Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete július 27-én, szombaton kilenc órától nyílt megyei küldöttgyûlést tartott a Farkas utcai Egyetemiek Háza kistermében.
Molnos Lajos Kolozs megyei RMDSZ elnök jelentésében beszámolt arról, hogy melyek voltak az RMDSZ Kolozs megyei helyhatósági választási kampányának célkitûzései, és ezeket milyen módszerekkel próbálták megvalósítani. A hat órán keresztül tartó ülésen tizennyolc felszólaló fejtette ki véleményét többek között Takács Csaba , az RMDSZ ügyvezetõ elnöke, Mátis Jenõ , Kónya-Hamar Sándor Kolozs megyei parlamenti képviselõk, Buchwald Péter Kolozs megyei szenátor, Eckstein-Kovács Péter , Boros János , Bucur Ildikó városi tanácsosok, Pálfy Zoltán , a kampánystáb vezetõje, Pálfy Károly megyei alelnök. A történtekbõl a jelenlévõk levonták azt a tanulságot, hogy a kolozsvári helyhatósági választások kudarcot jelentettek, és a demokratikus erõk vereséget szenvedtek. Mindezek ellenére a továbbiakban szükséges elkerülni a pánikhangulat keltését. A kiértékelés során a hozzászólók felsorolták a helyhatósági választások ideje alatt felmerülõ hibákat, amelyeket egyébként maguk a választók is közzétettek a sajtó hasábjain: az RMDSZ miért nem állított saját polgármester-jelöltet, miért nem mozgósította eléggé a lakosságot, az ifjúságot, miért nem fogalmazta meg érthetõbben a célokat, bizonyos kérdésekben miért nem kérték ki a szakemberek véleményét, miért nem terjesztettek több szórólapot és plakátot stb. Hangsúlyozták, hogy mindezek megelõzése érdekében meg kell találni azt az új retorikát, amellyel meg lehet majd szólítani a különbözõ társadalmi rétegekhez tartozó választókat. Molnos Lajos a hibák elkövetését - amint azt az ülés után kérdésünkre elmondotta - abban látja, hogy a kampány során a részecskék nem kapcsolódtak jól össze egésszé. Ez olyan, mint amikor a jó versekbõl nem áll össze egy jó kötet. A versek külön-külön jók, de amikor ezt kötetbe foglalják, akkor a minõsége csak középszerû lesz. A megye és a város területét zónákra osztották, amelyeknek külön-külön kijelölték a felelõsét, aki a kampány ideje alatt csak a ráesõ résszel foglalkozik. Az ülés során javasolták a parlamenti választásokra egy új kampányelnökség és kampányigazgató megbízását. Felmerült a kérdés, hogy az RMDSZ megyei képviselõi igénylik-e a tisztújító közgyûlés összehívását vagy nem a parlamenti választások elõtt. Noha az RMDSZ Szövetségi Képviselõk Tanácsa tisztújítást javasolt minden olyan megyei szervezetnek, ahol az RMDSZ elégtelen eredményeket ért el a helyi választásokon, a százharminchárom jelenlévõ közül csak tizenketten szavaztak a tisztújítás mellett, az elhalasztást pártoló többség döntését azzal indokolta, hogy a kampány idején nem célszerû a "csapat" összetételén változtatni.
Ezek után elfogadták a megyei elnökség tizenhárom tagra való kibõvítését.
Az alapszabályzat megtárgyalását a szûk idõkorlátok miatt a novemberi választások után összehívott küldöttgyûlésre halasztották.
