1996. október 18.
(VIII. évfolyam, 244. szám)
Mint október 11-i lapszámunkban jeleztük, az RMDSZ megrendelésére 1200 személy megkérdezésével országos, reprezentatív közvélemény-kutatást készített a XXI. Század Alapítvány. Ennek adataiból közöljük a közérdekû válaszok megoszlását.
Milyen irányba haladnak a dolgok Romániában? (%) nagyon jó irányba 1 jó irányba 9 se nem jó, se nem rossz 32 inkább rossz 41 nagyon rossz 12 nem tudja 4 nincs válasz 1 Milyen irányba haladnak a romániai magyarság ügyei? (%) nagyon jó 1 jó 20 se nem jó, se nem rossz 46 inkább rossz 23 nagyon rossz 4 nem tudja 5 nincs válasz 1 Mitõl tart a leginkább? (6400-as skála) árak emelkedésétõl 6172 teljes asszimilációtól 5326 bûnözés terjedésétõl 5313 magyarok jogfosztásától 5308 munkanélküliségtõl 5221 betegségtõl 5129 magyar-román konfliktustól 4898 társadalmi zavargásoktól 4886 Mi okozza a legtöbb gondot az itteni magyarságnak? (800-as skála) munkanélküliség 7422 szegénység 6890 magyarok kivándorlása 6465 magyar egyetem hiánya 6377 rom.-magy. rossz viszony 5598 korrupció 5557 területi autonómia hiánya 5515 kulturális autonómia hiánya 5016 az alapszerzõdés 4951 Jobban vagy rosszabbul fog élni a romániai magyarság? (%) jobban 15 ugyanúgy 45 rosszabbul 25 nem tudja 14 nincs válasz 1 Az RMDSZ megítélése (%) nagyon jó 8 jó 70 rossz 8 nagyon rossz 2 nem tudja 12 Mennyire elégedett Ön az RMDSZ tevékenységével? (%) nagyon elégedett 6 elégedett 64 többnyire elégedetlen 16 nagyon elégedetlen 4 nincs válasz 9 Mennyire elégedett Ön a parlamenti csoport tevékenységével? (%) nagyon elégedett 10 elégedett 66 többnyire elégedetlen 13 nagyon elégedetlen 4 nincs válasz 7 A választásokon való részvételi szándék (%) részt kíván venni 93 nem kíván részt venni 3 nem tudja 4 Választási opció (%) RMDSZ 89 CDR 2 USD 1 független magyar " más 1 nem tudja 7 A saját elnökjelölt indításának helyessége (%) egyetért 79 nem ért egyet 9 nem tudja 12 Választási opció - elnökjelölt, elsõ forduló (%) Frunda 85 Constantinescu 6 Iliescu 1 Roman 1 más 2 nem tudja 5 Vállaljon-e az RMDSZ kormányzati felelõsséget? (%) igen 76 nem 9 nem tudja 15 Mennyire segíti a magyarországi kormányzat az itteni magyarságot? (%) nagyon sokat 13 nem nagyon sokat 46 egyáltalán nem 13 nem tudja 26 nincs válasz 2 Az alapszerzõdés szövegének ismerete (%) figyelmesen elolvasta 15 halott róla 66 nem hallott róla 15 nincs válasz 4 Az alapszerzõdés hatása a romániai magyarok helyzetére (%) nagyban javítja 7 kis mértékben javítja 44 inkább rontja 13 nagyban rontja 2 nem tudja megítélni 28 nincs válasz 6
Csütörtökön sajtótájékoztatón számolt be ittjártáról a Nyílt Társadalom Alapítvány szülõatyja. Soros György nemzetközi intézményének népes küldöttség társaságában a romániai fiókszervezet költségvetési tervének megvitatásán vett részt. "Rutinlátogatás, amilyeneket évente szoktam tenni"- mondta a vendég. És az idén, Kazahsztán, Kirgízia, Moszkva és Kijev után most Kolozsvár volt a soros. Nagy érdeklõdés közepette a legendás pénzügyi sikerember kifejtette, hogy romániai stratégiája változatlan: továbbra is három szakterületen, a tanügyben, a távközlésben és a polgári társadalom építésében kíván részt venni. