1996. január 31.
(VIII. évfolyam, 25. szám)

Négyórás találkozón fogadta hétfôn a Cotroceni-palotában Ion Iliescu elnök a pártok vezetôit — kivéve a Nagyrománia Párt képviselôit, akik nem kaptak meghívást —, hogy megvitassa velük a választási év kezdetével, a parlament tavaszi ülésszakával, a privatizációval, Románia nemzetközi prioritásaival kapcsolatos elképzeléseket.

Az utóbbiak között külön is említést tett a román-magyar megbékélésrôl és az alapszerzôdésrôl februárban esedékes tárgyalásokról, ismételten elutasította viszont az RNEP jelen lévô vezetôinek — Funar pártelnök távol maradt — a Szocialista Munkapárt által is támogatott kérését, hogy már a tárgyalások jelenlegi szakaszában betekintést nyerhessenek a megvitatás alatt álló tervezetekbe. Ugyancsak hangsúlyozta az elnök a román-ukrán alapszerzôdés fontosságát, és kiemelt kérdésként szólt Románia euroatlanti integrációjának folytatásáról.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke a találkozó után rámutatott: olyan sok témát vetett fel az államfô, hogy külön-külön mindegyikrôl csak felületes beszélgetés alakulhatott ki. Iliescu elnök hangsúlyozta, hogy a választási kampányban a politikai pártoknak felelôsségteljes magatartást kell tanúsítaniok. A jelenlévôk egyetértettek abban, hogy a parlament megfelelô munkájához az elkövetkezô idôszakban szükség lenne folyamatos konzultációkra.

Az RMDSZ nevében Markó Béla — mint mondta — azt vetette fel az európai integráció és a törvényhozási munka kapcsán, hogy éles ellentmondás van a kinyilvánított szándékok és a tettek között. Ezt mutatja a helyhatósággal kapcsolatos két fontos törvény sorsa, hiszen a kormány által benyújtott módosításokról nyilvánvaló, hogy nem eléggé egyeztették ôket az európai követelményrendszerrel. A választási kampány hangnemével kapcsolatban az RMDSZ elnöke rámutatott, hogy az RMDSZ legutóbbi székelyudvarhelyi tanácskozásán nagyon pozitív üzenetet fogalmazott meg, de nem tapasztalta, hogy a román pártok ezt értékelték volna, és maga az elnöki hivatal mutatott negatív példát azzal, hogy élesen támadta ezzel az üléssel kapcsolatban az RMDSZ-t. Ez elég rossz bevezetô a választási kampányhoz, amelynek nem szabadna a nacionalizmus jegyében folynia — hangsúlyozta többek között Markó Béla.

Bár nem születtek döntések, az Iliescu elnök és 11 román parlamenti párt vezetôi közötti hétfô esti találkozón kirajzolódott az idei választási év politikai menetrendje. A résztvevôk egyetértettek abban, hogy áprilisban kerülhet sor a helyhatósági, szeptemberben a parlamenti és elnökválasztásokra. Az államfô hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a választási kampányt civilizált hangnem jellemezze.

A politikai naptár érvényesítéséhez arra van szükség, mutatott rá az államfô, hogy a parlament elôbb fogadja el a helyhatósági választásokra vonatkozó különbözô törvényeket: így a helyi közigazgatási törvény módosítását s a helyi választásokat szabályozó törvényt. Ezt követné az idei költségvetés vitája, majd a párttörvény, amely az ôszi parlamenti választások szempontjából alapvetô. A választások lebonyolításának konkrét idôpontját e törvények megszavazásának függvényében lehet kitûzni, mutatott rá az elnök.

Az ellenzéki pártok vezetôi csalódottan nyilatkoztak, hangsúlyozva, hogy a találkozó semmiféle konkrét eredményre nem vezetett.

Kedden délelôtt 10 órakor a megyei ügyészségen tárgyalták a tizenegy városi tanácsos Funar ellen indított perét. A folyamodványt elfogadták, az eredeti megoldást visszautasították, és kineveztek egy ügyészt, aki tovább vizsgálja az ügyet. Chis Vasile a városi fôügyész a sajtónak elmondta: "Az iratokat alaposan áttanulmányoztam, a nyomozást nem indítjuk meg, ugyanis az eredeti döntést elvetették. A tanácsosokat és a polgármestert a közeljövôben kihallgatjuk".

A lényeg: az iratok a megyei ügyészségrôl átkerültek a városi törvényszék mellett mûködô ügyészséghez. Kérdés, hogy itt megvárják-e velük a helyhatósági választásokat...

Kiss Olivér

Veszélyben Közép-Kelet-Európa nemzeti kisebbségeinek kulturális önazonossága! — állapította meg az a szakemberekbôl összehívott nemzetközi konferencia, melyre a Soros Alapítvány East-East programja segítségével január 25-27. között a Heltai Gáspár Alapítványnál került sor. A tanácskozás végén elfogadott határozat leszögezi, hogy régiónkban 1989 után sokáig lefojtott történelmi indulatok szabadultak fel, melyek táplálják az idegengyûlöletet, a vallási és etnikai megkülönböztetést. Ugyanakkor a központosító hatalmi rendszerek összeomlásával hangsúlyosabb lett a népcsoportok és regionális közösségek civil önszervezôdésének az igénye. A konferencia szükségesnek tartja kialakítani valamennyi országban azokat a jogi kereteket, amelyek képesek biztosítani a népcsoportok és speciális régiók kulturális önszervezôdését.

A kelet-európai népcsoportok és nemzeti kisebbségek képviselôi rendkívüli figyelemmel követték egymás elôadásait, amelyek során egyértelmûvé vált az, amit Hans Joachim Heintzea bochumi (Németország) egyetem kisebbségi jogot elôadó tanára igyekezett kihangsúlyozni beszédében: minden országban a kisebbségi problémák csakis sajátosan az ottani helyzetnek megfelelôen oldhatók meg. Éppen ezért az autonómia és föderalizálási kérdések jogi megfogalmazása nagyon nehéz, de kétségtelenül a nemzetközi politika elôterébe került. Bizonyítja ezt az Európai Uniónak a jugoszláviai helyzet megoldásában elfogadott álláspontja, a széthullott szovjet birodalom tagországainak az önállósulása, sôt még az amerikai indiánok autonómia-igényének a megfontolása is. Az államok általában idegenkednek a területi autonómia elismerésétôl, mert ennek pozitív és negatív kihatásairól rengeteg vita zajlik. Mindenki hajlik annak elismerésére, hogy az autonómia hozzájárul a konfliktushelyzetek megoldásához, de tisztában vannak azzal, hogy ez megakadályozza a természetes asszimilációt és megkülönböztetett státust biztosít a kisebbségnek, ugyanakkor a többségben negatív reakciót vált ki. A kulturális autonómia úgyszintén a többség és kisebbség elhatárolódásához vezethet, de mindenképpen az anyanyelv és nemzeti identitás megtartását segíti elô.

