1996. július 16.
(VIII. évfolyam, 163. szám)

A napirendjén szereplô legfontosabb kérdéseket megoldotta a Szövetségi Képviselôk Tanácsa, még ha maradtak is olyan pontok, mint például a szövetség költségvetése, amelyek megvitatására ezúttal már nem jutott idô — mondta az MTI tudósítójának a vasárnap befejezôdött kolozsvári tanácskozást értékelve Markó Béla.

Az RMDSZ elnöke rendkívül lényegesnek nevezte, hogy döntés született a szövetség elnökjelöltjérôl és arról, hogy milyen kritériumok, szabályok határozzák meg a képviselôjelöltek és szenátorok állítását az ôszi választásokra. Noha maga a választási kampány csak szeptemberben kezdôdik, az elôkészületek már folynak. A felkészülés nem lett volna lehetséges, illetve sokkal nehezebb lett volna, ha ezek a döntések most nem születnek meg. Különösen fontos, hogy a határozatok zöme, ha vita után is, de igen nagy többséggel született meg — hangsúlyozta.

Ami az RMDSZ elnökjelöltjét és az ezzel kapcsolatban lezajlott vitát illeti, Markó kifejtette: a fontos az, hogy megvan az elnökjelölt Frunda György személyében, és ôt támogatja az RMDSZ.

A képviselô-szenátorjelölt állítás szabályozásával kapcsolatban, amely a területi szervezetek szerepét hangsúlyozza, a szövetségi elnök kifejtette, hogy a szabályozás lehetôvé teszi, ha nem is a beleszólást, de az egyeztetést és a jelöltállítás szabályosságának felügyeletét az országos vezetés számára, és ennyiben találkozik annak elképzeléseivel.

Összességében a választási kampány elôkészítése, ami az elvi megállapodást illeti, jó volt, de most következik a munka dandárja — jegyezte meg az RMDSZ elnöke.

Arra a kérdésre, hogy az önálló RMDSZ-elnökjelölt léte nem terelheti-e etnikai síkra a választási kampányt, Markó Béla rámutatott: a szövetségnek oda kell figyelnie arra, hogy önmaga ne váltson ki ilyen jellegû retorikát, de ez sem az elôzô években nem múlt az RMDSZ-en, sem most. A román politikai erôk, Iliescu elnök, a kormány, a kormány vezetô pártjának magatartása lesz ebbôl a szempontból a mérvadó, nevezetesen az, hogy mennyire nézik el azt, hogy a szélsôséges nacionalista pártok kihasználják a magyarellenességben rejlô lehetôségeket. Ilyen értelemben nem az a fô gond, hogy Funar mit nyilatkozik, hanem az, hogy ezt tolerálja az elnöki hivatal, a kormány, sôt idônként félig-meddig egyetértôen fogadják az ilyen nyilatkozatokat — jegyezte meg a szövetségi elnök.

Bukarest igyekszik meggyôzni a NATO-t: Románia megérdemli, hogy az egykori szovjet tömb országai közül az elsôk között csatlakozzék a nyugati katonai szervezethez. Errôl Teodor Melescanu külügyminiszter beszélt az Egyesült Államokba való elutazása elôtt a Reuter brit hírügynökségnek adott nyilatkozatában.

A román diplomácia vezetôje hétfôn kezdi meg tíznapos látogatását az Egyesült Államokban. A tervek szerint Warren Christopher külügy- és William Perry védelmi miniszterrel, továbbá kongresszusi képviselôkkel mindenekelôtt a NATO-hoz való csatlakozásról folytat megbeszéléseket.

— Sajnálatos módon Romániát nem mindig említik az elsô jelöltek között. "Igyekszem meggyôzni az amerikaiakat, hogy NATO-hoz való csatlakozásunk fontos a térség stabilitása és demokratikus fejlôdése szempontjából" — mondotta a Reuternek a külügyminiszter. — Az Európán áthaladó bármiféle új megosztási vonal hátrányosan érintené a térség biztonságát. Ha Románia valamiféle szürke övezetbe kerülne, akkor különbözô negatív hatásoknak lenne kitéve — figyelmeztetett Melescanu.

"Katonai doktrínánk és nemzeti stratégiánk a NATO-hoz való tartozás gondolatán alapul. Bármiféle késedelem a csatlakozásban kérdéseket vetne fel e stratégiával kapcsolatban" — mondotta a külügyminiszter, majd hozzáfûzte: "Van egy hátrányunk. Lobbynk — a romániai lobby — az Egyesült Államokban nem olyan jól szervezett, mint Magyarországé és Lengyelországé".

