1996. március 4.
(VIII. évfolyam, 53. szám)

A bôvített munkahét — hiszen pénteken is dolgoztunk — nem hozta meg a várt eredményt. A helyhatósági intézményrendszer 1991/69. sz. törvényét módosító törvényvitára semmiképpen sem a hideg részvétlenség és fáradt közöny volt a jellemzô, inkább az a fajta intézményesített bizalomhiány, mely nemcsak az ellenzék témagazdáit fûtötte, hanem a különféle civil intézmények meghívott képviselôit is, akiknek felháborodott, közbekiáltó és egyébként is hangos kíváncsiságát még merészebbé tette a hétfôi, az egyszerû bizalmatlansági indítvány kapcsán született ellenzéki siker. Így és más egyébért is a törvénytervezet 57. cikkelyéig jutottunk mindössze, és hátra van még 90.

Az a vita viszont, mely ismételten és közvetlenül érinti a romániai magyarságot, nem a nagy nyilvánosság elôtt zajlott, hanem a házbizottság zárt és szûk ülésén. Köztudott immár, hogy 1993 novemberében az RMDSZ benyújtotta a képviselôháznak "Kisebbségi és autonóm közösségek " címû törvénytervezetét, mely összetettségének és átfogó módon változtatni akaró jellegének kielemzésekor, az a döntés született házbizottsági szinten — és azt a plénum is megerôsítette —, hogy az említett elbírálására és megfelelô, vitára való elôkészítésére különleges szakbizottságot kell létrehozni, melyben annak idején az RMDSZ képviselôházi frakciójának — kezdeményezô és érdekminôségi voltának figyelembe vételével — két hely is jutott. Ez a bizottság, közvetlenül megalakulása után egyben olyan terminológiai értelmezô leltár (illetve szótár) elkészítését is igényelte frakciónktól, ami pontosította azokat az alanyi (politikai és jogi) kifejezéseket, melyeket úgymond elsô látásra-hallásra még a jogász román kollégák sem nagyon akartak érteni, hiába is hivatkoztunk különbözô nemzetközi és európai normákra és modellekre. Tény, hogy ez a bizottság — többszöri határidô-módosítást is kieszközölve — mind a mai napig szinte semmi érdemlegeset sem tudott összehozni törvénytervezetünk elbírálása vagy akár elutasítása okán. Idôközben a többi kisebbség parlamenti csoportja és a Polgári Szövetség Pártjának három képviselôje is benyújtotta ugyanannak a szakbizottságnak saját, témába vágó törvénytervezetét — nem is beszélve a román kormánynak arról az ígéretérôl, hogy a legszakszerûbb, kisebbségi elvárásainkat kielégítô és megnyugtató törvénytervezetet majd ô nyújtja be. A múlt hétig ez nem történt meg, a szakbizottság elnöke pedig, brassói képviselôi minôségében és egyéb politikai okok miatt, kilépett a kormánypártból, és egyben az említett szakbizottság föloszlatását is kérte. A kormánypárt képviselete máris hajlana e javaslatra, s ez egyértelmûvé tenné azt a politikai törekvését is, mellyel egyfolytában azt bizonygatja, hogy Romániában nincs is kisebbségi kérdés. Persze, ez azt is bizonyítja immár hetedik éve, hogy valójában Romániából az említetteket megoldó politikai akarat hiányzik. Az ügyre a következô sorra kerülô házbizottsági ülésen még visszatérünk.

Ami pedig a parlamenti folyosók kedélyét és hangulatát is befolyásolja és borzolja legújabban, az a köztársasági elnök székét célzó jelölések sorozata, illetve nevesítési folyamatának ilyen-olyan híre. Híre kelt egykor, és a Szocialista Munka párt múlt heti ülésén történt jelölés igazolta is a mendemondát, miszerint: említett párt cotroceni bajnokjelöltje maga Adrian Pãunescu. Na aztán! Hogy "költô " és mitôl "disznó ", hogy "jó szónok, de hordón állva " mitôl olyan "pofátlan " és "szôrös és szemtelen ", erre a kormánypártiak minden érvüket fölsorakoztatták és röptették úgy, hogy a kifüggesztett jelenkori és klasszikus festményekrôl csak úgy szállt a por. Védelmére viszont senki sem kelt...

De milyen port fognak elverni rajtunk majd, ha az RMDSZ ténylegesen valóra váltja elnökjelölési szándékát?!

Kónya-Hamar Sándor
parlamenti képviselô

A kolozsvári Spectator Sajtóházban tartott sajtóértekezletet a magyar újságírók érdekvédelmi szervezete szombaton délelôtt, amelyen Kántor Lajos, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke és Gáspár Sándor, a szervezet ügyvezetô elnöke számoltak be a szervezet eddigi tevékenységérôl, terveirôl, Cseke Péter egyetemi tanár az újságíróképzés jelenlegi helyzetérôl és gondjairól tájékoztatott, majd a Szövetségi Egyeztetô Tanács ülésérôl megérkezett Markó Béla szövetségi elnök, az RMDSZ és a magyar sajtó kapcsolatáról, annak támogatásáról beszélt, és válaszolt az Erdély minden részérôl összesereglett magyar újságírók kérdéseire.

