1996. január 30.
(VIII. évfolyam, 24. szám)

Január közepén Magyar Bálint magyarországi kulturális és közoktatásügyi miniszter meghívására RMDSZ-küldöttség látogatott Budapestre. Az ott zajlott megbeszélésekrôl KÖTÔ JÓZSEFet, a delegáció tagját, az RMDSZ vallás- és mûvelôdésügyi alelnökét kérdeztük:

— Nagyon pozitív tapasztalatokkal tértünk vissza. Azelôtt baráti csevegésnek tûnt minden, most pontosan körvonalazott probléma-leltár alapján beszélgettünk a köz- és felsôoktatás, valamint a közmûvelôdés kérdéseirôl. Dokumentumokkal, mellékletekkel, alapvetô ismeretanyaggal ellátott iratköteget adtunk át. Ugyanezt az operativitást tapasztaltuk minden felvetett kérdésben, ott helyben megpróbáltak koncepciót kialakítani és a gyakorlati megoldást is körvonalazni.

A közoktatásban elsôsorban a matematikakönyv-kiadás támogatásáról, a távoktatásról és az ezzel járó ösztöndíj-rendszerrôl volt szó. Ez utóbbival kapcsolatban azt hangsúlyoztuk, hogy ennek az itthonmaradást kéne ösztönöznie. Inkább az itteni segítségnyújtásra alapozódjon, hogy mi is fejleszthessük az anyanyelvû fôiskolai hálózatunkat. Ugyanakkor a távoktatás intézményesülésének és akkreditációs folyamatának kérdéseit is megvitattuk. Mindezek célja eljövendô fôiskolai hálózatunk kialakítása.

A közmûvelôdés terén elsôsorban azt vizsgáltuk, hogy az eddig bejáratott rendszereken túl, miben tudjuk segíteni a hivatásos intézményeket. Eddig a segítség rendszertelen és esetleges volt, holott a minôségi kultúrateremtésnek a hivatásos intézmények adják meg a hátterét. Fontos megállapodások születtek az itteni könyvkiadás támogatására, és ami nagyon fontos, körvonalazódott egy könyvterjesztô hálózat létrehozása, amely ha beválik, lapterjesztô vállalat létrehozásának alapjait is képezheti. Szó esett a 100. évfordulóját ünneplô nagybányai festôiskoláról és a millecentenáriumi ünnepségsorozatról is. Végül is nem egyszerû anyaországi támogatásról van szó, hanem a kulturális nemzet fogalmában az értékintegrációról, mert az egyetemes magyar kultúra gazdagodik azáltal, hogy itt értékteremtô mûvelôdési élet folytathatja a sajátos erdélyi hagyományt. A miniszter úr erre nagyon nyitottan reagált, gyakorlati megoldások születtek, s végre nem csak vállveregetô nyilatkozatok, hanem a kérdés lényegét érintô alapelemzés hangzott el.

— Hogyan ünnepeljük Erdélyben a millecentenáriumot, milyen rendezvényekre számíthatunk?

— A kérdés kétirányú: a kulturális nemzet fogalomkörében gondolkodva, a magyarországi rendezvényeken számítanak a határon túli magyar közösségek részvételére, azon kívül pedig minden magyar határon túli közösség rendezvénysorozattal ünnepel. Nálunk négy kiemelt rendezvény lesz. Június elején Temesváron sor kerül a Magyar sorskérdések címû elôadássorozatra, amelyre az egyetemes magyar történelemírás legkiválóbb képviselôit várjuk. Július közepén az erdélyi magyar népmûvészet fesztiválját tartjuk Csíkszeredában, amelyre körülbelül 2500 jelentkezôre számítunk. Azután a szórványvidéken, a cegôtelki Cserhalmi emlékmû felavatását, majd a nagybányai festôiskola 100. évfordulóját tartjuk. A fôosztály most dolgozik az eseménynaptár véglegesítésén, amelyben rengeteg helyi rendezvényre kerül sor. Ezek nyilvántartása már elkészült. De az RMDSZ fôosztályának és az EMKE-nek a rendezvényein kívül sok más ünnepség is lesz. Hatalmas visszhangú esemény lesz például a Varadinum is. A reformátusok világtalálkozója és más jelentôs rendezvények is mind a millecentenárium jegyében zajlanak. Nyilvánvaló, hogy nem csupán a kulturális nemzet egységében, hanem közjogi szempontból is kell gondolkodnunk. Mozgásterünket végül is egyfajta közjogi autonómia tudja garantálni. Éppen ezért nagyon fontosnak érezzük, hogy megtegyék a lelépéseket a román-magyar kulturális egyezmény megkötésére, hiszen a régi 1994-ben lejárt. Ennek keretében a civil szervezôdésnek, a kulturális autonómiának és a közvetlen kapcsolatteremtésnek az anyaországgal nagy mozgásteret lehet biztosítani. Megígérték, hogy az ennek megfelelô lépéseket magyar részrôl meg is teszik és nyitottak lesznek az itteni visszajelzésekre. A Magyar Bálint miniszter úrral folytatott beszélgetések alkalmával örömmel tapasztaltuk, hogy létrejöttek azok legitim országos képviseletek az önszervezôdés keretében, amelyek minôségteremtô erôvel képesek kultúránkat mûködtetni és partnerül szolgálhatnak a magyar kulturális minisztérium részérôl érkezô támogatások felhasználásában abból a célból, hogy átfogó kisebbségi önépítô stratégiát lehessen megvalósítani. Ezért a másik nagyon fontos alapelv az, hogy ezek a támogatások úgy kerüljenek Erdélybe, hogy azokat ezek a legitim szervezetek felhasználhassák saját stratégiáik megvalósítására. Úgy ítéltük meg, hogy így válik a leghatékonyabbá, elszámolhatóvá a támogatás. Nagyon fontos az együttmûködésben a romániai magyar intézményesülés folyamatának a támogatása azért, hogy konszolidálódjanak azok az intézmények, amelyek hosszú távon képesek majd önkormányzati elv alapján irányítani, mûködtetni a kultúránkat. Kiemelkedô hangsúllyal vetôdtek fel a hivatásos kultúra vetületei, ennek mûvészeti intézményein túl a tudománymûvelésnek a feltételei, a közgyûjtemények létrehozása annak érdekében, hogy körvonalazódjék egy eljövendô hungarológiai kutatás rendszerbe foglalásának és mûvelésének a lehetôsége.

