1996. július 2.
(VIII. évfolyam, 151. szám)

Indignált hangon nyilatkozott Florin Rãdulescu Boticã szenátor, az Európa Tanács parlamenti közgyûlésének strasbourgi ülésszakán részt vett küldöttség vezetôje a kisebbségi kérdésrôl szóló, nagy többséggel megszavazott Bindig-jelentésrôl vasárnap, amikor a román küldöttség hazaérkezett a Rajna menti városból.

A szenátor "ismételten csodálkozásának adott hangot" azzal kapcsolatban, hogy "a strasbourgi testület napirendjén makacsul jelen van a kisebbségek jogainak kérdése". Véleménye szerint ugyanis ezt "a jelenleg fennálló körülmények között sem Romániában, sem a poszttotalitárius országok nagy részében nem igazolja semmi". "Ezek a kisebbségek Romániában a legteljesebb demokratikus jogokat élvezik" — fejtette ki álláspontját a kormány vezetô pártjához tartozó szenátor, hozzáfûzve: "Mindig is elleneztünk — és ezt fogjuk tenni a jövôben is — mindenfajta lehetôséget a kollektív jogokra. Nem lehet számításba venni Románia területeinek elkülönítését, ezzel minden erônkkel szembe fogunk szállni. Röviden és románul: Itt nem törnek át!" — jelentette ki a szenátor.

A Bindig-jelentés ismét megerôsítette az Európa Tanács 1201-es ajánlását, amelynek a román-magyar alapszerzôdésbe való belefoglalását Bukarest mindeddig elutasította.

Rãdulescu Boticã bírálta a demokrata párti Adrian Severin által a totalitarizmus örökségének felszámolására vonatkozólag kidolgozott és a parlamenti közgyûlés által szintén nagy többséggel elfogadott jelentést is. Mint közölte, ô maga — és a román küldöttség többsége — e jelentés ellen szavazott.

Hétfôn délelôtt megalakult a zilahi városi tanács. A 23 tanácsosból 22 volt jelen. Az ülést Leontin Badea, Szilágy megye prefektusa nyitotta meg. Az alpolgármester-választás végén örömmel tapasztalták, hogy Zilahnak Fekete Károly személyében magyar alpolgármestere lett. Az RMDSZ jelöltjére 13-an szavaztak. A másik alpolgármester Prodan Onut, a Demokratikus Konvenció jelöltje. A város szakbizottságaiban is többségben van az ellenzék.

Katona Sándor
(Zilah)

Vitát váltott ki a Demokratikus Konvencióban a liberális párt azon javaslata, hogy Viorel Cataramã legyen a kormányfô, ha a DK alakít kormányt a választások után. Mindenekelôtt Ion Diaconescu , a Kereszténydemokrata Parasztpárt elnöke vetette el a javaslatot, majd ugyanezt a véleményét fejezte ki Constantin Ticu Dumitrescu is, a volt hadifoglyok egyesületének elnöke is az A. M. Press hírügynökség egyik munkatársának. Dumitrescu szenátor még azt is hozzátette, hogy C. V. Cataramã csak egy liberális párti kormánynak a feje lehetne, de semmi esetre sem a Demokratikus Konvencióé.

Radu Boroianu , a liberális párt alelnöke csodálkozását fejezte ki Ion Diaconescu elutasító magatartása miatt, mert, mint mondotta, pártja ezzel a javaslattal csupán kollegiális megbeszélést óhajtott kezdeményezni egy eljövendô kovenciós kormányfô személyérôl, és további javaslatokra is számítottak. "Ha nem sikerül hiteles kormányfôjelölteket állítanunk, választási kampányunk semmibe vész" — hangsúlyozta Radu Boroianu.

Az ortodox egyház központjában, a Metropólia dombjánál vasárnap tiltakozó gyûlést tartottak a görögkeleti ifjúsági szervezetek a Jehova tanúi szekta által a fôvárosba tervezett kongresszus ellen. Teoctist pátriárka, a romániai görögkeleti egyház feje és számos fôpap is részt vett a tiltakozó megmozduláson, amelyrôl a román televízió is beszámolt. A gyûlés színhelyén tábla volt látható: "Nem törnek át".

A görögkeleti egyház, a diákság és a számos lap, a televízió hevesen tiltakozik a július közepére tervezett kongresszus ellen, azzal az indokolással, hogy a szekta "nem keresztény" szervezet. A vallásügyi államtitkárság azonban az elôzô években elismerte a Jehova tanúit, s a szektának országszerte több tízezer híve van. Emberjogi szervezetek és egyes lapok tiltakoztak a Jehova tanúi ellen indított türelmetlen kampány ellen.

1996. június 27-én a Radio Sonic két részvényese, Sorin Doru Hopârtean és Gheorghe Cârlig, tudomásunkra hozta azon döntésüket, miszerint július 1-jével kezdôdôen az Országos Audiovizuális Tanács által jóváhagyott és egy éven át tiszteletben tartott mûsorrács radikálisan megváltozik. Vagyis: megszûnik a magyar szerkesztôség, és a román adásból kimaradnak a politikai és információs mûsorok. Döntésük természetesen tömeges elbocsátást vonz maga után.

Az említett határozatot mindmáig, ismételt felszólításunkra sem, adták írásban, következésképpen érvénytelennek tekintjük.

Tiltakozunk a törvénytelen és önkényes, a részvényesek (Video Sonic Rt., Grafitty Reklámügynökség — Global Media Network — és az IMSAT Rt.) megkérdezése nélkül hozott határozat ellen.