Cristoph Reither érdekes elôadását hallottuk errôl, aki a magyarországi németek képviselôjeként arról számolt be, hogy bár tavaly decemberben hazájában lezajlottak a kisebbségek önkormányzati választásai, mégsem érzi úgy, hogy az 1993-ban elfogadott törvény biztosítaná az ottani németek megmaradását. A Magyarországon élô németek több mint 150 helyi önkormányzatot választottak, 6 regionális szervezetük van és másfélszáz német nyelvû iskolájuk. Kulturális programjuk megvalósításához Németországtól is kapnak támogatást. De az eddigi gyakorlatból úgy látszik, Magyarországot nem érdekli igazán a kisebbségek identitásának megôrzése. A polgármesterek sem sokat törôdnek a most alakuló kisebb szervezetekkel, a parlamentben pedig az összes kisebbségnek egyetlen képviselôje van. A beolvadás veszélyét az is növeli, hogy a kisebbségek nem ismerik jogaikat és meglehetôs passzivitással kezelik a kérdést.

Ezek után megkönnyebbülést jelentett Ivan Alexandrov, a bulgáriai románok képviselôjének elôadása, amely megelégedettségrôl tett tanúságot. Igaz, hogy történelmüknek köszönhetôen az emberi jogok gyakorlásának sokkal alacsonyabb fokáról indultak 1989-ben. Mint mondották, 1904-ben még 96 ezer román ajkú állampolgárt tartottak számon Bulgáriában, de az I. világháború után, a fasizálódás növekedésével egyre keserûbb körülmények közé kerültek, úgyhogy 1936-ban már csak 16 ezer románt jeleztek a statisztikák. '36 után pedig teljesen törölték ôket a statisztikákból. Betiltották a román nyelvû istentiszteleteket, '38-ban bezárták a szófiai román líceumot, '55-ben az óvodákat is. Az utóbbi 35 évben csak az anyakönyvi hivatalban kifüggesztett névjegyzékben szereplô nevekre keresztelhették gyermekeiket, s az erôszakos asszimiláció következtében ma már csak a 60 éven felüliek 35 százaléka ismeri anyanyelvét.

Az elmúlt öt évben a demokratizálódásnak köszönhetôen elôrelépés tapasztalható az emberi jogok gyakorlása terén Bulgáriában. Interetnikai konfliktusok nincsenek, bejegyezhették a Bulgáriai Vallahok Egyesületét Vidinben, ugyanitt kétnyelvû, román, bolgár nyelvû lapot — a Vremeát — is kiadhatták. Ôk tehát lojálisak a bolgár államhoz. Céljuk az identitás és anyanyelv, valamint a hagyományok megôrzése. Az egyesület mottója: Éljünk együtt méltósággal.

Olykor az autonómia törvénybe iktatása sem jelent megoldást, hallhattuk dr. Podhrádszky László volt képviselônktôl. Bizonyság erre az, hogy 1919-ben Románia kötelezte magát a szász és székely kulturális autonómia biztosítására, ám a fokozódó fasizmus keretei között 1930-tól a székely falvakban román nyelvû iskolákat létesítettek, s az autonómia megszegésére semmilyen szankciót sem alkalmazott a nemzetközi jog. Ami pedig a jelenlegi posztkommunista hatalmat illeti Romániában, ez a megelôzô 60 év kommunista indoktrinálásának köszönhetôen nem képes lemondani az állam fölöttes, totalitárius szerepérôl. Ezzel magyarázható tökéletes értetlensége az autonómiák iránt, a magántulajdon sérthetetlenségével szembeni idegenkedése, az önazonosság megtartásának legfontosabb eszköze — a magyar nyelvû oktatás — iránti ellenszenve.

A felszólalók közül külön kiemelendô dr. Martin Walde elôadása, aki a németországi szorbokat képviselte. Azt a kis népcsoportot, a szlávság legnyugatibb szigetét, amelyrôl sokunknak manapság sincsenek ismeretei. Ôk nem bevándorlók, sem betelepítettek, hanem saját nyelvvel rendelkezô ôshonos közösség Poroszország szívében. A történelem viharai, persze, ôket sem kímélték: hol nyelvüket, kultúrájukat tiltották be, hol az erôszakos beolvasztás más eszközeinek voltak kiszolgáltatva. De túlvészelték a fasizmust és az NDK-korszakot is. Ma 40-50 ezer német állampolgár vallja magát szorbnak. Igaz, a természetes asszimiláció következtében folyamatos a lemorzsolódás. Jelenleg a központilag támogatott Alapítvány a Szorb Népért már egészen más nehézségekkel küzd, mint ôseik vagy kelet-európai sorstársaik: ôket inkább a kétnyelvûség, a nemzedékek alatt beléjük rögzôdött kisebbségi komplexusok veszélyeztetik. Történelmük érdekessége, hogy öntudatra ébredésük éppen környezetük kultúrájához, a XIX. századi német romantikához kapcsolódik.

Különösen emlékeztet ez az erdélyi románság felvilágosodó múltjára, amely éppen az akkori magyar kultúra és közigazgatás hozzájárulásával juthatott sikerre. Amit a román fél ez idáig teljes elhallgatással és hálának nem nevezhetô viszonyulással honorált. Tehát van mit tanulni a szorboktól. Mindkét félnek: nekünk, erdélyi magyaroknak, és az Erdélyi Iskola mai haszonélvezôinek egyaránt.

A konferencián legnagyobb érdeklôdést kétségtelenül a Helsinki-bizottság román tagjának, az ismert emberjogi harcos Gabriel Andreescunak az elôadása váltotta ki, aki elsôsorban az évek óta vajúdó és a nyugati elvárásokban is helyet kapó kisebbségi törvény tervezetérôl szólt.

