1996. március 15.
(VIII. évfolyam, 63. szám)

Nagy történelmi eseményekre sokféleképpen lehet emlékezni. Lehet ünnepi szónoklatokat mondani, nemzeti jelképeket viselni, utcai felvonulásokat rendezni. És lehet az események felidézésével is ünnepelni. Különösen akkor, ha az események a közakarat méltó kifejezôi. Ezekre szokás azt mondani, hogy önmagukért beszélnek.(Emlékezésünk a 3. oldalon)

Túlzottnak tartja az adatot az 1849-es 40 000 román áldozatról a Demokrata Párt kolozsvári polgármesterjelöltje, Iuliu Pãcuraru. Szerinte a korabeli népsûrûség alapján nem feltételezhetô ekkora veszteség. A történelemtudományban jártasabb kollégáival tanácskozva arra a megállapításra jutott, hogy Erdély déli részében voltak hevesebb harcok, ahol orosz és osztrák haderô csapott össze magyar seregekkel, és ahol helybéli szászok is áldozatul estek, ott talán lehetett több tízezer halott. De amire Funar céloz a legújabb emléktáblán, a 6000-es szám jobban fedné a valóságot. Csak legalább ne vinne rá erre is helyesírási hibákat — tette hozzá Valentin Tancu, a párt városi szervezetének elnöke.

Tehát mások is tisztában vannak azzal, hogy eleve helyreigazításra szoruló mûtárggyal gyarapodik városunk politikai giccskollekciója, és a legtöbb, amit tenni lehet, a vesszô megfelelô helyének bejelölése. Szomorú.

A DP heti sajtóértekezletérôl — amely egyébként nem volt szomorú — a mai tématorlódás miatt holnap számolunk be.

N. Á.

Az alacsony fizetések és az elviselhetetlen munkakörülmények miatt egynapos spontán munkabeszüntetéssel tiltakoztak a pénzügyi hivatal dolgozói március 14-én, csütörtökön — mondta Somlea David szakszervezeti vezetô. Hozzátette: "Egy pénztárosnô, akinek naponta több mint ötmillió lej megy át a kezén, és nagy felelôsséget vállal, csak 90 000 lej fizetést kap. Középfokú tanulmányokkal rendelkezô pénzügyi felügyelô legtöbb 130 000-et visz haza. Mindenki láthatja, hogy a fizetések katasztrofálisak. Ilyen jövedelem mellet nem lehet megakadályozni a pénzügyi csalást. Azt is el szeretnénk érni, hogy a fizetések után ne kelljen adót fizetnünk, és kapjunk hûségpénzt. Már novemberben kértük a minisztériumtól a fizetések emelését. Erre ma jött válasz, hogy hajlandóak 6,3-11%-kal megemelni fizetésünket. Mi legkevesebb 150%-ot követelünk. Elnézést kérünk ügyfeleinktôl az egynapos kimaradásért." A szakszervezeti vezetô tudomása szerint Brassó, Hargita, Kovászna, Szeben, Fehér, Szatmár, Prahova megyékben is beszüntették a munkát az alkalmazottak.

A sztrájk egy napig tart, ma nyitva lesz a pénzügyi hivatal.

K. O.

Gheorghe Funar tegnap kora délután a belváros magyar emléktábláit trikolórral fellobogóztatta. Estére felkerült a volt Biasini Szálló épületére is a beígért tábla, amely a polgármesteri hivatal indítványára a korábbihoz viszonyítva legalább nyolcszoros méretben hirdeti Baritiu és Bãlcescu érdemeit — és a magyarok kellôképpen túlértékelt "véres tetteit". A képviselôházban Petre Turlea független képviselô tiltakozott az ellen, hogy "egy más állam történelmének eseményeirôl" román területen emlékezzenek meg. Az RMDSZ sepsiszentgyörgyi megemlékezéseit "revizionista gyûlésnek" minôsítette, és bejelentette, hogy pénteken ugyanott fogja bemutatni Hamis magyar mártírok román földön címû mûvét.

