1996. március 21.
(VIII. évfolyam, 68 szám)

Hat órán át tartott az a megbeszélés a kormánypárt Állandó Bizottsága és Nicolae Vãcãroiu kormányfô, illetve több államminiszter között, amely az árakra és a társadalomvédelemre vonatkozott, és amely végül úgy döntött, hogy a villamosenergia és a fûtôanyag ára változatlan marad júniusig. Az áremelést ekkor a bérek 3,9 százalékos indexelése és a nyugdíjak differenciált növelése kíséri. A kôolajiparban az árak ellenôrizhetôsége érdekében a következô hónapokban megalakítják az Országos Kôolaj Társaságot.

A Dacia Felix Bank után még négy magánbanktól vonta meg a Román Nemzeti Bank a dealeri — azaz a saját nevében folytatott valutatranzakciók jogát. A valuta-tranzakciókban ezek szerint csupán brókeri minôségben tevékenykedhet a Columna, a Bankcoop és a Credit Bank, valamint a hollandiai ING Bank. Az intézkedés mély felháborodást váltott ki az érintett magánbankok részérôl, az ügyfelek bizalma ugyanis ennek hallatán megrendült ezen bankok iránt, sokan pedig azt gondolták, egyéb mûveletek végzésétôl is eltiltották az illetô intézményeket. Fentnevezett bankok ugyanakkor gyanakvással fordultak azon pénzintézetek felé, amelyek továbbra is dealerként mûködhetnek. Ezek: a Bancorex, a Román Kereskedelmi és a Román Fejlesztési Bank, a Ion Tiriac és az Agrárbank, vagyis többségében állami bankok, amelyek valamilyen úton a kormánypárt támogatását élvezik. Az intézkedés pártfogói viszont azzal érvelnek, hogy a magánbankok, magasabb árat ajánlva az ügyfeleknek a valutáért, igazságtalan módon átcsalogatják magukhoz a valutával rendelkezô ügyfeleket, ugyanakkor pedig a magas árfolyamok alkalmazásával hozzájárulnak a nemzeti pénznem értéktelenedéséhez.

Sz. P.

Példátlan botrány idôzített bombája robbant tegnap reggel a rendôrség szokásos sajtótájékoztatóján. Az elôzô napi hírek ismertetése helyett Ieronim Moldovan irodafônök bemutatta Marilena Fãrcast, az IBO-Umanconstruct nemzetközi humanitárius alapítvány Kolozs megyei fiókjának igazgatóját és a svájci Guido Freit, az alapítvány városunkban önkéntesen tevékenykedô szociális gondozóját.

A rögtönzött sajtókonferencián az igazgatónô elmondta, hogy március 11-én, az állomáson, rendôrök igazoltattak a szervezethez tartozó 5 fiatalembert. Bár mindannyian rendelkeztek személyazonossági és tagsági igazolvánnyal is, erôszakkal a járôrkocsiba tuszkolták, és bekísérték ôket a rendôrségre. Ahol kettôt közülük, Ioan Lingurart és Csengeri Ferencet annyira összevertek, hogy a törvényszéki orvosi igazolvány 2, illetve 7 napos kezelést igénylô sérülésekrôl tanúskodott. Raul Felházi, Tiberiu Czuli és Marius Ferenczi megúszta verés nélkül, de tôlük ujjlenyomatot vettek. A déltájt bekísért fiatalok délután 5 óráig voltak kénytelenek elszenvedni az embertelen bánásmódot, a java azonban még hátra volt. A szervezet vezetôi írásban tettek panaszt, azaz tettek volna, de két napon át hiába kopogtattak az illetékes ajtókon: a nyilvánvaló visszaélésrôl szóló beszámolókat senki sem volt hajlandó iktatni és átvenni!

Tegnap reggel Fãrcas asszonyt és Frei urat Ioan Moldovan ezredes, a megyei fôfelügyelô helyettese fogadta, Victor Mãrincas ezredest ugyanis hivatali teendôi elszólították. A hivatalos rendôrségi álláspont szerint megkezdôdött a rendkívül kényes ügy kivizsgálása, s az újságírókat biztosítják, hogy amennyiben bebizonyosodnak a vádak, a katonai ügyészség asztalára kerülnek a vétkesek dossziéi.

