1996. november 19.
(VIII. évfolyam, 271 szám)
Emil Constantinescu a szavazatok 95,95 százalékának megszámlálása alapján a voksok 54,43 százalékát szerezte meg.
A központi választási iroda közlése szerint vasárnap este 20 óra 30 perckor, fél órával a szavazás lezárása elôtt a részvételi arány országosan 71,7 százalék volt. Hargita megyében 87, Szeben és Kovászna megyében 79, Brassó és ConstanT,a megyében 77 százalékos volt ez a szám, a másik végletet Gorj, Galac, Giurgiu, MehedinT,i megyék képviselték 64-66 százalékos szavazási részvétellel.
Az Egyetem téren sok ezer ember gyûlt össze a gyôzelem ünneplésére. A tömegnek hangszórón közvetítették Constantinescu nyilatkozatát. Éjjel egy órakor maga Emil Constantinescu is megjelent a bukaresti egyetem erkélyén, hogy üdvözölje az idôközben tízezresre nôtt tömeget, amely páratlan lelkesedéssel üdvözölte Románia újonnan megválasztott elnökét.
Emil Constantinescu 1990-ben a bukaresti egyetem rektoraként megnyitotta az intézmény erkélyét a tüntetô diákok elôtt, és ezzel indult el politikai pályája. Az újonnan megválasztott államfô "a román demokrácia nullás kilométerkövének" nevezte az Egyetem teret, az 1989-es fordulatban létrejött kormányzat elleni elsô ellenzéki tömegmozgalom színhelyét, és a javarészt fiatalokból álló tömeghez fordulva kijelentette: "Gyôztünk!" Ugyanakkor az új államfô azt is leszögezte, sohasem fogja hagyni, hogy a gyûlöletet, a bosszút hirdesse bárki.
Az erkélyre kitûzték a forradalom lyukas trikolórját, és egy pap vezetésével a tömeg elmondta a Miatyánkot. Végül a tér egésze a "Gyôzelem!, Gyôzelem!" kiáltást visszhangozta.
Románia-szerte tömegek ünnepelték a városokban Emil Constantinescu és az új többség gyôzelmét a hétfôre virradó éjszaka.
Bukarestben hajnali háromkor még több tízezer ember töltötte meg az Egyetem teret, ahol rögtönzött rock-koncert üdvözölte a gyôztest, s az 1989-es decemberi forradalom lyukas zászlait lengette a javarészt fiatalokból álló tömeg.
Temesvárott, az 1989-es decemberi forradalom városában ismét megnyitották az Opera erkélyét, s a téren lelkes sokaság gyûlt össze, Emil Constantinescu képeit emelve a magasba.
Kolozsvárott, Marosvásárhelyt, Ias,i-ban, Krajován és Brassóban is felvonulással ünnepeltek a demokratikus erôk. A fôvárosban és a vidéki városokban késô éjszaka is tülkölô autók száguldoztak a fôútvonalakon.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke kijelentette: Ôszinte örömmel töltötte el Emil Constantinescu választási gyôzelme és az, hogy a november 3-i parlamenti választások eredményével és az elnökválasztás november 17-i kimenetelével létrejöttek a kívánt változáshoz szükséges összes feltételek. Hozzáfûzte: "Felelôsek vagyunk azért, hogy ez a változás meg is valósuljon".
A PRO TV magántelevízió választási éjszakájára meghívott politikai vezetôk sorában nyilatkozva Markó Béla örömét fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy az RMDSZ és szavazótábora példás összetartással és szolidaritással hozzá tudott járulni ehhez a gyôzelemhez és változáshoz.
Az elkövetkezô idôszakot az RMDSZ elnökének véleménye szerint sokféle módon fogják emlegetni, nevezik majd a reform, az integráció idôszakának, de meggyôzôdése szerint a kisebbség és a többség, a többség és a kisebbség közötti megbékélés idôszaka is lesz.
A vasárnap megválasztott új államfô kijelentette: támogatja a Magyarország és Románia közötti közeledést, hiszen a két ország közötti, nemegyszer mesterséges feszültségek negatív hatást gyakoroltak mindkét ország, valamint földrajzi térségük nyugalmára és belsô stabilitására. A közeledéshez a kölcsönös bizalom újjáépítésére és együttmûködésre van szükség — mutatott rá az MTI tudósítójának kérdéseire adott írásos válaszában.
A politikus kiemelte, hogy a Magyarországgal kötött alapszerzôdés a román politikai erôk többségének támogatását élvezte, mivel valamennyien megértették annak fontosságát az ország számára. "Egy ilyen szerzôdés azonban nem a vége, hanem csak a kezdete egy folyamatnak, s a két félen múlik, hogy az ily módon létrehozott keretet valóban megenyhült légkör megteremtésére használja fel országaink között" — fûzte hozzá.
