1996. július 3.
(VIII. évfolyam, 152. szám)

Tegnap megkezdôdött a Protestáns Teológiai Intézet Bethlen Gábor Termében A helyi önkormányzatok kérdése címû konferencia, amelyet az RMDSZ Mûvelôdési és Egyházügyi Fôosztálya, az Erdélyi Református Egyházkerület és a hollandiai Államismereti Református Párt (SGP) rendezett. A vitaindító fôelôadást — Az önkormányzatok kérdése országos, megyei és települési szinten — Gerrit Holdijk (képünkön), a holland parlamenti felsôház és az SGP tagja tartotta.

A kormány július 5-én, pénteken újabb ülést tart a július 2-i áremelkedések kompenzálási intézkedéseinek elfogadásáért.

A teljes kompenzációt alkalmazzák a lakosságnak szánt termékekre, nevezetesen a háztartási fûtôanyagra és a kenyérre. Az új növekedésektôl befolyásolt termékek esetében idôszakos indexelést nyújtanak. Ezeket az intézkedéseket az inflációs ráta, valamint az ezen a héten a munkaadókkal és a szakszervezetekkel sorra kerülô tárgyalások függvényében állapítják meg.

A kormány megkülönböztetô kompenzációt szándékszik nyújtani a nyári és a téli (október-március) idôszakban. Ilyképpen a nyári idôszakra a kompenzációkat és indexeléseket július 1-jétôl, a téli idôszakra pedig október 1-jétôl fogják nyújtani.

Nagy port kavart Bukarestben a demokrata párti Adrian Severinnek, a volt kommunista totalitárius rendszerek felszámolása Európa Tanács-i jelentéstevôjének strasbourgi javaslata, hogy a hajdan elsô és második élvonalbeli kommunisták öt éven át ne tölthessenek be vezetô tisztséget. Javaslatát a Parlamenti Közgyûlés elfogadta, ám a hazai körök, fôként a Szocialista Párt vezére, Adrian Pãunescu ellenezte, aki szerint a rezolúció Romániában akár polgárháborút is elôidézhet. Ezzel ellentétben a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke, Ion Diaconescu igen nagyra értékelte a temesvári kiálltvány 8. pontjával egybecsengô rezolúciót, és megfontolás tárgyává tette annak akár törvénytervezetként való benyújtását is pártja részérôl az elkövetkezendô parlamenti ülésszakon.

Hétfôn délután három órakor sajtóértekezletet tartott Sorin Hopârtean, azon részvényesek egyike, aki önkényesen felszámolta a Sonic Rádió magyar tagozatát. A néha a felesége által is kisegített részvényes egy olyan, május 27-én, illetve június 3-án hitelesített okmányt lobogtatott, amelynek alapján jogosnak tûnhet ez a felszámolás. Ezen okmány szerint a Török F. László által képviselt Video Sonic Rt. nem 55, hanem csak 32 százalékát bírja a részvényeknek. Sorin Hopârtean sajnálatának adott hangot, hogy — úgymond — a magyar tagozat leépítése etnikai konfliktus színezetét kapta.

Török F. László részvényes külön sajtóértekezlet megtartására kényszerült, ahol bemutatta azokat az okmányokat, amelyek teljesen ellentmondanak Hopârtean úr állításainak. Ezek szerint a Video Sonic Rt. egyedüli képviselôje és adminisztrátora, Török F. László aláírása nélkül a Video Sonic Rt. tulajdonát képezô részek nem ruházhatók át senkire. A Radio Sonic részvényesi struktúrájának bármilyen irányú megváltoztatása a Video Sonic Rt. részvényeseinek és ügyvezetôjének jóváhagyása nélkül jogtalan. Az ügyben ezért nemcsak polgári peres bírósági eljárás indul, hanem büntetôjogi is.

Az eddigi tiltakozáshullám, úgy tûnik, eredményes: már kezdenek nem a magyar tagozat megszüntetésérôl beszélni, hanem a magyar adásidô — úgymond — csökkentésérôl. Sorin Hopârtean hétfôn este ugyanis Sebesi Karen Attilának felajánlotta, hogy készíthet egyórás magyar adást — egyedül! -, a többi szerkesztô nélkül, reggel 9-10 között. Az ajánlatot természetesen Sebesi Karen Attila elutasította, kijelentve, hogy csak a teljes magyar szerkesztôséggel készülhet magyar adás, a régi adásidô keretében és nyilvánvalóan a Video Sonic Rt. képviselôjének beleegyezésével. Mint azt Török F. Lászlótól megtudtuk, az Országos Audiovizuális Tanács elnöke megerôsítette azt, hogy semmiféle kérés nem érkezett hozzájuk a mûsorrács megváltoztatására, és a mai nap folyamán fel fogják hívni Hopârteanék figyelmét a törvényesség betartására.

Szabó Csaba

Ez volt a kérdés a tegnap délután ismét ülésezô kolozsvári tanácsban. Pontosabban 400 millió lej adományozása a kolozsvári U labdarúgó csapatának, mégpedig július 15-ig. Természetesen közpénzekbôl. Annak a költségvetésnek a számlájára, amely egyelôre még csak nem is létezik. A határozattervezetet a polgármester javasolta, megvitatásán azonban nem vett részt. Így aztán válaszolnia sem kellett az ellenzéki tanácsosok ama kellemetlen kérdésére, hogy konkrétan hogyan is képzeli el a nem létezô összeg folyósítását. A hivatal jogtanácsosa, Titus Jude javasolta, hogy a templomépítésekre kiutalt kétmilliárd lejbôl csípjenek le 400 milliót. Ha ugyanis az egyesület nem kapja meg a kért összeget, "év végéig nem lesz focizás Kolozsváron" — vélekedtek az értôk. Az ellenzéki tanácsosok, köztük Molnos Lajos, Eckstein-Kovács Péter, Boros János, erélyesen tiltakoztak a javaslat ellen. Hangsúlyozták: ameddig a kórházak egy része megengedhetetlenül elhanyagolt állapotban van, ameddig az is gondot okozott, hogy végszükségben elenyészô anyagi támogatást nyújtsanak az Agârbiceanu-líceumnak és a város többi oktatási intézményének, jobban oda kellene figyelni arra, hogyan osztják be a pénzt. Kétórás parázs vita után a tanácsosok döntô többsége végül is megszavazta a határozattervezetet. Ám oldja meg a polgármester az összeg folyósítását ahogy tudja, ha már egyszer a javaslatot megtette.