Maros megyében Gabriel Tîru prefektus, az RNEP tagja közleményben büntetés terhe alatt figyelmeztette a polgármestereket, a tanácsosokat és az iskolaigazgatókat, hogy nem szervezhetô az iskolákban március 15-i megemlékezés.

Újra megindult a bukaresti metróforgalom. Mint ismeretes, a kormány azzal fenyegette meg a METROREX alkalmazottait, hogy amennyiben nem függesztik fel tiltakozó akciójukat, valamennyiük munkaszerzôdését felbontja. A megfélemlített munkások nagy része — a kormány, az igazgatóság és nem utolsósorban a rendfenntartó erôk nyomására — aláírta az új munkaszerzôdést. A forgalom újraindítása azonban nem jelenti az alkalmazottak és a METROREX igazgatósága közötti konfliktus végét. Mint azt Vãcãroiu kormányfô is ígérte, a tárgyalások folytatódnak a szakszervezetekkel. A több mint 1 milliárd lej veszteséget okozó 11 napos tiltakozás berekesztése a romániai szakszervezeti mozgalom csúfos vereségét jelenti. Szomorú bizonyítékát annak, hogy a zsarolás milyen hatékony eszköze lehet a kormánynak a szakszervezetekkel való küzdelemben.

A kolozsvári városi tanácsban csütörtök este fél 9-kor Molnos Lajos RMDSZ-tanácsos több ízben megkérdôjelezte az — idôközben már kiszemelt helyére felkerült! (szerk. megj.) — A. Iancu utca 20. sz. alatti új 1848-as emléktábla törvényességét. Válasz helyett a polgármester csak nevetett, és ünnepelni kezdték Olaru tanácsos születésnapját...

( K. O. )

Az olaszok által 1848 telén elindított forradalom a tavasz folyamán Európa számos országára átterjedt. A régi történelmi rendszerek meginogtak, kormányok buktak meg, felgyorsult a politikai és társadalmi rendszerváltás. Erdélybe a forradalom hullámát Ausztria és Magyarország közvetítette.

A magyar nemzet programját Petôfiék, a márciusi ifjúság közismert Tizenkét Pont ja foglalta össze, amellyel március 20-21-én ismerkedett meg Kolozsvár, s a következô hónapokban egész Erdély. Az események résztvevôje és krónikása, Kôvári László szerint: "Jött a hír március 15-érôl mikép Pesten forradalom volt, a nép Stancsics Mihályt, ki irományaiért börtönben ült, kiszabadítá; hogy Landerer nyomdáját hatalmába kerítvén, Petôfi "Talpra magyar"-ját s egy falragaszt nyomtatott, melyben szabad sajtó, felelôs minisztérium, népképviselet, jogegyenlôség, nemzetôrség, közteherviselés mellett, kívánja az úrbér megszüntetését, nemzeti bankot, a katonaság esküjét az alkotmányra, a politikai foglyok szabadon bocsáttatását s végre Uniót Erdéllyel". Erdély magyarsága lelkesen fogadta a Tizenkét Pontot s mozgalmával elindította Erdély Forradalmát.

Március 21-én már kora reggel ellepte a városközpontot a tüntetô ifjúság és a nép. Petôfi Nemzeti dal át szavalták, nemzeti színû kokárdák sokasodása jelezte a nemzeti érzés fokozódását; a városházára kitûzték a magyar nemzet zászlóját. És ez a nap lett Kolozsvár "március 15-éje".

A városháza tanácskozó termében Méhes Sámuel református kollégiumi tanár, az Erdélyi Híradó szerkesztôje méltatta az Európában zajló változásokat, amelyek tettekre késztetik a magyarságot is. Kolozsvár nyílt közgyûlése aztán petíciót fogadott el, amelyet átnyújtottak Teleki József fôkormányzónak. A mérsékelt követeléseket tartalmazó beadvány pontjai a következôk voltak: 1. Rögtön hívják össze Erdély országgyûlését; 2. hozzanak törvényt a közös teherviselésrôl; 3. a polgárok törvény elôtti egyenlôségérôl; 4. a Magyaroszággal való unióról és 5. a sajtószabadságról. Teleki fôkormányzó igenlô válaszát követôen Kolozsvár lakói a nevezetes nap estéjén fáklyásmenetekkel köszöntötték a nemzeti s társadalmi megújulást ígérô események fôbb irányítóit.

