1996. november 20.
(VIII. évfolyam, 272 szám)

A Központi Választási Iroda kedden, 11.30 órakor kibocsátott közleménye szerint az elnökválasztás végleges eredményei a következôk: részt vett 13 078 883 szavazó, a választójoggal rendelkezô polgárok 75,90 százaléka A szavazatok megoszlása: Emil Constantinescu 7 057 906 (54,41%), Ion Iliescu 5 914 579 (45,59%).

A magyarok két dologban is reménykedhetnek. Elsôsorban a változásban és a megbékélésben, továbbá közösségünk jogainak betartásában — nyilatkozta Frunda György az AM PRESS munkatársának. A magyarok szavazata Ion Iliescu kampánya ellen irányult, pontosabban az ellen, amit a kampány utolsó hetében mûvelt, választási propagandacélra használva a magyar problémát — mondotta Frunda, majd kifejtette, hogy szerinte az RMDSZ helye a parlamenti többségben és a kormánykoalícióban van. Az AM PRESS idézi szavait: "Kell hogy legyen emberünk a mûvelôdési és a közoktatási minisztériumban, de nem miniszteri szinten, ezeken a területeken nagyon sok problémánk merült fel, de legyen képviseletünk gazdasági szakminisztériumokban is".

Radu Vasile KDNPP-fôtitkár hétfôi sajtókonferenciáján kijelentette, hogy ez az elsô alkalom a román történelemben, amikor a nép demokratikus választással cseréli le elnökét.

A parasztpárti politikus aláhúzta az RMDSZ-tôl nyert 9 százalék fontosságát, és kijelentette, hogy ez jó jel, amelytôl nem lehet eltekinteni, és lehetôvé teszi, hogy gondolkozzanak az RMDSZ-szel való együttmûködésen a kormányzásban. A KDNPP szerint bebizonyosodott az is, hogy a demokratikus ellenzék legértékesebb tôkéjét saját választótestülete jelenti, amely köszönetet érdemel. Ez a választótestület megérdemel egy új elnököt, egy más parlamentet és egy más kormányt is.

Kidomborítva, hogy kedvezô nemzetközi visszhangok kezdtek érkezni a demokratikus erôk gyôzelmérôl, Radu Vasile reményét fejezte ki, hogy ezek gazdasági és pénzügyi támogatásban fognak megtestesülni.

Úgy vélte egyben, hogy Románia most éli át az 1989-es bársonyforradalmat, amelyet más, volt kommunista országok átéltek már.

Ha a hétéves Iliescu-rezsim elértéktelenítette a demokrácia fogalmát, most itt az alkalom, hogy bebizonyítsuk, a demokrácia nem üres szó vagy demagógia, hanem erô ahhoz, hogy válassz és alapvetô változásokat idézz elô — mutatott rá a KDNPP fôtitkára.

Leopold Bill von Bredow, Németország bukaresti nagykövete a Rompresnek adott hétfô reggeli nyilatkozatában kijelentette, hogy örömmel nyugtázta a választások békés lefolyását, amely bizonyítja a románok demokráciához való ragaszkodását és a választók demokratikus érettséget. Különösen értékeltem minden pártnak a kiállását ezen a Románia jövôje szempontjából fontos éjszakán.

A Simiti, Rãdulescu, Sîrbu kereszténydemokrata hármas azért hívta össze a kolozsvári sajtó képviselôit, hogy köszönetet mondjon nem csupán a választások alkalmával a lapokban kifejtett propagandáért, hanem azért a kritikai szellemért is, amellyel az eseményeket kísérte. Mindezt pedig pezsgôbontással, koccintással zárult az egy órán át tartó kérdések és feleletek után.

