1996. június 5.
(VIII. évfolyam, 128. szám)

Hivatalos eredmények csak csütörtökre várhatók, de a bukaresti Adevãrul címû lap által a nem hivatalos megyei eredmények alapján készített elsô összesítés azt mutatja, hogy a szavazás a kormány vezetô pártjának, az RTDP-nek nagyarányú kudarcát hozta.

Ez azonban nem jelenti feltétlenül az ellenzék sikerét, tekintettel a tartózkodók nagy számára, amelynek következtében sok helyen — magában a fôvárosban is — elôreláthatólag meg kell ismételni az elsô fordulót. (Ebben az esetben már nem lesz szükség a szavazás érvényességéhez arra, hogy a szavazásra jogosultak 50 százaléka plusz 1 fô adja le voksát az érintett településeken, viszont ha egyik polgármesterjelölt sem szerzi meg a leadott szavazatok abszolút többségét, harmadszor is az urnák elé szólítják a választókat.)

Az elsô fordulóban 39 nagyobb városból hatban választották meg a polgármestert, ezek közül Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ jelöltjét, Kolozsváron Gheorghe Funart, az RNEP elnökét, két városban ellenzéki pártok, egy hatodikban pedig a kormánypárt jelöltjét. A fôvárosban és nyolc megyeszékhelyen az eddigi részeredmények szerint megismételt elsô fordulóra kerül sor, bár Bukarest egyes kerületeiben a szavazók aránya meghaladta a szükséges 50 százalékot.

A megyeszékhelyeken a második vagy a megismétlendô elsô forduló párbajaiban csaknem kétszer annyi jelöltje szerepel az ellenzéki konvenciónak, mint a kormányzó RTDP-nek, amelyet a Petre Roman nevével fémjelzett Szociáldemokrata Unió is megelôzött e téren. A kormány vezetô pártjának anyagi eszközöket nem kímélô nagyszabású kampánya ellenére a fôvárosban is a második helyre szorult jelöltje, a kampányra Párizsból hazatért Ilie Nãstase egykori teniszcsillag: a különbözô felmérések szerint Victor Ciorbea — igaz, a nagyarányú tartózkodás közepette — megszerezte a voksok 39-43 százalékát, míg Ilie Nãstase mintegy 32 százalékos eredményt ért el.

A többi formáció közül a Polgári Szövetség Pártja, illetve az Ilie Verdet volt kommunista miniszterelnök által vezetett Szocialista Munkapárt áll versenyben továbbra is több nagyváros vezetésének megszerzéséért. Az RNEP Kolozsváron kívül nem ért el számottevô eredményt a városokban.

A helyhatósági választások összképét természetesen módosítani fogják a falusi eredmények, esetleg az RTDP javára — a kormány vezetô pártjának, Iliescu elnök politikai bázisának eredményei ugyanis kezdettôl jobbak voltak falun, mint a városokban.

Szerkesztôségünkbe elküldött nyilatkozatában Radu Sârbu, a Demokratikus Konvenció vesztes polgármesterjelöltje sajnálatát fejezi ki a június 2-i szavazás eredményét illetôen, mind a polgármesteri tisztségért folytatott harccal, mind a helyi tanács összetételével kapcsolatban. Véleménye szerint az eredmény ellentmond a kampány alatt végzett közvélemény-kutatásoknak. Szomorúnak tartja, hogy csak a lakosság 65%-a ment el szavazni, és hogy ezek között nagyon kevés volt a fiatal.

Úgy véli, az elért eredmények a konvenció táborának nagyfokú — és érthetetlen — távolmaradása mellett a többi ellenzéki jelölt áldatlan, diverziós szerepének is köszönhetôk. "Az ellenzék széthúzásának sajtóvisszhangja megakadályozta a más pártok által elvesztett szavazópolgárok visszaszerzését" — áll a nyilatkozatban.

Minden téren egyenlôtlen kampányról volt szó — véli. Gheorghe Funar a kerekasztal-beszélgetések nyilvánossága helyett övön aluli ütésekkel, az állandó "magyarveszély" miatt riogatva nyert magának ismét választótábort. Sajnos, sikeresen. "A jelek szerint még mindig nem értettük meg, hogy nem a magyarok, hanem az olyan román vezetôk miatt megy valamennyiünknek rosszul sora, mint amilyen ô maga is" — írja.

Funart a Monostor és a Mãrãsti negyediek, a polgármesteri hivatal által két legelhanyagoltabb városrész lakói választották meg. "Úgy látszik, ezeket az embereket nem zavarja a mocsok, a gödrök, számukra nem hiányoznak a játszóterek, zöldövezetek, közvilágítás" — véli Radu Sârbu, sajnálatát fejezve ugyanakkor ki, hogy azok, akik viszont másképp gondolkodnak, felelôtlenül nem mentek el szavazni.

K. O.

A vasárnapi helyhatósági választások tegnap esti végleges eredményei igazolták mindazt, ami hétfôn napközben az RMDSZ megyei szervezete által végzett adatfeldolgozás során is egyre nyilvánvalóbb volt: Kolozsvár szavazati joggal rendelkezô összlakosságának megközelítôleg 24 százaléka magyar, akikbôl 6 százaléka a jelek szerint nem ment el szavazni — hiszen az RMDSZ csak mintegy 18 százaléknyi szavazatot összesített a városi tanácsban. Bár Gheorghe Funar tegnapi sajtónyilatkozatában (korántsem a fair play, hanem az irónia hangján) ôszinte elismerését fejezte ki az RMDSZ mozgósító erejét illetôen, jogosnak tartottuk Molnos Lajos megyei RMDSZ-elnököt megkérdezni, végül is minek, kinek a számlájára írandó, hogy a kolozsvári magyarok döntô hányada (több mint tízezren) ismét távol maradt az urnáktól akkor, amikor szinte minden szavazat számított? Molnos szerint az RMDSZ minden tôle telhetôt megtett. Különben is Kolozsvár magyarságának nem az RMDSZ "kedvéért", hanem saját érdekükben kellett volna elmenniük szavazni — mondta. Molnos nem RMDSZ-kudarcként éli meg az újbóli Funar-gyôzelmet. A híresztelések ellenére senki sem kérte lemondását, a megyei RMDSZ-elnöknek pedig meg sem fordult a fejében, hogy ilyen "kényelmes" visszautat válasszon az elkövetkezendôkben.

Sz. K.

