1996. május 7.
(VIII. évfolyam, 103. szám)

Holnap nyitja kapuit, az Expo Transilvania és a Kolozs megyei Ipari, Kereskedelmi és Mezôgazdasági Kamara közös rendezésében, a negyedik Center East Euro Fair. Az általános közfogyasztási cikkeket bemutató nemzetközi vásár adatairól a szervezôk sajtótájékoztatón számoltak be.

Mindenekelôtt az iránta megnövekedett érdeklôdésrôl: a tavalyi 65 cég helyett az idén 70-en vesznek részt. Ezek közül 18 vállalat Magyarországról érkezik. Amint azt Prokop Gyula , a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének kereskedelmi tanácsosa elmondotta, a két ország közötti gazdasági kapcsolatok egyre ígéretesebben fejlôdnek: 1995-ben a kereskedelem volumene 487 millió dollár értékû volt, míg az idei elsô két hónapban Magyarország 186 millió dollárnyi árut exportált Romániába, ahonnan 158 millió dollárnyit importált. Várható, hogy ebben az évben a kereskedelmi cserekapcsolatok meghaladják az 500 millió dollárt. De várjuk meg a mostani vásár elsô napján tartandó részletes magyar sajtótájékoztatót, valamint a május 9-i konferenciát, mely a kétoldalú gazdasági kapcsolatok alakulását elemzi! Ezen elôadást tart Halász János , a Magyar Kereskedelmi és Iparminisztérium tanácsosa, dr. Farkas György , a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara fôtitkára, és Kónya László , a bukaresti nagykövetség kereskedelmi tanácsosa.

Különben a Center East Euro Fair elsô napjának kiemelkedô eseménye a horvát kiállítók szimpóziuma. A második magyar napnak nyilvánítható, a harmadikon pedig a 33 görög céget felvonultató larisszai kereskedelmi kamara tart részletes bemutatkozást. Az egyre nagyobb népszerûségnek örvendô kolozsvári vásáron az élelmiszeripari termékeken kívül lábbelit, ruhát, mûanyagtermékeket, háztartási cikkeket, villamossági készülékeket láthatunk. Egyes erre vállalkozó cégek árusítanak is standjuk árukínálatából. Az expo megnyitása május 8-án 11 órakor lesz.

1896. június 6-án alakult meg a Nagybányai Mûvésztelep, és 1996. június 4-én és 5-én szervezte meg az EMKE azt a rangos nemzetközi részvétellel zajló rendezvénysorozatot, amely kezdetét jelenti a további megemlékezô ünnepségeknek. Június közepén Nagybányán, utána Máramarosszigeten, majd a fôvárosban tartanak kiállítással egybekötött emlékülést.

A péntek délután a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében megtartott ünnepélyes megnyitón részt vett Szûcs Ferenc, Magyarország bukaresti nagykövete, Bálintpataki József , a Határon Túli Magyarok Hivatalának fôosztályvezetôje, valamint a házigazdák részérôl dr. Csiha Kálmán püspök. Dávid Gyula, az EMKE elnöke köszöntötte az egybegyûlteket, és röviden méltatta az esemény jelentôségét. Majd dr. Csorba Géza, a Nemzeti Galéria címzetes fôigazgató-helyettese taglalta kimerítô részletességgel a Nagybánya-koncepció alakulását, fejlôdését a naturalizmustól az avantgárdig a Nagybánya-kép 100 éve címû elôadásában. Abodi Nagy Béla, a Barabás Miklós Céh tiszteletbeli elnöke a Nagybányai Mûvésztelep jelentôségérôl szólt, arról a páratlan mozgósító hatásról, amit ez a mozgalom a magyar és az egyetemes mûvészetben jelentett. A megnyitó mûvészi mûsorában fellépett Bíró József és Spolarics Andrea színmûvész, Nagy Dezsô pedig elmondta Lászlóffy Csaba erre az alkalomra írt Kantáta címû poémáját. A pénteki rendezvény a Református Kollégium Székely Árpád vezette énekkarának mûsorával zárult.