A nehéz anyagi gondokkal küszködô magyar sajtót ezúttal is leginkább a Magyarországról kapott támogatás leosztása érdekelte. Az Illyés Alapítványtól kapott támogatás az erdélyi alkuratórium leosztása után a MÚRE által kijelölt sajtószaktestület elbírálása nyomán kerül a sajtóhoz, s mint Markó Béla elnök hangsúlyozta, ezzel teljesen kiküszöbölték azt, hogy az RMDSZ közvetlenül avatkozzon a támogatás odaítélésébe. A Nemzeti Kissebbségi Tanács által a parlamenti költségvetésbôl leosztott összegek viszont egyrészt az érdekvédelmi szervezet költségeit fedezik, másrészt pedig a szervezet saját sajtójának, a Szövetségnek, az RMDSZ-közlönynek és -tájékoztatónak, dokumentumoknak, a Romániai Magyar Szóban megjelenô Törvénytárnak és a saját lapnak tekintett Nagykároly és vidékének kiadására fordítódik.

Markó Béla elnök kérdésre válaszolva ismét kifejtette azon nemtetszését, hogy a Hungária Közalapítványba olyan tagot választottak be a magyar parlamentben, akivel kapcsolatban az RMDSZ-nek személyes fenntartásai vannak. És nem csupán a személyre, hanem az eljárás módjára vonatkozóan is kifogásolta, hogy az RMDSZ megkérdezése nélkül döntöttek. Továbbá közölte: felvette a kapcsolatot Tabajdi Csabával, a magyar Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárával, s ennek eredményeképpen ígéretet kapott arra, hogy a Hungária sajtófelügyelô bizottságot háromtagúra egészítik ki. Ehhez kapcsolódik az a hír is, miszerint a Duna Televízió egyórás adást fog sugározni hetente az erdélyi magyarság társadalmi, kulturális életének eseményeirôl, ám az e kérdésben közvetlenül érintett erdélyi magyar sajtóval ezúttal sem vették fel a kapcsolatot.

Egyebekben szó került arról, hogy a MÚRE szociális alapot kíván létrehozni, amelybôl támogatást nyújthat tagjainak, annak ellenére — hangsúlyozta Kántor Lajos elnök —, hogy a szervezet kimondottan szakmai és nem szakszervezeti tömörülés. Továbbá azt is tisztázták, hogy a MÚRE-tagok más újságírói szervezetekhez (konkrétan a Magyar Újságírók Országos Szövetségéhez vagy a Magyar Újságírók Közösségéhez is) egyénileg csatlakozhatnak. A MÚRE maga viszont egyetlen hazai vagy nem hazai újságíró testülethez sem csatlakozott.

Szabó Piroska

Optimálisan megtelt a kétágú templom a zord télutó ellenére a Polgári Fórum alkalmával: minden ülôhelyet elfoglaltak a többségében az idôsebb korosztályhoz tartozó érdeklôdôk, inkább csak azok kényszerültek állóhelyre, akik melegedni a kályha közelébe húzódtak vagy kérdésükkel sorba álltak. A találkozón megjelent szenátorok: Buchwald Péter, Szabó Károly, Kozsokár Gábor, Markó Béla, Frunda György, Hajdú Gábor, Seres Dénes, Hosszú Zoltán, Incze Tibor, Magyari Lajos.

Jelölteti-e magát Takács Csaba a parlamenti választásokon, és akkor ki lesz az ügyvezetô elnök? Jelöltet-e államelnököt az RMDSZ? Koalícióra lép-e az RMDSZ a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjával? Az elsô kérdéscsomagra Markó Béla válaszolt: nem tud Takács Csaba jelölési szándékáról; nem döntöttek még a szövetség elnökjelöltjérôl; a választási koalíciók alakításában nagy a helyi szervezetek autonómiája — különösképpen a helyhatósági választások idején —, de van egy elvi sorrend: a három szélsôségessel semmiképpen, az ellenzéki pártokkal pedig inkább szövetkeznek, mert bár nem a legjobb a viszony velük, még mindig sokkal inkább megértik a magyarság törekvéseit, mint az RTDP.

Az államosított házak tulajdonjogának rendezése körüli sok kérdés azt jelzi, hogy nemcsak aktuális, hanem rendezetlensége miatt továbbra is fájó probléma. Ezzel kapcsolatban Kozsokár Gábor próbált összefoglaló választ adni. • A törvénnyel nem értettek egyet, ellene szavaztak, mert mind a tulajdonosok, mind a lakók helyzetét rendezetlenül hagyja. • Bizonyos lehetôségeket azonban teremt és azokat ki kell használni. • Az ingatlan tervrajzának az elkészíttetése nem kötelezô, elég a tulajdon, az örökösi jog bizonyítása, a tervrajz csak az érték felbecsléséhez nyújtana segítséget a lakástörvényt alkalmazó bizottságnak. • Erdélyben valóban több a mûemlék és azokat nem volna helyes eladni a lakóknak. Gondozásukat, állaguk megôrzését intézményesen kell megoldani.

Az RMDSZ-szenátorok részérôl ígéret hangzott el, hogy mindent elkövetnek azok kárpótlásáért, akiknek házát erôszakkal lebontották. Ez Kolozsváron különösen súlyos probléma, mert az etnikai arányok megváltoztatásának több lakóház esett áldozatul, mint a háborúnak.

A román-magyar alapszerzôdésre vonatkozó kérdések megválaszolására is Markó Béla vállalkozott, igazat adva azoknak, akik helyzetünk rendezése szempontjából egyik fontos eszköznek tartják. De mint az utóbbi hetekben több sajtónyilatkozatban kifejtette, nem hisz abban, hogy létezne román politikai hatalmi akarat az alapszerzôdés elfogadható szövegének véglegesítésére.

