1996. november 29.
(VIII. évfolyam, 280.szám)

Eva Maria Barki november végén levelet intézett az RMDSZ Operatív Tanácsához, amelyben arra figyelmezteti az erdélyi magyar közösség érdekvédelmi szervezetét, hogy a kormányzatban való részvétel végleg meghiúsítja az autónómiatörekvéseket. Állítását azzal indokolja, hogy a kormányzati részvétel legalizálja a központi hatalmat, és már csak ezért is szemben áll az autonómiatörekvéssel; legalizálja az alapszerzôdés teremtette hátrányos helyzetet; beszûkíti az autonómiatárgyalások mozgásterét, mert az autonómia kis lépésekkel, a jogok bôvítésével nem érhetô el, csak az összes követelés csomagba foglalásával; a koalíciós szerzôdésben tett engedmények rövid távúak és csak látszólag hoznak javulást; a kormányzati részvétel hosszú távon az autonómiamegoldás végét jelenti; a koalíciós RMDSZ a többség által hozott törvények végrehajtójává válik és rá is felelôsség hárul; a törpekoalíciós a sikereknek nem részese, de bûnbakja a sikertelenségnek; Romániában még nem elég fejlett a demokrácia ahhoz, hogy a részvétel ne okozna kárt az RMDSZ-nek; továbbá nem lehetne nemzetközi támogatásra számítani; az RMDSZ elveszíti bázisát, ami pártszakadáshoz vezet; a tapasztalat szerint hatásos népcsoport-politikát csak a népcsoport területérôl és nem az államhatalom központjából lehet folytatni.

Konstruktív együttmûködés a kormánnyal koalíció nélkül is lehetséges — állítja a bécsi ügyvédnô, és arra figyelmeztet, hogy az Európai Unióhoz történô csatlakozás a német minta szerinti exodushoz vezet. A politikai józanság tehát a hatalomban való részvétel csábítása ellenére a kormányzati részvétel elutasítását követeli meg — összegezi a marosvásárhelyi Népújságban csütörtökön megjelent üzenetét Eva Maria Barki.

Ion Iliescu államfô, aki pénteken adja át hivatalát a november 17-én megválasztott új elnöknek, Emil Constantinescunak, szerdán alkotmányos jogával élve egyéni kegyelmet gyakorolt több elítélt ügyében.

Az érintettek között volt a Román Kommunista Párt politikai végrehajtó irodájának több, 1989 után elítélt tagja. Ôk általában egészségügyi okokból vagy más címen feltételesen már szabadlábra kerültek, de büntetésük még érvényben volt. Ezenkívül több köztörvényes elítéltet érintett az intézkedés, valamint két újságírót, akik ellen az ügyészség a hatóság megsértése címén indított eljárást.

Nincs az elnöki kegyelemben részesítettek között Cseresznyés Pál, akit az 1990. márciusi marosvásárhelyi zavargásokkal kapcsolatban ítélték tíz évi fogházbüntetésre, és aki az egyedüli, aki a hat és fél évvel ezelôtti tragikus eseményekkel kapcsolatban börtönben van. Cseresznyés Pál szabadon bocsátását az Európa Tanács is szorgalmazta, amikor 1993-ban Romániát felvették a testületbe, Frunda György szenátor pedig Iliescunál még tavaly külön kihallgatáson kérte, hogy az államfô éljen kegyelmi jogával ebben az ügyben.

Nem lesz lap hétfôn

Nem jelenik meg a Szabadság december 2-án , hétfôn, és szünetel a hirdetésfelvétel november 30-án , szombaton. Szerkesztôségünk amiatt kényszerül erre, mert a december 1-jei román nemzeti ünnep alkalmából nem jelennek meg sem a bukaresti, sem a helyi napilapok hétfôn, egyedül a Szabadság nyomtatását és terjesztését pedig nem vállalják. Lapunk következô számai szombaton, és 3-án, kedden jelennek meg.