Szombat délelôtt Negoitã Lãptoiu vezetésével tartottak tárlatlátogatást a Bánffy-palotában. A mûvészettörténész szakszerû elôadás kíséretében mutatta be a Mûvészeti Múzeumban kiállított nagybányai festményeket. A rendezvénysorozat délután a Györkös Mányi Albert Emlékházban folytatódott. A kolozsvári magángyûjtôk tulajdonában levô nagybányai alkotók munkáiból nyílt kiállításon megcsodálhattuk többek között Thorma János, Ziffer Sándor, Krizsán János, Pirk János, Pászk Jenô, Jándi Dávid, Klein József, Katz Márton munkáit, amelyeket Murádin Jenô mûvészettörténész mutatott be nemcsak szakszerûen, hanem a jó elôadókra jellemzô színes, a hallgatóságot megkapó stílusban, és ugyanezt mondhatjuk el vetített képes elôadásáról is. Tímár Árpád magyarországi mûvészettörténész, a nagybányaiak 1897-es kiállításának fogadtatásáról, a sajtóvisszhangokról, a kritikusok, írók és mûvészkollégák sajtóban megjelentetett véleményérôl, a mindenkori új fogadtatásáról tartott rendkívül érdekes elôadást. Sümegi György magyarországi mûvészettörténész pedig azt taglalta, hogyan vált példává a mûvésztelep, minôségközpontúságával hogyan képes a mai napig hatást gyakorolni korunk mûvészetére, és melyek azok a jelenlegi mûvésztelepek és irányzatok, amelyek a Nagybányai Iskolából nôttek ki.

Az elôadásokat kötetlen beszélgetés követte.

1996. május 7-én, 12 órára várják a polgármesteri hivatal üvegtermébe (Mócok útja 1-3. szám) a politikai pártok és szövetségek, a választási szövetségek, valamint a független jelöltek megbízottjait, hogy részt vegyenek a választási plakátok kifüggesztési helyeinek sorsolásán.

A kolozsvári törvényszék mellett mûködô ügyészség visszautasította a bûnvádi eljárás megindítását Gheorghe Funar polgármester ellen, akit az ellenzéki tanácsosok hatalommal való visszaélésért pereltek be. Mint arról Mikó Lôrinc tanácsos értesített, az ügyészség úgy véli, a tanácsosok által felsorakoztatott vádak nem támasztják alá a polgármester bûnösségét. Eckstein-Kovács Péter tanácsos szerint a válasz igen meglepô. Az ellenzéki tanácsosok továbbra is igencsak megalapozottnak tekintik panaszukat, és a felettes ügyészi hatósághoz fordulnak ennek az álláspontnak a megváltoztatására.

A szombaton lezárult jelentkezési lista szerint a várhatónál sokkal több, szám szerint 22 polgármesterjelölt indul Kolozsváron. Ezek: Nãstase Ioan Mihai (Nagyrománia Párt), Zemianschi Ioan (Nyugdíjasok Pártja), Verebei Grigore (Szocialista Munkapárt), Cioca Ananie (Hagyományos Szociáldemokrata Párt), Rus Ioan (Román Társadalmi Demokrácia Pártja), Onaca Dumitru (Román Ökologista Mozgalom), Litiu Petru ('93-as Liberális Párt), Semenescu Lucian (Brãtianu Liberális Unió), Riti Valer (Szocialista Párt), Cherebetiu Teofil (Szabaddemokrata Párt), Nerisanu Alexandru (független), Sârbu Radu (Román Demokratikus Konvenció), Codreanu Constantin (Román Humanista Párt), Câmpeanu Remus (Gépkocsivezetôk Nemzeti Pártja), Pascu Aurel (Roma Párt), Zamfir Romulus (Polgári Szövetség Pártja), Pãcurariu Iuliu (Szabaddemokrata Szövetség), Lãzãreanu Marcel (Románia Alternatívája Párt), Funar Gheorghe (Román Nemzeti Egységpárt), Chindrin Ioan (Demokrata Agrárpárt), Stãnescu Alexandru (Republikánus Párt), Bindea Vincentiu (Cîmpeanu-Nemzeti Liberális Párt).

Ugyanekkor zárult a városi, illetve megyei tanácsosi listák leadási határideje is. A tanácsosi helyekre 31 párt pályázik.

Igen népes mezôny pályázik más városok polgármesteri székeire is — tûnik ki a nevezési határidô lejárta után közölt összesítésbôl. A kolozsvári jelöltek népes táborához hasonlóan Bukarest fôpolgármesteri tisztségére is 47 jelölt nevezett. Marosvásárhelyen az RMDSZ jelöltjével, Fodor Imre mérnökkel szemben 14 másik pályázó indul, köztük a romák küldötte is. (Mint ismeretes, a négy évvel ezelôtti szavazáson a város több ezer cigány lakója nagy szerepet játszott az akkor RMDSZ által támogatott Nagy Gyôzô polgármesterré választásában.) Konstanca városában 24, Aradon 18 személy pályázik. Nagyszebenben a legcsekélyebb az érdeklôdés: itt mindössze heten akarnak a város elsô emberévé válni.

