1996. szeptember 10.
(VIII. évfolyam, 211. szám)
A román alkotmánybíróság 16 oldalas indoklást tett közzé vasárnapi döntésérôl, amellyel elutasította a Ion Iliescu elnök újbóli jelölése ellen részben az Emberjogvédelmi Liga, a LADO, részben a Polgári Szövetség által benyújtott, számszerint összesen 67 különbözô óvást. Az egyik beadvány szerzôje Doina Cornea asszony.
A testület érvelése szerint az 1991-ben elfogadott román alkotmánynak azt az elôírását, hogy az elnöki tisztséget ugyanaz a személy legfeljebb két mandátum idôszakára töltheti be, csak a jövôre vonatkozólag lehet értelmezni. Az elnöki mandátum fogalmát az 1991-es alkotmány vezette be, azok a szabályozások, amelyek alapján Ion Iliescut elôször 1990-ben elnökké választották ideiglenesek voltak, az államfô elsô mandátuma tehát 1992-ben kezdôdött.
Ana Blandiana, a Polgári Szövetség elnöke a döntést kommentálva kijelentette, hogy alkotmánytisztelô állampolgárként a döntést tudomásul kell vennie, bár továbbra is úgy gondolja, hogy Iliescu elnöknek nem lenne szabad harmadszor is jelöltenie magát. A Polgári Szövetség ugyanakkor terjedelmes nyilatkozatban fejtette ki, hogy az alkotmánybíróságról szóló 1992. évi törvényt megsértve minôsítette titkosnak az óvásokról döntô ülését a testület.
Constantin Avramescu, a Szociáldemokrata Párt alelnöke úgy nyilatkozott, hogy ismerve, kiket neveztek ki az alkotmánybíróság tagjaivá, semmiféle illúziói nem voltak arról, milyen döntés várható. A határozat véleménye szerint nagyon súlyos, azt jelenti, hogy nem tartották be az ország törvényeit és az alkotmányt.
Iliescu kampányával kapcsolatban nemcsak az alkotmánybíróság döntése váltott ki vitát, hanem az, a hétfôi sajtóban részletesen tárgyalt epizód is, hogy buzãui választási körútja során 100 ezer lejt adott egy idôs asszonynak, aki rossz anyagi körülményeire panaszkodott. Miután a törvény tiltja a választók anyagi befolyásolását, az ügy nagy sajtóvisszhangot váltott ki. Iliescu elnök a Mediafax hírügynökségnek nyilatkozva kifejtette, hogy nem kampánycélok indokolták gesztusát, s nem a saját pénzébôl adakozott, hanem az államelnökség egy erre szolgáló különalapjából, "de a jövôben diszkrétebb lesz".
Ugyancsak a Mediafax adott hírt arról, hogy az államfô kijelentette: a politikai életbôl akkor sem vonulna vissza, ha elvesztené a választást. Az Adevãrul megjegyzi: hat éve elôször említette Iliescu, hogy veszthet.
Kiábrándult visszhangot, a román külügyminisztérium szóvivôje részérôl pedig magyarázó nyilatkozatot váltottak ki a NATO bôvítésével kapcsolatos legutóbbi nyugati állásfoglalások, sajtójelentések, amelyek értelmében az elsô körben Lengyelország, Csehország és Magyarország, esetleg Szlovénia felvétele várható a jövô évben, és a többi békepartnerország számára a partnerségi program erôsítését tervezik.
Sorin Ducaru, a román külügyminisztérium szóvivôje a Rompres kérdésére kifejtette: a békepartner országok két csoportba sorolhatók, az egyikbe azok tartoznak, amelyek csatlakozni kívánnak a NATO-hoz, ezek számára a békepartnerség a csatlakozás eszköze, a másodikba azok, amelyek számára maga a partnerség az együttmûködés perspektivikus útja. Az AFP egyik jelentésében említett munkacsoport - amely a partnerség tartalmának erôsítését célozza - a szóvivô szerint csak arra szolgál, hogy a NATO a békepartnerségi programjában részt vevô valamennyi ország számára diverzifikálja a tevékenységet, s ennek során nem történik említés arról, melyik ország csatlakozik és melyik nem.
