1996. november 7
(VIII. évfolyam, 261 szám)
Viorel Cataramã, a választásokon gyôztes Demokrata Konvencióban részt vevô Nemzeti Liberális Párt alelnöke a televízió kedd esti híradójában közölte: pártja nem venne részt olyan kormányban, amelyben az RMDSZ is helyet kapna. A politikus nem indokolta ezt az álláspontot.
A konvenció legnagyobb pártjának, a KDNPP-nek a vezetôi hétfôn úgy nyilatkoztak, hogy a Szociáldemokrata Unióval és az RMDSZ-szel folytatnak majd tárgyalást az új kormányról. A Szociáldemokrata Unió egyik illetékese az RMDSZ jövendô szerepérôl szólva két lehetôséget jelölt meg: a kormányban való részvétel mellett a másik a kormány "külsô" parlamenti támogatása lenne.
Ion Diaconescu, a konvenció legnagyobb pártjának, a KDNPP-nek az elnöke ugyancsak a híradóban közölte, hogy — az eddigi kötetlen megbeszélések után — szerdán folytak a hivatalos tárgyalások a konvenció és a Szociáldemokrata Unió küldöttségei között. Az RMDSZ-rôl a parasztpárti vezetô nem tett említést. Diaconescu közölte, hogy a miniszterelnöki tisztségnek pártját kell megilletnie, de nevet nem mondott. Minden más posztról lehet tárgyalni — mondotta. Ugyanakkor az ideológiai különbségekre való tekintettel kizárta a kormányzati együttmûködés lehetôségét a Nagyrománia Párttal és az egységpárttal, noha azok vezetôi, Corneliu Vadim Tudor, illetve Gheorghe Funar — különbözô árnyalatokkal — jelezték: nem mozgósítják választóikat Iliescu elnök támogatására a második fordulóban.
A konvenció és az SZDU tárgyalásairól Petre Roman, az utóbbi elnöke elmondta: a közös kormányzás céljait, elveit kell meghatározni, ennek függvénye lesz a megállapodás a kormány összetételérôl. Az SZDU elnöke hangsúlyozta: a kidolgozandó közös dokumentumban — amelynek alapján, mint mondta, az SZDU a választók rá szavazó 21 százalékát mozgósítani fogja Constantinescu gyôzelméért — szerepelnie kell például annak, hogy a családi pótlékot, mint ô megígérte kampányában, gyermekenként 50 ezer lejre emelik. SZDU-források szerint különben a Petre Roman vezette szövetség a tárcáknak körülbelül harmadára tartana igényt.
Tájékozott források szerint az SZDU hivatalos dokumentumot kíván, amelyet a vezetôk aláírásával hitelesít a konvencióban részt vevô öt párt és három mozgalom, valamint az SZDU két pártja. SZDU-körök bíznak abban, hogy legkésôbb a hét végéig létrejön a megállapodás. A választási tévétudósítás szerint különben kedd este a központi választási iroda ellenzéki óvásra három fôvárosi szavazóhelyiségben a voksok újraszámlálását rendelte el.
Markó Béla az MTI tudósítójának nyilatkozva meglepônek nevezte Viorel Cataramã liberális vezetô nyilatkozatát, annál is inkább, mivel az RMDSZ — bár kötetlen formában kapcsolatot tart a választáson gyôztes demokratikus erôkkel — egyikkel sem folytatott eddig tárgyalást a kormányzásról.
Az RMDSZ szövetségi elnöke emlékeztetett arra, hogy a Nemzeti Liberális Párt alelnökének kijelentése nem egyezik a konvenció más vezetôinek álláspontjával, és mint mondta, az RMDSZ-nek arról sincs tudomása, hogy ez lenne az NLP álláspontja. Markó Béla megjegyezte: semmiféle szempontból nem lenne jó, ha az elnökválasztás második fordulója elôtt a román politikai élet figyelmét az kötné le, hogy az RMDSZ-rôl vitatkoznak az ellenzék különbözô politikusai. Ezért ezt a nyilatkozatot semmiféle szempontból nem tartja politikailag megfontoltnak.
Amíg az RMDSZ — amelynek Operatív Tanácsát Markó Béla péntekre hívta össze — nem hoz vezetôségi döntést a helyzet értékelésérôl, addig elkötelezô jellegû lépéseket a szövetség amúgy sem fog tenni, senki nem várhat tôle ilyen állásfoglalást — hangsúlyozta a szövetségi elnök.