Frunda György igyekezett derûs képet vázolni arról, hogyan hallgatják meg az Európa Tanácsban a kisebbségi elvárásokat. Jelentôs eredménynek tartja, hogy 1994-tôl a kisebbségi jogok nem az emberi jogok egyik fejezetét képezik, hanem külön tárgyalási alapként kezelt kérdéskört alkotnak. Az autonómia — a kisebbségi lét rendezésének egyik és nem egyetlen módja — szintén elérhetô cél, mert nem veszélyezteti az állam egységét, a térség biztonságát, tehát el lehet fogadtatni a nemzetközi fórumokon. A vonatkozó kérdést világtalan ember tette föl, aki többnyire rádióhírekbôl értesül a világ eseményeibôl, és pontosabban arra vonatkozott, hogy a trianoni és a párizsi békeszerzôdésért felelôs Anglia és Franciaország hajlandó-e belátni, hogy elvárásaink minimálisak. Mivel erre nem tért ki a válasz, a probléma hangsúlyosabban jelentkezett ismét a késôbbiekben: mi lenne, ha itt kétmillió csecsen élne kisebbségi sorban? Szabó Károly röviden így válaszolt: a románai magyar kisebbség mindig csak törvényes eszközökkel próbálta kivívni jogait, és reméli, ezután is ugyanezt teszi. Szelídebben is megismétlôdött a kérdés: miért örökké csak védekezünk, miért nem támadunk mi is? Markó Béla támadás helyett inkább kezdeményezésrôl beszélt, amilyen az Európa Tanácshoz benyújtott memorandum volt, vagy több törvénykezdeményezés, például az 500 ezer aláírással elôterjesztett kisebbségi oktatási törvénytervezet. Funar minden ôrült nyilatkozatára már csak azért sem válaszol a szövetség, mert éppen ez a provokáció célja: az állandó figyelemfelkeltés.

A védekezés hatásos is lehet. Ezt bizonyította a kölcsönös köszönetnyilvánítás, amelyet az Apáczai-líceum szülôi bizottsága és a szövetségi elnök intézett egymáshoz. Markó Béla hangsúlyozta: az Apáczai-ügy sikeres megoldása bizonyítja az egységes és határozott fellépés szükségességét.

Igazunk érvényesítésének módját sokan keresik a határokon túl, ezért Frunda György ismertette a nemzetközi jogorvoslat jelenlegi helyzetét. Az országban már megfellebbezhetetlen ítéletekkel most is lehet az Európa Tanácshoz fordulni, amely elsô lépésben megpróbál közbenjárni az illetô államnál, és ha nem ér el eredményt, a dossziét az emberjogi bírósághoz utalja. Amelynél most van 7000 dosszié és évente átlag 800-at tárgyalnak le.

Ez tehát nem járható út. A közeljövôre várható az egységes európai bíróság létrehozása, amelynek tervezetét 25 ország már aláírta, 14 még gondolkozik.

N. Á.

Az RMDSZ szenátusi frakciójának Polgári Fóruma szombaton délután a kisbácsi mûvelôdési házban folytatódott, ahol az otthoniak a vendégeket szívélyesen fogadták. A kisbácsi, mérai, szucsági, de kolozsvári magyar lakosok is ez alkalommal személyesen találkozhattak vezetôikkel, kérdéseket intézhettek hozzájuk. A hideg ellenére megtelt a kultúrotthon terme, kellemes hangulat közepette került sor a párbeszédre.

Rozsnyai László alpolgármester és Veres László plébános köszöntötte az egybegyûlteket, akik elénekelték nemzeti imánkat. Deák Ferenc, a kisbácsi RMDSZ elnöke, Molnos Lajos Kolozs megyei RMDSZ-elnök és Buchwald Péter szenátor kifejtették, hogy a szenátorok itt-tartózkodása történelmi pillanatot jelent.

Markó Béla rámutatott arra, hogy megfelelô helyzetet szeretnének teremteni a magyar kisebbség számára. A nemzet érdeke a jövôben még inkább közösségként létezni, és egységesen cselekedni. Mindehhez belpolitikai változások szükségesek, az ország európai integrációja kitermelheti azt a politikai akaratot, amely megteremtheti a változásokat. A hazai román többség és magyar kisebbség között kell rendezni a viszonyt, amit a két ország közötti jó alapszerzôdés elôsegítene.

Hosszú Zoltán felvilágosított a vagyonjegyek felhasználásáról, hangsúlyozta a gazdasági élet, a versenyszellemben nevelés, az alkotás, kezdeményezés szerepét. Kozsokár Gábor igazságszolgáltatási kérdésekrôl, a korrupcióról, Magyari Lajos a tanügyi törvényrôl, Hajdú Gábor az egyházi javak visszaszolgáltatásáról, Szabó Károly az elért eredményekrôl beszélt. Szó volt az autonómiáról, európai beilleszkedésrôl, alapszerzôdésrôl, megbékélésrôl. A jelenlévôk — meglepô módon — kevésbé érdeklôdtek a földtörvénnyel kapcsolatos kérdések iránt. Seres Dénes külön figyelmeztetett mindenkit, hogy a lehetô legtöbben menjenek el szavazni. Aki nem teszi ezt meg véleménye szerint —, nemzetellenes bûnt követ el. Buchwald Péter végül ismertette, hogy egyelôre még nincs olyan politikai párt, amely az RMDSZ-szel választási koalícióra lépve felvállalná annak programját. A szenátusi frakció tagjai helyeslik a saját elnökjelölt indításának gondolatát. Ez lehetôséget nyújt, hogy a tévé fômûsoridejében kifejtsék az RMDSZ álláspontját.

