1996. február 21.
(VIII. évfolyam, 43 szám)

Victor Marincas ezredes tegnapra meghirdetett sajtótájékoztatójából elmaradt a hatóság-sajtó találkozó sava-borsa, a kérdezz-felelek, a megyei fôparancsnok nem lát(hat)ta jónak belebonyolódni a kényes kérdések dzsungelébe.

Ehelyett, pontokban, megismerhettük a hivatalos álláspontokat három, "az utóbbi 10 nap sajtójában" ízekre szedett ügyben.

Mint már közöltük, a katonai ügyészség nem indít bûnvádi eljárást a nemi erôszakkal vádolt rendôrök esetében, a polgári ügyészség még nem oldotta meg a hatósági közeg megsértésének ügyét. "Január 31-én magam beszéltem Flavia Mecles-sel és nekem is azt nyilatkozta, hogy Costache bácsi (a cinkosággal vádolt Stefan Costache alezredesrôl van szó — szerk. megj.) csak segített rajta" — dörögte a megyei parancsnok, aki elmarasztalta a sajtót, amiért ez esetben "nem ellenôrizte azokat az információkat, amelyek nem a rendôrség hivatalos szóvivôin keresztül jutottak az újságírókhoz."

A România liberã február 14-i számában megjelentekkel kapcsolatban azt a pontosítást kaptuk, hogy az emberi jogok megsértését felróvó és verekedô rendôrökrôl "árulkodó" Vasile Baciu ellen jó erkölcsökbe ütközô magatartás és hatósági közeg rágalmazása vádjával indított nyomozást az ügyészség. A Bákó megyei Tg. Ocnan született, de Szentgyörgyfürdôn lakó Baciu február elsején a dési Carmen Silva vendéglôben mulatott és — a jegyzôkönyv tanúsága szerint — annyira felöntött a garatra, hogy a jelenlévôk sértegetésével, fenyegetésével egybekötött randalírozásba kezdett. Sem két polgárôr, sem pedig két utólag oda került rendôr nem tudta jobb belátásra bírni, így kénytelenek voltak bekísérni. Elôzôleg azonban törni-zúzni kezdett a vendéglôben, majd egyensúlyát vesztve elvágódott, és az üvegszilánkok megsebezték az arcát.

Az Evenimentul zilei 1109-es számában Marius Lorint ôrnagy öngyilkosságának kevésbé ismert hátterét, vetületeit taglaló cikkel kapcsolatban megtudtuk, hogy • a szervezett bûnözéssel foglalkozó osztályról való elmozdításának oka, hogy az elôírások szerint ott csak "nagyon jó"-nak értékeltek dolgozhatnak, az ôrnagy pedig csak "jó" besorolással rendelkezett • a "Köszönöm" szót tartalmazó cédula az ügyészségen van nyomozás végett • a nyomozás folyamatban van • azért nem kérték a család beleegyezését a boncolásba, mert erôszakos halál esetében a törvény eleve elôírja azt • a lövések azért nem hallatszottak, mert nem hallatszottak • Marius Lorint tagja és nem vezetôje volt annak az alakulatnak, amely 1989. december 21-én a Continental Szálló környékére a rend fenntartása céljából vezéreltek ki, és amely nem használt tûzfegyvert.

A mindenképpen furcsa, enyhén szólva csak kioktatóra sikeredett találkozás kapcsán két dologra szeretnénk kitérni. Nevezetesen arra, hogy a megyei parancsnok egy kalap alá vette az egész sajtót, holott az említett ügyeket csak pár lap szellôztette meg. A Szabadság pedig azon újságok közé tartozik, amelyek kizárólag a hivatalos úton (sajtóiroda) ismertetett eseteket közlik — és itt válaszoltunk azon olvasóinknak is, akik a rendôrségi hírek eredete felôl érdeklôdtek. S a mások által, egyéb úton megszerzett "szenzációs" információk a rendôrségnek okozta erkölcsi káraiért sem érezzük felelôsnek magunkat. Annál is inkább, hogy nemegyszer — lásd legutóbb Virgil Ardelean városi parancsnok szelektív adatközlését hivatalos közleményével kapcsolatban — kimaradunk annál a "laposztásnál", amely — a transzparencia jegyében — a rendôrség munkáját minôsíti.

Turós-Jakab László

Zaher Iskandaranit a Bánság mágnásaként szokás emlegetni, de fantasztikus vagyona nem a legtisztességesebb úton jutott bankszámláira, s nemrég letartóztatták. Letartóztatása elôtt Miron Cozma védelme alatt a Zsíl-völgyében bújkált, majd a rács mögé kerülve, felesége kapcsolatba lépett a Zsíl-völgyi bányászok hírhedt vezérével, Miron Cosmaval, aki utóbb igen szoros kapcsolatba lépett az RTDP-vel, sôt egy szenátori székre is szemet vetett. A Timisoara címû napilap újságírónôjéhez, Lucia Epurehoz juttatták el ismeretlenek azt a kazettát, amelyre rögzítették a bányászvezér és Zaher feleségének beszélgetését, és amelyben a feleség Miron Cozma közbenjárását kéri férjének szabadon bocsátásáért. A hangszalagon kettôjük beszélgetésébôl többek között fény derül arra a hatalmas befolyásra, amellyel az 1994-es bányászsztrájk vezetôje pillanatnyilag rendelkezik, hogy testôrcsapatot tart, és hogy igen közeli kapcsolatban áll az igazságszolgáltatás és a vezetô kormánypárt több tagjával. Sôt, az is egyértelmûen felszínre kerül, hogy Miron Cozma azzal fenyegette meg Ion Pitulescu tábornokot, hogy ha nem bocsátja szabadon Zahert, 10 000 arabot rendel ki az utcára. A bukaresti lapok valószínûnek tartják, miszerint ez a fenyegetés késztette a tábornokot lemondásra. A hangszalagon azonban olyan politikusok neve is szerepel, mint Adrian Nãstase, az RTDP ügyvezetô elnöke, Vasile Vãcaru és mások, akiket állítólag Miron Cozma akart rávenni Zaher kibocsátására. A botrány odáig fajult, hogy Adrian Nãstase az Evenimentul zilei napilapban kilenc pontban foglalta össze tiltakozását neve meghurcolása ellen. Ennek ellenére azonban úgy tûnik, a korrupciós botrány még nem ért véget.