Szabó Piroska

A Demokrata Párt helyi szervezete múlt heti sajtóértekezletén fôképp a városgazdálkodással foglalkozott, amely sokszor a politika játékai miatt mellékvágányra kerül. Iuliu Pãcurariu elnök azonban félreérthetetlenül megmagyarázta: városunk leromlott helyzete annak köszönhetô, hogy a kormánypárt (az RTDP) és a Román Nemzeti Egységpárt karöltve igyekeznek a lakosságnak bebizonyítani, kik a legnagyobb románok. Természetesen ôk, akik az 1996-os lejértéknek megfelelôen összesen 5 milliárd lejt költött e három szoborra, miközben ezzel az összeggel 50 kilométernyit tehettek volna rendbe gidres-gödrös, leromlott útjainkból. Ez azonban csak része a felelôtlen városgazdálkodásnak, ugyanis számos kérdést lehetne megfogalmazni az olyan kétes ügyekrôl, mint t a/n Wijk-, az Agro Picotti- vagy a Flip-ügy, a 14 hónapig elfektetett törvényszéki polgármester-ellenes dosszié és egyebek. Mindezt a fôbûnös polgármester azzal kívánja elkendôzni, hogy sorra leváltogatja a polgármesteri hivatal és a városgazdálkodás tisztségviselôit, de sehol sem említi azt, hogy az adófizetôk megkérdezése nélkül egyszerre több olyan nagyméretû munkálat megkezdésére adott utasítást, amely messze meghaladja a városi költségvetés lehetôségeit: a Mócok úti nagy kapacitású vízvezetékék, Szamos jobb partjának megerôsítése, a Csehszlovákia utcai aluljáró. Ennek következtében nem csupán ezeket a munkálatokat nem lehet folyamatosan végezni pénzügyi akadályok miatt, hanem olyan fontos dolgok rendbetétele marad el, mint a városi víz- és csatornahálózat, amelynek helyreállítása 150 milliárd lej befektetést igényelne. Négy év alatt a lakosság a bombasztikus Funar-politika mellett a logikátlan és természetellenes ügyintézésnek is tanúja lehetett.

Az egységpárt állandó bürója megtartotta utolsó összejövetelét a februári országos tanácsülés elôtt s ezen elsôsorban a választások elôkészítésével kapcsolatos döntéseket hoztak. Az állandó büró a Központi Választási Tanács elnökévé Gheorghe Secarã szenátort nevezte ki. A választási tanács elsô döntése szerint az ez évi általános választások irányításával Ioan Gavra alelnököt bízták meg. Ugyanakkor a tanács jóváhagyta az RNEP választási stratégiáját, mely szerint "a párt épp eleget volt visszafogott, hogy elkerülje a szélsôségesség vádját". A választók megnyerésére ezúttal az "offenzív kampányt" tartják megfelelônek.

