1996. szeptember 5.
(VIII. évfolyam, 207. szám)
Az alsóház keddi ülésének kezdetén több képviselô felszólalásának témája a román-magyar alapszerzôdés volt.
Mircea CreT,u egységpárti képviselô kérte Nãstase házelnöktôl, hogy tegye meg a szükséges eljárásokat a budapesti parlament szeptember 3-i ülése sztenogramjának megszerzésért. Mint ismeretes, a magyar parlament az alapszerzôdést vitatta az említett ülésen. CreT,u szerint a dokumentummal kapcsolatos vitát nagyon pontos fordításban kell feljuttatni mindegyik román képviselônek a magyar honatyák véleményének minél jobb megismeréséért, s a román parlamentben esedékes ratifikációs tárgyalások perspektívájában.
Emil Roman RNEP-képviselô pártja Végrehajtó Bürójának nyilatkozatát terjesztette elô, amely rámutat, hogy az alapszerzôdés szövege homályos és több féle képpen értelmezhetô, s a dokumentum újratárgyalását kérte a román alkotmány és a Románia által is aláírt nemzetközi szerzôdések értelmében. Ugyanakkor rámutatott, hogy az 1201-es ajánlás beépítése a szerzôdésbe hátrányos Romániára nézve.
Petre T,urlea független képviselô elmondta, hogy az alapszerzôdés aláírását elsietik, s ezzel Magyarország túllépi NATO-csatlakozásának utolsó akadályát is.
Sorin Ducaru külügyi szóvivô szerdán sajtóértekezleten bejelentette, hogy a román-magyar alapszerzôdés aláírása szeptember 16-án Temesváron lesz, amikor Horn Gyula miniszterelnök látogatást tesz Romániában, Nicolae Vãcãroiu miniszterelnök és Ion Iliescu államfô meghívására. A szerzôdést Horn és Vãcãroiu írja alá Iliescu elnök jelenlétében.
A magyar Miniszterelnöki Hivatal ezzel kapcsolatos, szerdán az MTI-hez is eljuttatott közleménye szerint, Horn Gyula miniszterelnök és Ion Iliescu elnök ezzel egyidejûleg abban is megegyezett, hogy a megbékélésrôl szóló politikai nyilatkozatot, valamint az együttmûködés programjáról és mechanizmusáról szóló megállapodást a véglegesítés után, Magyarországon írják alá egy késôbb meghatározandó idôpontban.
A magyar országgyûlés tegnap, hajnali két óra elôtt néhány perccel, 71 támogató és 235 elutasító szavazattal, tartózkodás nélkül elvetette a magyar-román alapszerzôdéssel kapcsolatban benyújtott országgyûlési határozati javaslatot.
A szavazási összesítô szerint egy kivételével valamennyi frakció az "elvárt" módon voksolt, vagyis az MSZP és az SZDSZ elvetette, az ellenzék pedig megszavazta a határozati javaslatot. Az FKGP szavazatai megoszlottak, öten (István József, Kávássy Sándor, Lányi Zsolt, Torgyán József és Torgyán Józsefné) az igen gombot nyomták meg, míg tizenhárman nemmel szavaztak. Jórészt ennek tudható be, hogy míg a rendkívüli ülés összehívására az ellenzék 89 aláírással nyújtotta be javaslatát, a végszavazásnál csak 71 szavazatra volt képes.
A függetlenek közül négyen igennel voksoltak, ellenszavazat nem volt, Für Lajos, Schamschula György és Tölgyessy Péter nem vett részt a szavazáson.
Figyelemre méltó, hogy csaknem valamennyi frakcióból - nyilván különbözô okokból - nagy számban tartózkodtak a szavazástól oly módon, hogy egyik gombot sem nyomták meg. E listán található a többi között Horn Gyula, Bársony András, Bihari Mihály, Békesi László, Hegyi Gyula, Kósáné Kovács Magda, Kovács Pál, Máté László és Szûrös Mátyás (MSZP), Lotz Károly és Szent-Iványi István (SZDSZ), Szabó Iván és Szabó Tamás (MDNP), Boross Péter (MDF), Pálos Miklós (KDNP), G. Nagyné Maczó Ágnes és Tímár György (FKGP) és Wachsler Tamás (Fidesz).
A magyar-román alapszerzôdés ügyében benyújtott ellenzéki határozati javaslat parlamenti részletes vitájában Németh Zsolt (Fidesz) bejelentette: a Külügyi Bizottság ülésén tudomásukra jutott, hogy Meles,canu külügyminiszter választ adott Kovács Lászlónak az egyházi ingatlanok visszaadásával kapcsolatos levelére. A képviselô - s hozzá kapcsolódva több ellenzéki honatya - kérte, hogy a miniszter számoljon be a levél tartalmáról.
Kovács László elmondta: ô maga este 8-kor, telefonon értesült a válaszlevélrôl, azt azonban még román nyelven sem kapta kézhez. Tartalmáról tehát nem áll módjában tájékoztatni az Országgyûlést. Hozzátette: a tárgyalások során világosan kiderült, hogy a román fél nem kívánja az alapszerzôdésben rendezni az ingatlanok ügyét. A magyar kormány tehát — látva, hogy egyébként nem lenne mód a szerzôdés megkötésére — úgy döntött, hogy ezt a kérdést más úton - külügyminiszteri levélváltással - oldja meg.
Markó Bélának, az RMDSZ elnökének megnyitó szavai után zárt üléssel kezdte meg munkáját szerdán Pápán a magyar-magyar találkozó, amelyen megjelentek a romániai, vajdasági, horvátországi, szlovákiai és kárpátukrajnai magyar szervezetek képviselôi. A megnyitó ülésre megérkezett valamennyi parlamenti párt küldötte, nem voltak jelen viszont a kormány képviselôi. Több ellenzéki pártot elsô embere reprezentált: Orbán Viktor a Fidesz-Magyar Polgári Pártot, Giczy György a KDNP-t és Lezsák Sándor az MDF-et.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke a megnyitó elôtt az MTI érdeklôdésére elmondta, hogy a szerda hajnali parlamenti döntés után ettôl a találkozótól már azt várja, hogy az alapszerzôdés utáni helyzettel foglalkozzon, azzal, hogy a határon túli magyarok céljaikat miként, milyen eszközökkel tudják érvényesíteni és milyen támogatottságuk van Magyarországon.