Az RMDSZ is véglegesítette a Kolozs megyei és a városi tanácsosi listákat. (Ismeretes, hogy az 1992-es helyhatósági választásokkal ellentétben az idén a megyei és a városi tanácsosok listáját külön bocsátják közvetlen szavazásra.) Mint azt Molnos Lajos megyei RMDSZ elnök több alkalommal is elmondta, a Kolozs megyei RMDSZ komolyan számít tanácsosai számának megnövekedésére. E remények szerint Kolozsvár városi tanácsában 8-9, a megyeiben pedig 9-10 hely jut majd az RMDSZ-nek. A lista összeállításával kapcsolatban Molnos Lajos hangsúlyozta, a sorrend eldöntése a lehetô legdemokratikusabban történt: Az RMDSZ városi kerületeinek jelöltjeibôl a Megyei Ügyvezetô Tanács (MÜT) és a Megyei Képviselôk Tanácsa (MKT) titkos szavazással választotta ki a (városi tanácsosok esetén) 38-as létszámú keretet (amelybôl 7-en póttagok). A városi, illetve a megyei tanácsosok kolozsvári jelöltjeinek végleges sorrendjét a MÜT és az MKT által kijelölt különbizottság állította fel és javasolta szavazásra a jelöltek személyes meghallgatása után. A jelölteknek 19 kérdésbôl álló ívet kellett kitölteniük, az elbírálás legfôbb szempontjai pedig a folyamatos RMDSZ-tevékenység, a szakmai felkészültség és a rátermettség volt. (Az olyan korábban javasolt kritériumok, mint az egykori magasabb-alacsonyabb pártfunkció, vagy a külföldön tanuló kiskorú gyerek szempontja végül nem volt kizáró jellegû.) Molnos Lajos külön hangsúlyozta azt is: a listaállítás a lehetô legnagyobb titoktartásban zajlott. Olyannyira, hogy ô maga, mint megyei elnök is csak az utolsó percben értesülhetett a végleges sorrendrôl.

A bizottság tagjai: Buchwald Péter szenátor, Kónya Hamar Sándor, Mátis Jenô és Neményi József Nándor képviselôk, Bitay Csaba, Donogán Péter, Bokor János és Vásárhelyi Ferenc kerületi elnökök (ez utóbbiakat titkos szavazással választottak meg az összes kerületi elnök közül), illetve Gyémánt Mihály, az MKT elnöke volt. Mint arról a Szabadság is beszámolt, április 27-i együttes ülésén a két testület végül nagy többséggel elfogadta a javasolt névsorokat, amelyekrôl egyelôre csak a befutó helyekre kerültek nevét soroljuk fel. Ezek szerint a városi tanácsosi lista elsô tíz helyén Eckstein-Kovács Péter, Boros János, Mikó Lôrinc, Molnos Lajos, Pálfi Károly, Bucur Ildikó, Somogyi Gyula, Vekov Károly, Moldován Béla és Dáné Tibor Kálmán neve szerepel.

A megyei listán (amelyre minden területi tájegység — Szamos mente, Aranyos mente, Bánffyhunyad és környéke, Nádas mente, Tordaszentlászló és környéke — maga választotta ki képviselôit) Molnár B. Géza (Kolozsvár), Lakatos András (Bánffyhunyad), Székely István (Torda), Takács Gyula (Kolozsvár), Boldizsár Zeyk Imre (Tordaszentlászló), Török Bálint (Szamosújvár), Szegedi Ferenc (Egeres), Kerekes Sándor (Kolozsvár), Pálfi Mózes Zoltán (Kolozsvár), Szôcs Judit (Kolozsvár) az esélyesek.

Hosszú hallgatás és beletörôdés után ismét egyre többet hallani magyar nyelvterületen demográfiai gondjainkról. A témakörben szervezett konferenciák, értekezletek végkicsengése vészjósló: a magyarság egyre csökken. Tizenötmilliós lélekszámunk minden bizonnyal már a múlté.

