaslat is, például húszezres taglétszámról. Mi a képviselôházi változat mellett foglaltunk állást, ugyanis az ország tíz megyéje elég jelentôs területet és lakosságot ölel fel ahhoz, hogy képviselôket küldhessen a parlamentbe és azok frakciót alakíthassanak. Ezek a túlzások a törvény elfogadásának további fázisaiban biztosan vesztenek élükbôl, és ha nem, marad a tiltakozás útja az Alkotmánybíróságnál — mondotta végezetül Seres Dénes.

Ion Iliescu államfô kedden fogadta Markó Bélát, az RMDSZ szövetségi elnökét. A találkozón jelen volt Traian Chebeleu elnöki szóvivô és Gheorghe Fulga elnöki tanácsos, illetve Niculescu Antal, a szövetségi elnök politikai tanácsosa.

A megbeszélésen Markó Béla több, a romániai magyarságot érintô kérdést vetett föl. Szóba került a sajtó szerepe a választási kampány elôkészítésében és ennek kapcsán az is, hogy a kormányhoz közel álló sajtóban továbbra is gyakoriak a magyarellenes megnyilatkozások, kommentárok. Szóba kerültek a törvényhozási kérdések között a párttörvény, a helyhatósági törvény módosítása és nem utolsósorban a kisebbségi oktatásra vonatkozó állampolgári törvénykezdeményezés, amelyet a szenátus oktatásügyi bizottsága még mindig nem vitatott meg. Markó Béla jelezte az államfônek, hogy sürgôs intézkedésre van szükség az ôszi egyetemi felvételi vizsgák nyelvével kapcsolatban. Ugyanakkor a szövetségi elnök kitért Cseresznyés Pál, illetve a zetelaki elítéltek helyzetére is, amivel kapcsolatban Iliescu elnök elmondta, hogy a kérdésben most várja a választ az illetékes igazságügyi szervektôl.

Markó Béla ismét javasolta egy, a romániai magyarság képviselôi, az Elnöki Hivatal, a kormány, a romániai politikai élet képviselôi közti intézményes párbeszédforma kialakítását, többek között az atlantai konklúziókra is támaszkodva. Az államfô egyetértett azzal, hogy a koncepciós véleménykülönbségek tisztázására és a konkrét problémák megoldására hasznos lenne egy dialógusformát kialakítani. Ion Iliescu elnök ugyanakkor ismételten több kifogást emelt az RMDSZ kisebbségpolitikai koncepciójával szemben.

Oliviu Gherman, a szenátus elnöke szerdán kijelentette: a helyhatósági választásokra várhatólag május 5-én, illetve 19-én kerül sor Romániában.

A politikus Petru Lucinschit, a moldovai parlament elnökét tájékoztatta ilyen értelemben szerdai bukaresti találkozójukon — közölte a Rompres hírügynökség.

Az Iliescu elnök és a pártok vezetôi között nemrég lezajlott találkozón még arról volt szó, hogy áprilisban tartják a helyhatósági választásokat. Gherman szerint a valószínû halasztás oka az, hogy áprilisig a szenátus és a képviselôház esetleg nem fejezi be a lebonyolításhoz szükséges törvények vitáját.

"...Az elmúlt két-három évben olyan felfelé ívelés mutatkozott a két ország közötti kereskedelmi forgalomban, amilyenre senki sem számított. Ezelôtt két évvel a forgalom 200 millió dollár körüli volt, tavaly 316 millió dollár, 1995-ben pedig már 433 millió. Ebbôl a magyar import Romániából 118 millió dollár, a magyar export Romániába pedig 315 millió dollár. A forgalom alakulása elsôsorban nem rajtunk, a kereskedelmi kirendeltségen múlik..."

(Elhangzott a Sonic rádióban február 13-án, a Prokop Gyulával , a bukaresti magyar nagykövetség kereskedelmi tanácsoshelyettesével készített beszélgetésben.)

