1996. június 17.
(VIII. évfolyam, 138. szám)

Zsúfolásig megtelt érdeklôdôkkel, pontosabban szurkolókkal a városháza nagyterme szombat délelôtt. Így aztán minden szempontból felforrósodott légkörben került sor az új kolozsvári tanács beiktatására és a két alpolgármester megválasztására. Az ülést, amelyen Grigore Zanc prefektus is részt vett, a hagyományoknak megfelelôen, a legidôsebb tanácsos, az új összetételben az egységpárti Ion Câmpeanu vezette. Mindjárt az elsô napirendi pontnál, az igazoló bizottság megválasztásánál érzôdött: a tét nagy, nem mindegy, hogyan taktikáznak a felek. De itt az ellenzéknek még sikerült keresztülvinnie akaratát: megszavaztatni a szinte minden párt képviselôjét magába foglaló héttagú bizottságot. Elnökéül a mindkét fél által körüludvarolt, döntéshozatal esetén a mérleg nyelvének számító Stefan Dimitriut, az RTDP egyetlen, de kulcspozícióban levô képviselôjét választották. (Mint ismeretes, a vezetô kormánypárti tanácsost leszámítva, ellenzék és nem ellenzék egyenlô arányban van jelen az új tanácsban.) Titkár a konvenciós Ioan Deac lett. A választási eredmények ismertetése után került sor a megválasztott tanácsosok mandátumának érvényesítésére. A 31 tagú tanács kézfelemeléssel szavazott minden tanácsos esetében. A megegyezés szerint az érintett saját magára nem szavazhatott. A procedúra megkezdése elôtt tisztázódott: az egységpárti lista módosult, ugyanis az alprefektusi státus nem egyeztethetô össze a tanácsosival. Így a jegyzékre, Liviu Medrea helyébe, Ioan Marinescu került. A szavazás szinte automatikusan folyt, mindenki megkapta a 30 szavazatot addig, amíg a lista el nem jutott Molnos Lajos nevéig. Az RMDSZ Kolozs megyei elnökének Pro tv-beli érzelmektôl fûtött, félresikerült nyilatkozata miatt az egységpárti tanácsosok az üléstermet politikai hadszíntérré változtatták. Nicolae Ruja, Eugen Pop, Ilie Cântã és a polgármester vehemensen tiltakoztak a románságot ért sérelem miatt. A jó ízlés határait gyakorta átlépô megjegyzéseket, kioktatásokat és tanmeséket a terem frenetikus tapssal és bekiabálásokkal kísérte. Eckstein-Kovács Péter hiába próbálta megvédeni a mundér becsületét, és bizonygatta, hogy egy tévényilatkozat miatt még nem érvényteleníthetô valakinek a mandátuma, és Boros János is kiállt kollégája mellett, a név szerinti szavazáson Molnos alulmaradt. Az ellenzék tehát ezáltal veszített egy embert, az alpolgármesterek megválasztásához olyannyira szükséges szavazatokból egyet. Késôbb aztán egy egységpárti, Ioan Marinescu is áldozatául esett a szavazásnak, így az erôviszonyok helyreálltak. Sôt még jól is alakulhatott volna a helyzet az ellenzék számára, ha az ülést vezetô Ioan Câmpeanu nem részrehajlóan végzi feladatát. A Nagyrománia Párt-i Ioan Mihai Nãstase ugyanis az elôírásokkal ellentétben saját magára is szavazott, s csak így jött ki az igazolásához szükséges szavazattöbbség. Az ülésvezetô az ellenzék tiltakozása ellenére sem volt hajlandó a szavazást megismételtetni. Közben a Szociáldemokrata Szövetséget képviselô Iuliu Pãcurariu szükségesnek tartotta elmondani: az Adevãrul de Cluj-ban megjelentekkel ellentétben anyja nem magyar, hanem a brãilai Vâlcu család sarja. Tiltakozik a közönséges hazugság ellen. Igaz, hozzáfûzte: azt sem tartaná éppen megalázónak, ha anyja magyar lenne.

A tanácsosok mandátumának megerôsítése után közölték: törvényesen megalakult a 29 tagú tanács, amelynek új ülésvezetôjévé Stefan Dimitriut választották. A polgármester és a tanácsosok az ortodox és a görög katolikus egyház képviselôinek jelenlétében letették az esküt. A vallásos szertartásoknak csak az említett egyházakhoz tartozók tettek eleget.

Ezután következett a lényeg, az alpolgármesterek megválasztása. Az ellenzék egyezkedései és elképzelései a szavazócédulák egymás közti megmutogatásáról nem váltak be. Mindezt a sajtó már jó elôre közzétette, így az egységpártiaknak volt idejük megfelelô ellenlépések megtételére. A szó legszorosabb értelmében ragaszkodtak a titkos szavazáshoz. A listára négy jelölt, az egységpárti volt alpolgármester Nicolae Ruja, a konvenciós Iuliu Pãcurariu, az RMDSZ-t képviselô Boros János és a Környezetvédô Mozgalom támogatásával bejutott Grigore Dejeu került. A titkos szavazásokkal járó meglepetések, sajnos, ezúttal sem maradtak el. A mindenki által esélyesnek kikiáltott ellenzéki jelöltek közül egyiknek sem sikerült 13 szavazatnál többet megszereznie. 15-15 szavazattal Nicolae Ruja és Grigore Dejeu foglalhatták el az alpolgármesteri székeket. Egy szavazatot az ellenôrzô bizottság érvénytelennek nyilvánított.

Az ülés végeztével a polgármester üdvözölte a neki tetszô, új csapatot és megelégedéssel nyugtázta, hogy Erdély fôvárosa 2000-ig román közigazgatás alatt marad. Bejelentette: ez volt az elsô (!?) és utolsó politikai jellegû tanácsülés. Grigore Zanc prefektus pedig példásnak minôsítette a gyûlést és kifejezte abbéli reményét, hogy "a polgármester továbbra is tiszteletben tartja az ország törvényeit", jó gazdája lesz a városnak és teljesíti az állampolgárok elvárásait.

A jövô, jövônk érdekében a kolozsvári példából az ellenzéknek, de külön az RMDSZ-nek is le kell vonnia a megfelelô tanulságokat. Kolozsváron különösképpen fontos a hozzáértô, megfontolt, az egész magyar közösséget méltó módon képviselô helyi vezetôk kiválasztása. Létfontosságú.

Németh Júlia

Vasárnap reggel 6 órakor ismét megnyíltak a szavazóhelyiségek a városok és községek legnagyobb részében, 1729 településen, ahol helyhatósági választások elsô fordulójában nem talált gazdára a polgármesteri tisztség. Tegnap az élre került két jelölt között dôlt el, kié a városháza, 332 helységben és két megyében pedig megismételték az elsô fordulót, mert június 2-án a szavazók 50 százaléka sem jelent meg az urnáknál.