Az elsô, még részleges eredmények alapján jónak nevezte az RMDSZ Erdély-szerte elért eredményeit Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy elemezni kell azokat a néhol, különösen a Székelyföldön (Csíkszeredán, Székelyudvarhelyen stb.) elôfordult helyzeteket, amelyekben az RMDSZ jelöltjei független magyar pályázókkal szemben maradtak alul.

A szövetségi elnök aggasztónak nevezte a tartózkodások magas számát. Bár éppen a Székelyföldön és más erdélyi megyékben a részvételi arány valamelyest felülmúlta az átlagot, a vegyes lakosságú területeken a magyar lakosság magatartása az elsô jelentések szerint nem különbözött lényegesen a helyi román szavazókétól. Értesülések szerint Kolozsvárott éppenséggel alacsonyabb volt a szavazási arány a magyarok között.

Markó nem ért egyet azzal, hogy az alacsony részvétel azt jelentené, hogy "a Nyugat-Európában megszokott mederbe terelôdött az ország politikai élete". A jelenség sokkal inkább egyfajta érdektelenséget fejez ki a lakosság részérôl az önkormányzatokkal, a helyhatóságokkal szemben, amelyek eljelentéktelenítésére az elmúlt négy esztendôben mindent megtett a kormány — vélekedik az RMDSZ elnöke. Markó mindamellett egyetértett azokkal a véleményekkel, hogy ami a kormányt illeti, kritikán aluli volt a szervezés, számos pontatlanság, zavar, rendetlenség jellemezte a lebonyolítást.

Markó kiemelkedô sikernek nevezte, hogy olyan helyeken, mint Marosvásárhely, nagy egységben és teljes összefogással szavaztak a magyarok, az RMDSZ választói, és ismét magyar polgármestere lesz a városnak.

Számos erdélyi városban, településen lesznek ezután is RMDSZ-polgármesterek, fogják többségi RMDSZ-tanácsok intézni a közösség ügyeit. Nyugtalanítónak tartotta viszont az RMDSZ elnöke a Gheorghe Funar kolozsvári sikerérôl érkezett híreket. Megjegyezte, hogy ennek gyökerei a hetvenes évekre nyúlnak vissza, ettôl kezdve ugyanis a város lakosságát mesterségesen felduzzasztották, máshonnan hoztak be új munkahelyekre olyan tízezreket, akik ma is gyökértelenek és fogékonyak Funar demagóg, nacionalista propagandájára. Remélni lehet azonban, hogy Erdélyben Kolozsvár csak kivétel, az eddig rendelkezésre álló információk szerint Funar Egységpártja sokfelé nagyon meggyengült, kudarcot vallott például Marosvásárhelyen és Maros megyében.

A prognózisokhoz képest jól szerepelt az ellenzéki Demokratikus Konvenció és a Szociáldemokrata Unió — az utóbbit Petre Roman és Sergiu Cunescu pártjai alkotják —, ellenben gyenge eredményt ért el a kormány vezetô pártja, az RTDP — ismertette az elsô részeredmények alapján kialakult benyomást az RMDSZ szövetségi elnöke, aki egyetértett azzal a nézettel, hogy a jelek a politikai élet átalakulására utalnak. A helyhatósági választások végleges eredménye fontos elôrejelzést jelenthet majd az ôsszel esedékes parlamenti és elnökválasztásra — mutatott rá Markó. Négy évvel ezelôtt ugyan az ellenzék megnyerte a helyhatóságit és elvesztette az utóbbi kettôt, de akkor a helyhatósági idején még más volt a pártösszetétel — még nem fejezôdött be a szakítás Ion Iliescu és Petre Roman hívei között —, mint az ôszi országos voksolásnál.

Az elsô fordulót az RMDSZ szempontjából elemezve Markó úgy vélekedett, bevált az a taktika, hogy a legtöbb helyen ott is állított a szövetség polgármesterjelöltet, ahol a magyar lakosság kisebbségben van. Bár a végsô konklúzió csak a második forduló után vonható le, már látszik, hogy így Erdély-szerte számos helyen jó helyzetben és jó tárgyalási pozícióban van az RMDSZ.

Ugyanakkor a székelyföldi választásokból is le kell vonnia a szövetségnek bizonyos következtetéseket, mivel úgy tûnik, hogy némely helyeken vagy nem volt képes megfelelô jelölteket felmutatni, vagy nem tudott megfelelô kampányt folytatni.

Igaz, tekintettel arra, hogy ott a magyar lakosság nagy többségben van, bizonyos fokig természetes folyamatról van szó, a pluralizmus így is érvényesül. A szövetségnek meg kell vizsgálnia ezt a jelenséget, elemeznie kell, hogyan, milyen módszerekkel, milyen formák között lehet azt a legmegfelelôbben kezelni — mutatott rá Markó Béla az MTI tudósítójának adott interjúban.

Tekintettel arra, hogy a kolozsvári helyhatósági választásokon igen sok szabálytalanságot észleltek, a Demokratikus Konvenció Kolozs megyei fiókszervezete kedden óvást nyújtott be a bukaresti Központi Választási Irodához. Az óvás alapjait a következôk képezik: a törvény által elôírt jogászok és bírók helyett fôleg a polgármesteri hivatal alkalmazottjai, valamint egykori pártaktivisták alkották a választási körzetek elnökségét; a szavazóközpontok nyitvatartásának meghosszabbítása törvénytelen volt, hiszen ennek az intézkedésnek a szükségességét a szavazóközpontok vezetôi kellett hogy eldöntsék, és nem a Városi Választási Iroda. Mindkét törvényellenességet csalás céljával követték el — állapítja meg a Demokratikus Konvenció. Ezt bizonyítják a következô tények is: a 74-es és 75-ös szavazókörzetben a katonák kétszer szavaztak: egyszer délelôtt és egyszer délután. Sôt, harmadszori "szavazásukat" Dulca Ioan tanácsosjelölt akadályozta meg; a 114-es körzetben a választók nem írták alá a jelenléti íveket. A 69-es körzetben 27 személy 21 óra után szavazott annak ellenére, hogy nem tartoztak a körzethez; a 6-os körzetben eltûnt 500 "P" jelzésû választási ûrlapköteg, valamint a pecsét: mindeddig sem egyik, sem másik nem került elô; a 44-es körzetben több lepecsételt és szemétbe dobott választási ívet találtak; a 31-es számú választási körzetben egyes személyek olyan választási ûrlapot kaptak, amelyen rajta sem volt a konvenciós névsor. Ilyen jellegû szabálytalanságot észleltek a 12-es körzetben is. Sok helyen a szavazatok száma nagyobb, mint a megjelent választók száma.