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye Romániának Magyarországgal együtt történõ NATO-csatlakozási szándékáról, Soros úr elmondta: gazdasági integrációt szeretne, amely könnyebben valósítható meg, mint a biztonságpolitikai és katonai felzárkózás. A személye és tevékenysége ellen megnyilvánuló nemzetközi támadásokat nem kommentálja. Annál többetmondóbbak a tények. Soros úr általában kitért minden politikával kapcsolatos kérdés mélyebb boncolgatása elõl. Így a november 3-i választások esélyeinek latolgatását is másokra bízza. "Nem tudok róla beszélni, mert effektív nem figyelem olyan közelrõl az eseményeket. Önök sokkal többet tudnak errõl. "Hogy milyennek szeretné magát elfogadtatni a románság szemében? Konstruktív, nyílt embernek tartja magát, aki hisz a külföldi segélyezés eredményességében és szeretne segíteni ennek a sokat szenvedett országnak. Meggyõzõdése, hogy Romániában sokan hisznek az általa meghirdetett nyílt társadalom elõnyeiben, és ebben a legfontosabb szerep a fiatal, a "be nem piszkított" nemzedékekre vár. Tisztában van az abszolút igazság illúzorikusságával, de a nyílt társadalom megköveteli a kritikus gondolkodás, a más vélemény és más etnikai eredetû személyekkel való együttélés elfogadását. A román sajtóról Soros úr elmondta, hogy olyan hitelalapokkal segíti, amelyek többet nyújtanak, mint a profitorientált bankok. "A médiák tanuljanak meg mûködni." Az ideálokért akkor is tovább kell tudni harcolnunk, ha közben veszítünk - mondotta a vendég és bibliai példával élve ezt Izrael népének negyvenéves sivatagi bolyongás utáni boldogulásával szemléltette. A Közép-Európa Egyetemmel kapcsolatban megjegyezte: - Mindig elleneztem új intézmények létrehozását, de '89-ben forradalmi változás állt elõ, amiben fontos szerepet játszott a nyílt társadalom gondolata. Az egyetem megalapításakor tulajdonképpen a célom az volt, hogy intézményesítsem ezt a gondolatot. És ez nagyrészt meg is valósult, mert a diákok és a tanárok a világ minden részérõl, de különösen errõl a vidékrõl, ott összehasonlító módszerekkel dolgoznak együtt. Mondjuk, amikor a történelmet tanulmányozzák, azt nem egy ország szempontjából nézik. Az egyetem már most kivívott magának egy nívót, és azt hiszem, ez még nõni fog. A neves vendég az angol nyelv mellett elvszerûen használta anyanyelvét, a magyart. Ezért is marad számunkra õ, Dzsordzs Szorosz helyett, Soros György. Ördög I. Béla
A Román Nemzeti Bank elnöke szerdán Londonban aláírta a megállapodást arról, hogy Románia az idén utolsó alkalommal hitelt vesz fel a nemzetközi tõkepiacon, s ennek megszervezésével a Citybankot és az ABN AMRO-t bízza meg. A Rompres jelentése szerint 175 millió dolláros kölcsönrõl van szó. A hitel részben az idén esedékes adósságtörlesztést szolgálná, részben a román központi bank valutatartalékát gyarapítaná, amely - az aranyat is beleszámítva — meghaladhatja az 1 milliárd dollárt, és hét év óta példátlan magasságúra duzzadhat. Román elemzõk korábban arra is rámutattak, hogy a piaci hitelek részben az elmaradt folyósítású IMF- és Világbank-hiteleket is pótolják.