1996. február 24-én, szombaton délelôtt 10 órától a Mócok útja 75. szám alatti PRO IUVENTUTE székházba összehívja az RMDSZ Kolozs megyei Képviselôk Tanácsát és a Megyei Ügyvezetô Tanácsot . Ajánlott napirendi pontok: általános jelentés az 1995-ös évrôl; az 1996-os költségvetési terv megvitatása és elfogadása; a megyei kampánystáb helyzetjelentése; a kolozsvári városi tanácsosi jelölôlista összeállítása; különfélék.

Egyre jobban öblösödik az a vita, amely a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának szenátusi frakcióján belül ingerli a kedélyeket a parlamenti ülésszak kezdete óta. 24, többségében RTDP-s szenátor ugyanis kérte Constantin Ionescunak, a szenátus fôtitkárának menesztését azon a címen, hogy az elôrehaladott korú szenátor szakmailag nem megfelelô és korrupcióval is vádolható. A leváltását követelô szenátusi csoport, élén Vasile Vãcaru RTDP párti szenátorral és Oliviu Gherman, a szenátus elnöke között olyan kemény három órán át tartó szócsata zajlott, hogy végül is a szenátus elnöke kijelentette — gondolkozni fog a lemondáson, mert "nekem is van méltóságom".

Legalábbis ezt ígéri az Evenimentul zilei február 20-i száma. Pitulescu tábornok ugyanis kedden rajtaütött a titkos székhelyén tartózkodó Vasile Gheorghen — alias Gigi Kenten —, akirôl úgy tartják, többmilliárd lejjel károsította meg az államot.

Titkos búvóhelyén állítólag telefonlehallgató készüléket is találtak, és sok egyéb jelbôl arra következtetnek, az általa elkövetett bûntettek vezérfonala egész magas körökig kúszik. Ezek jegyében ígér nagy botrányt a közeljövôben a bukaresti újság.

Egy hete megkezdték a választási kampányt — jelentette be tegnap Bojodi Lucian, a Romániai Romák Szabaddemokrata Szövetségének alelnöke —, és minden alkalmat megragadva felhívással fordulnak a romákhoz, hogy ne szavazzanak Funarra. Ilie Gerebenes pártelnök szerint valószínûleg az RTDP-jelöltre sem fognak szavazni. Ezt majd még meglátják. Egyelôre annyi bizonyos, hogy nem tartják kötelezônek Gheorghe Rãducanu parlamenti roma-képviselô útmutatását.

A prefektusról, bár az RTDP embere, mégis rokonszenvvel beszélnek az RRSZSZ vezetôi. Míg a polgármesteri hivatalnál minden ajtó becsapódik az orruk elôtt, a megyefônökségen inkább meghallgatásra találnak. Cigány templom építéséhez is telket jelöltek ki számukra, de összefogás nélkül nem tudják megkezdeni az építést. Az egység, az összefogás szükségességét minden problémával kapcsolatban felvetették, súlyosan elmarasztalva a romák hivatalból kinevezett parlamenti képviselôjét, amiért nem buzdít szervezeti egységre. Ha a négy roma szervezet összefogna, 10-15 képviselôjük lehetne. De akkor nem lenne a bukarestieknek hivatalból kiszemelt parlamenti képviselôje és a kormány nemzeti kisebbségi tanácsába sem a Roma Tömörüléstôl emelnélnek ki jól megfizetett tisztviselôket. Szövetségük különben nem ismeri el a kisebbségi tanácsot, éppen azért, mert csak a Roma Tömörüléssel tárgyal, mintha az képviselné Románia minden romáját.

A szervezeti egység megteremtésééig a szabaddemokrata romák — akik szerint pártjuk a cigányszervezetek között elsônek alakult meg 1990. március 15-én — megteszik a tôlük telhetôt. Több megyében alakítanak fiókszervezetet, hogy teljesítsék a pártalapítás szigorúbb feltételeit. A helyhatósági választásokon pedig minden településen, ahol jelentôs számban élnek romák, polgármesterjelöltet állítanak. A sajtótájékoztatón bemutatták Lingurar Alexandru szászfenesi tanácsost, aki vállalta a jelölést. Varga Rudi gyalui tanácsost szintén felkérték, de ô ott helyben visszautasította, mondván, hogy egyelôre nem lehet tudni, mi folyik ebben az országban, mi ez a Pitulescu-ügy, mit akar Adrian Nãstase stb. De szintén ô ismertette azokat a számadatokat, amelyek a romák választási esélyeit jelzik — egy jövôbeni szervezeti egység esetén. Szerinte csupán Beszterce-Naszód, Szilágy és Kolozs megyében 360 000 cigány él. Ebbôl Kolozs megyében 126 000, a megyeszékhelyen pedig 40-50 ezer szavazóra számíthatnak.

Meleg hangú felhívás is elhangzott, hogy a sajtó segítsen a romák szervezeti egységének megteremtésében, hiszen a cigány az egyetlen nemzetiség, amelynek nincs anyaországa, csak a románnal együtt képzelheti el az életet. Ha mindenki elmegy innen, ôk a románokkal maradnak — mondta Varga Rudi.