Számbeli fogyatkozásunk nem újkeletû. Magyarországon mindez több évtizedes jelenség, nálunk a közelmúltban billent át a mérleg nyelve Erdély legtöbb magyarok lakta vidékén. Az anyaországban a kommunizmus éveiben a korlátlan terhességmegszakítás a magyarság ezerszáz éves történelme során a legnagyobb népirtást okozta: napjainkig hatmillió (!) embrió életébe került a bûnös politikusok és felelôtlen orvosok minôsíthetetlen ténykedése. Nálunk a folyamatos elvándorlás, a teljes kilátástalanság, az egyre több vegyes házasság vezetett el a mai állapotokig. Településeink többségében sokkal nagyobb az elhalálozások száma, mint a születéseké. Az utóbbi hat esztendôben, amióta rendszeresen járom a falvakat, alig találkoztam olyan erdélyi magyar lelkésszel, aki több gyereket keresztelt volna, mint ahány embert temetett. Az iparosítás során felduzzasztott városokban sem növekedett a magyarság részaránya, sôt, mindenhol folyamatosan csökken. Elsôsorban a szórványvidékeken, de ma már nem kivétel egyetlen székelyföldi város sem. A csíki és a gyergyói medencében, ahol mindig a nagy család volt a megszokott, az elfogadott életforma, napjainkra lassú, de folyamatos apadás állt be.

Szûkebb pátriánk, Kolozsvár: a magyarság szempontjából egy jellegzetesen kiöregedésnek indult város. Alig van már olyan érettségi találkozó kincses városunk ódon falú iskoláiban, ahova többségében ne külföldrôl érkezzenek haza az egykori fiatalok. Akik maradtak, már-már kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy gyerekeik a külvárosi iskolákat is magyar szóval töltsék meg. Öt éven belül sok helyen megszûnhet a magyar oktatás. Egyébként már ma is nehezen jönnek össze a magyar elsô osztályok.

Falvainkban egy-egy magyar tanítónô kínnal-bajjal összevont osztályokban dolgozik. A két kezemen meg tudnám számolni, Erdélyben hány olyan falu van, ahol párhuzamos osztályok mûködnek. A legtöbb helyen a következô évtizedre — ha csak valamilyen csoda nem következik be — üresen maradnak a magyar osztályok.

Az egyetemek, fôiskolák egyre több tanítót, tanárt, lelkészt képeznek. Néha úgy tûnik, igencsak sokat, hiszen ha nincs utánpótlás, akkor nincs szükség oktatásra, lelkigondozásra.

A legtöbb lelkész kitartó küzdelmet folytat azért, hogy a magyar ember megmaradjon magyarnak nemcsak a templomban, hanem az életben is. Nem véletlen hát, ha a lelkipásztornak sok a gyereke, s úgy próbál példát mutatni közösségének, hogy az ráeszméljen: nekünk más választásunk nincs! Pedig van olyan falu, ahol püspökségig fölmenô botrányt csaptak abból, hogy a tiszteletes úr úgymond belevájkál a magánéletbe, ha megmagyarázza a hajadonnak és a legényembernek, hogy a vegyes házasság például magyarságunk föladása, hogy a terhességmegszakítás Isten és ember ellen való vétek.

A magyarságra egyre inkább ráférne az össznemzeti lelkigondozás. Olyan anyaországra volna szükség, amely jó példával, családcentrikus politikával mutatna példát. A helyzet idehaza is változatlan, illetve folyamatosan romló.

Jó volna elgondolkozniuk a jövônket formáló politikusoknak, hogy nemzeti remény híján, a megmaradásunkat szolgáló utánpótlás, az újabb és újabb nemzedékek nélkül a meddô politizálás nem ér egy fabatkát sem.

— Kik ôrizték a Nagy Imre házaspárt?

— A szekuritáté emberei. Nagy Imre ritkán jött ki a lakosztályából. Meg kell jegyeznem, hogy a szanatórium legszebb lakosztályában helyezték el: két hálószoba, egy nappali, ebédlô, fürdôszoba állt a rendelkezésükre. Valóban luxuslakosztály volt. 1956 novemberének utolsó, decemberének elsô napjai voltak. Hideg, nyirkos idô volt, tehát a szeku ôrzési feladatai is könnyûek voltak. Bár a lakosztálynak erkélye is volt, nem jöhettek ki még levegôzni sem. Nagy Imrének bent is, kint is nagyon szigorú ôrizete volt. Az ôrséggel nagyon udvariasan viselkedett, semmilyen "gondot" nem okozott. Akkor volt nagy sürgés-forgás az ôrségnél, amikor laboratóriumi vizsgálatra kellett kísérni. A kórház vezetôsége szintén szigorú parancsokat kapott. Naponta kellett laboratóriumi vizsgálatra vinni, mindig úgy rendezték, hogy olyankor senki ne közeledhessen a folyosókon, a kórtermek között. Az is csupán "szervezési kérdés" volt, hogy a szanatórium személyzetének fogalma sem volt arról, hogy Nagy Imre és felesége az épületben van. A nyilvántartásba sem a saját nevükkel vették fel ôket. Nagy Imre volt az 1. számú, a felesége pedig a 2. számú beteg.