Ilyen hangnemben tárgyaltak a honatyák a hozzánk látogató külföldiekrôl és a velük kapcsolatba lépô román állampolgárokról. Mert a hagyományokat mifelénk ugyancsak tiszteletben tartják azok, akik annak idején megteremtették. Bár az idegenrendészeti törvénytervezet a régihez képest tartalmaz némi újítást is. Ha a román állampolgár határainkon túlról érkezettet merészel lakásába befogadni, azt mindössze 48 órán belül köteles a rendôri szerveknél bejelenteni. Eme lezserség azonban nem vonatkozik a szállodatulajdonosokra, akik csupán egy napot kapnak az úgynevezett biztonsági intézkedés megtételére.

Elvégre nekünk nem kell belépnünk Európába, mert mindig benne is voltunk. S hogy még mi mindenben vagyunk benne, azt legjobban egyetlenegy rövidke szóval fejezhetnénk ki...

(n. j.)

Kíváncsi vagyok, hat év alatt harmadszorra mire futja erônkbôl. Hol és hányan leszünk majd jelen helyi tanácsokban, a parlamentben mint örök ellenzékiségre ítélt képviselôi közösségünknek. A "hányant" szerintem képesek leszünk befolyásolni jól irányított, céltudatos elôkészítô munkával, amelybôl az RMDSZ aprajának és nagyjának egyaránt ki kell vennie a részét. Tudatosítani kell a megjelenés fontosságát, több energiát kell majd fordítani a szavazási technikák elsajátítására.

Szavazunk, szavazzunk? Ez a mi dolgunk, és nem is kevés! De kire? Ez itt a kérdés. Az RMDSZ-nek meg kellene hánynia-vetnie alaposan, kiket fog jelölni a tisztségekre, legyen az községi vagy városi tanácsosi, netán polgármesteri vagy parlamenteri tisztség. Jelölni a legjobbakat kell, ami nem kis feladat. Szerintem a legjobbakat, még inkább a minden szempontból megfelelôbbeket kellene javasolni. A válogatás során alapvetô feltételek mellett sok mást is figyelembe kellene venni. Tévedés ne essék, még gondolni sem merek itt a Temesvári Kiáltványra, hát még annak a 8. pontjára. Pusztába kiáltott szó volt eddig is, mostanra elavult, erodálódott, szerencsésen elfelejtették. Eszembe nem juthat holmi hovatartozás vagy tudat kérdése, amelytôl, ugye, elhatárolódunk.

Bizonyára kevesebb erôfeszítésbe kerülne meggyôzni Pista bácsit a választások számunkra "mindenek felett való szükséges voltáról", talán a szomszédját sem kellene noszogatni, ha tudnák, kire adják a voksukat. Ismernék alaposabban ôseiket, leszármazottaikat. Tudnák, hogy hol tanulnak gyermekeik, itthon vagy tán 450 km-rel nyugatabbra, így-e vagy úgy. Egyelôre még mi vagyunk többen, pistabácsik, akik érzékenyek vagyunk az ilyen apróságokra. Igaz, fogyatkoznak soraink, a sorvadási folyamatot befolyásoló tényezôk között pedig igen elôkelô helye van az itt vagy ott , az így vagy úgy-nak.

Mindenkinek egyéni joga az itt vagy ott, az így vagy úgyra, abba nem lehet beavatkozni. "Azt" nem lehet kötelezni. Arra ellenben vigyázni kellene, hogy a célbaért legmegfelelôbbek szavahihetôek legyenek . Minden mellékzönge nélkül vállalhassák fel iskoláink ügyét, valamint a maradni parancsát.

A nagyobb nyilvánosság elôtt ismételném meg a januári MKT-n elhangzott javaslatomat, abban a reményben, hogy foganatja is lehetne, miszerint RMDSZ-tisztségviselôknek ne javasoltassék vagy ne jelentkezzék (a legjobbak közül), akiknek családtagja 89 dec. után vándorolt ki. Ezeket én csak ritka esetben nevezném politikai menekülteknek, mert ôk egyszerûen gazdasági menekülôk, a dolgok könnyebb részét választók.

