1996. október 25
(VIII. évfolyam, 250 szám)
A külügyminisztérium "megkülönböztetett figyelemmel fogadta" Clinton amerikai elnök keddi nyilatkozatát, amely "elôször kínál realista idôhorizontot és világos perspektívát a NATO bôvítését illetôen a csatlakozásban érdekelt valamennyi új demokráciának".
Sorin Ducaru külügyi szóvivô szerdán hangsúlyozta, hogy amiként Iliescu elnök a NATO-országok vezetôihez írott leveleiben leszögezte, Románia számít az Egyesült Államok és a szövetség többi tagállama támogatására ahhoz a céljához, hogy az elsô országok között szerepeljen a bôvítésben.
Iliescu levelét különben kedden vitte Luxembourgba Lazãr Comãnescu külügyi államtitkár, Spanyolországban és Portugáliában pedig a jövô héten Mircea Pascu nemzetvédelmi államtitkár nyújtja át, végül pedig Izland vezetôi következnek a címzettek között.
Az utóbbi öt nap alatt bekövetkezett pénzromlás okai olyan mélyek, hogy azok hatását képtelenség volt a választások utáni idôszakra halasztani. Bukarestben egyes magánváltók 4900 lejért adják a dollárt, és az emberek így is veszik — jelezte tegnap telefonon Neményi József Nándor, a Versenytanács tagja, címzetes államtitkár.
A leértékelôdés magyarázata szerinte az, hogy a korlátozott — belsô — konvertibilitáshoz is szükséges négy alapfeltétel: exportképes, minôségi, hatékony termelés; pénzpiacon alakuló és nem zárt ajtók mögött megállapított árfolyam; devizatartalék legalább 5-6 hónapra a téli energiaszükséglet fedezésére; külföldi hitelezôk bizalma. Ezek közül egyik sincs meg Románia esetében. Emiatt az árfolyam nem állapodik meg, januárig a dollár túllépi a bûvös határt, az 5000 lejt.
Az új kormány roppant súlyos örökséget vesz át: hajóján számtalan lék éktelenkedik — értékelte Neményi.
A Nemzeti Liberális Szövetség kolozsvári sajtóirodája közleményben hívja fel a figyelmet arra, hogy a polgármesteri hivatal titkára a törvényt megszegve Ioan Coroiant, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának tagját nevezi ki egyik szavazókörzet alelnökének.
Az utóbbi idôben többször is reflektorfénybe került a néhai Octavian C. Buracu nevével fémjelzett Interetnikai Párbeszéd Egyesület. A tévé képernyôjére és a napilapok hasábjaira — sajnos — ezegyszer nemcsak a nemzetiségek békés együttéléséért kifejtett munkájáért került az egyesület, hanem az eddigi hírnevéhez egyáltalán nem méltó "botrányért". A "botrányt" — többek között — az váltotta ki, hogy a néhai O. C. Buracu felesége (Buracu Ildikó, az egyesület ügyvezetô titkára) távollétében a szervezet oly módon költözött el a Jókai (Napoca) utcai székházból (egyébként Buracu Ildikó édesanyjának lakásából), hogy azt többen is nehezményezték. Számos félreértésre adott okot az a tény is, hogy az ügyvezetô titkár távollétében bonyolították le a tisztújító gyûlést, amelyen nem választották újra többek között a roma alelnököt és az ügyvezetô titkárt. Dana Prelipceanu egyetemi tanár — elnök — szerint az egyesületnek a következôkért kellett elköltöznie a régi székházból: a "háziak" szerették volna már bérbe adni; a levelek egy részét felbontva találták, vagy egyáltalán nem érkezett meg az egyesülethez; a telefonszámlák olyan külföldi beszélgetéseket jeleztek, amelyeket nem az egyesület bonyolított le. A költöztetésen szinte a teljes vezetôség képviseltette magát. Az egyesület dokumentumait azért kellett elhozni, mert a pénzügyôrségnek el kellett számolni az 1994-95-ös év költségvetésével (különben az még a mai napig sem sikerült). Az elnök szerint fôleg ez utóbbi miatt alakult ki ez a kényelmetlen helyzet. Az egyesületnek pillanatnyilag nincs székháza, a gyûléseket a MADISZ és a Német Fórum székhelyén tartják.
Wilfried Schreiber fôkutató — a német alelnök — szerint Buracu Ildikó az utóbbi idôben nem éppen férje, O. C. Buracu szellemiségének megfelelôen állt hozzá az egyesület ügyeihez. A német alelnök szerint az egykori ügyvezetô titkár oly mértékben kompromittálta magát a vezetôség, valamint az egyesület tagjainak többsége elôtt, hogy nem is javasolták újraválasztását. Dana Prelipceanu szerint Buracu Ildikó tudta, hogy a tisztújító gyûlés távollétében fog összeülni: a gyûlést tehát nem a "háta mögött" tartották. S különben is — mondotta az elnök -, az Interetnikai Párbeszéd Egyesület nem "családi vállalkozás" (asociaT,ie familiarã); O. C. Buracu nem a családja számára hozta létre, hanem a Romániában élô nemzetiségek összefogása érdekében.
