1996. január 26.
(VIII. évfolyam, 21. szám)

Victor Mãrincas ezredes megyei és Virgil Ardelean ezredes városi fôfelügyelô, továbbá Ieronim Moldovan ôrnagy kabinetfônök tegnap az elmúlt esztendô mérlegét ismertette a sajtó képviselôivel.

A részletes beszámoló számadataival rendôrségi hírrovatunkban jelentkezünk, elöljáróban néhány következtetés. Az elmúlt évhez képest, 1995-ben 20 százalékkal növekedett a bûnözési ráta. Ez egyrészt a gazdasági és pénzügyi visszaélések leleplezésében idôközben hasznos tapasztalatokat szerzett rendôrök jó értelemben vett rámenôsségének, másrészt pedig a magánvagyon kárára elkövetett bûncselekmények elszaporodásának tulajdonítható. Aggasztó, hogy növekedett a hatósági közegek megsértésének és a korrupciós, valamint a kiskorúak elkövette bûntetteknek a száma. Az erôszakos bûncselekmények és az erdôvétségek száma csökkent, a nemi erôszakoké ugyanazon a szinten maradt. Tavaly megyénkben 5143 személy 8045 kihágásért került összetûzésbe a törvénnyel. A folyamatos szerkezeti és mentalitásbeli átalakulásokon átmenô rendfenntartó szervek megfelelô felszerelésének színvonalával kapcsolatban, Mãrincas ezredes maró gúnnyal elmondta a címben foglaltakat.

Az újságírók kérdésére kiderült, hogy az annak idején nagy port kavart, "Alvorada"-s Kún Károly ügyének hatósági közeg megsértését bizonyító része már a törvényszéken van, a gazdasági-pénzügyi vonatkozások terén — egyes bizonyítékok eltûnése miatt — azonban még nincs hivatalos álláspont. Érdekesen alakult a Romcereal-botrányhôs Hossu ügye is, a hírek szerint az igazgató szabadlábon van. Letartóztatták viszont a "romantikus hôs" Zambra grófot, aki ügyesen szélhámoskodva csapta be hiszékeny embertársait. Elmarad a szenzáció annak a több mint 200 egyetemistának az ügyében, aki jogtalanul jutott munkanélküli segélyhez. Eljárást ugyanis csak a nagyon nyilvánvaló esetekben indítanak ott, ahol a komoly csalási szándék bizonyítható. Nem kívánatosak a börtönbüntetések, erre pedig — szerencsére — a számos "kiskaput" tartalmazó törvény kínál megoldást: a kár megtérítését és pénzbüntetést.

Szó esett arról a tavaly alkalmazott tervcsomagról, amely az erôszak megfékezését célozta, és amelynek bevezetése jócskán az országos átlag (1315) alá vitte a 100 ezer lakosra esô bûncselekmények számát megyénkben: 1094.

A városi parancsnok három szenzációs leleplezés közeli ismertetését helyezte kilátásba: amennyiben hihetünk Ardeleanu ezredesnek, rövidesen sikerült felgöngyölíteni a Bianco e Nero diszkóban (és annak hátterében) mûködô kabítószeresek, továbbá a nemrégiben felfedezett prostitúciósok és a külföldi állampolgárok aktív részvételével "fémjelzett" gépkocsibiztosítási csalások hálózatát. S ha már prostitúcióról esett szó, áruljuk el, hogy a városi parancsnok támogatja, a megyei pedig ellenzi a nyilvánosházak bevezetését.

A fôtéri valutázókról azt tudtuk meg, hogy kizárólag akkor vonhatók törvényesen felelôsségre, ha in flagranti kapták ôket, és akkor is csak a szem elôtt levô bankók képezhetik az elkobozás tárgyát! "Bizonyos törvények megkötik a rendôr kezét" — vallották a felügyelôk, akik azonban 2,249 kg arany, 12,669 kg ezüst, 109 502 dollárnak megfelelô kemény valuta és 954 735 000 lejnek megfelelô, bizonyíthatatlan eredetû áru elkobozásáról számoltak be.