Felmerül a kérdés: büntetni az atyákat a fiak vétkeiért? Igen, ha büntetésnek könyveljük el a választhatóságtól való megfosztást. Ha szûk családi körben nem volt hitele, nem tudta hozzátartozóit meggyôzni arról, hogy neki, nekünk csak itt van jövônk, anyanyelven tanulva, akkor mi, gyanakvó lelkû pistabácsik hihetünk-e szándékuk tisztaságában, mondanivalójuk igazában ? Nem, hitelét vesztett korifeusnak fogjuk Ôt tekinteni, bizalmatlanná válik iránta tagságunk számottevô hányada, szavazatok ezreit, tízezreit fogjuk elveszíteni, és gondolom, nem ez a célunk.

Antidemokratikusnak tûnik — tán az is — ily módon korlátozni a választhatóságot. Talán szakértôi veszteség is érheti az RMDSZ-t, ha nem jelöli Ôt a legjobbak közül az anyagi ellenszolgáltatással járó legmegfelelôbbek közé. Én és a hozzám hasonlók meg vagyunk gyôzôdve arról, hogy az ily módon összekovácsolandó erkölcsi tôke busásan kamatozik, gyümölcse pedig a választásokon elért eredményekben érik be.

Gyulafehérvár érseke, dr. Jakubinyi György még meg sem született, amikor — 1939. február 12-én — püspökké szentelték a kolozsvári Szent Mihály-templomban Márton Áront, Gyulafehérvár, az erdélyi római katolikus egyházmegye nagy püspökét, aki alig másfél évtizede vonult az öröklétbe, és akirôl szép ünnepség keretében emlékeztünk meg február 12-én, hétfôn. Akkor, ott, véletlenül tudtam meg, hogy az ünnepi szentmiseáldozatot bemutató, a délutáni ünnepségen is részt vevô gyulafehérvári érsek a következô napon, február 13-án tölti ötvenedik évét. Véletlenül, hiszen az érsek úr, Áron püspök sorrendben harmadik utóda, nem szereti ünnepeltetni magát, el se fogadott másfajta "ünneplést" — egy baráti kézszorításnál.

Az Áron püspökre való emlékezés — akinek augusztus 28-án 100. születésnapján Csíkszentdomokoson, a szülôfaluban gyûlnek majd össze a hívei — és a jelenlegi érsek ötvenedik születésnapja alkalom arra (is), hogy elgondolkozzunk egyházunk, egyházaink és fôpapjaink szerepérôl nemcsak az egyház kormányzásában, de közéletünkben is.

Márton Áron közvetlenül a második világháború kitörésének a küszöbén vette át az erdélyi egyházmegye irányítását. Tudta , több ízben meg is fogalmazta, mennyire nehéz idôk elé néz a világ, és néznek azon belül a hívei, az egész ország népe. Felelôsségükre figyelmeztette a kisebbségi magyarság — adott esetben Magyarország — vezetôit is. Szoros együttmûködést valósított meg a testvéregyházak vezetôivel, mert tudatában volt annak, hogy a legnagyobb megpróbáltatások idején a népnek templomai, papjai, egyháza köré kell húzódnia. És közben tett, biztatott vagy intett, a második világháború végén és utána pedig menteni próbálta a menthetôt, de nem "minden áron". Készséggel tárgyalt a mindenkori hatalom képviselôivel, de a Rómához való hûségében, hitéhez való ragaszkodásában és a minden nép iránti szeretete mellett: magyarságában — megingathatatlan volt! Börtön, elszigeteltség, ilyen-olyan korlátozó intézkedések-tilalmak, semmi se törte meg. A napi politikában való részvételtôl elzárkózott ugyan, de a közösség gondjaival való törôdést élete végéig fôpásztori kötelességének tudta. Nagy örömünkre, ilyen irányú érzékenységben követték Ôt utódai; a boldog emlékezetû Jakab Antal püspök, akinek volt bátorsága ahhoz, hogy papjai és hívei segítségével ellene szegüljön a Kolozsváron lévô Szent Péter-i templom lebontásának a diktatúra utolsó, kemény éveiben, aki nem volt hajlandó figyelembe venni a teológiai felvételeknél az állam által megszabott igen szûk keretet, és aki levélben figyelmeztette egyik fôpap társát, hogy ne tegyen az egyház és a hívek nevében napi politikai (ezúttal a diktátornak hízelgô) nyilatkozatot, és aki a rendszerváltás után protestáns püspöktársaival együtt követelte az elorzott egyházi javak visszaadását. Ugyanezen az úton indult el Bálint Lajos püspök, majd érsek is. Korán megrendült egészségi állapota akadályozta meg abban, hogy folytassa munkáját, ezért volt kénytelen idônap elôtt nyugalomba vonulni.