Bizalmas információk kiszivárgásától félti a kormányt Adrian Nãstase, mert szerinte a benne lévô RMDSZ-politikusok állandó kapcsolatban állnak Budapesttel. E nyilatkozatról Alexandru Fãrcas,, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt kolozsvári vezére és a Kolozs megyei prefektúra várományosa azonnal elítélôen nyilatkozott, mondván, hogy Adrian Nãstase úgy viselkedik, mint egy utcasarki szekus rémhírterjesztô. A prefektusjelölt szerint Adrian Nãstase elvesztette valóságérzékét, "árral szemben akar úszni, így nem lojális a néphez". Mivel intelligens, képzett politikusnak ismerte meg, Fãrcas, feltételezi, hogy Adrian Nãstase nacionalista választási kampánypropagandáját valakinek a sugallatára vagy zsarolására folytatja "a november 17-i forradalom után, mert most valójában igazi forradalom volt" — mondotta Alexandru Fãrcas,, majd hozzátette, hogy Adrian Nãstase jobban tenné, ha saját pártjával foglalkozna, amelynek a választások elvesztése után alig maradt egyebe maffia-hírnevénél.

Egyébként Adrian Nãstase "riadalma" azért is bizarr, mert a pártja érdemének tartott román-magyar alapszerzôdés szellemétôl és betûjétôl idegen a mindenkori román, illetve magyar kormány egymás elleni fondorlata, mi több, az alapszerzôdés tételesen elôírja a kölcsönös tájékoztatást.

Zaig Eckehaardt az 1989. decemberi forradalom után tért haza Ausztriából, és a Beszterce-Naszód megyei Teke község polgármestere lett. Osztrák és német alapítványok segítségével a környék néhány falujába bevezette a földgázt és korszerû kórházat épített. A megvalósításból is sokkolhat a sok, a hazatérô polgármester irigyei rohamra indultak tehát. Egyik vádjuk az, hogy a külföldi támogatást Eckehaardt dokumentumfilmekkel csikarta ki, amelyek nyomorúságos körülmények között élô cigányokat mutatnak be azzal a magyarázattal, hogy azok románok. A másik vádjuk az, hogy a tekei polgármesteri hivatal tábláján kétfejû sas látható. A polgármester szerint ez a község régi címere, ellenben azok, akik a "nehéz idôkben nem futamodtak meg a szójaszalámitól, tudják honnan fúj a szél: a kétfejû sas maga az osztrák-magyar monarchia".

Az erdélyi magyarság törekvéseit támogató Bocskai Szövetség november 30-án éves közgyûlést tart Budapesten.

A közgyûlés kiemelkedô céljai között szerepel az elmúlt idôszak tevékenységének kritikus elemzése, valamint a jövô tennivalóinak meghatározása. Választ keresni arra a kérdésre, hogy milyen módon és eszközökkel támogathatja az erdélyi magyarság törekvéseit egy politizáló magyarországi társadalmi szervezet. Meghatározni azon társadalmi, politikai pártok és egyesületek körét, amelyekkel lehetséges és kívánatos az együttmûködés az erdélyi magyarság valós érdekeinek szolgálata folyamán. Körvonalaiban rögzíteni az együttmûködés feltételeit, illetve módját.

A magyarországi, erdélyi és nyugati tagtársak mellett jelezték részvételi és felszólalási szándékukat neves politikusok és közéleti személyiségek, politikai pártok, illetve társadalmi szervezetek képviselôi.

"Meglepôdéssel tapasztaltam, hogy az elôzô ülés jegyzôkönyvébôl kimaradt közbeszólásom" — szólalt fel Anastasiu, a Nemzeti Liberális Párt megyei tanácsosa a csütörtök délelôtti tanácsülésen. És elkezdôdött a végeérhetetlennek tûnô vita arról, hogy felolvassák-e vagy sem az elôzô ülés jegyzôkönyvét. A több mint félórás vita után a megyei tanács titkára közel háromnegyed órában ismertette ezt.

Ioan Roman tanácsost idôközben képviselôvé választották, ezért párttársát, Tiberiu Brehert kellet volna beiktatni, azonban ennek hiányában ez nem történhetett meg. Ehelyett a tanácsosok több mint egy órát vitáztak, hogy bôvítsék-e ki a megyefônökség személyzetét, a közhivatalnokok számát. Eldöntötték, hogy kihelyezett megyei tanácsi irodát hoznak létre Tordán és Désen.