Aurelian Pavelescu, a Nemzeti Jobb Párt elnöke kijelentette, pártja bárkit támogat az elnökválasztásokon, csak Ion Iliescut nem. Az eddigi jelöltek közül a legmegfelelôbbnek Emil Constantinescut, a Romániai Demokratikus Konvenció elnökét tartja.

(A. M. Press)

Dumitru Stefan Preda, a Forradalom Gárdája Párt elnöke azt nyilatkozta az A. M. Press hírügynökségnek, hogy ôsztôl jobboldali kormányra van szüksége az országnak, mert a baloldalival már torkig van. A Demokratikus Konvenció megérdemelné, hogy kormányt alakítson, mert a nyugati demokráciának megfelelô elképzeléseket hirdet, és éppen ez hiányzik a románoknak — tette hozzá.

Gheorghe Funar biztos abban, hogy bejut az elnökválasztás második menetébe. Szerinte Emil Constantinescunak semmi esélye, és csak statisztálni fog, akárcsak 1992-ben, Petre Roman pedig nehézségekbe ütközik életpályájának és miniszterelnöki tisztségének adatait illetôen. Ion Iliescuval kapcsolatosan nem nyilatkozott, tekintettel arra, hogy az elnök még nem jelentette be jelölésre vonatkozó szándékát. Viszont elôrebocsátotta, kérni fogja, hogy az RNEP kössön megnemtámadási szerzôdést a választások idejére az RTDP-vel és az RDAP-val.

Ion Diaconescu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke úgy ítéli, hogy a nyári vakációra távozott honatyáktól nehezen sikerül összegyûjteni aláírásokat egy rendkívüli parlamenti ülés összehívása érdekében. Az ülést az árrobbanás megvitatása érdekében kívánják összehívni, de tudomása szerint a fô kormánypárt, az RTDP is ugyanerre készül, hogy megelôzze az ellenzékiek kezdeményezését — írja az A. M. Press.

Tisztelt Képviselôtanács!

A Magyar Demokrata Szövetség önálló elnökjelöltjére vonatkozó szavazást követôen egy román újságírónô, miután Frunda György szenátor jelölésével kapcsolatos véleményem felôl érdeklôdött, másodsorban azt a kérdést szegezte nekem, hogy államelnökjelöltünk vajon miképpen fogja képviselni az RMDSZ autonómia-politikáját. Meg kell vallanom, hogy számomra is ez a legfontosabb kérdés Frunda szenátor jelöltetésével és elkövetkezô elnökválasztási korteshadjáratával kapcsolatban.

Mindenekelôtt ismételten kihangsúlyozom, hogy — függetlenül a jelölt személyétôl — én azokkal értek egyet, akik nem kívántak magyar elnökjelöltet állítani. Tartok ugyanis attól, hogy ellenkezô esetben az egész elnökválasztási kampány olyannyira etnikai síkra terelhetô, hogy az nem csupán magyarságunk érdekeinek nem használ, de éppen az ellenforradalmi román nacionalista erôk malmára fogja hajtani a vizet.

Ezen a ponton azonban már túl vagyunk. Frunda György személyében demokratikusan választott elnökjelöltünk van, akit egész szövetségünknek politikai érdeke és erkölcsi kötelessége egyöntetûen támogatni.

Magam is gratulálok Frunda György szenátor úrnak a fölényes szavazattöbbséggel elnyert jelöltségéért, és sok sikert kívánok neki az elnökválasztáshoz.

Visszatérve azonban a felszólalásom kezdetén felvetett kérdéshez, véleményem szerint a jelen helyzetben nem az elnökjelölt személye kell hogy foglalkoztasson bennünket, hanem sokkal inkább Frunda György szenátor választási programja, és ezen belül is a Romániai Magyar Demokrata Szövetség autonómia-tervezete. Már a kezdet kezdetén világossá kell tennünk ugyanis, hogy az RMDSZ hivatalos elnökjelöltje semmiképpen nem képviselhet mást vagy kevesebbet, mint amit a belsô önrendelkezés tárgyában a Kolozsvári Nyilatkozat megfogalmaz, és a brassói, valamint a kolozsvári RMDSZ-kongresszusok programjai és határozatai romániai magyar nemzeti közösségünk céljául tûznek ki.

Ebbôl a szempontból nézve, Frunda György szenátor politikai elôélete, egész eddigi magatartása, különféle politikai megnyilatkozásai és nem utolsósorban a tegnapi kortesbeszéd-természetû kijelentései indokolt aggodalomra és fenntartásokra adnak okot.