Mindezek egyenes következményeként a DK helyi szervezete kéri a kolozsvári választások érvénytelenítését az 1996/71-es törvény értelmében, valamint újabb szavazás kiírását.

Másfél éves elôkészítô munkálatok után tegnap délután ünnepélyes keretek között felavatták a Szervátiusz-múzeumot a római katolikus Szent Mihály plébánia udvarán. Müller Tamás István római katolikus hittantanár üdvözölte az egybegyûlteket, majd dr. Czirják Árpád érseki helynök mondott megnyitóbeszédet. A Római Katolikus Líceum részérôl Kiss Tibor tanuló szólalt fel. A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának elnöke, Patrubány Miklós a páratlan kulturális esemény jelentôségét méltatta. A népes hallgatóság külön érdeklôdéssel hallgatta László Gyula régész-történész professzor ünnepi beszédét, valamint Gyurkovics Tibor Kossuth-díjas író és Szörényi Levente zeneszerzô szavait. A Hét címû hetilap részérôl Pálfy G. István fôszerkesztô, a Magyar Fórum címû havilap képviseletében Szôcs Zoltán fôszerkesztô szólt az egybegyûltekhez. Dr. Ladocsi Gáspár magyarországi tábori püspök üzenetét Balázs Ferenc segédlelkész olvasta fel. Az est fénypontját az adományozó, Szervátiusz Tibor beszéde jelentette, aki ünnepélyes keretek között átadta a Szervátiusz-örökség erdélyi mûalkotásait dr. Czirják Árpád érseki helynöknek. Ezt követték dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek köszönô szavai. Majd felhangzott a Szózat, és pár perces csenddel adóztak Szervátiusz Jenô szobrászmûvész emlékének. Az ünnepi rendezvényt mûvészi mûsor egészítette ki, amelynek rangos meghívottja volt Szervátiuszné Barna Klára mûvésznô. A Báthory István Líceum tanulói bemutatták a Halmos Katalin és dr. Tibád Levente tanárok összeállította Szarvassá változott fiú címû verses-zenés mûsort. A Magyari Zita vezette zenekar Händel- és Bach-mûveket játszott, a templom kórusa pedig Hassler: Ünnepre jöttünk címû mûvét adta elô Geréd Vilmos karnagy vezetésével. Petrás Mária csángó népdalokat énekelt. A többórás rendezvényt a Himnusz hangjai zárták.

Németh Júlia

Lépték — méretarány. Sokáig nem jutott eszembe, pedig ezt a kifejezést kerestem tudatom hátsó traktusában, amikor annyi olvasott és tévében látott élmény után szembesültem az amerikai valósággal. Minden más, minden sokkal nagyobb mint odahaza. Tudtam elôre, mégis meglepett. Valósággal reám omlottak a hatalmas méretek. Nagyobbak a lakások, a házak, az autók, a távolságok. Az üzletek sportcsarnok méretûek, nagy a bôség, túlcsordul a kínálat. "Itt minden található és még valami" — olvasom a Moll of America üzletházainak reklámszövegét, és igazuk van. Csak kettô volt kisebb, mint ahogy vártam, vagy szerettem volna: a washingtoni Fehér Ház és a sörösüvegek nagysága. Az elôbbi, képekrôl ismert mivoltához képest, alig valamivel nagyobb egy kolozsvári emeletes háznál, az utóbbi meg éppen csak háromdecis. A mosókonyha légkörére emlékeztetô Floridában ezzel nagyon nehéz pótolni az állandó folyadékveszteséget. Az üdítôk nem oltják a szomjat, a hegyi forrásvíz pedig háromszor drágább, mint a folyékony kenyér. Az átszámítás kényszerérôl leszokni nem tudó, kispénzû látogatónak viszont az árak a legnagyobbak. Ennél nagyobb talán csak vendéglátóim szeretete és érdeklôdése.

Bô öt hetet töltöttem az Egyesült Államokban és Kanadában. Voltam északon és délen; templomban és Magyar Házban; laktam milliomosnál és diákszállón, de mindenütt csak kérdésekkel és szeretettel halmoztak el. Volt aki ezelôtt hatvan évvel vándorolt ki, volt aki csupán nyolc éve, de mindenkinek volt kérdése és kérése. Egy hete alig gyôzöm megbízatásaimat teljesíteni. Pénzt küldtek a szegény rokonnak, ötvenéves érettségi találkozóra üzentek az egykori Marianum végzettjeinek, könyvet kellett hozzak és folyóiratokat, megjelent kiadványokat küldjek. Éjszakába nyúló beszélgetéseken elemeztük sorsunkat, sorsukat. Óhatatlanul megmérettettem, mert elôttem már ott jártak Bányai Péter, Borbély Imre, Csiha Kálmán, Domokos Géza, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Király Károly, Tokay György és Tôkés László (a felsorolás nem idôrendi vagy fontossági, hanem betûrend szerinti). Szereztem barátot és tisztelôt, s merem remélni, szervezetünknek jó hírnevet.

Meghívómat prof. Nicholas Bodor ajánlására a minnesotai magyarok egyesületének elnökétôl, dr. Zoltai Tibortól kaptam. Bodor Miklós, egykori évtársam a Bolyai Egyetemen, jelenleg a floridai egyetem gyógyszertervezés tanszékének vezetô professzora vállalta a szponzor szerepet: ô és Minneapolisban élô testvére fedezték útiköltségemet. Körutam megszervezése már a kanadai határmenti, közép-amerikai állam magyar egyesületére maradt. Hat városban tartottam elôadást. Sorrendben: Minneapolis, Saint Paul, Chicago, Detroit, a kanadai Winnipeg és Miami. A témákat hallgatóim kérték: tanügyi törvény; iskoláink és a történelmi magyar egyházak helyzete; etnikai konfliktusok lehetôségei Kolozsváron; a közelgô választások esélyei, hogyan zajlik a parlamenti élet Romániában. Általában 40-45 perces elôadás után kérdések következtek — legkevesebb két órán keresztül. Nagyon ritka volt a tájékozatlanságot eláruló. Hallgatóim — nagyobb részt egykori erdélyiek — rendkívül jól informáltak a minket érintô idôszerû témákról. Az RMDSZ egységét féltô, vagy a kolozsvári emléktáblákra vonatkozó kérdésekrôl nemcsak elôttem járó politikus kollégáktól, hanem az ott megjelenô magyar újságokból, és ami rendkívül örvendetes, az Internet hálózat híreibôl, naprakész információkkal rendelkeztek. A detroiti találkozóról mintegy háromórás videoszalagot kaptam ajándékba. A legnagyobb ajándék viszont az a Gainsville-be szóló repülôjegy volt, amivel meglátogathattam az ott doktorátusi dolgozatát készítô fiam családját, és nyári vakációra hazahozhattam két kicsi unokámat.

