1996. június 12.
(VIII. évfolyam, 134. szám)

Egy júniusi kormányrendelet miatt a söripari alapanyagok behozatali díja több mint 100 százalékkal növekedett. Ez késztette a sörgyártókat arra, hogy Kolozsváron gyûlésezzenek. Az értekezleten csak 12-13 kisebb gyártócég nem jelent meg. A többiek reggel kilenc órától vitatták a jelenlegi állapot kérdéseit, s végül közleményben összesítették javaslataikat. A tét mindannyiuk számára igen nagy. Ha nem sikerül nyersanyagokat behozniuk, kilenc nap múlva leállíthatják a termelést. A behozatali vám pedig az új rendelkezés szerint igen megdrágítaná a sör árát. Ezért kétlépcsõs akciótervet dolgoztak ki. Júniusban ezek szerint a sörgyártást az import anyagokkal fedeznék, a következõ hónapokban pedig már az idei mezõgazdasági termelésre alapoznának. Itt azonban komoly kérdésként vetõdött fel az, hogy a söripar sohasem volt igazán integrált iparág, sohasem vetõdött fel annak problémája, hogy a mezõgazdasági termelés fedezi-e vagy sem a söripar szükségleteit. Amikor az importáru vámtarifájának emelésérõl tárgyaltak, Valeriu Tabãrã mezõgazdasági miniszter azzal érvelt, hogy erre éppen a hazai nyersanyagtermelés védelméért van szükség, s mint a sörgyártók taglalták, a miniszter kijelentette, nyersanyag bõven van idehaza is. Most ennek pont az ellenkezõje igazolódott, s mint mondották az értekezõk, tavaly is hiába kötöttek szerzõdést árpára és komlóra a termelõkkel, mert az sem hozta meg a várt eredményt. Idén szintén erre biztatott a mezõgazdasági miniszter, de, sajnos, az árpatermelés mérlege ebben az évben sem készült el. Ennek ellenére közismert, hogy az sem a takarmányozási, sem a söripari szükségletet nem fedezi. Ráadásul az árpatermelés tavalyhoz képest 25-30 százalékkal csökkent, becslések szerint a sörgyártás szükségleteinek 30 százalékát biztosítja. Ha kilenc nap alatt nem sikerül nyersanyag-utánpótláshoz jutni, a sörgyárak leállnak. A malátagyárak már megtették ezt a lépést is. A költségvetés ezáltal 100 milliárd lejt veszít, 25 000 dolgozó munka nélkül marad. Mert a sörgyártás nagy hasznot jelent az államnak. Állítólag a sör árának 78 százaléka az államkasszába kerül. Ezért a söripariak a vámtarifák csökkentését kérik. Azt azonban nem hajlandóak megmondani, hogy ha ez nem sikerül, mennyibe kerül majd egy üveg sör.

A Funar-párti tanácsosok közleményben követelik, hogy az RMDSZ rendelje vissza a városi tanácsból Molnos Lajost, és hasonló állásfoglalásra kérik fel a többi román tanácsost. Indoklásukban az RNEP-es tanácsosok felróják, hogy a "fanatikus sovén Molnos Lajos sértegeti az újraválasztott román polgármestert és a város román lakosságát, mondván, hogy annak többségét neveletlenek alkotják". A közlemény elmarasztalja az államvezetést is, mert "elhanyagolta a magyar irredentizmus különösképpen nyugaton kibontakoztatott totális propagandaháborújának tudományos ellensúlyozását". Felszólításukat az egységpártos tanácsosok azzal a fenyegetéssel zárják, hogy ha az RMDSZ nem tesz eleget elvárásuknak, õk maguk "hoznak meg minden törvényes intézkedést Molnos Lajos elszigetelésére a helyi tanácsban, miként a méhkasban elszigetelik a heréket, ha nem tudják eltávolítani a röpnyíláson".

A közleményt a Mesagerul transilvan csak ismerteti, míg az Adevãrul de Cluj egészében közli.

Ioan Diaconescu parasztpárti vezér véleménye szerint a nagyobbik kormánypárt azért ragaszkodik a 3 százalékos parlamenti küszöbhöz, hogy lehetõséget nyújtson a kisebb szélsõséges pártoknak a bejutáshoz. Az RTDP az idõhiányt hozta fel indoknak, Diaconescu azonban rámutatott, hogy az általános választások törvényét három nap alatt módosítani lehetne, ha akarnák.

A tény, hogy az RTDP a 3 százalékos parlamenti küszöb mellett száll síkra, jelzi a szándékot, hogy a jövõben a "vörös négyszög" tagpártjai újra együtt szeretnék kormányozni az országot. Diaconescu jelezte, hogy ennek megelõzésére a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt képviselõházi frakciója törvénymódosítási indítványt terjeszt elõ egyetlen szakasszal, amely 5 százalékos parlamenti küszöböt irányoz elõ. Radu Vasile parasztpárti fõtitkár számításai szerint az 5 százalékos küszöböt csak a Románia Demokratikus Konvenció, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja, a Szociáldemokrata Szövetség és az RMDSZ léphetné át, és ez nem tetszik az RTDP-nek, mert számottevõen leszûkül mozgástere.