• Resicabányán jártában Gheorghe Funar kijelentette, hogy egyetért az államelnökjelöltek elmegyógyászati vizsgálatával, de jó volna, ha a számtani alapmûveletekrõl is kifaggatnának egyeseket - ezzel egyenesen célzott Ion Iliescu negyedik jelölésére. Továbbá megjegyezte, hogy ha õ lesz az elnök, Hargita és Kovászna megye összevonásából létrehozza Avram Iancu megyét. Jól hangzik. Éppen ilyen ésszerû lenne Suceava és Botos,ani megye összevonása Enver Hodzsa néven. • A másik szellemes elnökjelölt, Constantin Mudava bionergetikus a napokban elbeszélgetett Nicolae Ceaus,escuval, aki bocsánatot kért tõle, mire õ égi sugallatra hallgatva kegyesen megbocsátott a néhai elnöknek. Ezért most már biztosra veszi, hogy Ceaus,escu õt segíti örökségébe. • Rájár a rúd a függetlenekre. Dumitru Iuga, a sorozatos éhségsztrájkjairól is híressé vált tévés szakszervezeti vezér panaszolja, hogy plakátjaira ismeretlen tettesek a Demokratikus Konvenció plakátjait ragasztják. A független jelölt kampánystábja más pártok propagandistáit arra kéri, akadályozzák meg az ilyen cselekményeket, amelyek nem csak Bukarestben fordulnak elõ. • Nicolae Militaru tartalékos tárbornok elnökjelölését felfüggetsztették, mivel az ajánlások névsorában számos téves adatot fedeztek fel az illetékesek. Az egykori honvédelmi miniszter most azt állítja, hogy többen jelentkeztek nála önkéntes aláírásgyûjtõk, akikrõl utóbb kiderült, hogy a Román Hírszerzõ Szolgálatnak dolgoznak. Valószínûleg azok hamisítottak névjegyzékeket egyik jelölt töröltetése érdekében, de Nicolae Militaru kétségbe vonja a Központi Választási Iroda döntésének helyességét. 140 000 ajánlása gyûlt össze, hihetetlen, hogy ne lenne köztük elégséges érvényes aláírás.
A jegybanki elnök a múlt évi 33,4 százalékos inflációt követõen idén 35 százalékos ütemmel számol — közölte a Reuter. A hírügynökség emlékeztetett arra, hogy az IMF által elvárt mérték 20 százalék volt. Mugur Isãrescu elõzetes adatok alapján arról is beszámolt, hogy a pénzromlás üteme szeptemberben 2,3 százalék volt, s ennek alapján valószínûsíthetõ a 35 százalékos éves szint. Isãrescu ezt akkor nyilatkozta a hírügynökségnek, amikor szerdán Londonban aláírta a Citybank és az ABN Amro által vezetett 175 millió dollár szindikátusi hitelt. A jegybanki vezetõ szerint a lej árfolyama tovább gyengül. A jelenlegi 1 amerikai dollár/3300-ról 3400/3500-ra mérséklõdik. A vezetõ bankár kedden egy lapnak nyilatkozva azt mondta, hogy a valóságos árfolyam 5500/6000 lej. Isãrescu szerint a kõolaj világpiaci árának jelenlegi emelkedése nem befolyásolja az idei inflációt, az ország valutatartalékát, illetve nemzeti valutájának árfolyamát, mivel már korábban lekötötték a nyersanyag nagyobbik részét.
Azt mondja minap egyik alkalmi ismerõsöm: Olyan nagy hûhót csapunk (mármint az RMDSZ!) a választások körül, mintha esélyünk volna megnyerni. Véleménye szerint tehát nem érdemes "az újságot teleírni" különbözõ felhívásokkal, buzdításokkal, mert aki akar, az úgyis elmegy választani, és a mi jelöltjeinkre szavaz, aki nem akar, az úgysem megy el; esetleg elmegy, és másra szavaz. Mondjuk, például a nyugdíjasok pártjára, amely hirtelenében szintén fût-fát összeígérget; azzal áltatja például a nyugdíjasokat, hogy ha az õ jelöltjeit juttatják be a parlamentbe, azok rövid idõn belül kétszeresére, sõt háromszorosára emelik fel a nyugdíjat. S milyenek az emberek, különösen a nélkülözõk, kispénzûek - így az alkalmi ismerõs -; könnyen elhisznek minden nagy és szépen hangzó ígéretet, elfelejtve, hogy négy évvel ezelõtt is ki mindenki mi