Antonescu-szoborra nincs szükség — hangzott el a tájékoztatón. Ha Funar feltétlenül akar még egy szobrot, csináltasson Ceausescunak. Az megépítette a Monostori lakótelepet, de Antonescu nevéhez mi fûzödik? — tette fel a kérdést Bojodi Lucian. Nem bocsátkozott ennek kifejtésébe, pedig az újságírók meghívása kapcsolatban volt a második világháborús cigányüldözésekkel is. Az amerikai Holokauszt Múzeum egy pensilvaniai szekérrégiség-múzeumtól kóberes cigányszekeret akart vásárolni, de annak nem volt szükségleten felüli készlete, így a szálak egyenesen a bukaresti nagykövetséghez vezettek, és a RRSZSZ-nak sikerült egy autentikus szekeret beszerezni, amely emlékeztethet az Auschvitzban elpusztított cigányokra.

A sajtóértekezleten egyébként megtudtuk, miért mozgolódnak mostanában a romák több településen, fôleg falvakon. A szociális segélyre vonatkozó törvény megszavazását úgy látszik egyesek megbánták, és most minden eszközzel akadályozzák alkalmazását, fôleg a cigányok kárára. Szászfenesen is azt veti a szemükre a polgármester, csak gyereket tudnak csinálni, hogy minél nagyobb segélyt kapjanak, és küldi ôket a megyéhez, a megyétôl jönnek vissza dolguk végezetlenül, és közben nô a feszültség.

N. Á

Döbbenten olvasom lapunk február 13-i számának a címoldalán, hogy a moldovai parlament valamivel több mint kétharmados többséggel elvetette Mircea Snegur államfô javaslatát, amely szerint az ország hivatalos nyelvét nem moldovánnak , hanem románnak kell nevezni. A javaslat ellen szavazó legtöbb honatyáról még csak azt se lehet mondani, hogy nem románok, hiszen ha vannak is Moldova parlamentjében nemzeti kisebbségekhez tartozó képviselôk — gagauzok, oroszok, ukránok —, azt hiszem, hogy a parlament nemzetiségi összetétele nagyjából azonos az ország lakosságáéval, ez pedig, többségében román. (Pardon: moldován.)

Ezzel a "moldován" kifejezéssel, ami románul egyszerûen moldvait jelent, politikai értelemben a sztálini idôkben találkoztam elôször. Akkor hallottam — elképedten —, hogy a besszarábiai románok valójában "moldovánok", akik a románhoz csupán hasonló, de attól különbözô nyelven szólnak, írnak, énekelnek stb. Annyira "különbözött" ez a két nyelv, hogy Sadoveanu regényeit, sôt Eminescu verseit is "lefordították" moldovánra — azaz átírták cirill betûsre — és egyes szavakat szinonímájukkal cserélték fel, egy-egy kifejezetten orosz kifejezést is plantálva a szövegbe. Mert a "moldován" írás természetesen nem latin betûs volt.

Rettegve vártam, mikor követjük a "szovjet példát" azzal, hogy Móricz Zsigmondot vagy — miért ne? — Petôfit székelyre ültetjük át, gabonás színnek írva a magtárt, hiúnak a padlást, persze székely rovásírással, hadd lássa a mûvelt világ a nagy szocialista igazságot: a székelyek nem magyarok, csak a sok évszázados magyar nacionalista, beolvasztó politika próbálta a székelyek önálló nyelvét a magyar nyelv tájszólásának tekinteni. És mert a moldován nyelv különálló mivoltának az igazolására akadt tudós nyelvész, nem is egy, minden bizonnyal a különálló székely nyelvnek is került volna teoretikusa. No, de szerencsére ettôl megkímélt bennünket a Fennvaló. De csak minket: a besszarábiai nép többségét, a románságot — nem. Ôket a sztálini önkény egyszerûen moldovánoknak deklarálta, nyelvüket is hasonló módon nevezte el, és hogy elsô látásra különbözzék a romántól, legalább írott formájában, bevezették a latin betûs írás helyett a cirill betûset.

A szándék nyilvánvalóan, egyértelmûen politikai volt, mint ahogy politikai manapság is. Azért kellett külön nemzetnek deklarálni a moldovánt, külön nyelvnek a szép moldovai tájnyelvet, hogy eszükbe ne jusson többé egyesülni Romániával.

Valami hasonló szándék munkálhat a javaslatot elutasítók esetében is, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy független kis államukban éljenek.

Az, hogy Moldova Köztársaság egyesül-e, és ha igen, mikor, ha nem, miért nem Romániával, nem tartozik rám. Ez szigorúan a román nemzet ügye, Románia és a hajdani Besszarábia lakóinak a többségéé: nekik kell eldönteniök, egyesülnek-e vagy sem.

Az egyesülés hívei a Molotov-Ribentropp egyezmény következményeinek a felszámolását kérik. Nem jó úton járnak: a kérdéses paktumot a második világháborút követô békekötés már semmissé nyilvánította. Besszarábiát, Észak-Bukovinát és a Herta tartományt pedig ugyanaz (a Molotov-Ribentropp egyezményt semmisnek nyilvánító) párizsi béke ítélte a Szovjetuniónak. Ez pedig Besszarábiát Moldova Szocialista Szovjet Köztársaság néven kebelezte be, kissé módosítva határait, hogy (esetleg) majd nehezebb legyen visszaállítani. Ahhoz tehát, hogy a két (román többségû) ország egyesüljön, a második világháborút lezáró párizsi békeszerzôdést kellene revidiálni.

Úgy egyébként — az osztrákok is németül beszélnek. Ausztria mégsem akar egyesülni Németországgal (köszöni, már próbálta). Elképzelhetô tehát két független, egymással jó viszonyban, sôt szövetségben lévô román ország léte is, egymás mellett. Ám ezért — elnézést — a nyelv, a nép elnevezését nem kell mesterségesen elválasztani egymástól, nem kell megkülönböztetô elnevezést kiagyalni valamelyik népnek-nyelvnek és ehhez ragaszkodni, mert akármint nevezik is a chininãui polgár nyelvét, az ugyanúgy román marad, mint ahogy a csíkmenasági vagy farkaslaki ember se székelyül beszél, hanem magyarul. Remélem, mégis, a chininãui parlament visszatér döntésére, nem megy tovább ezen az úton és nem minôsíti a román nacionalizmusnak tett engedményszámba a rendszerváltás után bevezetett latin betûs írást — nem tér már vissza a cirill ábécéhez!