(németh)

Tisztújítás és a kisebbségi civil társadalom építésének kérdései szerepeltek elsôsorban az RMDSZ Szövetségi Egyeztetô Tanács tegnapi rendes ülésének napirendjén. Amint azt Kötô József mûvelôdési és egyházügyi alelnök lapunknak elmondta, a késô délutánba nyúló viták miatt a romániai magyar civil társadalom építésének dilemmái témakörben tartandó vitát elnapolták. A tisztújítás keretében Csávossy Györgyöt választották újra a SZET elnökévé, alelnök Káli Király István, a Romániai Magyar Könyvescéh elnöke, titkár Köllô Dávid (Magyar Ifjúsági Tanács) lett.

Az ülésen jelen volt Markó Béla szövetségi elnök, Tôkés László tiszteletbeli elnök és Takács Csaba ügyvezetô elnök is.

A SZET amellett foglalt állást, hogy az RMDSZ állítson saját elnökjelöltet az ôszi országos választásokon. Elhatározta, hogy a következô ülés napirendjére vétessenek fel a választási stratégia, illetve a jelöltállítási kritériumok kérdései is. A SZET levélben kéri a Magyar Országgyûlést, hogy a közeljövôben megszavazandó magyar közoktatási törvénybe kerüljenek be a határon túli magyar oktatás támogatását célzó intézkedések is. Határozatot fogadott el, hogy a Magyarok Világszövetsége keretében mûködô Anyanyelvi Konferencia, a kárpát-medencei magyar kultúra kiteljesítését, megôrzését és minôségi mûvelését szolgáló mûhely kellô támogatásban részesüljön. A SZET kéri a Magyar Országgyûlés megfelelô szakbizottságait, hogy teremtse elô az Anyanyelvi Konferencia támogatására a megfelelô alapokat.

A SZET ugyanakkor megvitatta és ajánlásokat dolgozott ki az RMDSZ képviselôinek küldöttsége számára, akik július 4-5. között részt vesznek a határon túli magyar szervezetek és a magyar kormány képviselôi közt Budapesten sorra kerülô tanácskozásán. (Ezek az ajánlások többek között az RMDSZ autonómia-koncepciójára vonatkozó álláspontjára vonatkoznak.) Vita tárgyát képezte a SZET szerepének és súlyának a megerôsítése is, a testület szintén ajánlásokat dolgozott ki annak érdekében, hogy a civil szféra egyre határozottabban és nagyobb súllyal szerepeljen a közösségi döntések meghozatalában.

Tôkés László püspök napirenden kívüli felszólalásában többek közt lapunk fôszerkesztôje, Tibori Szabó Zoltán a Magyarok Világszövetségét bíráló cikkének elítélésére szólította fel a testületet, amely azonban a vitaanyagok ismeretének hiányában az állásfoglalást elhalasztotta.

Sz. K.

A Kisebbségvédelmi Egyesület fokozódó aggodalommal figyeli, hogy a határon túli magyarság ügye a magyar kormány és az ellenzék vitáiban egyre nagyobb szerepet tölt be. Ezért nemzeti felelôsségünk, hogy egyidejûleg felhívással forduljunk a kormányhoz, az ellenzéki pártokhoz és a legitim határon túli magyar szervezetekhez.

1. Az egész magyarság érdeke, hogy a Magyar Köztársaság egyidejûleg vállalja az európai integrálódást, a szomszédsági kapcsolatok fejlesztését, illetve, ahol szükséges, normalizálását és a határon túli magyar közösségek támogatását. E három terület egyaránt fontos. Egyértelmû, hogy az euroatlanti integrálódás Magyarország jövôje, fejlôdése szempontjából meghatározó, ez azonban nem jelenti azt, hogy akár rövid, akár középtávon alá lehetne rendelni a szomszédsági politikát vagy a határon túli magyarok ügyét.

A Kisebbségvédelmi Egyesület kéri a magyar kormányt, tegye egyértelmûvé: nem rendeli alá a határon túli magyarok ügyét az euroatlanti integrációnak, sem a szomszédsági kapcsolatrendszernek. Nemcsak a Magyar Köztársaság, hanem a Kárpát-medencében élô magyarok érdeke is, hogy Magyarország minél elôbb tagja legyen a NATO-nak és az Európai Uniónak.

2. A magyar kormány és a határon túli magyar szervezetek a maguk területén már most készüljenek fel arra, miként háríthatják el azokat a problémákat, amelyek Magyarország és szomszédai esetleges integrálódási fáziskülönbségébôl fakadnak.

3. A Kisebbségvédelmi Egyesület kéri a magyarországi pártokat, hogy a határon túli magyarok támogatásának ügyét vegyék ki a belpolitikai csatározások körébôl. A kormánytól nagyobb aktivitást kér, elsôsorban a nemzetközi diplomácia terén, határozottabb, bátrabb kiállást, az ellenzéktôl pedig azt, hogy ne kérjen számon olyat a mai magyar kormányon, melyet kormányra kerülése esetén maga se lenne képes teljesíteni.

4. A magyar diplomácia vállalja fel, hogy Magyarország joggal kéri számon, ha a szomszéd országok — Románia, Szlovákia és Jugoszlávia — nemzetközi jogilag vállalt kötelezettségeiket nem teljesítik.

5. Tegye egyértelmûvé, hogy Romániában, Szlovákiában és Jugoszláviában a magyar kisebbséget sújtó megoldatlan problémák nem biztonságpolitikai természetûek, így nem is lehetnek elôfeltételei a NATO-hoz való csatlakozásnak. E problémák lényege, hogy néhány szomszéd országban általános demokratikus emberi és kisebbségi jogi hiányosságok vannak. Az államközi tárgyalások mellett elengedhetetlen a többségi kormány, illetve társadalom és a kisebbség párbeszéde és megegyezése is.

6. A magyar kormány mind a két-, mind a többoldalú diplomáciában ismertesse a nemzetközi közvéleménnyel a határon túli magyarság valós helyzetét. Tegye egyértelmûvé, hogy az oroszon kívül nemcsak Európa legnagyobb nemzeti kisebbségi közösségei élnek a szomszédos országokban, hanem azt is, hogy ezek a közösségek mindenkor békés, alkotmányos eszközökkel harcoltak jogaikért, és az utóbbi években a polgári demokráciára és a szociális piacgazdaságra való áttérés legelkötelezettebb hívei. A magyar diplomácia tegye egyértelmûvé, hogy a határon túli magyarok törekvései és Magyarországnak a határon túliak részére nyújtott anyagi és erkölcsi támogatása, és a nemzetközi kisebbségvédelemben való aktív részvétele teljes mértékig összhangban van a nemzetközi biztonság erôsítésével.