Tiltakozunk, mivel az Országos Audiovizuális Tanács jóváhagyása nélküli mûsorrács-változtatás az adó létét veszélyezteti, a független rádiózás eszméjét és a szabad véleménynyilvánítás jogát sérti.

Tiltakozunk e döntés életbeültetési módszere ellen. Felháborítónak tartjuk, hogy erôszakkal, fizetett bodyguardok segítségével akadályozták meg a magyar szerkesztôség és a teljes magyar adminisztrációs személyzet bejutását munkahelyére. A tömeges, indokolatlan elbocsátások a munkajogot sértik, a fôrészvényes (Video Sonic Rt.) képviselôje bejutásának megakadályozása pedig a magántulajdon megsértését jelenti.

A sajtó nyilvánossága révén kérjük az önkényes döntéshozókat, hogy válaszoljanak alábbi kérdéseinkre:

1. Milyen észérvet, gazdasági indokot hozhatnak fel e törvénysértés mellett?

2. Mivel indokolják a magyar szerkesztôség és a román nyelvû politikai mûsorok megszüntetését, a teljes magyar nemzetiségû személyzet kitiltását a Radio Sonic területérôl?

Válaszukkal nemcsak nekünk, megalázott alkalmazottjaiknak tartoznak, hanem kolozsvári hallgatóinknak is, hiszen amikor rádiót alapítottak közösségi felelôsséget vállaltak.

Gál Mária, Pásztor Krisztina, Makkay Zsolt, Török F. László, Antal Orsolya, Erdôs Zsigmond, Jakab Lôrinc, Sebesi Karen Attila, Sebesi Imre

Nem hiszem, hogy az ôszi parlamenti választások elôtt lehetséges lenne szövetséget létrehozni az RMDSZ és más román politikai erôk között — jelentette ki a Cronica românã címû bukaresti lapnak adott hétfôi interjújában az RMDSZ szövetségi elnöke. Markó Béla szerint technikai okok mellett ennek elsôsorban az a magyarázata, hogy a román pártok félnek szövetkezni a magyarok képviselôivel.

A választások után viszont, vélekedett Markó Béla, lehetségesek a szövetségek. Az RMDSZ tudatában van annak, hogy bizonyos céljainak megvalósítása csak a demokratikus pártokkal szövetségben körvonalazódhat.

A más pártokkal való együttmûködésnek két lényegi feltétele van — mutatott rá Markó Béla. Az egyik a társadalom problémáinak megoldására vonatkozó általános program: ennek minél közelebb kell állnia az RMDSZ elgondolásaihoz. A másik az, hogy az illetô pártnak legyen külön ajánlata a kisebbségi problémát illetôen.

Az RMDSZ vezetôje megjegyezte, hogy egyes román ellenzéki pártok megkíséreltek programjukba a kisebbségekre vonatkozó elveket is belefoglalni, ezek azonban, sajnos, túlságosan is általánosságban mozognak, semhogy tárgyalási alapul szolgálhatnának.

A kormány hétfôi ülésén elhatározta, hogy július 2-i kezdettel növeli a villamos energia és az üzemanyagok árát — közölte a MEDIAFAX hírügynökséggel Gheorghe Oanã pénzügyminiszteri államtitkár. A benzin ára 750-rôl 990 lejre, a gázolajé 500 lejrôl 680 lejre, a petróleumé 300-ról 740 lejre, az N-típusú fûtôolajé szintén 300-ról 740 lejre, a fûtômû-olaj ára 292 000 lej/tonnáról 472 000 lej/tonnára növekedett. Az aragáz palackját városon 7500 lej helyett 12 500 lejért, vidéken pedig 7500 lej helyett 13 000 lejért cserélik. A szén és a tûzifa átlag 10-11 százalékkal lett drágább. A lakossági fogyasztású villamos energia 58 százalékkal drágult — 40 lejrôl 73 lejre kilowattóránként. A hôenergia szintén 58 százalékkal kerül többe, azaz 13 000 lej helyett 21 800 lejbe gigakalóriája. A földgáz háztartási tarifája köbméterenkénti 40 lejrôl 63 lejre növekedett (szintén 58 százalék).

Az energia drágulása miatt a 400 grammos kenyér ára július 2-ától 250-rôl 380 lejre növekedik — közli ugyanaz a forrás.

"Visszajövünk még"

Az elôzményeket már ismerik a Szabadság olvasói: a Sonic közszolgálati rádióadó részvényeinek összesen 35 százalékát kézben tartó Gheorghe Cârlig és Sorin Hopîrtean július elsejétôl, gazdasági okokra hivatkozva, mûsorszerkezeti átstrukturálás ürügyén megszüntette a magyar nyelvû adást. Pénteki bejelentésüknek erôszakkal szereztek érvényt: hétfôn reggel 9 órakor, a magyar nyelvû adás szokásos kezdési idôpontjában "kidobóemberek" állták útját a szerkesztôknek, akik nem léphették át az adóstúdió küszöbét. Az írott sajtó képviselôit viszont már nem tudták megakadályozni abban, hogy a folyosón és a szerkesztôségi teremben tájékozódjanak a helyzetrôl.

Török F. László, a részvények 55%-át birtokló Videosonic Rt. adminisztrátora: "Nem a részvényesek döntése volt, hanem két emberé a részvényesek közül. Teljesen önkényesen történt, amit én nem is igen tudok magyarázni. Hivatalos értesítés még mindig nincs arról, hogy itt valaki valamit megszüntetett volna. Amennyiben nem engednek be adást csinálni, megkezdjük a bírósági eljárást. Az utolsó részvényesgyûlés december 22-én volt, amikor is Hopîrtean úr lemondott mindenféle tisztségérôl a Sonic Rádiónál. A szerkesztôség magyar részlege által behozott reklám értéke túllépte az általa kitöltött idôtartamnak megfelelôt, elérte a 35%-ot. Ezenkívül egyik legfontosabb munkaeszközünket, a digitális számítógépet 80 százalékban a magyar adásban bejött reklámokért bartellben sikerült beszereznünk. A két szóban forgó részvényes megsértette az audiovizuális törvényt azzal, hogy lépésükrôl nem értesítették a Nemzeti Audiovizuális Tanácsot. Az egyedüli, amit tehetünk, hogy én a mûködési engedély felfüggesztését és nem a visszavonását fogom kérni."