Fodor Sándor

A folyó évi választásokkal kapcsolatban olvasom a minap, hogy aszongya "az RMDSZ-nek meg kellene hánynia-vetnie" (csak így, feltételes módban?), hogy kik legyenek "a községi vagy városi tanácsos, netán parlamenteri tisztség" jelöltjei. Az elsô kettôvel rendben volnánk, de a harmadik az különösen tetszik. Ez aztán a demokrácia! Már a parlamentereket is választjuk! Még nem is tudjuk, lesz-e háború vagy sem, de minden eshetôségre készen megválasztjuk a "tárgyalás végett az ellenséghez küldött katonai személy"-eket (lásd Magyar Értelmezô Kéziszótár ), akik annak rendje és módja szerint fehér zászlóval vonulnak az ellenséges állások felé. Mielôtt azonban erre sor kerülne, nem ártana, ha a szenátor- és a parlamenti képviselôjelölteket válogatnók ki.

Ugyanott olvasom, hogy a pistabácsik gyanakvó lelkûek. Gyanújukat eloszlatandó szeretnék megismerni a jelöltek ôseit, na meg a leszármazottait. Mert ez is nagyon lényeges ám! Különösen az, hogy ezek — mármint a leszármazottak — hol tanulnak. Mert ha, mondjuk, 450 km-rel nyugatabbra — tehát valahol Budapest és Gyôr között, Pécsen, Bônyrétalapon vagy valamelyik közeli faluban —, akkor püpü, nem jár! Mert erre a pistabácsik fölöttébb gyanakvó lelkûek! Az illetô miért nem gyôzte meg az ôseit, na meg a leszármazottait, amúgy szûk családi körben, hogy maradjanak veszteg, ne kóricáljanak annyit a határon túlra, mert nekünk csak itt van jövônk, anyanyelven tanulva. Sôt, RMDSZ-tisztségviselônek se jelöljenek ilyent, de ne is jelentkezzék az efféle szerzet. Az viszont nem kizáró ok, ha az ôsök, leszármazottak, mondjuk, 600 km-rel vagy még távolabb, nyugatabbra, északnyugatabbra, északabbra, netán 17 000 -18 000 km-rel délkeletebbre, nem anyanyelven tanulnak, vagy ne adj isten, arrafelé laknak.

Az sem baj, ha valaki besúgó, személyzetis, szekus, pártaktivista, párttitkár, vagy ehhez hasonló válogatott talpnyaló vagy szekértoló volt, hogy a szûkös mindennapi kenyerét megkeresse, na meg hogy a magyarság érdekeit megvédje, hiszen emberek vagyunk, vagy mi a fene. Emiatt a pistabácsik nem gyanakodnak. Sôt!

Nos, hogy az RMDSZ-ben és ennek képviseletében valóban a legjobbak, a minden szempontból legmegfelelôbbek kerüljenek oda, ahova kell, van, de nem feltételes módban, egy elképzelésem. Nevezetesen, csak az lehet erre méltó, jó jelölt:

1. akinek nemcsak ôse vagy leszármazottja, de semmiféle ismerôse sem tanul külföldön;

2. akinek nem 450 km-rel nyugatabbról való neve van, s az ôseinek sem volt ötszáz évre visszamenôleg;

3. akinek semmiféle rokona vagy ismerôse sincs külföldön;

4. akinek semmiféle ismerôse vagy rokona sem járt külföldön;

5. akinek semmiféle — még levelezô — kapcsolata sincs a határon túliakkal, legyenek azok bárhol a világon;

6. aki nem jár a határon túlra, sôt, soha nem járt ama kétes helyeken;

7. aki nem olvas semmiféle határon túlról származó gyanús kiadványt, legyen az sajtótermék, könyv vagy más egyéb;

8. aki nem hallgat semmiféle határon túli rádióadót, nem néz semmiféle határon túli tévémûsort;

9. aki semmiféle határon túli nyelvet nem beszél, nem ismer a legalacsonyabb szinten sem;

10. aki minderre fölöttébb büszke.

Az emberek azonban nem ôszinték. Ahhoz, hogy a fentiekben foglaltakat elérhessük, létre kell hozni egy olyan vizsgálóbizottságot, amelyik kideríti, hogy a jelentkezôk valóban megfelelnek a követelményeknek. Természetesen elôbb saját magukat kell megvizsgáltatniuk. Akinek például ilyen határon túli, idegen neve van, mint Gyôri, Pécsi, Ceglédi, Baranyai, Tolnai, Somogyi stb., az eleve hitelét vesztette. Valójában a pistabácsik neve sem megfelelô, hiszen az István is határon túli, a görög Sztéfánoszból való. Hogy ez olyan lenne, mint az inkvizíció? Ugyan, jövônket csak így biztosíthatjuk.

Feltétlenül szükséges lesz továbbá a határt teljesen lezárnunk. Hogy ez meg amolyan antidemokratikus, csausiszta vasfüggönyre emlékeztetne? Szó sincs róla, ezzel csak a gyanakvó lelkû pistabácsik gyanakvását iktatnók ki.

Miután az alapos vizsgálatot megejtették, a szerencsések megváltoztatják érdekvédelmi szövetségük nevét, mert az RMDSZ nekik már nem lesz megfelelô. Ennek neve Faj- és Színtiszta Közösség lesz, rövidítve FASZIK. A FASZIK parlamenterei — tárgyalás végett az ellenséghez küldött katonai személyek —, akik a legrátermettebbek lesznek, minden bizonnyal gyümölcsözô tevékenységet fognak kifejteni.