Az utóbbiak kivételével ismeretes már a megyei, illetve helyi tanácsok összetétele, a második forduló tehát nem rajzolja át jelentôsen a helyi döntési testületekben kialakult erôviszonyokat, viszont a polgármesterek kétharmadát vasárnap jelölték ki, mivel június 2-án csak 893 jelölt szerzett abszolút többséget. Mint ismeretes, a megyei tanácsokban az ellenzéki konvenció, a helyi tanácsokban a kormányon lévô Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja szerezte meg a legtöbb helyet, de összesítésben az ellenzék szerepelt jobban, elsôsorban a városokban elért eredménnyel.

Az RMDSZ vasárnap 66 párharcban volt érdekelt közvetlenül, saját polgármesterjelölttel, de aktív szerepet játszott számos más településen is, ahol a magyarság voksai a mérleg nyelvét játszhatták. Nagyváradon Csapó József szenátor, Szatmárnémetiben Riedl Rudolf az elsô helyrôl vette fel a küzdelmet a második fordulóban, Szászrégenben Iszlai Árpád a városházáért. Érdeklôdéssel kísért a csíkszeredai és a kézdivásárhelyi vetélkedés az RMDSZ jelöltje és függetlenként induló magyar vetélytársa között.

Rendkívül heves csata folyt a fôvárosban, ahol Ilie Nãstase, az egykori teniszcsillag a kormánypárt jelöltjeként lemaradt az elsô fordulóban a konvenció jelöltje, Victor Ciorbea mögött, és a hat kerületbôl ötben ugyancsak Konvenció-RTDP párbaj zajlott a második fordulóban. Bár csütörtökön éjféltôl kampánycsend van, válasz és viszontválasz címén még szombaton is cáfolták egymás vádjait a jelöltek, az RTDP pedig vasárnap reggel a szavazócédulák újbóli ellenôrzését kérte azzal az indokolással, hogy az ellenzék manipulálhat velük.

A voksolást ezúttal is számos hazai és több külföldi megfigyelô követte. Magyarországról Czellák István és Fritz Péter, az MSZP képviselôi érkeztek ebbôl a célból, az elôbbi Bihar és Szatmár, az utóbbi Arad és Temes megyében járta a szavazóhelyiségeket. A bukaresti magyar nagykövetség négy diplomatája is megfigyelôként tevékenykedett ezen a napon.

Újságírók kérdésére válaszolva Molnos Lajos, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke kijelentette: bepereli Cântã egységpárti tanácsost, mivel ez utóbbi által szombaton a tanácsosok beiktatása alkalmával elmondott "mese" sérti tanácsosunk önérzetét.

Iuliu Pãcurariu, az alpolgármesterek megválasztása elôtt: Funar szavazatvásárlási akciójára mi is hasonlóképpen kellett volna válaszolnunk. A büntetô törvénykönyv világosan kimondja: ha valamelyik tanácsosnak anyagi javakat vagy tisztségeket ígérsz szavazata ellenében, törvénysértést követsz el. Bizonyítékaim nincsenek ugyan, de többen mondták, hogy "meglátogatták" ôket. Ha Ruja és Dejeu jön ki, akkor világos, hogy valakik árulók voltak. E két ember megválasztása balkáni viselkedést jelent. Egyébként Molnos Lajos be nem iktatása törvénytelen. A Funar és Molnos közötti problémákat a törvényszéken kell elintézni, nem itt.

Funar az eredmény kihirdetése után: Örvendek, hogy Ruja és Dejeu az alpolgármesterek. Nincs szükségünk hátráltatókra, amikor a társadalom elôre halad. A megyei tanácsban, remélem, ugyanolyan jól mûködhetünk együtt a kormánypárttal, mint országos szinten. Meg kell oldani a költségvetés kérdését, majd a belterület kiterjesztését tûzzük napirendre, de a helikopter vásárlása sem maradhat el. Hogy a mai eredmény azt bizonyítja, hogy kibékültünk az RTDP-vel? De mi mindig jóban voltunk! Véleménykülönbségek akadtak, de amikor a román adminisztráció megválasztásáról volt szó, akkor velünk maradtak, és nem követtek el a Szilágy megyei hibát. Marinescu tanácsos be nem iktatása törvénytelen, biztos vagyok benne, hogy a törvényszék pozitív döntést hoz e kérdésben.

Boros János: A koalíció már indulásból elég labilis volt. A helyzet ugyanaz, mint 1992-ben. A tanácsban az ellenzéknek nem lesz meg a minimális többsége. Az nem szavazott most az ellenzék alpolgármester-jelöltjeire, aki az elkövetkezô tanácsüléseken az egységpártiakkal fog szavazni. Kérdéses, ha van valódi politikai akarat arra, hogy legalább a megyei tanácsban jöjjön létre a demokratikus többség.

Kiss Olivér

Besztercén a június 14-re összehívott megyei tanács a Román Nemzeti Egységpárt, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja, a Szocialista Munkapárt és a Nagyrománia Párt tanácsosainak bojkottja miatt nem alakult meg. A prefektus június 17-e estére újból összehívta az alakuló ülést.

Máramaros megyében sem megy simán a megyei tanács megalakulása. A baloldali pártok tanácsosai azzal fenyegetôznek, hogy nem szavazzák meg az új megyei tanácsot, mert az alakuló ülésen a Romániai Demokrata Konvenció a vele szövetségre lépett tanácsosok támogatásával diktálná a feltételeket.

Segesváron a Demokratikus Konvenció költségére nyomtatták ki a polgármester-választás második fordulójára a szavazólapokat, mivel a második helyezett Borzási Imre RMDSZ-jelölt visszalépett dr. Octavian Cãpãþinã DK-jelölt javára. A cserét június 13-án hagyta jóvá a Központi Választási Bizottság.

Sütô Andrásnak, a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) tiszteletbeli elnökének felszólalásával szombat reggel, a Budapest Kongresszusi Központban kezdetét vette a Magyarok IV. Világkongresszusa — jelentette az MTI. Mint ismeretes, utoljára 1992 nyarán gyûltek össze hasonló tanácskozásra az anyaország, a határon túl élô magyarság és a nyugati diaszpóra MVSZ-es képviselôi.