A belháborút kirobbantó két személy közül Cârlig meg sem jelent hétfô reggel, Hopîrtean pedig elzárkózott a nyilatkozatadás elôl. Utóbbi, eléggé feldúltan, csak a "hívatlanok" kitessékelését kísérelte meg.

A román nyelvû mûsor (volt) fôszerkesztôje, Cosmin Gusã : "Lemondtam tisztségemrôl, mert nem értek egyet nemcsak a négyórás magyar nyelvû adás megszüntetésével, amely mellesleg az igazgatói tanács hatáskörébe tartozik, és amely polgárságellenes, közösségellenes intézkedés, hanem a programrácsnak megkérdezésem nélküli megváltoztatásával sem... Szerintem ezek a lépések nem szolgálják a gazdaságosságot, és mögöttük valószínûleg egészen más célok húzódnak. Nincs sok olyan adó, amely napi négy órát magyar nyelven sugározna... Most kénytelen leszek más állás után nézni."

Sebesi Karen Attilát, a (volt) magyar mûsor (volt) igazgatóját a bejáratnál éberkedô biztonsági személy egy úgynevezett "2. listával" fogadott, amelyen mindazok szerepelnek, akik nem léphetnek a stúdióba: a magyar nyelvû szerkesztôség tagjai " más magyar nemzetiségû alkalmazottak (összesen 13-an), illetve azok családtagjai, külmunkatársak és a sajtó képviselôi. A listát senki nem írta alá. Bemutatkozott viszont Corina Hopîrtean, mint az önhatalmúlag újonnan kikiáltott igazgatótanácsi elnökasszony, Sorin Hopîrtean felesége, aki szerint az ilyen papírt alá sem kell írni. Sebesi Karen Attila a továbbiakról a következôket nyilatkozta:

- Mától kezdve beindítjuk a törvényes eljárásokat, az ügyvédek végezzék el feladatukat, és a többi eldôl majd a kihallgatáson.

A helyzetet bonyolítja, hogy a Sonic Rádiónak éppen egy éve való beindulása, a közalapítványok segítsége mellett, magyarországi bankok támogatásával jöhetett létre, és a kétmillió forintot biztosító szerzôdésekben szerepel a kitétel, hogy mindez a magyar nyelvû adás biztosítása ellenében történik. Az egy év után a demokratikus hangnemet és munkastílust felrúgott, tisztogató mûveletbe bocsátkozott Gheorghe Cârlig (a PRO TV helyi stúdiójának igazgatója) és társa (a Radiotel helyi fiókjának igazgatója) mögött feltehetôen egy másik kolozsvári "szupergyórgye" áll. A Sonic Rádió közös, immár felbolydult szerkesztôségi termének falán pedig egy "menekülés" közben kézzel odahevenyészett felirat: "Még visszajövünk".

***

A rádióstúdió udvarán — mint azt az utolsó mûsorok betelefonálóinak száma alapján sejteni lehetett — ott álldogáltak elkeseredetten a Sonic Rádió magyar adását "búcsúztató" hallgatók is. Volt, aki tolókocsiban ült, s volt, aki tíz hónapos gyerekével jött el tiltakozni a magyar tagozat megszüntetése ellen. Íme néhány vélemény:

Madelaine Pax: — Mint látja, tolókocsiban ülök, mozgássérült vagyok. Otthon is csak ülve tudok dolgozni, de a lényeg az, hogy dolgozom. Hát ez a Sonic Rádió! Reggel hatkor bekapcsoltam, és este tízig hallgattam! A lélek mannája volt: ôszinte, egyenes, becsületes! Mindenrôl tájékoztatott, és olyan jó, hogy politikamentes volt! Nagyon sajnálom, hogy megszûnik a magyar tagozat, hiszen a lelküket adták bele.

Polonyi Géza: — Mint ahogyan a feleségem is mondotta, igen nagy hasznára vált mindenkinek ez a magyar adás. Nagyon el volt keseredve, amikor meghallotta, hogy egyik napról a másikra megszûnik a magyar tagozat. Jöttek a telefonok, mozgássérült társai kérdezgették, hogy vajon mi történhetett?

Borcsa Ilona: — Nyugdíjas vagyok, a román és a magyar adást egyaránt nagyon szeretem. Jó érzés volt a magyart hallgatni, mert az embert egy kicsit feldobta a mûsor. Én különben a Kolozsvári Rádiót, meg a bukarestit is kedvelem. Nagyon szerettem a Sonicot: innen tudtuk meg a piaci árakat, vidám dalokat küldhettünk ismerôseinknek. Hasznos dolgokkal foglalkoztak.

Végh Botond: — Feleségemmel és tíz hónapos kisfiammal, Csongorral vagyunk itt. Szóltam másoknak is, hogy jöjjenek ide, támogassuk a Sonicot, de legyintettek, hogy úgysem lesz belôle semmi. Én különben kikéreztem a munkahelyemrôl, hogy itt lehessek ezen a tiltakozáson. A Sonic igen közel állt hozzánk, minden igényt kielégített. A román-magyar együttélésnek szép példát mutatott.