Az IBO-Umanconstruct szervezettel kapcsolatban Fãrcas asszony szolgált bôvebb felvilágosítással. A nyugati alapítvány fô célja az árva és egészségkárosult fiatalok felkarolása és társadalmi integrációjának megoldása, továbbá árvaházak és egészségügyi intézmények felújításának pénzelése. Gerhard Spitzer, a humanitárius szociális programok osztrák irányítója tolmácsolta, hogy az ügyet nem kívánják megszellôztetni a nemzetközi sajtóban. Ennek feltétele pedig: a túlkapásért vétkesek kérjenek bocsánatot a fiataloktól, akiknek a sajnálatos incidens nyomán alaposan megrendült bizalmuk a társadalmi igazságosságban.

Turós-Jakab László

Markó Béla, aki bevallása szerint az RMDSZ élére történt megválasztása óta igyekezett egyensúlyt tartani a különféle nézetek és platformok között, a sepsiszentgyörgyi Háromszék címû napilapban megjelent interjújában megállapította: "Tôkés László tiszteletbeli elnök érveiben és ellenem felhozott vádjaiban szem elôl tévesztette az RMDSZ egészét és annak sokszínûségét, és az RMDSZ egy bizonyos csoportosulása, illetve szárnya szempontjából közelítette meg a kérdéseket". Szerinte ilyet egyetlen vezetô sem tehet.

Az interjúban Markó Béla azokra a vádakra válaszolt, amelyek a Szövetségi Küldöttek Tanácsának csíkszeredai ülésén személyét érték. Elmondta: mostanában jóval kevesebbet konzultál Tôkés Lászlóval, aki — és ezt kifogásolja nála — nem tartja szükségesnek az egyeztetést. "Viszont én ezt elvárom — hangsúlyozza Markó —, mert a szövetségi elnöknek az a felelôssége, hogy a szervezet milyen álláspontot és véleményt képvisel. S attól, hogy valaki szövetségi elnök, nem azt jelenti, hogy neki bármikor bármilyen ügyben igaza van és bármit gondol, az azonos az RMDSZ véleményével."

A FIDESZ-Polgári Párt erdélyi látogatásával kapcsolatban Markó Béla elismerte, hogy a küldöttséggel való találkozó elmaradása nem lett volna a legszerencsésebb megoldás, emiatt is került sor a végén "korrekcióra", de szerinte az elsô "hibát" a FIDESZ követte el Szôcs Géza jelölésével a Hungária Közalapítvány kuratóriumába. Szerinte a FIDESZ-nél "csak utólag tisztázták, hogy erdélyi személyiségre és nem erdélyi képviseletre gondoltak Szôcsöt illetôen."

A kérdésre, hogy érez-e személyét, tisztségét érintô veszélyeztetettséget bizonyos belsô erôk részérôl, az RMDSZ elnöke kifejtette: a szervezet elsôsorban nem egyes személyekre, hanem a szövetségi munkára épül, s ô azon van, hogy fenntartsa az RMDSZ mûködôképességét. Hasonló meggondolásból meggyôzôdése, hogy a közte és Tôkés között keletkezett konfliktus kezelhetô, nem árthat a szervezet egységének, s a választásokra sem lesz kihatással. Ha megtalálják a vitához a megfelelô kereteket, megoldódik minden, mert — hangsúlyozta Markó — "mindenki felelôs (abban), hogy vállalja-e az egyeztetést, illetve azt, hogy egyéni hiúságait, ambícióit félretéve most legfontosabb feladatainkra összpontosít."

Az RMDSZ Operatív Tanácsa, a belsô válsághelyzeteket kezelô legfôbb szerve március 21-én ülésezik Marosvásárhelyen, hogy dûlôre jusson a konfliktusban.

Gheorghe Funar nyilatkozatban hozza a közvélemény tudomására, hogy polgármesteri minôségében, még húsvét elôtt javasolni fogja Alfred Mosesnek , az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetének Kolozsvár díszpolgárává avatását. Az amerikai-román kapcsolatok az utóbbi idôben elmélyültek, a nagykövet szorgalmazta a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megújítását Románia számára az Egyesült Államok Kongresszusánál, és egyengeti országunk világbanki kapcsolatait. Ezen érdemei váltották ki Funar elismerését.