A bukaresti Adevãrul fôszerkesztôje, Dumitru Tinu viszont a hét végi hírekbôl azt olvassa ki "NATO: a megtévesztés vége" címû vezércikkében, hogy kirajzolódott egy megegyezés Oroszországgal arról, mely országok fognak csatlakozni a NATO-hoz. Jelcin és Kohl kancellár megbeszélése után már nem kell újabb bizonyíték arra, hogy Románia nem szerepel a nagyhatalmak asztalán lévô kártyákban. A publicista kétségbe vonja a román politikusok arra vonatkozó nyilatkozatait, hogy Románia megôrzi NATO-csatlakozási esélyeit. Tinu érvelése szerint a NATO döntése errôl politikai jellegû, mivel egyébként minden tényezônek - geostratégiai pozíció, nagyság, a hadsereg potenciálja és felkészültsége, a parlamenti erôk és a lakosság óriási többségének egyetértése - Románia javára kellene billentenie a mérleget. A mind világosabban kirajzolódó kudarclehetôség a román diplomácia és kormányzat kudarca lenne, mivel hatalmon maradása érdekében kész lenne feláldozni Románia hosszú távú érdekeit. Tinu szerint azonban talán nincs minden elveszve, a szavazólap esetleg felér a NATO-vonatra szóló menetjeggyel - írja, az ellenzéki siker esélyére utalva.
A Cronica românã fôszerkesztôje, Horia Alexandrescu ugyancsak keserûen kommentálja, hogy "a NATO-jelöltek sorának végére utasították" Romániát, hiába járt élen a békepartnerségben és más területeken.
A Magyar Tudományos Akadémia javasolni fogja a Román Tudományos Akadémiának, hogy országaikban egyaránt kezdeményezzék a történelem-tankönyvek felülvizsgálatát és a román-magyar kapcsolatok kutatására vonatkozó akadémiai ösztöndíjrendszer, továbbá a tudományos díjak rendszerének kiépítését, valamint közös történettudományi periodikák kiadását. Ezt Glatz Ferenc, az MTA elnöke jelentette be hétfôn a Magyar-Román Történész Vegyes Bizottság négynapos, budapesti konferenciájának megnyitóján.
Az elnök idézte a negyedszázados múltra visszatekintô vegyes bizottság 1991-es találkozóján megfogalmazottakat, miszerint: "a tudományt, a gondolkodást megöli az állami, nemzeti képviselet kötelezettsége". A kétévente összeülô testület elmúlt évekbeni folyamatos munkája kapcsán megjegyezte "...az állami megegyezések csak eszközei a nemzeti megbékélés egyengetésének, és nemzeti megbékélés nélkül mit sem ér az államok békéje." Glatz Ferenc szerint a bizottság tudományos munkájának eredményessége sokban függ majd attól, hogy az államközi szerzôdések kezdô vagy végpontot jelentenek-e. Hangoztatta: a nemzeti megbékélést rendkívüli módon elôsegítené, ha rendezni lehetne a termelési és az infrastrukturális szféra kérdéseit, a munkavállalás és a vegyes vállalatok jogi feltételeit, azaz a két ország polgárai napi érintkezésének kereteit.
Camil Muresanu akadémikus, a román tagozat elnöke bevezetôjében olyan tudományos erôfeszítések kifejtésére ösztönözte a magyar és a román történészeket, amelyek segítik a "másság" minél szélesebb megismerését. Megjegyezte: ha a közeljövôben létrejön a magyar-román történelmi megbékélés, akkor - mint vélte - abban a két ország történészeinek is komoly érdemei lesznek.
A konferencián az elkövetkezô napokban A feudális nátiótól a modern nemzetig Közép- és Délkelet-Európában , illetve az Elitek és eszmék a magyar és román múltban az 1848 utáni korszakban címû témakörökben hangzanak el elôadások.
A megyei RMDSZ közlése szerint a hétfôi lapszámunkban közzétett ideiglenes szenátor- és képviselôjelölt-lista véglegesnek tekinthetô, óvásokra nem került sor.
KOVÁSZNA MEGYE 1996. szeptember 5-én a Háromszéki Küldöttek Tanácsa (HKT) véglegesítette a Kovászna megyei szenátor- és képviselôjelöltek listáját:
szenátorok: 1. Kozsokár Gábor, jogász, jelenlegi szenátor, 2. Németh Csaba, történelemtanár , 3. Puskás Bálint Zoltán, jogász, megyei elnök, 4. Gazda István, tanár; képviselôk: 1. Birtalan Ákos, közgazdász, jelenlegi képviselô, 2. Tamás Sándor, jogász, Kézdivásárhelyi RMDSZ-elnök, 3. Márton Árpád, színész, jelenlegi képviselô, 4. Erôss Péter, 5. Bardócz Veres Béla, vállalkozó, TRINVEST igazgató, 6. Papp Attila, jogász, MADISZ-jelölt.
Az ülésen, amelynek már az összehívása is alapszabály-ellenes volt, csak rangsorolás történt, a teljes lista nem került elfogadásra. Bardócz V. Béla máris óvást nyújtott be a szövetségi elnökhöz, és várható, hogy más jelölt is élni fog ezzel a lehetôségével, fôleg Puskás B. Z., megyei elnök, aki helyett és tudta nélkül került sor a szombatról csütörtökre elôrehozott HKT összehívására.
A Kolozsvári SZKT határozata szerint az óvásokat a szövetségi elnökhöz kell eljuttatni, aki ezek orvoslására, összehívja az Operatív Tanácsot.