Valójában több tervezetrôl lehet beszélni. Az elsô próbálkozás a Német Demokrata Fórum nevéhez fûzôdik, még 1991-bôl, amely azonban nem jutott el a parlamenthez. Az elsô ilyen konkrét törvényjavaslatot az RMDSZ dolgozta ki. 1993 decemberében a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa is letett egy változatot a parlament asztalára, és utána hasonlóképpen cselekedett a kisebbségek parlamenti csoportja is. Sôt, ezt követte még egy változat, amelyet a Polgári Szövetség Pártja javasolt a saját, nem a legszerencsésebb változtatásaival. Most tehát itt állunk a számtalan verzióval, de törvény nélkül. Gabriel Andreescu a jogász szemével vizsgálta meg a helyzetet. Az RMDSZ tervezete a Magyarországon már törvénnyé vált hasonlót követi. Alapgondolata: a nemzeti kisebbségek kollektív joga az emberi jogok része. Az elôadó szerint a többi változat elmarad az elvárásoktól: a nemzetközi jog és az alkotmány elôírásaitól. Utóbbit viszont az új törvénynek kell kiegészítenie.

Miért van szükség egy kisebbségvédelmi törvényre? Andreescu véleménye szerint öt okból. 1) Feloldaná a nemzetközileg elfogadott minimális standardok és a nemzeti kisebbségi sajátosságok közti ellentmondásokat. Például az anyanyelvi oktatás kérdésében a nyugati helyzet merôben különbözik a romániaitól: itt a magyarság igényei jóval meghaladják, mondjuk, az olasz kisebbség igényeit. 2) A nemzetközi elvárásokkal szemben, 1990 után még az 1965-ös alkotmány és az 1968-as oktatási törvény biztosította jogok is csökkentek. 3) "Léteznek olyan politikai erôk, amelyek a sovinizmus zavaros vizében halásznak." Ezek ellenében is jól fogna az illetékes törvény. 4) Érezhetô tendencia, hogy a kisebbségek egyfajta belsô önszervezôdést szorgalmaznak. Egy kisebbségi törvény léte felkeltené a kisebbségek érdekét a szélesebb, az egész ország életét érintô alkotómunka iránt. 5) Egy kisebbségi törvény közvetett és közvetlen módon is lehetôvé tenné Románia számára az európai értékekkel, az euroatlanti struktúrákkal való jobb kapcsolatot.

Gabriel Andreescu kiemelte a regionalizmus térhódításának a fontosságát. "Gondolják el, kérem, mit jelentene Románia számára az európai kultúrába való integrálódás! Egy Erdélyt, átjárható politikai és megnövekedett gazdasági jelentôségû határokkal. Én hiszem, hogy az erdélyi sajátosság és a magyar nemzetiségû lakosság és a határon túl élô magyar közösségek kapcsolata nemcsak egyszerûen lakossági viszony, de gazdasági vonzatú lehetôség is. De vigyázat, a nemzetiségi jogok megoldása nem csupán belpolitikai, hanem a regionális politika feladata, amely a nemzeti kisebbség számára meghatározó. Éppen ezért a nemzeti kisebbségek hazai helyzete Románia regionális megítélésére is döntô befolyást gyakorol."

Az elôadások meghallgatása és a beszélgetések lezajlása után a konferencia részvevôi a következô Rezolúciót fogadták el:

"A Small Ethnic Communities — Cultural Identity in Danger? címen meghirdetett kelet-közép-európai konferencia résztvevôi tekintettel arra, hogy : az 1989-es változások ellenére a lefojtott történelmi indulatok továbbra is táplálják az idegengyûlöletet, xenofóbiát, vallási és etnikai megkülönböztetést; erôsödik az etnikai csoportok törekvése, hogy a sok évtizedes történelmi igazságtalanságok megfelelô jogi orvoslást nyerjenek; erôsödik a totalitarizmus egynemûsítésétôl szabadulva az etnikai és regionális sajátosságok alapján álló önazonosság keresése, megôrzése; a központosító hatalmi rendszer összeomlásával erôsödik a népcsoportok és regionális közösségek civil önszervezôdésének igénye; bizonyos körök nemzeti vagy vallási kizárólagossága, diszkriminatív magatartása erôsödött; aggodalommal tapasztalják, hogy : az emberi és kisebbségi jogok korlátozásával, a jogi garanciák megtagadásával nô az asszimiláció veszélye, újabb regionális feszültségek keletkeznek; az integráció folyamata gyorsítja a kulturális identitásvesztést; lassan halad és legtöbbször megreked a formalizmus szintjén az etnikai vagy regionális önrendelkezés, az autonóm cselekvés nemzetközi jogi garanciarendszerének kidolgozása; az érintett országok jó része nem teljesíti vállalásait, továbbra is vitatott: kik a kisebbségek és kultúrájuk milyen védelemre szorul; szükségesnek tartják, hogy: valamennyi országban kialakuljanak a népcsoportok és speciális régiók kulturális önszervezôdésének jogi keretei; pozitív diszkrimináció segítse a nemzeti vagy etnikai, vallási vagy nyelvi közösségek, saját tradíciójú régiók kulturális identitásának megôrzését és fejlesztését; elengedhetetlennek tekintik az egymás közötti kapcsolatok, állandó kultúrcsere-programok kidolgozását, egymás segítését a saját kulturális értékek nemzetköziesítésében, hitelesítésében, nagykultúrákba való beemelésében; a sajátos kelet-közép-európai régió országaiban élô nemzeti, etnikai, vallási vagy nyelvi közösségek közötti tapasztalatcsere, szakmai kapcsolattartás állandósítását, a kulturális identitás megôrzését szolgáló gyakorlati eredmények, megoldások cseréjét; egymás támogatását, az interkulturalitás és multikulturalitás toleráns, nyitott szellemû együttmûködést az interetnikus feszültségek oldásában, az intolerancia leküzdésében."

Ördög I. Béla
Szabó Piroska

Kedden délben a Continental szálloda halljában sajtóértekezletet tartott a Roma Tömörülés. A helyi vezetôk a szamosfalvi roma-tömbházban lakók nehéz életkörülményeit tárták a hallgatóság elé, a napokban Kolozsvárra érkezett alelnök, Nicu Pârvu pedig inkább a párt választási stratégiájáról beszélt. Eszerint a Roma Tömörülés mindent meg akar tenni az idén azért, hogy szimpatizánsainak szavazatai ne oszoljon meg a legalább háromféle romapárt között. Kolozsváron tízezer szavazatra számítanak abban az esetben, ha a romák többsége elmegy szavazni. Mint kiderült, sokan azért nem tudtak-tudnak az urnák elé járulni, mert nincs rendben a személyazonossági igazolványuk. Kolozsváron tizenegy roma tanácsost szeretnének bejuttatni a helyi tanácsba. A Roma Tömörülés már nem a hegedût, hanem a treff ászt fogja választási jelvényként használni. Nicu Pârvu szerint a tömörülés minden olyan párttal együttmûködik, amely segít majd megoldani a romák gondjait. E téren — mondták a helyi vezetôk — komoly tárgyalások kezdôdtek "Funáruval". A sajtóértekezlet végén újra elôtérbe került a szamosfalvi roma-bokk ügye, melynek megvásárlása ötszáz millió lejbe kerülne. A helyi roma vezetôk e téren igen elszántak: készek az Egyesült Államok kormányától is segítséget kérni.