Antal Erzsébet: A felháborodástól alig tudom szavakba önteni mondanivalóm. Azzal kezdem, hogy én román iskolába jártam... Amikor negyvenben bejöttek a magyarok, mi nem öltöztünk nemzeti ruhába, hogy ne bántsuk fölöslegesen román szomszédainkat. Nagyon örvendtem, amikor létrejött a Sonic, hiszen a román-magyar együttélés jövôjét vetítette elôre. Nem tudom, kinek a fülét sértette a Sonic...

Balázs Arnold: — Végtelenül sajnálom, hogy csak ilyen kevesen jöttünk el tiltakozni. Tartalmas mûsoruk volt! A román és magyar adásokon egyaránt érzett, hogy közelíteni szeretnék egymáshoz a két népet. Miért lett népszerû a Sonic? Talán azért, mert mindig megtalálták a témát, amely valóban érdekli az embereket.

Sz. Cs.

Lujzika néni, drága jó nagymamám nôvére volt. Sohasem ment férjhez. Egyáltalán nem volt csúnya, s rengeteg jó tulajdonságával, jóságával boldoggá tehetett volna bármely férfit, akiket általában a hozomány jobban érdekelt a szerelemnél is. Fôleg az olyan kis városkában, ahol Lujzika is élt. Végre, vidám szüreten egy fiatal segédjegyzô érdeklôdni kezdett iránta, meg is táncoltatta, fel is kereste, méghozzá szép virágcsokorral. Persze, elsônek a szülôknél jelentkezett, akik nem titkolt örömmel a kertjükbe irányították, ahol Lujzika a lugasban ül és kézimunkázik. Sohasem tétlenkedik — mondta a mama, mire a fiatalember kiment a kertbe, s valóban ott találta Lujzikát, aki nagyot nézett, elpirult. Ami a század elsô éveiben szinte kötelezô volt.

A pomádés hajú, kicsi, potrohos segédjegyzô mély tisztelettel köszöntötte a ház kisasszonyát, aki persze kezet nyújtott neki, amelyre úgy hajolt le, mint ahogy legutoljára látta a közeli város színházában a bonvivánt, aki énekszóval vallotta be a primadonnának, hogy "szehe-rehe-tihi" ôt és "meg-ha-hal", ha nem lehet az övé.

Hôsünk — akár a bonviván — fogta magát, és le is térdelt hölgye elôtt. Ebbôl lett, sajnos, a tragédia! Furcsa reccsenésféle vágta ketté leánykérô választékos irodalmi ízû szavait! Ugyanis elrepedt a nadrágja, méghozzá hátul! Odakapott olyan mozdulattal, mint akit párbajon az ellenfele leszúr, és úgy elrohant, mintha egy ellenséges sereg elôl menekülne. Lujzácska, a menyasszonyjelölt úgy megrettent, hogy kénytelen volt zsebkendô híján a hímzésébe törölni könnybe lábadt szemeit. Hogy a sírás vagy a nevetés okozta a könnyeket, maga sem tudta.

Furcsa, de sohasem ment férjhez, s ennek alapjában egy nagy adag töltött káposzta volt az oka.

Tudor Musatescut, a Titanic keringô címû több nyelvre lefordított, sok országban nagy sikert aratott vígjáték íróját a borbereki Alkotóházban ismertem meg, ahol pár hetet töltöttem drága édesanyámmal. Tudorica mester — ahogy mindenki nevezte ôt — hihetetlen elôzékeny és kedves volt mindkettônkhöz. A vakáció végén kikísért minket az állomásra, ahová autóbusszal tettük meg az utat. Le is fényképezett minket. Mikor a vonatunk befutott, helyettünk ô vitte bôröndjeinket a fülkéig, feltette a hálóba, majd kijelentette: — Jó, hogy idejében jöttünk, gyorsan gyorsan, hölgyeim, foglaljanak helyet, mert ez a kis vonat MÁR két és fél óra múlva indul!...

Marton Lili

Legördült a függöny a négy éve tartó — néha cirkusznak is beillô — parlamenti elôadás után. Oliviu Gherman házelnök felolvasta kiértékelô búcsúbeszédét, a szenátorok lefényképeztették magukat, érzékeny búcsút vettek és hazamentek. A botrányokat is kedvelô magántévék este bejátszották azokat az évek során elkapott jeleneteket, amelyeken a honatyák újságot olvasnak, szundikálnak, vagy uram bocsá' éppen az orrukat piszkálják. A bulvársajtó is jól elverte a port a képviselô és szenátor urakon. Mindez rendben is volna, ha csak ezt, az ismert összetételû, most búcsúzó országgyûlést állítanák pellengérre. Ez sem volt jobb a "szégyen parlamentjének" nevezett elôdjénél. Érdemes azonban felfigyelni arra, hogy a jogosan bírálók közé jócskán olyan felhangok is keverednek, melyek a parlamentáris demokrácia intézményét szeretnék aláásni, ami viszont már egy úgymond erôskezû diktatúrának kedvezne, és nem az elôretörni látszó demokratikusabb erôknek. Lehet, hogy ezt a kampányt is valahonnan felülrôl szándékosan irányítják?!