7. Az egész magyarság joggal várja el, hogy Magyarország szomszédai a Helsinki Záróokmányban, valamint a koppenhágai, genfi, moszkvai és párizsi találkozókon megfogalmazottak szellemében és az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezménye, Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája és az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése 1201. számú ajánlása szellemében, illetve a kétoldalú megállapodásokban foglaltak szerint biztosítsák a területükön élô kisebbségek jogait.

8. A Kisebbségvédelmi Egyesület fontosnak tartja, hogy a Magyar Köztársaság külpolitikája ne kizárólag a nemzetközi normákra, hanem arra az egyre szélesebb körben terjedô európai gyakorlatra is hivatkozzon (pl. Finnország, Spanyolország, Olaszország, Norvégia), ahol a kisebbségi kérdést példamutatóan kezelik. Ennek értelmében a Kisebbségvédelmi Egyesület támogatja a kisebbségek csoportjogait és azokat a jogokat, amelyek csak közösségük más tagjaival együttesen gyakorolhatók.

9. A Kisebbségvédelmi Egyesület szerint a határon túli magyarok helyzete rendezésének kulcskérdése az autonómia biztosítása. Európa tizenhat államában több mint 50 nemzeti kisebbség számára biztosítanak autonómiát. A Kisebbségvédelmi Egyesület síkraszáll a határon túli magyarok személyi elvû, közéleti és közigazgatási helyi autonómiája mellett, és a dél-tiroli típusú rendezés híve.

10. A Kisebbségvédelmi Egyesület felhívja a határon túli magyar szervezetek figyelmét, hogy az autonómiáért politikai, parlamenti eszközökkel folytatott küzdelem mellett legalább ilyen szerepe van a helyi közösségek megszervezésének, a kisebbségi önszervezôdésnek, a polgárosodás támogatásának. A határon túli magyarság jövôje szempontjából meghatározó, hogy milyen gazdasági pozícióval fognak rendelkezni e közösséghez tartozó személyek és intézmények.

Budapest, 1996. június 27.

Dr. Pomogáts Béla
tiszteletbeli elnök
Dr. Kovács Péter
ügyvezetô elnök

Az erdélyi magyar fül számára ismerôsen cseng az ürügy, amelyet a múlt héten a Sonic Rádió-beli magyar mûsor felszámolása során hozott fel a botrány két felelôtlen kipattantója, mellesleg "kisebbségben" levô részvényese. Ugyanilyen gazdaságossági okokra hivatkozva szüntették meg annak idején az "aranykorszakban" az RTV bukaresti magyar adását, majd a területi rádiózást is.

Most ugyanazt tették, mint akkor: barbárul legázolták az arányosság, az egyenlô esélyek elvét. Hiszen a kevésbôl (napi négy óra) és a kisebbségtôl vettek el többet (értsd: mindent), míg a többségi fél könnyebben vészelte át az "érvágást". A sakkjátékban ezt minôségi cserének nevezik, Romániában pedig átstrukturálásnak. Jóllehet a vak is látja, hogy leplezetlen etnikai tisztogatásról van szó.

A Sonic Rádió vasárnap esti magyar nyelvû búcsúadása bôvelkedett a visszaemlékezésekben, a leleplezô és a rációra apelláló felhívásokban az önkényeskedô tulajfrakció címére, SOS-ízû gyászhangulatú, de a remény kis töredékének mégis helyet szorító vélemények kinyilvánításában. Kellemes meglepetésként hatott a nagyszámú román hallgatóság telefonos jelentkezése. Olyannyira, hogy a mûsor szinte teljesen román nyelvûvé vált: kolozsváriak és elszármazottak (még Amerikába kivándorolt is!) siettek vigasztaló-bátorító szavakkal enyhíteni a maroknyi szerkesztôi gárda és az egy év alatt ugyancsak megnövekedett hallgatóság keserûségét. Külön kiemelendô az, ahogyan visszautasítottak egy, az aznapi román adásban elhangzott bizarr, ám annál ismerôsebbnek tûnô hallgatói indítványt, miszerint sugározzák a magyar mûsort román nyelven. Ugye, ismerôs a ceausista torzkép, a románul beszélô, magyar nemzetiségû román polgáré? Amely normális körülmények között nemhogy kommentárra érdemtelen, de egyáltalán fel sem merülhet. A Sonic Rádió román nemzetiségû munkatársai körében is sokan rokonszenveznek az utcára tett (illetve kidobási kísérletnek alávetett) magyar személyzettel. Mint bárhol a világon, ahol konfliktushelyzet dúl, és ki-ki személyiségének, jellemének, érdekének megfelelôen burkoltan, vagy nyíltan, drukkol vagy ellendrukkol az éppen szenvedô félnek. A sonicos botrány elindítójáról, Cârlig úrról csak annyit, hogy bizonyára fel sem mérte kellôképpen, tettével mekkora kárt okozott annak a másik cégnek, amelyet igazgat: a Pro tv kolozsvári fiókszerkesztôségének. Mert ezek után a nézôk a népszerûségi görbén különben felfelé haladó televíziós adó mûsorát óhatatlanul összefüggésbe fogják hozni vezetôje minapi "hôstettével". Nyomatékosan megkérdôjelezve mindent, amit a jövôben az a hírforrás szolgáltat nekik.

Ördög I. Béla

Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének a vezetôsége felhívást tett közzé, amelyben — többek között — arról kér véleményt, hogy milyen kritériumok alapján történjen a parlamenti képviselôk jelölése. Erre vonatkozóan próbálok egy vitaalapul szolgáló javaslatot kidolgozni.

Tehát: milyen tulajdonságokkal és képességekkel rendelkezzék a képviselôjelölt?

1. Legyen reálpolitikus, aki a földön jár és nem a fellegekben. Nem álmodozik, hanem tudja, mit és hogyan kell elérni. Legyen pragmatikus, aki tudja, hogy dobbal nem lehet verebet fogni, és azt is, hogy bár két pont közt a legrövidebb út az egyenes, de az ritkán járható. A célt többnyire rövidebb-hosszabb kerülôvel kell megközelítenünk. Moldova György szerint: "Mindig a következô lépésednek keresd meg a helyét, mert ha nagyon messzire figyelsz és tervezel, pofára esel". Különösen érvényes ez olyan göröngyös-sziklás úton, mint a miénk. Ez persze nem jelenti azt, hogy szem elôl tévesszük a távoli célt, de ne feledkezzünk meg arról, amit ma lehet és kell megtennünk.