Lezsák Sándor bízik abban, hogy a magyar-magyar találkozó mihamarabb intézményesül és egyeztetô tanács jön létre a Kárpát-medencében élô magyarság képviseletével. Ezt az MDF elnöke közölte az MTI munkatársával szerdán Pápán a református kollégiumban, ahol a magyar-magyar találkozót tartják. Hangsúlyozta, hogy véleménye szerint olyan képviselôknek kellene majd ebben a tanácsban résztvenni, akik mögött mandátumok, társadalmi-politikai szervezetek vannak. Lezsák úgy gondolja, hogy nemzetstratégiai szempontokból, vagy az európai integrációs törekvések jegyében egyeztetni kellene a határon túl élô magyar közösségekkel a hazai törekvéseket.
(Folytatása a 4. oldalon) (Folytatás az 1. oldalról)A magyar-magyar találkozó résztvevôi között szétosztották Tôkés László Illúziók nélkül címû állásfoglalását, amelyben a királyhágómelléki református püspök minôsíti az alapszerzôdés szövegét és kifogásolja a magyar kormány engedékenységét. Megítélése szerint az alapszerzôdés jelenlegi szövegének aláírása az alapjában véve tarthatatlan kisebbségi helyzetet állandósítja és azt alárendeli a szomszédsági és integrációs érdekeknek. A nyitott alkuhelyzetet felcseréli egy lezárt helyzetre, amelyben az alku tárgya és vesztese maga a romániai magyarság.
Mind a magyar, mind pedig a román kormány túllépte hatáskörét, amikor az Európa Tanács 1201-es ajánlását külön értelmezték, lábjegyzettel látták el az alapszerzôdés tervezetében - jelentette ki Duray Miklós, a szlovákiai Együttélés Mozgalom vezetôje, aki egyéb elfoglaltságai miatt a tanácskozás közepén távozott a pápai magyar-magyar találkozóról. Az Európa Tanács egyszer már kísérletet tett az 1201-es ajánlás bôvebb értelmezésére - mondta -, természetesen sokkal liberálisabban és tágabb mozgásteret engedve, mint ahogyan az a román értelmezésben áll. A szerdára virradó éjszaka véget ért parlamenti vita után most már elsôsorban szakmailag kell megvizsgálni, milyen lehetôségei lesznek a román kormánynak a kiegészítés kiaknázására, s hogy ennek milyen következményei lehetnek a romániai magyarság helyzetére - mondotta.
Az MTI értesülése szerint a találkozón az RMDSZ kezdeményezésére egy angol nyelvû dokumentumot állítanak össze, amelyben a július 4-5-i magyar-magyar csúcson elhangzottak lényegét kívánják a nemzetközi közvélemény elé tárni. Markó Béla szerint ugyanis a találkozó visszatükrözése nem volt megfelelô. Az angol nyelvû dokumentumot a kiszivárgó hírek szerint azonban csak a határokon kívül élô magyarság szervezeteinek képviselôi írnák alá. Markó Béla a tanácskozás közben az MTI érdeklôdésére azt mondta: többféle dokumentumon dolgoznak, de eddig még egyet sem írtak alá. Azt sem tudta megmondani, vajon a találkozó végén kiadnak-e egy közös nyilatkozatot.
Általános megütközéssel fogadták a pápai magyar-magyar találkozó résztvevôi a hírt, miszerint szeptember 16-án Temesvárott szándékozzák aláírni a magyar-román alapszerzôdést. Orbán Viktor, aki néhány percre elhagyta a zárt ajtók mögötti tanácskozást, az újságírók gyûrûjében hangot adott megdöbbenésének.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt elnöke kitért arra is, hogy a pápai találkozó résztvevôinek megítélése szerint az elsô magyar-magyar csúcs óta eltelt néhány hétben több olyan magyar kormányzati lépés is történt, amely ellentétes azzal a szerzôdéssel, amelyet egymással kötöttek. A magyar-magyar csúcs nyilatkozatában szerepel, hogy valamennyi aláíró az autonómiát tekinti a határon túli kisebbségek identitás-megôrzési elôfeltételének. Ehhez képest az alapszerzôdésben az autonómiát gyakorlatilag teljes egészében kizárták, ami Orbán szerint konkrét szerzôdésszegés. A magyar-magyar csúcs közös nyilatkozatával ellentétesnek tartja azt is, hogy a legutóbbi házbizottsági ülésen megvétózták az ellenzék javaslatát, nevezetesen, hogy Markó Béla, az RMDSZ elnöke is elmondja véleményét.
A Magyarok Világszövetségének elnöke, Csoóri Sándor a pápai találkozón az MTI munkatársának kérdésére válaszolva megdöbbenését fejezte ki és "politikai cinizmusnak" nevezte, hogy a román-magyar alapszerzôdést éppen Temesváron akarják aláírni. Mint mondotta: a romániai forradalom idején a magyar nép nagy odaadással adta a világ tudtára, hogy együtt érez a határ túloldalán élôkkel, és támogat mindenfajta demokratikus változást. A forradalmat azonban eltaposták, Temesvár jelentése pedig megváltozott, éppen az ellenkezôjére fordult.
Csoóri Sándor kitért arra is: a Magyarok Világszövetsége támogatja, hogy a magyar-magyar találkozók rendszeressé váljanak, képviselôik részt kívánnak venni a tervezett egyeztetô tanács munkájában is. Arra a felvetésre, hogy éppen a világszövetség vállalhatna koordináló szerepet a tanács megszervezésében és létrehozásában, Csoóri Sándor elmondta: a világszövetségnek az említett egyeztetô fórum mellett is megvan, megmarad a külön szerepe.