Úgy tûnik tehát, hogy ez a politikai és etnikai többség diktatúráját, szavazógép módjára, biztosító legfelsôbb törvényhozó testület végleg befejezte munkálatait. Pedig szeptemberben ennek a testületnek még lesz egy utolsó dobása. Annak ellenére, hogy a kormány már meghozta azt a rendeletét, amelyben a pártok bejegyzésének határidejét elôrehozta szeptember 15-ére, s így a november 3-ára betervezett választásoknak már semmi akadálya, nem biztos hogy a kormánykoalíció ezt valóban akarja is. Minden attól függ, hogy Iliescu pártja hogyan ítéli meg saját esélyeit: egy telet is magába foglaló pár hónapos idôszak növeli, vagy csökkenti a helyhatósági választásokon nem éppen nagy számban reájuk szavazó választók táborát. Az alkotmány alapján akár még februárban is megtarthatók a parlamenti választások. Addig óriási könyöklések, manipulációk, dicsôítô és lejárató kampányok várhatók. Emlékeztetônek csak annyit, hogy azon a bizonyos június 19-i, Virgil Mãgureanut kihallgató közös ülésen, megkérdeztem az RHSZ igazgatóját, hogy tôle származnak-e azok az információk, amelyeket az RNEP kolozsvári sajtóirodája az Adevãrul de Cluj-ban közölt, közvetlenül a városi tanács megalakulása napján. A nyilatkozatban ugyanis polgármesterünk pártjának sajtóirodája hangsúlyosan emlegeti a magyarországi titkosszolgálat szerepét az alpolgármesterek megválasztásában. — "Igazgató úr, mint az RHSZ vezetôje, kérem igazolja, hogy ennek az állításnak van-e valami realitása. Ezt önnek, aki gyakran találkozik az RNEP vezetôivel tudni kell. Ha viszont ez a nagyon súlyos vád alaptalan, akkor az egységpárti nyilatkozatot csak a szokásos, de, sajnos, Kolozsváron még mindig hatásos, rágalmazó választási fogásnak tekintem." A rádióban egyenes adásban közvetített gyûlésen feltett kérdésemet Mãgureanu szemrebbenés nélkül válaszra sem méltatta. A szenátusi munkálatok utolsó hetében mintegy elvarrtuk a szálakat: egyeztetô tárgyalások eredményeit szavaztuk meg, elfogadtunk olyan törvényeket, amelyeket a képviselôház már letárgyalt, és felhatalmaztuk a kormányt, hogy a vakációban rendeletekkel irányítson. A foghíjas széksorokban uralkodó hangulat meglepôen engedékeny, mondhatni kapuzárás elôttien barátságos volt. Olyan kijelentések és kifejezések is elhangzottak, melyek az eltelt négy év alatt még egyszer sem. "A jelenlegi ellenzék", a "mostani kormánykoalíció", "az a párt, amelyik majd kormányt alakíthat" stb., ha mást nem, a bizonytalanságot tükrözik. Talán ennek is tulajdonítható, hogy négy év alatt bizony kevés konkrét sikerrôl beszámoló naplómat most mégis valami biztatóval fejezhetem be. Az észak-erdélyi magyar hadseregbôl elhurcoltak és deportáltak, ha ôket illetô jogaikat az 1990/118. törvény diszkriminatív alkalmazása miatt nem kapták meg, vagy igazoló irataikat mindeddig nem tudták beszerezni, fellebbezésüket, illetve irataikat 1997. december 31-ig benyújthatják. A határidô-módosítás elsôsorban RMDSZ-érdem. A Versenytanácsba bejuttatott Neményi József Nándor és az Országos Audiovizuális Tanácsba megválasztott Magyari Lajos az elkövetkezô négy évben államtitkári rangban fognak tevékenykedni. Jelenlétük, jelenlétünk ezekben a testületekben mindenképpen biztató, és reméljük, eredményes is lesz.

Buchwald Péter
szenátusi naplója

.Ha írnék ilyent, olyan szomorú lenne, akár mementók a kopjafákon, sírköveken.

Lehet, azt is odaírnám, amit a Mezôkeszübôl elmenekült Horváth István bácsitól hallottam: "Így tönkreverni mindent, Isten ellen vétek". Sok faluban, községben kellene feliratos táblát állítani, de olyasféle kiegészítô szöveggel, hogy "...itt nyomorgott-küszködött éhbérért a kollektivisták több nemzedéke".

Nem állok jót magamért: ha én is annyit gürcöltem volna, évtizedeken át, mint ôk, alighanem beálltam volna, csákánnyal a kezemben, az istállókat, raktárakat, téesz-irodákat rombolók sorába.

Nem olyan egyszerû ez. Adott pillanatban, a remélt fordulat napjaiban-heteiben a falromboló szerszámokat nem az ész, hanem az indulat, a jogos bosszúvágy lendítette. Lendült az erôszak azoknak a falaknak, amelyek között "olyasmikrôl" csak suttogva mertek beszélni az emberek.

Ott süvegelni kellett az elvtársakat, ha jöttek elszámoltatni, kérdôre vonni: "Miért csak másfél, két liter tejet adnak a tehenek, mint valami gyenge kecskék... és miért döglenek a borjak?"

Nagyon is jól tudták a mindenféle hatalom letéteményesei, hogy miért adtak olyan szánalmasan kevés tejet a tehenek, lám, még a saját borjaikat sem voltak képesek felnevelni. Sôt, egyik-másik tehenet úgy kellett rudakkal felemelni-segíteni két gondozónak, hogy valahogy ehessenek a jászolba tett, inkább csak alomnak való, rossz szénából, kóréból.

Nagyon is jól tudott mindenki mindent. A pártelvtárs is tudta, hogy a jószágnak még annyi takarmánytermô területet sem hagytak, amivel bár az ellôsöket, a növendékeket takarmánnyal elláthassák.