Gyémánt Mihály , az MKT elnöke kérte a küldöttgyûlést, hogy a parlamenti választások tekintetében hatalmazza fel a Megyei Képviselõk Tanácsát és a Megyei Ügyvezetõ Tanácsot, hogy együttes ülésen döntsenek a jelöltállításról, a jelöltek sorrendjének a megállapításáról, valamint minden, parlamenti választásokkal kapcsolatos kérdésrõl - amit elfogadtak. Az SZKT határozata szerint szenátort, képviselõt jelölhetnek a körzeti, a kerületi szervezetek. Ezenkívül egyéni jelentkezés is lehetséges. A képviselõjelölteknek százötven aláírást, a szenátoroknak háromszázat szükséges összegyûjteniük. A jelölttõl is írásos beleegyezés szükséges. A körzeti és kerületi szervezeteknek jelöléseiket augusztus 15-ig szükséges megtenniük, az egyéni jelöltek pedig augusztus 20-ig jelentkezhetnek. Szeptember elsõ napjaiban rendezett fórumon kerül sor a bemutatkozásukra. Ezután a megyei döntéshozó szerv összeállítja a végleges névsorokat, és elõterjeszti ezt az RMDSZ országos elnökének.
Ismertették még az összejövetelen, hogy elkezdõdött Frunda György köztársasági elnökjelölt számára az aláírások gyûjtése. Boros János beszámolt arról, hogy kiosztotta a körzeti elnököknek az ehhez szükséges megfelelõ nyomtatványokat. E célra Kolozs megyének tízezer aláírást kell összegyûjtenie.
A Román Nemzeti Bank Kommunikációs Igazgatóságának jelentése szerint a jegybank megõrzi a Dacia Felix és a Credit Bank elszámolásaiból és a bankközi kifizetéseibõl származó bevételeit - írja a Mediafax hírügynökség - annak érdekében, hogy vagyonukat biztosítsa mindaddig, amíg a likvidálási és átszervezési eljárás tart. A nemzeti bank szerint eljárását az 1995/64-es törvény szentesíti.
A III. Magánvagyon Alap, a brassói székhellyel rendelkezõ Transilvania Alap a Dacia Felix Bank legnagyobb részvényeseként szerepel, ám vezetõségének feltett szándéka, hogy mielõbb kivonja valamennyi pénzét a csõd szélén álló pénzintézetbõl. Mihai Fercalã, a Transilvania Alap vezetõje már áprilisban elhatározta, hogy megmenti a magánvagyon alap pénzét, s többségében állami tõkével rendelkezõ bankokba utaltatja át. Eddig 14,5 milliárd lejt és 1,577 milliárd lej értékû valutát sikerült elmenekítenie más bankokba. Ennek ellenére 5,220 milliárd lej értékû részvénye ott maradt a Dacia Felix Bankban.
Az Országos Értékpapír Felügyelet augusztus 26-ig felfüggesztette a részvételi jegyek kibocsátását és visszaváltását a Credit Fondnál — nyilatkozta a Mediafax hírügynökségnek Eugen Voicu, a Credit Fond befektetési társaság Cerinvest nevû kezelõcégének elnöke. Az OÉF ugyanis május 28-án, amikor a Cerinvest felmondta az adminisztrálási szerzõdést, 60 napra felfüggesztette a részvételi jegyek forgatását. Jelenleg a Cerinvest 30 napot igényelt az OÉF-tõl, hogy befektetõivel konzultáljon a befektetési alap jövõjét illetõen.
Az Unitárius Egyház Képviselõ Tanácsa mély megrendüléssel tudatja, hogy szeretett fõpásztora,
D. Dr. ERDÕ JÁNOS püspök, életének 84. évében, 1996. július 27-én, szombaton délután elhunyt.
Temetése 1996. július 31-én, szerdán, déli 12 órakor lesz a kolozsvári belvárosi unitárius templomból.
Az Egyházi Képviselõ Tanács elnöksége
"Bennünket csöppet sem zavar ez a kongresszus, elvégre elismert vallásról van szó, és a törvény elõtt egyenlõk vagyunk" - mondta a bukaresti Jurnalul naT,ional címû napilapnak az ortodox egyház patriarkátusának egyik vezetõ képviselõje, aki kérte neve említésének mellõzését.