BRASSÓ MEGYE Szenátor: 1. Aranyossy István, erdészmérnök, 2. Madaras Lázár, közgazdász, 3. dr. Magdó János, orvos, 4. Szente László, építésztechnikus, városi tanácsos, 5. Papp József, nyug. matematikatanár, 6. Vass Ferenc, nyug. gépészmérnök.
Képviselôk: 1. Kovács Csaba, ügyvéd, 2. Mina László gépészmérnök, megyei elnök, 3. Harrington Szánthó Anna, unitárius lelkipásztor, 4. Fodor Levente, gyógyszerész, 5. Simon Sándor, villamosmérnök, 6. Markó Gábor, építészmérnök, 7. Török Ernô, gépészmérnök, 8. Bencze Mihály, matematikatanár, 9. Antonya Béla, vállalkozó, 10. Sorbán István, gépészmérnök, 11. Bardócz Sándor, nyug. kereskedô, 12. Szász Vilmos, labdarúgó-edzô, ürmösi alpolgármester.
BIHAR MEGYE Szenátor: 1. dr. Csapó József, mezôgazdasági mérnök (jelenleg szenátor), 2. Modok Gusztáv, 3. Sándor Lajos, 4. dr. Molnár Imre.
Képviselô: 1. Szilágyi Zsolt, politológus (jelenleg képviselô), 2. Rákóczi Lajos, tanár (jelenleg képviselô), 3. Székely Ervin, jogász (jelenleg képviselô) , 4. Kiss Sándor, vállalkozó, 5. Melegh Vilmos, 6. dr. Takács Béla, 7. Dukrét Géza, 8. Lengyel György, 9. dr. Jósa Piroska, 10. Szíjjártó Zoltán, 11. Göcz István, 12. Zsisku János.
Megtudtuk, hogy az idén valószínûleg nem a személyi igazolványunk, hanem a választói könyvecskénk felmutatására kapjuk a szavazólapokat. Állítólag a Kolozs megyei választók számára már meg is érkeztek a nyomtatványok. A pontos információk megszerzése érdekében tegnap déltájban puhatolózni kezdtünk. A legérdekeltebbek - pártok kampányfelelôsei - szintén hallottak valamit, de nem illetékes forrásból. Talán a Megyei Választási Iroda eligazít, ha egyáltalán megalakult. Elindultunk hát e testület nyomában. Elôbb a prefektúra környékén nézelôdtünk, mivel többen ott sejtették, és mivel Bukarestben központi megfelelôje ott van a királyi palota mellett, a szuperközpontban, hatalmas pannója messzire látszik. A megyefônökségen végre akadt valaki, aki eligazított: a törvényszéken keressük.
Kellemetlen meglepetésünkre a Megyei Választási Iroda nyilvános alakuló gyûlése után érkeztünk oda, amikor a testület frissen megválasztott tagjai összeültek elsô megbeszélésükre. Hogy ez utóbbi zártajtós volt, abban semmi kivetnivaló. De milyen nyilvános alakuló gyûlés volt az, amelyrôl nem értesítették a város egyetlen magyar nyelvû napilapját?
Reméljük, hogy a Megyei Választási Iroda létrejöttének körülményei nem teremtettek információ-rekesztési hagyományt, és így hamarosan pontosan megtudjuk, mi a helyzet a szavazókönyvekkel.
agy legalábbis szinte rotyog: megkönnyebbülten vettem tudomásul a magyar-román katonai bizalom- és biztonságerôsítô megállapodásról szóló hírt. Azt, hogy jó irányba fejlôdnek a kétoldalú fegyveres kapcsolatok: például ezentúl a feleknek tilos lesz a közös határvonaltól 30 km-nél közelebb zászlóaljnál nagyobb erôvel gyakorlatozniuk.
Kiderül, hogy mostanáig, a lazább kapcsolatok idején, nyugodtan lehetett a határ közelében csapatösszevonásokat, manôvereket próbálgatni, hiszen ezek úgysem jelenthettek veszélyt a papíron nem létezô bizalomra. Minderrôl a közhelyszerû poén jut eszembe: "van egy jó hírem és egy rossz"... Hogy az aradi aláírás valójában melyiket jelenti, még nem tudom. Csak annyit, hogy bizalomerôsítô.
Kolozsvár legkékebb lapjában... Illetve, dehogy olvasom, csak belepillantok egy irományba, s azon akad a szemem, hogy Ioan Gavra, a polgármester pártjának alelnöke, ez a hétpróbás nyilatkozó azt nyilatkozta... Közben akaratlanul a cikkentyû aljára csúszik a tekintetem, ahol - írd és mond - ez áll aláírásként: i. g.! Lehet, hogy van egy másik i.g. is a világon, de ahogy ezt a tizenhétpróbás nyilatkozót megismerhettük, még arra is képes, hogy egy kinyilatkoztatásért saját magát is megnyilatkoztassa...