A 3 százalékos küszöb a kisebb ellenzéki pártoknak, a Polgári Szövetség Pártjának és a '93-as Liberális Pártnak is kedvez. Ezek számára azonban a küszöbemelés nem jelentene végveszélyt, mert bármikor visszaléphetnek a Demokratikus Konvencióba. Ennek ösztönzésére Diaconescu emlékeztetett arra, hogy távozásuk idején a parasztpárt nyilvánosan kifejezte sajnálatát. Emil Constantinescu, a konvenció elnöke pedig tételesen is felkérte a PSZP-t és '93-as LP-t a szövetségbe való visszatérésre. Ezek a pártok nem zárkóznak el a gondolattól, de ragaszkodnak a konvencióban radikálisnak tekintett feltételeikhez. Például ahhoz, hogy a civil szervezeteknek a konvencióban ne legyen döntéshozó szerepük, és válasszák újra a konvenció jelöltjét az államelnöki tisztségre.

Constantin Teculescu képviselõ, az Országos Takaréti- és Letéti Pénztár (CEC) igazgatója terjesztette elõ tegnap a parlamentben azt a törvénytervezetet, amely a takarékpénztár korszerûsítésére vonatkozik. A tervezettel kapcsolatos RMDSZ-véleményt a tisztelt házban Neményi József képviselõ olvasta fel. Ezek szerint az RMDSZ képviselõházi frakciója az intézményrendszer korszerûsítését, a szabadpiachoz indomuló átalakítását idõszerûnek tartja, támogatja, és építõ jelleggel kíván részt venni a tervezet megvitatásában.

Az ország pénzügyi életében a központosított tervezés megszûnésével szükségessé vált a lakosság pénzmegtakarításainak befektetési célokra történõ felhasználása, annál is inkább, mert ez olcsó és hatékony befektetési alternatívát jelent a kereskedelmi bankok jó részének tõkevesztése és a hosszú lejáratú hitelezés körüli zûrzavar körülményei közepette. Az 1996-ban bekövetkezett pénzügyi feszültség feloldása érdekében a takarékpénztár átszervezése jótékony hatást vált ki, amennyiben az népi bankká alakul, és a lakosság letéteit továbbra is az állam szavatolja. Ezáltal a lakosság, a kis- és középvállalatok olcsó hitelezése is lehetõvé válik.

A jelen törvénytervezet létjogosultságát az is alátámasztja, hogy a CEC jogi szabályozása és statútuma elavult, az a Dekrétum, amely mûködési elveit rögzíti, 1958-ban készült, és teljesen ellentmond a szabadpiaci körülményeknek. Ezért pillanatnyi mûveletei kockázatosak, vitathatók és sokszor politikai nyomás érvényesülésének alávetettek. Ezért bank-részvénytársasággá való átalakítása a régi romániai hagyomány megõrzése — a letétek állami garanciája — mellett idõszerû, rendszerének további fokozatos, a többi szomszédos ország tapasztalatainak megfelelõ modernizálása pedig szükséges. Ehhez természetesen a szabadpiacnak megfelelõ jogi környezetet is meg kell teremteni, amelyben az állam beleszólást az önálló mûködés érdekében kifejezetten korlátozni kell, és biztosítani a tõkepiacra jellemzõ egészséges konkurencia-környezetet.

A törvénytervezet által elõrelátott változások alapján az RMDSZ képviselõházi frakciója elégtelennek találja a CEC jelenlegi alaptõkéjét, amely a lakosság, a kis- és középvállalatok folyamatos hitelezésének mindössze 10 százalékát biztosítja, ugyanakkor úgy ítéli, a normális, rövidlejáratú hitelezéshez tõkésítést igényel.

A képviselõház kedden 155 szavazattal 17 tartózkodás mellett jóváhagyta a Romániai Takarék- és Letéti Pénztár (CEC) átszervezésérõl szóló törvénytervezetet. A dokumentum értelmében a CEC bankügyi részvénytársasággá válik, amelynek egyetlen részvényese az állam.

A törvénytervezetben leszögezik, hogy a lakosság CEC-hez betett összegeit, a kamatokat, illetve a megfelelõ nyereségeket az állam szavatolja.

A CEC Igazgató Tanácsa egy elnökbõl, 3 alelnökbõl és 7 tagból áll, az elnököt és az alenököket pedig a miniszterelnök nevezi ki.