A prefektúrán várható változásokról annyit bocsátottak elôre a KDNPP helyi vezetôi, hogy elismeréssel adóznak Ioan Rus prefektus elegáns gesztusáért, amellyel hatalomátadási szándékát jelezte, de azt még nem tudják, ki követi majd a legmagasabb megyei tisztségben. A jelenlévôk Fãrcas, úrra voksolnának leginkább, továbbá tudomásuk van arról, hogy a prefektúra személyzetének legnagyobb része távozni készül, holott a DK nem kívánja a volt kormánypárt mintájára konvenciósokkal elárasztani a helyhatóságot. A személyzet kiválasztásában csakis a szakmai hozzáértés és erkölcsi magatartás számít. Véleményük szerint változás nemcsak a prefektúrán, hanem számos országos intézménynél is lesz. Az elkövetkezendôkben nem lesz létalapja például az Állami Vagyonalapnak, az Egészségügyi és Mezôgazdasági Igazgatóságoknak. Az alprefektus kérdésében pedig nem a helyi szervezetek döntenek, így személyre szóló elképzelésük egyelôre nincs.

Emil Constantinescu erdélyi elsöprô gyôzelmét pozitív kampányának, kampánystábja munkájának és a térség magasabb rendû polgárosodása javára írják, valamint annak a ténynek, hogy az ellenjelölt gyûlölködést igyekezett szítani a lakosság körében, az erdélyiek pedig ezzel ellentétben csendre és békére várnak. Ettôl függetlenül Románia többi részén is a mentalitás változása tapasztalható, Constantinescu ott is több szavazatot kapott, mint 1992-ben.

Egyéb vonatkozásban még elhangzott, hogy szükséges lenne Ion Iliescu mentelmi jogának a megvonása, hogy a Jókai utcai RTDP-székháznál jelzett rongálás értéke nem haladja meg a 10 000 lejt, és nem a konvenciós fiatalok okozták, hogy a hatalom átvételét nehezíti az a körülmény, hogy a szakszervezetek túl szoros kapcsolatban álltak a volt hatalommal, hogy a titkosszolgálatok már a választások idején jelezték átállásukat, és csak egy KGB-s mag tartott ki Iliescu mellett. A volt parlament adós maradt ugyanakkor a helyi adminisztrációra, vagyonra és közpénzekre vonatkozó törvénnyel, márpedig a valódi helyi autonómia megteremtésében teljesen elmaradtunk Európa többi országához képest.

Sz. P.

Victor Ciorbeát, Bukarest júniusban megválasztott fôpolgármesterét jelölte Románia miniszterelnökévé a november 3-i választásokon gyôztes Román Demokratikus Konvenció vezetô erejét alkotó Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt. Ciorbea bejelentette, hogy, ha lehet, a kormányfôi tisztség mellett megmaradna Bukarest fôpolgármesterének is.

A KDNPP vezetô testülete, a Koordinációs, Irányító és Ellenôrzési Iroda kedden ötórás tanácskozás után egyhangúlag hozta meg döntését. Az ülésen jelen volt Emil Constantinescu, a konvenció elnöke, Románia vasárnap megválasztott új államfôje, aki elôreláthatólag a hónap végén teszi le az esküt.

Victor Ciorbea 1954. október 26-án született Fehér megyében, a mócvidéki Ponor községben. A kolozsvári egyetem jogi fakultásának elvégzése után munkajogi és polgári jogi kérdésekre szakosodott, majd a bukaresti egyetemen kereskedelmi és polgári jogi doktorátust szerzett, 1992-ben pedig a clevelandi Casa Western egyetemen folytatott menedzsertanulmányokat. Bukarestben kerületi bíróságon volt elôbb bíró, majd ügyész, 1988-tól pedig az egyetem jogi fakultásán is elôadott, 1992-ben ügyvédként jegyezték be.

Victor Ciorbeát 1990 februárjában, a fordulat után választották az oktatási dolgozók szabad szakszervezetének elnökévé, majd 1990 júniusában a Szabad Szakszervezetek Országos Konföderációjának (CNSLR) elnöke lett. Amikor a CNSLR egyesült a FrãT,ia (Testvériség) szakszervezeti központtal, az új, 3,5 millió dolgozót tömörítô szakszervezet elnökévé választották 1993 júniusában. Errôl a tisztségrôl azonban 1994 októberében lemondott, amikor az egyesült központban a kormánypárthoz közel álló (késôbb annak fôtitkárává emelt) Miron Mitrea ügyvezetô elnök tábora kerekedett felül. 1994. október 23-án Ciorbea a Romániai Demokratikus Szakszervezetek Konföderációjának elnöke lett. Az általa vezetett konföderáció együttmûködési megállapodást kötött az akkor ellenzéki Demokratikus Konvencióval.