mindent összeígérgetett, aztán látjuk, hogy mi lett a sok felelõtlen, szavazatot szerezni akaró ígéretbõl! A nagy nyomor! Még ezt is mondja, szó szerint: "Ha az RMDSZ-nek egy csepp esze volna, megígérné a toronyórát is láncostól. Lám, az az új »magyar« párt, a szabaddemokrata, az is nyüzsög, ígérget, félrevezeti a lakosságot, csakhogy keresztbe tegyen az RMDSZ-nek..." Hát igen, mi olyan kevesen lettünk Romániában, hogy nem tudunk egy ilyen országos választást megnyerni. De - mondom alkalmi "tanácsadómnak" is -, azért mégsem lehet mindegy számunkra, hogy hányan képviselik a romániai magyarság érdekeit a parlamentben! Minél többen vannak, annál erõsebbek - s mert sok esetben kell majd a "mieink" szavazata is, ki tudunk csikarni ezt is, azt is. A mai hatalom ellenére nem mindegy, hogy hányan erõsítjük a jelenlegi ellenzéket, amely lehet - sõt, esélyes is arra -, hogy a mi támogatásunkkal is, kormányt alakítson. Ezért fontos, és nemcsak nekünk, de a változást akaróknak is, hogy minél erõsebb RMDSZ-es frakció legyen az elkövetkezõ négy évben a parlamentben. Nem lehet számunkra már csak ezért sem közömbös, hogy hányan jutnak be jelöltjeink közül! Tehát minden szavazatra igenis nagy szükség van; nem ülhet otthon tétlenül senki, ha bármily csekélyke felelõsséget is érez nemzeti közösségünk jövõje iránt! Felül kellene végre kerekednünk személyes "ügyeinken", a közös cél érdekében. Erre az összefogásra most annál is inkább szükségünk van, mert lám, a jelenlegi hatalom még arra is képes ellenünkben, hogy egy újabb "magyar" pártot fabrikáljon, csakhogy megosszon minket, csökkentse esélyeinket; nem is beszélve arról, hogy minden módot és eszközt megragad, csakhogy éket verjen közénk és a jelenlegi ellenzéki pártok közé! Igen, mondom, "tele kell írni az újságot", hogy minden nemzettársunk megértse, milyen nagy tét forog kockán, s így ne ülhessen nyugodtan otthon a választás napján, mondván: egy szavazattal több vagy kevesebb, nem számít! Igenis, számít - fõleg, ha ezrek mondogatják ezt, otthon ülvén! Ami pedig az ígérgetéseket illeti. Nos, valóban, most is mindenki, mindenik párt még a csillagos eget is "leígéri a földre" - s való igaz, hogy az emberek jó része elfelejti, hogy négy évvel ezelõtt is ugyancsak ilyen "nagylelkûek" voltak az ígérgetésekben. Elfelejtik, és ismét "beveszik a maszlagot". Hallottam olyan pártról is, amely azt ígérte, ha rájuk szavazunk, õk egy éven belül "kivívják", hogy a minimálbér egymillió lej legyen! S ezek is ígérik a nyugdíjasoknak a földi mennyországot, a háromszoros nyugdíjat stb. Hogy az RMDSZ miért nem ígérget fût-fát, mézzel folyó Kánaánt? Többek között azért nem, mert komolyan veszi választóit , felnõtt embereknek tekinti, s nem akarja "bemaszlagolni". Csak annyit ígér, amire képes: érdekeink, jogaink védelmét, az értük való további küzdelmet. Négy évvel ezelõtt is ezt ígérte, s néhány eredményt sikerült is elérnie. Gondoljunk csak a veterán-törvényre: a magyar hadseregben harcolt észak-erdélyiek veterán státusának a kivívására; vagy a határátlépési illeték eltörlésére (amely elsõsorban nekünk jó, mert mi utazunk a legtöbbet és legtöbben Magyarországra is, s nem kell minden egyes alkalommal lepengetni a néhány ezer lejt), vagy gondoljunk nemzeti szimbólumaink szabad használatának a keresztülvitelére, a büntetõ törvénykönyv módosítása folytán!... Hát "ilyesmikért" kell minél többen bejussanak képviseletünkben a parlamentbe! Molnos Lajos ...kire kell voksolni?"A valamikori Kincses Kolozsváron, a még régebbi Napocán és a még újabb Cluj-Napocán az Úr 