Az erdélyi magyarság mozgalmának újabb lendületet adott az a hír, hogy Pesten megalakult a magyar felelôs kormány, gróf Batthyány Lajos elnökletével. Bizalomgerjesztô volt az, hogy a miniszterek közt Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Eötvös József, a magyarság legnagyobb politikusainak neve szerepelt. Végre, a több napon át tartó tanácskozás nyomán Erdély vezetô magyar politikusai kialakították azt a programot, amelytôl az átalakulás törvényes — ahogy akkor nevezték — alkotmányos jellegét remélték biztosítottnak. A kolozsvári magyar nemzeti program fôbb pontjai ezek:

— alkotmányos monarchia;

— unió Magyarországgal;

— közteherviselés;

— törvény elôtti polgári egyenlôség;

— sajtószabadság;

— az úrbéri viszonyok megszüntetése;

— a székelység sérelmeinek orvoslása.

A programnyilatkozatot a liberális ellenzék nevében id. Bethlen János, a konzervatív párt részérôl Jósika Lajos írta alá. A két aláírás azt sugallta az erdélyi magyarságnak "mikép a pártoknak meg kell szûnni".

A kolozsvári események hírét és az itt elfogadott programot futárok viszik az erdélyi városokba, amelyek nem késlekednek a felzárkózással: Dés, Torda, Enyed és a többi városi tanács egymás után fogadja el a Tizenkét Ponttal együtt Kolozsvár ajánlásait. Mozgalom kezdôdik a Partiumban is, ahol Zilah közgyûlése fogalmazta meg az azonnali teendôket, kérve, hogy Wesselényi Miklós kapjon miniszteri tárcát a Partiumnak Magyarországhoz való visszacsatolása érdekében.

A városok után sorra tartják közgyûléseiket a vármegyék is. Elsôként Alsó-Fehér megye rendjei ültek össze s határozatban sürgetik Erdély országgyûlésének összehívását. Ezt tette Kolozs megye április 3-án kezdôdött közgyûlése is, kérve Teleki József fôkormányzót, hogy saját hatalmát érvényesítve rögtön hirdessen országgyûlést, amelynek feladata az unió eszközlése mellett az úrbéri viszonyoknak kárpótlás melletti megszüntetése és a közterhek viselésének törvénybe iktatása legyen. Kolozs megye ilyen értelmû felszólítást küldött a szomszédos törvényhatóságokhoz.

A Székelyföldön elôször Marosvásárhely foglalt állást a forradalom mellett. A marosvásárhelyi királyi táblánál gyakornokoskodó, nagy többségben magyar jogász ifjak, de olyan románok is, mint Avram Iancu, Papiu Ilarian, a késôbbi események e két kiemelkedô alakja, valamint a kollégium tanulóifjúsága és a hozzájuk csatlakozó városiak, elfogadták az uniót, a 12 pontot, szavalták Petôfi Nemzeti dal át. A román ifjúság különös ragaszkodását nyilvánította a jobbágyfelszabadítás iránt. A több napon át megismétlôdô tüntetéseken a magyarok a nemzeti szabadság mellett Kossuth Lajost, az uniót, valamint a szabadság, egyenlôség és testvériség eszméjét éltették. Marosvásárhelyt a forradalomnak fôként Kossuth és Petôfi által képviselt eszméi terjedtek, amelyeknek legfôbb szószólója, az ifjúság által körülrajongott liberális birtokos, Berzenczey László, Kossuth késôbbi munkatársa és megbízottja volt. A székelyföldi radikalizmus fokozatosan az ô személye körül csoportosult. A május 15-én kinyomtatott Székely Barátaim címû röplapjában leleplezte az unió ellen bujtogatókat, s hitet tett a szabadság, magyar forradalom, s a tulajdon sérthetetlenségének elve mellett. Jelszava volt: Egység, Vitézség, Unió! Marosvásárhely után néhány nappal majdnem egy idôben tüntettek az átalakulás mellett a többi székely városokban is.