Sütô András beszédében hangsúlyozta: múltba nézô nemzet vagyunk, de a múlt megismerése nélkül nem lehet igazságosabb jövôt építeni. Sütô szerint a határokon túl élô magyarok érzik ugyan az anyaország szolidaritását, ennek azonban határozottabban kellene megjelennie. Az MVSZ tiszteletbeli elnöke úgy vélekedett, hogy Magyarország európai integrációjának a kisebbségi sorban élô magyarok érdekeivel összhangban kell lezajlania, ellenkezô esetben a határokon túli magyarság ügye ismét belügyi kérdéssé degradálódhat, ami katasztrófához vezethet. Sütô András "a reménység infúziójának" nevezte a most zajló világkongresszust.

Horn Gyula miniszterelnök beszédében kijelentette: nincs és nem is lesz változás sem a külpolitikában, sem a magyar kormánynak a határokon túli magyarokkal folytatott együttmûködésében. A kormányfô felhívta a figyelmet arra, hogy az egész magyarságnak érdeke a gyümölcsözô kapcsolatok kiépítése a szomszéd országokkal. A miniszterelnök az alapszerzôdésekkel kapcsolatban kifejtette: a kormány szándéka, hogy ezt a megállapodást Romániával, majd a késôbbiek során Szerbiával is megköti. Úgy vélekedett, hogy ezek a dokumentumok a határokon túli magyarok érdekeit is szolgálják, a kormány nem ír alá olyan alapszerzôdést, amely sértené a kisebbségek érdekeit. Hozzá-fûzte: Magyarország mindig felemeli szavát, ha a szomszédos országok valamelyikében csorbítják a magyar kisebbség jogait. Horn Gyula elmondta, hogy támogatja a magyar kisebbséghez tartozók személyi autonómiáját, amelyet közösségben lehet gyakorolni. Egyben felhívta a határon túl élô magyarság jelen lévô képviselôit: mondják el országukban, hogy az autonómia nem jelent területi követelést. A kormányfô szólt az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozás fontosságáról is, amely — mint közölte — a fejlôdés, a modernizáció és a polgárosodás lehetôségét jelenti Magyarországnak. Horn Gyula beszédét taps követte, de a hallgatóság egy része a felszólalás közben morajlással reagált a miniszterelnök több gondolatára, s egy ízben Dobos László levezetô elnöknek kellett figyelmeztetnie a hallgatóságot.

Csoóri Sándor , az MVSZ elnöke emlékeztetett arra, hogy négy évvel ezelôtt, a Magyarok III. Világkongresszusán azt hitték: a részeire szakadt nemzetet nemcsak érzelmeiben, stílusában, de bizonyos értelemben politikai akaratában is összehangolhatják. Csoóri Sándor véleménye szerint a nemzet sokat változott 1990 óta, de nem született újjá és paradox módon az egyetlen közös nevezô a széthúzás. Szavai szerint ilyen helyzetben még a demokrácia áldása is gondot okozhat, mert éppen akkor oszthat meg veszedelmesen, amikor leginkább össze kellene fogni. Csoóri Sándor hangsúlyozta: közösen elfogadott eszmére, értékrendre, illetve azonos kiindulópontra és végcélra lenne szükség. Aláhúzta: ha ma kellene hont foglalni, nemhogy a Kárpát-medencét, de a János-hegy környékét is nehezen tudnánk meghódítani, hiszen itthon is szétszóratásban, egymástól elkülönülve élünk.

Az MVSZ elnöke kijelentette: 50 éven át a környéken egyetlen népnek sem volt olyan nemzetietlen vezetô rétege, mint Magyarországnak. Ez a fél évszázad elvégezte szikesítô, pusztító munkáját, és így a nemzet történelmi, nyelvi, kulturális egysége csak formailag létezik, de a szándékokban, a valóságban sajnos nem. Csak állam van, társadalom, politikai és hatalmi organizációk. Csoóri Sándor hangoztatta: eljött az ideje, hogy a nemzet — mai, holnapi pártjaival együtt vagy nélkülük — megtalálja követhetô képviselôit.

Tôkés László Királyhágómelléki püspök elöljáróban közölte, hogy — nyilvánvalóan politikai okokból — leváltották a nagyváradi Ady Endre Líceum vezetôségét. Tôkés felkérte a világkongresszust, hogy tiltakozzanak ez ellen a lépés ellen.

Megjegyezte, hogy Antall József 15 millió magyar miniszterelnökének nevezte magát, a jelenlegi kormányfô csak 10,5 millió magyar állampolgárról beszél, Kovács László külügyminiszter pedig rajta is túltesz, amikor mindössze kétmilliósra becsüli a határokon túl élô magyarok számát. (Kovács László pénteken a nyilvánosság elôtt helyreigazította beszédének ezt az értelmezését.) Tôkés László hozzátette: a magyar diplomácia vezetôje hajlamos arra, hogy a magyar állam vélt érdekeiért az egész magyarságot feláldozza. Ezzel kapcsolatban megnyugtatónak nevezte, hogy bár közvetett módon, a miniszterelnök beszédében utalt arra: Kovács "balszerencsés kijelentése" nem jelent majd változást a magyar politikában. A kongresszus résztvevôi felállva tapsolták meg Tôkés Lászlónak azt a kérését, hogy a határon túli magyarokat Magyarországon ne tekintsék kisebbségnek. A püspök véleménye szerint ugyanis a kisebbségben élôket gyakran az anyaországban is másodrendû magyaroknak tekintik. Tôkés László végezetül felhívta a magyar kormányt, a hazai és külhoni magyar politikai szervezeteket, illetve a médiát, hogy segítsenek a nemzeti konszenzus létrehozásában.

Lámfalussy Sándor , az Európai Pénzügyi Intézet vezetôje felszólalásában kijelentette: a nehézségek ellenére optimista Magyarország európai integrációjával kapcsolatban. Úgy vélekedett, hogy Magyarországnak Mohács óta nem voltak ilyen lehetôségei, és ezt nem kihasználni nemcsak felelôtlenség, de ostobaság is lenne. Papp László , a Magyarok Világszövetsége Amerikai Országos Tanácsának elnöke kijelentette: az MVSZ-nek függetlennek kell lennie a magyar belpolitikától és minden magyart — lakhelytôl, vallástól, ideológiai, politikai nézettôl függetlenül — összekapcsoló szervezetté kell válnia.

Sidó Zoltán , a Szlovákiai Magyar Pedagógus Szövetség elnöke emlékeztetett azokra a nagygyûlésekre, illetve polgári engedetlenségi akciókra, amelyeket a szlovák nyelvtörvény, illetve magyar iskolaigazgatók elbocsátása ellen szerveztek. Hozzátette: közel az idô, amikor radikálisabb eszközöket alkalmaznak érdekeik védelmében. Úgy vélekedett ugyanis, hogy a jelenlegi szlovák államhatalom — amely Szlovákia elnökét is hazaárulónak bélyegzi — gátlástalanul lehengerel minden másságot. Hangsúlyozta: nem fogják megengedni, hogy másodrendû állampolgárrá tegyék a felvidéki magyarságot, és anyanyelvüket "suttogó nyelvvé" tegyék.