— Mondja, tényleg létezik, hogy az a ...? Ccc ...! És hogy A ... -sége is? Oh! De annyi pénzt! Talán még többet is? Mondja, nem véletlenül csak maguk agyalták ki? Úgy, szenzációsdiból? Hát szabad az ilyent? Most, választások elôtt? Gondoltak egy percig is arra, hogy a vátra ...? Meg az egység? — húzott be a napokban a kapu alá délelôtti bevásárlókörútját megszakítva a közvélemény, és ellentmondást nem tûrô hangon tudatta, nagyon téved a sajtó, ha azt hiszi, hogy az olvasók különösebb örömöt lelnek az olyan botrányokban, mint amilyen például a szövetségi képviselôk csíkszeredai tanácskozásán is kipattant. Sôt, érdektelenül, bosszankodva lapoznak át minden ide vonatkozó cikken.

A sajtó, köszöni szépen, mindezt tudomásul vette. Elôször döbbenten, a telefonhívások megszaporodásával pedig valamivel ingerültebben. De ha jól utánagondol (és gondoljon is jól utána), az olvasói méltatlankodás valahol jogos. Hiszen a kisebbségi magyar média, már az elsô mély levegôvétel után, fantáziájának nagy részét többnyire annak eldöntésére pazarolta, hogy mikor, mit, mennyit hozhat nyilvánosságra közösségünk ún. "belsô feszültségeibôl". Jól tudjuk, nem alaptalanul — becsületes önvédelembôl tette. De így történhetett aztán meg, hogy amíg a sajtó dilemmázott, az olvasók felhôtlenül örültek az egységnek, a feszültségek szép csendben nôttek, növögettek. Most meg, persze, furcsa, hogy ugyanez a sajtó, a "hírszentség" és "véleményszabadság" nevében egycsapásra képes megsemmisíteni ezt az illúziót: legitim képviselôinknek a közös ügy iránti felelôsségérzetébe vetett hitét.

Az eset különben elsô perctôl Csabi unokaöcsémre emlékeztet, aki bármilyen rendes srác, két dologgal a kétségbeesésbe kergeti szüleit. Azzal, hogy a széles rokonság összehordta játékhegy ellenére a húsdarálót részesíti elônyben, illetve mesemondáskor. A Piroska és a farkast például csak úgy hajlandó meghallgatni, ha a végén a farkas nem esz meg senkit, hanem valamennyien jó étvággyal, békés egyetértésben lakmároznak Piroska kosarából. Nem nagy csúsztatás, de Csabi számára, úgy látszik, ösztönösen, igen fontos a békés egyetértés, a közös lakoma.

Valahogy így lehet ezzel a közvéleménnyel is. Kiderült ugyanis, hogy a kisebbségi kérdést kizárólag szenzációként kezelô román sajtó, ha akarja (márpedig akarja), úgyis kihámozza magyarság-ügyben a napi botrányt. Fölösleges tehát a széptevés. Így aztán, amint válogatott harci eszközeik elfogytak, a korábban diszkrécióra intô "feszültségkeltôk" egyszeriben fütyülni kezdtek itt mindenféle önvédelemre, egységre. Önfeledt csatározásaikban a nyilvánosság eddig gondosan elkerült fegyverét ragadva meg, a közvélemény érzékenységét és tájékozatlanságát kihasználva acsarkodnak tovább. A sajtó meg csak áll, mindenféle igazságokkal és fiskális nyugtákkal a nyakán, és azt hiszi, hogy ô most épp szókimondó. (Pedig csak a túl hangos cirkusz hallszik ki a sátorból.) A közvélemény viszont... hej, ez a közvélemény! ...továbbra is követeli a reggeli kávéja mellé a havonta elôfizetett egységet — védelmet. Amit mellesleg meg is ígértek neki. (Különösen választási kampányban, kongresszusokkor.) Hát persze, hogy elbizonytalanodik, ha azt hallja, hogy ehelyett "feszültség" van, hogy könnyen kiderülhet, Piroska tulajdonképpen egy kacér szajha, arról nem is beszélve, hogy az imádott nagymamának gyanúsan nagy a füle meg az orra!

De reménykedjünk! Reménykedjünk abban, hogy mind a sajtó, mind a közvélemény — az ilyen kis csacsi Csabikhoz hasonlóan — elôbb-utóbb csak megemberesedik. Meg hogy elege lesz egyszer itt végre mindenkinek a mesékbôl. Mert talán annak a híres egységnek is nagyobb az esélye, ha biztosabb, felnôtt kezekben van. Olyanokéban, akik óvatosan tudnak bánni a húsdarálóval is, és pontosan fel tudják mérni, hogy a végén kit kivel érdemes felfalatni.