A Babes,-Bolyai Tudományegyetem és a World Vision Intl./Romania szervezet úttörô munkájaként jelent meg az a felmérést ismertetô szakmunka, amely Kolozs megyei kiskorúak testi-lelki bántalmazását vizsgálja. 1996 februárja és májusa között a lakosság összetételének megfelelô gyermekcsoportok az iskolákban, a szülôk pedig otthon töltötték ki kérdôíveiket. A felmérés újszerûnek bizonyult nemcsak a megkérdezettek, de a kutatók számára is. Utóbbiak, sajtótájékoztatójuk során, bevallották, hogy nem minden esetben tudták megtartani azt az objektív látásmódot biztosító távolságot, amilyennek a szociológus és alanya között léteznie kellene.
Céljuk az volt, hogy a gyermeksorsokat alaposabban megvizsgálják. Ebben a sajtóra (nemcsak a szenzációhajhász!) nagy és hasznos szerep várhat. Bár Románia aláírta és ratifikálta a gyermekek jogairól szóló nemzetközi egyezményt, még a nevelôk sem ismerik mind annak tartalmát. Nagy-Britanniában, például, 1991-ben külön Gyermek-törvény született. Nálunk viszont a hatóság egyszerûen nem tartja nyilván a kiskorúakat ért sérelmeket.
A Kolozs megyei felmérés figyelembe vesz olyan tényezôket, mint a család anyagi állapota, nemzetiség, városi és vidéki környezet, mégsem képes teljesen biztos helyzetképpel szolgálni a kiskorúak sorsának jelenérôl és annak várható alakulásáról. Egy mégis biztos: a szülôk többsége nincs tisztában a fizikai fenyítés azonnali és távlati következményeivel. Viszont az is relatív fogalom, hogy hol kezdôdnek a túlzások és visszaélések. A tanulmány szerint Kolozs megyében a gyermekek szülôi bántalmazásának kockázata a következô: 60%-uk nagyon ritkán vagy soha nem fegyelmezi csemetéit, 22,6%-uk alkalmaz kemény fenyítést, 11,1%-uk elhanyagolja, 4,6%-uk viszont a legkülönfélébb módon molesztálja, a veréstôl el egészen a szexuális zaklatásig, gyermekét. A gyermekek hozzávetôlegesen 25%-a látja úgy, hogy mostohán bánnak velük.
Szakemberek reményei alapján a felmérés egy országos méretû munka részévé válik, és hozzájárul ahhoz, hogy a gyermeksors Romániában megjavuljon.
Vasárnap az Antena 1 mûsorán két párt vezetôjének a vitáját kellett volna látnunk, hallanunk. A Társadalmi Demokrácia Pártját (PDSR) Oliviu Gherman, fizika szakos nyugalmazott egyetemi tanár képviselte, a Románok Nemzeti Egységpártját (PUNR) Ioan Gavra, volt Kolozs megyei UTC-titkár, aki annak idején a "csöveseknek" nevezett kolozsvári magyar fiatalok - jobbára gyermekek - ellen indított kíméletlen hajszát.
A vitát O. Gherman civilizált, európai hangon indította, de egy-két mondata után Gavrából kibuggyant a balkáni surmóság, és egy jó órán keresztül kisajátította magának a mikrofont. Megfékezhetetlen szóáradattal egyszerûen lehengerelte a partnerét, szóhoz sem engedte jutni. Meg kell adni, jól forog az esze, mindenre talált replikát, még ha nincsenek is érvei, de még jobban forog a nyelve: pergô beszéde arra szolgál, hogy rövid idô alatt minél több hamisságot tudjon elhadarni, a hallgatóknak ne hagyjon idôt gondolkodni; ne jöjjenek rá, hogy mellébeszél, eltér a tárgytól és hogy fôleg elferdíti az igazságot.
"Bebizonyította", hogy a román-magyar alapszerzôdés veszélyt jelent Románia számára, ezért Iliescu elnököt hazaárulással vádolta, akárcsak fônöke, Funar. Cinikus képmutatással kifejtette, hogy mikor pártja írásban elfogadta az 1201-es ajánlást, az csak egy "politikai lépés" volt, amit természetesen meg kellett tenni, hogy Romániát befogadják az Európai Tanácsba, de az nem járt semmi kötelezettséggel. De az ajánlás belefoglalása az alapszerzôdésbe, az már más, az jogi aktus, és a román nép érdekeinek az elárulása.
Megdöbbentô volt a pimasz viselkedés: nem nézte, hogy partnere jó 20 évvel idôsebb; a vitavezetô szerepét és nôi mivoltát sem tisztelte, rá se hederített, mikor az a szólavináját próbálta megállítani. Széles gesztusokkal, öntelt, szemtelen és harsány hangon szónokolt, emellé olyan tenyérbemászó pofákat vágott, hogy a mûsor nagy részét becsukott szemmel voltam kénytelen hallgatni.