Közérdekû értesülés, hogy februártól megkezdôdik a hajtási jogosítványok kicserélése, a napi 500-as ritmust igénylô folyamat azonban aligha fejezôdik be az elôírt 1997. év végéig. A személyazonossági igazolványok korszerû felújítására egyelôre nincs elôírás, a lakosság nyilvántartásának új törvényére várnak.

Turós-Jakab László

Élesen bírálta Ion Iliescu államfô "passzivitását" a C.V. Tudor—Mãgureanu vitában szerdai sajtóértekezletén Emil Constantinescu, a Román Demokratikus Konvenció elnöke.

Constantinescu kijelentette, hogy amennyiben a Nagyrománia Párt elnöke, C.V. Tudor által a Román Hírszerzô Szolgálat (SRI) igazgatójával, Virgil Mãgureanuval és más vezetô állami tisztségviselôkkel, intézményekkel szemben felhozott súlyos vádak akár csak részben is igazak, akkor az érintetteknek nincs joga továbbra is az általuk irányított intézmények élén maradni, ha viszont C.V. Tudor rágalmazta az állami intézményeket, nincs joga arra, hogy a szenátus titkárának tisztségét töltse be, hanem bíróság elé kellett volna állítani.

Az államfô Constantinescu okfejtése szerint nem töltötte be alkotmányos szerepét, amely az állami intézmények ôrévé teszi, mert több mint egy éve kitér az állásfoglalás elôl ezekben az ügyekben.

Idôközben Corneliu Vadim Tudor folytatja hadjáratát a SRI igazgatója ellen. A televízióban a válasz jogán újabb vádakkal felelt Mãgureanu múlt heti tévéinterjújára, amelyben a titkosszolgálati igazgató kijelentette, hogy a Nagyrománia Párt elnöke körül egy, volt Securitate-tisztekbôl álló szûk és szervezett csoport jött létre, amely a demokratikus intézményeket veszélyezteti. C.V. Tudor lapjában, a România Mare hasábjain különbözô titkos SRI-dokumentumokat tett közzé, publikálásuk az Evenimentul Zilei kommentárja szerint súlyosan veszélyezteti Románia nemzetbiztonságát.

Az egyikbôl kitûnik, hogy a SRI együttmûködik a Moldovai Köztársaság titkosszolgálatával, a másik két francia diplomata megfigyelésére vonatkozik.

Az 1859. és 1918. évi országegyesítések nyomán egységes román nemzeti állam jött létre. Ez azt jelenti, hogy elfogadhatatlanok az autonomista és szeparatista, az etnikai alapon történô területi szétaprózásra irányuló tervek, amelyek kétségessé teszik a román állam egységét és területi integritását — jelentette ki szerdán Iasi városában, a fejedelemségek egyesülésének 137. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen Ion Iliescu államfô.

Az RMDSZ, mint ismeretes, legutóbbi székelyudvarhelyi tanácskozásán a személyi elvû autonómiára vonatkozó tervezetet vitatott meg, és szakértôi bizottság elé utalta további kidolgozásra. A kormányzat részérôl eddig nem hangzott el állásfoglalás e tervezetrôl és vitájáról, csak Grigore Zanc Kolozs megyei prefektus, a vezetô kormánypárt megyei szervezetének elnöke bírálta a hivatalosságok közül az RMDSZ-elképzelést egy interjúban, amelyet a Vocea României, a kormány szócsövének tekintett napilap ismertetett. Iliescu elnök nem említette meg szerdai beszédében az RMDSZ-t.

Az államfô hangsúlyozta viszont, hogy a mai Románia realitásai, amelyeket az új demokratikus alkotmány szentesít, teljes mértékben összeegyeztethetôk valamennyi állampolgár együttélésével. A jogállam és a társadalmi élet demokratikus megszervezése, mondta Iliescu, garantálják a kisebbségek számára annak természetes feltételeit, hogy megôrizzék és kifejezzék etnikai identitásukat. Ugyanakkor az európai integráció nem feltételezi a nemzeti identitások megszüntetését, azok a sokféleségben megvalósuló egység új kereteiben érvényesülnek — mondotta az államfô.