Jeszenszky Géza volt külügyminiszter a határon túli magyarok arculcsapásaként minôsítette, hogy a magyar kormány képviselôi nem jelentek meg a találkozón. Az MDNP politikusa az MTI tudósítójának elmondta, hogy szerinte nem fogadható el az a hivatkozás, hogy külföldön a magyar-magyar csúcsról kiadott nyilatkozat is kedvezôtlen megítélést kapott. Ha a magyar nemzet jogos törekvéseinek az elfogadottsága nem kielégítô, ha a mi céljainkat félreértik, ha komoly falakba ütközünk, akkor van igazán szükség arra, hogy tanácskozzunk - mondta.
Lapzártakor a találkozó még nem ért véget.
A bukaresti rendôrség letartóztatta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség bukaresti székházába történt tavaly novemberi betörés egyik elkövetôjét. Mint a Jurnalul naT,onal címû bukaresti napilap szerdai számában beszámol róla, az illetô egy Volodea Alexandru Vasiliev nevû 22 éves fiatalember.
Az 1995. november 25-én történt betörés során a tettesek az RMDSZ két lemezszekrényébôl jelentôs pénzösszegeket loptak el valutában és lejben, és feldúltak öt irodahelyiséget.
Az elsô vizsgálatok szerint Vasiliev számlájára írandó több bukaresti diplomáciai székház kirablása is.
Szerdán megtartotta elsô nyilvános szereplését az alig két hete kinevezett új Kolozs megyei prefektus, Ioan Rus. Szakítva az addigi unalmas hagyománnyal, a régi aktivista stílusra emlékeztetô felolvasással, ô rögtön az elején élô párbeszédet kezdeményezett a sajtó képviselôivel. Elmondta, hogy ez alatt a rövid idô alatt találkozott a megye összes polgármesteri hivatalának vezetôségével, a helyi politikai pártok elôjáróival, a Babes,-Bolyai Tudományegyetem, a rendôrség, néhány fontosabb nagyüzem és szakszervezet képviselôivel.
Ioan Rus mindenekelôtt a gazdasági kérdések orvoslására összpontosít. Szerinte a megye gazdasági életének egyik legfôbb hiányossága a menedzseri hozzánemértés. A prefektúra, akár az általános választásokig még hátralevô 2-3 hónapról, akár annál hosszabb idôrôl lesz szó, mindenkivel szeretne tárgyaló- és kérdésmegoldó partnerként együttmûködni. Nem pedig fölöttes ellenôrzô szervként lépni fel.
Éppen azelôtt való napon sikerült Bukarestben elfogadtatnia a szamosfalvi repüléternek nemzetközi járatok fogadására is alkalmassá tételének a tervét. Erre a célra már ebben az évben 500 millió lejt utaltak ki az 1,8 milliárdos végösszegbôl. A megye még a következô égetôen fontos beruházásokra kért anyagi támogatást: 3,5 milliárd lejt Kolozsvár keleti kijáratának, az Aurel Vlaicu úti felüljárónak a kivitelezésére, 2,5 milliárdot a Monostori út rendezésére, egy milliárdot a város központi szennycsatorna befejezésére, 2 milliárdot a tordai mûvelôdési ház és a víz-csatornahálózat megépítésére.
Rus úr különben szeretné visszaadni Kolozsvár régi fényét. A valamikori kulturális központ ma a hazai pénzügyi botrányok fôvárosa. Hogyan jutott ide? Ezt ô nem képes megmagyarázni. Arra a kérdésre, hogy a funari szégyenkorszakban a város arculata a pénzhiánynak vagy az inkompetenciának köszönhetôen robbant-e így le, a prefektus diplomatikusan, rövid igennel válaszolt. Ô már kérte a polgármestert a fôtéri ásatások befejezésére. Hiszen mindenütt a világon folytatnak ilyen
munkálatokat belvárosokban, és valamikor mindeniket abbahagyják - mondta Rus úr. A funari régészkedési terveket nem ismeri, csak annyit tud, hogy ez így tarthatatlan állapot.
Politikai síkra terelve a szót, a Társadalmi Demokrácia Pártjának szakítása a Románok Nemzeti Egységpártjával, helyi viszonylatban, ebben a sajátos romániai "péunérés enklávéban" is, a koalíció felbomlásából az a fél nyer, akinek kevesebb a veszíteni valója. Vagyis a hatalmon maradtak. Az alprefektus kinevezésére vonatkozólag most kezdôdnek a tárgyalások és ô a jôvô héten nyújtja be javaslatát. Minden esetre a pártkritérium mellett döntô szerepet játszik majd a kiválasztásban a szakmai jártasság. Az ôszi általános választásokban Ioan Rus szerint saját pártja, a Szociáldemokrata Unió és a Demokratikus Konvenció között dôl majd el az elsôség. A többiek a "futottak még kategóriába" sorolandók. Kolozs megye új prefektusa nem ellenségként, hanem versenytársként igyekszik kezelni a más pártbelieket. Szeretne sokat tenni ezért a megyéért, miközben saját vezetô tisztségét önmaga vezetôi képességeinek tesztelési lehetôségeként fogja fel.
A kormány keddi ülésén Nicolae Vãcãroiu miniszterelnök javasolta a kabinetnek azon prefektusok és alprefektusok felmentését, akik az RNEP tagjai.
A megyefônöki tisztségbôl felmentették Ionel Ungurt (Bihar), Teodor Ovidiu CrenuT, (Beszterce-Naszód), Gavril Târut (Maros), Leontin Badeat (Szilágy).
Ugyanakkor felmentették az alprefektusi tisztségbôl Marin Olteanut (Fehér), Gheorghe Achimot (Máramaros), Achim Veliceat (Brassó) és Petre Gus,t (Kolozs).
Miért akar alapszerzôdést kötni a magyar külügyminiszter?
- Azért, hogy ô lehessen Iliescu választási gyôzelmének Kovácsa.
