1996. február 26.
(VIII. évfolyam, 47 szám)

• Rágalmazás vádjával beperelik Ion Doru Tãrãcilã belügyminisztert — jelentette be Horia Rusu, az 1993-as Liberális Párt elnöke. Az ok: a belügyminiszter maffiavezéreknek nevezte az LP '93 és a DP vezetôit. A pártelnök szónoki kérdésekkel fûszerezte a sajtótájékoztatót, amelyen a perrel kapcsolatos bejelentést tette. Vajon Tãrãcilã dirigál Zaher Iskandaraninak, vagy fordítva, és vajon nem mindkettôt Adrian Nãstase titkárnôje mozgatja? Kemény. Még ebbôl is lehet egy perecske...

• Petre Litiu véleménye szerint Funarnak a rács mögött a helye. Ha ebben nem lenne valami, Petre Litiut már rég meghívták volna a bíróságra alperesnek, parlamenti mentelmi jogától függetlenül.

• Gavril Iosif Chiuzbaian miközben tovább tagadta, hogy az igazságügy-minisztériumot megkereste volna a rendôrség a Pitulescu-botrányban emlegetett ügyekkel, fontos adatokat közölt a romániai bûnözésrôl. Ezek szerint a bíróságoknál tavaly több mint másfél millió iratcsomót nyitottak, ebbôl 328 409 büntetôjogi eljárás. Végleges törvényszéki döntéssel 101 705 személyt ítéltek el, közülük 58 277-en követtek el bûncselekményt köz- és magánvagyon ellen. Hogy ez sok vagy kevés, azon most nem töprengünk. Inkább tartunk attól, hogy hirtelen megszavazzák az államtitok-törvényt, és annak alapján beperelik az igazságügy-minisztert, hogy kiszolgáltatja az ország arculatára szeplôket pingáló adatokat.

• Még nem tartjuk számon az egy lakosra jutó peres ügyek számát, de az aránytalan elosztás már ezen a téren is megmutatkozik. Dan Ioan Mirescu, Vadim lapjának oszlopos tagja ellen 25 bírósági eljárás van folyamatban. Újabb ügyei egyszerû rágalmazással kapcsolatosak, a korábbiak súlyosabbak: ügyészként nagyokat tévedett a terhelô adatok szorgos túladagolása közben. A napokban szembesült a törvényszéken az 1978-ban ártatlanul elítélt egyik áldozatával, és úgy felbosszankodott, hogy nemcsak a bírákat halmozta el szitkokkal, hanem szexlapból összegyûrt papírgomolyagokat dobált a teremben jelen lévô más felperesei felé. Majd távozott. Mert engedték. Ebbôl peres ügyeinek a kimenetelére is következtethetünk.

Ámbár valakinek szabadlábon is kell maradnia, hogy a végén leoltsa a villanyt.

N. Á.

György Katalin a Corvineum Alapítvány részérôl meggyújtja a gyertyát és ezzel a jelképes indítással megkezdôdtek az egy hétig tartó, nagy királyunkat felidézô és köszöntô Mátyás-napok rendezvények (amelyekrôl a következô napokban rendszeresen beszámolunk).

Bukarestben szombaton összeült a kormánykoalíció részét alkotó — bár a kormánypolitikát általában "balról" bíráló — Szocialista Munkapárt kétnapos országos konferenciája.

Ilie Verdet, a párt elnöke, Ceausescu egykori miniszterelnöke beszámolójában hangsúlyozta, hogy az SZMP ellenzi a reform jelenlegi koncepcióját, amely "szegénységre ítéli a népet", és "vadkapitalizmust" valósít meg. A program kulcsszavai: "bôség saját munkával", "társadalmi egyenlôség", "nemzeti méltóság". A szónok bírálta az állami vállalatok magánosítását és a szövetkezetek földjének "elsietett" szétosztását, és síkra szállt "az állam tekintélyének megerôsítése" mellett.