A lap szombati közlése szerint a református egyház vezetõi még januárban felkeresték a fõ pátriárkát, és tájékoztatták õt a világtalálkozóról. Az akkor átnyújtott magyar nyelvû programból azonban semmit sem tudtak kihámozni megfelelõ fordító híján. A találkozóval kapcsolatban a napokban kaptak angol nyelvû meghívót, ez viszont csak idõpontokat tartalmaz. Így nem tudják felbecsülni, "románellenes" rendezvényrõl van-e szó, ahogy egyesek állítják, vagy sem. De a rendezvény maga nem zavarja az ortodox egyházat. Az egyházi vezetõ szerint az lehet a magyarázata a vallásos találkozók sûrû romániai rendezésének, hogy európai viszonylatban itt a legalacsonyabbak a rendezési költségek.
A világtalálkozó rendezvényeire valószínûleg a helyi ortodox egyház egyik képviselõjét delegálják.
A bukaresti lap, amely szokatlanul nagy teret szentel a református magyarok világtalálkozójának, ugyanebben a számában közli interjúját Ilie Fonta vallásügyi államtitkárral, aki az 1938-as és 1991-es református világtalálkozók politikai felhangját felemlegetve kijelentette: "Ha tudnánk biztosan, hogy e vallásos találkozót a szervezõk erõteljes politikai töltetû akciók paravánjaként kívánják használni, határozottan nemet mondanánk. Egyelõre azonban úgy véljük: ha a találkozó kizárólag vallásos jellegû, nincs ellene kifogásunk" - jelentette ki az államtitkár.
Ki szövi a református világtalálkozó elleni cseleket?
- Szõni az egységpárt, de fonni az államtitkár Fonta fonta.
A "Nõk és férfiak a kelet-európai átmenetben" címû nyári egyetem szombaton megtartott sajtóértekezletének tárgya az egyetem szervezési gondjai, sikerei, valamint a Pro tv július 23-i, a nyári egyetemmel kapcsolatos híranyaga volt. Ez utóbbiban - mint azt a rendezõktõl megtudtuk - egysíkúan, homoszexuális-centrikusan mutatták be a nyári egyetem mûködését. Ezzel kapcsolatban Mieke Verloo, az utrechti egyetem tanára felhívta a figyelmet arra, hogy a szexuális kisebbségek témája csak elenyészõ része a szemináriumnak. Ez a probléma kényes jogi kérdéseket vet fel. Kötelezõ volt megtárgyalása, hisz Románia, mint az Európa Tanács tagja, megígérte, hogy eltörli a homoszexuálisokat büntetõ intézkedéseit.
Magyari Vincze Enikõ felszólalásának lényegét egy korábbi interjúnk már tartalmazta. Susanna Samvergas, az UNESCO párizsi irodájának jelen levõ képviselõje pedig hangsúlyozta a nõ társadalmi szerepét, valamint a nevelés fontosságát.
Azokban az országokban, ahol a többségi népcsoport mellett etnikai kisebbségek is élnek, sajátosan, különös meghatározottsággal és mindenképpen szükségszerûen vetõdik fel a kétnyelvûség. Eltekintve attól, hogy "ahány nyelv, annyi ember", vagy hogy "minden ember annyit ér, ahány nyelvet beszél", a bilingvizmus két nyelvi rendszer (az anyanyelv és egy második nyelv) elkülönített optimális használatára, ugyanakkor az egyik nyelvi rendszerrõl a másikra való könnyed és gyors átállásra teremt lehetõséget. A nemzeti kisebbségek kétnyelvûségének két sajátos genezisét és állapotát figyelhetjük meg, annak függvényében, hogy tömbökben élnek-e a nemzetiség tagjai, vagy szórványban, tehát viszonylag homogén vagy heterogén nyelvközegben, kisebbségi nyelvkörnyezeti erõssége van-e túlsúlyban vagy a második nyelv hatása dominál.