Távolról sem állítom, hogy amerikai szakértô lettem. Az ott megismert, nagyon bonyolult helyzet megértésére ennél jóval több idô szükséges. Az amerikai magyarság helyzetével már bôvebben tudtam foglalkozni. Tapasztalataim rendkívül érdekesek, igen hasznosak és hiszem, hogy hasznosíthatók is. Összegzésükre egy ilyen kis írás terjedelme nem alkalmas. Ígérem, hogy a nyári uborkaszezonban — ha lesz ilyen — úti élményeimre visszatérek. Most csak jelezni szerettem volna, miért hiányzott napilapunkból hat hétig a szenátusi napló. Mert meglepetésemre és nem kis örömömre New Yorkban Memi néni — minden odalátogató magyar önzetlen istápolója — bemutatkozásomkor azzal vett le a lábamról, hogy ô rendszeres és hûséges olvasója a Szabadságban megjelenô írásaimnak. Kételkedésemre büszkén mutatta a HHRF (Hungarian Human Rights — a Hámos László vezette New York-i szervezet) könyvtárában meglevô Szabadság-kollekciót, majd megígértette velem, hogy részletesen beszámolok amerikai utamról. Ebben maradtunk.

Buchwald Péter

Magyarjaink közül ma már sokan érzik úgy: Kolozsvárhoz egyre kevesebb közünk van, sorsa, jövôje alakulása teljességgel kicsúszott a kezünk közül, s egykoron temérdek kincseirôl, szellemi örökségérôl híres városunk további négy esztendôn át pusztul majd szemünk láttára.

A döbbenet és az elkeseredettség eme újabb hulláma minden bizonnyal fölgyorsítja azok kitelepedését kincses városunkból, akik eddig tanácstalanul vártak, változásokban reméltek. Az itthonmaradók meg legyintenek, s belenyugodva a megváltozhatatlannak hitt tényekbe, tovább élik szûkös hétköznapjaikat...

Kolozsvár jövôje — a magyarság szempontjából — nem éppen reménykeltô kezekbe került. Legyünk azonban ôszinték: Funar gyôzelme várható volt. A profi módon megszervezett választási kampánya, amely során minden a maga helyén mozgott, jóval a választások elôtt sejtette: az óriási befektetés meghozza gyümölcsét. A választások elôtti hetekben keresztül-kasul feltúrt város, a lázas aszfaltozási munkálatok, modern megállók létrehozása, a jelölt mérhetetlen magabiztossága, a százmilliós nagyságrendû önreklámozás megannyi más fogása elhintette a kolozsváriakban a meggyôzôdést: ez a férfi, ugyebár, ember a talpán. A románság nacionalista, sovén része — amelynek számaránya kolozsvári viszonylatban elég magas — mindig is büszke volt arra, hogy végre van egy ember, amelyik nemcsak beszél, hanem tesz is a magyarok ellen: Kolozsvár központi tereit teljesen átrománosítja, átkereszteli.

Funar törvénytelenül kiutalt városi területei, kisebb-nagyobb "hibái" ugyan kit érdekelnek? A mai Romániában azzal elôállni választási kampányban, hogy a polgármester szûkebb és távolabbi ismerettségi körének kedvezményeket ad, egyszerûen nevetséges, hiszen így mûködik az egész ország, a kéz kezet mos elve a hétköznapok viselkedésformája. Funar tehát ismét hôs lett, hôs polgármester. Az is igaz, hogy a 256 000 választásra jogosult kolozsvári közül mindössze 86 003 választotta meg, vagyis valamivel több, mint a lakosság egyharmada, de viszont arra sincs semmiféle garancia, hogyha még eljön legalább 50 000 román szavazni, a többség nem reá adja-e a voksát?

Tény és való: Kolozsvár mai románságának Funar polgármester jó román, jó gazdálkodó, jó városatya.

A kérdés az: mi lesz a város jövôje? Meddig áll még a Mátyás-szobor, elköltöztetik-e a fôtéri templomot valahova eldugottabb helyre, mikor fog kitörni az elsô nyilvános konfliktus, egyáltalán mit lehet elvárni egy félig-meddig zavarodott elmétôl? Rögtön tegyük hozzá: a helyzet mégsem ennyire tragikus.

Több okból nem az: egyrészt a városi tanácsban az ellenzéki tanácsosok száma jóval nagyobb, mint a nemzeti egységpárté, így sok függ az RMDSZ-tanácsosok hozzáállásától, jövôbeni kapcsolatainak kiépítésétôl, hiszen közös erôvel számos határozat megbuktatható. A Nemzeti Egységpárt Kolozsvár kivételével Erdélyben eléggé leszerepelt, s ez már jó jel. Még jobb viszont az, hogy a választópolgárok többsége immár az ellenzéki pártokra figyel, rájuk szavaz, tehát ôsztôl lényeges változás várható. Minden valószínûség szerint olyan ellenzéki román erôk kerülnek ki gyôztesen, akik megtehetik azt, amit a mostani rezsim szándékosan elmulasztott: törvény elôtt vonhatják felelôsségre Funart olyan dolgokért, amelyek nyilván a legkirívóbbak.

Az euroatlanti fölzárkózás reményében Romániának sürgôsen döntenie kell: vagy megfékezi a szélsôségeseket, vagy sok pénzforrás elzáródik elôtte. Ez nyilván csak egy demokratikus rendszer létrehozásával oldható meg, ahol végre szerepe lesz a helyi önkormányzatoknak. Erre viszont ma már remény van, sokkal nagyobb mint négy évvel ezelôtt. Az is bizonyos: Funar nem fogja megérni polgármesterként a 2000. évet.

Makkay József

Döbbenetüket visszafogni képtelen politológusok ragadtatják magukat szalonképtelen kijelentésekre azzal kapcsolatban, hogy ki lett megint Kolozsvár legszeretettebb fia — mint ahogy ez bekövetkezett az Antena 1 hétfô esti kerekasztal-megbeszélésén. A higgadtabbak ezzel szemben az 50,67 százalékos szavazótestület akaratának tiszteletére intenek.

Most ne akadjunk fenn azon, hogy miért csak a többséget nem illik sértegetni, a kisebbséget pedig bármiért lehet páholni. Inkább azon töprengjünk, valós-e Funar 0,67 százalékos többlete.