Ahhoz, hogy romániai magyarságunk, illetve az RMDSZ szövetségében egyesült különféle politikai irányzatok, frakciók és platformok jó lelkiismerettel és fenntartás nélkül, egységes módon támogathassák közös elnökjelöltjüket, mindenekelôtt arra van szükség, hogy Frunda György szenátor már indulásból eloszlassa a személyével, illetve politikai programjával kapcsolatos — megalapozott — kételyeket, és egyértelmûen arról biztosítsa választóit, hogy választási programja maradéktalanul tartalmazza az RMDSZ autonómiára vonatkozó célkitûzéseit.

Miért is tartotta fontosnak az RMDSZ, hogy önálló elnökjelöltet indítson az ôszi országos választásokon? — Ebbôl az alapvetô kérdésbôl kell kiindulnunk. — Azért, hogy saját jelöltje az egész ország elôtt hiteles és meggyôzô módon képviselje szövetségünk programját , és a választási kampány kínálta lehetôségeket kihasználva, minél nagyobb politikai eséllyel és erkölcsi nyereséggel igyekezzen a többségi nemzettel elfogadtatni a magyar nemzeti közösség igazát és demokratikus törekvéseit.

Erôteljesen sarkítva a kérdést, elfogadhatatlannak kell tartanunk, hogy elnökjelöltünk netalán éppen azt ne teljesítse mértékadó és példás formában, amiért szövetségünk és magyar választói erre a megbízatásra ôt kiválasztották és bizalmukkal megtisztelték.

Frunda György remélt választási sikere az egész magyar nemzeti közösség sikerét kell hogy jelentse. — Ezért is kell feltétel nélkül támogatnunk ôt. — Ez azonban kizárólag abban az esetben valósulhat meg, hogyha elnökjelöltünk az RMDSZ programját és politikai célkitûzéseit viszi sikerre.

Ez a sajátos követelmény egy igazi demokráciában természetesen nem mond ellent Románia összes polgárai , illetve többségi nemzete érdekeinek, melyeknek vállalása valamennyi elnökjelöltnek magától értetôdô kötelessége.

Frunda Györgyöt azonban csak abban az esetben vallhatjuk igazából saját elnökjelöltünknek, hogyha megalkuvás nélkül és teljes egészükben vállalja a romániai magyar nemzeti közösség érdekeinek és politikájának a képviseletét.

Ez a követelmény különleges hangsúllyal fogalmazódik meg éppen most, tíz nappal a budapesti összmagyar nemzeti konszenzus kialakítását követôen. Az RMDSZ kezdeményezésére és részvételével elfogadott Közös Nyilatkozat 3. pontjában az aláíró magyar országgyûlési pártok és határon túli legitim magyar szervezetek és politikai képviseletek ugyanis teljes egyetértéssel "megerôsítik, hogy a határon túli magyarok identitása megôrzésének, közösségként való fennmaradásának és fejlôdésének, valamint a szülôföldjén való megmaradásának alapvetô kérdése az önkormányzat , az autonómia létrehozása, összhangban a mûködô európai gyakorlattal és a nemzetközi normák szellemiségével. — Az aláíró felek — összehangolt támogatásban részesítik a határon túli magyar közösségek ennek megfelelô autonómia-törekvéseit, mint helyzetük alkotmányos egyenjogúságon alapuló rendezésének eszközét" — mondja ki a Markó Béla szövetségi elnök kézjegyével is ellátott, számunkra is meghatározó jelentôségû nyilatkozat.

Tisztelt Képviselôtanács!

A budapesti találkozót követô elsô SZKT-ülésen megragadom az alkalmat, hogy mint az említett összejövetel egyik kezdeményezôje, ezennel tisztelettel javasoljam: a Szövetségi Képviselôk Tanácsa fogadja el és a maga részérôl is ratifikálja az elôbbiekben idézett Közös Nyilatkozatot.

Ugyanakkor szorgalmazom a következôket:

— A Romániai Magyar Demokrata Szövetség államelnökjelöltje foglalja be saját választási programjába a budapesti Közös Nyilatkozat alapelveit és célkitûzéseit.

— Frunda György elnökjelölt személyesen vegyen részt az RMDSZ képviseletében azon a szeptember folyamán sorra kerülô összmagyar találkozón, mely a Közös Nyilatkozat által elkezdôdött folyamat keretében hivatott továbbfejleszteni a határon túli magyar nemzeti közösségek demokratikus vétetésû autonómia-politikáját.

Kolozsvár, 1996. július 14.

Tôkés László
püspök,
az RMDSZ tiszteletbeli elnöke

Megjegyzés: Tokay György meggyôzô érvei nyomán Tôkés László javaslatainak utolsó pontját visszavonta. Másik két javaslatát az SZKT nagy szavazattöbbséggel elfogadta.