Kolozsvári konvenciós körökbôl származó hírek szerint hárman is készülôdnek a megyefônöki poszt átvételére: Radu Sârbu egykori polgármesterjelölt, a konvenció megyei kampányigazgatója, Vasile Sãlcudean megyei konvenciós tanácsos és Alexandru Fãrcas,, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt kolozsvári szervezetének elnöke. Ugyanakkor megkezdôdtek a célozgatások a Szociáldemokrata Szövetség megyei szervezete részérôl az alprefektusi szék igénylésére, amennyiben az SZDSZ bekerül a kormányba — márpedig ez több mint bizonyos.
Adrian Nãstase, az eddig kormányon volt Társadalmi Demokrácia Pártjának ügyvezetô elnöke keddi sajtóértekezletén közölte, hogy pártja kész az ellenzéki szerepre, s egyelôre nem szándékozik részt venni az esetleges kormányalakítási tárgyalásokon. Hangsúlyozta viszont, hogy az RTDP továbbra is a legnagyobb párt marad a parlamentben (az elsô helyre került Demokratikus Konvenció ugyanis több párt és mozgalom szövetsége).
A Központi Választási Iroda szerdán délben újabb összesítést tett közzé a szavazatok 99,35 százalékának alapján, ez azonban csak századszázalékokban tér el a kedd esti, 99 százalékon alapuló adatoktól. Megerôsítették többek között, hogy független jelöltként bekerült a parlamentbe Miron Cosma, a Zsil-völgyi bányászvezér, az 1990. és 1991. évi bukaresti ,,bányászjárások" fôszereplôje. Cozma ellen a választások elôtt bírósági eljárás folyt egy mulató idén tavasszal történt feldúlása, több ember megverése ügyében. Szenátorként már mentelmi jog védi.
A többmilliárdos nagyságrendû adócsalással vádolt — és nemrégiben Interpol-körözésbe adott — Aurica BinT,inT,an ügye után újabb nagystílû szélhámosság részleteire derült fény Kolozsváron. A rendôrség tegnapi sajtótájékoztatójának bombahíre a Teodor Pop alezredes irányította gazdasági és pénzügyi bûncselekményekkel foglalkozó ügyosztálytól származik, és közel félmilliárd lejes sikkasztásról szól.
Az ügyészség döntése értelmében szabadlábon vizsgálják Viorica Ilyes,t, a Dacia Felix Egészségügyi Központ (DFEK) Rt. vezetôtanácsának 49 esztendôs elnökét. A büntetlen elôéletû közgazdász három évvel ezelôtt 936 millió lej hitelt igényelt a Dacia Felix Banktól, a "rendeltetés" rovatban pedig a fenti központ fogorvosi felszerelésének beszerzése szerepelt. A hitelfolyamodvány természetesen kikerülte a DFEK vezetôtanácsának többi 6 tagját, s az elnöknô így maga rendelkezhetett az összeggel. 468 milliót magáncélra használt fel belôle, mégpedig úgy, hogy a Dacia Felix Bank vezetôségének hamis meghatalmazást mutatott fel. Eszerint a fogorvosi felszerelést saját cégének kellett volna beszereznie. A százmilliók így az Exim Alfa Kft.-nek a Külkereskedelmi Bank kolozsvári fiókjánál nyitott számlájára vándoroltak, de rendeltetésük idôközben alaposan megváltozott: 429 millióval export-import ügyleteket bonyolított le Ilies,, 32 milliót pedig a Csalhó utca 7. szám alatti "kacsalábon forgó palotájának" javítási munkálatai emésztettek fel.
A nyomozás azt is kiderítette, hogy 1994-ben Viorica Ilies, 23 219 000 lejjel terhelte meg az Exim Alfa Kft. költségeit, és ezzel a hozzáadott értéknek (3 541 000 lej) megfelelô összegû kárt okozott.
Az érthetetlen ügyészségi döntés — mármint a gyanúsítottak ôrizetbe nem vételérôl — csak megerôsítheti hitében a jámbor állampolgárt: napjaink Romániájában nem érdemes keveset sikkasztani.