Utalva arra, hogy választási kampányát a nemzeti megbékélésre szólító felhívással indította, az új elnök hangsúlyozta: ezzel nem választási propagandát kívánt folytatni, hanem a román alkotmányban elôírt felelôsségét vállalta, mivel az államfônek minden állampolgár javára kell biztosítania az ország biztonságát és stabilitását. Külsô téren ez a szomszéd országokhoz való közeledést jelenti, akkor is, ha a kormányon lévô koalíciók politikai képletei eltérôek.
Belpolitikai téren — fûzte hozzá — az utóbbi éveket mesterséges feszültségek jellemezték, s ezeket politikai fegyverként használta a korábbi kormánypárt. Ilyen feszültségeket alakítottak ki a többség és a kisebbségek között, valamint a lakosság különbözô társadalmi és szakmai csoportjai között.
"Demokratikus államot nem lehet úgy építeni, hogy fenntartanak vagy éppen kiprovokálnak ilyesfajta feszültségeket, amelyek idônként nyílt konfliktusokká fajultak, mint az Marosvásárhelyen (1990 márciusában — a tud.) vagy a bukaresti bányászjárások során történt" — mutatott rá Constantinescu.
"Ránk hárul a felelôsség azért, hogy lezárjuk ezeket a sebeket, és azok, akik bennünket választottak, nem fognak csalatkozni bennünk. Demokráciában a többségnek, akár politikai, etnikai, vallási vagy kulturális többségrôl van szó, figyelembe kell vennie a kisebbségek panaszait. Ez azt jelenti, hogy ezeket a kérdéseket demokratikusan fogjuk megvitatni, és mindenkinek a szava számít majd, akár a többséghez, akár a kisebbséghez tartozik."
Constantinescu álláspontja szerint nincs olyan probléma, amelyet ne lehetne demokratikus módon megoldani, tárgyalások révén, ha megvan a megbékélésre irányuló politikai akarat, s ha tiszteletben tartják az ország törvényeit és a demokratikus elveket.
A választások nyomán kialakult új politikai helyzetrôl szólva Emil Constantinescu hangsúlyozta: a Román Demokratikus Konvenció vált az ország fô politikai erejévé, másfelôl a Szociáldemokrata Unió nagy támogatást kapott a választóktól. A két politikai alakulat programjai kiegészítik egymást, és az a közös törekvésük, hogy jó irányban változtassák meg Románia helyzetét, a Konvenció és az SZDU politikai szövetségének létrehozására vezetett. Ez — mondotta — erôs, stabil és akár kényelmes többséggel is rendelkezik a kormányzáshoz.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy miként látja az RMDSZ részvételének lehetôségét az új kormányzásban, Constantinescu kijelentette, hogy "természetesen keresni fogjuk a kormányzási programot elfogadó más, hitelesen demokratikus erôk támogatását is", és ennek feltételeként a román alkotmány tiszteletben tartását jelölte meg. "Készek vagyunk mind a parlamentben, mind a kormányban együttmûködni minden olyan erôvel, amely teljes mértékben felvállalja a demokrácia értékeit és a román állam alapelveit" — szögezte le a politikus.
Az RMDSZ autonómiaprogramjára vonatkozó kérdésre válaszolva a megválasztott elnök kifejtette, hogy a konvenció ezzel kapcsolatban világos álláspontot fogadott el, amit a román-magyar alapszerzôdés is megerôsített. A konvenció ellenzi az etnikai alapú területi autonómiát, és a kollektív jogokat, amelyek — fejtette ki — ellentétesek a román alkotmánnyal és a nemzetközi elvekkel, de síkra száll a közigazgatási decentralizációért: ez az egyedüli eszköz, amely képes közvetlenül megfelelni az állampolgár szükségleteinek, legyen az román, magyar vagy más nemzetiségû.
Az új kormányzat céljairól és feladatairól szólva Emil Constantinescu hangsúlyozta: a konvenció fô feladatának az állampolgárok szolgálatát, jogainak visszaállítását tekinti, és felelôsnek érzi magát velük szemben. A változás, amelyet ígér, a jelenlegi válság és nyomor megszüntetését ígéri azzal a programmal, amelyet a konvenció "Szerzôdés Romániával" címen tett közzé.
Ugyanakkor a megválasztott elnök hangsúlyozta: a távozó kormány "katasztrofális gazdasági helyzetet hagy örökségül, ami szociális téren súlyos következményekkel jár. A tél küszöbén nem-csak a száraz gazdasági adatokról van szó, amelyek jelzik a válság igazi méreteit, hanem a vele járó emberi problémáról is". Constantinescu szerint az eddigi kormányzat által okozott gazdasági zûrzavar egy bizonyos ideig éreztetni fogja hatását, azonban ugyanakkor kifejezte abbeli meggyôzôdését, hogy az új kormányzati szövetség programja képes lesz kezelni az ebbôl, illetve a tervezett reformprogramból következô szociális problémákat.