Magyari Lajos szenátor Liviu Maior tanügyminiszterrel folytatott többrendbeli tárgyalása nyomán a tárca vezetôje végleges és visszavonhatatlan döntést hozott a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia magyar tagozatának újraindítása kérdésében. Eszerint a következô tanévtôl a fôiskolán magyar tannyelvû csoportokat szerveznek, melyek tevékenységét egy magyar nemzetiségû prodékán fogja irányítani. Liviu Maior tanügyminiszter személyesen utazik Kolozsvárra, hogy a helyszínen szerezzen érvényt a döntésnek. Ma délelôtt fogadja a Zeneakadémia három magyar professzorát, dr. Angi Istvánt, Terényi Ede zeneszerzôt és dr. László Ferenc muzikológust, akik a tagozat felépítésének konkrét módozatait ismertetik a miniszterrel.

Tegnap a kora délelôtti órákban a városháza üvegtermében gyûlt össze az Antonescu szobor-bizottság. A díszpolgárokból, háborús veteránokból, városi és megyei vezetôkbôl, hellyel-közzel még szakértôkbôl is álló, politikai hovatartozás és etnikum szempontjából gondosan megválogatott zsûri vezetôje, az egységpárti-vatrás Mircioiu orvosprofesszor mellôl természetesen a pártelnök polgármester, Gheorghe Funar sem hiányozhatott. Annál is inkább, hogy a háborús bûnösként kivégzett Antonescu kolozsvári megdicsôítése és szoborba öntése az ô ötlete volt. Olyannyira csak az övé és csapatáé, hogy a törvényes rendelkezésekkel ellentétben, a városi tanács megkerülésével intézkedett. Talán ezért is vonzott olyan sok újságírót az esemény. S bár Funart a törvényesség eddig sem sokat érdekelte, a sajtó jelenlétének olyannyira nem örvendett, hogy a szokásosnál is durvább kirohanást intézett a jelen lévô újságírók ellen, akiket szinte lehülyézett. Mûveletleneknek, primitíveknek, hozzá nem értôknek nevezte az egész társaságot. Természetesen a replika sem maradt el, s a sajtó képviselôi kivonultak az üvegterembôl.

Délben egy órakor kellett volna megkezdôdnie a városi tanács ülésének. Újságírók, tanácsosok a folyosón ácsorogtak, hogy antonescufunárék méltóztassanak már eldönteni, kinek adják a pályadíjakért járó milliókat. És eldöntötték. A 17. számú makett tulajdonosa 3 milliót kap, az 1-es maketté másfelet, a 2-esé pedig 1 milliót. 700 ezer lejes dicséret üti a 13. makett boldog tulajdonosának a markát, a 7-es makett alkotója pedig félmillióval egészítheti ki családi költségvetését.

A szoborvita azonban ezzel még nem zárult le. Mert nem lehet elsietni a dolgokat. Radu Spânu megyei fôépítész meg is jegyezte: az ember, mármint a polgármester, megnemesíti környezetét. S bár az Avram Iancu-szoborról megoszlanak a vélemények, szerinte maga a tér urbanisztikailag sokat nyert általa, akárcsak a Memorandisták emlékmûvét övezô városrész. A bizottság két óra körül arról tárgyalt, mikor gyûljenek ismét össze. Talán azért, hogy újabb milliókkal honorálják az Antonescu-barát mûvészeket?

Németh Júlia

Iliescu elnök elutasította Gheorghe Funarnak, a kormányban részt vevô RNEP pártelnökének azt az igényét, hogy bocsássák a parlamenti pártok rendelkezésére a román-magyar megbékélési kezdeményezés dokumentumaira adott magyar választervezeteket. Iliescu elvetette azt a RNEP-felvetést is, hogy a Magyarországgal errôl a témáról és az alapszerzôdésrôl folyó tárgyalások felújítása elôtt az államfô hívja össze a pártok újabb találkozóját.