A tévedés legkisebb veszélye nélkül kijelenthetjük, hogy az 50,67 százaléknyi kolozsvári lakos zöme nem Funar mellett szavazott, hanem a magyarok ellen.

Azt a hajszálnyival nagyobbik felet elenyészôen kis részben alkotják a pezsgôs-pálinkás bajtársak, akiket politikai-gazdasági érvényesülési érdek tart az egységpártos táborban, és még köztük is akad, aki egy kanál vízben elintézné "imádott" vezérét. Gondoljunk csak legutóbbi pártkongresszusukra, amikor hirtelen vetélytársa jelentkezett az elnöki posztra.

A többi szavazójának nem személy szerint Funar, hanem egy magyarellenes polgármester kell, aki — állítólag — képes megakadályozni a magyar egyetem létrehozását, miként azt Funar szórólapjai sugallták. Négy, illetve hat, vagy hetvenhat év nevelésének gyümölcsét takarította be a kolozsvári polgármester. Annyira mélyen gyökerezik a magyar ellenségtudat az 50,67 százalékban, hogy a többi polgármesterjelölt hazafias érzelmét figyelemre sem méltatva, a legdurvább sovinizmus képviselôjére akarta bízni a város további sorsát. Mindegy, hogy ki az illetô. Azzal sem törôdve, hogy ez a személy a megvetés és kinevetés tárgyát képezi az ország más tájain, és — mint az említett tévémûsorban is elhangzott — felmérhetetlen károkat okoz az országnak.

A 0,67 százalékos többlet mennyiségileg is megkérdôjelezhetô. Funar szavazóinak is szép vasárnapi kirándulóidô volt, csalogattak a kéklô hegyormok, meg az otthoni kapálnivalók. Ráadásul a pünkösd! Ez látszott is a szavazókörzetek gyér forgalmán, meg a megyei választási bizottság jelentéseinek alakulásán. Délután még 40 százalékos részvételrôl adtak ki félhivatalos tájékoztatást, félóra múlva már 60 százalékosról beszéltek — hivatalosan. A Mesagerul transilvan pedig enyhén szólva furcsának tartja, hogy egy magyar többségû szavazókörzetben Funar kapta a szavazattöbbséget. Ez csak akkor lehetséges, ha bizonyos szavazatokat a polgármester hívei távirányítással juttattak az urnába: nem is laknak abban a körzetben, nem is tartózkodtak a városban, mégis éltek "jogukkal".

Köztünk legyen mondva, mi is hozzájárultunk a 0,67 százalékos Funar-többlet kialakulásához. Az elsô becslések szerint Kolozsvár magyar lakosságából tízezren nem mentek el szavazni. Nem elég, hogy különbözô okokból kevesebben vagyunk, hanem még kidolgoztunk háztáji stratégiákat egy szavazás megtakarítására. Igen, sajnos, nem viccbôl mondták sokan, hogy úgyis lesz második menet, és majd akkor mennek el szavazni, mert az a döntô.

Mintha a városi és a megyei tanácsban teljesen mellékes lenne a tanácsosok száma. Vagy azt gondolták a távolmaradók, hogy a tanácsosválasztást is megismétlik?

Hogy mennyire hosszas és mélyreható lesz a kudarc okainak elemzése, azt a következô napokban meglátjuk, annyit azonban máris leszögezhetünk, hogy az ôszi parlamenti választások idejére hiába remél jobb népet az RMDSZ kampánystábja. Ellenkezôleg, mintha a magyar nemzetiség érdemelne jobb irányítást. Sokan panaszkodtak ezekben a napokban, hogy Litiu, sôt Funar magyar nyelvû szórólapjai megtalálták az utat a magyar nevûek postaládájáig, míg az RMDSZ eligazításáról, hogy Radu Sârbura kell szavazni, úgy értesültek, hogy hallottak valamit egy titkos nyomdai megrendelésrôl.

Nem akarunk senkit sem mentegetni, de nagyon attól tartunk, hogy ha a tízezer távolmaradó is leadja szavazatát, valamivel több erôfeszítésre késztettük volna a szavazattávirányítókat, és csak kijön az 50,67 százalék. Ez egy olyan kínosan eleve megszabott szám lehet, mint régebb a 99,99 százalék volt. Akik kifundálták, vigyáztak arra, hogy ne a város döntô többségét keverjék a szélsôségesség gyanújába, viszont Nyugat felé mentegetôzhessenek: kezüket megkötötte a demokratikus játékszabály.

Nits Árpád

A kábítószercsempészeket Malajziában felakasztják. Az Egyesült Államokban a drogkereskedelmet nagyban ûzôk életfogytig tartó szabadságvesztésre is ítélhetôk. Romániában azonban legfeljebb öt év börtönbüntetés fenyegeti a kábítószerrel kapcsolatos bûncselekmények elkövetôit.

Így talán nem meglepô, hogy a kommunizmus 1989-ben történt összeomlása és a szomszédos Jugoszláviában 1991-ben kitört háború kezdete óta a Közel-Keletrôl és Ázsiából Nyugat-Európa felé irányuló kábítószer-csempészés fô útvonala Romániára tevôdött át.

"Törvényeink bátorítják a csempészeket" — mondotta Ion Roibu ezredes, a román rendôrség kábítószer-ellenes részlegének vezetôje egy interjúban.

Az AP beszámolója szerint a román hatóságok afeletti bosszúságukon túl, hogy e jelenség kedvezôtlenül befolyásolhatja országuknak a nyugati szomszédokhoz fûzôdô viszonyát, tartanak attól is, hogy a keresztüláramló kábítószer a jelenleg még elenyészô belföldi kábítószer-fogyasztást is megnövelheti.

Mint Alain Giaroli, a lyoni Interpol-központ kábítószer-szakértôje elmondta, Románia azt követôen vált az átmenô kábítószer-forgalom számára meghatározó jelentôségûvé, hogy a kommunizmus bukása után lazított szigorú határ ellenôrzésén. A szakértô becslése szerint évente több ezer kilogramm heroin halad át Románián.

Az ENSZ Nemzetközi Kábítószer Ellenôrzô Testülete (INCB) 1995-re vonatkozó jelentésében beszámolt arról, hogy a tavaly Nyugat-Európában lefoglalt mintegy 10 tonna heroin többségét a Balkánon keresztül szállították. Románia új szerepének egyik fô okát a délszláv konfliktusban jelölte meg. Másik fontos tényezô az ENSZ-szakértôk szerint az enyhe — hat hónaptól legfeljebb öt évig terjedô — büntetés.