2. A közösség hasznát, ne a maga dicsôségét nézze. Szintén Moldova György mondja: "Az asztalt könnyebb verni, mint megteríteni. A legkisebb célszerû, embereket kiszolgáló munka is több fáradsággal jár, mint a látványos gesztusok egész garmadája. Igaz, többet is ér". Ám csapjon is az asztalra, ha az elkerülhetetlen a megterítés végett, de ne csapkodjon csak azért, hogy messzirôl lássák, hallják, hogy ô hogyan vitézkedik. Végeredményben az a fontos, amit asztalra tesz, és hogy az mibe kerül.

3. Az egész közösség érdekeit szolgálja, ne egyéni vagy csoportérdekeket. Ne feledje, hogy ô az RMDSZ képviselôje, nem valamely szárnyé, platformé.

4. Legyen képes csapatmunkára, együttmûködni a társaival akkor is, ha nem egyezik mindenben a véleményük. Ilyen esetben tudjon kompromisszumot kötni, konszenzusra jutni. Az egymás ellen való intrika, fúrás, kiszorítósdi nagyon ártalmas jelenség.

5. Választóival szemben legyen ôszinte és becsületes. Ne tegyen olyan ígéretet, amit nem tud betartani, ne ámítsa ôket populista, demagóg szólamokkal, hanem segítse ôket hozzá, hogy reálisan lássanak, gondolkozzanak. Eredményes politikusokra van szükségünk, nem szájhôsökre, hordószónokokra.

6. Legyen szakértô valamilyen területen, ahol tudására szükség van: politológia, szociológia, társadalomlélektan, jog, közgazdaság, mezôgazdaság, pénzügy, tanügy, egészségügy, mûvelôdés.

7. Legyen közvetlen, társasági ember, aki könnyen tud kapcsolatot teremteni, szellemesen társalogni. Az ügyeket többnyire nem az ülésteremben döntik el, hanem a folyosókon, a bizottságokban vagy fehér asztalnál; itt kell szövetségeseket keresni a majdani szavazáshoz. Ehhez megfelelô általános mûveltségre is szükség van.

8. Tudjon jól románul; enélkül magánbeszélgetésben sem tud eléggé meggyôzô lenni.

9. Ismerjen egy-két idegen nyelvet, hogy dokumentálódhasson és külföldiekkel is tudjon kapcsolatot teremteni-tartani.

10. Legyen jó megjelenésû, megnyerô külsejû, határozott fellépésû ember. Ez is fontos a kapcsolatteremtésnél.

11. Legyen jó szónok, talpraesett és találékony, bármikor kész a replikára. Gyakran rögtönöznie kell, váratlanul kell állást foglalnia, nyilatkoznia. Ilyenkor tudnia kell akár száraz tárgyilagossággal, akár hûvös fölénnyel, akár szellemes iróniával válaszolni a kérdésekre; mikor hogyan célszerû.

12. Legyen szorgalmas és munkabíró. A képviselôre nehéz munka vár. Aki lusta, vagy hamar kidôl, az nem állja meg a helyét.

13. Legyen jó idegzetû, higgadt ember, aki nem jön ki a sodrából. Az ingerültség, harag nem jó tanácsadó.

14. Tudjon hallgatni mindkét értelemben: úgy is, hogy mást meghallgasson, úgy is, hogy ô ne fecsegjen fölöslegesen. Ne igyon annyit, hogy elveszítse maga felett az ellenôrzést.

15. Legyen intelligens, rugalmas gondolkodású, aki józanul tudja mérlegelni a tényeket, körülményeket, és helyesen tud dönteni bonyolult helyzetben is. Képes legyen fejlôdni, tanulni, hogy elsajátítsa a politizálás nehéz mesterségét, mûvészetét.

Világos, hogy egyetlen jelölt sem teljesíti mindezeket a követelményeket a legmagasabb fokon, de ezt pótolni lehet munkamegosztással. Elképzelhetô, hogy egy jó szakember által elkészített anyagot a plénum elôtt egy nála jobb szónok adjon elô. A lényeg az, hogy a parlamenti frakción belül mindenki olyan feladatot kapjon, vállaljon, amihez képessége és felkészültsége van. Ez azonban már nem a mi feladatunk.

Kérdés az, hogyan lehet ezeket a kritériumokat megállapítani és ezek szerint sorrendbe rakni a jelölteket. Erre csak olyan személyek képesek, akik nagyon közelrôl ismerik az illetôket, és maguk is tárgyilagosan, egyéni rokonszenveket vagy csoportérdekeket félretéve döntenek.

Úgy vélem, hogy a tanácsosok kiválasztásának a módszere jó, korrekt volt, de az utolsó fázisban jó volna még egy pszichológust-pszichiátert bevonni, aki egy intelligencia- és személyiségvizsgálatot végezne.

Fey László

.A benzinkrízis (áremelés) — és az esetleg vele járó általános inflációs hullám ellensúlyozására? A lassan, de közeledô országos választások prelûdjeként? Vagy mindkettô okán? Esetleg — ezektôl függetlenül? Mindenesetre, megint kezdtünk divatba jönni. Mi, romániai magyarok (akik az ország NATO- és Euro-csatlakozásának teszünk keresztbe) és Magyarország (amelyiknek "évszázadok óta egy az érdeke: Erdély bekebelezése) — a chisinãui unionista lap, a Mesagerul szerint, amely véleményt ujjongva továbbít a néha ellenzéki hangvételû, "független" bukaresti lap, az "Evenimentul zilei". Ismét feltették hát a régi lemezt. Ó, nem csak a szélsôséges románok, még csak a kormánypártiak se csupán. Maga Emil Constantinescu professzor úr, az ellenzék jelentôs vezéralakja is igyekszik hajthatatlannak mutatkozni irányunkban. Bizony. Hátha ezzel némi szavazatokhoz lehet majd jutni, hátha meghatódnak enyhén magyarellenes nyilatkozataitól a szélsôséges erôk, vagy a kormánypártok felé tájékozódó, ellenünk hangolt román tömegek — a novemberi elnökválasztás perspektívájában?

Pedig hát...