Traian Chebeleu nagykövet, az államfô szóvivôje csütörtöki sajtóértekezletén rámutatott: az államfô nem tartja helyénvalónak a javaslatot. A megbékélés nem egy párt ügye, hanem országos jelentôségû. Az államfô akkor konzultált a pártokkal, amikor a megbékélési kezdeményezésére vonatkozó dokumentumokat kidolgozták. A konzultáció alapján elkészült tervezetek a román fél tárgyalási mandátumát alkotják a magyar féllel való megbeszéléseken, s így ebben a szakaszban nincs szükség a pártokkal való újabb konzultációra.

Másfelôl a tárgyalásokért, akárcsak Magyarországon, a kormány felel, és a munkatervezetek idô elôtti közzététele káros lehetne a tárgyalásokra nézve — mutatott rá a szóvivô. Következésképpen az államfô véleménye szerint a pártokkal való új konzultáció csak a szakértôi tárgyalások után lesz esedékes, amikor kirajzolódnak azok a döntések vagy kompromiszszumos megoldások, amelyek a megbékélési dokumentumok és az alapszerzôdés aláírásához vezethetnek.

A szóvivô kérdésre válaszolva közölte: az elnökség megkapta Tôkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének levelét, de nem biztos, hogy válaszol rá. Ezt azzal indokolta, hogy Tôkés Lászlónak — külföldön tett bíráló nyilatkozatai nyomán — ,,nincs hitele". Élesen elutasította Traian Chebeleu a levélben kifejtett gondolatot, amely szerint a történelmi megbékélés középpontjában a román nemzet és a romániai magyar kisebbség közötti megegyezésnek kell állnia. A megbékélés az államokra tartozik — hangsúlyozta a szóvivô.

Az Európa Tanácsban megszavazott Bindig-jelentésnek az 1201-es ajánlásról adott értékelésével kapcsolatban — ugyancsak kérdésre válaszolva — a elnöki szóvivô örvendetesnek nevezte, hogy az ajánlás bizonyos kétértelmûségeit tisztázza a jelentés. Chebeleu hozzáfûzte azonban, hogy véleménye szerint még maradt tisztázni való kérdés.

A történetírás ebben a témában öt nagy korszakot tart számon.

Az elsô a honfoglalástól 1541-ig ismeretes. Ebben az idôszakban a szászok betelepülése lendületet adott a város fejlôdésének. Az 1316-os Károly Róbert-féle kiváltságlevélnek köszönhetôen önkormányzatról, vámmentességrôl lehet beszélni. A katonák és nemesek mellett megjelentek a mesteremberek, polgárok, kereskedôk. A kézmûvesek, sorrendben: szabók, vargák, kovácsok... Pontos adatok még nincsenek ebbôl a korból, de 1453-ban hozzávetôlegesen 5400 kolozsvári (fele-fele arányban magyar és szász nemzetiségû) lakosról lehet beszélni. A városiak jelentôs része szegénységben élt, ezért nem csoda, hogy a Budai Nagy Antal-féle parasztfelkeléskor megnyitották a kapukat a tömegek elôtt.