Papp Anna-Mária

Szombaton Kolozsváron ülésezett a Szövetségi Egyeztetô Tanács, amely a romániai magyar nemzeti közösség gazdasági törekvéseivel kapcsolatos kérdések megvitatását tûzte napirendre. Markó Béla szövetségi és Takács Csaba ügyvezetô elnöknek az aktuális politikai problémákról tartott beszámolója után Náznán Jenô gazdasági alelnök, Csávossy György RMGE-elnök, Birtalan Ákos képviselô, Vincze Mária professzor tartottak elôadást. Mint azt Kötô József ügyvezetô alelnök a Szabadságnak elmondta, határozat született egy olyan gyakorló szakemberekbôl álló testület összehívásáról, amely nemcsak az elméleti stratégiákat, hanem a gyakorlati tennivalókat összegezi.

A Szövetségi Képviselôk Tanácsának mezôgazdasági fôosztály létrehozásáról született döntésével kapcsolatban a SZET kérte az SZKT-t, gondolja újra ez irányú határozatát. A szombati vita során bebizonyosodni látszott ugyanis, hogy az új fôosztály mesterségesen szakítaná szét a közösségen belüli gazdasági folyamatot.

Tájékoztató hangzott el a januári rendkívüli SZKT-n elfogadott autonómiakoncepcióról, az ügyvezetô elnökség által a statútumnak a határidôn belüli megszületése érdekében foganatosított lépéseirôl.

Az új magyar médiatörvény értelmében a Duna tv kuratóriumába a határon túli magyar képviselet is meghívást kap. A SZET felhívja azok figyelmét, akikre e médiatörvény végrehajtása hárul, hogy jelöléseiket csakis az illetô határon túli magyar közösség legitim képviseletével konzultálva tegyék meg.

Ugyancsak a hét végen ülésezett a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa is. Demeter János, az önkormányzati és területi szervezetekért felelôs fôosztály alelnöke az RMDSZ jelen levô területi elnökeinek a helyhatósági választásokat megelôzô kampányelôkészítô idôszakról szóló beszámolóit értékelve a helyzetet jónak ítélte meg. A különbözô politikai pártokkal elképzelhetô közremûködéssel kapcsolatban a beszámolókból érdekes módon az derül ki, hogy az esetek többségében a Demokratikus Konvenció minimális közeledést mutat az RMDSZ felé, és gyakorlatilag két párt, a vezetô kormánypárt és a Szociáldemokrata Szövetségbe tömörült Demokrata Párt, illetve Szociáldemokrata Párt keresi intenzíven az RMDSZ-szel való közremûködés lehetôségeit.

A napirendi pontok közé tartozott a belsô választások sokat vitatott problémája is, amelyekre, mint ismeretes, a kongresszusi határozat értelmében a kongresszustól számított egy éven belül kellene sor kerülnie. A javaslatok szerint a hét végi SZKT hivatott arra, hogy elfogadja végre a szabályzatot és döntsön a dátumról.

Sz. K

Bôbeszédû közleményt indított útjára vasárnap a Román Nemzeti Egységpárt elnöke. Abból indul ki, hogy folytatni kell a román-magyar alapszerzôdéssel kapcsolatos párbeszédet, és ott köt ki, hogy anyaországuk várja látogatókként és áttelepülôkként a magyar nemzetiségû román állampolgárokat, akiknek Isten világosítsa meg gondolataikat. A bevezetô és befejezô tételek között a következô kifogásokat sorolja fel:

Magyarország és a magyar diaszpóra finanszírozásával az RMDSZ illegális módon hozott létre magyar parlamentet és kormányt Románia területén; RMDSZ-bizottságot alakít Erdély integrációjára az európai struktúrákba; március 2-án Kolozsváron kinyilatkoztatta a személyi autonómiát és illegális struktúrák létrehozását az oktatás és a kultúra terén; magyar paramilitáris struktúrákat és titkos hírszerzô szolgálatot hozott létre és mûködtet Románia északnyugati megyéiben.

Az RNEP elnökeként Gheorghe Funar felkéri — a kolozsvári polgármesteri hivatal faxgépének közvetítésével — Románia elnökét és miniszterelnökét, hogy függessze fel a román és a magyar delegációk tárgyalásait a következô követelések teljesítéséig:

1. Magyarország és az RMDSZ, a román állam támogatásával, számolja fel az illegálisan megalakított erdélyi magyar parlamentet és kormányt; 2. Magyarország és az RMDSZ mondjon le a területi és a személyi autonómiáról, valamint az iskolai etnikai szeparatizmusról; 3. Az RMDSZ vessen véget a Románia és a világ románsága ellen irányuló külpolitikájának; 4. Magyarország és az RMDSZ ítélje el a magyar történelem eseményeinek megünneplését Románia területén, amely törvénytelen stb. és (figyelem!) ellentétes az európai gyakorlattal; 5. Magyarország és az RMDSZ határolja el magát az Európa Tanács 1201-es ajánlásától és a strasbourgi keretegyezménytôl; 6. Magyarország és az RMDSZ nyilvánítsa ki akaratát a román nyelv általános használata mellett, Magyarország követelje meg az RMDSZ-tagoktól a román nyelv megtanulását, ahogyan ezt többször igényelte Románia elnöke és az USA bukaresti nagykövete; Magyarország törvényileg és ténylegesen szüntesse be román etnikumának elmagyarosítását; Magyarország és az RMDSZ ismerje be a bécsi döntés utáni kegyetlenkedéseket és rombolásokat.