— Ez azt jelenti, hogy a kórház akkori nyilvántartásában is számokkal jelölték, hogy ki tartózkodik az Ön által említett lakosztályban?

— Nem tudnám pontosan megmondani. A kórlapra csak a saját megfigyeléseimet jegyezhettem fel. Tehát pontosan emlékszem, hogy a név helyett csak az 1. és 2. szám volt. Csak én tudtam, hogy kiket takarnak ezek a bûvös számok. A laboratórium is az 1. és 2. beteg adatait továbbította.

— Tudom, hogy a Nagy Imre házaspárt banánnal és narancssal is megkínálta.

— Tudni kell, hogy 1956-ban a banán és a narancs Romániában, Bukarestben ismeretlen déligyümölcs volt. Alacsony életszínvonal, alacsony kereseti lehetôségek voltak, nagyon sokan nem is hallottak ilyen gyümölcsökrôl. Nagy Imre lakosztályában mindig volt narancs és banán.

— 40 év távlatából hogyan értékeli: miért esett Önre a választás? Miért nevezték ki Nagy Imre kezelôorvosának?

— Úgy gondolom, hogy az akkori családi helyzetem volt a meghatározó. Nem voltam nôs. Én voltam az egyetlen, aki — úgyszólván — éjjel-nappal a szanatóriumban tartózkodtam. Legfennebb hét közepén utaztam fel Bukarestbe. A szanatóriumban is étkeztem. Kolozsváron nagyon alapos felkészítést kaptam. Egy fél évet az Eliasban, egy fél évet az otopeni-i szanatóriumban dolgoztam.

A "nôvért" is a belügy nevezte ki: Zoie Izvoreanunak hívták. Kitûnô szakember volt, neki sem volt családja. Nagy Imréék Budapestre való elszállítása után férjhez ment, s azonnal el is hagyta a szanatóriumot. Mi ott általában 12-16 órát dolgoztunk.

— Milyen embernek ismerte meg Nagy Imrét és feleségét?

— Nagy Imre az elsô pillanattól nagyon határozott, erôs egyéniségnek tûnt. Hihetetlenül tudott uralkodni az érzelmei, az idegrendszere fölött. Soha nem mutatott még pillanatnyi megingást, gyengeséget, elkeseredést sem. Bizonyára nagyon sokat foglalkozott saját helyzetével.

A feleségének már az arcáról le lehetett olvasni az állandó kétségbeesést, azt a rettenetes feszültséget, amiben éltek. Le is fogyott. Elhatalmasodó cukorbetegsége csak fokozta ezt az állapotot. Szigorú diétát írtam elô. Miután az egykori miniszterelnök kivégzésérôl tudomást szereztem, akkor döbbentem rá igazán: milyen tartásos egyéniség volt, micsoda önuralommal kezelte a rá nehezedô rettenetes nyomást. Nagy Imre sejtette, hogy mi vár rá, semmivel sem lehetett "átverni".

Nagy Imre és felesége betegségérôl csak két személynek számolhattam be: dr. Köppicknek, aki egyetemi tanár volt a bukaresti Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben. Kiváló orvos volt, tökéletesen beszélt magyarul, ô felelt a Központi Vezetôség részérôl az úgynevezett orvosi és szociális területért. Ô ellenôrizte a mi munkánkat is. Neki jelentettem tehát a betegséggel kapcsolatos észrevételeimet.

A másik, akivel megbeszéltük a Nagy Imre házaspár egészségi állapotát, a laboratórium fôorvosnôje volt. (Nagy Imre Gondolatok, emlékezések címû írásában Ô az "orvosnô"! — Kiemelés T. Z.) Amikor hozzá ment, németül beszélgettek. Ez rettenetesen dühítette az ôrséget. Valószínû, azonnal felhívták a figyelmét, hogy csak a betegségrôl, az idôjárásról, tehát ilyen banális dolgokról beszélhetnek.

Nagy Imrén látszott, hogy idônként nagyon szeretne beszélgetni, friss információk birtokába jutni. A német származású Damsker doktornôvel a legkönnyebben tudott volna kommunikálni. Egy alkalommal egy gyönyörû almát adott a doktornônek: "Azért adom, hogy emlékezzen rám, hogy számomra kedves az itt eltöltött idô".

(Befejezô rész következik.)

A kolozsvári Fehér Házban tartott múlt heti sajtóértekezleten Sorin Dan, a CIRO befektetési alap elnöke derûlátóan nyilatkozott az általa vezetett pénzintézet jelenlegi helyzetérôl. Tehette, hiszen a Román Befektetési Alap (FRI) adminisztrátora, a bécsi Creditanstalt Invest, mint azt már hírül adtuk, 9 millió dollárral sietett a segítségére. Ebbôl 7 milliót a betétesek kártalanítására, a fennmaradó részt pedig a likviditás megszilárdítására fordítottak.