Ciorbea egyike a konvenció ama új vezetôinek, akiket Corneliu Coposu, a párt tavaly elhunyt történelmi vezetôje támogatott a politikai pályán. Emil Constantinescu, az új államfô és Victor Ciorbea egyaránt ehhez a csoporthoz tartozik.

Tegnap délután 5 órai kezdettel ülésezett a Kolozs megyei RMDSZ Ügyvezetô Tanácsa (MÜT). A legfontosabb napirendi pont a parlamenti és elnökválasztások során kialakult új helyzet elemzése volt. Molnos Lajos bevezetôjében elmondta, hogy Markó Béla szövetségi elnök és Takács Csaba ügyvezetô elnök felkérte a területi elnököket, konzultáljanak a tagsággal azzal kapcsolatban, hogy milyen szerepet vállaljon az RMDSZ az elkövetkezôkben: támogassa parlamenti szinten az új koalíciót, vagy vállaljon kormányzati szerepet is, ha a választásokon gyôztes Demokratikus Konvenció felkéri, s ez utóbbi esetben mire helyezze a hangsúlyt, a központi kormányban való részvételre, vagy a kormányzat dekoncentrált intézményeire (prefektúrák, megyei igazgatóságok stb.). Mint ahogy Markó Béla a Mediafaxnak tegnap nyilatkozta, a kormányban való esetleges részvételt illetô tárgyalások szerdára várhatók. Az ülésen jelen levô kerületi elnökök, valamint a tagszervezetek vezetôi általában amellett foglaltak állást, hogy az RMDSZ vállalja a kormányzással járó felelôsséget, mert ez a leghatékonyabb módja annak, hogy a végrehajtás szintjén is beleszólhasson a magyarságot különösen érdeklô ügyekbe (oktatás, kultúra, az adminisztráció decentralizálása stb.). Lapzártáig az ülés nem fejezôdött be.

Személyleírása: különleges papíron Enescu-portré és a Bucegi-hegységbeli Sfinx, 155x70 mm-es, biztonsági szállal ellátva, mindkét oldala kékes-lilás, az ötvenezres számjegyet pedig egy dombornyomású kör révén világtalanok számára is olvashatóvá teszi. Az új és nemsokára forgalomba kerülô bankjegy, hiszen errôl van szó, tervezôi szerint igen nehezen hamisítható, és a törvény elôírásainak értelmében minden ilyen tett vagy kísérlet 3-10 év közötti börtönbüntetéssel sújtandó. Tilos, továbbá, a bankjegy kivitele az országból, és abban a reményben élni, hogy ezt nem követi majd egy ennél hosszabb számjegyet képviselô "utód" piacra dobása.

Az "újszülött" tekintélyénél csupán értéke lesz nagyobb: sokan fogják érezni a hiányát. Akkor, és már most.

Ö. I. B.

A Román Nemzeti Banknak november 19-én érvényes hivatalos valutaárfolyama: 1 amerikai dollár — 3502 lej, 1 angol font — 5827, lej, 1 osztrák schilling — 330 lej, 1 svájci frank — 2745 lej, 1 francia frank — 688 lej, 1 német márka — 2325 lej, 100 olasz líra — 231 lej, 1 holland gulden — 2073 lej, 1 kanadai dollár — 2613 lej, 1 belga frank — 113 lej, 1 dán korona — 605 lej, 1 finn márka — 772 lej, 1 ECU — 4463 lej.

A mostani választással a románok visszaszerezték az ellopott forradalmat — hangsúlyozta a Süddeutsche Zeitung címû német lap az elnökválasztásról szóló keddi kommentárjában.