Constantinescu visszautasította azt az eszmét, amelyet — mint fogalmazott — az 1989-es fordulat óta eltelt hét évben szüntelenül terjesztett a hatalom, hogy tudnillik a reform szükségszerûen a szociális helyzet romlásával jár. Ez véleménye szerint csak arra szolgált, hogy igazolja az elôzô kormányzatot, illetve annak felemás lépéseit, azok következményeit. Természetesen a reform feltételez bizonyos szociális árat — jegyezte meg -, "de ez nem jelentheti az egész nemzet tudatos feláldozását". "Többször is rámutattam: nem szükségszerû egyes nemzedékek feláldozása. Ha valakinek fel kell áldoznia valakit, akkor azoknak kell áldozatot hozniok, akik vezetik az országot."
Ami a forrásokat illeti, az új elnök véleménye szerint pénz eddig is volt, csak hiányzott az akarat arra, hogy megfelelô módon használják. Vannak felhasználatlan alapok, amelyek eddig protokollra mentek el. Hibás maga a költségvetés, és a feketegazdaság is óriási összegeket képvisel. Az igazi privatizáció alapjainak megteremtése, a megfelelô törvények gyors meghozatala a külföldi befektetéseket is fellendítheti.
A "Szerzôdés Romániával" — a konvenció programja — pontos határidôket ír elô a szociális intézkedésekre, a gazdaság ösztönzésére, a törvényesség szigorú érvényesítésére és az egészséges fejlôdés feltételeinek biztosítására. "Nagyon fontosnak tekintjük az egyéni kezdeményezés ösztönzését és a beruházók ide vonzását. Ennek érdekében az elsô lépés a lakosságot sújtó adók és illetékek, illetve az újból befektetett profitot sújtó adó csökkentése lesz. Csak így tudjuk elôsegíteni középosztály kifejlôdését, ami a politikai és szociális stabilitás elengedhetetlen feltétele" — hangoztatta az MTI tudósítójának kérdéseire felelve Emil Constantinescu.
A Kolozs Megyei Választási Iroda összesítése szerint a megye szavazójoggal rendelkezô polgárainak 80,65 százaléka vett részt az elnökválasztás második fordulójában. Az érvényes szavazatok 69,03 százalékát Emil Constantinescu, 30,97 százalékát Ion Iliescu kapta.
*
Désen 80 százalék fölötti részvételi arányt könyvelhettek el. Tizenötezren (63%) szavaztak Constantinescura, kilencezren (37%) Iliescura.
*
Emil Constantinescu elsöprô sikert aratott Erdély minden megyéjében. A Szabadság "felségterületéhez" tartozó megyékben — a gyôztes szempontjából — a következôképpen alakultak a százalékban kifejezett részleges eredmények: 65,73-34,27 (Beszterce-Naszód), 63-37 (Fehér) és 64,87-35,13 (Szilágy).
Az erdélyi végletek: Hargita és Kovászna megyében a volt államelnök a szavazatok mindössze 6,71, illetve 12,18 százalékát kapta, míg Hunyad megyében 55,05 százalékot ért el.
Felhívjuk a figyelmet, hogy a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja ellenzékbe vonult és nem illegalitásba — olvasható abban a közleményben, amellyel az RTDP Kolozs megyei bizottságának elnöke, Grigore Zanc tiltakozik székházuk vasárnap éjszakai ostroma ellen. Mint leszögezi, a demokratikus rendszer természetes velejárója a kormányváltás, az nem tekinthetô a bosszúállás eszközének olyan emberek részérôl, "akik a civil társadalom és az egyedüli demokratikus erô" részeseinek tartják magukat.
Vasárnap éjszaka a közvélemény-kutató intézetek eredményhirdetése után a Román Demokrata Konvenció elnökjelöltjének gyôzelmét ünneplô tömegbôl néhányan betörték az RTDP Jókai (Napoca) utcai székházának ablakait, ledöntötték a falról a Ion Iliescu választási plakátjaival teleragasztott pannót, leverték a párt névtábláját, megcsúfolták a homlokzaton lévô nemzeti zászlót.
Venczel József re, a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetem, majd a Bolyai Egyetem sok megpróbáltatást megélt jeles szociológusára emlékeztek az elmúlt napokban Csíkszeredában. Az emlékünnepség egybeesett azzal az eseménnyel, hogy a város faipari szakközépiskolája megkapta a jóváhagyást: ez évtôl felveheti a neves tudós nevét. Már föl is került az iskola falára az új névtábla. A megemlékezés során méltatták Venczel József munkásságát, tevékenységét, magyar nemzetiségünk ügyének védelméért kifejtett fáradhatatlan és önzetlen tevékenységét. Ugyanakkor az EMKE és a csíkszeredai polgármesteri hivatal Nyílt értelmiségi fórumot is rendezett Az elit szerepe az átmeneti társadalomban címmel.
Vége?! Nem hihetjük! Mivel töltjük ki a hosszú téli estéket, ha nem lesz több elnöki hirig? A kábeltévék húsz csatornáján ömlô horror színtelen színházi olvasópróba az elnökjelöltek hasfelmetszési jeleneteihez képest, a szexfilmek pedig kosztümös lovagi játékoknak tûnnek Dan Ios,ca hangaláfestéses pantomímja után.