A román posta mûködését és intézményesített jogait szavatoló törvénytervezet vitája során az RMDSZ-frakció nevében szólók (Antal István, Márton Árpád) hiába próbálták kollégáink figyelmét fölhívni azokra a bújtatott jogsértésekre, melyeket a jelen tervezet szövege jó pár elõírásában tartalmaz. A levéltitok megsértésétõl a posta keretében mûködõ õr-személyzet különleges elõjogainak biztosításáig, mind az idevágó nemzetközi jogrendészet elveit sértik azok a megfogalmazott szövegrészek, melyeket nem sikerült sem módosítani, sem eltávolítani a törvény szövegtestébõl.

Ezért az RMDSZ-frakció szavazata elutasító, illetve tartózkodó volt a törvénytervezet megszavazásakor.

A borászat és szõlészet ügyeit rendezõ törvénytervezet jellege és minõsége viszont — erdélyi magyar borászok szerint is — az európai szinthez mérhetõ. Spanyol, olasz, francia és portugál törvényekbõl való összeollózásáról van tulajdonképpen szó. És mivel a képviselõk szakmai hozzáállása többnyire a fogyasztói viszonyulásban merült ki, az ülésvezetõ Ioan Gavra képviselõházi alelnöknek rendkívül könnyen sikerült a tetemes törvénytervezetet ledaráltatnia. Az RMDSZ-frakció is fenntartás nélkül támogatta a törvénytervezetet.

A talajjavítási eljárásokat, módozatokat és azok anyagi fedezetét elõíró törvénytervezet vitájára is sor kerülhetett ugyanabban a ritmusban, és így mindössze végsõ megszavazása maradt a következõ munkahétre.

Ha messzemenõ következtetésekre szeretnénk jutni, annak kapcsán, hogy a képviselõházban hogyan viszonyultak illetékesek és illetéktelenek mindahhoz, ami az országban a helyhatósági választások elsõ menetének lezajlásakor történt, akkor nemcsak a különbözõ véleményekre kell odafigyelni, hanem bele is kell szólni a vitákba. Hiszen, ha a szabad választások a demokrácia formális szabályai szerint zajlanak le, a választók többsége paradox módon nem a demokrácia, hanem az autoritarizmus értékrendjét magukénak valló politikai erõt, illetve az azt képviselõt juttatja hatalomra. S akkor a román belpolitikai helyzetnek megfelelõen a teljesíthetetlen szociális ígéretek közé föltétlen nacionalizmust kénytelenek keverni. És emiatt a nemzeti kizárólagosság éppúgy érvényes Bukarestben, mint Kolozsvárott. Ezért érvényesek olyan számokban megnyilvánuló választási eredmények, melyeknek semmi közük a politikai illúziókhoz. Hiszen, ha amindegyre utómagyarázatokba bocsátkozó pártvezérek számokra hivatkozó eredményhirdetésére figyelünk, könnyen kiderülhet, hogy Románia lakossága akár 150%-os — azaz jóval túllépett a 30 millión is. S akkor mennyi lehet igaz abból a megállapításból, hogy a választóknak majdnem a fele nem élt választói jogával sem Bukarestben, sem Kolozsvárott, de az eredmény mégis nagyon különbözõ? Mert egyáltalán nem mindegy, hogy a Kárpátokon kívül vagy belül ki áll vesztésre, vagy kész a gyõzelemre, és minek, avagy kiknek köszönhetõen. Mert a demokrácia deficitje nemcsak ennyiben érvényes, hanem annyiban is, amennyiben a morális közöny politikai tehetetlenséghez vezethet...

Egyetértek Balló Áron elemzésével a kolozsvári helyhatósági választásokat illetõen (Szabadság, 1996. június 8.). Igaza van, hogy elsõsorban arra kell keresnünk a választ, hogy miért maradt távol annyi magyar választó az urnáktól. Érveit nem akarom megismételni (kényelmesség, közömbösség, nemtörõdömség, felelõtlenség, reménytelenség), legfeljebb kiegészítem õket néhány gondolattal, illetve feltételezéssel.

Nem hibáztatom az RMDSZ megyei vezetõségét arra vonatkozóan, hogy mikor és hogyan döntött, hogy állít-e saját jelöltet, illetve, hogy kit támogat. Utólag könnyû okosnak lenni, és azt állítani, hogy más megoldás jobb lett volna; ezt úgysem lehet bebizonyítani. Inkább azt találom hibának, hogy a figyelmet túlságosan a polgármester megválasztására fordítottuk. A fenyegetõ rém elvette az arányérzékünket, és mellékesként kezeltük a tanácsosok kérdését. Azt kellett volna hangsúlyosabban a választók figyelmébe ajánlani: lehet, hogy minden igyekezetünk ellenére Funart visszaválasztják — ezt a lehetõséget elvileg nem lehetett kizárni —, de erre az esetre egy erõs ellenzéki tanáccsal kell a hatalmát ellensúlyozni. Ezt viszont már az elsõ fordulóban kell megválasztani! Ha ezt alaposan megmagyaráztuk volna az embereknek, talán többen jöttek volna voksolni, és szavazatukat nem tartogatták volna a második fordulóra. Két másik megjegyzésem a tömegtájékoztatási eszközöket is érinti, így a Szabadságot is.