Czirják Árpád kolozsvári érseki helynök felszólalásában óvott attól, hogy külsô ellenfél híján magunkat tekintsük ellenségnek. Véleménye az, hogy a politikusok sokat beszéltek a nép nevében, most már hallgatni kellene a nép nevében, és azt tudatosítani: ami erkölcsileg rossz, az politikailag is rossz. Hangsúlyozta: nyelvében és elvében él a nemzet. Felhívta a figyelmet arra, hogy szakítani kell a modern pogánysággal és a harmadik évezredbe megújult kereszténységgel, hittel kell belépni.

Jánosi Zsuzsa világbajnok, tôrvívó olimpikon elmondta, mérhetetlen fájdalommal töltötte el a magyar sportolókat, hogy 1984-ben egy politikai döntéssel elvették tôlük a Los Angeles-i ötkarikás játékokon való szereplés lehetôségét. Ígéretet tett arra, hogy a magyar versenyzôk az atlantai olimpián a magyar sport hagyományaihoz híven képviselik majd hazájukat. Ugyanakkor arra kérte a közvéleményt, hogy ne csak az aranyérmeseket ünnepeljék, hiszen bravúros teljesítmény helyezést is elérni a döntôkben.

Hódi Sándor , az MVSZ Jugoszláviai Országos Tanácsának elnöke szerint ez idô tájt a délvidéki magyarság van a legnagyobb veszélyben a határokon túl élô magyarok közül. Ehhez hozzátette azt is, hogy az asszimiláció, az elvándorlás és az önpusztítás hatása felér a háború okozta romboláséval.

Álláspontja szerint a magyar nemzettudatnak két pillére lehetne. Az egyik a határon túl élô magyarság önrendelkezésének, az autonómiák láncolatának biztosítása, a másik a kétkamarás parlament bevezetése az anyaországban oly módon, hogy abban a kisebbségi magyarság képviselôi is helyet kapnának. Végül leszögezte: Magyarország Európához való csatlakozása nem történhet meg a határon túl élô magyarság megkerülésével, netán rovására, mert az egy harmadik Trianon szentesítését jelentené.

A magyar közösségek, nemzetrészek képviselôinek beszámolóival, hozzászólásaival folytatta munkáját a kongresszus. Ezzel párhuzamosan a tanácskozás résztvevôi öt szekcióban vitatják meg az új nemzeteszmény megteremtésének, a magyar család és népesség állapotának problémáit, valamint a gazdaság, a kultúra és a kommunikácó kérdéseit.

Bagi Lajos , az MVSZ-nek a nyugati régiót képviselô alelnöke a készülô magyar alkotmányról fejtette ki álláspontját. Megfontolásra ajánlotta a kétkamarás parlament bevezetését, amely szerinte megakadályozhatná az elhamarkodott törvényhozást. Pozitívumnak nevezte, hogy a jelenlegi kormányzat nem használja ki kétharmados parlamenti többségét, hanem konszenzusra törekszik az alaptörvény elfogadása kapcsán. Bagi emellett kifejtette, hogy szükséges a bírói hatalom rendszerének pontos meghatározása, jelenleg ugyanis az Alkotmánybíróság olyan kérdésekben is dönt, amely a politika szereplôire tartozna.

Csapó József kifejtette, hogy a romániai magyarság személyi elvû autonómiára, közösségi önkormányzásra törekszik. Kijelentette, hogy a határon túl élô magyarok a magyar nemzet szerves részei, az MVSZ pedig a magyar nemzet hiteles képviselôje.

Bertalan Imre Amerikában élô püspök elmondta, hogy az Egyesült Államokban élô magyarok a világ legnagyobb olvasztókemencéjében is megôrizték identitásukat. Ebben fontos szerepet játszik a 100 éves múltra visszatekintô amerikai magyar református egyház. Hangsúlyozta: a három rétegû magyarság — az anyaországban, a környezô országokban és a Nyugaton élôk — csak együtt alkotnak egy egészet, mindegyik nemzetrész felelôs a másikért.

Mint ismeretes, az erdélyi római katolikusok, de általában az erdélyi magyarok az idén emlékeznek meg a boldog emlékezetû Márton Áron püspök születésének 100. évfordulójáról. (Márton Áront 1939 tavaszán Kolozsvárott, a Szent Mihály plébániatemplomban szentelték püspökké.) Szülôfaluja, Csíkszentdomokos szoborkompozíció fölállításával, s annak augusztus 28-án történô fölszentelésével adózik Márton Áron emlékének. Szervátiusz Tibor szobrászmûvész bronzszobor-adományát a tervek alapján a csíkszentdomokosi községházzal szemben levô téren állítják föl. A szoborkompozíciót fenyôk veszik körbe, s lépcsôsor vezet majd a mesterségesen kiképzett dombon felállítandó emlékmûhöz.

akinek nem inge, ne vegye magára.

A helyhatósági választások elôtti napok egyikén egy román újságíró kolléga voksolási szándékom iránt érdeklôdött, s minthogy választ nem kapott, saját maga így folytatta: — fölösleges is a kérdés, hiszen a szélsôséges pártok mindig fegyelmezettebbek. Ti mind XY-ra fogtok szavazni. — S hogy végül nem így lett, az csupán számára jelenthetett meglepetést. Mi már azelôtt is sejtettük, hogy a választások elôtti felmérések, sajnos, beigazolódnak: sokan el sem mennek szavazni, néhányan pedig másra ütik a pecsétet. Az eredmény természetesen olyan lett, amilyen, s az olvasókból folyik a panasz és a vád. Legbölcsebb dolog valamennyit mélységesen komolyan venni. Magam is ezt teszem, és nem abból kiindulva, hogy vox populi, vox dei, hanem azért, mert a kolozsvári magyarság az elmúlt négy év alatt — a marosvásárhelyi megfélemlítô pogrom ellenére — annyiszor állt ki, akár testi épségét is kockáztatva templomért, szoborért és iskoláért, ahányszor erre szükség volt. És azt kellett idôvel tapasztalnia, hogy minden kockázatvállalása dacára, az ügyek helyi szinten megfeneklettek, ahelyett, hogy sérelmeit minden egyes alkalommal a parlament, a minisztériumok, az államelnök és minden megfelelô fórum elé vigyék. Igaz, a nemzetközi fórumok többet kaptak belôle a kelleténél, de minden bizonnyal itt az országban is többet lehetett volna tenni. Ha jól emlékszem talán mindössze egyetlen ilyen irányú parlamenti interpelláció hangzott el, s több alkalommal szóba került általános értelemben, kétoldalú tárgyalásokon. Ezért méltán érezhetett magára hagyatottságot a kolozsvári magyar szavazópolgár.