Mindenki úgy tett-vett, mint a kényszermunkára ítéltek, felettesek is úgy utasítottak a lehetetlen és az esztelenség végrehajtására, mintha mindenki süket és vak lett volna. De kuss volt mindenkinek. A rajoni elvtársak, majd ezt követôen az agráripari tanácsok jobbára pártfunkcionáriusai hajlongva mondták feletteseiknek, hogy "...da, sã trãiti", amikor a hasznos utasításokat kapták. Tudták, hogy azokat képtelenség végrehajtani. Mégis hajlongtak. Hogy miért? Csak. Csupán azért, mert az évtizedek során kinevelt vezetô, illetve a parancsokat tûz-víz végrehajtató fullajtárok garnitúrája már gondolkodni sem tudott, s ha netán tudott volna, akkor sem mert. Akikben maradt még valami emberség is, ha valamit megpróbáltak jó irányba terelni, az ordító marhaságokon korrigálni, azokat úgy félreseperték a hajlongók, hogy mire magukhoz térhettek volna, már át is penderítették a kerítésen.

Az évekkel ezelôtt még jókarban lévô téesz-épületek romos állapotán ugyancsak elgondolkozhatunk, hogy a mindig is józannak, ésszel megáldott parasztnak bûne vagy sem az, amit elkövetett. Volt ahol buldózerekkel estek neki az istállóknak, s más közhasznú épületeknek, aztán dühük csillapultával csak bambán bámulták a romhalmazt — mármint, hogy mihez kezdjenek vele? Osztották is: neked száz tégla, nekem száz tégla. S elhatározták, hogy az istállóknak még a helyét is felperzselik. A koszorú vasalt betongerendáit pikamerrel-hegesztôvel feldarabolták, s a traktorokkal ki-ki hazahúzatta a háza elé. Legtöbbje úgy és ott áll még ma is sárba, vagy árokba ragadtan, mint ahogy akkor odavonszolták.

Tisztelet a helynek, az ott lakó embereknek, akik úgy-ahogy az évtizedek során csak boldogultak. Az állam ugyan tôlük is elhápolt mindent, de ahol bôven termett a föld, mert arravalónak teremtette az Isten, ott még a maradékból, a nagykegyesen meghagyott morzsákból jutott is valamicske. Bár annyi, hogyha nem is éltek jól, de szükséget nem láttak. Többnyire ilyen helyeken állnak még ma is az istállók. Ott, ahol egy-egy értelmes agronómus, vagy minden hájjal megkent (jó értelemben vett) téesz-elnök a saját szakállára, felelôsségére hazudott felfelé, hogy falustársainak bár egy darab kenyérrel többet juttathasson, s most is tovább látott az orra hegyénél, s elhitték neki a rombolás esztelenségét. Ám ahol a legalacsonyabb szinten sürgölôdôk még túl is licitáltak feletteseiken, ott a föld népét igazán megverte az Isten. Sokan mondták akkoriban, egyikük-másikuk éppen sírva, hogy csak azért vetnek még maréknyi takarmányt az állatok elé, mert sajnálják ôket. Fizetségük így is, úgy is annyi — szinte semmi — "hogy a fene már enné el az egészet, soha nem szabadulunk ebbôl a szolgasorból!"

...A falvakat járva, ma nem egy helyen hallom a szánom-bánom sóhajtást, hogy biza kár volt, esztelenség volt rombolni. Maradéktalanul igaz. De akik nem emberi módon éltek, inkább egyik évtôl a másikig tengôdtek — saját földjükön! — hivatottabban, jobban meg tudnák magyarázni a történteket.

Ne vessünk követ rájuk.

Bazsó Zsigmond

Az 1977/3-as törvény értelmében a nyugdíjba vonulók az utolsó ledolgozott tíz év azon egymás után következô öt évét választhatják a nyugdíj kiszámításának alapjául, amely számukra a legelônyösebb. Augusztus 1-jéig a kiválasztott öt év lehet az 1991. augusztus 1. elôtti bármely idôszak, de augusztus 1. után kötelezô olyan öt egymás után következô évet választani, amely legalább egy 1991. augusztus 1. utáni hónapot is magába foglal. A Munkaügyi és Társadalomvédelmi Minisztérium olyan határozattervezetet dolgozott ki, amely figyelembe veszi azokat a fizetésemeléseket, indexeléseket és kompenzációkat, amelyeket 1991 után kaptak az alkalmazottak, oly módon, hogy azok a személyek se károsodjanak, akik augusztus 1. után mennek nyugdíjba. Az új nyugdíjtörvény azonban jövô év elejéig nem lép érvénybe — írja az Evenimentul zilei.

A RomTelecom az árak növekedésére hivatkozva bejelentette, hogy július 1-jétôl megdrágították a távbeszélés díját.

Az egyéni vonalért egy hónapra 4 800 lej, az ikervonalért 2700 lej bért kell fizetni. A helyi beszélgetések impulzusáért (1 impulzus 3 perc) 150 impulzusig 20 lejt, 150 impulzus felett 50 lejt számolnak.

A jogi személyek egy impulzusért egységesen 50 lejt fizetnek.

A városközi automata telefonbeszélgetéseket zónánként taksálják. I. zóna (100 km-ig) 6 impulzus, II. zóna (100-tól 200 km-ig) 8 impulzus, III. zóna (200 km felett) 10 impulzus percenként. Az impulzus ára, jogi személyeknek, 50 lej. Továbbra is érvényes az 50 százalékos kedvezmény vasárnap és ünnepnapokon, illetve hétfôtôl szombatig az éjszakai beszélgetések esetében, 18.00-6.00 óra között.

A nemzetközi telefonbeszélgetések díja az alábbiak szerint alakul: I. zóna (Bulgária, Magyarország) 1740 lej percenként, II. zóna (Németország, Franciaország, Olaszország, Görögország, Anglia) 2780 lej percenként, III. zóna (Algéria, Marokkó) 3840 lej percenként, IV. zóna (Kanada, Egyesült Államok, Izrael) 5120 lej percenként, V. zóna (Japán) 5800 lej percenként.