Elgondoltam, milyen jól válogatta ki ezt az embert az akkori káderes, milyen nagy karriert futhatott volna be a múlt rendszerben egy ilyen kíméletlen, kegyetlen, gonosz és gátlástalan személy. De viszonyainkat vádolja, hogy most is jól megy neki, remélhetôen nem sokáig.
Azt gondolná az ember, hogy aki csak látta ezt a mûsort, elfordul attól a párttól, amelynek ilyen alelnöke van. Sajnos, ez nem áll. Számtalanszor tapasztalhattuk, hogy nacionalista hisztéria, a gyûlölet hirdetése, a harcias hang és kiállás vonzza a primitív, mûveletlen embereket, értve ezalatt fôleg a lelki mûveletlenséget. Az erôszakosság és a fölényes szemtelenség az erô képzetét kelti fel bennük, a szájhôst hôsként tisztelik: "Ilyen vezetô kell nekünk, ez fog minket megvédeni!" Nincs hozzá érzékük, hogy az ilyen stílus, viselkedés, fellépés visszataszító volta ellenszenvet váltson ki bennük. Ez a demokrácia hátránya; így volt lehetséges, hogy a kolozsvári választók többsége immár másodszor is Funarra szavazott; de ezért kerülhetett hatalomra demokratikus úton Hitler is. E jelenség ellen csak a politikai mûveltség és általában a mûveltség terjesztésével-fejlesztésével lehet felvenni a harcot. Ez pedig lassú folyamat.
- Valami baj van, Brikleni úr?
- Tanácstalan vagyok.
- No, ez meglepô. Brikleni úr igazán nem tartozik azok közé, akik - hogy úgy mondjam - elvesztik az iránytût.
- Nem is! De most...
- Mondja csak, Brikleni úr, annyiszor megmutatta már nekem a helyes irányt, hátha most én segíthetek.
- Maga olvassa ezeket a... listára újonnan föl- vagy visszakerült jelöltjeink vita-védekezését az újságban?
- Természetesen.
- És?
- Mit és? Joguk van védekezni, nem? Ha egyszer megtámadták...
- De így?
- Hogy így?
- Ilyen kétbalkezesen! Uram, én az ilyen szövegektôl bugyuta leszek és elbizonytalanodom. Pedig ismer, nem most pottyantam le a falvédôrôl. Mert nem szólnék semmit a "vitacikkekben" megjelenô autolaudációért, még azzal sem foglalkoznék túl sokat, hogy megkérdezzem: milyen politikusok ezek, ha ilyen mimóza lelkûek, ennyire vékony a tûrôképességük? (Hadd jegyezzem meg zárójelben, hogy hozzájuk képest polgármesterünk... Százezerszer harcsaparcsát csináltak belôle, de ô, igazi politikushoz méltón, rá se ránt!) De ha ezek az urak csak így tudják "megvédeni" önmagukat, ha a számukra legfontosabbra sincsenek igazi érveik, akkor már, megbocsásson, milyen érveket találnak ott, a parlament poklában, ha nem saját pozíciójukat, hanem bennünket kell megvédeni?
a satnya, fejletlen koraszülött, akinek egyetlen esélye az életbenmaradásra a szülôk hosszú éveken át tartó, körültekintô gondolkodása. S még mielôtt keresztvíz alá tartanák, összecsapnak feje felett a hullámok: - Nem túl sok privilégiumot tartalmaz? Nem túl nagylelkû? - harsogja az egyik oldal. - Nemzetárulás! Jogfosztás! - üvölti a másik, s csak a távoli keresztszülôk küldik minden meggyôzôdést nélkülözô gratulációikat. A torzszülöttet román-magyar alapszerzôdésnek hívják. Mert bármilyen rózsaszínû szemüvegen át nézem is, idô elôtt, megcsonkítva érkezett.