A magam részérôl nincsenek elvárásaim. Töredelmesen bevallom, anyai fölmenôim között két svájci német, egy lengyel, apai fölmenôim között egy-két szász is akadt; apám több mint 13, anyám több mint 9 évig 1575 km-rel nyugatabbra lakott és dolgozott, s micsoda szörnyûség, magam is ott jöttem e világra; anyanyelvemen kívül egy-két határon túli — köztük egy 450 km-rel nyugatabbi — nyelven is gagyogok, mi több, évtizedek óta levelezem külföldiekkel — ezt a szekus "elvtárs" is az orrom alá dörgölte; számtalaszor átléptem a határt — nyugati irányban; egyik nagynéném és feleségem nagyapja — na és nem egy felmenôm, lásd fennebb — a vegyes házasság "mocsarában" fetrengett; közelebbi — köztük egyik gyermekem — és távolabbi, ismert és ismeretlen rokonaim nyüzsögnek a határon túl sokfelé; mindezek tetejébe, ahelyett, hogy valamilyen "becsületes" foglalkozásom lett volna — besúgó, titkosrendôr stb. —, 16 évesen a vörös kutyák rémuralmáról röpcéztem, utána évtizedekig sok fejtörést okozva a "jámbor" szekusoknak. Ezek után nem tudom, hogyan lehetek 1989 december végétôl az RMDSZ tagja, a megyei választmány tagja ennek létrejötte óta, hogyan lehettem a megyei RMDSZ román nyelvû lapjának, a Punteanak az egyik szerkesztôje, a Politikai Fôosztály elôadója?

De remélem, ha a FASZIK tagja immár nem lehetek, minden bûnöm ellenére, illetékesek meg méltóztatnak engedni, hogy továbbra is az RMDSZ megyei választmányának a tagja maradjak. Vagy nem?

Asztalos Lajos

Nem tudom, ha az ellenzéki pártok végül megegyeznek a közös jelöltben. A konvención kívüli pártok (PSZP, Liberális Párt '93, Demokrata Párt, Szociáldemokrata Párt, Republikánus Párt) eddig három gyûlést tartottak. A negyedik megbeszélést azután tartjuk, miután valamennyi párt saját jelöltet állít, akkor újból összeülünk és elhatározzuk, ki legyen a közös jelölt. Ugyanakkor tárgyalásokat folytatunk a Demokratikus Konvencióval. Ami a megyei, városi, községi tanácsosokat illeti, külön listán indul mindegyik párt.

— El tud képzelni egy ellenzék-RTDP közös jelöltet?

— Ön el tud képzelni egy jelöltet két ellenfél részérôl? Én nehezen. Funar megdöntése valamennyi ellenzéki párt érdeke. Az RTDP pedig nem ellenzéki, hanem kormányzópárt, éppúgy mint Funar pártja.

Egy esetleges RMDSZ-jelöltrôl pedig nagyon rossz a véleményem. Találkoztam az RMDSZ tisztségviselôivel, s a lelkükre kötöttem, hogy ne állítsanak saját jelöltet, ugyanis ez mindkettônk érdekébe ütközik. Ha az ellenzék nem tud megegyezni a közös jelöltben, akkor — lévén, hogy a magyarság 20-23%-ot tesz ki Kolozsvár lakosságából — a második fordulóban az RMDSZ és a Román Nemzeti Egységpárt jelöltje találja szemben magát. Ilyen helyzetben a románság arra kényszerül, hogy az RNEP jelöltjére szavazzon.

Az interjúkat készítette:
Kiss Olivér és Székely Kriszta

Nemigen vagyok derûlátó az ellenzék közös polgármesterjelölt-állítását illetôen, de mindenképpen pozitív dolog lenne, így az ellenzék biztosan megnyerné a választásokat. A nagyobbik kormányzópárt, az RTDP, gyenge eredményeket tudhat magáénak Kolozsváron. Veszélyesnek tartom viszont azt, ha az ellenzék két jelöltet állítana. Jómagam visszavonulok, ha sikerül megegyeznünk egy nagyobb népszerûségnek örvendô jelöltben.

— Az Ön pártja támogatna egy esetleges RMDSZ-es alpolgármester-jelöltet?

— Ez nem csak a Demokrata Párttól függ, ehhez a többi ellenzéki párt beleegyezése is szükséges. De ha a jelölt jó szakamber és erkölcsös, akkor esedékes a következô helyi tanács rábólintása. Egyébként több olyan község van Kolozs megyében, ahol a helyhatósági választások második fordulójában egyezséget köthetünk az RMDSZ-szel, oly módon, hogy a román többségû helységekben a DP támogtaja az RMDSZ alpolgármester-jelöltjét, ahol a magyarok több mint 50%-ot tesznek ki, ott ôk állnak a DP jelöltje mellé. Magyarszováton például, ahol a magyarok többségben vannak, román alpolgármestert kérünk, s ennek ellenében Magyarkályánon támogatjuk az RMDSZ jelöltjét.

— Osztja azon véleményt, mely szerint a kolozsvári magyarok eldönthetik a helyi választások sorsát?

— Igen.

Szeretnénk egységes jelöltet állítani az ellenzék részérôl, de nem hiszem, hogy sikerülni fog. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem a politikai színezet számít a helyhatósági választásokban, hanem az ember. Lehet, hogy a kisebb ellenzéki pártok saját jelöltet állítanak. Engem különben egyáltalán nem érdekel a politikai színezet, hanem maga az ember, aki képes legyôzni Funart. Ha megegyezünk egy olyan jelöltben, amelyik valamennyi ellenzéki pártnak megfelel, és a mi követelményeinket is teljesíti, akkor készek vagyunk kompromisszumot kötni, s lemondunk Litiuról.