Kudarccal végzôdött Gheorghe Funarnak a Közterület Fenntartó Vállalat bekebelezésére irányuló törekvése. A vállalat tevékenységét a polgármesteri hivatal már évek óta szándékosan akadályozza. 1995-ben például kis híján kétmilliárd lejes tartozását nem elégítette ki, amiért aztán a vállalat kénytelen volt embereit fizetés nélküli szabadságra küldeni éppen az ünnepek idején. Ennek ellenére a polgármester és hivatala úgy tüntette fel a történteket, mintha a közterület fenntartók lennének a hibásak mindenért. Holott az utak, parkok, strandok, közvécék siralmas állapota miatt egyesegyedül a városháza okolható, amely elsô embere nagyzási hóbortjának kielégítése érdekében adósságot adósságra halmoz és a lakosságot leginkább érintô, mindennapjait megkeserítô, kevésbé látványos, de nélkülözhetetlen "apróságokra" nem költ. A december 14-i tanácsülésen szavazat alá bocsátották a Közterület Fenntartó Vállalatnak a polgármesteri hivatalhoz való csatolásáról szóló Funar-féle határozattervezetét. A szükséges kétharmados többség nem jött össze, mire az állandóan a törvények betartását szajkózó polgármester kijelentette: a határozat fogadásához elegendô a fele plusz egyes többség is. A vállalat tiltakozott az ilyen nyilvánvaló törvénysértés miatt, s a prefektus is jelezte az eljárás törvénytelenségét. Javasolta, hogy a december 14-i döntést, az elégtelen szavazatok miatt, nyilvánítsák semmisnek. Errôl kellett döntenie múlt heti ülésén a tanácsnak. Többórás vita után, amelyet Funar fenyegetôzései és megfélemlítési kísérletei tarkítottak, a tanácsosok többsége a törvénytelen döntés ellen szavazott. Egyelôre tehát megmaradt a Közterület Fenntartó Vállalat függetlensége. Bár a polgármester kijelentette: addig nem nyugszik, amíg célját el nem éri. A következô tanácsülés napirendjén is ott szerepel ez az örökzöld téma. Közben Gheorghe Funar teljesen szabálytalanul felmentette tisztségébôl a vállalat igazgatóját, Mircea Corches mérnököt. A polgármester, a jelek szerint, a milliárdos adósságtörlesztésnek ezt a, már egyenesen zseniális módját választotta.

Tegnap délben pedig közleményben értesítette Grigore Zanc prefektust a csütörtöki tanácsülésen történtekrôl, durván meghamisítva a valóságot. A Közterület Fenntartó Vállalat igazgatótanácsa tagjainak, Bogdan Cerghizannak és Boros Jánosnak, valamint a január 25-i ülést vezetô Eckstein-Kovács Péternek tanácsosi minôségükbôl való felmentését igényelte, mert merészeltek a törvényesség és a vállalat pártjára állni. A gyûlésen még a polgármesteri hivatal jogtanácsosa, Titus Jude is megerôsítette: ügyrendi kérdésrôl lévén szó, az igazgatótanács tagjai jogosan nyilváníthattak véleményt, és Eckstein-Kovács Péter is szabályosan vezette az ülést.

(németh)

Bármilyen hosszúra sikeredett gyûlés közben üdítôleg hat a részvevôkre egy-egy derûsebb helyzet, vagy gondolat.

A Heltai Alapítvány rendezte kisebbségügyi konferencián egy adott pillanatban az egyik belemelegedett felszólalót a hallgatóság figyelmeztette: az emberi jogok védelmezôjeként, ne feledkezzék meg a szinkrontolmácsról sem, fogja vissza magát, hogy a tolmácsosi jog is érvényesülhessen... Mert más a szólásszabadság és megint más annak sebessége. No meg, persze, a tartalma. A bulgáriai vlahok képviselôje Arafat palesztin vezért idézte, aki állítólag három alkalommal is kijelentette: semmiképpen sem kívánja hazája elbalkánizálódását...

Ö. I. B.

Mivel újra nyakunkon a választások, mi, keleti újságírók reflexszerûen becsomagoljuk az irkát és a tolltartót, levágjuk a körmünket, és elindulunk az iskolába megtanulni, hogyan bonyolítsuk le a sajtóban civilizáltan a választási kampányt. Így volt ez négy évvel ezelôtt, amikor a Soros-alapítvány ösztöndíjasai lehettünk pár napra, így történik manapság is, amikor több más alapítvány és nemzetközi civiltársadalmi szervezet nyúl a hónunk alá. A történelem persze nem ismétlôdik hajszálra ugyanúgy. A lényeges különbség az, hogy most már nem berzenkedünk a tárgyilagosságra vonatkozó felhívások hallatán. Rájöttünk, hogy az alapállás kinyilvánításával és állandó ismételgetésével csak azt az olvasót lehet meggyôzni, aki nélkülünk is meg van gyôzôdve, mert mások messzire elkerülik a pártoskodó, részrehajló újságot. Egy idô után pedig megkezdôdik az olvasótábor lemorzsolódása, hiszen ki ad pénzt olyan újságra, amelyet behunyt szemmel is el tud olvasni?