Idô elôtt, mert bár ötlete már 1991-ben megfogant, egyetlen barátságos kis gesztus sem kísérte. Ehelyett a kölcsönös bizalmatlanságot gerjesztô revizionista vádak hangoztatása, uszítás, becsmérlés, a magyar kisebbség megfélemlítése, jogainak megnyirbálása folytatódott, amelyet a magyar-ukrán és a magyar-szlovák alapszerzôdést követô retorziók keserves tapasztalata tetézett. És csonkává vált, mert az általa jogerôre emelt 1201-es Európa Tanácsi ajánlást annak lényegétôl a lábjegyzet és az egyházak vagyonának visszaszolgáltatására vonatkozó kitétel megfosztotta. De csalódást nem okozott, idézem Takács Csaba ügyvezetô elnök szavait. Ahhoz túlságosan sok jelzést kaptunk, hogy csalódhatnánk. Idejében megtudtuk, hogy a kétmillió érdekeivel szemben nem szorulhatnak háttérbe a tízmillió érdekei, hogy a Duna tévé mûködtetésére nincsen elegendô fedezet, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatalát összevonják a Nemzeti Kisebbségek Hivatalával, és hogy ezer év múltán Magyarországnak ismét Európát kell választania. Legfennebb utólag töprengünk a millecentenáriumi év történelmi hangulatában lezajlott vérszerzôdésszagú magyar-magyar csúcs miértjén... És talán csodálkozunk is egy kicsit, hogy a tárgyalóasztal mellé telepedettek közül miért hátrált meg pont az a fél, amelynek érvei súlyosabban nyomtak a latban, akinek nevét már többször is hangoztatták a NATO-ba elsô hullámban bekerülôk között, és akiknek e célra már meg is szavaztak 60 millió dollárt?
Egyébként, elhihetik, nemigen van idônk sem a csalódásokra, sem az álmélkodásra, sem sebeink nyalogatására. Dolgunk van. Rengeteg dolgunk. Mint akinek mindig saját magának kell ügyeit elrendeznie. És ezt megszoktuk már annyi évtized alatt. Az idô, az események sürgetnek, s talán már így is túl sokat bámultunk a csalóka szivárványra. Ha pedig valakinek ismerôsen cseng írásom címe, ne töprengjen rajta. Nem véletlenül kölcsönöztem. Szeretném William Faulknerrel együtt vallani: "Nem hiszek az emberek pusztulásában. Hiszem, hogy az ember nemcsak, hogy fennmarad, de gyôzedelmeskedni is fog."
Köztudott, hogy szinte mindenki politizál, de nem egyazon szinten, ami jellemzô még a politikusokra is. A szociológusok még nem osztályozták az embereket e szempontból, megjelölve e szintek határait és jellemzôit. Bizonyos, hogy van zéróértékû szint is a maga ágazataival. Ide sorolhatók egyrészt a gyengeelméjûek, vitatható ítélôképességgel, akiknek mégis van szavazói joguk, s az ilyen szabadon mozgók száma a statisztikai és a pszichiáterek becslése szerint nagyobb, mint a gyógykezelteké. Másrészt a többnyire elszigetelten élô, alacsony mûveltségû, szûk érdeklôdési körben mozgó emberek, akik közömbösek aziránt, monarchia vagy köztársaság, az Alkotmányról annyit tudnak, hogy létezik, mert megszavazták. Gyengén civilizált, gyenge mûveltségû emberekbe (és vannak még analfabéták bôven!) könnyû belesulykolni egy ellenségképet, ami kitölti politikai látókörüket. Ez politizálásuk fô témája, a xenofób szellem, s hiszik, hogy ettôl az ellenségtôl csak bizonyos pártok és politikusok védhetik meg, rájuk kell szavazni, s ha kell, bunkókkal támogatni. Ilyenek vannak a nyugati országokban is, és könnyen manipulálhatók, amit ki is használnak a szélsôséges politikusok, akiknél a gyûlölet erôsebb, mint az istenhit (amit színlelt vallásossággal takargatnak, sôt a vallási ellentéteket is kihasználják). Bizonyíték erre, hogy még Amerikában sem halt ki a fajgyûlölet: a még hamu alatt parázsló Ku Klux Klan tagjai csak ebben az évben 50 olyan templomot gyújtottak fel, amelyet négerek látogattak. Sok olyan politizáló kisember van, akiket nem az értelem, a politikai és gazdasági vagy kulturális célkitûzések értékelése irányít, hanem az érzelem, aki sokszor naiv formákat ölt. Láthattuk-hallhattuk a tévében, hogy egy Buzãu megyei asszony azért fog Iliescura szavazni, mert neki ô tetszik. Más nônek meg Petre Roman tetszik — tehát ez határozza meg politikai mûveltségüket.
A politizálásnak van átlagszintje is, tarka változatokkal. Sok átlagpolgár politizál józanul, ésszerûen - szerencsénkre -, aktívan vagy passzívan, csak szavazataival fejezve ki álláspontját minden "pártmunka" nélkül az utóbbi esetben. E szinten egyesek közömbössé válnak, többnyire azért, mert csalódnak abban a pártban vagy politikusban, akinek hittek, s akire szavaztak. Elveszett illúziók... Ezek közül kerülnek ki a szkeptikusok, akik nem hisznek sem jogrendben. sem szóvirágos ígéretekben, hajlamosak ironizálni a politikai tevékenységet, s leginkább az öt kontinens száz botránya érdekli. Mert lám, igaza van, diplomaták, sôt államfôk között is vannak hülyegyerekek, korruptok, még olyanok is, akiket halálra ítélnek, tehát a társadalom szimata gyenge, kiválasztóképessége kétséges, így fölösleges idôpazarlás az egész választási cécó. Vannak örök optimisták, akik hiszik, hogy a következôkben csak jó lóra tesznek. Vannak, akik lóversenynek tekintik az egészet: a jelöltek közül ki fut be... Sok átlagpolitizáló ingadozó - mikor a jobboldali, mikor a baloldali populistákhoz sodródik ideológiai elképzeléseit cserélgetve (de vannak magas szinten politizálók is, vagyis politikusok, hivatásosak vagy hivatás nélküliek, akik egyik pártból a másikba lógándoznak - ingáznak).