Szabó Csaba

— Nincs tudomásom arról, hogy a magyar kormány, a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) részérôl valaki is beavatkozott volna az RMDSZ belsô ügyeibe, és nem is fogadnánk el ilyen kísérleteket — jelentette ki keddi sajtóértekezletén Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva.

Mint a magyar lapok beszámoltak róla, Tôkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke egy múlt heti sajtóinterjúban annak a véleményének adott hangot, hogy mind az elôzô, mind a jelenlegi magyar kormány beavatkozott a szövetség életébe, támogatta egyik vagy másik irányzatot. Markó Béla jelezte: nem ért egyet ezzel a megállapítással.

A sajtóértekezleten a szövetségi elnök ismét értékelte a Cotroceni-palotában Iliescu államfô és a pártelnökök között lezajlott hétfôi találkozót, és több kérdésre is válaszolt. Azzal kapcsolatban, hogy miként értékeli Max van der Stoelnak, az EBESZ kisebbségi fôbiztosának romániai látogatását és azt a kijelentését, hogy a román oktatási törvény megfelel az európai normáknak, a szövetségi elnök azt hangsúlyozta: ezek a normák csak az általános elveket határozzák meg, amelyeket a helyi körülményeknek megfelelôen kell alkalmazni. Az RMDSZ véleménye szerint a törvényt módosítani kell, csak így lehet kiküszöbölni a nemzeti kisebbségeket sújtó olyan elôírásokat, mint például az a kötelezettség, hogy a szakmai oktatás nyelve a román legyen, vagy hogy a fôiskolai felvételit szintén ezen a nyelven kell letenni akkor is, ha a jelentkezô magyar nyelven tanult. Ezekben az esetekben az egyedüli elfogadható "végrehajtás" az lehet, mutatott rá, hogy felfüggesztik alkalmazásukat, amint az tavaly történt a felvételi vizsgákkal kapcsolatban. Markó Béla elmondta: a kisebbségi fôbiztos közölte vele, hogy jövô ôsszel, a választások után ismét vissza kíván térni Romániába, és tanulmányozni fogja az oktatási törvény addigra már felmérhetô tapasztalatait.

Az RMDSZ belsô választásaira vonatkozó kérdéssel kapcsolatban Markó elmondta: ennek idôpontját csak az idei választási naptár ismeretében lehet majd meghatározni, valamikor a helyhatósági és a parlamenti választások között. A belsô választásokon az RMDSZ "belsô parlamentjének" , a Szövetségi Képviselôk Tanácsának tagjait jelölnék ki a különbözô irányzatok vetélkedésével, tehát nem az eddigi közvetett módon, ám a lebonyolítás mikéntjérôl évek óta folynak a viták a szövetségben.

Kormányunk bosszankodik, s feltételezhetô, hogy egyes tagjai dühöngenek (na de nem a tévékamerák elôtt): nagyon nem megy a nagyprivatizáció. Megbolondultak ezek? — teszik fel (valószínû) a kérdést a privatizációs makroközgazdászok, és szidják a "hóbortos milliomosokat", akik kuponjaikat otthon tartják fiókjaikban vagy párnájuk alatt, ahelyett, hogy...

Rossz a módszer, vagy az állampolgárok közgazdasági és politikai mûveltsége alacsony? Az illetékesek az utóbbira gyanakszanak, s igyekeznek kioktatni az oktalan átlagpolgárt rádión, tévén, napilapokon keresztül, brosúrák, elôadások, privatizációs tanácsadó központok segítségével, nagyszámú állandó, s az utóbbi idôben "mozgó" részvényjegyzési góc szervezésével. A reklámkampány nem járt a várt eredménnyel, határidôre a kuponoknak csak 15 százalékát jegyezték részvényre a "tájékozottabb" polgárok. Így szükségessé vált egy három hónapos "ráadás" a kampányra, ami továbbra is csak döcög, így az elôzôekhez egy új és eredeti módszert csatoltak a kuponelhelyezés gyorsítása céljából: szerzôdéses alapon a privatizáló akcióba bekapcsolódó ügynök minden "beszervezett" kupon után tisztán 700 lejes szervezési díjat kap. A "fennvalók" a megmondhatói, mi pénzt elemésztett és még elemészt e kampány (csak a 700 lejes díjazás belekerül az államnak néhány milliárd lejbe, ha az eddig letétbe nem helyezett kuponok csak 10-20 százalékát "szervezik" is így be).

Mi az oka e furcsa folyamatnak?

Egyesek szerint a '89 decembere utáni sorozatos csalódásokból fakadó közömbösség és/vagy a dillettantizmus, amellyel a kormány az egész privatizációs akciót kezelte.

Tény, hogy a tájékozottabb állampolgárok is látják a hazai privatizációs próbálkozások komolytalanságát. Volt egy kampány, melynek során az arra jogosult polgár kapott száz lejért egy vagyonjegyet, melyet legelônyösebben a feketepiacon értékesíthetett, ha mindjárt eladta. Mert évek teltével értéke csak csökkent, s a mai "névleges" 25 ezerrel szemben csak 10-12 ezret adnak érte (pl. a STRIM ügynökség — a cigányok még kevesebbet), ami az akkori százas vásárlóértékének mindössze negyede-harmada (attól függôen, mit vásárolunk, hisz a fogpiszkáló ára is 150-szeresére nôtt). A vagyonjegy névleges értékével a kuponok 975 ezer lejes ugyancsak névlegese elérte a milliót — így lettünk "milliomosok" — lejben. Amikor a polgár a kupont kézhez kapta, az akkori árfolyam alapján jelentett 450 dollárt, jelenleg már csak vagy 330-at, s a meghosszabbított határidôre értéke valutában a felére csökkenhet — a lej egyre olcsóbb, az infláció egyre nagyobb. Újabb három hónap elteltével a "milliomos" majd megtudhatja, mennyit is érnek a részvények, melyeket kap — mert ez sem egyszerû matematika.

A kuponok értéke tehát egyre csökken, és semmi jele annak, hogy a kormány gondolna indexelésükre — a lej árfolyamának esésével arányosan növelni értéküket (egyébként a fizetések, nyugdíjak indexelésérôl is mélyen hallgatnak, mintha az utóbbi hónapokban nem emelkedtek volna az árak, de ez más "savanyú" káposzta).