A legnagyobb példányszámú német politikai napilap rámutatott, hogy a parlamenti és elnökválasztással Románia elôször élt át demokratikus hatalomváltást a kommunista diktátor, Nicolae Ceaus,escu 1989-es véres megdöntése óta. A korrupt kartellnek minôsíthetô eddigi kormányzópárt bukása megkönnyebbülést váltott ki a lakosságban, amely a több évtizedes elszigeteltség után a közép-európai eszméket és értékeket kívánja követni.

Constantinescu elnökre és az új kormányra hihetetlenül nagy feladatok várnak. A gyôztesek nyilatkozatukban, sajnos, túl sokat ígértek az elsô kétszáz napra, amit képtelenség lesz teljesíteni. A támogatók egy részében ez csalódást fog okozni — állapította meg a müncheni lap. Majd arról írt, hogy Constantinescuval az élen majdnem mindegyik új bukaresti politikus kezdô, ezért a gyakorlott demokratikus társadalmak sürgôs támogatására van szüksége. Európa legyen elôzékeny az új román vezetéssel szemben, nem utolsósorban azért, hogy az ország ne kerüljön a Fekete-tenger mentén most szervezôdô új erôterek befolyása alá.

A Die Welt címû lap arra hívta fel a figyelmet, hogy Constantinescunak nagy erôfeszítéseket kell tennie az ôt támogató, jelentôsen különbözô politikai irányzatok összefogására. A románok hatalmas reményeket táplálnak az új vezetés iránt, és ugyanilyen óriási lehet a kiábrándulásuk is. A románok szenvedéseik gyors enyhítését várják az új kormánytól, emellett a munkahelyek biztosítását és több fizetést. Valódi piacgazdasági politikával azonban ezek a vágyak nem teljesíthetôk — írta a berlini lap.

Ion Iliescu román elnök távozása nem fog változtatni a kelet-európai ország és a nyugati világ kapcsolatain — vélte keddi kommentárjában a La Libre Belgique címû belga napilap. Mert bár lehet ôt azzal vádolni, hogy nem szakított radikálisan az 1989-es forradalom során leváltott rezsimmel, nem vonható kétségbe, hogy elnöksége alatt egyre növelte a távolságot a Kremllel, látványosan közeledett a nyugati országokhoz, és alapjában véve betartotta a demokratikus játékszabályokat. Eltávolítása azt jelzi, hogy a lakosság mélyreható eredményeket óhajt az átalakulásban — írta a francia nyelvû lap.

Nem szabad mindazonáltal megfeledkezni az új elnök elôtt álló nehézségekrôl sem — figyelmeztetett a szerzô. A volt kommunisták ellenében ugyan egységes volt a végül is gyôzedelmeskedô koalíció, de a többféle igényû ellenzéki erôkbôl alakult szövetség a továbbiakban könnyen megosztottá válhat. A lap — kétségesnek tartva egyébként azt a lehetôséget, hogy az RMDSZ is bekerül a kormányzatba — emlékeztet arra, hogy a kommunisták ellen alakult koalíciók eddig már számos esetben nem maradtak egyben a választások után. Lengyelországban például a hatalomváltásban jelentôs szerepet játszó Szolidaritás fokozatosan kivonult a vezetésbôl Lech Walesa pártjának javára. Oroszországban Jegor Gajdar Választás Oroszországért nevû pártja három éve még több mint 20 százalékos jelenlétet nyert a parlamentben, két évvel késôbb viszont már jóformán híre-hamva sem volt ugyanott.

A Le Soir címû lap kommentátora azt a kérdést teszi fel, hogy tartós lesz-e az egykori kommunisták hatalomvesztésének folyamata, megerôsíti-e a Litvániában, Bulgáriában és Romániában kibontakozott trendet a jövô évi lengyel és a két év múlva esedékes magyar választás. A szerzô nem válaszol saját kérdésére, de rámutat, hogy a végeredmény szempontjából ennek már koránt sincs olyan jelentôsége, mint néhány évvel ezelôtt. Éppenséggel a különbözô politikai beállítottságú erôk hatalmi váltakozása igazolja azt, hogy bár a térség országaiban fiatal és zsenge még a demokrácia, a demokratikus átalakulás egyértelmûen visszafordíthatatlan — írta a Le Soir.