Március 27-én Székelyudvarhelyen összeültek a nemesek képviselôi a szék közgyûlésének elôkészítésére. Programjukban nem nehéz felismerni a pesti 12 pont és a kolozsvári program legfôbb tételeit. Az április 3-i közgyûlés megfelelô határozatot hozott, hangsúlyozva a törvény elôtti egyenlôséget, s hogy ennek nagyobb nyomatékot adjanak, az egybegyûltek kinyilvánították a grófi és bárói címek eltörlését. A szabad székelyek és a jobbágyok annak örültek, hogy ezután az "urak is hozzájárulnak a terhek viseléséhez: az útcsináláshoz, fuvarozáshoz, a nép adója kisebb lesz". A közgyûlés leváltotta a konzervatív fôtiszteket s 4-én 30 tagú küldöttséget választott a szabadelvû Pálffy János és a radikális nézetû Keller János ügyvéd vezetésével, hogy Kolozsvárra utazva sürgesse a országgyûlést és az uniót.

Csík és Háromszék a törvényes szabadság idvét köszönti

Ha Maros- és Udvarhelyszékben a polgári reformok életbeléptetésére esett a hangsúly, a határôri övezethez tartozó Csíkban és Háromszéken a katonai rendnek azon törekvése nyomult elôtérbe, hogy megszabaduljon az idegen uralmat megtestesítô s a polgári fejlôdést akadályozó határôri katonai rendszertôl.

Csíkba a forradalom hírét s a kinyomtatott 12 pontot három ifjú jogász: Veress Ádám, Geczô János és a háromszéki születésû Donáth Pál Marosvásárhelyrôl vitte, s ôk nyomban kapcsolatba léptek a csíksomlyói gimnázium tanulóival. Ennek aztán az lett a következménye, hogy az ifjúság felbuzdulásában április 5-én eltávolította a katonásított falvak végén álló német nyelvû kétfejû sasos jelzôtáblákat, amelyek számukra az idegen elnyomás jelképei voltak.

Csíkban a császárhû tisztikar nagyobb része azonban erôs unióellenes propagandát fejtett ki, s ez zavart keltett a csíki határôrezred, sôt, az egész csíki társadalom körében. De Mikó Mihály alkirálybírónak, országgyûlési képviselônek s társainak sikerült az április 12-i közgyûlésen mégis elfogadtatni az uniót és a magyar forradalom programját.

Miután a pesti és kolozsvári eseményekrôl Háromszék is tudomást szerzett, április másodikán összeült Alsócsernátonban a nemességnek mintegy 200 képviselôje, báró Apor József és Szentiványi György országgyûlési követek vezetésével. Jelen volt néhány határôrtiszt és pap is. A gyûlés a "törvényes szabadság idvét" fogadta el, s ilyen értelemben készítette elô az április 11-12-i széki közgyûlést is, amelyet a szék központjában, Sepsiszentgyörgyön tartottak. A közgyûlésen a polgári átalakulást segítô radikális program született. Nevezetesen:

— Unió minden feltétel nélkül;

— a közterhekben a hon minden fia részesedik;

— egyenlô polgári és vallási szabadság mindenkinek;

— az úrbéri viszonyok a nemességnek nyújtott kárpótlás mellett eltörlendôk;

— a székely katonáskodás megszûnik s helyette nemzetôrséget szerveznek.

A történeti Erdély magyarsága tehát lelkesedéssel fogadta a magyar forradalom programját, hozzátéve ahhoz a maga sajátos követeléseit. Ugyanez vonatkozik a szomszédos területek: a Szilágyság, a Bánság, Arad vidék, Bihar, Szatmár és Máramaros magyarságának állásfoglalására is. Temesvár nagy népgyûlése március 20-án a rendi válaszfalak leomlását üdvözölte. Aradon március 20-án utcát neveztek el Batthyány Lajosról és Kossuthról. Nagyváradon március 27-én többezres tömeg éltette a szabadságot, a Tizenkét Pontot.