Szerda este megegyezéssel zárult a romániai választásokon gyôztes konvenció és a harmadik helyen végzett Szociáldemokrata Szövetség küldöttei közötti tárgyalás. A megállapodást csütörtökön délben írják alá a bukaresti Elisabeta-palotában a két politikai szövetség elnökei, azaz Emil Constantinescu és Petre Roman, majd sajtóértekezletet tartanak.
A dokumentum kiterjed a választási, a parlamenti és a kormányzati együttmûködésre, s az elnökválasztás november 17-i második fordulója elôtt biztosítja, hogy az SZDSZ Emil Constantinescu (28 százalék az elsô fordulóban) támogatására mozgósítsa az Iliescu eddigi elnökkel (32 százalék) vívott döntôben azokat a választókat, akik az elsô fordulóban az SZDSZ 21 százalékos eredményt elért elnökére adták szavazatukat.
A BBC román adásának esti értesülése szerint a megállapodás három fejezetbôl áll. Az elsô Emil Constantinescu jelöltségének támogatására hívja a választókat, a második az új parlamenti többség kialakítására, s a konvenció és az SZDSZ kormányzati együttesének összetételére, a harmadik az állami struktúrák különbözô tisztségeire vonatkozik. A posztok kétharmada a konvenció, egyharmada az SZDSZ pártjait illeti meg: az SZDSZ-nek jut a törvényhozás felsôházának elnöki tisztsége, illetve több kulcsfontosságú miniszteri tárca. A miniszterelnököt a parasztpártiak adják, a konvenciót megilletô posztokat pedig a belsô erôviszonyoknak megfelelôen osztják fel, azaz 4:1 arányban a KDNPP és a liberálisok között.
Emil Constantinescu, a konvenció elnöke még a megegyezés bejelentése elôtt azt mondta, hogy a két pártszövetség megállapodása nyitva áll majd más olyan politikai erôk elôtt is, amelyek csatlakozni kívánnak hozzá.
A november 4-i számunkban megjelent Tudnivalók a közvélemény-kutatásról címû írásnak éppen a szemléltetésre szánt példájába dolgozott bele a nyomda ördöge. A megjelent 16 helyett 46 olvasandó. A szerzô és olvasóink elnézését kérjük.
Ezek a sorok a szó szoros értelmében íróasztalom sarkáról kerülnek be heti jegyzeteim közé. Történik ugyanis, hogy egy rövidesen megjelenô romániai magyar közéleti lexikon (egyszerûbben és divatosabban: Ki kicsoda ) címszavait — szerencsémre azoknak csak egy részét, negyedét-ötödét — olvasom napszámban. Hasonlóban még nem volt részem, jóllehet Balogh Edgár már a hatvanas évek végén beszervezett a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztô bizottságába. Éveken át, amikor csak az alapelveket próbáltuk körvonalazni, a címlistákat összeállítani s a kérdôíveket szétosztani, majd összegyûjteni, ha jól emlékszem, csütörtök esténként a Korunk akkori (fôtéri) szerkesztôségében jókat vitatkoztunk. Akkoriban ismerhettem meg közelebbrôl Venczel Józsefet és Réthy Andort — mert hogy a szerkesztô bizottság többi neves tagjával, köztük Jancsó Elemérrel, Mikó Imrével korábban összehozott a sors. Némelyekkel, így például Benkô Samuval, Engel (Köllô) Károllyal, Fejér Miklóssal azóta sem beszélgettünk oly kimérítôen, mint a Mátyás-szoborral szemközti épület emeletén, azokon a bizonyos estéken, no meg utána a Fôtér másik oldalán, Réthy Andor plébániai lakásán, misebor mellett, preferansz-parti közben (ami egyeseknél a játékra koncentrálás hiányát jelentette). Egyszóval a máig alaposan megritkult lexikonszerkesztôségrôl és a lexikonszerkesztés tapasztalatairól, szakmai és anekdotikusan személyes vonatkozásairól bôven lehetne beszélni. Ez most csak úgy feltolult bennem, ezúttal ugyanis egyébrôl van szó.