A kormány szeretné felgyorsítani a privatizációs folyamatot. Van tanácsadás, de nyitva marad egy kérdés, amit egy nem közgazdászi végzettségû átlagpolgár is feltehet: a cégek listája még mindig (úgy, ahogy) azok 1994. december 31-i helyzetét tükrözi, de mi a mai helyzet? A januárban kiadott "Cosea-féle módosított lista" is csak az 1994-i mutatókat ismerteti, pedig azóta sok minden változott, egyesek veszteségessé váltak, az állóalapok amortizálódtak (az "erkölcsi kopásról" nem is beszélve), a legtöbb vállalatnál beruházás alig volt vagy egyáltalán semmi, pedig a modernizálástól függenek eredményeik az eljövendô években. Vannak, akik az 1995-ös mérlegek eredményeit várják, de a többség tényleg közömbös. Így a kampány döcög, ami azonban nem zavarja a gyanús kuponügyleteket, melyekkel szeben — a jelek szerint — az illetékesek közömbösek...

Veres József

Sokat beszélnek mostanában bizonyos körökben Erdély fokozatos elmagyarosításáról meg az egységes nemzeti államról, amely az ôsi földön alakult ki.

Némiképp ellentmond ennek a teóriának egy régi térkép. No, nem éppen olyan nagyon régi. Nem a II. József korából való, mind elsô térképeink. Mégis értékes, és ma már ritkaság. Keletkezési idejére vonatkozóan Tamási Áron úgy mondaná: abból az idôbôl való, "amikor a románok magukhoz vettek bennünket".

A domborzatot és vízrajzot is feltüntetô nagyon is jó térkép jobb felsô sarkában nagy betûkkel ez áll: Harta României Mari cu noile graniti conform tratatului de la Paris întocmit de Dir. George Halarevici si inspector Heini Teller . Balra alul pedig: Institutul cartografic din Viena. Tehát külföldi gyártmány, mégpedig 1923-ból.

Amennyire visszaemlékszem, apám vette, vagy ajándékba kapta, hogy ô is megtanulja az új határokat. Egyszer, diákkoromban belenéztem. De akkor éppen nagy demokrácia volt, és arról beszéltünk: néhány év még, és eltûnnek a határok. Nem tûntek el. De mert mostanság ismét sokat beszélnek a határokról, hát megkerestem a régi térképet. És lassan, módszeresen, a jobb kezem mutatóujjával végigaraszoltam rajta. Furcsa dolgokat fedeztem fel. A térkép bal oldali felében, a határokon túli részeken azt például, hogy a szomszédos ország helységnevei egy bizonyos helyig így vannak feltüntetve: Tiszafüred, Mezô-Túr, Túrkeve, Szarvas. De felénk közeledve már így: Bichis-Ciaba, és valamivel alatta: Ghiula. Elcsodálkoztam ezen, mert úgy tudtam, a gyulák, ezek az erdélyi elöljárók, a kalandozás-kori fejedelmeink tisztségviselôi semmi esetre sem voltak ghiulák, még István király édesanyjának, Saroltnak bátyja sem, pedig ôt is gyulának (Gyulának) mondták Erdôelvén. De hát, istenem, régi térképeken mi is írtunk Isai helyett Jászvásárt. Bocsánatos bûn.

De azt is észrevettem, egyes itthoni helységneveknél jelzik, hogy azok szláv eredetûek. Ez is mutatja, hogy akkor még nem tértek át teljesen arra az elvre, hogy itt minden ôsiségi: vagy dák vagy római eredetû. Lehet, az nem is tûnt fel nekik, hogy a Bistrita (város- és folyónév egyaránt) a bistra: gyors, sebes jelentésû szláv szóból ered. A szláv eredetet bizonyítja az is, hogy a régi Felvidéken, a mai Szlovákiában is van egy Banska Bistrica városnév. No ezt tévesztette össze az az úriember, aki javasolta, tiltsák be a Duna Televíziót, mert az Mikszáth Kálmán Beszterce ostroma c. regényének folytatásos filmváltozatát közli, ami uszítás a román államiság ellen. Csakhogy az itteni tanácsos úr nem tudta, hogy az ütôdött felvidéki gróf, Pongrácz István, azt hitte, a lovagkorban él, és az ugyancsak felvidéki Selmecbánya melletti Besztercebányát támadta meg rozsdás páncélba öltöztetett szolgáival. De ebbôl a nevetséges históriából is csak az derült ki, hogy ezeken a tájakon valamikor szláv települések voltak. Kárpátokon innen, Kárpátokon túl. De érdekesek a német eredetû helységnevek is. Itt még úgy nyomtatták, hogy: Sebesul sãsesc, tehát olyan szász település, amely sebes vizû folyó partjára épült.

Lássuk csak a Kolozsvár környéki 1923-as helységneveket is: Szamosfalva itt még Somesfalãu, és nem a mai Someseni, Papfalva: Popfalãu, Magyarnádas: Nãdãselul unguresc (!), Györgyfalva: Giurfalãu.

De szétnézhetünk a Székelyföldön is. Sepsiszentgyörgy így szerepel a térképen: Sepsi San Georg, Csíkszereda: Sereda Ciucului és nem Miercurea Ciuc.

Bizonyára a magyar gyerekek az iskolában nem így tanulják, nem ezeket a kifejezéseket használják, amikor ismerkednek Románia földrajzával.

Kovács Ferenc

Nemcsak arról nevezetes az esztendô, amelynek elsô hónapján már túl is vagyunk, hogy szökôév: arról is, hogy a helyi hatóságok, parlamenti képviselôk és szenátorok meg-, illetôleg újraválasztásának az esztendeje is. A választásoké, amelyek sokat jelenthetnek jövônk alakulása szempontjából, ha nem is éppen az idei szavazás sikerétôl vagy kudarcától élünk vagy halunk ezen a földön, ebben az országban. Sajnos, közéletünkben, kivált vitairatainkban kissé sok a sarkított, hogy ne mondjam bombasztikus kifejezés, ezektôl nem árt óvakodnunk. Ilyenekkel szédítenünk egymást, legalább olyan káros, mint alábecsülni, "úgyis mindegy" alapon rálegyinteni az egészre, mint Kincses Városunk magyarságának egy része tette az elôzô helyhatósági választások alkalmával, és meg is született az "eredmény". Egész jövendônk nem a '96-os választásoktól függ, mint ahogy egyértelmûen Magyarország fellépésétôl se a nemzetközi fórumokon (amit egyik-másik politikusunk igencsak reklamál, megfeledkezve arról, hogy az ilyen fellépésnek nem kell föltétlenül csinnadrattával történnie). Valóban sok függ jövônk alakulása szempontjából attól a segítségtôl, amelyet a nagyobbik testvértôl kapunk — de talán még ennél is több függ tôlünk magunktól — de egyéb tényezôktôl is, amilyen a nemzetközi helyzet általános alakulása, az ország belpolitikája, és sorolhatnám. De maradjunk meg amellett, ami rajtunk múlik.