Ahogy Szilágy N. Sándor is megállapítja (Szabadság, 1996. május 30.) túl sokat siránkozunk; másokat, a körülményeket hibáztatjuk, ahelyett, hogy magunk is megpróbálnánk változtatni a helyzetünkön. Az újságok is túl sok pesszimista hangvételû írást közölnek, lemondó álláspontot váltanak ki. Azt mondjuk, hogy minden hiába, nem tudunk változtatni a dolgokon. Ez néha valóban így van, de nem mindig. Gondoljunk csak arra, hogy ha egy pesszimista béka beleesik egy nagy üveg tejfölbe, azt hiszi, hogy úgysem tud kimászni, és belefullad. Hasonló esetben az optimista béka is látja, hogy nagy bajban van, de azért el kezd kapálózni a lábaival. Ezáltal a tejfölt vajjá köpüli, és annak a tetejérõl ki tud ugrani.

Ezzel kapcsolatban egy imára hívom fel a figyelmet: "Adj, Uram, erõt, hogy változtatni tudjak azon, amin lehet; türelmet, hogy beletörõdjek abba, amin nem lehet változtatni; és bölcsességet, hogy ezt a két esetet meg tudjam különböztetni egymástól".

Egy másik hiba, hogy nem tekintjük elég árnyaltan a román társadalmat. Gyakran olvassuk, hogy tõlünk a román ellenzék is elfordult, õk sem támogatnak. Persze, hogy az ellenzéki pártok sem fogadják el minden követelésünket, de az elfogadás, illetve elutasítás mértékében óriási különbség van. A demokratákkal lehet tárgyalni, alkudozni, fokozatosan eredményeket elérni, míg a szélsõségesekkel nem tudunk szót érteni. A sommás, leegyszerûsítõ ítéletek következtében az egyszerû választó arra a téves álláspontra jut, hogy minden román egyforma; ha már nem választhatunk magyar polgármestert, akkor mindegy, hogy Funar gyõz vagy egy másik román.

Esõ után köpönyeg, most már nincs mit törnünk a fejünket rajta — mondhatná valaki, de nincs igaza. A tanulságok a jövõben hasznosíthatók, és nem csak a választásokra vonatkoznak. Ami pedig a legközelebbi helyhatósági választásokat illeti, lehet, hogy azokra nem kell újabb négy évet várnunk. Reméljük Makkay Józseffel (Szabadság, 1996. június 5.), hogy Funar nem fogja polgármesterként megérni a 2000. évet.

D.D. Rujan:

"Szerelmem, Budapest" címmel D.D.Rujan, a kormány szócsövének tekintett Vocea României címû bukaresti lap fõszerkesztõje öt napon belül harmadik vezércikkét szentelte hétfõn a Trianonnal kapcsolatos június 4-ei magyarországi rendezvényeknek.

Lényegében szinte megismételve szombati — címében is azonos vezércikkének számos gondolatát, hangsúlyozza, hogy Magyarországon nem néhány felelõtlen személy revansista elszigetelt nyilatkozatairól van szó, hanem nyíltan fasiszta programú szervezetek tevékenykednek. Támadják a tömegtájékoztatási eszközöket, amelyeket — úgymond — zsidó körök kaparintottak meg, Nyugat-ellenes nyilatkozatok hangzanak el a termelõeszközök tulajdonának megváltoztatása ellen. Ezt ugyanazok az okkult körök irányítják a bírálók szerint, és különösen a magyar diaszpóra naponta tucatjával támadja Romániát a világ minden táján.

D.D.Rujan ezzel hozza közös nevezõre Markó Béla levelét is, amelyben az RMDSZ elnöke a legnagyobb kedvezmény állandósításával kapcsolatban fogalmazta meg az RMDSZ aggodalmait az amerikai kongresszusnak.

A publicista ezúttal is Ion Cristoiuval, az Evenimentul zilei fõszerkesztõjével vitázik, amiért pénteki vezércikkében felhívta a figyelmet arra, hogy voltaképpen a román televízió terjeszti a magyar revansista kijelentéseket, mértéken felüli jelentõséget tulajdonítva nekik. Cristoiu a PER nevû amerikai alapítvány által Sinaián rendezett román-magyar újságírótalálkozó magyar részvevõire hivatkozva rámutatott, hogy Magyarországon nem fújják fel mesterségesen "saját bolondjaik" kijelentéseit.