Egyébrôl, annak ellenére, hogy természetesen vannak átfedések. Feltételezem, hogy a másik, a szekszárdi Babits Kiadó kezdeményezte, Aradtól Csíkszeredáig pásztázó lexikoni összegezés szintén inkább a Romániai Magyar Irodalmi Lexikonnal lesz rokon, már ami a gyûjtôkör tágasságát illeti. Mert a nagyváradi Scripta vállalkozásának érdekessége — nehézsége vagy könnyedsége (sôt: mindkettô) — éppen az olló szokatlanul szélesre nyitásából következik. Itt mindenki lexikoni címszó lehet (ha beküldte a kérdôívet), aki valamit is tett a köz érdekében: falusi színjátszókört, tánccsoportot szervezett, munkahelyet teremtett néhány ember számára, hírnevet szerzett magának és országának sportteljesítményével, vagy jelentôsebb RMDSZ-munkát vállalt, akár községi, kerületi szinten is. Következésképpen ebben a Ki kicsodában mások lesznek a belsô arányok, valószínûleg nem fog elsô látásra szembetûnni a különbség a világhírû (legalábbis a magyar tudomány egészében számon tartott) akadémikus, a több országban olvasott író, a népszerû színész — és az évtizedek során becsülettel helytállt tanító-tanár, a sok munkahelyet megjárt, helyileg vezetô állásba került mérnök, közgazdász között, akiknek inkább csak életpályája, semmint életmûve van. Ám a kérdôívek és a nemegyszer hozzájuk csatolt mellékletek — s maguk a címszavak is — ettôl még érdekes olvasmányok. Tulajdonképpen érdekesebbek, mintha ismert mûvészek, tudósok, országos szerepet vállalt politikusok válaszait olvasnánk. Nekik ugyanis van alkalmuk másutt is az önkifejezésre, hiúságuk kiélésére — a többségnek viszont, a hétköznapi "közembereknek" most adatik lehetôség a vallomásra, az összegezésre, nemegyszer a panaszok kiöntésére, a "miért nem sikerült?" megválaszolására (amit egyébként a kérdôív elkészítôi nem is kérdeztek, nyilvánvalóan). Szociológiai és pszichológiai tanulmányok kiinduló pontja lehet ilyenformán ez a Ki kicsoda (s a közönség elé nem kerülô nyersanyaga). Remélem, lesz is.
Amikor még nem fáradtam bele a felülszerkesztésbe, néha kitûnôen szórakozom is. Ha például azt olvasom egy derék helyi tanácsos kérdôívében, a "családi állapot"-ról tudakozódó rubrikában: "jó" (mármint a családi állapot). Vagy azt, hogy valaki tizenkét éven át volt román ifjúsági válogatott. Nemegyszer a beírók (az adatok számítógépbe vivôi) szórakoztatnak. Arról tájékoztatnak például, hogy a tanító bácsi — nem a pályája elején vagy végén, hanem közben — négy évig tanítónô volt. Szemembe ötlött másutt az "Atlét" címû lap. Talán Atléta? De tudtommal ilyen nem volt nálunk. Nos, csak arról van szó, hogy a nem túl tájékozott illetô A Hét címét olvasta így. Azon is eltöprengtem, Marosvásárhelyen kívül hol volt még Székely Színház, miért kell a név elé a "honi"-t odatenni; persze, ez is "a számítógépes ördöge" (nem a sajtóé), az "egykori"-ból lett (volna) a "honi". Irodalomtörténeti fejtörést okozott az egyik szócikkben a "háromszéki dalnok elhalálozási adatai (1896-1920)" szövegrész. Vajon kirôl lehet szó, aki 24 év alatt Háromszéken ily híres lett? Fény derült az ügyre: Dálnok község demográfiai adatait mérték fel a jelzett idôszakra vonatkozólag.
Bízom benne, hogy a kinyomtatott Ki kicsodában az olvasó nem így fog csemegézni. Olvasnivalója enélkül is akad majd, információt pedig bôven szerezhet innen. Remélhetôleg hiteleset.