A sajtóértekezleten jelen voltak még — többek között — Kerekes Sándor magyar alelnök, Sipos Carmen (új) roma alelnök, Fey László (a Dialog Interetnic sajtókiadvány fôszerkesztôje) is.
Bitay Levente belmonostori elnök megszervezte a Kolozs megyei jelöltek második kiszállását Szamosújvárra. Kónya-Hamar Sándor képviselô, valamint Rollinger Ágnes és Szatmári Tibor képviselôjelöltek lakossági fórumon vettek részt a református egyház termében. Miután Szatmári Tibor kifejtette, az idôsebb választók a fiatalokat is gyôzzék meg, hogy szavazatukkal beleszóljanak sorsuk javításába, Kónya-Hamar Sándor ismertette a jelenlegi politikai helyzetet, az elmúlt két hét újdonságait.
A jelöltek részletesen ismertették a szavazási procedúrát, majd kötetlen beszélgetés alakult ki köztük, az RMDSZ helyi vezetôi, valamint a mintegy 100 fôs hallgatóság között. Ezután Major Melinda szamosújvári RMDSZ-elnök és az RMDSZ helyi tanácsosai elkísérték a jelölteket a Téka Alapítvány épületébe, ahol ez utóbbiak helybeli fiatalokkal találkoztak. A Pécsi Attila által vezetett népi táncegyüttes rövid részletet mutatott be a karácsonyra betanult új mûsorból. Ezt követôen a jelöltek elbeszélgettek az RMDSZ helyi vezetôivel, tanácsosaival és szamosújvári értelmiségiekkel.
Több román párt képviselôi elhatározták, hogy együttmûködési megállapodást kötnek a választások szabályos lebonyolításának ellenôrzésére.
A hétfôn délben aláírandó egyezményrôl folytatott elsô, szerda esti megbeszélésen a Demokratikus Konvencióhoz tartozó több párt, több forradalmár szervezet, különbözô parlamenten kívüli pártok képviselôi vettek részt, a Szociáldemokrata Unió részérôl Adrian Severin demokrata párti képviselô elvi egyetértésérôl biztosította a kezdeményezést, amely nyitott a további csatlakozók elôtt.
Nyakunkon az újabb felmérés. Soros-rendelésre készült. Hitelét a megrendelô sokszor kinyilatkozott pártsemlegessége növeli, valamint az, hogy eredménye szinte egybeesik más felmérésekével, amelyek szintén pártsemlegeseknek mondják magukat. Aztán hiszi, akinek érdeke.
De csínján az értékelésekkel. Ezek a közvélemény-kutatások a hét esztendô alatt már legalább háromszor becsaptak (Iliescu szerint csak egyszer, de ô a bináris számrendszerben számol: 0, 1, 01 stb.). Csak nevetgéltünk, hogy nem létezik, ez a people sem lehet annyira stupid, ahogy Brucan állítja, aztán a szavazások napján szinte hajszálra bejött a becsült adat.
Az sincs kizárva, hogy azért jött be, mert ki kellett jönnie annak az eredménynek, amit megjósoltak. Illetve: azért jósolták meg, hogy ne legyen nagy a meglepetés az urnaeredmény láttán. Még érthetôbben: mivel tudták, hogy milyen lesz az urnaeredmény — már hogyne tudták volna, amikor elhatározták -, azt kellett megközelíttetni a felmérésekkel.
Ne méltatlankodjon senki ilyen rút feltételezéstôl. Láttunk mi ezeken a tájakon akkora választási csalásokat, hogy a legrátermettebb külföldi megfigyelôk is hamarabb jönnének rá a Kennedy-gyilkosság rejtélyeire, mint arra, hogy Ceaus,escut pontosan hányan imádták: az irattárak ôrzik a 99,98 százalékos gyôzelmek elsôdleges dokumentumait, a szocialista nép szavazatait. Csakhogy ezek elôre elkészített másodpéldányok, az eredetieket, az urnákkal együtt, még a választások napján bezúzták.
De térjünk vissza a felmérésekhez. Miért fogtunk gyanút? Hiszen most az ellenzék elôretörését mutatják ki! Nagy dolog? Miután a helyhatósági választásokon kiderült, hogy az egykori nómenklatúra-klienseket is megosztotta az elmélyülô életszínvonal?
Szóval, most már nincs mese, Iliescu pártját annyira erodálta a hatalom (inkább a hatalmi visszaélés), hogy többé nem lehet megközvélemény-kutatni a gyôzelmét. Ahhoz akkorát kellene csalni, hogy az oda sem figyelô megfigyelôk is észrevennék.
Akkor pedig ott csúsztatnak, ahol még lehet?