Romániába 1989 óta most június végéig összesen 1,883 milliárd dollár külföldi befektetés került.

A bukaresti fejlesztési ügynökség, az RDA adatai szerint az idei év elsô hat hónapjában 288 millió dollár külföldi beruházást hajtottak végre Romániában. Ez 32,47 százalékos növekedés az egy évvel korábbi szinthez képest.

A statisztikai hivatal kimutatásai szerint az elmúlt hat és fél év alapján a külföldi befektetôk listáját Olaszország vezeti 203 millió dollárral; a második helyen Németország áll 171,4 millióval, míg a harmadik helyezett Dél-Korea 159,1 millióval.

A Reuter jelentése szerint a Romániában befektetett külföldi tôke értéke lényegesen kevesebb, mint a térség többi államában. A Magyarországinak például egytizede. Román elemzôk szerint a piaci reformok gyorsításához évente 1,5 milliárd dollár befektetésre van szükség.

Kormányzati remények szerint idén — elsôsorban a tömeges privatizációnak köszönhetôen — felgyorsul a külföldi tôkebeáramlás. Bukaresti tervek szerint 4 ezer állami cég legkevesebb 40 százalékos részesedését adják el hazai és külföldi befektetôknek. Román remények szerint a tavaly novemberben megnyitott bukaresti tôzsde is hozzájárul majd külföldi beruházások bôvüléséhez.

Miután levelet írt az államelnöknek, amelyben kérte az SZKT tagjainak letartóztatását, most közleményben fordul a politikai pártokhoz, a Vatra Româneascã Szövetséghez, az Avram Iancu Társasághoz, a jogi és magánszemélyekhez, hogy akadályozzák meg az RMDSZ politikai pártként való bejegyeztetését, mert etnikai alapon autonómiát követel, amely szeparatizmushoz, kis Magyarország kialakításához vezetne Románia területén. Mindez ellentmond az alkotmánynak, a politikai pártok és az állambiztonság törvényének. Funar szerint az RMDSZ-t még nem jegyezték be politikai pártként a Bukaresti Városi Törvényszéken.

Vasárnaptól francia nyelvû napilapja is van a fôvárosnak. A francia nemzeti ünnepre idôzített lapavatóval a Bucarest Matin 70 éves hagyományt újított fel francia lapszakemberek közremûködésével. E kezdeményezéssel Románia egyedülálló a volt szocialista országok körében. Bukarestnek már van angol nyelvû napilapja, amelynek címe Nine o'Clock.

Az elsô félév számadatai szerint Kolozs megye az "élmezônyhöz" tartozik — már ami a bûnözési hullám megfékezésének eredményeit illeti. A bûnesetek számának az elmúlt év hasonló idôszakához képest 732-es növekedése a rendôrség jó értelemben vett rámenôsségét bizonyítja, és azon képességét, hogy lépést tart a korszerûsödô, szakosodó bûnözés jelenségével.

Az erôszakos bûncselekményekkel kapcsolatban általános megállapításként kívánkozik az élre, hogy az 1995-ös ugrásszerû növekedés után idén sikerült visszaszorítani a társadalom biztonságát, a polgárok nyugalmát veszélyeztetô törvénybe ütközô cselekedeteket. Így csökkent a gyilkossági kísérletek (tavaly ilyenkor 10, idén csak 3), halált okozó ütések (2-0), súlyos testi sértések (10-9), rablások (54-46) és a hatósági közegeket valamiképp sértô bûncselekmények száma. Viszont növekedés észlelhetô a nemi erôszak (15-17) és a gyilkosság (5-8) terén. A családi körülmények rendezetlensége, a felületes nevelômunka, a céltalanság, a létbizonytalanság, a munkanélküliséggel járó alkoholizmus, s a szexuális kielégítetlenségbôl fakadó elfojtott indulatok egyre gyakrabban szülnek az élet ellen irányuló bûncselekményeket. Mindezek ellenére a rendôrség nagy sikernek könyveli el, hogy az erôszakos bûncselekmények száma idén "csak" 89 volt az 1995 elsô fél évében jegyzett 110-hez képest.