Románia kábítószerrel kapcsolatos törvényei még a kommunizmus idején születtek, amikor a mind a hazaiakra, mind a külföldiekre kiterjedô szigorú határellenôrzés igen nehézzé tette a csempészést.

Roibu ezzel összefüggésben megemlítette egy török nemzetiségû romániai szállodatulajdonos 1992-ben történt esetét. A török kocsijában annak idején 55 kilogramm heroint találtak. — Egy év és két hónap börtönbüntetést kapott — számolt be az ezredes, és hozzáfûzte: "az illetô immár ismét szabad és továbbra is üzleti tevékenységet folytat az országban. Vajon mennyi heroint kellett volna csempésznie, hogy a kiszabható legmagasabb büntetést kapja?"

A bukaresti parlament dolgozik a büntetést súlyosbító törvényen. A tervezet szerint 15 év börtönbüntetés is kiszabható lesz kábítószer-csempészekre, a szervezett kábítószeres hálózat tagjai viszont életfogytig tartó szabadságvesztésre is számíthatnak majd.

Az új törvénytervezetet a szenátus már jóváhagyta. Aligha valószínû azonban, hogy a képviselôház még ebben a — július végéig tartó — törvényhozási idôszakban megszavazza, mivel ennél is sürgetôbb kérdésekkel van elfoglalva.

A kábítószer Ázsiából Törökországba érkezik, és onnan megy tovább Bulgáriába, majd Romániába, onnan pedig Magyországra, mielôtt Nyugat-Európába jutna. Interpol-statisztikák szerint a nyugat-európai piacokra szánt kábítószer mintegy 70 százaléka ezen az útvonalon halad keresztül. A heroin, az ópium, a hasis és a kokain vezeti a csempészett narkotikumok listáját.

A csempészek fôleg törökök, britek és hollandok, bár — mint a hatóságok elmondták — románok is vannak köztük.

Roibu szerint a román szervek az elmúlt öt évben több mint 13 tonna kábítószert foglaltak le. Mindazonáltal — úgy hiszik — ez mindössze tizede annak, ami keresztülhaladt az országon.

"Csak akkor tudjuk ellenôrizni az áthaladó tehergépjármûveket, ha igen komoly a gyanúnk" — mondotta Mihaela Dragon, a vámôrség kábítószer-ellenes szolgálatának vezetôje.

Egyetlen teherautó átvizsgálása legkevesebb négy órát vesz igénybe, mert nincsenek kellô eszközök, és hiányzik a szükséges személyi állomány is.

Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia felajánlott Romániának néhány kábítószer-szimatoló kutyát. Az ország jelenleg egyetlen ilyen állattal sem rendelkezik. De még az ingyen kapott kutyák is gondot jelenthetnek Romániában, ahol az átlagos havi kereset mint — egy száz dollárnak felel meg — jegyzi meg az amerikai hírügynökség.

"Elôször is rá kell bírni néhány emberünket, hogy vigyék haza a kutyákat, másképpen nem tudunk gondoskodni róluk" — ecseteli a nehézségeket a vámôrség kábítószer-ellenes szolgálatának vezetôje.

Romániában egyre több embert kísért meg a könnyû pénzszerzés lehetôsége. Mintegy 1000 dollárt lehet keresni azzal, ha valaki öt kilogramm heroint keresztülvisz az országon.

1991-ben mindössze egyetlen román állampolgárt ítéltek el kábítószer-csempészésért. Azóta száz románra szabtak ki büntetést ilyen bûncselekményekért, míg külföldi társaik száma 229 volt.

A hatóságok elôrejelzése szerint Romániában is növekedni fog a kábítószer-fogyasztás, amelyet eddig gátolt a nehéz hozzáférés és a magas ár. Utóbbit azonban lenyomhatja az országon áthaladó nagy mennyiség. — Az elkövetkezô években robbanás következhet be e tekintetben. Ha nem teszünk semmit, akkor már túl késô lesz — figyelmeztetett Roibu ezredes.

Bár a helyhatósági választásokat megelôzô kampány miatt egyhetes munkaszünetet tartott a román parlament mindkét háza, a bukaresti nyárfasoron mégis megjelent Miron Cozma, hogy Adrian Nãstase házelnöktôl megkérdezze, hogy s mint vannak és lesznek a képviselôk és szenátorok. Hiszen, ha az ôszi esôk és választások is úgy akarják, nagy szándéka van a szakszervezetis alibabának a parlamenti mentelmi jog megszerzésére.

És hogy érzi magát a megmérettetés elôtt a kormánypárt parlamenti vezérkara? Köszöni jól, és minden politikai egészség híján. Adrian Nãstase nyilatkozataiból legalábbis ez tûnik ki. Adrian Nãstase ugyanis a helyhatósági választások bukaresti csatározása közepette sem tud megfeledkezni arról, hogy a román-magyar alapszerzôdés legutóbbi szakértôi vitája során is egyetlen dologról bizonyosodhatott meg: az Európa Tanács 1201. sz. ajánlatáról a magyar hivatalosság egy pillanatra sem feledkezik meg. Ilyen bizonyossággal viszont egyetlen politikai tudat sem készülhet sem belpolitikai, sem külpolitikai demokratikus rendezésre. Talán ezért jelentette ki Nagybányán is, hogy Románia föderalizációja sohasem történhet meg. A helyhatósági választások elôtt semmiképpen. Hogy utánuk majd mi lesz, az a magyar kormányon is múlik.

Az euroatlanti integráció pedig legalább annyira fontos Romániának, mint az amerikai legmagasabb vámkedvezmény. Emiatt a román parlament mindkét háza politikai üzenetet intéz a NATO vezetôségéhez és a tagállamok kormányaihoz. Mert ha az integráció 1996-ban sem sikerül, Románia külpolitikai értelemben olyan elszigetelt szigethez fog hasonlítani az elkövetkezô idôben, mint belpolitikai értelemben Temesvár lett, sajátos demokrata gôgje miatt. Ezt úgyszintén Adrian Nãstase nyilatkozta legújabb országos turnéja alkalmával.

És szerinte ugyanaz a demokrata gôg uralja az RMDSZ országos vezérkarát és helyi vezetôségeit. Máskülönben hogyan is volna lehetséges az a politikai összefogás, mely a kormánypárti fantáziában születhetett és élhet azóta is, mármint a helyhatósági választásokra érvényes RMDSZ-RNEP-szövetség.

Ezek után teljesen jogos a kérdés: ki álmodik és ki tévelyeg?!