Dehogyis mi vagyunk azok, akik miatt Romániát nem kívánják az elsôk között felvenni a NATO-ba! Még csak Magyarország ármánykodása miatt se, hiszen Horn Gyula miniszterelnök többször is hangsúlyozta: kormányának, országának érdeke, hogy minden szomszédja NATO-tag legyen, hogy mindeniket (lehetôleg) Magyarországgal együtt vegyék fel teljes jogú tagként az Európai Unióba. Sôt: Egyes szomszédok magyarellenes hangulatának csillapítása érdekében Kovács László külügyminiszter úr, még a szomszéd államok magyarsága összlétszámának egyharmadát, kerek egymilliót — is lecsípte egyik nyilatkozatában (amelyet utóbb, halkan korrigált). Magyarország kormánya(i) és felelôs vezetôi már számtalanszor kijelentették, ünnepélyesen kinyilatkoztatták, hogy országuknak nincsenek területi igényeik szomszédjaikkal szemben. Határrevíziót célzó hangok egyébként egyetlen romániai magyar politikus, számba vehetô közéleti ember vagy egyházi vezetô ajkáról se hangzottak el.

Ám ez sem elég. A szélsôséges és kormányerôk szemében megingathatatlan az álláspont Romániában: a magyaroknak Erdély kell. A magyarok darabokra akarják szaggatni Romániát. Punktum.

De hiszen mondom, régi lemez ez: a diktátor idejében is igencsak emlegették a vádat, anélkül, hogy a magyarok — vagy Magyarország — bármiféle okot is szolgáltattak volna reá. Céljuk volt vele: elterelni a figyelmet az ország, az állampolgárok valós gondjairól. Sajnos, a jól bevált módszert a változás után is átvették, töretlenül folytatják a hatalom közhangulat-irányítói. Nem mi mondjuk: Ôk ismétlik az unalomig, hogy mi — Erdélyt akarjuk.

Valóban igaz lenne?

Azt még értem, hogy ellenségnek tartanak némelyek. De hülyének is?

Erdély területén — és most a Partiumot és Bánátot is ideszámítom — a lakosság mintegy négyötöde román. Ezenkívül: Az 1946-ban aláírt párizsi békeszerzôdés — az elsô világháború utáni döntést megerôsítve — egész Erdélyt (az említett országrészekkel együtt) Romániának ítélte. Nincs Európában — vagy a világon — olyan ország, olyan számottevô politikai erô, amely magyar — vagy bármilyen más — határrevíziót támogatna. Gondoljuk csak el: a második világháborút követôen fogták Lengyelországot mint egy tejeslábost, és pár száz (ha jól tudom, háromszáz) kilométerrel nyugatra tolták, reá Németország keleti részére. Így lett Breslauból Wroclaw és Stettinbôl Sczeczin. És folytathatnám. Álltak-állnak elô a németek területi követelésekkel? Szó sincs róla. Még csak nemzeti tragédiát se emlegetnek. A nagy összeomlás után dolgozni kezdtek, és dolgoznak olyan eredménnyel, hogy a legtöbb "gyôztes" más évtizedek óta hozzájuk jár koldulni.

Minden épeszû és tárgyilagos szemlélô számára világos, hogy nem akarjuk mi Romániát feldarabolni. Európát, a nagyvilágot se lehet meghatni ezzel a bizonyíték nélküli vádaskodással.

Románia NATO-felvételét se "a magyar lobby" akadályozza.

A NATO ugyanis a felvételt (minden országét) feltételekhez köti. Ezek egyike a nemzeti kisebbségek jogainak a biztosítása, de szerepel közöttük az ország gazdasági-politikai stabilitása is. Egyes román politikusokban azonban a nemzeti büszkeség oly csúcsokra hágott, hogy feltételeket elfogadni nem, legfennebb diktálni hajlandók.

Mégis: miért nem veszik fel Romániát (az elsôk között) a NATO-ba? (Bár kérdéses, hogy egyáltalán mást vesznek-e fel, vagy csak beszélnek róla.)

Azért, mert a magyarok akadályozzák ezt.

Különben is: a magyarok Erdélyt akarják.

Vakulj, szegény választópolgár. Ne törôdj életszínvonalad romlásával, azzal se, hogy ki milyen gazdasági-társadalmi, kül- és belpolitikai programot ígér a sokat szenvedett országnak. Arra szavazz, aki mennél hangosabban (akár európai hangnemben is!) szidalmazza a magyarokat. A romániai magyarságot — és Magyarországot.

Fodor Sándor

címmel szólunk önökhöz, annál is inkább, mivel az a munkatársunk, aki megközelítôen hétszáz alkalommal látta el hallgatóinkat a legfrissebb sporthírekkel a Radio Sonic hullámhosszán, a mindenkor figyelembe veendô és a soros emberi gyarlóság miatt akarata ellenére kimaradt azon aláírók névsorából, akik a tegnapi Szabadság hasábjain tiltakozásukat fejezték ki a magyar nyelvû adás beszüntetése ellen.

Természetesen Turós-Jakab László kollégánkról van szó, aki istent, családot és hóvihart nem ismerve mindvégig mellettünk állt, és velünk vállvetve azon fáradozott, hogy Önöket következetesen tájékoztassa a kis- és nagyvilág eseményeirôl.

Visszatérve a címre, mi — a Radio Sonic magyar szerkesztôsége — ma valóban harmadik alkalommal találkoztunk a Forta 2 ôrzô-védô magándetektív-iroda sportembereivel, akik ismét fizikailag megakadályoztak abban, hogy mikrofonhoz üljünk, és levezessük a magyar adást.

Azt, hogy mi, magyar szerkesztôk, mit érezhetünk, amikor centiméterenként kiszorítanak a rádiónk területérôl — kedd délelôtt óta már csak az elôtérbe van szabad belépésünk -, csupán azért tesszük szóvá, mert utolsó "búcsúzó" adásaink visszajelzései szerint mi a mikrofonok elôtt nem is voltunk olyan szomorúak, mint ahogy az a gyászos események árnyékában illett volna.

Nem így volt, kedves hallgatók, mert a helyzet súlyát átéreztük, és az a bizonyos gombóc mindvégig ott volt a torkunkban, ha nem is oly mértékben, mint azoknak a hallgatóknak, akik fölhívtak bennünket, és élô egyenes adásban belezokogtak a telefonkagylóba. Mi igyekeztünk úrrá lenni a saját érzelmeinken, és "a csata elveszett, de a háború még nem" jelszóban gondolkodni. Hétfô reggel és hétfô este, valamint kedd reggel elvesztettük a csatákat, de nem adjuk fel a játszmát.