A tömbben élõk az állam (-szervezõ nemzet) nyelvét második (idegen) nyelvként, az anyanyelvi rendszer kialakulása után intézményesített tanulás útján sajátítják el. A második nyelv elsajátítása tudatosult tanulási szándékkal és erõfeszítéssel történik, amelyhez nemegyszer bizonyos kényszerûség is hozzáadódik. Kutatások igazolták, hogy ha a kétnyelvûség a pszicholingvisztikai törvényszerûségek és pedagógiai megfontolások figyelembevétele nélkül és kikényszerített formában valósul meg, nyelvváltást, esetenként az anyanyelv visszaszorulását, az identitástudat zavarát eredményezheti, de az anyanyelvhez való érzelmi színezetû viszonyulás és kötõdés sem alakulhat megfelelõen. A második nyelv tudatos elsajátításakor az újabb nyelv az elõzetesen már beidegzõdött anyanyelvi rendszerhez másodlagos kapcsolat-reflex formájában mintegy hozzáadódik. Így jön létre az ún. összetett bilingvizmus. Számos jel utal arra, hogy az elsõ, az anyanyelv elsajátításának (idegfiziológiai szempontból) legkedvezõbb idõszaka után már jóval nehezebb egy második nyelv megtanulása, amennyiben az új jelentések szükségszerûen az anyanyelv már lerögzült és interiorizálódott változatos jelentéseihez kötõdnek. Ebbõl fakad, hogy a második nyelv alkalmazása a legtöbb esetben nehézségekbe ütközik, funkcionalitása, megismerõ és kommunikációs teljesítménye többé-kevésbé elmarad az anyanyelvhez viszonyítva. A sajátos diszfunkcionalitások mindenekelõtt abban nyilvánulnak meg, hogy a gondolat megfogalmazása anyanyelven megy végbe, de verbális kifejezése már az idegen nyelv segítségével történik. Kutatásokra épülõ felfogás szerint a második nyelv síkján elérhetõ kompetencia az elõzetesen kialakult anyanyelvi kompetencia mértékének függvénye. Elmondható tehát, hogy az anyanyelvû oktatás nemcsak a nyelv etnolingvisztikai vitalitását biztosítja, hanem a kétnyelvûség kialakulásának is alapvetõ tényezõje.
A kevert lakosságú régiókban a nemzeti kisebbségek szinte spontánul, az elsajátítási folyamat tudatosulása nélkül, a korai gyermekkor idõszakában tanulják az állam nyelvét. A családi milliõ és a szociolingvisztikai környezet hatására spontán folyamatként alakul ki a két nyelv, illetve a megfelelõ kommunikációs képesség. Ennek következtében párhuzamos kettõs nyelvi rendszer fejlõdik ki. Úgy tûnik, hogy ez a korai személyiségfejlõdési periódusban lezajló, ún. informális módozatú nyelvtanulás magasabb hatékonyságú, voltaképp kétnyelvû nevelés valósul meg, amely alapvetõen különbözik egy második, azaz egy idegen nyelv megtanulásától. Hasonló a vegyes házasságok gyermekeire vonatkozó nyelvi fejlõdés, a gyermek spontán és természetes módon sajátítja el mindkét nyelvet. Két (vagy több) nyelv elsajátításának hatékony formája (nyilván a kisgyermekkorban) az, amelyben a második nyelv tanulásának feltételei azonosak az anyanyelv elsajátításával, de a két nyelvtanulási körülmény meglehetõsen elkülönül egymástól. Ebben az esetben az ún. helyzetspecifikus nyelvtanulási módozatról van szó. A helyzetspecifikus nyelvtanulási mód összhangban van mind a beszédfejlõdés pszichológiai és pedagógiai törvényszerûségeivel, mind pedig annak neurofiziológiai feltételeivel. John Carroll amerikai pszichológus szerint pedig megfelel annak a pszichológiai elméletnek is, mely szerint a versengõ válaszreakciókat kiváltó ingereket szükséges minél nagyobb mértékben elkülönülten (differenciáltan) biztosítani. Ekképp alakul ki az ún. koordonált bilingvizmus, mert a két nyelvi rendszer szinte párhuzamosan és egymástól viszonylag függetlenül fejlõdik ki. Nyilván interferenciák is jelentkezhetnek, amikor is az anyanyelv egyes elemei ideiglenesen bekerülnek a második nyelv használatába és fordítva. A koordonált bilingvizmus az érzelmi fejlõdésre gyakorolt károsító hatása mindenekelõtt akkor konkretizálódik, amikor a domináns anyanyelv és a kevésbé funkcionális második nyelv szervezett oktatása az utóbbi nyelven történik. Amikor a tanítási-tanulási folyamat olyan nyelven zajlik, amelyiket a gyermek még nem sajátított el elégségesen, verbális közlésre alkalmas ugyan, de még nem alkalmazható az intellektuális tevékenységek kivitelezésében.