E feltételek teljesítéséig a pártelnök szükségesnek tartja, hogy a Román Hírszerzô Szolgálat terjesszen elô jelentést a parlamentben az RMDSZ-rôl, a politikai pártokat pedig arra kéri, támogassák az egyeztetô tárgyalások felfüggesztését. Amennyiben az államfô és a miniszterelnök nem hajlandók figyelembe venni útmutatásait, ôk is Magyarország játékszerévé váltak — vonja le a következtetést Gheorghe Funar, majd befejezésül intézkedéseket követel, amelyek akadályozzák meg március 15-e megünneplését azok leszármazottainak, akik ezer évvel ezelôtt özönlöttek Európába. Továbbá emlékeztet a negyvenezer román áldozatra és a 230 felperzselt falura, vagyis annyira, amennyi 150 évvel ezelôtt az Erdélyi Szigethegységben összesen sem létezett. Ezután ismétlôdik, ki tudja hányadszor, a felszólítás a magyarok távozására az országból.

Véletlen egybeesés, hogy ugyanebben a lapszámban idézzük Markó Bélát: Nem érdemes válaszolni Funar ôrült nyilatkozataira. De minden "barátságos " megnyilatkozását jelezni kell a történelem és a világ mûveltebb része számára.

A héttagú K. család 1973-ban költözött az Avram Iancu utca 16. szám alá. A négy szoba, elôszoba és mellékhekhelyiségek képezték a lakást. Ezt mesterségesen két lakrészre bontva bérelte a lakáshivataltól a nagymama és a fia. A nagymama 1995. december 13-i halálával hivatalosan bérlô nélkül maradt az egyik, két szobából álló lakrész, amit gyakorlatilag 23 éve a család közösen használt. A 8. számú lakrész szerzôdésére, amit az ifjabbik K. család bérelt, nem kerülhetett fel az idôközben született három unoka, így a jelenlegi szerzôdésen csak négy személy szerepel. 1995. december 20-án a család, nagy létszámára hivatkozva, terjeszkedési kérelmet nyújtott be a polgármesteri hivatalhoz. Az elutasító választ január 18-án kapták kézhez, ugyanaznap délután lakáskiutalással jelentkezett a négytagú L. család. Noha az eredeti lakók pert indítottak a polgármesteri hivatal lépései ellen, február 28-án zaklatásukra, kilakoltatási kísérletre került sor. A helyszínen megjelent többek között L. és a rendôrség is. A részletekre visszatérünk.