Nem tudjuk, mekkora a Forta 2 hatásköre: lehet, kitiltanak a Párizs utca 5. szám alól, a Párizs utcából, a kerületbôl, a városból stb., de addig, amíg valaki (Gelu Cârlig vagy Sorin Hopârtean) nem meri a törvényes keretek figyelembe vételével aláírni a nevét a határozataira, és nem születik jogerôs törvényszéki döntés, mi ott leszünk mindennap a Radio Sonic stúdiója környékén, és megpróbálunk újra megszólalni magyarul, a 68,7 mHz-en.

A Radio Sonic teljes magyar szerkesztôsége

Kína megértésérôl biztosította Románia stratégiai döntését az európai és euroatlanti struktúrákba történô integrálódásra abban a közös közleményben, amelyet Csiang Cö-min kínai és Ion Iliescu elnök írt alá hétfôn Bukarestben.

A kínai államfô szombaton kezdôdött romániai látogatása alkalmából kiadott dokumentumban Románia a maga részérôl leszögezte, hogy csak egy Kínát ismer el, a Kínai Népköztársaságot. Tajvan Kína területének elválaszthatatlan részét képezi, a tajvani kérdés Kína belpolitikai problémája. Románia nem fog hivatalos kapcsolatokat létesíteni és fejleszteni Tajvannal — tartalmazza a nyilatkozat.

A dokumentumban a két fél állást foglal a kapcsolatok átfogó fejlesztése mellett. Iliescu és Csiang Cö-min a Cotroceni-palotában lezajlott megbeszélés után nyilatkozva kifejtették: noha a nemzetközi helyzet sokban változott az utóbbi évek során, a hagyományos román-kínai kapcsolatok továbbra is erôsek, tovább gyarapodnak.

A közös közlemény hangsúlyozta a gazdasági kapcsolatok bôvítésének fontosságát — az árucsere ugyanis az elsô negyedévben a tavalyi azonos idôszak felét tette csak ki.

Csiang Cö-min kedden reggel utazott el Romániából. Körútjának következô állomása Kazahsztán lesz.

A Future of Europe Trust londoni székhelyû alapítvány szervezésében 1996. június 28-29-én nemzetközi szemináriumra került sor Brassóban a Reform konszolidációja címmel. A rendezvényen fiatal parlamenti képviselôk és fiatal politikusok vettek részt Albániából, Bulgáriából, Horvátországból, Magyarországról, Lengyenországból, Szerbiából és Romániából. A szeminárium témaköre a privatizációs folyamat folytatása, az idegen tôkebefektetések és a multinacionális cégek szerepe az átmenet idôszakában.

Az RMDSZ részérôl jelen voltak a szemináriumon Szilágyi Zsolt Bihar megyei képviselô és Vajda László, a szövetségi elnök politikai tanácsosa.

A szenátus épületében 1996. június 24-28. között parlamenti szeminárium zajlott le a Frost-Solomon Program keretében, az Egyesült Államok Kongresszusa, a Kongresszus Kutató Intézete és a román parlament közös rendezésében. Az amerikai kongresszus mûködését megvilágító kurzusokat és szemináriumokat neves amerikai szakértôk vezették.

Az RMDSZ részérôl Mezei József parlamenti szakértô és Niculescu Antal, a szövetségi elnök politikai tanácsadója vett részt a rendezvényen.

Megtalálták és letartóztatták azt a két román állampolgárt, aki vasárnap hajnalban Sarkad határában leütött, majd lefegyverezett egy magyar határôrt.

A tetteseket kedden reggel — személyleírás alapján — a sarkadkeresztúri pályaudvaron ismerte fel egy szolgálaton kívüli határôr ôrmester: éppen a Sarkad felé induló autóbuszra szálltak fel. A tiszthelyettes azonnal értesítette a kötegyáni határôr-kirendeltséget, ahonnan a sarkadi rendôrkapitányságot riasztották. A rendôrök megállították a buszt és leszállították a gyanúsítottakat. Az ülés alatt megtalálták a határôrtôl elvett pisztolyt és a hozzá tartozó lôszereket is. A két román állampolgárt ôrizetbe vették, hivatalos személy elleni erôszak bûntette miatt indul ellenük eljárás.

Kedd délelôtt, nem egészen 24 órás látogatását befejezve elutazott Bukarestbôl, közép-európai körútjának elsô állomásáról Hillary Clinton, az amerikai elnök felesége.

A First Lady zsúfolt programja keretében a Forradalom terén találkozott a bukarestiekkel, AIDS-es gyerekeknek nyújtott át segélyt egy bukaresti kórházban, az Odeon színházban részt vett amerikai segéllyel kiképzett egészségügyi káderek diplomaátadásán. Iliescu elnök hétfôn este vacsorát adott a tiszteletére. Kedden reggel a Falumúzeum, egy iskola megtekintése és nem kormányzati szervezetek képviselôivel való találkozó szerepelt programján. A görögkeleti Kretulescu-templomban tervezett látogatást lemondta, tiltakozásul az Egyesült Államokban tekintélyes Jehova tanúi szektát érintô, a román ortodox egyház által indított kampány ellen.

Hillary Clinton romániai találkozásai során ismételten hangsúlyozta: az Egyesült Államokban figyelemmel kísérik a román nép küzdelmét a demokráciáért; mindenütt tapasztalta, hogy haladást értek el ezen a téren. Ugyanakkor felhívta mind az állampolgárokat, mind a hatóságokat, hogy haladjanak tovább a demokratikus reform útján, amihez kilátásba helyezte hazája segítségét. Az Odeon színházban mondott beszédében kitért a júniusban lezajlott helyhatósági választásokra, méltatta azok szabad voltát, és kijelentette: a Nyugat elismerôen tekint arra a stabilizáló szerepre, amelyet Románia a Balkánon tölt be.

A First Lady arról is szólt, hogy Románia, akárcsak az Egyesült Államok, büszke lehet "soknemzetiségû állami identitására". "Egyesek a sokféleségben gyengeséget látnak. Az amerikaiak a multietnikumú társadalmat fô adujuknak tekintik. Románia etnikai sokféleségének az ország erejét kell növelnie, nem a széthúzást. Egy modern, sikeres, Európába integrált Románia csak akkor létezhet, ha minden állampolgára otthon érzi magát benne, s egyúttal büszke lehet etnikai eredetére és népére" — fejtette ki Washington diplomatikus, de egyértelmû üzenetét az amerikai elnök felesége.