D.D.Rujan a Trianonnal kapcsolatos nyilatkozatok veszélyeit ismét azzal húzza alá, hogy Raffay Ernõ tagja volt az MDF-kormánynak, még elõbb pedig, 1989. december 23-án Horn Gyula akkori külügyminisztertõl és Kárpáti Ferenc honvédelmi minisztertõl "magyar csapatok vagy kommandóegységek Erdélybe vagy Temesvárra küldését sürgette, hogy azok segítsenek a 'magyar forradalmároknak'".

"A magyarok szidalmaznak bennünket Hollandiában is" címmel egy másik elsõ oldalas írás foglalkozik az amszterdami egyetem professzorának, Maracz Lászlónak "A magyar átalakulás" címû, Hollandiában publikált könyvével, amelyet kedvezõen kommentált a Handelsblad is. A cikk szerint a könyv beilleszkedik a Budapest és külföldi magyar irredenta körök által összehangolt kampányba, amelynek ürügye a honfoglalás 1100. évfordulója. Az írás ugyancsak holland, illetve hollandiai román szerzõk bírálatait ismerteti, amelyek szerint a mû "tudománytalan, szélsõséges nacionalista, stb".

Standja most ott van az Egyetemi Könyvtár szegeletében, a járdán. A volt könyvesüzlet, mármint a Librãrie elõl kiebrudalták, mivel ott bank alakult.

— Sebestyén Miklós, mióta az eszemet tudom, te mindig könyvet árultál...

— Ötödikes korom óta. Már gyermekkoromban megszerettem a szép, értelmünket gyarapító könyveket.

— Hogy lettél könyvárus, hiszen tudtommal mezõgazdasági technikumot végeztél Csombordon.

— Kissármáson, az elemi iskolában ott állt egy összekötött köteg könyv. Az Egy pakli dohány, a Sütõ András könyvei voltak. Ha jól emlékszem, az elsõ, vagy az elsõk között megjelent kötete volt.

— Nem a Félre járó Salamon?

— Pontosan már nem tudom. És ennek nincs is semmi jelentõsége, de arra emlékszem, hogy ötödikes koromban jártam a falut, és mondtam, hogy vásároljanak könyveket.

— ...és a folytatás?

— Ha a nagyapai birtokot nem viszi el a kollektivizálás, akkor talán most farmer lennék. Sajnos, minden odalett.

— Említetted az Egy pakli dohányt...

— Igen. Az ember vagy megízleli a szellemi értékeket, vagy ha nincs módjában, mármint hogy megízlelje, akkor reá se szokik.

— Van Kolozsváron magyar író, könyvszeretõ ember, aki ne ismerne téged?

— Lehet, hogy van, de én minden írót ismerek, Bálint Tibortól Szabó Gyuláig. Az más kérdés, hogy õk esetleg még a keresztnevemet sem tudják. Ez nem bánt engem, csak a szolgálat érdekel — könyvet, minél több könyvet eladni!

— Ez üzlet?

— Ha az lenne, akkor én nem fagyoskodnék téli hóviharban, vagy tûzõ napmelegnél nem strázsálnám a könyveket. Mint mondtam, az életem a könyvekhez kötõdött, már gyermekkorom óta.

— Megszûnt a volt Librãria, a kolozsvári Fõtér könyvüzlete. Hogyan tudod beszerezni a könyveket?

— A nagyobb tételeket a Könyvelosztó Központ autója szállítja.

— De láttalak csomagokat is cipelni.

— Igen. Ha valami "menõs", akkor aprítok az Árpád utcai elosztóig, és magam cipelem a kelendõ könyveket.

— Mi a kelendõ?

— Itt naponta sok orvos és orvostanhallgató halad el, hogyha valami érdekességet tudok feldobni, akkor az egy jó húzás.

— Tudsz például orvosi könyveket ajánlani, mondjuk román nyelvû könyveket? Vagy magyar nyelvû szépirodalmi köteteket?

— Nem olvasok elejétõl végig mindent, de tudom, tudnom kell, hogy abban mi van. Ennek elõzménye az olvasás szenvedélye és a saját könyvtáram.

— Amíg létezett a Librãria, a kolléganõid azt mondták, hogy mindig segítõkész voltál.

— Én maradtam utolsó férfiként abban a forgalmas könyvüzletben.

Sem kánikulában, sem fát hasogató hidegben nem illett volna, hogy én bent az üzletben szorgoskodjak, s kint a standnál valamelyik fehérnép szenvedjen.

— Hogy tudsz megélni a könyvelárusításból?

— Szerényen. De az én életem végleg összekötõdött a könyvekkel. Gyönyörû könyvtáram van, számos ritkasággal.

Fodor Sándor:

Lejárt a helyhatósági választás — legalábbis annak elsõ fordulója. A politikai életben nem csak gyõzelmet lehet aratni — kudarc is érhet. Így történt Kolozsvárott, a polgármester-választáson. Okos, értõ elemzéseket olvastam a Szabadságban is errõl, nem kívánom tehát ebben a témában szaporítani a szót. Anélkül, hogy a mélyen Pázmány szintje alatti hitvitázók szókincsével kígyót-békát mondanék a gyõztesre, tudomásul veszem, hogy Kolozsvár lakossága többségében visszaválasztotta polgármesterét. Elvárom tõle, hogy munkásságában tiszteletben tartsa az ország alkotmányát és törvényeit.