Az etnikai kisebbségek kétnyelvûsége genezisének mindkét formájában a második nyelv iránti viszonyulás jellege egyrészt arra késztetheti az egyént, hogy új identitás és kultúra után kutasson, másrészt arra, hogy az anyanyelvébe ágyazódott identitását megõrizze. Tehát a kétnyelvûség kialakulását a kisebbségi etnikai csoportok viszonylatában egyfelõl ún. integrációs indítékok is elõsegíthetik, másfelõl asszimilációs félelmek (az identitás, a saját nyelv és kultúra elvesztésére vonatkozó veszélyeztetettségi érzések) is fékezhetik. Azt is meg kell említenünk, hogy egy másik etnikai csoportba való integráció szándéka (mint sajátos nyelvtanulási motiváció), mindenekelõtt az orális és interperszonális kommunikáció fejlõdését segíti, és nem annyira az általános nyelvi kompetenciát vagy a kognitív teljesítõképességet. A nyelvi, kulturális vagy etnikai önazonosság elvesztésének veszélyét átélõ egyén pedig negatív attitûdöt, illetve viszonyulást fejleszthet ki a második nyelvvel (kultúrával) szemben, ami nyilván megnehezíti a nyelvsajátítás folyamatát, gátolja a megfelelõ nyelvi kompetencia elnyerését, végsõ soron a ténylegesen funkcionális kisebbségi bilingvizmus kialakulását.
Az utóbbi 2-3 évtizedben megszaporodtak a második nyelv elsajátításának változatos (értelmi, érzelmi, lingvisztikai, szociális stb.) síkon jelentkezõ pozitívumaira vonatkozó adatok, mégsem tekinthetünk el a kétnyelvûségben rejlõ veszélyektõl. Elsõsorban az ún. félnyelvûség (mindkét nyelv elégtelen ismerete és kevert jellegû használata) kialakulásáról és a nyelvcsere lehetõségérõl. Azonban az anyanyelv magasfokú kompetenciájának és vitalitásának intézményesített formája, tervszerû és szervezett biztosítása, még a többségi etnikai csoport (lingvisztikai) dominanciájának feltételei között is, lehetõvé teszi a kisebbségiek kétnyelvûségét anélkül, hogy e kétnyelvûség átmeneti szakaszt képezne a nyelvi asszimiláció vagy a nyelvcsere felé.
. az alma nem esik messze a fájától.
Valahányszor megpróbálom értelmezni a fõ kormánypárt, a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártjának elnevezését, mindig eltévelyedem, s hiába kapkodok mentõ kezek után, általában csak az Európában közismert szociáldemokrata irányzat bõséges ismertetésével fizetnek ki. A legegyszerûbb az lenne, ha beérném ennyivel, de a kétkedés ördöge mégsem hagy nyugodni, s mindegyre azt kérdi: akkor miért nem adták neki a szokványos, egyértelmû nevet? Félnek, hogy egy esetleges elszámoltatásnál nem felelnek meg az általános ismérveknek, vagy csak úgy tettek, mint az a gyermek, aki azért változtat családnevén, hogy ne ítéltessen környezetétõl apjának, anyjának furcsaságai alapján? Aztán a névváltoztatás dacára is éppen olyan kajla és szeplõs, mint megtagadott felmenõje, s legnagyobb bánatára az ismerõsök rögtön ráolvassák a szerencsétlen eredetet, amikor összefutnak vele az utcán.