Mint ismeretes, a tavaszi parlamenti ülésszak befejezése elôtt az a döntés született, hogy a magánvagyon alapok befektetési társaságokká történô átalakulására vonatkozó törvénytervezetet csak az ôszi ülésszakon vitatják meg, tehát az átalakulás sem várható a tél beállta elôtt. Az 1991/58-as törvény értelmében a magánvagyon alapoknak 1996 nyarán kell megszûnniük, és az 1995/58-as törvény nevében befektetési társasággá válniuk. Az átalakulás kérdésében a Reform és Gazdasági Stratégia Tanácsa és az MVA között rengeteg vita zajlott, és a két szervezet között született megállapodások végül egészen mást tartalmaztak, mint amit az idôközben a kormány által elkészített átalakulásra vonatkozó törvénytervezet tartalmazott. Ezért a tervezet megvitatása késett, és idôközben lejárt az MVA-k átalakítására kitûzött határidô. A parlament ennek következtében az MVA mûködési lehetôségét 1996. október 31-ig meghosszabbította.

A helyzet megoldásáért a múlt héten kétnapos megbeszélést tartottak Brassóban a magánvagyon alapok, az Országos Értékpapír Felügyelet és az Országos Privatizációs Ügynökség képviselôi. A részvevôk arra a következtetésre jutottak, hogy az MVA-k befektetési társasággá alakítása feltétlenül szükséges, és ezt a lépést még törvény hiányában is megteszik, mert a gazdasági valóság ezt követeli. Ebben az évben ugyanis — jelentette ki Mihai Fercalã , a Transilvania MVA alelnöke — részvényt kell kibocsátanunk a kuponjaikat hozzánk benyújtó személyeknek, be kell vezetnünk ôket a részvényesek nyilvántartásába, és a gazdasági év végeztével osztalékot kell kifizetnünk nekik — itt 2,5 millió polgárról van szó. — Ugyanakkor azoknak a személyeknek is — szám szerint 15 millió polgárnak -, akik 1992-ben tulajdonosi kiönyvet kaptak és nevükben az MVA adminisztrálta az állami tôkéjû vállalatok tulajdonának 30 százalékát. Corneliu Dan Vrabie , a Muntenia MVA tagja pedig a brassói tanácskozás után kijelentette, a kormány két éven át udvariasan visszautasította az MVA-k minden kérését, úgy, hogy azoknak a meglévô törvények keretében kellett gondjaikat megoldaniuk. Ha a kormány ezt tette, akkor most törvény hiányában is lépni fognak az átalakulás kérdésében. Megjegyzendô, hogy ebben az Országos Értékpapír Felügyelet is az MVA-k pártján áll — írja az Adevãrul címû bukaresti napilap július 1-jei száma.

Mire lehetett elég a képviselôházban az 1996-os tavaszi ülésszak utolsó munkahete? Már elfogadott törvényszövegek szenátusi és képviselôházi változatainak utólagos egyeztetésére, és a kormány felhatalmazására, hogy rendeletekkel szabályozhassa a nyár folyamán a demokratikus rend szociális és gazdasági feltételeit, mintegy esélyt adva a jelenlegi kormányzati politika érvényesítésének. E módszer ellen, ahogyan a képviselôház elfogadta, egyedül az RMDSZ képviselôcsoportja tiltakozott, mindhiába. A megosztott és következetlen ellenzéki csoportokat már az ôszi választások érdeklik, és még azok a jövedelembiztonságot és megélhetési lehetôségeket fenyegetô hírek sem, amelyek ugyancsak próbára tehetik a nyár folyamán a lakosság türelmét.

Mert hiába vitattuk meg és módosítottuk az 1994/134. számú törvénnyel elfogadott 1994/39. számú kormányrendeletet, mely az állami alkalmazásban foglalkoztatott lakosság jövedelemkiegészítését hivatott rendezni, ha az idei költségvetésbôl ez mintegy százmilliárd lejnyi összeget jelent, és reális fedezet sincs reá. Hiszen így csak a hiperinfláció virágozhat tovább s az egyre erôsödô elkeseredés. Ilyen körülmények között pedig általános választásokra készülôdni merô politikai következetlenség. A kormánypárt és kormánya mégis ezt teszi.

1996/3. számú sürgôsségi rendeletével a kormány már sarkalatos törvényt is módosítani próbál, holott erre alkotmányos joga sincsen. Az 1996/27. számú, politikai pártok mûködését szabályozó törvény márpedig igencsak az említett törvénykategóriába tartozik. Az alkotmány 114. számú cikkelyének elsô bekezdése egyértelmûen leszögezi: a kormány törvényerejû rendeleteket csak a nem sarkalatos törvények vonatkozásában hozhat. S ezt még a sürgôsségi kormányrendeletek esetére sem módosítja. Az említett cikkely negyedik bekezdése viszont azt is leszögezi, hogy ha különleges helyzetekben az említett rendeletre mégis sor kerülne, s ha nincs parlamenti ülésszak, akkor azt sürgôsen össze kell hívni, éppen emiatt, hogy a rendkívüli kormányrendelet ügyében dönteni tudjon. A parlamenti kompetencia tehát még ilyen esetekben sem ruházható át.

Most pedig az történt, hogy mivel a párttörvény a politikai pártok újra bejegyzésének végsô határidejét, a hatályba léptetésétôl (1996. április 29.) számított hat hónap utáni 1996. október 29-ben jelölte meg, és addig általános választások nem lehetségesek, a kormány említett rendeletével ezt a határidôt 1996. szeptember 15-re módosította. A román parlament vezetôsége s a kormánypárt pedig a füle botját sem mozdítja, egyszerûen nem hajlandó betartani az idevágó alkotmányos elôírásokat. A legutóbbi házbizottsági ülésen hiába próbáltam, Ion Ratiuval együtt, érvelni és emlékeztetni politikai, de alkotmányos vonatkozásokra is. Magunkra maradtunk, és hiába törvény- és alkotmánysértés, mert valakik nagyon érdekeltek abban, hogy a parlamenti és köztársaságelnöki választásokat november 3-án megtartsák. Akár a parlamentáris demokrácia elveinek megsértése árán is. És ez nem juttathat mást eszünkbe, minthogy: nyár közepén is félni kell a kíméletlen és hosszú téltôl!... És ez nem csak értelmezés kérdése.