Annak ellenére, hogy az Országos Értékpapír Felügyelôség rendelete pánikot keltett a betétesek között, a CIRO elnöke úgy véli, a rendelkezés a befektetési alapok megerôsítését szolgálja, az aktíva számítási módjának egységesítését, amely megakadályozza, hogy egyes befektetési alapok túlértékeljék az értékpapírok növekedési ütemét és ezzel átcsábítsák magukhoz a befektetôket. Ugyanakkor véleménye szerint az új szabályozás nemzetközi színvonalra emelte a hazai rendelkezéseket, és most már csak az egyes befektetési alapok komolyságán múlik, hogy a lakosság ne veszítse el velük szemben a bizalmat.

A közeljövôben a CIRO zárt befektetési alapokat is létre kíván hozni, amelyek egyrészt a tömegprivatizáció alanyaihoz, másrészt a külföldi befektetôkhöz szól. Szándékai közé tartozik továbbá, hogy befektetôinek háztartási gépek vásárlásához hitelt nyújtson, s ennek garanciáját részben a hitelhez folyamodó részvételi jegyei, másrészt a megvásárolt gép alkossák.

A május 3-5. között Kolozsváron ülésezô, az Országos Diákegyesületek Konföderációjához tartozó diákszervezetek közleményt hoztak nyilvánosságra, amelyben rámutatnak:

Tekintettel arra, hogy a jelenlegi választási érdekek nem haladhatják meg a nemzeti eszményeket, az ODK úgy véli, a szomszéd országokkal nem lehet alapszerzôdéseket megkötni a Molotov-Ribbentrop paktumra történô határozott utalás nélkül. Ezért kérik valamennyi politikai szervezet részérôl, foglaljanak állást ezen kérdéssel kapcsolatban.

Adrian Nãstase, a nagyobbik kormánypárt ügyvezetô elnöke hétvégi nyilatkozatában közölte, hogy bejelentést tesz az Audiovizuális Tanácsnál a BBC román nyelvû adása ellen, és felszólítja a testületet az átvételre vonatkozó engedélyek felülvizsgálására. Nãstase mindezt azzal indokolta, hogy a BBC adásai úgymond tendenciózusak, ártanak pártjának, és segítik az ellenzéket.

— Nagy-Britannia nem lehet bírája Romániának. Természetellenesnek tartom, hogy a BBC a választási kampányban az ellenzéki pártok oldalán legyen jelen. A BBC-nek azt kellene elmagyaráznia a románoknak, mi történik Nagy-Britanniában és a világban, és nem Londonból kellene közvetítenie, mi történik Romániában — vélekedett Nãstase.

• Az RMDSZ a hét végén az Egyetemiek Házában sajtófogadással nyitotta meg választási kampányát. Az eseményen Markó Béla szövetségi elnök és Takács Csaba, valamint Demeter János ügyvezetô alelnök, kampányigazgató üdvözölte az újságírókat, akiket magyaros étkekkel vendégeltek meg. A fogadásról hiányzott Tôkés László, tiszteletbeli elnök.

• Ma, május 7-én, 14 órakor Radu Sârbu, a Demokratikus Konvenció polgármesterjelöltje az IRIS Rt. alkalmazottaival találkozik, ahol jelen lesznek a DK jelenlegi tanácsosai és tanácsosjelöltjei is.

• A Románia Alternatívája Párt polgármesterjelöltje, Marcel Lãzãreanu felháborodását fejezte ki Iliescu elnök nemrégi kolozsvári látogatásakor kipattant incidens miatt, amikor is a rendfenntartó erôk barbár módon hallgattatták el a szabad vélemény kinyilvánításának jogával élô tüntetôket. Lãzãreanu ügyvéd az agresszorok azonosítását és példás megbüntetését kéri az ügy kivizsgálóitól.

• Ioan Rus, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának polgármesterjelöltje május 7-én, kedden találkozik az I. Belgyógyászati (Kardiológia) klinika orvosaival és alkalmazottaival, illetve a M. Eminescu Líceum végzôseivel és tanári karával. Ioan Rus ezúton szeretné megismerni a kolozsvári egészségügyi és tanügyi alkalmazottak sajátságos problémáit.