Székely Kriszta

A Reform Tömörülés, az RMDSZ nemzeti liberális platformja, megütközéssel vette tudomásul és politikai szempontból érthetetlennek és indokolatlannak tartja a hivatalos RMDSZ-vezetés reagálását Szôcs Gézának a Hungária Közalapítvány ellenôrzô testületébe való jelölésével és megválasztásával kapcsolatban. A FIDESZ-Magyar Polgári Párt gesztusának egyértelmû üdvözlése lett volna a természetes reakció, ami esetleg hasonló lépésre ösztönözte volna a magyar országgyûlés nemzetpolitikában gondolkodó többi pártját is.

A Reform Tömörülés sajnálatosnak és tragikusnak tartja, hogy a szövetségben továbbra is folytatódik a kommunista rendszer hajdani ellenállóinak, a közösségünk hiteles személyiségeinek a politikai közéletbôl való kiszorítására irányuló törekvés, párhuzamosan a Neptun nevével fémjelzett, "helyzetben gondolkodó", hatalomorientált politika képviselôinek favorizálásával. A legaggasztóbb azonban az, hogy ez a gyakorlat együtt jár olyan politikailag nem végiggondolt, következményeiben kiszámíthatatlan megnyilatkozásokkal, melyek felmérhetetlen külpolitikai károkat okoznak az RMDSZ-nek, erkölcsi hitelvesztést az erdélyi magyarságnak és komoly belpolitikai hátrányt a határon túli magyarság ügyét legkövetkezetesebben felvállaló FIDESZ-nek. Szövetségünk jelenlegi vezetôsége által elkövetett politikai baklövéssorozat etikailag is kifogásolható dimenzióját az adja meg, hogy a kialakult belsô konfliktushelyzet kezelését célzó, a nyilvánosság elôtt zajló tisztázó vitában a politikai érvek ütköztetése helyett platformunk tiszteletbeli elnöke, Szôcs Géza személye ellen irányuló rágalomhadjárat újraindítását tette lehetôvé.

A platform elengedhetetlennek tartja a végül is létrejött szövetségi elnök-FIDESZ találkozón megfogalmazódott következtetésekhez hasonló további reparatív gesztusok megtételét, mindenekelôtt az RT-képviselôket is magában foglaló Polgári Centrum , valamint a Novum Forum frakciók közös állásfoglalásának SZKT általi elfogadását — áll a Reform Tömörülés elnöksége által szerkesztôségünkbe eljuttatott állásfoglalásban.

1996. március 18-án, Râmnicu Vâlceán megalakult az RMDSZ Vâlcea megyei szervezete. (Adatok szerint Vâlcea megyében száznál több magyar család él.) Az alakuló ülésre Lázár Rozália-Zelma nevében a Vâlcea megyei magyar közösség kérésére került sor. Az ügyvezetô elnökség részérôl Boros János, az Önkormányzatokért és Területi Szervezetekért Felelôs Fôosztály fôelôadója és Dáné Tibor Kálmán, a Mûvelôdési és Egyházügyi Fôosztály elôadója tájékoztatta az egybegyûlteket a szervezet felépítésérôl, mûködésérôl, célkitûzéseirôl, valamint a közösségépítésben és társadalomszervezésben szerepet játszó közmûvelôdés szerepérôl és ennek megvalósítási módjáról.

A tizenkét alapító tag, ideiglenesen, egy öttagú választmány mellett döntött, amelynek elnökévé Lázár Rozália-Zelmát, mûvelôdési alelnökké Truncã Évát, szociális alelnökké Pãltineanu Annamáriát, a gazdasági-pénzügyi alelnöki tisztségre pedig Molnár Juliannát választotta meg.

Az új szervezet legfontosabb célkitûzései közé tartozik anyanyelvük ápolása (a vegyes házasságban élô családok gyermekei számára is), a mûvelôdésüket szolgáló találkozók szervezése, illetve a megye magyar lakosságának a megkeresése és bevonása a társadalomszervezô munkába.

Tisztelt fôszerkesztô úr!