Bálint Lajos érsek úr visszavonulása után, a Szentszék dr. Jakubinyi György — akkor — segédpüspököt, a tudós teológiai professzort nevezte ki a fôegyházmegye élére. A több nyelven is imponálóan tudó fiatal érsek — akárcsak a Nagy Elôd és tiszteletre méltó utódai — szintén távol tartja magát a napi politikától, a napi politika diktálta akcióktól. De ott volt, ott van, szavát is felemeli hívei és nemzete sorskérdéseiben, amelyekbe belefért a kolozsvári Mátyás-szobor védelmére rendezett tüntetés is. Nemcsak a Fôpapot szeretjük és tiszteljük benne, de népünk, romániai magyarságunk egyik elhivatott vezetôjét is.

Most, amikor egyre inkább kiviláglik, hogy egyedüli szilárd támaszai közösségi életünknek irányítói az egyházaink maradnak, kívánjuk, hogy az 50 éves dr. Jakubinyi György érsek úr, akit soká éltessen az Isten, egyházaink minden püspökével és papjával jó egyetértésben vezesse-vezessék, irányítsák híveiket, népünket kifelé ebbôl a vérzivataros huszadik századból, egy (reményünk szerint) boldogabb, békésebb jövendôbe.

Fodor Sándor

Szombaton a Román Demokrata Agrárpárt Kolozs megyei fiókszervezetének alelnökévé választották, hétfôn pedig menesztették minden tisztségébôl és a pártból is kitették Suciu Gheorghét. A párt helyi szervezete felkérte a sajtót, hogy a helyes tájékoztatás érdekében közölje a fiók vezetôségének névjegyzékét.

Mivel az RDAP fokozott figyelmet fordít magyar nemzetiségû tanácsosjelöltek felkutatására és beszervezésére, szívesen közöljük a megyei fiók vezetôségét. Nehogy az esetleges érdeklôdôk szélhámosok hálójába essenek. Tehát:

Ioan Chindris elnök, a tudományok doktora, fôkutató; Ioan Farc elnökhelyettes, mérnök; Dorin Colceru alelnök, fizikus; Gavril Texe alelnök, mezôgazdasági vállalkozó; Ioan Plãcintar alelnök; Petre Jucan titkár. Körzetfelelôsök: Stefan Maier — Szamosújvár, Dés; Vasile Vana — Torda, Aranyosgyéres; Simion Miclea — Bánffyhunyad.

A Romániai Ökologista Mozgalom január végén tisztségébôl felfüggesztett és menesztett elnöke, Eduard Victor Gugui február 12-én este fél tízkor megkísérelte erôszakkal elfoglalni a párt bukaresti székházát. A rendôri szervek és az ökologisták hivatalosan megválasztott vezetôi azonban meghiúsították a törvénytelen trónfoglalási kísérletet. A párt jelenlegi vezetôsége közli, hogy Gugui hamis pecsétet is használ. Ezzel vét az ország törvényei és a Romániai Ökologista Mozgalom szabályzata ellen.

Richard Holbrooke amerikai külügyi államtitkár-helyettesnek a napokban a román fôvárosban elhangzott felhívása, hogy Bukarest és Budapest "rendezze kétoldalú kapcsolatait és szabaduljon meg a múlt örökségétôl, elsôsorban Romániának szól" — vélekedik a Hospodárské Noviny címû prágai lap szerdai kommentárban.

A lap szerint "a magyar kormány közvetlenül a kommunista rendszer bukása után megkérte Bukarestet, hogy bánjon korrekt módon az Erdélyben élô nagy számú, 1,7 millió fôs magyar kisebbséggel". A cseh lap emlékeztet rá, hogy Erdély és az ott élô magyarok csak az elsô világháború után, a trianoni szerzôdés alapján kerültek Romániához, s "így a konfliktusos helyzet megoldása mindkét fél számára rendkívül fontos".