Vannak, akik belefáradnak (belefásulnak) a politizálásba, különösen az idôs korosztály kisemberei, s többnyire csak unalomûzésként politizálnak, tréfálkozva vagy ironizálva az eseményeket, vitákat, egyes politikusok díszmondásait vagy szélsôségesek hôbörgéseit. Ezek közé sorolható az a 75 év körüli szikár nyugdíjas útitársam, aki a Nagyszeben felé döcögô személyvonaton megunta szemlélni a jól ismert tájat, s a keresztrejtvényre bökve, melyet éppen fejtegettem, megkérdezte, magyar vagyok-e. Majd igenlô válaszra magyarul igyekezett kibontakoztatni a társalgást:
- Tudok kicsit magyarul - tanultam gyerekbaráttól. Szegény meghótt kettedik világ... háborún, román seregben - sóhajtott elkomorodva.
- És sok román esett el a magyar hadseregben - egészítettem ki gondolatait.
- Igen; furcsa mi sorsunk, erdélyieké - bólogatott. - Mindkettô oldalon rossz politika volt, sok árt... izé, szegény embert küldtek halálba politikusok, de ôk nem mentek ... frontsáncba...
- Lövészárokba - egészítettem ki, s ajánlottam, beszéljünk románul, de ô ellenkezett, hogy ritkán "mond" magyarul, sok szót elfelejtett ("öreg agy" - bökött a fejére). Megdicsértem, milyen jó a kiejtése, még az ô és û betû is, mire eldicsekedte, udvarolt egy magyar lánynak, tôle is tanult, de ôk Észak-Erdélybe menekültek a bécsi döntés után. A háború befejeztével kereste, de nem találta meg ôt - így maradt az emlék. Néhány percre az emlékekbe merülve hallgatott, majd haragosan kijelentette: nem szereti a politikusokat. A régieket sem - azok többségét, kevés kivétellel. De a mai helyzet sem jobb, sôt zavarosabb, túl sok a párt, a hangoskodás, az uszítás, a marakodás a csontért. Vannak jó, korrekt, igazságszeretô politikusok is - ismerte be -, de nehéz eligazodni, mert kinek van ideje, lehetôsége kifürkészni, ki milyen ember, hisz csak államelnökjelölt van vagy harminc...
- És: "Nincsen senki emberfia homlokára írva" - jutott eszembe a régi dal szövege, amire elmosolyodott, s kérdésemre, mégis, kire szavaz, rövid gondolkodás után ravaszul mosolyogva elmondta:
- Lehet, Frundára. Nem szél...hámos, van tekintélye. Igaz, egy szavazat nem sokat segít, de mégis. Mint "viszontgesztus": magyarok is választottak királynak románt... Mathias Corvin... Meg hadvezért: Iancut, Jánost. Na meg ma is vannak román politikusok Magyarországban, mint Turgyán... na jó, Torgyán - folytatta, miután kiigazítottam a nevet, majd megkérdezte, hogy áll a per, hisz e kijelentésért a "nagy magyar" beperelte Meles,canut, de erre nem tudtam választ adni. Így tovább tréfált: — Meg az is lehet, Horn úr is román, hisz a horn magyar szónak nem mondható, románul meg izé... füstlyuk, ja igen: kémény. Meg van hornar szavunk is.
- De németben is van horn szó, meg horner, ami trombitás, na meg lehet így angolnak is tekinteni hisz az angol horn is kürtöt jelent.
- Csak vicceltem - nézett ki az ablakon. - Tudok németül. De egyik szomszédom ezt komolyan mondta nemrég. Meg hogy az olimpiás Pulai sem lehet magyar, meghogy ha van Pula helység, ott csak románok laknak. Nevettem ezen, de vannak, akik minden... agyalációt (kitalációt? — igazítottam ki, amire bólintva folytatta mondanivalóját) elhisznek. Nem... haragudjon, hogy vicceltem - állt fel, vette táskáját leszállni készülôdve a kis állomáson, s az ajtóból visszaintett: — Szavazzunk Frundára!...
Magamra maradtam a fülkében elmélkedni a politizálás szintjeirôl...