1996. esztendejében egy, a szocializmusban épített Szamos menti Bábel-toronyházban olvasom a régi hírlapot, azt az újságot, amely Tipãtescu prefektus úr számára friss volt az 1883. esztendõ sorsdöntõ napján. A Kárpátok Harsonáját olvasom: "...városunk szégyene, hogy egyetlen embertõl kell rettegnie!... A mostoha kormány szégyene, hogy hazánk egyik legkiesebb megyéjét egy vámpír karjaiban hagyja vergõdni..." Nézem, ki írta alá ezt a "bornírtságot"? A cikk alatt nincs szignó, de tüzetesebben utánanézve megtudom: a nagy csúfolkodó és még nagyobb igazmondó, a Caragiale névre hallgató író találta ki ezt a kortes-bohózatot, melynek címe: Az elveszett levél . S melyet most Méhes György fordításában böngészek. Közben kinézek az ablakon és legyintek a kezemmel: hány levél veszett el ezen az õszön is. Csakhogy itt nem falevélrõl, hanem zsaroló szerelmes levélrõl van szó. Levélrõl, amely elveszett. Sebaj - gondolom magamban -, Arany János a szalontai ótorony tövében Az elveszett alkotmány t siratta. És Mikszáth egy esztendõvel Caragiale nagy vállalkozása után kiszólt a Tisztelt Házból: Ne nyitogassuk a történelmet . Szót fogadok neki: én sem nyitogatom a történelmet, csak éppen hegyes ceruzámmal aláhuzigálok egy-két analóg dolgot és az akkori választási hadjárat neveit igyekszem behelyettesíteni mostaniakkal. De errõl nem teszek említést: töprengjenek Önök is egy pindurkát. Elég bajuk lesz, hisz akkor még, Cuza Vodã uralkodásának idejében nem volt elnökválasztás, de annál cifrább volt a képviselõválasztás. De most, mindannyiunk nagy örömére van 16 elnökjelöltünk is. És ebbe bele lehet hülyülni, mint a régi pap valamikori imádkozó papagájának, akit annyira megforgatott feje fölött az ittas szent ember, hogy mikor az magához tért, csak ennyit tudott mondani: "...sza meg az Ég, de elszédültem!" Pedig nem is ivott kortesbort. Ma már nem divat az ilyesmi. Nekünk nem verik csapra a hordót, nekünk csak ígérgetnek, néha már-már tejjel-mézzel folyó Kánaánt. És annyian vannak (elnök-, képviselõ-, szenátorjelöltek), hogy a szegény választópolgár nem tudja, kire szavazzon. Akárcsak Caragiale Kótyagos polgára: "Tessék már megmondani, kire kell voksolni? Egy fertály óra, s lezárják a szavazást... Mi lesz velem? Kire kell nekem voksolni?" Kire is? Kikre is? Erre a kérdésre válaszolni könnyebb is, meg nehezebb is, mint Caragialénál. Könnyebb nekem, mert csak egy elnökjelöltem van, nehezebb román testvéreimnek, mert nekik 15 maradt. És még a képviselõ és szenátorjelöltek? Errõl írnak, beszélnek a politikai "szakértõk" (mert ugyebár nõhöz, focihoz, politikához mindenki ért nálunk. Még a Szabadság napilapban is!!!) De én Nea Lucát kérem fel, hogy súgjon nekem. Tehát, hogy is volt az õ idejében? Pofonegyszerû. A kormánypárti jelölt, Farfuridi ellenzéke odament a prefektushoz, és arra a kérdésre, hogy mit óhajt, kereken kimondta: CaT,avencu: Azt akarom, hogy ne gördítsen akadályokat az utamba, sõt, támogassa jelöltségemet...És harcol ezért. Tisztességes és kevésbé tisztességes eszközökkel. És kijelenti: csak õ mentheti meg a jelenlegi siralmas helyzetet. Azt mondja: CaT,avencu: A mi szövetkezetünknek az a hivatása, hogy támogassa, pártolja a hazai ipart. Mert hadd mondjam meg nyíltan, hogy gazdasági téren rosszul állunk. A mi iparunk pedig nagyszerû. A mi iparunk csodálatos! De sajnos, nem létezik!... Éljen a verejtékes munka, amirõl nálunk szó sincs! Hát valami ilyesmit hallhatunk immár második hónapja mi is. Hogy ez nincs, ez sincs, de ha rám szavaznak... És ezt mondják azok is, akik már voltak a kormánykeréknél, és