"Paradox módon ezt Bukarestnél sokkal jobban figyelembe vette az Európa Tanács, amely javasolta Romániának, hogy az etnikai közösségeknek adjon jogot autonóm körzetek kialakítására. Bukarest ezt határozottan elutasította, s a hivatalos helyek xenofób álláspontjai pedig inkább erôsödtek. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség például 1994 novemberében élesen tiltakozott az ellen a törvény ellen, amely több évi börtönnel büntette más országok zászlajának kiakasztását vagy himnuszának eléneklését. A törvényt akkoriban nagy többséggel fogadta el a román parlament, tehát a felelôsség nemcsak a nacionalista erôket terheli, de az ellenzéki Demokratikus Konvenció számos képviselôjét is" — írja a prágai lap, majd hozzáteszi:

"1995 júniusában a romániai, elsôsorban szélsôséges nacionalista erôk hisztériája már olyan méreteket öltött, hogy négy kisebbségi vezetô (már nemcsak magyarok, de németek és cigányok is) postán küldött levélbombát kapott."

"Amennyiben most Holbrooke arra emlékezteti Bukarestet és Budapestet, hogy a NATO-ba való belépésük alapját a jövôbe tekintô realizmus, s nem pedig a csökönyös, történelmi »tévedések« helyrehozására irányuló igyekezet jelenti, akkor csak arra figyelmezteti a feleket, fôként Bukarestet, hogy a modern Európába való belépés feltétele a mindennemû etnikai feszültségek eltüntetése. Ebbôl a szempontból tehát a mostani amerikai nyomás több mint jogos" — fejezi be kommentárját a Hospodárské Noviny.

Romániának nem áll sem szándékában, sem érdekében akadályozni Magyarország NATO-felvételét — mondotta Sorin Ducaru külügyi szóvivô szerdai sajtóértekezletén, amelyen több kérdés hangzott el Somogyi Ferenc külügyi államtitkár keddi bukaresti nyilatkozatával kapcsolatban. A magyar államtitkár vitatta azt a véleményt, hogy amennyiben Magyarországot esetleg Románia elôtt vennék fel a NATO-ba, az ,,destabilizálná" a térséget.

Sorin Ducaru kifejtette: a két ország együttes csatlakozása a NATO-hoz ,,a legjobb megoldás lenne a térség stabilitásának megôrzéséhez". A román külügyminisztérium értékelése szerint, mondta, a közép-európai térségnek megvan a maga ,,geopolitikai egyensúlya", amelyet nem szabad módosítania az itt lévô országok NATO-csatlakozási folyamatának. Románia érdeke az, hogy az euroatlanti struktúrákhoz történô csatlakozás egyéni alapon történjék, de egymástól nem távoli idôpontokban — hangsúlyozta Ducaru.

A NATO-csatlakozás idôzítésével kapcsolatos álláspont árnyalására azután került sor, hogy — mint a Ziua szerdai száma jelentette — a politikai élet képviselôivel lezajlott kedd reggeli találkozón Ion Ratiu parasztpárti képviselô kérdésére felelve Richard Holbrooke amerikai külügyi államtitkár-helyettes kijelentette: Magyarország NATO-integrációját nem késleltetné, ha Románia nem írná alá a román-magyar alapszerzôdést.

Sorin Ducaru közölte, hogy telefonon beszélt Nico Wegterrel, Hans van den Broek EU-biztos szóvivôjével, és az kijelentette: Van den Broek nem mondott olyasmit, mint amit a CTK jelentett, hogy "Románia és Szlovákia nem lesz feltétlenül azoknak az országoknak az elsô csoportjában, amelyek tárgyalni kezdenek az Európai Unióval a csatlakozásról". Az európai biztos csak megismételte a magában Romániában, illetve Szlovákiában tett megjegyzéseit, amelyek a reform erôteljesebb folytatására bátorították a két országot — mondotta a Nico Wegtertôl kapott információkra hivatkozva a román külügyi szóvivô.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]