A Szabadság március 20-i számában az 1. és 6. oldalon Szabó Piroska tudósítása olvasható keddi sajtóértekezletemrôl. Megköszönve a kiemelt helyen közölt tudósítást, két pontosítással, illetve kiegészítéssel szeretnék élni. Az egyik a következô mondatra vonatkozik: "Minden bizonnyal a legkellemetlenebb kérdés azt feszegette, rendelkezik-e a költô és politikus bizonylatokkal a kapott összegek felhasználását illetôen. Nem, hiszen ezeket átadta az illetékesnek — Ábrahám Dezsônek stb. Szeretném, ha olvasható lenne nyomtatásban az is, amit ehhez még hozzáfûztem, s ami így szólt: a bizonylatok természetébôl fakad, hogy nem egy példányban készülnek, és ezért akadályba nem ütközött, csak idôbe került, míg újra beszereztem ôket. Ergo: minden pénzmozgásról rendelkezem bizonylatokkal is (adásvételi szerzôdések, átvételi elismervények stb.).

A másik — nyilvánvalóan sajtóhibás, de mégis veszedelmes bombát magában rejtô — mondat így hangzik: "1993-ban önként és hét hónappal elôre jelezve távozott az RMDSZ-ben betöltött funkciójából, annak az elégedettségének kapcsán, hogy a szervezet sohasem kereste a román-magyar kapcsolatokat továbbfejlesztô közös vonatkozásokat".

Mint hangszalagról is megállapítható, én arról beszéltem: nem szokásom bírálni, kritizálni az RMDSZ-t vagy annak vezetôit. Ez év február végén a FIDESZ-jelölés miatti botrányt megelôzôen csak egyféle észrevétellel éltem nyilvánosan az RMDSZ politikáját illetôen, de ez sem bírálat volt, inkább javaslat, és az a lényege: az RMDSZ jól térképezte fel sérelmeinket és sokat tesz ezek felmutatásáért — de talán érdemes lenne jobban odafigyelni a sérelmek és érdekkülönbségek mellett a román nemzettel való érdekazonosságokra is.

Nem feltételezem, hogy a szerzô szándékosan fogalmazott volna félreérthetôen, de a szerkesztôség erkölcsi kötelességének tartom, hogy ha bárki idézné e cikkbôl afölötti "elégedettségemet", hogy az RMDSZ nem keresi a román-magyar kapcsolatok továbbfejlesztését, akkor a Szabadság siessen tisztázni: nem errôl volt szó. Hanem az ellenkezôjérôl.

Baráti üdvözlettel,

Szôcs Géza

Március 14. és április 3. között titkos találkozó zajlik Techirghiol tengerparti fürdôvárosban, amelyen mintegy 85 — turistaként bejelentett — kurd vezetô vesz részt a svédországi, norvégiai, franciaországi, belgiumi, hollandiai és németországi kurd gerillák képviseletében — jelenti a Rompres hírügynökség.

A kurd vezetôket befogadó szálloda igazgatójának értesülései szerint a vendégek évente megrendezett titkos tanácskozásukat tartják, amelyet minden évben más országban rendeznek meg. Hazánkban elsô ízben tartanak "kongresszust". A sajtó érdeklôdésének merev elutasítása ellenére kiderült, hogy a naponta lezajló viták erôteljesen hazafias hangvételûek, a kurd vezetôk szándéka pedig gazdasági hídfôállás létrehozása Romániában.

A Mezopotámia Hangja címû, országunkban megjelenô kurd kiadvány szerint a számûzetésben mûködô kurdisztáni parlament — melynek tagjai feltehetôleg éppen a techirghioli tanácskozók — döntése nyomán elôfordulhat, hogy a németországi kurd gerillamozgalom mindenestôl átteszi székhelyét Romániába.

A titkosszolgálat jó ideje figyelemmel kíséri a jelenleg hazánkban élô mintegy 3000 kurd személy tevékenységét, s lehetséges terroristákként tartja számon ôket.

A polgármesteri hivatal sajtóirodája hosszas közleményben tiltakozik Marius Avramnak a Mesagerul transilvan március 19-i számában közölt Túl nagy hazaszeretetbôl címû vezércikkében foglaltak miatt. A szerzô szerint a román sajtó csak nevetségessé teszi magát, amennyiben továbbra is ilyen módon tükrözi a magyarsággal kapcsolatos akciókat. Mi több, véli a szerzô (a sajtóiroda értelmezése szerint), Funar polgármester intézkedései csak további elôítéleteket szülnek.