Kiss Olivér

Nem a beígért "pozitív ellenzék" mintájára viselkedtek a képviselôház Állandó Bürójának megszavazásakor a kormányzásból kimaradt pártok: a Romániai Társadalmi Demokrácia Párt, majd a Nagyrománia Párt és a Román Nemzeti Egységpárt képviselôi elhagyták az üléstermet. Egyes vélemények szerint a képviselôház munkája akadályoztatásának célja az lenne, hogy késleltessék Emil Constantinescu elnök beiktatását, s így a lisszaboni nemzetközi tanácskozásra még Iliescu menne el.

A képviselôház a szavazáshoz az ellenzék nélkül látott hozzá. Szavazattöbbséggel a következôket választották a képviselôház vezetô testületébe: Ion Diaconescu (KDNPP) — elnök; Vasile Lupu (KDNPP), Radu Berceanu (SZDU), Andrei Ioan Chiliman (NLP) — alelnökök; Sorin Leps,a (KDNPP), Kónya-Hamar Sándor (RMDSZ) — titkárok; Ioan Mures,an (KDNPP) és Cristian Rãdulescu (SZDU) — kvesztorok. Az RTDP és az RNEP nem terjesztett elô javaslatokat a tisztségek betöltésére. Amennyiben december 2-ig ezt elmulasztják megtenni, a többségi képviselôkbôl javasolnak helyükbe másokat.

Csütörtök délután ült össze a református egyház birtokában lévô bukaresti Calvineum épületében az RMDSZ ,,belsô parlamentje", a döntéshozó jogkörû Szövetségi Képviselôk Tanácsa (SZKT), hogy áttekintse és megvitassa a kormánykoalíciós tárgyalások eredményeit.

Mint ismeretes, a szövetség a létrehozandó kabinetben két miniszterrel és több államtitkárral lesz jelen a Victor Ciorbea kijelölt miniszterelnökkel és a koalíciós pártokkal eddig folytatott tárgyalások jelenlegi állása szerint. Birtalan Ákos a jelölt az idegenforgalmi tárcára, Tokay György a kisebbségi kérdésekkel foglalkozó hivatalt felügyelô tárca nélküli miniszter posztjára. A hivatalos kormánylista csak Emil Constantinescu, az új államfô pénteki eskütétele után lesz ismeretes, s csak ezt követôen jelentik be a kormány programját, amelynek kidolgozásában szintén részt vettek az RMDSZ képviselôi.

A tárgyalásokkal kapcsolatban az RMDSZ vezetôi nyilatkozataikban hangsúlyozták, hogy a részvételre egyrészt a romániai magyarságnak a választások eredményének kialakításában játszott fontos szerepe, Emil Constantinescut támogató kiállása, másrészt a kölcsönös érdek nyújt lehetôséget. A szövetség parlamenti képviseletének részvétele stabilitást biztosít a konvenció és a Szociáldemokrata Unió pártjai által formált csekély többségnek, az RMDSZ pedig így hathatósabban segítheti nemcsak az általános demokratizálási programot, hanem sajátos célkitûzéseinek megvalósítását is.

Hallgatom a rádiót az elnökválasztás utáni napokban. Igen elégedett vagyok a riporter kérdéseire adott válaszokkal, mert senki nem kíván az új elnöktôl — a megkérdezettek hétköznapi emberek — toronyórát láncostól, azaz világmegváltást. A kisnyugdíjas valamivel több pénzt remél, a sokgyermekes anya nagyobb családi pótlékot, a politikusabb típusú toleranciát, a politikus a tanügyi törvény módosítását reméli. Mindenki anyagiakban többet, szellemiekben emberszabásúbbat vár. Az Iliescu-féle kompánia várja igazának beteljesedését: az országot azért nem diribdarabolják, mert ôk éberek. (Azt nem mondják, hogy soha senki nem is akarta, ez tulajdonképpen az ô riogató nagyágyújuk volt a választási kampányban.)