Nagyon sok függ attól, mennyire tudunk a választásokon egységesek lenni, mennyire jó helyzetfelismeréssel irányítja taktikáját az RMDSZ, mennyire talál szövetségesekre a román demokratikus ellenzék soraiban. Mert érdekvédelmi szervezetünk stratégiai célkitûzései — gondolom — nem szorulnak revízióra. Taktikája — napi politizálása azonban azt hiszem — igen.

Bizonyára elavult, troglodita álláspontnak minôsíthetô az az egyértelmû ellenszenv, amellyel az RMDSZ-en belüli úgynevezett "platformok" vagy "frakciók" egymás elleni acsarkodását, belsô harcait, vagy ártalmas, a reális politikai helyzettel nem számoló nyilatkozatait-bakugrásait nézem, hisz mindezekben nem a már közhelyszerûen emlegetett "egységet" látom "a sokszínûségben" — hanem önjelölt vezérek kétségbeesett könyöklését, iparkodását, hogy magukra tereljék a hazai, de fôként a magyarországi és — miért ne? — a nemzetközi közvélemény figyelmét is.

Elindult, megkezdôdött a korteshadjárat — nem csak országos szinten —, de a romániai magyarság soraiban is. Elnézést, ha ebbe a küzdelembe személyekre vonatkozóan nem kívánok beleszólni, de nem tudom pontosan például, hogy honatyáink közül kik voltak azok, akik valamelyes eredménnyel állták a sarat a parlamenti (szenátusi) csatározásokban, ki az, aki mellébeszélt a magas fórumon, vagy aki csupán szavazatával volt jelen — ha jelen volt — a parlamentben. Az RMDSZ vezetôtestületének a dolga, hogy értékelje honatyáink munkáját. Nyilvánvaló: Ha valakit nem jelölnének ismét az új ciklusra — ezt nem szabad becsületbeli ügynek tekinteni, mint ahogy nem is az. Attól például, hogy valaki nem jó politikus , nincs megfelelô politikai érzéke — még nagyon is tiszteletre méltó, becsületes ember lehet — és meggyôzôdésem szerint az is. Kevésbé tehetséges, kevésbé jó politikust küldtünk ugyan a parlamentbe, de becstelen embert — nem hiszem. Nem jellemhibából fakadt az a politikai baki sem, amikor egyik képviselônk fel akarta állítani a Tisztelt Házat — egy nemzeti ünnepünk alkalmával, hôseink emlékezetére. A kísérlet — természetesen — botrányba fulladt, de merôben fölösleges is volt. Ne kívánjuk megkövetelni, hogy mások is velünk érezzenek március 15-én, október 6-án, vagy 23-án: arra legyen gondunk, hogy mi magunk ünnepeljünk méltósággal, idézzük megfelelôképpen múltunk nagy eseményeit.

Megindult a korteshadjárat. Elszoruló szívvel nyitom ki reggelenként az újságot, hiszen a választások elôszeleképpen máris megkezdôdtek a "kipécézések", csipkelôdések, a kellemetlen felhangú hangoskodások — holmi parlamenti bársonyszékhez való jutás, vagy másvalakinek — aki mellékesen még meg is állta a helyét — a bársonyszékbôl való kipiszkálása érdekében.

Alulírott idôs ember már, nem pályázik politikusi babérokra. Személyes jelöltem sincs a helyhatósági-képviselôházi vagy szenátusi helyekre. A magam részérôl (eleve) megbízom az RMDSZ jelöltjeiben, akik túlnyomó többségükben eddig is megállták a helyüket. Ha mégis korteskedem, nem egyik vagy másik politikus érdekében, vagy akár az RMDSZ mellett állok ki. Mindössze arra szeretném felhívni Tisztelt Olvasóim figyelmét, hogy szüleikkel, szavazatra jogosult gyermekeikkel, rokonaikkal, barátaikkal és ismerôseikkel együtt ne maradjanak távol a helyhatósági és parlamenti választásoktól. Vegyenek részt azokon mindannyian és szavazzanak legjobb lelkiismeretük szerint. Ne feledjék: Minden távolmaradás valójában egy-egy szavazat azok mellett, akik minket a legszívesebben kiirtanának — de legalábbis elûznének ebbôl az országból, ha már beolvasztani nem tudnak a nagyobbik nemzetbe. Valamit ne felejtsünk el: számarányunknál fogva se vagyunk elhanyagolható mennyiség az ország népességi és egyben politikai palettáján.

A választásokon, a szavazáson való részvétel — nem kötelezô, mint régen volt, amikor fél délelôttünk azzal telt, hogy igazoljuk az elôre megszabott választási végeredményt: mindegy volt, kire-hogyan szavazunk, úgyis az egyetlen jelölt "futott be". Most kényszer nélkül, szabadon eldönthetjük, élünk-e állampolgári jogunkkal, vagy sem.

Most súlya lehet — súlya van minden egyes szavazatunknak.

Remélni szeretném, hogy december végén jó szájízzel búcsúzunk a szökôévtôl.

Fodor Sándor

Tekintélyes közéleti személyiség, egyike Romániában a nemzetközi jog, az emberi jogok szakértôinek és szószólóinak. Ô volt a Heltai Alapítványnál rendezett nemzetközi kisebbségügyi konferencia fôszereplôje. Ahol, többek között, a sok gáncsoskodás közepette nehézkesen, de egyszer mégis megszületô nemzetiségi törvényrôl beszélt. Utána pedig a Szabadságnak válaszolt.

— Ha végre sikerül életbe léptetni egy ilyen törvényt, mi szavatolja majd annak betartását?

— Egy törvény betartásának a garanciái éppen annak törvény-státusában, tehát kötelezô jellegében és a mögötte álló akaratban rejlenek. Mi viszont tudjuk, hogy Romániában a jogállamiság, vagyis a törvény iránti tisztelet, még bizonytalan dolog. Sok olyan aktuális törvényünk van, amelyeket nem tartanak be. Mindenesetre egy ilyen szaktörvény megjelenése lenne az elsô lépés a kisebbségek számára, hogy törvényadta és kötelezô erejû eszközökkel harcolhassanak jogaikért.