Átfedések
Gyûlöletszításra alapozza választási kampányát a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja - értékeli az elsô jelekbôl Emil Constantinescu, Román Demokratikus Konvenció elnökjelöltje, és máris elhatározta, hogy bírósági úton keres elégtételt azért a videoklipért, amelyen ô is megjelenik, majd hirtelen átváltozik Mihály királlyá.
Jól kezdôdik...
Nicolae S,tefãnescu Drãgãnes,ti, az Emberjogvédô Liga elnöke csalást gyanít a Központi Választási Iroda tagjainak megválasztásában, mivel úgy látta, hogy a jelöltek nevét különbözô típusú papírra írták, aki pedig kihúzta a szelvényeket, megtagadta, hogy szembe forduljon a sajtóval. A választások tisztaságának biztosításában jelentôs szerepet vállaló szervezet elnöke állítja, hogy a sorsolást végzô személy hosszasan keresgélt a szelvények között, hogy bizonyos minôségû papírra írott személyek kerüljenek a Központi Választási Irodába. Korábbi híresztelések szerint a helyhatósági választások idején is történt csalás a Központi Választási Iroda tagjainak kiválasztásakor, mégpedig úgy, hogy a szelvényeket különbözô színû gémkapcsokkal fogták össze.
Id. Szilágyi József azért kereste fel szerkesztôségünket, hogy több szucsági család nevében nyilvánosan felkérje Újvári Ferencet, az RMDSZ listáján szereplô képviselôjelöltet, egészítse ki önéletrajzának vagyoni helyzetére vonatkozó részét. Ugyanis a helyi tanács nyilvántartásával igazolhatóan olyan vagyon fölött rendelkezik, amelyet letagadott. A jelölt személyével kapcsolatban több más kifogást is emelnek a szucságiak.
Arra a kérdésre, hogy óvási kísérletével miért jelentkezik határidô után, Szilágyi József elmondta, hogy a Székelyföldön tartózkodott, falustársaihoz pedig késve jutnak el az információk, így senki sem vett részt a polgári fórumon, ahol az általuk vitatott jelölttel szembesíthették volna kifogásaikat. Ettôl függetlenül, ha megkésve is, de észrevételeiket közölni óhajtják Markó Béla szövetségi elnökkel.
A múlt hét végén lezajlott a jelöltlista sorrendjét eldöntô Megyei Ügyvezetô Tanács és Megyei Képviselô Tanács együttes ülése. A szucságiak megnyugtatása érdekében közöljük, hogy az RMDSZ képviselöltlistájára ütve a pecsétet, a legjobb esetben is csak az elsô három jelölt parlamenti bejutását segítik elô. Közöttük nem szerepel Újvári Ferenc.
Tôkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke vasárnap este az MTI bukaresti irodájába eljuttatott "tisztázó állásfoglalásában" pontosította és helyesbítette, illetve kiegészítette az RMDSZ pénteki marosvásárhelyi tanácskozásán a Bocskai Szövetség gyûlésével kapcsolatban elhangzott felszólalásáról szóló jelentéseket.
Tôkés László hangsúlyozta, hogy nem a budapesti Kossuth téren lezajlott tömeggyûlést magát, nem a résztvevô pártokat, szervezeteket és jeles közéleti, egyházi személyiségeket, hanem az elôzetesen megállapított feltételeket figyelmen kívül hagyó és ezáltal az egész ügy sikerét kockáztató, a közös és erdélyi nemzeti érdekeket veszélyeztetô szervezôket minôsítette negatív értelemben, mivel jogtalanul jelentették meg szórólapjaikon az ô nevét, pártpolitikai jelleget kölcsönöztek a tömeggyûlésnek, a "nemzetromboló Horn-kormányt" támadó felhívást tettek közzé és a hét parlamenti pártra szorítkozó szervezési tervet figyelmen kívül hagyva hagyták elcsúszni a rendezvényt az egyetlen parlamenten kívüli részt vevô párt (a MIÉP - a tud.) irányába.
A püspök vasárnapi nyilatkozatában ismételten bírálta a Horn-kormányt is, amely szerinte "megtagadta a július 5-i közös (magyar-magyar) nyilatkozatban megtestesülô összmagyar egyetértést egy rossz román-magyar alapszerzôdés rajtaütésszerû elfogadásával" ugyanakkor kifejtette, hogy a tömeggyûlés szervezôi "a maguk módján szintén a nemzeti konszenzusnak ártottak". Tôkés László annak a véleményének adott hangot, hogy a szeptember 4-i pápai magyar-magyar csúcstalálkozó megmentette a nemzeti egységkeresés folytatásának esélyét.
A határon túli magyarság ügyének, mint egyetemes magyar érdeknek, nem elválasztania, hanem összekapcsolnia kell az összes magyar társadalmi és politikai erôket - hangsúlyozta az RMDSZ tiszteletbeli elnöke.