Ilie Verdet támogatásáról biztosította Románia csatlakozási szándékát az Európai Unióhoz, hozzátéve azonban, hogy erre még nem jött el az idô. Ellenezte viszont a NATO-hoz való csatlakozást, azt hangsúlyozta, hogy az SZMP nem híve a katonai szövetségeknek, amelyek a konfliktusok potenciális forrásai.

Az SZMP továbbá hangsúlyozza, hogy a NATO-csatlakozás növelné a katonai kiadásokat, és "korlátozná Románia külpolitikai mozgásterét".

A konferencia várhatólag megválasztja a párt jelöltjét az államfôi tisztre: az ôszi elnökválasztáson a várakozások szerint Adrian Pãunescu szenátor, a párt alelnöke képviseli majd az SZMP-t.

Tagokkal, szimpatizánsokkal és a sajtó képviselôivel találkozott február 24-én, szombaton a legújabb — immár kétszázvalahányadik párt — a Románia Alternatívája elnevezésû párt vezetô testülete. A február elsején bejegyzett politikai alakulat szervezôbizottságának tagjai: Adrian Iorgulescu , a Zeneszerzô Szövetség elnöke, Varujan Vosganian , képviselô, az Örmény Szövetség elnöke, Laurentiu Ulici , az Írószövetség elnöke, Florin Filipoiu , tanársegéd az Orvostudományi Egyetemen, Adrian Relicovschi, mûépítész, a Gestionaires Sans Frontieres szervezet elnöke, Ion-Radu Zilinteanu, mérnök-matematikus, üzletember, egy holding vezérigazgatója. Kolozsvárra Varujan Vosganian, Florin Filipoiu, Adrian Iorgulescu és Ion-Radu Zilinteanu látogatott el.

A szervezôk ismertették a jelenlevôkkel, hogy mi késztette ôket új politikai alakulat létrehozására és új politikai irányvételre. Varujan Vosganian szerint a változtatás, változás óhaja , a saját képességeikbe vetett szilárd hit és a fiatalok kilátástalanságának orvoslása ösztönözte ôket új párt megalakítására. "Az új politikai alakulat gondolata múlt év októberében vetôdött fel. Eleinte 37-en voltunk — mondta Adrian Iorgulescu —, majd a hasonlóan gondolkodók több százra szaporodtak. Így jött létre az Alternativa 2000", majd az új mozgalom párttá alakult Románia Alternatívája néven. Ám a csatlakozott értelmiségiek közül nagyon kevesen értettek egyet ezzel a gondolattal. Sokan távol maradtak a most alakult párttól.

Milyen alternatívát javasol a párt? Új politikai magatartást, ami felváltaná az ellenzék eddigi steril, megcsontosodott politizálását, nagyobb valóságérzetet, új megoldási lehetôségek felvetését és gyakorlatba ültetését, a civil társadalom fejlesztését s az építô értelem légkörének megteremtését. Az állam elnyomó szerv Romániában és nem partner a polgárokkal, a hatalom pedig csak azért erôs, mert félelmet kelt bennünk. Gyôzzük le a félelmet s merjünk a változások elébe nézni, ugyanis ha az ellenzéki erôk elvesztik az 1996-os választásokat, akkor végleg letérünk a normalitás útjáról — hangoztatta Varujan Vosganian.

Joggal gondolhatunk arra, hogy a Románia Alternatívája Párt elhódítja az ellenzék, a Demokratikus Konvenció szavazatait. Varujan Vosganian szerint errôl szó sincs. A párt amolyan politikai "egészségügyi" kordon, amely fölfogja és összegyûjti az ellenzék által "elhullatott" szavazatokat. Mint elmondták: egyelôre nem lépnek választási szövetségre egyetlen párttal sem.