Váratlanul meggyôzônek tartja a Der Standard Emil Constantinescu majdnem 55 százalékos gyôzelmét a romániai elnökválasztáson. Az osztrák független lap keddi számában beszámol a bukaresti örömünneprôl, s megjegyzi: ez a nagyon összetett tömeg, amely az egyetem elôtt ünnepelte a gyôztest, s a többi, Constantinescura szavazó román polgár a változásra adta a voksát. Arra, hogy hét év után végre szûnjön meg ez a forradalom utáni bizonytalan állapot, amelyben nem lehetett tudni, hogy merre sodródik az ország. ,,Elôször fordul elô Románia történetében, hogy az uralkodó rezsimet demokratikus választás révén fosztják meg hatalmától" — írja a lap tudósítója.

Felidézi Constantinescu kijelentését is, miszerint nem akar senkin bosszút állni, de kilátásba helyezte, hogy új törvényeket akar a korrupció és a gazdasági visszaélések ellen. A tudósító úgy véli: még nyitott kérdés, hogy az RMDSZ-t beveszik-e az új kormányba. A lap portrét is közöl Constantinescuról, s kiemeli kitartását. Megjegyzi, hogy a lakosság ugyanilyen kitartást vár el tôle a korrupció leküzdésében.

A konzervatív Die Presse szerint a Romániát eddig kormányzók nem voltak ,,szörnyetegek", de nem tudtak perspektívát nyújtani az országnak. Constantinescu a megbékélés embere akar lenni, s bírálta a választási harcban Iliescu magyarellenes hangvételét. A Die Presse ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy az új elnök választási gyôzelméhez olyan politikusok is hozzájárultak, akik a magyarok és a zsidók elleni gyûlöletbôl kovácsolnak politikai tôkét. A lap szerint Constantinescu gyors sikereket akar elérni és határozott demokratizálásra készül. A Die Presse szerint a magyarok lakta területeken most elôször magyarok kapják majd meg a területi vezetôi helyeket.

Az elsô nagy próbatételt az újonnan hatalomra került politikai erôk számára a tél jelenti majd, mivel az 1997-es költségvetésen már nem nagyon lehet változtatni, s a gáz- és az áramszolgáltatás csak akkor fedezi az igényeket, ha Szent Péter megsegíti a románokat, s enyhe idôjárást küld — véli az osztrák lap.

A japán külügyminisztérium arra számít, hogy Emil Constantinescu elnöksége alatt Romániában felgyorsul a demokratizálódás és a piacgazdaság kiépítésének folyamata. Japán támogatja az erre irányuló törekvéseket.

Japán a ,,közép-európai biztonság egésze" szempontjából fontosnak tartja, hogy a román-magyar együttmûködés jogi keretének létrejötte után ,,végre is hajtsák az alapszerzôdésben foglaltakat". Erre most megvan az esély, mert — mint a külügyminisztériumban fogalmaztak — a magyar szervezetek, az RMDSZ ,,könnyebben szót értenek Constantinescuval".

Japánban azt várják, hogy Bukarest gazdaságstabilizációs intézkedéseket hoz, és nekifog az állami vállalatok privatizálásának. — A Nemzetközi Valutaalap készenléti hitelének a 45 százalékos romániai inflációval összefüggô befagyasztása miatt, valamint a külföldi cégek bizonytalan jogi helyzete miatt korai még jóslásokba bocsátkozni arról, hogy a japán cégek mikor fognak reagálni a változásokra — hangsúlyozta a román-japán gazdasági kapcsolatokat érintô kérdésre. A japán cégek eddig mindössze 2 millió dollárt fektettek be Romániában, mert kockázatosnak ítélték meg az ottani vállalkozásokat. Ikeda Jukihiko külügyminiszter májusban a külföldi beruházókat érintô környezet megváltoztatására sürgette Romániát.