Maradt a választás után is az a bizonyos autonómia. Nem szólok hozzá, vannak politikusok, akik jártasabbak spanyol földön meg a kontinens északi részén, érveik meggyôzôbbek az enyéimnél. De igenis tudatosítani kellene: nem a Magyar Autonóm Tartományról van szó, hanem mindenekelôtt az ország közigazgatási egységeinek az önálló gazdálkodásáról, így a kormánynak csak koordináló szerepe lehet. Az illetô területi egységben (megye stb.) élôknek létérdekük, mihelyt nem állami eltartásból élnek, hogy a helyi adottságokat, lehetôségeket a legjobban használják ki. Nos, ha egy megyének a legjobb gazdasági szakembere magyar, akkor nem kell feltétlenül a Kárpátokon túlról importálni egy szürke bácsikát pusztán azért, mert ô nagynemzeti. Mondjam a példát: Trianon után kétes végzettségû tanítókat telepítettek Erdélybe jócska állami dotációval, hogy mindenhol a román nyelv verjen tanyát.

Túl messze kalandoztam, ténylegesen az autonómiáról lenne szó, bármennyire is ellenzik irracionálisan nemzeti és a '89 elôtti beidegzettségû atyafiak. A falvak önállóságát bizonygatnám, holott írtam már errôl a Szilágyságból. Tudtam, nem lesz foganatja, míg a kommunista struktúrák uralják a falvakat. Volt ugyebár a községi, államilag fizetett párttitkár, akinek a szava megszeghetetlen — törvény a község területén. Elmúlt, de maradt a polgármester s a községi tanács. Ebben a tanácsban a községközpont, valamint a községhez tartozó falvak képviselôi vesznek részt. Egészen demokratikusnak néz ki, kívülrôl az is. Rendeltetése is vagyon neki: fenntartani a falvainkban uralkodó kaotikus állapotot. A polgármester szava legtöbbször szent, a tanácsban levôk megszokták annyi éven át, hogy egy olyan nagy fônöknek csakis igaza lehet — így csupán többnyire bólogatójánosok, akiket lehurroghat a polgármester.

Ha Faragó József könyvét olvasgatjuk ( Falu, város, civilizáció ), meggyôzôdhetünk róla, hogy évszázadokon át a falu az egyetlen önmûködô, magát fenntartó egység volt. Ma is az lehetne, de nem a már említett képviselet révén. Ezek a képviselôk semmilyen végrehajtói joggal nem rendelkeznek, számonkérôivel egyáltalán. Ha netán jelentenek valamilyen rendellenességet, mindjárt az alantas besúgókhoz hasonlítanak. Véleményem: bíró kell minden faluba, akinek szava van, mert a törvény a parancsra feljogosítja. De ki lehet egyáltalán bíró? Mindenképp valamennyire módos ember, akinek nem feltétlenül létszükséglete a megvesztegethetôség. Díjazás, fizetség nélkül ezt se lehet csinálni, kell érte legalább egy jelképes fizetés, munkakönyv, ami pótolható abból a bizonyos ager publicusból, mert tudtommal minden faluban létezett gazdátlan föld. A bírói tisztség felelôs rang, az illetô személynek meg kell hogy érje anyagilag, ugyanakkor a bizalmat ki kell hogy érdemelje a falu részérôl. A község vezetôségében faluja érdekében vétójoggal rendelkezne. A faluban az esküdtek támogatnák, valamint a falugyûlés.

Bíró nélkül a falu, bármilyen kicsi, gazdátlan.

A rendteremtésnek a legkisebb adminisztratív egységtôl, a falutól kell elindulnia. Ezt nem én várom: a ráció.

Cserés Ferenc

Régi kormányunktól megszoktuk: a sajtó akármit bírált, javasolt, ô csak ment a maga útján; gondolta: a kutya ugat, a karaván halad. Néha az volt az érzésem, hogy az RMDSZ vezetôségének sincs rendszeres sajtómegfigyelô szolgálata, annyira nem reagáltak (no nem a mocskolódásokra, ebben igazuk van/volt) épkézláb javaslatokra sem. Sôt, sokszor saját határozatukat is elfelejtették.

A választások után a helyi rádió magyar mûsora interjút készített a Szabadság fôszerkesztô-helyettesével, Balló Áronnal. Felvetôdött a kérdés, hogy az új politikai helyzetben talán kevesebb nemzetiségi-sérelmi probléma lesz, amelyek helyett — remélhetôleg — más, érdeklôdésre számot tartó anyagok jelenhetnének meg a lapban.