A találkozó bombáját természetesen a párt polgármesterjelöltjének bemutatása jelentette, aki nem más, mint Marcel Lãzãreanu , a kolozsvári "U" fotbalcsapat hajdani kapusát vészjelzô csenddel fogadták a jelenlevôk. Senki sem számított ilyen méretû meglepetésre. Marcel Lãzãreanu 41 éves ügyvéd. A bemutatkozás után a friss párt friss polgármesterjelöltje kifejtette, hogy városunkban nem románok és magyarok, hanem kolozsváriak élnek. Ha polgármester lesz — mondta — soha nem látott nyitottsággal fogja végezni munkáját, a lehetô legsûrûbben fogadja a sajtót (mintha Funar is hasonlót ígért volna '92-ben — K.O.), megoldja a fiatalság mindennemû problémáját, megjavíttatja az utakat, felszámolja a bürokráciát, parkolókat, játszótereket építtet, ösztönzi a kül- és belföldi magánbefektetôket, civilizáltabbá teszi a kereskedelmet stb. A sajtó kérdésére válaszolva elmondta, hogy vagyona lakásból, kocsiból (BMW) és egy bankszámlából áll. Hogy pontosan mennyi pénz van a bankszámlán? "Össze kell számoljam" — mondta Lãzãreanu. (Egy hang a terembôl: miért baj az, hogy sok pénze van? Így nem annyira kiszolgáltatott, s ellen tud állni a megkísértésnek...)

Végezetül pedig Florin Filipoiu szavai: "megjelenésünk pofon a hatalomnak és ellenzéknek egyaránt".

Kiss Olivér

A '93-as Liberális Párt február 23-i sajtótájékozatója a kormány elleni energikus kirohanással kezdôdött. Petre Litiu szerint a jelenlegi politikai kavalkád (lásd a Pitulescu ügyet) is azt bizonyítja, hogy a rendôrség ellenôrzése alá akarja vonni az igazságszolgáltatást, ami egy jogállamban megengedhetetlen. Az államszervek után a Demokratikus Konvenció következett: "A múlt év nyarán a '93-as Liberális Párt a búza-ügy kapcsán bizalmatlansági indítványt nyújtott be a kormány ellen. A DK elutasította javaslatunkat, azzal érvelve, hogy nem célszerû. Most a DK egyszerû indítvánnyal állt elô, holott ha valóban elôrehozott választásokat akar, akkor bizalmatlansági indítványra lenne szükség. Ez a politikai dilettantizmus bizonyítéka. Ha elôrehozott választásokat akarsz elérni, akkor az egyetlen eszköz a bizalmatlansági indítvány. Ha ez sikerült volna, akkor elutasítottunk volna két kormánylistát, és jöttek volna a választások. A DK ezen lépése (az egyszerû indítvány) a Vãcãroiu-kormánynak nyújtott baráti bökés. Továbbgondolva a dolgot egy DK-RTDP megegyezést feltételezhetünk" — mondta a liberális politikus.

A helyhatósági választásokról szólva Litiu kifejtette, hogy a fô kormányzópárt jóindulatú gesztusokkal próbálja elcsavarni a magyar választópolgárok és az RMDSZ fejét. Hogy mit tud szerinte a RTDP ígérni nekünk? Például egy alpolgármestert, anyanyelvû felvételit, tisztségeket a polgármesteri hivatalban és a tanügyi törvény módosítását. Ha az RTDP-nek sikerül a manôver, akkor feltételezhetô, hogy jelöltje továbbjut a második fordulóba. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a RNEP és az RTDP közötti egyezséget sem... "Ha Funar és az ellenzék jelöltje kerül a második fordulóba, akkor az RTDP választók Funarra szavaznak, ugyanis a két párt politikai szempontból egyforma, csak más a nevük, és mások a politikusai" — mondta Litiu.

A sajtóértekezlet végére tartogatta Litiu a csemegét: szerinte 1992-ben a grafológusok megvizsgálták Funar írását és arra a következtetésre jutottak, hogy pszichopata. Éppen ezért felelevenítette azt a javaslalát, hogy az összes polgármesterjelöltet pszichológiai tesztnek vessék alá.

Kiss Olivér

Mint ismeretes, Adrian Nãstase pénteki kolozsvári sajtóértekezletén elítélte az egy nappal korábban szintén Kolozsvárra látogató Alfred Mosesnek, az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetének azon kijelentését, amely szerint a szélsôséges pártok további jelenléte a kormányban csak lecsökkentheti Románia euroatlanti integrációjának esélyeit. Az olyan pártoknak, mint a Szocialista Munkapárt, a Nagyrománia Párt és a Román Nemzeti Egységpárt nincs helyük az igazán demokratikus kormányban — vélte a nagykövet.