1848 márciusának nagy napjait a "magyar történet múzsája" kitörülhetetlenül felvéste históriánk lapjaira. Emlékezete 148 év távlatából is erôt sugároz.

Egyed Ákos

Mi, a romániai magyar ifjúsági szervezetek képviselôi, a honfoglalás 1100. évfordulójának történelmi évében, összefogásra szólítunk fel minden magyar fiatalt.

A nemzedékünk jövôje iránti felelôsség vezérel bennünket. Nem engedhetjük, hogy nemzedékünkhöz a történelmi hanyatlás emléke kötôdjön.

A közéletben tapasztalható passzívitás, felelôtlen közöny gátolja a demokratizálódás folyamatát, különösen olyan sérülékeny közösségek esetében, mint a kisebbségek. Kétszeres kisebbségi helyzetünkbôl, mint magyar és ifjú, ideje kilépni.

Cselekedni kell! Törekvéseink irányát 12 pontunk jelzi:

Mit akar a romániai magyar ifjúság?

1. Konfliktusok és válságok megszüntetését, népek megbékélését.

2. Esélyegyenlôséget.

3. Európai közgondolkodást.

4. Integrációt Európával.

5. Egészséges környezetet.

6. A másság elfogadását.

7. Egyéni és közösségi jogokat.

8. A nemzeti kisebbségek jogainak szavatolását és betartását.

9. Összefogást, cselekvô egységet.

10. Kiemelt helyet az ifjúsági kérdéseknek.

11. Összmagyar ifjúsági szervezetet.

12. Szavak helyett tetteket.

Az RMDSZ az európai fórumokhoz fordul azt követôen, hogy a helyhatósági törvény vitájában elvetették módosító javaslatait, amelyeket a Románia által is aláírt Európa Tanács-i okmány, a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája alapján fogalmazott meg.

A képviselôház az RMDSZ egyetlen módosító indítványát sem fogadta el, azt sem, amely lehetôvé tette volna a helyileg többségben lévô kisebbség anyanyelvének használatát a tanácsülésen akkor, ha minden tanácsos és választott tisztségviselô tudja a nyelvet és használatával mindenki egyetért.

A képviselôház többségének elutasító állásfoglalása súlyos kétségeket támaszt a kormány és a parlament európai integrációs szándékainak ôszinteségét illetôen — mutatott rá Vida Gyula és Varga Attila RMDSZ-képviselô. Az RMDSZ jelezni fogja az európai fórumoknak: a román parlamenti pártoknál hiányzik a politikai akarat arra, hogy az európai normákhoz igazítsák a hazai jogrendet.

Virgil Mãgureanu, a SRI igazgatója nem jelent meg a parlamenti felügyelôbizottság ülésén, amit azért hívtak sebtében össze, mert külön adott tájékoztatást a Román Nemzeti Egységpártnak az RMDSZ tevékenységével kapcsolatos "kérdéseire".

Az ülés résztvevôinek többsége, köztük Vasile Vãcaru , a bizottság elnöke, a kormány vezetô pártjának tagja is bírálta az eljárást. Szabó Károly az RMDSZ szenátusi csoportjának vezetôje, aki az RMDSZ-t képviseli a parlamenti felügyelôbizottságban, rámutatott, hogy a Virgil Mãgureanuval szerdára, Melescanu külügyminiszterrel csütörtökre szervezett találkozó révén és azt követô nyilatkozataival az RNEP március 15. elôestéjén vaklármát igyekszik kelteni. Megjegyezte, hogy Mãgureanunak állást kell foglalnia az RNEP személyiségei által szájába adott nyilatkozatokkal kapcsolatban, meg kell erôsítenie vagy cáfolnia kell azokat.