De bele kell törôdnünk, hogy a választási komédia nem tarthatott örökké. Meguntuk volna. Különben is már voltak jelek, hogy ha folytatódik egyrészt az országhatárokon átívelô területi autonómia, másrészt az Istentôl való rettegés számonkérése, a szavazótábor végletesen lecsökken. Kettôre. Mindkét jelölt egy-egy szavazatot kapott volna, saját magától.
A választási kampány nyilatkozatanyaga azonban még sokáig elmélyült elemzések tárgyát fogja képezni. A politikai helyzetelemzôk nem mondhatják, hogy unják, hiszen ez a kenyerük. Másrészt az óriási szózuhatagból valóban messzemenô következtetéseket és bölcs tanulságokat lehet levonni, amelyek segíthetnek a közeljövôben az eligazodásban.
Idézzünk fel például egy apró mozzanatot. Javában dübörgött Ion Iliescu ultranacionalista kampánya, amikor Radu Berceanu, a Demokrata Párt alelnöke — tehát Petre Roman közeli munkatársa — a következôket mondta sajtóértekezleten: az RMDSZ bizonyos feltételek mellett részt vehet a kormányzásban, elképzelhetô, hogy Tulcea megyefônöke RMDSZ-es lesz, de a magyar szervezet tagja semmi esetre sem töltheti be Maros megye prefektusi tisztségét.
Elsô gyanúnk az lehet, hogy Berceanu azokat akarta megnyugtatni, akiket Iliescu felizgatott a magyar veszéllyel. Ebben az esetben csak azt vethetjük a szemére, hogy meglehetôsen bugyután érvelt. Ha véletlenül odafigyelt egy tulceai szavazó, az biztosan nem repdesett az örömtôl, hogy magyar prefektusa lehet a jövôben. Moldvai vagy oltyán szavazó pedig így hördülhetett fel: Mi van!? Már nemcsak Erdélyt, hanem a Fekete-tengert is eladták a magyaroknak?
Tényleg: miért volt szükség Tulceával célozgatni? Miért nem mondott Radu Berceanu csak annyit, hogy RMDSZ-es megyefônököt sehol sem neveznek ki? Vagy hogy az RMDSZ egyáltalán nem kap helyet a kormányban, mert a konvenciósok és a szociáldemokraták koalíciója az RMDSZ nélkül is biztosítja a parlamenti többséget. A teljes kisemmizésre lelkileg fel voltunk készülve, tudtuk, hogy választási szövetségeseinket ismét elhatárolódásra kényszerítették mindentôl, ami magyar.
A roppant lélektani feszültség is oka lehetett a kiszólásnak. Ebben az esetben a fellazítás idején nyílt vagy hallgatólagos helyreigazításokra számíthatunk. Ha azonban ez nem következik be, akkor végtelen sajnálatunkra régi beidegzôdések megnyilvánulásának voltunk tanúi.
A tulceai magyar prefektusnak ugyanis történelmi elôdjei vannak. Groza idején, amikor bizonyítani kellett, hogy Romániában a kisebbségek elôtt minden pálya nyitva áll, magyar milicistákkal töltötték meg Bukarestet. Még fônöknek is jutott belôlük. Szerepük körülbelül ugyanaz volt, mint a román kommunistaelleneseket vallató magyar szekusoknak: azt az egyszerû embert, akit a román nyelvet törô magyar milicista a román fôvárosban megbüntetett, vagy Isten ne adja, ôrizetbe vett, abból az integrált Európa sem törli egykönnyen ki az ellenszenvet.
Késôbb elôszeretettel emeltek ki aktivistánakvalókat is más megyébe. Nem csak magyarokat. Ion Iliescu egykori munkahelyén, a KISZ KB-nál, dolgozott például egy szebeni szász fiú, akit minden hónapban következetesen Konstancára irányítottak terepmunkára. Változott a helyzet, amikor Nicu Ceaus,escu vette át a "tárcát". A mindenkori német összetételjavító ifjúsági aktivistát viccesen NeamT, megyébe zavarták, hogy ne felejtsen el németül...
Mi szükség volt erre? Meglehetôsen primitív elgondolás szerint a hatalom képviselôinek nem kell szót értenie az emberekkel, sôt, elônyös, ha nem szunnyadnak bennük lokálpatrióta érzelmek. A káderszétszórási módszer pedig távlatilag elômozdította a szülôföldtôl való teljes elszakadást, az anyanyelv konyhaszintûvé züllesztését.
Nem volna helyes besétálni a történelmi kátyúba. Van tulceai képviselônk, mert a szavazatelosztási algoritmus "okosságából" bármi kitelik, de ôneki a mandátum megszerzési helyétôl függetlenül az RMDSZ elôtt kell számot adnia tevékenységérôl. Állami kinevezéseket azonban olyan vidékeken, amelyekhez semmi közünk, ne fogadjunk el. Mi sem sajnálnánk túlságosan azt a magyar prefektust, akit a deltai orvhalászok megtépnek, ha nagyon törvényeskedik.