Ami a helyhatósági választásokat illeti, én ellenzékiként értelmezem mindazt, ami nem Funar. Ezért az RTDP ellenzék, tehát velünk van. Nyitottak vagyunk mindennemû együttmûködésre — akár az RTDP-vel is — Funar megbuktatása érdekében. Mi Litiut jelöltük, de nem vagyunk biztosak abban, hogy a többi ellenzéki párt is támogatni fogja. A középkorban, bezzeg, sokkal egyszerûbb volt eldönteni párbaj útján, ki az erôsebb! Ha az RMDSZ is jelöltet állít, akkor az egész politikai színezetet kap. Nem ellenzek egy ilyen lépést az RMDSZ részérôl, de mindenképpen taktikai hiba lenne, ugyanis így Funar biztos megnyerné a választásokat.

— Gheorghe Funar háttérbeszorítása a helyhatósági választásokon az általa megjelenített párt térvesztését is jelentené a parlamenti választásokon. Romániában ugyanis a személyiség szerepe igen nagy, olyannyira, hogy nem is pártokról, irányzatokról beszélünk, hanem egy-egy markáns személyiség köré csoportosuló politikai "asztaltársaságokról".

Úgy tûnik, amennyiben a vezetô kormánypárt érvényesíti akaratát, a parlamenti választásokon a küszöböt öt százalékra emelik. A (közvéleménykutatások szerint) nem több, mint öt százalékot elérô RNEP esélyei így nagyon lecsökkennének. Ezért, ha az RMDSZ-nek jó a választási stratégiája, akkor az RNEP nem biztos, hogy eléri a bejutáshoz szükséges százalékot, és ezáltal marginalizálódik. Mindebben nagymértékben érdekelt a vezetô kormánypárt, az RTDP is, amelyik szavazatainak számát csak Erdélyben növelheti jelentôsen, csak az RNEP rovására. Dél-Erdélyben, ahol szintén gyengébb eredményeket ért el, a konvenció erôs, itt sokkal nehezebb a választópolgárok megtérítése.

Kolozsváron az ideális egy egységes jelölt lenne. Ez nem túlzottan valószínû az elsô fordulóban, több ok miatt. A Demokratikus Konvenció szétesése óta a pártok nincsenek olyan viszonyban, hogy az ilyen együttmûködés elképzelhetô legyen. Az RTDP bevonása egy ilyen Funar-ellenes koalícióba még az igen élesen felmerülô kormány-ellenzék szembenállását is meg kellene hogy haladja. Arra viszont mindenképpen lehet számítani, hogy az RTDP jelöltet állít. Ez fontos az országos politika szempontjából is, mindezzel elhatárolódását fejezve ki az RNEP-tôl. És egy, vagy több jelöltet fognak állítani a régi Demokratikus Konvenció pártjai is. Ezért, például, ha a liberálisok, a parasztpárt, vagy a vezetô kormánypárt jelöltet állít, egyeztetniük kellene, hogy amennyiben az ô jelöltje marad a második fordulóban Funar ellenfele, ez a másik két párt számára is legyen elfogadható, az RTDP tehát ne jelöljön olyasvalakit, aki a parasztpárt számára például elfogadhatatlan.

Igencsak szükséges lenne tehát az ellenzéki pártok és a vezetô kormánypárt közti együttmûködés!

Független jelöltnek, amennyiben nem támaszkodik nagyon erôs civil szervezetre, semmi esélye.

Ami az RMDSZ stratégiáját illeti, mint ismeretes, Kolozsváron a szövetség 23 százalék szavazatra számíthat. Ezzel bármelyik polgármestert is támogatja, az valószínûleg bekerül a második fordulóba. Nem lenne szerencsés, ha az RMDSZ a potenciális polgármester jelöltek közül kiválasztja azt, aki számára a leginkább elfogadható. Úgy ítélem meg, hogy jelenleg, egy jogállamban gondolkodó, demokrata polgármesterjelölttel Funart nem lehet leváltani. Ezért számunkra a legfontosabb kideríteni, melyik az a polgármesterjelölt, amelyet a kolozsvári románok a legnagyobb mértékben támogatnak Funar ellenében, és ezt a polgármestert kell támogatnunk, függetlenül attól, mi a véleményünk róla. Hiszen a kérdés úgy tevôdik fel, hogy a létezô magyar Funar-ellenes szavazatok mellé, melyik román polgármesterjelölt hoz a legtöbb román szavazatot. Mert amennyiben azt nézzük, melyik polgármesterjelölt szimpatizálja legjobban a magyarokat, annak csak az lenne az eredménye, hogy a magyarok rászavaznának, de ez az ember a második fordulóban biztosan veszítene Funarral szemben. A nacionalista polgármesternek, sajnos, nem egy demokrata, magyarbarát jelölt kell legyen az alternatívája, hanem olyan, amelyik a nagyon sokak körében szimpátiát kiváltó nemzeti demagógiával szavazatokat tud szerezni. Ezt az embert az RMDSZ-nek támogatnia kell, függetlenül attól, hogy mi a véleménye róla.

Felmerülhet annak a lehetôsége is, hogy az elsô fordulóban az ellenzéki polgármestert "tehermentesítsük" azáltal, hogy az RMDSZ saját jelöltet állít. Tekintettel a magyarok magas szavazati számára, amennyiben létezne egy magyar polgármesterjelölt, fennáll annak a veszélye, hogy be is jut a második fordulóba, például Funarral — egyértelmûen Funart hozva ki gyôztesnek. Ennyire megosztott nacionalista közegben a magyar polgármester megjelenése mindenképpen a nacionalista pártok malmára hajtaná a vizet.

Bár az idei helyhatósági választásokra a jelek szerint majd csak tova májusban kerülhet sor, s a választási kampány most még valahol az "óvatos tapogatózás" fázisában vesztegel, Kolozsvár magyarsága számára a helyzet egyértelmû: szem elôtt tartani, hogy a Gheorghe Funar-félék többet elô ne fordulhassanak polgármesteri minôségben.