Annál inkább örvendek annak, hogy az RMDSZ országos szinten jobb eredményt ért el a vártnál, mind a falvak-városok polgármesterei, mind pedig a falusi, városi és megyei tanácsosok tekintetében. Ugyanakkor mélységesen egyetértek az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, Tõkés László fõtiszteletû püspök úr véleményével az RMDSZ és az egész romániai magyarság egységének a megóvásáról, kiváltképpen arról, amit a "független jelöltek" elszaporodása tekintetében mondott a Szabó Csaba által készített interjúban ("Gyászmagyarok és megtévesztettek" — Szabadság, 1996. június 4.). Valóban: nem szabad sípot adnunk azok szájába, akik szerint az RMDSZ nem képviseli a romániai magyarság egészét. A kérdés igencsak idõszerû, kiváltképpen a néhány hónap múlva esedékes képviselõválasztások perspektívájában.

Akkor ugyanis, amikor örvendek az RMDSZ (országos) sikerének a helyhatósági választások elsõ fordulójában, nem hagynám figyelmen kívül azt a jelenséget, hogy Székelyföld több, jelentõs városában nem az RMDSZ jelöltjét választották polgármesternek. Félreértés ne essék: ezekben a városokban is kivétel nélkül magyar polgármestert választottak — de a független jelöltek közül. Tisztességes polgárokat, megbecsülésnek örvendõ, igen tiszteletre méltó embereket, akiket azonban nem az RMDSZ jelölt. Vajon mit jelent ez? Csökkent volna a bizalom az RMDSZ iránt? Nem hiszem. Inkább vélem azt, hogy az RMDSZ helyi szervezetei rosszul tájékozódtak a jelöltállítással. Pontosabban: bizonyos RMDSZ-en belüli "frakciók", "platformok" — hogy klikkeket ne mondjak — erõszakolták jelöltjeiket a helyi szervezetekre. Márpedig a romániai magyarság elsöprõ többségének semmi köze a platform-demagógiához, nem rokonszenvez ezekkel a — tisztelet a kevés kivételnek — egységet bontó csoportosulásokkal. Nekünk ugyanis föltétlenül egységre kell törekednünk érdekvédelmi szervezetünkben. Lássuk be: az önjelölt vezérek és a köréjük csoportosuló baráti köröcskék harsány, jelentõségükhöz képest túlságosan is messzehangzó különvéleményeikkel, sõt, a szervezeten belüli gyalázkodással többet ártottak, mint használtak mind a romániai magyarságnak, mind az RMDSZ-nek. Az "egység a sokszínûségben" immár közhellyé lejáratott szép jelszava az RMDSZ belsõ politikai viszonyait tekintve — immár egyszerû blöffnek tûnik, hiszen némelyik "platform" hangadói minden az övéktõl eltérõ "színt" vallót egyszerûen árulónak bélyegeznek meg, még csak jóhiszemûséget se tételezve fel azokról, akikkel — csupán taktikai kérdésekben! — különbözött, különbözik a véleményük. Azt hiszem tehát, hogy a polgármesterjelöltek nem eléggé körültekintõ kiválasztásánál hibáztak egyes székelyföldi városok RMDSZ-szervezetei, amikor nem a polgárság elõtt legnagyobb tekintélynek örvendõ, vezetésre alkalmas férfiút jelölték, hanem más szempontok szerint tájékozódtak.

Súlyos hiba lenne, ha a parlamenti és szenátusi képviselõjelöltek kiválogatásánál is az RMDSZ-en belüli csoportszempontok érvényesülnének, ha az lenne a fõgond, hogy minden "platform" a honatyák közé küldhesse a maga képviselõjét-képviselõit. A helyi szervezeteknek igencsak meg kell vizsgálniok, kik azok, akik jól ismerik és szívükön hordják (hordták eddig is) választóik gondjait, sõt, ezenfelül az egész romániai magyarság általános és sajátos kérdéseiben is el tudnak igazodni. Hogy a parlamenti és szenátusi RMDSZ-frakción belül lehetõleg ne támadjanak az elõzõ négy esztendõéhez hasonló ellentétek, olyanok, amelyek végül az RMDSZ kettõbe-háromba szakadásához vezethetnének. Mert ha ez bekövetkeznék, a romániai magyarság egyszeriben megszûnnék olyan politikai tényezõvé válni az ország életében, amellyel kormánypártnak-koalíciónak és ellenzéknek egyaránt számolnia kell.

Azt hiszem, a helyhatósági választások eredményei erre is figyelmeztetnek.