A hagyományos érmével mûködô nyilvános telefonok díja változatlan: 20 lej három percenként, a többérmés 100 lej, a kártyás beszélgetés szintén 100 lej 3 percenként.

Telefonkártyás nemzetközi beszélgetések: 380 lej impulzusonként.

Az egyszerû, helyi távirat, 10 szóig, 80 lejbe kerül. Minden további szóért 15 lejt kell fizetni. A más helységekbe küldött 10 szavas táviratért 215 lejt, a többletért szavanként 30 lejt számolnak fel.

Vasárnap utolsó állomásához jutott a helyhatósági választás június 2-án megkezdôdött szavazás-sorozata.

Azoknak a helységeknek egy részében, köztük Krajovában, Máramarosszigeten és másutt választották meg a polgármestereket, ahol négy hete az alacsony részvétel miatt a szavazás nem volt érvényes, két hete pedig a megismételt szavazáson sem kapott abszolút többséget egyik polgármesterjelölt sem. Múlt vasárnap e települések egy részében már megszületett a végsô döntés.

A Rompres hírügynökség és a televízió jelentései szerint a vasárnapi voksoláson még az eddiginél is kisebb, 30-40 százalékos arányban vettek csak részt estig a szavazók az érdekelt településeken. Az eredmény már nem módosítja lényegesen az eddig kialakult szavazati és képviseleti arányokat.

Hétfôn kora délután Bukarestbe, hét országot, köztük Magyarországot érintô közép-európai körútjának elsô állomására érkezett Hillary Clinton, az amerikai elnök felesége.

A First Lady köszöntésére a Forradalom terén, amelyet már jóelôre lezártak, a fémkorlátok mögött mintegy ezer bukaresti gyûlt össze. Hillary Clintont, akit Alfred Moses bukaresti amerikai nagykövet kísért, elôször Oliviu Gherman, a szenátus elnöke, majd Victor Ciorbea, a fôváros élére nemrég megválasztott fôpolgármester, illetve forradalmár szervezetek küldöttei köszöntötték: az utóbbiak az 1989 decemberi eseményekre emlékeztetô lyukas román trikolórt adtak át, amelybôl eltávolították a régi címert, a polgármester pedig a város kulcsait nyújtotta át a vendégnek.

Hillary Clinton, aki piros nyári ruhát viselt a kánikulai hôségben, a fémkorlátok fölött nyújtott kezet az összegyûlt bukarestieknek — sokan kezet csókoltak neki. Kisebb csoportok kórusban királypárti, illetve Iliescu elnök elleni jelszavakat kiáltoztak.

A First Lady virágcsokrot helyezett el az 1989-es forradalom áldozatainak emlékét ôrzô fakereszt tövében, majd egy emelvényre állva rövid beszédben mondott köszönetet a lelkes fogadtatásért (bár a korlátok elrendezése arra utalt, hogy a rendezôk jóval nagyobb érdeklôdésre számítottak, a teret több ezer ember számára készítették elô). Beszédében Hillary Clinton biztosította a románokat arról, hogy az Egyesült Államokban tudnak harcukról, és támogatják demokratikus törekvéseiket.

A látogatást megelôzô múlt heti sajtóértekezletén Alfred Moses amerikai nagykövet azt hangsúlyozta, hogy a vizit és az egész körút az emberbaráti célok mellett alkalmat ad a térség reformfolyamatainak érzékelésére, és arra, hogy a First Lady szavaival az Egyesült Államok kifejezze: támogatja ezeket a változásokat. Délkelet-Ázsiában és Latin-Amerikában tett látogatásai után ez Hillary Clinton hetedik körútja.

A hétfôi program keretében az amerikai elnök feleségét fogadta Iliescu elnök is. Kedd délelôtti elutazása elôtt a First Lady felkeresi a Falumúzeumot, és találkozik nem kormányzati szervezetek képviselôivel.

Nagy feltûnést keltett Bukarestben az az interjú, amelyet Teodor Melescanu külügyminiszter adott a Nyezaviszimaja Gazeta címû orosz lapnak.

Több lap is a Mediafax román hírügynökség tudósítása alapján jelentette hétfôn, hogy a miniszter leszögezte: Románia nem számol azzal, hogy NATO-támaszpontok épülnek területén, és hozzáfûzte, hogy — mint azt a román nemzetvédelmi miniszter is kijelentette — Romániának nincsenek anyagi forrásai új katonai támaszpontok építésére.

Az atomfegyverek elhelyezésére vonatkozó döntés kizárólag a NATO brüsszeli központjára tartozik — jegyezte meg Melescanu. "Nem látok erre reális lehetôséget. Úgy gondolom, hogy a nukleáris fegyverek kiterjesztése az új NATO-országok területére ma értelmetlen, mivel nincsenek olyan fenyegetések, amelyek indokolnák az ilyen radikális lépéseket."

A külügyminiszter megismételte az interjúban: nem zárja ki annak lehetôségét, hogy Románia az elsô hullámban bekerüljön a NATO-ba, ám helytelen lenne, ha a tagságra jelölt országok között versengés alakulna ki. Ami az orosz fenntartásokat illeti, Melescanu kifejtette: bármilyen erôs és fontos legyen is, egyetlen ország sem diktálhatja más országok álláspontját. Románia ugyanakkor megérti Oroszország aggodalmait, és szükségesnek tartja a tárgyalásokat partneri viszony kialakítása céljából egy kiterjesztett NATO és az Orosz Föderáció között.