— Tekintettel Kolozsvár sajátos jelenére, mi a véleménye a polgári engedetlenségrôl?

— A polgári engedetlenség fogalmát nem mi találtuk fel. Véleményem szerint az állampolgárok és a helyhatóságok törvény iránti tisztelete minden normális állam alapját képezi. De bizonyos esetekben, mint amilyen a Kolozsváré is, ahol a helyhatóságok nem teljesítik kötelességüket, ahol a rendôrség támogatja egy felelôtlen polgármester akcióit, nos, ilyen rendkívüli esetben lehet élni a polgári engedetlenséggel. Ami valójában az alkotmány által szavatolt jogok és értékek érvényesítése a játékszabályok megsértésével szemben.

— Kolozsvár lakosságán mostanában eluralkodott a közügyek iránti közöny.

— A lakosság passzivitása a posztkommunista országokban nem váratlan jelenség. Azért, mert a kommunista társadalmak állampolgáraikat passzív bábukká alakították át. Nyilván, minden társadalom hagyományai különbözôek. Például a cseh vagy a lengyel hagyományok lényegesen különböznek a románokétól, amely, sajnos, alacsonyabb szinten áll. Úgy gondolom, az állampolgárok aktivizálódása lehetôség arra, hogy mi mégis közeledjünk céljainkhoz: a civilizációhoz, a változáshoz, a haladáshoz.

— Nemrég láthattuk a Duna Televízióban, hogy Önt kitüntették...

— Igen. A kisebbségi ügyekért járó kitüntetést, a magyar parlament törvénye értelmében, a magyar kormány adományozza. Ezt elsô ízben 1995. december 18-án nyújtották át.

— Olvasóink nevében is gratulálunk.

A napjainkban zajló gyorsított privatizáció a lakosság körében nem talált megfelelô támogatásra. Ennek az oka az érdektelenség, a meg nem értés, az elôítélet.

A lakosság nagy része nem érti, sôt fél a részvényesi minôségtôl. Pedig hatalmas vagyonrész birtokba vételét kínálják fel nekik. (Zárójelben jegyezzük meg: a privatizációs értékpapírokért (cupon "certificat") magánosítható állami vagyon nagysága országos szinten 26.5 billió lej, ami 8.8 milliárd USD-nek felel meg. (1 USD = 3 000 lej.) Ennek a vagyonnak a 7%-a, ami a romániai magyarságot megilleti, 1.8 billió lej, 618 millió USD-nek felel meg. Pl. a csíkszeredai traktorgyár értéke 12 millió USD.)

Súlyos tévedésnek minôsítjük azt a tényt, hogy a romániai magyarok sem élnek ezzel a felkínált lehetôséggel. Pusztán azért mert — az emlegetett 1 millió lej és hozadékának zsebre vágása bizonytalan — a kupon-átcserélést nem tartják saját, sem közösségi érdeknek, elfeledve azt, hogy a mindannyiunk által alkotott nemzeti közösségünk gazdasági erejének visszaszerzése, megszilárdítása és gyarapítása elengedhetetlen feltétele ezen közösség bármilyen további tevékenységének, céljai megvalósításának, önazonossága megtalálásának.

A most felkínált — talán utolsó — lehetôséget nem kihasználni, negatív tapasztalatainkon alapuló elôítéleteink, fenntartásaink miatt elszalasztani, a már elôzôkben pontosított vagyonrész tulajdonjogát ingyért meg nem szerezni, nagy kihagyás lenne.

Mindenki által ismert tény az, hogy az aktív lakosság által tanúsított nagymértékû érdektelenség, passzivitás (1995. december 31-ig országos szinten a lakosság 10%-a cserélte át kuponját részvényekre), arra kényszerítette a hatalmat, hogy még három (illetve négy) hónappal meghosszabbítsa a privatizációs értékpapírok részvényekre történô átváltási határidejét.

Ez a folyamat — a romániai tömegprivatizáció második nagy szakasza — azt fogja eredményezni, hogy kb. 6-8 hónap múlva a román részvénypiacon megjelenik a közel 17 millió részvénytulajdonos kb. 680 millió részvényének, illetve részvényesi igazolásának nagy százaléka. Ebbôl a romániai magyarságra esô kb. 7% 47.6 millió részvénynek felel meg.

A részvényeknek az adásvétele, ügykezelése, átcsoportosítása, a részvényesek szakszerû érdekelt képviselete a nyugati országokban jól jövedelmezô üzletág. Ezt a lehetôséget felismerve alakult meg Romániában is az a kb. 50 értékpapír-közvetítô és -forgalmazó cég, amely boldogulását ezen a piacon reméli.

A Csíkszeredában mûködô RMDSZ Gazdasági Fôosztály munkatársainak azon elképzelése, mely szerint a privatizáció eredményeként megjelenô részvénytulajdonosoknak üzleti alapokra helyezett segítséget nyújtson az értékpapírok minél elônyösebb ügykezelésében, egy értékpapír forgalmazó és közvetítô szakcég megalakításával, sajnos még mindig nem sikerült. Jóllehet ebben a nagyon lényeges folyamatban való szakirányított részvétel lényegesen növelheti a romániai magyarság gazdasági erejének megtartási és növelési esélyeit.

Véleményünk szerint stratégiai tévedés egy ilyen céltársaság (pl. Privatinvest Rt.-nek neveztük) megalakításának nem határozott támogatása. A cég fontosságának fel nem ismerése, megalakításának halogatása, az induláshoz szükséges tôke nem elôteremtése hiba .

Annak ellenére, hogy a fôosztály az Rt. felépítési elképzelését már 1994 nyarán írásban elôterjesztette, szervezési és egyéves mûködési költségvetését megpályázta, számunkra teljesen érthetetlen módon a támogatás mind a mai napig elmaradt, lehetetlenné téve a cég megalapítását.

Mindezek ellenére fenntartjuk és nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy egy RMDSZ érdekeltségû értékpapír forgalmazó és közvetítô cég létrehozása prioritást követel és nagyon fontos mert: 1. Erkölcsi és gazdasági tôkét kovácsolna a szövetségnek. 2. A romániai magyarság gazdasági erejének visszaszerzése, megtartása és növelése szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy a részvények szétszórtan vagy célirányosan tömörítve a valóban arra érdemes cégekhez összpontosulnak. 3. A megjelent részvénypiac szabályaiban és útvesztôiben tájékozatlan információszegény tömeg segítése a szövetség kötelessége. 4. A privatizációs értékpapírok átváltása során nyert részvények mozgásának szakszerû koordinálása biztosíthatja a megszerzett vagyonrészek megtartását, növelését, illetve jogszerû adásvételét stb.