(turós)

Hiába repült az óriás Boeing a szokásosnál is jóval nagyobb sebességgel, számomra a mintegy nyolcórányi út több volt mint egyszerû megpróbáltatás. Az Amszterdamból másfél óra késéssel induló KLM/Northwest légitársaság járatán nem szabad cigarettázni. Enyhén kolerikus alkatomnak mit sem számított a bôséges étkezés, a korlátlanul fogyasztható ital, a nyolc csatornából áradó legkülönbözôbb zene és az elôttem ülô széktámlájába beépített tévé állandó mûsora, négy-öt óra után — akár a viccbeli kamasz — csak egyre tudtam koncentrálni: Istenem, milyen jó lenne bár egyet slukkolni. Most utólag belátom, hogy öthetes amerikai tartózkodásom elôtt ennél jobb lelkigyakorlatot keresve sem találhattam. Nem emlékszem, hogy öt hétig egyfolytában valaha lett volna ilyen jó dolgom. Vendéglátóim lesték kívánságaimat, valósággal kényeztettek-dédelgettek. Csak mikor tûréshatárom már-már felmondta a szolgálatot és kijelentettem, hogy nekem most már muszáj rágyújtanom, barátaim, tisztelôim, házigazdáim ajkairól mindig lefagyott a mosoly. Életem egyik legnagyobb élménye volt ez az amerikai út, de ez az egyetlen kellemetlen mellékzönge végigkísérte ott-tartózkodásom. Az utóbbi évek sikeres cigarettázás elleni kampányának köszönhetôen ott ma már nagyon kevesen hódolnak ennek a valóban egészségtelen szenvedélynek, ezért egy olyan megrögzött bagóst mint én neveletlen, civilizálatlan, keleti barbárnak tekintenek. Mivel új barátaimnak a legkevésbé sem szerettem volna kellemetlenséget okozni, eléggé megkínlódtam minden cigarettáért. Szerencsémre volt ezeregy kellemes élmény, ami kárpótolt.

Az ikervárosok repülôterén egész küldöttség fogadott. Meghívómat a Minnesotai Magyarok Egyesület elnökétôl, dr. Zoltai Tibortól kaptam. Minnesota kanadai határ menti, Közép-Nyugatnak számító állam. Fôvárosa az ikervárosokként emlegetett két metropolis: St. Paul és Minneapolis. Ez a Mississippi által elválasztott két város ma már teljesen egybeépült, de mindkettônek megvan az amerikai nagyvárosokra annyira jellemzô, felhôkarcolókkal teli központja. Zoltai elnök és felesége, Olga asszony mellett a fogadó küldöttség tagja volt még az egyesület alelnöke, Saari Dénes és Bodor Géza. A protokollárisnak induló fogadást hamar barátivá oldotta, hogy Gézát ismertem. A Kolozsvárról jó huszonöt éve elszármazott gépészmérnök egykori évfolyamtársam, Bodor Miklós öccse. A szatmári Bodor család legnagyobb fiúgyermeke pedig egykori évtársam a Bolyai Egyetemrôl, padtársam, legjobb barátom, egymás esketési tanúi és gyermekeinknek kölcsönösen keresztapjai, aki prof. dr. Nicholas Bodorként ma a floridai egyetem gyógyszertervezés tanszékének vezetôprofesszora. Kétszer már rajta volt a Nobel-díjra felterjesztettek listáján, de egyelôre "csak" az Egyesült Államok és Magyarország Tudományos Akadémiájának tagja.