A bukaresti Adevãrul kockázatosnak minôsíti a külügyminiszternek az atomfegyverek el nem helyezésével kapcsolatben idézett szavait; véleménye szerint ezek egyszerûen a NATO-ba való integrálódási politika megváltozását jelentenék. Az Adevãrul beszerezte a külügyminisztériumból a Melescanu-nyilatkozat hivatalos változatát, amelybôl úgy tûnik, hogy a miniszter nem konkrétan NATO-támaszpontokról, hanem általában új támaszpontokról szólt, másrészt az atomfegyverekkel kapcsolatban azt is megjegyezte, hogy egy nemzetközi szerzôdés (a NATO-csatlakozás — a tud.) kötelezettség-vállalással is jár, és Románia teljesíteni fogja vállalt kötelezettségeit. Ebben az értelemben szólt a miniszter arról, hogy a döntést az atomfegyverek elhelyezésérôl Brüsszelben hozzák, de véleménye szerint ma értelmetlen lenne a nukleáris eszközök keleti telepítése, mivel nincs olyan fenyegetés, amely ezt indokolná.

Az illetô szakszervezet képviselôi l989 decembere után, tekintettel felszereltségük és munkakörülményeik hiányosságaira, többször tettek javaslatokat a hazai sürgôsségi elsôsegélynyújtás megjavítása érdekében. Ezeket az Egészségügyi Minisztériumhoz, a kormányhoz, a parlamenthez és a szenátus elnökéhez juttatták el. Legtöbbjükre a válasz elakadt a szóbeli ígéretek szintjén. Most a szakszervezet a beteg ember iránti segítségnyújtási szemlélet változtatása reményében az ország elnökéhez fordul. Javaslataik a következôk:

1. A nemzetközi elvárásoknak megfelelô, elérhetô áron beszerezhetô autópark-modell elfogadása.

2. A mentôgépjármûvek feladatfüzeteinek kiadása, melynek nyomán lehetôvé válik a Világbank 3 millió dolláros, a román járóbetegellátás fejlesztését szolgáló licitálás.

3. Területi szakmai központok létesítése hagyományos egyetemi központokban.

4. A járóbetegellátó szakma elismerése.

5. A munkáltatók és a szakszervezetek által felállítandó közös bizottságok révén a járóbetegellátás szolgáltatásának jobb területi megszervezése.

6. Fejlesztési alapok elkülönítése az Egészségügyi Minisztériumtól, mivel jelenleg minden ilyen akcióra központilag kerül sor.

7. A jelenlegi törvénykezéssel ellentétben tegyék lehetôvé a licitálással értékesítésre kerülô állóalapok árából származó összegek kiutalását.

8. A pluszjövedelmeknek a keresetektôl való elkülönített adóztatása.

9. A járóbetegellátóknak a 2. munka-csoportba való besorolása.

10. Nemzetközi szabványoknak megfelelô egyenruhákkal való ellátás.

— Kolozsvár mindig is a multikulturalitás jelképe volt. A Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán (Sanna Lähde lektor vezetésével) mûködô finn szak, amelyen az idén végzett az elsô évfolyam, olyan "kulturális híd", amely sokkal közelebb hozta Kolozsvárt, Romániát Finnországhoz, Észak országaihoz — mondotta Timo Koponen, Finnország leköszönô bukaresti nagykövete, akit a finn szakos végzôsök "búcsúfogadásán" volt alkalmunk négyéves itt tartózkodása alatt szerzett romániai tapasztalatairól kérdezni:

- Érdekes volt követni a román demokratizálódási folyamat elsô négy évét. Hosszú, sok idôt, türelmet és komoly erôfeszítést igénylô folyamat ez. Románia több alkalommal is kifejtette az Európai Unióhoz való csatlakozásának igényét, amelyet mi készek is vagyunk támogatni. De az mindenekelôtt Románián múlik, hogy milyen hamar kerül az EU-tagságra sor, hogy mikor és hogyan kíván a csatlakozás feltételeként megszabott követelményrendszernek megfelelni. Mondhatni: "a labda Románia térfelén van" — vélte Koponen nagykövet.

Kíváncsian követjük, hogyan tesz Románia eleget, hogyan alkalmazza azokat a nemzeti kisebbségek ügyében is felvállalt kötelezettségeket, ígéreteket, amelyeket az Európa Tanácsba való felvételekor tett. Románia ugyanakkor nagyon sok olyan nemzetközi dokumentumot ratifikált, amelyek meghatározzák a nemzeti kisebbségek jogait. Úgy érzem, Románia máris tett lépéseket ez irányba — tette hozzá.

A nemzeti kisebbségek helyzetének a rendezése ugyanis alapvetô kritériuma az Európai Unió országaihoz való felzárkózáshoz. Mi, finnek mindig is büszkék voltunk arra, ahogy a kisebbségi problémát megoldottuk. Ugyanakkor azonban hangsúlyozzuk, hogy az a mód, ahogy mi biztosítjuk az ország területén élô nemzeti kisebbségek számára önazonosságuk megôrzéséhez való jogot, nem feltétlenül ültethetô át más társadalmi közegbe, anélkül, hogy az illetô régió sajátos hagyományait, történelmét figyelembe ne vennénk. De természetesen tanulhatunk egymás példájából. Készek vagyunk tapasztalatainkat e téren megosztani, amelyeknek lényege: más nyelvek, kultúrák tiszteletben tartása. Mi megtanultuk a történelem során, milyen vagyont, gazdagságot jelenthet a multikulturalitás. Hogy milyen új dimenziókat nyit meg számunkra, ha ismerjük egymás nyelvét, kultúráját.

Sz. K.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]