Türelmes filozófusok bizonyára ennél okosabb magyarázatokat is találnának, nekem azonban az a gyanúm, hogy a sejtelmes név mégiscsak a meghirdetett szocdem doktrína és a kommunista õsöket látszólag megtagadó fõ kormánypárt végrehajtó gyakorlata közötti szöges ellentétet leplezi. Négy évvel ezelõtt ugyanis Iliescu elnökjelölt elnök azzal hódította el Constantinescu ellenzéki jelölt elõl a szavazókat, hogy olyan lassú reformfolyamatot ígért, amely a lakosság türõképességét nem teszi próbára. Ami a lassúságot illeti, méltán állíthatjuk, hogy szavának állt. Csak a tûrõképességgel számította el magát. Mert akkor még nem tudta, és mi sem, hogy ha a dühödten szaggató fogfájást húsz éven át kezelik, hamarabb jobblétre szenderül a páciens, mintsem hogy megszûnnének a kínjai.
Ami pedig a névváltoztatás családi vonzatait illeti, utóbb amikor a hirtelen kirobbantott infláció ürömtengerébe apránként örömcseppeket adagolnak, hol egy forgalmi adó csökkentéssel, hol a fizetés indexelésének minimális megtoldásával, hol a minimálbér néhány garassal való növelésével, hol a lakásvásárláshoz ígért 15 százalékos olcsó kölcsönnel, próbálom elképzelni azt a szánalmas bukaresti decemberi délelõttöt, amikor a megboldogult diktátor néhány lejjel nagyobb családi pótlékot ígért a dermedt, elkeseredett tömegnek. És akkor megjelenik elõttem a kajla, szeplõs képû gyermek, aki hiába változtatta meg a nevét, mégis minden gesztusa õseire emlékeztet.
Most már értem. A Szabadság fõszerkesztõje - megengedem: kissé gorombán - bírálta a Magyarok Világszövetségét, mert Õ egyetért Jakabffy Ernõ lemondott alelnökkel és társaival. Ezért a Világszövetség Erdélyi Társaságának Védnöki Testülete nyomban pálcát tört fölötte, mert úgy hitte, aki a Világszövetséget támadja, az magyar nem lehet.
Most Borbély Imre, a Világszövetség egyik vezetõ erdélyi tisztségviselõje azt írja ugyanebben a lapban, hogy a magyar kormány politikai erõi "A határon túli magyarok ellen irányuló magyar államsovinizmust"(!) szítják (kiemelés tõlem - B. P.). Õ jó magyar?
Megáll az ész, de nem a román-magyar határon. Ehhez mit szól a Védnöki testület? Vajon felszólítja lemondásra Borbély Imrét? Esetleg megvitatja, hogy aki a Magyarok Világszövetsége tisztségviselõjeként hazaárulással, nemzetárulással vádolja a magyar kormányt támogató erõket, és nemzetellenességgel a magyar külügyminisztert - az minek nevezhetõ?!
Persze, Borbély Imre talán csak ékesszólóan be akarta bizonyítani, mennyire igaza van Tibori Szabó Zoltánnak, mennyire egyetlen politikai orientáció szervezete a Világszövetség - nem pedig az összmagyarságé. Félek, ez a bizonyító eljárás túl jól sikerült. (Ha Borbély Imre szövegét nézném, egy szektás, tájékozatlan, elfogult és gyûlölködõ szervezet. Szerencsére, nem éppen az.)
Én ezzel a magam részérõl be is fejezném. Borbély Imrét korábban is azért bíráltam, mert szerintem az MVSZ nem lehet az anyaországi pártharcok terepe , és ha neki az a magánvéleménye, hogy X. pártok becstelenek és Y. pártok becsületesek, akkor ezt a magánvéleményét ne akkor mondja el, amikor az MVSZ tisztségviselõjeként szólaltatják meg a Duna tv képernyõjén. Illetve, ha a magyarországi pártharcokban kíván keményen részt venni, tegye meg azt a lovagias szívességet a Világszövetségnek, hogy lemond tisztségérõl. Vagy alapít egy nyíltan szélsõjobboldali Világszövetséget.