Tehát elmentünk az iskolába, amelynek mecénásai a következôk voltak: a Romániai Újságírók Szövetsége, annak Független Zsurnalisztikai Központja és elsôsorban a New York-i székhelyû Nemzetközi Újságírószövetség, valamint annak brüsszeli székhelyû Európai Újságírószövetsége. A bemutatkozás kissé hosszúra sikeredett a magyarázkodástól, hogy mostanában ilyen nem-kormányszintû szervezetek és azok leány-alapszervezetei veszik át a kezdeményezést a nyugati kormányoktól, mert az adófizetôk mindenütt berzenkednek a kifolyó pénzek miatt. A brüsszeli székhelyû szervezet Neal Swancott politikai közírót bízta meg fejtágításunkkal, aki éppen Mongóliából érkezett Bukarestbe, viszont sokkal szívesebben példálózott Dél-Afrikával, ahol szintén megfordult a civilizált választási kampányért folytatott harc során.

Mint minden iskolában, a kétnapos szeminárium névsorolvasással kezdôdött és végzôdött, aminek az eredménye menet közben nem javult, sôt... A 36 meghívottból megjelentünk tizenhatan. Az országos lapoktól ott volt a Vocea României, a Jurnalul national, az Evenimentul zilei, az Expres Magazin képviselôje, de távol maradt a România liberã, az Adevãrul, a Cronica românã, a Ziua, a Cotidianul, a Curierul national stb. Talán az is jelez valamit, hogy a régi és az új tévéadók úgy képviseltették magukat, hogy egy operatôr éppen leült megpihenni, amikor körbejárt a jelenléti lista, és ô is aláírta. Jogosan jegyezték meg a szervezôk, hogy bizonyos szerkesztôségekben még mindig az a tévhit uralkodik, hogy akkor járnak el helyesen, ha a saját fejük után mennek, vagy ami még rosszabb, ha pontosan követik a kiadó útmutatásait.

A szeminárium módszertana leegyszerûsíthetô az élveboncolásra: dokumentumokat elemezgettünk, hogy lássuk, mennyire vagyunk képesek felülemelkedni elôítéleteken, amikor tárgyilagosan közvetíteni kell az olvasó felé egy törvény vagy rendelkezés lényegét. A helyhatósági választások törvényének módosítására vonatkozó tervezetet a szenátus már megszavazta, a képviselôház még vakációzik. Tehát semmi sem biztos, az Audiovizuális Országos Tanács mégis kibocsátott már egy rendelkezést, amely az antenna-jog felfüggesztésével fenyegeti meg azokat, akik nem tartják be az el sem fogadott törvénytervezetet és a tanács további korlátozásait a választási kampánnyal kapcsolatban. Például nem szabad a jelöltekkel foglalkozni a kampányidôn kívül, de azt még nem lehet tudni, hogy mikor derülhet ki valakirôl, hogy jelölt lesz, és még akkor is megfellebbezhetik... Az is, aki nekünk visszafogottságot, mértéktartást jött sugallni, szinte kijött a sodrából ennyi sületlenségtôl.

Az elôzô helyhatósági választáskor csak a katonák maradtak helyben szavazni, a kormány mostani módosítási tervezete szerint a diákok se kapnának ingyenjegyet és az ideiglenesen az adott településen tartózkodók is beleszólnának abba, ki legyen a polgármester és milyen pártszínezetet kapjon a helyi tanács. Ez így jó — vélték a kormánypárti újságírók —, mert senkitôl sem szabad megtagadni a szavazati jogot. A teremben lévô szakértôk — közvélemény-kutatók, szociológusok — megkérdôjelezték az átmeneti lakosok szavazatának értékét, ha nem ismerik a jelölteket. Spanyol és portugál példák nyomán nem tartják veszélyesnek katonaság háromnegyedének eltávozását a kaszárnyákból. (Most? Hát amikor kétpolusú volt a világ és az egész hadsereg cukorrépát ásott lövészárok helyett...) A brüsszeli vendég postán leadható szavazatokról beszélt. Hazájában és Nagy-Britanniában így járnak el a helyhatósági szavazáskor, és mindössze két nappal nyúlik meg az összesítés ideje. Hazai szakvélemény szerint a levelezôi szavazó státus nem szerepel a román törvényekben, a kormánylap szerkesztôinek véleménye szerint pedig túlságosan megterhelné a vasutat 200 000 katona és 400 000 diák hazautazása. Ezekbôl a jelekbôl biztosra vehetjük, hogy ha lesz is vita a képviselôházban a ideiglenes lakosok szavazatáról, a többségi jelszót már kiadták.