A rövid reptéri találkozás eredményeként megtudom, hogy egy hétig Bodor Géza lesz a házigazdám, s hogy itteni "hivatalos" programomban két elôadás szerepel. A másnapi viszontlátás reményében elbúcsúzunk, majd beülök leendô házigazdám Land Roverébe, hogy a háza felé vezetô úton megtegyem amerikai kirándulásaim elsô kilométereit. Késôbb még sok ezret autóztam az Államokat csodálatosan behálózó sztrádákon, a high- és freeway-eken vagy az egyszerû kis településeket összekötô kétsávos utakon. Egy átlag amerikai ébren töltött életének 15-20 százalékát tölti el utazással. Mivel tömegközlekedés alig-alig létezik, ezt általában saját autójával teszi meg. Ez ott nem luxuscikk, hanem mindennapi, létszükségleti eszköz. Egy-egy családnak minimum két, de ha a gyerekek már felnôtt korba léptek, néha három, sôt ennél is több gépkocsija van. Az autók kényelmesek, csomagterük nagy és sok mindennel felszereltek. A légkondicionáló berendezés mondhatni általános, a telefon gyakori, de nem ritka a jégszekrénnyel és tévével is ellátott. A rádió és kazettás magnók ideje már letûnôben, ma inkább a CD- és sztereólejátszó a sláger. A garázsok ajtaját távirányítóval nyitják, és a biztonsági vagy riasztóberendezések is rendelkeznek az elektronika minden új vívmányával. A benzin olcsó. Ottlétemkor éppen szokatlanul magas volt az általában egy dollár körül mozgó gallononkénti ár: oktánszámtól függôen 1,30-1,60 dollár (1 gallon = 3,785 liter). Ez annyira jelentéktelen, hogy a tulajdonosok legtöbbjének fogalma sincs arról, hogy kocsijának mennyi a fogyasztása. "Tíz-tizenöt dollárnyit szoktam fizetni egy töltéskor" — hangzik a számukra szokatlan kérdésre jövô lakonikus válasz. A rendkívül biztonságos, többsávos, jól karban tartott utakon az autók csak cammognak. A maximálisan megengedett sebesség 65 mérföld óránként, ami kb. 100 km/órának felel meg, de lakott területen, vagy javítások esetén ezt gyakran korlátozzák 45 mérföld óránkénti sebesség alá. Nincs olyan útszakasz, ahol ne találkoznál rendôrségi ellenôrzéssel, és még a veled szembôl közlekedô kocsiból is kíméletlenül bemérnek. A bírság mértéke sebességtôl és államtól függôen változik. Számukra nem kifizethetetlen (kb. 100 dollár körüli összeg), de ha a számítógépes nyilvántartásból kiderül, hogy a vezetô egy éven belül már harmadik szabálytalanságát követi el, bevonják hajtási engedélyét. Ez egyeseknek (pl. ügynököknek, betegeket felkeresô orvosoknak stb.) foglalkozásuk gyakorlásának lehetetlenségét jelenti, ezért kétszer is meggondolják, milyen gyorsan hajtsanak. A pénztárcát érinti az is, hogy a rendôrség azonnal értesíti az illetékes biztosító társaságot, s így a notórius gyorshajtónak azonnal megnô az amúgy sem kicsi havi biztosítási díja. A rendôr kérlelhetetlen. Mosolygós arccal kiállítja a nyugtát, elmondja kötelezô mondókáját, hogy melyik bíróságon fellebbezhetsz stb., majd "legyen továbbra is kellemes a napod"-dal elbúcsúzik. A helybeni kifizetéssel nem lehet felezni, ellenben, ha 48 órán belül nem fizeted be, a summa duplázódik. Hallgatólagos szabály viszont, hogy tízmérföldes sebességtúllépést még nem büntetnek. De tizenegyet már kegyetlenül.

Egyébként az amerikai közlekedést nem a szabálytalanság, hanem sokkal inkább a magasfokú közlekedési kultúra jellemzi. Nincs ökölrázás, káromkodás, fogaknak csikorgatása. Mindenki mosolyog — keep smiling -, s az elôzékenységet kézfelemeléssel nyugtázzák. Útkeresztezôdéseken nem a jobbkéz-szabály a mérvadó, hanem az hajthat tovább, aki elôször odaért. Kíváncsi lennék, hogy minálunk hogyan tartanák be ezt, vagy az ún. zipzár-szabályt, amikor minden oldalról egy-egy kocsit felváltva engednek elôre a megértô vezetôk.

Ötven percnyi út után érkezünk meg Minneapolis Blaine nevét viselô elô- vagy kertvárosába. Április idusán érkeztem, és ilyenkor Minnesotában még csak várják a tavaszt. Az idei hosszú és kegyetlen tél után minden kopár, és az északi oldalakon még arasznyi a hó. Egy-egy elütött mókus vagy mormota teteme jelzi, hogy itt ezek a kóbor állatok, mert a kutya és a macska már a "pet" névvel jelzett kategóriájába tartozik. A család kedvencei közé, ami Amerikában külön "kaszt", és papagájtól iguanáig lehet bármi, ami költséges bár, de egzotikus, és — a divatos pszichológusok szerint — jó irányba fejleszti a gyerekek lelkivilágát. Közvetlenül a ház bejáratánál még kilenc gyönyörû ôzikével is találkoztunk.

A házat nyugodtan nevezhetném kastélynak. Háromszintes, háromgarázsos, három fürdôszobás — de millió telefonos. Ebbôl még a fürdôbe is jut. Három embernek "elég" tágas. Az ötvenes éveinek derekán járó Bodor Géza a kolozsvári Tehnofrig gyárban kezdte gépészmérnöki pályáját. A hetvenes évek végén emigrált, és sokévi munka után mintegy négy éve indította be "Metals Marketing Inc." ügynökségét. Irodája saját házának legalsó szintjén van, s így maga is vigyázhat második házasságából származó Kata kislányára. A nála jóval fiatalabb, Partiumból kihozott feleség, Marika, hétvégeken és akkor is csak a délutáni váltásban dolgozik az egyetemi klinika gyógyszertárában, így az igen költséges baby sitter (pótmama, felvigyázó) kimaradhat a családi költségvetésbôl. A fiatal mama közvetlen, vidám teremtés — hamar összebarátkozunk. Amint utólag bevallotta, ô egy tekintélyes szenátor fogadására készült, és nagyon megkönnyebbült, amikor ehelyett egy kislányával hancurozó, hamar azonos hullámhosszra jutó, erdélyi barátot talált. A féltett kincsként áthozott — mint késôbb kiderült, Minnesotában csempészárunak számító — zilahi szilvapálinkával koccintva ünnepeltük meg az ismerkedést. A hajnalig tartó beszélgetés után gondosan megszámoltam a számomra kiosztott lakrész sarkait, de feltehetôleg a szikrázóan tiszta levegô, no meg a kimerültség miatt nem álmodtam semmit. Nem is csodálom, mert sokáig még álmodni sem mertem volna, hogy én egyszer romániai magyar szenátorként fogok ebbe a csodálatos és valószínûtlenül gazdag országba kijutni.