A már "múltnak" nevezhetô rendszerben több alkalommal javasoltam a bukaresti televízió magyar adásának érdeklôdésre számot tartó kerekasztal-viták szervezését. Gondolom többféle okból (pl. a feliratozás lehetetlensége miatt) ilyen mûsort csak a legutóbbi idôkben láttam, egyet három résztvevôvel — azok közül is kettô tévészerkesztô volt.

A most valószínû megváltozott helyzetben javasolnám a következôket: a Szabadság a helyi televízió magyar adásával közösen szervezzen egyenes adásban, szombaton reggel kerekasztal-vitákat 3-4 hetenként. A vitatémákat javasolják az olvasók-hallgatók, de természetesen ezt az érdekelt szerkesztôségek is tehetik. Esetleg egy-egy érdekes megjelent cikket (amelyre sok reagálás fut be) is lehet a vita anyagának választani. A kiválasztott témát (és a felkért résztvevôk nevét-beosztását) a Szabadság egy héttel elôre közölhetné, hogy az olvasók kérdéseket tehessenek fel jó elôre, és nem csak az adás idején, telefonon. És a vita lefolyása után ennek anyagát — lényegtelen rövidítésekkel — a Szabadság nyomtatásban is leközölhetné, majd figyelemmel kísérhetné, hogy a vita következtetései megvalósuljanak.

Íme, egy azonnali — példának is tekinthetô — javaslat:

A vita témájának a kolozsvári színház mûsorpolitikáját javasolnám. Meghívnám Tompa Gábor egy megbízottját (ô maga öntelt, agresszív stílusával vitapartnernek alkalmatlan), Szôcs Istvánt mint konzervatív, és Páll Árpádot mint haladóbb kritikust, egy idôsebb (pl. László Gerô) és egy fiatalabb (pl. Panek Kati) színészt, egy konzervatív, egy fiatal és egy átlag színházlátogatót. És a vitát úgy vezetném, hogy ez konkrét jobbító javaslatokhoz is vezessen, akár magának a mûvelôdési miniszternek címezve.

A régi rómaiak szerint a történelem az élet tanítómestere. Nekünk szóló korszerû megfogalmazása: történelmünk ismerete nélkül nincs biztosítva a nemzeti önazonosság megvalósulása, túlélésünk. Úgyszólván valamennyi romániai magyar, ha valamit is ismer történelmünkbôl, ezt kétszeresen meghamisítva ismeri: hamisított a kommunizmus és hamisított a "nemzetpolitika". Nemrég olvastam az 1996-ban megjelent, VII. osztálynak szóló, A ROMÁNOK TÖRTÉNETE tankönyvet. Pozitívumai, de gyermekes hamisításai és fôleg akaratlagos zavarossága (a tiszta kép bizony nem érdek!) külön cikket, és utána esetleg épp egy kerekasztal-vitát érdemelnének. Mivel a könyv szerzôi (a magyar nyelv ismeretének hiányában) nyilván számukra kellemetlen hátrányban lennének, a vitaindító cikkre való reagálásukat elôre fel lehetne venni, és ezt a vita alkalmával ismertetni.

A témához csak áttételesen tartozik az az örvendetes hír, hogy Tibori Szabó Zoltán fôszerkesztôt a Magyar Köztársaság elnöke — a kormány javaslatára — kitüntette. Ez nyilván nemcsak neki, hanem a Szabadság belsô, sôt külsô munkatársainak is szólt, büszkeséggel, a sok munka nem hiábavalóságának érzésével töltve el ôket. Szeretnénk viszont megtudni, hogy ez a kitüntetés milyen alkalomból történt meg (évforduló, ünnep). Egyetlen kitüntetés, úgyszólván soron kívüli odaítélése kirívóan nagy megtiszteltetés. Ezek szerint a Szabadság kutyája eddig sem ugatott teljesen hiába...

Nagy László

Ilyen még nem volt!

Ezzel a jelszóval indult útjára az új Campus-project. A Hollandiából szerzett pénzt a lap ingyenes, bentlakásokban történô terjesztésére, a Campus külsô munkatársai tiszteletdíjának növelésére fordítjuk, valamint talán arra is, elsôként a KMDSZ történetében, hogy a Campus hetenkénti frissítéssel felkerüljön a WORLD WIDE WEB-re, azaz az Internetre.