A japán lapok, amelyek a korábbiakban nem bírálták az Iliescu-féle vezetést, Constantinescu gyôzelme után már úgy értékelték, hogy Iliescu ,,kommunista vezetése elmulasztotta a rendszerváltást, amit most véghez lehet vinni". Az Aszahi Simbun érzékelteti a dilemmát, miszerint gyorsan helyre kellene hozni a gazdaságot, ám a deficites állami cégek privatizálása révén sokan elveszíthetik munkahelyeiket, a Constantinescu által ígért szociális intézkedések végrehajtása pedig az államháztartás hiányába ütközik.

Az RMDSZ rendkívül fontosnak tartja, hogy a vasárnapi elnökválasztás eredményével, Emil Constantinescu gyôzelmével kiteljesedett a politikai fordulat lehetôsége, s hogy sikerült leváltani az eddigi elnököt, aki egyébként az elmúlt hét esztendôben gyakorlatilag semmit nem nyújtott a romániai magyarságnak — mondotta az MTI tudósítójának nyilatkozva hétfôn Markó Béla, az RMDSZ elnöke.

"Ugyancsak igen jelentôs az RMDSZ számára az, hogy Emil Constantinescu gyôzelméhez lényegesen hozzájárult a romániai magyarság. Az RMDSZ szavazói, akárcsak november 3-án, most másodszor is egyöntetû szolidaritásról és összefogásról tettek tanúbizonyságot, válaszoltak a szövetség felhívására. Bebizonyosodott az is, hogy az önálló elnökjelölt indítása jó döntésnek bizonyult, új, kezdeményezô szerepben mutatta az RMDSZ-t a román közvélemény elôtt, és megmozgatta a magyarságot, ily módon nagy hozzájárulást nyújtott az RMDSZ kampányához."

"A választási eredménnyel a volt ellenzék — az új kormányzó erô — és az RMDSZ számára is új lehetôségek nyíltak. Az elkövetkezô napokban dôl majd el, hogy ezeket a lehetôségeket hogyan fogjuk tudni kamatoztatni. Hogy milyen eredménnyel, az nyilván a következô években tûnik majd ki" — fejtette ki a szövetségi elnök. Rámutatott: a volt ellenzéki pártok között már körvonalazódott az együttmûködés, és ez a lehetôség az RMDSZ számára is adott.

Mint fogalmazott, "mi nyitottak vagyunk, partnereink is nyitottak. Ez jelenthet a kormányzásban való részvételt is, de nyilván az elkövetkezô napokban kerül sor az errôl szóló tárgyalásokra". A szövetségi elnök elmondta, hogy ô maga, továbbá Takács Csaba ügyvezetô elnök és az RMDSZ vezetôsége, Operatív Tanácsa teljes hatáskörrel képviselik a szövetséget az RMDSZ általános programjának és azoknak a dokumentumoknak megfelelôen, amelyeket a szövetség "belsô parlamentje", a Szövetségi Képviselôk Tanácsa fogadott el. Amennyiben a tárgyalások valamilyen eredményre vezetnek, azt a Szövetségi Képviselôk Tanácsa elé terjesztik.

Markó Béla elmondta, hogy a választási éjszakán együtt volt a gyôztes ellenzék más vezetôivel, de ez nem jelentett még tárgyalást. Az RMDSZ még nem kapott konkrét tárcaajánlatokat — mondta -, bár sajtóértekezleteken elhangzottak különbözô nyilatkozatok, például Radu Vasile, a KDNPP fôtitkára részérôl.

"Bármilyen formájú lesz az együttmûködés, hozzá akarunk járulni általános, például gazdasági kérdések megoldásához is, de ugyanakkor sajátosan érdekelnek bennünket azok a területek, amelyek közvetlenül érintik a kisebbségeket. Az RMDSZ nem fog csak a közvetlenül a kisebbségi kérdést érintô területekkel foglalkozni, de természetesen ennek a fordítottja sem lehetséges."

Arra a kérdésre, hogy mikor esedékesek a megbeszélések, az RMDSZ elnöke hangsúlyozta, hogy várhatólag igen hamar, hiszen az új kormánynak minél elôbb meg kell alakulnia.