Az eddigi eredmények alapján az RMDSZ megôrizte politikai súlyát a román parlamentben, sôt, több mint valószínû, hogy eggyel megnövelte úgy a képviselôházi, mint a szenátusi mandátumainak számát. Az RMDSZ következetes és kitartó politikájának elismeréseként lehet elkönyvelni, hogy a romániai magyarok sokkal nagyobb számban járultak az urnákhoz, mint az önkormányzati választásokon, s több megyében jelentôs növekedés észlelhetô az 1992-es részvételhez viszonyítva is. Ez a növekedés Maros megyében a legnagyobb, itt 6000-rel többen szavaztak az RMDSZ képviselôjelöltjeire, mint 1992-ben. Marost követi Szilágy ("4000) és Kovászna ("2000), de a magyarság arányához képest jelentôs a növekedés Máramaros és Beszterce-Naszód (egyaránt "1000) megyében is. Jelenleg a következô adatok állnak az RMDSZ országos kampánystábjának rendelkezésére az 1996. november 3-i választásokkal kapcsolatban (saját párhuzamos számlálás, illetve megyei választási irodák adatai — M — mandátumok száma):
Még nyílnak a pártkertekben az ôszi eufória-virágok, de itt-ott fagyosra fordul a hangnem. Viorel Cataramã konvencióbeli liberális vezér például kijelentette, hogy nincs szükség az RMDSZ-re a kormányban, mert van elég szakértôjük, fôleg politikusuk. Ez csak árnyalattal különbözik a kolozsvári polgármester nyilatkozatától, aki szintén felajánlotta a konvenciónak a maga szakértô politikusait, természetesen, ha az RMDSZ-t kihagyják mindenbôl.
Most mit tegyünk? Nyilalljon belénk a Cataramã-nyilatkozat? Sértôdjünk meg? Vagy, ne adj Isten...?
Ne hallgassunk ösztöneinkre. Mostanában olyan ravaszul kavarják a kártyákat, hogy maholnap csak a színtévesztôk láthatnak tisztán — természetesen ôk is csak véletlenül. Nem biztos, hogy a konvenciós liberális oda akart ütni, ahova nézett. Mint ahogy a november 3-a elôtti kolozsvári konvenciós szórólap is mást vett célba, nem az RMDSZ-t, csak egy kicsit reszketett a szövegszerkesztô keze. És a Hajnal lakótelepen november 2-án éjszaka szórt röpcék szerzôi sem komolyan gondolták, hogy: "szavazzatok ránk, a konvencióra, mert miután átvesszük a hatalmat, visszahozzuk a királyt, visszaadjuk neki a földjeiteket, lakóházaitokat" stb. (Ezzel valószínûleg a konvenció ellenségei akartak zavart kelteni — szerk. megj.)
Meglehet, hogy Cataramã is csak ravaszkodik. Most csak az a célja, hogy magyarellenességével bizonyos rétegbôl szavazókat nyerjen Constantinescunak. Nem fél a magyarok szavazatának elvesztésétôl. Tudja, hogy melyik a legfegyelmezettebb szavazótestület...
Csakhogy bonyolítja a helyzetfelmérést, hogy Cataramã nem most nyilatkozott elôször ilyen fennhéjázóan. A medve bôrére való elôzetes ivászatok alkalmával többször kijelentette, hogy nincs szükség a kormányban a Nemzeti Liberális Szövetségre, mert nélküle is "van elég szakemberük". Sajnos, az NLSZ nem jutott be a parlamentbe, tehát Cataramã nem játssza tovább az áldatlan szerepet, hogy liberális kollégáit zavarja ki a végrehajtó hatalomból. Másokra vicsorít.
Maholnap a parasztpártiaknak is megmondja, hogy nincs szüksége rájuk. Pedig nélkülük aligha kapaszkodott volna fel a parlamenti küszöbre.
Különben a Safi-botrány miatt a konvenció népszerûségét veszélyeztetô "paplangyáros" (Relaxa Mizil) nemcsak azt ítéli meg tévesen, hogy kinek van nagyobb szüksége a másikra, hanem parlamenti matematikából sem túl erôs. Ugyanis valamelyik nyugdíjas párt vezére is bármikor kijelenthetné, hogy nincs szüksége az autósok pártjának koalíciójára, mert van elég szakembere. A nyugdíjasok között is akadna egy kabinetre való doktor, mérnök, akadémikus. Még egy olyan miniszterelnökre is futná tartalékaiból, amilyen Vãcãroiu volt. Csakhogy a káderkészlet nem elég a kormányalakításhoz. Ahhoz parlamenti háttér is kell. A törvénytervezetek döntô többségét a kormány terjeszti elô a törvényhozói hatalomnak, és ha ott nincsenek többségben saját pártemberei, "dolgozatait" sorra kapná vissza átdolgozásra.