A helyhatósági választások elsõ fordulójának a Központi Választási Iroda (BEC) által hivatalosan közzétett végleges eredményei szerint a megválasztott polgármestereket tekintve az RMDSZ az országos második helyen végzett a romániai pártok között, a vezetõ kormánypárt, az RTDP mögött, megelõzve a Szociáldemokrata Szövetséget és a Demokrata Konvenciót. A helyi tanácsosokra leadott szavazatok számát és a megszerzett tanácsosi mandátumok számát tekintve az RMDSZ a negyedik helyen végzett az RTDP, a DK és az SZDSZ mögött. Ugyancsak a negyedik helyet szerezte meg az RMDSZ a megyei tanácsosokra leadott szavazatok számát és a megválasztott megyei tanácsosok számát illetõen is, ezúttal a Demokratikus Konvenció, az RTDP és az SZDSZ mögött — közli az RMDSZ-tájékoztató.

Takács Csaba ügyvezetõ elnök és Demeter János kampányigazgató közleményében foglaltak szerint a helyhatósági választások elsõ fordulójának eredményei azt mutatják, hogy az RMDSZ megkapta választóitól azt a támogatást, amely céljai megvalósításához elengedhetetlenül szükséges. Az RMDSZ ugyanis mindeddig 121 megválasztott polgármestert, 2409 helyi és 133 megyei tanácsost tart számon. A betöltött polgármesteri helyek 13,5 százalékát az RMDSZ jelöltjei foglalták el, hat megyei tanácsban az RMDSZ-nek van a legtöbb önkormányzati képviselõje. Az elsõ forduló eredményei azt bizonyítják — áll a közleményben —: az RMDSZ a román politikai élet meghatározó tényezõje maradt. Az ügyvezetõ elnökség ugyanakkor elégedetten állapítja meg, hogy "a helyhatósági választások elsõ fordulójában a választópolgárok jelentõs számban szavaztak azokra a pártokra és szervezetekre, amelyek programja összeegyeztethetõ egy korszerû közigazgatás kialakítása érdekében. Mindez megteremti annak a lehetõségét, hogy a demokratikus ellenzék tagjait összefogó, a helyi közösségek érdekeinek érvényre juttatását felvállaló többség jöjjön létre számos helyi és megyei döntéshozó testületben. Ennek érdekében, a helyi RMDSZ-szervezetek részvételével, folyamatban vannak az egyeztetõ tárgyalások a megyei tanácselnöki, -alelnöki, alpolgármesteri tisztségek, valamint a megyei tanácsok állandó bizottságaiban elfgoglalandó helyek betöltésérõl" — vélik.

Székelyudvarhelyen a 32 335 választópolgárból 19 090 élt szavazati jogával. Ezek közül az RMDSZ tanácsosi listájára 7976, a szövetség polgármesterjelöltjére pedig 8957 választó szavazott. Ezzel a 21 tagú helyi tanácsban az RMDSZ 10 helyet szerzett meg, polgármesterjelöltje pedig alulmaradt a független jelölttel szemben. Az otthonmaradottak nagy száma a lakosság passzivitására, érdektelenségére enged következtetni — hangzik a Székelyudvarhely Városi RMDSZ választmányának 1996. június 7-én kiadott közleménye.

Az eredmények tényszerû kiértékelésénél a választmányban véleménykülönbségek alakultak ki. A testület egyetértett abban, hogy az eredmények közel sem kielégítõek, egyesek azonban a vezetõséget, a városi szervezet felépítését, választási stratégiáját, a helyi média egy részével (ATI-BETA, UH) kialakult rossz viszonyt, mások az országos viszonylatban is eluralkodott közönyt, az RMDSZ-listán jelentkezõ majd visszalépõ jelöltek viselkedését, az RMDSZ-t lejárató országos kampány helyi kihatásait okolták.

A véleménykülönbségeket érzékelve az RMDSZ városi szervezetének elnöke bizalmi szavazást kezdeményezett. A választmány 8:5 arányban továbbra is bizalmat szavazott Sófalvi László elnöknek.

Ezt követõen a Szabadelvû Kör RMDSZ-platform helyi csoportja visszavonta képviselõjét, Thamó Csabát a választmányból, és visszalépett a testületbõl Nagy Pál, az UFF egyik képviselõje is.

A választmány ezután a következõ döntéseket hozta:

Az elnök 1996. június 17-én 18 órára összehívja a választmány és az RMDSZ-tanácsosok együttes ülését.

A választmány megbízza az elnökséget, hogy a városi tanács megalakulása elõtt tárgyalásokat kezdeményezzen a Demokratikus Konvencióval, a Roma Párttal és a független tanácsosokkal az alakuló ülés elõkészítésérõl.