Március 12-én, kedden a szenátus gyorsított eljárással tûzte napirendjére a Btk. módosítására vonatkozó, Ion Predescu (RTDP) és Valer Suian (RNEP) szenátorok által benyújtott törvénykezdeményezést, amely javarészt ugyanazt a módosítás-csomagot tartalmazza, amit a szenátus ugyan korábban már elfogadott, de a képviselôház végérvényesen elutasított. Ez alkalommal még sokkal olajozottabban mûködött a vezetô kormánypárt frakciója által vezényelt szavazógépezet, Hajdú Gábor és Kozsokár Gábor szenátorok módosító indítványait sorra elvetették. Az RMDSZ ellenszavazatai mellett, elsöprô többséggel fogadta el a szenátus többek között azokat az immár hírhedt inkrimináló rendelkezéseket, melyek szerint 6 hónaptól 3 évig terjedô börtönbüntetéssel sújtható más állam zászlajának és felségjeleinek kitûzése, illetve himnuszának eléneklése, továbbá 1-tôl 5 évig terjedô szabadságvesztés róható ki "az ország vagy a román nemzet bármely eszközzel történô nyilvános gyalázásáért" (236. szakasz).

A törvényjavaslat képviselôházi vitája még hátravan, életbeléptetésérôl egyelôre semmiképp sincs szó.

A héten a szenátusban az RMDSZ-frakcióból Seres Dénes és Szabó Károly élt az interpelláció jogával. Seres Dénes a kormánytól és a pénzügyminisztériumtól azt kérte számon, miért fokozzák az egyházak pénzügyi és vagyongazdálkodási ellenôrzését, holott az állam csak bizonyos vallásfelekezetek papjainak biztosít részleges fizetést, és halogatja az egyházi javak visszaszolgáltatását. Szabó Károly a turisztikai fogadókban megszálló turisták nyilvántartását szabályozó kormányhatározatra hívta fel a figyelmet, amely összeegyeztethetetlen a kormány hatáskörével. A kormány felettes hatóságként viselkedik, amikor gazdasági egységeknek és magánszemélyeknek utasításokat bocsát ki, ugyanakkor megcsúfolja az alkotmányos emberi jogokra vonatkozó törvényeket.

Borbély László és Kónya-Hamar Sándor kezdeményezésére a képviselôház Állandó Bürója házszabály-módosító javaslatot fogadott el a kérdések és interpellációk rendszerét illetôen. Ennek értelmében a miniszterelnök kéthetenként köteles megjelenni és válaszolni a képviselôk kérdéseire.

A március 15-i megemlékezésre Erdélybe utazott csütörtökön Demeter Ervin, a Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakciójának vezetôje és Boross Péter, a párt országgyûlési képviselôje.

A két MDF-es politikus csütörtökön reggel a debreceni Aranybika Szállóban találkozott a magyarországi ünnepségekre látogató Tôkés László Királyhágó-melléki református püspökkel. Boross Péter és Demeter Ervin rövid megbeszélés után továbbutazott Nagyváradra, ahol Tempfli József katolikus megyéspüspökkel folytattak eszmecserét. A délutáni órákban megkoszorúzták a segesvári emlékmûvet, majd Sepsiszentgyörgyön találkoztak az RMDSZ helyi vezetôivel.

A két politikus pénteken részt vesz a sepsiszentgyörgyi központi megemlékezésen.

Susan Laffey , a brit külügyminisztérium dokumentációs osztályának képviselôje, és Nicholas Koppin , a bukaresti brit nagykövetség politikai titkára látogatott városunkba. Március 13-án megbeszélést folytattak Zanc profektussal, utána ellátogattak a polgármesteri hivatalba, azonban Funar polgármesterrel nem sikerült találkozniuk. Nem maradt ki az RMDSZ sem. "Az RMDSZ-szel folytatott eszmecsere érdekes, tartalmas és hasznos volt. Mivel sok mindenrôl szó esett, nincs most idô részletezni" — mondta Nicholas Koppin. Leszögezték: látogatásuknak semmi köze a közelgô helyhatósági választásokhoz. Azonban felveszik a kapcsolatot a politikai pártokkal: a Demokratikus Konvencióval, az RTDP-vel és az RNEP-pel.

K. O.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]