A sajtóiroda emlékeztet, a Vatra Româneascã és a Román Nemzeti Egységpárt már 1990 elejétôl fellépett minden olyan akció ellen, amely a román nép ellen irányult. Az RNEP kitartó tiltakozásának köszönthetôen — jegyzi meg — nem került sor 1995 márciusában a "Párizsi Diktátum", a magyar-román együttmûködési és jószomszédsági megállapodásnak az aláírására sem, amely — az RNEP szerint — indokolatlan többletjogokat biztosított volna a romániai magyarságnak.

Az állásfoglalás szerint sajnálatos, hogy ez a különben "ismeretlen" újságíró a magyar irredentizmus kezére játszva szót emel a polgármesteri hivatal ötletére elhelyezett és tervezett emléktáblák, mûemlékek, illetve szobrok ellen. Szomorú — áll az átiratban —, hogy a magyarok március 15-i ünnepségeibôl a cikk szerzôje nem vonta le a tanulságot. A közlemény részletekbe menôen ismerteti ugyanis, milyen sértô és törvénybe ütközô felvonulásokra került sor Románia több megyéjében.

A parlament jóváhagyta azt a kormányrendeletet, amely szerint módosítani kell az ország 1995. évi költségvetésének zárszámadását — jelentette a Rompres.

A módosítást az tette szükségessé, hogy a bevételek csökkentek, miközben a kiadások emelkedtek, s emiatt 1001,4 milliárd lej többlethiány keletkezett — közölte Florin Georgescu pénzügyminiszter. Hozzátette, hogy a hiány fedezésére inflációt nem gerjesztô intézkedéseket tettek.

A parlament mindkét házának költségvetési-pénzügyi bizottságait tájékoztatták, hogy egyebek között az oktatásra szánt összeg 20,6 milliárd lejjel emelkedett, a gyermekek utáni szociálpolitikai támogatás 9 milliárddal, a cernavodai atomerômû pedig 50 milliárd lej pótkiutalást kapott.

Közben a védelmi kiadásokat 141,8 milliárd lejjel megkurtították, a közrend védelmére szánt összeget 56,3 milliárddal mérsékelték, a közlekedés és a távközlés pedig 10,2 milliárddal kap kevesebbet.

A campus létesítésének az ötlete mindjárt a 89-es változások után felmerült. A meglévô egyetemi tantermek és bentlakások távolról sem tudták fedezni az igényeket, amelyek a megszaporodott diáklétszámmal mindegyre nôttek. Az ügy a megyei tanácshoz került, ahol több lehetôséget, köztük a Kolozsvártól nem messze levô gyaluit is megvitatták, míg végül a Györgyfalvi negyedi variáns mellett döntöttek. Anyagi támogatás hiányában azonban az ügy továbbra is csak papíron létezett. A krónikus épülethiányt csak fokozta Gheorghe Funar mesterkedése, melynek következtében az egyetem több központi épületét elvesztette a múlt évben. Elengedhetetlenül szükségessé vált tehát a tervezett diákváros megépítése. A tervek szerint a Györgyfalvi negyed végében, a lovarda közelében létesítendô campusban elsôként a központból számûzött közgazdasági kar számára létesítenének megfelelô otthont. A napokban a kormány 2,5 milliárd lejt hagyott jóvá erre a célra. Az építkezéseket szeptemberben kezdik el.

(n. j.)

Sújtson le a törvény szigora mindazokra, akik március 15-én Marosvásárhelyen nem tartották tiszteletben az idegen zászlók és felségjelek kitûzését szabályozó törvényes elôírásokat — követelte az elnöki hivatalhoz, a parlamenthez és a kormányhoz eljuttatott tiltakozásában a Román Nemzeti Egységpárt marosvásárhelyi szervezete.

A tiltakozásból nem derül ki, hogy megfogalmazói miként képzelik az ünnepségen megjelent mintegy 10 ezer marosvásárhelyi lakos megbüntetését.

A rendôrség ezekben a napokban megerôsített ôrjáratokkal ügyeli a rendet, miután az RNEP az 1990 márciusi események kiújulásával riogatta a közvéleményt. Az értesülések szerint Marosvásárhelyen a legnagyobb békesség honol.

Szerda délelôtt a parlament két házának együttes ülésén kezdôdött el az 1996-os állami költségvetési terv általános vitája, amelyen Mátis Jenô képviselô mondotta el az RMDSZ parlamenti csoportjának értékelését a vita tárgyát képezô tervezetrôl.