Az államelnökség hétfôn szóvivôje útján kifejtette: a készülô román-orosz szerzôdéssel kapcsolatban ismét terítékre került Ribbentrop-Molotov paktum "titkos záradéka, amelynek értelmében a Szovjetunió 1940 nyarán román területeket kebelezett be, a nemzetközi jog szempontjából kezdettôl fogva érvénytelen", másfelôl "ha ma román területek Ukrajna részét képezik, ennek a tényállásnak jogi alapja nem az említett paktum, hanem a Románia határait — a Szovjetunió által utólag önkényesen elvett Kígyó-szigettôl eltekintve — mai vonalukon kijelölô 1947. évi párizsi békeszerzôdés".

Románia — hangoztatta sajtóértekezletén Traian Chebeleu, az államfô szóvivôje — "nem vitatja és nem vitathatja a II. világháború utáni békeszerzôdések által megállapított határokat, amelyeknek tiszteletben tartását az európai országok egybehangzóan a földrész biztonsága és stabilitása alapjának tekintik, amint azt a Helsinki Záróokmány tartalmazza".

Az elnöki szóvivô hétfôi tájékoztatóján külön nyilatkozatot olvasott fel a Ribbentrop-Molotov paktum kérdésérôl azzal kapcsolatban, hogy Jevgenyij Primakov orosz külügyminiszter legutóbbi bukaresti tartózkodása során "egyes román politikusok és újságírók nagy lármát csaptak", nevezetesen akörül, hogy a román-orosz alapszerzôdésben megemlítik-e ezt a témát vagy külön nyilatkozatba foglalják, illetve aláírásra kerül-e a román-orosz szerzôdés vagy sem.

Mint ismeretes, hivatalos körök megjegyzései alapján a román politikai világ lehetségesnek tartotta, hogy a szerzôdés parafálására sor kerül Primakov látogatása alkalmából olymódon, hogy külön nyilatkozat foglalkozik a paktum elítélésével. Erre végül nem került sor; ezt az orosz fél a román partner "felkészületlenségével" magyarázta, míg Bukarest "bizonyos problémáknak" tulajdonította a megegyezés késlekedését.

Chebeleu azzal magyarázta a nyilvános vitát, hogy egyesek választási célokra szeretnék kihasználni a témát, a kérdés lényegét illetôen pedig leszögezte, hogy 1989-ben a volt Szovjetunió parlamentje kimondta a Ribbentrop-Molotov paktum érvénytelenségét, majd Románia és a Moldovai Köztársaság törvényhozása is kezdettôl semmisnek és érvénytelennek nyilvánította. Azt, hogy említés történjen róla egyes alapszerzôdésekben, Bukarest kezdeményezte. Chebeleu szerint ez "erkölcsi értékû" lenne, kifejezve "az aláírók abbeli elhatározását, hogy a jövôben nem engedik meg az ilyen erôszakos akciókat".

A szóvivôi nyilatkozat külön hangsúlyozta: Románia érdeke, hogy Oroszországgal a kapcsolatok normálisak legyenek és mindkét ország javára fejlôdjenek politikai, gazdasági és kulturális téren. Chebeleu szemére vetette a román politikai erôknek, hogy Oroszországot ugyanúgy kezelik, mint a volt Szovjetuniót, holott ott is radikális változásokra került sor az utóbbi években, s a Nyugat éppen a legutóbbi napokban jelentôs segélyt nyújtott számára, nem kevesebb mint 40 milliárd dollárnyi hitelt ütemezve át.

A nyilatkozat felolvasása után kérdésekre adott válaszában a szóvivô lényegében elismerte, hogy Moszkva álláspontjának megfelelôen merült fel a Ribbentrop-Molotov paktum külön nyilatkozatban való említésének lehetôsége, mivel "a szerzôdést két országnak kell aláírnia". A további tárgyalások határozzák majd meg, milyen lesz a szerzôdés és az esetleges külön dokumentum, az aláírásról ettôl függôen fog határozni az államelnök — mondta a szóvivô.

Jól rendezett tömbházrengeteg.

Ez az érzése annak, aki Nagyenyed felôl látja meg a Gyulafehérvár kezdetét jelzô tömbházakat. A tömbházak végigkísérik utunkat: az elsô nem blokképület, amit meglátunk, s amelyet nem Ceausescu számlájára lehet írni, az a székesegyház. Mellette egy hatalmas huszadik századi ortodox bazilika jelzi, hogy a székesegyház környékét, az erdélyi fejedelemség egykori központját nem csak a magyar anyanyelvûek tekintik szimbólumnak. A különbség csak annyi, hogy a székesegyház alapjainak letétele még Szent István nevéhez fûzôdik, míg a bazilikáé a fiatal román államéhoz. Románul az Egyesülés Várának nevezik ezt a helyet, ahol egykoron Izabella királyné, János Zsigmond és fejedelemtársai laktak. Egyesülés Várának nevezik azt a várat, melynek kapujára több mint fél évezreddel az ortodox bazilika felépítése elôtt napokig állt kifüggesztve a felnégyelt Dózsa György testének egy darabja. A püspöki palota udvarán kis park, a székesegyház körül állványok.