A választási törvény módosító javaslatai között szerepel egy tiltás, hogy ne legyen fizetett kampányreklám. Az esélyegyenlôség jegyében minden párt a neki kiporciózott adásidôben szerepelhessen, és az újságokat is le kell beszélni valamilyen formában a jelöltek fizetett reklámozásáról. Kár, hogy nem volt jelen a Cotidianul képviselôje. Hogyan is utasíthatná el Ion Ratiu árajánlatát e kis kampánypótlékra? Hiszen ez egyet jelentene a szerkesztôség kirúgásával! De nemcsak ez a baj ezzel a tiltással. Miért akadályoznánk a kampányban a pénzes embereket? Hogy inkább a pénztelenek jussanak a költségvetés közelébe? Nem tanácsos éhes kecskére bízni a káposztát — hangzott el a vélemény a hazai szervezôk és a külföldi újságíró részérôl.

Mint ezelôtt négy évvel, az e képzelések szerint most is kikapcsolják a mikrofonokat és a mestergerendára irányítják a kamerákat, ha egy szónok túllépi a pártjának szánt adásidôt, amelyet annak arányában szabnak meg, , teljes jelöltlistát állít. Ezt a méltányosnak tûnô intézkedést is vitatgattuk, ugyanis a pártok nem a valóban különbözô hosszúságú névjegyzékeiket olvassák fel, hanem programjukat ismertetik. A programok pedig egyformán átfogóak kell hogy legyenek, kisebb pártok sem hagyhatják ki a társadalmi élet valamely területét.

Az Országos Audiovizuális Tanács rendeletének szövegelemzésére a szervezôk Alexandru Sassu demokratapárti képviselôt kérték fel, aki az illetékes szakbizottság titkáraként kíméletlenül boncolt. Szakszerûtlennek nevezte a tanács aggodalmát, hogy a pártok és a jelöltek a kampányban nehogy kiléphessenek az alkotmányos keretbôl. Az alkotmány bírálata nem jelent alkotmányellenességet, hiszen csak néhány szakaszra vonatkozik a megváltoztathatatlanság elve. Majd rátért az érthetetlen vagy hátsó gondolatokat rejtô elôírásokra. Például arra, hogy választási propagandában nem szabad mûemlékeket használni háttérnek. Miért ne? És vajon kin akart ütni ezzel a tévézés és a rádiózás modern cenzora? Esetleg az RNEP-en vagy az RMDSZ-en, mert ez a két párt hajlamos történelmi mûemlékek fedezékébôl szónokolni. Pont. Pontosan így hangzott el, leírtuk, továbbítottuk az olvasó felé, nem kommentáljuk. Szokjunk a tárgyilagossághoz...

Kis idôre munkacsoportokra oszoltunk és közösen dolgozatot írtunk ilyenszerû kérdésekrôl, hogy mi foglalkoztatja a közírót a leginkább a választási kampány idején. Egyik csoportba véletlenül (?) több kormánypárti, a másikba több független, pontosabban magánvállalkozásban kiadott újság szerkesztôje került. Az egyik csoport súlyozott véleménye szerint a legmélyebb álmából felébresztett újságíró menten azon kezd töprengeni, hogy elég alaposan ismeri-e a választásokkal kapcsolatos törvényeket, rendeleteket, míg a másik csoportot inkább aggasztja a kritikus papírhiány, a lapterjesztési akadályfutás, az újságírók megfélemlítése stb.

A közismerten ellenzéki 22 c. hetilap alapmunkatársa, Pavel Câmpeanu a PHARE-programot ismertette, amelynek keretében tévémûsorokat monitorizálnak. Hogy ne sokat tudálékoskodjunk, ez mindössze annyit jelent, hogy adatszerûen összesítik: hányszor, mennyi ideig és elônyösen avagy hátrányosan szerepeltetnek-e hatalmi, illetve ellenzéki körökhöz tartozó politikusokat. Ami nem számít meglepetésnek: a közsszolgálati tévé esti híradómûsorában ez az arány 70-30 százalék. Ám ki gondolta volna, hogy az Antena 1 és a TELE 7 ABC éppen ellenkezôleg... A sajtófigyelésnek manapság nincsenek olyan következményei, mint a diktatúra vége felé, amikor az utócenzúra jelentéseitôl alacsonyan repültek a fôszerkesztôk. De a ravaszabb sajtókorifeusok már nálunk is egyre többet adnak a szavahihetôségükre vagy legalább annak látszatára. Enélkül nemcsak gazdasági, hanem politikai céljaikat sem érik el. Más forrásból tudjuk, hogy a szenvedélyes hangvétellel indult Renasterea Bãnãteanã a vidéki lapok között magasan vezet a korrupcióellenes cikkek száma és azok pártsemlegessége tekintetében.