Mátis Jenô képviselô rámutatott arra, hogy bármely évi költségvetés alapjául két tényezô szolgál: az elôzô évi gazdasági, pénzügyi eredmények és a következô évre vonatkozó prognózisok. Ezeket figyelembe véve az 1995-ös év sem mikro- sem makrogazdasági szempontból nem jelentett pozitív fejlôdést 1994-hez viszonyítva. A kereskedelmi mérleg deficitje például szinte ötszöröse az elôzô évinek, az ország valutatartalékai pedig 500 millió dollárral csökkentek. Az ipari termelés 6 százalékos növekedése inkább negatív irányba hatott, míg az import 40 százalékos 1994-hez viszonyított növekedése nem a korszerûsítésre, hanem olyan élelmiszerek javára történt, amelyeket a hazai termelés is biztosíthatott volna. A múlt évben a kormány tovább folytatta a pénzügyi forrásoknak a reális szférából a költségvetési szférába való átirányítását. Ennek következtében súlyosbodott a gazdasági egységek dekapitalizálódása és eladósodása, úgyhogy év végéig az állami költségvetésnek 3 000 milliárd lejjel, a társadalombiztosítási költségvetésnek pedig 2 000 milliárd lejjel tartoznak. A pénzügyi zárlat láncolata ellenôrizhetetlen méreteket öltött, a gazdasági válság elmélyült, a nemzeti pénznem tovább romlott a konvertibilis valutákhoz viszonyítva (45,9 százalékkal esett a lej értéke a dollárhoz viszonyítva). A kormány 27 százalékos inflációbecsléséhez képest, ez elérte a 40-45 százalékot.

Az 1996-os prognózisokra vonatkozóan a képviselô szintén arra mutatott rá, hogy ezek tévesek és alaptalanok. A kormány elôrelátásai szerint ugyanis az ipari termelés 4,7 százalékos növekedésének körülményei között az ez évi költségvetés deficitje a 900 millió dollár értéket éri el. Holott az ipar egyre inkább mûszaki felújításra szorul, és nem várható a termelés növekedése. A megjósolt 20 százalékos infláció pedig már eleve lehetetlen becslés, ha tekintetbe vesszük az idén már eddig bekövetkezett árrobbanást, amely még nem is tartalmazza azt a tetemes növekedést, amelyet az energia- és fûtôanyag- drágulás fog elôidézni. Ezen állításokat bizonyítják a hatalmas bankkamatok is, amelyek érzékenyen szemléltetik az infláció nagyságát. Ezek alapján bizonytalannak tûnik az egész állami költségvetési terv megalapozottsága.

Ami a költségvetési terv bevételeinek és kiadásainak a helyzetét illeti, mindkét fejezetet csupán a becsült infláció arányában növelték a tavalyihoz képest, és nem vették figyelembe azt a növekedési ütemet, amelyet az ipari termeléssel kapcsolatban elôre jeleztek. A tervezet továbbá ugyanannak a pénzügyi politikának a folytatását tükrözi, mint amelyet a kormány eddig is folytatott, vagyis a forrásoknak a reálisból a költségvetési szférába való átirányítását. Mert ipar, mezôgazdaság, szállítás területén semmilyen növekedés sem tapasztalható, a struktúraváltásra szánt 258 milliárd lej pedig mélyen a szükséges szint alatt helyezkedik el. Ugyanez mondható el az ipar, mezôgazdaság és szállítás fejlesztésére elôirányzott összegekrôl is. Elkeserítô a kultúrára, egészségügyre, társadalmi juttatásokra vonatkozó összegek szintje, valamint a helyi tanácsok számára kiutalandó pénzek helyzete is. A költségvetési deficit fedezésének forrásai sem tisztázottak.

Tekintettel arra, hogy a költségvetési terv vitája az utolsó alkalom a választások elôtt, amikor beszélni lehet a Vãcãroiu-kormány négyéves mandátumáról, ennek kapcsán rá kell mutatni arra, hogy az 1992-ben a kormány által ígért 40 százalékos infláció távolról sem bizonyult valóságosnak, mivel már a következô évben elérte a 400 százalékot. Egyéb ígéreteit sem volt képes teljesíteni, a munkanélküliség növekedett mindvégig, az életnívó pedig fokozatosan süllyedt.