-fi
A Babes,-Bolyai Tudományegyetem rektora körúton vett részt az Egyesült Államokban, melynek során megbeszéléseket folytatott a Bloomington (Indiana), Los Angeles (California), Columbia (Dél-Karolina) és Atlanta (Georgia) egyetemeinek vezetôivel, illetve a Romániával kapcsolatos társadalmi és akadémiai programok megbízottjaival. Lépéseket tettek a Kolozsváron létrehozandó piac- és munkaerôkutató intézet, valamint egy történelmi intézet létrehozására, amelyeket amerikai támogatással abból a célból létesítik, hogy elôsegítsék a jogi, gazdasági és kulturális kutatásban való együttmûködést Romániában és az átmeneti idôszak nehézségeivel küszködô más kelet-európai államokban. A tudományos kutatás támogatásáról is megállapodás született. A kölcsönös érdekek szellemében tovább fejlôdik a könyv- és információcsere.
Nemrég Marga professzort beválasztották abba a szakértôi csoportba, amely az Európai Egyetemek Egyesülete keretében európai és amerikai egyetemi vezetôk társaságában az európai egyetemek számbavételét tûzte ki célul. Ez a csoport szeptember 6. és 8. között Párizsban ül össze.
"A becsületkultúra megköveteli, hogy mások tiszteljék az ember jóhírét, vagyis erejét és tisztességét" - állítja Richard Nisbett, a Michigan-i Egyetem világhírû pszichológusa.
És ha hiába követeli meg? Ha függetlenül a valóságtól, az önzetlenül elvégzett munkától és feltétlen elkötelezettségtôl fontosabb a lejáratás, a személyeskedés, a más személyhez kötött politikai célok elérése? Akkor a legeredményesebb az inszinuáció alkalmazása. Magyarul: a megtévesztésre koholt rágalom pontos beütemezése. De ki inszinuál?
A Szabadság e heti számaiban két cikkíró is inszinuál, félretájékoztat személyemmel kapcsolatban. S bár az augusztus 31-i lakossági fórumon már válaszoltam a hasonlókra, kötelességem a közvélemény tudomására hozni a következôket:
1. Fey László (Szabadság, szeptember 2.) nem tartja szerencsésnek képviselôjelölésemet. Érvelésével pedig ki akar szorítani a jelöltek listájáról, mert szerinte és állítólag én kiszorító politikát folytatok. Ki mûveli tehát a kiszorítósdit? És hogyan? Úgy, hogy nem az igazság a fontos, hanem politizáló személyek megtámadása, illetve védelme? És bárhogyan is próbálom megfogalmazni azt a szellemet, melynek jegyében az ilyesmi szokás, az bizony a klikkszellem maga. Az pedig mindig csak arra jó, hogy valakiket mindenáron kiszorítsanak másvalaki javára. De miért éppen engem célzott meg Fey László, hiszen köztudott, hogy a képviselôházi csapatszellem megvalósulásában, mely mégiscsak parlamenti munkánk minôségét szavatolta, meghatározó szerepem volt. És ezt vitapartnereim (mert azok vagyunk és nem ellenségek!) is nem egyszer vallották és megerôsítették. Mert csakis együtt sikerült megteremteni a szakmai kompetencia és hozzáállás (pénzügyi , jogi) és a politikai fölismerés, döntésképesség és következetesség ötvözôdését. Úgy érzem, hogy ezért választottak újra parlamenti titkárrá ez évben immár másodszor. 1995-ben pedig már szövetségi elnökjelöltként is a belsô szövetségi politika integráló tényezôje voltam s vagyok azóta is.
Miért olyan kitartó haragjában mégis Fey László? Mert szerinte: egykori, szimbolikus értékû lapigazgatói mivoltomban közöm volt azoknak a Jakab Antal által írott és ôt támadó cikkeknek az Orient Expresszben való közléséhez, melyeket én is csak akkor olvashattam, mint bárki más olvasó. És ezt hiába mondtam el neki, és hiába közölte a közvéleménnyel a szerkesztôség az Orient Expressz 1996. június 26-i 11. számában, hogy "Ezúttal tudatjuk minden érdekelttel, hogy Kónya-Hamar Sándor nem vett részt a lap szerkesztésében, tehát ha valakinek valamilyen gondja, kifogása támad a lapban megjelent írásokkal kapcsolatban, forduljon a fôszerkesztôhöz vagy az írás szerzôjéhez". Mert Fey László már a Jakab Antalnak írott válaszába is behurcolja a nevemet (Szabadság, 1996. augusztus 22., "Elrettentô példa"). Valóban elrettentô példa, de arra, hogy hogyan lehet egy mondatot úgy kiemelni szövegkörnyezetébôl, és úgy értelmezni, ahogyan szerzôjének sem megfogalmazásakor, sem vállalásakor esze ágában sem volt. Hiszen a véleményszabadságnak a sajtószabadság ilyetén jegyében való gyakorlásánál nincs nagyobb veszély a parlamentáris demokrácia alapelveire és közvéleményére. Kiemelni egy mondatot jelentéskontextusából, anélkül, hogy megneveznék az orgánumot, melyben megtalálható (augusztus 22.), késôbb is (szeptember 2-án) pontatlanul, ezt jelenti. De mirôl is van tulajdonképpen szó? Az Erdélyi Napló augusztus 7-i száma közli azt a velem készített interjút, melyben a parlamenti házbizottság nyári munkarendjérôl és a fôváros nyári politikai hangulatáról az RMDSZ államelnök-állításáról is megkérdeznek. Részlet a válaszból: "...Hat év után egyfajta vízválasztóhoz érkezett el a szövetség. Meg kell tudnia azt, hogy politikai presztízse tulajdonképpen miben áll. Nem kevésbé tisztáznia kell stratégiáját, gyakorlati politikai gesztusokra lebontott taktikáját, s az sem mellékes számára, hogy miként reagálja le egyrészt a többségi közvélemény, másrészt a saját választótábora. A találgatások, értelmezések, vélekedések korának valamiképpen véget kell érnie. A pontos politikai cselekvések mezôjét, irányát kell megszabni, és ha politikai gesztusok révén kiderül, hogy mekkora ennek a támogatottsága, mozgalmi ereje - s ez lemérhetô akár indulatokban, akár feszültségekben, akár szolidaritásban, akár az RMDSZ-en belül létezô szubszidiaritásban -, akkor lépni kell. (...) S ezt a lépést - szerintem - föl kellett vállalnunk, ezzel a gesztussal egyfajta jelzés fogalmazódott meg: kit miért jelölünk üzenethordozóként. Egy ilyen döntés után bizalmatlanságra nincs jogunk, de bizalmunk erôsítésére annál inkább..."