Kiss Olivér

Ady Endre A Partium szülöttje volt, jól ismerte Nagyváradot, Szatmárnémetit és temesvárt, több alkalommal látogatott Kolozsvárra és természetesen bejárta Kalotaszeget, hiszen Bousza Bertával (Csinszkával) történt megismerkedése, majd 1915-ben kötött házassága után minden esztendôben hosszú hónapokat töltött Csucsán és rokonai, baráti látogatások okán jól ismerte egész Kalotaszeget. Mindazonáltal elsô alkalommal csak 1915 nyarán utazta be a történelmi Erdély belsô vidékeit. A Budapesttôl távoli Csucsán megtelepedve a falusi élet jórészt elzárta ôket a fôvárosi politikától, az irodalmi élettôl, viszont annál inkább kiszolgáltatta Adyt a háború okozta szorongásoknak. Ebben az elesett helyzetben kereste fel ôket otthonukban Bölöni György és felesége: Itóka, hogy valamiképpen enyhítsék azt a magányt, amelyrôl Ady leveleiben szüntelenül panaszkodott. A látogatásról javarészt késôbb Bölöni számolt be Ady ismerkedése Erdéllyel címû írásában a marosvásárhelyi Igaz Szó címû folyóirat 1957 novemberi, a költô emlékének szentelt ünnepi számában. "Csendes, kedves napok voltak ezek — olvassuk Bölöninél —, szép, meleg idôk jártak, jókat fürödtünk a Körös friss, hideg vizében. Ady befogatott a vár csacsifogatába és kirándultunk a Körös menti Kissebesre, átszekereztünk Feketetóra, hogy szétnézzünk a vásárok között és benézzünk a Csinszkával ismerôs familiákhoz. Adyval még rákásztunk is, órákat álldogálva az országút melletti árok partják, míg botunkra nem került egy fôzetnyi a rákokból ".Ekkor született meg az elhatározás, hogy a szép nyári napokban körül kellene nézni Erdély belsô vidékein: az Ady- és a Bölöni-házaspár július közepén vonatra ült, Brassóba utazott, a Korona szállóban vett ki szobát, bejárta a régi várost, este az ismerôs színigazgató meghívására színházba látogatott. Mint Bölöni írja, Brassó "ôsisége, városvolta, stílusa nagyon meglepte Adyt a porbafúló falusias alföldi városok után ". Mindössze egyetlen napot töltöttek ott, majd a székely körvasúton Marosvásárhelyre utaztak, ahol meglátogatták Bernády Györgyöt, akkor Maros-Torda megye fôispánját, korábban hosszú idôn át a város polgármesterét, aki talán a legtöbbet tette a "székely fôváros " urbanizálása érdekében ô építette fel a magyar szecesszió nagyhírû mûvét: a Kulturpalotát is. Ennek a látogatásnak az élményét örökítette meg Ady A magyarság háza címû írásában, amely a Nyugat 1915 augusztusi számában látott napvilágot. Itt olvashatók Bernádyról és munkájáról a következôk: "Ez lesz, ha a Sors úgy akarja, a magyar menedék, dús és takaró. Itt fogjuk ôrizni magunkat mi, magyarok, kik egymás ellen annyit vétettünk. Ide fogunk verssel, zenével, beszéddel összevonulni, ha baj lesz. S minden, képességes szeretetemmel néztem fel reá, ez úrra, mert hogy nagyon és dacos magyar vagyok s ô az én rokonom. "Vásárhelyen hamar híre ment ismert költô látogatásának, Adyt sorra keresték fel a város szellemi életének alakjai, s mint Bölöni elmondja, a költô "egyszerre az ünneplés központja lett ". "Ady életében — írja ugyancsak Bölöni — ez a Marosvásárhelyen töltött parányi idô nagyon élénken raktározódott el, emlegetett benyomásokká vált, ha írásaiban kevéssé, annál inkább beszélgetéseiben és helyi kapcsolatainak megôrzésében ".Vásárhelyrôl azután a polgármester által rendelkezésünkre bocsátott városi fogaton ellátogattak Szovátára, megfürödtek a nevezetes Medve tóban, amelynek erôsen sós vize nem engedi elmerülni a fürdôzôket, s végül szép élményekkel eltelten tértek haza Csucsára. Bátyjának, Ady Lajosnak minderrôl 1915 júliusában keletkezett levelében a következôképpen számolt be: "Tegnapelôtt érkeztünk holtfáradtan haza erdélyi utunkról, kevés pénzzel, de tele rajongó csodálattal Erdély iránt. Brassó, Vásárhely, Szováta voltak stációink. Sokszor keltünk 4-kor reggel, és megnéztünk minden látni valón szépet, rohanva fürödtünk Szovátán, és Vásárhelyen fôispáni bankett stb. volt rendezve értünk. "Bölöni arról beszél, hogy Ady írásaiban kevéssé hagyott nyomot az erdélyi utazás. Valóban nem írt részletesebb beszámolót úti tapasztalatairól, olyan versekbe azonban bizonyára beszüremkedtek ezek a tapasztalatok, mint A fajtám takarója vagy az Intés az ôrzôkhöz, és néhány rendkívül fontos publicisztikai írás is született az erdélyi út nyomán, ezeket teljességgel elhallgatta a korábbi kutatás a költô Publicisztikai írásainak 1977-ben közreadott gyûjteményében sem kaptak helyet. Ilyen mindenekelôtt a Lenn, Erdély földjén címû beszámoló a Világ 1915. július 25-i számából, a már idézett A magyarság háza címû kis tûnôdés és Az oláh mumus címû jegyzet a Nyugat 1915. augusztusi számából. Ezek az írások folytatják a korábban írott S ha Erdélyt elveszik? címû drámai esszéjében megütött hangot és megkezdett mondanivalót. A Lenn, Erdély földjén a nyári erdélyi út tanulságait foglalja össze röviden, költôi szavakkal ecsetelve a táj szépségét és ennek mintegy kontrasztjaként a történelem pusztításait. Az ószövetségi szentírást: a Krónikák könyvét idézi, hogy hitelesen érzékeltesse az országhoz megpróbáltatásait és a rá lesô új veszedelmet, végül pedig újra kifejezi régi meggyôzôdését, hogy Magyarországnak Erdélyben és Erdély által kellene megújulnia: "gyönyörûek és örökök a hegyek, völgyek, folyók, erdôk, voltak s leendôk és a nôk és minden, ami történik. A Halál is, ki a leguralkodóbb, mióta él s ki mellé most már ne is merjünk sorolni mást. Halleluja, Halál, kinek szépségét csak a fél-Halálok, betegségek és bénaságok kisérô serege rontja. Erdélyt kedvelted, sokat üdülték benne s mert újra és újra vágytál visszatérni, hagytál magad után mindig életcsirát. Magyarság és emberség zamatja, hite, lelke, erdély, nem uraid szerint büntet téged az Úr. Mert a hatalmasabb, a Halál, szeret téged s mindig hagy benned annyit, hogy fölségesen kinôhesd magad a Halál minden új látogatására. Erdély, te Magyarország vagy s ha Magyarországra van még szüksége a Földnek, te megmaradsz nekünk ".Ady mind érzékletesebben látta a magyar Erdélyre lesô veszélyeket, sötét víziói voltak az erdélyi magyarság sorsáról, ugyanakkor a józan politikai számítás érveivel próbálta nyugtatni magát. Ez a drámai kettôsség jelenik meg Az oláh mumus címû kis jegyzetében, amely azokkal a sötét jóslatokkal és ijesztô rémlátásokkal száll vitába, amelyek Erdély elvesztésének lehetôségét vetették fel. "Az oláh mumus — mondja Ady — elszenvedhetô, lebírható s Romániának nem kívánhatnék rosszabbat Erdélynél. Csak Kolozsvárra, Brassóra, Marosvásárhelyre s még néhány városra intek. Belepusztul az oláh, ha ilyen kultúrás helyeken el tudna helyezkedni. Szerencsére nem tud, mert Erdélyt akarjuk, tartjuk s meg is fogjuk ôrizni. Az oláh mumus nem mumus s eszembe jut egy román fiskális, aki azt mondta: Isten ments, hogy Budapest helyett Bukarestbe kelljen mennem fôtárgyalásra ". Erre a jegyzetre aztán a Românul címû erdélyi román lap igen indulatosan válaszolt, emberi és költôi tisztségében is sértve Adyt. A lélek, tudjuk, jól, hiába próbált megkapszkodni valamilyen ésszerû jövôképbe, és hiába vigasztalta magát azzal, hogy Erdélyrôl sem Magyarország, sem a nyugati civilizáció nem lesz képes lemondani. A háború végsô napjaiban aztán ô maga is rádöbbent arra, hogy vigaszkeresése öncsalásnak, jövôképe hamisnak bizonyult: a háború, amelyet mindi elutasított, verességgel és összeomlással ért véget, és ez meghatározta Erdély sorsát is. Ady ekkor már a haldoklók végsô útját járta, október végén — és ennek végzetesen jelképes értelme volt — összetépte Bibliáját, amelyet mindig az ágya mellett tartott, november 16-án még elkísértette magát a köztársaság kikiáltása alkalmából rendezett parlamenti ünnepségre, majd megírta Üdvözlet a gyôzônek címû utolsó versét, amelyben nemcsak az élettôl vett búcsút, hanem történelmi reményeitôl is. Életrajzírói: Földessy Gyula, Bölöni György, Fenyô Miksa és Ady Lajos arról beszélnek, hogy a román hadsereg erdélyi elônyomulásának hírei már alig értek el hozzá. Mintha a Gondviselés meg akarta volna kímélni attól, hogy éber tudattal vegye tudomásul: a mitikus magasságokban látott és mindig történelmi példának tudott országrész, Erdély elveszett.