Úgy gondoljuk, hogy a román privatizációról legalább annyi pozitívumot is el lehet mondani, mint amennyi negatívumot. Meggyôzôdésünk, hogy itt és most ezt a folyamatot pozitivista gondolkodásmódban kell megközelíteni. Egyénileg nem veszíthetünk, hiszen a privatizációs értékpapírokat ingyen, térítésmentesen kaptuk. Átcserélve ezeket részvényekre, részvényesi mivoltunkban csak nyerhetünk, akár a megszerzett részvények hozadékát, akár az eladási árukat.

De ha továbbra is "megôrizzük" ezt a kitartó passzivitásunkat a privatizációs folyamattal szemben, akkor a romániai magyarság elveszítheti az ôt jogosan megilletô 1.8 billió lej értékû vagyonrészt.

Zólya László,
Veres Csaba
(RMDSZ Gazdasági Fôosztálya
csíkszeredai kirendeltségének referensei)

A kormány vezetô pártja, az RTDP hétfôn este kemény hangú közleményben ítélte el a koalíciós partner, a Gheorghe Funar vezette RNEP magatartását, és szóvivôje útján értésre adta: nincs kizárva egy olyan kormányalakítás, amelyben az utóbbihoz tartozó miniszterek elvesztik tárcáikat.

Nicolae Vãcãroiu miniszterelnök bejelentette: a kormány keddi ülésén dönt Adrian Turicu egységpárti miniszter sorsáról: a távközlési tárca vezetôje ugyanis Vãcãroiu megkerülésével nevezte ki a posta vezérigazgatóját. Bár utódlására szintén egységpárti politikust kellene felkérnie a kormányfônek, ez az incidens esetleg önmagában is távozásra bírhatja a sajtókommentárok szerint Funar pártjának tagjait.

Az Iliescu államfô politikai bázisát alkotó RTDP-nek, a kormány vezetô erejének reagálását egyrészt Gheorghe Funar Iliescuhoz intézett vasárnapi levele, másrészt a kormányban részt vevô RNEP-miniszterek magatartása váltotta ki.

Az RTDP szûkebb vezetô testülete, az "állandó küldöttség" hétfôi ülésérôl kiadott közleményében "nem óhajtja kommentálni" a Funar által Iliescu elnökhöz intézett kérést, hogy folyamatosan tájékoztassák a Magyarországgal kötendô szerzôdéssel kapcsolatos tárgyalásokról és ily módon maga is részt vegyen a szerzôdés megszövegezésében, de hangsúlyozza, hogy Funar kompetenciája az ügyben "csekély" — viszont "nyilvánvaló, hogy ily módon meg akarja szerezni az ellenôrzést még egy minisztérium fölött".

Az "állandó küldöttség" állásfoglalásában ezúttal a kormány vezetô pártja mondja ki fô partnerérôl azt, amit az RMDSZ és az ellenzék régóta hangoztatott. Csokorba gyûjtve a Funar vasárnapi levelében az RTDP címére intézett vádakat ("összeesküvés a román nép ellen", "titkos paktum az RMDSZ-szel", "ördögi javaslatok" és hasonlók), a nyilatkozatban a párttestület rámutat: "Valójában az RNEP a félelem stratégiáját alkalmazza, hogy megpróbáljon a nemzet megmentôjeként fellépni és ily módon szerezzen olyan legitimitást, amelyet másképp nem tud elérni. Azzal a kísérlettel, hogy feszültséget keltsen Erdélyben, és hogy az RMDSZ-szel kötött titkos szövetséggel vádolja az RTDP-t, az RNEP választási tôkére kíván szert tenni: ez Funar úr harcias kirohanásainak magyarázata."

Mindezt, az RTDP véleménye szerint, az magyarázza, hogy az RNEP el akarja terelni a figyelmet saját helyzetérôl, arról, hogy egyes parlamenti képviselôk kiléptek soraiból, belsô hatalmi harc folyik soraiban. A kormány vezetô pártja jelzi, hogy ezúttal nem fogja beérni azzal, hogy az RNEP végrehajtó bizottsága, mint eddig hasonló esetekben, elhatárolja magát a párt elnökének nyilatkozataitól, "hogy megôrizzen valamit egy olyan vezetés megrendült tekintélyébôl, amely inkább azzal foglalkozik, hogy sokkoljon, mint hogy politizáljon". Ez ugyanis, hangzik az értékelés, az RNEP-vezetés csökkentett döntéshozatali képességének lenne bizonyítéka és "ebben az esetben az RTDP kénytelen lenne (újra)értékelni az RNEP-vel való együttmûködését, illetve ennek a pártnak alkalmasságát arra, hogy megfeleljen a két párt által aláírt együttmûködési jegyzôkönyv követelményeinek".

Az RTDP-vezetés e sokatmondó általános nyilatkozatához járulnak azok a nyílt bírálatok, amelyeket Adrian Nãstase a hét végén fogalmazott meg nyilvánosan a kormányban részt vevô egységpárti miniszterekkel szemben. Nemcsak Adrian Turicut, hanem Valeriu Tabãrã mezôgazdasági és Aurel Novac közlekedési minisztert is visszaélésekkel, szabálytalan kinevezésekkel, illetve tehetetlenséggel vádolta az RTDP ügyvezetô elnöke. Az RTDP alapvetôen azt veti e kormánytagok szemére, hogy az RNEP az ô révükön kulcsfontosságú állami szolgáltató vállalatokra, gazdasági szektorokra akarja rátenni a kezét. E miniszterek távozása viszont, mutatnak rá a kommentátorok, az RTDP ellenôrzését biztosítaná a vitatott területeken — még a választási kampány kibontakozása elôtt.

Az RMDSZ hétfôi tájékoztatója szerint péntekrôl szombatra virradóra öngyilkos lett Ferencz Csaba, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke.

A tragikus esemény kapcsán Markó Béla szövetségi elnök, illetve az RMDSZ Ügyvezetô Elnöksége részvéttáviratot intézett az RMDSZ Temes megyei vezetôségéhez és az elhunyt családjához, s ebben rámutatnak: Ferencz Csaba önzetlen munkásságot fejtett ki a közös ügyért, a romániai magyar nemzeti közösség jogegyenlôségének megteremtéséért.

Ferencz Csaba 51 éves volt.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]