Az RMDSZ parlamenti csoportja többszörös hozzászólásainak következtében az 1995-ös évben módosították az állami költségvetési terv helyi tanácsok finanszírozására vonatkozó fejezetét, de ennek ellenére sem sikerült a helyi önkormányzatok pénzügyi autonómiáját megvalósítani. Hozzászólásaink tekintetbe vételétôl tesszük függôvé az idén is azt, hogyan fogunk majd szavazni a költségvetési terv végsô elbírálásánál — mondotta Mátis Jenô képviselô.

Sz. P.

Virgil Mãgureanu igenis tévedett, amikor külön találkozott a Román Nemzeti Egységpárt (RNEP) vezetôivel — hangsúlyozta Vasile Vãcaru, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának szenátora, a Román Hírszerzô Szolgálatra felügyelô felsôházi bizottság elnöke, akit emiatt Iliescu szerdán este állítólag "elszámoltatott". A szenátor ugyan nem nyilatkozott arról, hogy mirôl esett szó a Cotroceni-palotában, az mindenesetre közismert, hogy vele ellentétben Ion Iliescu elnök "jótékony hatásúnak" tartotta a titkosszolgálat igazgatójának találkozóját az egységpártiakkal.

Vasile Vãcaru szenátor a Cronica românã címû bukaresti napilap csütörtöki számában megjelent interjúban kifejtette: nem tartja törvényellenesnek a találkozót, ahogy az RNEP és a titkosszolgálat ezt igyekszik beállítani, helyteleníti viszont, hogy egy párt a választási propaganda céljaira aknázza ki a Román Hírszerzô Szolgálathoz fûzôdô "jó kapcsolatait" azzal, hogy "jó románokhoz" híven figyelmezteti a titkosszolgálatot a magyarok "mesterkedéseire". Különösen felháborító, ahogy az RNEP a sajtóban "megszellôztette" Mãgureanu állítólagos kijelentéseit.

Vãcaru feltette a kérdést: ki hiszi el, hogy a titkosszolgálat fônöke azért állt szóba Funarékkal, hogy "megelôzze az uszítást és izgatást a magyar kisebbség körében"? Ha ilyen uszítás valóban létezne, akkor Mãgureanunak csak egy célja lehetett — felszólítani a Román Nemzeti Egységpártot, hogy "mozgósítson néhány osztagot, amelyek majd jól ellátják a magyarok baját" — mutatott rá a szenátor.

A kormánypárti szenátor szerint Gheorghe Funar, a polgármester és a politikus legalább olyan veszélyt jelent a nemzetbiztonságra nézve, mint a magyar irredentizmus. Amennyiben az RNEP a választások után is szeretne együtt maradni az RTDP-vel, akkor meg kell szabadulnia Funartól, aki "már nem egyszerûen elmegyógyászati eset, amit elnézôen lehet kezelni..." Ha sikerül megszabadulni a Funar-Gavra kettôstôl — sugallja az Egységpártnak Vasile Vãcaru —, elfogadható partnerek lennének, s nem hordanák magukon a szélsôségesség bélyegét.

A kormány szerdán közreadott nyilatkozatában mélységes aggodalmának adott hangot az orosz Állami Duma (a parlament alsóháza) határozata miatt, amely érvénytelennek nyilvánította a Szovjetunió megszûnését kimondó Belovezsszkaja Puscsa-i egyezményt.

"A döntés bizonyos oroszországi politikai erôknek a régi birodalmi struktúrák visszaállítására irányuló szándékát jelzi, és sérti a volt Szovjetunióból létrejött államok függetlenségét és szuverenitását" — szögezte le Sorin Ducaru, a román külügyminisztérium szóvivôje.

A külügyminisztérium egyúttal "értékeli az Oroszországi Föderáció hatóságainak állásfoglalásait, melyek szerint a Duma döntése semmiféle jogi következményekkel nem jár" — jelentette az AFP. Sorin Ducaru külügyi szóvivô a továbbiakban kijelentette, hogy nem Romániát kell rugalmassághiánnyal vádolni a Magyarországgal való alapszerzôdés tárgyalása során. A szóvivôt egyik újságíró megkérte, kommentálja a Reuternek nyilatkozó Szentiványi Gábor magyar külügyi szóvivô kijelentését, miszerint Magyarország üdvözli a nyilvánosan elhangzott román nyilatkozatokat, de a tapasztalat azt mutatja, hogy Románia kevésbé volt rugalmas a tárgyalóasztalnál.

Az álláspontok közelítése mindkét fél részérôl kell hogy történjen a megoldatlan kérdéseket illetôen — fogalmazott Ducaru.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]