Civilizáltan, feszültségmentesen zajlottak le a választások Kolozs megyében, és ez annak is tulajdonítható, hogy mûködnek a jogállam intézményei — mondotta Ioan Rus prefektus tegnapi sajtóértekezletén. A választópolgárok felsôbb osztályba lépéseként értékelte, hogy zömében erôs pártokra adták szavazatukat, nem tévedtek el az automobilisták, traktoristák és más fantompártok labirintusában. A Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának ellenzékbe vonulásával kapcsolatban leszögezte, hogy a vezetôség felfrissítésével és a kormányzatban felhalmozott gyakorlattal kormányzási alternatívát jelentenek, a választási vereséget nem tekintik katasztrófának, hiszen a négy esztendô a történelemben egy röpke pillanat.

Az RTDP erôtartalékainak számbavételekor jelezte, hogy legalábbis kolozsvári viszonylatban a szakértôi vezetô gárdának eddig nem is volt alkalma és ideje politikai véleményt kifejteni. Erre ezután kerül sor, mégpedig ellenzéki pozícióból, ami megkönnyíti dolgukat.

Mielôtt a prefektúrán "leoltaná a villanyt", kipuhatolta, milyen változásokat akarnak eszközölni az új hatalom leendô megbízottjai — ezt szolgálta találkozója a konvenciós prefektusjelöltekkel. Akiket utódai nem akarnak a prefektusi hivatalban tartani, azoknak munkahelyet szeretne biztosítani.

A vasárnap éjjeli randalírozással kapcsolatban elmondta, hogy a régi városháza udvarán lévô városi székhelyük ablakait sem kímélték. Arra a kérdésre, hogy mit szól Funar jelenlétéhez az ellenzéki gyôzelmet ünneplôk között, mosolyogva kérte az elnézést: nem fûz hozzá kommentárt.

Az RTDP elnökjelöltjének gyenge erdélyi szereplésével és a Kárpátok menti törésvonallal kapcsolatban azt mondta, hogy annak mélyebb okait elemezni fogják, mert hogy Erdélyben inkább akarták a változást, az csak felszín, az csak kirakat. Le akarnak menni a "raktárba" is, körülnézni. A törésvonal gazdasági okokra vezethetô vissza, de ezen kívül más is közrejátszott — mondotta, és mint lehetséges tényezôt említette az RMDSZ szavazótáborát. Ugyanakkor a román-magyar viszony feszegetése fôleg az elnökválasztás második menetében helytelen témának bizonyult. Ioan Rus szerint maga a probléma létezik, de témája a kampányban ellentétes eredményt hozott. A Szabadság kérdésére, hogy a román-magyar viszonyra Ion Iliescu saját kezdeményezésbôl hajtott rá, avagy valaki sugalmazta neki, Ion Rus nem bocsátkozott találgatásba, kijelentette, hogy nem tudja, nem forgolódott elnökjelöltjük kampánystábjában.

Ioan Rus, aki prefektusi hivatalának átadása után nem vonul vissza a politikától az üzleti életbe, derûlátóan nyilatkozott a kolozsvári pártszervezet jövôjérôl. Bízik abban, hogy nem lesznek szökevények, de ha mégis, akkor a "politikai kurtizánoktól", akik csak a hatalom oldalán tudnak politizálni, szívesen megválnak.

( nits )

Liviu Vãles,annak, a Deutsche Welle Nagyváradról elszármazott munkatársának interjúja Wilfried H. Lang német kôolajgazdálkodási kutatóval.

I.- Románia 15 kôolajmezôt ajánlott fel külföldi elárverezésre. Vajon mért?

- A lelôhelyek térfogata, a területek nagyságának ismerete nélkül nehéz becslésekbe bocsátkozni. Hogyha bitumenes talajról, vagyis úgynevezett olajos rétegekrôl van szó, tehát szénhidrogénhordozóról, a feltételektôl függetlenül nagyon nehéz lesz nyugati befektetôt találni, mert ilyen talajon a kitermelés nagyon ráfizetéses. A legnagyobb ilyen tartalékok az Amerikai Egyesült Államokban találhatók, de ezeket évtizedek óta elhanyagolják. Tudomásom szerint napjainkban ilyen lelôhelyeket csak Brazíliában és Oroszországban termelnek ki, valószínûleg az alacsony bérek miatt.