( Folytatjuk )

Buchwald Péter

Mi, a VET alapítói és Védnöki Testületének tagjai, értékelve a Magyarok Világszövetsége nemes szándékait, a millecentenáriumi év kiemelkedô eseményének tartjuk a IV. Világtalálkozót, amely a világ minden tájára szétszóródott magyarság integrációját szolgálta.

A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága cselekvô részese volt a világtalálkozó megszervezésének, többek között érdeme, hogy az erdélyi magyarság reprezentatív módon, e nemzetrész fontosságának súlyával képviseltette magát ezen a történelmi rendezvényen.

Aggodalommal tölt el bennünket, hogy Kolozsvár magyar nyelvû napilapjának, a Szabadságnak fôszerkesztôje, Tibori Szabó Zoltán az eseménnyel kapcsolatban elsôdlegesen nem közösségünk tárgyilagos tájékoztatását tartotta feladatának. Ellenkezôleg: sértô minôsítésekkel igyekezett a Világszövetség kongresszusának munkálatairól hamis képet alakítani ki az olvasóban, részeként annak a jelenségnek, mely kampányszerûen igyekszik minimalizálni Magyarországon és a környezô országokban a Világszövetség törekvéseit.

Az objektív tájékoztatáshoz való jog alapvetô emberi jog.

A IV. Világtalálkozó közösségünk jövôje szempontjából döntô fontosságú tárgykörben, a nemzet stratégiájáról tanácskozott politikailag sokszínû, szakmailag magas szintû elôadássorozat keretében.

Hazai magyarságunk nem lepôdik már meg a többségi újságírás nagy részében megnyilvánuló elvakult szemléletmódtól, valóságmegvetéstôl, szûnni nem akaró magyarellenességtôl. Megdöbbent viszont, ha ugyanezt a magyar médiákban tapasztaljuk. Az erdélyi magyar újságírásnak a valóságtisztelet és közösségerôsítés eszményét kellene követnie.

Kolozsvár, 1996. július 11.

A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága Védnöki Testülete
Dr. Csiha Kálmán,
az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke
Mózes Árpád
evangélikus püspök
Dr. Czirják Árpád
római katolikus érseki helynök,
Kolozsvár
Tempfli József
római katolikus megyéspüspök, Nagyvárad
Dr. Erdô János
unitárius püspök
Tôkés László
Királyhágómelléki református püspök

*

Nem tehetem, hogy ökumenikus exkommunikálásomat, amely aláírása után négy nappal jutott el szerkesztôségünkbe, saját lapunkba ne adjam le. Azt hiszem azonban, vita helyett ez a kollektív egyházfôi nyilatkozat nem tesz sok jót az ügynek, amelyet bizonyára valamennyi szereplô — magamat beleértve — szolgálni kíván. (Egyébként a Szabadság részletesen és objektíven tájékoztatta olvasóit a világtalálkozóról június 15-i, 16-i, 20-i és 22-i számaiban.) A magyarságnak nem ártok, hanem használok, ha a Magyarok Világszövetségét legjobb meggyôzôdésem szerint bírálom. Azaz: nem tekintem csalhatatlannak, érinthetetlennek, egyedül üdvözítônek. És épp összmagyar jellegét hiányolom. Kifogásolom, hogy pártpolitikailag is könnyen felismerhetô jegyek jelentkeztek mûködésében. Sok jó szándékú ember teheti a dolgát a világszövetségben, de nem tettek jót a világ magyarságának azok az urak, akik annyi nagynevû, megkérdôjelezhetetlen magyart, de kritikus embert — felsoroltam mai és volt tisztségével Pomogáts Bélát, Kincses Elôdöt, Jakabffy Ernôt, Németh Magdát, Pallavicini Károlyt és másokat — így-úgy kiebrudaltak, mert volt (kényelmetlen) véleményük. Közben ugyanakkor ugyanott oly zsarnoki figurák játszottak fôszerepet, mint Timkó Iván! Persze lehet, hogy Önök mindezzel egyetértettek — akkor sem emlegethetnek egy napon a magyargyûlölô román sajtóval, mert rosszallom az egyértelmû pártpolitikai színezetet vagy a pénzügyi rendellenességeket.