Torda környékén talált világháborús lõszert robbantottak fel a napokban a bogáti lõtér területén. A detonáció az idõsebbeket a félévszázaddal korábbi eseményekre, a fiatalokat pedig arra figyelmeztette, hogy ne nyúljanak gyanús tárgyakhoz kirándulásaik alkalmával. Vízmosások mentén mostanában is kerül elõ egykor elásott vagy csak véletlenül eltemetett lõszer, ezekrõl azonnal értesíteni kell a hatóságokat.

Nem csak feltûnõ módon egybehangzó vélemények hangzottak el a hétfõ délutáni tanácsülésen. A megyei tanács pénzelosztása ellen szinte valamennyi tanácsos szót emelt ugyan — egységpártos, nagyromániás és ellenzéki egyaránt —, de a Dacia Felix Bank végtelennek tûnõ pénzforrásától nemrégiben elesett Kolozsvári U szponzorálási kérelmét elutasították választottjaink. Az ülést vezetõ nagyromániás Vasile Dolean hívta fel a figyelmet az adakozó kedvükben levõ egységpártiaknak, hogy az állami költségvetésbõl élõ intézmények nem szponzorálhatnak. És leállt minden. Több tanácsos csak ekkor vette észre, hogy mindeddig a semmit osztotta.

Mint ismeretes, polgármesterünk tetemes összeget ígért azon kolozsvári sportolóknak, akik valamilyen éremmel örvendeztetik meg városunk lakóit. Mindezt a helyi tanács rábólintása ellenére tette, éppen ezért az ellenzéki tanácsosok utólag nem voltak hajlandóak beleegyezésüket adni. Akkoriban Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-tanácsos kellõen érvelt, mondván, hogy az egész Funar választási kampányának szerves része. Most, a választások után, újból napirendre tûzték a kérdést, azonban ezúttal sem kapta meg a szükséges szavazatokat.

A Donát negyedi strand helyzetének kapcsán éles szóváltás keletkezett Funar és a Közterület Fenntartó Vállalat (RADP) igazgatója között. A vita kellõs közepén Eckstein-Kovács Péter figyelmeztetett, hogy a város ügyeinek szakszerû intézését a különbözõ hivatalok és a polgármester közötti folytonos konfliktusok akadályozzák legjobban. A figyelmeztetés eredményes volt: a heves vita alábbhagyott.

Befejezésül Gheorghe Funar emlékeztette a jelenlevõket, hogy szombaton, június 15-én az újonnan megválaszott tanácsosok leteszik az esküt, és titkos szavazással megválasztják a két alpolgármestert is.

A képviselõház állandó bürója az idei költségvetési elõirányzatok betartása érdekében jóváhagyta saját közlekedési költségeinek csökkentését. Június 1-jétõl kevesebb gépkocsi áll az ügyosztályok és szakbizottságok rendelkezésére, és egyharmaddal kevesebb üzemanyagot utalnak ki. A parlamenti vakáció idejére a képviselõknek hét, a parlamenti hivataloknak öt gépkocsit hagytak jóvá.

Június 11-i ülésén a szenátus napirendjére tûzte az állami tõkével mûködõ kereskedelmi társaságok aktívumai és részvényei részletre történõ kiárusítására vonatkozó 1995/39. sz. kormányrendelet jóváhagyásáról szóló törvénytervezetet. Az általános vita során Szabó Károly frakcióvezetõ szenátor rámutatott arra, hogy ennek a jogszabálynak az esete is jól bizonyítja, milyen veszélyeket rejt magában a törvényhozási jogkör átruházása a kormányra. Ezt a kormányrendeletet csaknem egyéves — idõközben jogviszonyokat teremtõ — késéssel terjesztették a törvényhozás elé.

A több más szenátor által is számos tekintetben kifogásolt kormányrendelet vitáját a szenátus végül is elnapolta.

Szabó szenátor kitért arra, hogy a végrehajtó hatalom képviseletében felszólaló Florin Georgescu pénzügyminiszter ahelyett, hogy megfelelõ érvekkel igyekezett volna megnyerni a törvényhozókat, felelõsségre vonó, illetlen hangnemben követelte a rendelet fenntartások nélküli jóváhagyását. Az RMDSZ szenátusi frakcióvezetõje föltette a kérdést, ki fogja kezelni, és milyen célra fogja felhasználni az eladásból összeálló pénzalapokat? Frunda György szenátor figyelmeztetett arra, hogy a közvetlen utókor fel fogja róni a román törvényhozásnak azt, hogy a pénzügyi-gazdasági vonatkozású törvénykezést éppen a legfontosabb vonatkozásaiban engedte át a végrehajtó hatalomnak. Ugyanakkor egyet nem értését fejezte ki azzal, hogy a kormányrendelet a hitelkedvezményezettek sorából kirekeszti a külföldi beruházókat, holott az Alkotmány és az aláírt nemzetközi egyezmények az effajta diszkriminációt semmiképp sem engedik meg.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]