Ha pedig még mindig az a mániája, hogy én nem baloldali, hanem liberális vagyok (amit egyáltalán nem tekintek dehonesztálónak, ellenkezõleg, csak éppen nem igaz) - olvassa el a cikke elõtti 168 óra 29. számában "A pénz agressziója" c. cikkemet. Ha nemzeti érzéseimben kételkedik, nem magyarázkodom.
Az RTDP országos konferenciája megváltoztatta eredeti statútumának jelölésekre vonatkozó szakaszát. A régi elõírás szerint ugyanis a megyei szervezetek állítottak parlamenti képviselõket, és a párt Állandó Bizottsága hagyta jóvá ezek névjegyzékét. A módosítás, amellyel nem értettek mindannyian egyet, a jelöléssel az Állandó Bizottságot hatalmazza fel, tekintettel arra, hogy az országos értekezleten több elégedetlenség hangzott el a megyei szervezetek munkája ellen. A jelöltek névjegyzékét Iliescu elnök felülvizsgálja. Az országos értekezlet elõtt ugyanis az államfõ keményen bírálta a korrupcióval vádolt párttagokat és kérte, a képviselõk kinevezésük elõtt készítsenek vagyonbevallást, valamint ne vegyenek részt csupán egy AGA-ban (részvényesek közgyûlésében).
Vãcaru szenátor, a fõ kormánypárt egyik alelnöke azzal magyarázta pártja népszerûségének csökkenését, hogy a központi sajtó elterjesztette, miszerint az RTDP korrupciós párt. Az ellenzéki sajtó elmarasztalása ellenére õ maga is bevallotta, vannak a pártban korrupt személyek. Ezért kérte mindazon korrupciós esetek kivizsgálását, amelyeket a fõvárosi lapok jeleztek, megjegyezve, hogy õ maga máris rendelkezésére áll az igazságszolgáltatásnak.
Az RTDP ügyvezetõ elnöke, Adrian Nãstase fél attól, hogy az ellenzék legfontosabb tömörülései, a Demokratikus Konvenció, a Szociáldemokrata Unió és az RMDSZ szövetségre lépnek, és így 54 százalékos többséget alkotnak. Ezáltal az RTDP válna az eljövendõ kormányzás legnagyobb ellenzéki pártjává. A többség reményében ezért az RTDP továbbra is megbeszéléseket folytat a Szocialista Munkapárttal, és a Szocialista párttal, de szándékában áll alkuba bocsátkozni más pártokkal is, nem csupán a baloldaliakkal.
Az egyes közigazgatási funkciókat betöltõ személyek RTDP-be való bevonásával nem nõtt a többségi párt népszerûsége azon közegekben, ahonnan e tagság érkezett - mondotta Viorel Hrebenciuc a kormánypárt Országos Tanácsán a helyhatósági választások eredményeirõl elõterjesztett jelentésében.
Az õszi választások távlatában figyelemmel kell lenni tekintélyes személyiségeknek, véleményformálóknak a kormánypártba való bevonására, még ha nem töltenek is be adminisztratív tisztségeket - húzta alá.
Hrebenciuc jelentése elemezte az RTDP konvencióval szembeni magatartását. Rámutatott, hogy a kormányzó párt nem volt elég agresszív az RDK uralta helyi közigazgatáshoz intézett mondandójában, olyképpen, hogy például nem fordította saját javára a korrupció témáját. Az RTDP figyelemre méltó vetélytársnak tekinti az SZDU-t, amely populista üzenettel nyerte meg a szavazók bizalmát, elítélve a jelenlegi kormányt az 1990-1992-es nehéz évekért, arra alapozva, hogy a nép gyorsan felejt.