A Babes-Bolyai Tudományegyetemen tartott elôadásában a nagykövet azt is kihangsúlyozta, bármennyire is igazságtalan volt a Molotov-Ribbentrop-paktum, ma már nem lehetséges módosítani a határokat, Romániának le kell mondania a Nagyrománia eszméjérôl. Mind a román-magyar, mind a román-ukrán alapszerzôdés lényegesen növelné a térség stabilitását —, és a NATO-ba történô felvétel lehetôségét.

A diplomata nyilatkozatait a Román Nemzeti Egységpárt sem hagyta szó nélkül. Szombaton kiadott közleményében ,,a szovjet politikai komisszárokhoz" hasonlította Alfred Mosest.

A közlemény szerint a diplomatának kolozsvári és bukaresti kijelentései igazolják azokat a fenntartásokat, amelyeket még kinevezése elôtt hangoztattak az amerikai kongresszushoz írott levelükben a román szenátus egyes tagjai Moses szakmai felkészültsége, erkölcsi alkalmassága és pártatlansága tekintetében.

A sajtóiroda szerint a Moses által az RNEP és más pártok ,,szélsôséges" mivoltára vonatkozólag tett megjegyzések ,,a diplomáciai szokások nyilvánvaló megsértését,, jelentik, s a nagykövet véleménye arról, hogy milyen pártoknak kellene kormányozniuk az országot ,,megengedhetetlen személyes beleszólást jelentenek a romániai politikai életbe" és ,,nem szolgálják a két ország közötti legjobb kapcsolatok elômozdítását". Az RNEP ,,kifejezi meggyôzôdését, hogy Alfred Moses antidemokratikus lépése nem képviseli az Egyesült Államok kormányának politikai vonalát, és nem tükrözi az amerikai nemzet érzéseit sem".

Különösen felháborította az RNEP-et, hogy Kolozsváron a nagykövet bírálta a polgármester arra vonatkozó tervét, hogy felállítsák a városban Antonescu marsall szobrát. Az RNEP nyilatkozata szerint ez ,,megengedhetetlen beavatkozás nemzeti történelmünk értékelésébe, és figyelmen kívül hagyja a román nép kizárólagos jogát arra, hogy tisztelje hôseit". ,,Soha egy román diplomata nem engedné meg magának, hogy tanácsokat adjon az amerikai népnek arra vonatkozólag, hogy milyen történelmi személyiségeket dicsôítsen" — olvasható a közleményben, (amelynek szerzôi láthatólag elfelejtették, hogy az Egyesült Államok hadban állt a Harmadik Birodalommal, amelynek Antonescu marsall szövetségese volt).

Szombaton a Pro Juventute székházban tartották meg a Megyei Képviselôk Tanácsának (MKT) és a Megyei Ügyvezetô Tanácsának (MÜT) közös ülését. Molnos Lajos beszámolt a Kolozs megyei RMDSZ tavalyi tevékenységérôl, ismertette az elmúlt év fontosabb rendezvényeit. Majd Neményi Nándor József, Kónya Hamar Sándor parlamenti képviselôk, és Buchwald Péter szenátor beszámolói következtek az 1995-ös évi tevékenységekrôl. Pálfy Károly, a megyei RMDSZ gazdasági alelnöke beszámolt a költségvetésrôl, Pálfy Zoltán titkár a választási kampánystáb helyzetérôl, Boros János önkormányzati alelnök beszámolója után Molnos Lajos szólt az amerikai nagykövettel való tanácskozásról. Ezt követôen Bálint Kelemen Attila, az Erdélyi Református Egyházkerület biztosa a Református Világtalálkozóról tartott ismertetôt, szó volt a millecentenáriumi, a március 15-i ünnepségek megszervezésérôl, a tagdíjbeszedôk javadalmazásáról, a tizenegy facsemete ültetésérôl, javasolták a vidéki mûvelôdési házak felújítását, dalárdáknak, szavalócsoportoknak a létrehozását.