Március 2-án, szombaton tartotta megyeközi értekezletét az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülése, amelyre magyarországi testvérpártok képviselôit is meghívták. A sajtótájékoztatón Dáné Tibor elnök, Bucur Ildikó szóvivô és Nagy Károly titkár elmondta: a megyeközi értekezlet célja az eddigi megvalósítások feltérképezése és új tervek kidolgozása. Legfontosabb feladatuk egy olyan korszerû állásközvetítô információs rendszer kialakítása, amellyel a munkanélküliek helyzetét könnyíthetik, de céljuk a méltányos munkabér kivívása, a kistermelôk támogatása, megfelelô szociális védôháló biztosítása a rászorulók számára. Az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülése a szociális piacgazdaság mellett tör lándzsát, elhatárolja magát az RMDSZ-en belüli, de a román pártok részérôl jövô szélsôséges nyilatkozatoktól (utalás a Katona Ádám nyilatkozataira), a szociáldemokrata és a nemzetközi demokratikus baloldal eszme- és értékrendszere alapján kívánnak cselekedni az alacsony bérbôl és fizetésbôl élôk, városi és falusi kistulajdonosok és a szociálisan hátrányos helyzetû csoportok gazdasági-társadalmi érdekeinek érvényesítéséért. A demokratikus román erôk közül a Demokrata Párttal, a Mohora-féle Szocialista Párttal és a Szociáldemokrata Szövetséggel mûködnek együtt. A tömörülésnek mintegy 50 tagja és több száz szimpatizánsa van.

A Duna tévé kuratóriuma ügyében, a Szôcs Géza jelölése kapcsán Dáné Tibor kifejtette: "Horn Gyulát megkérdezték, hallotta-e, hogy Holbrooke-nak magyar felesége van? A válasz a következô volt: Miért legyen jobb neki, mint nekünk? Nos, akkor miért legyen jobb a Duna tv-nek, mint az Erdélyi Naplónak? A FIDESZ önkényesen cselekedett, szemérmetlenül és krakéler módon beavatkozott az erdélyi magyarság belsô ügyeibe. Mivel Szôcs Gézát a FIDESZ javasolta, ôket és nem az erdélyi magyarságot képviseli a Duna tv kuratóriumában. "

Kiss Olivér

Bíró Zsigmond 1979-ben dobbantott a sokoldalúan fejlettbôl feleségével, Ágnessel, és a bécsi lágerbôl kijutottak Kanadába, Edmontonba, ahol egy multikulturális rádió magyar adását szerkesztik. Amióta lehet, felváltva hazalátogatnak, mert mint Ági mondja: sokkal jobban élnek, de Kolozsvárt feledni nem tudják, lelkiekben nagy árat fizetnek a szülôföld elhagyásáért. De visszajönni? Arra már képtelenek lennének.

Aggodalommal figyelik az itthoni fejleményeket. Zsiga egy alkalommal már szervezett gyûjtést az 1990-es marosvásárhelyi áldozatoknak, most pedig, amikor Ági Kolozsvárra indult, egy edmontoni magyar, aki nem óhajtja feltárni kilétét, rábízott 250 dollárt, juttassa el Cseresznyés Pálnak. Próbálkozásunk, hogy bejussunk "beszélôre ", nem sikerült. Buchwald Péterrel, Cseresznyés többszöri látogatójával igyekeztünk kapcsolatba lépni, de ôt lefoglalta a kolozsvári Polgári Fórum szervezése. Borbély László marosvásárhelyi képviselôt javasolta maga helyett, akitôl megtudtuk, hogy külföldinek csak az Igazságügyminisztérium adhat engedélyt, mégpedig nem éppen rövid határidôn belül. Bízzuk hát az adományt a Cseresznyés Alapítvány kuratóriumára — tanácsolta —, ô pedig legközelebbi börtönvizitjén átadja a távoli magyarok együttérzô üzenetét.