Kónya-Hamar Sándor

Június 2-án, fél 11-kor az egyik helyi rádióadó hullámhosszán azt hallhatták a kolozsváriak, hogy a konvenciós polgármesterjelölt, Radu Sârbu neve "nem szerepelt a választói listákon". A szenzációhajhász hírt hamar átvette a PRO TV, majd hétfôn megjelent a helyi sajtóban is.

Ezzel szemben a rendôrség sajtóirodáján közölték, hogy Radu Sârbu neve azért nem szerepelt a Györgyfalvi negyedi 20-as számú szavazókörzet névsoraiban, mert a Györgyfalvi út 194. számra kiállított tartózkodási engedélye ez év április 20-án lejárt. Ezért korábbi lakcíme — Galac utca 15. számszerint vették nyilvántartásba, s neve ott volt az Avram Iancu Líceumban mûködô 58-as szavazókörzet listáin, mégpedig a 10. oldalon, az 56-os sorszám alatt.

Ennek ellenére a voksolással nem lett semmi baj: a "kulcsos" polgármesterjelölt külön listán adhatta le szavazatát.

Turós-Jakab László

Románia belesüpped a nyomorba és a mozdulatlanságba — ezzel a címmel közölt cikket szombati számában a Le Monde francia napilap.

Az újság szerint a közép-európai fôvárosoktól eltérôen — ahol mindenütt tapasztalhatóak a fellendülés jelei — Bukarestben szembeszökô a nyomor és a leromlás: e nyomor jelei tettenérhetôek a magas gyermekhalandóságban (23,9 ezrelék), az alacsony várható élettartamban (a férfiaknál 66 év) és a tuberkulózisnak, a "szegények betegségének" újbóli felbukkanásában.

— A Ceausescu-évek tragikus örökségét csak kiegészítette az 1992 óta hatalmon lévô Vãcãroiu-kormány mozdulatlansága — szögezi le a lap, rámutatva, hogy például az iparban, amely a lakosság egyharmadát foglalkoztatja, leállt az átalakulás. — Ennek következtében az ország csekély erôforrásait (az állam tartalékai mindössze egy hónapnyi importnak felelnek meg) egy javarészt ósdi ipar szívja el, az oktatás és az egészségügy hátrányára — teszik hozzá a cikk szerzôi.

— A reformokkal kapcsolatos késlekedést hivatalosan azzal indokolják, hogy így akarják elkerülni az átalakulás miatti "társadalmi törést"; valójában azonban mindez stagnálást jelent, amely rövid távon lehetetlenné teszi, hogy a románok többségének életszínvonala javuljon — írják.

— Iliescu elnök jelmondata az, hogy mindig kijelenti: még "nem jött el az ideje" az ilyen vagy olyan lépéseknek — idézi a Le Monde az Adevãrul címû független napilap igazgatóját. — S hogy az eredmények hiányán segítsenek, még mindig ott van a lehetôség a nacionalizmus kártyájának kijátszására — teszik hozzá mindehhez a francia szerzôk. — Iliescu elnök már igazán bôségesen kihasználta ezt a lehetôséget, amikor befogadott két szélsôséges pártot kormányába... s bár Iliescu a Nyugat, illetve a román sajtó egy részének nyomására tavaly végül is szakított a Nagyrománia Párt szervezet idegengyûlölôivel, Szlovákiával együtt Romániáé az a szomorú dicsôség, hogy a térségben egyedül ôk nyitották meg a hatalom kapuit a nyíltan ultranacionalista pártok elôtt — szögezi le az újság. — S e hosszú ideig tartó "elnézés" miatt félô, hogy a most következô választási kampány során durva nacionalista túlkapásokra is sor kerülhet majd, nevezetesen a jelentôs magyar kisebbség ellen, amely a még mindig kormányon lévô másik szélsôséges szervezet, a Román Nemzeti Egységpárt privilegizált céltáblájának számít — olvasható a Le Monde-ban.

A Legfelsô Védelmi Tanács — amelynek elnöke Ion Iliescu államfô — hétfôn elfogadott határozatában kifejtette, hogy Románia betagolódása a NATO-ba "fontos garanciát képezhetne az európai béke és biztonság számára".

"Románia nem szegül szembe egyetlen más közép-európai ország NATO-csatlakozásával sem, és úgy tekinti, hogy Románia és Magyarország egyidejû belépése csak használhat mind a kétoldalú román-magyar kapcsolatoknak, mind a közeli (szubregionális) térség stabilitásának" — hangoztatja a televízióban hétfô este ismertetett közlemény.

Románia véleménye szerint a NATO kiszélesítése "fokozatos és átlátható folyamatot jelent, amelynek során el kell kerülni azt a lehetôséget, hogy valamely közép-európai ország NATO-felvételére más közép-európai ország kirekesztése árán kerüljön sor".

Teodor Melescanu külügyminiszter, aki részt vett a határozatot kidolgozó hétfôi ülésen, az Észak-atlanti Együttmûködési Tanács keddi berlini tanácskozására való elutazása elôtt adott nyilatkozatában közölte: tájékoztatni fogja partnereit a bukaresti állásfoglalásról.

A második világháború utáni határok tiszteletben tartását, az erôszakos határrevízióról való lemondást, a viták békés megoldását, továbbá az egyéni kisebbségi jogok elismerését emelte ki Tokióban Teodor Melescanu azon elvek közül, amelyeket kormánya minden szomszédos országgal kapcsolatban követ.

Teodor Melescanu tokiói tárgyalásairól szólva úgy vélekedett: az eddig korlátozott, japán technikai segítségnyújtásban, szakértôi segítségben kimerülô kapcsolatok új szakaszba jutnak azzal, hogy jelentôs japán beruházásokat készítenek elô.

Melescanu Japánban partnerével, Ikeda Jukihiko külügyminiszterrel és több japán gazdasági szervezet vezetôjével tárgyalt.

— Románia jószomszédi viszonyra törekszik Magyarországgal és Ukrajnával — emelte ki sajtóértekezletén országa fontos külpolitikai törekvéseirôl szólva.

A román vezetô japán látogatásával igyekezett felkelteni a befektetôk figyelmét országa iránt. Kiemelte, hogy Románia Közép-Európa központja, ahonnan a csecsen válság miatt jelenleg az egyedüli olajút vezet a Kaukázusig.