Ki lenne tehát az esélyes ellenjelölt? Konszenzusra tudnak-e jutni az ellenzéki pártok egy közös polgármesterjelöltet illetôen? Fel tudja-e venni az Erdély megnyerésére különben elszánt vezetô kormánypárt a versenyt a nacionalista RNEP-pel? Sikerül-e tudatosítani Kolozsvár magyar lakosságában, hogy minden le nem adott szavazat tulajdonképpen Funar mellett szól?

— Semmi esetre sem tûzhetjük ki célul magyar polgármester megválasztását Kolozsváron. Azt viszont igen, hogy az alpolgármester esetleg magyar legyen, különösen, ha jóváhagyatik a három alpolgármesteri funkcióra tett tanácsi határozat. Legfôbb célunk az, hogy megakadályozzuk Funar pártját a választások megnyerésében. Pragmatikusan tekintve a dolgokat, ezért aztán a Nagyrománia Párton és a Szocialista Munkapárton kívül bárki partnerünk lehet, akinek esélye van arra, hogy Funart háttérbe szorítsa.

— Milyen esélyét látja az ellenzéki pártok közti eredményes együttmûködésnek? Mennyire hajlanak az egységes ellenzéki polgármesterjelölt állítására? Eddigi üléseiken sokra ugyanis nemigen jutottak. Arról nem is beszélve, hogy a résztvevôk többször is kifejtették: az RMDSZ jelenléte "csak megnehezíti helyzetüket", viszont az sem lehet számukra mindegy, hogy a magyar lakosság kire adja le voksát. Ellentmondásos helyzet, de végül mennyire ronthat és mennyire lendíthet az ellenzék esélyein a magyarok szavazata?

— Az elsô ülésükön jelen voltunk, de utána többet nem hívtak. Amennyiben viszont azt akarják, hogy támogassuk ôket, akkor bizony le kell ülniük velünk is tárgyalni. Ekkor majd mi is kifejtjük feltételeinket.

Természetesen az volna a legjobb, ha az ellenzék összeszedné magát, egyetlen jelöltet állítana, és jó kampánnyal háttérbe szorítaná Funart. Ha arra gondolok, hogy kezdetben hallani sem akartak egységes jelöltrôl, most pedig mégiscsak igyekszenek közös nevezôre jutni, akkor valóban reménykedhetünk abban, hogy végül sikerül megegyezniük. Persze, illúzióink nincsenek, egy dolog azonban bizonyos: olyan hitvány polgármestert, mint ez a mostani, úgysem találunk.

Úgy vélem, hogy az ellenzéki pártok szavazótábora van olyan széles, hogy akár az elsô fordulóban megnyerhetjük a választásokat. Bizonyítják mindezt az elmúlt helyhatósági választások, amikor nagyon nagy részben a magyar lakosság részvételén (nem egészen 5000 szavazaton) múlott az, hogy végül sor került a vereséget jelentô második fordulóra.

Véleményem szerint azonban — bárcsak tévednék! — az ellenzék azóta nemhogy megerôsödött volna, hanem inkább gyengült. De ha hozna körülbelül 20-25 százalékot, a magyarok szavazatával együtt kiüthetné Funart.

— A vezetô kormánypárt több ízben is kifejezte elszántságát az RNEP háttérbeszorítását illetôen. Mennyire tartja esélyesnek az RTDP által különben még meg nem nevezett jelöltet? Adott esetben az RMDSZ támogatná ôt?

— Nem látom, ki lenne az a személy az RTDP részérôl, aki kellô meggyôzô erôvel bírna Kolozsvár lakosságának körében, s azt sem igen tudjuk még felmérni, hogy az RTDP a választópolgárok hány százalékát nyerheti meg. Az viszont kétségtelen, hogy a vezetô kormánypárt nagyon keményen ráhajtott s minden eszközt megragadott a hatalom megszerzéséhez.

Valóban az RTDP tûnik az RNEP egyik nagy riválisának, de a legnagyobb ellenfél mégis az a jelölt lesz, amelyik mellé az RMDSZ áll.

— Melyik jelölt támogatása tûnik tehát a legindokoltabbnak?

— Ha az RMDSZ ebben a pillanatban valamelyik jelölt mellé lecsatlakozik, az elveszti az esélyét, azon nyomban rossz hazafinak, nemzetárulónak kiáltják ki. Az ellenzék tehát érthetôen nem vállalja fel, nem vállalhatja fel az RMDSZ-szel a közremûködést, bár az is tagadhatatlan, hogy egy részük valóban így is érez.

Amennyiben második fordulóra kerül sor, több eset lehetséges: ha az ellenzék, illetve az RNEP jelöltje kerül be a második fordulóba, nem vagyok biztos benne, hogy az RTDP-szavazatok teljes mértékben az ellenzék mellé állnának. 1992-ben ugyanis az akkori FSN például nem az ellenzékre adta le szavazatát. Bár nagy az ellentét az RNEP és az RTDP között, de ha az egyik kiesik a játékból, nem hiszem, hogy nem támogatná a másikat.

— A "legelônyösebb" ezek szerint az lenne, ha az RMDSZ az RTDP-t támogatná az RNEP-RTDP finis érdekében, hiszen ebben az esetben az ellenzék könnyebben adná le szavazatát a vezetô kormánypártra, mint a nacionalista RNEP-re?

— Amennyiben az RNEP és az RTDP jutna tovább és az ellenzék kerülne a harmadik helyre, arra se mernék megesküdni, hogy ôk is maradéktalanul az RTDP-re adják a szavazatukat... Ezért mindenképpen az elsô fordulóban kellene megnyerni a választásokat. És erre — mint korábban említettem — reális esély van.

Arról nem is beszélve, hogy a magyarok hiányzása 1992-ben nemcsak azt jelentette, hogy Funar lett a polgármester, hanem azt is, hogy kevesebb lett az RMDSZ-tanácsosok száma. Két egész tanácsosi helyet átadott az RNEP-nek, amely lényegesen befolyásolhatta volna a döntéshozatalt a városi tanácsban.

— Elképzelhetô-e együttmûködés az RTDP és az ellenzék között?