Ezt a kérdést alaposan át kell gondolni, mivel ez sok bajt okozhat mind nekünk, mind a konvenciónak.
Elôször is a kovenció eddig nem ajánlott fel az RMDSZ-nek semmilyen kormánypozíciót, sôt Cataramã úr nyilatkozata biztos nem csak magánvélemény. Teljesen egyetértek Csernik úrral abban, hogy a konvenció nyitottsága ellenére sem teljesítheti jogos követeléseinket, mivel azok csak részbeni teljesítése is a soviniszta románság támadásának szolgálna alapul.
Más szempontból vizsgálva a kérdést felvetôdik: vajon egyáltalán érdeke-e az RMDSZ-nek bármilyen részvétel az új kormányban? Véleményem szerint nem, mivel az új kormány, ha be akarja tartani választási ígéreteit, rengeteg népszerûtlen intézkedést kell hogy hozzon mindjárt a kormányzása elején: felszámolni a ráfizetéses, csak készletre termelô mamutvállalatokat, ami még sikeres magánosítás mellett is sok munkahely megszûnéséhez, a munkanélküliség növekedéséhez és így a társadalmi feszültség kiélezôdéséhez vezet. Anyagi alapot teremteni azon gazdasági, pénzügyi, kulturális, egészségügyi stb. kérdések megoldásához, melyeket a választási kampány során Constantinescu úr felsorolt. Ha ezekhez hozzátesszük a megoldatlan kisebbségi kérdéseket is, elképzelhetô, hogy "aki utánunk jön, tegye be az ajtót" alapon a Vãcãroiu-féle társaság még örül is, hogy megszabadult az ország vezetésének terhétôl. Érdemes-e részt vállalni e népszerûtlen intézkedések meghozatalában, újabb bûnbakszerepet vállalni a soviniszták örömujjongására?
Szerintem jobb politika lenne mind a parlamentben, mind a szenátusban kormányon kívüli csoportként támogatni a kormány azon intézkedéseit, melyek véleményünk szerint megfelelnek a társadalmi haladásnak, segítenek kikecmeregni a szegénységbôl, elôsegítik a Nyugathoz való felzárkózásunkat, a demokráciát. Építô javaslatainkkal is elôsegíthetnénk a fenti célok elérését, ugyanakkor nem tévesztve szem elôl az RMDSZ programjában lefektetett alapelveket, képviselôink küzdenének azok megvalósításáért.
Még nem tudjuk, pontosan milyen jótékony változást-változásokat hoz az ország életébe az újonnan megválasztott kormány és az új köztársasági elnök. Illúziókat kergetnünk súlyos hiba lenne, majdnem akkora, mintha gyanakodva fogadnók ezt az újabb "rendszerváltást". Egyáltalán nem valószínû, hogy az ország gazdasági helyzete egyik napról a másikra jobbá váljék, hiszen a 7 éves, fôként a hirtelen támadt rések betömését célzó gazdaságpolitika a csôd szélére sodorta az országot. Biztos, hogy igen nehéz hónapok-évek elôtt állunk, amíg sikerül talpra állítani, az európai szinthez közelíteni az ország gazdasági életét.
Ha a romániai magyarság sajátos helyzetét tekintjük, abban sem hiszem, hogy látványos javulás következnék be egyik napról a másikra.
Valaminek azonban vége.
A szavazóurnák elé járuló román többség már a november 3-i választások alkalmával bebizonyította: magyarellenes szólamokkal immáron egyetlen párt- vagy politikai személyiség se állíthatja maga mellé a nemzet nagy részét. Végsô próbálkozásként, az RTV 1-es csatornáján november 13-án és 14-én "sugárzott" vetélkedôn, Ion Iliescu elnök úr is megpróbálkozott ezzel, olyan kijelentést tulajdonítva ellenfele "szövetségesének", Frunda György szenátor úrnak, amilyet ez sohasem tett. Ha a rágalomnak bizonyult állítás 13-án váratlanul is érte Emil Constantinescu professzor urat, amikor a következô napon az ország elnöke ismét elôhozakodott vele, a professzor megkérdezte tôle: Miért hazudik? — És elôhúzta a nemzetközi újságíró-közösség írásos cáfolatát, amely szerint Frunda szenátor a feltüntetett alkalommal nem tett olyan kijelentést, amilyet a szélsôségesen nemzeti beállítottságú lap — és utána, szabadon Iliescu elnök úr — tulajdonított neki.