A tömegtájékoztatási eszközökkel fennálló kapcsolatokról Hrebenciuc aláhúzta, hogy az RTDP nem volt eléggé leleményes, nem tartott lépést a magánsajtó fejlõdésével. Stratégiai célkitûzései között szerepelteti tehát a saját sajtótrösztök létrehozását — mondotta Hrebenciuc.
Többhónapi próbálkozás után a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja elérte, hogy Ion Iliescu államfõ pénteken elfogadja a legfõbb kormánypárt felkérését: újra jelöltesse magát.
Az RTDP pénteki országos rendkívüli, az általános választási stratégiával foglalkozó értekezletén Iliescu azzal a feltétellel vállalta az együtthaladást a fõ kormánypárttal, hogy az szigorú szûrõnek veti alá a parlamenti választásokra javasolt jelöltjeit. Egyben fenntartotta a jogot, hogy jelölésérõl hivatalosan csupán augusztus közepén nyilatkozzék, amikor elnöki programját is kidolgozza.
A jelölés elfogadásáról, illetve a pártértekezletrõl beszámolva a nagy példányszámú Adevãrul címû lap szombati számában megerõsítette a kormánypárt vezetõ köreibõl származó ama korábbi értesüléseit, amelyek szerint Iliescu elnök Teodor Meles,canu külügyminisztert kérné föl kampánytörzse vezetésére, a kampány szóvivõje pedig Iosif Boda jelenlegi svájci nagykövet, egykori elnöki tanácsadó lenne. A jelöltetéssel kapcsolatban több párt - a szélsõnacionalista Nagy Románia Párttól kezdve az ellenzéki Polgári Szövetség Pártjáig — alkotmányossági óvást emlegetett.
A Fehér Ház csütörtök este nyilatkozatban üdvözölte a NATO kibõvítésének elõmozdításáról szóló törvénytervezet képviselõházi jóváhagyását. A 353-55 arányban megszavazott javaslat hatvanmillió dollárt irányoz elõ a csatlakozásra történõ felkészülés támogatására.
Az utóbbi két évben született, hasonló tartalmú törvényekhez kapcsolódóan a tervezet - amely nem kötelezõ jellegû, és csupán felhatalmazást tartalmaz az elnök számára - Csehországot, Lengyelországot és Magyarországot jelöli meg olyan államokként, amelyek elsõbbséget élveznek, és jogosultak a segítségre. Kimondja, hogy a megnevezett országok jutottak el legmesszebb a NATO-tagságra való felkészülésben és a csatlakozás kritériumainak elérésében. Ugyanakkor nem zárja ki, hogy az elnök kezdeményezésére más közép- és kelet-európai országok is részesüljenek a támogatásból a megfelelõ feltételek teljesítése esetén.
A tervezet nem tesz említést a NATO kiszélesítésének idõpontjáról.
Mike McCurry szóvivõ leszögezte: az elnöki hivatalt megelégedéssel tölti el, hogy a képviselõház "osztja az új európai demokráciáknak a nyugati közösségbe való teljes értékû beillesztésére irányuló kormányzati eltökéltséget". Az általa közzétett nyilatkozat szerint a Fehér Ház fontosnak tartja, hogy a tervezet végleges kongresszusi jóváhagyása kétpárti támogatással történjen.
A szenátus elõtt hasonló tartalmú javaslat fekszik, többek között Bob Dole-nak, a republikánusok elnökjelöltjének a kezdeményezésére. A kongresszusi többséget adó republikánusok az utóbbi idõkben feltûnõ gyakorisággal bírálják a kormányzatot, az elnök szemére vetve, hogy nem élt a korábbi törvényekben megfogalmazott felhatalmazással, és nem tett meg mindent a csatlakozási folyamat ösztönzésére.
A fehér házi nyilatkozat hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok tisztában van azzal a fontos szereppel, amelyet a reform útjára lépett Oroszország játszhat a stabil, egységes és biztonságos Európa megteremtésében. Rámutatott, hogy Washington az észak-atlanti szövetség kibõvítésével párhuzamosan "szoros együttmûködés kiépítésére törekszik a NATO és Oroszország között".