Másodsorban mély megdöbbenéssel és csalódással vette tudomásul az RMDSZ-vezetôségen belül és azon kívülálló egyes közéleti személyiségeink közötti késhegyre menô civakodásokat és korrupciót, amelyekrôl a sajtó által értesült, s még keservesebben a sajtóban meg sem jelent, de mégis közismertté vált alapítványi csalásokat és lopásokat, amelyek mellett a sértettek lábujjhegyen elosontak, mert jobban szégyellték a számonkérést, mint a tettesek a lopást. Egyszerûen megalázottnak, megszégyenítettnek érezte magát, amiért ilyen személyeket tisztelt vagy választott jóhiszemûen vezetôiül. Ráadásul a közmûvelôdés frontján is megkapta a magáét. Ostoba fajankónak kiáltották ki, elvették színházát, részben operáját is — amelyet évtizedeken át csapnivaló, hivatalosan ellenôrzött repertoárja ellenére is mindvégig önkéntesen szponzorált —, mert nem honorálta vastapssal a zömében elviselhetetlen bemutatókat, annak dacára, hogy a valóban világhírû, cseppet sem szokványos, de jól rendezett darabokat annak idején teltház-sorozattal köszöntötte.

Csalódása pedig akkor érte el tetôfokát, amikor rá kellett jönnie, hogy elit-értelmiségének egy része úgy képviseli teljesen sajátos erdélyi érdekeinket, hogy az valamelyik anyaországi — bal, jobb vagy középpártnak, esetleg alapítványnak — ahonnan a díjak, érmek, kitüntetések csöpögnek — tetszedjen, nem pedig az itteni célszerûség szempontjai szerint. Azaz, hogy sokkal fontosabb neki személyes karrierje, mint az eszköz — az erdélyi magyarság megmaradása —, amelyet felfele ívelô pályájának kipányvázására használ.

Ennyi keserûség már magában véve is bôségesen elegendô lenne a szavazástól való távolmaradás alátámasztására. De, sajnos, ehhez végsô akkordként még azt is hozzá kell tenni, hogy városunk választási tétjének szörnyû súlyát és felelôsségét érezve, a helyi RMDSZ az utolsó pillanatokig tördelte a kezeit, számítgatott, tanácskozott, és felméréseket végeztetett, ideges várakozásra ítélve szavazóit, megfeledkezve a kampányról magáról, amelyet valóban igen silányul folytatott az ügyvezetô elnökség szeme láttára. Mert a legfelsô vezetés vigyázó szemét nem a román-magyar etnikai feszültségek világhíressé vált központjára szegezte, hanem a tömbben élô magyarságra, ahol látványos sikereket lehet felmutatni. Az itteni választások eredményéért hadd vigye el a balhét a helyi vezetôség, hiszen az elmúlt négy év alatt amúgy is megszokhatta már a gyakori rúgásokat, pénzbírságokat, közveszélyes tüntetéseket. Az eredményt ráér a végén alaposan kielemezni, és levonni a tanulságokat. De a keserves következményeket nyilván nem azok fogják viselni, akikre ez az ing ráillik.

Szabó Piroska

"Ne bot és vászon, légy zászló!" — idézte Kosztolányi Dezsô sorait búcsúbeszédében Lengyel Zsolt végzôs diák a ballagási ünnepségen szombaton délelôtt, az Apáczai-líceumban. S annak, aki követte ennek az iskolának a küzdelmét azért, hogy ismét rangos líceummá növekedjék '89 után, látnia kellett, hogy itt valóban bekövetkezett a zászlóbontás. Alig néhány év kemény munkájával nevet — Apáczai Csere János —, és hírnevet szerzett, hagyományt teremtett, díjakat nyert, s a végzôsök büszkén lobogó zászlót adhattak át az ôket követôknek, úgy, ahogyan ezt rövid megszakítással hat évtizede teszik az innen elballagó diákok. Mert több mint hat évtizede az iskola neveltjei mindig megnyerték a világot — említette beszédében Balogh Béla református lelkész, aki igehirdetéssel és áldással nyitotta meg az ünnepséget.

— Ünnepeljünk tehát! — mondotta Szilágyi Júlia volt igazgatónô. — Ti felemelkedô iskolának a diákjai lehettetek, és hozzászoktatok a küzdelemhez. Ezután is legyen elôttetek Apáczai Csere János példája, aki mindig azt követte, ami a legfontosabb volt abban a pillanatban. Ti is ezt tegyétek! — biztatta volt tanítványait.

Bizakodás csendült ki Wolf Rudolf igazgató beszédébôl is, aki Tamási Áront idézve az anyanyelv szabadságának eljövetelébe vetett hitet erôsítette, majd felsorolva az olimpiákon, versenyeken szerzett szép eredményeket, sok szerencsét és sikert kívánt a ballagóknak.

A továbbiakban Varga Emôke XI. osztályos tanuló, és Batiz András , valamint Kiss Ibolya I. osztályosok búcsúztak el a végzôsöktôl, Fodor Réka pedig Markó Béla Egyszerû vers címû költeményét szavalta. A díjkiosztáson Fodor Réka arany-, Kovács Judit ezüst-, Barta Csengele bronzdiplomát kapott, de rengetegen kaptak még díjakat tanulásért, magaviseletért, közösségszervezésért, sportért és minden egyébért, amiben a diákok jeleskedtek. Az ünnepséget Beethoven Örömódájának hangjai zárták, amelyet az iskolakórus adott elô.

Szabó Piroska

BÁNFFYHUNYAD

Octavian Goga Elméleti Líceum : XII. B, osztályfônök: De Martin Anikó Emôke ; XII. D, osztályfônök: Kenderesi Mária.

DÉS

Andrei Muresanu Elméleti Líceum : XII. E, osztályfônök: Incze Ferenc .

KOLOZSVÁR

• Apáczai Csere János Líceum : XII. A, osztályfônök: Székely Géza ; XII. B, osztályfônök: Hatházi Anna Mária . XIII. ped., osztályfônök: Moldvai Mihály.

• Onisifor Ghibu Elméleti Líceum : XII. F, osztályfônök: Kása Magdolna.

• Maranatha Adventista Szemináriumi Líceum : XII. B, osztályfônök: Móritz Klára.

• Református Kollégium : XII. A, osztályfônök: Bogya Katalin ; XII. B, osztályfônök: Szász Judit.

• Zenemûvészeti Líceum : XII. B, osztályfônök: Kolumbán Erzsébet.