õk sem csináltak többet, mint utódaik. És CaT,avencu módjára ígérik a kivezetõ utat. Vérmérsékletüktõl és beszédkészségüktõl függõen. Van közöttük vérbeli poéta és vért nem látott tábornok, vízügyi szakember és vizet nem szeretõ geológus, irodalomtörténész és sofõrök védõszentje, olyan, aki Clemenceau-ra, Mihály királyra vagy Iljicsre esküszik, szóval nagyon változatos ez a politikai színpaletta. De mind a 15 azt mondja: jobb lesz, mint a mostani: nem a tizenhatodik, az elsõ a sorban. A voksolók pedig kórusban rázendítik: Csak rosszabb ne legyen! És ekkor jelenik meg a fekete ló. A központ elküldi saját jelöltjét: AgamiT,a Dandanachét. A szenilis jelölt pedig kijelenti: "Az én családom... csak mindig harcolt, harcolt negyvennyolc óta... és most maradjak ki... ne legyek képviselõ?" De az lesz. Akkor a dolog bonyolultságában is ilyen egyszerû volt. Nekünk még néhány napig drukkolnunk kell. Gondolom, úgy november tizedike körül (talán már hamarabb) megtudjuk: Ki és Kik lettek a gyõztesek. És ekkor Trahanacheval együtt fogjuk mondani fellélegezve: "Szó ami szó, nálunk kegyetlenül meg kellett verekedni a gyõzelemért. Nagy felhajtás volt itt..." Csak azt csodálom, hogy egyetlen színtársulat sem tûzte évadnyitó darabként mûsorára Caragiale remekmûvét. Nekem is csak azért jutott most eszembe, mert két évtizeddel ezelõtt rádiójátékot csináltam a mûbõl és épp a vásárhelyiek elõadásában. CaT,avencu Kovács György, Tipãtescu Delly Ferenc volt. A Kótyagos polgár pedig Andrási Márton. Õ kérdezte: "Tessék már megmondani, kire kell voksolni?"
Az 1956-os magyar forradalomnak szentelte több tanulmányát a Magazin Istoric folyóirat októberi száma, illetve a Dosarele Istoriei címû új havilap, amelynek igazgatója Ion Cristoiu. 1956-tal több cikkben foglalkozik a ,,Sfera politicii" címû politológiai folyóirat készülõ legfrissebb száma is. A Magazin Istoric rámutat, hogy Nagy Imre - akit, miután kicsaltak a budapesti jugoszláv nagykövetségrõl, ahová a szovjet csapatok november 4-i támadása nyomán menekült, kényszerrel elszállítottak a Bukarest környéki snagovi pártüdülõbe - Romániába érkezése után is bízott egyes testvérpártok segítségében, ennek érdekében írt levelet Titónak és Gomulkának. Snagovi feljegyzéseiben, amelyet a folyóirat ismertet, Nagy Imre elsõsorban azt kívánta bebizonyítani, hogy Magyarországon nem volt ellenforradalom. A Magazin Istoric szerint Gheorghiu-Dej, aki akkoriban azt szerette volna elérni, hogy vonják ki a szovjet csapatokat Romániából - amihez arra volt szüksége, hogy megõrizze a szovjet vezetõk bizalmát -, arra törekedet, hogy pontosan végrehajtsa Moszkva utasításait a Nagy-csoporttal kapcsolatban. Mihai Retegan tanulmányában azonban rámutat, hogy nem ismeretes, mi volt a román kormány megbízása és azt ki határozta meg. A válasz megmagyarázhatná a román kommunista vezetés rendkívüli intézkedéseit, a kettõs õrizet bevezetését a snagovi villákban, ahol elszállásolták õket, a fõ vezetõk beszélgetéseinek állandó lehallgatását és rögzítését, levelezésük és kézirataik lefényképezését, a magyarországi eseményekkel kapcsolatban velük szervezett ,,megbeszéléseket" , annak megtiltását, hogy a legfõbb vezetõk egymással érintkezzenek. A magyar forradalomban, írja Retegan, a román vezetést az Erdéllyel kapcsolatos ,,erõs revizionista áramlat" is aggasztotta. Október végén tett budapesti látogatása nyomán Valter Roman arról tájékoztatta a Politikai Bizottságot, hogy ,,alulról erõs a nyomás Erdélyt illetõen", a magyar forradalom vezetõi ,,bátorították ezeket az elemeket" és azt kérték, hogy ,,adjunk autonómiát Erdélynek." A folyóiratok több anyagban is foglalkoznak azzal, hogy a magyarországi forradalommal sokan rokonszenveztek Romániában, még ha a biztonsági szerveknek Temesvár kivételével sikerült is megakadályozniok, hogy tömegtüntetésekre kerüljön sor. Számos romániai magyart és románt ítéltek börtönbüntetésre az ilyen mozgolódásban való részvétel miatt és ezrek ellen folytattak ilyen ügyekben vizsgálatot. A Román Munkáspárt Politikai Bizottsága már 1956. október 24-én intézkedések egész sorát dolgozta ki annak érdekében, hogy Romániát ,,teljesen elszigetelje" attól, ami a szomszédos országban történik. Ennek ellenére a temesvári, kolozsvári, bukaresti, jászvásári és brassói diákok, akik a rádióból értesültek a magyarországi eseményekrõl, megkísérelték tiltakozó akciók szervezését. Több száz évi börtönt szabtak ki rájuk. A letartóztatottak között volt többek között Alexandru Ivasiuc, a késõbbi neves író és Paul Goma, akibõl ismert filmrendezõ, és a kommunista rendszer bírálója lett. A Magazin Istoric több ilyen ügyrõl közöl dokumentumokat, visszaemlékezéseket. A Dosarele Istoriei elsõ száma szélesebb megközelítésben, az egész 1956-os esztendõ történéseit tekinti át, az SZKP 20. kongresszusától a lengyelországi, szuezi és magyarországi eseményekig ,,1956: a kommunizmus végének kezdete" gyûjtõcím alatt. Ion Cristoiu írásában 1956-ot ,,kudarcot vallott 1989-nek" nevezi. Nagy Imre és társai snagovi fogságával is részletesen foglalkozik a folyóirat, felidézve, hogy Nagy Imre november 26-án tiltakozott a román vezetõknél az ellen, hogy ,,a román párt és kormány beavatkozott a magyar ügyekbe és vállalta deportálásunkat szovjet katonai segítséggel". A temesvári diáktüntetésekkel kapcsolatban a folyóirat megemlíti, hogy 1956. október 30-án és 31-én több mint kétezer diákot tartóztattak le, és 32-t ítéltek közülük 1-tõl 8 évig terjedõ elzárásra. Más szervezkedések résztvevõit katonai bíróságok elé állították, amelyek 3 hónaptól 20 évig terjedõ börtönbüntetéseket szabtak ki - emlékeztet a Dosarele Istoriei.
A most zajló parlamenti és elnökválasztási kampány minden eddiginél élesebb, jobban megmozgatja a közéletet. Mindez arra mutat, hogy a politikai élet szereplõi és a közvélemény változásokra, esetleg fordulatra számít a voksolás után. Ezt Markó Béla fejtette ki csütörtökön Budapesten, a Határon Túli Magyarok Hivatalában HTMH) rendezett sajtóbeszélgetésen. Mint elmondta: a legutóbbi közvélemény-kutatások tanúsága szerint visszaszorulóban vannak a szélsõséges nacionalista pártok, míg a jelenlegi ellenzéknek mind jobb esélye van a választások megnyerésére. Markó kiemelte: az utóbbi csoport gyõzelme jelentõs változást hozhat az RMDSZ életében, mivel velük "mindenképpen elképzelhetõnek tartanak egy jó együttmûködést az elkövetkezõ négy évben". A politikus véleménye szerint arról, hogy melyik bennmaradó jelöltet támogatja az RMDSZ a második körben, majd az elnökválasztás elsõ fordulója után dönt. Nem kívánta megnevezni a szóba jöhetõ politikusokat, csupán annyit mondott: demokratikus, a kisebbségek gondjai iránt is nyitott programmal kell rendelkeznie. Ebben a helyzetben egyébként Markó szerint különösen fontos, hogy a párt jól szerepeljen a választásokon, ami a jelenlegi adatok alapján elképzelhetõ. Esély van ugyanis arra, hogy az RMDSZ a négy évvel ezelõtti 7 százaléknál is több voksot kapjon november 3-án. Az elnök szerint egyébként jó döntésnek bizonyult, hogy Frunda György személyében a párt önálló államelnökjelöltet állított, mivel az õ szereplése — amellett, hogy