Ezután következett: "Azért jelölték Frunda Györgyöt, hogy ne polarizálódják az RMDSZ. Sajnos, a lehetôség erre továbbra is fönnáll. Ön miként látja ezt a kérdést?" Válasz:"- Az SZKT-n elhangzott, hogy »A mi elnökjelöltünk az én elnökjelöltem is«. Ez egyfajta polarizálódás-preventív megnyilvánulás, de a jelöltállítási döntés maga is efelé próbálja terelni a politikai akaratot. (...) A polarizáció viszont, de nem is nevezném ennek, hanem inkább egyfajta viszonyulásnak, megnyilvánulhat a választáskor az üzenetet hordozó személye, nevezetesen Frunda György iránt. Elôkerülhet Frunda szenátor múltja, s olyan akcióknak lehetünk tanúi, amelyek kellemetlenül érinthetik a jelölt személyét. Politikai küzdelmekben - lett légyen ez a világ bármelyik táján, de különösen a demokráciákban - ilyen esetek megtörténhetnek. Fönnáll tehát a személyi erodálás veszélye. Ezt Frunda szenátor nyilván úgy vállalta, hogy tudta, minek teszi ki magát. (...) A támadások kivédésére milyen pajzsot sikerül kalapálnia, miként sikerül az ütéseket kibírnia, átélnie, az nemcsak tôle, hanem kampánystábjától is függ. A válasz új voksokat hozhat az RMDSZ parlamenti listáján szereplôk számára is. De mint ahogy eltávolíthat - ez a veszély is létezik - szavazatokat a magyarok szövetségétôl. Véleményem szerint azonban - s most ismétlem magam - erre a megmérettetésre hat év után mindenképpen szükségünk van."
Íme a szövegkontextus. Ki az, aki inszinuál tehát?!
2. Dáné Tibornak a Szabadság 1996. szeptember 4-i számában (Mi sem vagyunk különbek a Deákné vásznánál?) megjelent és személyemet célzó alaptalan gyanúsításait, rágalmait és spekulációit a leghatározottabban visszautasítom. Nem vagyok sem illetékes, sem érintett az ügyben. Az Orient Expressznél vállalt lapigazgatói tisztem pedig szimbolikus értékû volt, semmilyen pénzbeli juttatással nem járt. Semmilyen pénznemben, soha semmilyen juttatásban nem részesültem és nem is igényeltem, úgy ahogy Dáné Tibor állítja. És ezt bizonyítom.
Különben a Dáné Tibor állításain túli, személyem elleni nyilvános bujtogatás kimeríti a személyes hitelrontás fogalmát, s ezért fönntartom magamnak a jogot a bírósági úton való elégtétel kérésére.
Gheorghe Funar Washingtonból küldött kommünikéje szerint az AEÁ-ban tett látogatása során az RNEP elnöke szeptember 3-án találkozott Marshall Adairral, az európai ügyekkel foglalkozó államtitkárság asszisztensével, Kurt Donnolly-val, a Romániáért felelôs iroda vezetôjével, illetve Daniel Frieddel, a Fehér Ház Középés Kelet-Európával foglalkozó fôosztályának vezetôjével. A magáról különben mindvégig harmadik személyben szóló Funar nyilatkozatában azt állítja, a román-magyar alapszerzôdéssel kapcsolatos RNEP-álláspontra reagálva az amerikai fél kifejtette, semmi köze nem volt az alapszerzôdés véglegesítésének meggyorsításában, illetve, hogy az Amerikai Egyesült Államok nem támogatja az etnikai alapú területi autonómiát. Az USA csupán olyan alapszerzôdést kíván, amely mind Magyarországnak, mind Romániának és egész Európának jó. A nyilatkozat szerint az AEÁ hivatalos véleménye megoszlik: egyesek szerint az etnikai autonómia nem jog, hanem lehetôség, mások pedig azt vallják, a többségi közösségnek meg kell teremtenie a feltételeket, hogy a kisebbség otthon érezze magát hazájában.
Tegnapi lapzártánk után a magyar országgyûlésben folytatódott az alapszerzôdés vitája. Felszólaltak még: Vitányi Iván (MSZP), Kapronczi Mihály (független), Surján László (KDNP), Lányi Zsolt (FKGP), Szûrös Mátyás (MSZP), Németh Zsolt (FIDESZ), Gellért Kiss Gábor (MSZP), Kocsi László (MSZP), Csóti György (MDF), Bauer Tamás (SZDSZ), Keresztes Sándor (KDNP), Tabajdi Csaba (MSZP), Szabó Lajos Mátyás (MSZP), Rockenbauer Zoltán (FIDESZ), Katona Tamás (MDNP), Kelemen András (MDF), Csapody Miklós (MDF), Sepsey Tamás (MDF), Vastagh Pál (MSZP). Az Országgyûlés minden módosító vagy elnapoló indítványt elvetett, majd szavazással elutasította az ellenzék határozati javaslatát.
Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a parlamenti vitáról így nyilatkozott:
- Úgy értékelem, fontos volt számunkra, hogy meghallgassuk a magyar országgyûlésben elmondott érveket - nyilatkozta az MTI-nek kedden este Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Hozzátette: korábbról ismerték a magyar pártok álláspontját a magyar-román alapszerzôdés megkötésérôl, a vitában is számos érv sorakozott fel a már ismert álláspontok mellett, de módosulni nem látszanak az álláspontok.