Kónya-Hamar Sándor

Bukarestben nemrég a sajtónak bemutatták azt a jelentést, amelyet a Világbank adott ki A tervgazdaságtól a piacgazdaságig témával. A pénzintézmény képviselôi, François Ettori és Joseph Owen, illetve a 240 oldalas jelentés egyik szerzôje, dr. Ulrich Zachau elmondták, hogy térségünkben az átmeneti idôszak még nem zárult le és errôl ilyen összefüggésben nem lehet beszélni. Néhány közép-kelet-európai ország mégis sikeres, ahol az árak és a kereskedelem megfelelô ütemû liberalizálásával sikerült a gazdaságot felélénkíteni. A Világbank tanulmányában az élcsoportbeli államok 8-as és 10-es közötti osztályzatokat kaptak: Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Horvátország, Macedónia, Csehország és Szlovénia tartoznak ide. Románia egy szerényebb besorolást kapott: 7-es osztályzatot, ami Albánia mögé utasítja, de amellyel megelôzi Bulgáriát.

A nyugati szakemberek szerint a reformfolyamatban elmaradottak legfôbb feladata a gazdasági stabilizálás, és a politikai döntéseket a piacgazdaság követelményeinek kell alárendelniük. A kereskedelmi és költségvetési hiányt külföldi finanszírozásból pótolni, elavult nézet. A nyugati országok manapság inkább a mûszaki segítségnyújtást részesítik elônyben. "A legtöbb államnak reális esélye van a gazdasági növekedésre, de ennek érdekében politikai akaratra és társadalmi konszenzusra van szükség" — tartják a Világbankban. El kell kerülni a kormány és az állami vagy magánvállalatok közti túl szoros kapcsolattartást, profi módon kell megszervezni az adók összegyûjtését és adminisztrálását, korrektül kell meghatározni a szubvenciókat, és a bankhitelek esetében ügyelni kell, hogy azok ne haladják meg a veszélyességi küszöböt. Zachau úr véleménye, hogy "Románia megtette a szükséges lépéseket a gazdasági-pénzügyi helyzet romlásának elkerülésére". A bankrendszer megreformálására nincs ideális recept. Észtországban, például, a gondokkal küszködô bankokat hagyták csôdbe menni, így idôvel a bankrendszer felépült. Lengyelországban a bankok restrukturálása egy feketelista felállításával párosult, amelyre, rossz "elôéletük" miatt, a hitelek megtagadásában részesülô vállalatok kerültek. A lakossági megtakarítások bankrendszeri biztosítása nem lényeges intézkedés. Az viszont fontos, hogy a ráfizetéses vállalatok köre megszakadjon. "Románia nem áll sem túl jól, sem túl rosszul, mivel az infláció visszaszorításával gazdasági növekedést tudott felmutatni" — mondták a Világbank képviselôi. Azt pedig nem kívánták kommentálni, hogy az 1995-ben elért 6,9%-os gazdasági növekedés mennyibe került, és fôleg, hogy miként finanszírozták Romániában.

református lelkész és a mezôgazdaság Kalotadámoson (helyi szóhasználattal: Damoson) református lelkész Móra László. Arra kértem, mondja el, hogyan gazdálkodnak az ottani emberek. A helyi lelkész segíthet-e ebben a zûrzavaros, egyáltalán könnyûnek nem mondható földmûvelô sorsban.

Nehezen döcög a gazdálkodás — mondja a fiatal tiszteletes. Sajnálattal említi, hogyha néhanapján külföldiek tévednek arrafelé, megdöbbennek azon, hogy múlt századi módszerekkel termelnek a földmûvesek, bivalyokkal, lovakkal. A modernebb mezôgazdasági gépek hiányát fájlalják az odalátogatók, s a pap hozzájárulása ez esetben minimális, hiszen Móra tiszteletes úr városon nôtt fel és most a földmûvelôkkel együtt járják, tanulják és élik meg a gazdálkodás rögös útjait. Amit ô tehet, az elsôsorban a gazdaköri tevékenység újraindítása ebben a kalotaszegi kis faluban. Jelenleg nyolcan fizettek elô az "Erdélyi Gazda" lapra. Ebbôl sok-sok értelmes gondolatot vesznek át az atyafiak. Talán a jövôben nôni fog az elôfizetôk száma s ez mindenképpen hasznos lenne a damosiak számára, hiszen lehet tanulni a megjelent írásokból. Visszatérve a gazdakörre, az öregemberek még tudják, a második világháború elôtt mûködött itt gazdakör, s megítélésük szerint manapság is feltétlenül szükség lenne erre. Ha valóban igény mutatkozik, fel kellene vegyék a kapcsolatot a megyei RMGE szervezet vezetôivel, Farkas Zoltán vagy Rácz Sándor agrármérnökkel. Ebben a faluban nagy súllyal szerepel az állattenyésztés, bivalyokat, teheneket tartanak. Ezért elférne az állattenyésztéssel kapcsolatos szaktanácsadás. Ilyen témákkal kellene gazdatanfolyamot szervezni a következô télen. Mert bizony az állattenyésztés továbbfejlesztése égetô szükséglet ott is. Erre azonban kezdeményezés a faluból kell hogy elinduljon. Sok helységben a falu papja állott a gazdaköri tevékenység megszervezésének élére. Ehhez nem is kell messzire menni példáért. Kónya Tibor — frissen felszentelt református pap — Palatkán sokat lót-fut, szívvel-lélekkel támogatja a gazdakör tevékenységét. Vagy a kiskapusi tiszteletes úr, aki feleségével együtt ápolja a helyi és hollandiai gazdák kapcsolatait. De más példát is említhetnék. Damosnak van ugyan testvérfaluja Magyarországon és Hollandiában, de ez még csupán lelki kapcsolat. Meg akarják ismerni életmódjukat, az istentisztelethez való hozzáállásukat, egyben mindazt, ami Damoson a templomban és azon kívül történik. Talán a következôkben — reménykedik Móra tiszteletes úr -, a falu anyagi támogatására is sor kerül. Esetleg hasznos, használt mezôgazdasági gépeket szerezhetnének be, amint az már a türeieknek régen sikerült.

Na, de ez nem csupán a helyi lelkipásztor dolga. Sok mindenkitôl és mindentôl függ, hogy összejöjjön és életben maradjon egy-egy ilyen kapcsolat.

Barazsuly Emil

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]