— Az ellenzék körében két tábort figyeltem meg: az egyik a legfôbb veszélyt az RTDP-ben jelölte meg, a másik pedig az RNEP-ben. A parasztpárt például holnap is képes koalícióra lépni az RTDP-vel, azzal a feltétellel, hogy ejtik az RNEP-et.

— Döntött-e abban az RMDSZ, hogy állítson vagy sem önálló jelöltet, hiszen ezáltal az elsô fordulóban nem "kompromittál" egyetlen jelöltet sem?

— Ha önálló jelöltet állítunk, az már helybôl második fordulót feltételez, mi pedig — ismétlem — arra játszunk, hogy a választást már az elsô fordulóból megnyerjük. Ez jó pszichológiai hatással lenne a lakosságra, hiszen így bizonyára többen jönnének el szavazni. De elsülhet fordítva is a dolog, a választók azt is mondhatják: mivel úgy sem lesz magyar polgármester, minek egyáltalán eljönni? Ebben tehát továbbra sem döntöttünk, de nem kell sietni. Arról nem is beszélve, hogy még mindig sok olyan ismeretlen tényezô van, amely lényegesen változtathat a helyzeten: a parlamentben ugyanis még nem szavazták meg a választási törvényt, így még azt sem lehet tudni, egy listán indul-e a polgármester-, illetve alpolgármester-jelölt. De, mondom, van még idô a dolgokat alaposan meghányni-vetni.

Február 19-én, hétfôn délután a képviselôház visszatért az idegenrendészeti törvényre, 2. cikkelyének 3. bekezdése miatt. Ugyanis, miután február 14-én a honvédelmi, közrendi és polgári szakbizottság az említett cikkely bekezdését törölte a törvény szövegébôl (annak tartalmából is tájékoztatunk az elkövetkezôkben) és felfüggesztette munkaülését, a bizottság szûkebb vezetése, Petre Romannal az élen, fogadta a Belügyminisztérium szóvivôjét, és másnap a plénum elôtt, a bizottság megkerülésével, olyan tartalommal vezette fel az említett cikkely bekezdését, melyet a jogi szakbizottság elfogadott ugyan, de a védelmi bizottság nem vallott a magáénak. Emiatt a szakbizottság egyes tagjai — közöttük Rákóczi Lajos Bihar megyei képviselô is — óvást emeltek az alkotmányellenes eljárás ellen, minek következtében Adrian Nãstase, a képviselôház elnöke visszautalta a törvényszöveg vitatott részét nemcsak az illetô szakbizottság, de a jogi szakbizottság hatáskörébe is, azzal a kitétellel, hogy másnap a plénum elôtt tisztázzák a vitatott szövegrészt. Érdemes megjegyezni, hogy a Belügyminisztérium azt szerette volna elérni, hogy a tömeggyûlések és gyülekezési szabadság ügyét kezelô 1991/60. sz. törvény 9. cikkelye is bekerüljön a jelen törvénybe, említett cikkely 3. bekezdése alatt, miszerint: idegen állampolgároknak tilos tömeggyûléseket szervezni és hasonló megnyilvánulásokon részt venni. Az egyeztetés után ez úgy módosult, hogy idegen állampolgárok is tehetnek ilyet, kivételek a fasiszta, xenofób, szeparatista, diverzionista stb. jellegû megmozdulások. Csakhogy: a február 20-i végsô szavazás a következôt eredményezte: 156 Igen, 60 Nem és 12 tartózkodás. És mivel sarkalatos törvényrôl volt szó, melyek megszavazásához és elfogadásához az abszolút szavazatszámú többség (172) lett volna szükséges, a törvény a képviselôházban elbukott. Az RMDSZ-frakció minden jelen lévô tagja ismételten ellene szavazott.

Kónya-Hamar Sándor

A képviselôház kedden megszavazta a munkavédelmi törvényt. Az RMDSZ képviselôi általában tartózkodtak, mert a különben pozitív tervezethez fûzött javaslatukat, amely korlátozná a munkavédelmi felügyelôknek juttatott túlzott jogkört, elvetette a testület.

A szenátus kedden a képviselôház után elfogadta a szerzôi jogra vonatkozó törvény egyeztetett változatát. Így várható, hogy az olcsó, jogdíj nélküli hazai kazetta-, video-és szoftverpiac hamarosan megszûnik.

Csôdbe kergetheti a pénzváltókat a jegybank legutóbbi válságintézkedése, amellyel jelentôsen korlátozta a bankok és pénzváltó irodák valutaváltási lehetôségeit. A román központi bank kötelezte a pénzváltással foglalkozó intézeteket, hogy devizabevételeik egy részét ajánlják fel megvételre a kedvezôtlen hivatalos árfolyamon.

A múlt hét végén hozott rendelkezés szerint a pénzváltók záráskor legfeljebb 2 ezer dollárt tehetnek el másnapra, míg a bankok alaptôkéjük 10 százalékának megfelelô valutaösszeget tartalékolhatnak. Az ezt meghaladó összeget a pénzváltók és bankok kötelesek hivatalos, a szabadpiacinál 3 százalékkal alacsonyabb árfolyamon a nemzeti banknak felajánlani. A hazai valutában keletkezô bevételek 15 millió lej feletti összegét kötelesek a Nemzeti Banknál letétbe helyezni, s a pénzt csak három nap múltán vehetik fel.

A kormány célja az intézkedéssel nyilvánvalóan a nemzeti valuta stabilizálása, összefüggésben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) követelményeivel, amely ettôl tette függôvé a kiélezôdött pénzügyi válság áthidalására szolgáló hitelek folyósítását. A krízis jelenleg fôként az energiaszektorban érzôdik, ahol a kifizetetlen számlák miatt a villamosmûveknek 1100 milliárd lej (félmilliárd német márka) kinnlevôsége halmozódott fel. Az áramszolgáltató emiatt ipari üzemek százait kapcsolta le az elektromos hálózatról.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]