A fô napirendi pont a kolozsvári tanácsosi lista összeállításának az elsô szakasza volt. Közel negyven jelölt közül (akiket a körzetek jelöltek) titkos szavazás útján létrejött az a 31 tagot magába foglaló ideiglenes jelöltlista, valamint a négy tagból álló pótlista. Az MKT és MÜT döntése szerint a végsô listát egy független testület dönti majd el a szakmai szempontok figyelembevételével. A testület tagjai — közös megegyezés alapján — a parlamenti képviselôk, Gyémánt Mihály, az MKT elnöke, és négy kolozsvári körzeti elnök lesznek. A jelölteknek annak a kritériumrendszernek kell megfelelniük, amelynek kizáró jellegû pontjai közé tartozik mindenekelôtt a temesvári 8-as pont (amely kizárja mindazokat, akik pártfunkciót töltöttek be). Továbbá azok sem jelöltethetik magukat, akiknek kapcsolatuk volt a szekuritátéval. A jelölt köteles aktívan részt venni az RMDSZ által szervezett akciókban, elfogadja az RMDSZ progjamját, aláveti magát a megyei szervezet politikai döntéseinek, vállalja, hogy mandátuma ideje alatt nem vesz részt külföldi továbbképzésen, életkora nem haladja meg a hatvanöt évet, politikai érzék, rátermettség, szakmai képzettség, kiegyensúlyozott magánélet jellemzi és aláírja a keltezés nélküli lemondónyilatkozatát.

Az ülésen Buchwald Péter kifogásokat emelt a megállapított kollektív kritériumrendszer ellen, és Dáné Tibor is elítélte azoknak a kizárását a jelöltek listájáról, akiknek a gyerekei külföldön tanulnak. Herédi Gusztáv szerint a legfontosabb a bátorság. A jelenlévôk közül mások is elutasították a fenti kritériumrendszert, mindenekelôtt a szakmai szempontokat tartva elsôrendûnek.

A kritériumrendszert a kilenc tagú bizottság minden bizonnyal figyelembe veszi, amikor a módosításokra kerül sor.

Papp Anna-Mária

A választások közeledtével mind gyakrabban hangzik el a lemondó, többnyire kézlegyintéssel kísért kijelentés, miszerint nekünk nem kell a hatalom, mert nem kellhet, ugyanis mint kisebbség mi eleve nem lehetünk annak részesei, hiába minden próbálkozás stb.

Mielôtt válaszolnánk a címben feltett kérdésre, tisztázzuk a fogalmakat!

Nyilvánvaló, hogy a "nekünk" fogalom alatt a hazai magyar népközösséget értjük, ebbôl a szemszögbôl nézve próbáljuk megválaszolni a feltett kérdést.

A "hatalom" fogalmat pontosítanunk kell, ugyanis az többféle lehet. A modern, jogállamokban az államhatalom három egymástól jól elhatárolt és jól megkülönböztethetô részre tagolódik: törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalomra. Mint köztudott, a fejlett nyugati demokráciákban e három hatalom különválasztva, de egymást örökösen ellensúlyozva biztosítja/biztosíthatja a demokrácia elveinek érvényesülését az illetô országban, mind központi, mind helyi szinten.

Ha tehát a feltett kérdésre felelni akarunk, elmondhatjuk, hogy igenis részt kívánunk a hatalomból, akár annak mindhárom fajtájából azért, hogy az állami tevékenység minden szintjén érvényesíthessük érdekeinket.

A törvényhozói hatalom letéteményese a parlament, illetve — Románia esetében — annak mindkét háza: a képviselôház és a szenátus. Ennek a hatalomnak egyénenként is részesei a képviselôk és a szenátorok, beleértve a magyarság képviselôit is. Ôk valójában szavazóik, az ôket megválasztó állampolgárok hatalmával rendelkeznek, illetve azt képviselik a nevezett testületekben. A parlamenti viták során, majd az egyes törvények megszavazásakor képviselôink és szenátoraink a hazai magyarság akaratát testesítik meg. (Helyhatósági szinten ugyanez a helyzet a városi vagy falusi tanácsosokkal is, akik szintén választóik akaratát képviselik.)