Mert mi másnak tekintsük Frunda György együttfutását a Soros-rendelésre készült közvélemény-kutatásban olyan statisztákkal, mint Vadim és Funar? Mibôl adódhat az RMDSZ elnökjelöltjének 3,5 százaléka?
Úgy látszik, a sors is ironizálni akarta a felmérôket: aznap, amikor közzétették kutatásuk eredményét, Frunda a tôle megszokott megnyerô szereplésével mindenkit lehengerelt az Antena 1 mûsorában, azokat is, akik kimondottan sarokba akarták szorítani.
Azt sem hisszük el, hogy az RMDSZ népszerûsége 5 százalékosra csökkent az idei választásokig. Hiszen a legzsugoribb népszámlálók szerint is 7 százaléknyian vagyunk még. Két százalékos lemorzsolódás még akkor is elképzelhetetlen, ha a szabaddemokratáknak és más harmoniásoknak sikerül meghülyíteni néhányunkat.
A kétkedésre azt mondták a közvélemény-felmérôk, hogy 2,5 százalékos a hibalehetôség. Jó, de akkor miért nem jön ki egyik rendelésre sem 9,5 százaléknyi RMDSZ-szavazat? Miért mindig csak lefelé kerekedik az a hibaszázalék — bizonyos esetekben? Erre a magyarázat úgy hangzik, hogy a magyarok nem nagyon vallják be a kérdôíveseknek, hogy az RMDSZ-re kívánnak szavazni. Vajon? És létezik egy rakás olyan betojós, aki az RMDSZ-t még vállalja, csak Frundát nem meri elismerni képviselôjének? Hiszen Frunda még "mérsékeltebb" is, mint az RMDSZ összege...
Mi lehet az ellenszer a lekerekítô felmérésekre? Kerekítsük fel magunkat választáskor. Menjünk el mind a 9,5 százalékban, és legalább 9,4 százalékunk szavazzon Frundára is, ne csak az RMDSZ-re (0,1 százalékunk lehet annyira irigy és féltékeny rá, hogy Funarra szavaz, azzal az ürüggyel, hogy ô nem neptunos). Ebben az ellenszerben a tömeges jelenlét a hatóanyag; ha elég sokan megyünk el szavazni, és okosan szavazunk, akkor e legkörmönfontabb felmérôk sem tudnak letagadni belôlünk 30-40 százalékot. *A 3,5 és az 5 százalékos választási "siker" elômozdítására egyébként megjelent a Szabadságban egy "zseniális" ötlet: ha nem tetszik az RMDSZ jelöltlistája, szavazzunk valamelyik demokratikus pártra, mert így legalább elôsegítjük a mostani ellenzék gyôzelmét.
Jelentkezzen, aki a világtörténelembôl ismer hasonló példát. Buzdította-e valaki valaha az amerikai Demokrata Pártból kollégáit arra, hogy adják voksukat a Republikánus Pártra, mert akkor is a demokráciára szavaznak? Ha ilyesmi elôfordult, az ötlet szülôatyja másnap már nem volt a Demokrata Párt tagja!
Hazai viszonyok között még kevésbé illedelmes arra buzdítani a szavazókat, hogy a "testvérpártok" között keresgéljenek maguknak bálványokat. Az ellenzéki pártok torzsalkodása egyelôre olyan méreteket ölt, hogy egymást inkább egy kanál vízbe, mint szavazatokba fojtanák. Kolozsváron a helyhatósági választásokon a konvención kívüli ellenzéki pártok egyes hívei Funarra szavaztak. Hogy elôsegítsék egymás gyôzelmét? Ilyen kiforratlan "szövetség" egységének képzelt oltárán hozzunk áldozatot, kockáztassunk képviselôi mandátumot?
Itt a gondolatmenetet telefonhívás szakította meg. Korán reggel dr. Tóth Mária jelentkezett Aranyosgyéresrôl, haragosan:
- Miért közölnek buzdítást szavazatok elvesztésére?! Mi a baja Fey Lászlónak az RMDSZ-listával? Megvolt a fórum, amelyen megvitatták, megszavazták, elfogadták. Minek most, tíz nappal a szavazás elôtt azon tépelôdni, hogy tetszik vagy nem tetszik?
Tegnap többször csengett a telefon ebben a témában.
Errôl jutott eszünkbe, hogy a napokban szerkesztôségünkben járt Bánffy István, az aranyosgerendi nemesi család utolsó, Kolozsváron élô tagja. Adományt hozott. Csak ô tudja, mibôl, de a Szabadságnak és az RMDSZ-nek mindig kiböjtöli. Nem az adakozó jogán, hanem barátian lekapott a tíz körmünkrôl, hogy gyengén kampányolunk. Szerinte nagy címmel az elsô oldalon ki kellene jelenteni, hogy aki nem szavaz az RMDSZ-re, az áruló.
Az a gyanúnk, hogy Bánffy István egy húron pendül az olvasókkal, akik nemcsak a mellépecsetelôket nem szívlelik, hanem a mellészavaztatókat sem.
Nits Árpád