Egy államelnök csak akkor bízna meg kormányalakítással olyan pártot, amely nem biztosította parlamenti hátterét, ha politikai válságot akarna elôidézni — például elôrehozott választások céljából. Ez a veszély különösen akkor áll elô, ha labilis az erôviszony és az államfô a gyengébbek oldalán áll. Az adott helyzetben Ion Iliescu (ha újraválasztják) megkettôzött szájszélességgel mosolyogna, ha arra kényszerítenék, hogy törékeny többséget alkotó koalíciót bízzon meg kormányalakítással. Akkor már miért ne kérné fel a saját pártját? Azt még protekcióban is részesítené... A konvenciónak tehát a lehetséges szövetségeseket mindenképpen meg kell nyernie, hogy számottevô parlamenti többséget alkosson, nem veheti komolyan Viorel Cataramã vágyát, hogy egyedül töltsön be minden minisztériumi tisztséget.
A legbölcsebb tehát, amit most e másfél hét alatt tehetünk: figyeljünk a politikai állásfoglalásokra, de ne engedjük, hogy azok befolyásolják szavazási szándékunkat. Rajtunk ezúttal se múljon az ország politikai stabilitása, amely nyilván akkor lenne tartós, ha a konvenciós parlamenti többség és kormány munkáját nem akadályozhatja a kisebbségbe visszavonult párt elnökjelöltje.
A kelet-európai átmenet "rossz tanulóinak" nevezi a Le Monde címû francia napilap kedd esti száma Romániát és Bulgáriát, úgy vélve, hogy ezen a helyzeten — legalábbis a közeljövôben — valószínûleg a hétvégi választások eredménye, az egykori kommunisták veresége sem változtat, hiszen a jobboldali pártok gyôzelme mindkét helyen korlátozott volt, s a különbözô erôk "együttéléséhez" vezethet.
A "rossz tanuló" minôsítést a lap gazdasági adatokkal indokolja: Romániában az infláció már most elérte erre az évre a 45 százalékot, Bulgária pedig iparának csak öt százalékát privatizálta, miközben veszélyesen növekszik az ország külföldi adósságállománya is.
- Majdnem hét évvel a kelet-európai forradalmak után szakadék keletkezett az átmenet "jó" és "rossz" tanulói között: egyik oldalról ott vannak azok az országok, amelyek meg tudták adni az "Európához való visszatérés" összes szükséges biztosítékát (Lengyeország, Csehország, Magyarország és Szlovákia), a másik oldalon pedig azok, amelyek egy helyben járnak — írja a Le Monde, ezt a helyzetet részben történelmi okokkal magyarázva (az élenjárók valamennyien bizonyos fokig az Osztrák-Magyar Monarchiához tartoztak, márpedig ez utóbbi nyitott volt a nyugat-európai hatások elôtt), részben a szocialista uralom "keménységével", de azt is megírva, hogy például Románia volt az egyetlen olyan kelet-európai ország, ahol az egykori kommunisták megszakítás nélkül hatalmon tudtak maradni a szocialista rendszer megszûnése óta.
A Le Monde egyébként emlékeztet arra, hogy Párizs azt szeretné, ha Románia mindennek ellenére bekerülne a NATO-bôvítés elsô csoportjába.
- Ezen, a francia nyelvhez kötôdô ország bekerülése az élcsoportba (amelyet egyébként Franciaország szövetségesei bizonyos fenntartással fogadnak) azt mutatná, hogy az elsô bôvítési hullámot majd újabbak is követik, s hogy létrejött egy olyan dinamika, amely elkerüli, hogy egy újabb törés jöjjön létre Európában az "elôrehaladott" államok és a többiek között — ismerteti a lap a francia álláspontot.
Viorel Cataramã, a Nemzeti Liberális Párt alelnöke kedden este a televízióban nyilatkozva kizárta, hogy pártja az RMDSZ-szel együtt vegyen részt a megalakítandó kormányban.
Az RMDSZ vezetôit szerdán — mint a szövetségi elnök egyik tanácsosa elmondta — a konvenció úgy tájékoztatta, hogy Cataramã nem pártjának hivatalos álláspontját fogalmazta meg. Ugyancsak szerdán együttes sajtóértekezletet tartott a konvenció két, különben már együttmûködési egyezményt kötött liberális pártja (az NLP és a Nemzeti Liberális Párt — Demokratikus Konvenció, az NLPDK). Itt Cataramã árnyaltabban fogalmazott: mint kifejtette, a két párt úgy véli, hogy nem volna célszerû az RMDSZ kooptálása a jövendô kormányba, de nem utasítják vissza vele a parlamenti és a politikai együttmûködést.