1541 és 1848 között, a fejedelemség idején, fekvésénél és lakosságának szerencsés összetétele folytán Kolozsvár szerepe töretlenül nôtt Erdélyben. Virágkora a XVI-XVII. századra tehetô, amikor kivívja magának a "civitas primaria Transilvaniae", vagyis Erdély elsô városa címet. Az 1660-as évi összeírás alapján 2141 adóalanyt, azaz kb. 9000 lakost tartottak nyilván. A nemzetiségi megoszlásról nincsenek adatok, de tudni kell, hogy a középkori ember számára a fô kérdés a vallási hovátartozás volt. A vallási térítés sem nemzetiségi szempontból történt. Az olyan, mostanában gyakran hangoztatott kijelentések, hogy itt következetesen zajlott a román lakosság elmagyarosítása, teljesen alaptalanok. Kolozsvár igen sokat szenvedett elôbb a török és tatár betörések, majd a kuruc-labanc háború és a dühöngô járványok miatt. Találóan jegyzi fel a krónika: "Kincses Kolozsvár volt, koldus Kolozsvár lôn." A sokat szidott Habsburg-uralom sok pozitívumot is hozott magával. Mint amilyen a statisztika korszakának a megjelenése és az elsô hivatalos népszámlálás II. József idején. 1784-ben Kolozsvár lakossága elérte a 13 928 fôt (Erdély összlakossága pedig a másfél milliót). Ennek a felmérésnek az adóügyek rendezése volt a célja, nem pedig a nemzetiségi helyzet tisztázása. 1790-ben 36 ortodox (= 129 lélek) szerepel az összeírásban, de ezek sem kizárólag románok, hanem görögök, örmények, más nemzetiségek is.

1848 és 1918 között, a polgári idôszakban, a belváros megkapta mai arculatát. Ekkor épültek a bankok, a vármegyeháza, a Nemzeti Színház, a státusházak, a klinika negyed, a szállodák, a belváros minden fontosabb épülete. Ezzel párhuzamosan növekedett a lakosság száma. 1879-ben 26 621 fôt számláltak össze, melynek vallási összetétele: 10 068 római katolikus, 9451 református, 3498 görög katolikus stb. 1890-ben már 14 húsz munkásnál többet foglalkoztató vállalat mûködött a városban. 1910-ben pedig elkészül az elsô, nemzetiségi adatokat is tartalmazó összeírás: a 62 700 lakos közül 51 200 (81,6%) magyar és 8900 (14,2%) román.

1918-1944, a román polgári korszak, jelentôs változásokat hoz: Erdélyt mintegy négyszázezer magyar és német hagyja el, ugyanakkor elindul a Kárpátokon túliak bevándorlása. 1930-ban Kolozsvár 100 844 lakosából 54 800 magyar (54,3%), 37 000 román (35,5%), 4000 német stb. Az itt élôk 41%-a az iparban, 13%-a a kereskedelemben és a pénzügyi világban, 17%-a értelmiségi munkával, 6%-a pedig ôstermelôi munkával keresi meg kenyerét.

1944 és 1992 között már rendszeresen végeztek népszámlálást. Kolozsvár lakossága 1956-ban 154 000, 1966-ban 185 700, 1977-ben már 262 400. Ekkoriban kezdôdik a hóstáti világ felszámolása és a nemzetiségi összetétel erôszakolt "javítása": a 85 400 (32,5%) magyar mellett már 147 900 (56,3%) román élt. Az utolsó népszámlálás 1992-ben zajlott le. Eredménye: 321 850 lakosból csupán 74 500 a magyar (22,7%).

A kolozsvári demográfiai alakulásokkal kapcsolatban tagadhatatlan, hogy minden nehézség és baj ellenére az értékteremtésben a magyarság megôrizte aktív szerepét. Itt egy jelentôs társadalmi átalakulásnak voltunk a szereplôi és részesei. Napjainkban Kolozsvár román és magyar kulturális központ. Ezt azért kell hangoztatni, mert vannak olyanok, akik azt szeretnék kimutatni, hogy Erdély területe kizárólag egy nemzetiséget illet meg. Nekünk az a véleményünk, hogy mindazoké, akik itt éltek, élnek. A magyar közösség fokozatos megfogyatkozásának három oka van: rossz demográfiai szokásaink (egyke, elanyagiasodás), a tömegméretû kivándorlás (ebben külön elítélendô az értelmiségieknél tapasztalható felelôtlenség) és az esélyegyenlôség hiánya a többségi nemzettel szemben (errôl az egyrôl mi még nem tehetünk). A kolozsvári magyarság helyzetének javulásához elsôsorban két tényezôre van szükség: gazdasági megerôsödésre és a demográfiai arány növelésére. Csetri Elek professzor szerint is a történelem nem ismeri a "mindörökké" kifejezést. Bethlen Gábor intelme értelmében pedig "úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk."