Egyelôre azonban nagyon nehéz eldönteni, hogy mi elônyös és mi hátrányos szerepeltetés manapság itt egy politikusnak. Galaci újságíró mondta el, hogyan vált a polgármesterjelöltjük hátrányos helyzete döntô elônnyé. A négy évvel ezelôtti választások idején két perét tárgyalta a bíróság, és az újságírók ama bizonyos része ráhajtott, hogy kibuktassák a komcsi jelöltet. De minél zaftosabb híradások jelentek meg a bírósági tárgyalásokról, a jelölt népszerûsége annál inkább növekedett, és végül kényelmesen jutott a polgármesteri székhez.

Hogy errôl mi jut eszünkbe? Csak semmi hátsó gondolat! Ha Kolozsváron is lesznek ilyen szenzációs perek, azokról tárgyilagosan tudósítunk, ahogy tanították. Aztán majd tudományosan felmérjük a cikkek hatását...

Nits Árpád

A lakásgondok és a lakáshivatali panamák szimbiózisa nem új keletû jelenség Kolozsváron. '89 elôtt is gyakoriak voltak a nagy lebukások és vezetôségcserék. A lakáskulcsokat osztogató kulcspozíció nemcsak dicsôséggel és köszönömömmel tapétázott igazgatói széket jelentett, hanem hálapénztôl dagadó pénztárcát és zsebeket is. S mikor a rengeteg hála már szétrepesztette a zsebeket, következett az új fônök, akinek még nagyobb zsebei és még többet elnyelô pénztárcája volt. Mert lakás sohasem volt elég. A nagy változással aztán mindössze annyi változott, hogy az építkezések szinte teljesen leálltak, az állami lakásalap karbantartására még kevesebb jutott. S a nyilvántartás is összekuszálódott. Volt hát mit szemére vetni a lakáshivatalnak '89 után is. S ha látványos panama nem is akadt, kifogásolnivaló annál inkább. Egyébként ha a legtökéletesebb rend uralkodik is a hivatalban, Gheorghe Funar akkor is talál kivetnivalót, ha egyszer a fejébe vette, hogy megszerzi azt a bizonyos kulcspozíciót. Így aztán a lakáshivatal bírálata örökzöld témájává vált a városi tanács üléseinek, addig, ameddig Funarnak és hivatalának sikerült teljes egészében bekebeleznie a hivatalt. A lakásigénylôk és bérlôk gondjain ez mit sem változtatott, hiszen a pénz továbbra sem a lakások építésére és karbantartására fordították, hanem a szobrokon és emléktáblákon kívül többek között azoknak a bizonyos feketelistáknak az összeállítására, amelyekkel a központban lakó idôs embereket — szinte kizárólag magyarokat — akarták megfélemlíteni, emberi jogaikat megnyirbálni egy olyan, a fölös lakterületrôl szóló rendelkezéssel, amit még a Ceausescu-idôkben sem alkalmaztak.

Legutóbb pedig, az immár városházi hivatal, hogy csináljon is valamit, lefesttette a házak homlokzatát. Tudjuk, hogy milyenre. A lakástulajdonosok véleményére nem volt kíváncsi, mert, állítólag, a festés egységes szempont szerint történt, és olyan vállalatokkal végeztették el a munkálatokat, amelyek a legkevesebbet kértek. A lakó tehát csak arra jó, hogy fizessen. Egy meg nem rendelt és neki nem tetszô munkálatért is. — S ha nincs mibôl fizetnie? — kérdeztem Ioan Todor igazgatótól. . — volt a rövid és velôs válasz. Az igazgató szerint egyébként már eddig is túl sok engedményt tettek, hiszen 12 havi részletben törleszthetô az "adósság".

A jelenlegi lakáshivatal másik megvalósítása a hivatalos lakáskiutalással nem rendelkezôket sújtja. Legtöbbjük többgyermekes munkanélküli, aki a törvények értelmében nem kaphat lakást, s aki kényszerûségbôl költözött be elhagyott, rossz állapotban levô, vagy más okok miatt üresen álló lakásba, s már évek óta rendszeresen fizeti a közköltségeket és lakbért. Todor igazgató a kemény kezû politika híve, kíméletlen a lakásfoglalókkal szemben. Vagy kiköltöznek, vagy négyzetméterenként havi 5000 lejt fizetnek a lakterületért. A munkanélküli segélybôl? — kérdeztem, de ez az igazgatót már nem érdekelte. A törvény az törvény, azért van, hogy alkalmazzák és betartsák.

A közvetlen polgármesteri irányítás alatt álló lakáshivatal szerepe az 1995/112-es új lakástörvény alkalmazásakor még inkább megnô. S bár az államosított lakások felmérését, értékelését végzô bizottság megyei szintû, azt végsô soron a prefektus határozata alapján állítják össze, oszlopos tagjai azonban éppen a polgármesteri hivatalból kerülnek ki. A 11 ajánlott személy között egyetlen magyar sincs. A múlt heti tanácsülésen az RMDSZ-tanácsosok javasolták, hogy az urbanisztikai osztályon dolgozó Szigeti László mérnök is vehessen részt bizottságban. Funar hevesen tiltakozott az ilyenfajta "etnikai megkülönböztetés" ellen, a szavazáson pedig a javaslat nem kapta meg a szükséges pontszámot.