A BPT (a Bulizók és Plakátolók Társasága) felvállalta, hogy heti száz Campust kihordjon a bentlakásokba. Sajnos, ilyen kis példányszámmal nem sikerült valamennyit lefedni, így minden valószínûséggel a következô diákotthonoknak jut majd (egyelôre) tíz-tíz darab Campus: Has,deu 2., 4., 5., 6., 16., Agronómia, Obszi 4., 5., valamint eddig még nem azonosítható (a BPT listáit nem lehetett egyelôre kibogozni, de következik!) két bentlakás. Be kell vallanom, hogy az úgynevezett "szórványok", azaz azon diákháldák, ahol 1-2 magyar diák lakik egy-egy szobában, kimaradtak az ingyenes terjesztés "hatáskörébôl". Természetesen, ha sikerül több pénzt szerezni, akkor a szórványok is "igény szerint felhasználhatják" (idézet a Perspektívától) lapunkat.

Ja, szinte elfelejtettem leírni a Campus Internet címét: http://hercule.utcluj.ro/~kmdsz.

A Campus a következô, Amerikai Egyesült Államokbeli szerveren is elérhetô (persze, ha májzlid van és a Román Hírszerzô Szolgálat nem zavarja a vonalakat...):

http://www.hhrf.org.

Itthoni felhasználóknak a kolozsvári mûszaki egyetem szerverén levô, Pákai Árpád által tördelt verziót ajánljuk, külföldieknek pedig az amerikait.

Kiss Olivér

A hét egyik legszomorúbb élményének tartották egyesek a szerda esti KMDSZ közgyûlést. Olyan eseménynek, ami nem csak a diákszövetségen csattan.

Miután a jelenlévôk kiszámolták, hogy hatvanan kevesen vannak bármiféle döntéshozatalhoz (125 személy már szavazóképes lehetett volna), eldöntötték, hogy azért mégis meghallgatják az elnöki beszámolót, a szakosztályok beszámolóit, a KMDSZ-sajtó (Perspektíva, Campus) jelenlegi helyzetét, mégis jelölik az esetleges elnököket, sôt helyet hagynak egyéb megbeszélnivalóknak is. Demokratikusan megszavaztak egy ülésvezetôt, a napirendi pontok sorrendjét, türelmesen szavazósdit játszottak, talán csak azért, mert ilyesmire évente egyszer-kétszer adódik alkalom. Meghallgatták a beszámolókat, és ezek kapcsán, néha ezekkel párhuzamosan, beszélgetések alakultak ki. Kali Zoltán elnöknek az az ígérete váltott ki langy vitát, mely szerint a következô közgyûlésre egy olyan tervezettel jelentkezik, ami átalakítaná a KMDSZ jelenlegi felépítését. Elôzetesen csak annyit árult el, hogy a nyáron egy mûhelytábornak nevezett találkozón a diákszövetség valamennyi volt vezetôje összeült, és saját tapasztalataikból leszûrték a tanulságokat, megpróbáltak kitalálni egy olyan új struktúrát a KMDSZ vezetésére, ami számos, évrôl évre megismétlôdô hibát kiküszöbölne. Például azt, hogy a döntéshozatal ne csak néhány személytôl függjön, mert ezek jelenléte nélkül a diákszövetségek között a mára már mamutszervezetnek nevezhetô KMDSZ nem tud mozdulni. Egy másik örökös gond megoldását is remélik, éspedig az utóbbi évek örökös elnökjelölt-hiányát. A jelenlévôk közötti vita is erre vonatkozott: hogyan tovább diákszövetség? Volna-e alap és elképzelés az alapszabályzat módosítására, nem kellene átalakítani az elnök feladatkörét, kinek lenne a kötelessége utánpótlásról gondoskodni, egyáltalán kötelességének kell-e ezt valaki érezze a mindenkori vezetôségbôl? Egyesek véleménye szerint kell hagyni, hogy kinevelés nélkül jelenjen meg valaki, aki elnök akar lenni, meri vállalni a felelôsséget, és ha a közgyûlés megszavazza, akkor a régi vezetôségnek segítenie kell az új embert, amennyire teheti. Emellett az álláspont mellett azzal érveltek, hogy nem szabad klikkesíteni a KMDSZ-t, nem kell felülrôl irányított szervezetté tenni, ahol az elnöki széket egy kiválasztott ember örökli át, hanem kell hinni az alulról jövô kezdeményezésekben, hiszen a diákszövetség hat éve létezik, és mindig kerültek emberek, akik valamilyen tevékenységben fantáziát láttak, annak megszervezését magukra vállalták. És hasonlóképpen kerültek elnökök is. Ez ellen azt az érvet hozták fel, hogy ne ámítgasson senki másokat, mert ez az örökös közgyûléses hercehurca megviseli a KMDSZ-t, és az is látható, hogy a teljes tagság és az aktív, szavazni is eljövô tagság között nagy különbség van. Tehát nem lehet arra várakozni — legalábbis az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják -, hogy majd "a nép közül" fog megjelenni egy potenciális elnökjelölt. Akkor meg miért ne válasszák ki a már tevékenykedôk közül a legmegfelelôbb elnökjelöltet, és azt okítsák ki még idôben. Ezt a vitát végül elhalasztották a következô, december 11-én tartandó , mindenképpen döntôképes közgyûlésig. A másik vitatéma az volt, hogy az új politikai helyzetben át kell-e gondolni a diákszövetség feladatait, kell-e véleményt nyilvánítani a magyar diákságot érdeklô és érintô kérdésekben. Ez a vita nem bizonyult életképesnek: elhangzott ugyan néhány vélemény arról, hogy ez politikába való beavatkozást jelent vagy sem, és meghaladja vagy sem a diákszövetség hatáskörét ezen a felsôbb szinten való véleményformálás és képviselet, de a teremben összegyûltek nem bizonyultak fogékonyaknak az esetleges új célkitûzések megfogalmazására. Szintén az új lehetôségek kapcsán szóba jött a Bolyai Egyetem kérdése, az, hogy okos dolog volna kérni most ilyesmit, milyen érvek és ellenérvek lehetnének ezzel kapcsolatban, de ezt a témát sem beszélték át rendesen. Történtek elnökjelölések is, de a javasolt személyek közül valamennyien visszautasították a tisztséget, általában magánéleti okokra hivatkozva.