A hatalmuk megôrzése érdekében látványos "magyarellenességükkel" népszerûségre törô vezéreknek ez a fogása nem újkeletû. Ehhez folyamodott, kiváltképpen "uralma" utolsó húsz esztendejében maga a diktátor is, a nép nyomorával párhuzamosan növekedô mértékben. Hiszen emlékszünk rá. Jóllehet a rendszerváltás után mind a romániai magyarság, mind pedig Magyarország (amely — ne felejtsük — elsôként ismerte el az új román kormányzatot) mindent elkövetett, hogy baráti alapokra helyezze a két ország, a két nép kapcsolatát, kurta három hónap alatt bebizonyosodott, hogy ez lehetetlen. A hatalomra került újkommunista politikusok ahelyett, hogy a diktatúra alatt oly tervszerûen, alaposan rakott falat bontani kezdték volna a két nép között, tovább építették-vastagították, erôsítették azt, azzal a meggyôzôdéssel, hogy ily módon állandósíthatják hatalmukat. Ezenközben megfeledkeztek valamirôl — és nem figyeltek fel egy jelenségre.
Megfeledkeztek arról, hogy '89 decemberének forró napjaiban csúfosan megbukott a diktatúra (utolsó) kísérlete, amellyel még egyszer a magyarokra próbálta hárítani az ország egyensúlyvesztésének ódiumát.
Nem figyeltek fel arra, hogy hiábavaló a nacionalista-sovén hevítettségû tömeg kórusát vezényelni (1990. dec. 1. Gyulafehérvár), mégpedig annak, aki bár nem tartozik közéjük, megnyergelni kívánja "lendületüket".
Mondjuk ki végre: A román-magyar alapszerzôdés valójában nem a két ország, a két nép közeledéséért, mint inkább a két ország euroatlanti csatlakozásának a megkönnyítéséért íratott alá. Egy azonban bizonyos: a magyarellenes izgatás méregfogát, ha ki nem is húzta teljesen, igencsak meglazította. Immáron nehéz volt a hivatalosságnak arra hivatkoznia, hogy Magyarország fel akarja darabolni Romániát, el akarja venni Erdélyt. Ám a romániai magyarság ellen izgatni-lázítani lehetett tovább is. Egyes szélsôséges pártok — sôt elnökjelöltjeik is — bôven éltek ezzel a lehetôséggel. A jól beváltnak tûnô, régi recept szerint próbált Ion Iliescu — még hatalomban lévô — elnök úr is ellenünk izgatni a nagyobb népszerûség érdekében a választási kampány végén.
Nem vált be.
Mondom: valószínû, hogy igen nehéz hónapok-évek elôtt áll az ország. Helyzetünket — a romániai magyarságét — tekintve pedig csak egyetérthetünk az ország újonnan megválasztott elnökével, Emil Constantinescu professzor úrral, aki a Kossuth rádió kérdésére ezt válaszolta: Mindenekelôtt a bizalmat kell helyreállítani.
A választások eredménye világosan bizonyítja: Mi bízunk Emil Constantinescu elnök úrban, bízunk az új román demokráciában.
Egyelôre — bízunk. A lelkesedéssel még ráérünk.
Egy bizonyos: A román nemzet túlnyomó többségét már nem lehet magyarellenes jelszavakkal manipulálni.
Mugur Isãrescu, a Nemezeti Bank kormányzója hétfôn kijelentette a Mediafax hírügynökségnek, hogy támogatja a Demokratikus Konvenció és a Szociáldemokrata Unió két hete aláírt sürgôsségi programját, amely a gazdasági válság féléven belüli orvoslását célozza. Ennek értelmében pénzügyi reformot hajtanak végre, liberalizálják a valutaárfolyamokat és a bankközi valutapiacot, szigorúan ellenôrzik a pénzkibocsátást az infláció megállítása végett, és felgyorsítják a magánosítást. A gazdasági stabilitást célzó intézkedések érinteni fogják a kamatlábakat, a valutaárfolyamokat, a hitelek és a kereskedelmi bankok kötelezô tartalékainak szintjét. Isãrescu jelezte, hogy a programot minél tovább halogatják, annál nehezebben lehet majd kivitelezni. Az év eleji becslésekhez képest az ország gazdasági mutatói eltérést mutatnak, fôleg a kivitel növekedése és a pénzhígulás terén, ezért a kormány szeptemberben nemcsak a költségvetést, de az idei gazdasági fôbb célkitûzéseket is módosította.
A magyar-román kapcsolatok további bôvülése és a magyar kisebbség helyzete szempontjából bíztatónak ítélte a romániai elnökválasztás eredményét Kovács László. A magyar külügyminiszter az MTI érdeklôdésére hétfôn fejtette ki véleményét a Demokrata Konvenció jelöltjének a második fordulóban aratott gyôzelmérôl.
Miként rámutatott, az elnökválasztásnak igen komoly volt a tétje, hiszen a román alkotmány jelentôs hatáskört biztosít az államfônek. A választás eredményét Magyarország szempontjából értékelve azt kell vizsgálni, hogy az miként hat a kétoldalú kapcsolatokra, várhatóan milyen befolyást gyakorol a romániai magyar közösség életére, kisebbségi jogainak érvényesülésére, és mennyiben érinti Románia jövôbeni külpolitikai orientációját, ezzel összefüggésben a térség stabilitását. Figyelembe véve Emil Constantinescu választási programját és a kampány során elhangzott nyilatkozatait, mindhárom kérdésre megnyugtató választ adhatunk — hangoztatta Kovács László.