nagyban segíti a párt kampányát, eszméinek propagálását - a visszajelzések alapján pozitív visszhangot vált ki a román közvéleménybõl is, és ezzel hozzájárul a magyarsággal kapcsolatos elõítéletek oldásához. A politikus a továbbiakban rámutatott: az elmúlt hónapok során egyes politikai erõk több esetben megkísérelték Erdélyben, hogy magyarellenessé tegyék a választási kampányt. Ezek a törekvések szerencsére nem jártak sikerrel. Továbbra is nagy nehézségeket jelent azonban az RMDSZ-nek, hogy még mindig nem kapta meg a párttörvényben elõírt állami szubvenciót, így a tagdíjakból, felajánlásokból kénytelen fedezni a kampányköltségeit. Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára arról beszélt: örömmel vette tudomásul, hogy a romániai magyarság az alapszerzõdés kérdésében felszínre került indulatok gerjesztése helyett a jövõvel, az önszervezõdéssel foglalkozik, pártja, az RMDSZ pedig dinamikus, ütõképes politikai erõként mûködik. Hozzátette: a párt kampánya és Frunda György elnökjelöltsége oldja a románság köreiben tapasztalható ellenérzéseket, s így hozzájárul ahhoz is, hogy a nacionalizmus és a magyarellenesség továbbra se válhasson a választás elõtti idõszak központi témájává.
A Vocea României csütörtöki száma a Temesváron feltûnt antiszemita röplapot (,,Ha zsidót akartok Románia elnökének, szavazzatok Petre Romanra!") formailag elítélõ ("Petre Roman származása nem lehet indok választási provokációkra") elsõoldalas írásában részletesen kifejti: Az elnökjelölt apját Victor Neulandernek hívták, magyarországi rokonsággal rendelkezõ zsidó családból származott, a szovjet szövetségesekkel jött vissza Romániába, nevét Romanra változtatta, édesanyja, Hortensia pedig egy tekintélyes spanyolországi szefárd zsidó, kikeresztelkedett családban született és Bukarestben tanulta meg a román nyelvet. Ezek után következõ megállapítás olvasható: ,,Petre Roman keresztény, és elmondhatjuk, hogy minden jogcíme megvan a plakátjain szereplõ feliratra, miszerint »Õ a miénk«". A cikk felsorolja Petre Roman pártjának több más vezetõjét, akikrõl ,,a sajtóban azt terjesztik, hogy zsidók és ezért idegenek a nemzet érdekeitõl". Ez teljesen hamis állítás - írja a lap -, ugyanis származásuknak semmi köze a Petre Roman kormányzása idején elkövetett hibáikhoz. A Szociáldemokrata Unió egyébként arra szólította fel a kormánypártot és Iliescu elnököt, hogy vessen véget az SZDU elnökjelöltje elleni ,,piszkos kampánynak".
Virgil Rãcãtãianu, az országos nyugdíjasszövetség központi vezetõségének tagja és megyei szervezetének elnöke nyilatkozatban hívja fel a figyelmet arra, hogy a Hivatalos Közlönyben pártként bejegyzett nyugdíjas csoportosulásoktól szövetségük elhatárolja magát, mert szerinte azoknak nincs ideológiájuk és konkrét kormányzási programjuk, és különben is, a nyugdíjasok érdekeit a szakszervezetekre jellemzõ eszközökkel kell védelmezni, nem pedig hatalomra törekvéssel és politikai játékokkal. Romániának ma minden tevékenységi szektorban európai stílusú megújító energiák befecskendezésére és nem a politikai hatalom és a kormányzat aggastyánosítására van szüksége - hangoztatja Virgil Rãcãtãianu, majd arra figyelmeztet, hogy a nyugdíjasok pártjainak ígéreteire nincs garancia. A mostani parlament tagjainak legalább 20 százaléka nyugdíjas, mégsem kezdeményezték a hajlott korúak életfeltételeinek javítását. Végezetül a nyilatkozat szerzõje kifejezi reményét, hogy sorstársai az életkorra jellemzõ bölcsességgel szavazáskor megkülönböztetik az igazságot a képtelenségtõl, a tényeket a csábító ígéretektõl.