A fentebb leírt közgyûlést lanyha érdeklôdés jellemezte a különbözô, az egész magyar diákságot érintô kérdések iránt, a hozzászólni nem tudás vagy nem akarás, a (sokszor személyeskedô) problémák elôtérbe kerülése, kicsinyeskedô, befulladó vitatkozások. Marad tehát a kérdés: hogyan tovább, diákszövetség, hogyan tovább, te láthatatlan és néma magyar diákság?

Ezen a közgyûlésen újra megtörtént az, ami már egyszer egy diáktanácson is megtörtént; éspedig az, hogy a KMDSZ egynéhány aktív tagja elégedetlen lévén munkájával, támadta az elnököt. A közgyûlés után Kali Zoltánt, a szervezet elnökét kérdeztük arról, hogy mivel magyarázza ezt?

- Ez egy kissé elkésett tanév eleji közgyûlés, bár volt már arra példa, hogy november végén, sôt, december elején tartották meg az elsô közgyûlést. Az engem ért támadásokról csak annyit tudok mondani, hogy olyan KMDSZ belsô emberek, aktív tagok kifogásolták az elnök munkáját, akik ezzel nem értenek egyet, vagy úgy gondolják, hogy adott esetben ôk ezt jobban tudnák csinálni. Bár, amint kiderült, az a személy, aki vezetôje volt ezen kifogáslista felsorolásának, mégsem végezné el jobban az elnöki feladatokat, mert nem tudja vállalni az elnökséget. Ez fôleg azért sajnálatos, mert biztosan sokkal hatásosabban fejtené ki ezt a tevékenységet, ha ennyire érzékeny bizonyos hibákra és félrelépésekre.

- Volt annak idején egy ugyanilyen diáktanács, ami arról szólt, hogy a BPT támadta az elnököt. Ez akkor ott felszínre került, de nem tudjuk, hogy mi volt tulajdonképpen a hatása ennek a vitának.