Hozzátette: — Meggyôzôdésem, hogy Constantinescu elnöksége idején az alapszerzôdés szellemében, az abban foglaltaknak megfelelôen bôvülni fognak a kétoldalú magyar-román kapcsolatok, érvényesülnek majd a magyar kisebbség jogai, és új lendületet kap Románia euroatlanti orientációja, a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozása is. Ezt a várakozást az is alátámasztja, hogy a parlamenti választásokon ugyancsak Emil Constantinescu pártja, a Demokrata Konvenció szerezte a legtöbb szavazatot, így e tömörülés vezetésével alakulhat meg az új bukaresti kormány. Az ország stabilitása, a bel- és külpolitika következetessége, kiszámíthatósága szempontjából elônyös, hogy az államfôi poszt betöltôje, illetve a kormány azonos politikai színezetû és eddigi megnyilatkozásai értelmében elkötelezett a demokratikus értékek iránt.
- Magyar részrôl készek vagyunk az új elnök és a kormány beiktatását követôen felvenni a legmagasabb szintû kapcsolatokat, áttekinteni az alapszerzôdésben foglaltak megvalósításának feladatait és támogatni Románia euroatlanti integrációs törekvéseit — mondotta végezetül a magyar diplomácia vezetôje.
Emil Constantinescu, az újonnan megválasztott államelnök 1939. november 19-én született Tighina városában, a mai Moldovai Köztársaság területén. Apja mezôgazdasági mérnök volt, akit a Regátból helyeztek át az akkor Romániához tartozó Besszarábiába. A háború után a család a Kárpátok alatt fekvô Arges, megyébe költözött, Emil Constantinescu itt, Brãdet faluban töltötte gyerekkorát.
Pites,ti városában, a Nicolae Bãlcescu Líceumban folytatott középiskolai tanulmányai után a Bukaresti Egyetem jogi fakultását végezte el. (Itt ismerte meg feleségét, Nadia Ileanat, aki diáktársa volt. Két gyermekük született, Dragon és Norina, jelenleg mindkettô egyetemista. Emil Constantinescu és családja görögkeleti — ortodox — keresztény vallású).
Bíróként Arges, járásba helyezték, ámde mivel elégedetlen volt a jogrendszer mûködésével, elhatározta, hogy geológus lesz — olvasható hivatalos életrajzában. A Bukaresti Egyetem geológiai fakultását 1966-ban végezte el, tanulmányait irodalmi és filozófiai tárgyakkal egészítve ki. Geológusként bejárta az országot, részt vett az ásványi kincsek kutatásában és kiterjedt tudományos tevékenységet fejtett ki: hét könyv és 67 tudományos közlemény szerzôje. 1966-tól elôad a Bukaresti Egyetemen, amelynek 1991-tôl tanára — ugyanakkor több külföldi ásványtani és geológiai társaság tagja vagy tiszteletbeli tagja. 1990-ben a Bukaresti Egyetem rektorhelyettesévé, 1992-ben rektorává választották, 1992 és 1996 között az Egyetemi Rektorok Országos Tanácsának is elnöke. 1996-ban politikai elfoglaltsága miatt adja fel egyetemi rektori tisztségét.
Emil Constantinescu politikai pályájának meghatározó pillanata az volt, hogy az 1990 januári diákmozgalom idején megnyitotta a város központjában lévô egyetem erkélyét Iliescu ellenzéke elôtt. Aktív szerepet játszott a civil társadalom szervezeteinek megteremtésében. Az 1990 júniusi "bányászjárás" után, amelynek során a Bukaresti Egyetemet is feldúlták, egyik kezdeményezôje volt az "Egyetemi Szolidaritás" és a "Polgári Szövetség" létrehozásának, s az utóbbi képviselôjeként a "Román Antitotalitárius Fórum" nevezetû ellenzéki pártcsoportosulás soros ügyvezetô elnöke volt 1991-ben, amikor elhatározták annak átalakítását politikai-választási szövetséggé, Demokratikus Konvenció néven.
1992 júniusában általános meglepetést keltett, hogy a konvenció a keretében összefogott nagymúltú, a diktatúra idején betiltott és az 1989 decemberi fordulat után újra színre lépett pártok valamelyikének vezetôje vagy "történelmi személyisége" helyett az akkor még viszonylag ismeretlen, volt párttag, s az adott pillanatban egyik nagy párthoz sem tartozó politikust jelölte az elnökválasztáson. Ez elsôsorban Corneliu Coposunak, a konvenció akkori elnökének, s a szövetség legnagyobb pártját képezô Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnökének volt köszönhetô: az 1995 novemberében elhunyt politikus, aki 18 évet töltött a diktatúra börtöneiben, benne találta meg az új politikus-nemzedék ígéretes képviselôjét.