Most zárva a templom. A Hunyadi-szarkofágok, Izabella királyné és János Zsigmond díszes koporsójának látványa most nem kavarja fel a történelemben jártasabb templomlátogatót. Elmaradnak a kérdések: a szarkofágokból kidobált magyar királyi és fejedelmi csontokat sikerült-e összeilleszteni? A nôi csontvázak sajátosságait figyelembe véve nem tûnik lehetetlennek a mohácsi csatától távol maradó Zápolya János özvegyének, Izabella királyné csontjainak kiválogatása. A többiek — Fráter György, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György és társaik — földi maradványait közös sírba lehetne tenni. Vagy talán meg is tették azóta?

Szimbólum tehát a székesegyház és a püspöki-fejedelmi palota környéke. Olyan, mint odaát a koronázó Székesfehérvár, melynek királysírjait ugyancsak kutyák elé vetették azok, akik fokozatosan erôsebbekké, hatalmasabbakká váltak, mint mi magyarok. Székesfehérvár, Gyulafehérvár... A görögkeleti bazilika jelzi csak igazán, hogy milyen távol került egymástól a két fejedelmi város. Hogy most, a huszadik század vége felé már csak egy államhatáron és hatszáz kilométer rendezett tömbházrengetegeken átvezetô hadi út köti össze a két város történelmét.

— Bár Gyulafehérvár a megye központja — mondja Tóth Csaba, a gyulafehérvári RMDSZ elnöke -, mi a Fehér megyei magyarság szellemi központjának Nagyenyedet tekintjük. Jelenleg a nyolcvanezres megyeközpontban 2830 magyar él. Meg szeretnék viszont jegyezni valamit ezzel a számmal kapcsolatban. Mindenki felhördül erre a számra: — Milyen kevesen vagytok... Az az igazság, hogy az utóbbi évtizedekben nem apadt olyan mértékben a magyar lakosság száma, mint ahogy azt gondolják: a város román lakossága nôtt meg nagyon. A hatvanas évek elején kb. 3200 magyar élt a húszezres városban. Tehát a nemzetiségi arány is más volt akkoriban. A város területe nagy, és a magyar családok igen szétszóródva élnek. Mi megpróbáltuk ezt a közösséget összefogni, és úgy tûnik, hogy az RMDSZ által ez többé-kevésbé sikerült is. Elôadásokat szervezünk, meghívjuk az erdélyi színházakat. Most fognak például fellépni nálunk a marosvásárhelyiek... Minden színjátszó társulattal felvettük a kapcsolatot. Mondtuk, hogy kevesen vagyunk, de annál jobban igényeljük a kulturális életet. Kik karoltak fel bennünket? A temesvári színház... A vásárhelyiek meg azt ígérték, hogy rendszeresen fognak jönni. A Kolozsvári Állami Magyar Színháztól, sajnos, nem kaptunk semmi visszajelzést. A sepsiszentgyörgyiek viszont igennel válaszoltak felhívásunkra. Mi a következôket mondtuk: egy nem nagy létszámú, kb. 350 tagú, de annál lelkesebb közönség várja ôket, aki tapssal jutalmaz. Az általunk rendezett összejövetelekre, farsangi bálokra átlagban hatvanan-hetvenen jönnek el. Az idôsebbeken kívül, nagy örömünkre, kezdenek bekapcsolódni a fiatalok is. Hova járnak iskolába a gyulafehérvári diákok? Az 1-es Számú Iskolában van magyar tagozat: egy-egy ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik osztály. Az elemiben, sajnos, csak egy összevont elsô-harmadik, illetve egy második-negyedik osztály képviseli a magyar kisdiákokat. Valószínû tehát, hogy gondok fognak felmerülni a magyar tagozat mûködésével kapcsolatban. A nyolcadik osztály elvégzése után általában Nagyenyedre mennek tovább tanulni diákjaink.

— Kihalóban Gyulafehérvár magyarsága?

— Remélem nem. 1993-ban sikerült beindítani a magyar óvodát, ahol tizennyolcan vannak. Addig, amíg tudjuk tartani ezt a szintet, van remény.

— Mire lenne szüksége a gyulafehérvári magyarságnak?

— Nagyobb önbizalomra.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]