- Számomra az volt a hatása, hogy megpróbáltam leszûrni az észrevételekbôl és kritikákból azt a részt, amit jogosnak találtam, és megpróbáltam olyan irányba fejleszteni a tevékenységemet, hogy korrigáljam az elkövetett hibákat, vagy egyáltalán kiküszöböljem azokat. A kifogásolók részérôl nem tudom, mi volt a hatás, gyakorlatilag az történt, hogy egy részük már elment a KMDSZ-tôl, az itt maradt rész meg továbbra is hangoztatja az ôt bántó dolgokat.

- Ezek a problémák mindig is jelen vannak, vagy csak érlelôdnek a felszín alatt, és ilyenkor kerülnek elô?

- Ez nem ilyen egyszerû, mert itt tulajdonképpen arról van szó, hogy minden szervezet életében eljön az a pillanat, amikor bizonyos dolgok elôtérbe kerülnek. Ekkor lehet bizonyos lépéseket megtenni, embereket hibáztatni, esetenként leváltani, kifogásolni a munkájukat. Ez néha hatásos, máskor pedig nem. Vannak helyzetek, amikor olyan egy embernek a státusa, vagy maga a konjunktúra, hogy hiába szólsz ellene, a szervezet nem reagál erre, hiszen tudják, hogy ô az az ember, aki megfelelôen vezeti a szervezetet. Ilyenkor hiába jön bármilyen támadás, mert nem hatásos. Más esetekben, például tisztújításkor, vagy amikor kikerül a szervezetbôl egy olyan ember, aki valamelyest egyensúlyt tudott tartani, utat nyernek azok, akik szeretnék megszerezni a vezetést.

- Ezek a belsô forrongások összefüggésben vannak a KMDSZ útkeresô helyzetével? Itt fôleg arra gondolok, hogy új perspektívák nyílnak meg a szervezet elôtt, és szükség lenne egy új stratégiára.

- Szeretném, ha összefüggésben lennének az "új szelekkel", de szerintem nincs kapcsolat a két dolog között. Ez egy olyan helyzet, ami már többször volt a KMDSZ-en belül, káderhiány van, hiányzik a humán tudás a szervezet vezetôségébôl. Fôleg olyan emberek vannak, akiknek a gyakorlati tudása nélkülözhetetlen, de azt is megérzi a szervezet, hogy nincsenek különleges szociális érzékenységgel bíró vezetôi (vagy csak kevesen vannak). Egyesek nem látják át a dolgokat teljességükben, és éppen ezért részletkérdéseket nagyítanak fel, míg a valódi probléma elsikkad. Ugyanez volt akkor is, amikor a KMDSZ és a politika viszonyát tárgyaltuk, akkor is megvádoltak, hogy a szervezeten keresztül akarom építeni saját politikai karrierem, és nem látták be azt, hogy diákszervezetet nem lehet úgy vezetni, hogy ne figyeld közben a nagypolitikát. Most is egy olyan politikai helyzet van, amit teljességgel ki kell használni, és ki is lehet használni. Én sajnálom, hogy a magánéletem úgy alakult, hogy én már nem tudom hasznosítani ezt a helyzetet, mint KMDSZ-vezetô, de ötleteket tudok adni az utánam jövô elnöknek. Az biztos, hogy ez az új helyzet több teret fog nyújtani a regionális jellegû érdekképviseletnek. És a KMDSZ ilyen irányba kellene hogy megújuljon, hogy úgy lépjen fel, mint egy régió diákjainak a képviselete. Jelenleg Kolozsváron a mi szervezetünk a legjobban mûködô diákszövetség, és ez egy olyan adu, amit mindenképpen fel kell használni.

- Mi a helyzet a Tanügyi Szakosztállyal? Hiszen most testre szabott feladatai lennének...- A Tanügyi Szakosztály egy idôzített bomba. Eddig Antal Attila vezette a szakosztályt, Leitmann Andrea és Illyés Ágota segítségével. Most Attila utolsó éves, és nem foglalkozik ezekkel a dolgokkal, Andrea máshol tanul, és Ágota nem fogja tudni egyedül vinni ezt az egészet. Pedig kellene egy olyan szerv, ami a tanügyi problémákban elmondja a diákság véleményét, egy programmal tud elôállni, meg egyáltalán hatékony tudna lenni.

Ketesdy Beáta

CAMPUS Internet címe: http://hercule.utcluj.ro/~kmdsz