Markó Béla szerint minden párt érvrendszere önmagában nagyon koherens, de mint fogalmazott: kár, hogy ezek az érvrendszerek nem illeszkednek egymásba és nem találkoznak. Az RMDSZ elnöke kifejtette, azt világosan látják, hogy a magyar külpolitika egyik fontos kérdésében a konszenzus nem létezik.
- Minden megszólalás, így vagy úgy, de az RMDSZ-t és az RMDSZ törekvéseit támogató jellegû volt, s fontos nekünk, hogy a támogatási szándék elhangzott. Fontos az is, hogy a miniszterelnök is egyértelmûen kijelentette: az elkövetkezôkben az RMDSZ-szel minél szorosabbra kívánja vonni az együttmûködést, támogatják az RMDSZ célkitûzéseit. - Fontos az is, hogy ez az ellenzék részérôl ugyancsak hangsúlyosan elhangzott. Úgy vélem, a vita talán az elkövetkezôkben befolyásolhatja a magyar kormány külpolitikai megfontolásait és az alapszerzôdés utóéletét - mondta végezetül Markó Béla.
Úgy gondolom, nem vagyok egyedül, aki még mindig a helyhatósági választások bûvkörében él; ezek eredményének ismeretében, az általános választások elôtt, e két fontos politikai esemény összefüggéseit latolgatom.
A helyhatósági választások kielemzése a július 20-ra összehívott megyei küldöttülés feladata lett volna. Általában döntésképtelenek vagyunk. A küldöttülés végeredményben elkönyvelte a helyhatósági választások eredményeit; a hiányosságok okaira, azok megvitatására, esetleges felelôsségek megnevezésére azonban ez alkalommal sem került sor. Megalakult az általános választások elôkészítését irányító kampánybizottság, beindult a munka. Szövetségünknek a kialakult rendkívül nehéz helyzetben minden lehetôséget ki kell használnia, hogy a román politikai életben betöltött szerepét és súlyát megtartsa; nevezetesen, hogy a parlamenti frakció számbelileg legalább a jelenlegi nívón megmaradjon. Mindezek megvalósítása azonban a bûvös egymillió érvényes szavazattól függ, ami megyénk súlyának megfelelôen tíz-tizenkét ezret jelent.
A minôség igénye világosan kicseng abból a Kritériumrendszerbôl, amit a Szövetség az 1996-os általános választásokra kidolgozott. Ennek alapján kialakult a saját ütemtervünk, beérkeztek a jelölések, azokat pedig az elfogadott szabályzat szerint elemeztük, hogy aztán az újabb küldöttülésen létrejöjjön a sorrend.
Az augusztus 31-re kiírt küldöttülésre megtelt a terem. Kihangsúlyoztuk, hogy a küldöttek ne hagyják befolyásolni magukat, és saját belátásuk és lelkiismeretük szerint szavazzanak. Természetesnek vettük, hogy a küldöttülésen kényes kérdések is elhangzanak. Íme a megválaszolatlan kérdések:
1. Hogyan magyarázható, hogy Kerekes Zoltán, szervezetünk döntéshozó testületének, a Területi Képviselôk Tanácsának elnöke nagyon kis mértékben kapcsolódott be a helyhatósági választások elôkészítésébe, nevezetesen a megyei tanácsosjelöltek sorrendjét kialakítandó döntés meghozatalába?
2. Miért rendezetlen a betleheni szervezet és a református egyház közötti viszony?
3. A parlamenti iroda rendelkezésére bocsátott gépkocsit ki üzemelteti, mi a rendeltetése, mire használják?
A Beszterce-Naszód megyei magyar választópolgárok több mint negyven százaléka nem ment el szavazni a helyhatósági választások alkalmával. Megyénk magyar lakosságának 60 százaléka él falun, 40 százaléka pedig városon. Ugyanakkor a városi lakosság legalább fele közvetlenül kötôdik a falvakhoz. Szervezetünk tevékenysége is közvetlenül kötôdik a magyarlakta falvakhoz, nem közömbös, hogyan sikerül mozgósítani az embereket. Beindult a gazdaköri mozgalom, több értékes találkozót szerveztek, kialakult a közvetlen kapcsolat az országos vezetôséggel, külföldi rendezvényeken vettek részt. Sajnos, a helyhatósági választásokon felmerült konfliktusok után a tevékenység jóformán leállt. Némileg sikerült oldani a feszültséget, Szántó Árpád jelölése megtörtént.
Elôzôleg ülést tartott a Területi Képviselôk Tanácsa, az ülést a testület elnöke - aki egyben képviselôjelölt - vezette. Így aztán megtörtént a megszokott hangulatkeltés.
Ilyen elôzmények után a küldöttek egy részét nem nagyon érdekelte a rangsorolás segédeszközének kiosztott értékelô lap. Az, hogy a jelölteknek milyenek a jogi, politikai és társadalmi ismereti; szakmai hozzáértés és érdekképviseletre való rátermettsége, részvétele a romániai magyar nemzeti közösség érdekében kifejtett tevékenységben; beszéd- és fogalmazáskészség; politikai és jogi szókincs, román nyelvtudás; világnyelv ismerete; a jelölt személyi programja, politikai elképzelései stb.
Keserû szájízzel hagytam el a termet; nem azért, mert másképpen sült el a dolog, mint ahogy én elgondoltam, hanem azért, mert a kidolgozott pontozási rendszer manipulálhatónak sikerült.
Ezek ellenére hamarosan újra az urnák elé kell járulnunk. Nincs alternatívánk! NEKÜNK A TULIPÁNRA KELL SZAVAZNI!