Furcsállom, hogy már-már nemzeti szentségtörésnek tekintik fenntartásaimat. Nem lehet, hogy ne vegyék észre: aki a világszövetséget bírálja, azért teszi, hogy az jobb legyen. Hogy hatékonyabban tegye a dolgát.

Roppant szomorú vagyok, fôtisztelendô és fôtiszteletû urak.

Tibori Szabó Zoltán

A BBC rádióállomás a "magyar-magyar csúcsról", illetve annak értékelésérôl közölt hét végi összefoglalójában egyebek közt megállapította: Csapody Miklós MDF-alelnök a Határon Túli Magyarok Hivatalának sajtóklubjában tartott sajtóértekezletén "különösebb csalódás nélkül említette" azokat az ellenzéki javaslatokat, amelyek végül is kimaradtak a "magyar-magyar csúcstalálkozó" záródokumentumából.

Ezen javaslatok közé tartozott volna annak megfogalmazása, hogy Magyarország és valamely szomszédja között államközi szerzôdés csak akkor jöjjön létre, ha ahhoz a szomszéd ország területén élô magyar kisebbség is hozzájárul, illetve, hogy Magyarország csak akkor támogassa szomszédainak euroatlanti integrációját, ha azok különleges közösségi autonómiát adnak a területükön élô magyar kisebbségnek.

A BBC meglátása szerint Lábody László államtitkár, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke és Csapody Miklós "lényegében hasonlóan értékelte" a "magyar-magyar csúcstalálkozót", illetve az ott elfogadott nyilatkozatot. A londoni rádióállomás felhívta a figyelmet arra: az MDF-alelnök szerint remélhetô, hogy "a magyar külpolitika ne legyen pártközi konfliktusok forrása".

Hetedhét kilátó címmel, szeptembertôl új, heti rendszerességgel jelentkezô külpolitikai hírmûsort indít a Duna Televízió — nyilatkozta az MTI-nek hétfôn Pekár István, a Duna tv június elsején kinevezett tájékoztatási igazgatója. Elmondta: a mûsort a határon túli mûhelyek egy-egy aktuális temában készített anyagaiból más-más külhoni magyar stúdióiban szerkesztik majd.

A munkába bevont határon túli stúdióknak egyrészt ez a megbízás a fennmaradásuk szempontjából fontos bevételi forrást jelent — mutatott rá Pekár István -, másrészt az ottani magyarság helyzetének jó ismerôiként színvonalasabb összeállításokat készíthetnek, mint a magyarországi tévések. A jelenleg mûködô mûhelyek közül tucatnyian rendelkeznek olyan technikai és szakmai feltételekkel, ami lehetôvé teszi a minôségi munkát. Közülük a leghatékonyabb munkakapcsolatot a székelyudvarhelyi és a szabadkai stúdiókkal sikerült kialakítani, de a Duna tévé nagy figyelmet fordít a magyarországi vidéki mûhelyekkel való együttmûködésre is. A közmûvelôdési, vallási, szolgáltató és hírmûsorokért felelôs vezetô arról is szólt, hogy július 22-tôl — a médiatörvény elôírásainak megfelelôen — húszperces lesz az addig negyedórás második, 21 órakor kezdôdô híradó. A változtatás eredményeként nem hosszabb blokkokkal, hanem több anyaggal jelentkeznek majd, elsôsorban a határon túli tudósítások javára. A további mûsortervekrôl szólva elmondta: az intézmény bizonytalan anyagi helyzetében nem tudnak új mûsorokban gondolkozni. A legközelebbi "nagyvállalkozásuk" az augusztusban megrendezendô Magyar Reformátusok III. Világtalálkozójának feldolgozása lesz, amelyrôl — beleértve a közvetítéseket, a hírmûsorokat, a magazinokat és a stúdióbeszélgetéseket is — összesen mintegy 400 órát sugároznak majd.

A médiatörvény esetleges és a költségvetési törvény ôszre tervezett módosításával kapcsolatos elvárásairól Pekár István úgy nyilatkozott: mindenekelôtt azt szeretné, ha végre megnyugtató módon biztosítanák a Duna Telelevízió mûködéséhez szükséges anyagi feltételeket. Rendszeres, meghatározott mértékû és határidôre megérkezô források nélkül ugyanis nem lehet tervezni — mondta. A médiatörvényben szívesen látna változtatást a támogatható mûsorokról szóló passzusban is.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]