• Brassai Sámuel Elméleti Líceum : XII. A-B-C-D, XIII. D.

• Báthory István (2-es számú) Elméleti Líceum : XII. A-B-C-D-E.

SZAMOSÚJVÁR

Petru Maior Elméleti Líceum : XII. F, osztályfônök: Szász Enikô.

TORDA

Mihai Viteazul Elméleti Líceum : XII. D, osztályfônök: Tonca Doina.

Szabó Csaba

Szombaton elbúcsúztak a Brassai Sámuel Elméleti Líceum XII. A-B-C-D, valamint XIII. D osztályai. Elballagtak az osztályfônökök is, Bálint Kelemen Attila, Koblicska Gyöngyvér, Csôgör Enikô, Páll Erzsébet és dr. Gaál György .

Az ünnepi mûsort — a brassais hagyományok szerint — Fazakas István történelemtanár irányította.

Volt virágokkal feldíszített iskola (hála a tizenegyedikeseknek), piros pöttyös batyu, tarisznya, Gaudeamus... Rövid fohász után beszédet mondott Rezi Elek tanár, Cucu Imola igazgató és Kovács Nemere igazgató-helyettes. Felszólaltak az elsôsök, a tizenegyedikesek, valamint a búcsúzó osztályok képviselôi is. A sok "útravaló" jó tanács után a díjkiosztás következett. A JUHÁSZ MÁTÉ ISTVÁN-díjat Koppándi Zoltán kapta, a TAR KOPPÁNY-díj — a legkiemelkedôbb sportolót megilletô díj -Miklós Éva tulajdona lett. A Pro Iuventute-díjat eredményes társadalmi munkájáért Lôrincz László kapta. A Romániai Magyar Szó "Times" világatlaszát Szabó Huba vehette át, mint a legjobb tanulmányi elômenetelû végzôs. Az EMT a legjobb reálos tanulónak — azaz Feleki Zsoltnak — ítélte oda díját. A Brassais Véndiák Alapítvány díját szintén a reál tantárgyakban elért eredményekért kapta Bodoki Ede, Kis Béla, Szabó Huba, Kis Enikô, Berovszki Zoltán, Csiby Sándor és Varró Attila , valamint a kulturális tevékenykedésért Fodor Edina, Pál Andrea és Solymosi Zsolt is. Közösségi munkájáért Páll Tímeá t és Szilágyi Rudolfot is díjazták. A ballagás fénypontja a szimbólumok átadása volt. A MUSIS ET VERTUTIBUS zászlót a tizenegyedikesek vették át. A TUDOMÁNY KULCSÁT pedig az elsôsök vették át, akiknek még biztonságot adnak az iskolafalak.

Vincze Kata Zsófia

A lezárult tanévben öt osztály fejezte be tizenkettedik iskolaévét. 1996 júniusában két számítástechnika (XII. A és XII. B), két matematika-fizika (a XII. C és XII. D), valamint egy humán (XII. E) szakos osztály ballagott el osztályfônökeikkel, Párhonyi Sándor, Maneszesz Eszter, Pál Zoltán, Daróczi Szabó Judit és dr. Tibád Levente tanárokkal egyetemben.

A reneszánsz hangulatban lezajlott ünnepségen a ballagókat Balázs Ildikó igazgatónô, Székely Tibor szülôbizottsági elnök, és Neményi József Nándor képviselô búcsúztatta. Szôcs Orsolya XII. E osztályos ballagó mondott búcsúzó beszédet, amelyben az iskolában egyre gyakrabban megnyilvánuló "ordító érdektelenség"-re és közömbösségre hívta fel a nyomukba lépô nemzedék figyelmét. Ezt követôen Kása Eszter tizenegyedikes diák szólt a végzôsökhöz. Szavalatok és furulyaszó után a ballagók ünnepélyesen átnyújtották az Iskola Kulcsát a tizenegyedikeseknek, majd Vízi Imre aligazgató díjakat adott át.

A Báthory-díjat a legjobb tanulmányi eredményt elérô Szegô József kapta. A rangos hagyománnyal rendelkezô Fodor Éva-díj ebben az évben kulturális tevékenységéért Szôcs Orsolyá t illette meg. A Piarista Öregdiákok Baráti Köre díjjal jutalmazta az irodalmi tevékenységekben kitûnô Szôcs Orsolyá t és Pilbák Erikát; az angol nyelvtudásáért Bálint Mártát, valamint a kiváló sportoló Gáll Enikôt. Az EMT díját a számítástechnika terén elért eredményeiért Simon Zsolt vehette át, míg az ugyancsak kitûnô informatikus Gábora Zsoltot a Szabadság napilap jutalmazta. Jelentôs közösségi tevékenysége révén Nagy Lajos érdemelte ki a Pro Iuventute Alapítvány díját. A Phoebis Stúdió kitartó kulturális tevékenységéért jutalmazta Szalai Júliát. A Gy. Szabó Béla-díjat a tehetséges festô és grafikus Ferenczy Botond kapta. A Romániai Magyar Közgazdász Társaság Szász Judit t, az RMDSZ helyi szervezete pedig Gáspár Emesét jutalmazta. Az ünnepséget a ballagók és a Halmos Katalin által vezényelt iskolakórus négyszólamú búcsúdala zárta.

• Átestünk az alpolgármester-választáson is • Két ellenzéki tanácsos pártjaik érdeke ellen szavazott, így az alpolgármesterek is az egységpártosok klikkjét erôsítik • Ez is bizonyítja, hogy csak a mi tanácsosainkban bízhatunk, tehát a közülünk távolmaradók, vagy véletlenül konvencióra szavazók egyaránt Funar malmára hajtották a vizet • A felhívásunkra befutott jelzések szerint ehhez a fatális ballépéshez több tényezô hozzájárult, egyetlen bûnbak vállaira ekkora terhet nem is lehetne rásózni • Mivel a felvetett problémák óhatatlanul ismétlôdnek, a Névsorolvasás telefonszolgálatát beszüntetjük.

• Jaskó Tibor, Egyetem utca: A Pro Democraþia megfigyelôje voltam a Méhes utcai 23-as szavazókörzetben vasárnap reggel 6-tól 7-ig, mármint hétfô reggelig. A 25 óra alatt azt tapasztaltam, tömören: 1. az idôsebbek közül sokan az RMDSZ-re akartak szavazni és a konvencióra ütötték a pecsétet. 2. Tömegessé vált a fiatalok távolmaradása. 3. Kedvezôtlen volt az idôszak, este késôn sokan kirándulásból jöttek szavazni.