A tudományos dolgozatokat szerzôik igyekeznek minél rövidebben, tömörebben megfogalmazni, hogy a lényeg minél áttekinthetôbb legyen, a következtetések elôtérbe kerüljenek. A konklúziókat alátámasztó adatok, mérési és számítási eredmények, statisztikák és grafikonok a dolgozathoz csatolt mellékletekben, függelékekben foglalnak helyet. Egyes magyarázatokat, megjegyzéseket vagy utalásokat gyakran lábjegyzet formájában tüntetik fel. Mindez szervesen hozzátartozik a dolgozathoz, annak fontos, sôt kimondottan alapvetô részét képezik.
A törvényekhez is csatolnak mellékleteket, végrehajtási utasításokat, más jogszabályokra való utalásokat, amelyeket a rövidség kedvéért azon a helyen nem ismételnek meg.
Ugyanígy történik ez a nemzetközi szerzôdések esetén is. Ezért teljesen indokolatlan, hogy a román-magyar alapszerzôdéssel kapcsolatban (Szabadság, 96. VIII. 29., melléklet) Molnos Lajos így háborog és gúnyolódik: "...a romániai magyar nemzeti közösség számára létfontosságú jogok - »mindegyszálig« benne foglaltatnak az alapszerzôdés (avagy az alapszerzôdéshez csatolt) lábjegyzetében ! Ha vicces kedvünkben volnánk, most elkurjanthatnánk magunkat, szólván: Örülj, gyászos elme, örülj, kicsinyke erdélyi magyarka, jogaiddal együtt, végre! lábjegyzet lettél , a »szakértôi« kormány jóvoltából." Mire jó így hergelni az olvasót? Mi célt szolgál? Kinek használ ez? Lábjegyzet vagy nem lábjegyzet, ami benne van a szövegben, az hozzá is tartozik, még ha Molnos Lajosnak úgy megtetszett is az ötlete, hogy a "lábjegyzet" szót kilencszer megismétli.
Már cikkének megjelenésekor látni lehetett, hogy Molnos Lajos pontatlanul idézi az addig megjelent közleményeket. Most, a hiteles szöveg ismeretében ez bizonyítható. A kisebbségi jogok nem a lábjegyzetben szerepelnek, hanem egyrészt a törzsszövegben (15. cikk), másrészt a mellékletben megemlített 3 nemzetközi dokumentumban. Az, hogy az utalás a mellékletben történik, egyáltalán nem csökkenti a bennük foglaltak érvényességét. A lábjegyzet pedig - egyéb félreértések és félremagyarázások elkerülése végett — nem érinti az 1201-es ajánlás tartalmát, csupán azt tisztázza, hogy mit nem tartalmaz ez az okirat.
A cikk fô hibája mégsem a pontatlan tájékoztatás, hanem az, hogy a hatásvadászat kedvéért az olvasóban a lekicsinylés, a megaláztatás érzését kelti. Az egész íráson lesújtó, elkeseredett hangulat vonul végig és hamis célzásokkal az olvasóban rossz kedélyállapotot idéz elô, amit a befejezés biztató kicsengése sem tesz jóvá. Régi betegsége a sajtónknak, hogy több a jaj, mint a baj, pedig az is van elég (akinek nem inge, ne vegye magára!). Nem tudunk szabadulni a negatívizmustól és aztán még csodálkozunk, hogy a nép elkeseredik, pesszimista lesz és vagy közömbössé válik, vagy megfutamodik. A sajtónk siránkozása, defetista hangja majdnem annyi kárt okoz közösségünknek, mint az ellenségeink tevékenysége. Nem a hurrá optimizmust, a bajok elkendôzését, a lakkozást hiányolom, hanem a tárgyilagos, pontos tájékoztatást és a bízást abban, hogy legyôzzük a nehézségeket. A betegnek ôszintén meg kell mondani, mi a baja, hogy komolyan vegye a betegségét, betartsa az orvos elôírásait, de a környezetében levô vénasszonyok sápítozása csak árthat neki: vagy félelmet kelt benne, elveszti a reményét és megadja magát a betegségnek, vagy idegesíti a sopánkodás és az is kárára van. A hadifogságban tapasztaltam, hogy azok pusztultak el hamarabb, akik azt kezdték hajtogatni, hogy "mindnyájan itt döglünk, soha sem jutunk haza". Az optimistáknak több esélyük volt a túlélésre.
Aki a közösséghez szól, tartsa szem elôtt szavainak lélektani hatását, következményeit. Ne csüggedj el, kicsiny sereg, ne engedd magad ijesztgetni azoktól, akik kárognak, kuvikolnak.
Ôszintén sajnálnám, hogy Dáné Tibornak alkalmat szolgáltattam egy újabb választási mélyütésre, ha nem volna világos, hogy ezt az ütést "sajátos közírói szemléletem" nélkül is bevitte volna Kónya Hamar Sándornak (Mi sem vagyunk különbek a Deákné vásznánál? - Szabadság, 1996. szeptember 4.)
Végül is Dáné Tibor nem velem vitatkozik, mert azt messze kikerüli, hogy én is az elszámoltatás mellett vagyok, de az legyen valóban el-, és nem kiszámolás, vagyis hagyjuk annyiba a célozgatást a kabátlopásokra. Ezzel úgysem derül fény a mesterkedésekre, amelyekkel egyesek röpke napok, hetek, hónapok alatt jól megszedték magukat különféle magyarországi ügyintézésekbôl, ezzel is rontva az erdélyiek anyaországi megítélését. Abban az inkriminált cikkben csupán azon morfondíroztam, hogy amíg nincs bizonyíték, addig nincs gonosztevô, és ha ezt az elemi jogszabályt nem tartjuk be, akkor magunkat sem tiszteljük a vétlenség elôlegezésével, és hiába sírunk a világ és a választótestület fokozódó megvetése miatt.
Azért írtam az inkriminált cikket, mert komoly félnivalónk van a novemberi választáskor. Ha még sokat tolvajozzuk egymást, még annyian sem szavaznak, mint a helyhatósági választások idején. De úgy látszik, jól kisakkozott érdekbôl egyes politikusok számításait ez nem zavarja. Ha távol marad néhány tízezer szavazó, attól az ôk jelöltje még bejut a parlamentbe - amennyiben a lehetô legbiztosabb helyet harcolják ki számára.