Lejegyezte:
Ördög I. Béla

Neculae Preda, a kolozsvári repülôklub elnöke lett a városháza községgazdálkodási részlegének igazgatója. Hivatásos pilóta, a gépészeti kar végzettje. Versenyvizsgával került s megtisztelô helyre, ahonnan elôdjét, Gheorghe Feurdeant Funar polgármester nyilvános megszégyenítéssel, önkényesen repített. Az új igazgató a légiutakhoz kitûnôen ért, hogy a földiekkel, mármint az utakkal és a polgármesterrel mit fog kezdeni majd elválik. Elôdjét ezek miatt menesztették. Neculae Preda február elsején veszi át tisztét. S bár jól tud repülni, hadd kívánjunk neki sikeres megmaradást!

(n. j.)

"Corneliu Coposu tudta, mikor kell meghalnia" címmel a bukaresti vezércikkben elemzi a legnagyobb román ellenzéki formáció, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt vasárnap véget ért kongresszusát. A lap szerint a novemberben elhunyt, vitathatatlan erkölcsi tekintélyt élvezô ellenzéki pártelnök királypártisága, az ellenzékiséghez való öncélú ragaszkodása, politikai hajthatatlansága és az, hogy akadályozta a pártvezetés megfiatalítását, végzetes lett volna az 1996. évi választások elôtt. Az új elnök, Ion Diaconescu, akivel Coposu együtt raboskodott, megôrizte harcostársának idealizmusát, ugyanakkor fékezte a steril monarchizmust (a királyi himnuszt nem énekelték el a kongresszuson), megakadályozta egyes vezetôk heves antikommunista kitöréseit, eltávolította a vezetésbôl az olyan politikusokat, mint Valentin Gabrielescu, akik melléfogásokat követtek el és elkerülte, hogy megtiltsa a tárgyalásokat azzal a kétségtelen választási erôvel, amelyet az RTDP, a kormány vezetô pártja képvisel. Cristian Tudor Popescu szerint azonban a párt sikeréhez a választásokon arra lenne szükség, hogy a KDNPP vezetésével létrejött Demokratikus Konvenció élérôl távolítsák el Emil Constantinescut, aki a kommentátor szerint nemcsak Iliescuval szemben maradna alul az elnökválasztáson, de a Konvenció szavazatait is csökkentené: erre a legjobb módnak azt tekintené, ha Constantinescu maga lépne vissza.

A Ziua azzal a híreszteléssel foglalkozik, hogy az RTDP és a Konvenció egyetért a választási küszöb felemelését illetôen, a jelenlegi 3 százalékról 5 százalékra. A lap szerint ez valójában a Konvenciót gyengítené, mivel így valószínûleg nem jutna be a parlamentbe a Polgári Szövetség Pártja és a Liberális Párt 93, amelyek kiváltak a Konvencióból, csak maga a Konvenció, a Petre Roman vezette Demokrata Párt és az RMDSZ rendelkezne képviselettel. Viszont a Vãcãroiu-kormányt a múltban támogató szélsôséges pártokat kevésbé fenyegetné az, hogy kiesnek a törvényhozásból.

A Meridian azt kommentálja, hogy az RTDP Viorel Hrebenciucot, a kormány fôtitkárát bízta meg a párt helyhatósági választási kampányának vezetésével. Ez a lap szerint a kormánypártban a legutóbbi közvéleménykutatások nyomán kitört riadalmat tükrözi. Hrebenciuc elismerte, hogy a fiatal választókat "véglegesen elvesztette" a kormánypárt, csökkent népszerûsége a városokban, és elsôsorban az idôsebb választókra és a falvakra támaszkodhat csak, az utóbbiak javára próbál intézkedéseket foganatosítani.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]