Németh Júlia

Január 27-én Kolozsváron ülésezett az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform, amely elhatározta számvetésének közreadását, tekintettel arra, hogy az "elmúlt hetekben sokat foglalkozott a hazai magyar és román sajtó az RMDSZ keresztény-nemzeti platformjával". Terjedelmi okokból csak a dokumentum kivonatos ismertetésére vállalkozhatunk.

Bevezetôjében a számvetés leszögezi, hogy az EMK-ban tevékenykedôk kezdettôl a romániai magyar nemzeti közösség belsô önrendelkezését tartották és tartják az RMDSZ legalapvetôbb célkitûzésének, ezért következetesen vállalták az elkeseredett küzdelmet az RMDSZ asszimiláns politikusai ellen. A továbbiakban az RMDSZ Székelyföldi Politikai Csoportjának, az EMK elôdjének elsô határozott lépéseként értékelve az 1991 ôszére javasolt agyagfalvi népgyûlést, azzal kapcsolatban megjegyzik , hogy "elbuktunk, mert az RMDSZ asszimiláns politikusai ellenünk fordultak".

Az EMK-számvetés szerint az elmúlt év során döntô fordulatához érkezett ez a küzdelem, lehetôség nyílt arra, hogy az utódállamok legnagyobb lélekszámú magyar nemzeti közösségének is statútumokban testet öltött autonómia-koncepciója legyen.

Következô fejezetében a számvetés felsorolja az igazságtalanul elítélt székely fiatalemberek kiszabadításáért, illetve felmentéséért, valamint a Székelyföld militarizálással történô elrománosítása ellen kezdeményezett akciókat.

Harmadik fejezetében a számvetés leszögezi: "Mindenkor elutasítottunk mindenféle szélsôségességet. Magyar, román és más etnikumú szövetségeseink között nincsenek szélsôséges nézeteket vagy módszereket követô személyek, testületek." A dokumentum a következô sorokkal zárul: "... küzdöttük és küzdünk az RMDSZ erkölcsi-politikai tisztaságáért, különösképpen a társadalmunk egészét még erôsen átható kommunista múlt maradványai, ezen belül a nemzeti közösségünk számára végzetes asszimiláns politikai megnyilvánulások ellen."

A Román Környezetvédô Mozgalom (MER) elnöke Eduard Victor Gugui Gheorghe Funar javaslatára pártját beolvasztotta volna a Románok Nemzeti Egységpártjába. Az ilyen természetû választási stratégiával az ökologisták országos tanácsa nem értett egyet. Január 27-i összejövetelükön megállapították, hogy Eduard Victor Gugui túllépte hatáskörét és felmentették tisztségébôl.

A vezetôség egyhangúlag dr. Tache Pîrvulescu mérnököt bízta meg az ügyvezetô elnöki tisztséggel.

Ilie Nãstase nevét az utóbbi idôben már nem a tenisszel, hanem a politikával, ott is elsôsorban a kormánypártival kapcsolatosan halljuk emlegetni. A "nevek versengésében" jó helyezést elért egykori teniszcsillagnak a kormánykörök felajánlották a turizmus minisztériumának a vezetôi posztját, majd nagyköveti kinevezést valamelyik nyugati külképviseleten, de ô mindent visszautasított, mert a fôváros fôpolgármesteri székét akarja megpályázni. Nãstase egyébként a tavalyi év decemberétôl tagja az RTDP-nek.

Gheorghe Funar, az RNEP elnöke vasárnap újabb levelet intézett Ion Iliescu államfôhöz, ismét követelve, hogy juttassa el a román-magyar megbékélésre vonatkozó román javaslatokra adott magyar válasz és az alapszerzôdés tervezetének szövegét a pártokhoz. Funar szerint e dokumentumokat az államfônek még a Magyarországgal folyó tárgyalások újabb menete elôtt meg kell vitatnia a pártokkal, és erre alkalomként az államfô által hétfô délutánra a Cotroceni palotába összehívott találkozót jelölte meg.

Funar a múlt héten lépett fel elôször ilyen igénnyel. Újabb levelére az adott alkalmat, hogy Iliescu elnök szóvivôje útján a múlt héten kifejezésre juttatta: nem tartja helyénvalónak a szakértôk között esedékes újabb találkozó elôtt a pártokat a technikai részletekrôl informálni, mert ez éppenséggel akadályozná a munkát. Iliescu csak a tárgyalások majdani eredményérôl kívánja tájékoztatni a politikai erôket, amikor dönteni kell az aláírásról.