• Dimény Nagy Éva, óvónô: Honnan származnak a kolozsvári magyarságra vonatkozó számadatok? Sok az elrománosodott, csak nevében magyar, sok a vegyesházasság, sok olyan magyar van, akinek nem fontos a nemzetisége, aki gyermekét román óvodába adja — az ilyenektôl az RMDSZ hiába vár szavazatokat. Mint a külmonostori 101-es körzet szavazóbiztosa, merem állítani, hogy az öntudatos magyarok elmentek szavazni.

• Beke Zsolt, a belvárosból: Több ismerôsöm kijelentette a választás napja elôtt, hogy nem megy el szavazni. Ezek közül többen már régebb kiléptek az RMDSZ-bôl. Esedékes lenne a vezetôségváltás és nagyon hiányzik az RMDSZ-közlöny. Nincs kapcsolat a tagsággal, fôleg a politikai elittel. Kolozsvárt nagyon elhanyagolták a vezetôk, én még egy szórólapot sem kaptam a postaládámban. Ennek ellenére nem hiszem, hogy akik elmentek szavazni, máshova ütötték a pecsétet, bár olvasom egy vallomásban, valaki szándékosan elrontotta a szavazatát. Akik nem voltak szavazni, azoktól meg kell kérdezni, hogy állnak a lelkiismeretükkel?!

• A Mãrãsti negyedben lakunk, a családban négyen szavazhattunk volna, de a férjem beteg volt aznap. Bejelentettem a szavazókörzetben, de hiába vártuk a szavazóurnát. Másnap a körzet RMDSZ-megbízottjától érdeklôdtem, azt mondta, hogy a mozgóurnások szerint ôk voltak nálunk, de nem nyitottunk ajtót. Ez képtelenség.

• Torockai a nevem, nyugdíjas vagyok, két javaslatom volna a jövôre: a tuspárnát tartsák a szavazófülkében, és a választások elôtt jobban magyarázzák meg a szavazási technikát.

• A nevem nem fontos. Kemény dolgokat fogok mondani. Elsurmultunk, ez a helyzet. Ehhez hozzájárult a vegyesházasság, az iskolázatlanság, sok buta emberrel találkozom, nem olvasnak, és mindez fásultsággal párosul. Az RMDSZ-vezetôk pedig nyilvánosan verekednek, és kár, hogy a Szabadság helyet ad az övön aluli ütéseknek, felkap mindenféle elszámolatlan ügyet, és függôben hagyja azokat.

• Ördögi javaslatom van, ezért ne firtassák kilétemet. Ha valaki valamilyen elintéznivalójával az RMDSZ-szervezetnél kopogtat, kérjék el a személyi igazolványát, és nézzék meg, hogy szavazott-e. Ha ennyi fáradságot sem vett, érette se fáradozzanak mások.

• Molnár Károlyné, Györgyfalvi negyed, magánvállalkozó: Nagyon bántott bennünket a Tôkés László elleni kampány. Sokakat befolyásolt ez. Tudja, mi nagyon szerettük ôt. Én emlékszem, amikor Szôcs Géza a forradalom után hazajött, s berohant a színpadra a buletinjével. Most pedig állandóan szidják. Kinek higgyünk? Ne csodálkozzon az RMDSZ, ha nem tudjuk, kinek higgyünk!

• Bódi István, Horea út: A szavazási irodában az RMDSZ részérôl senki sem volt jelen, ez is jelzi a megyei vezetôség nemtörôdömségét, akárcsak az a tény, hogy nem hozták nyilvánosságra az RMDSZ tanácsosjelöltek névsorát. Nincs mit keressen ezen a listán Mikó Lôrinc, bizonyos fantompártok képviselôi, valamint Molnos. A Tôkés László és Szôcs Géza ügyek megszellôztetése is hozzájárult a tagság közönyössé válásához. A sikertelen választásokért nagy mértékben a megyei vezetôség a hibás.

• Véleményem szerint, amíg így mûködik ez a megyei RMDSZ, addig az emberekben csak nô a bizalmatlanság és kiábrándultság. Biztos forrásból tudom, a magyarok 6 százaléka inkább Funarra szavazott, mintsem hogy az RMDSZ kijelölte személyt támogassa.

• Nyugdíjas tanárnô vagyok, itt születtem, itt éltem, itt tanítottam, ismerem tehát a kolozsváriakat. Tudom, ha az RMDSZ jobban megszervezte volna a kampányát, több szavazatot kapott volna. Az az utolsó percben összeállított Erdélyi Híradó túl késôn igyekezett megmagyarázni a szavazás technikáját. Abból nagyon kevesen értették meg, hova és mint kellene azt a pecsétet ütni. Az RMDSZ-nek nem kellett volna sajnálni a fáradságot, és házról házra kellett volna járni, hogy érthetôen magyarázzák el fôleg az idôs embereknek, mi a tennivaló. Higgyék el, az emberek nem értik, és unják ezt az egészet! Unják már ezt a sok platformot, ezt a sok cirkuszt. Minek kellett Szôcs Gézát, akire úgy felnéztünk, így pellengérre állítani? Elég már a sok vitából, a sok platformból!

• Én voltam szavazni, és jól is szavaztam, de tudok nagyon sok olyan idôs hölgyrôl a belvárosban, akik a kulcsra ütötték a pecsétet. Egyszerûen nem tudták, hogy hova is kell valójában pecsételni. Jó lett volna, ha az RMDSZ értelmes fiatalokat és nem olyan — különben tiszteletre méltó — tagdíjbeszedô néniket küld az idôsök felvilágosítására, akik gyakran maguk sem tudták, mi az eljárás. Nagyon sok idôs ember sajnos nem olvas újságot, és azt sem tudják például, hogy is néz ki az RMDSZ tulipánja, bár mind RMDSZ-tagok.

• Kovács Réka, Donát negyed: Sok egyetemista a Románia Alternatívája Pártra szavazott. És tudja miért? Mert kiábrándult ebbôl az RMDSZ-bôl! Az a sok pénzügyi botrány, Molnos elnök székház-tranzakciói ...

(Szerk megj. : amikor azonban azt próbáltuk a telefonálótól megtudni, hogy konkrétan mire is utal, a beszélgetés megszakadt. A szétkapcsolása elôtt olvasónk még feltette a kérdést: nagyon sokan a végzôsök közül szintén Amerikában szeretnének doktorálni. Jó lenne, ha az RMDSZ, ahol jól tudják, hogy mi ennek a módja, felvilágosítaná az érdeklôdôket errôl.)

A Névsorolvasást nagyon ügyesnek, leleményesnek és hasznosnak tartom. Én is szeretném megmagyarázni a bizonyítványomat, illetve családom távolmaradását a választástól.