- Az ajánlat ellenére a nagy nemzetközi olajcégek gyakorlatilag visszautasították 1989 után a romániai befektetés gondolatát. Vajon miért?

- A nagy nemzetközi olajvállalatok mindig óvatosan kalkulálnak. Ott, ahol alacsony a jövedelmezôség, vagy ahol a politikai és társadalmi stabilitás ingatag, csupán kísérleti jelleggel ruháznak be.

- Az utóbbi 7 évben Romániában a Coca-Cola és a Daewoo kivételével egyetlen komoly nemzetközi cég sem ruházott be.

- Azok a cégek, amelyek fogyasztási cikkeket termelnek, mint például hûsítôket vagy szeszesitalokat, profitjukat anélkül realizálják, hogy itt valamivel is hozzájárulnának a nemzetgazdaságnak oly szükséges devíza megtermeléséhez. Ezek rövid körforgású üzletek. Egy gépkocsi-, vagy szerszámgépgyár, amelynek nagyon hosszú, egy évtized vagy még több szükséges a jövedelmezôvé válásához, garancia nélkül nem fog hosszú távú gazdasági nagy befektetésbe bocsátkozni.

- Románia az egyetlen közép-kelet-európai ország, amely megtagadta az államosított lakások visszaszolgáltatását a régi tulajdonosoknak. Mi errôl az Ön véleménye?

- Románia vezetôsége azt tesz, amit jónak lát. Mi ebbe semmiképp nem avatkozunk bele. De ha az államosítás révén megkárosítottakat nem helyezik vissza jogaikba, ez minden téren fékezi a gazdasági haladást. Meg kell várni, mit eredményez ez a halogatás és bátortalanság.

- Romániában az 1989 utáni törvénykezés szerint idegenek nem birtokolhatják azt a területet, amelyre vállalatot építenek. Ön ezt normális dolognak tartja?

- A jelenlegi törvény nem egészen világos. Mindenesetre egyetlen nyugati beruházó sem épít gyárat olyan területre, amely nem az övé. A következményeket természetesen a nemzetgazdaság, alapjában véve az egyszerû adófizetô fogja elviselni.

- Miként magyarázza Ön, hogy általában senki nem hangoztatja az ipari tulajdonok visszaadását?

- Tavaly óta az államosítás áldozatainak és kárvallottjainak jó része véleményt változtatott. Többségük már nem követeli az ingatlanoknak (terület, gyár stb.) a visszaszolgáltatását, mivel azok idôközben gazdaságilag érdektelenekké váltak. Vagyis, az államosított javak mûködôképessé tételéhez újabb beruházásokra lenne szükség, többre, mint amennyit azok az ipari vállalatok képesek lennének termelni. Tudom, hogy ez különösnek és talán bonyolultnak hat, de igen kapitalistának nevezett felfogás.

- Romániában 6 év alatt az idegen beruházások értéke alig 1,5 millió amerikai dollárt tett ki, míg egy olyan, jóval kisebb és szegényebb országban, mint Albánia, az utóbbi 5 évben 2,5 millió dollárt ruháztak be. Ideértve a kôolajkitermelést is. Hogyan lehetséges ez?

- Úgy tûnik, Bukarest még mindig nem értette meg, hogy az úgynevezett szocializmus bukása után Románia politikai, stratégiai és gazdasági jelentôsége rengeteget veszített. Nemrég egy idôsebb barátom, különben jó román hazafi, mondta: "Románia mindig csak gyalog volt a nagyhatalmak sakktábláján". "Jó — válaszoltam én -, ezt száz esztendeje tudjuk, mi ebben az újdonság?" "Az — mondta ô -, hogy Románia most már a gyalog szerepét sem tölti be azon a jelképes sakktáblán." És valóban, ez a jelentéktelenség jelenti az ország nagy esélytelenségét. Ez pedig egyesek szerint súlyos gazdasági-társadalmi válsághoz vezethet.

(Folytatjuk)