Ilyen elôzmények után indultunk Marosvásárhely felé. Az úton Ági sokat mesélt távoli új hazájáról, többek között a québeci franciák szeparatista törekvéseirôl, amelyek egyre jobban közelítenek az 50 százalékhoz, amit, ha túllépnek, Kanada többi része csatlakozhat az USA-hoz legfiatalabb államnak. Mi pedig elmondtuk, hogy érdekes módon a marosvásárhelyi "szeparatisták " is közelednek az 50 százalékhoz, de visszafelé. Szocialista lakótelepesítés és iparosítás nélkül is folytatódik a betelepítés, és már most szinte biztos, hogy nem lesz magyar polgármestere a legendás Bernády városának. Továbbá megtudtuk Kanadáról, hogy ott a kínai betelepülôk paradicsoma. Úgy felverték a telek- és lakóházárakat, hogy a bennszülött kanadaiak maholnap egy roskadozó viskót sem tudnak megvásárolni. Hm. A szegény kis kínaiak, akik nemrég egész életük megtakarításából vásároltak egy biciklit... Ugye már azon is csodálkozunk, mibôl fizetik ki a vonatjegyet Távol-Kelettôl Budapestig, amikor nekünk, itt a szomszédban, a határátlépési illeték is betöltötte a vasfüggöny szerepét. No de ne mind vonjuk a párhuzamokat, hallgassuk inkább Ágit. Azt mondja, Kanadában akkora távolságok vannak, hogy — szemléltetésképpen — az egyik nemzeti tájvédelmi park területe akkora, mint Románia, és ott semmit sem szabad változtatni, hogy maradjon minden konzerválva, és az állatok az emberek között sétálnak. Elragadó. Mi is tudunk egy olyan országról, amely pontosan akkora, mint a kanadai tájvédelmi park, és ahol a konzerválók csak úgy sétálgatnak az emberek között...

Marosvásárhelyen Zonda Attila megyei RMDSZ-elnök fogadott, aki tövirôl hegyire ismertette Cseresznyés Pál balszerencséjét. Kétségkívül politikai per áldozata, hiszen a hatalmi körökhöz közel állók által szervezett tömegverekedés egyetlen részvevôje, aki felfújt vádpontok alapján ártatlanul vezekel. Amirôl olvasóink már értesülhettek lapunkból: a novemberben kezdeményezett amnesztia-kérést Iliescu elnök nem kezeli olyan elutasítóan, mint a korábbiakat. És Cseresznyés helyzete javult. A marosvásárhelyi fogház kapacitásának 150 százalékos kihasználása mellett (több 45 ágyas cellában 90 elítélt alszik) Cseresznyést áthelyezték egy olyan "szeparéba ", amelyben tíz lakóra kereken tíz vaságy jut. Az alapítvány tévét vásárolt neki, amit csak ô kezelhet, rabtársainak tehát respektálniuk kell, ha látni akarnak valamit a világból. Többé nem fordul elô, hogy ráuszított köztörvényesek elverik, megrugdossák. Helyreállt az életkedve, tervei vannak, szabadulására készülôdve elhatározta, hogy faipari vállalkozásba kezd, legalább tíz magyar munkásnak akar megélhetést biztosítani. Mivel Bíró Ágnes jelezte, hogy az edmontoni adományforrásokra ezután is lehet számítani, Zonda Attila elmondta, hogy vállalkozásában kell majd segíteni szerszámokkal, gépekkel, persze nem olyan távolról. Magyarországon is aránylag olcsón beszerezhetô leépített, de itt még hasznosítható mûhelyberendezés. Ági ezt — Zonda Attila egész beszámolójával — magnókazettára rögzítve továbbította az edmontoni magyaroknak, az egyedülieknek a jobb módban élô szórványok közül, akik adománnyal segítik az ártatlanul szenvedô Cseresznyést. A politikai fogoly sorsának könnyítésére megalakult alapítvány intézôi, dr. Szabó Károly és Szekeres Erzsébet (akivel a korábbi edmontoni adományt osztottuk el) elmondták, hogy a begyûlt összeg bankszámlán van, kamatozik, de abból fedeznek bizonyos kiadásokat, támogatást az édesanyának, havi élelmiszercsomagot az elítéltnek, a havi járadékot Cofariunak, amit annak teljes felépüléséig kell fizetni. Ha Cseresznyés most kiszabadulna, hárommillióval kezdhetné új életét. Nem dollárral, hanem lejjel. Ebbôl aligha vásárolhat gyalupadot tíz munkásnak...

Bíró Ágnes végül felkereste az ellenzéki pártokra éppen a választási kampány elôtt rábontott épületet, a legtöbb SZKT-ülés helyszínét. Az RMDSZ megyei szervezete még nem kapott más helyiséget, víz és villany nélkül ott kínlódnak, a pénztár páncélszekrényét sincs hova vinniük, a malterporos légkörben kellett a hivatalos formaságoknak eleget téve átadni az adományt.

Reméljük, ezzel az információval nem járulunk hozzá az RMDSZ-székházak elleni betörések sorozatának folytonosságához. Úgysem tôlünk tudják meg, hogy Bíró Ágnes merre járt, mit csinált, amióta átlépte a határt. Különben miért hozták volna a törvényt a külföldiek bejelentési kötelezettségérôl?

Nits Árpád

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]