Napok óta tanúi lehetünk Dáné Tibor és Fey László buzgólkodásának, hogy Kónya-Hamar Sándort és Mátis Jenôt, a parlamentben maradt két képviselônket leradírozzák a jelöltlistáról. Ha nem mindkettôt, legalább egyiket szeretnék kiütni, hogy Bucur Ildikónak kényelmesebb helyet biztosítsanak. Mátissal most nehéz elbánni, mert a "kuponokkal" népszerûséget halmozott. Kónyának is vannak érdemei, de azokat bármikor el lehet halványítani piszkos pénzügyekkel. És ennek felvezetésében kísérteties hasonlóságot láthatunk Funarék választási eszközeivel. Az egységpártosokat sem lehet megnyugtatni, hogy nincs magyar veszély; bármilyen rémhírükkel hiába sülnek fel, másnap kezdik ugyanazzal a lemezzel. Az egyetemi házi polgári fórumon a vádaskodó kérdésre Kónya tisztázta: pillanatig sem volt az Eurotranssylvania kuratóriumának tagja, most Dáné megint azt hajtogatja, mégpedig Szôcs Gézát idézve. Ilyenkor fel sem merül, hogy Szôcs Géza tévedhet?
A másik mélyütés még inkább emlékeztet Funárékra: Kónya jól fizetett lapigazgatója volt az Orient Expressnek. Áhá, mondjuk erre kórusban mi, egyszerû választók, szóval nem volt elég a zsíros képviselôi jövedelem! Hogyan is csinálta Funar az alpolgármester-választás elôestéjén? Figyelmeztette a város lakosságát, hogy Iuliu Pãcurariu édesanyja magyar volt. Mire elôkerült a keresztlevél másolata, a megszeppentett tanácsosok megválasztották alpolgármesternek Funar jelöltjét. Mire kiderülne, hogy mekkora volt az a lapigazgatói fizetség, összeáll a jelöltlista Kónya nélkül, vagy Kónyával olyan helyen, ami nem biztosít bejutást, ha a sok mocskolódás miatt kevesebb választó megy el szavazni.
Ôszintén remélem, hogy ez a számítás nem válik be a szombati tanácskozáson, amelyen eldôl a jelöltek sorrendje. Hinnünk kell, hogy az RMDSZ megyei szervezeteinek küldöttei nem hagyják befolyásolni magukat a választási sárdobálástól, és a jelöltek eddigi munkásságáról kialakult véleményüknek megfelelôen "pontoznak".
Azt pedig az olvasóknak megígérjük, hogy a választási kampányban minden tôlünk telhetôt megteszünk a szavazótestület felrázásáért, azért, hogy ha Dáné Tibor (ki)választottja kevésbé biztos helyre kerül a listán, akkor is kényelmesen bejusson a parlamentbe.
Az Orient Expresszt is érintô cikkeket olvastam a Szabadságban és kénytelen vagyok - az igazság és az olvasó iránti tiszteletbôl - ezek állításait megcáfolni, tisztázni. Két írásról van szó, az egyik szerzôje Fey László, a másiké pedig Dáné Tibor. Mindkettô másod- és harmadlagos információkra alapoz, tele van ezt mondtákkal, azt hallottammal, amazt olvastammal, de fôleg kiolvastammal. Ha már az Orient Expressz körüli dolgokról írtak, akkor mindkét szerzô markos kezeivel felemelhette volna a telefonkagylót - ha már a Bukarestbe való utazás költségeire nem futotta -, és megkérdezhette volna még cikkírás elôtt, mert így etikus: mi az igazság az általuk állítottak körül? Mindenkinek megmondjuk, nekik is megmondtuk volna az igazságot, sôt, még ennél is többet. Persze, akkor nem tudtak volna sunyi belesejtésekkel teli, képviselôjelölteket kikészítô cikket közölniük. Bár az Orient Expresszben egyszer már tudattuk, de meglehet, sokan ezt nem olvasták, hát elismételjük: Kónya-Hamar Sándor, mint lapigazgató, a lap gazdasági ügyeivel, pontosabban a nyomdai költségek kifizetésével, még pontosabban az összegnek Kolozsvárról Bukarestbe hozásával és Ion RaT,iunak való odaadásával - akinek nyomdájában készült akkoriban az OrEx - foglalkozott. Nem volt semmiféle beleszólása a lap szerkesztésébe, és a lapigazgatói titulusért semmiféle juttatást nem kapott, mint ahogy ez az említett cikkekben áll. Csak úgy mellékesen: ilyen pontos a két írásban megjelent, valószínûleg hallomásokra alapozott, többi kijelentés is, amelyekre biztos válaszolnak majd az érintettek.
Reménykedtem, hogy az ilyen, a közvéleményt manipulálni akaró, hazug újságírásnak 1989 decemberével vége lesz az erdélyi magyar sajtóban. Most újból észlelhettem, hogy mindez hiú ábránd volt. Lehet, hogy a választási hevület hozta ezt ki a két újbaloldali szerzôbôl, bár annyit elárulhatok Fey Lászlónak és Dáné Tibornak, hogy most 1996-ot írnak és nem 1945-öt, a Szovjetunió felbomlott, és az orosz hadsereg még Csecsenföldrôl is kivonult.
Román Gyôzô
az Orient Expressz fôszerkesztôje
A hír, miszerint lemondtam a Neményi József Nándor versenytanácsi tagságával megüresedett parlamenti helyrôl, amelyre én lennék soros, igaz. A különbözô találgatások elkerülése végett rögtön hozzá is kell fûznöm: elsôsorban személyes okokból döntöttem így. Molnos Lajos megyei elnökkel valóban volt egy hosszabb beszélgetésem, ez azonban lényegesen nem befolyásolta döntésemet. Úgy éreztem, egyéb elfoglaltságaim miatt nem tudom vállalni azt a közéleti megbízatást, amely ilyen rövid idôre is - véleményem szerint - teljes embert kíván.
Makkay József