Az RNEP elnöke alkotmánysértéssel vádolja az államfôt, mivel a magyar válaszdokumentumokról a külügyminisztérium tisztviselôi tárgyalnak, ám a kormányt (amelyben az RNEP miniszterei is részt vesznek — a szerk.) nem tájékoztatták a magyar válaszról.

Ez Gheorghe Funar szemében világossá teszi, hogy az ország elnöke vállalja "egyedül" a felelôsséget a Magyarországgal folyó tárgyalásokért. Funar másfelôl — név említése nélkül — azzal vádolja a magyar köztársasági elnököt, hogy "Erdély annektálásának szükségességérôl nyilatkozott és írt". Funar sajnálatosnak minôsíti, hogy Iliescu elnök elfogadta a párbeszédet Magyarország miniszterelnökével, holott Horn Gyulának szerinte a román kormányfôvel kellene tárgyalnia.

Funar levelében végig azt a technikát alkalmazza, hogy saját hipotézisét tényként kezelve támadja az államfôt, illetve a kormány vezetô pártját a szóbanforgó "ténybôl" általa levont következtetések címén. Így például Funar "a romániai magyar kisebbség parlamentjének és kormányának létrehozásáról és megfelelô autonóm közigazgatásról" beszél, mintha ez létezne (ehhez az elnöki szóvivô adta az ugródeszkát csütörtökön, amikor azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy "kész tények elé akarja állítani" a kormányzatot). Funar levele kihasználja, hogy Iliescu szóvivôje "figyelmeztette az RMDSZ-t arra, hogy tervei alkotmányellenesek" és ennek alapján érzékelteti, hogy ezen a téren nem lehet túltenni rajta: megfeddi ugyanis az államfôt, hogy hat éve csak figyelmeztetgeti az RMDSZ-t, "miközben Magyarország az RMDSZ-szel együtt jelentôs lépéseket tett — a román állam törvényeinek megszegésével — etnikai enklávék létrehozására".

"Az a kísérlet, hogy elrejtsék a román pártok és a román nép elôl Magyarország válaszát", Funar szerint összefügg a magyar diplomácia újabb strasbourgi erôfeszítéseivel, amelynek célja "ama híres 1201-es ajánlás ránk kényszerítése". Továbbá azzal a "titkos paktummal" , amelyet úgymond az RTDP, a kormány vezetô pártja és az RMDSZ kötött volna a közigazgatási és a választási törvény módosítására. Az utóbbi vádat az RTDP-nek az az "ördögi javaslata" érdemelte ki Funartól, hogy a helyi választásokon ne csak a polgármesterre szavazzanak, hanem a polgármesterjelölt a helyettesével együtt pályázzon. (Ezt az RMDSZ által is támogatott módosítást a szenátus elfogadta, de a képviselôház illetékes bizottsága már nem ezt a változatot terjeszti a tavaszi ülésszak elé — a szerk.).

Az RNEP elnöke szerint a módosítással "csak az RTDP és az RMDSZ nyerne, a román nép veszítene" — ugyanis "óriási lenne a veszélye annak, hogy számos erdélyi településen az RMDSZ képviselôi kerülnek élre" , akik aztán "minden eszközt felhasználnak majd az etnikai autonómia kiterjesztésére" és "innen már csak egy kis lépés lesz megvalósítani az etnikai elvû területi autonómiát".

Funar ugyanakkor üdvözli, hogy a Román Demokratikus Konvenció és más ellenzéki pártok megszüntették a szövetséget vagy felszámolták megállapodásaikat az RMDSZ-szel. A vitatott módosítással kapcsolatos egyetértés az RTDP és az RMDSZ között viszont — így Funar — "öngyilkos lépés az RTDP számára" és "meglesz a következménye Iliescu elnökválasztási esélyeit tekintve is". A románok az egész országban és különösen az ország északnyugati megyéiben nem fogják támogatni szavazataikkal a szörnyûséges RMDSZ-RTDP koalíciót a helyhatósági választásokon — véli Funar.

A levél szerint az államfônek "szerencsére" lehetôsége van a hétfô délutáni találkozón bemutatni a pártok vezetôinek "Magyarország válaszát a román-magyar megbékélésre vonatkozó javaslatra és azokat az elfogadhatatlan feltételeket, amelyeket szomszédaink támasztottak", továbbá "a Románia és Magyarország közötti szerzôdés tervezetét, amelyet az 1201-es ajánlás alapján dolgoztak ki és amely csak a megfelelô pillanatot várja az aláírásra".

Funar zárómegjegyzése: "Sajnálom, hogy Ön nem képes utasítani munkatársait, válaszoljanak a parlamenti politikai pártok vezetôinek, akik segíteni óhajtanak Önnek abban, hogy betöltse Románia elnökének tisztségét".

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]