Mivel törvényhozóink számát a hazai magyarság, pontosabban a hazai szavazó magyarság száma határozza meg, önmagában ez nem teszi lehetôvé érdekeink érvényre juttatását. Csak másokkal szövetkezve, más politikai erôk támogatásával lehetséges megvalósítani politikai célkitûzéseinket. Kétségtelen, hogy e szövetségesek felkutatásában és célkitûzéseink megismertetésében, majd a velük lefolytatandó tárgyalásokban kulcsszerepe lesz a hazai magyarság képviselôinek. Helyi szinten a tanácsosok, parlamenti szinten képviselôink és szenátoraink kell hogy alkalmasak legyenek erre a feladatra. Elsôsorban a mi közösségünk érdekeivel kell tisztában legyenek és kell tudniuk azt képviselni megfelelô érvekkel és megfelelô nyelvtudással. Ugyanis nem mindegy, hogy kik és miként képviselnek bennünket, és hogy egyáltalán minket képviselnek-e vagy csak egyéni érdekeiket vagy — félelmükben, egyéni szimpátiáktól vezettetve — esetleg másokat.

Célkitûzéseinket mi magunk csak a végrehajtó hatalom — a kormányzat — részeseiként érhetnénk el, ám ehhez a már említett szövetségesek kellenének. Ugyanis csak velük együtt, csak az ô támogatásukkal válhatnánk a hatalom részeseivé. Erre az esély pillanatnyilag rendkívül csekély. Ugyanis a mai romániai politikai életben lényegében nem látható olyan erô, amely ôszintén akarná a magyarság érdekeinek érvényesülését és megadná ehhez a szükséges politikai támogatást. Kétségtelen tehát, hogy a politikai hatalom egyik nagyon lényeges részébôl, a végrehajtó hatalomból, pillanatnyilag és valószínûleg még jó ideig ki vagyunk zárva.

A harmadik hatalmi kör, a bírói hatalom, részesei legjobb esetben is csak számarányunk függvényében lehetnénk. Ennek ellenére részvételünk ebben a hatalmi ágazatban azért fontos, mert keretében nem csupán a bennünket érdeklô kérdéseket tárgyalják, hanem azért is, mert ezen a szinten érvényesíthetô a hatalom három ágának letéteményesei közötti egészséges és a demokratikus rendet biztosító egyensúly, amelyben mi egyértelmûen érdekeltek vagyunk.

Mindezek ismeretében elmondhatjuk, hogy valóban kell nekünk (is) a hatalom, beleértve annak mindegyik ágát. Ugyan ma csak a törvényhozói hatalomnak vagyunk teljesjogú részesei, ez azonban nem zárja ki, hogy megpróbáljunk más hatalmi ágazatokban is szerephez jutni. Az egyedüli feltétel az, hogy hiteles emberek a mi érdekeinket képviseljék.

Ez az utóbbi elvárás kell hogy érvényesüljön a helyhatósági választásokon indított tanácsos jelöltek esetében is, akik a legalsóbb — a helyhatósági — szinten kell bizonyságot tegyenek elkötelezettségükrôl, s ezzel egyidejûleg szakmai hozzáértésükrôl, az egész közösség érdekeit megjelenítô rátermettségükrôl.

Nem mindegy, miként képviselik ezt a hatalmi ágazatot és választó közösségüket. Ha jelenleg eléggé szûk is politikai mozgásterünk, megválasztott képviselôink fô kötelessége célkitûzéseink nagyon pontos és árnyalt megfogalmazása, illetve a törekvés azok megvalósítására.

A címben feltett kérdésre a válasz tehát az, hogy igen, részesei kívánunk lenni a hatalom valamennyi ágának , de nem bármi áron, lemondva sajátos érdekeinkrôl. Parlamenti és helyhatósági jelöltjeinket ennek tudatában kell kiválasztanunk és ezt kell tôlük számonkérnünk.

Vekov Károly

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]