Az 1992 szeptemberi választáson Emil Constantinescu ugyan alul maradt Ion Iliescuval szemben, de csaknem 5 millió szavazatot szerzett a második fordulóban (38 százalék). 1992 végén ôt választották a konvenció elnökévé. Vezetése alatt az addigi laza pártszövetség átalakult. Minden megyében kiépítette szervezeteit, és 1995 márciusában új szabályzatot fogadott el, amely leszögezte, hogy a konvenció elnöke egyben annak egységes jelöltje az elnökválasztásokon.
Az új szabályozást elutasító Román Szociáldemokrata Párt, a Polgári Szövetség Pártja és a Liberális Párt '93 ekkor kivált a konvencióból, s más, elvi viták kapcsán így döntött az RMDSZ is — a párbeszéd azonban mindezekkel az erôkkel folytatódott. Másfelôl idôközben visszatért a konvencióba a Nemzeti Liberális Párt, amely az 1992. évi választások elôtt hagyta azt el. A változások növelték a konvenció egységét és hatékonyságát, s megalapozták gyôzelmét a november 3-i parlamenti választásokon. Maga Constantinescu 1995 ôszén belépett a KDNPP-be. 1996. szeptember 16-án e párt küldöttségének tagjaként vett részt személyesen is a román-magyar alapszerzôdés temesvári aláírásán, ahová csak a pártok képviselôit hívták meg.
November 3-án Emil Constantinescura a választók 28, Petre Romanra pedig 21 százaléka szavazott az elnökválasztások elsô fordulójában. A november 17-i siker zárókövét az adta, hogy november 7-én Emil Constantinescu és Petre Roman aláírásával a konvenció és a Szociáldemokrata Unió (Roman az utóbbi jelöltje volt) választási, parlamenti és kormányzati együttmûködési szövetséget kötött, amely, mint hangsúlyozták, nyitott a programjával egyetértô más demokratikus erôk csatlakozása elôtt is.
Amerikai lapvélemények szerint a vasárnapi romániai elnökválasztási eredmény hûen tükrözi az ország állampolgárainak azt a törekvését, hogy a magasabb életszínvonal reményében készek vállalni a gyorsabb és keményebb reformokat.
A The Washington Post tudósításában kiemelte, hogy a Ceaus,escu-rendszer bukása óta a román vezetés most elsô ízben szakíthat teljesen a kommunista gyökerekkel. A The New York Times úgy vélekedett, hogy a választások eredményeként alapvetôen új politikai felállás alakult ki az országban. Tudósítója szerint Ion Iliescu elmozdításában érzékletesen kifejezésre jutott a lakosság mély kiábrándultsága a gazdasági visszaesés és az életszínvonal csökkenése miatt.
A lap szerkesztôségi cikkben is foglalkozott az utóbbi hónapokban lezajlott közép- és kelet-európai választásokkal. Megítélése szerint az eredmények rendre azt jelzik, hogy a fiatal demokráciák "új ideológiát fedeztek fel — a hozzáértés, a szakértelem ideológiáját". Felhívta a figyelmet arra, hogy a kormányzásból kiszavazott erôk zöme a volt kommunistákból állt, akiknek néhány évvel ezelôtti visszatérése még azt sugallta, mintha a kelet-európai népekben nosztalgia élne a kommunista idôk iránt.
- Most viszont a jelek arra mutatnak, hogy a szavazók leginkább tiszta és hatékony kormányzásra vágynak — írta a The New York Times.
Cikke szerint a hivatalban lévôkkel szembeni lázadás kedvezô jelenség, hiszen "ha egy kormányzó párt tudja, hogy hamarosan ellenzéki sorsra kényszerülhet, nagyobb késztetést érez a polgári társadalom alapjait megteremtô intézmények kialakulásának, a magántelevíziók és a nem kormányzati szervezetek létrejöttének az engedélyezésére, kezének a tisztán tartására". Aláhúzta, hogy a szembefordulás egyúttal bizonyítja: a térség végleg felszabadult az egypárti uralmak alól.
- A szavazók üzenete egyértelmûnek tûnik. Azt szeretnék, ha a politikusok nem azon merengenének, hogy mi történt 1989-ben, hanem inkább 1996 problémáival foglalkoznának. Munkahelyeket akarnak, és az alapvetô szolgáltatások fennmaradását. Olyan nyugdíjakat, amelyekbôl meg lehet élni. Felháborítja ôket a szemük láttára zajló korrupció, különösen azok a kétes privatizációs ügyletek, amelyek kedvezményezettjei gyakran a hatalmon lévôk családtagjai és barátai — írta a The New York Times.
Megjegyezte azt is, hogy a régi politikai címkéknek már nem sok közük van egy-egy párt mai teljesítményéhez. Magyarországon "például a kormányon lévô magyar szocialisták olyan takarékossági programot indítottak, amelyet Margaret Thatcher csak megtapsolhat" — fûzte hozzá.