A 100 dollárnál is kevesebb havi béreket, a térség országai közül a leggyorsabb fejlôdési tempót, Románia nyersanyaggazdagságát, valamint azt ajánlotta a japánok figyelmébe, hogy számos román hajóipari, acélipari vállalatot valamikor japán technológiával építettek fel. Japán vállalatok ezidáig nem mutattak érdeklôdést a romániai befektetések iránt (Japán a 44. a Romániában befektetô országok listáján), és Ikeda külügyminiszter is a beruházók számára kedvezô légkör megteremtésére figyelmeztette a román vezetôt. Melescanu szerint viszont igen elôrehaladott állapotban vannak egyes közös beruházási tervek, konkrétan azonban csak a konstancai konténerkikötô felépítését célzó terv várható idei aláírását, a román útépítések, illetve a privatizálandó — japán technológiával felépült — cégek iránt mutatkozó japán érdeklôdést említette.

Jelentôsnek nevezte, hogy Románia kedvezô minôsítést kapott nemrégiben a Japán Hitelminôsítô Intézettôl, továbbá azt, hogy Románia május elején egy 500 millió dolláros kötvénnyel jelent meg a japán pénzpiacon. Óriási sikerrôl beszélt ennek kapcsán, ám pénzügyi szakértôk véleménye szerint a papírok iránt inkább csak a hitelnyújtók számára kedvezô feltételek miatt volt nagy a kereslet.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) mindaddig nem újítja fel készenléti hitelegyezményét Romániával, amíg Bukarest helyre nem állítja a valutapiac mûködését — tudatta az IMF bukaresti képviselôje kedden. Románia az idén 270 millió dollárra számíthatna, ha eleget tenne az IMF sürgetésének.

John Hill az AP-DJ bukaresti tudósítójának azt is elmondta, hogy Románia már a februárra tervezett 70 millió dolláros hitelrészt sem kaphatta meg, mert a Román Nemzeti Bank korlátozta a kereskedelmi bankok és a valutaváltók által tartható deviza mennyiségét, késôbb pedig négynek a kivételével az ország mind a 22 kereskedelmi bankjától megvonta a bankközi valutakereskedelem jogát.

Az IMF áprilisban áttekintette a kialakult helyzetet és javaslatokat terjesztett a román kormány elé a helyzet stabilizálásáról. De Hill szerint azóta sem történt semmi.

Ezért most a júniusban esedékes újabb 70 millió dolláros hitelrészre sem számíthat Bukarest — fûzte hozzá.

Az idei év elsô harmadában 169,5 millió dolláros hiánnyal zárt a román külkereskedelmi mérleg. Januárhoz képest viszont nôtt a külföldi befektetôk száma és beruházásaik értéke — derül ki a bukaresti statisztikai hivatal adataiból.

A beszámoló szerint az idei év elsô harmadában keletkezett 169,5 millió dolláros hiányból 155,7 milliót egyedül áprilisban termeltek.

Május közepén már 50 698 külföldi befektetôt tartottak számon Romániában, míg január elsején csak 49 206-ot. Május közepéig a külföldiek összesen 1,784 milliárd dollárt fektettek be az országban, és ez 189,1 millióval haladja meg a január elsejei adatot.

A külföldi befektetôk listáját Németország vezeti: 5531 befektetôje 170 millió dolláros tôkét vont be a román gazdaságba. Dél-Korea a második helyen végzett, ám mindössze 50 befektetôje a németekét erôsen megközelítô összeget, 159 millió dollárt ruházott be Romániában május közepéig.

Az idei év elsô harmadában a havi inflációs ráta 1,7 százalékot tett ki, szemben a tavalyi év azonos idôszakában mért 1,5 százalékkal. Idén áprilisban az árak 1,9 százalékkal emelkedtek márciushoz, és 6,9 százalékkal tavaly decemberhez képest.

A nettó átlagbér idén áprilisban 301 558 lej volt Romániában, az adózás elôtti összeg pedig elérte a 397 781 lejt. A nettó átlagbér és a fogyasztói árindex aránya áprilisban 112,9 százalékot mutatott márciushoz képest és 117,7 százalékot tavaly áprilishoz képest.

A Daewoo Heavy Industries 53 millió dollárért többséget szerzett a mangaliai Május 2-a nevû állami hajógyárban. Az ezentúl Daewoo Mangalia Heavy Industries nevet viselô cégben 51 százalékos a dél-koreai részesedés. A hajógyár sorrendben a 2001. cég, amelyet privatizáltak Romániában.

Az amerikai hírügynökség jelentése szerint a Daewoo vállalatnak ez a második nagy befektetése Romániában. A megállapodás aláírásakor Ion Iliescu elnök azt mondta, hogy a vegyes vállalatok révén korszerû technológiához jut az ország.

A román kormány azt tervezi, hogy összesen 6 ezer állami céget magánosít. A hétfôn elkelt, 3500 embert foglalkoztató hajógyárat 15 éve hozták létre, s azóta 22 hajót épített és számtalan másikat javított ki. A Daewoo évente 6-8 hajó építését tervezi az általa megszerzett gyárban. — Románia területi elhelyezkedése nagyon elônyös, ahonnan könnyen elérhetô az európai piac — így nyilatkozott a múlt héten Bukarestben a dél-koreai kormányfô.

A Daewoo korábban 156 millió dollárt fektetett be a krajovai gépkocsigyárba. Az üzem az év elején kezdte meg a termelést, és valószínûleg jövôre már exportra is termel. A Daewoo terve szerint a következô négy évben összesen 900 millió dollárt fektet be Romániában. Ebbôl 300 millió dollár irányul a gépkocsigyártó ágazatba. A román autópiac 20 százalékát már jelenleg is a Daewoo uralja. A Reuter jelentése szerint a dél-koreai cég hamarosan a román bankszektorba is befektet.

Romániába az elmúlt hat évben 1,7 milliárd dollár külföldi befektetésre került sor — közölte a Reuter.

A bankrendszer iránti bizalom megrendülése — a tömeges lejkivétel — következtében néhány nap alatt ismét megugrott a dollár árfolyama a romániai pénzváltóknál.

Míg a bankközi liciten kialakult hivatalos dollárkurzus 3000 lej alatt marad, a pénzváltóknál megközelíti a 3500 lejt a dollár. Ez csaknem tízszázalékos értékvesztés, hiszen egy-két héttel ezelôtt még 3200 lej körül váltották a dollárt.

A jelenség annak tulajdonítható a megfigyelôk szerint, hogy több befektetési alap — amelyekben kisbefektetôk százezrei helyezték el pénzüket a magasabb hozam reményében — felfüggesztette a visszafizetést a befektetési bizonylatokra, továbbá tartják magukat a hírek a legnagyobb magánbank, a Dacia Felix közeli csôdjérôl is.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]