A férjem május közepétôl Budapesten tartózkodott, elsôsorban egészségügyi okokból, és közben élvezte unokái társaságát. Telefonbeszélgetéseink alkalmából megegyeztünk abban, hogy ha lehet, ott fog szavazni, mert az 50 000 lej útiköltség ide és vissza óriási összeg, ezt nem engedhetjük meg magunknak. De nincs semmi probléma, mert úgyis a második forduló a döntô, és akkor már itthon lesz.

Tehát nem hittük, hogy ez a minôsíthetetlen városatya már az elsô fordulóban gyôzelmet arat.

A másik távolmaradó családtagom a 92 éves édesapám, Ambrus János, aki utoljára még segíteni szeretett volna rajtunk. Háromszor üzent a mozgóurnáért, de hiába. A tiszteletes úr benézett hozzá: Szavazott-e, János bátyám, mert ha nem, megint beszólok, de ha mégsem jönnek, ne búsuljon, mert van még egy forduló.

Biztosan ezek az okok is hozzájárultak a sikertelenséghez.

Kory Tiborné

Az újságban olvastam, hogy kíváncsiak, miért nem szavaztak mindannyian a magyarok. Több ismerôsöm neheztel a Szôcs Géza-ügy miatt. A parkban ülve akarva-akaratlanul hallottam: "Mindegy, hogy megyek szavazni, vagy nem", "A helyzet attól nem fog megváltozni." Többel beszédbe elegyedtem, próbáltam felvilágosítani, hogy nem mindegy. Magunkért, a jogainkért, gyermekeinkért, iskoláinkért harcol az RMDSZ, és nekünk kötelességünk jelöltjeire szavazni, hogy minél többen jussanak be hivatalos tisztségekbe, ahol szavuk van. Véleményem szerint a közömbösség kiváltásában szerepe volt a Szôcs Géza-ügynek is. Nem lett volna szabad nyilvánosságra hozni. Sokat, nagyon sokat rontott.

Borbély Katalin nyug. tanítónô

Információim 80 százalékát a Szabadságból szerzem be. Amit az újság elhallgat, arról megfeledkezem, ha máshonnan tudomásomra is jutott, amit pedig hangsúlyoz, azt inkább emlékezetemben tartom. Olvasom, hogy újságíróink a választási kampányban sokat loholtak információk begyûjtése érdekében. Elhiszem. Mindez viszont másodlagos fontosságú volt és maradt. A magyar szavazótábor felkészítéséhez nem elegendô a különbözô pártirodákból szerzett információ. Az íróasztal mellett megírt cikkek pedig nem fogják át a felmerülô problémák széles skáláját. A féreértés az egyszerû és kézenfekvô dolgoknál kezdôdik. Beszélgessen el az újságíró a nyugdíjas nénivel, a kétkezi munkással. Akkor derül ki, mi minden maradt még tisztázatlan.

Amikor szavaztam, és ráütöttem a pecsétet a megfelelô lapra, megijedtem. A lendülettôl a pecsét belülrôl megérintette az RMDSZ városi tanácsosai névjegyzékének keretét. Hétfôn a gyárban kollégáim megnyugtattak, hogy ettôl szavazatom még érvényes. Én viszont levontam magamnak a következtetést: a szavazással kapcsolatos ismereteim hiányosak.

Idôs nénivel beszélgettem. Mondta, hogy Ioan Rusra szavazott, mert "becsületes egyetemi tanár, legyen neki is szavazata." Elfogott az idegesség, mire megszeppenve megkérdezte: rosszul szavazott volna? Ezt a vélekedést, hogy "legyen neki is szavazata", négy évvel ezelôtt is hallottam, amikor Buracu úr is jelöltette magát. Ilyen tévhit miatt is szavazatokat veszíthetünk: egyesek úgy képzelik, hogy a szavazás jótékonykodás.

Ilyen egyszerû dolgokra nem jöhet rá elmélyült töprengéssel az újságíró vagy a kampánystáb. Ezek a bökkenôk akkor derülnek ki, amikor faggatják az embereket.

Az egyik ismerôsöm, akit megpróbáltam rávenni, hogy jöjjön el szavazni, megmakacsolta magát: nem akar sorbaállni. Régi emlék él benne, és a Szabadság, amelyet rendszeresen olvas, nem jelezte, hogy ma már nem kell hosszú sort kiállni szavazáskor.

Ha megpróbálok visszaemlékezni, mit olvastam a Szabadságban a szavazásról, eszembe jutnak pártvezetôk kijelentései, a Litiu-ügy, a népszerûségi százalékok, a funári hôbörgések. A szavazás technikai részletei nem kerültek a figyelem középpontjába, pedig meglehet, fontosabbak lettek volna.

Szervezési kérdések: Hiányos volt az együttmûködés az egyházakkal. Vannak olyan lelkipásztorok, akik úgy vélik, nem szabad a politikába elegyedniük. Az RMDSZ-nek ilyen esetben ki kellett volna jelölnie saját megbízottjait, vagy az egyházak más elöljáróira kellett volna bízni a mozgósítást. A korábbi választások alkalmával biztosították a mozgássérültek szállítását. Mostani ilyen ügyeletrôl nincs tudomásom. Ha volt, hiba csúszott a népszerûsítésbe.

A választások elôtt az RMDSZ felsô vezetésében Szôcs Géza személyével kapcsolatban kirobbant botrány hatásos ellenpropagandának bizonyult. Az ügyet elhallgatni nem kell, de a felek közös megegyezéssel a magyarság érdekében a parlamenti választás utánra idôzíthették volna. A botrány nagy része a Szabadságban tükrözôdött. A Szabadság olvasóinak nagy része kolozsvári és RMDSZ-tag, így a vita nagy vesztese az RMDSZ kolozsvári szervezete.

Választási kampányban alkalmazkodni kellene minden réteghez. A részletezô helyzetelemzést nem mindenki tudja figyelemmel követni. Szórólapokon, a Szabadságban, más újságokban, folyóiratokban, egyházaknál jó szolgálatot tett volna egy-egy tömör jelmondat, például ez: Aki otthon marad, az RMDSZ ellen szavaz!

Utóiratként: Eszmefuttatásom a Választói névsorolvasás rovat jelentkezése elôtt íródott. Azóta elolvastam az elsô két véleményösszeállítást. Egyesek igazolják gondolataimat, mások nem. Mégis változatlanul hagytam a cikket. Most csak annyit fûznék hozzá, hogy ha valóban nem biztosították mindenütt az RMDSZ-megbízottak jelenlétét, akkor ez nem hiba, hanem bûn. Jól jönne a megyei szervezet tisztázó cikke ezzel kapcsolatban.

V. P. J. (A teljes név és cím a szerkesztôségben)

Az oldalt összeállította:
Nits Árpád,
Szabó Csaba
és Székely Kriszta

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]